2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulása a magyar jogban
37
XVII. tc. a bíró és ügyészi szervezet módosításáról.
Tömören foglalja össze a kiegyezés utáni helyzetet
Fodor Ármin és Márkus Dezsõ kézikönyve: „Az
1868:LIV.t-cz. a közigazgatási hatóságok kezében találta
a polgári bíráskodást. Miután a perrendtartásnak
ideiglenes szabályozása sürgõs volt, törvényhozásunk
ekkor kénytelen volt a fennálló szervezetet alapul venni.
Az elsõfolyamodású bíráskodást a közigazgatási
szervekre bízta, másodbíróságokul a pesti és a marosvásárhelyi
kir. ítélõtáblákat, legfõbb bíróságul pedig
a magyar kir. Curiát jelölte ki. Midõn az 1869:IV.t-cz.
a bírói hatalom gyakorlásának alapelvéül az igazságszolgáltatásnak
a közigazgatástól elkülönítését állította
fel, ezen szervezet nem volt többé fenntartható. Az
1871:XXXI. t-cz. ennélfogva teljesen új alapon szervezte
az elsõfolyamodású bíróságokat és egyszersmind
kiterjeszkedett a bírói hatáskörök szabályozására is.
Azonban a kir. ítélõtáblák és a kir.Curia sem maradhattak
meg azon szervezettel, a mint azt az 1868::LIV.
t.-cz. megalkotta, és ezóta lényegesen átalakultak. A
kir. ítélõtáblák jelenlegi szervezete az 1890:XXV. törvénycikken
alapszik, a mely az eddigi két ítélõtábla
felosztását és tizenegy kir. ítélõtábla felállítását rendelte
el. A kir. Curia már az 1881:LIX. t.-cz. folytán
nagy átalakuláson ment keresztül, a mennyiben e törvény
annak két osztályát, a semmitõszékit és a legfõbb
ítélõszékit egyesítette, de csak az 1884:XXXVIII. t.-cz.
és az 1891:XVII.t.cz. 25.§-a adta meg a legfelsõbb bíróságnak
jelenlegi szervezetét.” 17
Az 1871. évi XXXI. törvénycikkel kialakított bírói
szervezet a következõ volt.
Elsõfokú bíróságok:
– a királyi járásbíróságok;
– a királyi törvényszékek;
– a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszék.
Másodfokú bíróságok: a királyi ítélõtáblák
(Ezek számát az 1890. évi XXV. tc. tizenegyben állapította
meg. Székhelyeik a következõk voltak: Budapest,
Debrecen, Gyõr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely,
Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged, Temesvár)
A legfõbb bírói hatóságot a Magyar Királyi
Curia gyakorolta.
Ezen bírósági reform részeként alakult ki az a bírósági
szervezet, amely 1948-ig alapvetõen nem változott
meg.
4. Az írásos ítélet megjelenése
a római perrendben
Írásom a magyar jogfejlõdésre fókuszál, a római jognak
a magyar jogfejlõdésre gyakorolt hatása miatt
azonban indokolt nagyon röviden foglalkozni azzal
a kérdéssel, hogy a római jogban mikor jelent meg
a bírói határozat írásba foglalásának kötelezettsége.
Amikor errõl a kérdésrõl beszélünk, nem szabad
elfelejtenünk, hogy az adott társadalom fejlettsége, az
írástudás kialakulása az élet minden területén éreztette
hatását. Az írástudó társadalmakban (pl. Egyiptom,
Görögország) szinte mindent, szerzõdést, nyugtát
stb. leírtak. A római társadalom kialakulása idején
nem tartozott ebbe a kategóriába, s kezdetben a
peres eljárásra is a szóbeliség volt jellemzõ. 18 A jogalkalmazás,
jogszolgáltató hatalom (iurisdictio) eredete
az „ius dicere” kifejezésbõl jött létre, amely nem
jelent mást, mint a „jogot megmondani”.
A magánjogi peres eljárás fejlõdésében Rómában
három perrend váltotta egymást, idõlegesen párhuzamosan
is érvényesülve: a civiljogi, a praetori és a
császári perrend. 19 A hellenisztikus gyökerekbõl táplálkozó
írásbeliség ugyan már a kései köztársaság
jogéletében szokásban volt, általánossá azonban csak
a császári perrendben (extraordinaria cognitio) vált.
A formuláris eljárásban a „litis contestatio által
támadt keresetjog célja a jogvitának végítélet
(sententia) 20 általi eldöntése. A sententia iudicis folytán
a formulában mintegy feltételesen kimondott ítélet
feltétlenné válik és az alperes vagy felmentetik
vagy elmarasztaltatik… a végítélet élõszóval, mindkét
fél jelenlétében tetszés szerinti alakban mondatott
ki, indokok felemlítése nem kívántatott. A sententia
mindig az egész jogvitát dönti el, habár a jogkérdésre
nézve a bíró a formulában meg lehetett szorítva.” 21
A császári perrendben a peres eljárás litis
denuntiatio útján, írásban Konstantinus óta a hatóság
közvetítésével kezdõdött. Az eljárást az ítélet meghozatala
rekesztette be. Az ítéletet ekkor már írásba kellett
foglalni. Az ítéletben mindenféle igény teljesíthetõ
volt, amely nem ellenkezett a jogszabályokkal. 22
Az alábbiakban egy feltehetõen 583-ban keletkezett
ítélet szövegét közlöm kivonatosan. 23 Ennek ismertetését
azért tartom fontosnak, mert ez az ítélet
jól tükrözi az 1500 évvel ezelõtti ítéletszerkesztési
módszert, amely összehasonlítható a 800–1000 évvel
késõbb keletkezett magyar ítéletlevelek szerkesztési
megoldásával. A müncheni Bajor Állami Könyvtár
bizánci papyrus-gyûjteményében 24 található egy
olyan polgári ítélet, amely sokat elárul a kor joggyakorlatáról.
A feltehetõen 583-ból származó ítélet szövegét
a müncheni 6-os számú papyrus (Pap. Mon.
No. 6) 25 tartalmazza. A papyrus minõsége nem jó,
az elsõ 6 sor hiányos, a szélek szakadozottak, és viszonylag
jelentõs a gyûrõdés következtében elõállott
szöveghiány.
Ez a jelentõs jogtörténeti értéket képviselõ
papyrus egy összetett polgári jogvitában kelt bírósági
ítélet, amely per két testvér (Johannes és Kako),
valamint anyjuk (Tapia) között, az elhunyt atya/férj
JURA 2006/1.