2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
26<br />
abszolút számban meghatározott bázissal mûködõ<br />
rendszere elvileg alkalmas a kizárólag szociális szempontokon<br />
alapuló bérkorrekcióra, hiszen az egyes fizetési<br />
osztályokban törvényi rendelkezéssel elkülönítetten<br />
is emelhetõ az illetmény. A Ktv. közös illetményalapon<br />
nyugvó illetményrendszere szociális vonatkozásban<br />
érzéketlenebb, hiszen az alap megélhetési<br />
okok miatti megemelése – és nemcsak a rászorult<br />
kategóriákban – érinti. A Kjt. fizetési osztályaiban<br />
jogalkotói szándéktól függ az egységes, vagy differenciált<br />
illetményemelés. Más-más az önkormányzat<br />
szerepe és lehetõsége a törvénytõl eltérõ kedvezõ<br />
díjazás meghatározásában. Mindez egyébként felveti<br />
az állam és önkormányzat viszonyának általános<br />
elvi kérdését, melyre az egységes közszolgálati szabályzásnak<br />
feltétlenül választ kell majd adnia. Közalkalmazotti<br />
intézmények esetén a fenntartó önkormányzat<br />
hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy<br />
költségvetésébõl biztosítja-e a törvényi szintet meghaladó<br />
illetmények kifizetését. Az állam a Kjt.-ben az<br />
egyes fizetési fokozatokhoz tartozó legalacsonyabb<br />
összegû díjazást határozza meg, az önkormányzatok<br />
autonómiája az alsó határok tekintetében korlátozott.<br />
Ezzel szemben a közigazgatásban állami túlterjeszkedés<br />
állapítható meg, a Ktv. ugyanis eleve kizárja az<br />
államinál kedvezõbb illetményalap megállapítását,<br />
mely megoldás ellentétes a világ fejlett államainak<br />
jogalkotási megoldásaival. Az OECD-tagállamokban<br />
ugyanis általában eleve külön szabályozás hatályos<br />
az állami és önkormányzati közszolgálatra, ahol pedig<br />
egy jogállás vonatkozik mindkettõre, ott az önkormányzatok<br />
saját bevételeik és szabad pénzeszközeik<br />
terhére eltérhetnek az államitól. A jogelméleti<br />
mellett praktikus szempontból sem fenntartható<br />
differenciálatlan állami beavatkozást valamelyest<br />
kompenzálja a Ktv. 2003. július 1-jétõl hatályos módosítása,<br />
amely az önkormányzati hivataloknál kimagasló<br />
teljesítményt nyújtó köztisztviselõnek személyi<br />
illetmény biztosítását teszi lehetõvé. A jószerivel<br />
áttekinthetetlen, meghatározó részben béremelési<br />
funkcióval fokozatosan létrehozott illetménypótlék-rendszer<br />
is felszámolandó. Megítélésünk szerint<br />
az egységes közszolgálati szabályozásnak a pótlékok<br />
helyett a versenyszférában már elterjedt munkakör-értékelésre<br />
szükséges támaszkodnia, melynek<br />
alapján ismerhetõek el az azonos munkakörben<br />
meglévõ eltérõ munkavégzési feltételek, nagyobb<br />
szaktudást, fokozottabb pszichés és fizikai igénybevételt,<br />
felelõsséget feltételezõ körülmények. Az állami<br />
gondoskodás növelése, a díjazáson kívüli juttatások<br />
átgondolt kiépítése – különösen az alacsonyabb<br />
díjazás ellentételezéseként – egyik eszköze lehet a<br />
közszolgálatban a minõségi munkaerõ megtartásának,<br />
közvetett módon segítve a közszolgálat hatékonyságának<br />
és versenyképességének növekedését.<br />
Horváth István: Az elvárások és a realitás<br />
Mindez újabb komparatív elõnyt jelenthet, az intézményrendszer<br />
hatályos szabályainkban „féloldalasan”,<br />
csak a Ktv.-ben fedezhetõ fel. Például az állam<br />
kezességvállalása a méltánylandó igényt kielégítõ ingatlanvásárláshoz,<br />
bizonyos költségek megtérítése,<br />
és az életpályát lezáró önálló nyugdíjrendszer jelentheti<br />
bázisát a közszolgálat versenyképességének és<br />
megtartó erejének.<br />
III. A teljesítménykövetelmény<br />
megjelenése a közszektorban<br />
A közszolgálat hatékonyságának és minõségének<br />
javítását célzó, az 1990-es évek közepétõl nagy<br />
lendületet vett közigazgatási reformirányzat, a<br />
New Public Management több, a magánszférában<br />
már sikerrel alkalmazott igazgatási és szervezési<br />
módszert próbált a közszférába adaptálni. A<br />
humánerõforrás-gazdálkodás területén egyebek<br />
közt az egyéni teljesítményértékelés és az ehhez<br />
kapcsolt teljesítményfüggõ javadalmazás módszerei<br />
azok, melyek elõtérbe kerültek. Az ezredfordulón<br />
az EU-tagországok figyelme fõként a közigazgatás<br />
minõségbiztosítására, illetve a teljesítményhez<br />
kötött illetményrendszer alkalmazására terjedt ki.<br />
A teljesítményhez kötött illetményrendszert valamilyen<br />
formában az EU-tagországokban – Luxemburg<br />
kivételével – mindenütt alkalmazzák. A teljesítményhez<br />
kötött illetményrendszer intézménye nem önállóan<br />
értelmezhetõ, hanem a közszektor modernizációs<br />
programjának részeként. A hangsúly a menedzsmentkontrollra<br />
épített teljesítményértékelésen van.<br />
E cél emberi erõforrás oldala a teljesítményhez kötött<br />
illetményrendszer alkalmazása azért, mert az egyre<br />
gyarapodó közkiadásokon belül a költségvetést nagyobb<br />
részben a bérjellegû költségek és kiadások terhelik.<br />
Ebbõl adódóan, ahogy a magánszférában igazolhatóan<br />
bevált fizetési módszert sikerült a közszektorban<br />
is adaptálni, úgy az adófizetõk befizetéseibõl<br />
mûködõ közszektor kiadásainak követelését is szabályozott<br />
mederben lehet tartani.<br />
Az általános kereteken belül konkretizálhatóak<br />
további célkitûzések is, így a közszektorban dolgozók<br />
egyéni motivációjának növelése, a közszolgálat<br />
vonzóbbá tétele a munkaerõpiacon, valamint a közszektorban<br />
dolgozókkal szembeni társadalmi elvárások<br />
fokozottabb kielégítése. A hagyományos Max<br />
Weber-i bürokratikus modellben létezõ közigazgatás<br />
a hierarchikus elven mûködik, melyben a magánszférában<br />
érvényesülõ menedzserszemlélet igen nehezen,<br />
és csak meghatározott területeken alkalmazható.<br />
A magánszférában alapelvként érvényesülõ<br />
felelõsség és eszközdecentralizáció a közszférában<br />
JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language