2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

200
Rónaszéki Andrea: „Fenyvesi Csaba–Herke Csongor–Tremmel Flórián: Új magyar büntetõeljárás”
ban szereplõ egyes személyek jogállását, feladatait,
ezáltal az olvasó átláthatja az ügyészség, a nyomozó
hatóságok, a terhelt, a védõ és a sértett eljárásbeli
pozícióját is.
A pécsi tankönyv tekintélyes terjedelemben szól
a bizonyítás menetérõl, a bizonyítási rendszerekrõl,
bizonyítékok fajtáiról, ezzel is mutatva a bizonyítékok
kiemelt helyét a bûnügyekben. Felhívom az olvasó
figyelmét a bizonyítás legkényesebb területeivel
foglalkozó, kissé kriminalisztikai hangvételû XV.
fejezetre, 14 mely laikusok számára is igen olvasmányos.
Ez a rész három kisebb alfejezetre bontva tárgyalja
a közvetett bizonyítás bonyolultságát (rendkívül
érdekes és szemléletes példák segítségével érthetjük
meg a közvetett bizonyítékok közötti összefüggéseket
15 ), a jogellenes bizonyítékok alapkérdéseit,
valamint a „titkos” bizonyítékok fõbb problémáit
(a párhuzamos mûvek egyike sem tér ki erre a témára,
a pécsi tankönyvnek ez az alfejezete tehát tudományos
nóvumnak számít!).
A könyv külön fejezetekben tárgyalja a különeljárásokat
és különleges eljárásokat (csakúgy, mint
a Be.), így nem csak a büntetõeljárás alapvetõ szabályait,
vonulatait ismerheti meg az olvasó, hanem tájékoztatást
kap az azoktól eltérõ, gyakran kényes kérdéseket
érintõ eljárásokról is, amelyek estében csak
a speciális szabályozást követõen alkalmazhatóak a
Be. általános rendelkezései. A tankönyvnek nem célja
ezek minden részletre kiterjedõ taglalása, a Be.-nél
azonban mindenképp tágabb felvilágosítást ad róluk,
hiszen bemutatja ezek kialakulását, egymáshoz való
viszonyát, jogpolitikai indokait is.
Tartalmi pozitívumként említem még a legtöbb
jogintézmény esetében megtalálható utalást az elõdjogintézményre,
illetve a történeti fejlõdésre, amelyet
helyenként a tankönyv apró-betûs részei tartalmaznak
(a szerkesztõ ezzel utal a fontossági sorrendre
– tehát, hogy a vizsgán nem elsõsorban a történeti
kérdések kerülnek elõtérbe –, és egyúttal segít az
adott jogintézmény megértésében).
Az olvasó, és különösen a joghallgató szempontjából
kedvezõ formai tulajdonsága a tankönyvnek a
fejezetek jól átlátható tagolása, tördelése, és a kisebb
részeknek címeiket következetesen részletezõ tartalma
(aminek hiánya gyakori hibaként fordul elõ a tankönyvekben).
Apró hiányosság a kissé „kényelmes”
tanuló szempontjából talán csak az, hogy az egyes
alcímeken belüli fontos „kulcsszavak” kiemelése elmaradt,
ami még inkább megkönnyíthetné azok memorizálását.
16 Ennek ellenére a tankönyvön látszik
*
Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2004. 687 o.
az, hogy olyan szaktekintély keze alól került ki, aki
évtizedes oktatói múlttal 17 és rengeteg tapasztalattal
rendelkezik.
3. Elismeréssel kell szólnom a fejezetek után található
részletes irodalomjegyzékekrõl, amelyek rögzítik
a hivatkozott mûvek bibliográfiai adatait, legyenek
azok hazaiak vagy külföldiek. 18 Nagy segítséget
nyújt az érdeklõdõnek az oldalszámok pontos feltüntetése
is. Emellett a tankönyvben kiemelten találhatjuk
a gyakran hivatkozott mûvek és jogforrások
rövidítéseit, megelõzvén azt, hogy az olvasó belevesszen
az amúgy sem kis terjedelmû bibliográfia
útvesztõjébe. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném
az alapos név- és tárgymutatót, amelybõl az
a bizonyos „kényelmes” joghallgató is ki tudja szemezgetni
a hiányolt „kulcsszavakat”.
4. A könyvet nem csupán a joghallgatóknak (habár
fõ rendeletetése a tanítás) és jogi végzettséggel
rendelkezõknek ajánlom, hanem mindazok számára
is, akik csak az érdeklõdés szintjén szeretnének megismerkedni
a hazai büntetõeljárás lényeges szabályaival
(sõt, külföldi modellektõl való fontosabb eltéréseivel).
Ennek indoka elsõsorban az, hogy a szerzõk
számos szemléltetõ táblázattal, 19 iratmintával, 20 humoros
hasonlattal és izgalmas, „életszagú” jogesettel
21 tették érdekessé az egyébként igencsak „száraz”
címû könyvet.
Jegyzetek
1
Tremmel Flórián a Pécsi Tudományegyetem Államés
Jogtudományi karának habilitált professzora, a Büntetõ
Eljárásjogi Tanszék vezetõje, a magyar büntetõeljárás elismert
szakértõje, valamint a Közép-Európai Bûnügyi
Együttmûködés egyik alapítója. Fontos mûvei a teljesség igénye
nélkül: Igazságügyi Retorika, A magánvád, továbbá a Magyar
Büntetõeljárás, amely az általam tárgyalt tankönyv közvetlen
elõzményét képezi.
2
Fenyvesi Csaba ügyvéd, a Pécsi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Karának docense, Dr.univ.ec. és
PhD tudományos fokozatokkal rendelkezik. Többek között
õ a szerzõje A védõügyvéd, a Rendõrség és Marketing, és a
hallgatók által igen kedvelt, A jog humora címû mûveknek.
Tremmel Flóriánnal való közös munkájuk eredményeként született
a Kriminalisztikai Tankönyv és Atlasz (a tárgyalt tankönyvben
említésre kerül a büntetõ eljárásjog más bûnügyi
tudományokkal való szoros kapcsolata, és a szerkesztõ javasolja
a Kriminalisztikai Tankönyv és Atlasz forgatását, annál
is inkább, mivel az Új magyar büntetõeljárás gyakran hivatkozik
erre a könyvre).
3
Herke Csongor szintén a PTE ÁJK Büntetõ Eljárásjogi
Tanszékének PhD fokozatú docense. Oktatói munkája mellett
ügyvédi tevékenységet is folytat. Átfogó eljárási témákról írt
(így tankönyv született A letartóztatás címmel, és többek között
a fiatalkorúak elleni különeljárással is foglalkozott). Joghallgatóknak
és szakvizsgára készülõknek nagy segítséget
nyújthat a kifejezetten ebbõl a célból íródott Büntetõ eljárásjog
címû, összefoglaló jellegû tankönyve.
4
Tremmel Flórián: Magyar Büntetõeljárás. Dialóg
Campus Kiadó, Budapest–Pécs 2001
5
Magyar büntetõeljárás: „Elõszó helyett” – 22. o.
6
Fenyvesi Csaba készítette a tankönyv X., XIX. és XX.
fejezetét, Herke Csongor pedig a XVII. fejezet 1. és 5. pontját,
továbbá a XXIX. és a XXX. fejezetet.
JURA 2006/1.