2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Kovács Eszter: A Jogtörténeti tanulmányok VIII. kötetéhez
Kovács Eszter
PhD-hallgató
A Jogtörténeti tanulmányok
VIII. kötetéhez 1
A „Jogtörténeti tanulmányok” az egyik legjelentõsebb
publikációs lehetõség a joghistorikusok körében. A
legelsõ kiadvány 1966-ban jelent meg. A következõ
mintegy négy évtized alatt még hat könyv látott napvilágot,
2005-ben pedig elkészült a VIII. kötet is. A
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi
Kara Csizmadia Andor professzor tiszteletére adta ki
a legutóbbi gyûjteményt, aki a Kar elismert oktatója,
1964-68 között pedig dékánja volt. E könyv mellett a
2005. november 18-19-én tartott pécsi konferencia is
a professzornak állított emléket, mivel a Hazai Jogtörténészek
Találkozójára okot adó körülmény, elismert
oktatónk születésének 95., halálának 20. évfordulója
volt. Az elõadássorozaton Csizmadia Andor
rendkívül sokrétû és széleskörû munkásságának áttekintésére
került sor, kiemelkedõ jogtörténeti tevékenységének
bemutatása mellett a közjog, egyházjog,
szociális jog terén végzett kutatásait is méltatták
a rendezvény elõadói.
A kötetben publikált tanulmányok közül – szerkesztési
rendben haladva – az elsõ Antal Tamás írása
„Szilágyi Dezsõ igazságügyi reformjairól (1890-1900)”
címmel. A 19. sz. végén keresztülvitt olyan újításokról
szerezhetünk tudomást, melyek a késõbbi bírósági
szervezet kialakulására is rendkívüli befolyással
bírtak. Szilágyi Dezsõ (egyetemi tanár, liberális politikus,
elõbb a Deák- és a Szabadelvû Párt országgyûlési
tisztviselõje, majd minisztériumi tisztviselõ) a korabeli
igazságszolgáltatás modernizációját szolgáló
intézkedéseket törvénycikkek sorának beterjesztésével
és elfogadtatásával, programcsomagok öszszeállításával
tette lehetõvé. Antal Tamás által a reformer
ítélõtáblák decentralizációjára, a konzuli bíráskodás
megújítására, a különféle eljárási formák,
bûnvádi perrendtartás átláthatóbbá tételére irányuló
törekvéseit ismerhetjük meg.
Balogh Elemér „Az 1830. évi büntetõtörvény-tervezet
eljárásjogi részéhez írt törvényhatósági reflexiók” c. tanulmánya
a nagy jelentõségû, de sajnálatos módon
országgyûlési tárgyalásra nem került javaslatra
adott, fõként vármegyei észrevételeket taglalja. A tervezet
leglényegesebb pontja az a tény, mely szerint
„honi jogunkban elõször találkozunk azzal a megoldással,
hogy a jogalkotó a büntetendõ magatartásokat
két kategóriába sorolta: bûntettekre (delictum/
crimen) és kihágásokra (delictum politi cum)… az
191
addig szokásosnak tekinthetõ kettes osztat (alaki joganyagi
jog) helyett hármas (alaki jog-anyagi jog-kihágások)
osztatú lett”. 2 A javaslatokat érintõ reflexiók
révén kerülhetett sor egy-egy törvénytervezet ténylegesen
országos megvitatására, így a szerzõ törekvése
a zalai, gyõri, csongrádi, bihari visszajelzések
elemzésével felhívni a figyelmet ezek fontosságára.
Balogh Judit által publikált harmadik tanulmány
„A jogrendszerek konzerválása vagy új válaszok új helyzetekre
– A XIX. század végi magánjogi kodifikációs törekvések
céljairól” címmel, olyan alapproblémával indul,
amely ma is élénken foglalkoztatja a törvényhozás,
a kodifikációs tevékenység résztvevõit. Szladits
Károly kódex-definíciójából kiindulva a szerzõ arra
keresi a választ, miként viszonyul egymáshoz a kódex,
mint testet öltött törvénykezés és a jogpolitika.
A 16. századtól induló történeti áttekintés során
olyan jelentõs magánjogi kodifikációs úttörõkkel
találkozhatunk, mint Teleszky, Grosschmid Béni,
Szászy-Schwarz Gusztáv, képet kapva ezáltal a magyar
magánjog egységesítésérõl, illetõleg a törvénykönyv
kidolgozására ható nemzetközi tendenciákról.
„A börtönügyi modernizáció országos programja a Pesti
Hírlap elsõ évfolyamában (1841)” c. publikáció a büntetés-végrehajtás
talán azóta is változatlanul fennálló
problematikáját vázolja. A szerzõ, Bató Szilvia kutatásának
középpontjában a Kossuth Lajos által szerkesztett
hírlapban rendszeresen megjelenõ börtönügyi rovat
áll, amely rendre hangsúlyozta a szabadságvesztés
büntetés foganatosításának reformját. A korabeli
folyóiratban szereplõ írások, cikkek a börtönkörülmények
átalakítását, javítását a büntetés-végrehajtás
kodifikációján keresztül tartották elképzelhetõnek,
így a szerzõ jóvoltából áttekinthetjük, miként válhat
egy hírlapban megjelenõ javaslat az adott jogterület
egységesítésének kiinduló pontjává.
I. Károly 1320 táján kiadott dekrétumát elemzi Béli
Gábor „A megye hatóságának és tisztjeinek mûködése a
XIV. század elsõ felében az Ars Notaria formulái alapján”
c. tanulmányában. A 14. század jeles gyûjteménye
a királyi kúria, a szentszékek, a megyék és a városok
formuláit fûzte egybe. Az említett dekrétum az
Ars Notaria olyan lényeges eleme, mely a büntetések
végrehajtásának, behajtásának rendjét szabályozta,
a foganatosításban résztvevõ személyek feladatait
konkrét parancsokban, utalásokban tartalmazta. E
rendelkezések hiteles fordítása mellett egyéb korhû
feljegyzéseken át körvonalazódik a magyar középkor
büntetés-végrehajtási joga.
A házasságtörés (adulterium) büntetõjogi megközelítését
ismerhetjük meg Bódiné Beliznai Kinga
„A házasságtörés megítélése a magyar jogban 1894-ig”
c. írásából. A szerzõ a fogalom különbözõ kultúrákban
betöltött szerepének tisztázása után a magyar
törvénykönyvek vonatkozó rendelkezéseit vizsgál-
JURA 2006/1.