176 Dávid Lilla: „Emlékkönyv Losonczy István professzor halálának 25. évfordulójára” tetreméltó tanárt. 33. Dr. Tremmel Flórián: A jogellenes bizonyítékok néhány kérdése. Szerzõ a jogállamiság adott országban való kiteljesedésének fokmérõjét látja a törvény szerint kizárt bizonyítékok intézményében. A Be. 78.§ (4) bekezdése generálklauzulaként határozza meg a kizárt bizonyítékokat, ám ez a megfogalmazás számos nehezen megválaszolható kérdést vet fel. Ebbõl adódóan és az alkalmazott kifejezések miatt is szerencsésebbnek, hatékonyabbnak tartja Tremmel professzor a speciálklauzulákat. Örvendetes fejleményként jegyzi meg, hogy a legújabb kodifikáció megkétszerezte számukat. További elõrelépést jelentene, ha a jogellenes bizonyíték elfogadásának, felhasználásának esete bekerülne a nevesített rendkívüli perorvoslati okok közé. A bizonyítékok jogellenességének fokozatait és ezek különbözõ következményeit (az igénybe vehetõ eszközökkel) elemzi a tanulmányt. A fõ kérdés, hogy kogens vagy diszpozitív jelleggel szükséges-e kizárni a bizonyítékot. Erre a különbözõ országok gyakorlata eltérõ választ ad. Fontos nyomon követni a jogellenes bizonyíték folyományaként beszerzett bizonyíték útját is, amit a szakirodalom „továbbhatásként” tart számon. 34. Dr. Varga Csaba: Teória s gyakorlatiasság a jogban: A jogtechnika varázsszerepe. A jogtechnika mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás teljes folyamatát átfogja. Ha létezik valami, ami jog, és valami, ami jogpolitika, akkor e kettõ között szolgál hídként a jogtechnika. „Egyfelõl a jogtechnika – önmagában – teljesen mindenható eszköz, amit bárki bármire bármilyen irányban felhasználhat, mégis – és másfelõl – kizárólag adott jogi kultúrában tudjuk csak mûködtetni”. Rendkívül összetett, egymásba fonódó elméletekkel tarkított e tanulmány, amely a jogtechnika lényegének, elemeinek megvilágítása során a jog, a nyelv, a jogi kultúra, jogdogmatika, jogváltozás valamint a bírói szerep jelentõségét hangsúlyozza, részletesen feltárva e kérdések és a jogtechnika összefüggéseit. Varga Csaba professzor Lukács György, Alexander Peczenik, Szabó Imre, Kulcsár Kálmán, Jean Dabin, René Dekkers, Ronald Dworkin és Hans Kelsen téziseinek elemzésével és számos gyakorlati példával teszi sokoldalúvá, színessé munkáját és viszi tovább azt a szellemi örökséget, amit egykori mesterétõl tanulthatott. 35. Dr. Visegrády Antal: „Jogbölcselet és jogösszehasonlítás” kapcsolata egy jogkör tükrében. A jogirodalom egyik érdekes dilemmája a skandináv jogok elhelyezése a jogrendszerek térképén. A jogtudósok négy eltérõ választ adnak e kérdésre: egyes szerzõk az angolszász, mások a kontinentális blokkhoz sorolják õket (ez tekinthetõ uralkodó álláspontnak), vannak, akik a kettõ közötti „közbensõ helyre” tennék õket, míg a negyedik elképzelés szerint az északi jogrendszerek egy harmadik rendszert képeznek. A kontinentális jogcsalád és a common law jellegzetes elemei kétségtelenül egyedülállóan fonódnak össze e jogkörben. Visegrády professzor Finnország, Dánia, Norvégia, Svédország és Izland történetének felvázolásával elénk tárja az északi jogrendszerek közötti szoros kölcsönhatást, kötõdésük alapjait, valamint e sajátos jogkör kialakulásának legfontosabb állomásait. A skandináv jogok nem a kontinentális jogrendszertõl elszigetelten alakultak ki, alapjuknak a germán jog tekinthetõ. Sajátosságuk a „belsõ” jogharmonizáció, amelynek végsõ célja az egységes skandináv polgári törvénykönyv megalkotása. A jogászi hivatás összetett funkciója, a „törvényhozási anyag” különös szerepe és a figyelemre méltó kisebbségi jogi megoldások mind e jogkör egyedi jellegét támasztják alá. 36. Dr. Vókó György: A büntetések végrehajtásának átadása-átvétele Európában. A nemzetközi bûnügyi együttmûködés minden esetben kompromisszumot feltételez, egyrészt a nemzeti büntetõ, anyagi, eljárási és végrehajtási jogi szabályokat, másrészt a nemzetközi bûnüldözés sikeressége érdekében az államok közötti hatékony együttmûködést tekintve. A büntetés végrehajtásának átadása során az erre vonatkozó joghatóság átengedésérõl van szó, amelyre egyre több bilaterális, regionális és multilaterális egyezmény tartalmaz rendelkezést. A büntetés végrehajtása külföldi elítélten a nyelvi és szociális korlátok miatt nem teszi lehetõvé a reszocializációt. Ezért az említett egyezmények a külföldi büntetés-végrehajtás – többek között nyelvi akadályok, családta gokkal való kapcsolattartás hiánya miatt elõálló – negatív következményeinek kiküszöbölésére törekszenek, a büntetési célok könnyebb elérése, pozitív nevelõ hatás érvényesülése érdekében. Vókó György profeszszor bemutatja a büntetés-végrehajtás átadását szabályozó egyezményeket, elemezve az általuk teremtett lehetõségeket és hiányosságokat. 37. Dr. Wirth Károly: A pártfogó felügyelõi szolgálat tevékenysége, idõszerû kérdései. A bûnmegelõzés és a büntetések végrehajtása során felmerülõ problémákra az alternatív szankciók alkalmazási körének bõvülése és a „kettõs nyomtávú büntetõpolitika” (a bûncselekmény súlyához igazított szankcionálás) bevezetése megoldást teremthet. Hazánkban e „kettõs nyomtávú büntetõpolitika” egyik legfontosabb elemeként került kialakításra a megújított pártfogó felügyelõi rendszer. 2003 július 1-jén alakult meg az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelõi Szolgálat Országos Hivatala. A pártfogó felügyelet a büntetõeljárás megindulásától, az alternatív szankciók végrehajtásán át a büntetés-végrehajtási intézetbõl szabadultak utógondozásáig tartó folyamat. Célja a társadalommal összeütközésbe került JURA 2006/<strong>1.</strong>
Dávid Lilla: „Emlékkönyv Losonczy István professzor halálának 25. évfordulójára” 177 állapítása a Professzor gondolatmenetében rejlõ értékekre, logikájára, alaposságára, érvelési technikájára hívja fel a figyelmet. A negyedik pontban munkásságának maradandó voltát igazolja, példaként említve a Professzor egyes tanulmányait, gondolatait, így különösen a mulasztás okozatosságával vagy a jogi személy büntethetõségével kapcsolatosakat. Zárógondolatként a „tudós ember” emberi értékeit említi, a nagyszerû pedagógust, a kedves, szereszemély reintegrálása, az újabb bûnelkövetésének megelõzése. A pártfogók tevékenységét, munkájuk lehetséges eredményeit, fontosságát részletesen ismerteti szerzõ. Az Emlékkönyv a tanulmányok után Losonczy István tudományos munkáinak bibliográfiáját, valamint a „Studia Iuridica…” c., 1958-ban indult kari kiadványsorozat korábbi számainak jegyzékét tar- JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language