2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Varga Tamás: Politikai magatartás és részvétel
3. A politikai részvétel egyénen kívülálló
tényezõi
163
a) A nemzeti politikai kultúrában domináns demokráciafelfogás.
A politikai részvételt befolyásoló, egyénen
kívülálló tényezõk körébõl említsük elsõként azt a
szempontot, hogy történelmileg az adott ország (térség)
politikai kultúrájában melyik demokrácia-felfogás
eresztett mélyebb gyökeret. Az Egyesült Államokban
a procedurális változat a domináns, ahol a választási
részvétel célja az elnök felhatalmazása, emiatt az
amerikai választópolgár kevésbé vár a részvételtõl
közvetlen egzisztenciális hasznokat. 17 A kontinentális
Európában a helyzet fordított. Elterjedtebb lévén
a szubsztantív demokrácia-felfogás, a közvetlen egzisztenciális
haszon elvárása sokkal nagyobb. Legáltalánosabban
ebben keresendõ a két térség adatai közötti
jelentõs eltérés oka. 18 Ismeretes, hogy az Egyesült
Államokban az elnökválasztásokon (a második
világháború utáni idõszakban) a részvételi eredmények
átlaga a választásra jogosult korú lakosságon
belül 50-55% közötti. Ezzel az eredménnyel, az
Egyesült Államok jóval alulmúlja a tradicionális európai
politikai demokráciák (az utóbbi másfél évtizedben
egyébként általában lefelé tendáló, de országonként
és egy országon belül is alkalmanként igen
hektikus) 75-80% közötti átlagát. A rendszerváltozás
utáni posztkommunista országokban – így Magyarországon
is – különösen erõs a tartalmi-típusú
demokrácia-értelmezés. Térségünk, azon belül országunk
részvételi (relatív) gyengeségeinek alapvetõen
ez, 19 illetve a mindenkori hatalommal szembeni (azaz
a rendszerváltozás utáni idõszakban is megnyilvánuló,
a mai magyar civic culture-t is jellemzõ) nagyfokú
kiszolgáltatottság-érzés a forrása. 20
b) Jogi szabályozás és választási rendszer. A politikai
demokráciákban rendszerint önkéntes a választásokon
való részvétel, de kivételt is találunk, például Görögországot,
ahol a meg nem jelenõket jelentõs pénzöszszegekkel
sújthatják. A kötelezõvé tétel célja a magasabb
részvételi arány biztosítása (és ezzel nagyobb
politikai stabilitás elérése) volt. Vitatott ugyanakkor,
hogy ez a jogintézmény milyen mértékben képes ezt
a célját elérni, egyáltalán, mennyire demokratikus,
mint eszköz. (Bár történetesen Görögországban talán
inkább teljesítette a várakozásokat, mint nem.
A két legutóbbi parlamenti választáson 2000-ben
75%, 2004-ben 76,5%-os részvételi eredmények születtek,
a két legutóbbi európai parlamenti választáson
1999-ben 95%, 2004-ben 62,8% volt az eredmény.
Különösen ez utóbbiak számítanak relatíve és abszolút
mértékben is magasaknak. Másrészt a 90-es évek
elejétõl kezdve a görög politikai élet és kormányzati
rendszer viszonylag stabilnak mondható, ugyanakkor
Görögország a korábbi Európai Unió – tizenötök
– legkevésbé sikeres tagjának számít.)
A jogi szabályozás önkéntes/kötelezõ aspektusának
egy másik területe lehet a választópolgárok választói
névjegyzékbe történõ felvételének a módja. Európában
általános megoldás a hatósági (állami) regisztráció.
Ott azonban, ahol önkéntes regisztráció történik, mint
az Egyesült Államokban, az egyébiránt választásra
jogosult lakosság körében (emiatt is) relatíve alacsonyak
a részvételi százalékok. A választások itteni, Európához
képest nagyobb gyakorisága (ez egyébként az
európai „kakukktojás” Svájcra is igaz) úgyszintén a
magasabb részvételi arány ellen hat, 21 amint a technikai
lebonyolítás azon jogszabályi sajátossága is,
hogy a választások napja Európában általában munkaszüneti
nap, az Egyesült Államokban viszont soha. 22
Abban a kérdésben, hogy a választási rendszerek
többségelvû, vagy arányos (esetleg kombinált) módszerei
a kedvezõbbek-e a magasabb részvétel számára,
oly vegyes a kép, hogy ennek eldöntésére ehelyütt
nemigen vállalkozhatunk. (Kommentár nélkül azért
mégis lássunk néhány jellegzetes példát. A két – e
pillanatig – legutolsó parlamenti választás részvételi
adatai a többségi elvû Nagy-Britanniában 2001-ben
59,4%, 2005-ben 61,3%, az arányos szisztémájú Svájcban,
1999-ben 41,1%, 2003-ban 42,0%, de Hollandiában
2002-ben 72,2%, és 2003-ban 79,9%, vagy Luxemburgban
1999-ben 86,5%, 2005-ben 91,7%-os eredmények
születtek. Tegyük hozzá, hogy Luxemburgban
az országos, helyi és európai parlamenti választásokat
egyszerre, egy idõpontban tartják, ami rávilágíthat
egy további, a részvételi arányokat befolyásoló jogi-intézményi
természetû szempontra). 23
c) A kormányzati rendszer, a területi politikai
szervezõdés és közigazgatási rendszer hatalmi súlyozottsága.
A részvételi arányt jelentõsen befolyásolja,
hogy az adott politikai rendszerben melyik hatalmi
tényezõnek, illetve döntéshozatali-igazgatási szintnek
van a legnagyobb alkotmányos hatalmi-politikai súlya,
illetve melyik mennyire fontos a választópolgárok
politikai értékrendjében. Nevezetesen a nagy
kiterjedésû észak-amerikai prezidenciális kormányzati
rendszerû szövetségi államban az állampolgár a
helyi ügyekben tradicionálisan lényegesen nagyobb
aktivitást mutat, mint szövetségi szinten. Ezzel szemben
az európai parlamentáris kormányzatú államokban
a részvételi mértékek sorrendje a nemzeti parlamenti
(a fél-elnöki kormányzati rendszerû Franciaországban
az államfõi, ezt követõen a nemzetgyûlési)
választásokkal kezdõdik, utánuk következnek a helyi
önkormányzati (a föderatív államokban elõbb a
tartományi, majd a helyi önkormányzati) választások,
végül a legalacsonyabbak az európai parlamenti
választások részvételei. Nem szorul talán különösebb
indoklásra, hogy ennek is döntõen történelmi
eredetû okai vannak. Magyarországon a sorrend (át-
JURA 2006/1.