2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Varga Tamás: Politikai magatartás és részvétel
keztetéseket vonnak le. Követõik az ún. részvételi (és
szubsztantív) demokrácia-típust eszményítik.
c) A közvetlen demokrácia hívei (pl. J. J. Rousseau,
majd késõbb C. Pateman, B. Barber) szintén a tömeges,
nagymértékû politikai részvétel elvét vallják,
aminek együtt kell járnia a közvetlen állampolgári
politikai döntéshozatallal. Érvelésükben részben
kommunitarista jelleg érvényesül, azaz a közjóhoz való
közvetlen közösségi hozzájárulás fontosságát tételezik.
Másrészt a nagy kiterjedésû modern államokban a
lényeges politikai döntések helyi szintekre való telepítésének
a tézisét, illetve a folyamatos népszavazásos
hatalomgyakorlásnak (döntéshozatalnak) – ilyen
értelemben a politika „társadalmiasításának” – az igényét
fogalmazzák meg.
d) A konfliktusos elmélet képviselõi (pl. R.
Dahrendorf, H. D. Lasswell, J. Schumpeter, F. A.
Hayek) úgy vélik, hogy a politikai demokráciákban
a formális jogegyenlõségen nyugvó politikai részvétellel
a választópolgároknak a hatalom befolyásolására
csupán formális lehetõsége áll fenn. A demokrácia
minõsége szempontjából nem a részvétel menynyiségi
vonatkozásait kell hangsúlyozni, hanem a
részvételi igények és lehetõségek összhangjának a szükségességét.
A mértéket nem szabad fetisizálni, esetenként
pontosan az alacsony arányok mutathatják azt,
hogy a dolgok rendben zajlanak, az emberek elégedettek.
A cél ezért csupán az „éppen még megfelelõ”
szavazatmennyiség elérése lehet. Schumpeterék szerint
9 – mint tudjuk, õk az ún. jogi (és procedurális) demokrácia-típust
vallják a magukénak – a modern demokráciákban
a polgárok a tényleges döntések meghozatalát
választott felelõs kormánypolitikusoknak
adják át (kormányt hoznak létre), akiknek a tevékenységét
választott (közvetett) politikai képviselet
ellenõrzi. Az állampolgári politikai részvételre ezért
csak alkalmi jelleggel és a választásokra korlátozódóan
van szükség. 10
III. A politikai részvételt
befolyásoló tényezõk
1. A politikai részvétel egyéni, strukturális
jellegû meghatározói
161
a) Demográfiai és szociológiai tényezõk. Az, hogy a politikai
magatartás, ezen belül szûkebben a választási
részvétel a választópolgárok különféle demográfiai
és szociológiai paramétereivel korrelációban van,
a szavazói magatartást kutató tudományágnak, a
psephológiának elég markáns állítása (a psephos az
ókori athéniak „szavazókövecse”, amirõl például
Arisztotelész is megemlékezik a Szolón által bevezetett
esküdtbíróságok említése kapcsán). Mirõl is van
szó Arról, hogy az egyes személyek részvételi hajlandósága
összefüggésben áll a választópolgár egyéni
és társadalmi adottságaival, a választás részvételi
eredménye kisebb-nagyobb mértékben függ ezektõl
az „adatoktól”. Lássuk (a teljesség és fontossági sorrend
igénye nélkül) a leggyakrabban számításba vett
és vehetõ tényezõket:
– nem, életkor, iskolai végzettség, lakóhely;
– családi, baráti, munkahelyi környezet;
– vallási, nemzeti, etnikai és faji hovatartozás;
– a tulajdonlásban, a társadalmi munkamegosztásban
és a munkaszervezetben elfoglalt hely (szociális/anyagi
helyzet és társadalmi presztízs). 11
E korrelációk létezése eléggé kézenfekvõ, nemigen
szorul alapos igazolásra. A rendszerváltozástól
folytatott magyarországi választási magatartás kutatások
jól ismert megállapítása, hogy nálunk a tipikus
résztvevõ a középkorú, budapesti, egyetemet végzett férfi,
12 a tipikus távolmaradó meg ennek az ellenkezõje.
A szociális helyzet, valamint a társadalmi presztízs
(a tényleges, vagy annak szubjektív megítélése) és
a részvételi arányok közötti talán még szignifikánsabb
összefüggés is empirikusan igazolható (lásd az
egyes magyarországi régiók, például a nyugati – keleti
országrészek választási részvételi adatai közötti
eltéréseket, vagy akár azonos településen belül is,
az „elit”, illetve slum(nyomornegyed)-szerû településrészeken
levõ szavazókörök részvételi adatai közötti
óriási különbségeket). A társadalmi mikrokörnyezet
egyénre ható ereje és az egyén részvételét befolyásoló
motívuma is tagadhatatlan (mondjuk egy
markáns családtag azonosulásra, vagy éppen szembeszegülésre
késztetõ „mintája”). Egyes választási
alkalmakkor (különösen, ha a szavazás témájából
adódik a különleges érintettség, például egy abortusz
engedélyezése tárgyában megtartott népszavazás
esetében a vallásosak/nem vallásosak számára)
a vallási, nemzeti, etnikai vagy faji hovatartozás is
döntõ részvételi motívummá válhat. Helyi választások
esetében jellegzetesen többnyire inkább a mikro-,
országosak esetében viszont a makro-szociológiai
jellegû tényezõk a meghatározóbbak. Általában
az is elmondható, hogy adott részvételi aktus során
bármelyik tényezõ, a választópolgár bármilyen irányú
érintettsége döntõ fontosságúvá válhat és válik is, de
hogy ez történetesen melyik lesz (több is lehet egyszerre,
természetesen), az már inkább az egyént érõ
külsõ ráhatásoknak, a politikai elit által történõ „megszólításoknak”
a következménye.
b) Szubjektív strukturális tényezõk. A fenti demográfiai
– szociológiai, strukturális jellegû motívum-együttes
az egyén szempontjából teljes mértékben
objektív (nem, életkor, szülõi háttér, szárma-
JURA 2006/1.