2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

160
zási hely), illetve többé, vagy kevésbé objektívnek
tekinthetõ (vallási hovatartozás, nemzetiség, szociális
helyzet, iskolai végzettség, lakóhely). Szintén
strukturális jellegû, azonban az elõzõektõl eltérõen
már szubjektív, illetve jórészt szubjektívnek tekinthetõ
részvételt befolyásoló tényezõ az egyén valamely politikai
párttal (politikussal) való azonosulásának a mértéke
(tartós, szilárd politikai irányzathoz, oldalhoz
kötõdés és pártválasztás). A legerõteljesebben részvételre
ösztönzõ szubjektív motívum a választópolgár
számára valószínûleg a politikához való szervezeti
kötõdés, a politikai párttagság vállalása lehet. A politikai
magatartás (részvételi) aktivitási szintjeit nagyjából
az alábbi evolúciós sorral lehet meghatározni:
– alkalmi részvétel a választásokon;
– rendszeres részvétel a választásokon (de „vándorszavazás”);
– tudatos, tartós és szilárd pártválasztás (ez a „ha
esik, ha fúj” esete);
– párttagság vállalása (passzív formában);
– aktív párttagság;
– hivatásos politikus.
c) Politikai tiltakozások. Ehelyütt látszik célszerûnek
röviden kitérni a politikai részvétel azon formáira,
amelyek nagyobbrészt nem támogató jellegûek (mint
mondjuk a különbözõ választási aktusok), hanem
ellenkezõleg, a politikai protestálás megnyilvánulásai.
A részvétel szociológiai, és személyes érintettségben
rejlõ motívuma ekkor különösen erõs a tiltakozó
egyén(ek) szempontjából. Normálisan mûködõ
politikai demokráciákban ezek a módozatok jóllehet
megszokottak (és alkalmazottak is), de egyes
változataik a politikai folyamatban mégis inkább
szélsõséges, extrém megoldásnak számítanak. Alkalmazásuk
gyakoriságát, illetve társadalmi elfogadottságuk
mértékét a részvételi demokrácia-típus hívei
kifejezetten demokrácia minõségi mutatónak tekintik.
Legitimitás-mércének a politikai demokráciákban
mindazonáltal kiváltképpen a polgári engedetlenséghez
való viszony számít – a jogi demokrácia-típust
magukénak vallók felfogása szerint is. A demokratikus
jelzõre igényt tartó államhatalom számára ennek
tolerálása valóban nélkülözhetetlen. A polgári engedetlenség
olyan törvényellenes és hatóságilag sem engedélyezett
cselekedet, amely erõszakmentes és lelkiismereti
okokból fakadó, eredményességét (és persze a hatóságok
tolerancia-hajlandóságát) erõsen befolyásolja a
tömegessége és nyilvánosságának a volumene. Tegyük
hozzá, hogy egy ilyen akció hitelességét (és „mûfaji”
hovatartozását) a politikai élet tényezõitõl (pártoktól,
politikusoktól) való függetlensége adja meg.
A magyarországi kutatás a 90-es évek Magyarországán
az alábbi politikai tiltakozási formákat határozta
meg (a felsorolás egyúttal az elfogadottság
sorrendjét is jelenti):
Varga Tamás: Politikai magatartás és részvétel
– népszavazási aláírásgyûjtés;
– tiltakozó petíciók aláírása;
– általános sztrájk;
– utcai tüntetés;
– tiltakozás nemzetközi szervezetek épületei elõtt;
– a kormány beperlése;
– röpcédulák terjesztése;
– a törvény be nem tartása;
– a forgalom elzárása;
– gyárfoglalás. 13
2. A politikai részvétel személyiségjegyekben
rejlõ okai, motívumai
Az amerikai politikatudománynak fõleg a L. W.
Milbrath nevével fémjelzett chicagói politikai pszichológiai
irányzata helyezett (Európából nézve túlságosan
is nagy) hangsúlyt az alcímben nevezett témakörre
és tulajdonított megkülönböztetett jelentõséget
a személyiségjegyeknek a választópolgár politikai
részvétele szempontjából. 14 A téma exponálására
használatos iskolapéldájuk a következõ: János
és Péter teljesen azonos strukturális sajátosságokkal
rendelkezõ állampolgárok. Ennek ellenére Jánosnak
erõs a részvételi hajlandósága (õ a politikailag aktív
„gladiátor” típusa), ezzel szemben Péter távol marad,
sõt menekül a politikától (politikailag passzív),
még a választásokon sem vesz részt. 15 Ennek vajon
mi lehet az oka Nos, ezt a dilemmát látják feloldhatónak
a pszichológia segítségével, a személyiségjegyek
különbözõségére hivatkozva. A politikai részvételt
befolyásoló, lelki sajátosságokban rejlõ legfontosabb
okok valószínûleg a következõk.
– A személyiség extrovertált, vagy introvertált alkata
– a részvétel korrelációja a kifelé fordulóval pozitív.
– A személyiség ereje (önbizalom, kompetenciaérzés,
saját erõbe vetett hit) – pozitív korreláció.
– A kognitív kíváncsiság hajlamának ereje (általában a
világ intellektuális szemléletére való törekvés) – pozitív
korreláció.
– A személyes elkötelezettség mértéke (cselekvésre
késztetettség, különbözõ élethelyzetekben) – pozitív
korreláció.
– A sikerélmény motívumának az ereje (sikerorientáltság)
– általában pozitív korreláció, de néha negatív
is lehet, például, ha nincs „biztos befutó”.
– Belsõ lelki feszültség és hajlam az agresszivitásra –
kis mértéke esetében pozitív, nagy mértéke esetében
negatív a korreláció.
– Anómia (elszigeteltség, társadalmi beilleszkedési
zavar, státusz-inkonzisztencia, azaz állás, foglalkozás
meg nem felelés, a társadalmi státusszal való
elégedetlenség) – megléte a részvétellel negatív korrelációban
van. 16
JURA 2006/1.