2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Varga Tamás: Politikai magatartás és részvétel<br />
Varga Tamás<br />
tudományos munkatárs<br />
Politikai magatartás<br />
és részvétel<br />
I. A politikai magatartás a politikai<br />
rendszerben, fogalma, felosztásai<br />
<strong>1.</strong> A politikai magatartás helye a politikai<br />
rendszerben<br />
A politikai magatartás – hasonlatosan a politikai kultúrához<br />
– a politikai rendszernek önálló szerkezeti eleme,<br />
ún. nem intézményes típusú összetevõje. 1 Praktikusan<br />
a politikai magatartásokban realizálódik a politikai<br />
rendszer valamennyi, intézményes (állami – és<br />
társadalmi – politikai szervezetek, írott normák) és<br />
nem intézményes (politikai kultúra, politikai eszmék,<br />
ideológiák) alkotórésze, 2 ám teoretikusan az<br />
elemzés és a tanulmányozás céljaira a politikai magatartás<br />
mégis jól elkülöníthetõ és elkülönítendõ. A<br />
politikai magatartásnak a politikai kultúrához különösen<br />
szoros a kapcsolódása, leegyszerûsített (hétköznapi)<br />
megközelítésben a politikai kultúrát nemritkán<br />
politikai magatartási módként értelmezik. 3<br />
Azonban egy attitûd több gyakorlati állásfoglalást,<br />
azaz viselkedésmódot is eredményezhet, és egy aktuális<br />
viselkedés többféle attitûdbõl is eredhet (nem<br />
szólva most a politikai magatartásnak egyes, a politikai<br />
kultúrától teljesen független vonatkozásairól,<br />
mint például egy amúgy „résztvevõi” típusú politikai<br />
kultúrával rendelkezõ egyénnek vis maior miatti<br />
távolmaradása a szavazási aktustól), a politikai<br />
magatartás ezért megítélésem szerint teljes joggal<br />
különböztethetõ meg önálló rendszerelemeként.<br />
Másrészt a politikai szervezetek mûködése is politikai<br />
magatartásokon keresztül realizálódik, de a politikai<br />
magatartások csak részben kötõdnek szervezetekhez.<br />
A politikai folyamatban a nem szervezeti<br />
jellegû, kiváltképp tömeges részvételû politikai cselekvéseknek<br />
a jelentõsége adott esetben különösen<br />
nagy lehet. Célszerû ezért a politikai magatartásnak<br />
a politikai rendszerben nemcsak szerkezeti, hanem<br />
funkcionális különállásáról is beszélni.<br />
2. A politikai magatartás fogalma, felosztásai<br />
159<br />
Definíciószerûen politikai magatartás alatt az emberek<br />
véleményében (verbálisan, szavakban) és gyakorlati tevékenységében<br />
(manifeszt cselekvés, tettek, vagy nem cselekvés)<br />
kifejezõdõ viszonyát értjük a politikai rendszer<br />
más elemeihez.<br />
A politikai magatartásokat többféle szempont<br />
szerint csoportosíthatjuk. A kifejezõdés megvalósulási<br />
formája lehet szóbeli, történhet írásban és a legkülönfélébb<br />
konkrét cselekvési módok szerint. A politikai<br />
magatartás kutatói számára fontos csoportosítási<br />
szempont, hogy az adott politikai megnyilvánulási<br />
forma szervezethez kötõdik-e, vagy sem, intézmények,<br />
formalizált eljárások keretei között történik-e vagy sem,<br />
legális-e vagy nem. Fontos a magatartás motívuma szerinti<br />
felosztás is. Eszerint megkülönböztethetõek<br />
ösztönös és tudatos politikai magatartások. Ösztönösnek<br />
tekinthetõ az a megnyilvánulás, ami pillanatnyi<br />
benyomásokon, érzelmeken, indulatokon alapul.<br />
Jellemzõen eseti, rendszerint nem intézményes keretek<br />
közötti. Konkrét jelentkezésében és következményeiben<br />
nehezen kiszámítható, a politikai folyamat<br />
tervezésébe potenciálisan bekalkulálható ugyan, de<br />
számos bizonytalansági tényezõ forrása, a politikai<br />
rendszerre, a politikai folyamatra instabilizáló hatása<br />
van. Az ilyen természetû politikai magatartások,<br />
megnyilvánulások a politikai rendszerek legitimitási<br />
problémáit is kifejezhetik, mi több, delegitim politikai<br />
rendszerek esetében ezek eszkalációja a rendszerek<br />
bukásához vezethet. A tudatos politikai magatartás<br />
akaratlagosan formált, érték- vagy érdekracionalitáson<br />
nyugszik. Viszonylag rögzült, tartós, rendszerint<br />
intézményes keretek közötti. A politikai folyamatban<br />
jól tervezhetõ, eredményeiben és hatásaiban eléggé<br />
kiszámítható, a politikai rendszer mûködésére általában<br />
stabilizáló módon hat.<br />
II. A politikai magatartás<br />
a politikatudományban<br />
<strong>1.</strong> A behaviorista és behavioralista<br />
politikatudomány<br />
Ezek a kifejezések az angol behaviour (jelentése: magatartás,<br />
viselkedés) szóból származnak. A két szóváltozat<br />
közül a behaviorizmus a XX. század elsõ évtizedeiben<br />
keletkezett, nagyjából A. F. Benthley-tõl<br />
eredeztethetõ amerikai politikatudományi irányzat<br />
4 elnevezése (maga a kifejezés eredetileg a pszichológia<br />
történetébõl ismeretes, voltaképpen a lélektannak,<br />
mint új, sikeres tudománynak a politikatudományi<br />
alkalmazásáról van szó). Lényege, hogy<br />
a behaviorista politikatudomány a politikai szféra<br />
mûködését az inger – válasz (politikai „behatás”,<br />
például politikai döntés, mint „inger” és az általa kiváltott<br />
manifeszt cselekvés, mint „válasz”) séma mechanizmusain<br />
keresztül közelíti meg és értelmezi. A<br />
JURA 2006/<strong>1.</strong>
Change language