2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

144
Juhász Botond: A Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai címû sorozat jogtörténeti tanulmányai
A tanulmány az informciószabadság svédországi,
1766. évi megjelenésétõl napjainkig követi nyomon
az információszabadság fejlõdésének szakaszait, azt
a folyamatot, mely során e jog lényegi tartalma – és
nem utolsósorban korlátai – kialakult.
Világosan követhetõ logikai felépítéssel elsõként
az információszabadság gyökereit ismerhetjük meg,
majd ennek alapján a szerzõ az információszabadság
hétféle értelmezését adja. Ezután tér rá a magyar
fejlõdési út ismertetésére, a magyar törvényi szabályozás
során pedig nagy teret szentel az információszabadság
korlátainak bemutatására.
Molnár István János: Francia Kanada államszervezete
és jogrendszere a kanadai föderáció létrejöttét megelõzõen.
Az a terület, melyet ma Québec tartomány névvel jelölünk,
ma is önálló frankofón kultúrával bír egyrészt
Kanadán, másrészt az egész anglofón Észak-Amerikán
belül. Ez a tanulmány azt mutatja be, milyen
gyökerei, milyen társadalmi, és ezáltal milyen jogi
okai vannak annak, hogy egy ilyen, a környezetétõl
eltérõ társadalom kifejlõdhetett.
Szerzõ következtetései közül csak a legfontosabbakat
említve megállapítható, hogy az angolok által
meghódított terület francia polgárai számára biztosított
jogok (pl. civiljogi jogrendszer, nyelvi jogok)
oda vezettek, hogy 1867-ben törvény hozta létre bizonyos
szintû – törékeny – autonómiát is nyújtva
Québec tartományt.
Szabó Krisztián: Az I. magyar Büntetõ Perrendtartás
kodifikációjának elõzményei, Személyi jellegû bizonyítási
eszközök a Bp.-ben. A munka tulajdonképpen három
részbõl tevõdik össze. Az elsõ egységben Szerzõ ismerteti
a büntetõ eljárásjog hazai kodifikálásának
történeti elõzményeit, nagy teret szentelve az egyes
kodifikációs kísérleteknek (1715-tõl egészen 1896-ig,
a Bp. megalkotásáig).
E megalapozó, nem pusztán kodifikációtörténeti,
hanem fogalommeghatározó–rendszerkijelölõ részt
követi az 1896. évi Büntetõ Perrendtartás egyes rendelkezéseinek,
fõként az alapelveknek és az eljárás
menetének bõvebb ismertetése. Szerzõ kiemelt hangsúlyt
fektet a személyi jellegû bizonyítási eszközök
elemzésének is, ez alkotja a munka utolsó egységét.
Szendi Attila: Ingatlanjogi ügyletek Veszprémben a
XIX. század közepén. E tanulmány célja a mezõvárosi
jobbágyi ingatlanügyletek magánjogi gyakorlatának
bemutatása veszprémi ingatlanjogi ügyletek vizsgálata
kapcsán. Szerzõ ezen túlmenõen elméleti szempontból
is vizsgálva a problémát azt a jelenséget is
igyekszik érzékeltetni, ahogyan a magánjogi joggyakorlat
– ingatlanjogi ügyletek egy speciális csoportja,
a jobbágyi ingatlanjogi ügyletek – a jogalkotásra
egyszerre fejlesztõleg és konzerválólag is hat.
Takács Tibor: A francia Code civil „építõi”. A
Code civil az európai jogi kultúra épületének
egyik kiemelkedõ tartóoszlopa, megoldásai alapul
szolgáltak számos ország magánjogi törvényének
megalkotásánál. E tanulmányból nem csak e
kodifikációtörténeti remekmû keletkezésérõl tudhatunk
meg sokat, nem is csak a Code civil kilenc
építõjének személye elõtti tisztelgés e munka, hanem
azokat a történelmi-társadalmi szükségszerûségeket
és az ezekbõl fakadó ideológiai meghatározottságot
is bemutatja, melyek a kodifikátorok gondolkodásmódját
jelentõs mértékben befolyásolták.
Varga Norbert: A távollét intézménye a magyar állampolgársági
jog történetében, különös tekintettel az
elsõ állampolgársági törvényre (1879: L. tc.). A távollét
a magyar jogban addig nem ismert jogintézményét
az 1879: L. tc. vezette be Magyarországon. Fogalma
alatt a magyar állampolgárnak az ország határain
kívül való – bizonyos feltételeknek megfelelõ – tartózkodását
értették. Jelentõségét az adta, hogy eszközül
– gyakran politikai eszközül – szolgált az állampolgárság
elvesztéséhez, pontosabban szólva az
állampolgárságtól való megfosztáshoz. Az emigráns
politikusok nagy része, így Kossuth Lajos is e norma
alapján vesztette el állampolgárságát. A tanulmány
a távollét intézményének gyökereit, e jogintézmény
megjelenését, az 1879: L. tc.-ben való részletes
szabályozását mutatja be, és ezen túlmenõen bepillantást
nyújt e jogintézmény magyarországi sorsának
további alakulásába is, egészen annak 1990.
évi megszûnéséig.
2/1. kötet
Bajánházy István: A választási rendszer Rómában.
Polybius szerint, ha Rómában „a consulok hatalmát
nézzük, az alkotmány monarchikus, ha a senatust
tekintjük, akkor arisztokratikus, ha pedig a tömegek
hatalmát nézzük, akkor demokratikusnak
tekinthetõ”. E tanulmány célja, hogy bemutassa e
vegyes jellegû római államberendezkedés fenti három
pillére közül a népgyûlést. Részletesen elemzi
a Comitia curiata, a Comitia centuriata, a Comitia
tributa és a Concilium plebis szervezõdési elveit,
döntéshozatali mechanizmusát. Szerzõ a szavazás
rendjének külön fejezetet szentelve – fõként Livius és
Ciceró mûveit használva forrásként – állapítja meg,
hogy a nép részvétele a hatalomgyakorlásban bizonyos
korlátozásokkal és befolyásolva, de mégis megoldott
volt, ami a köztársaság válságáig jól mûködött.
Kovács Tamás: A nemzetközi büntetõbíráskodás
fejlõdése a 20. század elsõ felében. Bár a nemzetközi
büntetõbíráskodás gondolata már jóval korábban
felvetõdött, tényleges megjelenésérõl csak a múlt század
elsõ felétõl beszélhetünk. Ennek egyik oka nyil-
JURA 2006/1.