10.02.2015 Views

2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

2006. évi 1. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Juhász Botond: A Miskolci Doktoranduszok Jogtudományi Tanulmányai címû sorozat jogtörténeti tanulmányai<br />

143<br />

Juhász Botond<br />

PhD-hallgató<br />

A Miskolci Doktoranduszok<br />

Jogtudományi Tanulmányai<br />

címû sorozat * jogtörténeti<br />

tanulmányai<br />

A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának<br />

Doktori Iskoláját 1993-ban alapították. A Deák<br />

Ferenc nevét viselõ Doktori Iskola 2002-ben indított<br />

egy olyan periodikát, amely kizárólag a miskolci<br />

doktoranduszok korábban meg nem jelent tanulmányait,<br />

kutatási eredményeit tartalmazza. E periodika<br />

öt évfolyamának nyolc kötetébõl válogattam<br />

ki a jogtörténeti témájú tanulmányokat rövid, tartalmi<br />

ismertetés céljából.<br />

1/<strong>1.</strong> kötet<br />

*<br />

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola<br />

Kiadványsorozata. Sorozatszerkesztõ: dr. Stipta István<br />

CSc egyetemi tanár. Bíbor Kiadó, Miskolc Bajcsy-Zsilinszky<br />

út 15. Felelõs Kiadó: Borkúti László. Technikai szerkesztõ: Lakos<br />

Zsuzsa. A sorozat nem minden kötete állt rendelkezésemre,<br />

e kötetek szerzõitõl tanulmányaik ismertetésének elmaradása<br />

miatt elnézést kérek.<br />

Babják Ildikó: Bemutatóra szóló értékpapírok a frank–római<br />

magánokirati világban. Manapság az értékpapír<br />

fogalmán olyan okiratot értünk, melynek kibocsátója<br />

feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal<br />

arra, hogy õ maga, vagy az értékpapírban megnevezett<br />

más személy az értékpapír ellenében meghatározott<br />

pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának,<br />

s mely okirat rendelkezik minden, a jogszabályban<br />

meghatározott kellékkel; megfelel a törvény<br />

által elõirt feltételeknek.<br />

Az e munkában tárgyalt bemutatóra szóló értékpapírok<br />

sajátossága, hogy a benne foglalt jog jogosultja<br />

kizárólag az okirat mindenkori birtokosa. Ezt<br />

a speciális minõséget fejezi ki az okirat bemutatási<br />

záradéka; a benne foglalt alanyi jog az okirat bemutatóját<br />

illeti meg.<br />

A munka célja azon eszközök bemutatása, melyekkel<br />

a frank–római világban azt biztosították, hogy egy<br />

okirat betölthesse azt a funkciót, melyet ma az értékpapír<br />

fogalmával jelölünk, pontosabban szólva a<br />

frank–római okiratokban fellelhetõ bemutatási záradékok<br />

(rendeleti záradék, képviseleti záradék, alternatív<br />

bemutatási záradék, tiszta bemutatási záradék),<br />

valamint ezek kialakulásának, történeti fejlõdésének,<br />

rendszertani elhelyezkedésének ismertetése.<br />

Bajánházy István: Az állami adásvétel Liviusnál. E<br />

munka tárgyát olyan jogviszonyok, valamint az ezekre<br />

vonatkozó szabályok ismertetése képezi, mely jogviszonyok<br />

egyik alanya – akár az eladói, akár a vevõi<br />

pozícióban – az állam, a Római Állam. Az ilyen jogviszonyok<br />

– tehát amikor az állam magánjogi jogviszonyok<br />

alanyaként, és nem szuverénként szerepel<br />

– megítélése napjainkban is vitatott kérdés, e tanulmány<br />

e sokszor bonyolult probléma megértéséhez<br />

járul hozzá jogtörténeti adalékkal. Fontos azonban<br />

megjegyezni, hogy az ilyen jogviszonyok Rómában<br />

nem a magánjog, hanem a közjog szabályai<br />

alá tartoztak.<br />

A szerzõ Titus Livius „A római nép története a város<br />

alapításától” címû alapvetõ munkájában fellelhetõ<br />

eseteket elemzi és csoportosítja. Kellõ kritikával viszonyul<br />

a történetíró által közölt adatokhoz, ami elengedhetetlen<br />

is, hiszen Livius nem jogi munkát készített<br />

ebben a mûben, ráadásul sokszor nem feltétlenül<br />

megbízható adatokra támaszkodik.<br />

A római állam mind eladói, mind vevõi oldalon<br />

köthetett adásvételi szerzõdést. Ezek a szerzõdések<br />

tehát közjogi szabályozás alá estek és megkötésüknél<br />

nem érvényesült formakényszer (vagyis a<br />

mancipatios formula nélkül is jogokat és kötelezettségeket<br />

keletkeztetett).<br />

Eladói oldalon szerepelt az állam, amikor például<br />

a hadizsákmányt, az elkobzott vagyont vagy az állami<br />

földet értékesítette. Vevõi pozíciójára is találunk adatokat<br />

Liviusnál, amikor az állam gabonát, rabszolgákat,<br />

vagy akár ingatlant vásárolt. Az említett mindkét<br />

esetcsoportra bõséges mennyiségû forrást jelöl meg a<br />

tanulmány. Szerzõ kiemeli, hogy a dolgozat tárgyát<br />

nem képezik a hadibeszerzések, mert ezek a római jog<br />

szabályai szerint nem adásvételnek, hanem vállalkozási<br />

szerzõdésnek minõsülnek.<br />

Bányai Krisztina: A sztrájkhoz való jog, mint munkavállalói<br />

jogosítvány történeti fejlõdése Magyarországon.<br />

A sztrájk a munkavállalók csoportos érdekért való<br />

fellépésének egyik legális eszköze. Magyarországon<br />

ma ezen eszköz gyakorlásának feltételeit, jogi kereteit<br />

a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. szabályozza.<br />

Mivel a sztrájkjoggal való élés gyakran túllép a munkaadó–munkavállaló<br />

viszonyon és széles körû társadalmi<br />

következményekkel járhat, a jog gyakorlásának<br />

feltételeinek meghatározása a probléma komplex<br />

kezelését és megértését kívánja meg.<br />

A sztrájkról mára kialakult kép árnyalásához<br />

járul hozzá a szerzõ ezzel a munkával, melyben a<br />

„sztrájkjog” magyarországi fejlõdését mutatja be a<br />

kezdetektõl, a 14–15. századi Magyarországtól napjainkig.<br />

JURA 2006/<strong>1.</strong>

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!