A hold árnyékában _Fury és Lia

A hold árnyékában
– A szüleit a mi falkánk ölte meg. A szeme láttára
tépték szét őket, mikor még csak hároméves volt. Be fog
pánikolni.
Mielőtt Vane válaszolhatott volna, Fury eltűnt.
Angelia továbbra is a farkasok felé csapkodott a törött
lámpával, ahogy azok egyre közelebb kerültek hozzá.
Rémületében sikítani akart, de a hang megakadt a torkán.
Csak vért látott maga körül, és ugyanazt a félelmet élte
át, amit azon az éjszakán, amikor a szülei sikolyai
visszhangzottak a fülében.
Nem tudott lélegezni, sem gondolkodni.
A következő pillanatban valaki megragadta hátulról.
Megfordult, próbálta megütni az új támadót, aztán
megfagyott, ahogy meglátta, hogy Fury áll ott emberi
alakban.
Gyengéd érintéssel kivette a kezéből a lámpát, és a
földre helyezte. Arckifejezése higgadt volt, szeme
kifejezéstelenül csillogott.
– Nem engedem, hogy bántsanak – mondta
nyugtatólag. – Nem felejtettem el az ígéretemet.
Zokogás tört fel Angeliából, ahogy a férfi magához
húzta.
Fury szitkozódott, amiért a lány így reszketett a
karjaiban. Még soha nem látott senkit ilyen állapotban, és
ettől dühös lett.
– Vissza – ugatott a többiekre. – Úgy viselkedtek,
mint a kibaszott emberek. – A kegyetlenségükön
mérgelődve felvezette Angeliát az emeletre.
– Nincs szükségem a segítségedre – morrant rá a lány.
48