09.02.2015 Views

A hold árnyékában _Fury és Lia

A hold árnyékában _Fury és Lia

A hold árnyékában _Fury és Lia

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Nos, ez elvileg a hivatalos fordítás volt, ami a Halálos csók című<br />

antológiában jelent meg, de a szkennelésnél kihagytak két oldalt, néhol a<br />

fogalmazás annyira fájdalmas volt, hogy úgy döntöttem, javítok rajta egy<br />

kicsit és hozzá fordítom a hiányt. Remélem, sikerült.<br />

Szannya22<br />

2


Sherrilyn Kenyon<br />

SHERRILYN<br />

KENYON<br />

A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

3


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

1. fejezet<br />

New Orleans<br />

F<br />

ury Kattalakis a sárkány barlangjába készült<br />

besétálni. Nos, nem pont oda. Ugyan tényleg volt<br />

egy sárkány annak az épületnek a padlásán, amely felé<br />

tartott, de az közel sem volt olyan veszélyes <strong>Fury</strong>re, mint<br />

az ajtóban őrködő medve.<br />

Az a megátalkodott kurafi szívből gyűlölte őt.<br />

Nem mintha ez érdekelte volna <strong>Fury</strong>t. A legtöbb<br />

ember és állat gyűlölte, és ez jó is volt így. Ő sem bírta<br />

különösebben a világot.<br />

– Mit meg nem tesz az ember a családjáért – motyogta<br />

magában. Bár, őszintén szólva, még mindig új volt neki<br />

ez az egész család-dolog. Sokkal inkább ahhoz volt<br />

szokva, hogy a körülötte lévők állandóan kicsesznek<br />

vele. Csak akkor jött rá, hogy az univerzumban nem<br />

4


Sherrilyn Kenyon<br />

mindenki tör az életére, amikor a bátyja, Vane, '04<br />

nyarán befogadta.<br />

Viszont ez a medve mégis meg akarja ölni...<br />

Dev Peltier abban a pillanatban megmerevedett, ahogy<br />

meglátta <strong>Fury</strong>t kilépni az árnyékból a Szentély ajtaja<br />

mellett. Ez egy vad, zenés-táncos motoros kocsma volt az<br />

Ursulines 688. szám alatt. Mintha a tulajdonos medve<br />

klán nem szándékosan választotta volna a címet. Ha ez<br />

nem volt ironikus, akkor semmi.<br />

A medve jelenleg emberi alakjában volt, fekete pólót,<br />

farmert és hozzáillő fekete motoros csizmát viselt,<br />

megjelenését hosszú, göndör, szőke haj egészítette ki, és<br />

egy éles szempár, ami a másik minden gyengéjét<br />

észrevette. Nem mintha <strong>Fury</strong>nek lett volna gyengéje. Ám<br />

emberi külseje ellenére, a alakváltóknak – a<br />

farkasembereknek –, mint <strong>Fury</strong>, Dev másik alakja olyan<br />

volt, mint egy pulzáló jelzőfény, ami arra figyelmeztetett<br />

minden másvilágit, hogy a medve nem ismer kegyelmet.<br />

Ahogy <strong>Fury</strong> sem. Ami mágikus képességeiből<br />

hiányzott, azt nyers erővel pótolta...<br />

Meg hozzáállással és dühvel.<br />

Senkivel nem volt irgalmas. Soha.<br />

– Te mit csinálsz itt – morogta Dev.<br />

<strong>Fury</strong> hanyagul vállat vont, tudta, hogy ha küzd, nem<br />

jut beljebb, márpedig ezt ígérte. A bátyjának... betart egy<br />

ígéretet, amit másnak tett, nem magának, igen, így van. A<br />

pokol befagyott. Még mindig nem tudta, hogy engedhette<br />

meg, hogy Fang rádumálja erre a nyilvánvaló<br />

öngyilkosságra.<br />

Az a korcs tartozott neki.<br />

Többszörösen.<br />

5


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Béke, testvér. – <strong>Fury</strong> tettetett megadással felemelte a<br />

kezét. – Csak Sashához jöttem.<br />

Dev fenyegetően vicsorgott, miközben a másik testét<br />

vizslatta, ami normális esetben arra késztette volna <strong>Fury</strong>t,<br />

hogy megüsse ezért a sértésért. A fene egye meg, a<br />

bátyja, Vane, sokat csiszolt rajta.<br />

– A Kattalakis nemzetség nem szívesen látott vendég<br />

ezen a helyen, és ezt te is tudod.<br />

<strong>Fury</strong> felvonta a szemöldökét, ahogy felnézett a Dev<br />

feje felett lévő táblára. Fekete háttérben, teli<strong>hold</strong><br />

megvilágította hegy tetején állt egy motor a kék és barna<br />

neonfelirat alatt. Az is rajta volt, hogy a Szentély a ház<br />

zenekarának, az Üvöltőknek ad otthont. A gyanútlan<br />

megfigyelő számára ez a tábla olyan volt, mint bármelyik<br />

másik. De azok, akik elátkozottnak születtek, látták a<br />

<strong>hold</strong> árnyékában kirajzolódó sárkányt, a világ<br />

természetfeletti lényeinek titkos jelét. Nemcsak a neve<br />

volt Szentély, hanem maga a klub egy menedék volt.<br />

Minden paranormális lényt beengedtek ide, ahol senki<br />

sem bánthatta őket. Legalábbis addig nem, míg<br />

tiszteletben tartották a limani első számú szabályát: Ne<br />

onts vért.<br />

<strong>Fury</strong> Devre ciccegett.<br />

– Ismered a magunkfajták törvényeit. Nem döntheted<br />

el, ki mehet be. Mindenki egyenlő.<br />

– Baszd meg – vicsorgott Dev.<br />

<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, ahogy visszaszívta szokásos<br />

csípős válaszát. Úgy döntött, inkább maró gúnnyal kezeli<br />

a helyzetet.<br />

– Nagyon szépen köszönöm az ajánlatot, jóllehet<br />

tényleg vannak bizonyos feminin vonások a<br />

viselkedésedben, és a figyelemre méltó hajkoronádat is<br />

6


Sherrilyn Kenyon<br />

megirigyelné bármelyik nő, túlságosan szőrös vagy az én<br />

ízlésemnek. Ne sértődj meg.<br />

Dev az ajkát biggyesztette.<br />

– Mióta érdekel egy kutyát, hogy mit kefél meg<br />

<strong>Fury</strong> élesen beszívta a levegőt.<br />

– Olyan mélyre mehetnék, hogy még az árok is<br />

megirigyelne minket, de... tudom, mivel próbálkozol.<br />

Balhét provokálsz, hogy legyen okod elküldeni.<br />

<strong>Fury</strong> ökölbe szorított kézzel mutatta ki belső<br />

vívódását. Azt tegye, amit szeretne, vagy amit megígért<br />

– Nagyon, nagyon szívesen megküzdenék veled, de<br />

látnom kell Sashát, és ez nem várhat, sajnálom. Majd<br />

később küzdünk meg kefélünk.<br />

Dev egy grizzly hangján fenyegetően morgott.<br />

– Vékony jégen sétálsz, Farkas.<br />

<strong>Fury</strong> lehiggadt, szeme összeszűkült, mint farkas<br />

alakjában szokott. Amikor megszólalt, hangja halk volt,<br />

nyers, és magában hordozta a seggbe rúgás ígéretét,<br />

amennyiben Dev folytatni akarja ezt a játékot.<br />

– Fogd be, szívódj fel, és engedj be!<br />

Dev egy lépést tett felé.<br />

Colt gyorsabban ott termett, mint hogy <strong>Fury</strong>, Dev<br />

ütésére felkészülve megfeszülhetett volna. Colt<br />

mindkettőjüknél egy fejjel magasabb volt, haja<br />

koromfekete, tekintete halálos. Tetovált karját felemelte,<br />

hatalmas mancsát a medve mellkasára téve visszafogta<br />

Devet.<br />

– Ne csináld, Dev – szólt rá halk, higgadt hangon. –<br />

Nem ér ennyit.<br />

Lehet, hogy <strong>Fury</strong>nek meg kellett volna sértődnie, de<br />

az igazság sosem zavarta.<br />

7


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Igaza van. Egy értéktelen korcs vagyok, akinek egy<br />

még nálam is értéktelenebb korcs volt az apja. Biztosan<br />

nem akarod, hogy olyanok miatt vonják meg a Szentély<br />

engedélyét, mint én.<br />

Dev lerázta magáról Colt mancsát, amitől az ingujja<br />

felcsúszott, és látni engedte a karján lévő kettős íj és nyíl<br />

tetoválást.<br />

– Mindegy. De rajtad tartjuk a szemünket, Farkas.<br />

<strong>Fury</strong> egy ujjal tisztelgett előtte.<br />

– Akkor megpróbálok nem piszkítani a padlóra, és a<br />

bútort sem kefélem meg... – Lepillantott Dev<br />

ezüstszegecses bakancsára. – Bár a lábad kérdéses lehet.<br />

Dev megint morgott, Colt pedig elnevette magát, és<br />

még erősebben fogta vissza. Colt állával az ajtó felé<br />

intett.<br />

– Told beljebb a segged, <strong>Fury</strong>, mielőtt úgy döntök,<br />

hogy megetetlek vele.<br />

– Komolyan nem érek annyit, hogy gyomorrontása<br />

legyen.<br />

Egy Devnek szóló ellenséges kacsintással <strong>Fury</strong><br />

elballagott mellettük, és belépett a bárba. A zene hangos<br />

volt és lüktető, ami vonyításra késztette a benne lévő<br />

farkast, hogy az így tiltakozzon a kifinomult hallását ért<br />

erőszak ellen.<br />

Mivel Colt az Üvöltők tagja volt, a banda még nem<br />

volt színpadon. De már jókora tömeg gyűlt össze.<br />

Turisták és törzsvendégek táncoltak és lézengtek a<br />

háromszintes bár első emeletén. Kétség sem fért hozzá,<br />

hogy a második szint is ugyanilyen zsúfolt. Azonban a<br />

harmadik emeletet a magukfajták számára tartották fenn.<br />

<strong>Fury</strong> hátsó zsebébe mélyesztette a kezét, ahogy<br />

keresztülfurakodott a tömegen. Könnyű volt kiszúrni a<br />

8


Sherrilyn Kenyon<br />

motorosokat, mert régi szokás szerint tetőtől talpig<br />

bőrruhát viseltek. A fiatalabb, menőbb sokaság a műbőrt<br />

és Aerostich-et favorizálta, mint ő is, míg a turistákon és<br />

főiskolás kölykökön minden megtalálható volt a rövid<br />

szoknyától a khaki nadrágon át a farmerig.<br />

Ahogy <strong>Fury</strong> elhaladt az asztalok mellett, ahol a<br />

vendégek leülhettek és ehettek valamit, elkapta egy<br />

gyönyörű, szőke pincérnő tekintetét, aki történetesen az<br />

ajtóban álló seggfej húga volt.<br />

Aimee Peltier.<br />

Hosszú, szőke haja volt, mint a bátyjának, Devnek, a<br />

termete pedig magas és karcsú. Mindent egybevetve,<br />

nagyon vonzó jelenség, kivéve a tényt, hogy amikor<br />

éjszaka lefeküdt, medvévé változott. <strong>Fury</strong> megborzongott<br />

a gondolatra. A bátyja ízlése a nők terén hagyott némi<br />

kívánnivalót maga után.<br />

Aimee megfagyott, mikor észrevette.<br />

<strong>Fury</strong> finoman a bár felé intett a tekintetével, hogy<br />

tudassa a lánnyal, üzenete van a számára. Ő volt az<br />

egyetlen oka, hogy idejött, de ha Aimee valamelyik<br />

bátyja rájönne, mindketten halottak lennének.<br />

Tehát folytatta útját a pulthoz, ahol három csapos<br />

mérte az italokat. Mivel Dev az egypetéjű négyes ikrek<br />

egyike volt, <strong>Fury</strong> úgy érezte, kettős látása van, mikor egy<br />

másik medve lépett oda hozzá. Devet csak a karján lévő<br />

tetoválás miatt tudta megkülönböztetni a többitől. Hogy a<br />

másik három közül melyik melyik, hát, az fikarcnyit sem<br />

érdekelte.<br />

Az iker szeme fenyegetően összeszűkült.<br />

– Mit akarsz, Farkas<br />

<strong>Fury</strong> hanyagul leült.<br />

– Mondd meg Sashának, hogy beszélnem kell vele.<br />

9


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Miért kell beszélned vele<br />

<strong>Fury</strong> hamiskásan pillantott rá.<br />

– Ez farkas-dolog, és ha jól szimatolok, amit<br />

igyekszem elkerülni, mert ti, seggfejek, úgy bűzlötök,<br />

hogy az bántja a kifinomult szaglásomat, te medve vagy.<br />

Ragadd meg az irháját, és küldd ide.<br />

– Muszáj mindenkit felbosszantanod, akivel<br />

találkozol – Ez a lágy hang úgy futott végig a gerincén,<br />

mint egy cirógatás.<br />

Megfordult, és Margerite Neely-t pillantotta meg – ott<br />

ácsorgott mellette. Apró és emberi, de Margerynek volt<br />

az egyik legpompásabb hátsója, amit valaha nőn látott.<br />

Ám pont ez volt a probléma. A nő ember volt, és <strong>Fury</strong><br />

nehéz időket élt meg, míg kapcsolatban állt ezzel a<br />

fajtával, vagy bármelyik másikkal is, ami azt illeti. A<br />

szociális érzék nem tartozott az erősségei közé. Ahogy<br />

Margery rámutatott, hajlamos volt felbosszantani bárkit,<br />

aki elég ostoba volt ahhoz, hogy a közelébe<br />

merészkedjen.<br />

– Ez egy velem született magatartás, és legtöbbször jó<br />

szolgálatot tesz.<br />

A nő nevetve nyújtott felé egy üveg sört.<br />

<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, elutasítva az ajánlatot. Az a<br />

cucc az ízlelőbimbóin... undorító.<br />

Rosszallóan nézett Margeryre.<br />

– Meglep, hogy itt lent látlak.<br />

A lány a Peltier-k ápolónője volt, és <strong>Fury</strong> általában<br />

csak akkor találkozott vele, amikor megsérült és ellátásra<br />

volt szüksége. Margery rendszerint elkerülte a bár<br />

területét, inkább a hozzá tartozó rejtett kórházban<br />

tartózkodott.<br />

Az ápolónő nagyot kortyolt a söréből.<br />

10


Sherrilyn Kenyon<br />

– Igen, de valamilyen negatív erők működnek errefelé.<br />

Muszáj volt innom valamit, hogy megnyugtassam az<br />

idegeimet.<br />

Mivel <strong>Fury</strong> még sosem látta Margeryt inni, ez<br />

kíváncsivá tette.<br />

– Milyen negatív erők<br />

Sasha csatlakozott hozzájuk, és ő válaszolt a nő<br />

helyett. – Egy Litarian van Carson irodájában.<br />

<strong>Fury</strong> kérdő tekintettel Sasha sápadt arcára pillantott.<br />

Ha nem ismeri jobban, azt gondolta volna, hogy a farkast<br />

megrázta a dolog.<br />

– Igen, és Legtöbbször egy csomó szarság van az<br />

irodájában.<br />

Carson volt a helyi orvos és állatorvos, akihez a New<br />

Orleans-i Vér-Vadászok jártak, ha egészségügyi ellátásra<br />

volt szükségük. Az a tény, hogy egy oroszlán van a<br />

kórházban, senkit nem döbbentett meg.<br />

Margery a fejét rázta.<br />

– Ez nem olyan, <strong>Fury</strong>. Nem tud emberré változni, és<br />

nem tudja használni a mágikus erejét.<br />

Ez viszont tényleg megrázó volt.<br />

– Hogy mi<br />

– Az árkádiaiak eltalálták valamivel – mondta halkan<br />

a lány, mintha attól félne, hogy valaki más is meghallja. –<br />

Nem tudjuk, mivel. De azonnal elvesztette tőle az erejét.<br />

Még a gondolatait sem tudja kivetíteni a párjának.<br />

<strong>Fury</strong>nek a lélegzete is elakadt a gondolattól, hogy ez<br />

megtörténhet. Annak ellenére, hogy elsődleges alakja<br />

farkas volt, és mágikus erejét sem tudta jól irányítani, el<br />

nem képzelhette, milyen lenne teljes mértékben állatként<br />

élni.<br />

11


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– És biztosak vagytok benne, hogy nem csak egy<br />

átlagos oroszlán<br />

Ostoba kérdés volt, de fel kellett tenni. A másik kettő<br />

rosszalló pillantást vetett rá. <strong>Fury</strong> megadóan felemelte a<br />

kezét.<br />

– Csak kérdeztem. Lehetett volna aneurizmátok is,<br />

vagy ilyesmi.<br />

Margery nagyot kortyolt a söréből.<br />

– Nehéz nap volt a mai.<br />

– Igen – értett egyet Sasha, majd kivette a lány<br />

kezéből az üveget, és ő is belekortyolt. – Mindannyiunkat<br />

felzaklatott az ügy. Képzeld el, hogy teszed a dolgod, és<br />

egyszer csak előkerül egy tessera a semmiből, seggbe<br />

lőnek valamivel, amit nem tudunk azonosítani, aztán<br />

örökre elveszted önmagad.<br />

<strong>Fury</strong> vett egy mély lélegzetet.<br />

– Egyszer már láttam azt a filmet. Szívás volt.<br />

Sasha szégyenkezve lehajtotta a fejét, ahogy eszébe<br />

jutott <strong>Fury</strong> múltja.<br />

– Sajnálom, pajtás. Nem úgy értettem.<br />

Ahogy mások sem. Mégis fájt, függetlenül a<br />

szándéktól.<br />

– Látni akartál – kérdezte témát váltva Sasha.<br />

<strong>Fury</strong> perifériás látómezejében megbizonyosodott róla,<br />

hogy a medve klán tagjai közül egy sincs a közelben,<br />

aztán jelentőségteljesen Margeryre pillantott.<br />

– Van egy kis dolgunk, ha nem bánod.<br />

– Semmi baj. Amúgy is vissza kell mennem az<br />

emeletre. A Litarian párját korábban be kellett<br />

nyugtatózni, és bármikor magához térhet. – Rácsapott a<br />

pultra, hogy felhívja magára a Medve figyelmét. – Remi,<br />

adj még egy üveggel, és visszamentem dolgozni.<br />

12


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Fury</strong> fulladozott a szavai hallatán.<br />

– Szerencse, hogy nem én vagyok a páciens.<br />

Margery korholó pillantást vetett rá. – Ez Carsonnak<br />

lesz.<br />

<strong>Fury</strong> felhorkant. – És ismétlem magam. Már csak az<br />

hiányozna, hogy egy csomó részeg pöcs ügyködjön<br />

rajtam. – Elkapta Sasha meglepett tekintetét. –<br />

Emlékeztess rá, hogy ma este ne csináljak semmi<br />

hülyeséget. Ja, várj, már itt vagyok. Túl késő, hogy<br />

figyelmeztess, mi<br />

Sasha tudomást sem vett a kérdésről. Karjait keresztbe<br />

fonta, testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte át.<br />

– Mit akarsz, <strong>Fury</strong> Nem mondható, hogy barátok<br />

vagyunk.<br />

<strong>Fury</strong> pár lépéssel odébb vezette Sashát attól a helytől,<br />

ahol Remi épp egy másik üveg sört adott Margerynak.<br />

– Tudom, de te vagy az egyetlen farkas, akire a<br />

Peltier-k nem gyanakodnak, és az egyetlen, akit<br />

megbízhatok azzal, hogy ezt eljuttassa Aimee-nek. –<br />

Sasha tenyerébe csúsztatta a kis cetlit. – Töröld ki vele a<br />

segged, vagy csinálj valamit, ami eltünteti róla Fang<br />

szagát. Megtettem, amit tudtam, de a bátyám elég illatos.<br />

Sasha nem nagyon örült a kérésnek.<br />

– Tudod, mikor legutoljára cselszövésbe ártottam<br />

magam, halálosan megsebesültem, megbélyegeztek,<br />

aztán végignéztem, ahogy az egész klánom megsemmisül<br />

miatta. Fogadd meg a tanácsomat, és ne hagyd, hogy a<br />

bátyád magával rántson.<br />

– Igen, de én nem állok két isten között. – Ez volt az,<br />

ami csaknem megölte Sashát. – Csak szívességet teszek a<br />

bátyámnak.<br />

13


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Én is ezt mondtam magamnak. De az a baj a<br />

családdal, hogy belerángatnak a szarba, és benne is<br />

hagynak. Vagy ami még rosszabb, megöletik magukat.<br />

Ez igaz volt, és <strong>Fury</strong> is tudta. De tartozott Vane-nek és<br />

Fangnek, hogy befogadták, amikor senki más nem tette.<br />

A bátyjaiért, de csakis értük, kész volt akár meghalni<br />

is.<br />

– Szóval átadod Aimee-nek a cetlit<br />

Sasha a fogát csikorgatta.<br />

– Átadom. De tartozol nekem.<br />

Valójában Fang tartozott neki, de... testvérek voltak,<br />

és életében először, <strong>Fury</strong> megértette, hogy ez mit jelent.<br />

– Tudom, és nagyra értékelem, hogy segítesz.<br />

Sasha a hátsó zsebébe csúsztatta a papírdarabot.<br />

– Tudod, ami igazán kikészít ebben az egészben, az<br />

az, hogy soha nem láttam még két állatot ennél<br />

emberibben viselkedni. Egyébként is miféle Romeo-Júlia<br />

szarságot játszanak ezek ketten<br />

<strong>Fury</strong> vállat vont.<br />

– Fene se tudja. Fang azt mondja, Aimee az egyetlen,<br />

aki megérti őt. És ha azt vesszük, milyen csajosan<br />

viselkedik mostanában, egyet kell értenem ezzel, mert én<br />

nem jutok dűlőre vele. De ha elkezdi rúzsozni a száját<br />

meg rózsaszínben járni, fogadok, hogy lelőjük a nyüszítő<br />

seggét. Hogy véget vessünk a szenvedéseimnek.<br />

Sasha szája sarka felkunkorodott, mintha próbálná<br />

visszafojtani a nevetést.<br />

– Te mit csinálsz itt<br />

<strong>Fury</strong> megmerevedett Nicolette „Mama” Peltier erős<br />

francia akcentusát hallva. Mivel a testvére Mama<br />

egyetlen kislányával találkozgatott, megértette, hogy az<br />

asszony ellenséges érzelmeket táplál az egész klánja<br />

14


Sherrilyn Kenyon<br />

iránt, de az nem jelentette azt, hogy elfogadta tőle ezt a<br />

hangnemet.<br />

Már kezdte volna mondani neki, mit tehet vele, de<br />

mielőtt levegőt vett volna, Sasha szólalt meg.<br />

– Én kértem, hogy jöjjön ide. El akartam mondani<br />

neki, mi történt a Litariannal, hogy figyelmeztessem.<br />

Mama egy kicsit megenyhült, de arca még mindig<br />

gondterhelt volt.<br />

– Az egy zavaros ügy. – Körbepillantott a helyiségen,<br />

mintha valami gyanúsat keresne. – Az istenek<br />

kegyelmezzenek nekünk, ha nem állítjuk meg azokat,<br />

akik ezt tették. A hideg is kiráz a gondolatra, hogy mire<br />

lehetnek még képesek.<br />

<strong>Fury</strong> is így érzett.<br />

– Tesznek valamit a medvék, hogy megtalálják a<br />

felelősöket<br />

Az asszony megrázta a fejét.<br />

– Non, tiltják a menedék törvényei.<br />

– Akkor én végzek egy kis kutatást.<br />

Sasha felhorkant.<br />

– Nem tudsz uralkodni ezen a kamikaze vonásodon,<br />

ugye<br />

<strong>Fury</strong> elvigyorodott.<br />

– Nem igazán. Könnyebb engedelmeskedni neki, mint<br />

harcolni ellene. Emellett, ha valaki cseszeget minket,<br />

akkor tudni akarom, ki az, és hogyan csinálja. És<br />

legfőképpen a torkát akarom.<br />

Nicolette tekintetében tisztelet csillogott. Sashára<br />

nézett.<br />

– Vidd fel az emeletre, hogy ki tudja szagolni, kik<br />

csinálták ezt, mielőtt túl sok bűz szennyezné be az<br />

oroszlánt.<br />

15


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Sasha fejet hajtott Nicolette előtt, aztán intett <strong>Fury</strong>nek,<br />

hogy kövesse.<br />

<strong>Fury</strong> egy szót sem szólt, miközben elhagyták a bárt, és<br />

a konyhán keresztül a Peltier-házba mentek. Mikor az<br />

emberek már nem láthatták őket, Sasha kihasználta az<br />

erejét, hogy eltűnjön, és az orvos második emeleti irodája<br />

előtt bukkanjon fel. <strong>Fury</strong> egy kicsit óvatosabb volt.<br />

Mivel senki sem tanította a mágikus erő használatára,<br />

amikor elérte a pubertáskort, nem tudta olyan jól<br />

irányítani, mint kellett volna. Legfőképpen azt akarta<br />

elkerülni, hogy bárki tudomást szerezzen a<br />

hiányosságairól. Nem is tudott róluk senki, vagy nem élt,<br />

hogy elmondhassa.<br />

Úgyhogy felsétált a lépcsőn az orvosi célra fenntartott<br />

szobákhoz.<br />

Amint belépett a kis irodahelyiségbe, Margery-t,<br />

Carsont és Sashát pillantotta meg – rá vártak.<br />

– Miért nem követtél – csattant fel Sasha.<br />

– Követtelek.<br />

– Igen, de...<br />

<strong>Fury</strong> félbeszakította.<br />

– Nem hagyok magam után mágikus nyomot, hogy ti,<br />

seggfejek, felhasználjátok ellenem. Nekem a séta is<br />

megteszi. Na, hol az az oroszlán<br />

Carson az iroda hátsó részébe ment, ahonnan egy<br />

másik ajtó vezetett a kórház területére.<br />

– Itt tartom.<br />

<strong>Fury</strong> követte. Amint belépett a steril szobába,<br />

megdermedt. Egy síró asszony hajolt a hordágyon fekvő<br />

oroszlán fölé. Egyik kezét mélyen a sörényébe<br />

süllyesztette, a másikat tenyérrel felfelé az asztalon<br />

nyugtatta. A tenyere közepén lévő gondosan kidolgozott<br />

16


Sherrilyn Kenyon<br />

minta arra utalt, hogy a párja valakinek. Az oroszlán iránt<br />

mutatott szeretete egyértelművé tette, hogy az övé.<br />

– Anita – szólt lágyan Carson. – Ő <strong>Fury</strong> Kattalakis.<br />

Azért van itt, hogy segítsen megtalálni azokat, akik ezt<br />

tették.<br />

A nő szimatolva felemelte a fejét, és a Carsonra vetett<br />

pillantásából kiderült, hogy nem tett rá nagy hatást az<br />

ajánlat.<br />

– A falkám már keresi az elkövetőket.<br />

– Igen – mondta gyengéden Carson –, de minél több<br />

nyomkövetőnk van, annál nagyobb az esély, hogy<br />

megtaláljuk őket, és a remény, hogy gyógymódot<br />

kapunk.<br />

– Mi oroszlánok vagyunk...<br />

– Én meg farkas – szakította félbe <strong>Fury</strong>. – Ha nyers<br />

erőre és brutalitásra lesz szükségem, szólni fogok. De ha<br />

azt keresik, aki ártott nektek, senki nem nyomoz úgy,<br />

mint egy magamfajta.<br />

Carson megérintette az asszony karját.<br />

– Igaza van, Anita. Hadd nézze meg, tud-e segíteni<br />

megtalálni a tetteseket, mielőtt valaki más is áldozatul<br />

esik nekik.<br />

Az asszony megszorította az oroszlán sörényét, aztán<br />

felállt és arrébb lépett.<br />

<strong>Fury</strong> lassan közelített az asztal felé.<br />

– Maradt benne valami emberi vonás, vagy teljesen<br />

állattá vált<br />

– Nem tudjuk biztosan – sóhajtott Carson.<br />

A szavak hatására mélyről jövő zokogás tört ki az<br />

asszonyból.<br />

<strong>Fury</strong> tudomást sem véve róla közelített az asztalhoz.<br />

Az oroszlán mély hangon morgott, ahogy közelebb ért<br />

17


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

hozzá. Ez állati figyelmeztetés volt. A <strong>Fury</strong>ben lévő<br />

farkas felszínre tört, de visszafojtotta. Míg a farkas<br />

küzdeni akart, az ember tudta, hogy egy oroszlán<br />

széttépné. Néha jó volt, hogy voltak emberi képességei,<br />

még akkor is, ha azok időnként harcba szálltak<br />

farkasszívével.<br />

– Nyugalom – mondta lágyan, miközben ökölbe<br />

szorította a kezét, hogy megvédje az ujjait.<br />

Ha semmi más nem maradt az oroszlánban, csak az<br />

állat, akkor reagálni fog, ha ellenségességet vagy félelmet<br />

szimatol. <strong>Fury</strong> lassan kinyújtotta a kezét, így az oroszlán<br />

megérezhette a szagát és a szándékát.<br />

Az oroszlán egyet suhintott felé, de nem bántotta.<br />

Kezdetnek jó. <strong>Fury</strong> a hátára tette a kezét. Ahogy<br />

közelebb hajolt, érezte, hogy megmozdulnak az oroszlán<br />

izmai, de nem azért, hogy támadjon. Szimatolt, és<br />

Carson, Margery, a nőstény oroszlán és a többiek szagát<br />

érezte. De a leghalványabb illat volt az, ami felkavarta...<br />

Egy farkaslány.<br />

<strong>Fury</strong> a nőstény oroszlánra nézett.<br />

– Érintkeztek más Lykosszal<br />

Anita a Carson mellett álló farkasra mutatott.<br />

– Csak Sashával.<br />

– Nem – mondta <strong>Fury</strong> lassan. – Nősténnyel.<br />

– Mi tiszteljük a hagyományokat, nem keveredünk<br />

más fajtákkal – válaszolt Anita kimérten.<br />

Lehet... de más szagokat is érzett. Sakálét, párducét és<br />

farkasét.<br />

– Mikor voltak sakál közelében<br />

– Soha! – vetette oda a nő, a puszta feltételezéstől is<br />

felháborodva. A sakálok senkinek nem voltak a<br />

kedvencei. A számkivetettek földjén ők voltak az omega<br />

18


Sherrilyn Kenyon<br />

állatok. Azok, akikre mindenki pikkelt, és akiket<br />

mindenki került.<br />

Sasha közelebb húzódott.<br />

– Én is érzem.<br />

Carson és Margery nyugtalan pillantást váltottak.<br />

– Anita, mondj el nekünk mindent, amire emlékszel<br />

azokról, akik megtámadták a párod.<br />

– Nem láttam őket. Jake kint volt a bátyjával a<br />

természetes alakjában, csak futottak. Nem ártottak<br />

senkinek. A bátyja azt mondta, hogy egy árkádiaiakból<br />

álló alakulat jelent meg, és megtámadták őket. Küzdöttek<br />

ugyan, de az árkádiaiak meglőtték valamivel Jake-et, és ő<br />

összeomlott. Peter elfutott segítségért.<br />

– Peter most hol van – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />

Egy könnycsepp gördült le az asszony szeme sarkából.<br />

– Meghalt. Akármivel is lőtték meg, a fejét találták el.<br />

Csak annyi ideig élt, míg elmondta, mi történt.<br />

Carson Margery gondjaira bízta a nőt, aztán kivezette<br />

Sashát és <strong>Fury</strong>t a helyiségből.<br />

– Alaposan megnéztem Peter fejét, de nem találtam<br />

semmit. Nem volt se bemeneti, se kimeneti sérülés, nem<br />

is vérzett. Nem tudom, mi ölhette meg.<br />

Ez nem jósolt semmi jót<br />

– Mágia – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />

Carson a fejét rázta.<br />

– De minek lehet ilyen hatalmas ereje<br />

Sasha egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát.<br />

– Az isteneknek.<br />

<strong>Fury</strong> nem értett vele egyet.<br />

– Nem egy istent szimatoltam, hanem valakit<br />

közülünk.<br />

Sasha nagyot sóhajtott.<br />

19


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Tudod, hány Lykos nemzetség létezik<br />

– Mivel én vagyok a falkavezér, a Regis a<br />

katagariában, igen, tudom. Csak ezen az idősíkon több<br />

ezren vagyunk. – Csak arról az illatról nem beszélt, ami<br />

nagyon is ismerős volt neki. Egy illat a múltból, amit<br />

minden erejével igyekezett elfelejteni. – Végzek egy kis<br />

nyomozást a környéken, és meglátjuk, mire jutok.<br />

– Köszönöm – mondta Carson.<br />

<strong>Fury</strong> figyelemre sem méltatta a köszönetét.<br />

– Ne sértődj meg, ezt nem érted teszem. Aggódom az<br />

enyéim miatt. Tudnunk kell, mi okozza, hogy az eredeti<br />

alakjában marad.<br />

– És hogy visszafordítható-e – tette hozzá Sasha.<br />

<strong>Fury</strong> bólintott.<br />

– Majd jelentkezem.<br />

– Hé, <strong>Fury</strong>!<br />

<strong>Fury</strong> Sasha felé fordult, aki háromszor a mellkasára<br />

csapott az öklével, aztán leeresztette a karját. Néma<br />

gesztus volt ez, ami tudatta vele, hogy Sasha nem<br />

feledkezett el az Aimee-nek szánt levélről. <strong>Fury</strong> hálásan<br />

fejet hajtott, aztán kiment a helyiségből, vissza a<br />

földszintre.<br />

De minden egyes lépéssel, amit tett, felszínre kerültek<br />

a rég eltemetett emlékek, és égették belülről. Visszament<br />

az időben egy nőhöz, aki egykor az egész világot<br />

jelentette neki. Nem a szerelme vagy a rokona volt,<br />

hanem a legjobb barátja.<br />

Angelia.<br />

És amikor a bátyja elmondta a klánnak, ki is volt <strong>Fury</strong><br />

valójában, az a nő nemcsak a neki tett szent ígéretét<br />

árulta el egy pillanat alatt, hanem meg is akarta ölni. Még<br />

most is érezte a késpenge marását, ahogy a nő egész a<br />

20


Sherrilyn Kenyon<br />

markolatig döfte a húsába. A heg még mindig látszott a<br />

mellkasán, néhány centire a szívétől. Az igazság az volt,<br />

hogy Angelia nem is hibázta el azt a szervét. A hozzá<br />

intézett szavai több kárt okoztak, mint amennyit<br />

bármilyen fegyver tudna.<br />

Ha ő állt emögött, <strong>Fury</strong> gondoskodik róla, hogy ez<br />

legyen az utolsó hiba, amit az a szajha valaha elkövetett.<br />

21


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

2. fejezet<br />

A<br />

ngelia tétovázott a rossz hírű Szentély bárban. A<br />

limani harmadik szintjén jelentek meg – ez volt az<br />

a terület, amit azoknak tartottak fenn, akik teleportálással<br />

érkeztek, és így senki nem láthatta meg őket –, és most<br />

próbáltak hozzászokni az idegen környezethez. A<br />

feketére festett mennyezetet és a sötétvörös téglafalakat<br />

gyér fény világította meg. A fekete szegély és korlátok<br />

csak fokozták a hely barlangszerű hangulatát.<br />

Angelia élete nagy részét a középkori Angliában<br />

töltötte, mivel jobban kedvelte a sík vidéket és a tiszta<br />

levegőt a huszonegyedik századi káosznál. Most már<br />

tudta, hogy miért. Az ilyen épületek a bezártság érzését<br />

keltették benne. Kilenc méter magas, boltíves<br />

mennyezetekhez volt szokva, a felette lévő viszont lapos<br />

volt, és nem lehetett több három méternél.<br />

22


Sherrilyn Kenyon<br />

Idegesen figyelte a körülötte lévő elektromos<br />

fényeket. Vér-vadászként érzékeny volt az elektromos<br />

áramra. Egy apró áramütés elég volt hozzá, hogy<br />

elveszítse nemcsak a varázserejét, hanem emberi külsejét<br />

is.<br />

Hogy tudnak az övéi ilyen borzalmasan zsúfolt<br />

helyeken élni, amik tele vannak elektromossággal Soha<br />

nem értette, mi volt ebben vonzó. A ruhákról nem is<br />

beszélve...<br />

Ő vastag kék nadrágot viselt fehér felsőrésszel, ami<br />

bár lágy anyagból készült, mégis furcsa volt.<br />

– Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet – suttogta a<br />

társának, Dare-nek.<br />

A férfi több mint egy fejjel magasabb volt nála. Első<br />

pillantásra a haja sötétbarnának tűnt, de valójában<br />

mindenféle szín megtalálható volt benne: kőris, arany,<br />

barna, fekete, mahagóni, még egy kis szőkeség is. Az a<br />

hosszú, hullámos haj sokkal szebb volt, mint ami egy<br />

férfihoz illett volna. Ő maga ölni tudott volna érte. Dare<br />

azonban nem törődött ezzel, mint ahogy azzal sem, hogy<br />

hihetetlenül szexis és dögös jelenség volt. Nem mintha a<br />

lány valaha is lefeküdt volna vele. A férfi gyakorlatilag<br />

katagari volt, ahogy átgázolt a nőkön, és mint árkádiai<br />

nő, Angelia visszataszítónak tartotta ezt az állati<br />

viselkedést.<br />

Ennek ellenére ő volt az egyik legszenvedélyesebb<br />

farkasférfi a nemzetségben, a klánjabeli nők évszázadok<br />

óta vetekedtek érte.<br />

Ma este Dare vért akart.<br />

Szerencsére nem az övét.<br />

A férfi önelégülten ránézett zöldes-barna szemével.<br />

– Ha begyulladtál, kicsi lány, menj haza.<br />

23


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Angelia alig tudta legyűrni a késztetést, hogy dühében<br />

meglökje a férfit. Nem tehetett róla, mindig is<br />

idegesítette ez az arrogancia.<br />

– Nem félek semmitől – válaszolta, és egy trágár<br />

beintéssel ajándékozta meg Dare hátát, amint a férfi a<br />

lépcső felé indult. Ez volt az egyetlen hátránya annak,<br />

hogy a múltban élt. A férfiúi önteltség. Itt volt ő, egy<br />

Aristos, az egyik legerősebb ember a saját fajtájában, és a<br />

férfi mégis úgy kezelte, mintha valami alsóbbrendű selejt<br />

lenne.<br />

Istenek, mennyire szerette volna leütni!<br />

De ő volt a korábbi vezetőjük unokája, és ő állt a<br />

mostani tessera élén, úgyhogy a lánynak kötelessége volt<br />

követni. Még akkor is, ha szerette volna megölni.<br />

A feladatodra koncentrálj - emlékeztette magát. Ő és<br />

Dare a Vér-vadászok árkádiai ágába születtek. Emberek<br />

voltak, akik állati alakot tudtak ölteni. Az volt a<br />

feladatuk, hogy felügyeljék a katagariát, azokat a Vérvadászokat,<br />

akik állatok voltak, de képesek emberi alakot<br />

ölteni. Csak mert a katagaria néha emberi bőrbe bújt,<br />

attól a szörnyetegek még nem lettek azok. Fogalmuk sem<br />

volt az emberi logikáról, az érzelmekről vagy az illemről.<br />

A nap végére a katagaria tagjai mégiscsak állatok<br />

maradtak. Elsősorban azok.<br />

Brutálisak.<br />

Kiszámíthatatlanok.<br />

Veszélyesek.<br />

Az embereket és egymást is áldozatul ejtették,<br />

éppúgy, mint az állatok. Egyikben sem lehetett megbízni.<br />

Soha.<br />

Milyen ironikus is volt, hogy a katagaria egyik<br />

csoportjának kezében volt ez a bár, és ők tartották fenn a<br />

24


Sherrilyn Kenyon<br />

menedék törvényeit. Elvileg itt senki nem bánthatta a<br />

másikat.<br />

Ja, persze. Angelia egy percig sem hitt ebben.<br />

Valószínűleg csak ügyesebben rejtették el a holttesteket.<br />

Vagy megették őket.<br />

Talán kíméletlen volt és kritikus, de a hatodik érzéke<br />

azt súgta, hogy el kellene menniük, mielőtt befejeznék a<br />

küldetést.<br />

Ez az érzés tovább mélyült, amint elhagyták a<br />

második emeletet, ahol egy medve vicsorgott rájuk<br />

figyelmeztetően, amikor felnézett az asztaltól, ahol pár<br />

emberrel kártyázott. Angelia homlokráncolva várta, hogy<br />

Dare reagáljon valamit, de ő csak ment tovább a<br />

földszintre. A lány azt gondolta, hogy valószínűleg nem<br />

vette észre a medve gesztusát, bár ez nem vallott rá,<br />

hiszen ő általában minden apró ellenségességre felfigyelt.<br />

Hirtelen hangos elektromos visítás hasított a levegőbe.<br />

Angelia összerándult, mert a hang bántotta a<br />

farkashallását. Egyik fülét eltakarta a kezével, és azért<br />

imádkozott, hogy ne vérezzen.<br />

– Mi ez<br />

Dare a színpadra mutatott, ahol egy csoportnyi Vérvadász<br />

hangolta a hangszereket. Gitárszó üvöltött fel,<br />

mikor belekezdtek egy dalba, a tömeg pedig<br />

üdvrivalgásban tört ki.<br />

Angelia fintorgott a látványtól és a hangoktól.<br />

– Milyen rémes zene! – morogta, és azt kívánta,<br />

bárcsak otthon lennének, nem pedig ebben a lebujban.<br />

Ahogy a földszintre értek, Dare épp csak két lépést<br />

tett, mikor körbevette öt medve, akiknél ijesztőbbeket<br />

Angelia még soha életében nem látott. A legidősebb, aki<br />

az apjuk lehetett, mivel hátborzongatóan hasonlított a<br />

25


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

fiatalabbakra, több mint két méter magas volt. Úgy nézett<br />

le Dare-re, mintha ott helyben szét akarná tépni.<br />

– Mi a faszt keresel itt, Farkas<br />

Dare orrcimpái kitágultak, de ugyanúgy tisztában volt<br />

a helyzettel, mint a lány. Állatok vették körül őket egy<br />

ellenséges területen, és létszámfölényben voltak.<br />

Angelia megköszörülte a torkát, mielőtt a legidősebb<br />

medvéhez intézte volna a szavait.<br />

– Ez nem egy menedék<br />

Az egyik fiatal, szőke hajú medve meglökte Dare-t.<br />

– Nem, neki nem az. Sokkal inkább temető.<br />

Dare arcán éktelen harag tükröződött, de megőrizte az<br />

nyugalmát. Szerencsére fékezte magát, és nem ütött<br />

vissza.<br />

Még nem.<br />

Egy magas szőke nő állt melléjük, aki eléggé<br />

hasonlított a férfiakra ahhoz, hogy a rokonuk legyen.<br />

Sértő módon végignézett Dare-en, aztán metsző pillantást<br />

vetett a medvékre.<br />

A medvelány felnevetett.<br />

– Ő nem Fang, srácok. Gratulálok, meg akartok<br />

nyúzni egy ártatlan farkast.<br />

Tálcáját a hóna alá dugva arrébb lépett, de a<br />

legidősebb medve megállította.<br />

– Úgy néz ki, mint Fang, és a szaga is olyan.<br />

A lány dühösen felhorkant.<br />

– Hidd el, papa, kicsit sem hasonlít Fangre. Én<br />

megismerem a farkasomat, mikor meglátom, és ez a srác<br />

itt komolyan nem ő.<br />

A legfiatalabb medve elkapta Dare haját.<br />

– Egy Kattalakis jegyeit viseli magán!<br />

A pincérnő a szemét forgatta.<br />

26


Sherrilyn Kenyon<br />

– Jól van, Serre. Öld meg a korcsot. Nem mintha<br />

kicsit is érdekelne – ezzel elsétált, anélkül hogy<br />

visszanézett volna.<br />

Serre elengedte Dare haját, és undorodó hangot<br />

hallatott.<br />

– Ki a fene vagy te<br />

– Dare Kattalakis.<br />

Angelia jéggé fagyott ettől a tiszta, mély hangtól. Már<br />

évszázadok óta nem hallotta, gazdáját pedig rég halottnak<br />

hitte.<br />

<strong>Fury</strong> Kattalakis.<br />

A szíve kalapált, amint figyelte, hogy a medvék utat<br />

nyitnak neki. <strong>Fury</strong> magas volt és szikár, ilyen testalkatért<br />

a legtöbb férfinak meg kellett dolgoznia. De neki nem.<br />

Már fiatalabb korában is olyan kimunkált izmai voltak,<br />

amit a többi nemzetségbeli férfi irigyelt, a nők pedig<br />

elaléltak tőle.<br />

Az elmúlt századok még inkább megedzették. Eltűnt a<br />

fiatalkori bizonytalansága. Az előtte álló farkas okos volt<br />

és halálos. Valaki, aki pontosan tudta, mire képes.<br />

Könyörtelen vérontásra.<br />

Amikor Angelia legutoljára látta, szőke haja hosszú<br />

volt. Most viszont sokkal rövidebb, csak a válláig ért. De<br />

a szeme színe még mindig olyan különleges, épp csak<br />

egy árnyalattal sötétebb a türkiznél.<br />

És a tekintetében csillogó gyűlölettől a lány<br />

megborzongott.<br />

A férfi fekete bőr Aerostitch dzsekijének ujjain és<br />

hátán vörös és sárga lángok ragyogtak. Hátul volt egy<br />

fehér halálfej is, ami fenyegetően kandikált ki a lángok<br />

mögül. A dzseki elöl nyitva volt, alatta fekete póló<br />

látszott. A kevlárbetéttől pedig amúgy is széles válla még<br />

27


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

szélesebbnek tűnt. Nadrágja is fekete Aerostitch volt,<br />

szárát fekete motoros csizmába tűrte, aminek oldalán<br />

ezüstkapcsok sorakoztak.<br />

A lány nyelt egyet. <strong>Fury</strong> hihetetlenül szexi látvány<br />

volt, ahogy ott állt, készen arra, hogy mindannyiukkal<br />

megküzdjön. És akarata ellenére, szíve hevesebben<br />

kezdett verni. Míg Dare dögös volt, <strong>Fury</strong> elképesztő.<br />

Magával ragadó.<br />

És a farkasnak olyan feszes és formás feneke volt,<br />

hogy azt még ebben a korban is illegálisnak kellett volna<br />

nyilvánítani. Angelia kényszerítette magát, hogy ne<br />

bámulja azt a feneket. Vagy ami azt illeti, ne bámulja<br />

meg a férfit.<br />

Tudomást sem véve a lány nyilvánvaló fixírozásáról,<br />

<strong>Fury</strong> Dare-re meredt.<br />

– Rég láttalak, testvér.<br />

– Nem elég rég – válaszolta Dare összeszorított<br />

fogakkal.<br />

– Ismered – kérdezte az apamedve. <strong>Fury</strong> vállat vont.<br />

– Régen ismertem. De ha ti, srácok, fel akarjátok<br />

szeletelni és hamburgert csinálni belőle, csöppet sem<br />

bánom. Pokolba, még a húsdarálóért is elmegyek.<br />

Dare tett egy lépést <strong>Fury</strong> felé. Serre megragadta és<br />

visszatartotta.<br />

– Ha itt megütöd, nagyon nagy hibát követsz el. Még<br />

akkor is, ha nem vagyunk oda érte.<br />

<strong>Fury</strong> gúnyosan a medvére kacsintott.<br />

– Én is szeretlek, Serre. Srácok, ti mindig olyan<br />

szívesen fogadtok. Ezt nagyra értékelem.<br />

– Részünkről a megtiszteltetés – mondta Serre és<br />

elengedte Dare-t.<br />

Az apamedve felsóhajtott.<br />

28


Sherrilyn Kenyon<br />

– Úgy tűnik, hibáztunk. Hagyjuk a farkasokat, hadd<br />

foglalkozzanak a saját dolgukkal. – Figyelmeztető<br />

pillantást vetett Dare-re. – Emlékezz a szabályra. Ne onts<br />

vért.<br />

Senki nem szólt egy szót sem, míg a medvék nem<br />

kerültek hallótávolságon kívülre. <strong>Fury</strong> óvatosan figyelte<br />

az előtte állókat. Dare és ő, Vane-nel, Fanggel és két<br />

nővérükkel, Anyával és Starral együtt, egy alomból valók<br />

voltak. Együtt születtek az árkádiai anyjuktól.<br />

Az anyja megtartotta őt, Dare-t és Start, a többieket a<br />

katagari apjukhoz küldte.<br />

Ez akkor volt, amikor azt hitték, <strong>Fury</strong> is ember. Ó,<br />

igen. És abban a pillanatban, amikor a családja rájött,<br />

hogy nem az, ellene fordultak, és megpróbálták megölni.<br />

Ennyit az emberi könyörületről.<br />

Ami Angeliát illeti... <strong>Fury</strong> még a bátyjánál is jobban<br />

gyűlölte őt. Dare-t legalább megértette. Az a balfácán<br />

mindig is irigy volt rá. A legkorábbi gyerekkori emléke<br />

az volt, ahogy Dare megpróbálja elvonni róla az anyjuk<br />

figyelmét.<br />

De <strong>Lia</strong> a legjobb barátja volt. Több volt, mint egy<br />

testvér, még egy szeretőnél is több. Vérével pecsételte<br />

meg az ígéretét, hogy örökké a háta mögött fog állni,<br />

vigyázva rá.<br />

Aztán abban a pillanatban, hogy Dare felfedte a titkát,<br />

ő is ellene fordult. Már csak emiatt is meg tudná ölni.<br />

Ennek ellenére el kellett ismernie, hogy a lány még<br />

mindig elkápráztatta. Hosszú, fekete haja puha volt és<br />

fényes. Az a haj szinte könyörgött, hogy egy férfi<br />

beletúrjon és beletemesse az arcát, míg meg nem<br />

részegíti a nő illata. Álmatag, sötét szeme legalább<br />

annyira csábító volt, amennyire szép. És az ajka...<br />

29


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Az a hatalmas, telt ajak csókra áhítozott. Azt az ajkat<br />

egy férfi sem tudta nem elképzelni, amint épp körbefonja<br />

azt a bizonyos testrészét, miközben a lány hívogató<br />

tekintetével felnéz rá.<br />

A fenébe, már a puszta gondolattól is forróság öntötte<br />

el az ágyékát.<br />

Fogait összeszorítva, összeszűkült szemmel méregette<br />

a cikornyás jeleket, amik a lány fél arcát borították. Azt<br />

jelentették, hogy ő az egyik legrosszabb az álszent<br />

árkádiaiak között.<br />

Egy Őrző.<br />

Ők voltak azok, akik annyival különbnek hitték<br />

magukat a katagariánál. Még ennél is rosszabb, hogy<br />

felesküdtek rá, hogy elfogják és ketrecbe zárják őket,<br />

mint az állatokat, hiszen az árkádiaiak azoknak tartották<br />

őket.<br />

<strong>Fury</strong>nek nehéz volt elhinni, hogy valaha is számított<br />

neki ez a nő. Akkoriban biztosan elvesztette a józan<br />

eszét.<br />

– Láttam, mit tettetek a Litariannal – szólalt meg <strong>Fury</strong><br />

mély torokhangon. – Nem akarjátok elmesélni, hogyan<br />

csináltátok<br />

Dare, akinek szeme kísértetiesen hasonlított Vane-ére,<br />

rámeredt.<br />

– Nem tudom, miről beszélsz.<br />

<strong>Fury</strong> gúnyos mosolyt villantott rá.<br />

– Ja, persze. És gondolom, csak egy italra ugrottatok<br />

be, hiszen ilyen elcseszett véletlenek mindig vannak. –<br />

Beleszagolt a levegőbe. – Ó, várjunk, mi is ez Lószar<br />

Igen, nagy lószart érzek.<br />

30


Sherrilyn Kenyon<br />

– Aha – köpte oda Dare. – Nem érezhetsz szarszagot<br />

ebben az olcsó alkoholtól, parfümfelhőtől és állatoktól<br />

bűzlő pöcegödörben.<br />

– Látod, ebben tévedsz. Én ebben a pöcegödörben<br />

élek. Specialitásom, hogy kiszúrom a szarszagot, és ez<br />

belőled árad, testvérem. Úgyhogy, ha a helyedben<br />

lennék, elmondanám, hogy mit csináltam, különben<br />

feladlak a Peltier medvéknek.<br />

Dare gúnyosan elhúzta a száját.<br />

– És mit fognak csinálni Tartaniuk kell magukat a<br />

„Ne onts vért!” törvényhez.<br />

– Az igaz, de az Omegrion három tagja is itt van, két<br />

másik pedig csak egy vonításnyira lakik. Összehívunk<br />

egy ülést, és... Alapjában véve, testvérem, baszhatod.<br />

– Nem, testvérem – utánozta a szót ironikusan Dare –,<br />

te baszhatod.<br />

<strong>Fury</strong>nek egy pislantásnyi ideje sem volt, mielőtt Dare<br />

előrántotta a fegyverét, és a fejére célzott. Abban a<br />

pillanatban kapta el Dare csuklóját, ahogy amaz tüzet<br />

nyitott. Dare karját magával rántva, kicsavarodva esett<br />

térdre.<br />

Mindenfelől sikítozás hallatszott.<br />

– Pisztoly! – kiáltotta valaki, és az emberek az ajtó<br />

felé rohantak.<br />

Angelia megragadta <strong>Fury</strong> torkát.<br />

– Nyomd a földre! – csattant Dare, ahogy próbálta<br />

kirángatni a kezét <strong>Fury</strong> szorításából.<br />

<strong>Fury</strong> azonban nem engedte el Dare karját. Ha<br />

megteszi, az a korcs meglövi azzal a valamivel, amivel az<br />

oroszlánokat is eltalálta.<br />

Angelia szorosan a nyaka köré fonta a kezét és<br />

fojtogatta.<br />

31


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Engedd el, <strong>Fury</strong>!<br />

Mielőtt válaszolhatott volna, szétválasztották őket.<br />

<strong>Fury</strong> megpróbált feltápászkodni, de valaki egy istenverte<br />

erőmezővel a földhöz szögezte. Dühében morogva<br />

kivetítette mágikus erejét. De ahelyett, hogy megtörte<br />

volna a szorítást, farkassá változott.<br />

Peltier Mamára ugatott, aki közéjük állt. De<br />

tapasztalatból tudta, hogy nem az ő erejét érzi. A baj az<br />

volt, hogy nem tudta, kiét.<br />

– Az én házamban senki nem tesz ilyet! – vicsorgott<br />

az asszony. – Mindhárman ki vagytok tiltva innen, és ha<br />

még egyszer meglátlak titeket a Szentélyben, megbánni<br />

sem lesz időtök, hogy bemerészkedtetek ide.<br />

– Megtámadott minket – mondta Dare. – Mi miért<br />

vagyunk kitiltva<br />

Dev felnyalábolta a földről.<br />

– Akárki, aki részt vesz küzdelemben, ki van tiltva. Ez<br />

a törvény.<br />

Colt sokkal finomabban emelte fel Angeliát.<br />

– Nem volt vérontás – vitatkozott a lány.<br />

Mama lebiggyesztette az ajkát.<br />

– Az nem számít. Majdnem felfedtétek a kilétünket az<br />

emberek előtt. Az a szerencsétek, hogy gyorsan távoztak.<br />

És most kifelé!<br />

<strong>Fury</strong> megpróbált újra emberré változni, hogy<br />

elmondja, mi folyik itt, de a mágikus ereje nem<br />

engedelmeskedett. Még a telepátiát sem tudta használni.<br />

Valószínűleg azért nem, mert valaki más ereje tartotta a<br />

földön.<br />

Fenébe!<br />

32


Sherrilyn Kenyon<br />

Dare rámeredt, és a hozzá intézett gesztusból <strong>Fury</strong><br />

kiolvashatta, hogy még nincs vége. Aztán ő és Angelia<br />

elmentek.<br />

– Ez rád is vonatkozik, Farkas – morgott Dev. – Max,<br />

engedd el.<br />

Az erőmező megszűnt.<br />

Végre képes volt felvenni emberi alakját. Bár meglett<br />

volna a nyilvános meztelenség nélkül is. Más Vérvadászokkal<br />

ellentétben, ő nem tudott egyszerre alakot<br />

váltani és a ruháit magára ölteni. Igazán nagyon utálom<br />

az erőmet...<br />

Ahogy kinyúlt, hogy összeszedje a ruháit, már a testén<br />

voltak. Zavartan körbepillantott, és tekintete találkozott<br />

Aimee-ével. A lány biccentett, hogy tudassa vele, ő volt,<br />

aki segített neki. Nyilván Fang mesélt <strong>Fury</strong> gyengéiről.<br />

Dev előrelépett.<br />

– Megyek már – mondta <strong>Fury</strong>. – De előtte hadd<br />

gratuláljak az ostobaságotokhoz. Épp most távozott az a<br />

két seggfej, aki elbánt az oroszlánokkal. Próbáltam<br />

kiszedni belőlük az infót.<br />

Dev szitkozódott.<br />

– Miért nem szóltál<br />

– Próbáltam. Legközelebb, mikor valakit a földhöz<br />

szögeztek, talán majd nem veszitek el a beszédkészségét.<br />

Max, a sárkány, a fejét rázta.<br />

– Azt gondoltam, csak sértegetni akarsz majd, amiért<br />

leszorítottalak. Általában ezt csinálod, amikor beszélsz<br />

velem.<br />

– Talán ezt is csináltam volna, ha nem lett volna ennél<br />

fontosabb mondanivalóm.<br />

Dev megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a<br />

figyelmet.<br />

33


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Erről az idősíkról valók<br />

– Nem.<br />

Mama bólintott. – Akkor itt kell lenniük valahol a<br />

városban. Nincs teli<strong>hold</strong>, nem tudnak utazni az időben.<br />

<strong>Fury</strong> is ezt szerette volna, de még valamit el kellett<br />

mondania régi barátjáról.<br />

– A nő Aristos, nincs a <strong>hold</strong>hoz kötve. Akármikor<br />

lehetnek, akárhol.<br />

Dev sóhajtott.<br />

– Hát, legalább az emberek elmentek, mielőtt valami<br />

természetelleneset láttak volna.<br />

– Ja, remek. – <strong>Fury</strong> becipzárazta a dzsekijét. – Most,<br />

ha megbocsátotok...<br />

– Hé!<br />

Devre pillantott.<br />

– Ettől még ki vagy tiltva innen.<br />

– Mintha érdekelne. – Ennél sokkal jobb helyekről is<br />

kitiltották már, és legalább ott voltak páran, akik tényleg<br />

törődtek vele... legalábbis néhány évig.<br />

Otthagyta őket anélkül, hogy hátranézett volna, és<br />

visszament az Ursulinesra. Az utca furcsamód csendes<br />

volt, főleg ha azt vesszük, hogy csak néhány perce<br />

menekült ki egy csomó sikoltozó ember az éjszakába.<br />

Nyilván nagyon felzaklatta őket az erőszak.<br />

De ez nem változtatott azon a tényen, hogy egy farkas<br />

nyomára kellett akadnia. A pontosítás kedvéért, két<br />

farkast kellett megtalálnia. A józan ész azt diktálta volna,<br />

hogy visszamenjen a falkához, és elmondja Vane-nek, mi<br />

történik.<br />

– Egész életemben ész nélkül éltem – gúnyolódott<br />

magán <strong>Fury</strong>. – Miért pont most kezdenék hallgatni rá<br />

34


Sherrilyn Kenyon<br />

Ahogy elérte a motorját, furcsa erőnyaláb futott végig<br />

a gerincén.<br />

Küzdelemre készen megfordult, de mielőtt<br />

megmozdulhatott volna, áramütés érte. Átkozódva a<br />

földre huppant. Fájdalom feszítette szét belülről, ahogy<br />

átváltozott farkassá, aztán emberré, aztán megint<br />

farkassá. Teljesen megbénult, míg a teste hiába próbálta<br />

valamelyik alakot fenntartani.<br />

Dare lassan odasétált hozzá, és keményen megrúgta a<br />

bordái közt.<br />

– Meg kellett volna halnod, <strong>Fury</strong>. Most azt fogod<br />

kívánni, bárcsak így lenne.<br />

<strong>Fury</strong> Dare felé akart ütni, de izmai nem<br />

engedelmeskedtek. Ha rátehetné a kezét vagy a mancsát<br />

arra a korcsra, széttépné a torkát.<br />

Angeliára nézett, és rokonszenvet látott az arcán, aztán<br />

Dare újra rálőtt. Hihetetlen fájdalom szaggatta, ahogy<br />

próbált tudatánál maradni.<br />

Vesztett ügy volt. Egy szempillantás alatt elsötétült<br />

előtte minden.<br />

– Mit csinálsz – kérdezte Angelia Dare-től.<br />

– Tudnunk kell, mennyit tud a kísérletünkről. És főleg<br />

azt kell tudnunk, kinek beszélt róla. Nem engedhetjük<br />

meg, hogy a titkunk napvilágot lásson.<br />

A lány meghunyászkodott, amint figyelte, hogy <strong>Fury</strong><br />

teste továbbra is alakot váltogat, emberből fehér farkas<br />

lett, és fordítva. Legalábbis addig csendben volt, míg<br />

Dare <strong>Fury</strong> nyakára nem tette a nyakörvet, ami emberi<br />

alakban tartotta. Mivel <strong>Fury</strong> természetes alakja farkas<br />

volt, emberi alakban tartani, különösen nappal, egyet<br />

jelentett azzal, hogy legyengítik. És az fájdalmas.<br />

35


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Angelia a fejét rázta, látva, mit művel Dare. – Tudod,<br />

hogy nem fog elárulni semmit.<br />

– Ebben nem lennék olyan biztos.<br />

Az a <strong>Fury</strong>, aki a lány emlékeiben élt, előbb meghalna,<br />

mint hogy eláruljon egy titkot, ráadásul rengeteg<br />

fájdalmat képes elviselni. Már gyerekként is sokkal<br />

erősebb volt mindenki másnál.<br />

– Miből gondolod, hogy igazad van<br />

– Abból, hogy át fogom adni a Sakálnak.<br />

Angelia élesen beszívta a levegőt a fenyegetés<br />

hallatán. Oscar sötét szívű sakál volt, inkább állat, mint<br />

ember.<br />

– Ő a bátyád, Dare.<br />

– Nekem nincs bátyám. Tudod, mit tett a katagaria a<br />

családommal. A nemzetségünkkel.<br />

Ez így volt. Angelia ott volt azon az éjszakán, mikor<br />

Dare katagari apja támadást intézett az árkádiaiak tábora<br />

ellen. Akkor még kisgyerek volt, és elrejtették, amikor a<br />

harc elkezdődött. Az anyja sárral kente be, hogy elfedje a<br />

szagát, aztán levitte a pincébe.<br />

Még most is látja maga előtt a farkasokat, amint<br />

megtámadták és megölték az anyját, míg ő rémülten<br />

figyelte az eseményeket a padló deszkarésein keresztül.<br />

Dare-nek igaza volt. Meg kellett védeniük az övéiket.<br />

Az állatokat meg kell fosztani a varázserejüktől, és el kell<br />

őket némítani, mint a veszett teremtményeket, amik<br />

valójában voltak.<br />

Még <strong>Fury</strong>t is.<br />

– Velem vagy – kérdezte Dare. Angelia bólintott.<br />

– Nem hagyom, hogy más gyerek is elszenvedje azt,<br />

amit én. Meg kell védenünk magunkat, akármibe kerül is.<br />

36


Sherrilyn Kenyon<br />

3. fejezet<br />

A<br />

ngelia a rögtönzött kis táborban járkált fel-alá,<br />

miközben azt hallgatta, hogy <strong>Fury</strong> sértegeti<br />

Oscart, míg Dare <strong>Fury</strong>t kínozza. Ehhez neki nem volt<br />

gyomra. Soha.<br />

Talán Dare-nek volt igaza. Talán nem kellene részt<br />

vennie a tesserában.<br />

Másrészről viszont harcos volt, párját ritkító<br />

képességekkel. Csatában nem habozott megsebesíteni<br />

vagy megölni az ellenfelét. Csak attól lett rosszul, ha<br />

olyat ütöttek, aki nem tudott visszaütni.<br />

Ő egy állat.<br />

A lánynak semmi kétsége sem volt afelől, hogy <strong>Fury</strong><br />

egy szempillantás alatt megölné őt. Testének minden<br />

porcikája tudta ezt, és mégis...<br />

Megremegett, ahogy <strong>Fury</strong> felüvöltött fájdalmában.<br />

37


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Egy perccel később Oscar jött ki, és a tábortűz felé<br />

sétált. Szó nélkül elment Angelia mellett, és egy vasrudat<br />

teremtett elő a semmiből.<br />

A lány homlokráncolva figyelte, ahogy a férfi a tűzbe<br />

helyezi az eszközt.<br />

– Mit csinálsz<br />

– Azt gondoltam, egy kis sütögetés talán megoldja a<br />

nyelvét.<br />

Angeliát hányinger kerülgette.<br />

Dare jött feléjük a sátorból, arcán ugyanolyan<br />

undorral.<br />

– Én azt mondom, told csak fel a seggébe, míg<br />

beszélni nem kezd.<br />

Oscar nevetett.<br />

A lány elborzadva állt ott, míg a másik kettő vissza<br />

nem indult a sátorba.<br />

– Nem! – mondta komoran.<br />

Oscar meglengette előtte a vasat.<br />

– Állj el az útból.<br />

– Nem – mondta újra a lány. – Ez nem jó. Úgy<br />

viselkedtek, mint ők.<br />

Dare arckifejezése rideg volt és kegyetlen.<br />

– Megvédjük a mieinket.<br />

De ez nem védelmezés, hanem brutalitás volt. Angelia<br />

ezt képtelen volt elviselni, így másik taktikával<br />

próbálkozott.<br />

– Hadd kérdezzem ki én.<br />

– Miért – kérdezte homlokát ráncolva Dare. – Ahogy<br />

már mondtad, úgysem fog beszélni.<br />

A lány, haragját féken tartva, a sátor felé intett.<br />

– Órák óta ütitek, és nem jutottunk előrébb. Hadd<br />

próbáljam meg másképp. Mit árthat az<br />

38


Sherrilyn Kenyon<br />

Oscar visszahelyezte a vasat a tűzbe.<br />

– Amúgy is ennem kell valamit. Míg befejezem, a<br />

tiéd, de aztán megint én jövök.<br />

A másik kettő ügyet sem vetett rá, amint Angelia<br />

elfordult tőlük, és belépett a sátorba. A látványtól földbe<br />

gyökerezett a lába. <strong>Fury</strong> még mindig emberi alakban<br />

feküdt a földön, kicsavart kezét a háta mögött<br />

összekötözték. Egy másik kötél a lábát hurkolta át<br />

szorosan. Meztelen testét annyi kék-zöld folt és vágás<br />

éktelenítette, hogy a lány alig ismert rá.<br />

A számtalan sérülés, és hogy emberi alakban kellett<br />

lennie, biztosan gyötrelmes volt <strong>Fury</strong> számára.<br />

Akárhányszor megsebesültek, visszaváltoztak eredeti<br />

alakjukba. Angelia ember volt. De <strong>Fury</strong>...<br />

Farkas.<br />

Ezt próbálta észben tartani, amint letérdelt mellé.<br />

A férfi fenyegetően morgott, míg fel nem nézett és<br />

össze nem kapcsolódott a tekintetük. A sötéttürkiz<br />

szempárban tükröződő gyötrődéstől a lány összerezzent.<br />

És ahogy lejjebb siklott a tekintete, meglátta a <strong>Fury</strong><br />

mellkasán lévő heget. Az ő késszúrásának a helyét.<br />

Bűntudat hasított belé – soha nem kellett volna ezt<br />

tennie.<br />

– Miért nem fejezed be a munkát – kérdezte <strong>Fury</strong><br />

ellenségesen.<br />

– Nem akarunk bántani.<br />

A férfi keserűen felnevetett.<br />

– A sérüléseim és a szemükben csillogó jókedv mást<br />

mondanak.<br />

Angelia hátrasimította <strong>Fury</strong> haját, és észrevette a<br />

szemöldöke felett éktelenkedő vágást. Vér szivárgott az<br />

orrából és az ajkából.<br />

39


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Sajnálom.<br />

– Mindannyian sajnálkozunk valami miatt. Miért nem<br />

viselkedsz egyszer állatként és ölsz meg – A lányra<br />

meredt. – Akár meg is teheted. Szart sem fogok mondani<br />

nektek.<br />

– Tudnunk kell, mi történt az oroszlánnal.<br />

– Menj a pokolba.<br />

– <strong>Fury</strong>...<br />

– Ne merd a szádra venni a nevemet! Én csak egy állat<br />

vagyok a szemetekben. Hidd el, ezt nagyon is<br />

megértettem négyszáz évvel ezelőtt, amikor<br />

agyonvertetek, aztán kidobtatok meghalni.<br />

– <strong>Fury</strong>...<br />

A férfi úgy ugatott rá, mint egy farkas.<br />

– Abbahagynád<br />

De <strong>Fury</strong> továbbra is farkashangokat hallatott. Angelia<br />

sóhajtva megrázta a fejét.<br />

– Nem csoda, hogy ütlegelnek.<br />

<strong>Fury</strong> fogát vicsorítva morgott, majd ugatott. Semmi<br />

emberi nem volt abban a hangban, sem a viselkedésében.<br />

Angelia hátrébb lépett.<br />

Abban a pillanatban, hogy eltávolodott tőle, <strong>Fury</strong><br />

összeroskadt és elhallgatott. Némán feküdt. Vajon<br />

meghalt<br />

Nem, mozgott a mellkasa. Halk lélegzése is<br />

hallatszott. Ahogy figyelte őt, Angelia gondolatai a<br />

múltba kalandoztak ahhoz a fiatalemberhez, aki egyszer a<br />

barátja volt. Annak ellenére, hogy a fiú négy évvel<br />

fiatalabb volt nála, valami megfogta benne Angeliát.<br />

Míg Dare mindig dölyfös volt és hatalmaskodó, <strong>Fury</strong>t<br />

körbelengte valamiféle sebezhetőség, ami arra késztette a<br />

lányt, hogy védelmezze. Ráadásul soha nem kezelte őt<br />

40


Sherrilyn Kenyon<br />

alsóbbrendűként. Úgy tekintett rá, mint társára és<br />

bizalmasára.<br />

– Én leszek a családod, <strong>Lia</strong>.<br />

Ezek a szavak gyakran eszébe jutottak. Ez volt <strong>Fury</strong><br />

fogadalma, amikor megtudta, hogy Angelia családját<br />

megölte a katagaria. Az ő apjának a falkája.<br />

– Soha többé nem engedem, hogy a farkasok<br />

bántsanak. Esküszöm.<br />

Erre ő félreállt ma reggel, amikor <strong>Fury</strong>t könyörtelenül<br />

megkínozták.<br />

Ez semmi ahhoz képest, amit legutóbb tettél vele.<br />

Így volt. Akkor sem állt mellé, és a férfi akkor sokkal<br />

rosszabbul járt, mint most.<br />

– <strong>Fury</strong> – próbálkozott újra. – Mondd el, amit tudnunk<br />

kell, és megígérem, hogy vége lesz.<br />

<strong>Fury</strong> felemelte a fejét, és ádáz pillantást lövellt felé.<br />

– Én nem árulom el a barátaimat.<br />

– Ne merd ezt mondani nekem. A népemet védtem,<br />

amikor megtámadtalak.<br />

<strong>Fury</strong> hitetlenkedő horkantást hallatott.<br />

– Tőlem Ők az én népem is voltak.<br />

Angelia tagadóan rázta a fejét.<br />

– Neked nincs néped. Te állat vagy.<br />

A férfi gonosz vicsorgásba torzította ajkát.<br />

– Bébi, ha kioldozol, megmutatom neked, mennyire<br />

állati a bennem élő ember. Higgy nekem, ő sokkal<br />

kegyetlenebb, mint a farkas.<br />

– Én mondtam neked – szólalt meg Oscar, amint<br />

csatlakozott hozzájuk a sátorban. A vörösen izzó vassal a<br />

bejárat felé legyintett. – Ki kéne menned. Nehezen<br />

viselnéd az égett hús szagát.<br />

41


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Angelia látta a rémületet <strong>Fury</strong> szemében, amint a férfi<br />

próbált eliszkolni.<br />

Oscar megragadta a hajánál fogva, és megfordította.<br />

<strong>Fury</strong> feléje rúgott, de nem sokat tehetett, hisz össze volt<br />

kötözve. Mégis csodálatra méltó bátorsággal küzdött.<br />

– Menj ki – mondta Dare a sátorba lépve.<br />

Amint Angelia elindult a nyílás felé, <strong>Fury</strong> olyan erős<br />

és fájdalmas vonítást hallatott, hogy a lány szíve majd'<br />

megszakadt tőle. Hátrafordulva látta, hogy Oscar <strong>Fury</strong><br />

bal csípőjének nyomta a vasat, és az gyomorforgató bűz<br />

kíséretében égette a férfit.<br />

Helyes vagy helytelen, nem hagyhatta, hogy ezt<br />

tegyék vele.<br />

Ellökte Dare-t az útból, aztán elrúgta Oscart <strong>Fury</strong><br />

mellől. Mielőtt észbe kaptak volna, Angelia letérdelt<br />

<strong>Fury</strong> mellé, és a vállára tette a kezét. Mágikus erejét<br />

használva kivitte magukat a sátorból, és távolabb, a<br />

mocsárban kötöttek ki, ahol tábort vertek. Mivel nem<br />

ismerte annyira a területet, ez tűnt a legbiztonságosabb<br />

helynek.<br />

Amikor <strong>Fury</strong> ránézett, tekintetében nem volt hála.<br />

Csak olyan hatalmas düh és gyűlölet, hogy szinte<br />

perzselte a lányt.<br />

– És most mit fogsz csinálni Itt hagysz az<br />

aligátoroknak vacsorára<br />

– Azt kéne tennem.<br />

Ehelyett megjelenített egy kést, és elvágta <strong>Fury</strong><br />

kötelékeit.<br />

<strong>Fury</strong> döbbenten figyelte. – Miért segítesz nekem<br />

– Nem tudom. Biztosan elment az eszem.<br />

A férfi letörölte a vért az arcáról, amint Angelia<br />

levágta a kötelet a lábáról is.<br />

42


Sherrilyn Kenyon<br />

– Jó lett volna, ha korábban megy el az eszed.<br />

A lány megdermedt, észrevéve a friss hólyagot <strong>Fury</strong><br />

csípőjén, ahová a sakál az izzó vasat nyomta. Nagyon<br />

fájhatott.<br />

– Annyira sajnálom.<br />

<strong>Fury</strong> megragadta a nyakörvet és letépte. Angelia<br />

elcsodálkozott. Senki nem képes eltávolítani magáról a<br />

nyakörvet. Senki.<br />

– Ezt hogy csináltad<br />

<strong>Fury</strong> ajkát biggyesztve nézett rá.<br />

– Sok mindent meg tudok tenni, ha nem bénítanak<br />

meg sokkolóval.<br />

Angelia ott akarta hagyni, de mielőtt megtehette<br />

volna, <strong>Fury</strong> a nyaka köré illesztette a nyakörvet. Erejét<br />

felhasználva, sikítva próbált megszabadulni tőle, vagy<br />

akár megtámadni <strong>Fury</strong>t.<br />

Hasztalan volt.<br />

– Megmentettelek!<br />

– Baszd meg! – vicsorgott a férfi. – Ott sem lettem<br />

volna, ha ti ketten nem ugrotok nekem az éjjel. Örülj,<br />

hogy nem viszonzom a szívességet.<br />

A lányt páni félelem kerítette hatalmába, amint<br />

felismerte, hogy <strong>Fury</strong> bármit megtehet vele, ő pedig<br />

képtelen védekezni.<br />

– Mit akarsz csinálni<br />

Az arcán nyoma sem volt kegyelemnek.<br />

– Szét kellene tépnem a torkodat. De szerencsédre, én<br />

csak egy ostoba állat vagyok, és nem gyilkolok<br />

bosszúból. – Erősen megszorította a lány karját. – Hogy<br />

ölök-e azért, hogy megvédjem magam és a falkámat, más<br />

lapra tartozik. Jobb lesz, ha ezt észben tartod.<br />

43


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Ahogy Angelia válaszra nyitotta a száját, <strong>Fury</strong> a<br />

mocsárból Vane hatalmas, viktoriánus házába teleportálta<br />

magukat.<br />

Vane párja a nappaliban állt, a kanapé mellett, amin a<br />

kisfiuk szunyókált. Bride magas, vöröslő hajú, bájosan<br />

telt idomú nő volt, és azon pár ember közé tartozott,<br />

akikben <strong>Fury</strong> igazán megbízott. Az asszony farkasszerű<br />

vakkantást hallatott, aztán megfordult, hogy háttal legyen<br />

nekik.<br />

– Te jó ég, <strong>Fury</strong>, figyelmeztess, ha meztelenül akarsz<br />

megjelenni.<br />

– Ne haragudj, Bride – szólt <strong>Fury</strong>, miközben próbált<br />

nem elájulni. De ez, sérüléseit tekintve, nagy<br />

erőfeszítésébe került.<br />

– Mi történt veled<br />

Hátranézett a válla felett, és a bátyját, Vane-t látta meg<br />

az ajtóban. Válaszolni akart, de erejének elvonása a<br />

sérülésekkel együtt több volt, mint amit el tudott viselni.<br />

Zúgott a füle.<br />

Mikor magához tért, megint farkas alakban volt, és<br />

erőt vett rajta a kimerültség.<br />

– Ne hagyd, hogy megszökjön, és ne vedd le róla a<br />

nyakörve - vetítette ki gondolatait Vane-nek, mielőtt újra<br />

elsötétült előtte a világ.<br />

Angelia elugrott a farkassá változott <strong>Fury</strong> mellől.<br />

Mikor rájött, hogy <strong>Fury</strong> eszméletlen, elindult az ajtó felé,<br />

de egy férfi, aki ijesztően hasonlított Dare-re,<br />

megállította. Ez a fickó azonban sokkal félelmetesebb<br />

volt – sokkal jóképűbb is.<br />

– El kell mennem.<br />

A férfi elnézett mellette, és a kanapénál álló nőhöz<br />

beszélt.<br />

44


Sherrilyn Kenyon<br />

– Bride, fogd a babát, és menjetek fel az emeletre. –<br />

Hangja parancsoló volt, ugyanakkor lágy és védelmező<br />

is.<br />

Hallotta, hogy a nő elmegy – nem kérdőjelezte meg a<br />

férfi utasítását.<br />

Amint egyedül maradtak, a férfi összeszűkítette<br />

hátborzongató mogyoró-zöld szemét, ami inkább farkasé<br />

volt, mintsem emberé.<br />

– Mit csinálsz itt, és mi történt az öcsémmel<br />

Angelia oldalra billentette a fejét a kérdés hallatán. Az<br />

illata... eltéveszthetetlen volt.<br />

– Árkádiái vagy. Egy Őrző, akárcsak én.<br />

De a férfi, nem úgy, mint ő, elrejtette az arcán lévő<br />

jelet, ami azt mutatta, hogy ugyanahhoz a szent és ritka<br />

fajtához tartozik.<br />

Vane lebiggyesztette az ajkát.<br />

– Nem vagyok olyan, mint te. Én a katagariához és az<br />

öccseimhez vagyok hű. Ő azt mondta, tartsalak itt, és én<br />

ezt fogom tenni.<br />

Harag hasított Angeliába. Semmiképpen nem akart ott<br />

maradni.<br />

– Vissza kell mennem a nemzetségemhez.<br />

A férfi megrázta a fejét, arcán eltökéltség tükröződött.<br />

– A testvérem nemzetségéhez tartozol, ami azt jelenti,<br />

hogy a halálos ellenségem vagy. Addig nem mész el<br />

innen, míg <strong>Fury</strong> meg nem engedi. – Ezzel ellépett<br />

mellőle, és <strong>Fury</strong>hez sétált.<br />

Angelia megrémült.<br />

– Elrabolsz<br />

Vane könnyedén felemelte <strong>Fury</strong>t a földről. Ez nem kis<br />

mutatvány volt, a farkas méretét tekintve.<br />

45


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Az anyám elrabolta a páromat, és a középkori<br />

Angliába vitte, ahol a nemzetség férfi tagjai<br />

megpróbálták megerőszakolni. Örülj, hogy nem<br />

viszonzom ezt a szívességet.<br />

Ezek a szavak kísértetiesen hasonlítottak arra, amit<br />

<strong>Fury</strong> mondott neki, és ettől megborzongott.<br />

– Én csak haza akarok menni.<br />

– Itt biztonságban vagy. Senki nem fog bántani...<br />

Hacsak nem próbálsz elmenni. – Ezzel megfordult, és<br />

felcipelte <strong>Fury</strong>t azon a lépcsőn, amin pár perccel<br />

korábban az asszony is felment.<br />

Angelia addig figyelte, míg el nem tűnt a szeme elől,<br />

aztán az ajtóhoz futott. Csak három lépést tett, mikor<br />

három farkas jelent meg előtte. Vicsorogva és odaodakapva<br />

elálltak az útját.<br />

Katagaria.<br />

Angelia meg tudta állapítani a szagukból. A<br />

farkasszag keveredett az emberivel és a mágiával. Nappal<br />

volt, ami azt jelentette, hogy nehéz lett volna emberi<br />

alakban megjelenniük. Nem lehetetlen, de bonyolult,<br />

főleg, ha fiatalok vagy tapasztalatlanok voltak.<br />

Megpróbált előrenyomulni, de az állatok<br />

megakadályozták.<br />

– Tedd, amit Vane mondott. – Megfordult, és<br />

megfagyott rémületében. Ez a farkas emberi alakban<br />

annyira hasonlított Dare-re, hogy az ikertestvére lehetett<br />

volna. – Te ki vagy<br />

– Fang Kattalakis, és jobban teszed, ha imádkozol az<br />

istenhez, akit tisztelsz, hogy <strong>Fury</strong>nek ne legyen semmi<br />

baja. Ha a testvérem meghal, széttéplek. – Ránézett a<br />

farkasokra. – Őrizzétek. – Aztán visszaváltozott farkassá,<br />

és felszaladt az emeletre.<br />

46


Sherrilyn Kenyon<br />

Angelia lassan hátrált a nappaliban. Észrevett egy<br />

másik kifelé vezető ajtót, és elindult felé, de csak még<br />

több farkassal találta szembe magát.<br />

Félelem hasított belé, mert feltört benne az emlék,<br />

hogy védtelen gyerekként végignézte, amint a farkasok<br />

elpusztítják az édesanyját. Újra és újra hallotta a<br />

sikolyokat, és átélte azt a rémálmot, ahogy darabokra<br />

szaggatják a szüleit. Megpróbált a farkasok közé csapni,<br />

de a nyakörv miatt nem tudta használni az erejét.<br />

A kegyelmükre volt bízva.<br />

– Vissza – vicsorgott, egy lámpát hajítva egyikükre. A<br />

többiek ugatva-morogva köröztek körülötte. Elakadt a<br />

lélegzete, ahogy úrrá lett rajta a félelem. Meg fogják ölni!<br />

Vane megtorlásra szomjazott, amint észrevette a mély<br />

sebeket <strong>Fury</strong> testén.<br />

– Mi történt<br />

Megfordult, és Fanget pillantotta meg az ajtóban.<br />

– Úgy néz ki, az árkádiaiak elvitték és buliztak vele<br />

egy kicsit.<br />

Fang orrcimpái kitágultak.<br />

– Láttam lent az egyik szajhájukat. Akarod, hogy<br />

megöljem<br />

– Nem.<br />

Vane a homlokát ráncolta, ahogy meghallotta <strong>Fury</strong><br />

hangját a fejében. <strong>Fury</strong> kinyitotta a szemét és ránézett.<br />

– Hol van a lány<br />

– Lent. A falka vigyáz rá.<br />

<strong>Fury</strong> azonnal emberré változott.<br />

– Ezt nem teheted.<br />

– Miért<br />

47


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– A szüleit a mi falkánk ölte meg. A szeme láttára<br />

tépték szét őket, mikor még csak hároméves volt. Be fog<br />

pánikolni.<br />

Mielőtt Vane válaszolhatott volna, <strong>Fury</strong> eltűnt.<br />

Angelia továbbra is a farkasok felé csapkodott a törött<br />

lámpával, ahogy azok egyre közelebb kerültek hozzá.<br />

Rémületében sikítani akart, de a hang megakadt a torkán.<br />

Csak vért látott maga körül, és ugyanazt a félelmet élte<br />

át, amit azon az éjszakán, amikor a szülei sikolyai<br />

visszhangzottak a fülében.<br />

Nem tudott lélegezni, sem gondolkodni.<br />

A következő pillanatban valaki megragadta hátulról.<br />

Megfordult, próbálta megütni az új támadót, aztán<br />

megfagyott, ahogy meglátta, hogy <strong>Fury</strong> áll ott emberi<br />

alakban.<br />

Gyengéd érintéssel kivette a kezéből a lámpát, és a<br />

földre helyezte. Arckifejezése higgadt volt, szeme<br />

kifejezéstelenül csillogott.<br />

– Nem engedem, hogy bántsanak – mondta<br />

nyugtatólag. – Nem felejtettem el az ígéretemet.<br />

Zokogás tört fel Angeliából, ahogy a férfi magához<br />

húzta.<br />

<strong>Fury</strong> szitkozódott, amiért a lány így reszketett a<br />

karjaiban. Még soha nem látott senkit ilyen állapotban, és<br />

ettől dühös lett.<br />

– Vissza – ugatott a többiekre. – Úgy viselkedtek,<br />

mint a kibaszott emberek. – A kegyetlenségükön<br />

mérgelődve felvezette Angeliát az emeletre.<br />

– Nincs szükségem a segítségedre – morrant rá a lány.<br />

48


Sherrilyn Kenyon<br />

De <strong>Fury</strong> észrevette, hogy nem húzódott el. – Higgy<br />

nekem, jól tudom, hogy hajlandó vagy hidegvérrel<br />

leszúrni és megölni bárkit.<br />

Angelia megszédült a nyers szavak hallatán, amiket<br />

jól megérdemelt ellenségesség színezett. Igaza volt. <strong>Fury</strong><br />

fegyvertelen volt, amikor rátámadtak, és ő otthagyta,<br />

kiszolgáltatva családja brutalitásának.<br />

Szégyen és rémület töltötte el.<br />

– Most miért mentettél meg<br />

– Egy kutya vagyok, emlékszel Hűségesek vagyunk,<br />

még ha ostobaság is.<br />

Angelia tagadólag megrázta a fejét.<br />

– Farkas vagy.<br />

– A legtöbb embernek az ugyanaz. – Megállt egy ajtó<br />

előtt, és bekopogott.<br />

Egy női hang szólt, hogy bemehetnek.<br />

<strong>Fury</strong> kinyitotta az ajtót, és belökte rajta a lányt.<br />

– Én vagyok az, Bride. Még mindig meztelen vagyok,<br />

szóval nem maradok sokáig. Ő Angelia. Nem igazán van<br />

oda a farkasokért, úgyhogy azt gondoltam, talán<br />

szívesebben lenne veled... ha nem gond.<br />

Bride a kisbabát a karjában tartva felemelkedett a<br />

hintaszékéről.<br />

– Jól vagy, <strong>Fury</strong><br />

Angelia jól látta a kimerültséget a férfi arcán, és csak<br />

halvány elképzelései voltak arról, milyen fájdalmai<br />

lehetnek. Mégis eljött érte...<br />

Ez elképesztő volt.<br />

– Igen – válaszolta <strong>Fury</strong> feszülten –, de muszáj<br />

lefeküdnöm és pihennem egy kicsit.<br />

– Menj aludni, kedves.<br />

49


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

<strong>Fury</strong> habozott, majd olyan barátságtalan pillantással<br />

meredt Angeliára, hogy a lány a lelke mélyéig<br />

beleborzongott.<br />

– Ha bántod, ha akár csak úgy nézel rá, hogy azzal<br />

megsérted, istenemre mondom, lemészárollak, mint az<br />

állatokat a vágóhídon, és nincs az az erő, ami<br />

megmenthetne. Megértetted<br />

Angelia bólintott.<br />

– Nem viccelek – figyelmeztette újra <strong>Fury</strong>.<br />

– Tudom, hogy nem.<br />

<strong>Fury</strong> biccentett, aztán becsukta az ajtót.<br />

Angelia megfordult, és látta, hogy Bride közeledik<br />

felé. A kisgyermeket még mindig a karjában tartva szó<br />

nélkül elment mellette, és kinyitotta az ajtót. <strong>Fury</strong> megint<br />

farkas alakban volt, és a folyosón feküdt. Nyilván<br />

azonnal összeesett, ahogy magára maradt.<br />

Bride részvéttelt arccal letérdelt mellé, és egyik kezét<br />

<strong>Fury</strong> fehér szőrébe mélyesztette. – Vane<br />

A férfi megjelent mellette a folyosón.<br />

– Mi a fenét csinál itt Lent kerestem.<br />

– Megkért, hogy vigyázzak Angeliára.<br />

Vane undok pillantással nézett a lányra. – Miért<br />

– <strong>Fury</strong> azt mondta, hogy megijedt, és inkább velem<br />

lenne. Mi folyik itt<br />

Vane arca ellágyult, ahogy a párjára pillantott. Az<br />

iránta érzett szerelme nagyon is nyilvánvaló volt, és ez<br />

megérintette Angelia szívét. Soha férfi nem nézett még rá<br />

ilyen gyengéden.<br />

Vane hátrasimított egy hajtincset az asszony arcából,<br />

aztán az alvó kisfiú fejére tette a kezét.<br />

– Én sem tudom, szívem. <strong>Fury</strong> mindig többet mond el<br />

neked, mint nekem. – Angeliára vetette tekintetét, ami<br />

50


Sherrilyn Kenyon<br />

most hideg volt és halálos. – Figyelmeztetlek, ha bármi<br />

történik a párommal vagy a fiammal a jelenlétedben,<br />

elkapunk, és annyi apró darabra szaggatunk, hogy soha<br />

nem szedegetnek össze.<br />

Angelia megmerevedett.<br />

– Én nem vagyok állat. Nem vadászom az emberek<br />

családjára, hogy visszavágjak nekik.<br />

Vane kimérten válaszolt.<br />

– Higgy nekem, kislány Az állatok nem támadnak és<br />

öldökölnek bosszúból. Ez tisztán emberi tulajdonság.<br />

Úgyhogy ebben az esetben jobban teszed, ha állatként<br />

viselkedsz, és az életed árán is megvéded Bride-ot. Mert<br />

megöllek, ha akár csak egy papír éle is megvágja a<br />

jelenlétedben…<br />

Angelia viszonozta a fenyegető tekintetet. Ha azt<br />

gondolja, hogy megtámadhatja, rá fog jönni, hogy ő sem<br />

puhány. Kiképzett harcos volt, és nem adja könnyen<br />

magát.<br />

– Tudod, kezdem nagyon unni, hogy mindenki<br />

fenyeget.<br />

– Ez nem fenyegetés. Csak leszögeztem egy tényt.<br />

Angelia ellenségesen meredt rá, a legszívesebben a<br />

torkának ugrott volna. Bárcsak ne lenne rajta a nyakörv!<br />

– Rendben, srácok – szólalt meg Bride. – Elég ebből.<br />

Te – mondta Vane-nek – tedd ágyba <strong>Fury</strong>t, és<br />

gondoskodj róla. – Felállt és Angeliához ment. – Te<br />

pedig gyere velem, és megígérem, hogy nem foglak<br />

fenyegetni, hacsak nem teszel valamit, amivel<br />

kiérdemled.<br />

Vane harsányan nevetett.<br />

– És ezt tartsd észben, mert annak ellenére, hogy<br />

ember, kiütötte az anyámat, és bezárta egy ketrecbe. Ne<br />

51


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

hagyd, hogy az emberiessége megtévesszen. Ugyanolyan<br />

gonosz tud lenni, mint ők, ha úgy adódik.<br />

Bride csókot dobott felé, közben egyik kezével fiát<br />

ringatta.<br />

– Csak ha téged vagy a kicsit védelmezem, szívem.<br />

Most vidd az ágyba Bolyhoskát. Mi megleszünk.<br />

Angelia hátrébb lépett, hogy beengedje Bride-ot a<br />

gyerekszobába. A halványkék falat mackók és csillagok<br />

díszítették. Az asszony egy kék-fehér kiságyba tette a<br />

babát, aztán felhúzta a rácsot.<br />

Angelia kényelmetlen érzések közepette keresztbe<br />

fonta a karját.<br />

– Mennyi idős a fiad<br />

– Kétéves. Tudom, hogy ki kellene vennem a rácsos<br />

ágyból, de sokat mozgolódik álmában, és még nem<br />

készültem fel rá, hogy mi lesz, ha véletlenül leesik róla.<br />

Butaság, igaz<br />

Angelia visszatartott egy mosolyt Bride aggodalma<br />

hallatán.<br />

– Sohasem butaság megvédeni a családodat.<br />

– Nem, tényleg nem – sóhajtott Bride, ahogy<br />

megsimogatta a kicsi fekete haját. Megfordult és ránézett<br />

Angeliára. – Szóval elmondod, mi folyik itt<br />

Angelia azt fontolgatta, jó ötlet-e ez. Hogy elmondja<br />

neki, hogyan segédkezett <strong>Fury</strong> elrablásában, majd<br />

félreállt, míg a tessera másik két tagja könyörtelenül<br />

megkínozta, nem tűnt díjnyertes megoldásnak.<br />

Inkább öngyilkosság lenne, ha figyelembe vesszük<br />

ezeknek az „embereknek” a természetét.<br />

– Nem igazán tudom, hogyan válaszoljak erre.<br />

Bride szeme összeszűkült.<br />

– Akkor biztos te vagy az egyik, aki bántotta.<br />

52


Sherrilyn Kenyon<br />

– Nem – válaszolt Angelia ingerülten. – Én nem<br />

kínoztam. Senkivel nem tennék ilyet.<br />

Bride gyanakodva félrebillentette a fejét.<br />

– De hagytad, hogy megtörténjen.<br />

Okosabb volt, mint Angelia szerette volna.<br />

– Megállítottam őket.<br />

– Mennyi idő múlva <strong>Fury</strong> elég rossz bőrben van, és<br />

tudom, mennyi pusztítást képes elviselni, és még mindig<br />

állva marad és küzd tovább. Ahhoz, hogy így ki legyen<br />

ütve… valaki jó ideig verhette.<br />

Angelia szégyenkezve elfordította a tekintetét.<br />

Valójában az, hogy nem avatkozott közbe korábban,<br />

mélyebben érintette, mint gondolta volna. Milyen ember<br />

az, aki félreáll, míg kínoznak valakit Különösen azt, akit<br />

valaha barátnak nevezett.<br />

Eddigi életében most már kétszer is hagyta, hogy<br />

csaknem megöljék <strong>Fury</strong>t, és nem tett semmit a<br />

védelmében.<br />

Kicsit sem volt jobb, mint az állatok, akiket gyűlölt, és<br />

lényének ezt a részét jobban megvetette, mint őket.<br />

– Rendben, nem vagyok rá büszke. Már korábban<br />

tennem kellett volna valamit, tudom. De megállítottam<br />

őket, hogy ne bántsák tovább.<br />

– Csak ésszerűsíted a kegyetlenségedet.<br />

Angelia összeszorította a fogát.<br />

– Nem ésszerűsítek semmit. Hogy őszinte legyek,<br />

csak haza akarok menni. Nem szeretem ezt az idősíkot,<br />

és nem szeretek itt lenni az ellenségeimmel.<br />

Bride nem kegyelmezett neki.<br />

– Én pedig azt nem szeretem, ami <strong>Fury</strong>vel történt, de<br />

míg nem tudok meg erről többet, nem vagyunk<br />

ellenségek. Ebben a pillanatban csak te vagy<br />

53


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

barátságtalan. Mondtam <strong>Fury</strong>nek, hogy a társaságod<br />

leszek, és pont ezt teszem. Itt nincs ellenségeskedés.<br />

Angelia harapós pillantást villantott rá a leereszkedő<br />

hangnem miatt.<br />

– Fogalmad sincs, hogy ez milyen érzés.<br />

– Várjunk csak... – szólt gúnyos mosollyal Bride. –<br />

Épp a saját dolgommal voltam elfoglalva, mikor Bryani<br />

utánam küldött egy démont, ide, az én idősíkomra, aki<br />

elvitt hozzá a középkori Angliába. Akkoriban azt sem<br />

tudtam, hogy ilyen lehetséges. Amikor ott voltam,<br />

mindenki fenyegetőzött, akivel csak találkoztam,<br />

miközben én abszolúte soha semmit nem követtem el<br />

ellenük. És Dare Kattalakis is egy volt közülük. Aztán a<br />

nemzetség férfi tagjai megpróbáltak megerőszakolni<br />

csupáncsak azért, mert Vane párja vagyok... Ja, várj,<br />

miket is beszélek Akkor még át sem estünk a párosodási<br />

szertartáson. Nem másért akartak megtámadni, csak<br />

azért, mert viseltem a jegyét. Szóval úgy gondolom, van<br />

egy kis fogalmam róla, hogyan érezheted itt magad. És a<br />

saját védelmünkben mondom, téged nem bántalmaz<br />

senki.<br />

Angelia eltávolodott tőle. Amiről Bride beszélt, négy<br />

éve történt. És bár ő nem vett részt benne, a többiektől<br />

tudta, mennyi kárt akartak okozni ennek a nőnek, és ettől<br />

ő is rosszul volt.<br />

– Én nem voltam ott, amikor ezt tették veled. Akkor<br />

őrjáraton voltam, csak később hallottam róla.<br />

– Ja, hát az remek. Nekem viszont elképesztően<br />

megrázó volt. És biztosíthatlak róla, hogy a tieiddel<br />

ellentétben, ebben a házban nincs egyetlen farkas sem,<br />

amelyik megtámadna, hacsak te magad nem provokálod.<br />

54


Sherrilyn Kenyon<br />

Angelia gúnyosan felnevetett az arroganciája és<br />

naivitása hallatán.<br />

– Te ember vagy. Hogy bízhatod az életedet állatokra<br />

Nem érted, milyen vadak<br />

Bride vállat vont.<br />

– Az apám állatorvos. A legkülönfélébb állatok között<br />

nőttem fel. Voltak vadak és szelídek, tollasok, szőrösök,<br />

pikkelyesek és mások. És hogy őszinte legyek, sokkal<br />

kiszámíthatóbbnak tartom őket, mint bármelyik embert.<br />

Nem támadnak hátba, nem árulnak el és nem hazudnak.<br />

Egész életemben nem találkoztam olyan állattal, amelyik<br />

megbántott vagy megríkatott volna valamilyen tettével.<br />

– Tekintsd magad szerencsésnek – mondta megvetően<br />

Angelia. – Én láttam, ahogy a szüleimet élve falja fel az a<br />

falka, amelyik a házadban van a kisgyerekeddel. A<br />

szüleim vére a deszkapadló résein át csöpögött a fejemre,<br />

míg én ott reszkettem a félelemtől, nehogy széttépjenek.<br />

A bölcsőre nézett, ahol Bride fia szunyókált békésen,<br />

és nem is volt tudatában, mekkora veszélyben van az<br />

édesanyja ostobasága miatt.<br />

– Csak egy évvel voltam idősebb a fiadnál, mikor ez<br />

történt. A szüleim az életüket adták értem, én pedig<br />

végignéztem az egészet. Úgyhogy meg kell bocsátanod<br />

nekem, amiért nehezemre esik jót feltételezni olyan<br />

állatokról, amelyek nincsenek ketrecben vagy nem<br />

halottak.<br />

– Igazán kíváncsi vagy, mi az, ami provokálhatta az<br />

állatokat, ugye<br />

Angelia megfordult a mély, mennydörgésszerű hang<br />

hallatán, amitől kirázta a hideg. Ez a férfi jó egy fejjel<br />

magasabb volt nála, és negatív erő áradt minden<br />

pórusából.<br />

55


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Fekete farmert, hozzáillő motoros csizmát és rövid<br />

ujjú pólót viselt, ami egy tökéletesen megformált férfi<br />

testét láttatta. Bal fülcimpájában hosszú, ezüstkardot<br />

formázó fülbevaló fityegett, amelynek markolata egy<br />

halálfej volt.<br />

Ahogy Angelia testét fürkészte, ajka gúnyos vigyorba<br />

torzult, s ettől kecskeszakálla még baljóslatúbban hatott.<br />

Vállig érő fekete haját hátrafésülte, így jól látszott ijesztő<br />

kék szeme.<br />

Magatartása erőszakos és halálos volt, hidegvérű<br />

gyilkosra emlékeztette a lányt. És amikor ránézett,<br />

Angeliának az volt az érzése, hogy a koporsójához vesz<br />

róla mértéket.<br />

Hevesen dobogó szívvel pillantott a férfi bal kezére.<br />

Mindegyik ujját, még a hüvelykujját is, olyan hegyes és<br />

hosszú, ízeit ezüstkarmok fedték, hogy kétségtelenül ez<br />

lehetett a kedvenc fegyvere. Ez az ember élvezetet talált<br />

abban, hogy bepiszkíthatja a kezét, és gyilkolhat.<br />

Elmebetegnek nevezni őt kedves kifejezés lett volna.<br />

Angelia ösztönösen három lépést hátrált.<br />

Bride boldogan felnevetett, amikor meglátta,<br />

figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy nyilvánvalóan<br />

nincs rendben nála valami, és hogy sokkal nagyobb<br />

veszélyt jelentett számukra, mint a lenti farkasok. – Z...<br />

mi az ördögöt keresel itt<br />

A férfi levette hideg tekintetét Angeliáról, és Bride-ra<br />

pillantott.<br />

– Astrid azt akarta, hogy nézzem meg Sashát.<br />

Kétségkívül történt valami a Szentélyben múlt éjjel, és<br />

aggódott a biztonsága miatt.<br />

Bride szeme elkerekedett.<br />

– És mit tudtál meg<br />

56


Sherrilyn Kenyon<br />

A férfi gyanakvó pillantást vetett Angeliára, amitől a<br />

lány ereiben megfagyott a vér. – Pár árkádiai talált<br />

valami módot, hogy állati alakjában tartsák fogva a<br />

katagariát, és megfosszák a mágiától. Sasha szerint azok,<br />

akik ezt tették, megtámadták <strong>Fury</strong>t, akit azóta nem látott<br />

senki. Ezért jöttem ide bejelentés és Trace játszópajtása<br />

nélkül. Ha Sasha veszélyben van, Astrid dühös. Ha<br />

Astrid dühös, kész vagyok megölni bárkit, aki<br />

feldühítette, míg újra boldog nem lesz. Szóval, hol van<br />

<strong>Fury</strong><br />

Akárki mástól ez úgy hangzott volna, mint egy vicc,<br />

de Angelia egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy Z<br />

véghezviszi, amivel fenyegetőzött. Főleg azért nem<br />

kételkedett ebben, mert látta, hogyan görbíti be azokat a<br />

karmokat.<br />

– Hú, Zarek – mondta Bride lassan, vidám csillogással<br />

a tekintetében. – Azt hiszem, eddig még egyszer sem<br />

beszéltél velem ennyit. Ha minden találkozást<br />

összeadunk, akkor sem. Lenyűgöztél. Ami <strong>Fury</strong>t illeti,<br />

azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nem ő dühítette fel<br />

Sashát, szóval, kérlek, ne öld meg. Hiányozna. Súlyosan<br />

megsérült, és öntudatlan, mióta hazaért.<br />

A férfi olyan ocsmányul káromkodott, hogy Angelia<br />

belepirult.<br />

Zarek összeszűkült szemmel intett felé.<br />

– Vele mi van Tud valamit – A hangsúly nem kérdő<br />

volt, hanem tagadhatatlan fenyegetés. Angelia megfeszült<br />

és kihúzta magát, felkészült a küzdelemre, ha szükséges.<br />

– Aristos vagyok. Nem hiszem, hogy összetűzésbe<br />

akarsz keveredni velem.<br />

Zarek gúnyosan elnevette magát a hősködése hallatán.<br />

57


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Szart sem érdekel. Én isten vagyok, bébi, szóval, ha<br />

a dolgok rendje miatt úgy döntök, hogy letépem a feledet<br />

és tekegolyónak használom, csak kevesen tudnának<br />

megállítani. És azok közül, akik képesek lennének erre, a<br />

legtöbben túlságosan félnek tőlem ahhoz, hogy<br />

egyáltalán megpróbálják.<br />

Angeliának volt egy olyan érzése, hogy ez nem puszta<br />

hencegés.<br />

– Zarek – korholta Bride –, szerintem attól, hogy<br />

megkínzod, még nem tudod meg, amit szeretnél.<br />

A férfi formás ajka lassan vészjósló mosolyba<br />

húzódott.<br />

– Igen, de élvezetes lenne. Azt mondom, próbáljuk ki,<br />

és majd meglátjuk. – Előrébb lépett. Bride elé állt.<br />

– Tudom, hogy a feleséged kedvére akarsz tenni, és<br />

ezt komolyan nagyra értékelem. De azt mondtam<br />

<strong>Fury</strong>nek, hogy Angelia itt biztonságban lesz. Kérlek, ne<br />

hazudtolj meg, Z.<br />

A férfi morgott egyet, és Angelia most először érzett<br />

tiszteletet Bride iránt, akinek szeme sem rebbent a<br />

gyilkos kivizsgálás hallatán.<br />

– Jól van, Bride. De tudni akarom, mi folyik, és ha<br />

sokáig itt kell maradnom a feleségem és a gyerekem<br />

nélkül... mondjuk, hogy egyikőtöknek sem lesz kellemes.<br />

Hol van Vane<br />

– <strong>Fury</strong>vel. Jobbra az első ajtó.<br />

Zarek behajlította a karmokat az ujjain, aztán<br />

megfordult és kiment a szobából. Már-már becsapta az<br />

ajtót, de visszapillantva az alvó kisgyerekre,<br />

meggondolta magát.<br />

Csendesen becsukta.<br />

58


Sherrilyn Kenyon<br />

– Köszönöm – mondta Angelia, amint egyedül<br />

maradtak.<br />

– Nincs mit.<br />

Angelia a karját dörzsölgette, hogy eloszlassa a<br />

borzongást, amit Zarek jelenléte hagyott maga után.<br />

– Mindig ilyen<br />

Bride egy kék takarót terített a kisfiára.<br />

– Igazából nekem azt mondták, hogy most sokkal<br />

lazább, mint amilyen régen volt. Mikor Vane először<br />

találkozott vele, tényleg öngyilkos hajlamú és elmebeteg<br />

volt.<br />

– És szerinted ez változott... mennyiben<br />

Bride mosolygott.<br />

– Jó meglátás, de hiszed vagy sem, amikor áthozza a<br />

fiát az enyémhez, tényleg nagyon kedves<br />

mindkettőjükkel.<br />

Angelia erre befizetett volna. Nem tudta elképzelni,<br />

hogy egy ilyen őrült fickó lehet atyáskodó és gyengéd is.<br />

Zareket száműzve a gondolataiból az ablakhoz sétált,<br />

és lenézett az utcára. Annyira más volt, mint az otthona.<br />

De tudta, hogy Dare és Oscar keresni fogják. Dare volt az<br />

egyik legjobb nyomolvasó a nemzetségben. Minden gond<br />

nélkül rá fog találni, és a segítségére siet.<br />

Az istenek kegyelmezzenek ennek a falkának, mikor<br />

megérkeznek...<br />

– Szóval... – szólalt meg Bride elhalványuló hangon. –<br />

Esetleg elmondod, mi ez a fegyver, amit feltaláltatok<br />

Angelia nem válaszolt. A fegyver nagyon ötletes volt,<br />

és mindannyian az életüket adták volna, hogy megvédjék.<br />

Ezzel bebizonyították, hogy az emberiség áll a<br />

tápláléklánc csúcsán. A katagaria állatai közül soha egyik<br />

sem lett volna képes ezt megtervezni.<br />

59


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Ez volt az egyetlen dolog, ami örökre megvédheti<br />

tőlük a népét.<br />

Igazán kíváncsi vagy, mi az, ami provokálhatta az<br />

állatokat, ugye Z szavai nem hagyták nyugodni.<br />

Őszintén be kellett vallania, hogy ez azelőtt eszébe sem<br />

jutott. Mindig azt hallotta, hogy a támadást nem<br />

provokálták és nem érdemelték meg.<br />

Semmi oka nem volt rá, hogy kételkedjen benne.<br />

De mi van, ha mégsem úgy volt<br />

– Miért támadott meg Bryani – kérdezte Bride-tól.<br />

– Azt állította, attól próbált megvédeni, hogy a<br />

szörnyeteg fia párja legyek. Véleményem szerint azonban<br />

egy kicsit flúgos volt.<br />

Ez vitathatatlan tény volt. Bryani, a vezetőjük lánya<br />

történetét mindenki ismerte. A nemzetségbeli anyák ezzel<br />

szokták ijesztgetni rakoncátlan gyerekeiket.<br />

Belegondolva, mit tett a katagaria a szegény asszonnyal,<br />

az is csoda, hogy az a csöpp esze megmaradt.<br />

– Fogva tartották a vackukban, és többször<br />

megerőszakolták. Tudtál erről<br />

Bride arcán szomorúság és együttérzés tükröződött.<br />

Nyilvánvaló volt, hogy ennek az eseménynek a tragédiája<br />

nem hagyta érintetlenül.<br />

– Csak Vane apja tette ezt, de igen, tudtam. Vane<br />

mindent elmondott a családjáról.<br />

– És azt elmondta, miért támadtak ránk aznap éjjel<br />

– Hát nem tudod – kérdezte homlokát ráncolva<br />

Bride.<br />

– Van mindenféle elméletünk. Hogy a farkasok biztos<br />

éhesek voltak, és megérezték az ételünk szagát, vagy<br />

hogy veszett Gyilkosok, akik arra vetemedtek, hogy a<br />

60


Sherrilyn Kenyon<br />

vérünket igyák. De nem, senki nem tudja, miért támadtak<br />

ránk.<br />

Bride megdöbbent a szavai hallatán. Arcán a<br />

hitetlenséget undor váltotta fel.<br />

– Ó, pontosan tudják, hogy mit tettek. Csak nem<br />

akarják, hogy más is megtudja. Azok a hazug kutyák...<br />

Most Angelián volt a sor, hogy meghökkenjen.<br />

– Miről beszélsz<br />

Mikor Bride válaszolt, hangja haraggal és megvetéssel<br />

telt meg.<br />

– A falkádban soha, egyetlenegy hím sem vallotta be,<br />

hogy mit tettek<br />

– Ártatlan áldozatok voltunk.<br />

– Persze, én meg a fogtündér vagyok. Higgy nekem.<br />

Azt a támadást alaposan kiprovokálták. – Bride a fejét<br />

rázta. – Tudod, azt kell mondanom, a katagaria legalább<br />

beismeri, amit tesz. Nem hazudnak, hogy elfedjék az<br />

igazságot.<br />

– Hát, ha ilyen sokat tudsz, kérlek, világosíts fel, mi is<br />

történt.<br />

– Rendben van. A katagariában volt pár terhes<br />

nőstény, akik nem tudtak utazni.<br />

Ez közös volt az árkádiaiakban és a katagariában.<br />

Mikor egy nő terhes volt, nem tudott alakot váltani, sem<br />

teleportálni, míg a gyerekek vagy kölykök meg nem<br />

születtek.<br />

Bride összefonta karját a mellkasa előtt.<br />

– Mivel a középkori Angliában voltak, mikor a<br />

nőstények teherbe estek, a hímek az erdő mélyére vitték<br />

őket, távol az emberektől és a falvaiktól, hogy<br />

biztonságban legyen a táboruk. Néhány hétig<br />

háborítatlanul éltek ott. Aztán egy éjszaka a hímek<br />

61


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

elmentek élelemre vadászni. Szarvasokra leltek, azokat<br />

üldözték, amikor két farkas csapdába került.<br />

– Vane apja, Markus – folytatta Bride – emberré<br />

változott, hogy kiszabadíthassa őket, és míg ezen<br />

ügyködött, egy csoport árkádiai férfi közeledett felé,<br />

azok, akik a csapdákat állították. Markus megpróbálta<br />

elmondani, hogy nem akartak ártani nekik, de mielőtt<br />

megtehette volna, az árkádiaiak kivégezték a csapdába<br />

esett farkasokat, aztán a többiekre kezdtek lövöldözni a<br />

nyílpuskáikkal. Mivel ők voltak létszámfölényben, a<br />

falka visszatért a táborba, ahonnan a legtöbb nő és<br />

kölyök eltűnt.<br />

Angeliát rossz előérzet kerítette hatalmába, és nagyot<br />

nyelt.<br />

– A farkasok nyomon követték a szagukat egészen<br />

Bryani táboráig, ahol meg is találták a legtöbb nőstény<br />

maradványait. Az emberek lemészárolták őket, és<br />

kifeszítették az irhájukat, hogy kicserezzék. Egy pár<br />

kölyök még életben volt, de ketrecbe zárva. Úgyhogy a<br />

farkasok megvárták, míg leszáll az éj... Szürkületkor egy<br />

csoportnyi katagaria kicsalta az árkádiai férfiakat a<br />

táborból, hogy a többiek bemehessenek és<br />

kiszabadíthassák a még életben lévő kölyköket és<br />

nőstényeket. Bryani apja és a többiek megtámadták őket,<br />

és kezdetét vette a brutális küzdelem, amire te is<br />

emlékszel.<br />

Angelia tagadóan megrázta a fejét.<br />

– Hazudsz! Indokolatlanul támadtak ránk. Semmi<br />

okuk nem volt rá. Semmi.<br />

– Kedvesem – mondta Bride gyengéden –, te sem<br />

tudod jobban az igazságot, mint én. Én csak azt<br />

mondhatom neked, amit Vane falkájától hallottam az<br />

62


Sherrilyn Kenyon<br />

esetről. Hogy őszinte legyek, számos ok miatt hiszek<br />

nekik. Az egyik, hogy nincsenek olyan idős nőstények a<br />

falkában. Valami történetesen mind egy szálig<br />

elpusztította őket. És most, minden négyszáz évnél<br />

idősebb hím eszelősen védelmezi a nőstényeket, akik<br />

bekerülnek a falkába. Négy éve élek a farkasokkal, és<br />

egyszer sem láttam őket agresszívnak senkivel, kivéve,<br />

ha a falkát fenyegették. És egyet sem ismertem, amelyik<br />

hazudott volna. Inkább kíméletlenül őszinték.<br />

Angelia még mindig nem hitt neki.<br />

– Az enyéim nem támadtak volna nőkre és<br />

gyerekekre.<br />

– Engem is megtámadtak.<br />

– Megtorlásként!<br />

– És miért Vane nem ártott nekik, én végképp nem.<br />

Az egész nemzetségben nem akadt egyetlenegy férfi sem,<br />

beleértve a vezetőtöket, Vane nagyapját, aki a<br />

védelmemre kelt volna. Senki. De mondok neked<br />

valamit. Ha bárki vagy bármi idejönne ebbe a házba és<br />

megfenyegetne, egy farkas sem habozna az életét adni<br />

értem, hogy megmentsen. És ezt bármelyik nőért<br />

megtennék a falkában.<br />

A kisbaba felébredt, és sírva követelte az édesanyját.<br />

Bride otthagyta Angeliát, és felvette a fiát.<br />

– Minden rendben, Trace. Itt van a mami.<br />

A kicsi az anyja vállára hajtotta a fejét, és<br />

megdörzsölte a szemét.<br />

– Hol van apa<br />

– <strong>Fury</strong> és Z nagybácsival.<br />

A fiú azon nyomban felélénkült.<br />

– Bob játszik Trace-szel<br />

Bride elnézően mosolygott.<br />

63


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Nem, szívem, Bob most nem jött el Z bácsival,<br />

sajnálom.<br />

A kicsi duzzogott, míg észre nem vette Angeliát.<br />

Akkor szemérmessé vált, és Bride vállába fúrta a fejét.<br />

Bride megpuszilta az arcát.<br />

– Ő itt Angelia, Trace. Köszönsz neki<br />

A kisfiú integetett, anélkül hogy felnézett volna.<br />

Ennek ellenére Angeliát furcsamód elbűvölte a kicsi<br />

baba. Mindig is szerette a gyerekeket, és remélte, hogy<br />

egy nap neki is lesz egy alommal.<br />

– Szia, Trace.<br />

A fiú kikukucskált az anyja válla nyújtotta<br />

menedékből. Aztán Bride fülébe súgott valamit, míg az<br />

édesanyja szeretetteljesen simogatta a hátát.<br />

Abban a pillanatban egy elfojtott emlék bukkant fel<br />

Angeliában. Évszázadok óta nem is jutott eszébe. <strong>Fury</strong> és<br />

pár kisfiú megsebesült fáramászás közben. A fiúk, akik<br />

lehorzsolták a kezüket és térdüket, az anyjukhoz<br />

szaladtak vigasztalásért. <strong>Fury</strong> eltörte a karját. Sírva ő is<br />

az anyjához szaladt. Csak épp mikor odaért Bryanihoz, ő<br />

dühösen ellökte magától.<br />

Angelia nagybátyja kezdte vigasztalni <strong>Fury</strong>t.<br />

Bryani azonban egy metsző morranással megállította.<br />

– Ne merd vigasztalni azt a fiút!<br />

– Megsérült.<br />

– Az élet fájdalom, és nincs benne vigasz. <strong>Fury</strong> minél<br />

előbb elfogadja ezt, annál jobb lesz neki. Hadd tudja meg<br />

idejekorán, hogy csak magára számíthat. Eltörte a karját,<br />

mert ostoba volt. Hajlamos rá, hogy az legyen.<br />

Angelia nagybátyja megdöbbent.<br />

– De hisz csak egy gyerek.<br />

64


Sherrilyn Kenyon<br />

– Nem. Ő az én bosszúm, és egy szép napon rá fogom<br />

uszítani a saját apjára.<br />

Angelia megremegett ettől az emléktől. Hogy<br />

felejthette el Másfelől viszont Bryani sosem volt valami<br />

odaadó szülő, szóval miért is kellett volna jobban<br />

emlékeznie erre az esetre, mint a többi olyanra, amikor az<br />

asszony nem volt hajlandó megvigasztalni a fiait Ezért<br />

volt Dare olyan hűvös mindenkivel. Az egész életét azzal<br />

töltötte, hogy próbálta elfogadtatni magát az anyjával.<br />

És ez volt az utolsó dolog, amit az asszony valaha<br />

megadott volna a gyerekeinek.<br />

– Jó érzés, ha megölelnek<br />

Még most is hallja <strong>Fury</strong> zavart hangját, ahogy feltette<br />

neki ezt a kérdést. A tizennegyedik születésnapján<br />

történt, és a nagybátyja megölelte Angeliát, mielőtt<br />

megengedte neki, hogy kimenjen játszani <strong>Fury</strong>vel.<br />

– Már téged is megöleltek, <strong>Fury</strong>.<br />

A fiú a fejét rázta.<br />

– Nem, még nem. Legalábbis nem emlékszem rá.<br />

Angelia próbált olyan esetre gondolni, mikor valaki<br />

átkarolta, de ahogy <strong>Fury</strong> is mondta, nem tudott felidézni<br />

egy ilyen alkalmat sem.<br />

Összetört szívvel köré fonta a karját, és<br />

megajándékozta a fiút élete legelső ölelésével. Ahelyett,<br />

hogy ő is átkarolta volna, <strong>Fury</strong> csak lógatta a kezét az<br />

oldala mellett. Feszes volt. Mozdulatlan. Még csak nem<br />

is lélegzett. Olyan volt, mintha félt volna, hogy ha<br />

megmozdul, akkor Angelia bántani fogja, vagy otthagyja<br />

egyedül.<br />

– Na – kérdezte a lány, miután elengedte.<br />

– Jó az illatod.<br />

– De tetszett az ölelés – kérdezte újra, mosolyogva.<br />

65


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Akkor <strong>Fury</strong> odament hozzá, fejét a vállához dörgölte<br />

nagyon is farkasszerűen, míg a lány újra át nem fonta a<br />

karjával. A fiú csak akkor hagyta abba a mocorgást.<br />

– Szeretem az ölelésedet, <strong>Lia</strong>. – Aztán elszaladt, és<br />

három napig bujkált előle.<br />

Soha többet nem engedte, hogy Angelia megölelje,<br />

vagy akár csak megérintse.<br />

Hiába osztottak meg olyan sok titkot egymással. <strong>Fury</strong><br />

akkor sem ért hozzá, mikor a lány elsírta magát. Soha.<br />

Csak egy zsebkendőt adott neki, hogy megtörölje a<br />

szemét, és várt, amíg jobban nem lett. De soha nem<br />

közeledett újra.<br />

Egészen a mai napig, amikor érte ment, hogy<br />

megvédje a többi farkastól.<br />

Miért tette<br />

Nem volt semmi értelme. Ő egy állat volt.<br />

Visszataszító. Kegyetlen. Erőszakos. Ezeket semmi nem<br />

ellensúlyozza bennük. És mégsem tudta ellökni magától<br />

a múltbeli képeket. Azokat az időket, mikor <strong>Fury</strong>, egy<br />

állat, közelebb állt hozzá, mint bárki más.<br />

– Őrző vagyok, <strong>Fury</strong>! – Angelia arra ébredt, hogy a<br />

jelek kirajzolódnak az arcán, és hajnalban kiosont a<br />

házukból, hogy megkeresse barátját a patak mellett,<br />

ahová aludni járt. Ez furcsa szokása volt, amit a lány nem<br />

nagyon értett akkoriban. Csak később tudta meg, hogy<br />

azért aludt ott, mert farkas volt, és félt, hogy a családja<br />

rájön a titkára.<br />

<strong>Fury</strong> őszinte mosolyt villantott rá. A többi<br />

nemzetségbeli férfival ellentétben, akik irigyek voltak rá,<br />

amikor megtudták, hogy Angelia kiválasztott, <strong>Fury</strong><br />

együtt örült vele.<br />

– Elmondtad már a nagybátyádnak<br />

66


Sherrilyn Kenyon<br />

– Még nem. Azt akartam, hogy te tudd meg először.<br />

Oldalra döntötte a fejét, hogy megmutassa a fiúnak a<br />

halvány jeleket, amik még nem rajzolódtak ki teljesen.<br />

– Szerinted szép leszek, mikor kész lesz<br />

– Te vagy itt a legszebb farkaslány. Hogy tehetnének a<br />

jeleid valaha is másmilyenné Angelia odalépett hozzá,<br />

hogy megölelje, de <strong>Fury</strong> elfutott, mielőtt megtehette<br />

volna.<br />

Annak ellenére, hogy azt mondogatta magának, ő csak<br />

egy állat és semmi más, az igazság az volt, hogy szeret te<br />

<strong>Fury</strong>t. És borzasztóan hiányzott neki.<br />

Most visszatért az életébe.<br />

És nem változott semmi. Még mindig állat volt, ő<br />

pedig azért volt itt, hogy megölje vagy megbénítsa, hogy<br />

soha ne legyen képes újra bántani egyetlen emberi lényt<br />

se.<br />

67


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

4. fejezet<br />

F<br />

ury lassan tért magához, a teste égett a<br />

fájdalomtól. Egy pillanatra azt hitte, még mindig<br />

emberi alakjába van zárva. Nagyokat pislogott, és ahogy<br />

kinyitotta a szemét, megkönnyebbülten felsóhajtott.<br />

Otthon volt, farkas alakban.<br />

Pofáját az orgonaillatú ágyneműhöz dörgölte. Bride<br />

mindig befújta azzal a tavaszi vizes cuccal, amikor<br />

megágyazott. <strong>Fury</strong> általában utálta ezt a szagot, de ma<br />

maga volt a mennyország.<br />

– Hogy érzed magad<br />

Felemelte a fejét, és Vane-t látta meg, amint a falnak<br />

támaszkodott, őt figyelte. Emberré alakult, és hálás volt,<br />

amiért Vane korábban betakarta.<br />

– Megvagyok.<br />

– Szarul nézel ki.<br />

– Ja, hát én se randiznék veled, seggfej.<br />

68


Sherrilyn Kenyon<br />

Vane elnevette magát.<br />

– Biztosan jobban vagy, mert visszatért a szokásos<br />

gorombaságod. És ha már a gorombaságnál tartunk,<br />

Zarek járt itt. Beszélni akar veled, ahogy magadhoz<br />

tértél.<br />

Miért akarna egy istenné lett egykori Sötét-vadász<br />

beszélni vele – Mit akar<br />

– Elmondta, mi történt a Szentélyben. Törölték az<br />

ünnepséget, és bezárták a helyet, míg ennek az új<br />

támadásnak a mélyére nem ásnak. Senki nem megy se ki,<br />

se be.<br />

– Jó. Hol van Angelia<br />

– A gyerekszobában, és nem akar kijönni. Szerintem<br />

abban reménykedik, hogy a nemzetsége érte jön, és<br />

megszabadítja tőlünk, állatoktól.<br />

<strong>Fury</strong> felhorkant az ötlettől.<br />

– Nem, inkább a feldarabolásomról álmodozik.<br />

Felült, vett egy mély lélegzetet, aztán a szekrényhez<br />

sétált, és elővett pár ruhadarabot.<br />

– Felöltöztethetlek.<br />

<strong>Fury</strong> gúnyosan elmosolyodott a bátyja ajánlata<br />

hallatán.<br />

– Nincs szükségem a segítségedre.<br />

– Akkor lemegyek vacsorázni.<br />

<strong>Fury</strong> egyből érdeklődőbbé vált.<br />

– Mit készített Bride<br />

– Maradék pulykát sonkával.<br />

– Krumplipüré is van<br />

– Persze. Tudja, hogy mennyire odavagy érte.<br />

Ennek hallatán korogni kezdett a gyomra. <strong>Fury</strong><br />

hezitált. Egyen, vagy megnézze Angeliát Tényleg<br />

nagyon éhes volt... De...<br />

69


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Tegyetek el nekem valamennyit.<br />

Vane biccentett.<br />

– Nem gondoltam volna másképp. Ja, és Fang majd'<br />

meghal, hogy megtudja, Aimee megkapta-e a levelét.<br />

<strong>Fury</strong> felhúzta a nadrágját.<br />

– Sashára bíztam, hogy adja át. Szóval gondolom,<br />

mostanra megkapta, hacsak Dare meg nem ette Sashát,<br />

mielőtt teljesítette volna a küldetést.<br />

– Nem hinném. Z sokkal zsémbesebb lett volna, ha<br />

így áll a helyzet. Megyek, megmondom neki. – Ezzel<br />

Vane kiment a szobából.<br />

<strong>Fury</strong> befejezte az öltözködést, és Angeliához ment.<br />

Bekopogott, mielőtt kinyitotta az ajtót. Angelia a<br />

hintaszékben ült, hátát a falnak támasztva. Megrándult,<br />

mintha bóbiskolna.<br />

Fenébe, ez volt a legszexisebb dolog, amit valaha<br />

látott. Különösen, ahogy az ajka megduzzadt az alvástól.<br />

A lány már majdnem mosolygott, de megfagyott az<br />

arca, ahogy eszébe jutott, hogy nem kell kedvesnek<br />

lennie <strong>Fury</strong>vel.<br />

– Mit akarsz<br />

– Csak meg akartam győződni róla, hogy jól vagy.<br />

Erősebben szorította a szék karfáját.<br />

– Nem, nem vagyok jól. Itt ragadtam az állatok között,<br />

akiket mindketten tudjuk, hogy gyűlölök. Hogy lehetnék<br />

jól<br />

<strong>Fury</strong> vidáman nézett rá a küszöbről.<br />

– Igen, hát senki nem ütlegel. Ahol én állok, onnan<br />

úgy néz ki, piszok jól vagy.<br />

Angelia elkapta tekintetét a szúrós szempárról, és<br />

próbált nem arra koncentrálni, mennyire jóképű is <strong>Fury</strong>.<br />

Hogy milyen gyönyörű tud lenni az a türkizkék szeme...<br />

70


Sherrilyn Kenyon<br />

De minél tovább állt ott, annál nehezebb volt<br />

emlékeztetnie magát, hogy ő is csak egy állat, mint azok,<br />

akik a nappaliban fenyegették.<br />

<strong>Fury</strong> belépett a szobába.<br />

Angelia talpra ugrott, hogy tisztes távolban<br />

maradhasson tőle.<br />

– Maradj ott.<br />

– Nem foglak bánt... – A hangja elhalt, ahogy a szeme<br />

veszélyesen tágra nyílt.<br />

Angelia nagyot nyelt, amint rájött, hogy a legnagyobb<br />

félelme válik valóra. <strong>Fury</strong> megérezte a szagát. A lány<br />

rémülten a falhoz hátrált, és felkészült rá, hogy addig fog<br />

küzdeni vele, míg valamelyikük meg nem hal.<br />

<strong>Fury</strong> mozdulni sem tudott, amint erőt vett rajta a vad<br />

sóvárgás. Ágyéka azonnal megkeményedett, és<br />

kényszerítenie kellett magát, hogy ne támadjon a lányra.<br />

Nem csoda, hogy elbarikádozta magát ebben a szobában.<br />

– Tüzelsz.<br />

Angelia felkapta Trace bronzból készült<br />

malacperselyét, mintha arra készülne, hogy hozzávágja.<br />

– Tartsd távol magad tőlem.<br />

Ezt sokkal könnyebb volt mondani, mint megtenni,<br />

hiszen minden porcikája úgy ráhangolódott, hogy az<br />

jóformán elviselhetetlen volt. A benne lévő farkas a<br />

nyálát csorgatta a lány szagát érezve, és semmi mást nem<br />

akart, mint leteperni és rámászni.<br />

Angelia szerencséjére, ő nem az az állat volt, aminek<br />

hitte.<br />

Lassan közelített felé.<br />

– Nem foglak megérinteni.<br />

A lány meglendítette a malacperselyt.<br />

<strong>Fury</strong> elkapta, aztán visszatette a helyére, a polcra.<br />

71


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Nem viccelek, <strong>Fury</strong> – morgott rá Angelia.<br />

– És én sem. Mondtam, hogy nem foglak bántani, és<br />

nem szándékozom meghazudtolni önmagam.<br />

A lány tekintete <strong>Fury</strong> kidudorodó nadrágjára siklott.<br />

– Önszántamból nem fogok veled párosodni. Soha.<br />

Ezek a szavak jobban belemartak a férfiba, mint<br />

kellett volna.<br />

– Hidd el, bébi, nem érsz annyit, hogy kaparjak<br />

utánad. Az árkádiai korcsokkal ellentétben, akikhez<br />

szoktál, nekem nincs szükségem arra, hogy az ágyamba<br />

kényszerítsek egy nőt. Rohadj itt fent egyedül, engem<br />

nem érdekel. – Ezzel kiment, és bevágta maga mögött az<br />

ajtót.<br />

Angelia néhány félelmetes pillanatig meg sem<br />

moccant, míg arra várt, hogy <strong>Fury</strong> visszatér.<br />

Elment, és ő megint biztonságban volt... legalábbis<br />

remélte.<br />

Újra és újra hallotta a történeteket a fejében, hogy<br />

hogyan bánik a katagaria egy tüzelő nősténnyel. Ha nem<br />

volt párja, átadták a falkabeli pár nélküli hímeknek, és ők<br />

egymás kezére adták, míg mindegyikük ki nem elégült. A<br />

nősténynek nem volt beleszólása.<br />

– Mindannyian állatok vagytok – vicsorgott, átkozva a<br />

tényt, hogy most volt a havi termékenységi ideje, és<br />

csapdába esett itt velük. – Hol vagy, Dare<br />

Mintha válasz lenne a kérdésére, egy villanás<br />

riasztotta meg.<br />

Megmerevedett, ahogy rájött, hogy nem Dare sietett a<br />

megmentésére.<br />

<strong>Fury</strong> volt az. Szeme haragtól fénylett, ahogy felé<br />

lépkedett. Egy igazi ragadozó, aki csak az isten tudja, mit<br />

forral.<br />

72


Sherrilyn Kenyon<br />

– Ne érj hozzám! – vágott felé az öklével. <strong>Fury</strong><br />

elkapta a kezét, és szorosan tartotta.<br />

– Tudod, mit Kapsz tőlem egy értékes leckét.<br />

Mielőtt Angelia megkérdezhette volna, hogy milyen<br />

leckét, <strong>Fury</strong> az étkezőbe teleportálta magukat.<br />

Angelia megrémült, amint észrevette, hogy a<br />

helyiségben nyolc hím farkas is van emberi alakban. A<br />

szagukból érezte, hogy nem volt párjuk, ahogy <strong>Fury</strong>nek<br />

sem.<br />

A szíve vadul kalapált. Megpróbált elfutni, de <strong>Fury</strong><br />

nem engedte. Elállva az útját, a férfi gyorsan magára<br />

kapta a ruháit.<br />

– Leülsz és eszel – morogta. – Mint egy jól nevelt<br />

ember – az utolsó szót úgy köpte oda, mintha ez lenne az<br />

elképzelhető legalsórendűbb dolog.<br />

Mennyire szerette volna a lány, ha ura lehetett volna<br />

az erejének, hogy odavághasson neki, és<br />

megbosszulhassa ezt rajta! Semmi kétség, ő lesz az első<br />

fogás, és <strong>Fury</strong> talán le is fogja, míg a többiek<br />

megerőszakolják.<br />

<strong>Fury</strong> az asztalhoz vezette a lányt, Bride jobbjára, ahol<br />

egy fiatal, jóképű farkasférfi ült. A férfi szeme elsötétült,<br />

amint megérezte Angelia szagát. Angelia felkészült a<br />

támadásra.<br />

A farkas sötét, tágra nyílt szemmel lassan felállt.<br />

Ennyi volt...<br />

Most le fogja teperni.<br />

Amikor Angelia már biztos volt benne, hogy<br />

megteszi, a férfi fejet hajtott <strong>Fury</strong> előtt, fogta a tányérját<br />

és a poharát, és az asztal másik végére ült.<br />

<strong>Fury</strong> leültette a lányt a megüresedett székre.<br />

73


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Bride, aki kíváncsian figyelte az eseményeket,<br />

felsóhajtott.<br />

– Felteszem, ti is csatlakoztok hozzánk.<br />

– Igen – bólintott <strong>Fury</strong>.<br />

Egy fiatalabb farkasférfi, aki az asztal másik oldalán<br />

ült, azonnal felállt, és ettől Angelia összerezzent.<br />

– Hozok nekik terítéket.<br />

– Köszönöm, Keegan – mosolygott rá kedvesen Bride.<br />

Keegan vékony volt és szőke hajú, gyakorlatilag<br />

átrohant a másik helyiségbe, majd porcelántányérokkal és<br />

ezüst evőeszközökkel tért vissza. Egy szettet átnyújtott<br />

<strong>Fury</strong>nek, azután Angeliához fordult.<br />

– Szeretnéd, hogy szedjek neked<br />

– Ülj le, Keegan – ugatta <strong>Fury</strong>.<br />

Keegan abban a pillanatban letette a lány elé a<br />

terítéket, és visszaült a helyére.<br />

Annyi feszültség volt a helyiségben, hogy szinte<br />

tapintani lehetett. Tudomást sem véve róla, <strong>Fury</strong> ételt<br />

szedett a tányérjaikra, és az egyiket letette Angelia elé.<br />

– Fujjy nagybácsi!<br />

Angelia felnézett, és meglátta, hogy Trace jön be az<br />

étkezőbe Fanggel. A kisfiú odaszaladt <strong>Fury</strong>hez, aki<br />

felkapta, és szorosan magához ölelte.<br />

– Hé, kölyök! – még erősebben ölelte Trace-t, míg a<br />

gyerek boldogan kacagott.<br />

– Trace célba talált!<br />

<strong>Fury</strong> elnevette magát, és arca ellágyult. Angelia jól<br />

ismerte ezeket a vonásokat fiatalabb éveikből... mielőtt<br />

ellenségekké váltak volna.<br />

– Örülök, hogy én nem voltam itt a bili-edzésen. Szép<br />

munka, Fang.<br />

74


Sherrilyn Kenyon<br />

Trace kitépte magát <strong>Fury</strong> karjából, és az édesanyjához<br />

szaladt.<br />

– Trace eltalált három kacsát, mami.<br />

– Ez csodálatos, szívem. Ügyes vagy. – Bride az ölébe<br />

vette a kisfiát.<br />

Fang szeme elkerekedett, ahogy közelebb ért<br />

hozzájuk, és ő is megérezte Angelia szagát. Vett egy<br />

mély lélegzetet, aztán leült <strong>Fury</strong> másik oldalára.<br />

– Kár, hogy kihagytad a hálaadást ma délután.<br />

<strong>Fury</strong> szedett még egy kis krumplipürét.<br />

– Igen, én is sajnálom.<br />

Angelia nem értette, miért lett ettől szomorú a férfi.<br />

– Hálaadás<br />

<strong>Fury</strong> vetett rá egy pillantást, ahogy egy szelet pulykát<br />

tett a tányérjára.<br />

– Ez egy amerikai ünnep. Minden évben összegyűlnek<br />

a családok, hogy köszönetet mondjanak az életükért és<br />

egymásért.<br />

– Ezért vannak itt a farkasok – mondta Bride. – Azok,<br />

akiknek van párjuk, már korábban hazamentek a<br />

feleségeikkel. Akiknek nincs párjuk, itt maradnak<br />

vacsorára és a maratoni hosszúságú játékversenyekre. Ez<br />

már hagyomány.<br />

Angeliának megint csak nem volt fogalma róla, hogy<br />

miről beszélnek.<br />

– Játékversenyek<br />

– Videojátékok – mondta Keegan.<br />

<strong>Fury</strong> megvető mosolyra húzta a száját a fiatal farkas<br />

mohóságán.<br />

– Ő a középkori Angliából való, kölyök. Fogalma<br />

sincs, miről beszélsz.<br />

– Megmutathatom neked.<br />

75


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Fang a szemét forgatta.<br />

– Kushadj, fiú. Az árkádiai nők szemében együtt lenni<br />

velünk annyi, mint fajtalankodni.<br />

Keegan lesújtva visszatért a vacsorájához, és nem is<br />

nézett többet Angeliára.<br />

Egy másik hím eltolta maga elől a tányérját.<br />

– Elment az étvágyam. Köszönöm az ételt, Bride. –<br />

Vane-re nézett. – Szeretnéd, hogy maradjak és segítsek<br />

megvédeni a házadat<br />

– Nagyra értékelném, ha megtennéd. Még mindig nem<br />

tudjuk, mennyien tudunk elbánni vele, akármi döntötte is<br />

le az oroszlánt.<br />

A másik bólintott, aztán a nappaliba ment.<br />

Még ketten csatlakoztak hozzá.<br />

Fang egy kenyereskosarat adott <strong>Fury</strong>nek.<br />

– Szóval, Keeg, gyakoroltad a Soul Caliburt<br />

Keegan elvigyorodott.<br />

– Nagyon ki fogsz kapni, pajtás. Most nem lesz<br />

üdvrivalgás.<br />

Vane nevetett.<br />

– Vigyázz, Keegan csak ugrat. Fang ismeri a<br />

karakterek nagy részének speciális mozdulatait.<br />

Ezzel elindult egy olyan beszélgetés, amiből Angelia<br />

egy szót sem értett. De ahogy a többiek társalogtak és<br />

viccelődtek egymással, megnyugodott.<br />

Furcsa, mennyire nem tűntek így állatiasnak...<br />

Szinte embernek látszottak.<br />

Trace lassan lemászott az anyja öléből, sorban<br />

mindenkihez odament, és ők egy ideig a karjukban<br />

tartották. Mikor <strong>Fury</strong>hez ért, felállt a férfi lábára, és<br />

Angelia felé nyúlt.<br />

– Olyan rajzos az arcod, mint néha a papának.<br />

76


Sherrilyn Kenyon<br />

A lány orcáját elöntötte a pír, ahogy újra a farkasok<br />

figyelmének középpontjába került. A Keegan mellett ülő<br />

farkas nagyot sóhajtott.<br />

– Fenébe, asszony, ne pánikolj már, ahányszor csak<br />

rád nézünk. Nem fogunk leteperni és... – Elhallgatott,<br />

ahogy Trace-re pillantott. – Azt csinálni, amit gondolsz,<br />

hogy csinálni fogunk. Igen, tudjuk, mi a helyzet veled. És<br />

nem, mi nem tesszük azt a nőkkel.<br />

Bride elvette Trace-t <strong>Fury</strong>től, és adott neki egy<br />

zsemlét, közben figyelmét Angeliára irányította.<br />

– Tudom, hogy nem ismered a katagaria szokásait.<br />

Amikor egy nő... – elhallgatott, és az ölében ülő kisfiúra<br />

nézett, aztán folytatta – a te állapotodban van, ő választja<br />

ki a hímet. Ha nem tud dönteni, akkor a hímek<br />

megküzdenek egymással, és általában a győztest<br />

választja, de ha nincs vele megelégedve, akkor kiszúr egy<br />

másikat. A hímek az életüket és a hűségüket adják az<br />

asszonyaiknak. Mivel a túlélésük az utódnemzésen<br />

múlik, ez lényük szerves részét képezi.<br />

Ahogy Bride kezdett felemelkedni ültéből, Keegan<br />

elvette tőle Trace-t.<br />

– Szükséged van valamire – kérdezte a farkas.<br />

– Csak a mosdóba megyek, kedves. – Bride<br />

megpaskolta Keegan karját, ahogy elsétált mellette.<br />

Angelia <strong>Fury</strong>re nézett, de ő tudomást sem vett a<br />

jelenlétéről.<br />

Vajon ezért nem érintette meg soha Ahogy<br />

belegondolt, eszébe jutott, hogy <strong>Fury</strong> mindig sokkal<br />

tiszteletteljesebben bánt az édesanyjával, a nővérével és<br />

vele, mint Dare. Mindig aggódott a kényelmük és az<br />

egészségük miatt. Ha valaha is szükségük volt valamire,<br />

ő ott volt nekik.<br />

77


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Miért hoztál ide – kérdezte tőle.<br />

<strong>Fury</strong> lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt.<br />

– Tudni akarom, mi az a fegyver.<br />

Minden tekintet Angeliára szegeződött, amitől<br />

libabőrös lett. Támadni készültek, és ő csak nehezen<br />

tudott úrrá lenni a félelmén.<br />

– Ezt már megbeszéltük – válaszolta összeszorított<br />

fogakkal. – Megkínozhattok, ha akartok, de nem fogok<br />

mondani semmit.<br />

Vane felnevetett.<br />

– A katagaria nem kínoz meg senkit... ők ölnek.<br />

Két másik farkas felpattant.<br />

– Akkor megöljük – kérdezték egyszerre, hangjukban<br />

egy csöpp érzelem sem volt.<br />

– Nem – mondta <strong>Fury</strong> –, a védelmem alatt áll.<br />

– Ó! – a fiatalabb felkapta a tányérját, és a konyhába<br />

vitte.<br />

Bride visszatért, és leült a helyére. A férfiak egymás<br />

után távoztak, kivéve Vane, <strong>Fury</strong>, Fang és Trace.<br />

– Mi van Zarekkel – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />

Fang a borát lötykölte, ami nagyon is emberinek tűnt<br />

Angelia szemében.<br />

– Dare-re vadászik Sashával.<br />

– Remélem, nem ölik meg, mielőtt én tenném.<br />

– Ő a testvéred – emlékeztette Angelia.<br />

<strong>Fury</strong> metsző pillantást vetett rá.<br />

– Hadd magyarázzak el neked valamit, bébi. Mikor<br />

Anya és Fang rájöttek, hogy Vane ember, megvédték őt<br />

az apánktól. Ha megsebesült vagy aludt, felváltva<br />

őrködtek mellette, hogy senki ne tudhassa meg a titkát.<br />

Viszont abban a pillanatban, hogy Dare megtudta, farkas<br />

vagyok, összehívta a nemzetséget, hogy megöljenek. Azt<br />

78


Sherrilyn Kenyon<br />

hiszem, tízszeresen kellene viszonoznom neki ezt a<br />

szívességet. Legalább ő felnőtt, nem egy kamasz, akinek<br />

esélye sincs, hogy megvédje magát az idősebb, erősebb<br />

harcosoktól.<br />

– És van egy tisztességtelen fegyver is a kezében.<br />

Szerintem el kellene vennünk tőle, és... – Fang habozott,<br />

ahogy Trace-re nézett. – Valami nagyon kényelmetlen<br />

helyre kellene tennünk.<br />

<strong>Fury</strong> nem vette le a tekintetét Angeliáról.<br />

– Ugyanarra a helyre szeretném tenni, ahová ő akarta<br />

azt az izzó vasat.<br />

Angelia megrázta a fejét a brutalitás hallatán.<br />

– Fel kell ismernetek, hogy azzal, hogy itt tartotok,<br />

háborút indítotok el.<br />

<strong>Fury</strong> kérdőn nézett rá.<br />

– Hogyhogy<br />

– Farkasok vagytok, és egy nemzetségtagot tartotok<br />

fogva.<br />

Vane felhorkant.<br />

– És én vagyok a Regis a te nemzetségedben. Nem<br />

vagyok jelen veletek, az igaz, de én vagyok az árkádiai<br />

Kattalakis Lykos vezetője. És mint ilyen, te az én<br />

hatáskörömbe tartozol. Ahhoz, hogy háborút indítsatok<br />

<strong>Fury</strong> ellen, az én rendeletemre van szükség, amit soha<br />

nem kaptok meg.<br />

– Szóval szemet hunysz a viselkedése felett<br />

– Most először a vele való kapcsolatom során, és ez<br />

olyan ijesztő, mint maga a gondolat... igen. És mint<br />

Regis, tudni akarom, mi az a fegyver, amit az oroszlán<br />

ellen használtatok. Ha elmulasztanád átadni nekem,<br />

annak tárgyalás lesz a vége, és azt hiszem, tudod, mit<br />

követelnek a katagari tanácstagok büntetésként.<br />

79


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Az életét. De csak miután mindenféle kegyetlenséget<br />

elkövettek rajta. Ha egy Regis, főleg az, amelyik a saját<br />

nemzetségében uralkodik, kér valamit, kénytelenek<br />

megadni neki.<br />

Angelia még soha nem gyűlölte annyira ezt a törvényt,<br />

mint most.<br />

– Úgy nevezzük, Ritmus.<br />

<strong>Fury</strong> összevonta a szemöldökét.<br />

– Mi az ördög az<br />

– Apró elektromos töltéseket bocsát ki. Nem annyit,<br />

hogy oda-vissza változzunk tőle, inkább az alapvető<br />

alakunkban tart.<br />

– Mint az a nyakörv, amit viselsz – sóhajtotta Bride.<br />

Angelia bólintott.<br />

– Csak épp a Ritmus végleges.<br />

Fang megrázta a fejét.<br />

– Az nem lehet. Ha elektromos impulzussal működik,<br />

kell hozzá elem.<br />

– A testben lévő vegyületeket használja elemként.<br />

Vane még a gondolatától is rosszul lett.<br />

– Ki lehet szedni<br />

– Túl kicsi, nem lehet észrevenni. Nincs bemeneti<br />

nyílás, és kizárt, hogy megtalálják, ha egyszer bejutott a<br />

testbe.<br />

– Carson is ezt mondta – bólintott Fang.<br />

Bride arcára kiült az undor.<br />

– Ki találna fel egy ilyet<br />

– Egy párduc, 3062-ben – mondta sóhajtva Angelia. –<br />

Most elárverezi őket.<br />

– Miért – értetlenkedett Vane. – Nincs szükségünk<br />

pénzre, mint olyanra.<br />

<strong>Fury</strong> haragos pillantást vetett rá.<br />

80


Sherrilyn Kenyon<br />

– Úgy gondolkodsz, mint mi, Vane. A párduc<br />

árkádiai. Gondolkodj emberként egy pillanatra. A<br />

kapzsiság az istenük.<br />

Angelia kezdte megérteni a köztük lévő<br />

különbségeket.<br />

Vane <strong>Fury</strong>re nézett. – El kellene vinned az<br />

Oroszlánhoz, a Szentélybe. Hadd találkozzon a<br />

szerencsétlen párjával, aki többé nem képes<br />

kommunikálni vele. Vagy ami még jobb, mutasd be neki<br />

az Oroszlán kölykeit, akik sosem fogják megtudni,<br />

mennyire szereti őket az apjuk. Sosem hallhatják a<br />

hangját, mikor megmondja nekik, mennyire büszke rájuk.<br />

Mikor figyelmezteti őket a veszélyre. Szép munka,<br />

tényleg. Nem is lehetnék büszkébb a kegyetlenségetekre.<br />

Angelia nem volt hajlandó hinni neki. Ő jobban tudta.<br />

– Az állatok nem tesznek ilyet.<br />

<strong>Fury</strong> majd’ megfulladt az ételtől, mielőtt felé vetett<br />

egy gyilkos pillantást. – Ja. Én sosem mondtam neked<br />

semmi ilyesmit, ugye – felállt és megtörölte a száját. –<br />

Tudod mit Rosszul vagyok, ha rád nézek. Emlékszem<br />

egy lányra, aki képes volt törődni másokkal. Aki megadta<br />

a kétely lehetőségét, mielőtt támadott volna. De ő nyilván<br />

meghalt. Azt akarom, hogy tűnj el innen, mielőtt<br />

elpusztítod azt a kevés szép emléket is, ami maradt arról<br />

a lányról – ezzel letépte a nyakörvet a lány nyakából és<br />

eltűnt a szobából.<br />

Angelia döbbenten ült, képtelen volt elhinni, ami<br />

történt.<br />

Szabad volt…<br />

– Fujjy Nagybácsi – nézett fel Trace az anyjára. –<br />

Miért dühös Fujjy, Anyu<br />

– Megsértették az érzéseit, kicsim. Majd rendbe jön.<br />

81


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Vane Angelia döbbent szemébe nézett. – Szabadon<br />

távozhatsz. De figyelmeztetnem kell, az oroszlánok vérre<br />

szomjaznak, ebben a pillanatban is vadásznak. A fickó,<br />

akit lelőttetek… Az Paris Sebastienne legfiatalabb öccse<br />

volt. Az állatok nem jók a bosszúban, de nagyon jók<br />

abban, hogy megvédjék a családjukat. Megtámadtátok<br />

őket, pedig ők nem provokáltak benneteket és ezért meg<br />

fognak ölni mindannyiótokat, mikor megtalálnak titeket,<br />

hogy megakadályozzanak abban, hogy ezt még egyszer<br />

megtehessétek a falka bármely tagja ellen. A prédájuk<br />

vagy. Sok szerencsét.<br />

Angelia nyelt egyet a félelemtől. – Nem én lőttem le.<br />

Fang felhorkant. – Ők állatok. Nem érdekli őket, ki<br />

húzta meg a ravaszt. Az illat alapján vadásznak és a<br />

tiéddel Jake be volt terítve. További szép életet kívánok<br />

neked, kisszívem, vagyis az elkövetkezendő pár órára.<br />

Angelia felsóhajtott a morbid figyelmeztetéstől.<br />

Amennyire gyűlölte őket, épp annyira tisztában volt vele,<br />

hogy igazuk van. Nem fog messzire jutni és nem tehet<br />

semmit. Részt vett a történtekben. Önszántából.<br />

Nem volt rá mód, hogy megváltoztassa a múltat.<br />

Ahogy az ellen sem tud mit tenni, hogy az oroszlánok<br />

megöljék. Nem hallgatnak észérvekre és őszintén szólva,<br />

ha valaki az ő egyik szerettével tett volna hasonlót, ő sem<br />

bocsátott volna meg neki.<br />

Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt, amiért részt<br />

vett Dare briliáns tervében. Harcolni fog, de nem fog<br />

elfutni előlük. Ez nem az ő stílusa. Ha ez volt a sorsa,<br />

akkor méltósággal fogja vállalni.<br />

De nem akart meghalni úgy, hogy legalább egy<br />

embertől ne kért volna bocsánatot.<br />

82


Sherrilyn Kenyon<br />

Elnézést kért, és eltűnt az asztaltól, majd <strong>Fury</strong><br />

szobájában jelent meg.<br />

Megdöbbentette, amit ott látott.<br />

<strong>Fury</strong> a fiókos szekrény előtt állt, kezében egy<br />

aprócska medállal, amit még Angeliától kapott, mikor<br />

elérte a pubertást huszonhét éves korában.<br />

– Ezt miért kapom – kérdezte tőle a fiú, mikor átadta<br />

neki.<br />

– Most már férfi vagy, <strong>Fury</strong>. Gondoltam, legyen<br />

valamid ebből az alkalomból.<br />

Nem volt drága, és különösebben szép sem. Csak egy<br />

kis kör alakú medál, rajta egy X-szel. És mégis<br />

megtartotta az évszázadok alatt.<br />

Még azok után is, hogy Angelia elárulta.<br />

<strong>Fury</strong> a markába szorította a medált, úgy nézett a<br />

lányra.<br />

– Miért jöttél ide<br />

Angelia sem tudta igazán. Nem, ez nem volt igaz,<br />

pontosan tudta, miért jött.<br />

– Nem akarok úgy elmenni, hogy nem mondtak el<br />

neked valamit.<br />

<strong>Fury</strong> száraz, rideg hangon felelt:<br />

– Te gyűlölsz engem. Én szívok. Egy állat vagyok, aki<br />

nem érdemli meg, hogy ugyanazt a levegőt szívja, mint<br />

te. – Visszadobta a láncot a legfelső fiókba. – Ismerem a<br />

szöveget. Egész életemben ezt hallgattam. Úgyhogy<br />

menj.<br />

– Nem – mondta Angelia, és hangja akadozott a<br />

félelem és bűntudat súlya alatt. – Nem ezt akartam<br />

mondani. – Nem volt biztos a fogadtatásban, ezért lassan<br />

közelített a férfihoz, akár egy sebesült állathoz. Kezét<br />

<strong>Fury</strong> ökölbe szorított kezére tette. – Sajnálom, <strong>Fury</strong>. A<br />

83


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

barátságodat és a hűségedet adtad nekem, és ahelyett,<br />

hogy becsben tartottam volna, ellened fordultam. Nincs<br />

rá mentségem. Mondhatnám, hogy féltem, de tőled nem<br />

kellett volna félnem.<br />

<strong>Fury</strong> a lány kezére bámult, ami az övén nyugodott.<br />

Egész életében elutasították. Miután elhagyta az anyja<br />

nemzetségét, nem akart közel kerülni senkihez, mert attól<br />

félt, hogy megint megbántják. Edzetlen ereje miatt<br />

kényelmetlenül érezte magát mások közelében.<br />

Az egyetlen, aki mellett annak érezhette magát, aki<br />

lenni szeretett volna, az...<br />

Ő volt.<br />

– Leszúrtál.<br />

– Nem – mondta a lány, még jobban szorítva a kezét.<br />

– Egy fájdalmas emléket szúrtam le. Ismersz engem,<br />

<strong>Fury</strong>, de azt nem tudod, hogy soha az életemben nem<br />

változtam farkassá. Annak ellenére, hogy ez is a lényem<br />

része, mégis olyan rész, amit soha nem voltam képes<br />

elfogadni. Az egész életemet úgy éltem le, hogy<br />

próbáltam csitítani egy rémálmot, ami soha nem<br />

könyörült rajtam. Barátok voltunk, te és én. És amióta<br />

elmentél, egyszer sem találtam senkit, aki mellett úgy<br />

éreztem volna magam, mint melletted. A te szemedben<br />

mindig gyönyörű voltam.<br />

<strong>Fury</strong> ránézett, és a tekintetében égő fájdalom perzselte<br />

a lányt.<br />

– És a te szemedben én egy szörnyeteg vagyok.<br />

– Egy szörnyeteg, akit Fujjynek hívnak<br />

A férfi kirántotta kezét az övéből.<br />

– Még nem tudja kimondani a nevemet.<br />

– Nem, de te hallgatsz rá, és megvédted a nőt, aki<br />

kétszer is megsebesített.<br />

84


Sherrilyn Kenyon<br />

– És akkor mi van Egy idióta seggfej vagyok.<br />

Angelia megérintette az arcát.<br />

– Sosem voltál idióta.<br />

<strong>Fury</strong> elfordult.<br />

– Ne érints meg. Így is elég nehéz, hogy küzdjek a<br />

szagod ellen. Végül is csak egy állat vagyok, te meg<br />

tüzelsz.<br />

Igen, így volt, és minél közelebb volt a férfihoz,<br />

testének legalapvetőbb része annál inkább szeretett volna<br />

vele lenni. Minden hormon égett benne, és ez csak<br />

gyengítette az akaraterejét. Vagy ezt csak mentségként<br />

használja Az igazság az volt, hogy ettől függetlenül is<br />

órákat töltött ébren éjszakánként <strong>Fury</strong>re gondolva.<br />

Eszébe jutott az illata, a kedvessége. Azon tűnődött,<br />

milyen lenne, ha ő is árkádiai lenne, és együtt maradtak<br />

volna.<br />

Nyelt egyet, hogy eltűnjön a félelme, és kényszerítette<br />

magát, hogy kimondja, amit igazán akart.<br />

– Szeretkezz velem, <strong>Fury</strong>.<br />

A férfi pislogott a szavai hallatán. – Mit<br />

– Kívánlak.<br />

A férfi megrázta a fejét, és gyilkos pillantást lövellt<br />

felé.<br />

– Csak a hormonjaid beszélnek belőled. Nem engem<br />

kívánsz. Csak le akarsz feküdni valakivel.<br />

– A ház tele van férfiakkal, akik közül válogathatnék.<br />

Vagy hazamehetnék, hogy keressek egyet. De nekem<br />

nem ők kellenek.<br />

<strong>Fury</strong> ellépett mellőle.<br />

Angelia követte, és átölelte a derekát.<br />

– A bátyád elmondta, hogy az oroszlánok vadásznak<br />

ránk. Biztos vagyok benne, hogy rám találnak és<br />

85


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

megölnek. De mielőtt meghalok, meg akarom tenni az<br />

egyetlen dolgot, amiről mindig álmodtam.<br />

– Mi az<br />

– Veled lenni. Szerinted miért nem aludtam együtt<br />

senkivel, amikor még a nemzetségben voltál<br />

– Azt gondoltam, azért, mert puhánynak tartod őket.<br />

Angelia elmosolyodott a sértés hallatán. Ez annyira<br />

jellemző volt <strong>Fury</strong>re.<br />

– Nem. Rád vártam. Azt akartam, hogy te legyél az<br />

első. – Keze lefelé vándorolt, és megmarkolta a<br />

férfiasságát.<br />

<strong>Fury</strong> mély levegőt vett. Olyan nehéz volt<br />

gondolkodni, miközben a lány simogatta. Nehéz volt<br />

emlékezni rá, miért is akarta, hogy elmenjen.<br />

– Legyünk együtt, csak most az egyszer – lehelte<br />

Angelia a férfi fülcimpájára.<br />

<strong>Fury</strong> egész testében megborzongott, amint a benne<br />

lévő farkas felvonított a gyönyörtől. Ha teljesen őszinte<br />

akart lenni, be kellett ismernie, hogy nem volt sok<br />

szeretője. Főleg a miatt a nő miatt, akinek a keze éppen a<br />

péniszét szorongatja a farmerján keresztül. Hogyan is<br />

bízhatna meg még egyben, azok után, hogy ő elárulta<br />

Mindig távol tartotta magát a többi farkaslánytól.<br />

Amikor tüzeltek, visszahúzódott, míg ki nem választottak<br />

egy másik farkast.<br />

Így könnyebb volt. <strong>Fury</strong> nem szerette az emberi<br />

érzelmeket, és nem szerette az intimitást.<br />

Ezek túlságosan sebezhetővé tették. Nyitottá vált tőlük<br />

arra, hogy mások megbántsák, és nem szerette, ha<br />

megbántották.<br />

El kellene löknie magától Angeliát, és elfelejteni,<br />

milyen jó érzés, mikor hozzáér. Éppen azon volt, hogy<br />

86


Sherrilyn Kenyon<br />

ezt tegye, amikor a lány köré fonta a karját, és<br />

megajándékozta azzal az egyetlen dologgal, amit rajta<br />

kívül csak az unokaöccsétől kapott meg.<br />

Egy öleléssel.<br />

– Van valakid, aki átölel<br />

Ez az egyetlen kérdés kioltotta ellenállásának utolsó<br />

szikráját is.<br />

– Nincs.<br />

Angelia <strong>Fury</strong> elé lépett, és lábujjhegyre állt, hogy<br />

elérje az ajkát. <strong>Fury</strong> habozott. A farkasok nem<br />

csókolóznak párzás közben. Ez emberi szokás volt, amit<br />

még sohasem tapasztalt.<br />

De amint a lány ajka az övét érintett, rájött, miért<br />

jelent ez olyan sokat az embereknek. Lágy lehelete<br />

csiklandozta a bőrét. A lélegzetük összekeveredett, míg<br />

<strong>Lia</strong> nyelvével szétnyitotta az ajkát, hogy megízlelje. Ez<br />

olyan volt, amit a benne élő farkas megértett.<br />

Felmorranva magához húzta a lányt, és megízlelte a<br />

maga teljességében.<br />

Angelia felnyögött a csóktól, ami egyszerre volt vad<br />

és gyengéd. <strong>Fury</strong> a kezébe fogta az arcát, ahogy<br />

felfedezte szájának minden zugát. A lány lényének egy<br />

része nem tudta elhinni, hogy megérintett egy farkast.<br />

De ez <strong>Fury</strong>...<br />

Az ő <strong>Fury</strong>je.<br />

Annak ellenére, hogy nem választották ki a párjukat, ő<br />

volt az egyetlen férfi, akinek odaadta volna a szívét, már<br />

kislány korában is.<br />

Mindig a legjobb barátom leszel, <strong>Fury</strong>, és egy nap,<br />

mikor felnövünk, együtt fogunk harcolni. Te véded az én<br />

hátamat, és én a tiédet.<br />

Milyen ártatlan ígéret volt ez.<br />

87


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

És milyen nehéz volt megtartani.<br />

<strong>Fury</strong> visszahúzódott, és fájdalommal és<br />

bizonytalansággal teli szemmel nézett rá. Érezte, hogy a<br />

lány fél. Csak azt nem tudta, hogy mitől.<br />

– Tudod, hogy én vagyok az, <strong>Lia</strong>. Egy állattal készülsz<br />

vackolni. Felkészültél rá<br />

Vackolni... ez katagaria szleng volt, amit az árkádiaiak<br />

visszataszítónak tartottak. Angelia a férfi ajkát cirógatta.<br />

– Ha ez az utolsó éjszakám, akkor azt veled akarom<br />

tölteni, <strong>Fury</strong>. Ha a Végzet nem lett volna olyan<br />

kegyetlen, és nem változtatnak állattá, amikor a<br />

pubertáskorba értél, már évszázadokkal ezelőtt megtettük<br />

volna. Pontosan tudom, hogy mi vagy, és ennek ellenére<br />

szeretlek. – Kisimította a dühös ráncot <strong>Fury</strong> homlokán. –<br />

És legfőképpen azért szeretlek, ami vagy.<br />

<strong>Fury</strong>nek elakadt a lélegzete, ahogy meghallotta ezeket<br />

a szavakat. Azt hitte, soha senki nem fog ilyet mondani<br />

neki.<br />

Szeretet.<br />

De komolyan gondolja<br />

– Meghalnál értem, <strong>Lia</strong><br />

Most Angelia ráncolta a homlokát.<br />

– Miért kérdezed ezt tőlem<br />

– Mert én meghalnék, csak hogy te biztonságban légy.<br />

Nekem ez a szeretet. Biztos akarok lenni benne, hogy<br />

most mindketten ugyanazt a nyelvet beszéljük. Mert ha<br />

neked az a szeretet, hogy leszúrsz, és ott hagysz<br />

meghalni, akkor azt megtarthatod.<br />

Angeliát sírás fojtogatta a szívhez szóló szavak<br />

hallatán.<br />

– Nem, drágám. Az nem szeretet volt. Az én voltam<br />

meghülyülve, és esküszöm, ha vissza tudnék menni,<br />

88


Sherrilyn Kenyon<br />

megváltoztatnám azt a pillanatot, ott lennék és harcolnék<br />

érted... ahogy ígértem.<br />

<strong>Fury</strong> szemét behunyva szaglászta Angelia arcát,<br />

bajusza cirógatta a lány bőrét. Angelia elmosolyodott<br />

ezen a pusztán farkascselekedeten. Sajátjának jelöli őt.<br />

Elegyíti az illatukat. És ha őszinte akart lenni, érezni<br />

akarta <strong>Fury</strong> illatát a bőrén. Meleg volt és férfias. Teljesen<br />

<strong>Fury</strong>.<br />

<strong>Fury</strong> hátralépett, és levette Angelia pólóját. Szeme<br />

csillogott, amint végigfuttatta kezét a melltartóján,<br />

gyengéden masszírozva a testét. <strong>Lia</strong> elmosolyodott a<br />

habozása láttán.<br />

– Nem harap.<br />

<strong>Fury</strong> ajka lassan mosolyra húzódott.<br />

– Nem, de a gazdája haraphat.<br />

Angelia nevetve megcsípte az állát, ahogy kikapcsolta<br />

a melltartóját.<br />

<strong>Fury</strong> mély levegőt vett, amint a lány ledobta a<br />

ruhadarabot a földre. Annak ellenére, hogy nem volt túl<br />

nagy, Angelia melle volt a legszebb dolog, amit valaha<br />

látott. Szíve a torkában dobogott, amikor lehajolt, hogy<br />

megízlelhesse.<br />

Angelia beleborzongott az érzésbe, ahogy <strong>Fury</strong> nyelve<br />

ingerelte a mellbimbóit. Úgy szaglászta és szívogatta<br />

őket, hogy néhány perccel később a lány elélvezett.<br />

Felkiáltott, és érezte, hogy a térde megremeg az<br />

orgazmus erejétől.<br />

<strong>Fury</strong> a karjába vette a lányt, és szorosan magához<br />

ölelte, ahogy az ágyhoz vitte.<br />

– Ezt hogy csináltad – kérdezte Angelia elfúló<br />

hangon. – Azt sem tudtam, hogy ilyen lehetséges.<br />

89


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

<strong>Fury</strong> mély, morgó, tisztán állatias hangot hallatott,<br />

miközben az ágyra fektette kedvesét.<br />

Lehajtotta a fejét, és hajával cirógatta a melleit, míg<br />

kigombolta a lány farmerját.<br />

– Farkas vagyok, <strong>Lia</strong>. Nálunk a nyaldosás és ízlelés az<br />

előjáték. – Lehúzta a lányról a nadrágot és az alsóneműt,<br />

aztán a cipőjével együtt a földre dobta.<br />

Angelia szíve kalapált, ahogy várta, hogy <strong>Fury</strong><br />

visszatérjen hozzá.<br />

<strong>Fury</strong> lerángatta magáról az inget, és a lány szeme elé<br />

tárult meztelen felsőteste, ami a rajta lévő karcolások és<br />

horzsolások ellenére is tökéletes volt, hiába<br />

éktelenkedtek barna bőrén. A férfi fejét oldalra billentve<br />

figyelte Liát.<br />

– Miért habozol<br />

– Nem habozok.<br />

– Dehogynem. Lehet, hogy farkas vagyok, de tudom,<br />

mit tesznek az árkádiai farkaslányok, mikor először<br />

vannak együtt férfival. Elutasítasz<br />

– Soha – válaszolta határozottan <strong>Lia</strong>.<br />

– Akkor miért nem üdvözölsz<br />

– Féltem, hogy megsértelek. Nem tudom, mit csinál a<br />

katagaria. Megforduljak<br />

<strong>Fury</strong> tekintetét harag sötétítette el.<br />

– Azt akarod, hogy egy állat keféljen meg, vagy hogy<br />

egy férfi szeressen<br />

Angelia csalódottan sóhajtott. Nem számított, mit tett,<br />

csak felbosszantotta vele a férfit.<br />

– <strong>Fury</strong>vel akarok lenni, mint a szerelme.<br />

<strong>Fury</strong> ízlelgette a szavakat.<br />

– Akkor mutasd magad, ahogy másnak is mutatnád.<br />

90


Sherrilyn Kenyon<br />

A lány mosolya teljesen átmelegítette, ahogy szélesre<br />

tárta a lábát. Tekintete egyszer sem remegett meg, míg<br />

lenyúlt, és óvatosan szétnyitotta a lágy redőket, hogy a<br />

férfi láthassa, milyen nedvesen várja. Hogy felkészült, és<br />

hajlandó befogadni.<br />

Az árkádiai szokások szerint addig kellett behatolnia,<br />

míg a lány ebben az állapotban volt.<br />

Aztán szemtől szemben párosodnak, minimális<br />

ízleléssel.<br />

De <strong>Fury</strong> nem ezt akarta. Levette a nadrágját, és<br />

felmászott az ágyra Angelia lábai közé. <strong>Lia</strong> megremegett,<br />

várta, hogy <strong>Fury</strong> egy erőteljes lökéssel beléhatoljon.<br />

Ehelyett ő megszaglászta az ujjait, és lenyalogatta róluk a<br />

nedvességet. Tekintete a lányéba fonódott, és kezét a<br />

kezében tartva, ajka közé vette.<br />

Angelia háta ívben megfeszült, ahogy felnyögött a<br />

kéjtől. <strong>Fury</strong> nyelve körkörös mozdulatokkal testének<br />

legmélyebb pontját kutatta. <strong>Lia</strong> szédült a gyönyörtől, ami<br />

mind tovább fokozódott, míg végül attól félt, hogy<br />

szétrobban. Nem bírta tovább, és kezét a férfi hajába<br />

temette, míg ő tovább kényeztette.<br />

És amikor újra elélvezett, kedvese addig nem hagyta<br />

magára, míg az utolsó remegéshullám is át nem járta a<br />

testét, hogy azt hitte, elsírja magát az édes eksztázistól.<br />

<strong>Fury</strong> levegő után kapkodott, míg pénisze fájdalmasan<br />

sóvárgott, hogy birtokba vegye a lányt. Az ő fajtájának<br />

nőstényeit tökéletesen ki kellett elégíteni, különben<br />

rögtön utána egy másik hímet választanak. Ez<br />

szégyennek számított, és bár neki nem volt sok szeretője,<br />

még egyikük sem választott utána másodikat.<br />

Kizárt, hogy hagyja, hogy Angelia legyen az első.<br />

Felült, és kezét nyújtotta a lány felé.<br />

91


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Angelia kérdőn nézett rá.<br />

– Valami baj van<br />

Lassan felhúzta a lányt, míg ülő helyzetbe nem került.<br />

– Nem. Tudni akartad, hogy veszi birtokba egy farkas<br />

az asszonyát... – Az ágy lábához helyezte Angeliát, kezét<br />

pedig a bronz rudakra tette.<br />

Angelia nem volt annyira biztos benne, hogy ez jó<br />

ötlet.<br />

– Mit csinálsz<br />

<strong>Fury</strong> szenvedélyesen megcsókolta, aztán fejével a<br />

fiókos szekrény felé intett.<br />

– Nézz bele a tükörbe.<br />

Angelia belenézett, és látta, ahogy <strong>Fury</strong> a háta mögé<br />

kerül. Felemelte őt, és feltérdeltek, mellkasa a lány<br />

hátához préselődött. Félresöpörte a hajat a nyakából,<br />

hogy megszaglászhassa a bőrét, majd szorosan átölelte,<br />

lélegzete <strong>Lia</strong> fülét csiklandozta.<br />

<strong>Fury</strong> izmai megfeszültek, ahogy kezébe vette a lány<br />

mellét. Szétnyitotta a lábát, és lejjebb csúsztatta a kezét,<br />

hogy kényeztethesse az érzékeny redőket.<br />

Angelia elragadtatva figyelte kedvesét a tükörből.<br />

Hogy lehet valaki, aki szenvedélyes és veszélyes, ilyen<br />

gyengéd<br />

Amikor újra nedves volt, <strong>Fury</strong> felemelte a fejét, és<br />

tekintetük egybefonódott a tükörben, majd mélyen a<br />

lányba csúsztatta magát.<br />

Angeliának a lélegzete is elakadt, ahogy megérezte a<br />

testében <strong>Fury</strong>t. Alsó ajkát beharapva, a férfi még<br />

mélyebben furakodott belé, közben kezével folyamatosan<br />

simogatta. A lány érezte, hogy a mágikus ereje megnő. A<br />

szex mindig nagyobb hatalmat kölcsönzött az ő<br />

fajtájának.<br />

92


Sherrilyn Kenyon<br />

Erőt. De azelőtt még soha nem érzett ilyet.<br />

Olyan volt, mintha a férfi valamilyen ősi erőforrásból<br />

táplálná őt.<br />

<strong>Fury</strong> a lány nyakába temette az arcát, ahogy az érzékei<br />

örvénylettek körülötte. Nem ismert annál édesebb érzést,<br />

mint Angelia testét az övéhez simulva. Ha farkas lenne,<br />

mostanra már karmolná, azt követelve, hogy mozogjon<br />

gyorsabban, erősebben.<br />

Ehelyett ő hagyta, hogy megtartsa a saját ritmusát, és<br />

élvezze a lány lágyságát. Élvezze az intimitás varázsát.<br />

Olyan oldala volt ez <strong>Fury</strong>nek, amit ritkán osztott meg<br />

nővel.<br />

És a szíve mélyén tudta, hogy miért volt így.<br />

Mert egyikük sem volt az ő Liája. Hányszor és<br />

hányszor hunyta le a szemét, azt tettetve, hogy Liával<br />

van Azt tettetve, hogy az ő illatát érzi.<br />

Most nem kellett tettetnie. Angelia itt volt, és az övé<br />

volt.<br />

– Mondd ki a nevem, <strong>Lia</strong> – suttogta a lány fülébe.<br />

– Hogy – nézett rá kedvese homlokráncolva.<br />

<strong>Fury</strong> még mélyebbre hatolt a lány testében, és megállt<br />

egy pillanatra, hogy a tükörből a szemébe nézhessen.<br />

– Hallani akarom a nevem az ajkadról, míg benned<br />

vagyok. Nézz rám, és mondd újra, hogy szeretsz.<br />

Angelia felkiáltott a gyönyörtől, ahogy <strong>Fury</strong> újra<br />

elkezdett mozogni.<br />

– Szeretlek, <strong>Fury</strong>.<br />

Érezte, ahogy a férfi megnő benne. Ez minden<br />

fajtájabeli hímre jellemző volt. Minél nagyobb gyönyört<br />

éreznek, annál nagyobbra duzzadnak. A tömör telítettség<br />

érzésétől a lány ereje még inkább szárnyra kapott. Hátát<br />

megfeszítve a feje fölé nyúlt, és megérintette <strong>Fury</strong> arcát.<br />

93


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

A férfi mozdulatai egyre hevesebbé váltak, míg a keze<br />

tovább cirógatta Angeliát. Most már volt valami vadság a<br />

lökéseiben, ami egyszerre volt követelőző és birtokló.<br />

Angelia sokszor hallotta azt a kifejezést, hogy valakit<br />

birtokba vesz a szeretője, de ez volt az első alkalom,<br />

hogy megtapasztalta.<br />

És ez alkalommal, amikor elélvezett, valójában sikított<br />

a tiszta eksztázistól.<br />

<strong>Fury</strong> fogát csikorgatta az orgazmus hallatán. Az<br />

érzéstől, ahogy a lány teste remegett az övé alatt. Ez<br />

feltüzelte az erejét, ami ide-oda cikázott a szobában, míg<br />

végül szét nem törte az éjjeli asztalkán álló lámpát. Még<br />

mindig simogatta a lányt, minden sóhajt és nyögést ki<br />

akart préselni belőle.<br />

Csak amikor Angelia összeomlott, akkor engedte meg<br />

magának, hogy ő is elélvezzen. Mélyen felmordult a<br />

hirtelen kitöréstől, és végül saját gyönyöre is elérkezett.<br />

Angelia elmosolyodott, ahogy <strong>Fury</strong>t figyelte a<br />

tükörben, aki vállába temette a fejét, és egész testében<br />

megremegett. Leheletük összekeveredett, míg a férfi<br />

szorosan ölelte. Az emberekkel ellentétben ők így<br />

maradtak, míg a férfi orgazmusa véget ért, ami néhány<br />

percig tartott. Egy árkádiai férfi ilyenkor általában mellé<br />

hanyatlott, és úgy várta, hogy vége legyen.<br />

<strong>Fury</strong> ehelyett a karjában tartotta Angeliát, a nyakát<br />

szaglászta és magához szorította.<br />

– Nem okoztam fájdalmat – kérdezte a lányt.<br />

– Nem.<br />

<strong>Fury</strong> arcát Angeliáéhoz nyomta, és gyengéden<br />

hintáztatta szerelmét. Angelia elmosolyodott, és kezét a<br />

férfi orcájára tette. Soha életében nem volt része ennél<br />

meghittebb pillanatban.<br />

94


Sherrilyn Kenyon<br />

És ha arra gondolt, hogy ezt egy állat karjaiban találta<br />

meg, alig hitte el.<br />

Egész addig maradtak így, míg <strong>Fury</strong> elég puha nem<br />

lett ahhoz, hogy kihúzza magát a lányból anélkül, hogy<br />

fájdalmat okozna neki. Angelia visszahanyatlott az ágyra.<br />

<strong>Fury</strong> odafeküdt mellé, és meztelen testét csodálta.<br />

– Annyira szép vagy! – mondta, miközben az Őrzőjeleket<br />

cirógatta az arcán.<br />

– Fogadok, soha nem gondoltad volna, hogy egy<br />

árkádiaival fogsz párosodni.<br />

– Gondoltam rá, míg nem változtam farkassá. A lány<br />

elfordította a fejét a fájó igazság hallatán.<br />

– Miért nem árultad el a titkodat<br />

<strong>Fury</strong> keserűen felnevetett.<br />

– Jé, tényleg! El sem tudom képzelni, miért. Talán<br />

mert attól féltem, hogy kiborulsz és meggyűlölsz. Milyen<br />

nevetséges gondolat volt, nem igaz<br />

Angelia elpirult és félrenézett. Szégyellte magát,<br />

amiért a férfinak igaza volt vele kapcsolatban, pedig nem<br />

kellett volna, hogy így legyen.<br />

– Sajnálom.<br />

– Minden rendben. Nem te voltál az egyetlen, aki<br />

megpróbált megölni.<br />

Nem, az egész nemzetség meg akarta ölni, beleértve<br />

az anyját, a testvéreit és a nagyapját is. És ő mégis<br />

túlélte.<br />

– Az apád szívesen fogadott<br />

– Soha nem adtam meg neki az esélyt, hogy<br />

elutasíthasson. Megtaláltam a falkáját, és mikor láttam,<br />

mennyire nem tiszteli Vane-t és Fanget, úgy döntöttem,<br />

meghúzom magam, és nem árulom el neki, hogy a fia<br />

vagyok. Úgy gondoltam, hogy a halálközeli élményekből<br />

95


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

egy is épp elég, ha az embert a szülei akarják megölni. –<br />

Köröket rajzolt Angelia mellére. – Tényleg soha nem<br />

váltottál alakot<br />

– Miért kellene<br />

<strong>Fury</strong> rámeredt.<br />

– Szerintem meg kéne tenned.<br />

– Miért<br />

– Mert ez a lényed része.<br />

– És akkor mi van Ez egy olyan rész, amit nem kell<br />

elfogadnom vagy szeretnem.<br />

– Igenis kell.<br />

Angelia megmerevedett ettől a hangsúlytól.<br />

– Mit akarsz ezzel mondani<br />

– Azt, hogy vagy farkassá változol, vagy sokkollak és<br />

átváltoztatlak.<br />

A lány levegőért kapkodott a fenyegetés hallatán.<br />

– Nem mernéd megtenni.<br />

– Próbáld ki.<br />

Angelia rémülten ült fel az ágyon.<br />

– Ez nem vicces, <strong>Fury</strong>. Nem akarok farkas lenni.<br />

A türkizkék szempárban nem volt könyörület.<br />

– Egy percre tegyél a kedvemre. Tudnod kell, mire<br />

vadászol, és mit gyűlölsz.<br />

– Miért<br />

– Mert ez vagyok én, és azt akarom, hogy megérts.<br />

Angelia azt akarta mondani neki, hogy felejtse el.<br />

Hogy nagyon is megérti, de mielőtt kimondta volna,<br />

eszébe jutott valami.<br />

<strong>Fury</strong>nek igaza volt. Hogyan is érthetné meg, hogy<br />

micsoda a férfi, ha ő maga sohasem tapasztalta Ha ez<br />

fontos neki, akkor megteszi.<br />

96


Sherrilyn Kenyon<br />

– Akkor csak neked, és csak egyetlen percig. <strong>Fury</strong><br />

oldalra billentette a fejét, és várt.<br />

És várt.<br />

Mikor teljes három perc eltelt, és a lány még mindig<br />

ember volt, felvonta a szemöldökét.<br />

– Szóval<br />

– Jó. Csinálom. – <strong>Fury</strong>re meredt, és átváltozott<br />

farkassá.<br />

<strong>Fury</strong> elmosolyodott a látványtól. Sötétbarna bundája<br />

volt, fekete és vörös árnyalatokkal, és ugyanolyan<br />

gyönyörű volt így is, mint emberként. Megsimogatta a<br />

szőrét.<br />

– Látod, nem is olyan rossz, igaz<br />

– Meg tudsz engem érteni<br />

– Persze. Ahogy te is meg tudsz érteni engem. Most<br />

nézz körül a szobában. Nézd meg, milyen másnak látszik<br />

minden. Mennyivel élesebbek a hangok és az illatok.<br />

A lány felnézett rá.<br />

– Még mindig ember vagy, <strong>Lia</strong>. Még farkasként is. Az<br />

egész lényedet megtartod ebben az alakban.<br />

Angelia visszaváltozott önmagává.<br />

– Azt mondod...<br />

– Igen. Amilyenek vagyunk az egyik alakban, olyanok<br />

vagyunk a másikban is. Semmi nem változik.<br />

Angelia végiggondolta, amit tapasztalt. Eddig azt<br />

hitte, hogy farkas alakban állattá válna ésszerű<br />

gondolatok nélkül... de ez nem így volt. Megőrizte a<br />

tudatát. Az egyetlen különbség az volt, hogy kiélesedtek<br />

az érzékei.<br />

Hála öntötte el, és ahogy <strong>Fury</strong>hez hajolt, hogy<br />

megcsókolja, égő fájdalom hasított a tenyerébe.<br />

97


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Levegőért kapkodva felült, és a kezét rázogatta, hogy<br />

csillapítsa az érzést.<br />

<strong>Fury</strong> átkozódott, aztán felemelte a kezét és ráfújt.<br />

Ahogy megtette, a falkájához tartozó geometrikus minta<br />

jelent meg a tenyerében.<br />

Ugyanolyan volt, mint a lányéban.<br />

Szent szar...<br />

– Egy pár vagyunk – hebegte Angelia.<br />

<strong>Fury</strong> hitetlenkedve nézett rá.<br />

– Hogy lehet ez<br />

Angelia továbbra is a tenyerét bámulta. Az ő<br />

világukban a Végzet Istennői határozzák meg, hogy ki<br />

lesz a párjuk, mikor megszületnek. Az egyetlen módja,<br />

hogy megtalálják őt, az, hogy szeretkeznek vele, és ha<br />

úgy rendeltetett, egyforma jel jelenik meg a tenyerükben,<br />

ami csak három hétig látható.<br />

Ha ez alatt az idő alatt a nő nem fogadja el a párját,<br />

szabadon élhet tovább nélküle, de soha nem lesz képes<br />

másnak gyereket szülni.<br />

A férfi cölibátusra van ítélve, míg a nő meg nem hal.<br />

Ha egyszer megtalálta a párját, csak vele fekhet le. Más<br />

mellett soha nem lesz erekciója.<br />

– Kiválasztottak minket. – Angelia <strong>Fury</strong> tenyeréhez<br />

tette az övét. – Te vagy a párom.<br />

<strong>Fury</strong> nehezen birkózott meg ezzel. Mindig kíváncsi<br />

volt, milyen érzés lehet. A Sötét-vadász, Acheron<br />

megmondta neki, hogy már találkozott a párjával, de nem<br />

igazán hitte el.<br />

Hogy pont az a nő az, akit mindig is szeretett... Ez<br />

egyszerűen nem történik meg így.<br />

Angeliára nézett, a szíve kalapált.<br />

– Elfogadsz engem<br />

98


Sherrilyn Kenyon<br />

A lány a szemét forgatta.<br />

– Nem. Azért vagyok itt veled meztelenül, mert<br />

véletlenül minden ruhám leesett rólam, és most nem<br />

találom őket.<br />

– Te egy gúnyolódós kis teremtés vagy, ugye<br />

– Tőled tanultam.<br />

<strong>Fury</strong> nevetve előrehajolt, hogy megcsókolja, de<br />

mielőtt az ajkához érhetett volna, éles fényt látott<br />

felvillanni. Visszahúzódott, és összevont szemöldökkel<br />

figyelte, ahogy négy oroszlán jelenik meg a szobájában.<br />

Ádáz arccal hajítottak valamit <strong>Fury</strong> felé.<br />

<strong>Fury</strong> elkapta és fintorgott, mielőtt a földre vetette<br />

volna a sakál hátborzongató látványt nyújtó fejét.<br />

– Mi az ördög ez<br />

– Paris Sebastienne vagyok – mondta a legmagasabb<br />

oroszlán –, és azért jöttem, hogy megöljem a kurvát, aki<br />

meggyilkolta és tönkretette az öccseimet.<br />

99


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

5. fejezet<br />

A<br />

ngelia erejét felhasználva felöltöztette magukat,<br />

aztán felkészült rá, hogy <strong>Fury</strong> odaadja a<br />

Litariannak vacsorára.<br />

Ehelyett <strong>Fury</strong> olyan halálos kisugárzással emelkedett<br />

fel az ágyról, hogy a lány beleborzongott.<br />

– Nem tudom, mit képzelsz, mit csinálsz itt, fánhempergő,<br />

de nem léphetsz a bátyám házába ilyen<br />

magatartással és hangnemmel. – Lenézett a földön<br />

heverő leszakított fejre. – És átkozottul biztos, hogy nem<br />

hozhatsz ide szennyet a párom jelenlétében.<br />

– Idáig követtük a szagát.<br />

<strong>Fury</strong> ajkán vészjósló vigyor jelent meg.<br />

– És a szobámban érzitek<br />

Az egyik oroszlán megmozdult, hogy megragadja<br />

<strong>Fury</strong>t.<br />

100


Sherrilyn Kenyon<br />

Angeliának pislogni sem volt ideje, amilyen gyorsan<br />

<strong>Fury</strong> megfordult, és a falhoz szegezte támadóját.<br />

Keményen.<br />

– Hidd el, nem akarsz velem kötözködni – vicsorogta<br />

<strong>Fury</strong>, miközben az oroszlán fejét a falba verte. – Én nem<br />

egy gazella vagyok a szavannán, te ostoba. Gyorsabban<br />

széttépem a torkodat, mint te a sakál fejét.<br />

Paris előrelépett.<br />

– Mi négyen vagyunk, te pedig egyedül.<br />

– Ketten vagyunk – javította ki Angelia elvágva őt<br />

<strong>Fury</strong>től. – És az egyetlen halálosabb dolog egy farkasnál,<br />

a párja, ha a kedvesét fenyegetik.<br />

Paris a lány mellé lépett. Beleszagolt a levegőbe,<br />

közben óvatosan méregette.<br />

– Ő az – kérdezte egy másik oroszlán.<br />

– Nem – mondta Paris undorodva. – Elvesztettük a<br />

szagot. – <strong>Fury</strong> felé fordult. – Még nincs vége, Farkas.<br />

Nem állunk meg, míg elégtételt nem vettünk. Ha<br />

megtalálom a szajhát, aki ezért felelős, lakmározni fogok<br />

a beleből.<br />

<strong>Fury</strong> Paris felé hajította az oroszlánt, akit a kezében<br />

tartott.<br />

– Nem látunk itt titeket szívesen. Tényleg. Kifelé.<br />

Paris állati morgást hallatott, mielőtt eltűnt.<br />

– És vigyétek magatokkal a mocskos trófeátokat is –<br />

vicsorogta <strong>Fury</strong>, ahogy odadobta a fejet, hogy vigyék,<br />

ahová akarják.<br />

Angelia megkönnyebbülten felsóhajtott.<br />

– Mi történt az előbb Hogyhogy nem érezték a<br />

szagomat<br />

<strong>Fury</strong> megvonta a vállat.<br />

101


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Az egyetlen képesség, amit kifejlesztettem, az, hogy<br />

elrejtsem a szagomat. Mivel most már te is a részem<br />

vagy, a tiédet is elrejtettem.<br />

– Ezért nincs katagari szagod!<br />

<strong>Fury</strong> gúnyosan biccentett.<br />

De ez újabb kérdést vetett fel Angeliában.<br />

– Akkor hogy jött rá Dare, ha nem szag alapján<br />

<strong>Fury</strong> elnézett mellette, ahogy beléhasított a fájdalom.<br />

Az árulás még most is darabokra tépte a lelkét.<br />

Angelia a férfi összeszorított állkapcsára tette a kezét.<br />

– Mondd el.<br />

<strong>Fury</strong> nem tudta, miért bízik meg benne, hiszen<br />

ellenkezett a természetével. De mielőtt megálljt<br />

parancsolhatott volna magának, kibökte az igazságot.<br />

– Az erdőben megtámadott minket egy csapatnyi<br />

törvényen kívüli ember. Kilőttek egy nyílvesszőt. Dare<br />

nem vette észre, de én igen. Félrelöktem az útból, és így<br />

engem talált el.<br />

Angelia megrezzent, ahogy megértette, mi történt.<br />

– A fájdalom miatt alakot változtattál.<br />

<strong>Fury</strong> bólintott.<br />

– Abban a pillanatban megtudta, hogy földet értem.<br />

Próbáltam megállítani, mielőtt eléri a falut, de mire<br />

odaértem, már elmondta az anyámnak.<br />

A többire a lány is kristálytisztán emlékezett. Hallotta<br />

a kiáltásokat, és bement a nagyterembe, ahol a többiek<br />

gyülekeztek. <strong>Fury</strong> vérzett, de emberi alakban volt.<br />

Dare az anyjuk elé lökte a bátyját.<br />

– Ő egy kibaszott Farkas, anyám. Láttam.<br />

Bryani megragadta <strong>Fury</strong>t a hajánál fogva.<br />

– Mondd el nekem az igazat. Katagari vagy<br />

102


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Fury</strong> tekintete Angeliára vándorolt. Fájdalom, szégyen<br />

és kínlódás tükröződött mélyen a szemében. De a<br />

könyörgő pillantás volt az, amitől a lánynak elállt a<br />

lélegzete. Csendesen könyörgött neki, hogy álljon ki<br />

mellette.<br />

– Felelj! – követelte az anyja.<br />

– Farkas vagyok.<br />

Olyan bosszúszomjjal törtek rá, hogy Angelia alig<br />

tudta elhinni, hogy ő is részt vett benne. De akkor, abban<br />

a pillanatban...<br />

Mennyire bolond volt...<br />

– Fogsz még valaha bízni bennem<br />

<strong>Fury</strong> kezébe fogta a lány megjelölt kezét.<br />

– Van választásom<br />

– Igen, van. Ez csak azt jelenti, hogy neked szülhetek<br />

gyerekeket. Semmi köze a szívünkhöz.<br />

<strong>Fury</strong> sóhajtott. Igaza volt. A szülei gyűlölték egymást.<br />

Még most is csak azzal foglalkoztak, hogy hogyan öljék<br />

meg egymást.<br />

– Ha félreteszed a fajtám iránt érzett gyűlöletedet,<br />

hajlandó vagyok elfelejteni a múltat.<br />

Angelia körbenézett a szobában.<br />

– Itt kell élnem a te idődben, igaz<br />

– Tényleg azt hiszed, hogy hazamehetsz egy katagari<br />

jegyét viselve<br />

Igaza volt. Elpusztítanák. <strong>Fury</strong> ellépett mellőle.<br />

– Három heted van, hogy eldöntsd, tudsz-e velem élni.<br />

– Nincs szükségem három hétre, <strong>Fury</strong>. Beleegyeztem,<br />

hogy vackolok veled, és úgy is teszek. És hozzád is<br />

kötöm magam.<br />

Harag gyúlt <strong>Fury</strong> szemében a javaslat miatt.<br />

103


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Nem, azt nem teszed. Túl sok az ellenségem, akik<br />

holtan akarnak látni. Nem kötöm az életerődet az<br />

enyémhez. Túl veszélyes.<br />

Angelia nevetett.<br />

– Neked vannak ellenségeid Akkor mi volt ez az<br />

oroszlán tessera Ők kit kerestek – Két kezébe fogta<br />

kedvese arcát. – Neked és nekem már rég együtt kellene<br />

lennünk, de én hagytam, hogy az ostobaságom négyszáz<br />

évre elszakítson tőled. Többé nem akarok egy percet sem<br />

elvesztegetni, amit veled tölthetek.<br />

– Huszonnégy órája még nem így éreztél.<br />

– Igazad van. De te felnyitottad a szememet. Amit<br />

Dare csinál, az rossz. Nem tudom elhinni, hogy<br />

tönkretettem annak a szegény oroszlánnak az életét.<br />

Istenem, mennyire szeretnék visszamenni az időben,<br />

hogy félrelökjem Dare-t, mikor elsütötte azt a fegyvert,<br />

hogy ne találjon célba!<br />

<strong>Fury</strong> elsápadt.<br />

– Dare megölt egy fegyvertelen oroszlánt<br />

– Nem, az a sakál volt. Dare lőtte meg azt, amelyik él.<br />

– És a te szereped ebben<br />

– Ostoba néző, aki azt hitte, biztonságossá teszi a<br />

világot a többi kislány számára, hogy nekik ne kelljen<br />

végignézniük, ahogy felfalják a családjukat. Nem vettem<br />

észre, hogy a szörnyetegek oldalán harcolok, és nem<br />

ellenük.<br />

<strong>Fury</strong> sóhajtott.<br />

– Dare nem szörnyeteg. Csak egy bizonytalan seggfej,<br />

aki azt akarta, hogy az anyja szeresse.<br />

– És mi a helyzet veled<br />

104


Sherrilyn Kenyon<br />

– Én egy bizonytalan seggfej voltam, aki tudta, hogy<br />

soha nem kerülhet túl közel az anyjához, nehogy<br />

véletlenül kiszagolja benne a farkast és megölje.<br />

Angelia magához húzta <strong>Fury</strong>t, és megcsókolta.<br />

– Párosodj velem, <strong>Fury</strong>.<br />

– Kis hatalmaskodó teremtés vagy, igaz<br />

– Csak amikor akarok valamit. – Az ágyra nézett. –<br />

Nem kéne meztelennek lennünk<br />

<strong>Fury</strong> megfogta a karját, és visszatartotta.<br />

– Előbb el kell ezt rendeznünk. Biztos akarok lenni<br />

benne, hogy azért párosodsz velem, mert így akarod, és<br />

nem azért, mert félsz.<br />

– Nem gondolod, hogy elég okos vagyok ahhoz, hogy<br />

tudjam a különbséget<br />

– Nekem kell biztosnak lennem a szándékaidban.<br />

Mert még mindig nem bízik meg benne.<br />

Az volt a szomorú, hogy Angelia nem hibáztathatta<br />

ezért.<br />

– Jól van. Hogy vetünk véget ennek<br />

– Azt hiszem, van egy ötletem.<br />

Angelia a nappaliban ücsörgött, Fang pedig a kezét<br />

szimatolgatta.<br />

– Nem csoda, hogy olyan furcsán viselkedett. A korcs<br />

megtalálta a párját.<br />

– Fang! – csattant rá Bride. – Hagyd békén azt a<br />

szegény nőt, vagy legalább gratulálj neki!<br />

– Mihez <strong>Fury</strong> párjának lenni nekem rémálomnak<br />

tűnik.<br />

Volt egy idő, mikor Angelia egyetértett volna ezzel.<br />

Furcsa, hogy most már nem.<br />

105


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– A bátyád csodálatos farkas.<br />

Bride elismerően mosolygott.<br />

– És egyébként hol van most a szerelmes farkas<br />

– Azt mondta, találkozik egy barátjával, hogy<br />

letérítsék az oroszlánokat a hozzám vezető nyomról.<br />

Fang arca elfehéredett.<br />

– Mi az – kérdezte Angelia, aki azonnal megriadt<br />

ettől a reakciótól.<br />

– <strong>Fury</strong>nek nincsenek barátai.<br />

Miért hazudott volna neki Édes istenek, mit csinál<br />

– Akkor hol van<br />

Alig tette fel a kérdést, amikor Vane megjelent.<br />

Rámeredt Angeliára, és Fanghez fordult.<br />

– Szükségem van rád az Omegrionban. Most.<br />

Fang kérdőn nézett rá.<br />

– Mi folyik itt<br />

– <strong>Fury</strong> feladta magát. Azt mondta, ő volt az, aki<br />

megnyomorította az oroszlánt.<br />

Angelia talpra ugrott.<br />

– Micsoda!<br />

– Hallottad! Idióta barom. Savitar magához hívatott,<br />

és megkért, hogy vigyek szemtanúkat, akik igazolják az<br />

ártatlanságát.<br />

Fang káromkodott.<br />

– Hol volt, mikor történt<br />

– Nem tudom.<br />

Fang felpattant.<br />

– Megyek.<br />

Elindultak.<br />

– Ne hagyjatok itt. – Angelia Vane elé állt.<br />

Vane habozott.<br />

Fang komoran nézett a bátyjára.<br />

106


Sherrilyn Kenyon<br />

– Ő a párja, V. Hadd jöjjön.<br />

Vane bólintott, és vitte magukkal a lányt is Savitar<br />

szigetére, az ülésterembe, ahol az Omegrion meg szokta<br />

vitatni a törvényeket, amik az alakváltókat irányították.<br />

Angelia egész életében hallott meséket erről a helyről, de<br />

soha nem gondolta, hogy egyszer eljut ide.<br />

Itt találkozott az összes Regis, a Katagaria és Árkádia<br />

minden egyes ágának egy-egy képviselője. Angeliát<br />

lenyűgözte, hogy nem küzdöttek egymással. De pontosan<br />

ezért volt itt Savitar.<br />

Hasonlóan egy bíróhoz, Savitar tartotta kezében<br />

mindannyiuk végső sorsát. Az egyetlen probléma az volt,<br />

hogy senki nem tudta igazán, mi is ő. Vagy, hogy honnan<br />

származott.<br />

– Hol van <strong>Fury</strong> – kérdezte a lány Vane-t.<br />

– Nem tudom.<br />

– Minden tag itt van<br />

Vane a csoportot fürkészte.<br />

– Mindenki, <strong>Fury</strong>t kivéve.<br />

Mielőtt feltehetett volna még egy kérdést, Angelia<br />

erőhullámot érzett maga mögött.<br />

Megfordult, és egy káprázatos férfit pillantott meg.<br />

Közel két méter magas volt, haja hosszú és sötét, állán<br />

kecskeszakáll díszelgett. Szörfruhát viselt, és őt<br />

méregette gyanakodva.<br />

– Megvannak a szemtanúid, Farkas – kérdezte a<br />

jövevény Vane-től.<br />

– Igen.<br />

– Akkor haladjunk. – Körbesétált egy kerek asztal<br />

mellett, ahol az Omegrion-tagok ültek, és egy különálló<br />

trónuson foglalt helyet.<br />

– Ő Savitar – kérdezte Angelia.<br />

107


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Vane bólintott.<br />

A fenébe. Kifejezetten ijesztő volt. Savitar hosszan<br />

felsóhajtott.<br />

– Tudom, hogy szívesebben lennétek máshol.<br />

Higgyétek el, én is. De azok kedvéért, akik nem<br />

hallották, és akkor ők bizonyára egy kőszikla alatt<br />

élnek... – ránézett az árkádiai Sólyom Regisre, és<br />

habozott. – Na jó, néhányan tényleg kőszikla alatt éltek,<br />

és ezért kell elmagyaráznom, mi történt. Úgy tűnik,<br />

néhány kedves árkádiai létrehozott és használatba vett<br />

egy fegyvert, ami képes elvenni a természetfölötti<br />

képességeiteket, és bezár titeket az eredeti alakotokba.<br />

Sokan felsóhajtottak. Savitar bólintott.<br />

– Igen, ez szívás. Két napja néhány korcs úgy döntött,<br />

hogy vadászni indul. Két felelős feje már nálam van. – A<br />

balján lévő oroszlánok felé intett. – Az áldozat családja a<br />

másik kettőt akarja. Holtan. De előtte meg akarják<br />

kínozni. Ezt tiszteletben tartom.<br />

– Vadászunk – kérdezte Nicolette Peltier.<br />

– Nem. Úgy tűnik, az egyik felelős feladta magát. Azt<br />

állítja, hogy megölte a negyediket, és nem akar<br />

menekülni.<br />

– Hol van – követelte Paris Sebastienne.<br />

– Várj a sorodra, Oroszlán, vagy ékszert csinálok a<br />

szemgolyóidból.<br />

Az oroszlán azonnal meghátrált. Savitar összeütögette<br />

az ujjait, és <strong>Fury</strong> jelent meg a trónusa előtt láncra verve.<br />

Angelia elindult felé, de Vane megállította. <strong>Fury</strong> nem<br />

hitt a szemének, mikor meglátta a lányt.<br />

– A fenébe, Vane, megmondtam, hogy ne... – Egy<br />

szájkosár jelent meg az arcán. Savitar <strong>Fury</strong>re meredt.<br />

108


Sherrilyn Kenyon<br />

– Ha még egy ember vagy állat félbeszakít, azt<br />

kibelezem.<br />

<strong>Fury</strong> tekintete Angeliát kutatta. Ne beszélj, vetítette is<br />

neki a gondolatait. Jobb lesz így. Bízz bennem.<br />

Hazamehetsz, és visszakapod az életedet.<br />

Megbolondult<br />

Angelia elvetette ezt a gondolatot, amikor meglátta<br />

Dare-t megjelenni <strong>Fury</strong> mellett.<br />

Savitar megvetően méregette Dare-t.<br />

– Van egy szemtanúnk, aki esküszik, hogy látta <strong>Fury</strong>t<br />

akció közben. Mivel ez egybevág azzal, amit <strong>Fury</strong><br />

mondott, feltételezem, könnyen határoztok a sorsa felől.<br />

Hacsak nincs valakinek valami hozzátennivalója.<br />

Sasha előrelépett.<br />

– Nem <strong>Fury</strong> tette. Védelmez valakit. Ismerem őt.<br />

Talán nem kedvelem az irháját, de tudom, hogy ártatlan.<br />

Ott voltam a Szentélyben, amikor meglátta az oroszlánt,<br />

és nem tudott róla semmit.<br />

– Így igaz – mondta Nicolette Peltier. – Én is láttam.<br />

Azt mondta, meg fogja találni a felelősöket, és tesz róla,<br />

hogy megfizessenek ezért.<br />

Savitar megvakarta az állát.<br />

– Érdekes, nemde Mi mondanivalód van erről, <strong>Fury</strong><br />

A szájkosár eltűnt.<br />

– Be vannak lőve.<br />

Savitar a fejét rázta.<br />

– Valaki más, aki be van lőve<br />

Könnyek mardosták Angelia szemét, amiért <strong>Fury</strong><br />

ilyen áldozatot készül hozni. De nem hagyhatja, hogy<br />

megtegye. Lenézett a tenyerére, és a szimbólumot<br />

simogatta.<br />

109


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

A legnagyobb megtiszteltetés lett volna, hogy a párja<br />

legyen és gyerekeket szüljön neki. Bárcsak így lehetne.<br />

– <strong>Fury</strong> ártatlan – mondta előrelépve. – Azért vallott,<br />

hogy megmentsen...<br />

– Engem.<br />

Angelia megfagyott a rémülettől, ahogy Dare<br />

megköszörülte a torkát.<br />

– Mi volt ez – kérdezte Savitar.<br />

Dare Angeliára pillantott, aztán <strong>Fury</strong>re.<br />

– Én lőttem ki azt a lövedéket, ami megnyomorította<br />

az oroszlánt. Az, aki megölte a másikat, már halott.<br />

– És a többiek<br />

– Ők is halottak.<br />

<strong>Fury</strong> értetlenül nézett Dare-re.<br />

– Miért csinálod ezt<br />

– Mert az én gaztettem volt, és nem hagyom, hogy egy<br />

állat mutassa meg, mit jelent nemesnek lenni. Baszd meg.<br />

– Megegyeztünk – motyogta <strong>Fury</strong>.<br />

– Én pedig megváltoztatom. – Dare Angeliára nézett.<br />

– Itt az ideje, hogy egyszer a helyes dolgot cselekedjem<br />

helyes indítékból.<br />

Savitar összefonta karját a mellkasa előtt.<br />

– Egy újabb vallomásunk van Dare Kattalakis-tól.<br />

Először, másodszor... szeretne még valaki vallomást<br />

tenni Be akarja ismerni valaki más is, hogy lelőtte az<br />

oroszlánt – Szünetet tartott. – Én is így gondoltam.<br />

Az oroszlánok előléptek.<br />

– Akkor ő a miénk.<br />

Savitar megrázta a fejét.<br />

– Valójában ő az enyém. Sajnálom. Ti már így is fejét<br />

vettétek két árkádiainak. Örüljetek, hogy nem akarok<br />

110


Sherrilyn Kenyon<br />

igazságot szolgáltatni a családjaik nevében. Feltételezni<br />

fogjuk, hogy bűnösök, de tárgyalás nélkül...<br />

Az oroszlánok nem tűntek túl elégedettnek, de egyik<br />

sem merte megkérdőjelezni Savitart.<br />

– Ami a kis játékszerüket illeti, ne aggódjatok. Már<br />

elintéztem, hogy a feltaláló többé ne találjon fel semmit.<br />

Az embereim már lenyomozták azt a néhány darabot,<br />

amit eladott, és hamarosan megsemmisítjük őket.<br />

Közben...<br />

Dare eltűnt, és <strong>Fury</strong> bilincsei elolvadtak.<br />

– Az Omegriont berekesztem.<br />

A tanács tagjai egy villanás kíséretében eltűntek a<br />

teremből.<br />

Csak a farkasok és Nicolette maradtak. <strong>Fury</strong> odasétált<br />

hozzájuk, és kezét nyújtotta Sashának.<br />

– Köszönöm.<br />

– Nem probléma. És még mindig nem vagyunk<br />

barátok.<br />

<strong>Fury</strong> szeme vidáman csillogott.<br />

– Így van, te fasz, szívemből utállak. – Nicolette-re<br />

nézett. – Tőled is rendes volt, hogy felszólaltál.<br />

– Még mindig ki vagy tiltva a házamból... hacsak nem<br />

sérülsz meg. – Ezzel teleportált.<br />

<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, aztán Angeliára pillantott. A<br />

vidám csillogás eltűnt a szeméből.<br />

– Fel akartad adni magad, hogy megments.<br />

– Mondtam neked, <strong>Fury</strong>. Mindig a hátadnál fogok<br />

állni.<br />

<strong>Fury</strong> megfogta mindkét kezét, és egyenként<br />

megcsókolta őket.<br />

– Nem akarom, hogy a hátamnál állj.<br />

Angelia kérdőn nézett rá.<br />

111


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

– Nem Akkor mit szeretnél, hol legyek – Azt a<br />

választ várta, hogy alatta – egy árkádiai ezt mondta<br />

volna.<br />

De ő nem.<br />

– Azt akarom, hogy mellettem legyél. Mindig.<br />

– Pfuj – zúgolódott Fang. – Farkasok, menjetek<br />

szobára.<br />

– Jó ötletnek tűnik – mosolygott Angelia. A következő<br />

pillanatban otthon voltak.<br />

Savitar nem mozdult, míg az utolsó farkas is elhagyta<br />

a helyiséget. Abban a pillanatban, hogy kiürült a terem,<br />

erőhullámot érzett maga mellett. Zarek volt az.<br />

– Sasha hazament, Z.<br />

– Igen, tudom. A korábbi megbeszélésünk miatt<br />

jöttem.<br />

– A démonjaim megszerezték a fegyverek nagy részét.<br />

– De...<br />

– Még van odakint néhány.<br />

Zarek káromkodott.<br />

– Ha Sashát eltalálják az egyikkel, Astrid<br />

megbolondul.<br />

– Higgy nekem, Z, tudom. – Savitar a derűs égboltra<br />

vetette tekintetét, de legbelül tisztában volt azzal, amivel<br />

Zarek is. Vihar készülődött. Ádáz és kegyetlen vihar.<br />

Ennek a kis küzdelemnek véget vetettek, de ez semmi<br />

nem volt ahhoz képest, ami ezután vár rájuk.<br />

112


Sherrilyn Kenyon<br />

<strong>Fury</strong> az ágyban feküdt meztelenül, Angelia pedig<br />

rajta. A tenyerük még mindig egymáshoz tapadt a<br />

párosodási szertartás után.<br />

– Még most sem tudom elhinni, hogy meghaltál volna<br />

azért, hogy hazamehessek.<br />

– Nem tudom elhinni, hogy hazugnak akartál nevezni,<br />

és elfoglaltad volna a helyemet a guillotine alatt.<br />

Legközelebb, amikor próbállak megmenteni, asszony,<br />

ajánlom, hogy maradj megmentve.<br />

Angelia nevetett, aztán megcsípte <strong>Fury</strong> állát.<br />

– Hajlandó vagyok megígérni, hogy viselkedni fogok,<br />

egy feltétellel.<br />

– És mi az<br />

– Hogy összekötöd az életerődet az enyémmel.<br />

<strong>Fury</strong> a homlokát ráncolta.<br />

– Miért olyan fontos ez neked<br />

Angelia nyelt egy nagyot, hogy eltűnjön a gombóc a<br />

torkából.<br />

– Nem tudod<br />

– Nem.<br />

– Mert szeretlek, Farkas, és nem akarok még egy<br />

napot eltölteni nélküled. Ahol letáborozol, oda megyek<br />

én is, és ha meghalsz, meghalok én is.<br />

<strong>Fury</strong> hitetlenkedve nézett rá. Csak egy dolgot szeretett<br />

volna egész életében.<br />

És épp most kapta meg Liától. Egy nőt, akit<br />

szerethetett, és akitől a sorsa függhetett.<br />

– Érted, farkas hölgyem, bármit megtennék.<br />

Angelia elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy párja<br />

újra megkeményedik alatta. Megcsókolta a kezét, és<br />

tudta, hogy ez alkalommal nem csak szeretkezni fognak.<br />

Most egymáshoz kapcsolódnak, az örökkévalóságig.<br />

113


A <strong>hold</strong> árnyékában<br />

Szannya22 megjegyzése: A fejezet címek melletti nonfiguratív minta hasonló<br />

ahhoz, mint amit én elképzeltem Őrző-tetoválás gyanánt. A oldalak alján, a<br />

számozást keretező fél<strong>hold</strong>akat nem hiszem, hogy magyaráznom kellene.<br />

Ami a külön bekezdéseket elválasztja, az a jel elvileg a párok jele, bár eddig<br />

minden farkasnál ugyanez a jelet találtam, noha a könyv szerint mindenkié<br />

egyedi. De ezt nézzük el, szerintem.<br />

Lehet, hogy más fordításokban az Őrző nem Őrző lesz, hanem esetleg<br />

Figyelő, vagy meghagythatják az angol alakjában is, ami a Sentinel lenne.<br />

Ezt magyarra többféleképpen is lehet fordítani. Nekem ez a fordítás tetszett<br />

leginkább, de nem kizárt, hogy más Vér-vadász könyvekben máshogy fog<br />

megjelenni ez a kifejezés.<br />

Gondot okozhat még a Peltier-bár fordítása. Az eredeti szövegben ez<br />

Sanctuary. Két magyar fordítás is van aszónak: szentély és menedék. Talon<br />

részében Szentélyként fordították, ebben a részben hivatalosan Menedék volt<br />

(átírtam). Nekem a Szentély jobban tetszett, mert a többi történetben is<br />

bukkannak fel menedékek, és azoknak is van saját neve, akkor ez miért<br />

lenne különb a többinél De ha ezzel a két fordítással találkoztok, az<br />

mindkettő ugyanazt jelöli.<br />

114

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!