You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Nos, ez elvileg a hivatalos fordítás volt, ami a Halálos csók című<br />
antológiában jelent meg, de a szkennelésnél kihagytak két oldalt, néhol a<br />
fogalmazás annyira fájdalmas volt, hogy úgy döntöttem, javítok rajta egy<br />
kicsit és hozzá fordítom a hiányt. Remélem, sikerült.<br />
Szannya22<br />
2
Sherrilyn Kenyon<br />
SHERRILYN<br />
KENYON<br />
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
3
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
1. fejezet<br />
New Orleans<br />
F<br />
ury Kattalakis a sárkány barlangjába készült<br />
besétálni. Nos, nem pont oda. Ugyan tényleg volt<br />
egy sárkány annak az épületnek a padlásán, amely felé<br />
tartott, de az közel sem volt olyan veszélyes <strong>Fury</strong>re, mint<br />
az ajtóban őrködő medve.<br />
Az a megátalkodott kurafi szívből gyűlölte őt.<br />
Nem mintha ez érdekelte volna <strong>Fury</strong>t. A legtöbb<br />
ember és állat gyűlölte, és ez jó is volt így. Ő sem bírta<br />
különösebben a világot.<br />
– Mit meg nem tesz az ember a családjáért – motyogta<br />
magában. Bár, őszintén szólva, még mindig új volt neki<br />
ez az egész család-dolog. Sokkal inkább ahhoz volt<br />
szokva, hogy a körülötte lévők állandóan kicsesznek<br />
vele. Csak akkor jött rá, hogy az univerzumban nem<br />
4
Sherrilyn Kenyon<br />
mindenki tör az életére, amikor a bátyja, Vane, '04<br />
nyarán befogadta.<br />
Viszont ez a medve mégis meg akarja ölni...<br />
Dev Peltier abban a pillanatban megmerevedett, ahogy<br />
meglátta <strong>Fury</strong>t kilépni az árnyékból a Szentély ajtaja<br />
mellett. Ez egy vad, zenés-táncos motoros kocsma volt az<br />
Ursulines 688. szám alatt. Mintha a tulajdonos medve<br />
klán nem szándékosan választotta volna a címet. Ha ez<br />
nem volt ironikus, akkor semmi.<br />
A medve jelenleg emberi alakjában volt, fekete pólót,<br />
farmert és hozzáillő fekete motoros csizmát viselt,<br />
megjelenését hosszú, göndör, szőke haj egészítette ki, és<br />
egy éles szempár, ami a másik minden gyengéjét<br />
észrevette. Nem mintha <strong>Fury</strong>nek lett volna gyengéje. Ám<br />
emberi külseje ellenére, a alakváltóknak – a<br />
farkasembereknek –, mint <strong>Fury</strong>, Dev másik alakja olyan<br />
volt, mint egy pulzáló jelzőfény, ami arra figyelmeztetett<br />
minden másvilágit, hogy a medve nem ismer kegyelmet.<br />
Ahogy <strong>Fury</strong> sem. Ami mágikus képességeiből<br />
hiányzott, azt nyers erővel pótolta...<br />
Meg hozzáállással és dühvel.<br />
Senkivel nem volt irgalmas. Soha.<br />
– Te mit csinálsz itt – morogta Dev.<br />
<strong>Fury</strong> hanyagul vállat vont, tudta, hogy ha küzd, nem<br />
jut beljebb, márpedig ezt ígérte. A bátyjának... betart egy<br />
ígéretet, amit másnak tett, nem magának, igen, így van. A<br />
pokol befagyott. Még mindig nem tudta, hogy engedhette<br />
meg, hogy Fang rádumálja erre a nyilvánvaló<br />
öngyilkosságra.<br />
Az a korcs tartozott neki.<br />
Többszörösen.<br />
5
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Béke, testvér. – <strong>Fury</strong> tettetett megadással felemelte a<br />
kezét. – Csak Sashához jöttem.<br />
Dev fenyegetően vicsorgott, miközben a másik testét<br />
vizslatta, ami normális esetben arra késztette volna <strong>Fury</strong>t,<br />
hogy megüsse ezért a sértésért. A fene egye meg, a<br />
bátyja, Vane, sokat csiszolt rajta.<br />
– A Kattalakis nemzetség nem szívesen látott vendég<br />
ezen a helyen, és ezt te is tudod.<br />
<strong>Fury</strong> felvonta a szemöldökét, ahogy felnézett a Dev<br />
feje felett lévő táblára. Fekete háttérben, teli<strong>hold</strong><br />
megvilágította hegy tetején állt egy motor a kék és barna<br />
neonfelirat alatt. Az is rajta volt, hogy a Szentély a ház<br />
zenekarának, az Üvöltőknek ad otthont. A gyanútlan<br />
megfigyelő számára ez a tábla olyan volt, mint bármelyik<br />
másik. De azok, akik elátkozottnak születtek, látták a<br />
<strong>hold</strong> árnyékában kirajzolódó sárkányt, a világ<br />
természetfeletti lényeinek titkos jelét. Nemcsak a neve<br />
volt Szentély, hanem maga a klub egy menedék volt.<br />
Minden paranormális lényt beengedtek ide, ahol senki<br />
sem bánthatta őket. Legalábbis addig nem, míg<br />
tiszteletben tartották a limani első számú szabályát: Ne<br />
onts vért.<br />
<strong>Fury</strong> Devre ciccegett.<br />
– Ismered a magunkfajták törvényeit. Nem döntheted<br />
el, ki mehet be. Mindenki egyenlő.<br />
– Baszd meg – vicsorgott Dev.<br />
<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, ahogy visszaszívta szokásos<br />
csípős válaszát. Úgy döntött, inkább maró gúnnyal kezeli<br />
a helyzetet.<br />
– Nagyon szépen köszönöm az ajánlatot, jóllehet<br />
tényleg vannak bizonyos feminin vonások a<br />
viselkedésedben, és a figyelemre méltó hajkoronádat is<br />
6
Sherrilyn Kenyon<br />
megirigyelné bármelyik nő, túlságosan szőrös vagy az én<br />
ízlésemnek. Ne sértődj meg.<br />
Dev az ajkát biggyesztette.<br />
– Mióta érdekel egy kutyát, hogy mit kefél meg<br />
<strong>Fury</strong> élesen beszívta a levegőt.<br />
– Olyan mélyre mehetnék, hogy még az árok is<br />
megirigyelne minket, de... tudom, mivel próbálkozol.<br />
Balhét provokálsz, hogy legyen okod elküldeni.<br />
<strong>Fury</strong> ökölbe szorított kézzel mutatta ki belső<br />
vívódását. Azt tegye, amit szeretne, vagy amit megígért<br />
– Nagyon, nagyon szívesen megküzdenék veled, de<br />
látnom kell Sashát, és ez nem várhat, sajnálom. Majd<br />
később küzdünk meg kefélünk.<br />
Dev egy grizzly hangján fenyegetően morgott.<br />
– Vékony jégen sétálsz, Farkas.<br />
<strong>Fury</strong> lehiggadt, szeme összeszűkült, mint farkas<br />
alakjában szokott. Amikor megszólalt, hangja halk volt,<br />
nyers, és magában hordozta a seggbe rúgás ígéretét,<br />
amennyiben Dev folytatni akarja ezt a játékot.<br />
– Fogd be, szívódj fel, és engedj be!<br />
Dev egy lépést tett felé.<br />
Colt gyorsabban ott termett, mint hogy <strong>Fury</strong>, Dev<br />
ütésére felkészülve megfeszülhetett volna. Colt<br />
mindkettőjüknél egy fejjel magasabb volt, haja<br />
koromfekete, tekintete halálos. Tetovált karját felemelte,<br />
hatalmas mancsát a medve mellkasára téve visszafogta<br />
Devet.<br />
– Ne csináld, Dev – szólt rá halk, higgadt hangon. –<br />
Nem ér ennyit.<br />
Lehet, hogy <strong>Fury</strong>nek meg kellett volna sértődnie, de<br />
az igazság sosem zavarta.<br />
7
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Igaza van. Egy értéktelen korcs vagyok, akinek egy<br />
még nálam is értéktelenebb korcs volt az apja. Biztosan<br />
nem akarod, hogy olyanok miatt vonják meg a Szentély<br />
engedélyét, mint én.<br />
Dev lerázta magáról Colt mancsát, amitől az ingujja<br />
felcsúszott, és látni engedte a karján lévő kettős íj és nyíl<br />
tetoválást.<br />
– Mindegy. De rajtad tartjuk a szemünket, Farkas.<br />
<strong>Fury</strong> egy ujjal tisztelgett előtte.<br />
– Akkor megpróbálok nem piszkítani a padlóra, és a<br />
bútort sem kefélem meg... – Lepillantott Dev<br />
ezüstszegecses bakancsára. – Bár a lábad kérdéses lehet.<br />
Dev megint morgott, Colt pedig elnevette magát, és<br />
még erősebben fogta vissza. Colt állával az ajtó felé<br />
intett.<br />
– Told beljebb a segged, <strong>Fury</strong>, mielőtt úgy döntök,<br />
hogy megetetlek vele.<br />
– Komolyan nem érek annyit, hogy gyomorrontása<br />
legyen.<br />
Egy Devnek szóló ellenséges kacsintással <strong>Fury</strong><br />
elballagott mellettük, és belépett a bárba. A zene hangos<br />
volt és lüktető, ami vonyításra késztette a benne lévő<br />
farkast, hogy az így tiltakozzon a kifinomult hallását ért<br />
erőszak ellen.<br />
Mivel Colt az Üvöltők tagja volt, a banda még nem<br />
volt színpadon. De már jókora tömeg gyűlt össze.<br />
Turisták és törzsvendégek táncoltak és lézengtek a<br />
háromszintes bár első emeletén. Kétség sem fért hozzá,<br />
hogy a második szint is ugyanilyen zsúfolt. Azonban a<br />
harmadik emeletet a magukfajták számára tartották fenn.<br />
<strong>Fury</strong> hátsó zsebébe mélyesztette a kezét, ahogy<br />
keresztülfurakodott a tömegen. Könnyű volt kiszúrni a<br />
8
Sherrilyn Kenyon<br />
motorosokat, mert régi szokás szerint tetőtől talpig<br />
bőrruhát viseltek. A fiatalabb, menőbb sokaság a műbőrt<br />
és Aerostich-et favorizálta, mint ő is, míg a turistákon és<br />
főiskolás kölykökön minden megtalálható volt a rövid<br />
szoknyától a khaki nadrágon át a farmerig.<br />
Ahogy <strong>Fury</strong> elhaladt az asztalok mellett, ahol a<br />
vendégek leülhettek és ehettek valamit, elkapta egy<br />
gyönyörű, szőke pincérnő tekintetét, aki történetesen az<br />
ajtóban álló seggfej húga volt.<br />
Aimee Peltier.<br />
Hosszú, szőke haja volt, mint a bátyjának, Devnek, a<br />
termete pedig magas és karcsú. Mindent egybevetve,<br />
nagyon vonzó jelenség, kivéve a tényt, hogy amikor<br />
éjszaka lefeküdt, medvévé változott. <strong>Fury</strong> megborzongott<br />
a gondolatra. A bátyja ízlése a nők terén hagyott némi<br />
kívánnivalót maga után.<br />
Aimee megfagyott, mikor észrevette.<br />
<strong>Fury</strong> finoman a bár felé intett a tekintetével, hogy<br />
tudassa a lánnyal, üzenete van a számára. Ő volt az<br />
egyetlen oka, hogy idejött, de ha Aimee valamelyik<br />
bátyja rájönne, mindketten halottak lennének.<br />
Tehát folytatta útját a pulthoz, ahol három csapos<br />
mérte az italokat. Mivel Dev az egypetéjű négyes ikrek<br />
egyike volt, <strong>Fury</strong> úgy érezte, kettős látása van, mikor egy<br />
másik medve lépett oda hozzá. Devet csak a karján lévő<br />
tetoválás miatt tudta megkülönböztetni a többitől. Hogy a<br />
másik három közül melyik melyik, hát, az fikarcnyit sem<br />
érdekelte.<br />
Az iker szeme fenyegetően összeszűkült.<br />
– Mit akarsz, Farkas<br />
<strong>Fury</strong> hanyagul leült.<br />
– Mondd meg Sashának, hogy beszélnem kell vele.<br />
9
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Miért kell beszélned vele<br />
<strong>Fury</strong> hamiskásan pillantott rá.<br />
– Ez farkas-dolog, és ha jól szimatolok, amit<br />
igyekszem elkerülni, mert ti, seggfejek, úgy bűzlötök,<br />
hogy az bántja a kifinomult szaglásomat, te medve vagy.<br />
Ragadd meg az irháját, és küldd ide.<br />
– Muszáj mindenkit felbosszantanod, akivel<br />
találkozol – Ez a lágy hang úgy futott végig a gerincén,<br />
mint egy cirógatás.<br />
Megfordult, és Margerite Neely-t pillantotta meg – ott<br />
ácsorgott mellette. Apró és emberi, de Margerynek volt<br />
az egyik legpompásabb hátsója, amit valaha nőn látott.<br />
Ám pont ez volt a probléma. A nő ember volt, és <strong>Fury</strong><br />
nehéz időket élt meg, míg kapcsolatban állt ezzel a<br />
fajtával, vagy bármelyik másikkal is, ami azt illeti. A<br />
szociális érzék nem tartozott az erősségei közé. Ahogy<br />
Margery rámutatott, hajlamos volt felbosszantani bárkit,<br />
aki elég ostoba volt ahhoz, hogy a közelébe<br />
merészkedjen.<br />
– Ez egy velem született magatartás, és legtöbbször jó<br />
szolgálatot tesz.<br />
A nő nevetve nyújtott felé egy üveg sört.<br />
<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, elutasítva az ajánlatot. Az a<br />
cucc az ízlelőbimbóin... undorító.<br />
Rosszallóan nézett Margeryre.<br />
– Meglep, hogy itt lent látlak.<br />
A lány a Peltier-k ápolónője volt, és <strong>Fury</strong> általában<br />
csak akkor találkozott vele, amikor megsérült és ellátásra<br />
volt szüksége. Margery rendszerint elkerülte a bár<br />
területét, inkább a hozzá tartozó rejtett kórházban<br />
tartózkodott.<br />
Az ápolónő nagyot kortyolt a söréből.<br />
10
Sherrilyn Kenyon<br />
– Igen, de valamilyen negatív erők működnek errefelé.<br />
Muszáj volt innom valamit, hogy megnyugtassam az<br />
idegeimet.<br />
Mivel <strong>Fury</strong> még sosem látta Margeryt inni, ez<br />
kíváncsivá tette.<br />
– Milyen negatív erők<br />
Sasha csatlakozott hozzájuk, és ő válaszolt a nő<br />
helyett. – Egy Litarian van Carson irodájában.<br />
<strong>Fury</strong> kérdő tekintettel Sasha sápadt arcára pillantott.<br />
Ha nem ismeri jobban, azt gondolta volna, hogy a farkast<br />
megrázta a dolog.<br />
– Igen, és Legtöbbször egy csomó szarság van az<br />
irodájában.<br />
Carson volt a helyi orvos és állatorvos, akihez a New<br />
Orleans-i Vér-Vadászok jártak, ha egészségügyi ellátásra<br />
volt szükségük. Az a tény, hogy egy oroszlán van a<br />
kórházban, senkit nem döbbentett meg.<br />
Margery a fejét rázta.<br />
– Ez nem olyan, <strong>Fury</strong>. Nem tud emberré változni, és<br />
nem tudja használni a mágikus erejét.<br />
Ez viszont tényleg megrázó volt.<br />
– Hogy mi<br />
– Az árkádiaiak eltalálták valamivel – mondta halkan<br />
a lány, mintha attól félne, hogy valaki más is meghallja. –<br />
Nem tudjuk, mivel. De azonnal elvesztette tőle az erejét.<br />
Még a gondolatait sem tudja kivetíteni a párjának.<br />
<strong>Fury</strong>nek a lélegzete is elakadt a gondolattól, hogy ez<br />
megtörténhet. Annak ellenére, hogy elsődleges alakja<br />
farkas volt, és mágikus erejét sem tudta jól irányítani, el<br />
nem képzelhette, milyen lenne teljes mértékben állatként<br />
élni.<br />
11
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– És biztosak vagytok benne, hogy nem csak egy<br />
átlagos oroszlán<br />
Ostoba kérdés volt, de fel kellett tenni. A másik kettő<br />
rosszalló pillantást vetett rá. <strong>Fury</strong> megadóan felemelte a<br />
kezét.<br />
– Csak kérdeztem. Lehetett volna aneurizmátok is,<br />
vagy ilyesmi.<br />
Margery nagyot kortyolt a söréből.<br />
– Nehéz nap volt a mai.<br />
– Igen – értett egyet Sasha, majd kivette a lány<br />
kezéből az üveget, és ő is belekortyolt. – Mindannyiunkat<br />
felzaklatott az ügy. Képzeld el, hogy teszed a dolgod, és<br />
egyszer csak előkerül egy tessera a semmiből, seggbe<br />
lőnek valamivel, amit nem tudunk azonosítani, aztán<br />
örökre elveszted önmagad.<br />
<strong>Fury</strong> vett egy mély lélegzetet.<br />
– Egyszer már láttam azt a filmet. Szívás volt.<br />
Sasha szégyenkezve lehajtotta a fejét, ahogy eszébe<br />
jutott <strong>Fury</strong> múltja.<br />
– Sajnálom, pajtás. Nem úgy értettem.<br />
Ahogy mások sem. Mégis fájt, függetlenül a<br />
szándéktól.<br />
– Látni akartál – kérdezte témát váltva Sasha.<br />
<strong>Fury</strong> perifériás látómezejében megbizonyosodott róla,<br />
hogy a medve klán tagjai közül egy sincs a közelben,<br />
aztán jelentőségteljesen Margeryre pillantott.<br />
– Van egy kis dolgunk, ha nem bánod.<br />
– Semmi baj. Amúgy is vissza kell mennem az<br />
emeletre. A Litarian párját korábban be kellett<br />
nyugtatózni, és bármikor magához térhet. – Rácsapott a<br />
pultra, hogy felhívja magára a Medve figyelmét. – Remi,<br />
adj még egy üveggel, és visszamentem dolgozni.<br />
12
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Fury</strong> fulladozott a szavai hallatán.<br />
– Szerencse, hogy nem én vagyok a páciens.<br />
Margery korholó pillantást vetett rá. – Ez Carsonnak<br />
lesz.<br />
<strong>Fury</strong> felhorkant. – És ismétlem magam. Már csak az<br />
hiányozna, hogy egy csomó részeg pöcs ügyködjön<br />
rajtam. – Elkapta Sasha meglepett tekintetét. –<br />
Emlékeztess rá, hogy ma este ne csináljak semmi<br />
hülyeséget. Ja, várj, már itt vagyok. Túl késő, hogy<br />
figyelmeztess, mi<br />
Sasha tudomást sem vett a kérdésről. Karjait keresztbe<br />
fonta, testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezte át.<br />
– Mit akarsz, <strong>Fury</strong> Nem mondható, hogy barátok<br />
vagyunk.<br />
<strong>Fury</strong> pár lépéssel odébb vezette Sashát attól a helytől,<br />
ahol Remi épp egy másik üveg sört adott Margerynak.<br />
– Tudom, de te vagy az egyetlen farkas, akire a<br />
Peltier-k nem gyanakodnak, és az egyetlen, akit<br />
megbízhatok azzal, hogy ezt eljuttassa Aimee-nek. –<br />
Sasha tenyerébe csúsztatta a kis cetlit. – Töröld ki vele a<br />
segged, vagy csinálj valamit, ami eltünteti róla Fang<br />
szagát. Megtettem, amit tudtam, de a bátyám elég illatos.<br />
Sasha nem nagyon örült a kérésnek.<br />
– Tudod, mikor legutoljára cselszövésbe ártottam<br />
magam, halálosan megsebesültem, megbélyegeztek,<br />
aztán végignéztem, ahogy az egész klánom megsemmisül<br />
miatta. Fogadd meg a tanácsomat, és ne hagyd, hogy a<br />
bátyád magával rántson.<br />
– Igen, de én nem állok két isten között. – Ez volt az,<br />
ami csaknem megölte Sashát. – Csak szívességet teszek a<br />
bátyámnak.<br />
13
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Én is ezt mondtam magamnak. De az a baj a<br />
családdal, hogy belerángatnak a szarba, és benne is<br />
hagynak. Vagy ami még rosszabb, megöletik magukat.<br />
Ez igaz volt, és <strong>Fury</strong> is tudta. De tartozott Vane-nek és<br />
Fangnek, hogy befogadták, amikor senki más nem tette.<br />
A bátyjaiért, de csakis értük, kész volt akár meghalni<br />
is.<br />
– Szóval átadod Aimee-nek a cetlit<br />
Sasha a fogát csikorgatta.<br />
– Átadom. De tartozol nekem.<br />
Valójában Fang tartozott neki, de... testvérek voltak,<br />
és életében először, <strong>Fury</strong> megértette, hogy ez mit jelent.<br />
– Tudom, és nagyra értékelem, hogy segítesz.<br />
Sasha a hátsó zsebébe csúsztatta a papírdarabot.<br />
– Tudod, ami igazán kikészít ebben az egészben, az<br />
az, hogy soha nem láttam még két állatot ennél<br />
emberibben viselkedni. Egyébként is miféle Romeo-Júlia<br />
szarságot játszanak ezek ketten<br />
<strong>Fury</strong> vállat vont.<br />
– Fene se tudja. Fang azt mondja, Aimee az egyetlen,<br />
aki megérti őt. És ha azt vesszük, milyen csajosan<br />
viselkedik mostanában, egyet kell értenem ezzel, mert én<br />
nem jutok dűlőre vele. De ha elkezdi rúzsozni a száját<br />
meg rózsaszínben járni, fogadok, hogy lelőjük a nyüszítő<br />
seggét. Hogy véget vessünk a szenvedéseimnek.<br />
Sasha szája sarka felkunkorodott, mintha próbálná<br />
visszafojtani a nevetést.<br />
– Te mit csinálsz itt<br />
<strong>Fury</strong> megmerevedett Nicolette „Mama” Peltier erős<br />
francia akcentusát hallva. Mivel a testvére Mama<br />
egyetlen kislányával találkozgatott, megértette, hogy az<br />
asszony ellenséges érzelmeket táplál az egész klánja<br />
14
Sherrilyn Kenyon<br />
iránt, de az nem jelentette azt, hogy elfogadta tőle ezt a<br />
hangnemet.<br />
Már kezdte volna mondani neki, mit tehet vele, de<br />
mielőtt levegőt vett volna, Sasha szólalt meg.<br />
– Én kértem, hogy jöjjön ide. El akartam mondani<br />
neki, mi történt a Litariannal, hogy figyelmeztessem.<br />
Mama egy kicsit megenyhült, de arca még mindig<br />
gondterhelt volt.<br />
– Az egy zavaros ügy. – Körbepillantott a helyiségen,<br />
mintha valami gyanúsat keresne. – Az istenek<br />
kegyelmezzenek nekünk, ha nem állítjuk meg azokat,<br />
akik ezt tették. A hideg is kiráz a gondolatra, hogy mire<br />
lehetnek még képesek.<br />
<strong>Fury</strong> is így érzett.<br />
– Tesznek valamit a medvék, hogy megtalálják a<br />
felelősöket<br />
Az asszony megrázta a fejét.<br />
– Non, tiltják a menedék törvényei.<br />
– Akkor én végzek egy kis kutatást.<br />
Sasha felhorkant.<br />
– Nem tudsz uralkodni ezen a kamikaze vonásodon,<br />
ugye<br />
<strong>Fury</strong> elvigyorodott.<br />
– Nem igazán. Könnyebb engedelmeskedni neki, mint<br />
harcolni ellene. Emellett, ha valaki cseszeget minket,<br />
akkor tudni akarom, ki az, és hogyan csinálja. És<br />
legfőképpen a torkát akarom.<br />
Nicolette tekintetében tisztelet csillogott. Sashára<br />
nézett.<br />
– Vidd fel az emeletre, hogy ki tudja szagolni, kik<br />
csinálták ezt, mielőtt túl sok bűz szennyezné be az<br />
oroszlánt.<br />
15
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Sasha fejet hajtott Nicolette előtt, aztán intett <strong>Fury</strong>nek,<br />
hogy kövesse.<br />
<strong>Fury</strong> egy szót sem szólt, miközben elhagyták a bárt, és<br />
a konyhán keresztül a Peltier-házba mentek. Mikor az<br />
emberek már nem láthatták őket, Sasha kihasználta az<br />
erejét, hogy eltűnjön, és az orvos második emeleti irodája<br />
előtt bukkanjon fel. <strong>Fury</strong> egy kicsit óvatosabb volt.<br />
Mivel senki sem tanította a mágikus erő használatára,<br />
amikor elérte a pubertáskort, nem tudta olyan jól<br />
irányítani, mint kellett volna. Legfőképpen azt akarta<br />
elkerülni, hogy bárki tudomást szerezzen a<br />
hiányosságairól. Nem is tudott róluk senki, vagy nem élt,<br />
hogy elmondhassa.<br />
Úgyhogy felsétált a lépcsőn az orvosi célra fenntartott<br />
szobákhoz.<br />
Amint belépett a kis irodahelyiségbe, Margery-t,<br />
Carsont és Sashát pillantotta meg – rá vártak.<br />
– Miért nem követtél – csattant fel Sasha.<br />
– Követtelek.<br />
– Igen, de...<br />
<strong>Fury</strong> félbeszakította.<br />
– Nem hagyok magam után mágikus nyomot, hogy ti,<br />
seggfejek, felhasználjátok ellenem. Nekem a séta is<br />
megteszi. Na, hol az az oroszlán<br />
Carson az iroda hátsó részébe ment, ahonnan egy<br />
másik ajtó vezetett a kórház területére.<br />
– Itt tartom.<br />
<strong>Fury</strong> követte. Amint belépett a steril szobába,<br />
megdermedt. Egy síró asszony hajolt a hordágyon fekvő<br />
oroszlán fölé. Egyik kezét mélyen a sörényébe<br />
süllyesztette, a másikat tenyérrel felfelé az asztalon<br />
nyugtatta. A tenyere közepén lévő gondosan kidolgozott<br />
16
Sherrilyn Kenyon<br />
minta arra utalt, hogy a párja valakinek. Az oroszlán iránt<br />
mutatott szeretete egyértelművé tette, hogy az övé.<br />
– Anita – szólt lágyan Carson. – Ő <strong>Fury</strong> Kattalakis.<br />
Azért van itt, hogy segítsen megtalálni azokat, akik ezt<br />
tették.<br />
A nő szimatolva felemelte a fejét, és a Carsonra vetett<br />
pillantásából kiderült, hogy nem tett rá nagy hatást az<br />
ajánlat.<br />
– A falkám már keresi az elkövetőket.<br />
– Igen – mondta gyengéden Carson –, de minél több<br />
nyomkövetőnk van, annál nagyobb az esély, hogy<br />
megtaláljuk őket, és a remény, hogy gyógymódot<br />
kapunk.<br />
– Mi oroszlánok vagyunk...<br />
– Én meg farkas – szakította félbe <strong>Fury</strong>. – Ha nyers<br />
erőre és brutalitásra lesz szükségem, szólni fogok. De ha<br />
azt keresik, aki ártott nektek, senki nem nyomoz úgy,<br />
mint egy magamfajta.<br />
Carson megérintette az asszony karját.<br />
– Igaza van, Anita. Hadd nézze meg, tud-e segíteni<br />
megtalálni a tetteseket, mielőtt valaki más is áldozatul<br />
esik nekik.<br />
Az asszony megszorította az oroszlán sörényét, aztán<br />
felállt és arrébb lépett.<br />
<strong>Fury</strong> lassan közelített az asztal felé.<br />
– Maradt benne valami emberi vonás, vagy teljesen<br />
állattá vált<br />
– Nem tudjuk biztosan – sóhajtott Carson.<br />
A szavak hatására mélyről jövő zokogás tört ki az<br />
asszonyból.<br />
<strong>Fury</strong> tudomást sem véve róla közelített az asztalhoz.<br />
Az oroszlán mély hangon morgott, ahogy közelebb ért<br />
17
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
hozzá. Ez állati figyelmeztetés volt. A <strong>Fury</strong>ben lévő<br />
farkas felszínre tört, de visszafojtotta. Míg a farkas<br />
küzdeni akart, az ember tudta, hogy egy oroszlán<br />
széttépné. Néha jó volt, hogy voltak emberi képességei,<br />
még akkor is, ha azok időnként harcba szálltak<br />
farkasszívével.<br />
– Nyugalom – mondta lágyan, miközben ökölbe<br />
szorította a kezét, hogy megvédje az ujjait.<br />
Ha semmi más nem maradt az oroszlánban, csak az<br />
állat, akkor reagálni fog, ha ellenségességet vagy félelmet<br />
szimatol. <strong>Fury</strong> lassan kinyújtotta a kezét, így az oroszlán<br />
megérezhette a szagát és a szándékát.<br />
Az oroszlán egyet suhintott felé, de nem bántotta.<br />
Kezdetnek jó. <strong>Fury</strong> a hátára tette a kezét. Ahogy<br />
közelebb hajolt, érezte, hogy megmozdulnak az oroszlán<br />
izmai, de nem azért, hogy támadjon. Szimatolt, és<br />
Carson, Margery, a nőstény oroszlán és a többiek szagát<br />
érezte. De a leghalványabb illat volt az, ami felkavarta...<br />
Egy farkaslány.<br />
<strong>Fury</strong> a nőstény oroszlánra nézett.<br />
– Érintkeztek más Lykosszal<br />
Anita a Carson mellett álló farkasra mutatott.<br />
– Csak Sashával.<br />
– Nem – mondta <strong>Fury</strong> lassan. – Nősténnyel.<br />
– Mi tiszteljük a hagyományokat, nem keveredünk<br />
más fajtákkal – válaszolt Anita kimérten.<br />
Lehet... de más szagokat is érzett. Sakálét, párducét és<br />
farkasét.<br />
– Mikor voltak sakál közelében<br />
– Soha! – vetette oda a nő, a puszta feltételezéstől is<br />
felháborodva. A sakálok senkinek nem voltak a<br />
kedvencei. A számkivetettek földjén ők voltak az omega<br />
18
Sherrilyn Kenyon<br />
állatok. Azok, akikre mindenki pikkelt, és akiket<br />
mindenki került.<br />
Sasha közelebb húzódott.<br />
– Én is érzem.<br />
Carson és Margery nyugtalan pillantást váltottak.<br />
– Anita, mondj el nekünk mindent, amire emlékszel<br />
azokról, akik megtámadták a párod.<br />
– Nem láttam őket. Jake kint volt a bátyjával a<br />
természetes alakjában, csak futottak. Nem ártottak<br />
senkinek. A bátyja azt mondta, hogy egy árkádiaiakból<br />
álló alakulat jelent meg, és megtámadták őket. Küzdöttek<br />
ugyan, de az árkádiaiak meglőtték valamivel Jake-et, és ő<br />
összeomlott. Peter elfutott segítségért.<br />
– Peter most hol van – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />
Egy könnycsepp gördült le az asszony szeme sarkából.<br />
– Meghalt. Akármivel is lőtték meg, a fejét találták el.<br />
Csak annyi ideig élt, míg elmondta, mi történt.<br />
Carson Margery gondjaira bízta a nőt, aztán kivezette<br />
Sashát és <strong>Fury</strong>t a helyiségből.<br />
– Alaposan megnéztem Peter fejét, de nem találtam<br />
semmit. Nem volt se bemeneti, se kimeneti sérülés, nem<br />
is vérzett. Nem tudom, mi ölhette meg.<br />
Ez nem jósolt semmi jót<br />
– Mágia – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />
Carson a fejét rázta.<br />
– De minek lehet ilyen hatalmas ereje<br />
Sasha egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát.<br />
– Az isteneknek.<br />
<strong>Fury</strong> nem értett vele egyet.<br />
– Nem egy istent szimatoltam, hanem valakit<br />
közülünk.<br />
Sasha nagyot sóhajtott.<br />
19
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Tudod, hány Lykos nemzetség létezik<br />
– Mivel én vagyok a falkavezér, a Regis a<br />
katagariában, igen, tudom. Csak ezen az idősíkon több<br />
ezren vagyunk. – Csak arról az illatról nem beszélt, ami<br />
nagyon is ismerős volt neki. Egy illat a múltból, amit<br />
minden erejével igyekezett elfelejteni. – Végzek egy kis<br />
nyomozást a környéken, és meglátjuk, mire jutok.<br />
– Köszönöm – mondta Carson.<br />
<strong>Fury</strong> figyelemre sem méltatta a köszönetét.<br />
– Ne sértődj meg, ezt nem érted teszem. Aggódom az<br />
enyéim miatt. Tudnunk kell, mi okozza, hogy az eredeti<br />
alakjában marad.<br />
– És hogy visszafordítható-e – tette hozzá Sasha.<br />
<strong>Fury</strong> bólintott.<br />
– Majd jelentkezem.<br />
– Hé, <strong>Fury</strong>!<br />
<strong>Fury</strong> Sasha felé fordult, aki háromszor a mellkasára<br />
csapott az öklével, aztán leeresztette a karját. Néma<br />
gesztus volt ez, ami tudatta vele, hogy Sasha nem<br />
feledkezett el az Aimee-nek szánt levélről. <strong>Fury</strong> hálásan<br />
fejet hajtott, aztán kiment a helyiségből, vissza a<br />
földszintre.<br />
De minden egyes lépéssel, amit tett, felszínre kerültek<br />
a rég eltemetett emlékek, és égették belülről. Visszament<br />
az időben egy nőhöz, aki egykor az egész világot<br />
jelentette neki. Nem a szerelme vagy a rokona volt,<br />
hanem a legjobb barátja.<br />
Angelia.<br />
És amikor a bátyja elmondta a klánnak, ki is volt <strong>Fury</strong><br />
valójában, az a nő nemcsak a neki tett szent ígéretét<br />
árulta el egy pillanat alatt, hanem meg is akarta ölni. Még<br />
most is érezte a késpenge marását, ahogy a nő egész a<br />
20
Sherrilyn Kenyon<br />
markolatig döfte a húsába. A heg még mindig látszott a<br />
mellkasán, néhány centire a szívétől. Az igazság az volt,<br />
hogy Angelia nem is hibázta el azt a szervét. A hozzá<br />
intézett szavai több kárt okoztak, mint amennyit<br />
bármilyen fegyver tudna.<br />
Ha ő állt emögött, <strong>Fury</strong> gondoskodik róla, hogy ez<br />
legyen az utolsó hiba, amit az a szajha valaha elkövetett.<br />
21
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
2. fejezet<br />
A<br />
ngelia tétovázott a rossz hírű Szentély bárban. A<br />
limani harmadik szintjén jelentek meg – ez volt az<br />
a terület, amit azoknak tartottak fenn, akik teleportálással<br />
érkeztek, és így senki nem láthatta meg őket –, és most<br />
próbáltak hozzászokni az idegen környezethez. A<br />
feketére festett mennyezetet és a sötétvörös téglafalakat<br />
gyér fény világította meg. A fekete szegély és korlátok<br />
csak fokozták a hely barlangszerű hangulatát.<br />
Angelia élete nagy részét a középkori Angliában<br />
töltötte, mivel jobban kedvelte a sík vidéket és a tiszta<br />
levegőt a huszonegyedik századi káosznál. Most már<br />
tudta, hogy miért. Az ilyen épületek a bezártság érzését<br />
keltették benne. Kilenc méter magas, boltíves<br />
mennyezetekhez volt szokva, a felette lévő viszont lapos<br />
volt, és nem lehetett több három méternél.<br />
22
Sherrilyn Kenyon<br />
Idegesen figyelte a körülötte lévő elektromos<br />
fényeket. Vér-vadászként érzékeny volt az elektromos<br />
áramra. Egy apró áramütés elég volt hozzá, hogy<br />
elveszítse nemcsak a varázserejét, hanem emberi külsejét<br />
is.<br />
Hogy tudnak az övéi ilyen borzalmasan zsúfolt<br />
helyeken élni, amik tele vannak elektromossággal Soha<br />
nem értette, mi volt ebben vonzó. A ruhákról nem is<br />
beszélve...<br />
Ő vastag kék nadrágot viselt fehér felsőrésszel, ami<br />
bár lágy anyagból készült, mégis furcsa volt.<br />
– Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet – suttogta a<br />
társának, Dare-nek.<br />
A férfi több mint egy fejjel magasabb volt nála. Első<br />
pillantásra a haja sötétbarnának tűnt, de valójában<br />
mindenféle szín megtalálható volt benne: kőris, arany,<br />
barna, fekete, mahagóni, még egy kis szőkeség is. Az a<br />
hosszú, hullámos haj sokkal szebb volt, mint ami egy<br />
férfihoz illett volna. Ő maga ölni tudott volna érte. Dare<br />
azonban nem törődött ezzel, mint ahogy azzal sem, hogy<br />
hihetetlenül szexis és dögös jelenség volt. Nem mintha a<br />
lány valaha is lefeküdt volna vele. A férfi gyakorlatilag<br />
katagari volt, ahogy átgázolt a nőkön, és mint árkádiai<br />
nő, Angelia visszataszítónak tartotta ezt az állati<br />
viselkedést.<br />
Ennek ellenére ő volt az egyik legszenvedélyesebb<br />
farkasférfi a nemzetségben, a klánjabeli nők évszázadok<br />
óta vetekedtek érte.<br />
Ma este Dare vért akart.<br />
Szerencsére nem az övét.<br />
A férfi önelégülten ránézett zöldes-barna szemével.<br />
– Ha begyulladtál, kicsi lány, menj haza.<br />
23
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Angelia alig tudta legyűrni a késztetést, hogy dühében<br />
meglökje a férfit. Nem tehetett róla, mindig is<br />
idegesítette ez az arrogancia.<br />
– Nem félek semmitől – válaszolta, és egy trágár<br />
beintéssel ajándékozta meg Dare hátát, amint a férfi a<br />
lépcső felé indult. Ez volt az egyetlen hátránya annak,<br />
hogy a múltban élt. A férfiúi önteltség. Itt volt ő, egy<br />
Aristos, az egyik legerősebb ember a saját fajtájában, és a<br />
férfi mégis úgy kezelte, mintha valami alsóbbrendű selejt<br />
lenne.<br />
Istenek, mennyire szerette volna leütni!<br />
De ő volt a korábbi vezetőjük unokája, és ő állt a<br />
mostani tessera élén, úgyhogy a lánynak kötelessége volt<br />
követni. Még akkor is, ha szerette volna megölni.<br />
A feladatodra koncentrálj - emlékeztette magát. Ő és<br />
Dare a Vér-vadászok árkádiai ágába születtek. Emberek<br />
voltak, akik állati alakot tudtak ölteni. Az volt a<br />
feladatuk, hogy felügyeljék a katagariát, azokat a Vérvadászokat,<br />
akik állatok voltak, de képesek emberi alakot<br />
ölteni. Csak mert a katagaria néha emberi bőrbe bújt,<br />
attól a szörnyetegek még nem lettek azok. Fogalmuk sem<br />
volt az emberi logikáról, az érzelmekről vagy az illemről.<br />
A nap végére a katagaria tagjai mégiscsak állatok<br />
maradtak. Elsősorban azok.<br />
Brutálisak.<br />
Kiszámíthatatlanok.<br />
Veszélyesek.<br />
Az embereket és egymást is áldozatul ejtették,<br />
éppúgy, mint az állatok. Egyikben sem lehetett megbízni.<br />
Soha.<br />
Milyen ironikus is volt, hogy a katagaria egyik<br />
csoportjának kezében volt ez a bár, és ők tartották fenn a<br />
24
Sherrilyn Kenyon<br />
menedék törvényeit. Elvileg itt senki nem bánthatta a<br />
másikat.<br />
Ja, persze. Angelia egy percig sem hitt ebben.<br />
Valószínűleg csak ügyesebben rejtették el a holttesteket.<br />
Vagy megették őket.<br />
Talán kíméletlen volt és kritikus, de a hatodik érzéke<br />
azt súgta, hogy el kellene menniük, mielőtt befejeznék a<br />
küldetést.<br />
Ez az érzés tovább mélyült, amint elhagyták a<br />
második emeletet, ahol egy medve vicsorgott rájuk<br />
figyelmeztetően, amikor felnézett az asztaltól, ahol pár<br />
emberrel kártyázott. Angelia homlokráncolva várta, hogy<br />
Dare reagáljon valamit, de ő csak ment tovább a<br />
földszintre. A lány azt gondolta, hogy valószínűleg nem<br />
vette észre a medve gesztusát, bár ez nem vallott rá,<br />
hiszen ő általában minden apró ellenségességre felfigyelt.<br />
Hirtelen hangos elektromos visítás hasított a levegőbe.<br />
Angelia összerándult, mert a hang bántotta a<br />
farkashallását. Egyik fülét eltakarta a kezével, és azért<br />
imádkozott, hogy ne vérezzen.<br />
– Mi ez<br />
Dare a színpadra mutatott, ahol egy csoportnyi Vérvadász<br />
hangolta a hangszereket. Gitárszó üvöltött fel,<br />
mikor belekezdtek egy dalba, a tömeg pedig<br />
üdvrivalgásban tört ki.<br />
Angelia fintorgott a látványtól és a hangoktól.<br />
– Milyen rémes zene! – morogta, és azt kívánta,<br />
bárcsak otthon lennének, nem pedig ebben a lebujban.<br />
Ahogy a földszintre értek, Dare épp csak két lépést<br />
tett, mikor körbevette öt medve, akiknél ijesztőbbeket<br />
Angelia még soha életében nem látott. A legidősebb, aki<br />
az apjuk lehetett, mivel hátborzongatóan hasonlított a<br />
25
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
fiatalabbakra, több mint két méter magas volt. Úgy nézett<br />
le Dare-re, mintha ott helyben szét akarná tépni.<br />
– Mi a faszt keresel itt, Farkas<br />
Dare orrcimpái kitágultak, de ugyanúgy tisztában volt<br />
a helyzettel, mint a lány. Állatok vették körül őket egy<br />
ellenséges területen, és létszámfölényben voltak.<br />
Angelia megköszörülte a torkát, mielőtt a legidősebb<br />
medvéhez intézte volna a szavait.<br />
– Ez nem egy menedék<br />
Az egyik fiatal, szőke hajú medve meglökte Dare-t.<br />
– Nem, neki nem az. Sokkal inkább temető.<br />
Dare arcán éktelen harag tükröződött, de megőrizte az<br />
nyugalmát. Szerencsére fékezte magát, és nem ütött<br />
vissza.<br />
Még nem.<br />
Egy magas szőke nő állt melléjük, aki eléggé<br />
hasonlított a férfiakra ahhoz, hogy a rokonuk legyen.<br />
Sértő módon végignézett Dare-en, aztán metsző pillantást<br />
vetett a medvékre.<br />
A medvelány felnevetett.<br />
– Ő nem Fang, srácok. Gratulálok, meg akartok<br />
nyúzni egy ártatlan farkast.<br />
Tálcáját a hóna alá dugva arrébb lépett, de a<br />
legidősebb medve megállította.<br />
– Úgy néz ki, mint Fang, és a szaga is olyan.<br />
A lány dühösen felhorkant.<br />
– Hidd el, papa, kicsit sem hasonlít Fangre. Én<br />
megismerem a farkasomat, mikor meglátom, és ez a srác<br />
itt komolyan nem ő.<br />
A legfiatalabb medve elkapta Dare haját.<br />
– Egy Kattalakis jegyeit viseli magán!<br />
A pincérnő a szemét forgatta.<br />
26
Sherrilyn Kenyon<br />
– Jól van, Serre. Öld meg a korcsot. Nem mintha<br />
kicsit is érdekelne – ezzel elsétált, anélkül hogy<br />
visszanézett volna.<br />
Serre elengedte Dare haját, és undorodó hangot<br />
hallatott.<br />
– Ki a fene vagy te<br />
– Dare Kattalakis.<br />
Angelia jéggé fagyott ettől a tiszta, mély hangtól. Már<br />
évszázadok óta nem hallotta, gazdáját pedig rég halottnak<br />
hitte.<br />
<strong>Fury</strong> Kattalakis.<br />
A szíve kalapált, amint figyelte, hogy a medvék utat<br />
nyitnak neki. <strong>Fury</strong> magas volt és szikár, ilyen testalkatért<br />
a legtöbb férfinak meg kellett dolgoznia. De neki nem.<br />
Már fiatalabb korában is olyan kimunkált izmai voltak,<br />
amit a többi nemzetségbeli férfi irigyelt, a nők pedig<br />
elaléltak tőle.<br />
Az elmúlt századok még inkább megedzették. Eltűnt a<br />
fiatalkori bizonytalansága. Az előtte álló farkas okos volt<br />
és halálos. Valaki, aki pontosan tudta, mire képes.<br />
Könyörtelen vérontásra.<br />
Amikor Angelia legutoljára látta, szőke haja hosszú<br />
volt. Most viszont sokkal rövidebb, csak a válláig ért. De<br />
a szeme színe még mindig olyan különleges, épp csak<br />
egy árnyalattal sötétebb a türkiznél.<br />
És a tekintetében csillogó gyűlölettől a lány<br />
megborzongott.<br />
A férfi fekete bőr Aerostitch dzsekijének ujjain és<br />
hátán vörös és sárga lángok ragyogtak. Hátul volt egy<br />
fehér halálfej is, ami fenyegetően kandikált ki a lángok<br />
mögül. A dzseki elöl nyitva volt, alatta fekete póló<br />
látszott. A kevlárbetéttől pedig amúgy is széles válla még<br />
27
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
szélesebbnek tűnt. Nadrágja is fekete Aerostitch volt,<br />
szárát fekete motoros csizmába tűrte, aminek oldalán<br />
ezüstkapcsok sorakoztak.<br />
A lány nyelt egyet. <strong>Fury</strong> hihetetlenül szexi látvány<br />
volt, ahogy ott állt, készen arra, hogy mindannyiukkal<br />
megküzdjön. És akarata ellenére, szíve hevesebben<br />
kezdett verni. Míg Dare dögös volt, <strong>Fury</strong> elképesztő.<br />
Magával ragadó.<br />
És a farkasnak olyan feszes és formás feneke volt,<br />
hogy azt még ebben a korban is illegálisnak kellett volna<br />
nyilvánítani. Angelia kényszerítette magát, hogy ne<br />
bámulja azt a feneket. Vagy ami azt illeti, ne bámulja<br />
meg a férfit.<br />
Tudomást sem véve a lány nyilvánvaló fixírozásáról,<br />
<strong>Fury</strong> Dare-re meredt.<br />
– Rég láttalak, testvér.<br />
– Nem elég rég – válaszolta Dare összeszorított<br />
fogakkal.<br />
– Ismered – kérdezte az apamedve. <strong>Fury</strong> vállat vont.<br />
– Régen ismertem. De ha ti, srácok, fel akarjátok<br />
szeletelni és hamburgert csinálni belőle, csöppet sem<br />
bánom. Pokolba, még a húsdarálóért is elmegyek.<br />
Dare tett egy lépést <strong>Fury</strong> felé. Serre megragadta és<br />
visszatartotta.<br />
– Ha itt megütöd, nagyon nagy hibát követsz el. Még<br />
akkor is, ha nem vagyunk oda érte.<br />
<strong>Fury</strong> gúnyosan a medvére kacsintott.<br />
– Én is szeretlek, Serre. Srácok, ti mindig olyan<br />
szívesen fogadtok. Ezt nagyra értékelem.<br />
– Részünkről a megtiszteltetés – mondta Serre és<br />
elengedte Dare-t.<br />
Az apamedve felsóhajtott.<br />
28
Sherrilyn Kenyon<br />
– Úgy tűnik, hibáztunk. Hagyjuk a farkasokat, hadd<br />
foglalkozzanak a saját dolgukkal. – Figyelmeztető<br />
pillantást vetett Dare-re. – Emlékezz a szabályra. Ne onts<br />
vért.<br />
Senki nem szólt egy szót sem, míg a medvék nem<br />
kerültek hallótávolságon kívülre. <strong>Fury</strong> óvatosan figyelte<br />
az előtte állókat. Dare és ő, Vane-nel, Fanggel és két<br />
nővérükkel, Anyával és Starral együtt, egy alomból valók<br />
voltak. Együtt születtek az árkádiai anyjuktól.<br />
Az anyja megtartotta őt, Dare-t és Start, a többieket a<br />
katagari apjukhoz küldte.<br />
Ez akkor volt, amikor azt hitték, <strong>Fury</strong> is ember. Ó,<br />
igen. És abban a pillanatban, amikor a családja rájött,<br />
hogy nem az, ellene fordultak, és megpróbálták megölni.<br />
Ennyit az emberi könyörületről.<br />
Ami Angeliát illeti... <strong>Fury</strong> még a bátyjánál is jobban<br />
gyűlölte őt. Dare-t legalább megértette. Az a balfácán<br />
mindig is irigy volt rá. A legkorábbi gyerekkori emléke<br />
az volt, ahogy Dare megpróbálja elvonni róla az anyjuk<br />
figyelmét.<br />
De <strong>Lia</strong> a legjobb barátja volt. Több volt, mint egy<br />
testvér, még egy szeretőnél is több. Vérével pecsételte<br />
meg az ígéretét, hogy örökké a háta mögött fog állni,<br />
vigyázva rá.<br />
Aztán abban a pillanatban, hogy Dare felfedte a titkát,<br />
ő is ellene fordult. Már csak emiatt is meg tudná ölni.<br />
Ennek ellenére el kellett ismernie, hogy a lány még<br />
mindig elkápráztatta. Hosszú, fekete haja puha volt és<br />
fényes. Az a haj szinte könyörgött, hogy egy férfi<br />
beletúrjon és beletemesse az arcát, míg meg nem<br />
részegíti a nő illata. Álmatag, sötét szeme legalább<br />
annyira csábító volt, amennyire szép. És az ajka...<br />
29
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Az a hatalmas, telt ajak csókra áhítozott. Azt az ajkat<br />
egy férfi sem tudta nem elképzelni, amint épp körbefonja<br />
azt a bizonyos testrészét, miközben a lány hívogató<br />
tekintetével felnéz rá.<br />
A fenébe, már a puszta gondolattól is forróság öntötte<br />
el az ágyékát.<br />
Fogait összeszorítva, összeszűkült szemmel méregette<br />
a cikornyás jeleket, amik a lány fél arcát borították. Azt<br />
jelentették, hogy ő az egyik legrosszabb az álszent<br />
árkádiaiak között.<br />
Egy Őrző.<br />
Ők voltak azok, akik annyival különbnek hitték<br />
magukat a katagariánál. Még ennél is rosszabb, hogy<br />
felesküdtek rá, hogy elfogják és ketrecbe zárják őket,<br />
mint az állatokat, hiszen az árkádiaiak azoknak tartották<br />
őket.<br />
<strong>Fury</strong>nek nehéz volt elhinni, hogy valaha is számított<br />
neki ez a nő. Akkoriban biztosan elvesztette a józan<br />
eszét.<br />
– Láttam, mit tettetek a Litariannal – szólalt meg <strong>Fury</strong><br />
mély torokhangon. – Nem akarjátok elmesélni, hogyan<br />
csináltátok<br />
Dare, akinek szeme kísértetiesen hasonlított Vane-ére,<br />
rámeredt.<br />
– Nem tudom, miről beszélsz.<br />
<strong>Fury</strong> gúnyos mosolyt villantott rá.<br />
– Ja, persze. És gondolom, csak egy italra ugrottatok<br />
be, hiszen ilyen elcseszett véletlenek mindig vannak. –<br />
Beleszagolt a levegőbe. – Ó, várjunk, mi is ez Lószar<br />
Igen, nagy lószart érzek.<br />
30
Sherrilyn Kenyon<br />
– Aha – köpte oda Dare. – Nem érezhetsz szarszagot<br />
ebben az olcsó alkoholtól, parfümfelhőtől és állatoktól<br />
bűzlő pöcegödörben.<br />
– Látod, ebben tévedsz. Én ebben a pöcegödörben<br />
élek. Specialitásom, hogy kiszúrom a szarszagot, és ez<br />
belőled árad, testvérem. Úgyhogy, ha a helyedben<br />
lennék, elmondanám, hogy mit csináltam, különben<br />
feladlak a Peltier medvéknek.<br />
Dare gúnyosan elhúzta a száját.<br />
– És mit fognak csinálni Tartaniuk kell magukat a<br />
„Ne onts vért!” törvényhez.<br />
– Az igaz, de az Omegrion három tagja is itt van, két<br />
másik pedig csak egy vonításnyira lakik. Összehívunk<br />
egy ülést, és... Alapjában véve, testvérem, baszhatod.<br />
– Nem, testvérem – utánozta a szót ironikusan Dare –,<br />
te baszhatod.<br />
<strong>Fury</strong>nek egy pislantásnyi ideje sem volt, mielőtt Dare<br />
előrántotta a fegyverét, és a fejére célzott. Abban a<br />
pillanatban kapta el Dare csuklóját, ahogy amaz tüzet<br />
nyitott. Dare karját magával rántva, kicsavarodva esett<br />
térdre.<br />
Mindenfelől sikítozás hallatszott.<br />
– Pisztoly! – kiáltotta valaki, és az emberek az ajtó<br />
felé rohantak.<br />
Angelia megragadta <strong>Fury</strong> torkát.<br />
– Nyomd a földre! – csattant Dare, ahogy próbálta<br />
kirángatni a kezét <strong>Fury</strong> szorításából.<br />
<strong>Fury</strong> azonban nem engedte el Dare karját. Ha<br />
megteszi, az a korcs meglövi azzal a valamivel, amivel az<br />
oroszlánokat is eltalálta.<br />
Angelia szorosan a nyaka köré fonta a kezét és<br />
fojtogatta.<br />
31
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Engedd el, <strong>Fury</strong>!<br />
Mielőtt válaszolhatott volna, szétválasztották őket.<br />
<strong>Fury</strong> megpróbált feltápászkodni, de valaki egy istenverte<br />
erőmezővel a földhöz szögezte. Dühében morogva<br />
kivetítette mágikus erejét. De ahelyett, hogy megtörte<br />
volna a szorítást, farkassá változott.<br />
Peltier Mamára ugatott, aki közéjük állt. De<br />
tapasztalatból tudta, hogy nem az ő erejét érzi. A baj az<br />
volt, hogy nem tudta, kiét.<br />
– Az én házamban senki nem tesz ilyet! – vicsorgott<br />
az asszony. – Mindhárman ki vagytok tiltva innen, és ha<br />
még egyszer meglátlak titeket a Szentélyben, megbánni<br />
sem lesz időtök, hogy bemerészkedtetek ide.<br />
– Megtámadott minket – mondta Dare. – Mi miért<br />
vagyunk kitiltva<br />
Dev felnyalábolta a földről.<br />
– Akárki, aki részt vesz küzdelemben, ki van tiltva. Ez<br />
a törvény.<br />
Colt sokkal finomabban emelte fel Angeliát.<br />
– Nem volt vérontás – vitatkozott a lány.<br />
Mama lebiggyesztette az ajkát.<br />
– Az nem számít. Majdnem felfedtétek a kilétünket az<br />
emberek előtt. Az a szerencsétek, hogy gyorsan távoztak.<br />
És most kifelé!<br />
<strong>Fury</strong> megpróbált újra emberré változni, hogy<br />
elmondja, mi folyik itt, de a mágikus ereje nem<br />
engedelmeskedett. Még a telepátiát sem tudta használni.<br />
Valószínűleg azért nem, mert valaki más ereje tartotta a<br />
földön.<br />
Fenébe!<br />
32
Sherrilyn Kenyon<br />
Dare rámeredt, és a hozzá intézett gesztusból <strong>Fury</strong><br />
kiolvashatta, hogy még nincs vége. Aztán ő és Angelia<br />
elmentek.<br />
– Ez rád is vonatkozik, Farkas – morgott Dev. – Max,<br />
engedd el.<br />
Az erőmező megszűnt.<br />
Végre képes volt felvenni emberi alakját. Bár meglett<br />
volna a nyilvános meztelenség nélkül is. Más Vérvadászokkal<br />
ellentétben, ő nem tudott egyszerre alakot<br />
váltani és a ruháit magára ölteni. Igazán nagyon utálom<br />
az erőmet...<br />
Ahogy kinyúlt, hogy összeszedje a ruháit, már a testén<br />
voltak. Zavartan körbepillantott, és tekintete találkozott<br />
Aimee-ével. A lány biccentett, hogy tudassa vele, ő volt,<br />
aki segített neki. Nyilván Fang mesélt <strong>Fury</strong> gyengéiről.<br />
Dev előrelépett.<br />
– Megyek már – mondta <strong>Fury</strong>. – De előtte hadd<br />
gratuláljak az ostobaságotokhoz. Épp most távozott az a<br />
két seggfej, aki elbánt az oroszlánokkal. Próbáltam<br />
kiszedni belőlük az infót.<br />
Dev szitkozódott.<br />
– Miért nem szóltál<br />
– Próbáltam. Legközelebb, mikor valakit a földhöz<br />
szögeztek, talán majd nem veszitek el a beszédkészségét.<br />
Max, a sárkány, a fejét rázta.<br />
– Azt gondoltam, csak sértegetni akarsz majd, amiért<br />
leszorítottalak. Általában ezt csinálod, amikor beszélsz<br />
velem.<br />
– Talán ezt is csináltam volna, ha nem lett volna ennél<br />
fontosabb mondanivalóm.<br />
Dev megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a<br />
figyelmet.<br />
33
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Erről az idősíkról valók<br />
– Nem.<br />
Mama bólintott. – Akkor itt kell lenniük valahol a<br />
városban. Nincs teli<strong>hold</strong>, nem tudnak utazni az időben.<br />
<strong>Fury</strong> is ezt szerette volna, de még valamit el kellett<br />
mondania régi barátjáról.<br />
– A nő Aristos, nincs a <strong>hold</strong>hoz kötve. Akármikor<br />
lehetnek, akárhol.<br />
Dev sóhajtott.<br />
– Hát, legalább az emberek elmentek, mielőtt valami<br />
természetelleneset láttak volna.<br />
– Ja, remek. – <strong>Fury</strong> becipzárazta a dzsekijét. – Most,<br />
ha megbocsátotok...<br />
– Hé!<br />
Devre pillantott.<br />
– Ettől még ki vagy tiltva innen.<br />
– Mintha érdekelne. – Ennél sokkal jobb helyekről is<br />
kitiltották már, és legalább ott voltak páran, akik tényleg<br />
törődtek vele... legalábbis néhány évig.<br />
Otthagyta őket anélkül, hogy hátranézett volna, és<br />
visszament az Ursulinesra. Az utca furcsamód csendes<br />
volt, főleg ha azt vesszük, hogy csak néhány perce<br />
menekült ki egy csomó sikoltozó ember az éjszakába.<br />
Nyilván nagyon felzaklatta őket az erőszak.<br />
De ez nem változtatott azon a tényen, hogy egy farkas<br />
nyomára kellett akadnia. A pontosítás kedvéért, két<br />
farkast kellett megtalálnia. A józan ész azt diktálta volna,<br />
hogy visszamenjen a falkához, és elmondja Vane-nek, mi<br />
történik.<br />
– Egész életemben ész nélkül éltem – gúnyolódott<br />
magán <strong>Fury</strong>. – Miért pont most kezdenék hallgatni rá<br />
34
Sherrilyn Kenyon<br />
Ahogy elérte a motorját, furcsa erőnyaláb futott végig<br />
a gerincén.<br />
Küzdelemre készen megfordult, de mielőtt<br />
megmozdulhatott volna, áramütés érte. Átkozódva a<br />
földre huppant. Fájdalom feszítette szét belülről, ahogy<br />
átváltozott farkassá, aztán emberré, aztán megint<br />
farkassá. Teljesen megbénult, míg a teste hiába próbálta<br />
valamelyik alakot fenntartani.<br />
Dare lassan odasétált hozzá, és keményen megrúgta a<br />
bordái közt.<br />
– Meg kellett volna halnod, <strong>Fury</strong>. Most azt fogod<br />
kívánni, bárcsak így lenne.<br />
<strong>Fury</strong> Dare felé akart ütni, de izmai nem<br />
engedelmeskedtek. Ha rátehetné a kezét vagy a mancsát<br />
arra a korcsra, széttépné a torkát.<br />
Angeliára nézett, és rokonszenvet látott az arcán, aztán<br />
Dare újra rálőtt. Hihetetlen fájdalom szaggatta, ahogy<br />
próbált tudatánál maradni.<br />
Vesztett ügy volt. Egy szempillantás alatt elsötétült<br />
előtte minden.<br />
– Mit csinálsz – kérdezte Angelia Dare-től.<br />
– Tudnunk kell, mennyit tud a kísérletünkről. És főleg<br />
azt kell tudnunk, kinek beszélt róla. Nem engedhetjük<br />
meg, hogy a titkunk napvilágot lásson.<br />
A lány meghunyászkodott, amint figyelte, hogy <strong>Fury</strong><br />
teste továbbra is alakot váltogat, emberből fehér farkas<br />
lett, és fordítva. Legalábbis addig csendben volt, míg<br />
Dare <strong>Fury</strong> nyakára nem tette a nyakörvet, ami emberi<br />
alakban tartotta. Mivel <strong>Fury</strong> természetes alakja farkas<br />
volt, emberi alakban tartani, különösen nappal, egyet<br />
jelentett azzal, hogy legyengítik. És az fájdalmas.<br />
35
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Angelia a fejét rázta, látva, mit művel Dare. – Tudod,<br />
hogy nem fog elárulni semmit.<br />
– Ebben nem lennék olyan biztos.<br />
Az a <strong>Fury</strong>, aki a lány emlékeiben élt, előbb meghalna,<br />
mint hogy eláruljon egy titkot, ráadásul rengeteg<br />
fájdalmat képes elviselni. Már gyerekként is sokkal<br />
erősebb volt mindenki másnál.<br />
– Miből gondolod, hogy igazad van<br />
– Abból, hogy át fogom adni a Sakálnak.<br />
Angelia élesen beszívta a levegőt a fenyegetés<br />
hallatán. Oscar sötét szívű sakál volt, inkább állat, mint<br />
ember.<br />
– Ő a bátyád, Dare.<br />
– Nekem nincs bátyám. Tudod, mit tett a katagaria a<br />
családommal. A nemzetségünkkel.<br />
Ez így volt. Angelia ott volt azon az éjszakán, mikor<br />
Dare katagari apja támadást intézett az árkádiaiak tábora<br />
ellen. Akkor még kisgyerek volt, és elrejtették, amikor a<br />
harc elkezdődött. Az anyja sárral kente be, hogy elfedje a<br />
szagát, aztán levitte a pincébe.<br />
Még most is látja maga előtt a farkasokat, amint<br />
megtámadták és megölték az anyját, míg ő rémülten<br />
figyelte az eseményeket a padló deszkarésein keresztül.<br />
Dare-nek igaza volt. Meg kellett védeniük az övéiket.<br />
Az állatokat meg kell fosztani a varázserejüktől, és el kell<br />
őket némítani, mint a veszett teremtményeket, amik<br />
valójában voltak.<br />
Még <strong>Fury</strong>t is.<br />
– Velem vagy – kérdezte Dare. Angelia bólintott.<br />
– Nem hagyom, hogy más gyerek is elszenvedje azt,<br />
amit én. Meg kell védenünk magunkat, akármibe kerül is.<br />
36
Sherrilyn Kenyon<br />
3. fejezet<br />
A<br />
ngelia a rögtönzött kis táborban járkált fel-alá,<br />
miközben azt hallgatta, hogy <strong>Fury</strong> sértegeti<br />
Oscart, míg Dare <strong>Fury</strong>t kínozza. Ehhez neki nem volt<br />
gyomra. Soha.<br />
Talán Dare-nek volt igaza. Talán nem kellene részt<br />
vennie a tesserában.<br />
Másrészről viszont harcos volt, párját ritkító<br />
képességekkel. Csatában nem habozott megsebesíteni<br />
vagy megölni az ellenfelét. Csak attól lett rosszul, ha<br />
olyat ütöttek, aki nem tudott visszaütni.<br />
Ő egy állat.<br />
A lánynak semmi kétsége sem volt afelől, hogy <strong>Fury</strong><br />
egy szempillantás alatt megölné őt. Testének minden<br />
porcikája tudta ezt, és mégis...<br />
Megremegett, ahogy <strong>Fury</strong> felüvöltött fájdalmában.<br />
37
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Egy perccel később Oscar jött ki, és a tábortűz felé<br />
sétált. Szó nélkül elment Angelia mellett, és egy vasrudat<br />
teremtett elő a semmiből.<br />
A lány homlokráncolva figyelte, ahogy a férfi a tűzbe<br />
helyezi az eszközt.<br />
– Mit csinálsz<br />
– Azt gondoltam, egy kis sütögetés talán megoldja a<br />
nyelvét.<br />
Angeliát hányinger kerülgette.<br />
Dare jött feléjük a sátorból, arcán ugyanolyan<br />
undorral.<br />
– Én azt mondom, told csak fel a seggébe, míg<br />
beszélni nem kezd.<br />
Oscar nevetett.<br />
A lány elborzadva állt ott, míg a másik kettő vissza<br />
nem indult a sátorba.<br />
– Nem! – mondta komoran.<br />
Oscar meglengette előtte a vasat.<br />
– Állj el az útból.<br />
– Nem – mondta újra a lány. – Ez nem jó. Úgy<br />
viselkedtek, mint ők.<br />
Dare arckifejezése rideg volt és kegyetlen.<br />
– Megvédjük a mieinket.<br />
De ez nem védelmezés, hanem brutalitás volt. Angelia<br />
ezt képtelen volt elviselni, így másik taktikával<br />
próbálkozott.<br />
– Hadd kérdezzem ki én.<br />
– Miért – kérdezte homlokát ráncolva Dare. – Ahogy<br />
már mondtad, úgysem fog beszélni.<br />
A lány, haragját féken tartva, a sátor felé intett.<br />
– Órák óta ütitek, és nem jutottunk előrébb. Hadd<br />
próbáljam meg másképp. Mit árthat az<br />
38
Sherrilyn Kenyon<br />
Oscar visszahelyezte a vasat a tűzbe.<br />
– Amúgy is ennem kell valamit. Míg befejezem, a<br />
tiéd, de aztán megint én jövök.<br />
A másik kettő ügyet sem vetett rá, amint Angelia<br />
elfordult tőlük, és belépett a sátorba. A látványtól földbe<br />
gyökerezett a lába. <strong>Fury</strong> még mindig emberi alakban<br />
feküdt a földön, kicsavart kezét a háta mögött<br />
összekötözték. Egy másik kötél a lábát hurkolta át<br />
szorosan. Meztelen testét annyi kék-zöld folt és vágás<br />
éktelenítette, hogy a lány alig ismert rá.<br />
A számtalan sérülés, és hogy emberi alakban kellett<br />
lennie, biztosan gyötrelmes volt <strong>Fury</strong> számára.<br />
Akárhányszor megsebesültek, visszaváltoztak eredeti<br />
alakjukba. Angelia ember volt. De <strong>Fury</strong>...<br />
Farkas.<br />
Ezt próbálta észben tartani, amint letérdelt mellé.<br />
A férfi fenyegetően morgott, míg fel nem nézett és<br />
össze nem kapcsolódott a tekintetük. A sötéttürkiz<br />
szempárban tükröződő gyötrődéstől a lány összerezzent.<br />
És ahogy lejjebb siklott a tekintete, meglátta a <strong>Fury</strong><br />
mellkasán lévő heget. Az ő késszúrásának a helyét.<br />
Bűntudat hasított belé – soha nem kellett volna ezt<br />
tennie.<br />
– Miért nem fejezed be a munkát – kérdezte <strong>Fury</strong><br />
ellenségesen.<br />
– Nem akarunk bántani.<br />
A férfi keserűen felnevetett.<br />
– A sérüléseim és a szemükben csillogó jókedv mást<br />
mondanak.<br />
Angelia hátrasimította <strong>Fury</strong> haját, és észrevette a<br />
szemöldöke felett éktelenkedő vágást. Vér szivárgott az<br />
orrából és az ajkából.<br />
39
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Sajnálom.<br />
– Mindannyian sajnálkozunk valami miatt. Miért nem<br />
viselkedsz egyszer állatként és ölsz meg – A lányra<br />
meredt. – Akár meg is teheted. Szart sem fogok mondani<br />
nektek.<br />
– Tudnunk kell, mi történt az oroszlánnal.<br />
– Menj a pokolba.<br />
– <strong>Fury</strong>...<br />
– Ne merd a szádra venni a nevemet! Én csak egy állat<br />
vagyok a szemetekben. Hidd el, ezt nagyon is<br />
megértettem négyszáz évvel ezelőtt, amikor<br />
agyonvertetek, aztán kidobtatok meghalni.<br />
– <strong>Fury</strong>...<br />
A férfi úgy ugatott rá, mint egy farkas.<br />
– Abbahagynád<br />
De <strong>Fury</strong> továbbra is farkashangokat hallatott. Angelia<br />
sóhajtva megrázta a fejét.<br />
– Nem csoda, hogy ütlegelnek.<br />
<strong>Fury</strong> fogát vicsorítva morgott, majd ugatott. Semmi<br />
emberi nem volt abban a hangban, sem a viselkedésében.<br />
Angelia hátrébb lépett.<br />
Abban a pillanatban, hogy eltávolodott tőle, <strong>Fury</strong><br />
összeroskadt és elhallgatott. Némán feküdt. Vajon<br />
meghalt<br />
Nem, mozgott a mellkasa. Halk lélegzése is<br />
hallatszott. Ahogy figyelte őt, Angelia gondolatai a<br />
múltba kalandoztak ahhoz a fiatalemberhez, aki egyszer a<br />
barátja volt. Annak ellenére, hogy a fiú négy évvel<br />
fiatalabb volt nála, valami megfogta benne Angeliát.<br />
Míg Dare mindig dölyfös volt és hatalmaskodó, <strong>Fury</strong>t<br />
körbelengte valamiféle sebezhetőség, ami arra késztette a<br />
lányt, hogy védelmezze. Ráadásul soha nem kezelte őt<br />
40
Sherrilyn Kenyon<br />
alsóbbrendűként. Úgy tekintett rá, mint társára és<br />
bizalmasára.<br />
– Én leszek a családod, <strong>Lia</strong>.<br />
Ezek a szavak gyakran eszébe jutottak. Ez volt <strong>Fury</strong><br />
fogadalma, amikor megtudta, hogy Angelia családját<br />
megölte a katagaria. Az ő apjának a falkája.<br />
– Soha többé nem engedem, hogy a farkasok<br />
bántsanak. Esküszöm.<br />
Erre ő félreállt ma reggel, amikor <strong>Fury</strong>t könyörtelenül<br />
megkínozták.<br />
Ez semmi ahhoz képest, amit legutóbb tettél vele.<br />
Így volt. Akkor sem állt mellé, és a férfi akkor sokkal<br />
rosszabbul járt, mint most.<br />
– <strong>Fury</strong> – próbálkozott újra. – Mondd el, amit tudnunk<br />
kell, és megígérem, hogy vége lesz.<br />
<strong>Fury</strong> felemelte a fejét, és ádáz pillantást lövellt felé.<br />
– Én nem árulom el a barátaimat.<br />
– Ne merd ezt mondani nekem. A népemet védtem,<br />
amikor megtámadtalak.<br />
<strong>Fury</strong> hitetlenkedő horkantást hallatott.<br />
– Tőlem Ők az én népem is voltak.<br />
Angelia tagadóan rázta a fejét.<br />
– Neked nincs néped. Te állat vagy.<br />
A férfi gonosz vicsorgásba torzította ajkát.<br />
– Bébi, ha kioldozol, megmutatom neked, mennyire<br />
állati a bennem élő ember. Higgy nekem, ő sokkal<br />
kegyetlenebb, mint a farkas.<br />
– Én mondtam neked – szólalt meg Oscar, amint<br />
csatlakozott hozzájuk a sátorban. A vörösen izzó vassal a<br />
bejárat felé legyintett. – Ki kéne menned. Nehezen<br />
viselnéd az égett hús szagát.<br />
41
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Angelia látta a rémületet <strong>Fury</strong> szemében, amint a férfi<br />
próbált eliszkolni.<br />
Oscar megragadta a hajánál fogva, és megfordította.<br />
<strong>Fury</strong> feléje rúgott, de nem sokat tehetett, hisz össze volt<br />
kötözve. Mégis csodálatra méltó bátorsággal küzdött.<br />
– Menj ki – mondta Dare a sátorba lépve.<br />
Amint Angelia elindult a nyílás felé, <strong>Fury</strong> olyan erős<br />
és fájdalmas vonítást hallatott, hogy a lány szíve majd'<br />
megszakadt tőle. Hátrafordulva látta, hogy Oscar <strong>Fury</strong><br />
bal csípőjének nyomta a vasat, és az gyomorforgató bűz<br />
kíséretében égette a férfit.<br />
Helyes vagy helytelen, nem hagyhatta, hogy ezt<br />
tegyék vele.<br />
Ellökte Dare-t az útból, aztán elrúgta Oscart <strong>Fury</strong><br />
mellől. Mielőtt észbe kaptak volna, Angelia letérdelt<br />
<strong>Fury</strong> mellé, és a vállára tette a kezét. Mágikus erejét<br />
használva kivitte magukat a sátorból, és távolabb, a<br />
mocsárban kötöttek ki, ahol tábort vertek. Mivel nem<br />
ismerte annyira a területet, ez tűnt a legbiztonságosabb<br />
helynek.<br />
Amikor <strong>Fury</strong> ránézett, tekintetében nem volt hála.<br />
Csak olyan hatalmas düh és gyűlölet, hogy szinte<br />
perzselte a lányt.<br />
– És most mit fogsz csinálni Itt hagysz az<br />
aligátoroknak vacsorára<br />
– Azt kéne tennem.<br />
Ehelyett megjelenített egy kést, és elvágta <strong>Fury</strong><br />
kötelékeit.<br />
<strong>Fury</strong> döbbenten figyelte. – Miért segítesz nekem<br />
– Nem tudom. Biztosan elment az eszem.<br />
A férfi letörölte a vért az arcáról, amint Angelia<br />
levágta a kötelet a lábáról is.<br />
42
Sherrilyn Kenyon<br />
– Jó lett volna, ha korábban megy el az eszed.<br />
A lány megdermedt, észrevéve a friss hólyagot <strong>Fury</strong><br />
csípőjén, ahová a sakál az izzó vasat nyomta. Nagyon<br />
fájhatott.<br />
– Annyira sajnálom.<br />
<strong>Fury</strong> megragadta a nyakörvet és letépte. Angelia<br />
elcsodálkozott. Senki nem képes eltávolítani magáról a<br />
nyakörvet. Senki.<br />
– Ezt hogy csináltad<br />
<strong>Fury</strong> ajkát biggyesztve nézett rá.<br />
– Sok mindent meg tudok tenni, ha nem bénítanak<br />
meg sokkolóval.<br />
Angelia ott akarta hagyni, de mielőtt megtehette<br />
volna, <strong>Fury</strong> a nyaka köré illesztette a nyakörvet. Erejét<br />
felhasználva, sikítva próbált megszabadulni tőle, vagy<br />
akár megtámadni <strong>Fury</strong>t.<br />
Hasztalan volt.<br />
– Megmentettelek!<br />
– Baszd meg! – vicsorgott a férfi. – Ott sem lettem<br />
volna, ha ti ketten nem ugrotok nekem az éjjel. Örülj,<br />
hogy nem viszonzom a szívességet.<br />
A lányt páni félelem kerítette hatalmába, amint<br />
felismerte, hogy <strong>Fury</strong> bármit megtehet vele, ő pedig<br />
képtelen védekezni.<br />
– Mit akarsz csinálni<br />
Az arcán nyoma sem volt kegyelemnek.<br />
– Szét kellene tépnem a torkodat. De szerencsédre, én<br />
csak egy ostoba állat vagyok, és nem gyilkolok<br />
bosszúból. – Erősen megszorította a lány karját. – Hogy<br />
ölök-e azért, hogy megvédjem magam és a falkámat, más<br />
lapra tartozik. Jobb lesz, ha ezt észben tartod.<br />
43
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Ahogy Angelia válaszra nyitotta a száját, <strong>Fury</strong> a<br />
mocsárból Vane hatalmas, viktoriánus házába teleportálta<br />
magukat.<br />
Vane párja a nappaliban állt, a kanapé mellett, amin a<br />
kisfiuk szunyókált. Bride magas, vöröslő hajú, bájosan<br />
telt idomú nő volt, és azon pár ember közé tartozott,<br />
akikben <strong>Fury</strong> igazán megbízott. Az asszony farkasszerű<br />
vakkantást hallatott, aztán megfordult, hogy háttal legyen<br />
nekik.<br />
– Te jó ég, <strong>Fury</strong>, figyelmeztess, ha meztelenül akarsz<br />
megjelenni.<br />
– Ne haragudj, Bride – szólt <strong>Fury</strong>, miközben próbált<br />
nem elájulni. De ez, sérüléseit tekintve, nagy<br />
erőfeszítésébe került.<br />
– Mi történt veled<br />
Hátranézett a válla felett, és a bátyját, Vane-t látta meg<br />
az ajtóban. Válaszolni akart, de erejének elvonása a<br />
sérülésekkel együtt több volt, mint amit el tudott viselni.<br />
Zúgott a füle.<br />
Mikor magához tért, megint farkas alakban volt, és<br />
erőt vett rajta a kimerültség.<br />
– Ne hagyd, hogy megszökjön, és ne vedd le róla a<br />
nyakörve - vetítette ki gondolatait Vane-nek, mielőtt újra<br />
elsötétült előtte a világ.<br />
Angelia elugrott a farkassá változott <strong>Fury</strong> mellől.<br />
Mikor rájött, hogy <strong>Fury</strong> eszméletlen, elindult az ajtó felé,<br />
de egy férfi, aki ijesztően hasonlított Dare-re,<br />
megállította. Ez a fickó azonban sokkal félelmetesebb<br />
volt – sokkal jóképűbb is.<br />
– El kell mennem.<br />
A férfi elnézett mellette, és a kanapénál álló nőhöz<br />
beszélt.<br />
44
Sherrilyn Kenyon<br />
– Bride, fogd a babát, és menjetek fel az emeletre. –<br />
Hangja parancsoló volt, ugyanakkor lágy és védelmező<br />
is.<br />
Hallotta, hogy a nő elmegy – nem kérdőjelezte meg a<br />
férfi utasítását.<br />
Amint egyedül maradtak, a férfi összeszűkítette<br />
hátborzongató mogyoró-zöld szemét, ami inkább farkasé<br />
volt, mintsem emberé.<br />
– Mit csinálsz itt, és mi történt az öcsémmel<br />
Angelia oldalra billentette a fejét a kérdés hallatán. Az<br />
illata... eltéveszthetetlen volt.<br />
– Árkádiái vagy. Egy Őrző, akárcsak én.<br />
De a férfi, nem úgy, mint ő, elrejtette az arcán lévő<br />
jelet, ami azt mutatta, hogy ugyanahhoz a szent és ritka<br />
fajtához tartozik.<br />
Vane lebiggyesztette az ajkát.<br />
– Nem vagyok olyan, mint te. Én a katagariához és az<br />
öccseimhez vagyok hű. Ő azt mondta, tartsalak itt, és én<br />
ezt fogom tenni.<br />
Harag hasított Angeliába. Semmiképpen nem akart ott<br />
maradni.<br />
– Vissza kell mennem a nemzetségemhez.<br />
A férfi megrázta a fejét, arcán eltökéltség tükröződött.<br />
– A testvérem nemzetségéhez tartozol, ami azt jelenti,<br />
hogy a halálos ellenségem vagy. Addig nem mész el<br />
innen, míg <strong>Fury</strong> meg nem engedi. – Ezzel ellépett<br />
mellőle, és <strong>Fury</strong>hez sétált.<br />
Angelia megrémült.<br />
– Elrabolsz<br />
Vane könnyedén felemelte <strong>Fury</strong>t a földről. Ez nem kis<br />
mutatvány volt, a farkas méretét tekintve.<br />
45
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Az anyám elrabolta a páromat, és a középkori<br />
Angliába vitte, ahol a nemzetség férfi tagjai<br />
megpróbálták megerőszakolni. Örülj, hogy nem<br />
viszonzom ezt a szívességet.<br />
Ezek a szavak kísértetiesen hasonlítottak arra, amit<br />
<strong>Fury</strong> mondott neki, és ettől megborzongott.<br />
– Én csak haza akarok menni.<br />
– Itt biztonságban vagy. Senki nem fog bántani...<br />
Hacsak nem próbálsz elmenni. – Ezzel megfordult, és<br />
felcipelte <strong>Fury</strong>t azon a lépcsőn, amin pár perccel<br />
korábban az asszony is felment.<br />
Angelia addig figyelte, míg el nem tűnt a szeme elől,<br />
aztán az ajtóhoz futott. Csak három lépést tett, mikor<br />
három farkas jelent meg előtte. Vicsorogva és odaodakapva<br />
elálltak az útját.<br />
Katagaria.<br />
Angelia meg tudta állapítani a szagukból. A<br />
farkasszag keveredett az emberivel és a mágiával. Nappal<br />
volt, ami azt jelentette, hogy nehéz lett volna emberi<br />
alakban megjelenniük. Nem lehetetlen, de bonyolult,<br />
főleg, ha fiatalok vagy tapasztalatlanok voltak.<br />
Megpróbált előrenyomulni, de az állatok<br />
megakadályozták.<br />
– Tedd, amit Vane mondott. – Megfordult, és<br />
megfagyott rémületében. Ez a farkas emberi alakban<br />
annyira hasonlított Dare-re, hogy az ikertestvére lehetett<br />
volna. – Te ki vagy<br />
– Fang Kattalakis, és jobban teszed, ha imádkozol az<br />
istenhez, akit tisztelsz, hogy <strong>Fury</strong>nek ne legyen semmi<br />
baja. Ha a testvérem meghal, széttéplek. – Ránézett a<br />
farkasokra. – Őrizzétek. – Aztán visszaváltozott farkassá,<br />
és felszaladt az emeletre.<br />
46
Sherrilyn Kenyon<br />
Angelia lassan hátrált a nappaliban. Észrevett egy<br />
másik kifelé vezető ajtót, és elindult felé, de csak még<br />
több farkassal találta szembe magát.<br />
Félelem hasított belé, mert feltört benne az emlék,<br />
hogy védtelen gyerekként végignézte, amint a farkasok<br />
elpusztítják az édesanyját. Újra és újra hallotta a<br />
sikolyokat, és átélte azt a rémálmot, ahogy darabokra<br />
szaggatják a szüleit. Megpróbált a farkasok közé csapni,<br />
de a nyakörv miatt nem tudta használni az erejét.<br />
A kegyelmükre volt bízva.<br />
– Vissza – vicsorgott, egy lámpát hajítva egyikükre. A<br />
többiek ugatva-morogva köröztek körülötte. Elakadt a<br />
lélegzete, ahogy úrrá lett rajta a félelem. Meg fogják ölni!<br />
Vane megtorlásra szomjazott, amint észrevette a mély<br />
sebeket <strong>Fury</strong> testén.<br />
– Mi történt<br />
Megfordult, és Fanget pillantotta meg az ajtóban.<br />
– Úgy néz ki, az árkádiaiak elvitték és buliztak vele<br />
egy kicsit.<br />
Fang orrcimpái kitágultak.<br />
– Láttam lent az egyik szajhájukat. Akarod, hogy<br />
megöljem<br />
– Nem.<br />
Vane a homlokát ráncolta, ahogy meghallotta <strong>Fury</strong><br />
hangját a fejében. <strong>Fury</strong> kinyitotta a szemét és ránézett.<br />
– Hol van a lány<br />
– Lent. A falka vigyáz rá.<br />
<strong>Fury</strong> azonnal emberré változott.<br />
– Ezt nem teheted.<br />
– Miért<br />
47
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– A szüleit a mi falkánk ölte meg. A szeme láttára<br />
tépték szét őket, mikor még csak hároméves volt. Be fog<br />
pánikolni.<br />
Mielőtt Vane válaszolhatott volna, <strong>Fury</strong> eltűnt.<br />
Angelia továbbra is a farkasok felé csapkodott a törött<br />
lámpával, ahogy azok egyre közelebb kerültek hozzá.<br />
Rémületében sikítani akart, de a hang megakadt a torkán.<br />
Csak vért látott maga körül, és ugyanazt a félelmet élte<br />
át, amit azon az éjszakán, amikor a szülei sikolyai<br />
visszhangzottak a fülében.<br />
Nem tudott lélegezni, sem gondolkodni.<br />
A következő pillanatban valaki megragadta hátulról.<br />
Megfordult, próbálta megütni az új támadót, aztán<br />
megfagyott, ahogy meglátta, hogy <strong>Fury</strong> áll ott emberi<br />
alakban.<br />
Gyengéd érintéssel kivette a kezéből a lámpát, és a<br />
földre helyezte. Arckifejezése higgadt volt, szeme<br />
kifejezéstelenül csillogott.<br />
– Nem engedem, hogy bántsanak – mondta<br />
nyugtatólag. – Nem felejtettem el az ígéretemet.<br />
Zokogás tört fel Angeliából, ahogy a férfi magához<br />
húzta.<br />
<strong>Fury</strong> szitkozódott, amiért a lány így reszketett a<br />
karjaiban. Még soha nem látott senkit ilyen állapotban, és<br />
ettől dühös lett.<br />
– Vissza – ugatott a többiekre. – Úgy viselkedtek,<br />
mint a kibaszott emberek. – A kegyetlenségükön<br />
mérgelődve felvezette Angeliát az emeletre.<br />
– Nincs szükségem a segítségedre – morrant rá a lány.<br />
48
Sherrilyn Kenyon<br />
De <strong>Fury</strong> észrevette, hogy nem húzódott el. – Higgy<br />
nekem, jól tudom, hogy hajlandó vagy hidegvérrel<br />
leszúrni és megölni bárkit.<br />
Angelia megszédült a nyers szavak hallatán, amiket<br />
jól megérdemelt ellenségesség színezett. Igaza volt. <strong>Fury</strong><br />
fegyvertelen volt, amikor rátámadtak, és ő otthagyta,<br />
kiszolgáltatva családja brutalitásának.<br />
Szégyen és rémület töltötte el.<br />
– Most miért mentettél meg<br />
– Egy kutya vagyok, emlékszel Hűségesek vagyunk,<br />
még ha ostobaság is.<br />
Angelia tagadólag megrázta a fejét.<br />
– Farkas vagy.<br />
– A legtöbb embernek az ugyanaz. – Megállt egy ajtó<br />
előtt, és bekopogott.<br />
Egy női hang szólt, hogy bemehetnek.<br />
<strong>Fury</strong> kinyitotta az ajtót, és belökte rajta a lányt.<br />
– Én vagyok az, Bride. Még mindig meztelen vagyok,<br />
szóval nem maradok sokáig. Ő Angelia. Nem igazán van<br />
oda a farkasokért, úgyhogy azt gondoltam, talán<br />
szívesebben lenne veled... ha nem gond.<br />
Bride a kisbabát a karjában tartva felemelkedett a<br />
hintaszékéről.<br />
– Jól vagy, <strong>Fury</strong><br />
Angelia jól látta a kimerültséget a férfi arcán, és csak<br />
halvány elképzelései voltak arról, milyen fájdalmai<br />
lehetnek. Mégis eljött érte...<br />
Ez elképesztő volt.<br />
– Igen – válaszolta <strong>Fury</strong> feszülten –, de muszáj<br />
lefeküdnöm és pihennem egy kicsit.<br />
– Menj aludni, kedves.<br />
49
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
<strong>Fury</strong> habozott, majd olyan barátságtalan pillantással<br />
meredt Angeliára, hogy a lány a lelke mélyéig<br />
beleborzongott.<br />
– Ha bántod, ha akár csak úgy nézel rá, hogy azzal<br />
megsérted, istenemre mondom, lemészárollak, mint az<br />
állatokat a vágóhídon, és nincs az az erő, ami<br />
megmenthetne. Megértetted<br />
Angelia bólintott.<br />
– Nem viccelek – figyelmeztette újra <strong>Fury</strong>.<br />
– Tudom, hogy nem.<br />
<strong>Fury</strong> biccentett, aztán becsukta az ajtót.<br />
Angelia megfordult, és látta, hogy Bride közeledik<br />
felé. A kisgyermeket még mindig a karjában tartva szó<br />
nélkül elment mellette, és kinyitotta az ajtót. <strong>Fury</strong> megint<br />
farkas alakban volt, és a folyosón feküdt. Nyilván<br />
azonnal összeesett, ahogy magára maradt.<br />
Bride részvéttelt arccal letérdelt mellé, és egyik kezét<br />
<strong>Fury</strong> fehér szőrébe mélyesztette. – Vane<br />
A férfi megjelent mellette a folyosón.<br />
– Mi a fenét csinál itt Lent kerestem.<br />
– Megkért, hogy vigyázzak Angeliára.<br />
Vane undok pillantással nézett a lányra. – Miért<br />
– <strong>Fury</strong> azt mondta, hogy megijedt, és inkább velem<br />
lenne. Mi folyik itt<br />
Vane arca ellágyult, ahogy a párjára pillantott. Az<br />
iránta érzett szerelme nagyon is nyilvánvaló volt, és ez<br />
megérintette Angelia szívét. Soha férfi nem nézett még rá<br />
ilyen gyengéden.<br />
Vane hátrasimított egy hajtincset az asszony arcából,<br />
aztán az alvó kisfiú fejére tette a kezét.<br />
– Én sem tudom, szívem. <strong>Fury</strong> mindig többet mond el<br />
neked, mint nekem. – Angeliára vetette tekintetét, ami<br />
50
Sherrilyn Kenyon<br />
most hideg volt és halálos. – Figyelmeztetlek, ha bármi<br />
történik a párommal vagy a fiammal a jelenlétedben,<br />
elkapunk, és annyi apró darabra szaggatunk, hogy soha<br />
nem szedegetnek össze.<br />
Angelia megmerevedett.<br />
– Én nem vagyok állat. Nem vadászom az emberek<br />
családjára, hogy visszavágjak nekik.<br />
Vane kimérten válaszolt.<br />
– Higgy nekem, kislány Az állatok nem támadnak és<br />
öldökölnek bosszúból. Ez tisztán emberi tulajdonság.<br />
Úgyhogy ebben az esetben jobban teszed, ha állatként<br />
viselkedsz, és az életed árán is megvéded Bride-ot. Mert<br />
megöllek, ha akár csak egy papír éle is megvágja a<br />
jelenlétedben…<br />
Angelia viszonozta a fenyegető tekintetet. Ha azt<br />
gondolja, hogy megtámadhatja, rá fog jönni, hogy ő sem<br />
puhány. Kiképzett harcos volt, és nem adja könnyen<br />
magát.<br />
– Tudod, kezdem nagyon unni, hogy mindenki<br />
fenyeget.<br />
– Ez nem fenyegetés. Csak leszögeztem egy tényt.<br />
Angelia ellenségesen meredt rá, a legszívesebben a<br />
torkának ugrott volna. Bárcsak ne lenne rajta a nyakörv!<br />
– Rendben, srácok – szólalt meg Bride. – Elég ebből.<br />
Te – mondta Vane-nek – tedd ágyba <strong>Fury</strong>t, és<br />
gondoskodj róla. – Felállt és Angeliához ment. – Te<br />
pedig gyere velem, és megígérem, hogy nem foglak<br />
fenyegetni, hacsak nem teszel valamit, amivel<br />
kiérdemled.<br />
Vane harsányan nevetett.<br />
– És ezt tartsd észben, mert annak ellenére, hogy<br />
ember, kiütötte az anyámat, és bezárta egy ketrecbe. Ne<br />
51
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
hagyd, hogy az emberiessége megtévesszen. Ugyanolyan<br />
gonosz tud lenni, mint ők, ha úgy adódik.<br />
Bride csókot dobott felé, közben egyik kezével fiát<br />
ringatta.<br />
– Csak ha téged vagy a kicsit védelmezem, szívem.<br />
Most vidd az ágyba Bolyhoskát. Mi megleszünk.<br />
Angelia hátrébb lépett, hogy beengedje Bride-ot a<br />
gyerekszobába. A halványkék falat mackók és csillagok<br />
díszítették. Az asszony egy kék-fehér kiságyba tette a<br />
babát, aztán felhúzta a rácsot.<br />
Angelia kényelmetlen érzések közepette keresztbe<br />
fonta a karját.<br />
– Mennyi idős a fiad<br />
– Kétéves. Tudom, hogy ki kellene vennem a rácsos<br />
ágyból, de sokat mozgolódik álmában, és még nem<br />
készültem fel rá, hogy mi lesz, ha véletlenül leesik róla.<br />
Butaság, igaz<br />
Angelia visszatartott egy mosolyt Bride aggodalma<br />
hallatán.<br />
– Sohasem butaság megvédeni a családodat.<br />
– Nem, tényleg nem – sóhajtott Bride, ahogy<br />
megsimogatta a kicsi fekete haját. Megfordult és ránézett<br />
Angeliára. – Szóval elmondod, mi folyik itt<br />
Angelia azt fontolgatta, jó ötlet-e ez. Hogy elmondja<br />
neki, hogyan segédkezett <strong>Fury</strong> elrablásában, majd<br />
félreállt, míg a tessera másik két tagja könyörtelenül<br />
megkínozta, nem tűnt díjnyertes megoldásnak.<br />
Inkább öngyilkosság lenne, ha figyelembe vesszük<br />
ezeknek az „embereknek” a természetét.<br />
– Nem igazán tudom, hogyan válaszoljak erre.<br />
Bride szeme összeszűkült.<br />
– Akkor biztos te vagy az egyik, aki bántotta.<br />
52
Sherrilyn Kenyon<br />
– Nem – válaszolt Angelia ingerülten. – Én nem<br />
kínoztam. Senkivel nem tennék ilyet.<br />
Bride gyanakodva félrebillentette a fejét.<br />
– De hagytad, hogy megtörténjen.<br />
Okosabb volt, mint Angelia szerette volna.<br />
– Megállítottam őket.<br />
– Mennyi idő múlva <strong>Fury</strong> elég rossz bőrben van, és<br />
tudom, mennyi pusztítást képes elviselni, és még mindig<br />
állva marad és küzd tovább. Ahhoz, hogy így ki legyen<br />
ütve… valaki jó ideig verhette.<br />
Angelia szégyenkezve elfordította a tekintetét.<br />
Valójában az, hogy nem avatkozott közbe korábban,<br />
mélyebben érintette, mint gondolta volna. Milyen ember<br />
az, aki félreáll, míg kínoznak valakit Különösen azt, akit<br />
valaha barátnak nevezett.<br />
Eddigi életében most már kétszer is hagyta, hogy<br />
csaknem megöljék <strong>Fury</strong>t, és nem tett semmit a<br />
védelmében.<br />
Kicsit sem volt jobb, mint az állatok, akiket gyűlölt, és<br />
lényének ezt a részét jobban megvetette, mint őket.<br />
– Rendben, nem vagyok rá büszke. Már korábban<br />
tennem kellett volna valamit, tudom. De megállítottam<br />
őket, hogy ne bántsák tovább.<br />
– Csak ésszerűsíted a kegyetlenségedet.<br />
Angelia összeszorította a fogát.<br />
– Nem ésszerűsítek semmit. Hogy őszinte legyek,<br />
csak haza akarok menni. Nem szeretem ezt az idősíkot,<br />
és nem szeretek itt lenni az ellenségeimmel.<br />
Bride nem kegyelmezett neki.<br />
– Én pedig azt nem szeretem, ami <strong>Fury</strong>vel történt, de<br />
míg nem tudok meg erről többet, nem vagyunk<br />
ellenségek. Ebben a pillanatban csak te vagy<br />
53
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
barátságtalan. Mondtam <strong>Fury</strong>nek, hogy a társaságod<br />
leszek, és pont ezt teszem. Itt nincs ellenségeskedés.<br />
Angelia harapós pillantást villantott rá a leereszkedő<br />
hangnem miatt.<br />
– Fogalmad sincs, hogy ez milyen érzés.<br />
– Várjunk csak... – szólt gúnyos mosollyal Bride. –<br />
Épp a saját dolgommal voltam elfoglalva, mikor Bryani<br />
utánam küldött egy démont, ide, az én idősíkomra, aki<br />
elvitt hozzá a középkori Angliába. Akkoriban azt sem<br />
tudtam, hogy ilyen lehetséges. Amikor ott voltam,<br />
mindenki fenyegetőzött, akivel csak találkoztam,<br />
miközben én abszolúte soha semmit nem követtem el<br />
ellenük. És Dare Kattalakis is egy volt közülük. Aztán a<br />
nemzetség férfi tagjai megpróbáltak megerőszakolni<br />
csupáncsak azért, mert Vane párja vagyok... Ja, várj,<br />
miket is beszélek Akkor még át sem estünk a párosodási<br />
szertartáson. Nem másért akartak megtámadni, csak<br />
azért, mert viseltem a jegyét. Szóval úgy gondolom, van<br />
egy kis fogalmam róla, hogyan érezheted itt magad. És a<br />
saját védelmünkben mondom, téged nem bántalmaz<br />
senki.<br />
Angelia eltávolodott tőle. Amiről Bride beszélt, négy<br />
éve történt. És bár ő nem vett részt benne, a többiektől<br />
tudta, mennyi kárt akartak okozni ennek a nőnek, és ettől<br />
ő is rosszul volt.<br />
– Én nem voltam ott, amikor ezt tették veled. Akkor<br />
őrjáraton voltam, csak később hallottam róla.<br />
– Ja, hát az remek. Nekem viszont elképesztően<br />
megrázó volt. És biztosíthatlak róla, hogy a tieiddel<br />
ellentétben, ebben a házban nincs egyetlen farkas sem,<br />
amelyik megtámadna, hacsak te magad nem provokálod.<br />
54
Sherrilyn Kenyon<br />
Angelia gúnyosan felnevetett az arroganciája és<br />
naivitása hallatán.<br />
– Te ember vagy. Hogy bízhatod az életedet állatokra<br />
Nem érted, milyen vadak<br />
Bride vállat vont.<br />
– Az apám állatorvos. A legkülönfélébb állatok között<br />
nőttem fel. Voltak vadak és szelídek, tollasok, szőrösök,<br />
pikkelyesek és mások. És hogy őszinte legyek, sokkal<br />
kiszámíthatóbbnak tartom őket, mint bármelyik embert.<br />
Nem támadnak hátba, nem árulnak el és nem hazudnak.<br />
Egész életemben nem találkoztam olyan állattal, amelyik<br />
megbántott vagy megríkatott volna valamilyen tettével.<br />
– Tekintsd magad szerencsésnek – mondta megvetően<br />
Angelia. – Én láttam, ahogy a szüleimet élve falja fel az a<br />
falka, amelyik a házadban van a kisgyerekeddel. A<br />
szüleim vére a deszkapadló résein át csöpögött a fejemre,<br />
míg én ott reszkettem a félelemtől, nehogy széttépjenek.<br />
A bölcsőre nézett, ahol Bride fia szunyókált békésen,<br />
és nem is volt tudatában, mekkora veszélyben van az<br />
édesanyja ostobasága miatt.<br />
– Csak egy évvel voltam idősebb a fiadnál, mikor ez<br />
történt. A szüleim az életüket adták értem, én pedig<br />
végignéztem az egészet. Úgyhogy meg kell bocsátanod<br />
nekem, amiért nehezemre esik jót feltételezni olyan<br />
állatokról, amelyek nincsenek ketrecben vagy nem<br />
halottak.<br />
– Igazán kíváncsi vagy, mi az, ami provokálhatta az<br />
állatokat, ugye<br />
Angelia megfordult a mély, mennydörgésszerű hang<br />
hallatán, amitől kirázta a hideg. Ez a férfi jó egy fejjel<br />
magasabb volt nála, és negatív erő áradt minden<br />
pórusából.<br />
55
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Fekete farmert, hozzáillő motoros csizmát és rövid<br />
ujjú pólót viselt, ami egy tökéletesen megformált férfi<br />
testét láttatta. Bal fülcimpájában hosszú, ezüstkardot<br />
formázó fülbevaló fityegett, amelynek markolata egy<br />
halálfej volt.<br />
Ahogy Angelia testét fürkészte, ajka gúnyos vigyorba<br />
torzult, s ettől kecskeszakálla még baljóslatúbban hatott.<br />
Vállig érő fekete haját hátrafésülte, így jól látszott ijesztő<br />
kék szeme.<br />
Magatartása erőszakos és halálos volt, hidegvérű<br />
gyilkosra emlékeztette a lányt. És amikor ránézett,<br />
Angeliának az volt az érzése, hogy a koporsójához vesz<br />
róla mértéket.<br />
Hevesen dobogó szívvel pillantott a férfi bal kezére.<br />
Mindegyik ujját, még a hüvelykujját is, olyan hegyes és<br />
hosszú, ízeit ezüstkarmok fedték, hogy kétségtelenül ez<br />
lehetett a kedvenc fegyvere. Ez az ember élvezetet talált<br />
abban, hogy bepiszkíthatja a kezét, és gyilkolhat.<br />
Elmebetegnek nevezni őt kedves kifejezés lett volna.<br />
Angelia ösztönösen három lépést hátrált.<br />
Bride boldogan felnevetett, amikor meglátta,<br />
figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy nyilvánvalóan<br />
nincs rendben nála valami, és hogy sokkal nagyobb<br />
veszélyt jelentett számukra, mint a lenti farkasok. – Z...<br />
mi az ördögöt keresel itt<br />
A férfi levette hideg tekintetét Angeliáról, és Bride-ra<br />
pillantott.<br />
– Astrid azt akarta, hogy nézzem meg Sashát.<br />
Kétségkívül történt valami a Szentélyben múlt éjjel, és<br />
aggódott a biztonsága miatt.<br />
Bride szeme elkerekedett.<br />
– És mit tudtál meg<br />
56
Sherrilyn Kenyon<br />
A férfi gyanakvó pillantást vetett Angeliára, amitől a<br />
lány ereiben megfagyott a vér. – Pár árkádiai talált<br />
valami módot, hogy állati alakjában tartsák fogva a<br />
katagariát, és megfosszák a mágiától. Sasha szerint azok,<br />
akik ezt tették, megtámadták <strong>Fury</strong>t, akit azóta nem látott<br />
senki. Ezért jöttem ide bejelentés és Trace játszópajtása<br />
nélkül. Ha Sasha veszélyben van, Astrid dühös. Ha<br />
Astrid dühös, kész vagyok megölni bárkit, aki<br />
feldühítette, míg újra boldog nem lesz. Szóval, hol van<br />
<strong>Fury</strong><br />
Akárki mástól ez úgy hangzott volna, mint egy vicc,<br />
de Angelia egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy Z<br />
véghezviszi, amivel fenyegetőzött. Főleg azért nem<br />
kételkedett ebben, mert látta, hogyan görbíti be azokat a<br />
karmokat.<br />
– Hú, Zarek – mondta Bride lassan, vidám csillogással<br />
a tekintetében. – Azt hiszem, eddig még egyszer sem<br />
beszéltél velem ennyit. Ha minden találkozást<br />
összeadunk, akkor sem. Lenyűgöztél. Ami <strong>Fury</strong>t illeti,<br />
azt hiszem, bátran állíthatom, hogy nem ő dühítette fel<br />
Sashát, szóval, kérlek, ne öld meg. Hiányozna. Súlyosan<br />
megsérült, és öntudatlan, mióta hazaért.<br />
A férfi olyan ocsmányul káromkodott, hogy Angelia<br />
belepirult.<br />
Zarek összeszűkült szemmel intett felé.<br />
– Vele mi van Tud valamit – A hangsúly nem kérdő<br />
volt, hanem tagadhatatlan fenyegetés. Angelia megfeszült<br />
és kihúzta magát, felkészült a küzdelemre, ha szükséges.<br />
– Aristos vagyok. Nem hiszem, hogy összetűzésbe<br />
akarsz keveredni velem.<br />
Zarek gúnyosan elnevette magát a hősködése hallatán.<br />
57
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Szart sem érdekel. Én isten vagyok, bébi, szóval, ha<br />
a dolgok rendje miatt úgy döntök, hogy letépem a feledet<br />
és tekegolyónak használom, csak kevesen tudnának<br />
megállítani. És azok közül, akik képesek lennének erre, a<br />
legtöbben túlságosan félnek tőlem ahhoz, hogy<br />
egyáltalán megpróbálják.<br />
Angeliának volt egy olyan érzése, hogy ez nem puszta<br />
hencegés.<br />
– Zarek – korholta Bride –, szerintem attól, hogy<br />
megkínzod, még nem tudod meg, amit szeretnél.<br />
A férfi formás ajka lassan vészjósló mosolyba<br />
húzódott.<br />
– Igen, de élvezetes lenne. Azt mondom, próbáljuk ki,<br />
és majd meglátjuk. – Előrébb lépett. Bride elé állt.<br />
– Tudom, hogy a feleséged kedvére akarsz tenni, és<br />
ezt komolyan nagyra értékelem. De azt mondtam<br />
<strong>Fury</strong>nek, hogy Angelia itt biztonságban lesz. Kérlek, ne<br />
hazudtolj meg, Z.<br />
A férfi morgott egyet, és Angelia most először érzett<br />
tiszteletet Bride iránt, akinek szeme sem rebbent a<br />
gyilkos kivizsgálás hallatán.<br />
– Jól van, Bride. De tudni akarom, mi folyik, és ha<br />
sokáig itt kell maradnom a feleségem és a gyerekem<br />
nélkül... mondjuk, hogy egyikőtöknek sem lesz kellemes.<br />
Hol van Vane<br />
– <strong>Fury</strong>vel. Jobbra az első ajtó.<br />
Zarek behajlította a karmokat az ujjain, aztán<br />
megfordult és kiment a szobából. Már-már becsapta az<br />
ajtót, de visszapillantva az alvó kisgyerekre,<br />
meggondolta magát.<br />
Csendesen becsukta.<br />
58
Sherrilyn Kenyon<br />
– Köszönöm – mondta Angelia, amint egyedül<br />
maradtak.<br />
– Nincs mit.<br />
Angelia a karját dörzsölgette, hogy eloszlassa a<br />
borzongást, amit Zarek jelenléte hagyott maga után.<br />
– Mindig ilyen<br />
Bride egy kék takarót terített a kisfiára.<br />
– Igazából nekem azt mondták, hogy most sokkal<br />
lazább, mint amilyen régen volt. Mikor Vane először<br />
találkozott vele, tényleg öngyilkos hajlamú és elmebeteg<br />
volt.<br />
– És szerinted ez változott... mennyiben<br />
Bride mosolygott.<br />
– Jó meglátás, de hiszed vagy sem, amikor áthozza a<br />
fiát az enyémhez, tényleg nagyon kedves<br />
mindkettőjükkel.<br />
Angelia erre befizetett volna. Nem tudta elképzelni,<br />
hogy egy ilyen őrült fickó lehet atyáskodó és gyengéd is.<br />
Zareket száműzve a gondolataiból az ablakhoz sétált,<br />
és lenézett az utcára. Annyira más volt, mint az otthona.<br />
De tudta, hogy Dare és Oscar keresni fogják. Dare volt az<br />
egyik legjobb nyomolvasó a nemzetségben. Minden gond<br />
nélkül rá fog találni, és a segítségére siet.<br />
Az istenek kegyelmezzenek ennek a falkának, mikor<br />
megérkeznek...<br />
– Szóval... – szólalt meg Bride elhalványuló hangon. –<br />
Esetleg elmondod, mi ez a fegyver, amit feltaláltatok<br />
Angelia nem válaszolt. A fegyver nagyon ötletes volt,<br />
és mindannyian az életüket adták volna, hogy megvédjék.<br />
Ezzel bebizonyították, hogy az emberiség áll a<br />
tápláléklánc csúcsán. A katagaria állatai közül soha egyik<br />
sem lett volna képes ezt megtervezni.<br />
59
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Ez volt az egyetlen dolog, ami örökre megvédheti<br />
tőlük a népét.<br />
Igazán kíváncsi vagy, mi az, ami provokálhatta az<br />
állatokat, ugye Z szavai nem hagyták nyugodni.<br />
Őszintén be kellett vallania, hogy ez azelőtt eszébe sem<br />
jutott. Mindig azt hallotta, hogy a támadást nem<br />
provokálták és nem érdemelték meg.<br />
Semmi oka nem volt rá, hogy kételkedjen benne.<br />
De mi van, ha mégsem úgy volt<br />
– Miért támadott meg Bryani – kérdezte Bride-tól.<br />
– Azt állította, attól próbált megvédeni, hogy a<br />
szörnyeteg fia párja legyek. Véleményem szerint azonban<br />
egy kicsit flúgos volt.<br />
Ez vitathatatlan tény volt. Bryani, a vezetőjük lánya<br />
történetét mindenki ismerte. A nemzetségbeli anyák ezzel<br />
szokták ijesztgetni rakoncátlan gyerekeiket.<br />
Belegondolva, mit tett a katagaria a szegény asszonnyal,<br />
az is csoda, hogy az a csöpp esze megmaradt.<br />
– Fogva tartották a vackukban, és többször<br />
megerőszakolták. Tudtál erről<br />
Bride arcán szomorúság és együttérzés tükröződött.<br />
Nyilvánvaló volt, hogy ennek az eseménynek a tragédiája<br />
nem hagyta érintetlenül.<br />
– Csak Vane apja tette ezt, de igen, tudtam. Vane<br />
mindent elmondott a családjáról.<br />
– És azt elmondta, miért támadtak ránk aznap éjjel<br />
– Hát nem tudod – kérdezte homlokát ráncolva<br />
Bride.<br />
– Van mindenféle elméletünk. Hogy a farkasok biztos<br />
éhesek voltak, és megérezték az ételünk szagát, vagy<br />
hogy veszett Gyilkosok, akik arra vetemedtek, hogy a<br />
60
Sherrilyn Kenyon<br />
vérünket igyák. De nem, senki nem tudja, miért támadtak<br />
ránk.<br />
Bride megdöbbent a szavai hallatán. Arcán a<br />
hitetlenséget undor váltotta fel.<br />
– Ó, pontosan tudják, hogy mit tettek. Csak nem<br />
akarják, hogy más is megtudja. Azok a hazug kutyák...<br />
Most Angelián volt a sor, hogy meghökkenjen.<br />
– Miről beszélsz<br />
Mikor Bride válaszolt, hangja haraggal és megvetéssel<br />
telt meg.<br />
– A falkádban soha, egyetlenegy hím sem vallotta be,<br />
hogy mit tettek<br />
– Ártatlan áldozatok voltunk.<br />
– Persze, én meg a fogtündér vagyok. Higgy nekem.<br />
Azt a támadást alaposan kiprovokálták. – Bride a fejét<br />
rázta. – Tudod, azt kell mondanom, a katagaria legalább<br />
beismeri, amit tesz. Nem hazudnak, hogy elfedjék az<br />
igazságot.<br />
– Hát, ha ilyen sokat tudsz, kérlek, világosíts fel, mi is<br />
történt.<br />
– Rendben van. A katagariában volt pár terhes<br />
nőstény, akik nem tudtak utazni.<br />
Ez közös volt az árkádiaiakban és a katagariában.<br />
Mikor egy nő terhes volt, nem tudott alakot váltani, sem<br />
teleportálni, míg a gyerekek vagy kölykök meg nem<br />
születtek.<br />
Bride összefonta karját a mellkasa előtt.<br />
– Mivel a középkori Angliában voltak, mikor a<br />
nőstények teherbe estek, a hímek az erdő mélyére vitték<br />
őket, távol az emberektől és a falvaiktól, hogy<br />
biztonságban legyen a táboruk. Néhány hétig<br />
háborítatlanul éltek ott. Aztán egy éjszaka a hímek<br />
61
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
elmentek élelemre vadászni. Szarvasokra leltek, azokat<br />
üldözték, amikor két farkas csapdába került.<br />
– Vane apja, Markus – folytatta Bride – emberré<br />
változott, hogy kiszabadíthassa őket, és míg ezen<br />
ügyködött, egy csoport árkádiai férfi közeledett felé,<br />
azok, akik a csapdákat állították. Markus megpróbálta<br />
elmondani, hogy nem akartak ártani nekik, de mielőtt<br />
megtehette volna, az árkádiaiak kivégezték a csapdába<br />
esett farkasokat, aztán a többiekre kezdtek lövöldözni a<br />
nyílpuskáikkal. Mivel ők voltak létszámfölényben, a<br />
falka visszatért a táborba, ahonnan a legtöbb nő és<br />
kölyök eltűnt.<br />
Angeliát rossz előérzet kerítette hatalmába, és nagyot<br />
nyelt.<br />
– A farkasok nyomon követték a szagukat egészen<br />
Bryani táboráig, ahol meg is találták a legtöbb nőstény<br />
maradványait. Az emberek lemészárolták őket, és<br />
kifeszítették az irhájukat, hogy kicserezzék. Egy pár<br />
kölyök még életben volt, de ketrecbe zárva. Úgyhogy a<br />
farkasok megvárták, míg leszáll az éj... Szürkületkor egy<br />
csoportnyi katagaria kicsalta az árkádiai férfiakat a<br />
táborból, hogy a többiek bemehessenek és<br />
kiszabadíthassák a még életben lévő kölyköket és<br />
nőstényeket. Bryani apja és a többiek megtámadták őket,<br />
és kezdetét vette a brutális küzdelem, amire te is<br />
emlékszel.<br />
Angelia tagadóan megrázta a fejét.<br />
– Hazudsz! Indokolatlanul támadtak ránk. Semmi<br />
okuk nem volt rá. Semmi.<br />
– Kedvesem – mondta Bride gyengéden –, te sem<br />
tudod jobban az igazságot, mint én. Én csak azt<br />
mondhatom neked, amit Vane falkájától hallottam az<br />
62
Sherrilyn Kenyon<br />
esetről. Hogy őszinte legyek, számos ok miatt hiszek<br />
nekik. Az egyik, hogy nincsenek olyan idős nőstények a<br />
falkában. Valami történetesen mind egy szálig<br />
elpusztította őket. És most, minden négyszáz évnél<br />
idősebb hím eszelősen védelmezi a nőstényeket, akik<br />
bekerülnek a falkába. Négy éve élek a farkasokkal, és<br />
egyszer sem láttam őket agresszívnak senkivel, kivéve,<br />
ha a falkát fenyegették. És egyet sem ismertem, amelyik<br />
hazudott volna. Inkább kíméletlenül őszinték.<br />
Angelia még mindig nem hitt neki.<br />
– Az enyéim nem támadtak volna nőkre és<br />
gyerekekre.<br />
– Engem is megtámadtak.<br />
– Megtorlásként!<br />
– És miért Vane nem ártott nekik, én végképp nem.<br />
Az egész nemzetségben nem akadt egyetlenegy férfi sem,<br />
beleértve a vezetőtöket, Vane nagyapját, aki a<br />
védelmemre kelt volna. Senki. De mondok neked<br />
valamit. Ha bárki vagy bármi idejönne ebbe a házba és<br />
megfenyegetne, egy farkas sem habozna az életét adni<br />
értem, hogy megmentsen. És ezt bármelyik nőért<br />
megtennék a falkában.<br />
A kisbaba felébredt, és sírva követelte az édesanyját.<br />
Bride otthagyta Angeliát, és felvette a fiát.<br />
– Minden rendben, Trace. Itt van a mami.<br />
A kicsi az anyja vállára hajtotta a fejét, és<br />
megdörzsölte a szemét.<br />
– Hol van apa<br />
– <strong>Fury</strong> és Z nagybácsival.<br />
A fiú azon nyomban felélénkült.<br />
– Bob játszik Trace-szel<br />
Bride elnézően mosolygott.<br />
63
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Nem, szívem, Bob most nem jött el Z bácsival,<br />
sajnálom.<br />
A kicsi duzzogott, míg észre nem vette Angeliát.<br />
Akkor szemérmessé vált, és Bride vállába fúrta a fejét.<br />
Bride megpuszilta az arcát.<br />
– Ő itt Angelia, Trace. Köszönsz neki<br />
A kisfiú integetett, anélkül hogy felnézett volna.<br />
Ennek ellenére Angeliát furcsamód elbűvölte a kicsi<br />
baba. Mindig is szerette a gyerekeket, és remélte, hogy<br />
egy nap neki is lesz egy alommal.<br />
– Szia, Trace.<br />
A fiú kikukucskált az anyja válla nyújtotta<br />
menedékből. Aztán Bride fülébe súgott valamit, míg az<br />
édesanyja szeretetteljesen simogatta a hátát.<br />
Abban a pillanatban egy elfojtott emlék bukkant fel<br />
Angeliában. Évszázadok óta nem is jutott eszébe. <strong>Fury</strong> és<br />
pár kisfiú megsebesült fáramászás közben. A fiúk, akik<br />
lehorzsolták a kezüket és térdüket, az anyjukhoz<br />
szaladtak vigasztalásért. <strong>Fury</strong> eltörte a karját. Sírva ő is<br />
az anyjához szaladt. Csak épp mikor odaért Bryanihoz, ő<br />
dühösen ellökte magától.<br />
Angelia nagybátyja kezdte vigasztalni <strong>Fury</strong>t.<br />
Bryani azonban egy metsző morranással megállította.<br />
– Ne merd vigasztalni azt a fiút!<br />
– Megsérült.<br />
– Az élet fájdalom, és nincs benne vigasz. <strong>Fury</strong> minél<br />
előbb elfogadja ezt, annál jobb lesz neki. Hadd tudja meg<br />
idejekorán, hogy csak magára számíthat. Eltörte a karját,<br />
mert ostoba volt. Hajlamos rá, hogy az legyen.<br />
Angelia nagybátyja megdöbbent.<br />
– De hisz csak egy gyerek.<br />
64
Sherrilyn Kenyon<br />
– Nem. Ő az én bosszúm, és egy szép napon rá fogom<br />
uszítani a saját apjára.<br />
Angelia megremegett ettől az emléktől. Hogy<br />
felejthette el Másfelől viszont Bryani sosem volt valami<br />
odaadó szülő, szóval miért is kellett volna jobban<br />
emlékeznie erre az esetre, mint a többi olyanra, amikor az<br />
asszony nem volt hajlandó megvigasztalni a fiait Ezért<br />
volt Dare olyan hűvös mindenkivel. Az egész életét azzal<br />
töltötte, hogy próbálta elfogadtatni magát az anyjával.<br />
És ez volt az utolsó dolog, amit az asszony valaha<br />
megadott volna a gyerekeinek.<br />
– Jó érzés, ha megölelnek<br />
Még most is hallja <strong>Fury</strong> zavart hangját, ahogy feltette<br />
neki ezt a kérdést. A tizennegyedik születésnapján<br />
történt, és a nagybátyja megölelte Angeliát, mielőtt<br />
megengedte neki, hogy kimenjen játszani <strong>Fury</strong>vel.<br />
– Már téged is megöleltek, <strong>Fury</strong>.<br />
A fiú a fejét rázta.<br />
– Nem, még nem. Legalábbis nem emlékszem rá.<br />
Angelia próbált olyan esetre gondolni, mikor valaki<br />
átkarolta, de ahogy <strong>Fury</strong> is mondta, nem tudott felidézni<br />
egy ilyen alkalmat sem.<br />
Összetört szívvel köré fonta a karját, és<br />
megajándékozta a fiút élete legelső ölelésével. Ahelyett,<br />
hogy ő is átkarolta volna, <strong>Fury</strong> csak lógatta a kezét az<br />
oldala mellett. Feszes volt. Mozdulatlan. Még csak nem<br />
is lélegzett. Olyan volt, mintha félt volna, hogy ha<br />
megmozdul, akkor Angelia bántani fogja, vagy otthagyja<br />
egyedül.<br />
– Na – kérdezte a lány, miután elengedte.<br />
– Jó az illatod.<br />
– De tetszett az ölelés – kérdezte újra, mosolyogva.<br />
65
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Akkor <strong>Fury</strong> odament hozzá, fejét a vállához dörgölte<br />
nagyon is farkasszerűen, míg a lány újra át nem fonta a<br />
karjával. A fiú csak akkor hagyta abba a mocorgást.<br />
– Szeretem az ölelésedet, <strong>Lia</strong>. – Aztán elszaladt, és<br />
három napig bujkált előle.<br />
Soha többet nem engedte, hogy Angelia megölelje,<br />
vagy akár csak megérintse.<br />
Hiába osztottak meg olyan sok titkot egymással. <strong>Fury</strong><br />
akkor sem ért hozzá, mikor a lány elsírta magát. Soha.<br />
Csak egy zsebkendőt adott neki, hogy megtörölje a<br />
szemét, és várt, amíg jobban nem lett. De soha nem<br />
közeledett újra.<br />
Egészen a mai napig, amikor érte ment, hogy<br />
megvédje a többi farkastól.<br />
Miért tette<br />
Nem volt semmi értelme. Ő egy állat volt.<br />
Visszataszító. Kegyetlen. Erőszakos. Ezeket semmi nem<br />
ellensúlyozza bennük. És mégsem tudta ellökni magától<br />
a múltbeli képeket. Azokat az időket, mikor <strong>Fury</strong>, egy<br />
állat, közelebb állt hozzá, mint bárki más.<br />
– Őrző vagyok, <strong>Fury</strong>! – Angelia arra ébredt, hogy a<br />
jelek kirajzolódnak az arcán, és hajnalban kiosont a<br />
házukból, hogy megkeresse barátját a patak mellett,<br />
ahová aludni járt. Ez furcsa szokása volt, amit a lány nem<br />
nagyon értett akkoriban. Csak később tudta meg, hogy<br />
azért aludt ott, mert farkas volt, és félt, hogy a családja<br />
rájön a titkára.<br />
<strong>Fury</strong> őszinte mosolyt villantott rá. A többi<br />
nemzetségbeli férfival ellentétben, akik irigyek voltak rá,<br />
amikor megtudták, hogy Angelia kiválasztott, <strong>Fury</strong><br />
együtt örült vele.<br />
– Elmondtad már a nagybátyádnak<br />
66
Sherrilyn Kenyon<br />
– Még nem. Azt akartam, hogy te tudd meg először.<br />
Oldalra döntötte a fejét, hogy megmutassa a fiúnak a<br />
halvány jeleket, amik még nem rajzolódtak ki teljesen.<br />
– Szerinted szép leszek, mikor kész lesz<br />
– Te vagy itt a legszebb farkaslány. Hogy tehetnének a<br />
jeleid valaha is másmilyenné Angelia odalépett hozzá,<br />
hogy megölelje, de <strong>Fury</strong> elfutott, mielőtt megtehette<br />
volna.<br />
Annak ellenére, hogy azt mondogatta magának, ő csak<br />
egy állat és semmi más, az igazság az volt, hogy szeret te<br />
<strong>Fury</strong>t. És borzasztóan hiányzott neki.<br />
Most visszatért az életébe.<br />
És nem változott semmi. Még mindig állat volt, ő<br />
pedig azért volt itt, hogy megölje vagy megbénítsa, hogy<br />
soha ne legyen képes újra bántani egyetlen emberi lényt<br />
se.<br />
67
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
4. fejezet<br />
F<br />
ury lassan tért magához, a teste égett a<br />
fájdalomtól. Egy pillanatra azt hitte, még mindig<br />
emberi alakjába van zárva. Nagyokat pislogott, és ahogy<br />
kinyitotta a szemét, megkönnyebbülten felsóhajtott.<br />
Otthon volt, farkas alakban.<br />
Pofáját az orgonaillatú ágyneműhöz dörgölte. Bride<br />
mindig befújta azzal a tavaszi vizes cuccal, amikor<br />
megágyazott. <strong>Fury</strong> általában utálta ezt a szagot, de ma<br />
maga volt a mennyország.<br />
– Hogy érzed magad<br />
Felemelte a fejét, és Vane-t látta meg, amint a falnak<br />
támaszkodott, őt figyelte. Emberré alakult, és hálás volt,<br />
amiért Vane korábban betakarta.<br />
– Megvagyok.<br />
– Szarul nézel ki.<br />
– Ja, hát én se randiznék veled, seggfej.<br />
68
Sherrilyn Kenyon<br />
Vane elnevette magát.<br />
– Biztosan jobban vagy, mert visszatért a szokásos<br />
gorombaságod. És ha már a gorombaságnál tartunk,<br />
Zarek járt itt. Beszélni akar veled, ahogy magadhoz<br />
tértél.<br />
Miért akarna egy istenné lett egykori Sötét-vadász<br />
beszélni vele – Mit akar<br />
– Elmondta, mi történt a Szentélyben. Törölték az<br />
ünnepséget, és bezárták a helyet, míg ennek az új<br />
támadásnak a mélyére nem ásnak. Senki nem megy se ki,<br />
se be.<br />
– Jó. Hol van Angelia<br />
– A gyerekszobában, és nem akar kijönni. Szerintem<br />
abban reménykedik, hogy a nemzetsége érte jön, és<br />
megszabadítja tőlünk, állatoktól.<br />
<strong>Fury</strong> felhorkant az ötlettől.<br />
– Nem, inkább a feldarabolásomról álmodozik.<br />
Felült, vett egy mély lélegzetet, aztán a szekrényhez<br />
sétált, és elővett pár ruhadarabot.<br />
– Felöltöztethetlek.<br />
<strong>Fury</strong> gúnyosan elmosolyodott a bátyja ajánlata<br />
hallatán.<br />
– Nincs szükségem a segítségedre.<br />
– Akkor lemegyek vacsorázni.<br />
<strong>Fury</strong> egyből érdeklődőbbé vált.<br />
– Mit készített Bride<br />
– Maradék pulykát sonkával.<br />
– Krumplipüré is van<br />
– Persze. Tudja, hogy mennyire odavagy érte.<br />
Ennek hallatán korogni kezdett a gyomra. <strong>Fury</strong><br />
hezitált. Egyen, vagy megnézze Angeliát Tényleg<br />
nagyon éhes volt... De...<br />
69
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Tegyetek el nekem valamennyit.<br />
Vane biccentett.<br />
– Nem gondoltam volna másképp. Ja, és Fang majd'<br />
meghal, hogy megtudja, Aimee megkapta-e a levelét.<br />
<strong>Fury</strong> felhúzta a nadrágját.<br />
– Sashára bíztam, hogy adja át. Szóval gondolom,<br />
mostanra megkapta, hacsak Dare meg nem ette Sashát,<br />
mielőtt teljesítette volna a küldetést.<br />
– Nem hinném. Z sokkal zsémbesebb lett volna, ha<br />
így áll a helyzet. Megyek, megmondom neki. – Ezzel<br />
Vane kiment a szobából.<br />
<strong>Fury</strong> befejezte az öltözködést, és Angeliához ment.<br />
Bekopogott, mielőtt kinyitotta az ajtót. Angelia a<br />
hintaszékben ült, hátát a falnak támasztva. Megrándult,<br />
mintha bóbiskolna.<br />
Fenébe, ez volt a legszexisebb dolog, amit valaha<br />
látott. Különösen, ahogy az ajka megduzzadt az alvástól.<br />
A lány már majdnem mosolygott, de megfagyott az<br />
arca, ahogy eszébe jutott, hogy nem kell kedvesnek<br />
lennie <strong>Fury</strong>vel.<br />
– Mit akarsz<br />
– Csak meg akartam győződni róla, hogy jól vagy.<br />
Erősebben szorította a szék karfáját.<br />
– Nem, nem vagyok jól. Itt ragadtam az állatok között,<br />
akiket mindketten tudjuk, hogy gyűlölök. Hogy lehetnék<br />
jól<br />
<strong>Fury</strong> vidáman nézett rá a küszöbről.<br />
– Igen, hát senki nem ütlegel. Ahol én állok, onnan<br />
úgy néz ki, piszok jól vagy.<br />
Angelia elkapta tekintetét a szúrós szempárról, és<br />
próbált nem arra koncentrálni, mennyire jóképű is <strong>Fury</strong>.<br />
Hogy milyen gyönyörű tud lenni az a türkizkék szeme...<br />
70
Sherrilyn Kenyon<br />
De minél tovább állt ott, annál nehezebb volt<br />
emlékeztetnie magát, hogy ő is csak egy állat, mint azok,<br />
akik a nappaliban fenyegették.<br />
<strong>Fury</strong> belépett a szobába.<br />
Angelia talpra ugrott, hogy tisztes távolban<br />
maradhasson tőle.<br />
– Maradj ott.<br />
– Nem foglak bánt... – A hangja elhalt, ahogy a szeme<br />
veszélyesen tágra nyílt.<br />
Angelia nagyot nyelt, amint rájött, hogy a legnagyobb<br />
félelme válik valóra. <strong>Fury</strong> megérezte a szagát. A lány<br />
rémülten a falhoz hátrált, és felkészült rá, hogy addig fog<br />
küzdeni vele, míg valamelyikük meg nem hal.<br />
<strong>Fury</strong> mozdulni sem tudott, amint erőt vett rajta a vad<br />
sóvárgás. Ágyéka azonnal megkeményedett, és<br />
kényszerítenie kellett magát, hogy ne támadjon a lányra.<br />
Nem csoda, hogy elbarikádozta magát ebben a szobában.<br />
– Tüzelsz.<br />
Angelia felkapta Trace bronzból készült<br />
malacperselyét, mintha arra készülne, hogy hozzávágja.<br />
– Tartsd távol magad tőlem.<br />
Ezt sokkal könnyebb volt mondani, mint megtenni,<br />
hiszen minden porcikája úgy ráhangolódott, hogy az<br />
jóformán elviselhetetlen volt. A benne lévő farkas a<br />
nyálát csorgatta a lány szagát érezve, és semmi mást nem<br />
akart, mint leteperni és rámászni.<br />
Angelia szerencséjére, ő nem az az állat volt, aminek<br />
hitte.<br />
Lassan közelített felé.<br />
– Nem foglak megérinteni.<br />
A lány meglendítette a malacperselyt.<br />
<strong>Fury</strong> elkapta, aztán visszatette a helyére, a polcra.<br />
71
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Nem viccelek, <strong>Fury</strong> – morgott rá Angelia.<br />
– És én sem. Mondtam, hogy nem foglak bántani, és<br />
nem szándékozom meghazudtolni önmagam.<br />
A lány tekintete <strong>Fury</strong> kidudorodó nadrágjára siklott.<br />
– Önszántamból nem fogok veled párosodni. Soha.<br />
Ezek a szavak jobban belemartak a férfiba, mint<br />
kellett volna.<br />
– Hidd el, bébi, nem érsz annyit, hogy kaparjak<br />
utánad. Az árkádiai korcsokkal ellentétben, akikhez<br />
szoktál, nekem nincs szükségem arra, hogy az ágyamba<br />
kényszerítsek egy nőt. Rohadj itt fent egyedül, engem<br />
nem érdekel. – Ezzel kiment, és bevágta maga mögött az<br />
ajtót.<br />
Angelia néhány félelmetes pillanatig meg sem<br />
moccant, míg arra várt, hogy <strong>Fury</strong> visszatér.<br />
Elment, és ő megint biztonságban volt... legalábbis<br />
remélte.<br />
Újra és újra hallotta a történeteket a fejében, hogy<br />
hogyan bánik a katagaria egy tüzelő nősténnyel. Ha nem<br />
volt párja, átadták a falkabeli pár nélküli hímeknek, és ők<br />
egymás kezére adták, míg mindegyikük ki nem elégült. A<br />
nősténynek nem volt beleszólása.<br />
– Mindannyian állatok vagytok – vicsorgott, átkozva a<br />
tényt, hogy most volt a havi termékenységi ideje, és<br />
csapdába esett itt velük. – Hol vagy, Dare<br />
Mintha válasz lenne a kérdésére, egy villanás<br />
riasztotta meg.<br />
Megmerevedett, ahogy rájött, hogy nem Dare sietett a<br />
megmentésére.<br />
<strong>Fury</strong> volt az. Szeme haragtól fénylett, ahogy felé<br />
lépkedett. Egy igazi ragadozó, aki csak az isten tudja, mit<br />
forral.<br />
72
Sherrilyn Kenyon<br />
– Ne érj hozzám! – vágott felé az öklével. <strong>Fury</strong><br />
elkapta a kezét, és szorosan tartotta.<br />
– Tudod, mit Kapsz tőlem egy értékes leckét.<br />
Mielőtt Angelia megkérdezhette volna, hogy milyen<br />
leckét, <strong>Fury</strong> az étkezőbe teleportálta magukat.<br />
Angelia megrémült, amint észrevette, hogy a<br />
helyiségben nyolc hím farkas is van emberi alakban. A<br />
szagukból érezte, hogy nem volt párjuk, ahogy <strong>Fury</strong>nek<br />
sem.<br />
A szíve vadul kalapált. Megpróbált elfutni, de <strong>Fury</strong><br />
nem engedte. Elállva az útját, a férfi gyorsan magára<br />
kapta a ruháit.<br />
– Leülsz és eszel – morogta. – Mint egy jól nevelt<br />
ember – az utolsó szót úgy köpte oda, mintha ez lenne az<br />
elképzelhető legalsórendűbb dolog.<br />
Mennyire szerette volna a lány, ha ura lehetett volna<br />
az erejének, hogy odavághasson neki, és<br />
megbosszulhassa ezt rajta! Semmi kétség, ő lesz az első<br />
fogás, és <strong>Fury</strong> talán le is fogja, míg a többiek<br />
megerőszakolják.<br />
<strong>Fury</strong> az asztalhoz vezette a lányt, Bride jobbjára, ahol<br />
egy fiatal, jóképű farkasférfi ült. A férfi szeme elsötétült,<br />
amint megérezte Angelia szagát. Angelia felkészült a<br />
támadásra.<br />
A farkas sötét, tágra nyílt szemmel lassan felállt.<br />
Ennyi volt...<br />
Most le fogja teperni.<br />
Amikor Angelia már biztos volt benne, hogy<br />
megteszi, a férfi fejet hajtott <strong>Fury</strong> előtt, fogta a tányérját<br />
és a poharát, és az asztal másik végére ült.<br />
<strong>Fury</strong> leültette a lányt a megüresedett székre.<br />
73
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Bride, aki kíváncsian figyelte az eseményeket,<br />
felsóhajtott.<br />
– Felteszem, ti is csatlakoztok hozzánk.<br />
– Igen – bólintott <strong>Fury</strong>.<br />
Egy fiatalabb farkasférfi, aki az asztal másik oldalán<br />
ült, azonnal felállt, és ettől Angelia összerezzent.<br />
– Hozok nekik terítéket.<br />
– Köszönöm, Keegan – mosolygott rá kedvesen Bride.<br />
Keegan vékony volt és szőke hajú, gyakorlatilag<br />
átrohant a másik helyiségbe, majd porcelántányérokkal és<br />
ezüst evőeszközökkel tért vissza. Egy szettet átnyújtott<br />
<strong>Fury</strong>nek, azután Angeliához fordult.<br />
– Szeretnéd, hogy szedjek neked<br />
– Ülj le, Keegan – ugatta <strong>Fury</strong>.<br />
Keegan abban a pillanatban letette a lány elé a<br />
terítéket, és visszaült a helyére.<br />
Annyi feszültség volt a helyiségben, hogy szinte<br />
tapintani lehetett. Tudomást sem véve róla, <strong>Fury</strong> ételt<br />
szedett a tányérjaikra, és az egyiket letette Angelia elé.<br />
– Fujjy nagybácsi!<br />
Angelia felnézett, és meglátta, hogy Trace jön be az<br />
étkezőbe Fanggel. A kisfiú odaszaladt <strong>Fury</strong>hez, aki<br />
felkapta, és szorosan magához ölelte.<br />
– Hé, kölyök! – még erősebben ölelte Trace-t, míg a<br />
gyerek boldogan kacagott.<br />
– Trace célba talált!<br />
<strong>Fury</strong> elnevette magát, és arca ellágyult. Angelia jól<br />
ismerte ezeket a vonásokat fiatalabb éveikből... mielőtt<br />
ellenségekké váltak volna.<br />
– Örülök, hogy én nem voltam itt a bili-edzésen. Szép<br />
munka, Fang.<br />
74
Sherrilyn Kenyon<br />
Trace kitépte magát <strong>Fury</strong> karjából, és az édesanyjához<br />
szaladt.<br />
– Trace eltalált három kacsát, mami.<br />
– Ez csodálatos, szívem. Ügyes vagy. – Bride az ölébe<br />
vette a kisfiát.<br />
Fang szeme elkerekedett, ahogy közelebb ért<br />
hozzájuk, és ő is megérezte Angelia szagát. Vett egy<br />
mély lélegzetet, aztán leült <strong>Fury</strong> másik oldalára.<br />
– Kár, hogy kihagytad a hálaadást ma délután.<br />
<strong>Fury</strong> szedett még egy kis krumplipürét.<br />
– Igen, én is sajnálom.<br />
Angelia nem értette, miért lett ettől szomorú a férfi.<br />
– Hálaadás<br />
<strong>Fury</strong> vetett rá egy pillantást, ahogy egy szelet pulykát<br />
tett a tányérjára.<br />
– Ez egy amerikai ünnep. Minden évben összegyűlnek<br />
a családok, hogy köszönetet mondjanak az életükért és<br />
egymásért.<br />
– Ezért vannak itt a farkasok – mondta Bride. – Azok,<br />
akiknek van párjuk, már korábban hazamentek a<br />
feleségeikkel. Akiknek nincs párjuk, itt maradnak<br />
vacsorára és a maratoni hosszúságú játékversenyekre. Ez<br />
már hagyomány.<br />
Angeliának megint csak nem volt fogalma róla, hogy<br />
miről beszélnek.<br />
– Játékversenyek<br />
– Videojátékok – mondta Keegan.<br />
<strong>Fury</strong> megvető mosolyra húzta a száját a fiatal farkas<br />
mohóságán.<br />
– Ő a középkori Angliából való, kölyök. Fogalma<br />
sincs, miről beszélsz.<br />
– Megmutathatom neked.<br />
75
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Fang a szemét forgatta.<br />
– Kushadj, fiú. Az árkádiai nők szemében együtt lenni<br />
velünk annyi, mint fajtalankodni.<br />
Keegan lesújtva visszatért a vacsorájához, és nem is<br />
nézett többet Angeliára.<br />
Egy másik hím eltolta maga elől a tányérját.<br />
– Elment az étvágyam. Köszönöm az ételt, Bride. –<br />
Vane-re nézett. – Szeretnéd, hogy maradjak és segítsek<br />
megvédeni a házadat<br />
– Nagyra értékelném, ha megtennéd. Még mindig nem<br />
tudjuk, mennyien tudunk elbánni vele, akármi döntötte is<br />
le az oroszlánt.<br />
A másik bólintott, aztán a nappaliba ment.<br />
Még ketten csatlakoztak hozzá.<br />
Fang egy kenyereskosarat adott <strong>Fury</strong>nek.<br />
– Szóval, Keeg, gyakoroltad a Soul Caliburt<br />
Keegan elvigyorodott.<br />
– Nagyon ki fogsz kapni, pajtás. Most nem lesz<br />
üdvrivalgás.<br />
Vane nevetett.<br />
– Vigyázz, Keegan csak ugrat. Fang ismeri a<br />
karakterek nagy részének speciális mozdulatait.<br />
Ezzel elindult egy olyan beszélgetés, amiből Angelia<br />
egy szót sem értett. De ahogy a többiek társalogtak és<br />
viccelődtek egymással, megnyugodott.<br />
Furcsa, mennyire nem tűntek így állatiasnak...<br />
Szinte embernek látszottak.<br />
Trace lassan lemászott az anyja öléből, sorban<br />
mindenkihez odament, és ők egy ideig a karjukban<br />
tartották. Mikor <strong>Fury</strong>hez ért, felállt a férfi lábára, és<br />
Angelia felé nyúlt.<br />
– Olyan rajzos az arcod, mint néha a papának.<br />
76
Sherrilyn Kenyon<br />
A lány orcáját elöntötte a pír, ahogy újra a farkasok<br />
figyelmének középpontjába került. A Keegan mellett ülő<br />
farkas nagyot sóhajtott.<br />
– Fenébe, asszony, ne pánikolj már, ahányszor csak<br />
rád nézünk. Nem fogunk leteperni és... – Elhallgatott,<br />
ahogy Trace-re pillantott. – Azt csinálni, amit gondolsz,<br />
hogy csinálni fogunk. Igen, tudjuk, mi a helyzet veled. És<br />
nem, mi nem tesszük azt a nőkkel.<br />
Bride elvette Trace-t <strong>Fury</strong>től, és adott neki egy<br />
zsemlét, közben figyelmét Angeliára irányította.<br />
– Tudom, hogy nem ismered a katagaria szokásait.<br />
Amikor egy nő... – elhallgatott, és az ölében ülő kisfiúra<br />
nézett, aztán folytatta – a te állapotodban van, ő választja<br />
ki a hímet. Ha nem tud dönteni, akkor a hímek<br />
megküzdenek egymással, és általában a győztest<br />
választja, de ha nincs vele megelégedve, akkor kiszúr egy<br />
másikat. A hímek az életüket és a hűségüket adják az<br />
asszonyaiknak. Mivel a túlélésük az utódnemzésen<br />
múlik, ez lényük szerves részét képezi.<br />
Ahogy Bride kezdett felemelkedni ültéből, Keegan<br />
elvette tőle Trace-t.<br />
– Szükséged van valamire – kérdezte a farkas.<br />
– Csak a mosdóba megyek, kedves. – Bride<br />
megpaskolta Keegan karját, ahogy elsétált mellette.<br />
Angelia <strong>Fury</strong>re nézett, de ő tudomást sem vett a<br />
jelenlétéről.<br />
Vajon ezért nem érintette meg soha Ahogy<br />
belegondolt, eszébe jutott, hogy <strong>Fury</strong> mindig sokkal<br />
tiszteletteljesebben bánt az édesanyjával, a nővérével és<br />
vele, mint Dare. Mindig aggódott a kényelmük és az<br />
egészségük miatt. Ha valaha is szükségük volt valamire,<br />
ő ott volt nekik.<br />
77
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Miért hoztál ide – kérdezte tőle.<br />
<strong>Fury</strong> lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt.<br />
– Tudni akarom, mi az a fegyver.<br />
Minden tekintet Angeliára szegeződött, amitől<br />
libabőrös lett. Támadni készültek, és ő csak nehezen<br />
tudott úrrá lenni a félelmén.<br />
– Ezt már megbeszéltük – válaszolta összeszorított<br />
fogakkal. – Megkínozhattok, ha akartok, de nem fogok<br />
mondani semmit.<br />
Vane felnevetett.<br />
– A katagaria nem kínoz meg senkit... ők ölnek.<br />
Két másik farkas felpattant.<br />
– Akkor megöljük – kérdezték egyszerre, hangjukban<br />
egy csöpp érzelem sem volt.<br />
– Nem – mondta <strong>Fury</strong> –, a védelmem alatt áll.<br />
– Ó! – a fiatalabb felkapta a tányérját, és a konyhába<br />
vitte.<br />
Bride visszatért, és leült a helyére. A férfiak egymás<br />
után távoztak, kivéve Vane, <strong>Fury</strong>, Fang és Trace.<br />
– Mi van Zarekkel – kérdezte <strong>Fury</strong>.<br />
Fang a borát lötykölte, ami nagyon is emberinek tűnt<br />
Angelia szemében.<br />
– Dare-re vadászik Sashával.<br />
– Remélem, nem ölik meg, mielőtt én tenném.<br />
– Ő a testvéred – emlékeztette Angelia.<br />
<strong>Fury</strong> metsző pillantást vetett rá.<br />
– Hadd magyarázzak el neked valamit, bébi. Mikor<br />
Anya és Fang rájöttek, hogy Vane ember, megvédték őt<br />
az apánktól. Ha megsebesült vagy aludt, felváltva<br />
őrködtek mellette, hogy senki ne tudhassa meg a titkát.<br />
Viszont abban a pillanatban, hogy Dare megtudta, farkas<br />
vagyok, összehívta a nemzetséget, hogy megöljenek. Azt<br />
78
Sherrilyn Kenyon<br />
hiszem, tízszeresen kellene viszonoznom neki ezt a<br />
szívességet. Legalább ő felnőtt, nem egy kamasz, akinek<br />
esélye sincs, hogy megvédje magát az idősebb, erősebb<br />
harcosoktól.<br />
– És van egy tisztességtelen fegyver is a kezében.<br />
Szerintem el kellene vennünk tőle, és... – Fang habozott,<br />
ahogy Trace-re nézett. – Valami nagyon kényelmetlen<br />
helyre kellene tennünk.<br />
<strong>Fury</strong> nem vette le a tekintetét Angeliáról.<br />
– Ugyanarra a helyre szeretném tenni, ahová ő akarta<br />
azt az izzó vasat.<br />
Angelia megrázta a fejét a brutalitás hallatán.<br />
– Fel kell ismernetek, hogy azzal, hogy itt tartotok,<br />
háborút indítotok el.<br />
<strong>Fury</strong> kérdőn nézett rá.<br />
– Hogyhogy<br />
– Farkasok vagytok, és egy nemzetségtagot tartotok<br />
fogva.<br />
Vane felhorkant.<br />
– És én vagyok a Regis a te nemzetségedben. Nem<br />
vagyok jelen veletek, az igaz, de én vagyok az árkádiai<br />
Kattalakis Lykos vezetője. És mint ilyen, te az én<br />
hatáskörömbe tartozol. Ahhoz, hogy háborút indítsatok<br />
<strong>Fury</strong> ellen, az én rendeletemre van szükség, amit soha<br />
nem kaptok meg.<br />
– Szóval szemet hunysz a viselkedése felett<br />
– Most először a vele való kapcsolatom során, és ez<br />
olyan ijesztő, mint maga a gondolat... igen. És mint<br />
Regis, tudni akarom, mi az a fegyver, amit az oroszlán<br />
ellen használtatok. Ha elmulasztanád átadni nekem,<br />
annak tárgyalás lesz a vége, és azt hiszem, tudod, mit<br />
követelnek a katagari tanácstagok büntetésként.<br />
79
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Az életét. De csak miután mindenféle kegyetlenséget<br />
elkövettek rajta. Ha egy Regis, főleg az, amelyik a saját<br />
nemzetségében uralkodik, kér valamit, kénytelenek<br />
megadni neki.<br />
Angelia még soha nem gyűlölte annyira ezt a törvényt,<br />
mint most.<br />
– Úgy nevezzük, Ritmus.<br />
<strong>Fury</strong> összevonta a szemöldökét.<br />
– Mi az ördög az<br />
– Apró elektromos töltéseket bocsát ki. Nem annyit,<br />
hogy oda-vissza változzunk tőle, inkább az alapvető<br />
alakunkban tart.<br />
– Mint az a nyakörv, amit viselsz – sóhajtotta Bride.<br />
Angelia bólintott.<br />
– Csak épp a Ritmus végleges.<br />
Fang megrázta a fejét.<br />
– Az nem lehet. Ha elektromos impulzussal működik,<br />
kell hozzá elem.<br />
– A testben lévő vegyületeket használja elemként.<br />
Vane még a gondolatától is rosszul lett.<br />
– Ki lehet szedni<br />
– Túl kicsi, nem lehet észrevenni. Nincs bemeneti<br />
nyílás, és kizárt, hogy megtalálják, ha egyszer bejutott a<br />
testbe.<br />
– Carson is ezt mondta – bólintott Fang.<br />
Bride arcára kiült az undor.<br />
– Ki találna fel egy ilyet<br />
– Egy párduc, 3062-ben – mondta sóhajtva Angelia. –<br />
Most elárverezi őket.<br />
– Miért – értetlenkedett Vane. – Nincs szükségünk<br />
pénzre, mint olyanra.<br />
<strong>Fury</strong> haragos pillantást vetett rá.<br />
80
Sherrilyn Kenyon<br />
– Úgy gondolkodsz, mint mi, Vane. A párduc<br />
árkádiai. Gondolkodj emberként egy pillanatra. A<br />
kapzsiság az istenük.<br />
Angelia kezdte megérteni a köztük lévő<br />
különbségeket.<br />
Vane <strong>Fury</strong>re nézett. – El kellene vinned az<br />
Oroszlánhoz, a Szentélybe. Hadd találkozzon a<br />
szerencsétlen párjával, aki többé nem képes<br />
kommunikálni vele. Vagy ami még jobb, mutasd be neki<br />
az Oroszlán kölykeit, akik sosem fogják megtudni,<br />
mennyire szereti őket az apjuk. Sosem hallhatják a<br />
hangját, mikor megmondja nekik, mennyire büszke rájuk.<br />
Mikor figyelmezteti őket a veszélyre. Szép munka,<br />
tényleg. Nem is lehetnék büszkébb a kegyetlenségetekre.<br />
Angelia nem volt hajlandó hinni neki. Ő jobban tudta.<br />
– Az állatok nem tesznek ilyet.<br />
<strong>Fury</strong> majd’ megfulladt az ételtől, mielőtt felé vetett<br />
egy gyilkos pillantást. – Ja. Én sosem mondtam neked<br />
semmi ilyesmit, ugye – felállt és megtörölte a száját. –<br />
Tudod mit Rosszul vagyok, ha rád nézek. Emlékszem<br />
egy lányra, aki képes volt törődni másokkal. Aki megadta<br />
a kétely lehetőségét, mielőtt támadott volna. De ő nyilván<br />
meghalt. Azt akarom, hogy tűnj el innen, mielőtt<br />
elpusztítod azt a kevés szép emléket is, ami maradt arról<br />
a lányról – ezzel letépte a nyakörvet a lány nyakából és<br />
eltűnt a szobából.<br />
Angelia döbbenten ült, képtelen volt elhinni, ami<br />
történt.<br />
Szabad volt…<br />
– Fujjy Nagybácsi – nézett fel Trace az anyjára. –<br />
Miért dühös Fujjy, Anyu<br />
– Megsértették az érzéseit, kicsim. Majd rendbe jön.<br />
81
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Vane Angelia döbbent szemébe nézett. – Szabadon<br />
távozhatsz. De figyelmeztetnem kell, az oroszlánok vérre<br />
szomjaznak, ebben a pillanatban is vadásznak. A fickó,<br />
akit lelőttetek… Az Paris Sebastienne legfiatalabb öccse<br />
volt. Az állatok nem jók a bosszúban, de nagyon jók<br />
abban, hogy megvédjék a családjukat. Megtámadtátok<br />
őket, pedig ők nem provokáltak benneteket és ezért meg<br />
fognak ölni mindannyiótokat, mikor megtalálnak titeket,<br />
hogy megakadályozzanak abban, hogy ezt még egyszer<br />
megtehessétek a falka bármely tagja ellen. A prédájuk<br />
vagy. Sok szerencsét.<br />
Angelia nyelt egyet a félelemtől. – Nem én lőttem le.<br />
Fang felhorkant. – Ők állatok. Nem érdekli őket, ki<br />
húzta meg a ravaszt. Az illat alapján vadásznak és a<br />
tiéddel Jake be volt terítve. További szép életet kívánok<br />
neked, kisszívem, vagyis az elkövetkezendő pár órára.<br />
Angelia felsóhajtott a morbid figyelmeztetéstől.<br />
Amennyire gyűlölte őket, épp annyira tisztában volt vele,<br />
hogy igazuk van. Nem fog messzire jutni és nem tehet<br />
semmit. Részt vett a történtekben. Önszántából.<br />
Nem volt rá mód, hogy megváltoztassa a múltat.<br />
Ahogy az ellen sem tud mit tenni, hogy az oroszlánok<br />
megöljék. Nem hallgatnak észérvekre és őszintén szólva,<br />
ha valaki az ő egyik szerettével tett volna hasonlót, ő sem<br />
bocsátott volna meg neki.<br />
Ez volt a legkevesebb, amit megérdemelt, amiért részt<br />
vett Dare briliáns tervében. Harcolni fog, de nem fog<br />
elfutni előlük. Ez nem az ő stílusa. Ha ez volt a sorsa,<br />
akkor méltósággal fogja vállalni.<br />
De nem akart meghalni úgy, hogy legalább egy<br />
embertől ne kért volna bocsánatot.<br />
82
Sherrilyn Kenyon<br />
Elnézést kért, és eltűnt az asztaltól, majd <strong>Fury</strong><br />
szobájában jelent meg.<br />
Megdöbbentette, amit ott látott.<br />
<strong>Fury</strong> a fiókos szekrény előtt állt, kezében egy<br />
aprócska medállal, amit még Angeliától kapott, mikor<br />
elérte a pubertást huszonhét éves korában.<br />
– Ezt miért kapom – kérdezte tőle a fiú, mikor átadta<br />
neki.<br />
– Most már férfi vagy, <strong>Fury</strong>. Gondoltam, legyen<br />
valamid ebből az alkalomból.<br />
Nem volt drága, és különösebben szép sem. Csak egy<br />
kis kör alakú medál, rajta egy X-szel. És mégis<br />
megtartotta az évszázadok alatt.<br />
Még azok után is, hogy Angelia elárulta.<br />
<strong>Fury</strong> a markába szorította a medált, úgy nézett a<br />
lányra.<br />
– Miért jöttél ide<br />
Angelia sem tudta igazán. Nem, ez nem volt igaz,<br />
pontosan tudta, miért jött.<br />
– Nem akarok úgy elmenni, hogy nem mondtak el<br />
neked valamit.<br />
<strong>Fury</strong> száraz, rideg hangon felelt:<br />
– Te gyűlölsz engem. Én szívok. Egy állat vagyok, aki<br />
nem érdemli meg, hogy ugyanazt a levegőt szívja, mint<br />
te. – Visszadobta a láncot a legfelső fiókba. – Ismerem a<br />
szöveget. Egész életemben ezt hallgattam. Úgyhogy<br />
menj.<br />
– Nem – mondta Angelia, és hangja akadozott a<br />
félelem és bűntudat súlya alatt. – Nem ezt akartam<br />
mondani. – Nem volt biztos a fogadtatásban, ezért lassan<br />
közelített a férfihoz, akár egy sebesült állathoz. Kezét<br />
<strong>Fury</strong> ökölbe szorított kezére tette. – Sajnálom, <strong>Fury</strong>. A<br />
83
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
barátságodat és a hűségedet adtad nekem, és ahelyett,<br />
hogy becsben tartottam volna, ellened fordultam. Nincs<br />
rá mentségem. Mondhatnám, hogy féltem, de tőled nem<br />
kellett volna félnem.<br />
<strong>Fury</strong> a lány kezére bámult, ami az övén nyugodott.<br />
Egész életében elutasították. Miután elhagyta az anyja<br />
nemzetségét, nem akart közel kerülni senkihez, mert attól<br />
félt, hogy megint megbántják. Edzetlen ereje miatt<br />
kényelmetlenül érezte magát mások közelében.<br />
Az egyetlen, aki mellett annak érezhette magát, aki<br />
lenni szeretett volna, az...<br />
Ő volt.<br />
– Leszúrtál.<br />
– Nem – mondta a lány, még jobban szorítva a kezét.<br />
– Egy fájdalmas emléket szúrtam le. Ismersz engem,<br />
<strong>Fury</strong>, de azt nem tudod, hogy soha az életemben nem<br />
változtam farkassá. Annak ellenére, hogy ez is a lényem<br />
része, mégis olyan rész, amit soha nem voltam képes<br />
elfogadni. Az egész életemet úgy éltem le, hogy<br />
próbáltam csitítani egy rémálmot, ami soha nem<br />
könyörült rajtam. Barátok voltunk, te és én. És amióta<br />
elmentél, egyszer sem találtam senkit, aki mellett úgy<br />
éreztem volna magam, mint melletted. A te szemedben<br />
mindig gyönyörű voltam.<br />
<strong>Fury</strong> ránézett, és a tekintetében égő fájdalom perzselte<br />
a lányt.<br />
– És a te szemedben én egy szörnyeteg vagyok.<br />
– Egy szörnyeteg, akit Fujjynek hívnak<br />
A férfi kirántotta kezét az övéből.<br />
– Még nem tudja kimondani a nevemet.<br />
– Nem, de te hallgatsz rá, és megvédted a nőt, aki<br />
kétszer is megsebesített.<br />
84
Sherrilyn Kenyon<br />
– És akkor mi van Egy idióta seggfej vagyok.<br />
Angelia megérintette az arcát.<br />
– Sosem voltál idióta.<br />
<strong>Fury</strong> elfordult.<br />
– Ne érints meg. Így is elég nehéz, hogy küzdjek a<br />
szagod ellen. Végül is csak egy állat vagyok, te meg<br />
tüzelsz.<br />
Igen, így volt, és minél közelebb volt a férfihoz,<br />
testének legalapvetőbb része annál inkább szeretett volna<br />
vele lenni. Minden hormon égett benne, és ez csak<br />
gyengítette az akaraterejét. Vagy ezt csak mentségként<br />
használja Az igazság az volt, hogy ettől függetlenül is<br />
órákat töltött ébren éjszakánként <strong>Fury</strong>re gondolva.<br />
Eszébe jutott az illata, a kedvessége. Azon tűnődött,<br />
milyen lenne, ha ő is árkádiai lenne, és együtt maradtak<br />
volna.<br />
Nyelt egyet, hogy eltűnjön a félelme, és kényszerítette<br />
magát, hogy kimondja, amit igazán akart.<br />
– Szeretkezz velem, <strong>Fury</strong>.<br />
A férfi pislogott a szavai hallatán. – Mit<br />
– Kívánlak.<br />
A férfi megrázta a fejét, és gyilkos pillantást lövellt<br />
felé.<br />
– Csak a hormonjaid beszélnek belőled. Nem engem<br />
kívánsz. Csak le akarsz feküdni valakivel.<br />
– A ház tele van férfiakkal, akik közül válogathatnék.<br />
Vagy hazamehetnék, hogy keressek egyet. De nekem<br />
nem ők kellenek.<br />
<strong>Fury</strong> ellépett mellőle.<br />
Angelia követte, és átölelte a derekát.<br />
– A bátyád elmondta, hogy az oroszlánok vadásznak<br />
ránk. Biztos vagyok benne, hogy rám találnak és<br />
85
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
megölnek. De mielőtt meghalok, meg akarom tenni az<br />
egyetlen dolgot, amiről mindig álmodtam.<br />
– Mi az<br />
– Veled lenni. Szerinted miért nem aludtam együtt<br />
senkivel, amikor még a nemzetségben voltál<br />
– Azt gondoltam, azért, mert puhánynak tartod őket.<br />
Angelia elmosolyodott a sértés hallatán. Ez annyira<br />
jellemző volt <strong>Fury</strong>re.<br />
– Nem. Rád vártam. Azt akartam, hogy te legyél az<br />
első. – Keze lefelé vándorolt, és megmarkolta a<br />
férfiasságát.<br />
<strong>Fury</strong> mély levegőt vett. Olyan nehéz volt<br />
gondolkodni, miközben a lány simogatta. Nehéz volt<br />
emlékezni rá, miért is akarta, hogy elmenjen.<br />
– Legyünk együtt, csak most az egyszer – lehelte<br />
Angelia a férfi fülcimpájára.<br />
<strong>Fury</strong> egész testében megborzongott, amint a benne<br />
lévő farkas felvonított a gyönyörtől. Ha teljesen őszinte<br />
akart lenni, be kellett ismernie, hogy nem volt sok<br />
szeretője. Főleg a miatt a nő miatt, akinek a keze éppen a<br />
péniszét szorongatja a farmerján keresztül. Hogyan is<br />
bízhatna meg még egyben, azok után, hogy ő elárulta<br />
Mindig távol tartotta magát a többi farkaslánytól.<br />
Amikor tüzeltek, visszahúzódott, míg ki nem választottak<br />
egy másik farkast.<br />
Így könnyebb volt. <strong>Fury</strong> nem szerette az emberi<br />
érzelmeket, és nem szerette az intimitást.<br />
Ezek túlságosan sebezhetővé tették. Nyitottá vált tőlük<br />
arra, hogy mások megbántsák, és nem szerette, ha<br />
megbántották.<br />
El kellene löknie magától Angeliát, és elfelejteni,<br />
milyen jó érzés, mikor hozzáér. Éppen azon volt, hogy<br />
86
Sherrilyn Kenyon<br />
ezt tegye, amikor a lány köré fonta a karját, és<br />
megajándékozta azzal az egyetlen dologgal, amit rajta<br />
kívül csak az unokaöccsétől kapott meg.<br />
Egy öleléssel.<br />
– Van valakid, aki átölel<br />
Ez az egyetlen kérdés kioltotta ellenállásának utolsó<br />
szikráját is.<br />
– Nincs.<br />
Angelia <strong>Fury</strong> elé lépett, és lábujjhegyre állt, hogy<br />
elérje az ajkát. <strong>Fury</strong> habozott. A farkasok nem<br />
csókolóznak párzás közben. Ez emberi szokás volt, amit<br />
még sohasem tapasztalt.<br />
De amint a lány ajka az övét érintett, rájött, miért<br />
jelent ez olyan sokat az embereknek. Lágy lehelete<br />
csiklandozta a bőrét. A lélegzetük összekeveredett, míg<br />
<strong>Lia</strong> nyelvével szétnyitotta az ajkát, hogy megízlelje. Ez<br />
olyan volt, amit a benne élő farkas megértett.<br />
Felmorranva magához húzta a lányt, és megízlelte a<br />
maga teljességében.<br />
Angelia felnyögött a csóktól, ami egyszerre volt vad<br />
és gyengéd. <strong>Fury</strong> a kezébe fogta az arcát, ahogy<br />
felfedezte szájának minden zugát. A lány lényének egy<br />
része nem tudta elhinni, hogy megérintett egy farkast.<br />
De ez <strong>Fury</strong>...<br />
Az ő <strong>Fury</strong>je.<br />
Annak ellenére, hogy nem választották ki a párjukat, ő<br />
volt az egyetlen férfi, akinek odaadta volna a szívét, már<br />
kislány korában is.<br />
Mindig a legjobb barátom leszel, <strong>Fury</strong>, és egy nap,<br />
mikor felnövünk, együtt fogunk harcolni. Te véded az én<br />
hátamat, és én a tiédet.<br />
Milyen ártatlan ígéret volt ez.<br />
87
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
És milyen nehéz volt megtartani.<br />
<strong>Fury</strong> visszahúzódott, és fájdalommal és<br />
bizonytalansággal teli szemmel nézett rá. Érezte, hogy a<br />
lány fél. Csak azt nem tudta, hogy mitől.<br />
– Tudod, hogy én vagyok az, <strong>Lia</strong>. Egy állattal készülsz<br />
vackolni. Felkészültél rá<br />
Vackolni... ez katagaria szleng volt, amit az árkádiaiak<br />
visszataszítónak tartottak. Angelia a férfi ajkát cirógatta.<br />
– Ha ez az utolsó éjszakám, akkor azt veled akarom<br />
tölteni, <strong>Fury</strong>. Ha a Végzet nem lett volna olyan<br />
kegyetlen, és nem változtatnak állattá, amikor a<br />
pubertáskorba értél, már évszázadokkal ezelőtt megtettük<br />
volna. Pontosan tudom, hogy mi vagy, és ennek ellenére<br />
szeretlek. – Kisimította a dühös ráncot <strong>Fury</strong> homlokán. –<br />
És legfőképpen azért szeretlek, ami vagy.<br />
<strong>Fury</strong>nek elakadt a lélegzete, ahogy meghallotta ezeket<br />
a szavakat. Azt hitte, soha senki nem fog ilyet mondani<br />
neki.<br />
Szeretet.<br />
De komolyan gondolja<br />
– Meghalnál értem, <strong>Lia</strong><br />
Most Angelia ráncolta a homlokát.<br />
– Miért kérdezed ezt tőlem<br />
– Mert én meghalnék, csak hogy te biztonságban légy.<br />
Nekem ez a szeretet. Biztos akarok lenni benne, hogy<br />
most mindketten ugyanazt a nyelvet beszéljük. Mert ha<br />
neked az a szeretet, hogy leszúrsz, és ott hagysz<br />
meghalni, akkor azt megtarthatod.<br />
Angeliát sírás fojtogatta a szívhez szóló szavak<br />
hallatán.<br />
– Nem, drágám. Az nem szeretet volt. Az én voltam<br />
meghülyülve, és esküszöm, ha vissza tudnék menni,<br />
88
Sherrilyn Kenyon<br />
megváltoztatnám azt a pillanatot, ott lennék és harcolnék<br />
érted... ahogy ígértem.<br />
<strong>Fury</strong> szemét behunyva szaglászta Angelia arcát,<br />
bajusza cirógatta a lány bőrét. Angelia elmosolyodott<br />
ezen a pusztán farkascselekedeten. Sajátjának jelöli őt.<br />
Elegyíti az illatukat. És ha őszinte akart lenni, érezni<br />
akarta <strong>Fury</strong> illatát a bőrén. Meleg volt és férfias. Teljesen<br />
<strong>Fury</strong>.<br />
<strong>Fury</strong> hátralépett, és levette Angelia pólóját. Szeme<br />
csillogott, amint végigfuttatta kezét a melltartóján,<br />
gyengéden masszírozva a testét. <strong>Lia</strong> elmosolyodott a<br />
habozása láttán.<br />
– Nem harap.<br />
<strong>Fury</strong> ajka lassan mosolyra húzódott.<br />
– Nem, de a gazdája haraphat.<br />
Angelia nevetve megcsípte az állát, ahogy kikapcsolta<br />
a melltartóját.<br />
<strong>Fury</strong> mély levegőt vett, amint a lány ledobta a<br />
ruhadarabot a földre. Annak ellenére, hogy nem volt túl<br />
nagy, Angelia melle volt a legszebb dolog, amit valaha<br />
látott. Szíve a torkában dobogott, amikor lehajolt, hogy<br />
megízlelhesse.<br />
Angelia beleborzongott az érzésbe, ahogy <strong>Fury</strong> nyelve<br />
ingerelte a mellbimbóit. Úgy szaglászta és szívogatta<br />
őket, hogy néhány perccel később a lány elélvezett.<br />
Felkiáltott, és érezte, hogy a térde megremeg az<br />
orgazmus erejétől.<br />
<strong>Fury</strong> a karjába vette a lányt, és szorosan magához<br />
ölelte, ahogy az ágyhoz vitte.<br />
– Ezt hogy csináltad – kérdezte Angelia elfúló<br />
hangon. – Azt sem tudtam, hogy ilyen lehetséges.<br />
89
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
<strong>Fury</strong> mély, morgó, tisztán állatias hangot hallatott,<br />
miközben az ágyra fektette kedvesét.<br />
Lehajtotta a fejét, és hajával cirógatta a melleit, míg<br />
kigombolta a lány farmerját.<br />
– Farkas vagyok, <strong>Lia</strong>. Nálunk a nyaldosás és ízlelés az<br />
előjáték. – Lehúzta a lányról a nadrágot és az alsóneműt,<br />
aztán a cipőjével együtt a földre dobta.<br />
Angelia szíve kalapált, ahogy várta, hogy <strong>Fury</strong><br />
visszatérjen hozzá.<br />
<strong>Fury</strong> lerángatta magáról az inget, és a lány szeme elé<br />
tárult meztelen felsőteste, ami a rajta lévő karcolások és<br />
horzsolások ellenére is tökéletes volt, hiába<br />
éktelenkedtek barna bőrén. A férfi fejét oldalra billentve<br />
figyelte Liát.<br />
– Miért habozol<br />
– Nem habozok.<br />
– Dehogynem. Lehet, hogy farkas vagyok, de tudom,<br />
mit tesznek az árkádiai farkaslányok, mikor először<br />
vannak együtt férfival. Elutasítasz<br />
– Soha – válaszolta határozottan <strong>Lia</strong>.<br />
– Akkor miért nem üdvözölsz<br />
– Féltem, hogy megsértelek. Nem tudom, mit csinál a<br />
katagaria. Megforduljak<br />
<strong>Fury</strong> tekintetét harag sötétítette el.<br />
– Azt akarod, hogy egy állat keféljen meg, vagy hogy<br />
egy férfi szeressen<br />
Angelia csalódottan sóhajtott. Nem számított, mit tett,<br />
csak felbosszantotta vele a férfit.<br />
– <strong>Fury</strong>vel akarok lenni, mint a szerelme.<br />
<strong>Fury</strong> ízlelgette a szavakat.<br />
– Akkor mutasd magad, ahogy másnak is mutatnád.<br />
90
Sherrilyn Kenyon<br />
A lány mosolya teljesen átmelegítette, ahogy szélesre<br />
tárta a lábát. Tekintete egyszer sem remegett meg, míg<br />
lenyúlt, és óvatosan szétnyitotta a lágy redőket, hogy a<br />
férfi láthassa, milyen nedvesen várja. Hogy felkészült, és<br />
hajlandó befogadni.<br />
Az árkádiai szokások szerint addig kellett behatolnia,<br />
míg a lány ebben az állapotban volt.<br />
Aztán szemtől szemben párosodnak, minimális<br />
ízleléssel.<br />
De <strong>Fury</strong> nem ezt akarta. Levette a nadrágját, és<br />
felmászott az ágyra Angelia lábai közé. <strong>Lia</strong> megremegett,<br />
várta, hogy <strong>Fury</strong> egy erőteljes lökéssel beléhatoljon.<br />
Ehelyett ő megszaglászta az ujjait, és lenyalogatta róluk a<br />
nedvességet. Tekintete a lányéba fonódott, és kezét a<br />
kezében tartva, ajka közé vette.<br />
Angelia háta ívben megfeszült, ahogy felnyögött a<br />
kéjtől. <strong>Fury</strong> nyelve körkörös mozdulatokkal testének<br />
legmélyebb pontját kutatta. <strong>Lia</strong> szédült a gyönyörtől, ami<br />
mind tovább fokozódott, míg végül attól félt, hogy<br />
szétrobban. Nem bírta tovább, és kezét a férfi hajába<br />
temette, míg ő tovább kényeztette.<br />
És amikor újra elélvezett, kedvese addig nem hagyta<br />
magára, míg az utolsó remegéshullám is át nem járta a<br />
testét, hogy azt hitte, elsírja magát az édes eksztázistól.<br />
<strong>Fury</strong> levegő után kapkodott, míg pénisze fájdalmasan<br />
sóvárgott, hogy birtokba vegye a lányt. Az ő fajtájának<br />
nőstényeit tökéletesen ki kellett elégíteni, különben<br />
rögtön utána egy másik hímet választanak. Ez<br />
szégyennek számított, és bár neki nem volt sok szeretője,<br />
még egyikük sem választott utána másodikat.<br />
Kizárt, hogy hagyja, hogy Angelia legyen az első.<br />
Felült, és kezét nyújtotta a lány felé.<br />
91
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Angelia kérdőn nézett rá.<br />
– Valami baj van<br />
Lassan felhúzta a lányt, míg ülő helyzetbe nem került.<br />
– Nem. Tudni akartad, hogy veszi birtokba egy farkas<br />
az asszonyát... – Az ágy lábához helyezte Angeliát, kezét<br />
pedig a bronz rudakra tette.<br />
Angelia nem volt annyira biztos benne, hogy ez jó<br />
ötlet.<br />
– Mit csinálsz<br />
<strong>Fury</strong> szenvedélyesen megcsókolta, aztán fejével a<br />
fiókos szekrény felé intett.<br />
– Nézz bele a tükörbe.<br />
Angelia belenézett, és látta, ahogy <strong>Fury</strong> a háta mögé<br />
kerül. Felemelte őt, és feltérdeltek, mellkasa a lány<br />
hátához préselődött. Félresöpörte a hajat a nyakából,<br />
hogy megszaglászhassa a bőrét, majd szorosan átölelte,<br />
lélegzete <strong>Lia</strong> fülét csiklandozta.<br />
<strong>Fury</strong> izmai megfeszültek, ahogy kezébe vette a lány<br />
mellét. Szétnyitotta a lábát, és lejjebb csúsztatta a kezét,<br />
hogy kényeztethesse az érzékeny redőket.<br />
Angelia elragadtatva figyelte kedvesét a tükörből.<br />
Hogy lehet valaki, aki szenvedélyes és veszélyes, ilyen<br />
gyengéd<br />
Amikor újra nedves volt, <strong>Fury</strong> felemelte a fejét, és<br />
tekintetük egybefonódott a tükörben, majd mélyen a<br />
lányba csúsztatta magát.<br />
Angeliának a lélegzete is elakadt, ahogy megérezte a<br />
testében <strong>Fury</strong>t. Alsó ajkát beharapva, a férfi még<br />
mélyebben furakodott belé, közben kezével folyamatosan<br />
simogatta. A lány érezte, hogy a mágikus ereje megnő. A<br />
szex mindig nagyobb hatalmat kölcsönzött az ő<br />
fajtájának.<br />
92
Sherrilyn Kenyon<br />
Erőt. De azelőtt még soha nem érzett ilyet.<br />
Olyan volt, mintha a férfi valamilyen ősi erőforrásból<br />
táplálná őt.<br />
<strong>Fury</strong> a lány nyakába temette az arcát, ahogy az érzékei<br />
örvénylettek körülötte. Nem ismert annál édesebb érzést,<br />
mint Angelia testét az övéhez simulva. Ha farkas lenne,<br />
mostanra már karmolná, azt követelve, hogy mozogjon<br />
gyorsabban, erősebben.<br />
Ehelyett ő hagyta, hogy megtartsa a saját ritmusát, és<br />
élvezze a lány lágyságát. Élvezze az intimitás varázsát.<br />
Olyan oldala volt ez <strong>Fury</strong>nek, amit ritkán osztott meg<br />
nővel.<br />
És a szíve mélyén tudta, hogy miért volt így.<br />
Mert egyikük sem volt az ő Liája. Hányszor és<br />
hányszor hunyta le a szemét, azt tettetve, hogy Liával<br />
van Azt tettetve, hogy az ő illatát érzi.<br />
Most nem kellett tettetnie. Angelia itt volt, és az övé<br />
volt.<br />
– Mondd ki a nevem, <strong>Lia</strong> – suttogta a lány fülébe.<br />
– Hogy – nézett rá kedvese homlokráncolva.<br />
<strong>Fury</strong> még mélyebbre hatolt a lány testében, és megállt<br />
egy pillanatra, hogy a tükörből a szemébe nézhessen.<br />
– Hallani akarom a nevem az ajkadról, míg benned<br />
vagyok. Nézz rám, és mondd újra, hogy szeretsz.<br />
Angelia felkiáltott a gyönyörtől, ahogy <strong>Fury</strong> újra<br />
elkezdett mozogni.<br />
– Szeretlek, <strong>Fury</strong>.<br />
Érezte, ahogy a férfi megnő benne. Ez minden<br />
fajtájabeli hímre jellemző volt. Minél nagyobb gyönyört<br />
éreznek, annál nagyobbra duzzadnak. A tömör telítettség<br />
érzésétől a lány ereje még inkább szárnyra kapott. Hátát<br />
megfeszítve a feje fölé nyúlt, és megérintette <strong>Fury</strong> arcát.<br />
93
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
A férfi mozdulatai egyre hevesebbé váltak, míg a keze<br />
tovább cirógatta Angeliát. Most már volt valami vadság a<br />
lökéseiben, ami egyszerre volt követelőző és birtokló.<br />
Angelia sokszor hallotta azt a kifejezést, hogy valakit<br />
birtokba vesz a szeretője, de ez volt az első alkalom,<br />
hogy megtapasztalta.<br />
És ez alkalommal, amikor elélvezett, valójában sikított<br />
a tiszta eksztázistól.<br />
<strong>Fury</strong> fogát csikorgatta az orgazmus hallatán. Az<br />
érzéstől, ahogy a lány teste remegett az övé alatt. Ez<br />
feltüzelte az erejét, ami ide-oda cikázott a szobában, míg<br />
végül szét nem törte az éjjeli asztalkán álló lámpát. Még<br />
mindig simogatta a lányt, minden sóhajt és nyögést ki<br />
akart préselni belőle.<br />
Csak amikor Angelia összeomlott, akkor engedte meg<br />
magának, hogy ő is elélvezzen. Mélyen felmordult a<br />
hirtelen kitöréstől, és végül saját gyönyöre is elérkezett.<br />
Angelia elmosolyodott, ahogy <strong>Fury</strong>t figyelte a<br />
tükörben, aki vállába temette a fejét, és egész testében<br />
megremegett. Leheletük összekeveredett, míg a férfi<br />
szorosan ölelte. Az emberekkel ellentétben ők így<br />
maradtak, míg a férfi orgazmusa véget ért, ami néhány<br />
percig tartott. Egy árkádiai férfi ilyenkor általában mellé<br />
hanyatlott, és úgy várta, hogy vége legyen.<br />
<strong>Fury</strong> ehelyett a karjában tartotta Angeliát, a nyakát<br />
szaglászta és magához szorította.<br />
– Nem okoztam fájdalmat – kérdezte a lányt.<br />
– Nem.<br />
<strong>Fury</strong> arcát Angeliáéhoz nyomta, és gyengéden<br />
hintáztatta szerelmét. Angelia elmosolyodott, és kezét a<br />
férfi orcájára tette. Soha életében nem volt része ennél<br />
meghittebb pillanatban.<br />
94
Sherrilyn Kenyon<br />
És ha arra gondolt, hogy ezt egy állat karjaiban találta<br />
meg, alig hitte el.<br />
Egész addig maradtak így, míg <strong>Fury</strong> elég puha nem<br />
lett ahhoz, hogy kihúzza magát a lányból anélkül, hogy<br />
fájdalmat okozna neki. Angelia visszahanyatlott az ágyra.<br />
<strong>Fury</strong> odafeküdt mellé, és meztelen testét csodálta.<br />
– Annyira szép vagy! – mondta, miközben az Őrzőjeleket<br />
cirógatta az arcán.<br />
– Fogadok, soha nem gondoltad volna, hogy egy<br />
árkádiaival fogsz párosodni.<br />
– Gondoltam rá, míg nem változtam farkassá. A lány<br />
elfordította a fejét a fájó igazság hallatán.<br />
– Miért nem árultad el a titkodat<br />
<strong>Fury</strong> keserűen felnevetett.<br />
– Jé, tényleg! El sem tudom képzelni, miért. Talán<br />
mert attól féltem, hogy kiborulsz és meggyűlölsz. Milyen<br />
nevetséges gondolat volt, nem igaz<br />
Angelia elpirult és félrenézett. Szégyellte magát,<br />
amiért a férfinak igaza volt vele kapcsolatban, pedig nem<br />
kellett volna, hogy így legyen.<br />
– Sajnálom.<br />
– Minden rendben. Nem te voltál az egyetlen, aki<br />
megpróbált megölni.<br />
Nem, az egész nemzetség meg akarta ölni, beleértve<br />
az anyját, a testvéreit és a nagyapját is. És ő mégis<br />
túlélte.<br />
– Az apád szívesen fogadott<br />
– Soha nem adtam meg neki az esélyt, hogy<br />
elutasíthasson. Megtaláltam a falkáját, és mikor láttam,<br />
mennyire nem tiszteli Vane-t és Fanget, úgy döntöttem,<br />
meghúzom magam, és nem árulom el neki, hogy a fia<br />
vagyok. Úgy gondoltam, hogy a halálközeli élményekből<br />
95
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
egy is épp elég, ha az embert a szülei akarják megölni. –<br />
Köröket rajzolt Angelia mellére. – Tényleg soha nem<br />
váltottál alakot<br />
– Miért kellene<br />
<strong>Fury</strong> rámeredt.<br />
– Szerintem meg kéne tenned.<br />
– Miért<br />
– Mert ez a lényed része.<br />
– És akkor mi van Ez egy olyan rész, amit nem kell<br />
elfogadnom vagy szeretnem.<br />
– Igenis kell.<br />
Angelia megmerevedett ettől a hangsúlytól.<br />
– Mit akarsz ezzel mondani<br />
– Azt, hogy vagy farkassá változol, vagy sokkollak és<br />
átváltoztatlak.<br />
A lány levegőért kapkodott a fenyegetés hallatán.<br />
– Nem mernéd megtenni.<br />
– Próbáld ki.<br />
Angelia rémülten ült fel az ágyon.<br />
– Ez nem vicces, <strong>Fury</strong>. Nem akarok farkas lenni.<br />
A türkizkék szempárban nem volt könyörület.<br />
– Egy percre tegyél a kedvemre. Tudnod kell, mire<br />
vadászol, és mit gyűlölsz.<br />
– Miért<br />
– Mert ez vagyok én, és azt akarom, hogy megérts.<br />
Angelia azt akarta mondani neki, hogy felejtse el.<br />
Hogy nagyon is megérti, de mielőtt kimondta volna,<br />
eszébe jutott valami.<br />
<strong>Fury</strong>nek igaza volt. Hogyan is érthetné meg, hogy<br />
micsoda a férfi, ha ő maga sohasem tapasztalta Ha ez<br />
fontos neki, akkor megteszi.<br />
96
Sherrilyn Kenyon<br />
– Akkor csak neked, és csak egyetlen percig. <strong>Fury</strong><br />
oldalra billentette a fejét, és várt.<br />
És várt.<br />
Mikor teljes három perc eltelt, és a lány még mindig<br />
ember volt, felvonta a szemöldökét.<br />
– Szóval<br />
– Jó. Csinálom. – <strong>Fury</strong>re meredt, és átváltozott<br />
farkassá.<br />
<strong>Fury</strong> elmosolyodott a látványtól. Sötétbarna bundája<br />
volt, fekete és vörös árnyalatokkal, és ugyanolyan<br />
gyönyörű volt így is, mint emberként. Megsimogatta a<br />
szőrét.<br />
– Látod, nem is olyan rossz, igaz<br />
– Meg tudsz engem érteni<br />
– Persze. Ahogy te is meg tudsz érteni engem. Most<br />
nézz körül a szobában. Nézd meg, milyen másnak látszik<br />
minden. Mennyivel élesebbek a hangok és az illatok.<br />
A lány felnézett rá.<br />
– Még mindig ember vagy, <strong>Lia</strong>. Még farkasként is. Az<br />
egész lényedet megtartod ebben az alakban.<br />
Angelia visszaváltozott önmagává.<br />
– Azt mondod...<br />
– Igen. Amilyenek vagyunk az egyik alakban, olyanok<br />
vagyunk a másikban is. Semmi nem változik.<br />
Angelia végiggondolta, amit tapasztalt. Eddig azt<br />
hitte, hogy farkas alakban állattá válna ésszerű<br />
gondolatok nélkül... de ez nem így volt. Megőrizte a<br />
tudatát. Az egyetlen különbség az volt, hogy kiélesedtek<br />
az érzékei.<br />
Hála öntötte el, és ahogy <strong>Fury</strong>hez hajolt, hogy<br />
megcsókolja, égő fájdalom hasított a tenyerébe.<br />
97
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Levegőért kapkodva felült, és a kezét rázogatta, hogy<br />
csillapítsa az érzést.<br />
<strong>Fury</strong> átkozódott, aztán felemelte a kezét és ráfújt.<br />
Ahogy megtette, a falkájához tartozó geometrikus minta<br />
jelent meg a tenyerében.<br />
Ugyanolyan volt, mint a lányéban.<br />
Szent szar...<br />
– Egy pár vagyunk – hebegte Angelia.<br />
<strong>Fury</strong> hitetlenkedve nézett rá.<br />
– Hogy lehet ez<br />
Angelia továbbra is a tenyerét bámulta. Az ő<br />
világukban a Végzet Istennői határozzák meg, hogy ki<br />
lesz a párjuk, mikor megszületnek. Az egyetlen módja,<br />
hogy megtalálják őt, az, hogy szeretkeznek vele, és ha<br />
úgy rendeltetett, egyforma jel jelenik meg a tenyerükben,<br />
ami csak három hétig látható.<br />
Ha ez alatt az idő alatt a nő nem fogadja el a párját,<br />
szabadon élhet tovább nélküle, de soha nem lesz képes<br />
másnak gyereket szülni.<br />
A férfi cölibátusra van ítélve, míg a nő meg nem hal.<br />
Ha egyszer megtalálta a párját, csak vele fekhet le. Más<br />
mellett soha nem lesz erekciója.<br />
– Kiválasztottak minket. – Angelia <strong>Fury</strong> tenyeréhez<br />
tette az övét. – Te vagy a párom.<br />
<strong>Fury</strong> nehezen birkózott meg ezzel. Mindig kíváncsi<br />
volt, milyen érzés lehet. A Sötét-vadász, Acheron<br />
megmondta neki, hogy már találkozott a párjával, de nem<br />
igazán hitte el.<br />
Hogy pont az a nő az, akit mindig is szeretett... Ez<br />
egyszerűen nem történik meg így.<br />
Angeliára nézett, a szíve kalapált.<br />
– Elfogadsz engem<br />
98
Sherrilyn Kenyon<br />
A lány a szemét forgatta.<br />
– Nem. Azért vagyok itt veled meztelenül, mert<br />
véletlenül minden ruhám leesett rólam, és most nem<br />
találom őket.<br />
– Te egy gúnyolódós kis teremtés vagy, ugye<br />
– Tőled tanultam.<br />
<strong>Fury</strong> nevetve előrehajolt, hogy megcsókolja, de<br />
mielőtt az ajkához érhetett volna, éles fényt látott<br />
felvillanni. Visszahúzódott, és összevont szemöldökkel<br />
figyelte, ahogy négy oroszlán jelenik meg a szobájában.<br />
Ádáz arccal hajítottak valamit <strong>Fury</strong> felé.<br />
<strong>Fury</strong> elkapta és fintorgott, mielőtt a földre vetette<br />
volna a sakál hátborzongató látványt nyújtó fejét.<br />
– Mi az ördög ez<br />
– Paris Sebastienne vagyok – mondta a legmagasabb<br />
oroszlán –, és azért jöttem, hogy megöljem a kurvát, aki<br />
meggyilkolta és tönkretette az öccseimet.<br />
99
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
5. fejezet<br />
A<br />
ngelia erejét felhasználva felöltöztette magukat,<br />
aztán felkészült rá, hogy <strong>Fury</strong> odaadja a<br />
Litariannak vacsorára.<br />
Ehelyett <strong>Fury</strong> olyan halálos kisugárzással emelkedett<br />
fel az ágyról, hogy a lány beleborzongott.<br />
– Nem tudom, mit képzelsz, mit csinálsz itt, fánhempergő,<br />
de nem léphetsz a bátyám házába ilyen<br />
magatartással és hangnemmel. – Lenézett a földön<br />
heverő leszakított fejre. – És átkozottul biztos, hogy nem<br />
hozhatsz ide szennyet a párom jelenlétében.<br />
– Idáig követtük a szagát.<br />
<strong>Fury</strong> ajkán vészjósló vigyor jelent meg.<br />
– És a szobámban érzitek<br />
Az egyik oroszlán megmozdult, hogy megragadja<br />
<strong>Fury</strong>t.<br />
100
Sherrilyn Kenyon<br />
Angeliának pislogni sem volt ideje, amilyen gyorsan<br />
<strong>Fury</strong> megfordult, és a falhoz szegezte támadóját.<br />
Keményen.<br />
– Hidd el, nem akarsz velem kötözködni – vicsorogta<br />
<strong>Fury</strong>, miközben az oroszlán fejét a falba verte. – Én nem<br />
egy gazella vagyok a szavannán, te ostoba. Gyorsabban<br />
széttépem a torkodat, mint te a sakál fejét.<br />
Paris előrelépett.<br />
– Mi négyen vagyunk, te pedig egyedül.<br />
– Ketten vagyunk – javította ki Angelia elvágva őt<br />
<strong>Fury</strong>től. – És az egyetlen halálosabb dolog egy farkasnál,<br />
a párja, ha a kedvesét fenyegetik.<br />
Paris a lány mellé lépett. Beleszagolt a levegőbe,<br />
közben óvatosan méregette.<br />
– Ő az – kérdezte egy másik oroszlán.<br />
– Nem – mondta Paris undorodva. – Elvesztettük a<br />
szagot. – <strong>Fury</strong> felé fordult. – Még nincs vége, Farkas.<br />
Nem állunk meg, míg elégtételt nem vettünk. Ha<br />
megtalálom a szajhát, aki ezért felelős, lakmározni fogok<br />
a beleből.<br />
<strong>Fury</strong> Paris felé hajította az oroszlánt, akit a kezében<br />
tartott.<br />
– Nem látunk itt titeket szívesen. Tényleg. Kifelé.<br />
Paris állati morgást hallatott, mielőtt eltűnt.<br />
– És vigyétek magatokkal a mocskos trófeátokat is –<br />
vicsorogta <strong>Fury</strong>, ahogy odadobta a fejet, hogy vigyék,<br />
ahová akarják.<br />
Angelia megkönnyebbülten felsóhajtott.<br />
– Mi történt az előbb Hogyhogy nem érezték a<br />
szagomat<br />
<strong>Fury</strong> megvonta a vállat.<br />
101
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Az egyetlen képesség, amit kifejlesztettem, az, hogy<br />
elrejtsem a szagomat. Mivel most már te is a részem<br />
vagy, a tiédet is elrejtettem.<br />
– Ezért nincs katagari szagod!<br />
<strong>Fury</strong> gúnyosan biccentett.<br />
De ez újabb kérdést vetett fel Angeliában.<br />
– Akkor hogy jött rá Dare, ha nem szag alapján<br />
<strong>Fury</strong> elnézett mellette, ahogy beléhasított a fájdalom.<br />
Az árulás még most is darabokra tépte a lelkét.<br />
Angelia a férfi összeszorított állkapcsára tette a kezét.<br />
– Mondd el.<br />
<strong>Fury</strong> nem tudta, miért bízik meg benne, hiszen<br />
ellenkezett a természetével. De mielőtt megálljt<br />
parancsolhatott volna magának, kibökte az igazságot.<br />
– Az erdőben megtámadott minket egy csapatnyi<br />
törvényen kívüli ember. Kilőttek egy nyílvesszőt. Dare<br />
nem vette észre, de én igen. Félrelöktem az útból, és így<br />
engem talált el.<br />
Angelia megrezzent, ahogy megértette, mi történt.<br />
– A fájdalom miatt alakot változtattál.<br />
<strong>Fury</strong> bólintott.<br />
– Abban a pillanatban megtudta, hogy földet értem.<br />
Próbáltam megállítani, mielőtt eléri a falut, de mire<br />
odaértem, már elmondta az anyámnak.<br />
A többire a lány is kristálytisztán emlékezett. Hallotta<br />
a kiáltásokat, és bement a nagyterembe, ahol a többiek<br />
gyülekeztek. <strong>Fury</strong> vérzett, de emberi alakban volt.<br />
Dare az anyjuk elé lökte a bátyját.<br />
– Ő egy kibaszott Farkas, anyám. Láttam.<br />
Bryani megragadta <strong>Fury</strong>t a hajánál fogva.<br />
– Mondd el nekem az igazat. Katagari vagy<br />
102
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Fury</strong> tekintete Angeliára vándorolt. Fájdalom, szégyen<br />
és kínlódás tükröződött mélyen a szemében. De a<br />
könyörgő pillantás volt az, amitől a lánynak elállt a<br />
lélegzete. Csendesen könyörgött neki, hogy álljon ki<br />
mellette.<br />
– Felelj! – követelte az anyja.<br />
– Farkas vagyok.<br />
Olyan bosszúszomjjal törtek rá, hogy Angelia alig<br />
tudta elhinni, hogy ő is részt vett benne. De akkor, abban<br />
a pillanatban...<br />
Mennyire bolond volt...<br />
– Fogsz még valaha bízni bennem<br />
<strong>Fury</strong> kezébe fogta a lány megjelölt kezét.<br />
– Van választásom<br />
– Igen, van. Ez csak azt jelenti, hogy neked szülhetek<br />
gyerekeket. Semmi köze a szívünkhöz.<br />
<strong>Fury</strong> sóhajtott. Igaza volt. A szülei gyűlölték egymást.<br />
Még most is csak azzal foglalkoztak, hogy hogyan öljék<br />
meg egymást.<br />
– Ha félreteszed a fajtám iránt érzett gyűlöletedet,<br />
hajlandó vagyok elfelejteni a múltat.<br />
Angelia körbenézett a szobában.<br />
– Itt kell élnem a te idődben, igaz<br />
– Tényleg azt hiszed, hogy hazamehetsz egy katagari<br />
jegyét viselve<br />
Igaza volt. Elpusztítanák. <strong>Fury</strong> ellépett mellőle.<br />
– Három heted van, hogy eldöntsd, tudsz-e velem élni.<br />
– Nincs szükségem három hétre, <strong>Fury</strong>. Beleegyeztem,<br />
hogy vackolok veled, és úgy is teszek. És hozzád is<br />
kötöm magam.<br />
Harag gyúlt <strong>Fury</strong> szemében a javaslat miatt.<br />
103
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Nem, azt nem teszed. Túl sok az ellenségem, akik<br />
holtan akarnak látni. Nem kötöm az életerődet az<br />
enyémhez. Túl veszélyes.<br />
Angelia nevetett.<br />
– Neked vannak ellenségeid Akkor mi volt ez az<br />
oroszlán tessera Ők kit kerestek – Két kezébe fogta<br />
kedvese arcát. – Neked és nekem már rég együtt kellene<br />
lennünk, de én hagytam, hogy az ostobaságom négyszáz<br />
évre elszakítson tőled. Többé nem akarok egy percet sem<br />
elvesztegetni, amit veled tölthetek.<br />
– Huszonnégy órája még nem így éreztél.<br />
– Igazad van. De te felnyitottad a szememet. Amit<br />
Dare csinál, az rossz. Nem tudom elhinni, hogy<br />
tönkretettem annak a szegény oroszlánnak az életét.<br />
Istenem, mennyire szeretnék visszamenni az időben,<br />
hogy félrelökjem Dare-t, mikor elsütötte azt a fegyvert,<br />
hogy ne találjon célba!<br />
<strong>Fury</strong> elsápadt.<br />
– Dare megölt egy fegyvertelen oroszlánt<br />
– Nem, az a sakál volt. Dare lőtte meg azt, amelyik él.<br />
– És a te szereped ebben<br />
– Ostoba néző, aki azt hitte, biztonságossá teszi a<br />
világot a többi kislány számára, hogy nekik ne kelljen<br />
végignézniük, ahogy felfalják a családjukat. Nem vettem<br />
észre, hogy a szörnyetegek oldalán harcolok, és nem<br />
ellenük.<br />
<strong>Fury</strong> sóhajtott.<br />
– Dare nem szörnyeteg. Csak egy bizonytalan seggfej,<br />
aki azt akarta, hogy az anyja szeresse.<br />
– És mi a helyzet veled<br />
104
Sherrilyn Kenyon<br />
– Én egy bizonytalan seggfej voltam, aki tudta, hogy<br />
soha nem kerülhet túl közel az anyjához, nehogy<br />
véletlenül kiszagolja benne a farkast és megölje.<br />
Angelia magához húzta <strong>Fury</strong>t, és megcsókolta.<br />
– Párosodj velem, <strong>Fury</strong>.<br />
– Kis hatalmaskodó teremtés vagy, igaz<br />
– Csak amikor akarok valamit. – Az ágyra nézett. –<br />
Nem kéne meztelennek lennünk<br />
<strong>Fury</strong> megfogta a karját, és visszatartotta.<br />
– Előbb el kell ezt rendeznünk. Biztos akarok lenni<br />
benne, hogy azért párosodsz velem, mert így akarod, és<br />
nem azért, mert félsz.<br />
– Nem gondolod, hogy elég okos vagyok ahhoz, hogy<br />
tudjam a különbséget<br />
– Nekem kell biztosnak lennem a szándékaidban.<br />
Mert még mindig nem bízik meg benne.<br />
Az volt a szomorú, hogy Angelia nem hibáztathatta<br />
ezért.<br />
– Jól van. Hogy vetünk véget ennek<br />
– Azt hiszem, van egy ötletem.<br />
Angelia a nappaliban ücsörgött, Fang pedig a kezét<br />
szimatolgatta.<br />
– Nem csoda, hogy olyan furcsán viselkedett. A korcs<br />
megtalálta a párját.<br />
– Fang! – csattant rá Bride. – Hagyd békén azt a<br />
szegény nőt, vagy legalább gratulálj neki!<br />
– Mihez <strong>Fury</strong> párjának lenni nekem rémálomnak<br />
tűnik.<br />
Volt egy idő, mikor Angelia egyetértett volna ezzel.<br />
Furcsa, hogy most már nem.<br />
105
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– A bátyád csodálatos farkas.<br />
Bride elismerően mosolygott.<br />
– És egyébként hol van most a szerelmes farkas<br />
– Azt mondta, találkozik egy barátjával, hogy<br />
letérítsék az oroszlánokat a hozzám vezető nyomról.<br />
Fang arca elfehéredett.<br />
– Mi az – kérdezte Angelia, aki azonnal megriadt<br />
ettől a reakciótól.<br />
– <strong>Fury</strong>nek nincsenek barátai.<br />
Miért hazudott volna neki Édes istenek, mit csinál<br />
– Akkor hol van<br />
Alig tette fel a kérdést, amikor Vane megjelent.<br />
Rámeredt Angeliára, és Fanghez fordult.<br />
– Szükségem van rád az Omegrionban. Most.<br />
Fang kérdőn nézett rá.<br />
– Mi folyik itt<br />
– <strong>Fury</strong> feladta magát. Azt mondta, ő volt az, aki<br />
megnyomorította az oroszlánt.<br />
Angelia talpra ugrott.<br />
– Micsoda!<br />
– Hallottad! Idióta barom. Savitar magához hívatott,<br />
és megkért, hogy vigyek szemtanúkat, akik igazolják az<br />
ártatlanságát.<br />
Fang káromkodott.<br />
– Hol volt, mikor történt<br />
– Nem tudom.<br />
Fang felpattant.<br />
– Megyek.<br />
Elindultak.<br />
– Ne hagyjatok itt. – Angelia Vane elé állt.<br />
Vane habozott.<br />
Fang komoran nézett a bátyjára.<br />
106
Sherrilyn Kenyon<br />
– Ő a párja, V. Hadd jöjjön.<br />
Vane bólintott, és vitte magukkal a lányt is Savitar<br />
szigetére, az ülésterembe, ahol az Omegrion meg szokta<br />
vitatni a törvényeket, amik az alakváltókat irányították.<br />
Angelia egész életében hallott meséket erről a helyről, de<br />
soha nem gondolta, hogy egyszer eljut ide.<br />
Itt találkozott az összes Regis, a Katagaria és Árkádia<br />
minden egyes ágának egy-egy képviselője. Angeliát<br />
lenyűgözte, hogy nem küzdöttek egymással. De pontosan<br />
ezért volt itt Savitar.<br />
Hasonlóan egy bíróhoz, Savitar tartotta kezében<br />
mindannyiuk végső sorsát. Az egyetlen probléma az volt,<br />
hogy senki nem tudta igazán, mi is ő. Vagy, hogy honnan<br />
származott.<br />
– Hol van <strong>Fury</strong> – kérdezte a lány Vane-t.<br />
– Nem tudom.<br />
– Minden tag itt van<br />
Vane a csoportot fürkészte.<br />
– Mindenki, <strong>Fury</strong>t kivéve.<br />
Mielőtt feltehetett volna még egy kérdést, Angelia<br />
erőhullámot érzett maga mögött.<br />
Megfordult, és egy káprázatos férfit pillantott meg.<br />
Közel két méter magas volt, haja hosszú és sötét, állán<br />
kecskeszakáll díszelgett. Szörfruhát viselt, és őt<br />
méregette gyanakodva.<br />
– Megvannak a szemtanúid, Farkas – kérdezte a<br />
jövevény Vane-től.<br />
– Igen.<br />
– Akkor haladjunk. – Körbesétált egy kerek asztal<br />
mellett, ahol az Omegrion-tagok ültek, és egy különálló<br />
trónuson foglalt helyet.<br />
– Ő Savitar – kérdezte Angelia.<br />
107
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Vane bólintott.<br />
A fenébe. Kifejezetten ijesztő volt. Savitar hosszan<br />
felsóhajtott.<br />
– Tudom, hogy szívesebben lennétek máshol.<br />
Higgyétek el, én is. De azok kedvéért, akik nem<br />
hallották, és akkor ők bizonyára egy kőszikla alatt<br />
élnek... – ránézett az árkádiai Sólyom Regisre, és<br />
habozott. – Na jó, néhányan tényleg kőszikla alatt éltek,<br />
és ezért kell elmagyaráznom, mi történt. Úgy tűnik,<br />
néhány kedves árkádiai létrehozott és használatba vett<br />
egy fegyvert, ami képes elvenni a természetfölötti<br />
képességeiteket, és bezár titeket az eredeti alakotokba.<br />
Sokan felsóhajtottak. Savitar bólintott.<br />
– Igen, ez szívás. Két napja néhány korcs úgy döntött,<br />
hogy vadászni indul. Két felelős feje már nálam van. – A<br />
balján lévő oroszlánok felé intett. – Az áldozat családja a<br />
másik kettőt akarja. Holtan. De előtte meg akarják<br />
kínozni. Ezt tiszteletben tartom.<br />
– Vadászunk – kérdezte Nicolette Peltier.<br />
– Nem. Úgy tűnik, az egyik felelős feladta magát. Azt<br />
állítja, hogy megölte a negyediket, és nem akar<br />
menekülni.<br />
– Hol van – követelte Paris Sebastienne.<br />
– Várj a sorodra, Oroszlán, vagy ékszert csinálok a<br />
szemgolyóidból.<br />
Az oroszlán azonnal meghátrált. Savitar összeütögette<br />
az ujjait, és <strong>Fury</strong> jelent meg a trónusa előtt láncra verve.<br />
Angelia elindult felé, de Vane megállította. <strong>Fury</strong> nem<br />
hitt a szemének, mikor meglátta a lányt.<br />
– A fenébe, Vane, megmondtam, hogy ne... – Egy<br />
szájkosár jelent meg az arcán. Savitar <strong>Fury</strong>re meredt.<br />
108
Sherrilyn Kenyon<br />
– Ha még egy ember vagy állat félbeszakít, azt<br />
kibelezem.<br />
<strong>Fury</strong> tekintete Angeliát kutatta. Ne beszélj, vetítette is<br />
neki a gondolatait. Jobb lesz így. Bízz bennem.<br />
Hazamehetsz, és visszakapod az életedet.<br />
Megbolondult<br />
Angelia elvetette ezt a gondolatot, amikor meglátta<br />
Dare-t megjelenni <strong>Fury</strong> mellett.<br />
Savitar megvetően méregette Dare-t.<br />
– Van egy szemtanúnk, aki esküszik, hogy látta <strong>Fury</strong>t<br />
akció közben. Mivel ez egybevág azzal, amit <strong>Fury</strong><br />
mondott, feltételezem, könnyen határoztok a sorsa felől.<br />
Hacsak nincs valakinek valami hozzátennivalója.<br />
Sasha előrelépett.<br />
– Nem <strong>Fury</strong> tette. Védelmez valakit. Ismerem őt.<br />
Talán nem kedvelem az irháját, de tudom, hogy ártatlan.<br />
Ott voltam a Szentélyben, amikor meglátta az oroszlánt,<br />
és nem tudott róla semmit.<br />
– Így igaz – mondta Nicolette Peltier. – Én is láttam.<br />
Azt mondta, meg fogja találni a felelősöket, és tesz róla,<br />
hogy megfizessenek ezért.<br />
Savitar megvakarta az állát.<br />
– Érdekes, nemde Mi mondanivalód van erről, <strong>Fury</strong><br />
A szájkosár eltűnt.<br />
– Be vannak lőve.<br />
Savitar a fejét rázta.<br />
– Valaki más, aki be van lőve<br />
Könnyek mardosták Angelia szemét, amiért <strong>Fury</strong><br />
ilyen áldozatot készül hozni. De nem hagyhatja, hogy<br />
megtegye. Lenézett a tenyerére, és a szimbólumot<br />
simogatta.<br />
109
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
A legnagyobb megtiszteltetés lett volna, hogy a párja<br />
legyen és gyerekeket szüljön neki. Bárcsak így lehetne.<br />
– <strong>Fury</strong> ártatlan – mondta előrelépve. – Azért vallott,<br />
hogy megmentsen...<br />
– Engem.<br />
Angelia megfagyott a rémülettől, ahogy Dare<br />
megköszörülte a torkát.<br />
– Mi volt ez – kérdezte Savitar.<br />
Dare Angeliára pillantott, aztán <strong>Fury</strong>re.<br />
– Én lőttem ki azt a lövedéket, ami megnyomorította<br />
az oroszlánt. Az, aki megölte a másikat, már halott.<br />
– És a többiek<br />
– Ők is halottak.<br />
<strong>Fury</strong> értetlenül nézett Dare-re.<br />
– Miért csinálod ezt<br />
– Mert az én gaztettem volt, és nem hagyom, hogy egy<br />
állat mutassa meg, mit jelent nemesnek lenni. Baszd meg.<br />
– Megegyeztünk – motyogta <strong>Fury</strong>.<br />
– Én pedig megváltoztatom. – Dare Angeliára nézett.<br />
– Itt az ideje, hogy egyszer a helyes dolgot cselekedjem<br />
helyes indítékból.<br />
Savitar összefonta karját a mellkasa előtt.<br />
– Egy újabb vallomásunk van Dare Kattalakis-tól.<br />
Először, másodszor... szeretne még valaki vallomást<br />
tenni Be akarja ismerni valaki más is, hogy lelőtte az<br />
oroszlánt – Szünetet tartott. – Én is így gondoltam.<br />
Az oroszlánok előléptek.<br />
– Akkor ő a miénk.<br />
Savitar megrázta a fejét.<br />
– Valójában ő az enyém. Sajnálom. Ti már így is fejét<br />
vettétek két árkádiainak. Örüljetek, hogy nem akarok<br />
110
Sherrilyn Kenyon<br />
igazságot szolgáltatni a családjaik nevében. Feltételezni<br />
fogjuk, hogy bűnösök, de tárgyalás nélkül...<br />
Az oroszlánok nem tűntek túl elégedettnek, de egyik<br />
sem merte megkérdőjelezni Savitart.<br />
– Ami a kis játékszerüket illeti, ne aggódjatok. Már<br />
elintéztem, hogy a feltaláló többé ne találjon fel semmit.<br />
Az embereim már lenyomozták azt a néhány darabot,<br />
amit eladott, és hamarosan megsemmisítjük őket.<br />
Közben...<br />
Dare eltűnt, és <strong>Fury</strong> bilincsei elolvadtak.<br />
– Az Omegriont berekesztem.<br />
A tanács tagjai egy villanás kíséretében eltűntek a<br />
teremből.<br />
Csak a farkasok és Nicolette maradtak. <strong>Fury</strong> odasétált<br />
hozzájuk, és kezét nyújtotta Sashának.<br />
– Köszönöm.<br />
– Nem probléma. És még mindig nem vagyunk<br />
barátok.<br />
<strong>Fury</strong> szeme vidáman csillogott.<br />
– Így van, te fasz, szívemből utállak. – Nicolette-re<br />
nézett. – Tőled is rendes volt, hogy felszólaltál.<br />
– Még mindig ki vagy tiltva a házamból... hacsak nem<br />
sérülsz meg. – Ezzel teleportált.<br />
<strong>Fury</strong> megrázta a fejét, aztán Angeliára pillantott. A<br />
vidám csillogás eltűnt a szeméből.<br />
– Fel akartad adni magad, hogy megments.<br />
– Mondtam neked, <strong>Fury</strong>. Mindig a hátadnál fogok<br />
állni.<br />
<strong>Fury</strong> megfogta mindkét kezét, és egyenként<br />
megcsókolta őket.<br />
– Nem akarom, hogy a hátamnál állj.<br />
Angelia kérdőn nézett rá.<br />
111
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
– Nem Akkor mit szeretnél, hol legyek – Azt a<br />
választ várta, hogy alatta – egy árkádiai ezt mondta<br />
volna.<br />
De ő nem.<br />
– Azt akarom, hogy mellettem legyél. Mindig.<br />
– Pfuj – zúgolódott Fang. – Farkasok, menjetek<br />
szobára.<br />
– Jó ötletnek tűnik – mosolygott Angelia. A következő<br />
pillanatban otthon voltak.<br />
Savitar nem mozdult, míg az utolsó farkas is elhagyta<br />
a helyiséget. Abban a pillanatban, hogy kiürült a terem,<br />
erőhullámot érzett maga mellett. Zarek volt az.<br />
– Sasha hazament, Z.<br />
– Igen, tudom. A korábbi megbeszélésünk miatt<br />
jöttem.<br />
– A démonjaim megszerezték a fegyverek nagy részét.<br />
– De...<br />
– Még van odakint néhány.<br />
Zarek káromkodott.<br />
– Ha Sashát eltalálják az egyikkel, Astrid<br />
megbolondul.<br />
– Higgy nekem, Z, tudom. – Savitar a derűs égboltra<br />
vetette tekintetét, de legbelül tisztában volt azzal, amivel<br />
Zarek is. Vihar készülődött. Ádáz és kegyetlen vihar.<br />
Ennek a kis küzdelemnek véget vetettek, de ez semmi<br />
nem volt ahhoz képest, ami ezután vár rájuk.<br />
112
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Fury</strong> az ágyban feküdt meztelenül, Angelia pedig<br />
rajta. A tenyerük még mindig egymáshoz tapadt a<br />
párosodási szertartás után.<br />
– Még most sem tudom elhinni, hogy meghaltál volna<br />
azért, hogy hazamehessek.<br />
– Nem tudom elhinni, hogy hazugnak akartál nevezni,<br />
és elfoglaltad volna a helyemet a guillotine alatt.<br />
Legközelebb, amikor próbállak megmenteni, asszony,<br />
ajánlom, hogy maradj megmentve.<br />
Angelia nevetett, aztán megcsípte <strong>Fury</strong> állát.<br />
– Hajlandó vagyok megígérni, hogy viselkedni fogok,<br />
egy feltétellel.<br />
– És mi az<br />
– Hogy összekötöd az életerődet az enyémmel.<br />
<strong>Fury</strong> a homlokát ráncolta.<br />
– Miért olyan fontos ez neked<br />
Angelia nyelt egy nagyot, hogy eltűnjön a gombóc a<br />
torkából.<br />
– Nem tudod<br />
– Nem.<br />
– Mert szeretlek, Farkas, és nem akarok még egy<br />
napot eltölteni nélküled. Ahol letáborozol, oda megyek<br />
én is, és ha meghalsz, meghalok én is.<br />
<strong>Fury</strong> hitetlenkedve nézett rá. Csak egy dolgot szeretett<br />
volna egész életében.<br />
És épp most kapta meg Liától. Egy nőt, akit<br />
szerethetett, és akitől a sorsa függhetett.<br />
– Érted, farkas hölgyem, bármit megtennék.<br />
Angelia elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy párja<br />
újra megkeményedik alatta. Megcsókolta a kezét, és<br />
tudta, hogy ez alkalommal nem csak szeretkezni fognak.<br />
Most egymáshoz kapcsolódnak, az örökkévalóságig.<br />
113
A <strong>hold</strong> árnyékában<br />
Szannya22 megjegyzése: A fejezet címek melletti nonfiguratív minta hasonló<br />
ahhoz, mint amit én elképzeltem Őrző-tetoválás gyanánt. A oldalak alján, a<br />
számozást keretező fél<strong>hold</strong>akat nem hiszem, hogy magyaráznom kellene.<br />
Ami a külön bekezdéseket elválasztja, az a jel elvileg a párok jele, bár eddig<br />
minden farkasnál ugyanez a jelet találtam, noha a könyv szerint mindenkié<br />
egyedi. De ezt nézzük el, szerintem.<br />
Lehet, hogy más fordításokban az Őrző nem Őrző lesz, hanem esetleg<br />
Figyelő, vagy meghagythatják az angol alakjában is, ami a Sentinel lenne.<br />
Ezt magyarra többféleképpen is lehet fordítani. Nekem ez a fordítás tetszett<br />
leginkább, de nem kizárt, hogy más Vér-vadász könyvekben máshogy fog<br />
megjelenni ez a kifejezés.<br />
Gondot okozhat még a Peltier-bár fordítása. Az eredeti szövegben ez<br />
Sanctuary. Két magyar fordítás is van aszónak: szentély és menedék. Talon<br />
részében Szentélyként fordították, ebben a részben hivatalosan Menedék volt<br />
(átírtam). Nekem a Szentély jobban tetszett, mert a többi történetben is<br />
bukkannak fel menedékek, és azoknak is van saját neve, akkor ez miért<br />
lenne különb a többinél De ha ezzel a két fordítással találkoztok, az<br />
mindkettő ugyanazt jelöli.<br />
114