Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Sherrilyn Kenyon<br />
1
Télre születve<br />
Fordítói megjegyzés: Ez a rész egy kiegészítő történet, ami az ötödik<br />
részben (Angyali csók) megjelent szereplő, a katagari vérpárduc, <strong>Dante</strong><br />
párra találásának történetét írja le. <strong>Dante</strong> még vissza fog köszönni a 9. és<br />
18. részekben, de ebben a részben nincs spoiler.<br />
Ez egy ingyenes rajongói fordítás! Forgalomba nem hozható!<br />
2
Sherrilyn Kenyon<br />
Sherrilyn Kenyon<br />
Télre születve<br />
3
Télre születve<br />
Egy láthatatlan világ, leselkedők a sötétben, akik az éj<br />
sötétjébe üvöltenek – vadak, szenvedélyesek és<br />
veszélyesek. És mikor a világuk megérinti a miénket, az<br />
ősi vágyak felébrednek, és álmatlanságba taszítják a<br />
halandókat.<br />
4
Sherrilyn Kenyon<br />
Prológus<br />
Nehéz volt megtalálni egy teljhatalmú, mitológiai<br />
lényt a huszonegyedik század tömegében.<br />
Bár ez csak egy elmélet…<br />
Az éves Dragon*Con sci-fi találkozó, a georgiai<br />
Atlantában azonban egy teljesen más történet volt. Volt<br />
ott két Yoda, Pern egyik Sárkány Lovasa a hotel bejárata<br />
előtt ácsorgott, miközben egy légiónyi Roham Osztagos<br />
sétálgatott fel-alá. Összegyűltek ott továbbá istenek és<br />
istennők, minden féle és fajta szörnyeteg és űrlény,<br />
harcosok és nemes hölgyek is. <strong>Pandora</strong> még a Nyugat<br />
Gonosz Boszorkányát is látta száguldozni a motorrá<br />
változott seprűjén.<br />
Tízpercnyi ücsörgés közben <strong>Pandora</strong> megszámolt<br />
kilenc Gandalfot és ha csak nem tévedett nagyot, volt ott<br />
5
Télre születve<br />
egy tucat tündér, elf, ogre, goblin és manó, akik<br />
egymással beszélgettek, telefonáltak, vagy éppen a hotel<br />
előtt cigiztek.<br />
És ki ne felejtse a felsorolásból a vámpírok és<br />
démonok hordáit, akik szórólapokat osztogattak az<br />
embereknek, hogy azok menjenek a termeikbe egy<br />
„vérpartira” vagy a Buffy sorozat vetítési maratonjára.<br />
És azt már végképp meg se említse, hogy már kétszer<br />
is meghívták a Klingonok világába, a 316-os szobába, a<br />
szemben lévő hotelbe, a Hyatt Regency-be. Vagy azt,<br />
hogy néhány kiborg csávó „magukhoz hasonlóvá” akarta<br />
tenni, abban a pillanatban, hogy belépett a hotelbe.<br />
Ez volt a legfurcsább dolog, amit valaha látott – és<br />
ehhez még azt is hozzáadta, hogy ő maga egy vérpárduc<br />
volt, aki az elmúlt három évet a saját fajtája között<br />
töltötte –, és azért ez már nagy szó.<br />
– Soha nem fogom őt megtalálni – morogta az orra<br />
alatt, épp abban a pillanatban, mikor egy hihetetlenül<br />
magas, elbűvölő gót fickó állt meg előtte.<br />
Te jóságos ég, a férfi elképesztően vonzó volt!<br />
És a bámulás csak tovább rontott a helyzetén, mégsem<br />
volt képes leállítani önmagát. A férfi teljes mértékben<br />
ellenállhatatlan volt.<br />
Fekete szemüveget viselt, még itt a hotelon belül is,<br />
miközben a tömeget pásztázta, mintha keresne valakit. A<br />
férfi kisugárzása figyelmet követelő és tiszteletet<br />
parancsoló volt.<br />
Természetesen az se sokat segített, hogy a<br />
hormonszintje megemelkedett, annak következtében,<br />
hogy a teste lassan teljesen egy felnőtt nőévé változik. Az<br />
egész teste zsongott a hormonális túltöltöttség miatt, amit<br />
a férfi megjelenése előtt nagyon gondosan az irányítása<br />
6
Sherrilyn Kenyon<br />
alatt tartott. De most minden érzéke azt követelte, hogy<br />
ízlelje meg a férfit, és nem tehetett mást, minthogy<br />
próbált ülve maradni.<br />
Érzékei lángra lobbantója legalább hét láb magas volt,<br />
és magasságát még pluszba növelte a lángmintás motoros<br />
csizma, ami vagy öt centit hozzátett eredeti méretéhez.<br />
Hosszú, fekete haja volt, ami végigfolyt a vállain és egy<br />
régimódi, hosszú motoros dzsekit viselt, aminek a hátára<br />
egy koponya volt festve, két keresztbe tett csonttal. De az<br />
egészben az volt a legrosszabb, hogy a dzseki alatt nem<br />
viselt semmit, és valahányszor megmozdult, <strong>Pandora</strong><br />
megcsodálhatta izmos testét.<br />
Fekete bőrnadrágja rásimult arra a tökéletes fenékre,<br />
ami versenybe szálhatott volna bármelyik Vérvadászéval.<br />
<strong>Pandora</strong> minden egyes porcikája azt akarta,<br />
hogy álljon fel, menjen oda hozzá, húzza magához azt a<br />
magas és gyönyörű testet, és tartsa ott egészen addig, míg<br />
a vérében izzó szükség teljesen ki nem elégül.<br />
De ahogy az emberi része érezte az elsöprő szexuális<br />
vágyat, ugyanúgy érezte az állati része a férfiból áradó<br />
halálos veszély jellegzetes auráját.<br />
Nem az a fajta férfi volt, akit egy nő csakúgy<br />
megérinthetne, mindenféle invitálás nélkül.<br />
– Akri!<br />
A férfi megfordult, amikor egy Pandorával kb.<br />
egykorú nő közeledett felé futva. A nő aranyos volt,<br />
amennyire csak lehetett, teljesen démonnak felöltözve,<br />
szárnyakkal felszerelve, ami valamiért nagyon élethűnek<br />
hatott, miközben csapkodott és összezáródott. A bőre<br />
fekete és vörös volt, a haja ugyanolyan színű, mint a<br />
férfié.<br />
7
Télre születve<br />
A feje tetején még egy pár ragyogó vörös szarv is volt.<br />
Rövid, lila szoknyája hullámzott vékony lábai körül, és<br />
egy fekete, mély dekoltázsú top feszült a mellkasára,<br />
amit elől nagy ezüstcsatok díszítettek. Fekete és lila<br />
csíkos harisnya és tíz centi magas sarkú, fekete harci<br />
csizma tette teljessé az öltözékét.<br />
A magas „démon” átnyújtott egy hitelkártyát a<br />
férfinek. – Újra eltört, akri – mondta, és kivicsorította a<br />
vámpírfogait. – A fickó odalent azt mondta, hogy nem<br />
hozhatok el onnan semmit, ameddig nem vagyok újra a<br />
limitemen belül. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de<br />
nagyon nem tetszik. Csináld meg, akri, vagy különben<br />
lehet, megeszem azt a fickót. Siminek szükségletei<br />
vannak, és többek között arra is szükségem van, hogy a<br />
kártyám működjön.<br />
A férfi felnevetett, ahogy átvette a kártyát a lánytól,<br />
majd előhúzta a tárcáját. Átadott Siminek három másik<br />
hitelkártyát.<br />
A „démon” felnevetett boldogságában, majd átölte a<br />
férfit. A hitelkártyákat eltette a koporsó alakú<br />
pénztárcájába és felemelt egy piros nejlonszatyrot. – Ezt<br />
még azelőtt vettem neked, mielőtt a kártyám eltört volna.<br />
Mivel nem viseled a valódi szarvaidat, van itt néhány<br />
hasonló, amit fel tudsz tenni addig, míg haza nem<br />
megyünk.<br />
– Köszönöm, Simi – mondta a férfi mély hangon és<br />
átvette a szatyrot a nőtől.<br />
Simi mosolygott, nyomott egy puszit az arcára, majd<br />
csapkodó szárnyakkal eltűnt a tömegben. A férfi<br />
Pandorára nézett, majd elmosolyodott, és azt a mosolyt<br />
nem lehetett másnak nevezni, csak gonosznak és mégis,<br />
8
Sherrilyn Kenyon<br />
olyan mindentudónak látszott közben. Fejet hajtott előtt,<br />
majd követte a démonlányt.<br />
Minden ösztöne azt súgta, hogy kövesse őt, de<br />
<strong>Pandora</strong> nem hallgatott rájuk.<br />
Azért volt itt, hogy megtalálja Acheron<br />
Parthenopaeus-t – az ősi, halhatatlan atlantiszit, akitől a<br />
nővére segítséget remélt <strong>Pandora</strong> elrejtésében, azokkal<br />
szemben, akik vadásztak a nőre.<br />
Nem hitte volna, hogy ez a vonzó fiatalember lenne a<br />
keresett személy, noha azt el kell, hogy ismerje, hogy<br />
lenyűgözően festett bőrcuccokban.<br />
Acheron volt az utolsó reménye.<br />
Sajnos a nővére sem tudta, hogy hogyan néz ki. Csak<br />
annyit tudott, hogy minden évben eljön a Dragon*Conra<br />
a lányával.<br />
Acheron öregebb volt az időnél és sokkal hatalmasabb<br />
volt, mint bárki más a fajtájából.<br />
Figyelte az idősebb embereket a tömegben, akik<br />
varázslónak, harcosnak vagy valami egészen más<br />
lénynek voltak felöltözve, de egyikük sem tűnt<br />
különösebben bölcsnek vagy erőteljesnek és egyiküknek<br />
sem volt lánya.<br />
De különben is, hogy kellene egy tizenegyezer éves<br />
halhatatlannak kinéznie<br />
<strong>Pandora</strong> felsóhajtott és felállt, majd a korláthoz sétált,<br />
ahonnan le tudott nézni a hotel lentebbi szintjeire és<br />
figyelheti a tömege.<br />
Valahol ott kell, hogy legyen.<br />
De hol Hogyan találhatna meg bárkit is ennyi<br />
ember… vagy űrlény között<br />
Ajkait rágcsálva mérlegelte, merre kereshetné őt<br />
tovább. Hirtelen egy magas, elegáns öltönyt viselő férfi<br />
9
Télre születve<br />
lépett be látószögébe. Nem volt nagyon idős, talán a<br />
harmincas éviben járt, de <strong>Pandora</strong> érezte körülötte a<br />
hatalom eltéveszthetetlen illatát.<br />
Talán ő lesz a rejtélyes Acheron. És éppen a liftek felé<br />
tartott.<br />
<strong>Pandora</strong> utána futott, de mielőtt odaért volna, az ajtó<br />
bezáródott és elindult a férfival, egy reneszánsz dobossal,<br />
egy zöldbőrű űrlénnyel és Darth Vaderrel együtt.<br />
De nem ez volt, ami majd’ megállította a szívét.<br />
Átnézett a lift üvegfalán, és négy személyt látott, ők<br />
fagyasztották meg a vért az ereiben.<br />
Egy csoport ellenállhatatlan, lenyűgöző férfi volt az. A<br />
csoport két „legalacsonyabbja” is bőven hat láb négy<br />
fölötti magassággal rendelkezett. Mindannyiuknak rövid,<br />
fekete haja volt és fekete gót ruhákba voltak öltözve.<br />
A négy férfi sajátos formációban állt, amit <strong>Pandora</strong> túl<br />
jól ismert. Egymás hátát védve szemlélték a tömeget<br />
éhesen, intenzíven, mintha valami különlegeset<br />
keresnének. Ádázak és vadak voltak. Állatiasak.<br />
Olyan volt, mintha szó szerint megérintette volna őket<br />
valaminek a szele és <strong>Pandora</strong> egy másodperc alatt rájött,<br />
mi volt az.<br />
Ő.<br />
– Jaj, ne – suttogta. Alkatukról, szépségükről és<br />
mozgásukról bármikor képes volt felismerni a fajtájukat.<br />
Nincs ember, aki ilyen jóképű vagy vonzó lenne, mint<br />
ők. És semmilyen más faj nem reagálna ilyen hevesen a<br />
szagára.<br />
Ők is vérpárducok voltak, mint ő, és elég volt rájuk<br />
nézni, hogy lássa, fiatalok és felajzottak.<br />
És ő éppen tüzelt…<br />
10
Sherrilyn Kenyon<br />
1. fejezet<br />
<strong>Dante</strong> Pontis nem volt különösebben türelmes<br />
teremtmény. És az a kevés türelme is gyorsan elfogyott.<br />
A Hartsfield Reptértől egészen a hotelig össze volt<br />
zárva a limuzinban az öccseivel, Mike-kal és Leóval,<br />
akik folyamatosan nyafogtak és morogtak azon a tényen,<br />
hogy bátyjuk kényszerítette őket, repülővel jöjjenek<br />
Minnesotából Atlantába, míg <strong>Dante</strong> és Romeo<br />
egyszerűen „átugrottak” ide.<br />
És mindezt csak azért, mert mikor Romeo legutóbb<br />
átteleportálta az ikreket valahova, a megjelenésüket<br />
majdnem észrevette egy csapat ember.<br />
A Dragon*Conon pedig túl nagy tömeg volt ahhoz,<br />
hogy „megérkezésük” tanuk nélkül maradjon.<br />
11
Télre születve<br />
A Vér-vadászok túlélésének az volt a kulcsa, hogy<br />
elvegyültek az emberek között, nem pedig az, hogy<br />
halálra ijesztették őket.<br />
– Tudjátok – mondta az ikreknek Romeo –,<br />
mindketten szerencsések vagytok, amiért nem engedtem<br />
Danténak, hogy ketrecben küldjön el titeket. Szerinte úgy<br />
biztonságosabb lett volna.<br />
– Seggfej – vicsorgott Leo Dantéra, amikor az<br />
bólintott. A hat láb négy magas párduc még mindig<br />
növésben volt, és valószínűleg el fogja érni <strong>Dante</strong> hat láb<br />
hatos magasságát is, mire a teste abbahagyja a<br />
növekedést.<br />
Leo és Mike ikrek voltak, akiket <strong>Dante</strong> nevelt fel,<br />
miután az anyjuk az apjuk küszöbén hagyta őket. Ahogy<br />
azt a hagyományos vérpárduc-viselkedés diktálta.<br />
A nők kiválasztottak egy férfi társuknak, teherbe<br />
estek, majd a kölyköket az apjuknál hagyták, hogy az<br />
felnevelje, míg a nőstények zavartalanul portyáztak.<br />
Ha a kölykök nőstények voltak, a férfiakkal teli<br />
falkában maradtak pubertás korukig, amit körülbelül<br />
huszonnégy évesen érték el. Ezután az „egyidős” nők<br />
saját falkát alakítottak és elhagyták addigi helyeiket,<br />
hogy párt keressenek.<br />
Az elmúlt kétszáz évben <strong>Dante</strong> számtalan kölyköt<br />
felnevelt, mivel az apjuk híres volt arról, hogy a fiai<br />
nyakába sózza a gondokat, míg ő maga a hegyekben<br />
vadászott.<br />
Akárcsak Danténak, az ikreknek is hullámos, fekete<br />
haja és homokszínű, olasz származásukra emlékeztető<br />
bőrük volt emberi alakjukban.<br />
De ellentétben vele, ők még csak hatvan évesek<br />
voltak, ami a fajtája szemében még gyereknek számított.<br />
12
Sherrilyn Kenyon<br />
És ők ketten aztán úgy is viselkedtek, mint a gyerekek.<br />
Ideje lett volna megölni, vagy elhagyni őket. De mivel<br />
Romeo még mindig dühös volt rá, amiért megölte az<br />
öccsüket, Salvatorét, amiért elárulta őket, <strong>Dante</strong> jobbnak<br />
látta, ha a szobájában marad, mielőtt kiszögeli a klubja<br />
falára Leo és Mike irháját is, Salvatoréjé mellé.<br />
– Nem értem, miért kell egy szobán osztoznom Leóval<br />
– morogta Mike. – Horkol.<br />
– Nem horkolok. Te viszont nyáladzol, miközben<br />
alszol.<br />
– Nem igaz.<br />
<strong>Dante</strong> vetett egy ingerült pillantást Romeóra. – Miért<br />
vannak itt<br />
– Hogy csajozzunk – mondta Mike.<br />
Romeo nem törődött vele. – Féltél otthagyni őket az<br />
Infernóban, nélkülem. Mikor legutóbb elkövetted ezt az<br />
ostobaságot, majdnem porig égették a klubot.<br />
<strong>Dante</strong> dühösen felsóhajtott. – Akkor miért nem<br />
ölhetem meg őket<br />
– Hiányolnám a hülyeségüket.<br />
Igen, ez igaz. <strong>Dante</strong> morgott egyet, aztán átnyújtotta a<br />
szobakártyákat Leónak és Mike-nak.<br />
– Várj, várj, várj – mondta Leo, mikor megnézte a<br />
kártyákat. – Ezek nem a legfelső szintre szólnak.<br />
<strong>Dante</strong> unottan nézett a két fiúra.<br />
– A legfelső emeleten vagy – kérdezte Leo Romeót.<br />
– Igen.<br />
– Miért nem vagyunk akkor mi is ott – kérdezte Mike<br />
Dantét.<br />
<strong>Dante</strong> keresztbe fonta a karjait a mellkasán. – Mert<br />
nem érdemlitek meg.<br />
13
Télre születve<br />
Mike kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, de mielőtt<br />
megtehette volna, egy hirtelen széllökés söpört el<br />
mellettük.<br />
<strong>Dante</strong> teste megmerevedett, mikor a vérében lévő<br />
összes hormon egyszerre izzott fel. Arra eszmélt, hogy<br />
akarata ellenére megfordul, és figyelmesen kutatni kezdi<br />
a hotelben lévő tömeget.<br />
Egy szűz párducnőt érzett, aki éppen tüzelt.<br />
Mindannyian érezték a nőt.<br />
Az illat eltéveszthetetlen volt. Forró volt és édes.<br />
Nőies és ártatlan. Zamatos. Hívogató. A nyál összefutott<br />
a szájában a puszta illattól. Párduclátása kiélesedett,<br />
nőről nőre ugrott, de nem látott senkit, aki a fajtájukból<br />
származna.<br />
– Hol van – kérdezte Leo, a hangja reszelős volt,<br />
mintha nehezére esne visszafognia magát.<br />
– Túl sok ember van itt, képtelen vagyok<br />
megmondani, merre jár – mondta Mike. – Az illata rájuk<br />
ragadt, és széthordták számtalan irányban.<br />
<strong>Dante</strong> Romeóra nézett, aki éppen a liftet bámulta.<br />
<strong>Dante</strong> követte a tekintetét, de csak egy Darth Vadert<br />
látott.<br />
– Észrevetted – kérdezte testvérét.<br />
Romeo a fejét rázta. – Sajnálom. Elterelte a<br />
figyelmem egy meztelen, zöldbőrű űrlény.<br />
– A picsába – morgott Mike. – Teljesen<br />
használhatatlan vagy, Romeo. Miféle párduc fordít<br />
figyelmet egy ufóra, mikor itt van egy tüzelő, fiatal<br />
párduclány<br />
– Olyas valaki, akinek párja van – vágott vissza<br />
Romeo. – Ellentétben veletek, lúzerekkel, az én<br />
hormonjaim le vannak kötve.<br />
14
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Dante</strong> megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait,<br />
mielőtt az állati hormonjaitól ugyanolyan gyerekes<br />
nyafogásba kezd, mint a két iker. – Igen, és én is hasonló<br />
módon tartogatni akarom magam. Pöcsegyes és<br />
Pöcskettes, járőrözzetek! Találjátok meg és tartsátok<br />
tőlem jó távol.<br />
Mike és Leo váltottak egy gonosz vigyort egymással,<br />
mielőtt eltűntek a tömegben.<br />
<strong>Dante</strong> a szemeit forgatta a sietségük láttán. Voltak<br />
idők, amikor tényleg úgy viselkedtek, mint a lúzerek.<br />
– Egy kicsit sem érdekel – kérdezte Romeo,<br />
miközben a lift felé tartottak. – Elvégre nem<br />
mindennapos, hogy egy szűz keresztezi az utjainkat.<br />
– A fenébe is, nem. Maradok az embereknél. Az<br />
utolsó, amit akarok az egy pár, aki betáncol az életembe<br />
egyszer egy évben, összecseszi a fejem két napra, majd<br />
elrohan, és végül leszállítja a végeredményt, hogy<br />
neveljem fel nélküle. Semmi kétség, neked meg apámnak<br />
kész szopás az egész és már így is épp elég testvért<br />
neveltem fel ahhoz, hogy soha ne akarjak saját<br />
kölyköket, akik mellett nincs ott a párom, hogy ő is<br />
vigyázzon rájuk.<br />
Romeo felkacagott. – Ez így igaz, de az a két nap<br />
valódi örömünnep.<br />
<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Megtarthatod. Inkább keresem a<br />
boldogságom akkor és ott, ahol és amikor szükségem van<br />
rá.<br />
Belépett a liftbe, de megállt, mikor látta, hogy Romeo<br />
nem csatlakozik hozzá.<br />
– Majd később találkozunk – mondta.<br />
– Biztos<br />
Romeo bólintott.<br />
15
Télre születve<br />
– Rendben. <strong>Dante</strong> megnyomta a megfelelő szint<br />
gombját. Az üvegnek vetette a hátát, és minden tőle<br />
telhetőt megtett, hogy irányítása alá vonja a testét.<br />
Pokolian nehéz volt.<br />
Minden állati ösztöne követelte, hogy cirkáljon a<br />
hotelben, míg meg nem találja a nőstényt. Mivel hogy<br />
katagari Vér-vadász volt, a szükség, hogy intim<br />
kapcsolatba kerüljön a nővel, szinte elviselhetetlen volt.<br />
A katagaria olyan állatok megnevezése volt, akik<br />
képesek emberi külsőt felvenni, de a nap végére akkor is<br />
csak állatok maradtak, nem pedig emberek. Az állati<br />
részük dominált az emberi felett és az állati szívük volt<br />
az, ami irányította őket és a cselekedeteiket.<br />
Amire most szüksége van, az egy kis idő a szobájában,<br />
ahol felveheti az állati alakját és végre kiverheti a nő<br />
illatát a fejéből.<br />
Már elég idős volt ahhoz, hogy irányítsa<br />
természetének ezen oldalát. Hogy csökkentse a<br />
kényszert. Nem volt az a fajta férfi, aki megengedné<br />
bármelyik nőnek, hogy irányítsa őt.<br />
Különösen egy párducnőnek nem.<br />
<strong>Pandora</strong> az ajtónyitó kártyával ügyetlenkedett,<br />
próbálta kinyitni az ajtót. Mit fog most csinálni A férfi a<br />
liftben nem Acheron volt. És holtbiztos, hogy azok lent<br />
párduchímek voltak. Ha megérezték a szagát…<br />
Neki vége. Semmi esélye arra, hogy a benne élő állat<br />
visszautasítana egy fiatal hímet. Tüzelt, és a párválasztás<br />
szüksége óriásivá nőtt benne. Ha egy olyan férfi jönne a<br />
közelébe, akit az állati része potenciális párjelöltnek<br />
tekintene, azonnal rávetné magát.<br />
16
Sherrilyn Kenyon<br />
Emberek közelében a vágy kontrolálható volt. Nagyon<br />
csekély annak az esélye, hogy egy emberi férfi legyen a<br />
párja. Így az állati oldala, igaz kíváncsi és éhező volt még<br />
így id, de ezt képes volt elnyomni az emberi<br />
racionalitásával.<br />
De egy Vér-vadász körül az állati része nem hallgatna<br />
kifogásokra. Minden egyes porcikája üvöltene azért,<br />
hogy vesse rá magát a férfire.<br />
Nem lenne képes irányítani önmagát.<br />
Árnyék hullott rá.<br />
<strong>Pandora</strong> megfordult, majd hátraugrott, ahogy felnézett<br />
az egyik földszinten látott férfi arcába. Ilyen közelről<br />
képtelenség volt nem észrevenni a Panthiras ismertető<br />
jegyeit.<br />
Az illata ellenállhatatlan volt.<br />
Magas volt és erőteljes emberi formájában. Halálos.<br />
Jóképűsége garantált volna neki minden nőt, aki<br />
felkeltette az érdeklődését… Még a női érzékei is<br />
reagáltak rá, de nem annyira, hogy ne lett volna képes<br />
harcolni ellene.<br />
De ami még ijesztőbben hatott a vad, férfias<br />
kisugárzásánál, az a katagari szaga volt – az állatnak<br />
születettek fajából –, míg ő árkádiai volt, az embernek<br />
születettek közül.<br />
Elengedte a szobakártyát és felkészült a támadásra, de<br />
meglepte, hogy a benne élő állat nem akarja odalökni őt a<br />
férfinek.<br />
– Minden rendben – mondta gyorsan a férfi. – Van<br />
számodra egy jó és egy rossz hírem.<br />
– Mégpedig<br />
A férfi felemelte a kezét, így <strong>Pandora</strong> láthatta a<br />
tenyerén lévő geometriai mintát. Ez legalább<br />
17
Télre születve<br />
megmagyarázta, miért volt képes harcolni a hím felé<br />
érzett vonzással. – Van párom, szóval teljes mértékben<br />
biztonságban vagy tőlem.<br />
<strong>Pandora</strong> még mindig nem bízott benne, de egy párral<br />
rendelkező párduc legalább nem szeretkezhetett vele. Ha<br />
egy Vér-vadász hím megtalálta a párját, impotens volt<br />
minden más nő mellett, kivéve a „feleségét”. – Ez a jó<br />
hír<br />
A férfi bólintott.<br />
– És a rossz<br />
– Három testvéremmel együtt vagyok itt, és nekik<br />
viszont nincs párjuk.<br />
<strong>Pandora</strong> hátrálni kezdett.<br />
– Ne, ne – mondta a hím és felé nyúlt, hogy<br />
megragadja a karját. De még időben meggondolta magát<br />
és visszahúzta a kezét. – Ne félj tőlem. Tényleg nem áll<br />
szándékomban bántani téged, világos Tíz lányom van és<br />
épp ezért megértem a félelmed.<br />
Ettől még továbbra sem bízott benne, hogy nem vinné<br />
el a testvéreihez némi szórakozás reményében. Azok,<br />
akik kutatnak utána, mind ezt tennék vele, csak neki nem<br />
állt szándékában a falka összes pár nélküli hímjének a<br />
játékszerévé válni. – Mit akarsz tőlem<br />
– Hiszed vagy sem, segíteni fogok neked.<br />
<strong>Pandora</strong> nem hitt neki. Legalábbis még nem. – Miért<br />
tennél ilyet<br />
– A lányaim miatt – mondta őszintén. – Te csak egy<br />
kölyök vagy és nem bízom annyira Leóban és Mike-ban,<br />
hogy nem bántanának. Igaz, nem szándékosan tennék, de<br />
még túl fiatalok és nem igazán jók abban, hogy<br />
visszafogják magukat. Semmi kétségem a felől, hogy<br />
18
Sherrilyn Kenyon<br />
egyszerre vetnék rád magukat és azt már nem is merem<br />
feltételezni, hogy abból mi sülne ki.<br />
És épp ettől félt ő is. – Ez csak két testvér. Mi van a<br />
harmadikkal<br />
– <strong>Dante</strong> más. Őszintén, szerencsés lennél, ha olyan<br />
személy lenne számodra az első, mint ő. Egy önző fattyú<br />
az igaz, és soha semmin nem osztozkodik szívesen, de<br />
éppen ezért biztosítaná neked, hogy rajta kívül senki más<br />
nem ér hozzád, amíg vele vagy.<br />
De a férfi testvére is egy állat volt és neki őt nem<br />
érdekelték a katagari szeretők.<br />
– Ettől biztonságban kellene éreznem magam –<br />
kérdezte <strong>Pandora</strong>.<br />
A férfi a fejét rázta. – Nem, de ne aggódj. <strong>Dante</strong><br />
sokkal idősebb az öccseimnél, és szerencsédre nem akar<br />
párt magának. Azt tervezi, hogy távol marad tőled, így<br />
elég lesz neki annyit megmondanom, hol vagy, és biztos,<br />
hogy az ellenkező irányba fog menni.<br />
<strong>Pandora</strong> egy fokkal nyugodtabb lett. Az igazat mondta<br />
neki, ezt tisztán érezte. Az egyik jó dolog abban, ha<br />
valaki félig állat, hogy meg tudja mondani, mikor<br />
hazudnak neki.<br />
– Rendben – mondta végül lassan. – Köszönöm a<br />
segítségedet. Nem akarom, hogy egy katagari hozzám<br />
érjen.<br />
A férfi orrcimpái megremegtek erre.<br />
<strong>Pandora</strong> felmordult. – Te magad mondtad. Elhurcoltok<br />
és bántotok minket. Az idősebbik nővéremet egy falka<br />
katagari hím ölte meg, akik elvágták a torkát, miközben<br />
megpróbálták arra kényszeríteni őt, hogy párosodjon<br />
valamelyikükkel. Alig huszonnégy éves vagyok. Nem<br />
akarok meghalni. Így nem.<br />
19
Télre születve<br />
Úgy tűnt ez valamennyire lenyugtatta a férfit.<br />
Letérdelt és felvette az elejtett kártyát a földről.<br />
– Adj nekem valamit, amin rajta van az illatod, így<br />
szét tudom szórni. Az majd távol tartja Leót és Mike-ot<br />
tőled.<br />
<strong>Pandora</strong> bólintott és kinyitotta az ajtót. Az ágyához<br />
sétált és előhúzta a pizsama felsőjét.<br />
– Ismersz egy bizonyos Acheron Parthenopaeus-t –<br />
kérdezte, mikor átnyújtotta a ruhadarabot.<br />
– Igen. Miért<br />
– Azt mondták nekem, hogy találjam meg őt. A még<br />
élő nővérem szerint, ő képes nekem segíteni, hogy<br />
hazajuthassak.<br />
A párduc a homlokát ráncolta. – Nem értem. Miért<br />
nem mész haza te magad<br />
<strong>Pandora</strong> felsóhajtott, ahogy a frusztráció végigkúszott<br />
rajta. Mennyire szerette volna, ha ilyen egyszerű lenne.<br />
Ha idősebb lenne, könnyedén megtalálná a hazavezető<br />
utat, de a fajtája csak akkor kapta meg a fizikai<br />
képességeit, miután először lefeküdtek valakivel.<br />
Emellett az erejüket edzeni kellett, hogy képesek<br />
legyenek irányítani a hatalmukat. És ez olyasmi volt, ami<br />
évtizedeket, ha nem évszázadokat vett igénybe.<br />
– Egy falka katagari párduc elhurcolt a jövőből és<br />
akaratom ellenére ebbe az idősíkba hoztak. Sajnos az<br />
erőm éppen csak megjelent és még nem vagyok képes<br />
irányítani, és hát addig nem is juthatok haza, még nem<br />
vagyok az erőm mestere. Az utolsó, amire vágyom, hogy<br />
elvétsem az idősíkot és a dinoszauruszok között kössek<br />
ki.<br />
A férfi még mindig értetlenül nézett rá. – Még mindig<br />
nem értem, hogy miért hoztak el éppen téged. Miért<br />
20
Sherrilyn Kenyon<br />
menne egy hím a jövőbe párért, mikor ebben az<br />
idősíkban is bőven vannak falkák<br />
<strong>Pandora</strong> már a gondolatra is ökölbe szorította a kezét.<br />
– Van egy ostoba megegyezés az én falkám és az övék<br />
között. Mivel nálunk, a szükségesnél sokkal több nő van,<br />
a falkám beleegyezett, hogy feláldoz néhányat közülünk,<br />
minden generációból, hogy biztosítsa, hogy a katagari<br />
falka nyugton hagyja a miénket. Mindig a kiválasztott<br />
családok télen született lányait viszik el, mikor a ciklus<br />
megkezdése előtt állnak és mindig ugyanaz a falka jön el<br />
hozzánk és hurcolnak el minket az idősíkjukra, hogy<br />
párosodjunk velük. Nem akarnak katagari nőstényeket,<br />
mert azok nem maradnak velük, hogy felneveljék a<br />
gyerekeiket. Helyettük inkább minket tartanak fogva és<br />
szolgaként bánnak velünk. A még élő nővérem segített<br />
nekem megszökni, miután idehoztak, még azelőtt, hogy<br />
bemutattak volna a falkának. Atlantába küldött, hogy<br />
megtaláljam Acheront. Azt mondta, Acheron képes lesz<br />
engem visszaküldeni a saját idősíkomra.<br />
– Honnan tud Acheronról<br />
<strong>Pandora</strong> szíve összerándult a fájdalomtól, ahogy a<br />
nővére sanyarú sorsára gondolt. – Mielőtt az egyik hím<br />
párjává vált volna és mielőtt saját gyerekei lettek, ő is<br />
megpróbált elszökni. Egyik este hallotta, hogy néhány<br />
katagari egy Acheron nevű Sötét-vadászról beszélget,<br />
majd miután azok elaludtak, utána keresett interneten. De<br />
mire elég információt talált, teherbe esett és nem<br />
hagyhatta el a gyermekeit, így aztán átadta nekem az<br />
információt, mikor engem is elraboltak.<br />
– Pokoli bátor nővéred van.<br />
– Igen – értett vele egyet <strong>Pandora</strong>. – Ő a legjobb nővér<br />
a világon és bármit megtennék azért, hogy segítsek neki.<br />
21
Télre születve<br />
A párduc hátrált egy lépést és az ajtó felé indult.<br />
<strong>Pandora</strong> megragadta a karját, hogy megállítsa, mikor<br />
egy másik ötlet vetődött fel benne. – És te tudnál nekem<br />
segíteni, hogy hazajussak<br />
A párduc a fejét rázta. – Az én erőm nem elég nagy.<br />
Ha bárkit is magammal akarok vinni az időutazásaimra,<br />
meg kell várnom a teliholdat. Az egyetlen a falkámban,<br />
aki várakozás nélkül képes lenne ezt megtenni, az <strong>Dante</strong>,<br />
és ha a közelébe kerülnél…<br />
– Letámadnám.<br />
A férfi csak bólintott.<br />
A pokolba.<br />
De még nem volt minden veszve. – De Acheront<br />
ismered, nem igaz Segíteni fog nekem<br />
– Nem tudom. Néha nagyon különösen viselkedik, és<br />
soha, senki nem tudja, hogyan fog reagálni, vagy mit fog<br />
mondani. De persze megkérdezned szabad. A legjobb,<br />
amit tehetsz az, hogy itt maradsz, ahol Mike és Leo nem<br />
fog megtalálni – ahogy mondtam, még fiatalok és nem<br />
fejlesztették ki a képességeiket ilyen szinten. Szétszóróm<br />
az illatodat, ez össze fogja őket zavarni. Majd ha jó távol<br />
tudom őket tőled, idehozom Ash-t. Rendben<br />
Ez sokkal jobb volt annál, amit remélhetett. Ez<br />
nagyszerű volt. Sosem hitte volna, hogy egy katagari hím<br />
ilyen kedves is lehetett.<br />
– Köszönöm – mondta neki, amikor a férfi újra<br />
elindult. – Igazán köszönöm.<br />
A férfi rámosolygott. – Az állatok megvédik a<br />
fajtársaikat. Amit teszek, azzal ugyanannyira segítek a<br />
testvéreimnek, mint amennyire segítek vele neked is. Ha<br />
bántanának téged, azt sosem bocsátanák meg maguknak,<br />
22
Sherrilyn Kenyon<br />
és akkor az örökkévalóságig hallgathatom a<br />
siránkozásukat.<br />
Azzal megfordult és távozott.<br />
<strong>Pandora</strong> mélyen fellélegzett, és először azóta, hogy<br />
elrabolták a falkájától, egy kissé meg is nyugodott.<br />
Most már csak annyit kell csinálnia, hogy nyugton<br />
marad, míg a férfi vissza nem tér.<br />
De ez korán sem volt olyan egyszerű, mint amilyen<br />
normális esetben lenne. A benne élő nő, aki épp most lép<br />
be a felnőtté válás kapuján, igen csak felajzott volt a<br />
gondolattól, hogy három pár nélküli párduc sétálgat felalá<br />
a hotelban.<br />
Az idegen és teljesen új része szinte követelte, hogy<br />
teljesítse be a párválasztási rituálét, ami végre felnőtt<br />
korba lépteti.<br />
Szinte üvöltött érte.<br />
Egy árkádiai számára a szertartás egyszerű volt. Ha<br />
otthon maradt volna, választott volna egy idősebb<br />
párducot a falkából, aki türelmesen bemutatta volna neki<br />
az állati oldalát. És ha egyszer teljesen szabadjára<br />
engedte volna a hatalmát azzal, hogy lefekszik vele,<br />
képes lett volna megtanítani, hogyan változzon emberből<br />
párduccá, hogyan védje meg magát, és hogyan használja<br />
új keletű erejét.<br />
De a katagariánál teljesen máshogy történtek a dolgok.<br />
Hallott rémtörténeteket közvetlenül a nővérétől, Sefiától.<br />
Ők elevették a nearas-t – a szűz nők első alkalmát – majd<br />
hagyták, hogy a falka összes tagja szeretkezzen a nővel,<br />
hátha kiderül róla, hogy valamelyikük párja.<br />
Könyörtelenül kihasználták őt, míg az összes hím<br />
teljesen ki nem elégült.<br />
23
Télre születve<br />
Nővére, Sefia egyike volt a szerencséseknek. Egyik<br />
este, mikor a nővérét meggyalázták, Sefia párra talált az<br />
egyik katagari párducban, aki úgy döntött, hogy inkább<br />
háziállatként, semmint párként tartja őt maga mellett.<br />
A katagari nők elhagyták a párjukat, amint véget ért a<br />
tüzelés stádiuma, és csak akkor tértek vissza, mikor eljött<br />
a következő ciklus ideje. Ha egy hím megpróbált volna<br />
párosodni egy katagari nősténnyel, mikor az épp nem<br />
tüzelt, az valószínűleg harcba, vagy rosszabb esetben<br />
halálba torkollott volna.<br />
Ha a ciklusuk befejeződött, a katagari nőstények<br />
elhagyták a párjukat és nővéreikkel maradtak és<br />
utazgattak, a következő párzási ciklusig. Ha a nőstény<br />
teherbe esett, világra hozta a kölyköket a nővérei<br />
segítségével, és amint a kölykök életképesek lettek<br />
nélküle, elvitte őket az apjukhoz, hogy az nevelje fel<br />
őket.<br />
Épp ezért vágytak a hímek inkább árkádiai<br />
párducnőkre, hiszen őket emberi szív vezérelte, ami nem<br />
engedte meg nekik, hogy ellökjék maguktól a<br />
gyermekeiket, míg azok el nem érik a felnőttkort.<br />
Ellentétben a katagari unokatestvérekkel, az árkádiaiak<br />
gyermekeikkel és párjukkal maradtak. A férfiaknak<br />
sosem kellett várnia arra, hogy az árkádiai nők<br />
tüzeljenek. Bármikor birtokba vehették párjukat.<br />
A legrosszabb az egészben az volt, hogy a<br />
párducférfiaknak nem kellett ráerőltetniük magukat meg<br />
a nőkre, mikor azok ciklusban voltak. Csak annyit kellett<br />
tennie, hogy a közelébe ment és akkor a nők önként<br />
elfogadták őket. Ez volt a természet törvénye, a<br />
párducnőknek ilyenkor nem volt irányításuk a testük<br />
felett. Nem hallgattak semmilyen érvre vagy indokra.<br />
24
Sherrilyn Kenyon<br />
Sőt, könyörögtek volna, hogy valaki hatoljon beléjük.<br />
A szégyenérzet csak a párosodás után jelentkezne.<br />
Ilyenkor az árkádiai nők mindig zavarban voltak, amiért<br />
úgy viselkedtek, mint egy állat, nem pedig, mint egy<br />
ember.<br />
<strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy a vágy újra felszikrázott<br />
benne és lángra lobbantotta a testét. A mellei<br />
megkeményedtek, a teste forró volt, és belülről mardosta<br />
a szükség.<br />
Menj….<br />
A parancs ellenállhatatlan volt, de ő nem volt hajlandó<br />
neki engedelmeskedni. Ember volt, nem állat.<br />
A katagari hím majd visszatér Acheronnal és ő újra<br />
ismét a saját fajtája között lesz.<br />
És végül minden helyre fog jönni.<br />
<strong>Dante</strong> képtelen volt elnyomni a vére izzását. A benne<br />
élő állat ébren volt és ki akart törni.<br />
Iszonyatos volt a szükség, amit érzett.<br />
Egyetlen átalakulás nem segített túl sokat és ennek<br />
köszönhetően újra a tömegben találta magát, az idegenek<br />
és mindenféle természetfeletti lénynek beöltözött<br />
emberek között, miközben ismét próbálta megtalálni a nő<br />
szagát.<br />
És közben mindent megtett, hogy emberi formában<br />
maradjon, és ne adja át magát a valódi, állati<br />
természetének.<br />
De a vadász énje kevésbé akart ráhallgatni, mint<br />
szerette volna.<br />
A pokolba!<br />
Ekkor meglátta Acheron Parthenopaeus-t az<br />
emberáradatban. Az emberek ostobán bámultak a hét láb<br />
25
Télre születve<br />
feletti magasságára, miközben az atlantiszi Sötét-vadász<br />
egy Dark Horse képregényt, a Grendelt olvasta.<br />
Remélve, hogy egy baráttal való beszélgetés majd<br />
eltereli a figyelmét, <strong>Dante</strong> irányt váltott és felé indult.<br />
– Ash – mondta, ahogy a közelébe ért. – Olyan<br />
furcsán nyugodtnak tűnsz. – Az éppenséggel igaz is volt.<br />
Az évszázadok során, amióta ezt a férfit ismerte, még<br />
sosem látta ennyire gondtalannak.<br />
Acheron felnézett a képregényéből és biccentett felé<br />
üdvözlésképpen. – Mit is mondhatnék Ez egyike azon<br />
kevés helyeknek, ahová elhozhatom Simit és ahol nem<br />
kelt feltűnést. Jézusom, még normálisnak is néz ki<br />
közöttük.<br />
<strong>Dante</strong> ezen csak nevetett. Ash pixiszerű démonja<br />
ritkán talált olyan helyeket, ahol nem volt kirívó. – Hol<br />
van<br />
– Úgy soppingol, mint akit démonok űznek.<br />
<strong>Dante</strong> a fejét rázta a vicces szójátékra, de ismerve<br />
Simit ez alighanem szó szerint így van. – Próbáltalak<br />
hívni, mikor megérkeztünk.<br />
Ash eltette az eddig olvasott képregényt és elővett egy<br />
újabb kiadványt. – Kikapcsoltam aznap, hogy<br />
megérkeztünk.<br />
– Valóban – kérdezte <strong>Dante</strong>, meglepődve Ash<br />
válaszán. Nem volt az a típus, aki elérhetetlenné teszi<br />
magát, miközben a Sötét-vadászai számítanak rá. – Mi<br />
van, ha az egyik Sötét-vadásznak szüksége van rád<br />
Ash felhorkant. – Ha nem tudnak egy évben négy<br />
napot túlélni nélkülem, akkor megérdemlik a halált.<br />
<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Ez durva volt, még tőled<br />
is.<br />
26
Sherrilyn Kenyon<br />
Ash szárazon nézett rá. – Durva Tudod mit,<br />
megkapod a telefonom és hallgasd végig a háromezer<br />
hívást, amit egy nap alatt kapok és nézd meg, mennyire<br />
vagyok durva. Igazán tudom gyűlölni a modern<br />
technológiát, a telefonokat meg különösen. Az elmúlt<br />
ötven évben nem aludtam négy teljesen órát. „Ash, letört<br />
az egyik lábkörmöm, segíts nekem. Ash, fáj a fejem, mit<br />
kellene tennem”<br />
Ash már jószerével vicsorgott. – Tudod, ezt sosem<br />
fogom megérteni. Alkut kötöttek az ördöggel magával, és<br />
most mindenki tőlem várja el, hogy megoldjak minden<br />
apró hülyeséget. Aztán mikor feltűnök, hogy segítsek,<br />
néznek rám értetlenül és elküldenek a fenébe. Szóval, ha<br />
önző vagyok azzal, hogy egyedül akarok lenni négy<br />
napig egy évben egyszer, akkor bizony egy önző fattyú<br />
vagyok. Perelj be érte.<br />
Nocsak, valaki nagyon nyűgös.<br />
<strong>Dante</strong> egy lépést hátrált az atlantiszitól. – Akkor<br />
biztosra megyek legközelebb, hogy nem bosszantalak fel.<br />
Ash elővett egy újabb képregényt a táskájából. – Te<br />
nem zavarsz engem, <strong>Dante</strong>. Csak próbálom magam<br />
kirángatni a rosszkedvből. Elkövettem azt a hibát, hogy<br />
bekapcsoltam a mobilom tíz perccel ezelőtt és<br />
négyszáznyolcvankét üzenet volt az üzenetrögzítőmön.<br />
És három másodperc múlva ismét elkezdett csörögni.<br />
Semmi mást nem akarok, csak egy kis szünetet és pár<br />
napot átkozott telefonhívások nélkül – mondta, majd<br />
fáradtan felsóhajtott. – Emellett én mondtam nektek,<br />
hogy gyertek.<br />
– Igen és köszönöm. Ez… – habozott, amikor egy<br />
kentaur lépdelt el mellettük, akinek a lábai módosított<br />
síbakancsokra emlékeztettek – nagyon érdekes.<br />
27
Télre születve<br />
Ash mosolygott. – Igen, várj csak, amíg meglátod Ms.<br />
Klingont, mint Hamupipőke. Az aztán tényleg valami.<br />
<strong>Dante</strong> nevetett. – Felteszem. Szóval, milyen jó<br />
bandákat kéne megnéznem és meghívnom a klubbomba<br />
Ask megfogott még három Dark Horse képregényt,<br />
ami „A vámpír meséi” címet viselte és hozzátette az<br />
egyre növekvő halomhoz. – A Last Dance tényleg<br />
nagyon jó. Itt játszanak ma este, ahogy a Ghoultown is.<br />
De az az egy, amelyiket feltétlenül látnod kell, a<br />
Cruxshadows. Éppen a te emeleteden fognak játszani,<br />
közvetlenül a Dark Wave után. A fő énekesük, Tolvaj<br />
éneklés után a Hyattban lesz és a standjuknál fog<br />
autogramokat osztogatni. Ha akarod, bemutatlak neki.<br />
– Az nagyszerű lenne. – Az egyetlen ok, amiért <strong>Dante</strong><br />
eljött ide az, hogy Acheron egyszer említette neki, hogy a<br />
Dragon*Con az egyik legjobb hely a még ismeretlen<br />
bandák bemutatkozásának, és hogy esetleg<br />
alkalmazhatná őket, mint alkalmankénti fellépőket a<br />
minnesotai klubjában.<br />
Simi közeledett feléjük futva, két férfi kíséretében. –<br />
Klingonok – mutatott feléjük. – Akri Velük mehetek a<br />
Klingonok világába<br />
Ash a démonjára mosolygott. – Igen, de ne edd meg<br />
őket.<br />
A démon elhúzta a száját. – De miért nem<br />
– Azért, Simi, mert ők valójában nem Klingonok.<br />
Emberek, akik jelenleg beöltöztek Klingonoknak.<br />
– Nos, rendben. Nincs kaja. De most megyek. Bye,<br />
bye – köszönt el, majd eltűnt a két férfivel együtt.<br />
Ash átnyújtotta a képregényeket az eladónőnek és<br />
előhúzta a pénztárcáját.<br />
28
Sherrilyn Kenyon<br />
– Nem kellene egy gyors újraszámolást tartanod a<br />
világ népességén – kérdezte <strong>Dante</strong>.<br />
– Nae. Simi azt teszi, amit mondok neki… – Ash<br />
hirtelen megállt, mintha eszébe jutott volna valami. – De<br />
azt nem mondtam, hogy ne egye meg se a Romulanokat,<br />
se a Bajoranokat. A pokolba – gyorsan kifizette a<br />
képregényeket. – Igazad van, jobb, ha megyek számolni.<br />
– Ash pár lépés után megállt és visszafordult. – Míg el<br />
nem felejtem, lehet, hogy szeretnél felmenni az emeletre,<br />
ellenőrizni a szobádat.<br />
– Miért<br />
Ash csak vállat vont. – Nézd meg, hogy kielégíti-e<br />
minden vágyadat.<br />
<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Már voltam fent.<br />
– Akkor menj fel újra.<br />
<strong>Dante</strong> állati része egy különös illatnyalábot érzett Ash<br />
felől, de nem tudta volna megmondani, hogy mi az.<br />
De ahogy Ash távolodott, különös érzés támadt fel<br />
benne, hogy nem ártana megfogadni Ash tanácsát.<br />
<strong>Dante</strong> kiment az eladók területét és a liftek felé vette<br />
az irányt. Alig érte el, mikor megcsapta a párducnő illata.<br />
Megpördült, arra számítva, hogy ott áll mögötte.<br />
De nem volt ott.<br />
Ettől függetlenül, a teste reagált a csábító illatra. A<br />
szívét uraló állat felüvöltött.<br />
A liftekhez ment, hátha megmenekülhet a szagtól.<br />
De csak még erősebben érezte.<br />
Lenézett a tömegre, figyelmesen nézte az embereket,<br />
de nem látott senkit a fajtájából.<br />
Becsukta a szemeit és szimatolni kezdett. Az illat most<br />
már nagyon tömény volt. És közvetlen a háta mögül jött.<br />
Megfordult.<br />
29
Télre születve<br />
Nem látta a nőt, csak Romeo volt ott, belőle viszont<br />
áradt a párducnő illata. <strong>Dante</strong> nem tudta megállítani<br />
önmagát, körbe szimatolta a bátyját, aki azonnal hátrébb<br />
lökte.<br />
– Ember, egyszer komolyan a sírba viszel. Ne csinálj<br />
ilyeneket nyilvánosan. Valaki esetleg a rossz<br />
következtetéseket vonja majd.<br />
<strong>Dante</strong> nem törődött a bátyja rosszallásával. – Hol van<br />
– szegezte neki a kérdést.<br />
– Messze innen.<br />
A nő illata beette magát a testébe, erősebb lett a<br />
késztetés, mint valaha. A teste izzott. Minden porcikája a<br />
nő után vágyakozott.<br />
És nem azt a választ kapta, amit hallani szeretett<br />
volna.<br />
– Hol – morogta.<br />
Romeo a fejét rázta.<br />
De valójában nem volt arra szüksége, hogy a testvére<br />
mondja meg neki a választ. Minden egyes érzéke érezte a<br />
nőt. Akarata ellenére <strong>Dante</strong> átvágott a tömegen, vissza a<br />
liftekhez.<br />
Gondolkodás nélkül átteleportálta magát az első<br />
emeletről a tizenhatodikra.<br />
Az illat intenzitása a sokszorosára emelkedett.<br />
Sokkal vágykeltőbb lett.<br />
Sokkal lángolóbb.<br />
<strong>Dante</strong> becsukott szemmel követte az illatot és hagyta,<br />
hogy az érzékei határozzák meg a helyes ajtót. Képtelen<br />
volt levegőt venni, ahogy az illat körbevette a testét. A<br />
fejét az ajtónak támasztva, csukott szemmel harcolt a<br />
sürgető kényszer ellen, hogy berúgja az ajtót.<br />
30
Sherrilyn Kenyon<br />
Ez úgyis csak megrémisztené a nőstényt és neki sem<br />
volt kedve hozzá, hogy aztán még rendőrség is<br />
kihallgassa arról, mit művelt a vele.<br />
Ökölbe szorított kézzel kopogott be az ajtón és várt<br />
addig, míg egy alacsony, csinos, kreolbőrű nő kinyitotta.<br />
Nagy levendulaszín szemei, hosszú, hullámos haja és<br />
ovális arca volt.<br />
A légzése szaggatottá vált, ahogy ránézett és minden<br />
hormon fellángolt a vérében.<br />
De minden szexuális vágya ellenére, tudta, hogy most<br />
a nőnek kell megtennie a következő lépést…<br />
31
Télre születve<br />
2. fejezet<br />
<strong>Pandora</strong> nem jutott levegőhöz, mikor felnézett a<br />
magas, szexi párducra, aki a küszöbén állt.<br />
Megtestesített mindent, ami egy férfit férfivá tett.<br />
Mindkét karjával az ajtókeretnek támaszkodott, közben<br />
őt t nézte, lángoló vággyal a szemében. Abból a vonzó<br />
testből csak úgy sugárzott a férfias erő ő és a halálos<br />
szépség.<br />
Hosszú fekete haját hátul összefogta. A szemei tiszta<br />
kékek voltak, melyek már-már színtelennek látszottak a<br />
sápadt bőre és hosszú, éjfélszín szempillai mellett. Az<br />
arca elegánsan metszett volt, de mégis látszott rajta némi<br />
érdes barátságtalanság, ami miatt nem lehetett kisfiúsan<br />
aranyosnak nevezni.<br />
Fekete farmert és fekete inget viselt. Volt benne<br />
valami időtálló és régimódi. Valami, ami megragadta őt<br />
és feltüzelte az egész testét.<br />
32
Sherrilyn Kenyon<br />
A meghívása nélkül, a férfi belépett a szobába és<br />
lehajtotta a fejét, hogy beleszagolhasson a hajába.<br />
<strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy erre az egyszerű<br />
mozdulatra is hideg kúszott végig a gerincén. A lehelete<br />
perzselte az extra-érzékeny bőrét, ami csak a férfi<br />
érintésére várt. Mellbimbói megkeményedtek a<br />
várakozástól.<br />
– Gataki – mormolta a férfi, miközben egy mély<br />
lélegzetet vett a haja illatából és az ősi görög szót<br />
használta, melynek jelentése „cica”.<br />
Az emberi része el akarta lökni magától a férfit. De az<br />
állati része ezt visszautasította. Primitív része nem akart<br />
mást, csak magához ölelni a férfit. Letépni a férfi ruháit<br />
és végre-valahára megtudni, milyen a szex egy igazi<br />
férfival.<br />
A szoba ajtaja magától becsukódott.<br />
<strong>Pandora</strong> a hím körül körözött, összedörzsölve a<br />
bőrüket, miközben próbált nem felkiáltani a gyönyörtől.<br />
– Elfogadsz engem – kérdezte őt a férfi. Technikailag<br />
a nő választotta meg a szeretőjét, de mikor egy nő ilyen<br />
szinten érzékel szexuálisan egy férfit, akkor már nincs<br />
visszaút.<br />
<strong>Pandora</strong> csak egy bólintásra volt képes. A teste soha<br />
nem engedné neki, hogy elutasítsa. Túl férfias volt.<br />
Túlságosan ellenállhatatlan.<br />
És túlságosan is szüksége volt rá.<br />
A férfi egy halálos morgást hallatott, mielőtt magához<br />
húzta volna egy érzéki csókra. <strong>Pandora</strong> felnyögött, ahogy<br />
megérezte a férfi ízét. Még soha, senki nem csókolta<br />
meg. Tiltott volt minden férfinek, hogy hozzáérjen az<br />
első ciklusáig, kivéve, ha hozzá tartozott.<br />
33
Télre születve<br />
Mikor még tinédzserek voltak, ő és a barátnő gyakran<br />
beszélgettek arról, kivel akarnak először lefeküdni és mit<br />
várnak az első alkalomtól.<br />
<strong>Pandora</strong> arra számított, hogy Lucas lesz neki az első.<br />
Majdnem négyszáz éves volt és legendás a bátorságáról,<br />
meg a képességéről, amivel a fiatal párducnőket<br />
szenvedélyre tanítja. De Lucas jóképűsége elhalványult a<br />
vele szembenálló idegené mellett. Ennek a hímnek bor<br />
íze volt, keverve rejtélyességgel, egzotikus erővel és<br />
intelligenciával.<br />
A nyelvük táncot járt és a teste olyan forró volt, mint<br />
egy lángoló katlan.<br />
– Te vagy <strong>Dante</strong> – kérdezte tőle, mikor az ajkaik<br />
szétváltak.<br />
– Igen.<br />
Remek. Legalább nem fognak rajta osztozni. Ez a<br />
tudás legalább egy kis megnyugvást jelentett.<br />
– És mi a te neved, gataki<br />
– <strong>Pandora</strong> Kouti.<br />
– <strong>Pandora</strong> – suttogta, miközben a kezét a hajába<br />
temette és megkóstolta a nyaka érzékeny bőrét, lassan<br />
ízlelgetve őt. Ingerlően. – És milyen meglepetést<br />
rejtegetsz a szelencédben, <strong>Pandora</strong><br />
Képtelen volt válaszolni, ahogy a férfi tovább<br />
nyalogatta a nyakát. A térdei remegtek. Csak <strong>Dante</strong><br />
karjainak ereje tartotta állva a testét.<br />
<strong>Dante</strong> tudta, hogy el kellene mennie. Át kellene<br />
teleportálnia valahova és vennie kellene egy hideg<br />
zuhanyt.<br />
De képtelen volt rá.<br />
34
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Pandora</strong> túl igéző volt. Túl csábító. A benne élő állat<br />
nem volt hajlandó elengedni a nőt, míg meg nem<br />
kóstolta.<br />
És ő lesz <strong>Pandora</strong> számára az első. Képes volt érezni<br />
az ártatlanságának az illatát.<br />
A tudás épp elég volt, hogy párducmódra fújjon egyet.<br />
Még sosem vette el egy nő szüzességét. Éppen ezért<br />
feküdt le ritkán nőstényekkel a saját fajtájából. A<br />
párducnők természetüknél fogva erőszakosak voltak. Le<br />
kellett őket fogni, és ha a férfi nem volt elég gyors,<br />
megcsonkíthatták vagy akár meg is ölhették őt a párzás<br />
során.<br />
Ha az orgazmus egyszer eléri a párducnőt, a vadság<br />
halálossá tette őt. A szeretőjére támadt volna halálos és<br />
veszélyes karmaival és agyaraival. Sőt, egy katagari<br />
nőstény esetében azonnal állati alakjába változott volna<br />
és megtámadta volna a szeretőjét.<br />
A hímnek készen kellett állnia a visszavonulásra és az<br />
alakváltásra vagy különben képtelen lett volna<br />
megvédeni magát a nőstény hormonális és pszichikai<br />
túltöltöttségétől.<br />
Ez azért elég kiábrándító volt.<br />
Dantét sosem érdekelte az erőszakos párzás. Jobban<br />
szerette, ha volt ideje megmutatni a legvégső gyönyört a<br />
szeretőjének. És jobb szerette nyugodtan megismerni a<br />
test minden négyzetcentiméterét.<br />
Mindig is imádta a női test ízét. Az illatát. Az érzést,<br />
mikor a szeretője lábai az övébe kapaszkodnak. És<br />
mindig is imádta az eksztázis hangjait, amikor újra és<br />
újra belépnek a menny kapuján.<br />
És <strong>Pandora</strong>…<br />
35
Télre születve<br />
Soha nem volt hozzá hasonló szeretője. Az első<br />
árkádiaija.<br />
Az első szüze.<br />
Mélyen megcsókolta a nőt, miközben eltűntette<br />
magukról a ruhákat, hogy semmi legyen a kezei és a<br />
között a bársonyos, édes bőr között.<br />
<strong>Pandora</strong> remegni kezdett a kezei között.<br />
– Semmi baj, gataki – mondta, miközben a kezei<br />
lekalandoztak a hajlékony háton. – Nem foglak bántani.<br />
A szava inkább félelmet keltettek a nőben. – De te egy<br />
katagari hím vagy.<br />
<strong>Dante</strong> végigcsókolta a nő vállát, élvezve a puha, édessós<br />
ízt. Ez a nő tényleg páratlan volt. Egy nyálcsordító<br />
édesség, ami végre kielégítheti a benne élő bestiát.<br />
– És Akkor sem foglak bántani – válaszolta,<br />
miközben folytatta útját a vállak élén, majd lefelé<br />
kalandozott, megkóstolva a nő melleit is.<br />
<strong>Pandora</strong> felsikoltott abban a pillanatban, hogy azok a<br />
forró ajkak összezáródtak érzékeny mellbimbói körül. Az<br />
egész teste sistergett és lángolt.<br />
Mi volt ez Csak arra volt képes gondolni, hogy a<br />
férfit magába fogadja. Csak arra, hogy az szép test felé<br />
magasodik és megmutatja neki, milyen, ha egy férfi<br />
kielégíti az igényeit.<br />
<strong>Dante</strong> teste erősen izmos volt.<br />
Tiszta erő. Hatalom.<br />
Gonoszság.<br />
És ebben a pillanatban csak az övé volt…<br />
Morogva elhúzódott tőle mielőtt felkapta volna a<br />
karjaiba, és az ágyhoz vitte. Érezte, a gyengédséget a<br />
karjaiban, és hogy kívánja őt.<br />
36
Sherrilyn Kenyon<br />
A takarók szét voltak húzva, és <strong>Dante</strong> közéjük fektette<br />
őt. <strong>Pandora</strong> idegessége visszatért, mikor a lázban égő<br />
teste a hűvös paplannak simult.<br />
Egész életében ezt a percet várta. Mi fog történni<br />
vele Meg fog valami változni<br />
És <strong>Dante</strong><br />
<strong>Dante</strong> keményen, halálos szenvedéllyel csókolta meg,<br />
mielőtt <strong>Pandora</strong> karjait a nő feje felé emelte. Két<br />
másodperccel később valami körbe csavarodott a<br />
csuklóján és ott tartotta.<br />
– Mit művelsz – kérdezte tőle, sokkal idegesebb lett,<br />
mint korábban.<br />
<strong>Dante</strong> gyengéden végigsimított a mellkasán és a<br />
vállain. – Biztosra akarok menni, hogy egyikünk sem<br />
sérül meg, gataki. Még sosem volt orgazmusod,<br />
fogalmad sincs, hogy fogsz ráreagálni.<br />
– Fájni fog<br />
<strong>Dante</strong> ezen csak nevetett, és a nagy, meleg kezeivel<br />
most már a mellét cirógatta. – Nem, nem fog fájni.<br />
Hinni akart neki. A benne élő állat nem érzékelt<br />
hazugságot és ez valamennyire megnyugtatta. <strong>Dante</strong><br />
talán nem az a férfi volt, akit első alkalmára választott<br />
volna, de megpróbált gyengéd lenni hozzá, és ezzel<br />
megérintette az emberi oldalát is.<br />
<strong>Dante</strong> mellé feküdt és tanulmányozni kezdte a testét.<br />
Tovább simogatta a melleit, majd lejjebb ment és játszani<br />
kezdett a rövid, vékony szőrrel a vénuszdombján.<br />
<strong>Pandora</strong> összeszorította a fogait, ahogy a teste<br />
felszikrázott. Vágyott arra, hogy a férfi még lejjebb<br />
menjen. Hogy végre kielégüljön a lábai közt égő vágy, és<br />
hogy végre újra képes legyen tisztán gondolkodni.<br />
37
Télre születve<br />
– Mondd el nekem, miről álmodsz, <strong>Pandora</strong> – mondta<br />
halkan, miközben a hüvelykujja a nőiességét cirógatta.<br />
<strong>Pandora</strong> képtelen volt válaszolni, ahogy a gyönyör<br />
lecsapott rá. De ez egyáltalán nem csökkentette azt a<br />
halálos, keserédes fájdalmat, ami a mellkasában izzott.<br />
<strong>Dante</strong> mélyen a szemébe nézett. – Hogyan fogad a<br />
testébe egy árkádiai nő egy férfit<br />
– Nem tudod<br />
Egy pillanattal később <strong>Dante</strong> már fölötte volt. <strong>Pandora</strong><br />
felnyögött, ahogy érezte a férfi meztelen testét az övének<br />
nyomódni. Abban a pillanatban nem tetszett neki, hogy a<br />
férfi haja össze van kötve.<br />
– Engedd ki a hajad – suttogta neki.<br />
A bőrszíj azon nyomban eltűnt a férfi hajából.<br />
Az árkádiaiak között ritka volt az olyan férfi, akinek<br />
ilyen erős pszichikai képességei lennének. De ha voltak<br />
is, megtanulták elrejteni ezeket az erőket, kivéve, ha az<br />
állati unokatestvéreikkel harcoltak.<br />
<strong>Dante</strong> azonban nem voltak ilyen gátlási és <strong>Pandora</strong><br />
arra gondolt, vajon minden katagaria olyan-e, mint ő.<br />
– Nagy hatalmad van, nem igaz –kérdezte tőle.<br />
<strong>Dante</strong> bólintott, majd végig nézett rajta olyan<br />
tekintettel, amivel annyira hasonlított egy párducra, hogy<br />
az már félelmetes volt.<br />
<strong>Pandora</strong> figyelmesen nézte a világos szemeket,<br />
keresve a legkisebb jelét annak, hogy a férfi veszélyessé<br />
válik rá nézve, vagy megsebzi őt. – Meg fogsz kínozni<br />
<strong>Dante</strong> gonoszul elvigyorodott. – Egészen addig, míg<br />
nem könyörögsz nekem, hogy hagyjam abba.<br />
<strong>Dante</strong> a nő felé hajolt egészen addig, míg össze nem<br />
ért az arcuk és érezhette annak az édes bőrnek az<br />
aromáját. Teljesen elbűvölő volt.<br />
38
Sherrilyn Kenyon<br />
Az emberek között el kellett rejtenie a valódi kilétét.<br />
De <strong>Pandora</strong> pontosan tudta ki ő, és ellentétben a katagari<br />
nőstényekkel, ő nem akart harcolni vele. Úgy válaszolt a<br />
gyengédségére, ahogy bármelyik másik ember felelt<br />
volna neki. Élvezettel és ártatlan bizalommal.<br />
Ez teljesen új élmény volt és megérintette egy teljesen<br />
ismeretlen oldalát. Olyan gyönyört szeretett volna<br />
mutatni neki, amilyet még soha, senki nem élt meg.<br />
A testük között lenyúlva gyengéden végigsimította a<br />
lány legintimebb területét.<br />
<strong>Pandora</strong> felsikoltott az eksztázistól.<br />
Ez a válasz nagyon tetszett Danténak. Az erejét<br />
használva hangszigetelte a szobát és közben<br />
végigcsókolta a párduclány testét.<br />
<strong>Pandora</strong> képtelen volt gondolkodni, mikor érezte,<br />
hogy <strong>Dante</strong> széttárja a lábait. A teste olyan volt, mintha<br />
befeküdt volna szaunázni a pokolba. A feje zsongott a<br />
gyönyörtől.<br />
Aztán megérezte a létező leghihetetlenebb dolgot.<br />
<strong>Dante</strong> ajkait, ahogy ingerlik őt. Levegőért kapkodva<br />
hátravetette a fejét és ívbe hajlott a gerince, miközben az<br />
a nyelv csodákat művelt a testével. Mikor <strong>Dante</strong> ez egyik<br />
hosszú ujját a testébe vezette, képtelen volt felfogni az<br />
érzéseket, amik végigcikáztak rajta.<br />
<strong>Dante</strong> képtelen volt levenni a szemét Pandoráról,<br />
ahogy nézte őt, ahogy az orgazmustól remeg a teste, majd<br />
végignyúlik a párnákon. A népe férfitagjainak nem ért<br />
többet semmi, mint egy szűz orgazmusának íze.<br />
A fajta arról volt híres, hogy képesek voltak ölni is<br />
azért, hogy ki vegye el egy női korba lépő párduc<br />
szüzességét és életében először végre megértette ezt az<br />
ősi vágyat.<br />
39
Télre születve<br />
A felfedezés szinte sokkolta. Mindig azt mondta<br />
magának, hogy egy nő szüzessége sem éri meg egy<br />
másik párduc életét. De ahogy látta <strong>Pandora</strong> ártatlan,<br />
őszinte reakcióját, amit az érintése váltott ki, már nem<br />
volt ebben annyira biztos.<br />
Nem volt semmi színlelés a reakcióiban. Azt mutatta,<br />
amit érzett. Nyíltan, szégyentelenül. És ez nagyon tetszett<br />
Danténak.<br />
Amikor az orgazmus hullámai elérték a nőt és az a<br />
nevét sikoltozta, Dantét elöntötte a büszkeség és az<br />
elégedettség.<br />
<strong>Dante</strong> megragadta a nő csípőjét, és felkészült, hátha el<br />
kell húzódnia tőle.<br />
De nem kellett. Nem volt meg benne a katagari nőkre<br />
jellemző agresszivitás. Ahelyett, hogy megtámadta volna,<br />
az ágyon maradt erősen lihegve kapkodta a levegőt és<br />
hagyta, hogy az instant gyönyör végigfolyjon a testén.<br />
<strong>Pandora</strong> nem volt teljesen biztos abban, mi történt<br />
vele. De bármi is volt az, hihetetlen volt.<br />
Csodálatos. És ezek után még többet akart a férfiból.<br />
A testében még mindig tombolt a vágy és <strong>Dante</strong> folytatta<br />
a simogatást és az ingerlést, egészen addig, míg teljesen<br />
el nem gyengült.<br />
A kezei hirtelen szabaddá váltak, lenyúlt és<br />
beletemettek az ujjait a hosszú, selymes hajba, ami<br />
finoman szétterült a hasán.<br />
– Mit csinálsz – kérdezte tőle, mikor a férfi egy<br />
párnát tett a háta alá.<br />
– Megmutatom neked milyen érzés magadba fogadni<br />
egy férfit, <strong>Pandora</strong>.<br />
40
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Pandora</strong> teste remegni kezdett, mikor egy erotikus kép<br />
kúszott be a gondolatai közé. – Kérlek, ne törd el a<br />
nyakam.<br />
<strong>Dante</strong> kisöpörte a haját a nyakából, és egy gyengéd<br />
csókot nyomot az orrára. – Sosem bántanálak, gataki.<br />
<strong>Pandora</strong> ismét remegni kezdett az elsuttogott<br />
szavaktól.<br />
<strong>Dante</strong> felemelte <strong>Pandora</strong> egyik lábát és mélyen<br />
beletemetkezett. <strong>Pandora</strong> felsikoltott, ahogy a férfi elérte<br />
az nő határait. Olyan hosszú volt, olyan kemény, és olyan<br />
mélyen volt benne, hogy képtelen volt levegőt venni.<br />
Meg sosem érzett ilyet, mintha a férfi betöltötte volna<br />
egy hiányzó részét. Az intimsége ennek az együtt létnek,<br />
ilyen kapcsolata még nem volt senkivel.<br />
És még ennél is több volt ez, mintha valamilyen<br />
elektromos cikázás futott volna rajta végig.<br />
Minden egyes sejtje szikrázott és lüktetett.<br />
<strong>Dante</strong> a fogait csikorgatta, ahogy a gyönyör<br />
keresztülvágtázott rajta. Még sosem érzett semmi jobbat<br />
életében, mint szoros, forró és nedves partnere. Minden<br />
erejére szüksége volt, hogy ne dugja meg a nőt keményen<br />
és durván, míg a teste teljesen ki nem elégül.<br />
Nem akarta megrémíteni őt. És megígérte, hogy nem<br />
bántja.<br />
Az egyik kezével megtámasztotta magát, miközben a<br />
nyelvével a fül mögötti érzékeny bőrt nyalta végig és<br />
finoman belefújt abba a szépen ívelt fülbe. <strong>Pandora</strong> ismét<br />
megremegett alatta.<br />
<strong>Dante</strong> csak mosolygott, miközben a másik kezével<br />
ismét a nő megduzzadt csiklóját kezdte ingerelni.<br />
<strong>Pandora</strong> felhördült, mikor megérezte a férfi kezét,<br />
ahogy összhangban mozgott a gyengéd lökésekkel. Nincs<br />
41
Télre születve<br />
férfi, sem árkádiai, sem bárki más, aki ilyen gyengéd<br />
tudna lenni. Sosem hitte volna, hogy ez lehetséges egy<br />
állattól.<br />
Csakhogy aki őt a karjaiban tartotta az nem egy állat<br />
volt. Sokkal emberibb volt, mint bárki más, akit ismert.<br />
És kedves volt. Nem érzett fájdalmat és arra is<br />
gondolt, hogy esetleg felhasználja az erejét, hogy növelje<br />
a gyönyört, amit az érintése kelt. Bárcsak többet tudna az<br />
erejéről, akkor viszonozná neki a szívességet.<br />
A férfi először lassabban, majd gyorsabban kezdett<br />
mozogni. Még gyorsabban. És még gyorsabban.<br />
<strong>Pandora</strong> nem hitte volna, hogy ezt a tempót lehet még<br />
fokozni. Macskamód morogva a gyönyörtől még inkább<br />
a férfinak nyomta a csípőjét, olyan mélyen magába<br />
fogadva, ahogy csak tudta és próbált nem sikítozni attól<br />
az eksztázistól, amit érzett.<br />
<strong>Dante</strong> összeszorította a fogait, mikor a nő vele<br />
egyszerre kezdett el mozogni. Elképesztően követelőző<br />
nőstény volt. És mikor a nő újra elment, csak nevetett,<br />
amíg az a megkapó test el nem jutatta őt is a csúcsra.<br />
Felüvöltött, ahogy az orgazmus hullámai maguk alá<br />
temették.<br />
<strong>Pandora</strong> összeomlott alatta, majd a hátára gördült.<br />
<strong>Dante</strong> arra számított, hogy a nő megtámadja őt. De e<br />
helyett a nő mellé húzódott és szorosan átölelte a vállait.<br />
A mosoly, amivel ránézett, felmelegítette a szívét. –<br />
Köszönöm – lehelte. – Napok óta először érzem azt, hogy<br />
a testem ismét az enyém.<br />
<strong>Dante</strong> fejet hajtott a nő előtt, majd megfogta a nő<br />
egyik apró kezét és egy finom csókot nyomott rá. Nem<br />
csodálta, hogy a katagari hímek árkádiai nőket raboltak<br />
el. Olyan kellemes volt itt feküdni mellette.<br />
42
Sherrilyn Kenyon<br />
Ha <strong>Pandora</strong> egy katagari nőstény lenne, most már<br />
alighanem mindketten véreznének. De harc helyett a nő<br />
épp a hajával játszott.<br />
Legalábbis addig, míg fel nem mordult.<br />
<strong>Dante</strong> elmosolyodott, mikor megérezte. A nőt ismét<br />
elérte a ciklus.<br />
Vicsorgott és belemarkolt a hajába, miközben a testét<br />
az övéhez dörgölte.<br />
<strong>Dante</strong> teste azonnal megkeményedett.<br />
Készen állt a nőre, ahogy a nő is kész volt őrá. A<br />
benne élő állat érezte a nőstény vágyát és szükségét és<br />
örömmel válaszolt rá.<br />
Ez egy hosszú délután lesz, és ő élvezni fogja minden<br />
egyes pillanatát.<br />
És a nő minden egyes porcikáját is…<br />
<strong>Pandora</strong> csendben feküdt az ágyon, miközben <strong>Dante</strong> a<br />
fürdőszobában zuhanyozott. Meg kellett volna rettennie<br />
attól, hány órát töltöttek ők ketten az ágyban. A férfi<br />
sokkal több pozícióban tette a magáévá, mint ahányat<br />
<strong>Pandora</strong> lehetségesnek gondolt.<br />
És mindegyiket élvezte.<br />
<strong>Dante</strong> pedig hihetetlen volt… és elképzelhetetlenül<br />
hajlékony.<br />
A teste teljesen ki volt elégítve, olyan szinten, ami már<br />
meghaladta a képzelőerejét. Általában egy párducnő<br />
igényeit csak napok alatt lehetett kielégíteni.<br />
De <strong>Dante</strong> olyan kemény és kimerítő volt, hogy most<br />
végre minden hormonja lenyugodott. Ki hitte volna, hogy<br />
ez lehetséges<br />
43
Télre születve<br />
Hallotta, ahogy a férfi elzárja a vizet. Néhány<br />
másodperccel később <strong>Dante</strong> nyirkos és göndörödő<br />
hajával visszatért.<br />
Teljesen meztelen volt és emellett még szégyentelen<br />
is. Gyönyörködve bámulta az a gyönyörű testet, ahogy<br />
kecsesen átszelte a szobát.<br />
– Jobban érzed magad – kérdezte a férfitől.<br />
A mosolytól, amit válaszként kapott összeszorult a<br />
gyomra. – Még jobban lennék, ha csatlakoztál volna<br />
hozzám.<br />
<strong>Pandora</strong> elpirult. <strong>Dante</strong> felajánlotta ezt neki és ő<br />
visszautasította, de hogy miért, azt még most sem tudta.<br />
Nem mintha a férfi nem látta volna és nem<br />
tanulmányozta volna át teste minden egyes pontját az<br />
elmúlt órákban, de közös zuhanyzás akkor túl<br />
személyesnek tűnt neki.<br />
Túl különlegesnek.<br />
<strong>Dante</strong> mellé feküdt és a karjaiba húzta.<br />
<strong>Pandora</strong> felsóhajtott. Olyan jó érzés volt a karjaiban<br />
lenni.<br />
Egy perccel később az izmos a derekára csúszott és a<br />
következő pillanatban már egy párduc mellső lába volt.<br />
Sikoltva kiugrott az ágyból.<br />
<strong>Dante</strong> rögtön visszaváltozott emberré. – Mi a baj –<br />
kérdezte tőle.<br />
– Ne csináld ezt a párduc-izét körülöttem, oké A<br />
hideg futkos rajtam tőlük.<br />
A férfi a homlokát ráncolta. – Miért<br />
– Én… én csak egyszerűen nem bírom a látványukat.<br />
<strong>Dante</strong> durván és elítélően nézett, amitől<br />
megborzongott. – Te egy vagy közülünk, bébi. Fogadd<br />
el.<br />
44
Sherrilyn Kenyon<br />
– Ó nem, én nem vagyok az – mondta szinte morogva<br />
a szavakat. – Én ember vagyok, nem pedig egy állat, mint<br />
te.<br />
<strong>Dante</strong> összehúzta a szemeit a szavak hallatán,<br />
amiknek nem kellett volna megsérteniük, valamilyen<br />
megnevezhetetlen okból mégis megbántották őt. Eltért a<br />
szokásaitól, csak hogy gyengéd legyen a nővel.<br />
És mit ért el vele<br />
Semmit, csak a nő megvetését olyasmiért, amin nem<br />
változtathat, ahogy a nő sem változtathat az emberségén.<br />
Semmi rossz nem volt abban, hogy katagari. Sőt,<br />
egyenesen büszke volt az örökségére. Az biztos, hogy a<br />
fajtája jobb volt, mint a nőé. A katagaria legalább nem<br />
hazudott, csalt vagy lopott ok nélkül.<br />
Vicsorgott, kimászott az ágyból és az erejével<br />
felöltöztette magát.<br />
– Rendben. Legyen szép életed.<br />
<strong>Pandora</strong> ugrott egyet, amikor a férfi becsapta maga<br />
után az ajtót.<br />
– Neked is! – kiáltott utána gyerekesen, tudva, hogy a<br />
férfi úgysem hallja őt.<br />
De miért is törődik vele<br />
<strong>Dante</strong> egy állat volt. De ahogy a fürdő felé tartott,<br />
hiányolta azt a melengető érzést, amit a férfi ölelése<br />
váltott ki. A nevének édes csengését az ajkain, miközben<br />
szeretkeztek.<br />
Az érzést, ahogy a nyelveik hadakoztak.<br />
A fogait csikorgatva száműzte az emlékeket és<br />
nekilátott a zuhanyzásnak. Ahogy a víz ráhullt, eszébe<br />
jutott <strong>Dante</strong> bátyja, aki még mindig nem hozta el hozzá<br />
Acheront. Helyette elküldte hozzá a testvérét.<br />
Hogy merészelte!<br />
45
Télre születve<br />
Jobban is tudhatta volna, semhogy megbízzon egy<br />
állatban. Miért is segített volna neki<br />
Dühös volt mindkettejükre és saját magára is, amiért<br />
volt olyan idióta, hogy megbízzon bennük. <strong>Pandora</strong> még<br />
inkább megnyitotta a vizet és hagyta, hogy a bosszúvágy<br />
átmossa az elméjét.<br />
Hirtelen a zuhanyfüggöny szétnyílt.<br />
<strong>Pandora</strong> gyorsan megfordult, és szembe találta magát<br />
<strong>Dante</strong> izzó, kék szemeivel.<br />
– Nem válaszoltál a kérdésemre.<br />
<strong>Pandora</strong> rámorgott. – Már megbocsáss, de éppen egy<br />
zuhanyzás kellős közepén vagyok.<br />
– Igen, látom, és folytathatod is, amint válaszoltál,<br />
hogy miért zavarnak téged a párducok.<br />
Ez nem tartozott rá!<br />
Könnyek égtek a szemében, ahogy az elmúlt két hét<br />
történései betolakodtak az elméjébe. A még mindig<br />
kiegyensúlyozatlan hormonjai sem segítették a helyzetet<br />
és az sem, hogy másra sem vágyott csak arra, hogy<br />
otthon lehessen végre.<br />
Mielőtt megállíthatta volna magát, a férfi képébe<br />
vágta az igazságot. – Mert akárhányszor látok egyet<br />
közületek, valamilyen módon elloptok tőlem valamit,<br />
amit szeretek, vagy fontos nekem és ezért gyűlöllek<br />
mindannyiótokat. A fajtád elvette tőlem az otthonomat és<br />
a családomat, és lehetek egy egész falka szukája, vagy<br />
valamelyikőtök szolgája.<br />
<strong>Dante</strong> valami különöset érzett a mellkasában, ahogy<br />
nézte a síró nőt. Az elmúlt három évszázadban nem<br />
találkozott még ilyen reménytelen helyzettel.<br />
Mennyire szeretett volna segíteni neki.<br />
46
Sherrilyn Kenyon<br />
– És ami még rosszabb – folytatta <strong>Pandora</strong> –, tudom,<br />
hogy haza sem mehetek igazából, mert csak<br />
visszaküldenének ahhoz a falkához, amelyik elvitt. A<br />
párducok mindet elvettek tőlem. Még a szüzességem is.<br />
<strong>Dante</strong> a gondolataival elzárta a vizet és elővette egy<br />
törülközőt és belecsavarta a nőt.<br />
– Nem is tudom, valójában mit is gondoltam, mikor<br />
elmenekültem – suttogta <strong>Pandora</strong>. – Acheron sem fog<br />
segíteni nekem. Miért tenné És még ha akarna is, mit<br />
tehetne A Sötét-vadászok nem szólhatnak bele a mi<br />
ügyeinkbe. Talán csak egy kis remény szerettem volna.<br />
Valami mást, mint amit rám akarnak erőltetni. Nem<br />
akarok egy párduc ribanca lenni. Csak a saját életemet<br />
szeretném, ahol senki nem akar bántani vagy kihasználni.<br />
Olyan rossz ez<br />
– Nem, <strong>Pandora</strong> – mondta <strong>Dante</strong>, miközben magához<br />
húzta a nőt és szorosan tartotta. – Ez nem rossz.<br />
Megpuszilta a nő homlokát és elővett egy másik<br />
törölközőt, amivel azt a szép, hosszú hajat kezdte el<br />
szárítgatni.<br />
<strong>Pandora</strong> gyűlölte magát, amiért ennyire szétesett.<br />
Általában nyugodt és összeszedett volt. De ezt képtelen<br />
volt már kezelni, meghaladta a képességeit.<br />
Csak az életét akarta visszakapni. Csak egy napot,<br />
mikor a teste és a végzete az ő kezében van.<br />
Egy napot. Csak egyet…<br />
Amit a fajtársai csinálnak az rossz és ezt ő is tudta.<br />
Gyűlölte őket, mind az árkádiaiakat, mind a katagariát,<br />
amiért olyasmit próbálnak ráerőltetni, amit ő nem akar.<br />
Egyetlen nőtől sem lenne szabad elvenni a választás<br />
lehetőségét.<br />
47
Télre születve<br />
Megpróbálta abbahagyni a zokogást, miközben <strong>Dante</strong><br />
finoman ringatta őt. Sokkal kedvesebb volt hozzá, mint<br />
megérdemelte volna. Még a saját apja sem lett volna<br />
ennyire megértő az összeomlásával szemben. Sosem volt<br />
kedves ember és nem tolerálta az érzelmi kitöréseket.<br />
arra tanította őket, hogy csendben szenvedjenek.<br />
<strong>Dante</strong> mégsem mondott semmit. Csak csendben<br />
mellette volt, miközben ő zokogott.<br />
– Nem tudom, mit tegyek – mondta, meglepődve a<br />
szavakon, amiket kiejtett a száján. Nem volt az a fajta,<br />
aki megmutatta volna valaki másnak, hogy nem ura a<br />
saját helyzetének.<br />
El sem hitte, hogy ilyet tett.<br />
Talán csak már nem tudta, hogy kihez fordulgatna, mit<br />
tehetne.<br />
Vagy ez talán csak a miatt az idő miatt volt, amit a<br />
férfival töltött együtt. Talán csak azért volt hajlandó<br />
megbízni benne, rábízni a helyzetét és az érzéseit.<br />
– Majd kitalálunk valamit – mondta <strong>Dante</strong> a hátát<br />
dörzsölgetve. – Ne aggódj.<br />
– Miért segítenél nekem A testvéred azt mondta,<br />
hogy egy önző fattyú vagy.<br />
<strong>Dante</strong> erre felnevetett. – Önző vagyok. Érzéketlen és<br />
rosszindulatú. Nincsenek barátaim és azzal töltöm az<br />
időm, hogy árkádiaiakat keresek, akiknek a pofája<br />
idegesít és harcolhatok velük. A pokolba, megöltem a<br />
tulajdon testvéremet is, amiért elárulta a falkámat a<br />
démonoknak. Valóban, én megtestesítek minden rosszat,<br />
amire gondolsz, mikor azt hallod „katagaria”.<br />
Ennek ellenére mégsem bántotta őt.<br />
Óvatosan letörölte a hideg arcáról a könnyeket. –<br />
Mégsem akarom látni, hogy sírsz.<br />
48
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Pandora</strong> megremegett a hipnotikus szavaktól.<br />
– Öltözz fel, <strong>Pandora</strong> és keressünk valami ennivalót,<br />
közben megbeszéljük, mit tudnánk tenni érted.<br />
– Tényleg<br />
– Tényleg.<br />
<strong>Pandora</strong> odahúzta magához és adott neki egy forró<br />
csókot. – Sajnálom, hogy állatnak neveztelek, <strong>Dante</strong>.<br />
– Semmi baj. Az vagyok.<br />
Nem, nem volt az. Abban a pillanatban az ő hőse volt.<br />
A bajnoka. Soha többé nem fogja sértegetni.<br />
Amint magára rángatott egy farmert és egy piros blúzt,<br />
<strong>Dante</strong> kivezette őt a szobából, le a földszintre, ahol még<br />
több ember volt, mint korábban.<br />
– Ez valami parti – kérdezte, mikor látott négy nőt,<br />
akiket egy csapat Roham Osztagos vett körbe.<br />
– Szerintem ez valami más – mondta, megfogva a nő<br />
kezét, miközben átvágtak a tömegen.<br />
– Gyakran jársz ide<br />
<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Ez az első alkalom.<br />
Mielőtt újra megszólhatott volna, <strong>Pandora</strong> erős<br />
fájdalmat érzett a tenyerén. Szitkozódva szorította ökölbe<br />
a kezét és ugyanekkor <strong>Dante</strong> is elkezdte rázni az övét,<br />
mintha tűzbe nyúlt volna.<br />
<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta, és közben egy nagyon<br />
rossz előérzete támadt.<br />
A kezére nézett és egy lenyűgöző geometriai mintát<br />
látott megjelenni a tenyerén, igazolva a legrosszabb<br />
félelmét.<br />
Párra talált.<br />
És csak egy férfi lehetett az…<br />
49
Télre születve<br />
3. fejezet<br />
<strong>Dante</strong> kétségbe esetten nézett a párok jelére. Nem. Ez<br />
nem lehet valódi és tuti biztos, hogy ez nem történhet<br />
meg. Vele nem.<br />
Megfogta <strong>Pandora</strong> kezét és az övé mellé tette, hogy<br />
össze tudja hasonlítani a jeleket.<br />
Nem volt tévedés. A jelek ugyanolyanok voltak.<br />
<strong>Pandora</strong> az övé volt.<br />
A pokolba.<br />
– Te fattyú – morgott rá mérgesen a nő.<br />
– Hogy<br />
lehetsz te az, akit nekem szántak<br />
– Tessék – kérdezte <strong>Dante</strong>, legalább olyan dühösen,<br />
mint a nő.<br />
Ha valakinek jó oka van arra, hogy mérges legyen, az<br />
ő. Elvégre ő a saját dolgával foglalkozott, mikor a<br />
párducnő csakúgy belibbent abba a körbe, amit az<br />
50
Sherrilyn Kenyon<br />
érzékeivel ellenőrzés alatt tartott. Ha valahol máshol<br />
keresett volna menedéket, vagy egyszerűen csak a<br />
fenekén marad, egyikük sem került volna ilyen helyzetbe.<br />
– Úgy tűnik, nem vetted észre, édes szívem, hogy<br />
engem sem boldogít a dolgok alakulása.<br />
<strong>Pandora</strong> macskamód fújt egyet, mielőtt sarkon fordult<br />
és eltűnt a tömegben.<br />
Egy része szeretette volna elengedni a nőt örökre, de<br />
azzal nem oldott volna meg semmit.<br />
Sem az katagariának, sem az árkádiaiaknak nem volt<br />
beleszólásuk abba, hogy kit választanak párjuknak a<br />
végzet istennői. Ahogy azt sem tudták, mikor és hol<br />
találnak rá arra a személyre, aki nekik rendeltetett.<br />
Az egyetlen mód, hogy párt találjanak az, ha<br />
lefekszenek a kívánt társsal, és megvárják, feltűnik-e a<br />
párosodás jele.<br />
Ha megjelent, csak három hetük van arra, hogy<br />
elvégezzék a párválasztási rituálét vagy az életük<br />
hátralévő részét sterilen töltik el. A nők számára ez nem<br />
volt olyan szörnyű, szexelhettek bármelyik férfival, aki<br />
az útjukba került, csak nem eshettek teherbe tőlük, azt<br />
csak a párjuk adhatta meg nekik. De a férfiak számára…<br />
Rosszabb volt a halálnál. A férfi ott maradt teljesen<br />
impotensen addig, míg a párjuk meg nem halt.<br />
<strong>Dante</strong> megborzongott a gondolatra. Ő, impotensen<br />
Ez az a két szó volt, amit sosem akart együtthallani.<br />
Előbb halna meg.<br />
Elindult a tömeg irányában, ahol a „párja” eltűnt.<br />
<strong>Pandora</strong> fortyogott, miközben szinte vakon vágott<br />
keresztül a tömegen. Minden, amit akart, az egy kis<br />
távolság volt közte és <strong>Dante</strong> között.<br />
51
Télre születve<br />
Ez egyszerűen szörnyű volt.<br />
Borzalmas!<br />
Nem igaz<br />
A legtöbb árkádiai arról álmodott, hogy az első<br />
szeretőjükben megtalálják a párjukat. Így nem kellett<br />
volna félniük attól az erős ösztöntől, ami kényszerítette<br />
volna őket, hogy férfiról férfira ugorva keressék azt az<br />
egyet, akivel családot alapíthatnak.<br />
Egy álom vált valóra, ha sikerült ilyen könnyen és<br />
ilyen hamar párt találni. A legtöbb fajtársa évszázadokat<br />
töltött el a kereséssel. És sokan úgy haltak meg, hogy<br />
nem találták meg azt, akit a Végzet neki szánt.<br />
Technikailag nagyon szerencsés volt, és mégis<br />
iszonyatos düh kerülgette, mert egy katagari férfihoz lett<br />
láncolva. Mondhatni csöbörből vödörbe esett. Ma reggel<br />
a legnagyobb félelme az volt, hogy egy falka katagari<br />
szolgája lesz.<br />
És most ténylegesen hozzájuk van kötve, jobban, mint<br />
eddig bármikor. Ha elhagyja Dantét, soha nem lehet<br />
gyereke. Ezt csak tőle kaphatta meg.<br />
– Ezek az átkozott hormonok – morogta, miközben a<br />
szemébe gyűlt könnyekkel küszködött. Nem volt könnyű<br />
újra egyenesen gondolkodni.<br />
Valaki hátulról megragadta a vállát.<br />
– Megvagy – mondta egy mély, férfias hang a fülébe.<br />
Ez nem <strong>Dante</strong> volt.<br />
A benne élő párduc felüvöltött, visszautasítva minden<br />
férfit, aki nem a párja volt. Megpördült és gondolkodás<br />
nélkül rúgott, közelebbi ismeretségbe hozva a térdét az<br />
idegen ágyékával.<br />
52
Sherrilyn Kenyon<br />
A fickó kétrét görnyedt és sziszegett a fájdalomtól. De<br />
mielőtt <strong>Pandora</strong> elmenekülhetett volna, egy másik férfi<br />
karolta át a derekát.<br />
Megfagyott, mikor észrevette, hogy az őt fogva tartó<br />
férfi a szakasztott mása volt annak a jóképűnek, akit épp<br />
az imént rúgott meg.<br />
– Leo. – A halálos morgás keresztül vágott a sűrű<br />
levegőn, és <strong>Pandora</strong> gerincén borzongás futott végig.<br />
<strong>Dante</strong> hangja halállal és erőszakkal fenyegetett. – Engedd<br />
el a párom, kölyök.<br />
A párduc azonnal hátrébb ugrott tőle és átkozódni<br />
kezdett. – Te viccelsz velem<br />
<strong>Dante</strong> a fejét rázva lépett melléjük. – Azt kívánom, bár<br />
azt mondhatnám, hogy igen.<br />
Rápillantott a másik férfira, aki még mindig<br />
meglehetősen görnyedt volt. – Jól vagy, Mike<br />
– Ja – mondta grimaszolva, miközben erőlködve<br />
kiegyenesedett. Az arca még mindig szörnyen piros<br />
árnyalatú volt és erősen lihegett. – Csak én lehetek ilyen<br />
szerencsés, hogy te egy olyan párt fogsz ki magadnak,<br />
aki ugyanolyan hirtelenharagú, mint te.<br />
– Ezt kikérem magamnak – mondta <strong>Pandora</strong>.<br />
Mike vágott egy pofát a megjegyzésre. – Kérd ki,<br />
nekem viszont szükségem lesz egy hereátültetésre. Tudod<br />
szerettem volna egy nap apa lenni.<br />
Leo csak nevetett az ikertestvére<br />
„kényelmetlenségén”. – Örülök, hogy te találtad meg<br />
először.<br />
<strong>Dante</strong> a szemeit forgatta, majd bemutatta a testvéreit.<br />
– <strong>Pandora</strong>, had mutassam be az öccseimet. Leonardót és<br />
Michelangelót.<br />
53
Télre születve<br />
– Mint a Tini Nindzsa Teknőcök – nem tudta<br />
megállni, hogy ne kérdezze meg.<br />
– Mint a reneszánsz festők – vakkantotta Leo. Az<br />
ikrek egy utálkozó pillantást váltottak. – Komolyan<br />
utálom azokat a nyavalyás teknősöket.<br />
Mintha ez nem lenne elég, négy, az emlegetett<br />
teknősök jelmezét viselő ember ment el mellettük és<br />
homlokráncolva néztek rájuk.<br />
– Esküszöm, az istenek rajtunk röhögnek – mondta<br />
Mike, mikor meglátta a jelmezeseket.<br />
– Ismerem az érzést – mondta <strong>Pandora</strong>, mélyen<br />
felsóhajtva. Jobb szavakkal le sem lehetett volna írni a<br />
jelenlegi helyzetét.<br />
Elképzelése sem volt miféle… teremtménnyel hozták<br />
őt össze a Párkák.<br />
Pedig nem is <strong>Dante</strong> viselkedett furcsán. Ő volt az, aki<br />
hormon túltöltöttségben szenvedett. Őszintén nem<br />
hibáztatta volna Dantét, ha az elkezdi fojtogatni őt.<br />
Azt kívánta, bár önmaga lehetne pár órára, akkor talán<br />
el tudná rendezni a dolgokat önmagában.<br />
– Nos, úgy látom mind megtaláltátok őt.<br />
<strong>Pandora</strong> elnézett Leo mellett és meglátta a párducot,<br />
akivel először találkozott. Ironikus, de csak az ő nevét<br />
nem ismerte.<br />
– Fogd be, Romeo – mondta Leo mérgesen. – Ne hidd,<br />
hogy nem tudjuk, hogy te szórtad szét az illatát a<br />
szállodában, amivel szinte az őrületbe kergettél minket.<br />
És majdnem meg is ölettél, mikor tévedésből Simit<br />
kaptam el és ő előhúzott egy üveg barbecue szószt, hogy<br />
rám locsolja. Ha Ash nem tűnik fel, az az átkozott démon<br />
biztos, hogy kinyír engem.<br />
54
Sherrilyn Kenyon<br />
Romeo csak nevetett, de egy perccel később<br />
megfagyott. A levegőbe szimatolt.<br />
– Ó, édes istenem – lehelte, és Pandoráról Dantéra<br />
nézett. – Párod van<br />
– Ja – mondta <strong>Dante</strong>. – Köszönöm szépen, Romeo. Ha<br />
nem terítettél volna be mindent az illatával, nem tudtam<br />
volna olyan könnyen behatárolni őt. Igazán értékelem a<br />
térképet.<br />
Pandorát megbántotta <strong>Dante</strong> szarkazmusa. –<br />
Köszönöm, igazán pocsékul érzem magam már így is.<br />
Tudod, megpróbálhatnál egy kicsit pozitívabban is<br />
hozzáállni ehhez az egészhez.<br />
– Igaz – szólt közbe Romeo. – A nő egy árkádiai és ők<br />
nem szeretnek annyira kalandozni.<br />
Most <strong>Pandora</strong> köre volt, hogy „boldognak” érezze<br />
magát. – Remek, most már van egy bébiszitteretek a<br />
kölykeiteknek, aki mellesleg elég gyenge ahhoz, hogy<br />
levezessétek rajta a feszültséget, ha dühösek lesztek<br />
valakire valamilyen idióta okból.<br />
Mind a négy párduc döbbenten nézett rá.<br />
– Te meg miről beszélsz – kérdezte <strong>Dante</strong>.<br />
– Ezt akarjátok tőlem, nem<br />
<strong>Dante</strong> továbbra is döbbenten nézett rá. – Te a párom<br />
vagy <strong>Pandora</strong>, nem a szolgám. A falkámban mindenki –<br />
beleértve a testvéreimet is –, aki tiszteletlen veled, az<br />
tiszteletlen velem szemben is. És higgy nekem, ezt soha,<br />
senki nem merné megkockáztatni.<br />
Az őszintesége megérintette Pandorát.<br />
Komolyan gondolta.<br />
Boldogság fakasztott forrást a mellkasában és –<br />
először, mióta apja átadta őt az ellenségeinek – némi<br />
igazi, valódi remény. – Igazán<br />
55
Télre születve<br />
– Árkádiai vagy – mondta Romeo – de mostantól<br />
kezdve a falkánk egyik tagja és mi ennek megfelelően<br />
fogunk bánni veled.<br />
– De mi van azokkal a kölykökkel, akikről meséltél –<br />
kérdezte <strong>Pandora</strong> Romeót. – Nem akarjátok, hogy<br />
vigyázzak rájuk<br />
– Ők az én leszármazottaim – válaszolta Romeo. –<br />
Majdnem háromszáz éve nevelek kölyköket és<br />
testvéreket, többek között Dantét is én neveltem fel. Most<br />
miért változtatnék ezen<br />
Ez még mindig nem győzte őt meg…<br />
– És ki vigyáz rájuk, ha te nem vagy otthon –<br />
kérdezte.<br />
Mike válaszolt a bátyja helyett. – A testvérünk,<br />
Gabriel és az unokatestvérünk, Angyal.<br />
– Ja – mondta <strong>Dante</strong>. – Jól bánnak a kölykökkel. A két<br />
Pöcsfej volt az, akik mindig kibasztak velük és bajba<br />
keverték mindannyiukat.<br />
Mike egy szúrós pillantást vetett rá. – Igazán örülnék,<br />
ha végre felhagynál ezzel a megszólítással.<br />
– Mikor már nem fog rátok illeni ez név, nem foglak<br />
többé így szólítani titeket – <strong>Dante</strong> az órájára nézett. – Ez<br />
mikor is fog be következni Egy újabb ötven, hatvan év<br />
múlva<br />
– Idősebbek vagyunk, mint ő – mutatott Leo<br />
Pandorára.<br />
– Igen, de ő rendelkezik valami olyasmivel, amivel<br />
egyikőtök sem.<br />
– És mi lenne az<br />
<strong>Dante</strong> a fejét fogta, mintha hirtelen megfájdult volna.<br />
– Ha nem tudjátok mi az, akkor nagyobb segítségre van<br />
szükségetek, mint gondoltam.<br />
56
Sherrilyn Kenyon<br />
Leo undorodva felhorkant. – Nem fogok itt ácsorogni<br />
csak azért, hogy sértegethess. Mivel nem érinthetem meg<br />
a párducnődet anélkül, hogy ne veszítsem el a<br />
végtagjaim, vagy a golyóim, kénytelen leszek valami<br />
olyan szórakozást keresni, ami nem ennyire veszélyes<br />
rám nézve.<br />
<strong>Dante</strong> és Romeo váltottak egy meglepett pillantást,<br />
amibe némi gonosz csillogás is vegyült.<br />
– Miért nem keresitek fel ezt a szobát – írta fel <strong>Dante</strong><br />
a címet egy darab lapra. – Azt hallottam Acherontól,<br />
hogy vad dolgok folynak ott. Nők vetkőznek. Bort ihat<br />
az, aki csak akar.<br />
Az ikrek arca felvidult.<br />
– Ez izgalmasnak hangzik – mondta Mike. –<br />
Tökéletes. Viszlát, később.<br />
<strong>Pandora</strong> felkacagott, amint az ikrek elég messze<br />
voltak tőlük. – Azt ugye tudod, hogy abban a szobában<br />
csak sci-fi filmek betétdalait játsszák<br />
<strong>Dante</strong> gonoszan felnevetett. – Tudom. Bárcsak<br />
láthatnám az arcukat, mikor rájönnek.<br />
Romeo a fejét ingatta. – Olyan szemét vagy velük.<br />
Meglep, hogy nem szúrnak le, miközben alszol.<br />
<strong>Dante</strong> felhorkant. – Így van. A két kölyök szerencsés,<br />
hogy el tudom őket viselni.<br />
– És miért is tűröd el őket, <strong>Dante</strong> – kérdezte <strong>Pandora</strong>,<br />
mosolyogva a gondolattól.<br />
Romeo vigyorogva fordult hozzá. – Mert az öcsémnek<br />
van szíve, csak ő gyűlöli ennek még a gondolatát is.<br />
– Kuss legyen, Romeo.<br />
– Ő a párod, <strong>Dante</strong>. Légy vele őszinte. És ne hagyd,<br />
hogy a múltad megkeserítse az örökkévalóságod. Ő nem<br />
Bonita, ugye tudod<br />
57
Télre születve<br />
<strong>Dante</strong> felmordult és Romeo után kapott, aki<br />
villámgyorsan lépett el előle.<br />
– Viszlát, később – mondta Romeo és eltűnt.<br />
– Bonita – kérdezte <strong>Pandora</strong>, amint végre kettesben<br />
voltak… vagy legalábbis egyedül annyira, amennyire egy<br />
pár egyedül lehet a tömegben.<br />
<strong>Dante</strong> nem válaszolt. Az arckifejezéséből ítélve<br />
viszont valami nagyon fájdalmasra gondolt. A nő szíve<br />
összeszorult a gondolatra. Talán egy régi szerető – Ki ő<br />
<strong>Dante</strong> hosszan és mélyen felsóhajtott, mielőtt válaszolt<br />
volna. – Az egyik idősebb bátyám, Donatello párja volt.<br />
Ő volt az elődöm a falka élén és mindennél jobban<br />
szerette a párját.<br />
Ezzel <strong>Pandora</strong> nem tudott meg sokkal többet. – Hadd<br />
találjam ki. Elárulta a bátyádat.<br />
– Nem – <strong>Dante</strong> válasza meglepte. – Egymáshoz volt<br />
kötve az életerejük és egyik este, mikor Bonita haza jött<br />
az egyik útjáról, elvágta a bátyám torkát szeretkezés<br />
közben. Mindketten meghaltak, mielőtt segíthettek volna<br />
nekik.<br />
<strong>Pandora</strong> elszörnyedt. Ha a Vér-vadászok összekötik az<br />
életerejüket valakivel, nem tudnak létezni a másik nélkül.<br />
Ha egyikük meghal, meghal a másik is.<br />
Milyen szörnyű, hogy Bonita megölte önmagukat egy<br />
gondolkodás nélküli, szenvedélyes pillanatában.<br />
– Annyira sajnálom – suttogta.<br />
– Köszönöm – mondta <strong>Dante</strong> halkan. – Óriási<br />
veszteség volt, két olyan remek párduc – a férfi szemei őt<br />
méregették. – Ezért nem akartam soha, hogy egy<br />
párducnő legyen a párom vagy a szeretőm. Nem akarom,<br />
hogy a kölykeim árvákká váljanak csak azért, mert<br />
58
Sherrilyn Kenyon<br />
leengedtem a védelmem és nem tettem semmit az ellen,<br />
hogy egy nőstény megtámadjon.<br />
– Én sosem támadnálak meg.<br />
– Honnan tudod<br />
– Nos – kezdett neki, miközben átvágtak a csarnokban<br />
összegyűlt tömegen – jelenleg az sem tudom, hogy<br />
változzak át párduccá. Ez magában garantálja a<br />
biztonságodat. Megpróbálkoztam vele pár napja, de csak<br />
azt értem el vele, hogy lett egy farkam, amit nehéz volt<br />
elrejteni, mindaddig, míg el nem aludtam. Akkor eltűnt.<br />
<strong>Dante</strong> nevetett és talán meg kellett volna sértődnie<br />
azon, hogy a férfi kineveti a szerencsétlensége miatt, még<br />
sem érezte magát megbántva. Volt valami ebben a<br />
pasiban, ami igazán elbűvölővé tette.<br />
– Még sosem hallottam ilyenről – mondta <strong>Dante</strong>.<br />
– Ez még semmi. Mindenféle furcsaság megtörténik<br />
velem mostanság.<br />
<strong>Dante</strong> hátrafésült néhány tincset <strong>Pandora</strong> arcából. –<br />
Azt hiszem, ezt szívesen megnézném. Ha nem gond.<br />
Valamilyen oknál fogva, a gondolat felmelegítette őt.<br />
Dantéval lenni néha igazán vicces volt.<br />
Főleg ha épp nem harcoltak.<br />
– Mit vársz a párodtól, <strong>Dante</strong><br />
<strong>Dante</strong> felsóhajtott és átölelte és úgy navigálta a<br />
tömegben. – Azt hiszem, semmi többet, mint amit<br />
bármelyik másik párductól elvárnék. Hazavárlak, mikor<br />
ciklusban vagy, és távozhatsz, mikor nem.<br />
Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.<br />
– Hagynád, hogy szabadon távozzak, ha azt akarom<br />
<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta. – Ez a fajtánk természete,<br />
<strong>Pandora</strong>. Miért állítanálak meg<br />
– De a másik falka…<br />
59
Télre születve<br />
– Valami nincs rendben a fejükkel – vágott közbe<br />
<strong>Dante</strong>. – Valamit nagyon rosszul gondolnak, ha azt<br />
hiszik, kényszeríthetnek egy párducot arra, hogy a<br />
természete ellenében cselekedjen. Ilyesmit egy<br />
árkádiaitól várnék, nem a katagariától.<br />
<strong>Pandora</strong> Dantéra mosolygott és érezte, hogy a<br />
hormonjai újra felizzanak.<br />
A hirtelen vágyakozó arckifejezésből úgy tűnt, <strong>Dante</strong><br />
is megérezte.<br />
A férfi szorítása erősebbé vált.<br />
– Várhatnánk – kérdezet gyorsan. – Nem akarok<br />
belerohanni egy párosodásba veled, ameddig egyenesbe<br />
nem hozunk néhány dolgot.<br />
– Mint például<br />
– Nem is tudom – mondta <strong>Pandora</strong> őszintén. – A<br />
szívem mélyén tudom, hogy mindkettőnk számára a<br />
legjobb, amit tehetünk az, ha hozzád kötöm magam.<br />
Valójában az egyetlen lehetőségem ez, mivel a falkám<br />
nem fog engem megvédeni. De az emberi részem többet<br />
akar tudni rólad, mielőtt rászánja magát egy ilyen<br />
végleges lépésre.<br />
Megnyugvására, a férfi nem próbálta meg ráerőltetni<br />
az azonnali választást.<br />
– Mit szeretnél, mit tegyek<br />
– Csak maradj velem emberi alakban egy kicsit és<br />
hagyd, hogy megismerjelek, oké<br />
<strong>Dante</strong> bólintott, pedig mást sem akart, mint felvinni a<br />
nőt a szobájába és megadni neki azt, amire mindkettejük<br />
teste vágyakozott.<br />
De a nő fiatal volt és félt. És igaza volt, ez egy nagy<br />
horderejű döntés, nem csak neki, de mindkettejüknek. A<br />
kötés örökké tart és nem lehet félvállról venni.<br />
60
Sherrilyn Kenyon<br />
Az igazi kedvesség valaki mással szemben teljes<br />
mértékben idegen volt <strong>Dante</strong> számára. A lojalitást<br />
megértette. A kötelességet is.<br />
De szerelem és gyengédség…<br />
A párducok nem álmodtak hasonlókról. Csak a<br />
legfontosabb szükségleteket értették meg. Azokat, amik<br />
az élelemre, menedékre és szexre mentek ki.<br />
Utódokra.<br />
És mégis, valami mást akart a lánytól. Valami többet.<br />
Mélyebbet.<br />
Azt akarta, hogy elfogadja őt.<br />
Vágyott az érintésére.<br />
Ez ostobaság volt tőle. Miért lenne szüksége<br />
ilyesmire Volt pénze. Hatalma. Tudott varázsolni.<br />
Kényszeríthetné Pandorát, hogy megtegyen mindent,<br />
amit csak akar tőle. De azzal nem kapná meg, amit<br />
igazán akar.<br />
A szívét.<br />
A pokolba a benne élő emberrel.<br />
Felsóhajtott és elvezette a nőt az árusok standjához,<br />
hogy végre valamit ehessenek.<br />
Az éjszaka gyorsan eltelt, ahogy <strong>Pandora</strong> követte<br />
Dantét a számtalan különféle együttes koncertjére, ahol<br />
még ismeretlen bandák léptek fel, hogy megmutassák a<br />
tehetségüket. Úgy tűnt, <strong>Dante</strong> valamiért szeretne találni<br />
néhány valóban jó előadót, akiket érdekelne egy beugró<br />
állás a minnesotai klubjában.<br />
– Mióta van meg a klubod – kérdezte, miközben a<br />
férfi három CD-t vett egy Emerald Rose nevű<br />
együttestől, akik nemrég a Hyatt előtt léptek fel.<br />
– Lassan harminc éve.<br />
61
Télre születve<br />
Hűha, ez aztán hosszú idő. <strong>Dante</strong> nagyon jól nézett ki<br />
ahhoz képest, hogy több mint kétszáz éves volt.<br />
Nagyon jól.<br />
– És az emberek nem veszik észre, hogy mindig ott<br />
vagytok és nem öregedtek<br />
<strong>Dante</strong> a fejét rázta. – Amikor elhagyják az Infernót,<br />
kicsit módosítjuk az emlékezetüket. Még ha minden este<br />
is jönnek, sosem fognak emlékezni azokra, akiken nem<br />
fog az idő.<br />
– Ez elég kedves. Az én… – habozott használni a<br />
„falka” szót, mióta ki lett dobva közülük. – Az én<br />
világomban megpróbálunk olyan távol maradni az<br />
emberektől, amennyire csak lehetséges.<br />
– Milyen a jövő, amiben éltél<br />
– Nem sokban különbözik ettől. Nem voltál még ott<br />
– Nem, azóta, hogy kölyök voltam. Mikor végre képes<br />
lettem irányítani az idő-utazó erőm, átugrottam párszor a<br />
jövőbe. De egy idő után unalmassá vált. A helyek<br />
megváltoztak, de az emberek nem. Így végül úgy<br />
döntöttem, hogy a falkámmal maradok Minnesotában és<br />
nem aggódok többé múlt vagy a jövő miatt.<br />
<strong>Pandora</strong> nagyon szeretett volna időutazásokat tenni.<br />
Az volt a valódi szabadság, az egyetlen, amit még sosem<br />
tapasztalt.<br />
– Meg tudod tanítani nekem, hogyan használjam az<br />
erőm – kérdezte.<br />
– Természetesen.<br />
<strong>Pandora</strong> mosolygott. Egyik nővérét sem tanították<br />
meg semmire azok, akik erre az idősíkra hurcolták őket.<br />
A katagaria nem engedte nekik, hogy kifejlesszék az<br />
erejüket, féltek attól, hogy elhagynák őket. Sőt,<br />
62
Sherrilyn Kenyon<br />
némelyiküket még metriazo nyakörv viselésére is<br />
kényszerítették, hogy ne használhassák ellenük a mágiát.<br />
Ez durva volt és kegyetlen.<br />
– Nehéz az időutazás – kérdezte.<br />
– Számomra Többé már nem. De nekem<br />
évszázadaim voltak arra, hogy tökéletesítsem az erőm.<br />
Mikor először belevágsz, nagyon… meglepő tud lenni.<br />
Legutóbb, mikor otthon hagytam Mike-ot és Leót<br />
egyedül, átugrottak a 2002-es Minnesotából az 1432-es<br />
Karib-szigetekre, az 2065-ös New York helyett.<br />
Kibaszottul nehéz volt megtalálni és hazahozni őket.<br />
– Meglep, hogy utánuk mentél.<br />
– Ja, tény, hogy idegesítenek, de megértem, hogy ők<br />
még csak kölykök, akik egyszer talán felnőnek…<br />
valószínűleg csak azért, hogy még jobban felhúzzanak.<br />
– Mégis csak van szíved, nem igaz<br />
– Nem, <strong>Pandora</strong> – mondta, kék szemei fáklyaként<br />
izzottak. – Nincs. Felelősségtudatom van. És szükségem<br />
is van rá.<br />
Talán, de nem győzte meg erről egészen. Például a<br />
karok, amik körül ölelték őt, nem azt üzenték „veszély”,<br />
hanem hogy „biztonság”.<br />
És meg merte volna kockáztatni, hogy meg ennél is<br />
többet sugallnak. Valamit, ami a barátsághoz nagyon<br />
hasonló.<br />
Sőt, talán közelebb is van a szerelemhez.<br />
<strong>Dante</strong> egy ékszeres standnál állt meg. Egy halvány<br />
mosoly játszott az ajkain, mikor meglátott valamit. Egy<br />
intéssel odahívta az eladót.<br />
– Segíthetek – kérdezte a nő, mikor melléjük ért.<br />
<strong>Dante</strong> rámutatott valamire az üveglap alatt. –<br />
Szeretném azt megnézni.<br />
63
Télre születve<br />
<strong>Pandora</strong> nem látta mi az, ameddig a nő át nem<br />
nyújtotta azt Danténak és férfi felé fordult. Nem tudta<br />
nem elnevetni magát, mikor az aranymedálba foglalt<br />
zafírpárduc vékony láncát <strong>Dante</strong> a nyakába tette.<br />
<strong>Pandora</strong> óvatosan megfogta a medált és tüzetesebben<br />
megnézte. – Milyen szokatlan.<br />
– Igen, valóban az – mondta az eladónő. – A tervezője<br />
egy sámán, akivel Nyugaton szoktam találkozni. Olyan<br />
állatokról szokott nyakláncot csinálni, amikkel a<br />
látomásaiban találkozik. Azt mondta ezt annak a<br />
párducnak az emlékére készítette, amelyik kivezette őt<br />
egy rémálomból.<br />
Milyen különös egybeesés.<br />
Felnézett és Dantéra mosolygott a gondolat hatására.<br />
– Elviszem – mondta <strong>Dante</strong> és előhúzta a tárcáját.<br />
<strong>Pandora</strong> a kezében tartott tökéletes műalkotásra nézett.<br />
Nagyon értékelte a gesztust, különösen annak fényében,<br />
mit mondott Romeo <strong>Dante</strong> önzőségéről.<br />
– Köszönöm – mondta, mikor a férfi ismét mellette<br />
volt.<br />
– Szívesen.<br />
<strong>Pandora</strong> csak még jobban mosolygott, lábujjhegyre<br />
állt és egy finom csókot nyomott a férfi arcára.<br />
– Ha ezt még egyszer megteszed – suttogta <strong>Dante</strong> a<br />
fülébe – egy szempillantás alatt az emeleten találod<br />
magad, meztelenül.<br />
A leküzdhetetlen vágy hullámai átmosták a testét. A<br />
benne élő párducnőnek másra sem volt szüksége, csak<br />
hogy a férfit magában tudja. Épp eleget beszélgettek és<br />
természetének vad része most már követelte a maga<br />
részét a történetben.<br />
64
Sherrilyn Kenyon<br />
– Nem hiszem, hogy bánnám, ha ezt tennéd – suttogta<br />
vissza.<br />
Nem kellett kétszer mondania. Egyik percben még a<br />
tömegben ácsorogtak, a másikban már a szálloda egyik<br />
szobájában voltak, ahol senki nem látta őket és senki nem<br />
csorgatta a nyálát <strong>Dante</strong> után. Az utóbbit <strong>Pandora</strong><br />
akaratlanul is kiszúrta odalent.<br />
– Ez a te szobád – kérdezte, mikor a tekintete az<br />
ismeretlen, de elegáns berendezésre vetült.<br />
– Ez a mi szobánk – mondta <strong>Dante</strong>, és úgy nézett rá,<br />
mint egy éhes vadász a zsákmányára.<br />
Pandorának nem tetszett a hangneme. – Ez egy<br />
parancs volt<br />
– Nem, <strong>Pandora</strong>. De amíg a párom vagy, ami az<br />
enyém, a tiéd is egyben.<br />
– Eléggé különbözöl attól az önző párductól, akiről<br />
Romeo azt mondta, hallani sem akar arról, hogy párja<br />
legyen.<br />
<strong>Dante</strong> ezen elgondolkodott. Igaza van. Sosem akarta,<br />
hogy oda legyen láncolva bármihez is, különösképpen<br />
nem egy párhoz. Mégis, számára is érthetetlen okból, egy<br />
kicsit sem bánta azt, hogy <strong>Pandora</strong> az övé.<br />
– Senki nem kérdezett meg arról, hogy kit akarok<br />
páromnak, vagy, hogy egyáltalán akarok-e.<br />
–Felemelte a nő megjelölt kezét, hogy mindketten jól<br />
lássák. – De téged szántak nekem és én mindig vigyázok<br />
arra, ami hozzám tartozik.<br />
– És ha nem akarok hozzád tartozni<br />
– Nem kényszeríthetlek arra, hogy elfogadj engem<br />
párodnak, <strong>Pandora</strong>, ezt te is tudod.<br />
Szabadon elhagyhatod a pártfogásomat bármikor, és<br />
vissza is térhetsz, ha úgy tartja kedved. <strong>Pandora</strong> nyelt<br />
65
Télre születve<br />
egyet a gondolatra. Igen, megtehetné. De hova menne<br />
Az atlantai utazás félelmetes volt és végig azon rettegett,<br />
hogy az őt elrabló falka megtalálja, vagy az emberek<br />
megtudják, hogy ő egy vérpárduc és ketrecbe zárják.<br />
Az egyszerű, átlagos dolgok is össze tudták zavarni.<br />
Hogyan vegyen jegyet. Hogyan rendeljen ételt. Ezek<br />
mind másképp működtek az ő idősíkjában. Mindenre<br />
külön kártyás rendszert használtak. Az ő világában nem<br />
volt készpénz.<br />
Sem olajjal működő gépek.<br />
Az ő századában az utazást egyszerűen, az<br />
ujjlenyomatával is ki tudta fizetni. Minden automatizálva<br />
volt.<br />
Nem tudta hogyan élhetné túl ezt a múltbeli világot az<br />
emberek között. És azt sem tudta, hogyan használhatná<br />
az erejét.<br />
Félelmetes volt itt lenni.<br />
Ez alól csak <strong>Dante</strong> volt kivétel. Többet ajánlott fel<br />
neki, mint bárki más tette volna. Védelmet és oktatást.<br />
Garantálta volna a biztonságát is.<br />
És ő volt a neki rendeltetett pár. Egy férfit elfogadni a<br />
párjának egy fizikai aktus volt.<br />
Hozzákötni magát, az már érzelmi alapú volt.<br />
Könnyen a párjává válhat és élvezheti a védelmét.<br />
És a szíve még mindig őhozzá tartozna.<br />
De ha visszautasítja Dantét, a férfinak nem lenne oka<br />
arra, hogy megvédje vagy tanítsa őt. És miért is tenné<br />
meg Az ő visszautasítása teljesen impotenssé tenné.<br />
Biztos volt benne, hogy ez nem tenné különösebben<br />
boldoggá a férfit.<br />
– Teljes szabadságot adnál nekem, mindenféle korlát<br />
nélkül – kérdezte.<br />
66
Sherrilyn Kenyon<br />
– Nem látok más lehetőséget.<br />
Ebben a pillanatban <strong>Pandora</strong> biztos volt abban, hogy<br />
képes lenne szeretni az előtte álló párducot. Danténak<br />
nem kellett volna adnia neki semmit. Képes lett volna<br />
egyszerűen elvenni tőle mindent, amit csak akart. Ahogy<br />
a másik falka csinálta.<br />
Ha egy nő nem volt párja valakinek egy katagari<br />
falkából, szajhaként kihasználták a nőt. De <strong>Dante</strong> az<br />
egész világot felajánlotta neki és nem kért cserébe<br />
semmit. Semmit, pár szón kívül, amivel összekötik a<br />
fizikai testüket.<br />
– És a gyerekeink – tette fel a következő kérdést.<br />
– Van egy nagy óvodánk Minnesotában.<br />
– De ezt ugye tudod, hogy valószínűleg jobban fognak<br />
hasonlítani egy emberre, semmint párducra<br />
<strong>Dante</strong> nem látszott meglepettnek. – Majd Mr. Spockot<br />
olvasok nekik.<br />
<strong>Pandora</strong> felnevetett. – Ő az egyik szereplője a Star<br />
Treknek. Nem csoda, hogy te is itt vagy. – <strong>Dante</strong><br />
hátrasimította a haját és egy forró pillantást vetett rá,<br />
amitől olvadozni kezdett. – Megteszek mindent, amit<br />
csak kell, hogy biztonságban tartsam őket. Megígérem.<br />
Ember vagy párduc, mindegy, védve lesznek, mint a<br />
leszármazottjaim és meglesz mindenük, amire csak<br />
szükségük lesz, hogy egészségesek és erősek legyenek.<br />
<strong>Pandora</strong> a megjelölt kezét a férfiéra tette. – Ez esetben<br />
elfogadlak páromnak, <strong>Dante</strong> Pontis.<br />
<strong>Dante</strong> nem kapott levegőt, ahogy meghallotta azokat a<br />
gyönyörű szavakat. Tudta, hogy ki kellene rohannia az<br />
ajtón. De ha ezt tenné, sosem szeretkezhetne többé.<br />
67
Télre születve<br />
Szex egyetlen nővel. Hát most megfizeti az árát<br />
annak, amiért olyan sokáig szekálta Romeót a párja<br />
miatt.<br />
De valójában nem is igazán érzett félelmet. A szíve<br />
mélyén tetszett neki az ötlet, hogy össze legyen kötve<br />
Pandorával.<br />
Összekulcsolta az ujjaikat és az ágy felé húzta a nőt.<br />
Az erejét használva eltűntette a ruháikat, majd hátra<br />
feküdt és maga fölé húzta a nőt.<br />
A pár választási rituálé idősebb volt az időnél. A<br />
párducok számára teljesen ösztönös volt és összeköti őket<br />
az életük hátralévő részében. Az egyetlen mód a<br />
megtörésére az, ha valamelyikük meghal. Az, aki túlélte<br />
megpróbálhat másik párt találni magának… ha egyáltalán<br />
volt számára még egy.<br />
Nagyon ritka volt a Vér-vadászok között, legyen az<br />
katagari vagy árkádiai, hogy második párt találjon.<br />
<strong>Pandora</strong> az ajkait rágcsálta idegességében. Egész<br />
életében sokat aggódott a szex miatt. Mivel egy katagari<br />
falkának volt ígérve, nem gondolt túl sokat a<br />
párválasztási szertartásra.<br />
Magába akarta fogadni a férfit, de valahogy csak nem<br />
akart összejönni.<br />
– Segítsek – kérdezte gonoszul mosolyogva <strong>Dante</strong>.<br />
<strong>Pandora</strong> bólintott<br />
Mindketten felnyögtek, amikor a teste összeforrt a<br />
férfiéval.<br />
Milyen ironikus. Az alatta fekvő férfinek meg kellene<br />
ijesztenie és visszataszítónak kellene lennie. Mégsem<br />
volt az.<br />
68
Sherrilyn Kenyon<br />
Talán a gyerekeik valamilyen módon át tudják hidalni<br />
a fajtáik közötti különbséget és meg tudják érteni a<br />
másikat.<br />
Ha már szeretőjének egy katagarinak kell lennie, el<br />
sem tudna képzelni jobb párducot Danténál.<br />
<strong>Pandora</strong> képtelen volt gondolkodni, ahogy érezte a<br />
tenyerén lévő jelből áradó forróságot.<br />
Lassan ráhanyatlott a férfira és kimondta a szavakat,<br />
amelyek összekötötték őket. – Elfogadlak annak, ami<br />
vagy és mindig közel foglak tartani a szívemhez.<br />
Melletted leszek, örökké.<br />
<strong>Dante</strong> merőn nézte a nőt, testének minden egyes sejtje<br />
érzékelte őt. Sosem gondolt arra, hogy lesz egy párja,<br />
vagy, hogy valaha saját kölykei lesznek. De most az<br />
utódok gondolata felmelegítette őt.<br />
<strong>Pandora</strong> az övé volt.<br />
Az hihetetlenül erős birtoklási vágy úrrá lett rajta,<br />
miközben figyelte a nőt, ahogy az lassan és könnyeden<br />
meglovagolja őt. Volt olyan halálos, mint egy katagari<br />
párducnő.<br />
Ember, de mégsem az. Ki gondolta volna, hogy <strong>Dante</strong><br />
Pontis-t megszelídíti egy ilyen aprócska teremtmény És<br />
mégis, a nő gyengéd érintése emberséget csöpögtetett<br />
belé, pedig nem hite volna, hogy ez lehetséges.<br />
A benne élő bestia lenyugodott. Nem kellett többé<br />
keresnie, végre békében aludni térhetett, mintha a nő egy<br />
olyan részét pótolta volna, amiről nem is tudta, hogy<br />
hiányzik.<br />
Rámosolygott a nőre, szabad kezével végigsimított az<br />
arcán és elismételte a nő szavait.<br />
69
Télre születve<br />
<strong>Pandora</strong> felnyögött, mikor meghallotta a mély hangot,<br />
de hirtelen egy nem várt fájdalom hasított a tenyerébe,<br />
érezte, ahogy a szemfogai megnyúlnak.<br />
Felszisszent. Ez volt a thirio, a vágy, ami mindkét<br />
fajban élt, hogy megharapják egymást és összeláncolják<br />
az életerejüket, így ha az egyik meghal, meghal a másik<br />
is.<br />
Akárcsak a párválasztási rítus, a kötődés választása is<br />
csak rajta állt. <strong>Dante</strong> sosem erőltette volna rá.<br />
És nem is kérte rá.<br />
Hűen a szavaihoz, csak nézte, és hagyta, hogy az<br />
egészről ő döntsön.<br />
<strong>Pandora</strong> megcsókolta a kezét, amin a párok jele volt,<br />
majd a melléhez vezette, mikor az orgazmus elérte őt.<br />
<strong>Dante</strong> sem jutott levegőhöz, mikor elérte őt a saját<br />
gyönyöre. Felüvöltött az elégedettségtől, miközben a<br />
fogai végre visszahúzódtak.<br />
Megtették. Most már nem volt visszaút.<br />
Egy pár voltak, de nem lettek összekötve.<br />
Függetlenül ettől, <strong>Pandora</strong> az övé lett.<br />
Megérintette a nyakláncolt, amit nem rég vett a nőnek.<br />
Olyan gyönyörűen festett meztelenül, a karjaiban. Még<br />
mindig reszketett a gyönyörtől.<br />
– <strong>Pandora</strong> Pontis – lehelte. – Légy üdvözölve a<br />
falkámban. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, lehúzta a<br />
kisujjáról a gyűrűt, ráhelyezett egy varázslatot és<br />
átnyújtotta a nőnek.<br />
<strong>Pandora</strong> tekintete az antik darabra siklott. Szép volt,<br />
vékony aranycsipkével körülvett zafír, amibe a DP<br />
monogram volt gravírozva. – Mi ez<br />
– Ezzel, bárhol találd magad, mindig vissza tudsz<br />
jönni hozzám, egyszerűen annyival, hogy rám gondolsz.<br />
70
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta. – Nekem nincs ilyen<br />
erőm.<br />
– Tudom. Ezért adom neked ezt a gyűrűt. A rajta lévő<br />
varázslat az én erőmből működik és megtörhetetlen.<br />
Panodra ajkai megremegtek a kedvességétől.<br />
Komolyan gondolta, mikor azt mondta teljes szabadságot<br />
kap. Lenyelte a gombócot a torkában és a bal kezére<br />
húzta fel a gyűrűt.<br />
Tökéletesen passzolt. – Köszönöm.<br />
<strong>Dante</strong> fejet hajtott, majd magához húzta egy<br />
szenvedélyes csókra.<br />
Egy fényes villanás zavarta meg őket.<br />
<strong>Pandora</strong> felsikoltott, mikor valaki megragadta hátulról.<br />
Két másodperccel később elszabadult a pokol.<br />
71
Télre születve<br />
4. fejezet<br />
<strong>Pandora</strong> felsikoltott, ahogy rájött, hogy az a nyolc<br />
párduc, akik hirtelen megjelentek <strong>Dante</strong> szobájában<br />
abból a falkából való, amelyik elhurcolta őt az<br />
idősíkjáról.<br />
– Hogy merészeltél elszökni tőlünk – üvöltötte a<br />
tessera vezetője, miközben elrángatta őt az ágytól és<br />
Dantétól és két haverja kezei közé lökte.<br />
<strong>Pandora</strong> harcolt a szorításuk ellen, de <strong>Dante</strong> sem<br />
hagyta annyiban. Erejét használva eltalálta azt a fickót,<br />
aki először elkapta őt. A párduc összecsókolózott a fallal,<br />
de hamar talpra állt.<br />
<strong>Dante</strong> lekuporodott kissé, készen arra, hogy lecsapjon<br />
ellenfeleire. – Nem merészeld megérinteni őt.<br />
A vezető felegyenesedett és gyilkos tekintettel meredt<br />
Dantéra. – Maradj ki ebből, Panthiras. Ő hozzánk<br />
tartozik.<br />
72
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Dante</strong> egy morgással kimászott az ágyból. – A nagy<br />
francot tartozik hozzátok. – Párduccá változott és<br />
támadásba lendült.<br />
Annak a kettőnek a kivételével, akik Pandorát<br />
tartották fogva, minden férfi a szobában átváltozott a<br />
harchoz. <strong>Pandora</strong> kénytelen volt befogni a fülét a csatát<br />
kísérő morgások és vonyítások miatt, amit a karmokkal<br />
és agyarakkal küzdő nagymacskák adtak ki.<br />
Rettegve attól, hogy talán megsebzik Dantét, <strong>Pandora</strong><br />
megharapta a jobbján álló férfit, aztán erősen megrúgta a<br />
balján lévőt. Azon nyomban elengedték, de gyorsan újra<br />
utána kaptak.<br />
Kitérült az útjukból, miközben ruhák jelentek meg a<br />
testén.<br />
– Fuss, gataki – hallotta <strong>Dante</strong> hangját a fejében. –<br />
Nem lesznek képesek megtalálni a tömegben.<br />
Arra eszmélt, hogy lent van a földszinten és a női<br />
mosdóban áll.<br />
– A pokolba is, <strong>Dante</strong> – morogta, ahogy elhagyta a<br />
mellékhelyiséget és majdnem belerohant egy nőbe, aki<br />
burgundi vörös és arany taláros nőbe, aki előtte lépett ki a<br />
helyiségből.<br />
A nő vetett rá egy gyilkos pillantást, de <strong>Pandora</strong> nem<br />
foglalkozott vele.<br />
Vissza kell jutnia az emeletre, erősítéssel.<br />
<strong>Dante</strong> nem tud ennyi párduccal szembe szállni, egy<br />
maga. Meg fogják ölni.<br />
A szíve erősen dobogott a mellkasában, ahogy tovább<br />
rohant, míg meg nem látta az árusok standjait. Gyorsan<br />
végignézett a tömegen, hátha meglátja <strong>Dante</strong> testvéreit.<br />
De e helyett megakadt a tekintete egy standon, amin<br />
mindenféle fegyverek voltak. <strong>Pandora</strong> odament.<br />
73
Télre születve<br />
Végignézett a fegyvereken. Volt ott két kezes fejsze,<br />
kard, de ezek túl nehezek voltak a számára. Ötlete sem<br />
volt, hogy kezelje őket helyesen, és tőrrel túl köze kellett<br />
volna menni a párducokhoz.<br />
De az a kétélű kézi fejsze…<br />
Habozás nélkül megragadta, becsukta a szemeit és<br />
felidézte maga előtt Dantét, imádkozva azért, hogy a<br />
varázslat működjön. A füle zúgott, miközben<br />
visszacsöppent a csata kellős közepébe.<br />
Erősebben szorította a fejszét, aztán rájött, hogy nem<br />
tudja biztosan, melyik párduc <strong>Dante</strong>.<br />
Addig nem, míg az egyik meg nem támadta. Arra<br />
alapozva, hogy a párja nem tenne ilyesmit, meglendítette<br />
a fejszét teljes erőből.<br />
A fegyver közelebbi kapcsolatba került a bestia<br />
vállával.<br />
A párduc felvonyított és odébb kullogott.<br />
– <strong>Pandora</strong> – morogta <strong>Dante</strong> az elméjében. – Mit<br />
művelsz te itt<br />
– Segítek a páromnak – sziszegte a fogai között és egy<br />
másik párduc után vetette magát. – Te nem <strong>Dante</strong> vagy,<br />
igaz<br />
– Én mögötted vagyok.<br />
– Nagyszerű.<br />
Az előtte lévő párduc felé suhintott. Az kikerülte az<br />
első csapását, de a másodikat már nem.<br />
De mielőtt megtehette volna a következő lépést ismét<br />
a mosdóban találta magát két nő társaságában, akik<br />
segítettek egy női Klingon jelmezét kifűzni.<br />
Mindhárman döbbenten meredtek a kezében lévő<br />
véres fejszére.<br />
74
Sherrilyn Kenyon<br />
Túlságosan aggódva a párjáért, <strong>Pandora</strong> nem tudott<br />
figyelmet szentelni nekik.<br />
– Kezdem unni! – mondta és visszateleportálta magát<br />
Dantéhoz.<br />
<strong>Dante</strong> átkozódni kezdett a fejében, amint újra<br />
megjelent a szobában. – Vissza fogom venni tőled azt az<br />
átkozott gyűrűt.<br />
Egy párduc ráugrott.<br />
<strong>Pandora</strong> már-már megtámadta, de ekkor a párduc<br />
felvette <strong>Dante</strong> meztelen, emberi alakját. Magához<br />
szorította őt és <strong>Pandora</strong> szobájába tűntek fel.<br />
– <strong>Dante</strong> – mondta <strong>Pandora</strong>, a hangja remegett, ahogy<br />
meglátta a férfi vérrel beterített testét. Szörnyen nézett ki.<br />
Harapás és karmolás nyomokkal volt tele.<br />
<strong>Dante</strong> szeretett volna beszélni, de már az is túl sok<br />
erejét emésztette fel, hogy megtartsa az emberi alakját,<br />
miközben sebesült volt. A teste fájdalomban úszott és<br />
alig engedelmeskedett neki.<br />
Meg kell védenie Pandorát.<br />
Becsukta a szemeit és megidézte Romeót.<br />
De amint kiküldte a hívást, az emberlábai<br />
összecsuklottak.<br />
– <strong>Dante</strong> – kérdezte <strong>Pandora</strong>, és a karjaiba húzta.<br />
Nem volt más választása, vissza kellett térnie<br />
párductestébe.<br />
Meglepetésére, <strong>Pandora</strong> nem engedte el és nem is<br />
látszott félni állati alakjától. Ugyanolyan szorosan tartotta<br />
és belemarkolt a bundájába.<br />
Megnyalta a nő állát, de többre nem futotta az<br />
erejéből. Túl erős volt a fájdalom.<br />
<strong>Pandora</strong> szíve összeszorult attól, ahogy <strong>Dante</strong> festett.<br />
Súlyosan megsérülhetett, ha még mozogni sem képes.<br />
75
Télre születve<br />
Egy újabb villanás terelte el a figyelmét. A fejszéért<br />
nyúlt, de megállt, amikor meglátta Romeót emberi<br />
alakban.<br />
A férfi szeme összeszűkült, ahogy végignézett öccse<br />
sérült testén és a véres fegyveren. – Mit tettél vele<br />
– Semmit. Párducok jöttek értem, megpróbáltam<br />
segíteni neki a harcban.<br />
Valami az ajtónak ütközött, majd berontott a szobába.<br />
Romeo megpördült, miközben egy párduc rohant feléjük.<br />
<strong>Dante</strong> kiugrott a kezeiből, olyan gyorsan, hogy<br />
felsikoltott. Egyenesen a párduc torkának ment, míg<br />
Romeo alakot váltott.<br />
<strong>Pandora</strong> megragadta a baltát és az egyik sarokba<br />
húzódott.<br />
Egymás után, még négy párduc jelent meg a szobában.<br />
Képtelen volt megmondani, hogy harc közben melyik két<br />
párduc volt <strong>Dante</strong> és Romeo. Vonyítások és morgások<br />
visszhangzottak a fülében, vér illata töltötte meg a<br />
levegőt.<br />
Újabb két párduc jelent meg.<br />
Mennyire szerette volna tudni, hogy barátok-e vagy<br />
ellenségek. De nem tudott mást tenni azon kívül, hogy<br />
erősen szorította a fejszét és imádkozott.<br />
Az egyik párduc, amelyikről azt gondolta, <strong>Dante</strong> az,<br />
megcsonkította az ellenfelét úgy, hogy leharapta a hátsó<br />
lábát. Baljóslatú szűkölés hasított keresztül a levegőn és a<br />
párduc eltűnt a szobából.<br />
A győztes párduc egy másik felé fordult, aki az<br />
újonnan jöttekkel harcolt. Erőteljes állkapcsait használva<br />
megragadta a másikat a torkánál és elrántotta két ifjabb<br />
párductól.<br />
76
Sherrilyn Kenyon<br />
Nekirontott a párducnak és még távolabb terelte tőle<br />
és a két előző ellenfelétől.<br />
Az ellenséges párduc megpróbálta megkarmolni a<br />
fejét, de a párduc lebukott és beleharapott az ellenség<br />
torkába.<br />
A párduc megvadult, dobálta magát addig, míg<br />
<strong>Pandora</strong> hallotta, hogy valami eltörik. A párduc<br />
elernyedt.<br />
Két másik párduc azonnal eltűnt a szobából.<br />
A maradék négy körbe vette az utolsót, aki hátra<br />
maradt. Az veszélyesen felmorgott és ő is eltűnt.<br />
Félve attól, hogy ez mit jelenthet, <strong>Pandora</strong> érezte,<br />
hogy a maradék négy felé fordul. Figyelte őket és<br />
felkészült a keserű végig tartó küzdelemre, miközben<br />
azok közeledtek hozzá.<br />
Három megállt hátrébb, míg a negyedik elérte őt.<br />
– <strong>Dante</strong> –kérdezte habozva, remélve hogy ő az.<br />
A párduc mielőtt összerogyott az egyik nagy mancsát<br />
a lábára tette és megnyalta a bokáját. <strong>Pandora</strong> felsóhajtott<br />
megnyugvásában és lecsúszott a fal mentén, a párduc<br />
fejét az ölébe húzta.<br />
A másik három felöltette Romeo, Leo és Mike alakját.<br />
– Súlyosan megsérültetek – kérdezte Romeo az<br />
ikreket.<br />
Az arcuk egy kicsit feldagadt, az orruk és a szájuk<br />
vérzett, de korán sem voltak olyan rossz állapotban, mint<br />
<strong>Dante</strong>.<br />
– Mi jól vagyunk, hála Danténak.<br />
Romeo lassan megközelítette Pandorát.<br />
– Eszméletlen – mondta <strong>Pandora</strong> halkan, ahogy a<br />
kezeit <strong>Dante</strong> bordáin tartotta, hogy meggyőződjön arról,<br />
77
Télre születve<br />
hogy még lélegzik. – A legelején nyolcan voltak.<br />
Egyedül harcolt velük.<br />
– A picsába is, <strong>Dante</strong> – morogta Romeo, miközben<br />
felkapta a párducot a karjaiba. – Miért nem hívtál minket<br />
hamarabb<br />
– Tedd az ágyamba – mondta <strong>Pandora</strong> és gyorsan<br />
lerángatta a takarót az ágyról.<br />
– Biztos vagy benne<br />
Csupán bólintott.<br />
Romeo óvatosan lefektette, majd arra utasította Leót,<br />
hogy őrködjön az ajtónál arra az esetre, ha vissza<br />
találnának jönni.<br />
– Mike – mondta a másik ikernek. – Keresd meg<br />
Acheront és mondd meg neki, hogy szükségem van egy<br />
szívességre.<br />
<strong>Pandora</strong> odatérdelt <strong>Dante</strong> mellé az ágyon. Az egyik<br />
része rettegett attól, hogy ilyen közel van egy párduchoz<br />
és mégis, énje másik része nem akart mást, csak<br />
kényelemben tartani súlyosan sebesült párját.<br />
Még sosem volt ilyen közel egy párduchoz ezelőtt.<br />
Félelmetes volt és még sem volt az.<br />
Valahogy helyesnek tűnt ott lenni mellette.<br />
A fekete bunda az éjféli égboltra emlékeztette.<br />
Óvatosan simogatta a pofáját, majd belesüllyesztette a<br />
kezét a nyakán lévő puha bundába.<br />
Furcsa volt a tudat, hogy ez ugyanaz a lenyűgöző férfi,<br />
aki olyan gyengéden szeretkezett vele.<br />
És kockáztatta az életét, hogy megvédje őt.<br />
A szíve megtelt örömmel és valami olyasmivel, amit<br />
talán a szerelem első jeleként datálhatna.<br />
Soha, senki nem védelmezte meg őt. Ilyen módon<br />
pedig végképp nem.<br />
78
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Pandora</strong> rátette a kezét az egyik komoly<br />
harapásnyomra <strong>Dante</strong> vállán. – Rendbe fog jönni –<br />
kérdezte Romeótól.<br />
Meg mert volna esküdni rá, hogy büszkeséget látott<br />
felcsillanni a férfi szemében, mikor rájuk nézett.<br />
– Volt már rosszabb helyzetben is.<br />
– Valóban<br />
– Valóban.<br />
Romeo megfogta a bal kezét és megnézte a gyűrűt,<br />
amit <strong>Dante</strong> adott neki. A szorítása erősebbé vált. – Ez a<br />
bátyánké, Donatellóé volt – mondta halkan. – Nem<br />
tudtam, hogy megtartotta.<br />
– Rátett egy varázslatot, amivel képes vagyok<br />
visszatérni hozzá, ha akarok, bárhonnan, bármikor.<br />
Romeo elmosolyodott. – El sem tudod képzelni,<br />
mennyire hihetetlen dolog ez tőle.<br />
– Tévedsz, azt hiszem, tudom. – És hozzávette<br />
részéről azt a tényt is, hogy fél a párducoktól és most<br />
mégis itt fekszik, mellette. Ez nem olyasmi, amit pár<br />
órával ezelőtt megtett volna és most mégis…<br />
Ebben a pillanatban teljesen elfogadta a tényt, hogy<br />
<strong>Dante</strong> a párja az örökkévalóságban. És életében először,<br />
végre kezdte megérteni, hogy mit is jelent ez igazából.<br />
Valaki kopogott az ajtón.<br />
<strong>Pandora</strong> felugrott.<br />
– Nyugi – mondta Romeo, és elindult, hogy kinyissa.<br />
– A rosszfiúk nem kopognak.<br />
<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta, miközben Romeo<br />
beengedte Leót és az elbűvölő gót férfiút, akivel a<br />
földszinten találkozott össze nem rég. Leo Mike mellé<br />
állt, míg a gót fickó odajött az ágyhoz.<br />
79
Télre születve<br />
– <strong>Pandora</strong> – mondta Romeo – had mutassalak be<br />
Acheron Parthenopaeus-nak.<br />
Acheron felé biccentett.<br />
<strong>Pandora</strong> elképedt. – Te vagy az ősi Sötét-vadász<br />
Acheron ugyanolyan gonoszul vigyorgott rá, mint<br />
legutóbbi találkozásuk alkalmával. – Az első és egyetlen.<br />
Egy furcsa érzés futott rajta keresztül. – Odalent<br />
felismertél, mikor rám néztél, ugye<br />
A fickó bólintott.<br />
– Ha tudtad, hogy téged kereslek, miért nem mondtál<br />
valamit<br />
Acheron tekintete Dantéra siklott. – Mert még nem<br />
jött el az ideje annak, hogy megismerkedjünk. – Romeóra<br />
nézett. – És annak sem jött el az ideje, hogy elveszíts egy<br />
újabb testvért.<br />
<strong>Pandora</strong> nézte, ahogy <strong>Dante</strong> sebei azonnal<br />
begyógyulnak.<br />
Romeo megkönnyebbülten elmosolyodott. – Mivel<br />
tartozunk ezért a szívességért, Ash<br />
Acheron vállat vont. – Ne aggódj emiatt. Vissza<br />
fogom kérni, ha eljön az ideje.<br />
<strong>Dante</strong> felvette emberi alakját. Olyan szerető<br />
arckifejezéssel nézett rá, hogy <strong>Pandora</strong> szíve ellágyult.<br />
– Ash – mondta, anélkül, hogy a Sötét-vadászra nézett<br />
volna. – Kérhetek tőled egy másik szívességet<br />
Vigyáznál a páromra, míg én és a testvéreim<br />
gondoskodunk valamiről<br />
– Természetesen.<br />
<strong>Dante</strong> az egyik nagy, meleg kezével megérintette az<br />
arcát és egy finom csókot nyomott az arcára. Majd<br />
feltápászkodott és összegyűjtötte a testvéreit.<br />
– Egy perc és jövünk is.<br />
80
Sherrilyn Kenyon<br />
Mielőtt <strong>Pandora</strong> megkérdezhette volna, hova mennek<br />
már el is tűntek.<br />
– Mit csinálnak – kérdezte Ash-t.<br />
– Ismerve Dantét, biztos vagyok abban, hogy elintézi,<br />
hogy a „barátaid” soha többé ne térjenek vissza és ne<br />
jelentsenek fenyegetést se rád, se a falkára nézve.<br />
Danténak nem tartott sokáig megtalálni az ellenséges<br />
katagari párducokat. Charleston egyik elszigetelt<br />
külterületén táboroztak le.<br />
Ironikus, de egy ismert természetvédelmi terület kellős<br />
közepén ütöttek tanyát.<br />
Testvéreivel háta mögött sétált be az erdős részbe, és<br />
nem sokára meg is találták az első párducot, aki részt vett<br />
a csatában. A párduc sebesülten feküdt, és egy embernő<br />
ápolta.<br />
– Ki vezeti ezt a falkát – kérdezte a párt.<br />
A párduc nem válaszolt, de az aranyos, szőke nő<br />
megtette helyette. <strong>Dante</strong> felismerte a nő hangját, ami<br />
nagyon hasonlított akcentusában, dallamában és<br />
kiejtésében Pandoráéra. –A falkavezér Aristotle. Épp<br />
alszik, valahol arra – mutatott a fák közé.<br />
<strong>Dante</strong> tiszteletteljesen meghajtotta a fejét a nő előtt,<br />
majd besétált a fák közé és meg sem állt, míg a vezető elé<br />
nem ért.<br />
Aristotle reakciója csak annyi volt, hogy kinyitotta az<br />
egyik unott szemét. – Ki vagy<br />
– Vegyél fel emberi alakot, ha hozzám szólsz, te fattyú<br />
– mondta durván <strong>Dante</strong>. – Vagy nem maradnak elegen<br />
ebből a falkából, hogy alakíthass belőlük egy újat.<br />
A párduc emberré változott és <strong>Dante</strong> elé állt, jelezve<br />
neki, hogy kész a harcra. Tíz centivel alacsonyabb volt<br />
81
Télre születve<br />
Danténál és rövid, fekete haja passzolt azokhoz a<br />
lélektelen fekete, szemekhez.<br />
– Ki a fene vagy – morgott rá.<br />
– <strong>Dante</strong> Pontis.<br />
Aristotle szemei kikerekedtek és azonnal hátrált egy<br />
lépést.<br />
<strong>Dante</strong> brutális, nem-ejtünk-foglyokat stílusa messzi<br />
földön és széles körben ismert volt, tisztelet és félelem<br />
övezte az egész fajon belül.<br />
– Mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést –<br />
kérdezte Aristotle.<br />
– Az egyik strati csoportod megpróbálta elrabolni<br />
tőlem a páromat. Most itt vagyok, vérért és bosszúért.<br />
Aristotle hadarni kezdett. – Itt csak valami félreértés<br />
történhetett. Az embereim egy párducnő után mentek,<br />
egy árkádiai riba…<br />
<strong>Dante</strong> félbeszakította, mielőtt amaz végigmondhatta<br />
volna a sértést. – <strong>Pandora</strong> Kouti-Pontis a párom. És ha<br />
tiszteleten kívül bármi mást is hallok a hangodban mikor<br />
róla beszélsz, azt megbánod.<br />
Aristotle elsápadt. – Nem tudtam arról, hogy hozzád<br />
tartozik. Higgy nekem.<br />
– De most már tudod, és ha még egy emberedet<br />
meglátom a közelében, véget vetek az összes<br />
problémádnak. Véglegesen.<br />
<strong>Pandora</strong> az egyik étterem teraszán ücsörgött<br />
Acheronnal, a férfi démonlányával, Simivel és két másik<br />
istennel, miközben arra vártak, hogy <strong>Dante</strong> visszatérjen.<br />
Ezek voltak élete legkülönlegesebb percei. A démon<br />
épp egy extra nagyméretű hamburger elfogyasztásával<br />
foglalatoskodott, amit nyakon öntött barbecue szósszal,<br />
82
Sherrilyn Kenyon<br />
az istenek és Acheron pedig történeteket meséltek arról,<br />
ki hogyan találkozott Dantéval.<br />
Úgy tűnt, párja egy nagyon felkapott klubot vezet, ami<br />
minden féle bizarr vendéget vonzott.<br />
Példának okáért, Acheron és az istenek rendszeres<br />
látogatók voltak<br />
Zuran, aki jelenleg Cas néven futott, a tér és idő ősi<br />
perzsa istene volt. Ő volt az az elegánsan felöltözött férfi,<br />
akit <strong>Pandora</strong> a lifteknél követett, azt gondolva ő Acheron.<br />
Ariman – nem összetévesztendő Ariman perzsa<br />
istennel – egy ősi főníciai isten volt, akinek abban a<br />
balszerencsében volt része, hogy meglátogatta Atlantiszt,<br />
mikor a kontinenst elpusztították. Épp emberi alakban<br />
volt, megpróbált megerőszakolni egy nőt, és ennek<br />
eredményeként emberi testében ragadt, megfosztva isteni<br />
erejétől, kivéve a halhatatlanságát.<br />
Mondani sem kell, nem volt túl boldog ettől.<br />
– Igazán örülnék annak, ha megkegyelmeznétek<br />
végre, és vagy visszaállítanátok az eredeti állapotomat,<br />
vagy megölnétek – mondta Ariman immár ötödször<br />
azóta, hogy csatlakozott hozzájuk.<br />
Cas a szemeit forgatva nézett Acheronra. – Meg<br />
kellene ölnünk, akkor legalább nem kellene hallgatnunk a<br />
siránkozását.<br />
Ash nevetett.<br />
– Te olyan… – Ariman félbeharapta a mondatot,<br />
mikor a látószögébe került egy nő, aki csak jelzés szinten<br />
viselt ruhát. – Később – mondta és a nő után settenkedett.<br />
Cas a fejét ingatta. – Sosem fogja megtanulni, ugye<br />
Ash kiitta a sörét, mielőtt válaszolt. – Örülj neki, hogy<br />
nem. Legalább végtelen órákig gyönyörködhetünk abban,<br />
hogyan teszi tönkre a saját életét.<br />
83
Télre születve<br />
Cas felhorkant. – Annak tekintetében, hogy a tied is<br />
mennyire elcseszett, ez azért mond valamit.<br />
– Ebbe ne menjünk bele – mondta Ash és a szemei<br />
izzó vörösbe fordultak, mielőtt visszanyerték a kavargó,<br />
sápadt ezüst árnyalatukat.<br />
Néha elég félelmetes volt a természetfelettiekkel<br />
lógni.<br />
– <strong>Pandora</strong><br />
Megfagyott, amikor meghallotta a hangot, amiről azt<br />
hitte, már soha többé nem fogja. Félve attól, hogy csak<br />
képzelte, megfordult, és meglátta a nővérét, Sefiát, aki<br />
épp felé rohant.<br />
<strong>Pandora</strong> felpattant és testvére karjai közé vetette<br />
magát. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!<br />
– Mit keresel te itt, Sef<br />
– A párod hozott ide – mondta a nő és könnyek<br />
folytak le az arcán. – Elérte, hogy mindannyiunkat<br />
elengedjenek. Most ár csak rajtunk áll, hogy vissza<br />
akarunk-e térni a párunk, vagy sem.<br />
<strong>Pandora</strong> megdöbbent, amikor elnézett a nővére mellett<br />
és meglátta Dantét és a testvéreit, amint épp egy kevésbé<br />
zsúfolt hely felé tartottak.<br />
– <strong>Dante</strong> – állította meg a férfit, mikor az épp mellette<br />
ment el.<br />
<strong>Dante</strong> csak vállat vont, mintha az, amit tett, nem is a<br />
lehetetlen határait súrolta volna. – Nem volt helyes,<br />
ahogy a nőkkel bántak és felteszem, szívesebben utaznál<br />
a saját fajtád nőstényeivel, semmint az enyémekkel.<br />
Képtelen volt elhinni, mit tett érte a férfi. Létrehozott<br />
egy külön nőstényfalkát, akikkel bóklászhat. – És mi van<br />
az egyességgel, amit az enyémekkel kötöttek<br />
84
Sherrilyn Kenyon<br />
– Semmissé vált – mondta <strong>Dante</strong>. – Ha még egy nőt a<br />
falkádból elrabolnak, küldök nekik egy speciális<br />
üdvözlőbizottságot.<br />
– A francba, <strong>Dante</strong> – mondta Cas <strong>Pandora</strong> mögül. –<br />
Ez kemény volt. Legutóbb, mikor a testvéreid<br />
rászabadultak egy falkára, nem maradt közülük egyetlen<br />
élő hím sem.<br />
– Tudom – nézett az istenre <strong>Dante</strong>. – És ők is tudják.<br />
A testvéreid és a barátaid mostantól kezdve biztonságban<br />
vannak.<br />
<strong>Pandora</strong> a férfi nyakába ugrott és szorosan megölelte.<br />
– Köszönöm!<br />
<strong>Dante</strong> viszonozta az ölelést és megcsókolta.<br />
<strong>Pandora</strong> visszafordult Sefiához, mikor eszébe ötlött<br />
egy másik gondolat. – Mi van a gyerekeiddel<br />
– Az apjuk neveli őket, <strong>Dante</strong> rájuk parancsolt – Sefia<br />
ragyogó szemmel nézett Dantéra. – A párod az összes nőt<br />
elvitte La Costára és kifizette az ott-tartózkodásunkat és<br />
felajánlotta, hogy maradjunk, ameddig csak tetszik.<br />
– És mi majd megvédjük őket – mondta Mike, magára<br />
és Leóra mutatva.<br />
– Ez biztos, hogy jó ötlet – kérdezte Dantét. Azok<br />
után, amit Romeo és <strong>Dante</strong> meséltek az ikrekről, nem<br />
volt benne biztos, hogy védelmezőkként segítséget vagy<br />
akadályt jelentenek-e.<br />
<strong>Dante</strong> arca tükrözte az ő szkepticizmusát. – Személy<br />
szerint nem gondolom, hogy az, de Romeo rábeszélt. A<br />
nők közül sokaknak nincs párja.<br />
– És <strong>Dante</strong> jön nekünk egy naggyal az után a szobás<br />
fiaskó után – mondta Leo morogva. – Nem volt<br />
semmilyen meztelen csaj, csak néhány idióta énekelt<br />
dalokat a Star Trekből. Nagyon felhúzott.<br />
85
Télre születve<br />
<strong>Pandora</strong> alig tudta visszatartani a nevetést.<br />
– Velünk tartasz – kérdezte Sefia. <strong>Pandora</strong> nem tudta,<br />
mit mondjon. A nővérével lenni vagy maradni egy<br />
katagari párduccal…<br />
Ennek nem lenne szabad választásnak lennie.<br />
Akkor meg miért volt az<br />
– Csak rajtad múlik – mondta <strong>Dante</strong>. – Megmondtam,<br />
nem fogok beleszólni a szabadságodba.<br />
– Gyerünk, Dora – mondta Sefia és megragadta a<br />
kezét. – Szórakozzunk egy kicsit.<br />
<strong>Dante</strong> arca teljesen érzelemmentes volt és mégis,<br />
<strong>Pandora</strong> érezte a szomorúságát.<br />
– Hamarosan visszatérek – ígérte neki.<br />
<strong>Dante</strong> bólintott.<br />
– Felviszem őket az emeletre, onnan át tudnak<br />
teleportálni – mondta Romeo.<br />
<strong>Dante</strong> nem szólt semmit, csak nézte, ahogy a testvérei<br />
eltűnnek a tömegben Pandorával és Sefiával.<br />
Helyesen cselekedett és most pontosan tudta, miért<br />
utált helyesen cselekedni.<br />
Túl fájdalmas volt.<br />
Hogyan jött ki ebből az egészből Átkozottul és csak a<br />
fájdalmat érezte, mintha valami a szíve mélyén megtört<br />
volna.<br />
– Gyere – mondta neki Ash, felé nyújtva egy üveg<br />
sört. – Dobd le magad.<br />
Felsóhajtott, elvette a sört és megragadta azt a széket,<br />
amin <strong>Pandora</strong> ült, mielőtt megérkeztek.<br />
– A helyes dolgot tettem, igaz<br />
– Nem – mondta Simi, miközben letörölte barbecue<br />
szószt az álláról. – A párduc-asszonyod nem akarta, hogy<br />
elengedd őt, te pedig szinte elküldted. Szerintem ez<br />
86
Sherrilyn Kenyon<br />
ostobaság volt, ha Simit kérded. Nem mintha bárki is<br />
megkérdezne engem bármiről, pedig jobban tennék, ha<br />
megkérdeznének. Néhány ember elég okos. De sokan,<br />
mint te is, túl idióták ahhoz, hogy megkérdezzék, én<br />
hogy látom. Nem igaz<br />
– Ez nem ugyanaz Simi – mondta <strong>Dante</strong>, csodálkozva<br />
azon, hogy egyáltalán megpróbál elmagyarázni valamit<br />
egy démonnak, aki a legkevésbé sem érti meg az emberi<br />
érzelmeket, vagy az állati összetartozást. – Ő nem akarja,<br />
hogy uralkodjak felette.<br />
– Nos, ezt Simi nem egészen érti. A birtoklás nem<br />
rossz. Én is birtoklom az én akrimat és az egész nagyon<br />
vicces.<br />
<strong>Dante</strong> felemelte a szemöldökét, meglepődve azon,<br />
hogy Ash nem javította ki a démonját.<br />
Mindegy. Ők ketten mindig is afelett voltak, amit<br />
képes volt felfogni.<br />
– Higgy nekem, Faith – mondta egy nő aki a<br />
barátaival sétált el mellettük. – Van egy portál a<br />
mosdóban, amivel lehetséges az univerzumok közötti<br />
átugrás. Épp Amandának segítettem átvenni a jelmezét,<br />
mikor megjelent egy nő, egy véres fejszét lóbálva, majd<br />
abban a pillanatban el is tűnt.<br />
<strong>Dante</strong> felnevetett ennek hallatára, pedig éles fájdalom<br />
hasított a szívébe az emlék hatására.<br />
Csak az ő párducnője lehetett ilyen hatással rájuk.<br />
– Jobb, ha megyek és kifizetem azt a fejszét, mielőtt<br />
valaki rám küldi a rendőrséget – mondta Ash-nek, Casnek<br />
és Siminek.<br />
De ahogy az árusok standjai felé tartott nem tudott<br />
megszabadulni a szükség gondolatától, hogy megkeresse<br />
és visszahozza Pandorát.<br />
87
Télre születve<br />
De ezt nem teheti. A szavát adta.<br />
És <strong>Dante</strong> semmi nem volt, ha nem hű az adott<br />
szavához.<br />
88
Sherrilyn Kenyon<br />
5. fejezet<br />
<strong>Pandora</strong> két napot töltött La Costán a nővérével és<br />
többi nővel, miközben Leo és Mike oktatták őket arra,<br />
hogyan használják helyesen az erejüket. Emellett<br />
tanítottak még valami mást is a pár nélküli nőknek, amire<br />
<strong>Pandora</strong> gondolni sem akart.<br />
De az újonnan talált szabadsága nem tette boldoggá.<br />
Épp ellenkezőleg, leg, minél tovább maradt, a szíve annál<br />
jobban sajgott. Ahányszor a tekintete a megjelölt kezére<br />
tévedt, eszébe jutott a párduc, akit elhagyott.<br />
Nem, ő egy ember volt. Az, akitől olyan sokat kapott.<br />
– Hogy van <strong>Dante</strong><br />
Megállt az üvegajtó túloldalán, ami Leo és Mike<br />
szobájába vezetett. A két párduc egyedül volt és <strong>Pandora</strong><br />
nem volt egészen biztos abban, melyikük melyik. Az<br />
egyik fiú a nyugágyban heverészett, míg úgy tűnt, a<br />
másik épp most fejezett be egy telefonhívást.<br />
89
Télre születve<br />
Az utóbbi eldobta a telefont és felmordult. – Romeo<br />
azt mondja, még mindig zizi egy kicsit.<br />
A nyugágyban lévő mélyen felsóhajtott. – Ja. Nem<br />
tudom elhinni, hogy nem beszélt Pandorának a fóbiájáról.<br />
– Milyen fóbiáról – kérdezte <strong>Pandora</strong> és bement a<br />
szobába.<br />
A két iker félénken összenézett.<br />
– Nem szép dolog hallgatózni – mondta a<br />
ruhásszekrény előtt álló, lekezelő hangnemben.<br />
Nem volt olyan hangulatban, hogy megsértődjön. –<br />
Nem szép dolog másról a háta mögött beszélni, de mivel<br />
a páromról van szó, örülnék neki, ha elmondanád, amit<br />
tudsz.<br />
Az ikrek egy fájdalmas pillantást váltottak.<br />
– Mit gondolsz, Mike – ezek szerint Leo volt az, aki<br />
telefonált.<br />
Mike visszahanyatlott a nyugágyba és pár<br />
másodpercig csendben maradt. – Elmondhatod neki,<br />
szerintem. Nem látom, hogy ezzel bármi bajt okoznál.<br />
Leo hangosan felsóhajtott, mielőtt beszélni kezdett.<br />
A szemébe nézett. – Mikor <strong>Dante</strong> kölyök volt ő és a<br />
testvérei, valamint egy csapatnyi unokatestvére,<br />
megszöktek a bébiszitterüktől és elbóklásztak, egyedül.<br />
Néhány óra múlva teljesen eltévedtek és az egyik nőstény<br />
nagyon megijedt, mert kezdett besötétedni. Nem akarta<br />
megpróbálni megtalálni a hazavezető utat reggelig, és<br />
<strong>Dante</strong> beleegyezett, hogy vele marad és biztonságban<br />
tartja. A testvérünk, Salvatore azt mondta Danténak,<br />
hogy majd visszatér segítséggel és ezzel elvezette a<br />
többieket.<br />
<strong>Pandora</strong> a homlokát ráncolta a történetre. – Miért tette<br />
ez fóbiássá<br />
90
Sherrilyn Kenyon<br />
– Mert kegyetlenül átverték – mondta Mike keserűen.<br />
– Amint <strong>Dante</strong> elaludt, Tyla felpattant és csatlakozott a<br />
többiekhez és mindannyian hazamentek, <strong>Dante</strong> nélkül.<br />
Mikor felébredt, ötlete sem volt, mi történt Tylával, vagy,<br />
hogy hogyan jusson haza. Nagyon megrémült.<br />
Pandorát megdöbbentette, hogyan voltak képesek a<br />
testvérei és az unokatestvérei így otthagyni őt. Egy<br />
kölyök egyedül. Elvihették volna őt az emberek és<br />
berakhatták volna egy állatkertbe, vagy megölhette volna<br />
egy vadászó, felnőtt vad, amelyiknek az útját keresztezi.<br />
– Ott hagyták őt, egy teljes hétre – folytatta Leo a<br />
történetet. – Ha valaki <strong>Dante</strong> holléte felől érdeklődött<br />
kitaláltak valami hazugságot arról, hol van. Mikor<br />
Donatello megtudta, mit tettek, azonnal elment az<br />
erdőbe, hogy visszahozza. Mire megtalálta, már szinte<br />
halálra éhezett. Nem tanították még meg<br />
zsákmányszerzésre és folyamatosan meg kellett magát<br />
védenie a ragadozóktól. Teljesen kifáradt és közben még<br />
mindig Tyla után kutatott, félve attól, hogy valami történt<br />
vele.<br />
Mike szomorú arccal ingatta a fejét. – Romeo szerint<br />
ezért lett <strong>Dante</strong> annyira önző. Miután visszatért, hallani<br />
sem akart olyanról, hogy megossza az élelmét vagy<br />
segítsen bárkinek is. Akkor kezdett el készleteket<br />
felhalmozni. Bárki fenyegette meg, azonnal rátámadt.<br />
<strong>Pandora</strong> szíve fájt a párjáért. Borzalmas lehetett neki,<br />
féltette a saját életét és közben kereste Tylát. És mindezt<br />
egy vicc miatt.<br />
– Remélem Donatello megbüntette azokat, akik ezt<br />
tették.<br />
91
Télre születve<br />
Mike felsóhajtott. – Meg, de a baj már megtörtént. És<br />
ahogy Acheron oly gyakran szokta mondani, néhány<br />
dolgot egy „sajnálom” nem hoz helyre.<br />
– Azóta – mondta Leo – <strong>Dante</strong> képtelen bárkit is<br />
hátrahagyni. És a falat kaparja, ha nem tud segíteni<br />
valamelyik családtagjának.<br />
– Ezért ment utánatok, mikor elvesztetek, ugye –<br />
kérdezte őket.<br />
Leo bólintott. – A legszörnyűbb félelme az, hogy<br />
valamelyik szerette nem talál haza.<br />
Könnyek gyűltek <strong>Pandora</strong> szemébe, amikor lenézett a<br />
gyűrűre, amit Dantétól kapott.<br />
Most már tökéletesen értette<br />
Miért nem akart egy kóborló katagari párducot<br />
párjának…<br />
Miért tűrte el az öccseit, még ha azok az őrületbe is<br />
kergették…<br />
Miért szabadította ki a nővérét és a többi nőt, hogy<br />
legyen kivel utaznia…<br />
És miért adta neki Donatello gyűrűjét.<br />
Lehunyta a szemét és felidézte magában <strong>Dante</strong> alakját.<br />
<strong>Dante</strong> épp egy black-metal bandát nézett a TV-ben.<br />
De nem igazán figyelt oda a zenére, a gondolatai teljesen<br />
máshol jártak.<br />
Még mindig azon rágódott, jó ötlet volt-e elengedni<br />
Pandorát.<br />
Nem láncolhatod magadhoz…<br />
De megpróbálhatta volna.<br />
De legalább nem egyedül van odakint. Erről<br />
gondoskodott.<br />
Egy meleg kéz érintette meg a karját.<br />
92
Sherrilyn Kenyon<br />
A fogait csikorgatva fordult meg, hogy elküldje a<br />
következő nőt, aki rágerjedt. Igazán kezdett belefáradni<br />
abba, hogy folyton le kell ráznia valakit.<br />
De mielőtt kinyithatta volna a száját, meglátta azt a<br />
gyönyörű arcot és minden gondolata széthullott.<br />
Ez nem lehet.<br />
Ilyen hamar, nem.<br />
– <strong>Pandora</strong><br />
– Hello – mondta a nő egy szívet melengető<br />
mosollyal. – Hiányoztál.<br />
Ez csak egy álom lehet. Az ő párducnője nem fog<br />
visszajönni hozzá.<br />
Meg szerette volna mondani neki, hogy ő is hiányolta,<br />
de nem jöttek a szavak a szájára. Csak reagálni volt<br />
képes.<br />
A karjaiba húzta és keményen megcsókolta, éreztetve<br />
a nővel, hogy teste egyetlen porcikája sem akarja, hogy<br />
még egyszer elmenjen.<br />
<strong>Pandora</strong> felnevetett a meleg üdvözlésre. – Azt hiszem,<br />
én is hiányoztam neked.<br />
<strong>Dante</strong> vett egy mély levegőt a nő hajának illatából és<br />
mélyen az emlékezetébe véste. – El sem tudod képzelni.<br />
Valójában el tudta. Többé nem kételkedett az<br />
ikrekben, a történet valódisága bizonyítva lett.<br />
A nyakához hajolt, mélyen beszívva a meleg, fűszeres<br />
illatát annak a tökéletes, férfias testnek.<br />
– Szeretnél meztelenkedni egy kicsit<br />
<strong>Dante</strong> nevetett. – Igen, de nem itt.<br />
Megfogta a kezét és az egyik sötét sarokba vezette,<br />
ahonnan fel tudtak teleportálni a férfi szobájába.<br />
Mindketten meztelenek voltak és három szempillantás<br />
múlva már az ágyban is feküdtek.<br />
93
Télre születve<br />
<strong>Dante</strong> nem kapott levegőt, ahogy megérezte <strong>Pandora</strong><br />
testének elképzelhetetlen puhaságát, ahogy alatta<br />
nyújtózkodott.<br />
Semmit sem szeretett jobban, mint a csókját. A teste<br />
meleg volt és üdvözlő. Nem gondolkozott sokat<br />
beletemetkezett és felnyögött attól, milyen jó érzés volt a<br />
nőben lenni.<br />
<strong>Pandora</strong> élvezte az őt kitöltő keménységet és ebben a<br />
pillanatban boldogabb volt, mint valaha, hogy embernek<br />
született, nem valódi párducnak. A katagari<br />
unokatestvérei csak akkor vágytak szexre, ha tüzeltek.<br />
De ő akarhatta bármikor, amikor neki jól esett és most<br />
Dantét akarta, izzó vággyal.<br />
De az emberi énje még többet akart.<br />
Vele akart lenni örökké.<br />
– Hozzám kötnéd magad, <strong>Dante</strong><br />
<strong>Dante</strong> megfagyott, ahogy felfogta az elsuttogott<br />
szavakat. – Tessék<br />
<strong>Pandora</strong> feltartotta a jelölt kezét. – Nem akarlak többé<br />
elhagyni és nem akarok nélküled élni. Egyetlen percig<br />
sem. Kösd velem össze az életed, hogy egyikünk se<br />
legyen többé egyedül.<br />
<strong>Dante</strong> megfogta a kezét megcsókolta, ő nő iránt érzett<br />
szerelme végtelenné nőtte ki magát.<br />
Keményen lökött egyet rajta, miközben a nő újra<br />
elmondta az eskü szövegét és így tett utána ő is.<br />
Ezúttal, mikor a fogai megnőttek, egy pillantás erejéig<br />
visszahúzódott, majd belemélyesztette az agyarait a nő<br />
nyakába.<br />
<strong>Pandora</strong> felszisszent, de a fájdalom gyorsa gyönyörbe<br />
fordult. A gondolatai cikázni kezdtek és ő is beleharapott<br />
a férfi vállába.<br />
94
Sherrilyn Kenyon<br />
Egyetlen percig a férfi összes gondolata és érzelme az<br />
övé volt.<br />
Minden kétség, amit valaha érzett, eltűnt és nem<br />
maradt más, csak a szerelem.<br />
Ennek így kellett lennie.<br />
Ő a férfié volt, a férfi pedig az övé.<br />
Felkiáltott, mikor a gyönyör hullámai elsodorták.<br />
<strong>Dante</strong> is felmordult a gyönyörtől, a morgás visszhangot<br />
vert a fülében.<br />
<strong>Dante</strong> mellé hanyatlott, ő pedig a karjaiba<br />
fészkelődött. – Szeretlek, <strong>Dante</strong> – lehelte. – És ígérem<br />
neked, soha többé nem hagylak el.<br />
<strong>Dante</strong> rosszfiúsan elmosolyodott és ettől csak még<br />
jóképűbb lett. – Szeretlek, <strong>Pandora</strong> és bármikor, amikor<br />
menni akarsz, örömmel tartok veled.<br />
95
Télre születve<br />
Epilógus<br />
<strong>Dante</strong> Acheron mellett állt az előcsarnokban,<br />
miközben figyelték, ahogy a szállodában mindenki<br />
összecsomagol a távozáshoz. Az összes Klingon, Roham<br />
Osztagos és tünde a normális, utcai ruháját viselte, csak<br />
néhányan viselték még egy-egy darabját a jelmezüknek.<br />
A Dragon*Con véget ért.<br />
És ahogy azt Ash egy éve megígérte neki – mikor azt<br />
mondta, jöjjön Atlantába –, emlékezetes hétvége volt,<br />
olyan, amilyen megmarad az emlékeiben az<br />
örökkévalóságig.<br />
– Tudtad, hogy <strong>Pandora</strong> itt lesz, mikor meghívtál erre<br />
a találkozóra, ugye – kérdezte az atlantiszit.<br />
Ash vállat vont. – Mindig van lehetőség arra, hogy<br />
hibázom, de igen. Tudtam.<br />
– Átkozott fattyú.<br />
Ash nevetett.<br />
96
Sherrilyn Kenyon<br />
<strong>Dante</strong> megérezte <strong>Pandora</strong> jelenlétét a háta mögül.<br />
Megfordult és látta, ahogy a nő és Simi feléjük<br />
közelednek.<br />
Simi boldognak látszott, ahogy a szatyrok nagyszámú<br />
gyűjteményét cipelte. – Végeztem az utolsót<br />
bevásárlással is – mondta büszkén. – Igazán boldog<br />
lehetsz, <strong>Dante</strong>, a párducasszonyod nem vásárolt sokat.<br />
– Tudod, hogy vehettél volna bármit, amit csak akarsz<br />
– mondta Pandorának.<br />
– Igen, tudom, de csak ezt akartam megvenni.<br />
<strong>Dante</strong> a homlokát ráncolta, mikor a nő átnyújtott neki<br />
egy kicsiny fadobozkát. – Mi ez<br />
– Nyisd ki, és megtudod. Ezt külön neked vettem.<br />
<strong>Dante</strong> kinyitotta és egy apró, csengő alakú nyakláncot<br />
talált benne. – Áá, kizárt. Én ezt fel nem veszem –<br />
mondta.<br />
<strong>Pandora</strong> megfogta a nyakláncot és <strong>Dante</strong> nyakába<br />
tette. – Ez arra az esetre van, ha legközelebb harcolnod<br />
kell valakivel. Erről tudni fogom melyik párduc vagy te<br />
és nem fogom véletlenségből levágni a fejed. Egy<br />
hosszú, nagyon hosszú életet tervezek veled, Mr. Pontis.<br />
És senki, még te sem fogsz ebben megakadályozni.<br />
A fordítás a Stroke of Midnight c. antológia, Sherrilyn Kenyon által írt,<br />
Winter Born c. művének alapján történt.<br />
Fordította: Szannya22<br />
97