Kettő

— Nagyon szeretnék segíteni, tényleg szeretnék, de ez kissé
meghaladja a képességeimet. Talán beszélhetnél Romyval és
Rayne-vel, ők, úgy tűnik, tudják, mit csinálnak.
— De tényleg tudják — hunyorgok. Nem tudom, hová
jutok ezzel, és csak hangosan gondolkodom, amikor folytatom:
— Mert az a helyzet, hogy pont rájuk hallgattam. Azt tettem,
amit mondtak. Az athamét nem szerették, állították, hogy az
egészet rosszul csináltam, és azt akarták, hogy olvasszam el, de
ettől még, amikor nem voltam hajlandó, annyiban hagyták.
Egyszer sem mondták, hogy nem használhatom újra, vagy
hogy teljesen új holmikat kell használnom, hogy
visszafordítsam a varázslatot Ezt valahogy elfelejtették közölni
velem.
A pillantásunk találkozik, és mindketten ugyanazon
gondolkodunk. Miért csinálták ezt Szándékos volt Ennyire
nem kedvelnek Jude sokkal hamarabb elveti a gondolatot,
mint én. De ő nem ismeri a múltunkat, ami olyan bonyolult és
illékony, hogy nem tudom kitörölni.
— Figyelj, a lányok nagyon közel állnak Damenhez, annyira
imádják őt, mint amennyire engem utálnak. Komolyan —
bólintok, tudva, hogy ez nem túlzás, hanem a teljes igazság. —
És annak ellenére, hogy jó boszorkányoknak vallják magukat,
nem vetném el, hogy ilyet csinálnak, hogy megleckéztessenek.
Vagy elválasszanak Damentől. Ki tudja, mit terveztek De ha
nem volt szándékos, ha csak nem tudták, kizárt, hogy hozzájuk
forduljak. Mert ha szándékos volt, elmondják Damennek, és
neki semmilyen körülmények között nem szabad megtudnia.
Nem sérthetem meg ezzel. Ha pedig nem szándékosan tették,
hát, akkor csak egy újabb adalék ahhoz, hogy engem
nevetségessé tegyenek.
Jude elszánt arccal felém hajol.
— Ever, értem a dilemmádat, tényleg. De nem gondolod,
hogy mostanában egy picikét paranoiás vagy