Kettő

megtapasztalod, megízleled, milyen volt, hogy én milyen
voltam. Annyira sajnálom, hogy kihagytad, Ever, nagyon jól
mulattunk volna. Te lettél volna a bál szépe, a legszebb —
hunyorog. — Nem, ha jól belegondolok, Mariénak nem tetszett
volna a dolog — nevet fel fejcsóválva.
— Miért — Az ujjaim az inge elejét díszítő zsabóval
játszanak, beóvakodnak a gombok között a meleg bőréhez. —
Tervei voltak veled, ahogy mondani szokták Ez akkor volt,
mielőtt Fersen gróf színre lepett
Damen nevet.
— Előtte, közben és utána. Határozottan olyan hely volt,
ahol muszáj volt ott lenni, vagy legalábbis egy ideig. —Nemet
int a lejével. — És nem, csak hogy tudd, csak barátok voltunk,
nem voltak tervei velem, vagy legalábbis semmi olyan, amire
felfigyeltem volna. Inkább arra gondoltam, hogy egyes szép
asszonyok nem mindig örülnek, ha egy másik is megjelenik a
színen.
Nézem az arca elegáns vonásait, a szemébe hulló, fényes,
sötét hajtincset. Arra gondolok, milyen pompásan fest, milyen
nemes, és hogy mennyire jól áll ez neki. Valóban elárulja, hogy
kicsoda, sokkal inkább, mint a kifakult farmer és a fekete
motoros csizma tette valaha is.
— Szóval, akkor mit gondolt Marié Antoinette Drináról —
kérdezem. Eszembe jut a lány elefántcsontszínű,
smaragdszemű, vörös hajkoronájú szépsége — a szépség,
amely olyan pompás volt, hogy elállt tőle a lélegzetem.
Rádöbbenek, hogy éppen Damen gonosz exfeleségéről
beszélgetek, és a szokásos féltékenységnek a legkisebb
szikráját sem érzem. És nemcsak Nyárvidék varázslata miatt,
hanem mert tényleg, igazán megbékéltem vele mostanra.
Sajnos Damen nem ismeri az új nézőpontomat, s ez
megmagyarázza, mién vonja össze a szemöldökét, és
komorodik el a szája. Azon gondolkodik, hogy vajon most