Kettő

— Ennyi Hét Csak egy heti ellátmány Ezt ugye nem
gondolod komolyan Hogyan éljek ezen Megpróbálsz
kinyírni, mielőtt elkezdhetném
— Ne már, halhatatlan vagy! Nem tudnak megölni. —
Rayne a fejét rázva az égre fordítja a szemét.
— De már meg tudnak ölni. Ezért adta ezt Ever, hogy
hordjam.
Haven előhúzza az amulettet a fekete csipketop alól, és
meglóbálja Rayne arca előtt
De Rayne csak felnyög, és összefonja sovány, sápadt bőrű
karjait, miközben így szól:
— Ugyan, erről mindent tudok. Vedd le, üsd meg a
megfelelő csakrát, és máris pirítós vagy. Hagyd a nyakadban,
és boldogan élsz, amíg, amíg, amíg. Ez nem atomfizika, tudod
— Jézusom, ez a csaj mindig ilyen kis morcos — kérdezi
Haven nevetve.
Épp mondanám, hogy igen; boldogan, hogy a változatosság
kedvéért legalább most van egy szövetségesem, de aztán látom,
hogy Haven felkel a székről, és Rayne mellé veti magát.
Összekócolja a haját, és csiklandozni kezdi a talpát, amitől
nyomban a legjobb barátnők lesznek. És ahogy lenni szokott,
én megint csak kitaszított leszek.
— Nem kell mindennap innod — magyarázza Damen, aki
elszántan szeretne visszatérni a fő témához. — Valójában a
következő százötven évet egyetlen korty nélkül
végigcsinálhatod, lehet, hogy többet is, ki tudja
— Na, ha ez a helyzet, akkor te miért iszod, mintha az
életed múlna rajta — kérdezi Haven, letéve az öléből Rayne
lábait, és ránk néz.
Damen vállat von.
— Gondolom, mert eddig megfelelt. Tudod, egy ideje én
már itt vagyok. Hosszú ideje.