Kettő

Tudom, hogy elaludt, ellebegett egy másik helyre, de
szeretném, ha azért tudná.
Miközben a lába alá tömködöm a takarót, megszólal:
— Hé, Ever... nem válaszoltál... a könyvről. Miért akarod a
könyvet, amikor mindened megvan
Mozdulatlanná dermedve felnézek a pasasra, akit olyan sok
évszázadon és életen át ismertem, és aki most újból felbukkant.
Tudom, hogy ennek oka van, mert abból, amit eddig
tapasztaltam, az univerzum korántsem olyan véletlenszerűen
működik, mint gondolnánk. De az a helyzet, hogy nem tudom
az okot. Valójában már semmit sem tudok. Csak azt, hogy ők
ketten ennél jobban már nem is különbözhetnének. Jude
megnyugtató jelenléte szöges ellentéte annak a bizsergésből és
forróságból álló fülledt keveréknek, ami Damen. Mintha Jude
lenne a jin, míg Damen a jang. A legalapvetőbb ellentétek.
Befejezem Jude bebugyolálását, és kivárom, míg újra
elalszik, aztán az ajtóhoz megyek, és közben így felelek:
— Mert nincs meg mindenem, amit akarok. Közel sem.