Kettő

A pillantásunk találkozik, és Jude azonnal felismeri a
baklövésemet. Alapvetően épp most ismertembe, hogy nem
vagyok teljesen átlagos, amikor a mágiára is ráfoghattam
volna. De az igazság az, hogy nem vette volna be. Amióta
először találkoztunk, tudja, hogy valami nincs rendben, jóval
azelőtt, hogy kölcsönadta volna a könyvet
— Miért nem mondtad el, hogy az Árnyak könyve
titkosírással készült — kérdezem összehúzott szemmel.
Megint védekezésre késztetem Jude-ot.
— Elmondtam. —Elfordítja a tekintetét, és eltávolodik. A
bosszúság az arcára van írva.
— Nem, te azt mondtad, thébai nyelven írták, és hogy érezni
kell, hogy megértsem. De amit elfelejtettél megemlíteni az az,
hogy valójában egy kód védi, melyet fel kell törni ahhoz, hogy
lássuk, mi áll benne valójában. Szóval mi a helyzet Ezt miért
nem mesélted el Ez egy elég komoly részlet, hogy kifelejtsd,
nem gondolod
Jude nekidől a csempézett konyhapultnak, és fejcsóválva így
felel:
— Már bocsánat, de megint én vagyok a gyanúsított Csak
mert, javíts ki, ha tévedek, az volt a benyomásom, hogy amikor
felhasítottad a karomat, meggyőződtél arról, hogy jó fiú
vagyok.
Karba teszem a kezemet, és hunyorítok.
— Nem, arról győződtem meg, hogy nem vagy gonosz.
Sosem mondtam, hogy jó vagy. — Rám néz, türelmes akar
lenni, de én még messze járok a végétől. — Azt is elfelejtetted
említeni, hogy honnan szerezted a könyvet. Hogy hogyan
kötött ki nálad.
Vállat von, és rezzenéstelen tekintettel, határozott, kimért
hangon azt mondja:
— Mondtam. Egy barátomtól kaptam pár éve.
— És van ennek a barátnak neve, mint mondjuk Roman,
esetleg