Kettő

Hat
— Hogy van
A mellettem lévő asztalra dobom az újságot, és felállok.
Gondosan a nővérhez fordulok Jude helyett, mivel egyetlen
rövid pillantás is elég, hogy lássam, most már mindkét karja be
van kötve, az aurája pedig vöröslik a haragtól, és ha a dühös,
kegyetlen pillantás a szemében értelmezhető valahogy, akkor
világos, hogy semmit nem akar tőlem.
A nővér megáll, a pillantása végigfut a fejtetőm és a lábam
közötti százhetvenhárom centiméteren. Olyan tüzetesen
megvizsgál, hogy nem tehetek róla, de behúzom a nyakamat.
Vajon pontosan mit mondhatott neki Jude
— Túléli — feleli éles hangon, tárgyilagosan, cseppet sem
barátságosan. — A vágás egészen a csontig hatolt, még bele is
vágott, de tiszta volt. És ha szedi az antibiotikumot, így is
marad. A kapott gyógyszerek ellenére is komoly fájdalmai
lesznek, de ha nyugalomban van, sokat pihen, hetek alatt
meggyógyul.
A nővér tekintete az ajtóra téved, és én is odanézek. Laguna
Beach két egyenruhás fia tart felém, a pillantásuk Jude és
köztem cikázik. Amikor a nővér igenlően bólint, megállnak.
Megdermedek. Gombóc nő a torkomban, de nyelek egyet,
és összehúzom a vállamat. Meggörnyedek Jude sötét,
ellenséges pillantása alatt. Tudom, hogy a dühe minden egyes
grammját megérdemlem, megérdemlem, hogy
megbilincseljenek és elhurcoljanak — de akkor sem hittem,
hogy valóban megteszi. Nem hittem, hogy ez lesz belőle.