Kettő

— Akkor félreismertelek — vonok vállat. — Akkor nem
kapok semmit. De nem foglak gyűlölni, és nem foglak zavarni
többé. De szerintem határozottan hinni fogsz a karmában, ha
megtapasztaltad egy ilyen cselekedet hatásait. Szóval... Készen
állsz
Rám néz, csak néz egy hosszú pillanatig, mérlegel,
gondolkodik, míg végül bólint, és egyenesen a szemembe
nézve így felel:
— Akarod tudni, hol tartom
Nagyot nyelek. Felgyorsul a lélegzetem.
— Itt van. —Az éjjeliszekrény felé nyúl, kihúzza fiókot, és
kivesz belőle egy kicsi, drágakő berakásos, bársonnyal bevont
dobozkát, amelyből kiemel egy karcsú üvegfiolát, amelyben
színjátszó folyadék van. Úgy néz ki, mint az elixír, kivéve,
hogy ez zöld.
Figyelem, ahogy meglóbálja előttem, látom, ahogy csillog
és fénylik. Alig hiszem, hogy a válasz minden gondomra ilyen
kicsi.
— Nem azt mondtad, hogy nem itt tartod — kérdezem.
Hirtelen kiszárad a szám, ahogy figyelem, látom magam előtt
csillogni.
— A múltkori estéig nem is. Azelőtt az üzletben tartottam.
De ez az, szivi, egyszeri kiszolgálás, nincs recept mellette, a
hozzávalók listája csak itt létezik — ütögeti meg a halántékát,
és figyelmesen méreget — Szóval, egyezséget kötöttünk, igaz
Te megmutatod a tiédet, én pedig odaadom az enyémet. —
Mosolyogva az inge zsebébe csúsztatja az ellenszert, és rám
pillantva folytatja: — De előbb te. Tartsd be az egyezség rád
eső részét! Vigyél el hozzá, és tiétek az örökkévalóság.