Kettő

— Az érvelésedben. Arról, hogy csak az itt és a most
létezik. Ha valóban hiszel ebben, miért próbáltál kapcsolatba
lépni Drinával Ha tényleg azt hiszed, hogy semmi nincs ezen
kívül, a földi síkon kívül, ahol most ülünk, akkor pontosan
mivel akartál kapcsolatot teremteni
Rám néz, és nyilvánvalóan zavarba jön, amikor válaszol:
— A lényegével... a... — Megrázza a fejét, és megpróbálja
elhúzni a kezét, de szorosabban markolom. — Mi a franc ez az
egész — kérdezi. Láthatóan nem örül nekem.
— Nincs itt vége. Roman. Van több is, sokkal több. Több,
mint amit valaha el tudtál képzelni. Ez, amit itt látsz, ez csak
egy kis pont egy sokkal nagyobb képen. De úgy érzem, hogy
annak ellenére, amit mondasz, már érzed is ezt. És mert már
érzed, nyitott vagy rá. És így, ezt észben tartva azon
gondolkodom, hogy köthetnénk valamiféle egyezséget.
— Tudtam! — nevet fel fejcsóválva. — Tudtam, hogy nem
adtad fel. Soha nem adod fel, Ever, igaz
De nem figyelek rá.
— Ha elviszlek Drinához, ha megmutatom, hol nyugszik,
megkapom az ellenszert Roman elereszti a kezemet, elsápad,
megrökönyödik. Látom, hogy harcol az Önuralmáért.
— Szórakozol velem
— Nem — rázom meg a fejemet. — Nem. Tényleg nem.
Esküszöm.
— Akkor miért csinálod ezt
— Mert így látszik igazságosnak. Odaadod, amit a
legjobban szeretnék, tőlem pedig megkapod, amit te a
legjobban szeretnél. Talán nem fog tetszeni, amit látsz majd, és
valószínűleg még jobban meggyűlölsz, de hajlandó vagyok
kockáztatni. És megígérem, hogy a teljes, csorbítatlan
igazságot fogod látni. Semmit nem hallgatok majd el.
— És... mi lesz, ha én megkapom, amit akarok, és még
akkor sem adom át az ellenszert Akkor mi van