Kettő

Csak megvonom a vállamat. Felismerem az elkerülő
taktikát, ha látom, de nem számít, milyen elszántan
próbálkozik, nem vagyok hajlandó eltérni a tárgytól, ahogy ő
akarja.
— Te döntesz — szólalok meg. — Nem azért jöttem, hogy
bármit is kérjek.
— Akkor miért vagy itt Mi a lényege ennek a kis
látogatásnak Azt mondod, nem az ellenszert keresed, nem egy
jó dugást, bár nyilvánvaló, hogy rád férne. Csak belibbensz ide,
és megzavarod a magánéletemet, hogy elmondhasd, szeretsz
Most komolyan, Ever! Mert sajnálom, hogy ezt kell
mondanom, de ezt kissé nehéz megemésztenem.
— Persze, hogy nehéz — felelem zavartalanul. Pontosan
erre számítottan, épp úgy mennek a dolgok, ahogy terveztem.
— De ez azért van, mert még sohasem tapasztaltad eddig.
Hatszáz év alatt nem találkoztál egyetlen pillanatnyi valódi és
igaz szeretettel. Ez szomorú. Valójában tragikus. De aligha a te
hibád. Csak azt akarom, hogy tudd, annak ellenére, amit tettél,
én megbocsátok. Mit érzel most. Roman Hogy tetszik ez És
mivel megbocsátok, mivel feloldozlak, nem tudsz már bántani
többé. Ha sosem adod ide az ellenszert, hát, Damennel majd
megoldjuk, mert ezt teszik a lelki társak. Ez az igazi szerelem.
Nem törhet meg, nem csorbulhat, örök, szüntelen, és kiáll
bármilyen vihart. Úgyhogy ha elhatároztad, hogy így folytatod
tovább, csak szeretném, ha tudnád, hogy nem fogok ellenállni.
Végeztem ezzel az egésszel. Van saját életem, amit élnem kell.
És neked
Roman rám néz, és egy rövidke pillanatig látom őt. Látom a
villanást a szemében, a megértés szikráját, hogy vége a
játéknak. Hogy kétjátékos kell hozzá, és az egyikük most
kiszállt. De aztán éppolyan gyorsan, ahogy feltűnt, el is múlik,
és visszatér a régi Roman:
— Ugyan már, drága, ezt most komolyan gondolod Azt
akarod mondani, hogy a halhatatlan életetek hátralévő részét