Kettő

Elképedve ránézek, hogy mennyire összeszedett, sokkal
magabiztosabban viselkedik, mint eddig valaha.
Lenéz az átgondoltan széthasogatott fekete harisnyára, amit
a ruhája alatt visel, és az egyik lyukat piszkálva így szól:
— Tudod, Ever, minden kapcsolatban az egyik jobban
szeret, nem Legutóbb, amikor Joshsal jártam, ő volt az.
Határozottan sokkal jobban szeretett engem, mint én őt.
Tudtad, hogy még egy dalt is irt nekem, miután szakítottunk,
hogy megpróbáljon visszakapni — Csóválja a fejét felhúzott
szemöldökkel. — Elég jó is volt, és valóban lenyűgözött, de túl
késő volt, és már Roman érdekelt, akit nyilvánvaló, hogy én
szeretek jobban. O csak benne van, hogy együtt lógjunk, és jól
érezzük magunkat, és nem mintha lenne más lány a
láthatáron... hát, rajtad kívül... —Rám néz, és ahogy
összeszűkül a szeme, attól behúzom a nyakamat, de ő csak
nevetve legyint. — De az a lényeg, hogy mindegy, mit
gondolsz, mindegy, hogy néz ez ki kívülről, az igazság az,
hogy sosem egyenlő igazán. Nem így működik. Mindig van
egy üldöző és egy üldözött, a macska és az egér, így megy ez.
Szóval, mondd meg, a ti kapcsolatotokban ki szeret jobban
Damen vagy te
Váratlanul ér a kérdés, bár elég nyilvánvaló volt, hogy
elhangzik. De amikor látom, hogy Haven hallgat, és
félrebillentett fejjel, türelmesen várja a választ, miközben a
haját tekergeti, végül egy rakás zavaros hülyeséget motyogok,
aminek ez lesz a vége:
— Hát, ohm, nem is tudom. Ezen még sosem gondolkodtam
igazán, azt hiszem. Vagyis még csak észre sem vettem soha,
ami azt illeti...
— Tényleg — Hanyatt fekszik, és felbámul a csillagmintás
mennyezetre, amelyről tapasztalatból tudom, hogy világit a
sötétben. — Hát, én igen — teszi hozzá a csillagképeket
figyelve. — És csak hogy tudd, Damen az, nem te. Damen