Kettő

hajat és a fehér bikinit... az igazság az, hogy nem volt szép.
Akár kísértet is lehettem volna.
És annyira messzire mentem ebben, annyira meg voltam
győződve Stacia negatív véleményéről, hogy egy egész sor
hosszú, mély, tisztító lélegzetet kellett vennem, amelyért Ava
úgy odavolt, mire megszabadultam az érzéstől. De még ekkor
se voltam hajlandó teljesen elengedni, amikor láttam, hogy ő és
Honor sugdolózik, figyeltem, ahogy Stacia hangosan felnevet,
és drámaian dobálja a haját, meg forgatja a fejét ide-oda,
folyamatosan azt figyelve, hogy ki látja, de végül mindig
visszatért rám a pillantása. Gúnyos vigyorral forgatta a szemét,
undorral csóválta a fejét, és megtett mindent, hogy kimutassa,
mennyire gusztustalannak talált. És bár könnyű lett volna
ráhangolni a kvantum-távkapcsolómat, és hallani a kimondott
és kimondatlan szavakat, ekkor úgy döntöttem, abbahagyom.
Határozottan kísértésbe estem, főleg, mert tudtam, hogy
Honor azt tervezi, lepipálja Staciát, és véghezviszi a maga
végzős trónfosztását. Nem beszélve a „döbbenetes", legalábbis
Jude szerint, döbbenetes előrehaladásáról a médiumi
képességek fejlesztése tanfolyamon. Olyan gyorsan és
könnyedén elsajátított egy csomó technikát a többiekhez
képest, hogy Jude az egyszemélyes oktatásra váltott, ahol
kifejezetten őt tanította. De ettől még, mindezek ellenére, nem
tettem meg. Nem hallgatóztam. Inkább Damenre figyeltem,
élveztem a látványt, ahogy kecsesen manőverez a hullámok
között, elegánsan, és hogy szinte csillog a napfényben.
Meghökkentően bronzbarna bőr, finoman kidolgozott,
gömbölyödő izmok, lélegzetelállító kinézet. Kijött a vízből,
hóna alatt a deszkájával, és elindult felém.
Stacia kemény, villogó tekintetére és magas hangú, szirupos
köszönésére immunisan elment mellettük, a homokba dobta a
deszkát, majd nagy, sós nedvességcseppeket ejtve a hasamra,
lehajolt, és megcsókolt. Nem foglalkozott Stacia vad, figyelő
pillantásával, ami egy pillanatra sem szűnt meg, amikor