Kettő

amikor a szándékunk kissé ködös, és a szenvedély felülmúlja a
helyes megítélést. Nem sajnálták az időt arra, hogy
rámutassanak, ők sosem lettek volna olyan hülyék, mint én. Ők
sohasem végeznének semmiféle rituálét holdfogyatkozás
idején. Csak az anyagot próbálnák manipulálni, emberi
cselekedeteket soha. De Ava tartotta magát, ezért mind
visszatértünk a tisztuláshoz és a meditáláshoz.
Végigmegyek rajta terv szerint, és megjelenítem magam
előtt a fehér fényt, ahogy átömlik rajtam, majd eltávolítom a
negatív mocskot, ami felhalmozódott belül. Már az elmúlt
néhány hét után is óriási a különbség a külsőmben, az
érzéseimben, és ami majdnem a legfontosabb, abban, ahogy
manifesztálok, és újból tudok telepatikus úton kommunikálni
Damennel. És bár tudom, hogy a csoportos meditáció a
javamat szolgálja, és segíteni fog a végső célom elérésében,
mégis, mindennek ellenére a gondolataim folyton
visszavándorolnak a strandon töltött tegnapi napunkra, amikor
kivettem egy nap szabadságot, hogy Damennel lehessek.
Leterítettük egymás mellé a törülközőinket, olyan közel,
hogy a széleik átfedték egymást. Az én oldalamra egy halom
friss magazin került, az övére egy személyre szabott, újonnan
manifesztált szörfdeszka (a régi darabokra tört a szerencsétlen
barlangomlásban pár hete), meg néhány üveg jégbe hűtött
elixír és egy iPod, amit egymás között adogatunk, de többnyire
nem hallgatjuk. Elhatároztuk, hogy élvezzük a nyarat, amelyre
vártunk, de még nem sikerült megtapasztalni. Egy hosszú,
pihentető nap elé néztünk a strandon, ahogy bármelyik más
pár.
— Szörf — kérdezte, felállva a törülközőről, és
megragadta a deszkát.
De csak nemet intettem. Ami a szörföt illeti, mindenkinek
jobb, ha én veszteg maradok, és messziről nézem.
Így is tettem. Miközben néztem, ahogy a vízhez megy, a
vállamat felhúzva a könyökömre támaszkodtam. Damen