Kettő

az előbb: amint kint, úgy bent. Amit gondolunk, amire
összpontosítunk, az mindig, mindig tükröződik kívül. Tehát
megkérdezem: mire akarsz te összpontosítani Kivé akarsz
válni ettől a pillanattól kezdve Hogyan szeretned felfedni a
végzetedet Van utad, okod, és bar fogalmam sincs, mi az, van
egy hátborzongató érzésem, hogy valami erős és hatalmas. És
ugyan kicsit eltértél az ösvényről, ha megengeded,
visszavezetlek téged az útra, csak annyit kell tenned, hogy
kimondod a szót.
Lenézek a teáscsészére, a sütemény törött darabjaira, és
tudom, hogy minden, amit eddig tettem, minden dicstelen,
félreértett megmozdulásom ide vezetett. Ava konyhájába. A
legutolsó helyre, amiről sosem gondoltam volna, hogy
visszatérek.
Körbe-körbe futtatom az ujjamat a csésze peremén,
mérlegelem az esélyeimet, amelyek kevésnek bizonyulnak,
majd felnézek rá, elmosolyodom, és így szólok:
— Szó.