Kettő

sosem választom azt az utat, de hé, ahogy mondani szokás: a
tudás hatalom, igaz És most neked és a Tudás Nagy
Csarnokának köszönhetően annak bővében vagyok.
Mély levegőt veszek, és kiszállok a kocsiból, majd kopogás
nélkül belépek a házba. És bár nem hívtam fel, hogy úton
vagyok, és az óramutatók is bőven túlhaladtak a szokásos
látogatási időn, egy kicsit sem lepődök meg, amikor Avát a
konyhában találom. Épp teát főz, és mosolyogva így szól:
— Szia, Ever, már vártalak. Nagyon örülök, hogy sikerült
eljönnöd.