Kettő

Huszonhét
— Tehát a következőt fogod csinálni. — Üresbe teszi a
motort, és felém fordul. — Először is bemész és megfürdesz.
— Felemeli a mutatóujját, hogy elhallgattasson, amint
közbevágnék. — Aztán leülsz, és elmondod az egész piszkos
történetet, és semmit sem hagysz ki. Mert az eddigi
tapasztalataid ellenére, abból, amit én láttam, és amit
megtudtam, jó kezekben leszel. Tényleg. Ő okosabb, mint
gondolod, és mostanra már több életidő óta csinál ilyesmit.
Nem beszélve arról, hogy ő az egyetlen, akiről elhiszem, hogy
valódi, elfogulatlan segítséget nyújt.
— Honnan tudsz az előző életeiről —kérdezem, és hirtelen
jeges veríték lep el. —Mármint azon kívül, amit én meséltem
Rám néz, és olyan sokáig hallgat, hogy már én törném meg
a csendet, amikor megszólal:
— Voltam a Tudás Nagy Csarnokában. Most már
gyakorlatilag mindent tudok. Bólintok, nyelek egy nagyot, és
próbálok nem megrémülni. Mert ugyan most mondtam el neki
egy akkora igazságot, amely minden gyónások ősanyja, akkor
sem mondtam el mindent. De ő csak vállat von, nem lehet
kizökkenteni.
— És aztán, amikor odabent végeztél, el kell menned
Damenhez. Nem érdekel, mit mondasz neki, az a te dolgod. De
az utóbbi időben tényleg sok fejfájást okoztál neki, és nem
számít, hogyan érzek vele kapcsolatban... — Elhallgat, és
megrázza a fejét. — Jó, csak tedd meg, rendben Még nem
vagy jobban, ezt ma bebizonyítottad, és szükséged van a
segítségére. Így a helyes. És vegyél ki szabit, amíg lerendezed.