Kettő

Forgatom a szememet, jelezve, hogy mit gondolok minden
egyébről, amely eddig szóba került.
De Roman nem mozdul, elhatározta, hogy végigjátssza.
— És történetesen — folytatja — van egy nagyon egyszerű
módja ennek bebizonyítására, amelyet nem lehet
meghamisítani, és a saját fiziológiádon kívül semmi sem
szükséges hozzá. Érdekel
Hát nem igazán'. — mondanám, akarom mondani, de a
szörnyeteg felágaskodik, és nem hagy beszélni, ami csak arra
bátorítja Romant, hogy folytassa.
— Nos, mondhatjuk, vagy nem, hogy mi ketten azonos
erővel bírunk Hogy a mi fajtánknál nincsenek kifejezett
fizikai különbségek férfiak és nők között erő és gyorsaság
tekintetében
Megvonom a vállamat, mert ezen még nem gondolkodtam,
és nem igazán akarom most elkezdeni.
— Tehát ezt észben tartva szeretnék bemutatni neked
valamit, amit szerintem érdekesnek találsz majd. És
lábjegyzetként biztosítalak, hogy nem próbállak átverni, ez
nem játék, és senki sem fog megsérülni. Igazat mondtam, hogy
meg akarom adni, amit a legjobban akarsz, és ez a legjobb
módja annak, hogy megtudjuk, mi is az. Akár én is
megcsinálhatom elsőnek, hogy lásd, nem tartogatok
meglepetést, hogy úgy mondjam.
Elém áll, és oldalsó középtartásban felemeli a karját
Bólintva így szól:
— És most gyerünk, tedd rá két ujjadat a karomra, és nyomd
egy kicsit lefelé, én pedig az ellenkező irányba! Semmi trükk,
ígérem. Majd meglátod.
A szemébe nézek, és látom a pillantásában a kihívást.
Tudom, hogy nincs más választásom, csak hogy szembenézzek
vele, mivel nála van a kulcs. Játszanom kell, az ő szabályai
szerint, ahogy ő akarja.