Kettő

miközben megnedvesíti az ajkát — De mielőtt elmegyek,
gondoltam, elvarrok néhány szálat, és hogy a születésnapod
van, meg minden, gondoltam, veled kezdem. Átadom az
ajándékot, amire a legjobban vágysz. Azt az egyetlen dolgot,
amelyet a világon mindennél jobban akarsz, amelyet sem élő,
sem holt nem adhat neked... — Végigcirógatja a karomat,
könnyedén, gyorsan, hogy az emléke még megmarad az után
is, hogy elfordul és ott hagy.
A távolodó hátát bámulom, és tudom, nem engedhetem meg
magamnak, hogy hibát kövessek el. Emlékeztetem magamat
Damen ajkainak varázslatos érintésére, ami néhány órával
ezelőtt volt csupán, és hogy milyen közel járok ahhoz, hogy
visszakapjam — de csak, ha uralkodni tudok magamon.
Roman megfordul, begörbített mutatóujjával hívogat, hogy
kövessem, és az ellenállásom láttán ciccegni kezd.
— Hidd el, szivi, nem tervezem, hogy átverjelek, vagy az
ágyamba vonszoljalak. — Fejcsóválva felnevet. — Erre még
rengeteg időnk lesz, ha úgy döntesz. De egyelőre van egy
kicsivel gyakorlatibb tervem. És ha már itt tartunk, átestél már
hazugságvizsgálaton
Összeszűkül a szemem, fogalmam sincs, mire készül, de az
biztos, hogy kelepce. A hátára szegezett pillantással követem a
folyosón, át a konyhán és ki a hátsó ajtón, el a tornácon álló
pezsgőfürdő mellett egy helyiségbe, ami olyan, mint egy
átalakított garázs. Belépve egyszerre látszik egy
régiségkereskedő raktárának és egy őrült tudós
laboratóriumának.
— Utálok ilyet mondani, szivi, és hidd el, nem akarlak
megbántani, de tudom, hogy szoktál hazudni, főként akkor, ha
előnyöd származik belőle. És mivel én feddhetetlen ember
vagyok, és megígértem, hogy megkapod azt a dolgot, amelyet
tényleg mindennél jobban szeretnél a világon, azt hiszem, úgy
helyes, ha mindketten világosan tudjuk, mi is az. Nyilvánvaló,
hogy valami furcsa folyik kettőnk között. Tényleg, muszáj,