Kettő

nem szólítom újra, az már nem vezet sehová sem. Csak
letörlöm a könnyeimet, és halkan azt suttogom: Köszönöm. Az
éjjeliszekrényre teszem, mert a közelemben akarom tartani,
ahol újra és újra megnézhetem. Aztán a borítékért nyúlok,
amelyen hivatalos kézírással a nevem áll. A fogaim között
szívom be a levegőt, amikor a boríték felcsillog, és fényleni
kezd a kezemben. A testembe költöző hidegből tudom, hogy
tőle jött.
A szegélye alá dugom a körmömet, hogy gyorsan túl legyek
rajta. Mielőtt kinyitnám, rápillantok a csillogós fedőlapra, és
átfutom az előre nyomtatott szöveget. Aztán a bal alsó sarkára
esik a pillantásom, ahol Roman hurkos, dőlt betűs
macskakaparásával ez áll:
Ideje, hogy megkapd, amiért emészt a vágy.
Ma éjjel, a születésnapodon, tűzszünetet kötünk.
Még éjjel előtt a házamban légy,
Oda az ajánlat, csak egy percet is késs!
Remélem, hamarosan találkozunk.'
Roman
xoxo