Kettő

— Vannak szabályok, ez a hátránya. Vettem, tisztán és
érthetően. — Összeráncolt homlokkal oldalra fésüli a haját, és
addig csavargatja, míg nem lesz belőle csillogó, barna köteg.
— De basszus, nem unod még Hogy mindig rajtad van a világ
súlya A világ legjobb életét éled. Szőke vagy, kék szemű,
magas, sportos, tehetséges, ja, és ráadásul a földkerekség
legszexisebb pasija történetesen őrülten szerelmes beléd. —
Felsóhajt, csodálkozik, hogy lehetek ilyen vak az igazságra. —
Nézzünk szembe azzal, olyan életed van, amelyről a többi
ember csak álmodhat, és mégis úgy csinálsz, mintha ez lenne a
Szívás Citybe vezető út. Hogy őszinte legyek, sajnálom, hogy
ezt kell mondanom, de ez szerintem őrültség. Mert az az
igazság, hogy én fantasztikusan érzem magam! Fel vagyok
villanyozva! Mintha villám járta volna át a testemet, tetőtől
talpig! És kizárt, hogy veled utazom Bánatföldre. Kizárt, hogy
rusnya kapucnis pulcsiban meg napszemüvegben osonkodjak a
suliban, gyakorlatilag a fejembe implantált iPoddal, ahogy te
szoktál. Legalább most már tudom, azért csináltad, hogy
megszabadulj a hangoktól meg a gondolatoktól, ugye De
akkor is, rohadtul ki van csukva, hogy úgy éljek.
Szándékomban áll magamhoz ölelni mind a két karommal. Azt
is tervezem, hogy komolyan belerúgok párszor Stacia, Honor
és Craig fenekébe, ha egy kicsit is zavarnak engem vagy a
barátaimat! — Előrehajol, a térdére könyököl, és összehúzza a
szemét. — Ha arra a sok-rosszra gondolok, amin miattuk
keresztülmentél, és hogy te csak úgy eltűrted... —csücsörit. —
Nem értem.
Ránézek, és tudom, hogy csak le kellene eresztenem a
falaimat, és a válaszra gondolni, ő pedig hallaná a szavakat a
fejemből, de azt is tudom, hogy sokkal nyomatékosabb, ha
hangosan kimondom:
— Azt hiszem, azért, mert az egész nagyon sokba került... a
családom elvesztésébe... hogy sosem kelhetek át... —
Elhallgatok, visszatartom a szavakat. Nem állok készen, hogy