Kettő

hallom az övéit, és esélyem sincs megmutatni neki, hogyan
védje meg magát ettől.
— Akkor nem vicceltetek, igaz Az egész telepátia-üggyel
Te meg Damen tényleg olvastok egymás agyában.
Lassan, kelletlenül bólintok, miközben engem tanulmányoz,
és a tekintete úgy ragyog, mint még soha. Ami egykor
hétköznapi, barna árnyalatú volt, és gyakran őrületes színű
kontaktlencsék alá rejtette, most ragyogó arany, topáz és bronz
keveréke — még egy halhatatlansági mellékhatás.
— Mindig tudtam, hogy furcsák vagytok, de ez egy egészen
más szintre emeli a dolgot. És most már én is tudok ilyet!
Jézusom, bárcsak itt lenne Miles!
Behunyom a szememet, és a fejemet csóválom. Türelemért
esdeklek, és azon gondolkodom, vajon hányszor kell még
elismételnem. Fékezek egy gyalogos előtt.
— De nem mondhatod el Milesnak, emlékszel Ezt már
megbeszéltük.
Vállat von, a szavaim egyenesen lepattannak róla. A
mutatóujja köré csavargat egy csillogó, barna hajtincset, és
elmosolyodik. Egy fekete Bentley húz mellénk, benne egypár
sráccal, akikkel egy suliba járunk.
— Jó. Jó! Komolyan, nem fogom elmondani neki. Lazíts
már, légyszi! — Rákattan az osztálytársunkra, mosolyog,
flörtöl, integet, egészen odáig elmegy, hogy csókokat dobál
neki, aztán nevet, amikor a fiú másodszor is ránéz, hogy jól
látja-e.
— A titok biztonságban van. Csak mindig elmondom neki,
ha valami izgi történik, ez minden. Megszokás. Biztosan
túlteszem magam rajta. De ettől még ismerd el, hogy ez elég
király, nem Hogy reagáltál, amikor először rájöttél Nem
akadtál ki tökre —néz rám.
A homlokomat ráncolom, és erősebben lépek a gázra, mint
szerettem volna, a kocsi pedig előrelódul, miközben a