Kettő

kezembe került, akkor az olvasása (ismét csak!) a tervei
részévé tesz. De ha van hatása ezeken a lapokon, akkor valahol
itt van elrejtve a kulcs is, a kulcs, hogy hogyan végződik a
játéka, vagy hogy hogyan akar nyerni.
Talán ahogy a nyárvidéki akash, ez is csak a megfelelő
kérdésen múlik.
De miközben az akash könyvtára csak az arra méltókat
ereszti be a termeibe, az Árnyak könyve csak a megfejtést
igényli, amelyet egy rejtjelezett kérdés követ, lehetőleg
rímekbe szedve.
Ezért halkan elkántálom a versikét, amelyet Romy és Rayne
tanított:
Varázslatos világ — mely e lapokon él,
Engem választott — ki hazatérni nem fél
A rejtélyek világába — hol majd minden napom eltelik,
Felütöm a könyvet — lássam, benne mi rejlik.
Ülök, és lázasan próbálok kitalálni egy okos, rímelő kérdést,
hogy feltörjem Roman rejtjelezését — de az agyam üres marad,
a könyv csak hever az asztalon, és az oldalai nem hajlandók
felfedni semmi újat
Felsóhajtok, majd hátradőlök a széken. Oda-vissza forgok,
és közben nézem a szobát, a különböző képeket és totemeket,
amelyek a fal mellett állnak, a polcokra halmozott tömérdek
könyvet, a helyiséget, amelyben annyi lehetőség van, amelyben
mindenféle varázslat kellékei megtalálhatók, és mégsem
inspirál, nem kínál semmilyen segítséget. És igazság szerint
nem érek rá. A nyár gyorsan elmúlik, és ki kell találnom
valamit, mert kizárt, hogy tovább tudom kerülni Dament.
Damen.
Az arcomra szorítom a tenyeremet, hogy visszatartsam a
könnyeimet. Visszakényszerítem a sós szúrást a torkomba.