Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>sz</strong>él-járás<br />
1
2<br />
<strong>sz</strong>él-járás
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
2. évfolyam 1. <strong>sz</strong>ám • <strong>2009</strong>. március<br />
Görföl Jenõ fõ<strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõ (Pozsony)<br />
Szerke<strong>sz</strong>tõk:<br />
Balassa Tamás (Mosonmagyaróvár)<br />
Böröndi Lajos (Feketeerdõ)<br />
Deák Ernõ (Bécs)<br />
Farkas István (Mosonmagyaróvár)<br />
Smuk András (Bécs)<br />
Tuba Lá<strong>sz</strong>ló (Mosonmagyaróvár)<br />
Végh Lá<strong>sz</strong>ló (Somorja)<br />
Varga György (Duna<strong>sz</strong>iget)<br />
Vida István (Mosonmagyaróvár)<br />
Szerke<strong>sz</strong>tõség:<br />
Bratislava - Pozsony, Námestie 1. Mája 10/<br />
12, 815 57 Bratislava. E-mail: csemadok<br />
@csemadok.sk<br />
Mosonmagyaróvár, Piarista Általános Iskola<br />
és Középiskola, Fõ u. 4. 9200<br />
Wien - Bécs, Schwedenplatz, 2/I/8. Levélcím:<br />
A-1011 Wien, Postfach 358. E-mail: becsi-naplo@aon.at.<br />
A Pr o Pat ria H onismereti Szöve ts ég<br />
megbízásából kiadja: BmegB Lap-és Könyvkiadó,<br />
9211 Feketeerdõ, Erdõalja u. 11. E-<br />
mail: borondi@rlan.hu Felelõs kiadó: Böröndi<br />
Lajos. Számla<strong>sz</strong>ám: Rajka és Vidéke Takarék<strong>sz</strong>övetkezet:<br />
59500155-10007761<br />
Elõfizethetõ a fenti bank<strong>sz</strong>ámlára való utalással,<br />
elõzetes vagy utólagos <strong>sz</strong>ámlázással. Egy<br />
<strong>sz</strong>ám ára: 600 Ft, Szlovákiában1,50 euró. Elõfizetési<br />
díj egy évre: 2400 Ft, Szlovákiában (6<br />
euró), Au<strong>sz</strong>triában és Szlovéniában 10 euró.<br />
ISSN: 2060-3886<br />
Ké<strong>sz</strong>ült a Duna Takarék (Halá<strong>sz</strong>i) és a<br />
Palatia Kft. (Gyõr) támogatásával. Megjelenik<br />
a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. gondozásában<br />
(9026 Gyõr, Viza u. 4. ). Felelõs vezetõ:<br />
Radek József ügyvezetõ igazgató.<br />
Vida István Nemzet és <strong>sz</strong>ellem 3<br />
Farkas István A feltámadás ígérete 4<br />
Gyüre Lajos Magyar körkép (vers) 3<br />
irodalom<br />
Sárándi József<br />
Pulay Gyula/<br />
Gerhard Baumgartner<br />
Negatív, Olcsó fogások,<br />
Képben maradni (versek) 7<br />
in meinem Notizbuch/<br />
e jegyzetfüzetémbe, Minderheit<br />
sein/kissebsíg lennyi (versek) 10<br />
Böröndi Lajos Lassan, énekelve (vers) 12<br />
Bárdos Kinga Vála<strong>sz</strong> nélkül (vers) 13<br />
Cs. Szabó Annamária Emlékeimben úgy áramlik,<br />
Más hangnemben, Óvár,<br />
Folyik a víz ... (versek 13<br />
Harminc év után (Napló) 14<br />
Erdei-Szabó István<br />
Téli (h)arcképvázlat,<br />
Rejtõzködõ (versek) 16<br />
Burda Zsuzsa Hold mögött... (vers) 17<br />
Gágyor Péter Bõvelkedünk (vers) 17<br />
Szõke József A zöld kavics<strong>sz</strong>em tündére (mese) 18<br />
honismeret<br />
Tuba Lá<strong>sz</strong>ló<br />
Moson vármegye végnapjai a<br />
korabeli helyi sajtó tükrében 19<br />
P. Vásárhelyi Judit Szenci Molnár Albert<br />
dokumentumok 31<br />
Kovács Lá<strong>sz</strong>ló Egy csallóközi település és<br />
temploma (Csütörtök) 39<br />
Smuk András Bad Deutsch-Altenburg<br />
(Németóvár) magyar emlékei 45<br />
Deák Ernõ<br />
Bécs magyar vendéglõi (Miért nem<br />
nyitottunk cukrá<strong>sz</strong>dát Bécsben) 47<br />
Farkas István „Isten nem képes <strong>sz</strong>envedni,<br />
de képes együ tt<strong>sz</strong>envedni.”<br />
(A kere<strong>sz</strong>tút teológiája) 51<br />
Polák Margit A <strong>sz</strong>enci kálvária 53<br />
•Az ásványrárói kálvária 55<br />
Görföl Jenõ<br />
Emlékezõ baragolás Pereden<br />
és Zsigárdon 56<br />
Kovács Tamás A csornai csata krónikája 60<br />
3
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Böröndi Lajos<br />
Ne<strong>sz</strong>méri Sándor<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
Amíg meg nem álda<strong>sz</strong>,<br />
nem engedlek el (Pálfy Margit<br />
harminc éve a pályán) 64<br />
Kettõs évforduló a Kassai<br />
Thália Színházban 66<br />
Vitéz Vilmos Isten pénzén vett siker 72<br />
Bárány János Kávéház ég és föld között<br />
(A Szomorú vasárnap<br />
révkomáromi bemutatója) 74<br />
Németh Gyula<br />
Böröndi Lajos<br />
Köztes idõben (Bemutatjuk<br />
Kopócs Tibor képzõmûvé<strong>sz</strong>t) 77<br />
Ahogyan fölkel a Nap<br />
Karczagi Endre munkássága 81<br />
Fertõ<strong>sz</strong>egi Ernõné Kistérségi mûvé<strong>sz</strong>eti iskolák<br />
találkozója 83<br />
Nagy József Hatvan éves a Csemadok 84<br />
Juhá<strong>sz</strong> Dósa János<br />
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
Új hagyomány a régiek<br />
elismerésére 87<br />
• Egy ember élete utólag<br />
nem mondható el 89<br />
• Kri<strong>sz</strong>tuskere<strong>sz</strong>tek az út <strong>sz</strong>élén 90<br />
Nagy Mirtyl Harminc éves gyerekek 92<br />
• Petõfi emlékét õrzik<br />
Sásonyban 94<br />
• Szél-járás bemutató<br />
Mosonmagyaróváron 95<br />
A címlapon Kopócs Tibor festménye, a hátsó borítón<br />
Karczagi Endre akvarellje látható.<br />
Versillu<strong>sz</strong>trációk: Czirok Ferenc.<br />
E <strong>sz</strong>ámunk felvételeit<br />
Balassa Tamás, Bodnár Gábor, Böröndi Lajos, Deák<br />
Sonja, Dömötör Ede, Görföl Jenõ, Szitás Zoltán, Uzsák<br />
Zoltán ké<strong>sz</strong>ítette.<br />
4
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Nemzet és <strong>sz</strong>ellem<br />
Vida István<br />
„Tagadhatatlan, hogy a <strong>sz</strong>ell em és sajátság minden nemzet<br />
legsarkalatosb intézetire nézve <strong>sz</strong>ent, s annak megsemmisítése a nemzetiség<br />
halálát elmulhatatlanul sietteti; de ha a kislelkûség makacson<br />
minden javítást kireke<strong>sz</strong>t, s a legha<strong>sz</strong>nosb s leg<strong>sz</strong>ükségesb elõmenetelnek<br />
le<strong>sz</strong> gátja , hijábavalóságokon s <strong>sz</strong>emfényve<strong>sz</strong>tésen alapul, s annál<br />
ve<strong>sz</strong>edelmesb, mennél erõsebb raga<strong>sz</strong>kodik hozzá a sokaság„ - írja Széchenyi<br />
István a Hitel elöljáró é<strong>sz</strong>revételeiben.<br />
Igaz, nem <strong>sz</strong>erencsés az, ha nagyjainkból valamiféle orákulumot,<br />
gondolatiakból meg mindig, mindenre jónak gondolt jósigéket gyárt<br />
a közemlékezet, ám a Hitelben foglaltakat mégiscsak hitelesnek,<br />
meggondolandónak, fontolandónak kell tartanunk. Hitelesíti az ott<br />
megfogalmazottakat az ennek <strong>sz</strong>ellemében fogant reformkor, majd 1848-49 nemzet-, törvény-<br />
és államalkotó képessége. Az a potenciál, mely a reformkort igazi reménykor<strong>sz</strong>akká, a<br />
magyar tö rténelem máig legvonzóbb idõ<strong>sz</strong>akává,<br />
Magyar körkép<br />
ezernyolc<strong>sz</strong>áznegyvenenyolcat pedig állócsillaggá, a nemzeti<br />
lét és a magyar alkotmányosság sarokkövévé tette.<br />
A fentebb idézett gondolatsor két alapvetést rejt. Egyfelõl,<br />
hogy a nemzeti <strong>sz</strong>ellem ab<strong>sz</strong>olút érték. Miben áll<br />
ez Legelébb abban, hogy az anyanyelv, a nemzeti kultúra<br />
(hagyomány és köztörténet) mindenek fölötti alapértékek.<br />
Ebbõl pedig egyenesen az folyik, hogy az ezekhez<br />
való vi<strong>sz</strong>onyunk olyan legyen, amint azt nekünk<br />
Márai, az amerikaiaknak meg JFK fogalmazta meg: ne<br />
azt kérdezd, mit adhat neked az or<strong>sz</strong>ágod, hanem azt<br />
keresd, te mit adhat<strong>sz</strong> nemzetednek. Mely egyéni tett,<br />
de fõként politika nem ezen a vágányon halad, az a közösség<br />
egé<strong>sz</strong>ére kártékony.<br />
Másfelõl vi<strong>sz</strong>ont a csökött, félmûvelt, délibábokat kergetõ,<br />
hajlíthatatatlan, folyton a nemzetre és népre hivatkozó<br />
kislelkû távlattalanok önigazolást keresõ melldöngetése,<br />
történelmünkbõl mazsolázó, hiteltelen magyarkodása<br />
és Európa-tudatuk hiánya a nemzeti <strong>sz</strong>ellem<br />
kiteljesedését dudvásítja, elfojtja.<br />
1948-49 máig ható erejének, vonzásának titka és gyökere<br />
a magyarságcentrikus, európai <strong>sz</strong>ólamú, felelõs, a<br />
gondolat és cselekvés kon<strong>sz</strong>onanciáját megvalósítani képes<br />
nemzetépítõ, imázsteremtõ munka.<br />
Fekete Gyulának <strong>sz</strong>eretettel,<br />
az együttgondolkodás jogán.<br />
Pontosabban, mint az óra,<br />
jönnek új gyõzõk, új hadak,<br />
ve<strong>sz</strong>ett csaták, és forradalmak,<br />
és új vér hull fûre, hóra.<br />
Egyre csak fogyunk, mint a hold:<br />
a “hõs” két<strong>sz</strong>ázezer, - a doni -<br />
s megtanultunk ko<strong>sz</strong>orút fonni.<br />
Számolták hány “bûnös” lakolt<br />
karóban, míg Dózsa égett<br />
És Aradon csak tizenhármat<br />
ért utol a hóhér-végzet<br />
És ötvenhat november sápadt<br />
arca S a meg se <strong>sz</strong>ületett<br />
csecsemõ feltámad<br />
Gyüre Lajos<br />
(Kassa)<br />
Vida István: Nemzet és <strong>sz</strong>ellem<br />
5
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Farkas István piarista<br />
A feltámadás ígérete<br />
Jézus gyõzelme a bûn, a halál és a Sátán fölött<br />
(Húsvét életet adó, formáló titkáról)<br />
„Poklok hatalmát Megtörõ / légy ellenségtõl õrizõnk,<br />
ne tudja bûnbe rántani, / kiket <strong>sz</strong>ent véred újra<strong>sz</strong>ült.”<br />
(Húsvéti himnu<strong>sz</strong>ból)<br />
Amennyiben húsvétkor pu<strong>sz</strong>tán egy kétezer évvel ezelõtti eseményt<br />
idézünk fel, az ünnep elmúltával még súlyosabban, még fájóbban nehezedik<br />
ránk a hétköznapok <strong>sz</strong>ürkesége és a halál kény<strong>sz</strong>ere. Még az is kevés, hogy<br />
Kri<strong>sz</strong>tus feltámadása reményt ad és bizonyosságot a halál utáni örök életrõl.<br />
Húsvét fénye már itt és most, bearanyozza életünket, még akkor is, ha a<br />
földön nem tudja teljesen elo<strong>sz</strong>latni a halál árnyékát, sötétségét.<br />
„Jézus elsõ<strong>sz</strong>ülött a holtak közül” (Kolos<strong>sz</strong>eieknek 1,18)<br />
Van, aki azt állítja, hogy az apostolok rajongó, Jézus iránti <strong>sz</strong>eretete találta ki a húsvéti míto<strong>sz</strong>t. – A<br />
tények egé<strong>sz</strong>en mást mutatnak. A feltámadt Jézus elsõ megjelenésekor Tamás apostol nincs jelen, és<br />
amikor Jézus másodjára is eljön övéihez, odalép Tamáshoz, majd az oldalsebére mutatva így <strong>sz</strong>ól: „Tedd<br />
ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet, s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívõ!”<br />
(János 20,27). Tamásnál és a többi apostolnál is a Feltámadottal való találkozás gyümölcse a hit, nem<br />
pedig egy hi<strong>sz</strong>ékeny csoport kitalálása a húsvéti esemény.<br />
Egy ab<strong>sz</strong>urd amerikai film arról <strong>sz</strong>ól, hogy régé<strong>sz</strong>ek megtalálják Jézus sírját és benne a holttestét.<br />
Majd a történet megrajzolja a felfedezés következményeit. Le kell rombolni minden kere<strong>sz</strong>tény<br />
templomot, mert ezek a világtörténelem legnagyobb csalására épültek, és keserûen azt is el kell fogadni,<br />
hogy Jézus történetében, de az ös<strong>sz</strong>es igaz ember történetében az utolsó <strong>sz</strong>ó a hóhéroké. – A film feloldja<br />
ezt a tragikus helyzetet, be<strong>sz</strong>ámol arról, hogy a régé<strong>sz</strong>ek rájönnek tévedésükre.<br />
De értsünk <strong>sz</strong>ót, nem arról van <strong>sz</strong>ó, hogy valamiféle optimizmus megõrzéséért raga<strong>sz</strong>kodunk egy<br />
<strong>sz</strong>ép míto<strong>sz</strong>hoz, hanem a húsvéti eseményeknél <strong>sz</strong>avahihetõ tanúk tapa<strong>sz</strong>talatát fogadjuk el. A<br />
tanítványoktól, ezektõl a nap égette halá<strong>sz</strong>legényektõl, akiknek bõrét a sós tengervíz cserzette, ugyancsak<br />
távol állt minden képzelõdés. Jézus halála után rettegtek, hogy hamarosan az õ üldözésük következik,<br />
és félelmükben bezárkóztak. Ebbõl a letargiából emelte ki õket a Feltámadottal való találkozás.<br />
A Platóntól <strong>sz</strong>ármazó örök-élet hit gyönyörû, de mégis csak egy logikai konstrukció: az örök ideákat<br />
megismerõ lélek elpu<strong>sz</strong>títhatatlan. El <strong>sz</strong>oktam gondolkodni azon, hogy ha ennyi lenne a feltámadás, a<br />
lelkem örök árvaságra lenne kárhoztatva, mert nagyon-nagyon hiányozna a testem. – Platón elméletén<br />
túl lépve a kere<strong>sz</strong>tény húsvét-eseménynek nem pu<strong>sz</strong>tán logikai, hanem tapa<strong>sz</strong>talati értéke és ereje van.<br />
Másré<strong>sz</strong>t pedig azt is elénk állítja, hogy testünknek, valamint minden testünkhöz kötõdõ értéknek is<br />
6<br />
Farkas István piarista: A feltámadás ígérete
<strong>sz</strong>él-járás<br />
örök jövõje van. Jézust megváltó <strong>sz</strong>eretetére emlékeztetik azok a sebhelyek, melyek feltámadt testét<br />
mindörökre ékesítik.<br />
„Ti már feltámadtatok Kri<strong>sz</strong>tusban.” (Kolos<strong>sz</strong>eieknek 2,12)<br />
Az Õsegyházban alámerítéssel kere<strong>sz</strong>teltek: a vízbe való alámerülés jelképezte a halált, majd a kiemelkedés<br />
a halált követõ, vagyis a soha el nem múló életet <strong>sz</strong>imbolizálta. Ez a rítus láthatóvá tette azt<br />
az ajándékot, melyet a kere<strong>sz</strong>telkedõ kap. Átlép a halál kapuján, elkezdi élni az örök életet: az Atya<br />
gyermekévé fogadja, Jézus testvéreként <strong>sz</strong>ereti, <strong>sz</strong>ívében pedig lakást ve<strong>sz</strong> a Szentlélek. A kere<strong>sz</strong>tény<br />
tanítás <strong>sz</strong>erint ez az esemény jelentõsebb, mint a biológiai halál. Mivel a megkere<strong>sz</strong>telt átjut a halálból<br />
az életre, a sötétségbõl a világosságra, a halál<br />
rémi<strong>sz</strong>tõ ereje elvé<strong>sz</strong>: a halál után teljessé<br />
válik az, ami itt, most életében elkezdõdött.<br />
Ezért vésette sírkövére Newman bíboros:<br />
„Az árnyékok és a képek világából eljutott<br />
az igazsághoz.”<br />
A kere<strong>sz</strong>tény ember az év egy negyedét a<br />
Jézus kere<strong>sz</strong>thalálára és feltámadására való<br />
emlékezésnek <strong>sz</strong>enteli. Nagyböjtben negyven<br />
napon át ké<strong>sz</strong>ül arra, hogy ti<strong>sz</strong>ta lélekkel<br />
kapcsolódjék nagycsütörtökön az utolsó<br />
vacsora ünneplésébe, nagypénteken megrendült<br />
lélekkel álljon a kere<strong>sz</strong>t alá, majd<br />
<strong>sz</strong>ívbõl tudjon örülni Jézus feltámadásának.<br />
A húsvéti liturgia fontos eleme a kere<strong>sz</strong>tségi<br />
fogadalom megújítása, vagyis annak megerõsítése,<br />
hogy a feltámadás fényében<br />
<strong>sz</strong>eretnék élni, életem súlypontja már odaát,<br />
az örökkévalóságban van. Ezt követõen<br />
a húsvéti idõ ötven napján át <strong>sz</strong>ívét, vágyait<br />
abba az örök otthonba emeli, ahová Jézus<br />
elõre ment, hogy helyet ké<strong>sz</strong>ítsen neki.<br />
Jézus feltámadásával az ó<strong>sz</strong>övetségi<br />
ünneplés is átrendezõdött. Ott a „<strong>sz</strong>abbat”<br />
a hat munkanapot követõ pihenés, a munkára<br />
isteni áldást kérés napja volt. A kere<strong>sz</strong>tény<br />
ünnep a <strong>sz</strong>ombat helyett a vasárnap lett,<br />
mert Jézus ezen a napon támadt fel, a megváltás<br />
erõi ekkor léptek a világba, ezért minden<br />
vasárnap egy kis húsvétot jelent. A hívõ<br />
ember a vasárnapi <strong>sz</strong>entmisén átéli Jézus kere<strong>sz</strong>thalálát és feltámadását, és innen merít erõt, hogy a<br />
következõ hat nap tanúságot tehessen a Feltámadott mellett. Ebben segítségére van a vasárnapi evangélium,<br />
amely azt a mércét is jelenti <strong>sz</strong>ámára, amely alapján el fog dõlni örök jövõje.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
7
<strong>sz</strong>él-járás<br />
„Újra eljövök, és magammal vi<strong>sz</strong>lek titeket” (János 14,3)<br />
Egy történet <strong>sz</strong>erint egy <strong>sz</strong>entéletû ember arra kérte barátját, hogy fessen neki egy képet a halálról.<br />
Amikor a mû, egy csontváz ka<strong>sz</strong>ával, elké<strong>sz</strong>ült, <strong>sz</strong>entünk elmosolyodott: „Téved<strong>sz</strong> – mondta, – a halál<br />
egy angyal, akinek a kezében aranykulcs van. Ezzel fogja kinyitni <strong>sz</strong>ámunkra az Atyai ház ajtaját. Kérlek,<br />
ezt fesd meg nekem!”<br />
A kere<strong>sz</strong>tény ember mindenki másnál többre értékeli a földi életet, mert Isten ajándékának tartja,<br />
de leg<strong>sz</strong>entebb vágyai oda húzzák, ahová az „elsõ<strong>sz</strong>ülött” már elõre ment. Paradox, de mindenki másnál<br />
felelõsebben éli a földi életet, mert tudja, hogy egy<strong>sz</strong>er minden gondolatáról, vágyáról, <strong>sz</strong>aváról el kell<br />
<strong>sz</strong>ámolnia. Élete már most boldog és békés, mert a földi élettõl sem többet, sem kevesebbet nem vár,<br />
mint amit az adhat neki.<br />
Akik felelõsen <strong>sz</strong>ólnak az emberrõl, nem tagadhatják végtelen vágyainkat. Téved, aki ezeket soha<br />
be nem tölthetõ, kínzó elemként fogja fel, de az is téved, aki itt a földön <strong>sz</strong>eretne mindent elérni. A<br />
megoldást <strong>sz</strong>ámunkra az a Jézus adja, aki <strong>sz</strong>ívesen élt itt a földön, és majd egy<strong>sz</strong>er eljön értünk, hogy<br />
mindörökre Vele élhessünk.<br />
8<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
Sárándi József<br />
Negatív<br />
Csodáim betûkké züllenek<br />
fekete mezõben<br />
fehér mák<strong>sz</strong>emek<br />
Üldözõim hazája e föld<br />
Szabadságuk a cellám rácsa<br />
Olcsó fogások<br />
1.<br />
Ars politica<br />
Õrzöm <strong>sz</strong>embenézõ Tekintetem,<br />
s írom, amit a tekintet lát.<br />
Sándor Iván<br />
Politizálni akar<strong>sz</strong><br />
Próbáld megérteni<br />
azok <strong>sz</strong>empontjait is,<br />
akik politizálni<br />
akarnak veled.<br />
2.<br />
Szín-játék<br />
A fehér <strong>sz</strong>ín vakít!<br />
A vörös talán nem<br />
3.<br />
Olcsó fogás<br />
régi rettegéseimre<br />
másolni az újat.<br />
4.<br />
Derbi<br />
Kifulladt versenyzõk a pályán.<br />
Mielõtt megsajnálnám õket,<br />
rájövök: gono<strong>sz</strong>tevõk!<br />
Sárándi József versei<br />
9
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
5.<br />
Agymosás<br />
Ki kell üresíteni az agyakat,<br />
hogy betáplálhassák<br />
a “modern” világhatalmi <strong>sz</strong>édelgések<br />
vak, süket, és pu<strong>sz</strong>tító elméleteit.<br />
6.<br />
Új hatalmi technika<br />
Os<strong>sz</strong>uk meg õket,<br />
és ne uralkodjunk<br />
magunkon.<br />
7.<br />
Udvaroncok<br />
Régi történet, régi dal:<br />
udvaroncoké megint<br />
a diadal.<br />
8.<br />
Kalózlobogó<br />
avagy a politikai kultúra<br />
hézagos ismereteinek következménye<br />
Ha a hibbant Néró<br />
mini<strong>sz</strong>terelnökre<br />
s komprádor kormányára<br />
gondolok<br />
a halálfejes kalózlobogó<br />
képe jut e<strong>sz</strong>embe,<br />
Nem rémlátomás ez<br />
tudatlan, rá<strong>sz</strong>edett magyarok.<br />
9.<br />
Katarzishiány<br />
Folyamatosan azon gondolkodom:<br />
hogyan lehetne az erõ<strong>sz</strong>akon<br />
erõ<strong>sz</strong>akmentesen diadalmaskodni<br />
10<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
10.<br />
Érdek nélkül<br />
Nagyon kell valakikre haragudnom,<br />
hogy “jót” mondjak róluk.<br />
11.<br />
Egy régi vitához<br />
A népieknek<br />
nem voltam elég népi<br />
Az urbánusoknak<br />
eléggé városi<br />
Mentem a fejem után -:<br />
Sem velük, sem ellenük.<br />
Képben maradni<br />
a költõi <strong>sz</strong>ó igézõ erejével<br />
Nem nézek tévét.<br />
Rádiót sem hallgatok.<br />
Újságot sem járatok.<br />
Számítógép<br />
s net nélkül élek.<br />
Undorítóak<br />
a régi-új gyarmatosítók<br />
birodalmi hazugságai,<br />
ámításai.<br />
Szemem elõtt tobzódik<br />
a komprádor burzsoázia,<br />
pénzért vagyonért<br />
idegen kezekre ját<strong>sz</strong>otta<br />
ezt az alig- or<strong>sz</strong>ágot<br />
s a kivéreztetett majdnem életet.<br />
Jó idõ van.<br />
Ülök a <strong>sz</strong>abadtéri fapados budin<br />
s naphos<strong>sz</strong>at hangosan mondom<br />
Ady Endre verseit:<br />
Lelkek a pányvány-tól<br />
A Tûz márciusá-ig<br />
miközben te<strong>sz</strong>ek<br />
a <strong>sz</strong>envelegve-agres<strong>sz</strong>ív<br />
kivála<strong>sz</strong>tott, áruló “értelmiség”-re.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
11
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Pulay Gyula/Gerhard Baumgartner<br />
in meinem Notizbuch<br />
e jegyzetfüzetémbe<br />
in meinem notizbuch<br />
e jegyzetfüzetémbe<br />
fand ich ein altes rezept<br />
találtam e vín réceptét<br />
für krautstrudel<br />
kábo<strong>sz</strong>tásrítesnek<br />
sogar das bringt<br />
o<strong>sz</strong>tán jez is<br />
alles wieder zurück<br />
mieg mind hozza vis<strong>sz</strong>a<br />
isch war in bayern<br />
bajeror<strong>sz</strong>ágba vuotam<br />
als ich das letze mal<br />
mikor utuolán<br />
diesen strudel machte<br />
csinátam jetz e rítest<br />
wir waren allein<br />
egyedi vuotunk e lakásba<br />
in der wohnung<br />
ettek e rítest<br />
aβen den strudel<br />
aztán ittunk hozza<br />
und tranken dazu<br />
e juo üög bort<br />
eine gute flasche wein<br />
o<strong>sz</strong>tán má korán<br />
und gingen früh zu bett<br />
menntünk ez ágyba<br />
ich horchte auf deb regen<br />
hagattam az esüöre<br />
in den bäumen<br />
a fákba<br />
und auf der terrasse<br />
meg a tera<strong>sz</strong>on<br />
und ich fühlte<br />
o<strong>sz</strong>tán nyugottan<br />
eine tiefe ruhe in mir<br />
irzettem magamat<br />
Czirok Ferenc: A lehetõség<br />
12<br />
Pulay Gyula versei
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
vorgestern<br />
tennapelüöt<br />
habe ich<br />
megint<br />
diesen krautstrudel<br />
megcsinátam jezt e<br />
noch einmal gebacken<br />
kábo<strong>sz</strong>tásrítest<br />
aber irgendwie<br />
de valahogyan<br />
hat er mir<br />
nem segittet többet<br />
nicht geholfen<br />
hogy miegéccer<br />
wiederdiese ruhe<br />
ollan nyugottan<br />
zu fühlen<br />
irzéttem vuona magamat<br />
Minderheit sein<br />
kissebsíg lennyi<br />
Minderheit sein<br />
kissebsíg lennyi<br />
ist kein schicksal<br />
nem sors<br />
sondern aufgabe<br />
hanem feladat<br />
aber wer<br />
de ki adja fe je<strong>sz</strong>t e feladatot<br />
gibt uns diese aufgabe auf<br />
ki e tanituomester<br />
wer ist der lehrmeister<br />
ki adja ez egyeseket meg ez ötösöket<br />
wer gibt die einser und fünfer<br />
ki buktat meg<br />
in der schule der nation<br />
a nemzet oskolájába<br />
sind wir die dummen<br />
mi vannunk e buták<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
13
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Böröndi Lajos<br />
Lassan, énekelve<br />
Benned keresem másik önmagam,<br />
arcom tükrében magadra ismer<strong>sz</strong>.<br />
A pillanat mély kútjába néztünk,<br />
<strong>sz</strong>orítjuk egymást hos<strong>sz</strong>an <strong>sz</strong>ótlanul.<br />
Külön világunk védelmez, megóv,<br />
hogy ne ves<strong>sz</strong>en a gyermek belõlünk ki.<br />
Burkát áttörni nem <strong>sz</strong>eretnénk, zárját<br />
kútba ejtett kulcs nyithatná csak ki.<br />
Légy enyém, s tiéd lenni vágyok.<br />
a léleké is a test kalandja.<br />
Rád nézek és re<strong>sz</strong>ketni kezdek,<br />
Megölel<strong>sz</strong>, mintha te is fáznál.<br />
Benned találtam önmagamra.<br />
Bárdos Kinga<br />
Vála<strong>sz</strong> nélkül<br />
Mi a menü<br />
Mára i-re a pont,<br />
esetleg Mária-ária<br />
Arcunkra fagyva a<br />
tegnapi tragédia<br />
merev mosolya,<br />
mi némi megnyugvást is hozott,<br />
miután fájó fejtörést okozott.<br />
A fejtörõ esetünkben kere<strong>sz</strong>t-rejtvény,<br />
nem baseballütõ, avagy pálca,<br />
mit felettem tör<strong>sz</strong>,<br />
miközben<br />
kedvtelésbõl gyötör<strong>sz</strong>,<br />
meg váltással áltat<strong>sz</strong>,<br />
végül úgyis önmagadba fárad<strong>sz</strong>.<br />
Kit (t)akar ma a karma<br />
14<br />
Böröndi Lajos és Bárdos Kinga verse
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
Cs. Szabó Annamária<br />
(1940-2007)<br />
Emlékeimben úgy áramlik<br />
Emlékeimben úgy áramlik Óvár<br />
Mint egy Mozart <strong>sz</strong>onáta lassú tétele.<br />
A lelkem könnyû ilyenkor és sóvár<br />
Szelíd, derûs képekkel van tele.<br />
Régies utcák, egyen-panelek<br />
Gondozott kertek, kedves emberek<br />
Jó és ros<strong>sz</strong> tanítványok serege -<br />
Emlékké finomult, nehéz és derûs órák -<br />
Mozart dallamok, hozzátok mind ide!<br />
Ringassatok álomba, illúzióba<br />
Hogy e kavics magányba dermedt létezés<br />
valamikor élettel volt tele<br />
Más hangnemben<br />
Ahogy én láttam azt a tájat,<br />
nem látja senki már<br />
Enyém voltál, elárvultál<br />
táj, burgenlandi táj.<br />
Én láttam derûdet, láttam haragodat -<br />
S te Város is ki felém kitártad<br />
lelkedet arcodat,<br />
árvább vagy most,<br />
mert elhagytalak.<br />
De nálam árvább te se vagy.<br />
Kifo<strong>sz</strong>tva élek azóta már -<br />
S vak remény éltet, hogy vis<strong>sz</strong>avár<br />
az az óvári s burgenlandi táj.<br />
Óvár<br />
Te város, te régi is meg új is<br />
utcáid és tereid felett<br />
volt-életem édessége lebeg:<br />
tied voltam én, tied hajdanán<br />
a vén parkban elmélázott egy platán<br />
versek ringtak a Lajta ritmusán<br />
az a kor, az volt az ifjúságom<br />
ha vis<strong>sz</strong>anézek Szenvedni látom.<br />
Czirok Ferenc: Lepkeség<br />
Cs. Szabó Annamária versei és naplója<br />
15
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Harminc év után (Tanári pályám emlékezete)<br />
Harminc évvel, ezelõtt, 1963. augu<strong>sz</strong>tusának végén, elmondhatatlan <strong>sz</strong>orongások között, egy sárga<br />
kardigános, kortalan, de inkább diáklánynak tûnõ ifjú hölgy <strong>sz</strong>állt le a mosoni vasútállomáson és a<br />
gimnáziumhoz vezetõ út iránt érdeklõdött tétován. Kafkai <strong>sz</strong>orongásai csak fokozódtak, amikor végigment<br />
a volt piaristák komor és kopott iskolájának folyosóján, és több <strong>sz</strong>obán áthaladva megállt az<br />
Igazgató Úr elõtt. (Sajnos, istentelen lélek volt akkor, s egyedül a kafkai reflexiók segítették a helyzet<br />
elviselésében.)<br />
Durva felmordulás volt a vála<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>elíd, sõt alázatos kö<strong>sz</strong>önésére. - Mit keresel itt Már nincs fogadó<br />
óra. Miután ti<strong>sz</strong>tázták, mi járatban van, kicsit megenyhült Igazgató Úr Õzordsága, de kedves,<br />
meleg hangnemrõl és hangulatról <strong>sz</strong>ó sem volt.<br />
Az elsõ éj<strong>sz</strong>akát az iskola rekamiéján töltötte, és mindös<strong>sz</strong>e arcmosásra volt lehetõsége. Ez nagyon<br />
zavarta, de mivel életében elõ<strong>sz</strong>ör volt “pályakezdõ” tanár, azt is gondolhatta, erre <strong>sz</strong>ámíthat ebben<br />
a <strong>sz</strong>ituációban.<br />
A helyzet késõbb sem javult lényegesen. Igaz, másnap már volt egy albérleti <strong>sz</strong>obája is, valahol a<br />
Boldogas<strong>sz</strong>onyi úton. Csak 25 év múlva döbbent rá, hogy az utcát a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos burgenlandi faluról<br />
nevezték el (Frauenkirchen), és nem Máriát ti<strong>sz</strong>telték meg vele. Gura néni és Guru bácsi, a háziak,<br />
jelenség<strong>sz</strong>ámba mentek, és ez segített elviselni az egyébként borzalmas körülményeket. Általában<br />
sokat segítettek ezek a távolságtartó reflexiók, párhuzamok innen-onnan. Akkortáj még nagy érzékenységgel<br />
leste, reflektálta a világot, s ez feljavította a dolgokat.<br />
A csõ<strong>sz</strong>erû <strong>sz</strong>oba rettenetes volt, s a priccs jellegû fekhely és a kis csikókályha, meg a kiselejtezett,<br />
<strong>sz</strong>úette <strong>sz</strong>ekrény annyira alpárivá tették az egé<strong>sz</strong>et, ami már inkább a mulatságos felé vitte a teljes<br />
miliõt. Polgári értelmiségi “háttere”mindig is <strong>sz</strong>erény és puritán jegyeket viselt, ehhez volt <strong>sz</strong>okva, no<br />
de ennyire!<br />
Ilyet eddig csak az irodalomban tapa<strong>sz</strong>talt, és ez némiképp megnyugtatta. A mosdó<strong>sz</strong>ekrény porcelán<br />
lavórral és kancsóval no<strong>sz</strong>talgiákat ébre<strong>sz</strong>tett rég elhagyott nagynénik, nagymamák otthona<br />
iránt. Ez is erõforrásnak bizonyult. Az õ<strong>sz</strong> vi<strong>sz</strong>ont csoda<strong>sz</strong>ép tudott lenni ezen a tájon. Mintha kicsit<br />
fényesebb, egyben melankolikusabb lett volna, mint lenn az Alföldön.<br />
Párák és érett ízek év<strong>sz</strong>aka volt, gyakran leste meg Guruék kertjében, mert csak lopva mert bemenni<br />
megfizetett “otthonába”. Szülei is itt látogatták meg elõ<strong>sz</strong>ör, s mi vel az idegen, dunántúli<br />
város nagy élmény volt nekik, nem is <strong>sz</strong>ánták õt igazán nyomorúságos lakhelye miatt.<br />
De azért mindenki megkönnyebbült, amikor október közepe táján új helyet talált magának, egy<br />
förtelmes bérház házmesteri lakásának egyik <strong>sz</strong>obájában.<br />
Korondi néni fogalommá vált. Õ volt a házmester, a fõbérlõ - s mindkét minõségében <strong>sz</strong>inte ab<strong>sz</strong>olut<br />
módon testesítette meg az említett funkciókat, annyira igazi volt.<br />
Volt ebben ros<strong>sz</strong> is per<strong>sz</strong>e, de ha így mes<strong>sz</strong>irõl vis<strong>sz</strong>atekint az egé<strong>sz</strong>re, el kell ismernie, hogy K. néni<br />
jelentett mégis valami otthon-pótlékot az egyébként elégg hátborzongató kisvárosi <strong>sz</strong>ámûzetésben és<br />
<strong>sz</strong>ámkivetettségben.<br />
Kiderült, hogy Korondi néni <strong>sz</strong>ületett Parnicza Elvíra nem mindennapi egyéniség. Múltja regényírót<br />
kívánna, talán Krleza vagy Ö. von Horváth tudott volna eredeti módon <strong>sz</strong>ólni kissé ös<strong>sz</strong>eku<strong>sz</strong>ált<br />
életérõl. Életerõ és élénkség bõven volt benne, pedig akkor már súlyos <strong>sz</strong>embaja volt és a <strong>sz</strong>íve is<br />
elnyûtt lehetett, hi<strong>sz</strong>en hét évvel élte túl az elsõ találkozást.<br />
Lilli néni, Isten tudja mi okból, engem nagyon megkedvelt és lányaként fogadott életébe. Igen, a<br />
pénzemre is igényt tartott, de ez nem zavarta különösen ebben a kapcsolatban.<br />
Majd egy<strong>sz</strong>er folytatom ...<br />
16<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
Folyik a víz ...<br />
Folyik a víz, áll a part<br />
Elmegyünk innen, marad más<br />
még<br />
Úgy élünk itten mint a madárka<br />
Meleg fé<strong>sz</strong>kében, többi madárral<br />
mint kis madár<br />
S ahogy <strong>sz</strong>ülettünk,<br />
elválunk majd<br />
Marad a név s mi elmegyünk<br />
S abban bízunk a <strong>sz</strong>étváló utak, sorsok ös<strong>sz</strong>eérnek,<br />
valahol<br />
de minél több közünk van egymáshoz,<br />
a Szeretet Istenéhez, annál tovább õrzik<br />
élet melegségük emlékét, lényük lenyomatát, akik<br />
(Befejezetlen vers, Cs. Szabó Annamária halála elõtt kb. két héttel írta)<br />
Cs. Szabó Annamária (1940-1997) a mosonmagyaróvári gimnázium magyar nyelv-és irodalom <strong>sz</strong>akos<br />
tanára volt. Mûveltsége, érzékenysége kollégái, tanítványai körében közismert. Szerették és ti<strong>sz</strong>telték. 1997-<br />
ben, nyugdíjazása után, vis<strong>sz</strong>aköltözött <strong>sz</strong>ülõvárosába, Békéscsabára. Sokan nem tudtuk, hogy vágyának<br />
kék madara Mosonmagyaróvár felé <strong>sz</strong>állt - otthonról haza - mindig. Hagyatékából került <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõségünkbe<br />
egy vékony csomagnyi vers, kézirat. Cs. Szabó Annamáriára emlékezünk a közléssel.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
17
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Erdei-Szabó István versei<br />
Téli (h)arcképvázlat<br />
Hó alatt al<strong>sz</strong>ik a táj,<br />
Torkomig ér ez a tél,<br />
Szitkok és mocskok a filmben,<br />
Lát<strong>sz</strong>ik itt már, ki mit ér.<br />
Kibújik zsákból a <strong>sz</strong>ög,<br />
Vér bugyog át a fehéren-<br />
Arcom is romlik, öreg<strong>sz</strong>ik,<br />
Mosolyát ve<strong>sz</strong>ti <strong>sz</strong>elíden.<br />
Ránk roppanhat az álom,<br />
Nyugtalan õsök alakja.<br />
Fegyverek, pajzsok nélkül<br />
Szívünk is hull darabokra.<br />
Rejtõzködõ<br />
Elrejtem ezt a délutánt<br />
egy <strong>sz</strong>abadabb tájba,<br />
hogy pribékek és kopók<br />
ne leljenek nyomára;<br />
benne le<strong>sz</strong> minden<br />
épkézláb álom,<br />
út, rejtett ösvény<br />
minden mélységem,<br />
nyomorúságom;<br />
benne le<strong>sz</strong> a fájdalom<br />
megtartó kínja,<br />
az öröm magassága -<br />
minden égboltja ve<strong>sz</strong>tett<br />
<strong>sz</strong>árnyalásom,<br />
a múlt ropogó hídja.<br />
Egy<strong>sz</strong>er majd gyémánt<br />
égboltot gondolok rájuk,<br />
hogy <strong>sz</strong>erteragyogjon<br />
koldustari<strong>sz</strong>nyába rejtett<br />
gazdagságuk.<br />
18<br />
Erdei-Szabó István versei
<strong>sz</strong>él-járás<br />
irodalom<br />
Burda Zsuzsa<br />
Hold mögött…<br />
Öreg falak mögött,<br />
ölembe fény <strong>sz</strong>ökött.<br />
Oldjon Atyám.<br />
Ûzött madárka képzelet<br />
téli ködként vétkezett,<br />
talán.<br />
Arcod éjét ismerem<br />
Azt ki vagy, nem érthetem.<br />
Még fo<strong>sz</strong>togat<strong>sz</strong> tõlem.<br />
Gágyor Péter<br />
Bõvelkedünk<br />
Bõvelkedünk, bõvelkedünk,<br />
Így megy ez, ha Isten velünk,<br />
Isten velünk, ki ellenünk<br />
Egyre inkább bõvelkedünk.<br />
Áru-halmok, áru-hegyek<br />
Azt sem tudom, hogy mit vegyek.<br />
Áru hever áru hátán<br />
Nem az Isten, hanem Sátán<br />
Van mivelünk.<br />
Bõvelkedünk.<br />
Burda Zsuzsa és Gágyor Péter versei<br />
19
irodalom<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Szõke József<br />
A zöld kavics<strong>sz</strong>em tündére<br />
Katika erõsen <strong>sz</strong>orította nagyapja kezét. Túl jártak már a Duna magas gátján, az<br />
árterület sûrû erdejében bandukoltak, de Katika egy csöppet se félt. Nagyapa keze<br />
meleg volt és erõs. Kérges a sok munkától, ráncos az idõtõl. Jó volt belekapa<strong>sz</strong>kodni.<br />
Mélyen benn jártak a sötét erdõben, amelynek hatalmas fái ös<strong>sz</strong>eborultak a fejük<br />
fölött. Lassan haladtak, óvatosan lépkedtek, mert az út síkos és nedves volt. Átbújtak<br />
egy kidõlt nyárfa törzse alatt, majd sûrû bokrok, magas gyom falai közt haladtak.<br />
– Végre megérkeztünk! – mondta nagyapa, és elengedte Katika kezét, hogy egyedül<br />
léphessen a kavicsos partra.<br />
A part alatt hangtalanul siklottak tova a Duna habjai. A víz fölött sirályok sikongtak,<br />
cikáztak a levegõben, a vízen vadlibák, vadkacsák <strong>sz</strong>unyókáltak. Néha–néha egy–<br />
egy hajó vagy csónak is tovasiklott, felkavarta a folyam habjait, megtáncoltatta a <strong>sz</strong>unyókáló<br />
madársereget.<br />
Katika már régen ismerte ezt a helyet. Gyakran jártak itt nagyapával. Színes kavics<strong>sz</strong>emeket<br />
gyûjtöttek, és valamennyit hazavitték Katika <strong>sz</strong>obájába. Volt köztük piros,<br />
barna, kék, zöld, hófehér, sõt csíkos és pettyes is. Minden kavics<strong>sz</strong>emet gondosan megti<strong>sz</strong>títottak, megmostak,<br />
megcsodáltak. Valamennyi <strong>sz</strong>épséges volt. Gömbölyû, dundi vagy éppenséggel lapos, mint a pék lapátja. De nyurga,<br />
<strong>sz</strong>ögletes vagy tömzsi is lehetett. Volt, amelyiknek orra nõtt vagy a nyelve lógott. Volt, amelyik egyetlen <strong>sz</strong>emmel<br />
bámé<strong>sz</strong>kodott. De egyik sem volt közönséges. Valamennyiben tündér vagy <strong>sz</strong>ellem lakozott.<br />
– A pirosban piros tündér, a kékben kék, a zöldben zöld, a hófehérben hófehér, akárcsak a hópehely – magyarázta<br />
nagyapa. – A tömzsi nagy köveket nem érdemes hazavinni, mert sötét varázslók, gono<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>ellemek lakoznak<br />
bennük. S ha a kövek ös<strong>sz</strong>etörnek, könnyen ki<strong>sz</strong>abadulhatnak belõlük. Legkülönösebbek a csíkos és a pöttyös<br />
kövek. Bennük csintalan kis tündérkék rejtõznek. Szeretik a cifra ruhát, aranyozott övet, pöttyös kalapot, babos<br />
<strong>sz</strong>oknyát. Legeslegértékesebbek azonban a zöld kövek. Bennük laknak a leg<strong>sz</strong>elídebb tündérkék. Csendesen <strong>sz</strong>unyókálnak<br />
kõbölcsõikben. Ha jön az õ<strong>sz</strong>, és hullani kezdenek a falevelek, <strong>sz</strong>emükbe zárják az erdõk, mezõk zöldjét,<br />
és õk érzik meg kikeletig. Nélkülük sohase jönne új tava<strong>sz</strong>, soha nem zöldülnének ki a füvek, fák, gabonaföldek.<br />
Katika mindezt rég tudta. Ezért kedvelte legkülönbül a zöld kavicsokat. Most is talált egy <strong>sz</strong>épségeset, amely<br />
máris hátán õrizte a nyári levelek üde zöldjét, ágas–bogas erezetét. Kíváncsian forgatta, nézegette, hátha megpillantja<br />
a benne rejtõzõ tündér kikandikáló hajfürtjét, <strong>sz</strong>oknyakorcát. De a tündér teljesen elrejtõzött. Egy hasas<br />
fehér kõvel ütögetni kezdte, hogy felébres<strong>sz</strong>e. Kipp–kopp! Kipp–kopp! Egy<strong>sz</strong>er csak a kavics<strong>sz</strong>em kettévált. Katika<br />
kíváncsian forgatta, nézegette. Mindhiába. Ákombákom erecskéken, csillogó pikkelyeken, aranyló pontokon<br />
kívül nem látott semmit. Ekkor e<strong>sz</strong>ébe jutott nagyapja tanácsa: a fényes nap felé fordítani, és hunyorgó <strong>sz</strong>emmel<br />
kell meglesni a rejtõzõ tündért. Különben ember <strong>sz</strong>eme nem fedezheti fel.<br />
Kicsi tenyerébe fektette a fénylõ zöld követ, és a tündöklõ nap felé fordította. A kõ <strong>sz</strong>ikrázni kezdett, <strong>sz</strong>ivárvány<strong>sz</strong>íneket<br />
ját<strong>sz</strong>ott. Sehol nem volt benne árnyék, csak más <strong>sz</strong>ínû fény. Csupán hunyorogva lehetett nézni.<br />
Katika is pislogva, <strong>sz</strong>empillái közt <strong>sz</strong>ûrte, <strong>sz</strong>ürcsölte a fényt. És egy<strong>sz</strong>erre... a kõ közepében megpillantotta a <strong>sz</strong>unyókáló<br />
pici tündért. Halványzöld volt a <strong>sz</strong>oknyája, fehér a ke<strong>sz</strong>tyûcskéje, cipõje. Aranyhaja <strong>sz</strong>étterült a bölcsõkében,<br />
amelyben aludt.<br />
Katika örömében kiáltani <strong>sz</strong>eretett volna, de e<strong>sz</strong>ébe jutott, hogy a tündérkét felria<strong>sz</strong>thatja. Odaballagott nagyapához,<br />
hogy neki is megmutassa a csodát.<br />
– Látod!... Mégis sikerült meglesnünk... – súgta nagyapó mosolyogva, és intett Katikának, hogy óvatosan zárja<br />
rá az alvó tündérkére a kövecske másik felét, nehogy a világ fényei, hangjai felrias<strong>sz</strong>ák.<br />
A zöld tündér azóta is ott al<strong>sz</strong>ik kõbölcsõjében, és várja a tava<strong>sz</strong>t, hogy pillantásával vis<strong>sz</strong>aadja a fák, az erdõk<br />
és mezõk zöld <strong>sz</strong>ínét.<br />
20<br />
Szõke József meséje
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
A történeti Moson vármegye feldarabolásának elõzményei<br />
Tuba Lá<strong>sz</strong>ló<br />
Moson vármegye végnapjai a korabeli helyi sajtó tükrében<br />
Moson vármegye létesítésének történeti elõzményei Szent István állam<strong>sz</strong>ervezõ<br />
tevékenységének idejére esnek. Területét és lakosságát nézve Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
egyik legkisebb megyéje a 14. <strong>sz</strong>ázadra nemesi vármegyévé alakult. Az<br />
újkorban két<strong>sz</strong>er is egyesítették Gyõr megyével (1785-1790, 1854-1860), önállóságát<br />
azonban csak az elsõ világháborút lezáró békediktátumok következtében<br />
ve<strong>sz</strong>ítette el. Hos<strong>sz</strong>ú út vezetett az alakulástól az elmúlásig, ez utóbbi utolsó<br />
<strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>át kísérelem megrajzolni.<br />
Az elsõ pángermán izgatásról a Mosonvármegye címû lap 1909. május 30-ai<br />
<strong>sz</strong>áma tudósított, e<strong>sz</strong>erint a megye falvaiban egy magyargyûlölettõl izzó, a magyar<br />
állame<strong>sz</strong>me ellen izgató, Deutsch mit Ungarische Katekizmus címû füzetet<br />
terje<strong>sz</strong>tettek, s az alispán intézkedett a Pozsonyból <strong>sz</strong>ármazó „német nyelvû hazafias nyomtatvány”<br />
lefoglalásáról. A terület „átrendezésérõl” az elsõ tervek az I. világháború alatt <strong>sz</strong>ülettek. „1917-<br />
tõl az antant már alternatívaként <strong>sz</strong>ámolt a Monarchia felbomlásával… beleértve a történelmi Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
területének átrendezését is…” (Gergely-Izsák 17. o.). A megyei hetilap Ellenséges fegyvertársak<br />
címû cikke <strong>sz</strong>erint Bécsben a politikusok Magyaror<strong>sz</strong>ág megtörésére, <strong>sz</strong>étdarabolására adták ki a<br />
jel<strong>sz</strong>ót: „A <strong>sz</strong>égyenletes <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ó csehek kiáltása közé belevegyül a ruthén, a<br />
lengyel, az oláh, a horvát kontarok és <strong>sz</strong>ekundánsok kara és a német, a <strong>sz</strong>innémet o<strong>sz</strong>trák nem átalja<br />
mosolyogva, bólingatva dörzsölgetni a kezét ehhez a hangversenyhez.” (Mvm 1917. nov. 25. 1. o.)<br />
1918 tava<strong>sz</strong>áig a nyugati hatalmak a Monarchia felo<strong>sz</strong>tásának programját erõs fenntartásokkal<br />
kezelték. „A brit mini<strong>sz</strong>tertanács 1918. január 4-én még olyan döntést hozott, amely a <strong>sz</strong>övetséges államok<br />
kielégítése mellett Au<strong>sz</strong>tria-Magyaror<strong>sz</strong>ágot olyan helyzetben akarta hagyni,<br />
. 1918. január 8-ai 14 pontos üzenetében<br />
Wilson amerikai elnök sem a Monarchia <strong>sz</strong>éttörése, hanem csak a nemzetiségeknek adandó <strong>sz</strong>éleskörû<br />
autonómia mellett kötelezte el magát.”(Gergely-Izsák 17. o.) A Monarchia nemzetiségeinek 1918.<br />
április 8-11-ei római kongres<strong>sz</strong>usa nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzetiségek az önálló államiság megteremtésére<br />
törekednek. Ennek hatására döntöttek a <strong>sz</strong>övetségesek a Monarchia teljes felo<strong>sz</strong>tása<br />
mellett. Az USA május 9-ei nyilatkozata a wilsoni elvek hatályon kívül helyezését jelentette, s lényegében<br />
elismerte a római kongres<strong>sz</strong>us határozatait. Ettõl kezdve a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos népek körében elindult<br />
az ötletelés, a vakmerõbbnél vakmerõbb és megalapozatlan követelések sora.<br />
A Mosonvármegye 1918. április 28-ai <strong>sz</strong>ámában elõ<strong>sz</strong>ör írt arról a javaslatról, hogy a Stájeror<strong>sz</strong>ág<br />
és az Au<strong>sz</strong>tria mell etti magyar területeket 17 0 km hos<strong>sz</strong>an 40 km mély ségben (beleértve<br />
Pozsonyt,Magyaróvárt és Sopront is) Au<strong>sz</strong>triához kellene csatolni Harenland néven. Az újság fölháborodva<br />
utasította vis<strong>sz</strong>a azt az érvet, hogy itt csak német lakosság él, hi<strong>sz</strong>en magyarok, <strong>sz</strong>lovákok,<br />
vendek, horvátok is vannak itt <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámmal. Nem kellett sokáig várni a következõ elképzelésre,<br />
mely <strong>sz</strong>erint a csehek és a <strong>sz</strong>erbek Felsõ-Magyaror<strong>sz</strong>ágot és a nyugati magyar vármegyéket Csehor<strong>sz</strong>ághoz<br />
és Szerbiához csatolnák, hogy az é<strong>sz</strong>ak-déli ös<strong>sz</strong>eköttetés megvalósuljon a <strong>sz</strong>láv államok<br />
között. (Mvm 1918. jún. 16.)<br />
1918. nov. 22-én az o<strong>sz</strong>trák államnyilatkozat Nyugat-Magyaror<strong>sz</strong>ág német lakosságának ugyan-<br />
Tuba Lá<strong>sz</strong>ló: Mosonvármegye végnapjai<br />
21
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
olyan önrendelkezést követelt, mint a többi magyaror<strong>sz</strong>ági nemzetiségnek, de az odacsatolás kérdését<br />
sem vetette el. Ekkor a nemzetiségi kérdés megoldására Nyugat-Magyaror<strong>sz</strong>ágon három irányzat<br />
létezett: az egyik a terület el<strong>sz</strong>akadását támogatta, a másik a meglévõ megyei kereteken belül a kulturális<br />
és nyelvi jogok teljes körû biztosításáért küzdött, a legerõsebb törekvés pedig az autonómiát<br />
követelte.<br />
Az õ<strong>sz</strong>irózsás forradalomban az Au<strong>sz</strong>triától való függetlenségét helyreállító magyar kormány támogatta<br />
a nyugati megyék németségének autonómia törekvéseit, hi<strong>sz</strong>en ezzel a területrõl való végsõ<br />
döntést is elodázhatta. (Soós K. 12. o.) Moson megye mindig megbecsülte idegen nyelvû polgárait,<br />
akik hûek voltak Magyaror<strong>sz</strong>ághoz, sem a németeknek, sem a horvátoknak nem lenne jobb Au<strong>sz</strong>triában<br />
– érvelt a magyaróvári hírlap cikke. (Mvm 1918. nov. 17.) Egy héttel késõbb a Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
mellett c. cikkben arról olvashatunk, hogy most már Au<strong>sz</strong>tria is követeli Moson, Sopron és Vas<br />
megyék németek lakta területeit, de az agitátorok sovinizmusa mögött a termõföldek iránti vágy, a<br />
magyar élelmi<strong>sz</strong>erek meg<strong>sz</strong>erzésének <strong>sz</strong>ándéka áll. Au<strong>sz</strong>triában nagyobb a nyomor, Magyaror<strong>sz</strong>ág el<br />
fogja ismerni a németek kulturális és nyelvi jogait, s itt mindenki érvényesülhet <strong>sz</strong>abadon, jobban<br />
mint a nagynémeteknél, ahová Au<strong>sz</strong>tria tartozni akar – folynak a cikkíró érvei, aki egyúttal arra<br />
<strong>sz</strong>ólított föl, hogy a települések tiltakozzanak az el<strong>sz</strong>akítás terve ellen. (Mvm 1918. nov. 24.)<br />
Rövidesen láthatóvá vált a Moson megyei német ajkúak két irányzata. Hegyeshalomban 31 német<br />
22<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
többségû Moson megyei község alakított német néptanácsot, s egyúttal kinyilvánították, hogy csupán<br />
nyelvük ha<strong>sz</strong>nálatát kívánják az oktatásban, a templomban, a közigazgatásban és a bíróságon, de<br />
nem akarnak Au<strong>sz</strong>triához tartozni. (Mvm 1918. dec. 1.) December 1-jén Nezsiderben vi<strong>sz</strong>ont német<br />
nemzeti tanácsot alakítottak az autonóm német kerületet követelõk. Moson megye közgyûlése állást<br />
foglalt az or<strong>sz</strong>ág egysége és a nemzetiségek <strong>sz</strong>abad nyelvha<strong>sz</strong>nálata mell ett. (Mvm 1918. dec. 8.)<br />
Megyei <strong>sz</strong>ervezésben erõteljesebbé vált a németek körében a magyar közigazgatás által végzett „felvilágosító,<br />
tájékoztató” munka, s több németek lakta faluban népgyûléseken álltak ki a Magyaror<strong>sz</strong>ághoz<br />
tartozás érdekében. Decemberben a kormány Zsombor Géza hírlapírót nevezte ki Nyugat –<br />
Magyaror<strong>sz</strong>ág német népbiztosává, ugyanakkor több horvát községben határoztak a magyar és a<br />
német nyelv további tanításáról. (Mvm 1918. dec. 15.) Karácsony elõtt Nezsiderbõl a „németpártiak”<br />
nyomására egy letépett lobogó miatt távoznia kellett a <strong>sz</strong>olgabírónak, a fõjegyzõnek és a plébánosnak.<br />
(Mvm 1918. dec. 22.) Ez az eset elõ<strong>sz</strong>ör jelezte a vitás ügyekben az indulatok el<strong>sz</strong>abadulását,<br />
amit késõbb a felek ré<strong>sz</strong>érõl emberi tragédiákat is okozó sajnálatos események követtek. 1919 elején<br />
a lap arról adott hírt, hogy dec. 22-én <strong>sz</strong>élsõségesek kikiáltották a német közigazgatású kerület felállítását,<br />
amelyhez Moson, Sopron és Pozsony megye magyarok lakta ré<strong>sz</strong>eit is odacsatolnák. Ez ellen<br />
nem csak a magyarok, de a németek egy ré<strong>sz</strong>e is tiltakozott. (Mvm 1919. jan. 5.) Odáig fajultak a<br />
dolgok, hogy a Mosonmegyei Nemzeti Tanács jan. 5-ei ülésén Wolf Béla nezsideri ügyvéd nyíltan<br />
<strong>sz</strong>idta és pocskondiázta a magyarokat. (Mvm 1919. jan. 12.)<br />
1919 elején meg<strong>sz</strong>ületett a VI. néptörvény a németek önrendelkezési jogáról, s ezután megkezdõdött<br />
a különbözõ irányzatok és felfogások harca az autonóm terület határairól, a többségi nyelvha<strong>sz</strong>nálatról<br />
és a közigazgatás mûködtetésérõl. Ezeknek a kommunista hatalomátvétel vetett véget, amely-<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
23
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
nek kormánya 1919 áprilisában az or<strong>sz</strong>ág németségét a meg nem <strong>sz</strong>állt területeken három kerületbe<br />
o<strong>sz</strong>totta. Vas, Sopron, Moson és Pozsony megye németlakta területeibõl létrejött a nyugat-magyaror<strong>sz</strong>ági<br />
német autonóm kerület (Westungarische Gau), amelyhez tíz magyar község kivételével egé<strong>sz</strong><br />
Moson megye tartozott. (Mvm 1919. ápr. 22.)<br />
Követelések, alkudozások és nagyhatalmi döntés<br />
Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ág sorsával a párizsi békekonferencia elõ<strong>sz</strong>ör a cseh – <strong>sz</strong>erb korridor tervével<br />
kapcsolatban foglalkozott, de azt 1919. márc. 8-án elutasította a Tízes Tanács által létrehozott bizottság.<br />
Két nappal késõbb a Bécsben mûködõ Coolidge – bizottság a területet inkább Au<strong>sz</strong>triához tartozónak<br />
ítélte, s mivel a nép<strong>sz</strong>avazás korrekt lebonyolítását egyik féltõl sem várhatta el, az Au<strong>sz</strong>triához<br />
való csatolást javasolta. (Soós K. 14. o.) A Burgenland sorsát eldöntõ alkudozás 1919. május 27-31.<br />
között zajlott le, majd a Legfelsõbb Tanács 1919. júl. 11-ei ülésén a nyugat – magyaror<strong>sz</strong>ági ré<strong>sz</strong>ek<br />
Au<strong>sz</strong>triához csatolása mellett döntött. „A nagyhatalmak a burgenlandi tranzakciót Magyaror<strong>sz</strong>ág rovására<br />
hajtották végre, amerikai kezdeményezésre, elõbb hallgatólagos, végül aktív francia támogatás és<br />
élénk ola<strong>sz</strong> ellenzés mellett.” (Ormos M. 288.) Ola<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ág Jugo<strong>sz</strong>lávia rovására kárpótolta volna Au<strong>sz</strong>triát<br />
az elve<strong>sz</strong>tett déli területekért, a csehek pedig azért raga<strong>sz</strong>kodtak Burgenland határaihoz, mert az<br />
egyik fiumei vasútvonalat (Pozsony – Hegyeshalom – Csorna – Nagykanizsa) Magyaror<strong>sz</strong>ágon akarták<br />
hagyni, nehogy egy Au<strong>sz</strong>triával kialakult konfliktus elzárja õket az Adriától. A magyar forradalmi<br />
kormányzótanács júl. 21-ei ülésén Kun Béla ismertette a Saint – Germain-i feltételeket, s egyelõre a<br />
terület átadását illetõen az idõhúzás mellett döntött. A béke<strong>sz</strong>erzõdés tervezetére adott vála<strong>sz</strong>t 1919.<br />
aug. 6-án adta át a békekonferenciának az o<strong>sz</strong>trák delegáció. Ebben közölték, hogy örömmel fogadják<br />
Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ágot Au<strong>sz</strong>triába, de errõl a <strong>sz</strong>övetséges hatalmak ellenõrzése alatt nép<strong>sz</strong>avazás<br />
döntsön, s megjegyezték: ha Moson megyét <strong>sz</strong>ét<strong>sz</strong>akítják s nem az egé<strong>sz</strong>et kapják meg, ezzel Bécs<br />
ellátása <strong>sz</strong>empontjából a legfontosabb területtõl esnek el. (Soós K. 30. o.) Ezalatt a vitatott területeken<br />
folyt a küzdelem a magyar illetve az o<strong>sz</strong>trák befolyás erõsítéséért, mindennapos volt a különbözõ<br />
érzelmû emberek megfélemlítése, az agitáció kiterje<strong>sz</strong>tése és elfojtása, tiltakozások és gyûlések <strong>sz</strong>ervezése,<br />
kiáltványok és határozatok <strong>sz</strong>övegezése stb. Lehár ezredes a nyugat – magyaror<strong>sz</strong>ági haderõk<br />
<strong>sz</strong>ombathelyi parancsnoka például fegyveres erõvel akadályozta a német agitátorok munkáját, akik a<br />
nyugati települések nagy ré<strong>sz</strong>ét a „<strong>sz</strong>ocialista Au<strong>sz</strong>triához” kívánták csatolni. (Mvm 1919. aug. 24.)<br />
Renner o<strong>sz</strong>trák kancellár és az o<strong>sz</strong>trák kormány augu<strong>sz</strong>tusban és <strong>sz</strong>eptemberben is felhatalmazást<br />
kért Párizsban arra, hogy fegyveres erõvel teremtsen rendet és nyugalmat Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ágon.<br />
(Soós K. 31., 35. o.)<br />
1919. <strong>sz</strong>ept. 10-én a Párizs melletti Saint – Germain-ben az antanthatalmak megkötötték a békét<br />
Au<strong>sz</strong>triával, amelyet önálló államnak ismertek el, s amely a déli területekért kárpótlásul megkapta<br />
Magyaror<strong>sz</strong>ág nyugati ré<strong>sz</strong>ét. Horthy Miklós fõvezér Magyaróváron kelt <strong>sz</strong>ept. 5-ei felhívásában tudatta,<br />
hogy Au<strong>sz</strong>tria fegyveresen addig nem foglalhatja el a neki ítélt területeket, amíg Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
a béke<strong>sz</strong>erzõdést alá nem írja. (Mvm 1919. <strong>sz</strong>ept. 28.) Moson megye törvényhatósága dec. 17-ei ülésén<br />
lelkesen a Magyaror<strong>sz</strong>ág mellett maradásról döntött, s az elcsatolásra kijelölt 28 község közül<br />
csak Mosonbánfalva és Pátfalu akart Au<strong>sz</strong>triához tartozni, hat község semleges maradt (Pomogy,<br />
Illmic, Barátudvar, Moson<strong>sz</strong>entandrás, Valla és Mosontétény), hú<strong>sz</strong> pedig határozottan kimondta,<br />
hogy Magyaror<strong>sz</strong>ághoz akar tartozni. (Mvm 1919. dec. 21.) Lébény és Kimle után a mosoni állomáson<br />
is megállt a Párizsba tartó magyar békedelegáció vonata, ahol Németh Vince apátplébános be<strong>sz</strong>édére<br />
gróf Apponyi Albert vála<strong>sz</strong>olt. Pándorfalun magyar, német és horvát nyelven hangzottak el be<strong>sz</strong>édek,<br />
Királyhidán a Sopron megyeiek is megjelentek a küldöttség ti<strong>sz</strong>teletére. Mindenütt a magya-<br />
24<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
rok <strong>sz</strong>ámára elfogadható, ti<strong>sz</strong>tességes békét kértek a <strong>sz</strong>ónokok. (Mvm 1920. jan. 11.) Hiába voltak a<br />
legyõzött or<strong>sz</strong>ág népének jajkiáltásai, könyörgései, a tiltakozások és az or<strong>sz</strong>ágos gyá<strong>sz</strong>, 1920. június 4-<br />
én a Trianon palotában aláírták a háborút lezáró <strong>sz</strong>égyenletes békét. A trianoni Békefeltételek Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
Moson megyét érintõ határait az alábbiak <strong>sz</strong>erint határozták meg:<br />
„Antonienhoftól (Köpcsénytõl keletre) nyugatra körülbelül egy km távolságnyira vála<strong>sz</strong>tandó ponttól,<br />
amely hármas határpontja Magyaror<strong>sz</strong>ágnak, Au<strong>sz</strong>triának és Cseh – Szlovákor<strong>sz</strong>ágnak, dél felé a<br />
Moson<strong>sz</strong>entjánostól délnyugatra körülbelül 8 km-re fekvõ 115. magassági pontig;<br />
A hely<strong>sz</strong>ínen megállapítandó vonal, amely teljesen magyar területen hagyja az oro<strong>sz</strong>vár – csornai vasútvonalat,<br />
és a Horvátjárfalutól és Pu<strong>sz</strong>tasom orjától nyugatra, Köp csé nytõl, Németjárfalutól és<br />
Pu<strong>sz</strong>tasomorjától, Miklóshalmától és Mosontarcsától keletre halad.” (Sorsdöntések 172. o.)<br />
Vita és fegyveres harcok a megtartásért<br />
A trianoni béke<strong>sz</strong>erzõdés ratifikálása egy ponton, Au<strong>sz</strong>tria irányában nem zárta le a határkérdést,<br />
a magyarok bíztak abban, hogy Au<strong>sz</strong>triával közvetlenül meg lehet egyezni. Éppen ezért továbbra is<br />
folytatódtak Moson megyében a tiltakozások. 1921. jan. 18-án az elcsatolandó községek küldöttsége<br />
járt a mini<strong>sz</strong>terelnöknél, biztosítva õt Magyaror<strong>sz</strong>ág iránti hûségükrõl. (Mvm 2921. jan.23.) 1921.<br />
febr. 23-án a magyar és az o<strong>sz</strong>trák kormány Bécs ben kezdett tárgyalásokat a határokról, de nem<br />
<strong>sz</strong>ületett megállapodás. Au<strong>sz</strong>tria a vitás terület azonnali kiürítését követelte, és azzal fenyegetõzött,<br />
hogy cseh és dél<strong>sz</strong>láv fegyveres segítséggel bevonul a nyugati megyékbe. 1921. júl. 26-án a francia<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
25
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
külügymini<strong>sz</strong>tériumban megtörtént a trianoni béke<strong>sz</strong>erzõdés ratifikált példányainak kicserélése, Nyugat<br />
–Magyaror<strong>sz</strong>ág németek lakta területei e naptól de jure Au<strong>sz</strong>triához tartoztak. (Soós K. 131. o.)<br />
A konferencia aug. 27-éig adott idõt a két or<strong>sz</strong>ágnak a megegyezésre, ezután megkezdõdött az Au<strong>sz</strong>triának<br />
ítélt terület kiürítése, a reguláris katonaság elhagyta a területet, ténylegesen „azonban mégsem,<br />
mert Prónay, Héjjas, Friedrich és mások <strong>sz</strong>abadcsapatai a kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával<br />
feltartóztatták a terület átvételére ké<strong>sz</strong>ülõ o<strong>sz</strong>trák csendõrséget.” (Romsics 147. o.) Moson megye elcsatolandó<br />
helységeiben aug. 26-28-án megtörtént a kiürítés: a magyar hivatalokat, értékeket elhozták,<br />
a csendõrség és a karhatalom kivonult. Augu<strong>sz</strong>tus 28-ától az o<strong>sz</strong>trákok megkezdték az óvatos bevonulást.<br />
Pándorfalun és Köpcsényben a horvátok gyá<strong>sz</strong>lobogókkal búcsúztak Magyaror<strong>sz</strong>ágtól,<br />
Nezsideren, Féltoronyban, Királyhidán és Moson<strong>sz</strong>entandráson azonban voltak, akik lelkesen üdvözölték<br />
az o<strong>sz</strong>trák csendõröket. Tizenkét faluban a lakosság elkergette õket. A zavaros helyzetben<br />
egyre több helyen voltak önkényeskedések, fo<strong>sz</strong>togatások, néhány falu lakossága a magyar csendõröktõl<br />
kért védelmet – hiába (Mvm 1921. <strong>sz</strong>ept. 4.) A fõispán jelentései <strong>sz</strong>erint az o<strong>sz</strong>trákok sok<br />
embert hurcoltak el: hivatalnokokat, vasutasokat, magyar érzelmûeket, és politikai fogolyként tartották<br />
õket õrizetben izgatásért, államellenes bûncselekményekért. Tú<strong>sz</strong>okat <strong>sz</strong>edtek az o<strong>sz</strong>trákok is,<br />
magyarok is, késõbb kicserélték õket. (Mvm 1921. <strong>sz</strong>ept. 11., 18., 28.; Thullner 240. o.). Köpcsény<br />
lakói kérelemmel fordultak az antant megbízottakhoz, hogy a községet ne csatolják Au<strong>sz</strong>triához.<br />
A 3500-4000 fõt kitevõ magyar irreguláris erõ öt egységre tagolódott, ebbõl az elsõ a cseh határnál<br />
és Bruck – Királyhidánál Héjjas Iván parancsnoksága alá tartozott. Szept. 8-án Ágfalván mintegy<br />
<strong>sz</strong>áz fõnyi, fõleg diákokból álló csoport (köztük lehettek a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatói)<br />
föltartóztatta a bevonuló o<strong>sz</strong>trák csendõröket, akik vis<strong>sz</strong>avonultak. Itt három magyar és egy o<strong>sz</strong>trák<br />
áldozata volt a harcoknak. (Raffay 191. o.) Az óvári gazdá<strong>sz</strong>ok 1921. aug. 25-én Rupnik Aladár<br />
26<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
táviratára Magyaróváron gyülekeztek, s 28-án Zurányba indultak, de csak <strong>sz</strong>ept. 5-én vettek ré<strong>sz</strong>t<br />
harci cselekményekben, amelyek során elzavarták az o<strong>sz</strong>trák csendõröket, akik közül három elesett.<br />
(Mvm 1921. <strong>sz</strong>ept. 11.) Az itteni harcokban halt meg Kalocsy Imre, aki egy másik gazdá<strong>sz</strong> áldozattal –<br />
Sátori Lá<strong>sz</strong>lóval – együtt a kõ<strong>sz</strong>egi temetõben nyug<strong>sz</strong>ik. Szeptemberben és októberben mintegy hatvan<br />
gazdá<strong>sz</strong> járõrözött Vas megye nyugati ré<strong>sz</strong>ében, de a fegyveres ellenállásban mintegy 110-120 fõ<br />
vett ré<strong>sz</strong>t. (Walleshausen 101. o.) Szeptember 24-én Királyhidán a felkelõk rövid idõre ki<strong>sz</strong>orították<br />
az o<strong>sz</strong>trákokat, akik a vis<strong>sz</strong>avonulás után közel 100 magyar alkalmazottat hurcoltak politikai fogolyként<br />
Au<strong>sz</strong>triába. Csá<strong>sz</strong>árkõbánya és Pándorfalu között több ös<strong>sz</strong>ecsapás volt, mindkét ré<strong>sz</strong>rõl áldozatokkal.<br />
Ezekben a napokban több megsebesült felkelõt ápoltak a magyaróvári kórházban, közülük<br />
Köllõ József felépült, de Ehn István 20 éves trencsénteplicei lakos a négy lövésbe belehalt. Okt. 1-jei<br />
óvári temetésén többek között Héjjas Iván búcsúztatta. (Mvm 2921. okt. 2., 24.)<br />
A Nagykövetek Tanácsa Magyaror<strong>sz</strong>ágot a terület okt. 3-áig történõ kiürítésére <strong>sz</strong>ólította föl. Vála<strong>sz</strong>ul<br />
Prónay Pál okt. 4-én Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ágot Lajtabánság néven önálló tartománnyá kiáltotta<br />
ki. A bán Prónay lett, aki a nezsideri járást is a Lajtabánsághoz tartózónak határozta meg. Október<br />
25-én magyar felkelõk támadtak Pándorfalu ellen, s Királyhidán és Bruckban is heves harcok folytak.<br />
Bethlen és a magyar kormány úgy vélte, hogy nincs értelme e további ellenállásnak, a meg<strong>sz</strong>állással a<br />
felkelõk már tárgyalóa<strong>sz</strong>talhoz kény<strong>sz</strong>erítették Au<strong>sz</strong>triát. (Soós K. 157-158. o.; Mvm 1921. okt. 30.)<br />
Ola<strong>sz</strong> javaslatra okt. 11-13. között Velencében ismét tárgyalt az o<strong>sz</strong>trák és a magyar küldöttség, ennek<br />
eredményeként rendeltek el nép<strong>sz</strong>avazást Sopronban és környékén. A kormány az ös<strong>sz</strong>es újságnál<br />
cenzúráztatta a Lajtabánságról <strong>sz</strong>óló közleményeket, ezért a Mosonvármegye címû lap is fehér<br />
foltokkal jelent meg. Végül a magyar kormány tárgyalásokkal és ígéretekkel rávette a felkelõket a<br />
további ellenállás meg<strong>sz</strong>üntetésére, s az o<strong>sz</strong>trákok 1921. nov. 13-án ismét megkezdték bevonulásukat<br />
Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ágra. Moson megye nov. 16-ai közgyûlésén a fõispán bejelentette, hogy az o<strong>sz</strong>trák<br />
csapatok és közigazgatási <strong>sz</strong>ervek átvették az Au<strong>sz</strong>triának ítélt Moson megyei községeket. (Mvm<br />
1921. nov. 20.)<br />
Moson megye ve<strong>sz</strong>teségei<br />
Ezt követõen a Mosonvármegye lakossági felháborodásról, lopásokról, magyar érzelmû emberek<br />
zaklatásáról, letartóztatásáról, a Tanácsköztársaság alatti kommunisták vis<strong>sz</strong>atérésérõl és a magyar<br />
ti<strong>sz</strong>tviselõk eltávolításáról írt az elcsatolt falvakban. (Mvm 1921. nov. 27., dec. 4.) Azt már a történelembõl<br />
tudjuk, hogy minden ilyen változás a közrend megromlásával, a különbözõ nézetû emberek<br />
közötti harccal és a <strong>sz</strong>élsõségesek <strong>sz</strong>erephez jutásával jár. December közepére a <strong>sz</strong>övetségközi tábornoki<br />
kar tagjai, valamint Au<strong>sz</strong>tria és Magyaror<strong>sz</strong>ág aláírta a meg<strong>sz</strong>állott területek átadási-átvételi<br />
jegyzõkönyvét, ezzel véglegessé vált az el<strong>sz</strong>akadás. Nyugat – Magyaror<strong>sz</strong>ág nép<strong>sz</strong>avazás alá nem került<br />
ré<strong>sz</strong>ei 1922. jan. 1-jén Burgenland néven önálló tartományként o<strong>sz</strong>trák közigazgatás alá jutottak.<br />
(Soós K. 177. o.) Au<strong>sz</strong>triához került 4000 km²-nyi terület (a régi Magyaror<strong>sz</strong>ág területének 1,5%-a)<br />
292 000 lakossal, közülük 26 000 volt a magyar (8,8%). (Raffay 185. o.) 1922. márc. 2-án és 3-án a<br />
még vitatott kisebb területeken Moson megyében is járt a határmegállapító bizottság az új határok<br />
pontosítására. (Mvm 1922. márc. 5.) A hely<strong>sz</strong>íni <strong>sz</strong>emlék és beadványok tanulmányozása után márc.<br />
28-án döntött a végleges határvonalról, ezt a döntést a Nép<strong>sz</strong>övetségi Tanács 1922. <strong>sz</strong>ept. 17-ei ülésén<br />
jóváhagyta. Moson megye még bízott Pomogy és határa vis<strong>sz</strong>atérésében, ezt azonban elvetette a bizottság.<br />
1922. okt. 20-án vette át a magyar hatóság Burgenland és Moson megye határát, s az o<strong>sz</strong>trákok<br />
fellebbezésének vis<strong>sz</strong>avonása után véglegessé vált, hogy Moson megyéhez vis<strong>sz</strong>acsatoltak Albert<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
27
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
– Kázmérpu<strong>sz</strong>tán 1400 kata<strong>sz</strong>trális hold, Rohrer-földön 870 kat. h., Köpcsénynél (Fácákertmajor)<br />
825 kat. h., Mexikó-pu<strong>sz</strong>tán 1050 kat. h. és az oro<strong>sz</strong>vári Lónyay-uradalomból 870 kat. h. területet.<br />
(Mvm 1922. okt.15., 22., 1923. <strong>sz</strong>ept. 16.) A soproni nép<strong>sz</strong>avazás eredményével együtt az elcsatolásra<br />
ítélt nyugati területbõl ös<strong>sz</strong>esen 64 384 kat. hold földet és 55 403 lakost sikerült hazánknak megtartania.<br />
(Soós K. 176.)<br />
Moson vármegye egyike volt a történelmi Magyaror<strong>sz</strong>ág legkisebb megyéinek, ugyanakkor mûveltségét,<br />
az oktatás <strong>sz</strong>ínvonalát nézve az elsõk között foglalt helyet. Lakosságát meghatározóan három<br />
népcsoport alkotta. A német népcsoport nyelvterülete a legnyugatibb községtõl, Csá<strong>sz</strong>árkõbányától<br />
keletre Moson<strong>sz</strong>entjános – Moson<strong>sz</strong>olnok – Levél – Rajka vonalig terjedt, s é<strong>sz</strong>akon benyúlt a<br />
horvát nyelvterületbe (Rajka, Oro<strong>sz</strong>vár), de megtalálhatóak voltak a megye egyéb településein is<br />
(Magyarkimle, Moson, Máriakálnok, Lébény). Számuk 1910-ben 51 997 fõ volt, a megye lakosságának<br />
55%-a. A horvátok a megye é<strong>sz</strong>aknyugati végén alkottak csaknem ös<strong>sz</strong>efüggõ nyelvterületet, s<br />
nyelv<strong>sz</strong>igetként Horvátkimlét lakták még. 1910-ben 8123 horvát lakost írtak ös<strong>sz</strong>e, a megye lakosságának<br />
8,6%-át. A magyarok a Magyaróvártól délkeletre esõ ré<strong>sz</strong>en, a Szigetközben és nyelv<strong>sz</strong>igetként<br />
Pu<strong>sz</strong>tasomorján éltek. Számuk 1910-ben 33 006 volt, a megyei lakosság 34,9%-a. E három népcsoporton<br />
kívül 1353 <strong>sz</strong>erb, rutén, oláh, <strong>sz</strong>lovák, zsidó is élt itt (1,5%). A németek <strong>sz</strong>ázadokon át<br />
települtek be a megye területére, míg a horvátok a török elõl menekülve érkeztek ide.<br />
Moson megye lakosságának arányai 1910-ben járásonként így alakultak (Hartai 154. o.):<br />
Látható, hogy az ös<strong>sz</strong>lakosság alig több mint egyharmadát alkották a magyarok, s a német tömb<br />
nagyobbik fele teljesen lefedte<br />
a nezsideri járást.<br />
Nem kell hozzá jóindulat,<br />
hogy azt mondhassuk,<br />
Moson megyében a különbözõ<br />
népcsoportok,<br />
vall ások egyetértésben,<br />
békességben éltek, <strong>sz</strong>abad<br />
nyelvha<strong>sz</strong>nálattal, a magyar<br />
állam egyenlõ polgáraik<br />
ént. Elõ<strong>sz</strong>ör a XX.<br />
<strong>sz</strong>ázad elején jelentkeztek<br />
pángermán, késõbb pán<strong>sz</strong>láv<br />
e<strong>sz</strong>mék, a magyarosítás pedig <strong>sz</strong>olid állami ké<strong>sz</strong>tetéssel csupán az államnyelv elfogadható <strong>sz</strong>intû<br />
ismeretét <strong>sz</strong>erette volna elérni. Az elsõ világégésben el<strong>sz</strong>abadult indulatok és a nagyhatalmak bíztatásai<br />
vezettek végül a trianoni or<strong>sz</strong>ágve<strong>sz</strong>téshez, amelyben – ha tárgyilagos akarok lenni – a nyugat –<br />
magyaror<strong>sz</strong>ági területcsonkítás volt a legkevésbé igazságtalan.<br />
Moson megyébõl elcsatolták a teljes nezsideri járást 19 községgel, továbbá a magyaróváriból 2, a<br />
rajkaiból 7, ös<strong>sz</strong>esen 28 községet. Megmaradt a 61 településbõl 32 község és az 1921-ben rendes<br />
tanácsú várossá nyilvánított Magyaróvár. Ebben az adatban megegyezik az ös<strong>sz</strong>es forrás, az elcsatolt<br />
terület nagyságát és lakosságát illetõen azonban eltérések vannak. Haller János <strong>sz</strong>erint a megye területébõl<br />
Au<strong>sz</strong>triához került 1000 km² (50,28%), ez 188 859 kat. hold terület, 35 764 német, 6 930<br />
magyar és 5 186 horvát, ös<strong>sz</strong>esen 47 880 lakossal (Haller 313. o.), a korabeli helyi újság 194 586 kat.<br />
hold elcsatolt területrõl (Moson megyében maradt 162 061 kat. hold) és 51 755 lakosról (maradt: 55<br />
742) tud az 1910. évi nép<strong>sz</strong>ámlálás alapján (Mvm 1921. dec. 18.), Hartai tanulmánya <strong>sz</strong>erint az 1920.<br />
évi nép<strong>sz</strong>ámlálási adatokat figyelembe véve a 101 468 lélekbõl Au<strong>sz</strong>triához került 48 241 fõ (47,5%),<br />
28<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
a csonka vármegyében maradt 53 227 fõ (52,5%) (Hartai 158. o.). Thullner István a forrás megjelölése<br />
nélkül az alábbi stati<strong>sz</strong>tikát közölte az Au<strong>sz</strong>triához csatolt községekrõl (Thullner 242-243. o.):<br />
(Gálos lélek<strong>sz</strong>áma nyilván elírás, a mego<strong>sz</strong>lás <strong>sz</strong>erint lakóinak <strong>sz</strong>áma ös<strong>sz</strong>esen 2 375 fõ, így az<br />
elcsatolt falvak lakossága ös<strong>sz</strong>esen 46 074.)<br />
Míg az 1925. évi o<strong>sz</strong>trák nép<strong>sz</strong>ámlálás<br />
az el<strong>sz</strong>akított Moson megyei<br />
területen 37 787 németrõl, 5 170 horvátról<br />
és 3 994 (!) magyarról tud, a<br />
csonka megye határ menti községeiben<br />
a ném etek voltak többségben<br />
(Moson<strong>sz</strong>entjános, Moson<strong>sz</strong>entpéter,<br />
Levél, Moson<strong>sz</strong>olnok, Hegyeshalom,<br />
Rajka, Oro<strong>sz</strong>vár). 1922 <strong>sz</strong>eptemberére<br />
a pápa rendelkezésére az Au<strong>sz</strong>triához<br />
csatolt nyugati ré<strong>sz</strong>ek egyházi közigazgatása<br />
is a bécsi érsek fennhatósága<br />
alá került. (Mvm 1922. <strong>sz</strong>ept. 3.)<br />
Per<strong>sz</strong>e a m égoly körültekintõ<br />
határrendezés után is maradtak elintézendõ<br />
ügyek, a határ mindkét oldalán<br />
voltak ugyanis olyanok, akiknek<br />
földjei a másik or<strong>sz</strong>ág területére estek,<br />
ezért a magyar-o<strong>sz</strong>trák vegyes bizottság<br />
döntése<br />
A<br />
alapján<br />
betléri<br />
a<br />
kastély<br />
gazdák a másik<br />
állam területén lévõ földjeikrõl a termést<br />
kivihették illetve behozhatták.<br />
(Mvm 1922. aug.3.) Régi hagyomány<br />
<strong>sz</strong>erint Szent István napját több Au<strong>sz</strong>triához<br />
csatolt községben is megünnepelték, ezért a hatóság a jövõben megtiltotta a magyar ünnepek<br />
<strong>sz</strong>ervezését. (Mvm 1922. <strong>sz</strong>ept. 7.) Augu<strong>sz</strong>tusban az antant ti<strong>sz</strong>tjei járták az itt maradt településeket<br />
felkelõket és fegyvereket keresve, de az újság figyelmeztette a lakosságot arra, hogy magánterületen<br />
csak a magyar királyi ügyé<strong>sz</strong>ség engedélyével kutakodhatnak. (Mvm 1922. aug. 17.) Elõ<strong>sz</strong>ör 1922.<br />
február 14-én gyûltek ös<strong>sz</strong>e ünnepi társasvacsorára a magyaróvári Ka<strong>sz</strong>inóban a felkelõk, ahol több<br />
vármegyei hivatalos <strong>sz</strong>emély is ti<strong>sz</strong>teletét tette. Sok intézmény, egyesület és hivatalos <strong>sz</strong>ervezet vett<br />
ré<strong>sz</strong>t az Ébredõ Magyarok helyi csoportja által <strong>sz</strong>ervezett ünnepségeken: Magyaróváron a harcokban<br />
elesett Ehn István és Makó István közös sírja fölött avattak emlékkövet, ez alkalommal Prónay Pál és<br />
Héjjas Iván mondott be<strong>sz</strong>édet. Ugyanezen a napon a mosoni Fehér Lóban emlékeztek meg a nyugatmagyaror<strong>sz</strong>ági<br />
felkelésrõl. (Mvm 1922. nov. 8.)<br />
A történelmi Moson megye meg<strong>sz</strong>ûnése<br />
A csonka vármegye az elcsatolások után nemcsak lakossága és területe egy ré<strong>sz</strong>ét ve<strong>sz</strong>ítette el,<br />
hanem felvevõ piacait, infrastruktúrája egy ré<strong>sz</strong>ét, kulturális és történelmi értékeit és kapcsolatait is,<br />
ezért egyre gyakrabban hangzottak el kétségek aziránt, hogy a maradék megye meg- és eltartható<br />
le<strong>sz</strong>-e eddigi közigazgatási keretében, hi<strong>sz</strong>en éppen a gazdagabb és többet adózó területei kerültek<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
29
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Au<strong>sz</strong>triához. A megye vezetõi, értelmisége, <strong>sz</strong>ervezetei, hatóságai és hivatalai termé<strong>sz</strong>etesen a megtartás<br />
mellett érveltek, adatokkal bizonygatva, hogy a csonka megye is életképes, egyúttal mindig<br />
kifejezték azt a meggyõzõdésüket is, hogy a kialakult helyzet csak ideiglenes állapot, s a vármegye<br />
integritása elõbb-utóbb helyreállítható le<strong>sz</strong>. A megye több<strong>sz</strong>ör tiltakozott nemzetgyûlési képviselõin<br />
kere<strong>sz</strong>tül is a megye önállóságának meg<strong>sz</strong>üntetési tervei ellen, azonban az 1922. évi vála<strong>sz</strong>tásokon a<br />
kerületekben három kormánypárti képviselõ gyõzött és Giesswein Sándor kere<strong>sz</strong>tény<strong>sz</strong>ocialista <strong>sz</strong>ínekben,<br />
de a kormánypártiaknak a megyei önállóság melletti kiállását vis<strong>sz</strong>afogottabbá tette pártállásuk.<br />
Elõ<strong>sz</strong>ör 1922 augu<strong>sz</strong>tusában röppent föl a hír, hogy a kormány takarékossági okokból a csonka<br />
és kicsi vármegyék fõispánságának meg<strong>sz</strong>üntetését tervezi, így Moson és Sopron megyét egyesítik.<br />
Ezzel mereven <strong>sz</strong>emben állt a megye, s amellett foglalt állást, ha mindenképpen meg<strong>sz</strong>ûnik az önállóság,<br />
akkor inkább Gyõr megyével egyesülne, hi<strong>sz</strong>en a megközelíthetõsége jobb Sopronnál. (Hartai<br />
161-162. o.) Elsõ lépésként tehát a kormány a csonka megye fõispánságát <strong>sz</strong>üntette meg: fölmentette<br />
Réthey Ferenc Moson megyei fõispánt, s utódául dr. Darányi Kálmánt Gyõr megye és Gyõr fõispánját<br />
nevezte ki. Réthey 1923. jan. 30-án búcsúzott el Magyaróváron, Darányit febr. 15-én iktatták be<br />
ünnepélyesen ti<strong>sz</strong>tségébe. (Mvm 1923. jan. 28., 31., febr. 18.)<br />
A kormány végül 1923. jún. 28-án terje<strong>sz</strong>tette elõ törvénytervezetét, amelyben takarékosságra hivatkozva<br />
<strong>sz</strong>erepel többek között Moson megye egyesítése Gyõr vármegyével. Moson megyében tiltakozások<br />
sorozatát váltotta ki a tervezet, s a törvényhatóság külön sérelemként élte meg, hogy a megyét,<br />
amelynek <strong>sz</strong>ékhelye a csonka vármegyék közül egyetlenként maradt a trianoni határokon belül,<br />
mégis végzetes csapás éri. Mivel a csonka megye csupán egy járása lenne az egyesült vármegyének,<br />
Magyaróvárról <strong>sz</strong>ámos fontos hivatalt is elvinnének, s gazdaságilag is vis<strong>sz</strong>aesne Magyaróvár és környéke.<br />
(Mvm 1923. júl. 8.) 1923. júl. 11-én a közigazgatási bizottság ülésén azt határozta, hogy a<br />
vármegye jeles <strong>sz</strong>emélyeibõl álló küldöttség utazzon Budapestre, hogy Moson megye meg<strong>sz</strong>üntetését<br />
30<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
kivédje, s tiltakozzon „a dicsõséges múltú, kultúrában mindig vezetõ vármegye lerombolása miatt.” (Mvm<br />
1923. júl. 15.) A július 18-ára ös<strong>sz</strong>ehívott gyûlésen megjelentek a községek képviselõi, a megyei közgyûlés<br />
tagjai, intézmények és egyesületek, s emlékiratot <strong>sz</strong>övegeztek meg a kormányhoz és a nemzetgyûléshez,<br />
amelyet 40 tagú küldöttség vitt az or<strong>sz</strong>ággyûlési képviselõk vezetésével Budapestre. Sem<br />
Bethlen, sem a belügymini<strong>sz</strong>ter nem tett ígéretet a tervezett ös<strong>sz</strong>evonás elhala<strong>sz</strong>tására. A július 25-ei<br />
megyei közgyûlésen már több álláspont körvonalazódott: 1. takarékossági okokból meg kell <strong>sz</strong>üntetni<br />
a csonka vármegyét; 2. fenn kell tartani az eddigi megyét; 3. a meg<strong>sz</strong>üntetéskor el kell érni, hogy<br />
arányosak legyenek az elbocsátások; 4. a két megye önállóságát valahogy „egy keretben” is biztosítsák.<br />
(Mvm 1923. júl. 29.) Augu<strong>sz</strong>tus végén ellenzéki képviselõként Giesswein Sándor pápai prelátus<br />
vette védelmébe a megyét, s a trianoni igazságtalan béke módosítását remélve helytelenítette a magas<br />
kulturális értéket képviselõ, demokratikus <strong>sz</strong>ellemû csonka vármegye meg<strong>sz</strong>üntetését. De hiába<br />
volt minden javaslat és tiltakozás, 1923. <strong>sz</strong>eptember 8-án a nemzetgyûlés elfogadta az 1923. évi XXXV.<br />
tc.-t, amely 1924. jan. elsejei hatállyal meg<strong>sz</strong>üntette Moson megyét, s Gyõr megyéhez kapcsolva létrehozta<br />
Gyõr – Moson – Pozsony közigazgatásilag egyelõre egyesített vármegyét Gyõr <strong>sz</strong>ékhellyel, öt<br />
járással. Már csak abban bízott a <strong>sz</strong>omorú hír írója, hogy a belügymini<strong>sz</strong>ter mindezért új intézmény<br />
telepítésével kárpótolja Magyaróvárt. (Mvm 19 23 . <strong>sz</strong>ept. 13 .) Néhány ötletet, kívánságot a<br />
Mosonvármegye október 7-ei <strong>sz</strong>áma sorolt föl: fejles<strong>sz</strong>ék a mezõgazdasági akadémiát tökéletes, kutató<br />
intézetekkel jól ellátott mezõgazdasági egyetemmé; a fõgimnázium kapja meg a városháza épületét;<br />
a város legyen a létesítendõ vízierõmûvek központja.<br />
1923 októberétõl megkezdõdött a lét<strong>sz</strong>ámcsökkentés, a közös megyei közgyûlés és a ti<strong>sz</strong>tikar kialakítása.<br />
Ennek eredményeként a nyugdíjazások után kialakultak az új ti<strong>sz</strong>tségek, az egyesített vármegye<br />
több Moson megyei ti<strong>sz</strong>tségviselõt átvett, így Polniczky Lipót fõjegyzõt (aki késõbb Gyõr –<br />
Moson – Pozsony megyei fõispán lett), Vajda György fõlevéltárost, dr. Koch Béla fõorvost, a ti<strong>sz</strong>ti<br />
fõügyé<strong>sz</strong>ség élére kerülõ Stelczer Mátyást és a menekült ti<strong>sz</strong>teletbeli <strong>sz</strong>olgabírókat. A közös törvényhatósági<br />
bizottságba annyi virilistát hívtak be, ahány vála<strong>sz</strong>tott tagot. Külön õrizték Moson megye<br />
történelmi emlékeit és levéltárát, az egyesített vármegyék 1924-tõl új címüket ha<strong>sz</strong>nálták, lobogóikat<br />
egymás mellett helyezték el ünnepi alkalmakkor, vagyonuk külön tulajdonban maradt, de jövedelmei<br />
az új megyét <strong>sz</strong>olgálták. (Mvm 1923. dec. 16.) 1923. dec. 20-án Moson megye törvényhatósága megtartotta<br />
utolsó közgyûlését, 1924. jan. 28-án Gyõrben az elsõ közös megyegyûlést Darányi Kálmán<br />
fõispán elnökletével. (Mvm 1924. jan. 31.) A Mosonvármegye címû hírlap megtartotta címét, s ígéretet<br />
tett, hogy híven <strong>sz</strong>olgálja a „régi vármegye népének és területének érdekeit”, de hírt ad a közös vármegye<br />
ügyeirõl, eseményeirõl is. (Mvm 1924. jan. l.) Moson megye <strong>sz</strong>ékházában a városi hivatalokon<br />
kívül helyett kapott a fõ<strong>sz</strong>olgabíróság, az adóhivatal és az államrendõrség (Mvm 1924. jan. 10.), ugyanakkor<br />
föl<strong>sz</strong>ámolták vagy Gyõrbe költöztették a tanfelügyelõséget, az alispáni hivatalt, az ügyé<strong>sz</strong>séget,<br />
a fõorvosi intézetet, a <strong>sz</strong>ámvevõséget stb.<br />
Az egykori Moson vármegye maradéka nem felejtette el történelmi múltját, a két háború között<br />
egyesületek, <strong>sz</strong>ervezetek, intézmények, helytörténé<strong>sz</strong>ek és a sajtó ápolta emlékét. Az 1950-ben kialakított<br />
új megyerend<strong>sz</strong>erben a Sopron megyével egyesült megye neve Gyõr – Sopron lett, s csak 1989-<br />
ben sikerült a nevébe vis<strong>sz</strong>ahozni a történeti Moson megye emlékét azzal, hogy nevét Gyõr – Moson<br />
– Sopron megyére módosították. A rend<strong>sz</strong>erváltás utáni <strong>sz</strong>abad légkörben látványosabbá vált Moson<br />
megye vállalása a periodikák címében (Moson Megyei Mûhely, Mosonvármegye), kiállításokon, helytörténeti<br />
munkákban, emlékekben (Trianon kere<strong>sz</strong>t), de biztos vagyok benne, hogy az egykori királyi<br />
vármegye föltáma<strong>sz</strong>tásáról már lemondhatunk. Nem mondhatunk le azonban arról, hogy <strong>sz</strong>ívünkben<br />
és elménkben örökké õrizzük és ápoljuk <strong>sz</strong>ép és vállalható múltunkat.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
31
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Jegyzetek<br />
Gergely – Izsák = Gergely Jenõ – Izsák Lajos: A hu<strong>sz</strong>adik <strong>sz</strong>ázad története. Bp., Pannonica K., 2000. (Magyar<br />
<strong>sz</strong>ázadok.)<br />
Haller = Haller János: Moson vármegye történelmi földrajza (1941). Mosonmagyaróvár, 1998.<br />
Hartai = Hartai Róbert: Moson vármegye fel<strong>sz</strong>ámolása. In: Fejezetek Gyõr, Moson és Sopron vármegyék<br />
közigazgatásának történetébõl. Szerk.: Horváth József. Gyõr, 2000.<br />
Mvm = Mosonvármegye c. újság, Magyaróvár.<br />
Ormos M. = Ormos Mária: Padovától Trianonig. Bp., Kossuth K., 1983.<br />
Raffay = Raffay Ernõ: Magyar tragédia. Trianon 75 éve. Bp., Püski, 1995.<br />
Romsics = Romsics Ignác: Magyaror<strong>sz</strong>ág története a XX. <strong>sz</strong>ázadban. 2. jav. kiad. Bp., Osiris K., 2000.<br />
Soós K = Soós Katalin: Burgenland az európai politikában 1918-1921. Bp., 1971.<br />
Sorsdöntések = Sorsdöntések. Szerk. Gerõ András. Bp. 1989.<br />
Thullner = Thullner István: Moson vármegye helytörténeti olvasókönyv. Gyõr – Mosonmagyaróvár, 1993.<br />
Walleshausen = Walleshausen Gyula: A magyaróvári agrárfelsõoktatás 175 éve (1818-1883). Mosonmagyaróvár,<br />
1993.<br />
(Moson és Magyaróvár régi képeslapjai Garamvölgyi György magángyûjtõ gyûjteményébõl valók, Pándorfalu a Hansági<br />
Múzeum gyûjteményébõl.)<br />
A Mednyán<strong>sz</strong>ky - kastély<br />
32<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Szenci Molnár Albert dokumentumok<br />
P. Vásárhelyi Judit<br />
Nagyon <strong>sz</strong>erencsésnek mondhatjuk magunkat mindnyájan, akik akár Szenci<br />
Molnár Albert földijeiként, akár gazdag életmûvének kutatójaként érdeklõdünk<br />
élete és munkássága iránt. Igen gazdag vele kapcsolatos dokumentumanyag<br />
áll ugyanis rendelkezésünkre.<br />
Azt, hogy életérõl – az utolsó évtizedet eltekintve – eléggé pontos információnk<br />
van, a Naplóját is tartalmazó feljegyzõ könyvecskéjének kö<strong>sz</strong>önhetjük.<br />
Ez a bõrbe kötött, vaskos kötet 1671-ben került Enyeden Pápai Páriz Ferencnek<br />
a birtokába. Õ felismerte jelentõségét, üres lapokat köttetett bele, és mint<br />
Molnár Albert <strong>sz</strong>ellemi örököse, saját naplójával és feljegyzéseivel mintegy<br />
továbbfolytatta azt. Halála után a kötet a marosvásárhelyi református kollégiumba<br />
került, ahonnan kiselejtezték, s 1802-ben Teleki Sámuel vásárolta meg<br />
könyvtára <strong>sz</strong>ámára. Ettõl fogva van a marosvásárhelyi Teleki Téka tulajdonában.<br />
1 A magyaror<strong>sz</strong>ági kutatás <strong>sz</strong>ámára 1944-tõl a rend<strong>sz</strong>erváltozásig hozzáférhetetlen volt. Azóta<br />
azonban már digitalizált változata is elké<strong>sz</strong>ült, és így az Or<strong>sz</strong>ágos Széchényi Könyvtárban is tanulmányozható<br />
CD-n. 2<br />
A kötetnek címet is Pápai Páriz adott, amely magyar fordításban a következõképpen hangzik:<br />
Kincseskamrácska avagy írásmûvecske, amelybe néhai kegyes emlékezetû Szenci Molnár Albert a jeles<br />
<strong>sz</strong>erzõk kertjeiben, rétjein és <strong>sz</strong>ántóin lelt, és saját ezutáni ha<strong>sz</strong>nálatára <strong>sz</strong>olgáló gyöngyöket, virágokat és<br />
kalá<strong>sz</strong>okat gyûjtögetni és megõrizni <strong>sz</strong>okta a megváltás 1596. e<strong>sz</strong>tendejében és az azt követõkben. Immár<br />
pedig Pápai Páriz Ferenc kezébe jutván, hasonlóképpen ugyanazon célnak <strong>sz</strong>enteltetett, és az imitt-amott<br />
é<strong>sz</strong>leltekkel bõvíttetett. A Békesség 1671. e<strong>sz</strong>tendejében, január hónapban, az erdélyi Nagyenyeden.” 3<br />
A humanizmus és a reformáció korának pedagógiai gyakorlatában: Rotterdami Erasmustól, Philipp<br />
Melanchthonon át Johann Sturm strassburgi retorikaprofes<strong>sz</strong>orig – akinek utódjánál, Johann<br />
Melchiornál tanult Szenci Molnár Albert – igen fontos <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ottak az ilyen gyûjtemények.<br />
Ezek alapozták meg és biztosították a diákok mûveltséganyagát. Ös<strong>sz</strong>eállításukban maguk a tanulók<br />
aktív <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ottak. Feladatuk volt, hogy olvasmányaikból idézeteket gyûjtsenek, azokat memorizálják,<br />
és késõbb beépítsék írásaikba.<br />
A kötet abból a <strong>sz</strong>empontból is érdekes, hogy a gyûjtött citátumanyag a kor kétféle rend<strong>sz</strong>erezési<br />
<strong>sz</strong>okását 4 tükrözi: A köteten végigfutó levél<strong>sz</strong>ámozáson kívül minden egyes lap tetején az abc betûinek<br />
sorrendjében egy-egy <strong>sz</strong>ótag látható: Ab, Ac, Ad és így tovább a Zy-ig a 102. levélen. Így a kötet<br />
alkalmas volt arra, hogy a kor <strong>sz</strong>óha<strong>sz</strong>nálata <strong>sz</strong>erint „cornu copiae”, azaz a latin és görög idézetek<br />
„bõség<strong>sz</strong>arúja” legyen, ahol az egyes idézeteket kezdõ<strong>sz</strong>avuk alapján lehetett vis<strong>sz</strong>akeresni.<br />
Végül is Molnár Albert nem ezen elv <strong>sz</strong>erint jegyezte fel az olvasmányaiban talált, vagy hallott<br />
idézeteket, mûré<strong>sz</strong>leteket, hanem tematikusan. Ez is közkedvelt volt a korban, így jöttek létre az un.<br />
loci communes gyûjtemények.<br />
Ilyen gyûjteményen az egyes tudományágak alapfogalmaihoz gyûjtött idézetek ös<strong>sz</strong>ességét értették.<br />
Molnár Albert ezzel a céllal mindegyik lap tetejére címként egy-egy fogalmat írt, hogy majd ezek<br />
alá írja be görögül vagy latinul a témába vágó idézeteket, pontosan megjelölve azok forrását. A fogalmakat<br />
három ré<strong>sz</strong>be (pars), azon belül 36 fejezetbe (classis) rendezte. A kötet elején Index generalis<br />
P. Vásárhelyi Judit: Szenci Molnár Albert dokumentumok<br />
33
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
és az egyes témakörök Index alphabeticusa található, amely megadja, hogy hányadik levélen találhatók<br />
az egyes témakörök. Így könnyen rátalált a keresett témához tartozó idézetekre. Vannak olyan<br />
lapok, amelyekhez nem jegyzett be semmit, így azok üresen maradtak (pl. Venditio, emptio = „Eladás,<br />
vétel”, 341 b), más esetekben vi<strong>sz</strong>ont egyre másra írta ki olvasmányaiból azokat a ré<strong>sz</strong>leteket,<br />
amelyeket fontosnak tartott (pl. Nomina clarorum virorum = „Híres férfiak neve”, 46 b). Ez utóbbira<br />
írta be a hét különbözõ városból <strong>sz</strong>ármazó, hét görög bölcs 5 egy-egy mondását, ami elsõ, nyomtatásban<br />
megjelent munkájának alapja volt. 1599-ben jelentette meg Heidelbergben azt az egyleveles<br />
nyomtatványt, amelyben e mondásokat verselte meg latinul hétsoros di<strong>sz</strong>tichonokban, úgy nevezett<br />
Heptastichonokban, annak a hét diáktársának a ti<strong>sz</strong>teletére, akik a heidelbergi egyetemen baccalaureusi<br />
vizsgát tettek. 6<br />
Loci communes gyûjteményében a különbözõ tinta és eltérõ írás mutatja, hogy sok-sok éven kere<strong>sz</strong>tül<br />
fejle<strong>sz</strong>tette azt. A tematikus ré<strong>sz</strong> után a vaskos kötet üres lapjaira hos<strong>sz</strong>abb ré<strong>sz</strong>leteket másolt<br />
ki egy-egy kezébe került könyvbõl. Mûveltségének, olvasmányainak köre jól kirajzolódik ezekbõl az<br />
idézetekbõl, amelyek kiadása és mélyebb elemzése sajnos még nem történt meg. Van még mit tennie<br />
a Szenci Molnár filológiának!<br />
E gyûjteményhez hasonlóan strassburgi tanulmányai idején, 1596-ban kezdte vezetni Naplóját<br />
Diarium, vel adversaria mea, azaz Napló, vagyis vi<strong>sz</strong>ontagságaim címmel ugyanebben a kötetben, az<br />
516-tõl 544-ik foliókon. Születése évétõl, 1574-tõl 1596-ig röviden ös<strong>sz</strong>efoglalta élete eseményeit, és<br />
minden évnél helyet hagyott, hogy pótlólag legyen hova bevezetni, ami késõbb az e<strong>sz</strong>ébe jut. Az<br />
1596. évtõl azonban már teleírta a lapokat. Egé<strong>sz</strong>en 1617-ig, oppenheimi kántori kinevezéséig hol<br />
hézagosan, hol folyamatosan napról napra felírta, hogy mi történt vele. Ez azt jelenti, hogy 22 éves<br />
korától 43 éves koráig A lõcsei tájékozódhatunk városháza „fáradságos búdosásinak” 7 állomásairól, egyetemi tanulmányairól,<br />
elõmenetelérõl a napló-mûfaj <strong>sz</strong>okásainak megfelelõen. Napra pontosan rögzítette svájci és<br />
itáliai utazásának állomásait. Feljegyezte, hogy kik hogyan segítették útközben, kikkel utazott együtt,<br />
kikkel találkozott, kiknél járt. Így a Napló egyik csúcspontja a zsoltár<strong>sz</strong>erzõ, református Theodore de<br />
Beze-zel való találkozása 1596. augu<strong>sz</strong>tus 14-én és 16-án Genfben. Beze akkor 78 éves volt, és láthatóan<br />
jól érezte magát az ifjú Molnár társaságában, még idézetet is írt a <strong>sz</strong>abad akaratról Molnár<br />
Albumába. Ez az Album sajnos nem maradt fenn. 8 Különösen érdekes dokumentum lenne pedig!<br />
Utazása során <strong>sz</strong>orgalmasan bemásolta Naplójába a nevezetességek feliratait. Késõbb ha<strong>sz</strong>nosította<br />
is pl. a Loretoban látott és feljegyzett feliratokat az Appendix de idolo Lauretano címû vitairatában.<br />
9<br />
Anyagi nehézségeirõl is be<strong>sz</strong>ámolt, amibõl bõven kijutott élete mindegyik <strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>ában. Így történt<br />
ez Heidelbergben, amikor 1597 tava<strong>sz</strong>án mint újonnan jött ö<strong>sz</strong>töndíjastól idõlegesen elvették tõle az<br />
ingyenes ellátást. Könyvei árából tengette életét, míg végül teológiai ö<strong>sz</strong>töndíjasként folytathatta<br />
tovább tanulmányait. 10<br />
A Napló nyelve latin, de <strong>sz</strong>órványosan magyar bejegyzések is vannak benne. Ezek általában sorsdöntõ<br />
eseményekhez kapcsolódnak: Ilyen pl. lánykérése 1610. január 14-én: Hazassagi ti<strong>sz</strong>tesseges<br />
<strong>sz</strong>andekomat megjelentettem Cunigunda a<strong>sz</strong><strong>sz</strong>onnac, ki azt felelte, hogy ha Istentöl neked rendeltettem,<br />
megle<strong>sz</strong>en. 11<br />
S termé<strong>sz</strong>etesen 1612 és 1615 közötti magyaror<strong>sz</strong>ági tartózkodásának krónikáját is többnyire magyarul<br />
rögzítette.<br />
A Napló bejegyzései közül sok vonatkozik Molnár literátori tevékenységére. Megtudjuk, hogy mûveit<br />
mikor kezdte írni, fordítani, mennyi idõbe telt kinyomtatásuk, kiket ajándékozott meg belõlük egyegy<br />
példánnyal, és kik hogyan honorálták fáradozását.<br />
Naplójától függetlenül, a kötet 514. és 515. levelein úrvacsoravételeit és családi eseményeit rögzí-<br />
34<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
tette kronológiai rendben.<br />
A Naplót Dézsi Lajos adta ki 1898-ban. 12 Ez alapján ké<strong>sz</strong>ítette el magyar fordítását Szabó András<br />
a Szenci Molnár Albert válogatott mûvei címû gyûjteményes kötet <strong>sz</strong>ámára 1976-ban. 13 Majd miután<br />
az eredeti <strong>sz</strong>öveg hozzáférhetõvé vált, újra kiadta latinul is és magyarul is 2003-ban. 14<br />
Dézsi Lajos 1898-as kiadása annál is inkább értékes, mivel tartalmazza azt a Collectio Molnariana<br />
elnevezésû gyûjteményt is, amely ma Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának<br />
Kézirattárában található. 15 Könyvalakban ös<strong>sz</strong>ekötött okmánycsomó ez, amelynek fedelében õrizte<br />
tulajdonosa azt a babérko<strong>sz</strong>orút, amelyet Strassburgban nyert el 1595. május 21-én. Itt maradtak<br />
fenn Molnár bizonyítványai, a profes<strong>sz</strong>oraitól és lelké<strong>sz</strong>ektõl kapott ajánlások, valamint azok a levelek,<br />
amelyeket itthonról rokonaitól, barátaitól, támogatóitól vagy már hazautazott valamikori diáktársaitól<br />
kapott, illetve amelyeket külföldi ismerõsei, tanárok, tudós és lelké<strong>sz</strong> barátai írtak neki németor<strong>sz</strong>ági<br />
városokból illetve Prágából. Innen kö<strong>sz</strong>öntötte õt pl. Johann Kepler 1605. február 13-án,<br />
miután elõzõ évben <strong>sz</strong>állást adott a <strong>sz</strong>ótárát a<br />
csá<strong>sz</strong>árnak bemutató Molnár Albertnek.<br />
Dézsi Lajos az itt talált epistolákat néhány<br />
hazai és külföldi könyvtárban (Bázel,<br />
Göttingen, Koppenhága, Stuttgart) õrzött levéllel<br />
egé<strong>sz</strong>ítette ki. Azóta is folyamatosan kerülnek<br />
elõ további írások. A legutóbb közölte az<br />
Irodalomtörténeti Közlemények címû folyóirat<br />
Georg Rehm nürnbergi jogtanácsos 1607. július<br />
7-én Molnárhoz írott levelét, amely a kasseli<br />
Landesbibliothekban került elõ. 16 Szabó András<br />
rendezi jelenleg sajtó alá Molnár Albert levelezését.<br />
Így pár éven belül a Dézsi Lajos által<br />
kiadott és az azóta elõkerült és <strong>sz</strong>ét<strong>sz</strong>órtan publikált<br />
leveleket egy kiadványban, bõ jegyzetekkel<br />
ellátva ha<strong>sz</strong>nálhatják a Molnár-kutatók.<br />
Dézsi Lajos való<strong>sz</strong>ínûnek tartotta, hogy Molnár<br />
maga kezdte meg gyûjteménye rendezését,<br />
mivel jegyzeteket is lehet tõle némelyik iraton<br />
találni. 17<br />
Szenczi Molnár Albert <strong>sz</strong>obra Szen cen<br />
(Nagy János alkotása)<br />
A Collectio Molnarianában maradt fenn<br />
azoknak a verseknek a kézirata is, amelyekkel<br />
Molnár Albertet és Kunigunda Ferinárit kö<strong>sz</strong>öntötték<br />
barátaik az 161 1. október 8-án<br />
Oppenheimben tartott esküvõjük alkalmából.<br />
Molnár maga kérte meg õket, hogy írjanak ebbõl<br />
az alkalomból verset, és mikor megkapta, nyomdai kéziratként kezelte, ívjelekkel és bizonyos<br />
<strong>sz</strong>edési utasításokkal látta el azokat. Ezen jelek és utasítások alapján Dézsi helyesen feltételezte,<br />
hogy az ünnepelt az üdvözlõverseket kiadásra <strong>sz</strong>ánta. Feltevését azzal is alátáma<strong>sz</strong>totta, hogy Georgius<br />
Weirach 1612 januárjában írott levelében – amelyben ugyancsak küldött kö<strong>sz</strong>öntõ költeményt – a<br />
következõket írta: „Epithalamia honori tuo dicta legi et gavisus mihi sum. Habe gratias et eiusdem<br />
argumenti epigramma, …,” 18 (vagyis „a ti<strong>sz</strong>teletedre ké<strong>sz</strong>ült esküvõi kö<strong>sz</strong>öntõ verseket elolvastam és<br />
örülök nekik. Fogadd kö<strong>sz</strong>önetemet és egy ilyen tartalmú epigrammát”). Ebbõl az is kiderül, hogy a<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
35
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
gyûjtemény címe Epithalamia volt. A kismartoni Esterházy-könyvtár 1936-ban ké<strong>sz</strong>ült igen pontos<br />
leírásokat tartalmazó, kézirásos katalógusából még azt is lehetett tudni, hogy nem egy, hanem két<br />
kiadvány is ké<strong>sz</strong>ült Molnárék esküvõjére, és az esküvõn elmondott be<strong>sz</strong>éd is megjelent nyomtatásban.<br />
19 A példányokat azonban sem Kismartonban, sem más hazai vagy külföldi könyvtárban sokáig<br />
nem sikerült megtalálni. Míg 2006 õ<strong>sz</strong>én elõ nem kerültek Mo<strong>sz</strong>kvában az Oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ági Állami<br />
Idegennyelvû „Rudomeno” Könyvtárban, 20 ahol a II. világháború óta õrzik a kismartoni Esterházy<br />
könyvtár más darabjaival együtt. Arra, hogy az Esterházy család könyvtára valaha is vis<strong>sz</strong>akerüljön<br />
eredeti helyére, nem <strong>sz</strong>ámíthatunk, de az Or<strong>sz</strong>ágos Széchényi Könyvtárban megvan mindkét nyomtatvány<br />
másolata. 21 (Két nyomtatványról van ugyanis <strong>sz</strong>ó, mivel az esketési be<strong>sz</strong>éd az egyik függelékeként<br />
jelent meg!)<br />
A nyomtatványok abban a 44 tagú kolligátumkötetben maradtak fenn, amely Ceglédi Szabó Pál<br />
tulajdonában volt. Õ 1613-ban iratkozott be a heidelbergi egyetemre. Ekkoriban találkozhatott Molnár<br />
Alberttel, aki megajándékozta esküvõi nyomtatványaival, sõt az egyiket dedikálta is neki. Ceglédi<br />
Szabó Pál késõbb Nagy<strong>sz</strong>ombaton rektor, majd Duna<strong>sz</strong>erdahelyen református lelké<strong>sz</strong> volt. 1622-ben<br />
Sellyérõl kergette el Pázmány Péter e<strong>sz</strong>tergomi érsek. 1626-ban Pápán lelké<strong>sz</strong>, majd esperes, 1629-<br />
tõl haláláig, 1649-ig a dunántúli református egyházkerület püspöke volt.<br />
Az utóbbi e<strong>sz</strong>tendõk legjelentõsebb, Molnár Alberttel kapcsolatos felfedezése ez a két nyomtatvány.<br />
22<br />
A korábbi már az esküvõ évében, 1611-ben elké<strong>sz</strong>ült. Címe görög <strong>sz</strong>óval kezdõdik: Epiqalamia,<br />
azaz – Molnár Albert 1604. évi Dictionariumának a <strong>sz</strong>óha<strong>sz</strong>nálata <strong>sz</strong>erint – „Menyegzõre írt versek”.<br />
A címlevél után Molnár elsõ helyre tette Fridericus Lingelsheim pfalzi politikus Epithalamia címû<br />
költeményét. Ezt további három vers követi. Az oppenheimi jegyzõ: Joannes Balthasar Nicolius, az<br />
itteni diakonus: Petrus Trappius és a Galler nyomda munkatársa: a pomerániai Stettinben <strong>sz</strong>ületett<br />
Henricus Heisius kö<strong>sz</strong>öntötte Molnárt. 23 Ez az utóbbi hos<strong>sz</strong>abb vers az egyetlen német nyelvû kö<strong>sz</strong>öntés.<br />
Tehát ez a nyomtatvány az akkoriban nagy tekintélynek <strong>sz</strong>ámító Georg Michael Lingelsheim<br />
és Molnár oppenheimi ismerõseinek a latin és német nyelvû alkalmi verseit tartalmazta. Magyar<br />
versíró nem volt a <strong>sz</strong>erzõk között.<br />
A másik alkalmi nyomtatvány a Hymenaeus címet viseli, aminek jelentése – újra Molnár <strong>sz</strong>ótárát<br />
híva segítségül – „Menyegzõrõl való vers.” Címlapján olvasható Molnár fent említett dedikációja:<br />
Domino Paulo Cegledio amoris erga dedit Molnar Marpurgi 1612 „Ceglédi Pál úrnak <strong>sz</strong>eretete jeléül<br />
adta Molnár Marburgban 1612-ben.”<br />
A kö<strong>sz</strong>öntések sorát Duorum clarissimorum virorum epistolae gratulatoriae címmel: David Pareus<br />
heidelbergi teológiaprofe<strong>sz</strong>or 1611. október 2.-án és Georgius Rehm nürnbergi jogtanácsos október<br />
23-án kelt levele nyitja meg. Az utóbbi a Te Kunigundis habet, Tu Kunigundin habes verssorral végzõdik,<br />
magyarul: „Kunigundáé vagy, és Kunigunda tied.” Ez után nem kevésbé tekintélyes <strong>sz</strong>emélyiségek<br />
kö<strong>sz</strong>öntései következnek: Johann Piscator, herborni teológia profes<strong>sz</strong>or, Joannes Bocatius, kassai<br />
konzul, a zürichi <strong>sz</strong>ületésû Raphael Eglino-Iconius, marburgi teológiaprofes<strong>sz</strong>or, Johann Hartmann<br />
marburgi orvosdoktor és a kémia profes<strong>sz</strong>ora, id. Rodophus Goclenius, a marburgi akadémia akkori<br />
rektora, Michael Piccartus nürnbergi profes<strong>sz</strong>or, Michael Virdungus, Georgius Mauricius, Philippo-<br />
Joannes Treutler a Kroschwitz, Kunigunda unokaöccse, aki a menyas<strong>sz</strong>onyt <strong>sz</strong>ólította meg versével,<br />
Fridericus Lingelshemius, pfalzi politikus, Petrus Trappius oppenheimi diakónus. Ez utóbbi két <strong>sz</strong>erzõ<br />
<strong>sz</strong>erepelt már a korábbi gyûjteményben is. Ezután következik két, éppen Németor<strong>sz</strong>ágban peregrináló<br />
magyaror<strong>sz</strong>ági diák és barát Szepsi Korocz Gy örgy és Pécsely Király Imre, Komárom város<br />
alumnusának a verse. Pécsely Király két költeményt is írt: az elsõ a jegyesek nevére ké<strong>sz</strong>ült Anagramma,<br />
a második Apostrophe ad dulcissimam patriam Ungariam, címmel Magyaror<strong>sz</strong>ághoz, az édes ha-<br />
36<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
zához fordul. Ezt az elsõ ré<strong>sz</strong>t Gaspar Sturm marburgi teológiaprofes<strong>sz</strong>or Propempticonja, azaz „utazási<br />
verse” zárja, amelyben jó utat kíván a hazatelepülni ké<strong>sz</strong>ülõ ifjú párnak.<br />
Külön német nyelvû címlappal és újra kezdõdõ füzetjelzéssel csatlakozik a nyomtatványhoz Valentin<br />
Laupeusnak az oppenheimi Szent Katalin templomban 1611. október 8-án elhangzott német nyelvû<br />
esketési be<strong>sz</strong>éde. Hochzeitpredigt bey der Einsegnung de<strong>sz</strong> … Herrn Alberti Molnaris von Wardtberg<br />
in Ungern und der tugendtsamen Frawen Kunigunda, .. Cunradi Vietoris, gewesenen professoris paedagogici<br />
zu Marpurg verlassenen Hau<strong>sz</strong>fraw, gehalten in der Kirchen zu Sanct Catharina in Oppenheim den 8. Tag<br />
Octobr. MDCXI durch Valentinum Laupaeum Pfarherrn daselbsten. Az Ephesusi levél 5. ré<strong>sz</strong>ének 22.<br />
verse alapján öt pontban értekezett a házastársak kötelességeirõl.<br />
További bibliai idézetekre táma<strong>sz</strong>kodva be<strong>sz</strong>élt a lelké<strong>sz</strong> a <strong>sz</strong>eretet,<br />
a megértés, az alkalmazkodás, a türelem, az istenfélelem és a jóban-ros<strong>sz</strong>ban<br />
való közösségvállalás fontosságáról. Óva intette a jegyeseket<br />
a házasságtöréstõl, és figyelmeztette õket a mostohagyerekek<br />
<strong>sz</strong>eretetteljes nevelésére. (Kunigundának elsõ, Conrad<br />
Vietorral kötött házasságából három leánya volt: Magdalene, Marie<br />
és Julianne.)<br />
A be<strong>sz</strong>éd utáni vi<strong>sz</strong>onylag nagy üres helyet a Galler-nyomda<br />
nyomdá<strong>sz</strong>jelvénye tölti ki: felhõvel körülvett égõ o<strong>sz</strong>lop, koronával<br />
a tetején, fölötte Deo duce et vindice vagyis „Isten vezetésével és<br />
oltalm ával” felirat. Ugyanez a nyomdá<strong>sz</strong>jelvény ékesíti az<br />
Oppenheimi Biblia címlapját is 16 12-ben. 24 Ezután Hermann<br />
Kirchner, marburgi profes<strong>sz</strong>or és a <strong>sz</strong>iléziai Georgius Weirach versei<br />
zárják a nyomtatványt.<br />
A kö<strong>sz</strong>öntõk Molnár munkásságáról csak érintõlegesen <strong>sz</strong>ólnak.<br />
Piscator Ungaricae columen linguanek, azaz a magyar nyelv o<strong>sz</strong>lopának<br />
nevezi, Szepsi Korocz György ugyancsak nyelvi tehetségét emeli ki, amikor Ungaricae decus et<br />
lux palmaque linguaeként, vagyis „a magyar nyelv ékessége, fényessége és diadala”-ként <strong>sz</strong>ólítja meg.<br />
Mauritius mint lexikonírót, zsoltárfordítót és bibliakiadót méltatja. Pécseli Király Imre utalt arra is,<br />
hogy Molnár abban az idõben a Biblia újrakiadásával foglalatoskodott. 25<br />
A versek a korban <strong>sz</strong>okásos <strong>sz</strong>ínvonalat képviselik. Tele vannak mitológiai utalásokkal, latin klas<strong>sz</strong>ikusoktól<br />
vett, tudós <strong>sz</strong>ófordulatokkal, <strong>sz</strong>erzõik erudícióját bizonyítva. Azok, akiknek a verset kísérõ<br />
levelük is fennmaradt, a kötelezõ <strong>sz</strong>erénységgel nyilatkoznak költeményükrõl. Mauritius nem rövid<br />
és kerek epigrammát küld, hanem tökéletlen és hos<strong>sz</strong>adalmas nugaet (ha<strong>sz</strong>ontalanságot); 26 Lingelsheim<br />
hasonlóképpen <strong>sz</strong>abadkozik amiatt, hogy elméje „vékonysága” és idõ<strong>sz</strong>ûke miatt költeménye alulmarad<br />
Molnár várakozásának, és nem méltó érdemeihez. 27 Bocatius pedig hirtelenjében <strong>sz</strong>ületett<br />
tetrastichont, vagyis négysoros költeményt küld, amíg valami jobbat nem ír. 28<br />
A két újonnan elõkerült nyomtatvány újabb bizonyíték arra, hogy Molnár Albert milyen közkedvelt<br />
<strong>sz</strong>emélyiség volt németor<strong>sz</strong>ági ismerõsei, barátai és honfitársai körében.<br />
•<br />
Szenci Molnár Albert életérõl a fent bemutatott, igen fontos dokumentumokon kívül mûvei bizonyulnak<br />
a legjobb forrásanyagnak. Szinte mindegyik ajánlólevelében vagy elõ<strong>sz</strong>avában találhatók<br />
életrajzi adatok. Sõt némelyik mûvébe is bele<strong>sz</strong>õtt ilyeneket. Sokat idézett, és az itteniek <strong>sz</strong>ámára<br />
különösen hízelgõ az a <strong>sz</strong>ócikk, amely, az 1611. évi Lexikonban, 29 a latin-magyar ré<strong>sz</strong>ben az S betû<br />
Mézes Árpád alkotása<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
37
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
végén olvasható: Szencinum velut alii scribunt Szemcinum, Szentz, est Oppidum Ungariae non procul a<br />
Brachio Danubij, inter Tyrnaviam et Posonium, Germanis Wardtberg, quod nomen insculptum est<br />
Reipublicae sigillo antiquissimo: ubi natus est Autor hujus Libri Alb. Molnar Anno Christi 1574. 1. Sept.<br />
– „Szencinum – vagy ahogyan mások írják Szemcinum, Szentz, város Magyaror<strong>sz</strong>ágon, nem mes<strong>sz</strong>e a<br />
Dunától, Nagy<strong>sz</strong>ombat és Pozsony között. A németeknek Wardtberg, amely név bele van vésve a<br />
város õsi pecsétjébe: és ahol Molnár Albert, ennek a könyvnek a <strong>sz</strong>erzõje <strong>sz</strong>ületett 1574. <strong>sz</strong>ept. 1-<br />
jén.”<br />
Sok mûve elé latin vagy latin és magyar kétnyelvû ajánlólevelet ille<strong>sz</strong>tett. Ezekbõl támogatói, külföldi<br />
tudóstársai értesültek a magyaror<strong>sz</strong>ági körülményekrõl, az itthoni állapotokról, és a <strong>sz</strong>erzõ,<br />
fordító Molnár Albert életérõl is informálódhattak. Nézzük meg, hogy milyen körültekintõen és tudatosan<br />
<strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tette meg elsõ jelentõs mûvének, a latin-magyar és magyar-latin Dictionariumnak az<br />
ajánlóleveleit és elõ<strong>sz</strong>avait! Mindkét ré<strong>sz</strong> elõtt egy-egy latinul írt ajánlólevél és elõ<strong>sz</strong>ó áll.<br />
A II. Rudolf német-római csá<strong>sz</strong>árnak címzett ajánlólevélben a háború és a béke ellentétének mitológiai<br />
felvezetése után a virágzó Germánia képét állítja <strong>sz</strong>emben hazájáéval, ahol Mars dühöng. Míg<br />
Germániában a “hajdan virágzó Görögor<strong>sz</strong>ág képét” 30 lehet <strong>sz</strong>emlélni, Magyaror<strong>sz</strong>ágon a török háborúk<br />
miatt csak “bágyadoznak a Muzsák.” A <strong>sz</strong>ótár elõ<strong>sz</strong>avában továbbfolytatja e gondolatot, és az<br />
itthoni elkeserítõ iskolai állapotokról, a tankönyvek hiányáról <strong>sz</strong>ól. Magyar-latin <strong>sz</strong>ótára ajánlólevelében<br />
fogalmazza meg küldetését:: “„… magam is gyermekkoromtól fogva minden törekvésemet és<br />
igyekezetemet arra irányítottam, hogy csapásoktól sújtott hazámnak az iskolákban és gyülekezetekben<br />
végzett akármi csekélyke munkám egykor ha<strong>sz</strong>nára lehessen” 31 S hogy erre valóban alkalmas,<br />
azt ugyanennek a magyar-latin <strong>sz</strong>ótárnak az elõ<strong>sz</strong>avában <strong>sz</strong>ármazásával igazolja, és röviden <strong>sz</strong>ól családja<br />
gyökereirõl: „Csodálkoztok bizonyára, hogy éppen én ké<strong>sz</strong>ítettem nektek magyar-latin <strong>sz</strong>ótárat,<br />
én, akit Magyaror<strong>sz</strong>ágon kevesen ismernek, aki sok e<strong>sz</strong>tendeje távol élek hazámtól, és nagyré<strong>sz</strong>t<br />
Németor<strong>sz</strong>ágban nevelkedtem. De máris nem fogtok csodálkozni, ha okaimat megismeritek. Olyan<br />
családban <strong>sz</strong>ülettem – távol legyen <strong>sz</strong>avamtól az irigység! –, amelyben a régi magyar nyelv romlatlanul<br />
megmaradt. Dédapám a siculusok vagy inkább erdélyi <strong>sz</strong>ékelyek nemzetségébõl való volt, akik<br />
azzal bü<strong>sz</strong>kélkednek, hogy a magyar nyelv náluk ti<strong>sz</strong>tább; azért-e, mert elsõnek vagy utolsónak jöttek<br />
ki Szkítiából, nem tudom: annyit tudok, hogy bü<strong>sz</strong>kélkednek vele.” 32 – és <strong>sz</strong>ól dédapjáról, aki Mátyás<br />
király uralkodása idején Báthory István erdélyi vajda seregében katonáskodott, ré<strong>sz</strong>t vett a nápolyi<br />
ütközetben, „megsérülvén, „Székely” nemzetségi nevét elve<strong>sz</strong>tette, és Ioannes Claudius-nak, azaz<br />
Sánta Jánosnak nevezték el. Nem tért vis<strong>sz</strong>a Erdélybe, hanem Mátyusföldén telepedett le és megházasodott.<br />
Fia Ferenc molnár lett. Az õ fia volt Molnár Albert édesapja. 33<br />
Ezekkel az írásokkal robbant be Szenci Molnár Albert a német köztudatba. S hogy ne csak gyökereivel,<br />
küldetéstudatával legyenek ti<strong>sz</strong>tába azok, akik a Dictionariumot kézbe ve<strong>sz</strong>ik, elké<strong>sz</strong>íttette<br />
képmását is Heinrich Ulric h nürnbergi rézmet<strong>sz</strong>õvel. Néhány példányban hozzányomtattatta a<br />
Dictionarium címlapjához. 34 Egyetlen ilyen példány ismeretes ma Zürichben. 35 Ugyanakkor képét<br />
barátai között is o<strong>sz</strong>togatta. 36 Budapesten a Magyar Nemzeti Muzeum Történeti Arcképcsarnokában<br />
van egy ilyen, önálló met<strong>sz</strong>et. 37<br />
Molnár Albertrõl még egy kép maradt fenn.. Kálvin János fõmûvének, az Institutio christianae<br />
religionis, azaz A kere<strong>sz</strong>tyéni religióra és igaz hitre való tanítás címû fordítása címlapján a jobb alsó<br />
sarokban Kálvinnal <strong>sz</strong>emben látható a fordító Molnár. A háttérben is õ lát<strong>sz</strong>ik, amint 1622-ben<br />
Heidelberg ostromakor gúzsba kötve csigára húzták és megkínozták.<br />
1604 és 1624 a két Molnár Albert kép és egyben a Dictionarium és az Institutio-fordítás dátuma. E<br />
két e<strong>sz</strong>tendõ között <strong>sz</strong>ületett meg annak a mérhetetlenül gazdag életmûnek a jelentõs ré<strong>sz</strong>e, amelynek<br />
mi, magyar anyanyelvûek mind az örökösei vagyunk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi<br />
38<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
évtizedekben Molnár Albert mûvei különbözõ kiadásokban fokozatosan egyre inkább hozzáférhetõvé<br />
válnak. Ugyanakkor nagy <strong>sz</strong>ívfájdalmunk, hogy hasonmás kiadásban nem jelent meg végül is 2007-<br />
ben a 400 évfordulóra Zsoltárkönyve, a Psalterium Ungaricum, de a teljes kötet digitalis kiadása fennvan,<br />
és remekül olvasható a debreceni Református Nagykönyvtár honlapján: http://digit.drk .hu/<br />
m=lib&book=6. Reméljük, hogy több hasonló követi majd, és az egé<strong>sz</strong> Kárpát-medencében így is<br />
tanulmányozhatók le<strong>sz</strong>nek közös múltunk remekmûvei.<br />
Jegyzetek<br />
1<br />
Szenci Molnár Albert Naplója és autográf feljegyzései = Marosvásárhely, Teleki Téka, jelzete: To - 3619.<br />
2<br />
Budapest, Or<strong>sz</strong>ágos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelzete: V. 87/30/2003 <strong>sz</strong>.<br />
3<br />
Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak. Sajtó alá rendezte Nagy Géza. Bukarest, 1977, Kriterion<br />
. 135.<br />
4<br />
Erre a tanulási módra a következõképpen intette Nadányi Mihály a fiát, Jánost, amikor az 1656-ban<br />
peregrinációra indult: „minden facultasra az mellyeket fog<strong>sz</strong> kivetni csinaltas egy egy ti<strong>sz</strong>ta papirosbol valo<br />
könyvet, s az Locus Communisokra elo<strong>sz</strong><strong>sz</strong>ad azokat. Azonkivül csinaly egy könyvet Cornu Copiaenak, melyet<br />
az Alphabetum <strong>sz</strong>erint intitulalj melyben vagy olvasasban vagy professiokban s akarminemü exercitiumban<br />
valami <strong>sz</strong>ép sententiat vagy dictumot observal<strong>sz</strong> ird be a könyvben annak a betünek alaja mellyen kezdetik az<br />
sententia.” Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezõ. Debrecen, 1878. 487.<br />
5<br />
Pitaccus Mitylenis, Periander Corinthius, Bias Pierenis, Cleobulus Lindius, Chilon Lacedaemonis, Solon Atticus,<br />
Thales Milesius.<br />
6<br />
Kiadva: Szenci Molnár Albert költõi mûvei. Sajtó alá rend. STOLL Béla. Bp., 1971. (Régi Magyar Költõk Tára,<br />
XVII. <strong>sz</strong>ázad 6.) 444-446.<br />
7<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei. Bp., 1976. 295-296.<br />
8<br />
eodem die 14. [Saturni] Augusti scripsit in meum librum ex Augustino de verbis Apostoli, pulchram sententiam de<br />
libero arbitrio. anno aetatis suae 78. = ”Ugyanazon a napon, augu<strong>sz</strong>tus 14-én, <strong>sz</strong>ombaton Beza a könyvembe egy<br />
<strong>sz</strong>ép mondatot írt a <strong>sz</strong>abad akaratról, amelyet Augustinus mondott az Apostol <strong>sz</strong>avairól. Ekkor Beza életének<br />
78. évében volt.” Szenci Molnár Albert naplója, Közzéte<strong>sz</strong>i Szabó András. Bp., 2003 (Historia Litteraria 13.) 58-<br />
59, 116-117.<br />
9<br />
A Secularis concio evangelica függelékeként jelent meg Oppenheimben 1618-ban.<br />
10<br />
Szenci Molnár Albert naplója 64, 122-123.<br />
11<br />
Uott 82.<br />
12<br />
Szenczi Molnár Albert Naplója, levelezése és irományai, jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Bp., 1898. (a<br />
továbbiakban NLI)<br />
13<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, Tolnai Gábor irányításával sajtó alá rendezte Vásárhelyi Judit. Bp.,<br />
1976. 467-551.<br />
14<br />
Szenci Molnár Albert naplója, közzéte<strong>sz</strong>i Szabó András. Bp., 2003. (Historia Litteraria 13.)<br />
15<br />
Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelzete: K 787<br />
16<br />
P. Vásárh elyi Jud it – Szabó Andr ás: Gero g Rem ismer etlen levele Szenci Molnár Alber thez.<br />
In:Irodalomtörténeti Közelmények. 2007. 219-224.<br />
17<br />
NLI XI-XII.<br />
18<br />
Dézsi Weirach nevét Weczach-ként közölte. A levél kelte: anno 1612. sub initium. - NLI 377.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
39
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
19<br />
Szelestei N. Lá<strong>sz</strong>ló: Ceglédi Szabó Pál dunántúli református püspök könyvtárának kötetei. In: Adalékok a<br />
16-20. <strong>sz</strong>ázadi magyar mûvelõdés történetéhez. Szerk.: Bálint István János. Bp., 1976. 111.<br />
20<br />
Mo<strong>sz</strong>kva Rudomeno Könyvtár, jelzetük: 615.523 (34, 38).<br />
21<br />
Budapest, Or<strong>sz</strong>ágos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tára, jelzetük: Epithalamia: App. H. 5023 és<br />
Hymenaeus: RMK III 1112a<br />
22<br />
P. Vásárhelyi Judit: Oppenheimi nyomtatványok Szenci Molnár Albert esküvõjére. In: Summa. Tanulmányok<br />
Szelestei. N. Lá<strong>sz</strong>ló ti<strong>sz</strong>teletére. Szerk. Maczák Ibolya. Piliscsaba, 2007.<br />
23<br />
Molnár Albert oppenheimi kapcsolatairól: Gerriet Gibermann, Albert Molnár (1574-1634), ungarischer<br />
reformierter Theologe und Wandergelehrter, 1615-1619 Kantor und Rektor in Oppenheim, Oppenheim, 2005.<br />
(Oppenheimer Hefte, 30/31), 1-100.<br />
24<br />
RMNy 1037.<br />
25<br />
Az Apostrophe ad dulcissimam patriam Ungariam c. versében: „Rursus enim noviter sacra naviter edere gratus,<br />
/ En tibi molitur Biblia moxque dabit.”<br />
26<br />
„… mitto, non quidem epigramma breve atque rotundum, quale videbaris petere, sed nugas prolixas atque<br />
inficetas, rus videlicet vetus olentes.” – NLI 373.<br />
27<br />
„epitaphium meum .. quod si exspectatione tua forte est tenuius, aut meritis tuis in me minus videtur dignum,<br />
vel ingenii mei exilitas excusationis locum apud te habebit, vel temporis etiam angustia, …” - NLI 372.<br />
28<br />
„Tetrastichon hoc extemporaneum, dum quid potius sequatur, boni consule.” – NLI 376.<br />
29<br />
Szenci Molnár Albert: Lexicon Latino-Graeco-Hungaricum. Hanau, 1611.<br />
30<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, 159. (Borzsák István fordítása.)<br />
31<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, 186-187. (Borzsák István fordítása.)<br />
32<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, 190. (Borzsák István fordításában.)<br />
33<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, 191. (Borzsák István fordításában.)<br />
34<br />
Viskolcz Noémi: Elias Hutter, a Dictionarium Latinoungaricum nyomdá<strong>sz</strong>a. In: Dictionarium 1604. Szenci<br />
Molnár Albert Szótára. Szerk. Szabó András. Budapest, 2007. 153-162.<br />
35<br />
Benkei Kovács Balázs: Szenczi Molnár Albert <strong>sz</strong>ótára elsõ kiadásának a <strong>sz</strong>erzõ arcképmet<strong>sz</strong>etével megjelent<br />
zürichi példánya. Irodalomismeret 2002/5-6, www.irodalom.web.elte.hu/iris.<br />
36<br />
Szenci Molnár Albert válogatott mûvei, 562.<br />
37<br />
Cennerné Wilhelmb Gizella: Szenczi Molnár Albert arcképe. In: Magyar Nyelv. 1959. 163-164.<br />
40<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Egy csallóközi település és temploma<br />
Kovács Lá<strong>sz</strong>ló<br />
Csütörtök, az egykori mezõváros a Csallóköz é<strong>sz</strong>aki ré<strong>sz</strong>én található,<br />
temploma Árpád-kori eredetû. A település és temploma a falu megalakulásától<br />
kezdve együtt fejlõdött — ezt a fejlõdést, s fõbb állomásait próbáljuk<br />
rövid írásunkban bemutatni.<br />
A Csallóköz benépesítése<br />
A Csallóköz vi<strong>sz</strong>onylag állandó település<strong>sz</strong>erkezete a magyar honfoglalást<br />
követõen alakult ki. Maga a tájegység jelenlegi alakját, tehát <strong>sz</strong>iget jellegét három tájegység, a<br />
régi Csallóköz, a Csilizköz és a Vágköz vízrajzi átalakulása folytán nyerte el. A honfoglalás idején a<br />
Csallóköz még valóságos folyóköz volt: a Pozsonynál a Kisalföldön <strong>sz</strong>erteágazó Duna legmarkánsabb<br />
ágának, a Csallónak meg a középkori forrásokban Sár folyóként is nevezett Lajtának a köze. A Csalló<br />
Nyárasdig a mai Kis-Duna vonalán haladt, itt dél felé fordult, és az oklevelekben Megye ágnak nevezett<br />
<strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>ban folytatódott. Somorja térségében a Csiliz ág <strong>sz</strong>akadt ki és folyt egé<strong>sz</strong>en a már említett<br />
Megye-ág térségéig. A Csalló és a Vág folyó közti területet nevezték Vágköznek, a Csiliztõl délre esõ<br />
területet pedig Csilizköznek. Ebben a vízrajzi állapotban<br />
jelentõs változás a 1 5. <strong>sz</strong>ázadban állt be,<br />
amikor is Somorja és Bõs között folyamatosan kialakult<br />
a Duna új fõ medre (a mai Nagy-Duna).<br />
Ezáltal a régi Csallóköz é<strong>sz</strong>aki ré<strong>sz</strong>ét elvágta a déli<br />
ré<strong>sz</strong>tõl. Ezt a levágott ré<strong>sz</strong>t a magyarok Szigetköznek,<br />
a németek Kleine Schüttinselnek (Kis-Csallóköznek)<br />
nevezték el. Az új Nagy-Duna medrének<br />
kialakulása következtében az é<strong>sz</strong>aki ág, a Csalló<br />
elõbb vízbõségét, utóbb a nevét is elve<strong>sz</strong>ítette.<br />
A térség régi vízrajzának leírása azért fontos, mert<br />
a vármegye<strong>sz</strong>ervezés idején még ez az állapot létezett,<br />
s a megyehatárok e<strong>sz</strong>erint alakultak. Pozsony<br />
vár megyéje a Csalló két oldalán alakult ki, délkeleti<br />
határát a Csiliz, illetve a Megye ág alkotta. Ettõl<br />
délkeletre a Vágköz már Komárom várának megyéje<br />
lett, a Csilizköz pedig Gyõr várának megyéje. Nem<br />
véletlen tehát, hogy a késõbb oly egységesnek mutatkozó<br />
Csallóköz területén az újkorig három vármegye<br />
o<strong>sz</strong>tozott: Pozsony, Komárom, Gyõr.<br />
A Csallóközben az elsõ állandó települések, a téli<br />
<strong>sz</strong>állásokból kinövõ falvak, a 10. <strong>sz</strong>ázadban keletkeztek.<br />
A csallóközi helynevek közt a legõsibb típu-<br />
Kovács Lá<strong>sz</strong>ló: Egy csallóközi település és temploma<br />
41
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
sok, a törzsnévbõl és a pu<strong>sz</strong>ta <strong>sz</strong>emélynévbõl <strong>sz</strong>ármazók mind megtalálhatók: Nyék, Kürt, Megyer,<br />
Magyar; Karcsa, Éte, Olgya, Vata. Ugyancsak õsi vonásokat õriz a nemzetségi településhálózat, a sok<br />
azonos nevû település egymás <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édságában: Karcsák, Tejedek, Patonyok, Gellék. A vármegyék<br />
kialakulása a már létezõ települések közigazgatási egységbe való tagolását jelentette tulajdonképpen.<br />
Így a Csallótól é<strong>sz</strong>akra és délre esõ települések Pozsony vár megyéjébe kerültek. Pozsony vármegye<br />
egé<strong>sz</strong>en biztosan Szent István-i alapítású, népeinek nagy ré<strong>sz</strong>e várnép vagy várjobbágy volt.<br />
Nagyon korán, <strong>sz</strong>intén Szent István idejében azonban megjelent a magánföldesúri birtok is, különösen<br />
a Csallóköz é<strong>sz</strong>akkeleti ré<strong>sz</strong>én.<br />
Az elsõ település kialakulása<br />
Így került az akkor még bizonyára más nevet viselõ Csütörtök<br />
is a Hunt-Pázmány nemzetség tulajdonába. Az ebbõl<br />
a nemzetségbõl kinövõ Szentgyörgyi család le<strong>sz</strong> a falu<br />
felemelkedésének elõmozdítója.<br />
A kere<strong>sz</strong>tény hitre térítés, amely az állam<strong>sz</strong>ervezéssel<br />
járt együtt, a Csallóközben aránylag gyorsan és eredményesen<br />
haladt. Az itteni egyház<strong>sz</strong>ervezet kialakítás is Szent<br />
István idejére tehetõ. A Csallóköz az e<strong>sz</strong>tergomi egyházmegye<br />
ré<strong>sz</strong>évé vált. A plébániák kialakulása is a 11. <strong>sz</strong>ázad<br />
elsõ felében ment végbe. Bizonyosan ekkor emelték<br />
az elsõ templomokat is, hi<strong>sz</strong> Szent István rendelkezése a<br />
templomba járásról egyébként értelmetlen lett volna, ha<br />
nem lettek volna templomok. Hogy mely települések és<br />
miért váltak templomos hellyé, azt okleveles adatok híján<br />
sohasem fogjuk megtudni.<br />
Egé<strong>sz</strong>en biztos azonban, hogy Csütörtök ezek közé tartozott.<br />
Tudjuk, hogy az elsõ templomok nem kõbõl épültek,<br />
hanem elsõsorban fából, illetve agyagból rakott vagy<br />
vert falakból. A templomos helyek nagy ré<strong>sz</strong>e egyúttal vásáros<br />
hely is lett, hi<strong>sz</strong> a templomba járás <strong>sz</strong>orgalmazását a<br />
templomok környékén tartott vásár elõsegítette. Erre utal<br />
egyébként nyelvünkben az úr napjának „vasárnap” megnevezése<br />
is. Az olyan települések tehát, melyek templomos<br />
hellyé váltak, egyúttal vásáros helyek is lettek. Fejlõdésüknek<br />
ez lett az egyik biztosítéka, így lett ez a csallóközi Csütörtök település esetében is.<br />
A település Csütörtök nevének eredete<br />
Az elsõ jelentõs változást a templomos helyek életében Szent Lá<strong>sz</strong>ló törvényei hozták. Ezek egyré<strong>sz</strong>t<br />
elrendelték, hogy a templomokat megújítsák:<br />
„A lázadás miatt (Vata pogánylázadása) elpu<strong>sz</strong>tult vagy felégetett templomokat a király parancsára, az<br />
illetõ egyház papjai állítsák vis<strong>sz</strong>a.” „A régiség miatt elpu<strong>sz</strong>tult egyházakat a püspök építse újjá.”<br />
Ezek a törvények azt is elrendelték, hogy a vásárokat ne az úr napján, hanem a hét valamely más<br />
napján tartsák, mert a vásárok tartása a templom körül már zavarta a templom látogatását:<br />
42<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
„Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken, az egyházat elhanyagolva vásárra megy, lovát ve<strong>sz</strong>ítse.”<br />
„Ha valaki vasárnap vásárt üt, hogy amiképpen felállította sátrát, éppúgy bontsa <strong>sz</strong>ét. Ha pedig<br />
valaki ellen<strong>sz</strong>egül, ötvenöt penzát fizessen.”<br />
A templomos helyek fontosságát még az a törvény is kiemeli, mely <strong>sz</strong>erint: „Ha valaki... halottait<br />
nem az egyház mellé temeti el, tizenkét napig kenyéren és vízen vezekeljen.”<br />
Ezeknek a törvényeknek az érvényesítése<br />
Csütörtök település életében is jelentõs változásokat<br />
hozott. Elõ<strong>sz</strong>ör is, ezt követõen változhatott<br />
meg a település neve, vagyis, mert a vásártartás<br />
napja bizonyára a csütörtök lett, ez lett<br />
a település neve is. A másik változás, hogy a település<br />
helye végérvényesen a templom körül<br />
alakult ki (ez tulajdonképpen a 20. <strong>sz</strong>ázadig így<br />
maradt), továbbá, hogy a temetõ is a templom<br />
mellé került. (Ez a 18. <strong>sz</strong>ázad végéig így volt,<br />
csak II. József rendelete következtében került a<br />
falun kívülre.) A valamikori temetõkápolna romjait<br />
a templom mellett Ipolyi Arnold még 1850-<br />
ben látta.<br />
A település fejlõdésének legfontosabb föltétele<br />
pedig az lett, hogy korán magánföldesúri<br />
tulajdonba került. A Géza fejedelem idején Magyaror<strong>sz</strong>ágra<br />
jött német lovagok, Hont és Pázmány,<br />
kik Szent István seregében harcoltak Koppány<br />
ellen, birtokadományokban ré<strong>sz</strong>esültek,<br />
többek között a Csallóközben is. S hogy ezeket<br />
a birtokaikat le<strong>sz</strong>ármazottaik a Szentgyörgyiek<br />
is megtarthatták, erre bizonyíték Könyves Kálmán<br />
egyik törvénye:<br />
„Minden olyan birtok, melyet Szent István adományozott,<br />
illessen meg minden, termé<strong>sz</strong>etes le<strong>sz</strong>ármazás <strong>sz</strong>erinti utódot vagy örököst.” A Szentgyörgyicsalád<br />
pedig Csütörtök nevû települését, mivel a Komáromból Pozsonyba vezetõ „nagy út” mellett<br />
feküdt, és vásárai miatt is fontos volt, a késõbbiekben is támogatta és fejle<strong>sz</strong>tette.<br />
A mezõvárossá alakulás — a román templom építése és gótikus átépítése<br />
A község elsõ okleveles említése 1217 -bõl való, II. András adományáról van <strong>sz</strong>ó, m elyet a<br />
Szentgyörgyi család egyik tagja kapott. Az oklevélbõl a település történetére vonatkozóan több tényre<br />
is következtethetünk. A legfontosabb ré<strong>sz</strong> így <strong>sz</strong>ól:<br />
„Mivel tehát a hûséges és <strong>sz</strong>eretett Sebus (Sebes) comes derék és jeles tettekkel, állandó hûséges <strong>sz</strong>olgálattal<br />
<strong>sz</strong>ünet nélkül <strong>sz</strong>emünk elõtt tündökölt, érdemeinek vi<strong>sz</strong>onzásául Cheturtuc-ben (olvasd:Csetürtük),<br />
az õ falujában meglévõ vásárvámot...amely a mi ré<strong>sz</strong>ünk volt — mások jogát nem érintve — mind neki,<br />
mind örököseinek átadjuk örök birtoklásra.”<br />
Egyértelmû tehát, hogy a településen rend<strong>sz</strong>eres hetivásárok vannak, mégpedig csütörtökön, erre<br />
a község neve utal. Hogy ez a vásár jelentõs lehetett, arra az adományozott vám nagyságából is követ-<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
43
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
keztethetünk. A középkorban minden vám (út-, rév-, vásárvám) a királyt illette, amit azonban eladományozhatott.<br />
Így történt, hogy Sebes mester, aki a község birtokosa, megkapja a vásárvám egy ré<strong>sz</strong>ét,<br />
hogy nem az egé<strong>sz</strong>et, arra a „mások jogát nem érintve” kitétel utal. Más oklevelekbõl tudjuk,<br />
hogy a csütörtöki vásárvám egyharmadát ekkor már a pannonhalmi bencés apátság, második harmadát<br />
pedig a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos Csákány faluban birtokos pilisi ci<strong>sz</strong>terci apátság bírta. A csütörtöki vásárvám<br />
mego<strong>sz</strong>tása azt jelenti, hogy jelentõs jövedelemrõl volt <strong>sz</strong>ó, hi<strong>sz</strong> a király a vámot harmadolta. A vásárvám<br />
nagysága közvetlen utal arra, hogy a 13. <strong>sz</strong>ázad elején a település már elindult a mezõvárossá<br />
alakulás útján.<br />
Ugyanerre az idõre tehetjük az elsõ téglából ké<strong>sz</strong>ült román stílusú templom megépítését is. Ennek<br />
a Szent Jakab ti<strong>sz</strong>teletére <strong>sz</strong>entelt román templomnak igen fontos elemei napjainkig is megfigyelhetõk.<br />
A csütörtöki román templomot minden bizonnyal<br />
a Szentgyörgyi család építtette. Az eredeti<br />
templom alaprajza kikövetkeztethetõ, s a<br />
13. <strong>sz</strong>ázadban épült plébániatemplomok alapelrendezését<br />
mutatja: keletre nézõ félk öríves<br />
<strong>sz</strong>entély, téglalap alakú hajó, a nyugati homlokzaton<br />
két torony, köztük a templom tengelyében<br />
bélletes kapuzat. Arra, hogy a Szentgyörgyi<br />
család építtette következtethetünk a máig meglévõ<br />
kegyúri karzatból is, de abból is, hogy egy<br />
késõbbi, 1333-as oklevél ezt a családot nevezi<br />
meg a templom kegyuraként. (Egyébként a 13.<br />
<strong>sz</strong>ázadból csupán a Csallóközben 18 ilyen román<br />
eredetû plébániatemplom maradt fenn.)<br />
A román kori elemek a mai templomban: a<br />
templomhajó falai késõbbi áttörésekkel és pár<br />
méteres megemeléssel, a <strong>sz</strong>entély indítása (nagyobb<br />
ré<strong>sz</strong>ét késõbb átépítették), a déli torony<br />
a román ikerablak sor fölötti ré<strong>sz</strong>ig, a román<br />
portálé és az é<strong>sz</strong>aki torony alsó ré<strong>sz</strong>e. Az egé<strong>sz</strong><br />
épület téglából ké<strong>sz</strong>ült az ikerablakok félköríve<br />
azonban kõo<strong>sz</strong>lopokra táma<strong>sz</strong>kodik, és kõbõl<br />
faragott a portálé is. Ez egyébként a leg<strong>sz</strong>ebb<br />
román kori ré<strong>sz</strong>e a templomnak. A portálé<br />
háromkaréjos ívmezeje francia-német hatásra<br />
utal.<br />
Mind a vásártartás és a vásárvám, mind a román<br />
templom megépítése a mezõvárossá alakulás<br />
folyamatát segítette elõ. A mezõvárossá való fejlõdés azonban a legtöbb esetben nem volt ugrás<strong>sz</strong>erû,<br />
sõt legtöbb<strong>sz</strong>ör még írásos megerõsítést sem kapott. Az ilyen települések földesurai azonban<br />
elõmozdították ezt a fejlõdést, hi<strong>sz</strong> — különösen a vásárvámok révén — komoly ha<strong>sz</strong>nuk is<br />
<strong>sz</strong>ármazott belõle. Ezt tették a Szentgyörgyiek is Csütörtök esetében. Bizonyára a csütörtöki jobbágyaik<br />
<strong>sz</strong>ámára bizonyos kiváltságokat adtak (maguk vála<strong>sz</strong>thatták bírójukat, közösen fizették adójukat).<br />
A hetivásár eredményezte egy idõ után az iparosok megtelepedését is, hi<strong>sz</strong> a vásártér mellett<br />
mindenütt az állandó hetipiacra termelõ iparosok éltek. Ezek az iparosok egy idõ után céhekbe is<br />
44<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
tömörültek. Csütörtök mezõvárossá való fokozatos fejlõdõsére, a település utcaképi kialakulására<br />
(piacutcás település), a piacra kerülõ áruk bõségére vonatkozóan or<strong>sz</strong>ágosan is jelentõs adatokat<br />
találunk abban az oklevélben, amely a Szentgyörgyi család 1333-as o<strong>sz</strong>tozkodását rögzíti Csütörtök<br />
piaca fölött. A piacon eladásra kínált áruk fölsorolását térképre vetítve kétségtelenül kitûnik, hogy<br />
Csütörtök község egyetlen <strong>sz</strong>éles utcából állt, amelynek középsõ ré<strong>sz</strong>én mocsaras víz folydogált. Ez<br />
határolta el a helység é<strong>sz</strong>aki-keleti és déli-nyugati házsorát. Mivel Szentgyörgyi Sebes és Péter az<br />
o<strong>sz</strong>tozkodáskor egyenlõ ré<strong>sz</strong>t akartak biztosítani maguknak a vásárvám jövedelmébõl, ezért pontosan<br />
leírták, hogy a vásártér nekik jutó ré<strong>sz</strong>én mit lehet árusítani. Nagyon való<strong>sz</strong>ínû, hogy már egy<br />
régebben kialakult vásárrend alapján történt az o<strong>sz</strong>tozkodás. Ez a vásárrend valóban hagyományossá<br />
vált, és lényegében a 20. <strong>sz</strong>ázadig fennmaradt.<br />
A község é<strong>sz</strong>aki-keleti házsoránál kisebb házi állatok, csordában hajtott marhák, lovak vásárhelye<br />
volt. Ugyancsak itt helyezték ki eladásra a kidolgozatlan bõröket, <strong>sz</strong>ûcsárukat, köntös-prémeket, lenvá<strong>sz</strong>nat<br />
és po<strong>sz</strong>tót. Ezen a ré<strong>sz</strong>en árulták a kis mennyiségben eladásra kerülõ gabonát, továbbá a<br />
<strong>sz</strong>ürke po<strong>sz</strong>tót. Ez és a helybeli vargákra való utalás egyébként világos emléke annak, hogy a csütörtöki<br />
piacon a helyi iparosok is kirakták áruikat.<br />
A község dél-nyugati házsora mellett árulták áruikat a hentesek, a pékek, a po<strong>sz</strong>tónyírók (<strong>sz</strong>abók),<br />
a cipé<strong>sz</strong>ek, vagyis a vargák, akár a helybeliek, akár a máshonnan érkezõk. A hordó<strong>sz</strong>ámra hozott bor<br />
és mindenféle ital itt kerül árusításra, bár poharazva, tehát közvetlen fogya<strong>sz</strong>tásra a vásártér mindkét<br />
ré<strong>sz</strong>én lehetett italt eladni. Itt árulták a kocsi<strong>sz</strong>ámra hozott gabonát, továbbá a tüzelõ- és épületfát, a<br />
bognárárukat: kocsikat, és kocsikerekeket, a nyersbõröket, a ládákat és <strong>sz</strong>ekrényeket. Általában minden<br />
ha<strong>sz</strong>nált ruhát. Ezen a ré<strong>sz</strong>en adják el a hüvelyeseket és általában az élelmi<strong>sz</strong>ereket.<br />
A mezõvárossá válás tényét nem csak a vásár jelentõsége, az iparosok megtelepedése táma<strong>sz</strong>tja<br />
alá, hanem egy jogi aktus is, a pallosjog elnyerése. Nagy Lajos 1363-ban Szentgyörgyi Péternek felhatalmazást<br />
adott, „hogy õk, az õ Cheuteurteuk nevû községükben, amely Challokeuz kerületben, Pozsony<br />
megyében van, a község területén aka<strong>sz</strong>tófát állíthassanak fel.” (A község határában mindmáig ismert<br />
az „Aka<strong>sz</strong>tófadomb” elnevezésû földrajzi hely.)<br />
A mezõvárossá váló település lakossága jelentõs mértékben megnövekedhetett. A fejlõdéssel a<br />
település temploma is „lépést tartott”. A 14. <strong>sz</strong>ázad közepén történt ugyanis a templom jelentõs<br />
átalakítása, megnagyobbítása, immár a gótikus stílus jegyében.<br />
Az átalakítás idejérõl okleveles adatunk nincs, biztosra vehetõ azonban, hogy az Anjou-korban<br />
történt. Az átalakítás célja pedig egyértelmûen a megnagyobbítás volt. A kis félköríves <strong>sz</strong>entélyt<br />
poligonálisan megnagyobbították, a nyolc<strong>sz</strong>ög öt oldalával zárták. A <strong>sz</strong>entély falába három gótikus<br />
mérmíves ablakot építettek, ezek közül egy a keleti oldalon eredeti formájában máig megmaradt. A<br />
templomhajó oldalfalait két-két félkörívvel áttörték, és hozzáépítették az é<strong>sz</strong>aki és déli oldalhajót. A<br />
fõhajó továbbra is famennyezetes maradt, az oldalhajók gótikus boltozást kaptak. Mind a <strong>sz</strong>entély,<br />
mind az oldalhajók falát gótikus támpillérekkel táma<strong>sz</strong>tották meg. Így vált a megnagyobbított templom<br />
háromhajóssá, így tudta befogadni a település megnövekedett lét<strong>sz</strong>ámú lakosságát, s csak magáét<br />
Csütörtökét, mert ekkor még a késõbbi filiái: Béke, Csákány, Gomba önálló plébániák. (Ezt egy<br />
1390-es oklevélbõl tudjuk, mely felsorolja Pozsony megye plébániáit.)<br />
Csütörtök mezõváros fénykora<br />
A 15. <strong>sz</strong>ázad Csütörtök és temploma <strong>sz</strong>ámára még a töretlen fejlõdést hozza. Lakossága, elsõsorban<br />
a megtelepedõ iparosokkal jelentõsen növek<strong>sz</strong>ik. Ez a növekedés kí vülrõl, a német népelem<br />
megjelenésével történik. A települést Zsigmond uralkodása idején egyre több oklevélben nevezik<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
45
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
német nevén Leopoldsdorfnak. A német ajkú hospesek megtelepedésére nem csak a település neve,<br />
hanem egyéb tények is utalnak. Az iparosok létrehozták elsõ céh<strong>sz</strong>ervezeteiket a mezõvárosokban,<br />
így Csütörtökben is. A cserzõvargák céhlevele, melyet Szentgyörgyi Simon és Péter adományozott a<br />
csütörtöki iparosoknak 1493-ban, mindmáig tanulmányozható. Ez<br />
a céhlevél pedig német nyelvû. A céhlevél egyes artikulusai még a<br />
hetivásáron való árusítást <strong>sz</strong>abályozzák, de or<strong>sz</strong>ágos vásárok tartására<br />
is lehet belõlük következtetni. A csütörtöki céhek iparosai <strong>sz</strong>ámára<br />
a mezõváros földesura 1500-ban az egé<strong>sz</strong> or<strong>sz</strong>ágra érvényes<br />
vámmentességet <strong>sz</strong>erzett. A vargacéhen kívül bizonyára más céhek<br />
is mûködtek a 15. és 16. <strong>sz</strong>ázadban a községben. (Késõbbi híradásokból<br />
tudunk a <strong>sz</strong>abók, a takácsok a bognárok céhérõl is.)<br />
A német népelem megtelepedésére egy érdekes néprajzi adalék<br />
is utal. Német, elsõsorban bajor nyelvterületen általános hiedelem<br />
volt, hogy a homokkõbõl épült <strong>sz</strong>akrális objektumokból port kapartak<br />
ki egyes betegségben <strong>sz</strong>envedõk, s ezt folyadékba keverve<br />
megitták, így reméltek gyógyulást. Ezt a <strong>sz</strong>okást a német hospesek<br />
magukkal hozták, mert a csütörtöki templom portáléjának homokkõ<br />
o<strong>sz</strong>lopain is találhatók ma is ilyen kikapart mélyedések.<br />
A mezõváros fénykorában sor került a templom újabb átalakítására<br />
is. Mivel a déli oldalhajó eltûnt, a déli oldalon új bejáratot<br />
nyitottak — ennek rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong> stílusú kapuját ma is ha<strong>sz</strong>nálják. A<br />
kapu kõkeretébe vésett dátum, 1485, az átépítés befejezését jelölheti<br />
(a kõlapot fordítva helyezték be).<br />
A <strong>sz</strong>entély déli falába három mérmíves késõgót stílusú ablak került.<br />
Ezeket a <strong>sz</strong>ínes ablakokat egykor egy-egy tagozott kõo<strong>sz</strong>lop<br />
két ré<strong>sz</strong>re o<strong>sz</strong>totta, ma már csak egyben látható ez a kõo<strong>sz</strong>lop. (Ekkor<br />
kerülhetett a <strong>sz</strong>entély é<strong>sz</strong>aki falára a dí<strong>sz</strong>es késõgót pa<strong>sz</strong>tofórium, amelyrõl a kánoni vizitációk<br />
megemlékeznek, s amelyet 1859-ben lebontottak.)<br />
Az átépítés kapcsán a két torony magasságát megemelték, az é<strong>sz</strong>aki tornyot középmagasságból<br />
ki<strong>sz</strong>élesítve teljesen újjáépítették. Ekkor ké<strong>sz</strong>ültek el a nyolc<strong>sz</strong>ögletû toronysisakok és a máig látható<br />
fiatornyocskák. A templom belsõ terében megemelték az újonnan ké<strong>sz</strong>ült gótikus téglaboltozatot,<br />
amelyet a nagy fe<strong>sz</strong>távolság miatt a középvonalban elhelyezett két tartóo<strong>sz</strong>lopra építettek rá. Ilyenformán<br />
a fõhajó csarnoktemplom benyomását kelti. Ezt a nagymérvû átépítést is még a Szentgyörgyi<br />
család végeztette el. Nekik kö<strong>sz</strong>önhetjük az 1484-ben öntött, s máig megmaradt gótikus harangot, s a<br />
vörösmárvány kere<strong>sz</strong>telõmedencét. is. (Érdekes, hogy a csütörtöki templomban megmaradt a román<br />
kere<strong>sz</strong>telõmedence, s a koragót kere<strong>sz</strong>telõmedence is, ma <strong>sz</strong>enteltvíztartóként ha<strong>sz</strong>nálják õket.)<br />
A Szentgyörgyi család, akinek Csütörtök mezõváros és temploma írásunkban felvázolt fejlõdését<br />
kö<strong>sz</strong>önheti, 1543-ban férfiágon kihalt. A mezõváros birtoka a kincstárra <strong>sz</strong>állt, majd a 16. <strong>sz</strong>ázad<br />
közepétõl különbözõ birtokosokhoz került. Ez lett az oka ezt követõen a folyamatos vis<strong>sz</strong>afejlõdésének,<br />
elsorvadásának. Egy 1553. évi portális ös<strong>sz</strong>eírás Chetertek helység neve mellõl már elhagyta az<br />
oppidum (mezõváros) megjelölést is. A mohácsi csata után a déli or<strong>sz</strong>ágré<strong>sz</strong>bõl a török elõl menekülõ<br />
népesség megtelepedésével a falu lakossága ugyan magyarrá vált (nyelvjárása is a délen honos ö-zõ<br />
nyelvjárás lett), de fejlõdése végleg elakadt, és falusi településként élte meg az újabb kort. Temploma<br />
pedig napjainkig õrzi az utolsó nagy átalakításkor kialakított formáját, azonban így is a Csallóköz<br />
egyik legjelentõsebb mûemléke maradt.<br />
46<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Smuk András<br />
Bad Deutsch-Altenburg ( Németóvár) magyar emlékei<br />
Történelmi tény, hogy ez a térség 1031-1042 között a magyar királyság<br />
ré<strong>sz</strong>e, illetve II. Heinrich német csá<strong>sz</strong>ár a Lajta és Fischa folyókig elterülõ<br />
területeket kénytelen volt sógorának, Szt. Istvánnak átengedni. Ezt a tényt<br />
igazolják a temetõben feltárt magyar sírok is. Tehát az a terület is, ahol ma a<br />
templom áll, alapításakor Szent István birtoka volt.<br />
Azt az o<strong>sz</strong>trák <strong>sz</strong>akemberek sem vitatják, hogy a templom alapítása elsõ<br />
királyunkra megy vis<strong>sz</strong>a, sõt bü<strong>sz</strong>kék rá. A helyiek pedig azt sajnálják, hogy<br />
az egykor oly kedvelt búcsújáró hely ma már teljesen kiment a divatból.<br />
Pedig meglepõen <strong>sz</strong>ép a templom. A román stílus harmonikusan megy át az<br />
érett gótikába.<br />
A mai templom építési kor<strong>sz</strong>akai: 1. A templom legrégibb ré<strong>sz</strong>e a három<br />
hajós, pilléres bazilika (középsõ ré<strong>sz</strong>), amely a 13. <strong>sz</strong>. elsõ évtizedében épült. 2. Ezt követte a torony<br />
és a sekrestye megépítése 1350-1380 között. 3. Majd a presbitériummal bõvült a templom 1380-1400<br />
között, de már gótikus stílusban.<br />
Az elsõ, közel ezer éves templom alapításával kapcsolatosan a következõ legendákat ismerjük:<br />
Szent István az or<strong>sz</strong>ág nyugati határáért II. Konrád német csá<strong>sz</strong>árral folytatott éppen csatározásokat.<br />
Szent királyunk azon a helyen vert tábort, ahol ma a templom áll. A magyar és a német csapatok<br />
Smuk András: Bad Deutsch Altenburg (Németóvár) magyar emlékei<br />
47
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
egymással <strong>sz</strong>emben álltak. István Máriához imádkozott, hogy adjon neki segítséget. Röviddel ezután<br />
a német csapatok minden parancs nélkül elvonultak a csatatérrõl. István ezt égi jelnek vélte, és ígéretet<br />
tett egy templom építésére.<br />
Egy másik legenda pedig úgy <strong>sz</strong>ól, hogy Szt. István egyik utazásánál (talán éppen késõbbi feleségét,<br />
bajor Gizellát kísérte hazafelé), amikor a lovak megbokrosodtak, és e<strong>sz</strong>eve<strong>sz</strong>etten vágtattak a <strong>sz</strong>akadék,<br />
illetve a Duna felé. A lovak hirtelen megtorpantak. Az így megmenekült király templomot alapított.<br />
Mindenesetre a helyi plébánia „Pfarrgemeindebuch-ja” (Plébánia-emlékkönyve) a templom alapítását<br />
1028-ra datálja. Ezt a templomot a késõbbiekben termé<strong>sz</strong>etesen több<strong>sz</strong>ör is átépítették. Az<br />
o<strong>sz</strong>trákok azt is tényként fogadják el, hogy Szt. István a templomnak kegyképet (való<strong>sz</strong>ínûleg bizánci<br />
eredetû ikont) ajándékozott, amely év<strong>sz</strong>ázadokon kere<strong>sz</strong>tül a templom oltárképe volt. A török dúlások<br />
idején a kegyképet Bruck an der Leitha-ra <strong>sz</strong>állították, és az ottani Ágoston rendi kolostorba<br />
menekítették. Miután II. József ezt a rendet is felo<strong>sz</strong>latta, a képnek nyoma ve<strong>sz</strong>ett.<br />
A templomnak vannak más magyar vonatkozásai is.<br />
A baloldali mellékoltárt gróf Koháry István adományozta a templomnak 1726-ban. A kép a koronát<br />
felajánló Szt. Istvánt és Imre herceget ábrázolja. A bejárat melletti (baloldali) ablakmozaik is Szt.<br />
Istvánt ábrázolja, a koronával és magyar nyelvû felirattal. A második világháborúban tönkrement<br />
ablakokat a Bécsben élõ festõmûvé<strong>sz</strong> Deéd Ferenc tervei <strong>sz</strong>erint restaurálták 1959-ben. Neki rendkívül<br />
ízlésesen sikerült ös<strong>sz</strong>ekötni a modernt és a hagyományost.<br />
A temetõben található román kori körtemplom, illetve csontház a templom hasonló korú ré<strong>sz</strong>ével<br />
lehet egyidõs. A templomtól délre egykor egy mesterséges domb (tumulus) állt (ma erdõs ré<strong>sz</strong>),<br />
amely rengeteg spekulációra adott lehetõséget. Egyesek Árpád, vagy Attila sírját vélték felfedezni<br />
benne, az 1912-13-ban végzett ásatások vi<strong>sz</strong>ont egyiket sem igazolták. A domb való<strong>sz</strong>ínûleg kelta<br />
eredetû. A legújabb kutatások, a környéken gyakorta található Hallstatti-kor<strong>sz</strong>akot táma<strong>sz</strong>tják alá.<br />
A temetõben található még az au<strong>sz</strong>triai magyarok, a Bécsi Magyar Egyesület (idõközben meg<strong>sz</strong>ûnt)<br />
által 1959-ben emelt sírja. A község polgármestere, Josef GITTEL tartományi kormánytanácsos<br />
vis<strong>sz</strong>aemlékezése <strong>sz</strong>erint a bécsi magyarok 1973-ig rend<strong>sz</strong>eresen jártak ide, és ápolták a sírt is.<br />
Azóta sajnos megfeledkeztek róla. A magyarok helyett a polgármesteri hivatal ápolta a sírt, immár 30<br />
éve.<br />
Az is említésre méltó, hogy a községnek csángó <strong>sz</strong>ármazású esperese van. A Pavel Balint névre<br />
hallgató pap egyelõre csak töri a magyar nyelvet. Talán, ha ezután több magyar is ellátogat ide, mert<br />
bizony érdemes, akkor talán neki is megjön a kedve a magyar <strong>sz</strong>óra.<br />
Mivel a Máriáról elnevezett templom a falutól mes<strong>sz</strong>e esett, ezért 1954-ben, központi helyen kápolnát<br />
emeltek. Az oltárkép közepére Árpádházi Szent Erzsébet került, körbevéve az életének egyes<br />
fontos mozzanatait rögzítõ kisebb képekkel. Erzsébet, az innen jól látható pozsonyi várban (legalábbis<br />
ezen az oltárképen) <strong>sz</strong>ületett II. András királyunk lányaként.<br />
2004. november 6-án az au<strong>sz</strong>triai és a felvidéki magyarok újra felvették a régi hagyományt, és<br />
emlékünnepséget rendeztek a kisebbségi területeken 60 évvel ezelõtt leját<strong>sz</strong>ódott genocídiumok,<br />
valamint az 1956-os áldozatok emlékére. Nagyon reméljük, hogy ezeket, az emlékünnepségeket a<br />
jövõben folytatni tudjuk.<br />
(Az itt vázolt adatokat az o<strong>sz</strong>trák kancellári hivatal által 2000 -ben kiadott <strong>sz</strong>akkönnybõl (Der<br />
Kirchenberg; Archäologie und Geschichte im Bereich der Marienkirche von Bad Deutsch-Altenburg)<br />
merítettük.)<br />
48<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Deák Ernõ<br />
Bécs magyar vendéglõi<br />
Miért nem nyitottunk cukrá<strong>sz</strong>dát Bécsben<br />
(A Szabadelvû Médiamûhely “Miért nem nyitottunk cukrá<strong>sz</strong>dát Bécsben” címmel<br />
megrendezett XXI. konferenciáján, Budapesten 2008. november 8-án elhangzott elõadás<br />
kidolgozott változata.)<br />
Annyira meglepõ <strong>sz</strong>ámomra a cím, hogy mielõtt belekezdenék mondanivalómba,<br />
utána kell gondolnom, vajon honnan, miként és miért ötlik fel ez<br />
a kérdés Ha már Bécsben vagyunk és cukrá<strong>sz</strong>dát emlegetünk, felderengenek<br />
bennem azok az évek, amikor nem csupán rendkívüli módon termé<strong>sz</strong>etes<br />
volt, hogy magyarok jártak-keltek <strong>sz</strong>erte a városban, hanem már külsejükrõl,<br />
arckifejezésükrõl fel lehetett ismerni õket. Utólag bizonyos sikerélményt<br />
jelentett, ha a találgató a <strong>sz</strong>emrevételezettek be<strong>sz</strong>édérõl is meggyõzõdhetett<br />
feltételezése helyességérõl. Nos, azokban az években a címmel kapcsolatosan néhány dolog<br />
jut e<strong>sz</strong>embe: igaz, a pénztelenség <strong>sz</strong>inte lehetetlenné tette vendéglõk felkeresését, ellenben ha néhanapján,<br />
vagy néhány évvel késõbb több<strong>sz</strong>ör is betévedt magyar ember, avagy akkori kifejezéssel<br />
Ungarflüchtling valamelyik bécsi kocsmába, az a<strong>sz</strong>talokon a só mellett – esetleg a bors társaságában –<br />
felsorakoztatták a paprikát is. A magyar turisták által is látogatott Praternek egyik ga<strong>sz</strong>tronómiai Göncz Lá<strong>sz</strong>lójelleg-<br />
zetessége lett a lángos, amit esetenként itt-ott még ékezettel is kiírnak, habár a helyes kiejtés kedvéért<br />
inkább Langosch-ként olvasható.<br />
A bécsi konyhán addig sem volt ismeretlen a Gulasch, ellenben akadt vendéglõs, aki gondoskodott a<br />
<strong>sz</strong>ó magyar helyesírásáról, igaz, ha nem állt mindjárt mellette a Suppe megjelölés, a mit sem sejtõ<br />
vendég rögvest megtapa<strong>sz</strong>talhatta, hogy a bécsi gulyás tulajdonképpen pörköltet jelent. Az elké<strong>sz</strong>ítése<br />
és íze per<strong>sz</strong>e jobbára csak emlékeztetett eredetére, különösen, ha a megnevezés elé még a Fiaker <strong>sz</strong>ócskát<br />
is odaille<strong>sz</strong>tették. Ez esetben ugyanis virsli is párosul a húsdarabokkal. A hatvanas években kezdett<br />
feltûnni itt-ott a lecsó; honosítása jeleként Letschora változva, de a nyelvi honosítás ellenére sem jutott<br />
be a bécsi konyha törzsállományába, a pontosság kedvéért azonban nem árt megjegyezni, vannak éttermek,<br />
ahol lecsós <strong>sz</strong>elet névvel <strong>sz</strong>erepel az étlapon.<br />
Azt sem árt tudni, hogy Flüchtling-társaink egyike-másika <strong>sz</strong>emélyesen is igyekezett hozzájárulni a<br />
magyar(os) ételek nép<strong>sz</strong>erûsítéséhez, azaz éttermek is nyíltak: volt Juliska és Piroska meg Ilona; közülük<br />
egyedül az utóbbi ünnepelte nemrég 50. <strong>sz</strong>ületésnapját. A többiek nem állták ki a versenyt, nem<br />
utolsósorban a vállalkozók állhatatlansága miatt, mivel nem évek, hanem <strong>sz</strong>inte hónapok alatt akartak<br />
megtollasodni, s ennek módját abban látták, hogy emelték az árakat, csökkentették az adagokat, nem<br />
csak mennyiségileg, de minõségileg is. Közben a külcsínre egyre kevesebb gondot fordítottak. Hiába<br />
akadt átmenetileg Attila-Keller is. A – <strong>sz</strong>építõ kifejezéssel – átmenetinek bizonyult vállalkozások egzi<strong>sz</strong>tenciális<br />
kísérletezésnek is felfoghatók, amikor a „tulaj“ vagy bérlõ romantikus oldaláról közelítette<br />
meg a vendéglátás mesterségét. Igen, és per<strong>sz</strong>e hos<strong>sz</strong>ú éveken át dívott a magyaror<strong>sz</strong>ági idegenforgalom<br />
jóvoltából a budapesti Mátyás pince bécsi változata, a Matthiaskeller. Ezt a cigányzenés mulató<br />
éttermet jóval a rend<strong>sz</strong>erváltozás elõtt fel<strong>sz</strong>ámolták, mert mint akkoriban mondani <strong>sz</strong>okták: nem ment.<br />
Majdnem kifelejtettem a felsorolásból a Cafe Budapestet a 2. kerületben, ahol különösen bizonyos<br />
Deák Ernõ: Bécs magyar vendéglõi<br />
49
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
magyar dámák miatt a honfitársi kapcsolatok testközeli ápolása céljából sok magyar megfordult. Ezzel<br />
kapcsolatosan nem árt tudni, hogy akadtak, sõt akadnak vendéglõk, ahol magyar <strong>sz</strong>akács fõzött, ill. fõz,<br />
anélkül hogy mindjárt nevébõl magyaros konyhára következtetett volna, következtetne a vendég.<br />
Ezen a ponton átválthatunk a jelenbe. A bécsi iparkamara felvilágosítása <strong>sz</strong>erint lehetetlen kideríteni,<br />
hányan, kik üzemeltetnek éttermeket és hozzá magyarok is. Ehhez végig kellene nézni valamennyi<br />
iparengedélyt, ami nem csupán idõigényes, de külön engedélyhez is kötõdik. Pu<strong>sz</strong>tán a nevük után 10-<br />
12-re tette az illetõ hivatalnok a magyar vagy magyaros konyhát vezetõ vendéglõk, éttermek <strong>sz</strong>ámát. A<br />
telefonkönyv segítségével 17-ig sikerült jutni, köztük vannak újak és régebbiek, egyesek legfeljebb a<br />
nevük után sorolhatók a magyarok közé, bár az Ungargrill-nek, Pusta Stüberl-nek, a Zum Drei Husaren<br />
(Három Hu<strong>sz</strong>árhoz) címzett vendéglõnek biztosan van magyar vonatkozása a Hunyadi grófhoz és az<br />
Esterházy-pincéhez hasonlóan, a Bálint, Fejes, Papp, Takács név meg önmagáért be<strong>sz</strong>él. Magyaror<strong>sz</strong>ág<br />
uniós belépése utáni évben In vino veritas névvel nyitott magyar borkereskedést magyaror<strong>sz</strong>ági testvérpár,<br />
de annyira nem sikerült felkelteni az o<strong>sz</strong>trákok érdeklõdését a magyar borok iránt, hogy – különösen<br />
a magas költségek miatt – hamarosan fel<strong>sz</strong>ámolták a helyiséget. Mintegy másfél éve Pilvax néven<br />
nyitottak kávéházat a Collegium Hungaricum épületében, ahol egyben folytatják a borkereskedést.<br />
Mindkét megjelölésbõl kitet<strong>sz</strong>ik a tulajdonképpeni <strong>sz</strong>ándék vagy hátsó gondolat: magyaroknak magyarosat.<br />
Ebben az ös<strong>sz</strong>efüggésben úgy hangzik a vála<strong>sz</strong>: akadnak, akik még mindig a honfibúban <strong>sz</strong>envedõ<br />
magyarokban vélik felfedezni a lehetséges vendégeket, amihez esetenként cigányzene is társul(t).<br />
Már több utalás történt arra vonatkozóan, hogy nem túlságosan elterjedtek és nép<strong>sz</strong>erûek az egyöntetûen<br />
magyarnak nyilvánított vendéglõk, éttermek. Mi ennek az oka A magyarok aligha tudnának<br />
elfogadható vála<strong>sz</strong>t adni, ezért jobb lenne tõsgyökeres o<strong>sz</strong>trákokat megkérdezni errõl a fiaskóról. Feltétlen<br />
jóindulatnak <strong>sz</strong>ámít, hogy a Kurier nevû napilap képes be<strong>sz</strong>ámolót közölt a 2004 <strong>sz</strong>eptemberében<br />
nyílt Papp´s Beisl vendéglõrõl Bizalmas ajánlat: Magyar háziételek címmel. A tulajdonos közben fél<br />
évre bezárt, majd ismét kinyitott, Beisl, „kricsni“ helyett „Magyar étterem“-mé léptetve elõ kiskocsmáját.<br />
Az eredmény mégsem bizatató, bár a téli idõ<strong>sz</strong>ak kedvezõbbnek mondható.<br />
50<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Amennyiben <strong>sz</strong>emélyes vála<strong>sz</strong>keresésre meré<strong>sz</strong>kedem, a következõ magyarázattal <strong>sz</strong>olgálhatok: nagyon<br />
fontos a vendéglõ helyének megvála<strong>sz</strong>tása. A legjobb, ha a közelében olyan vállalatok, irodaházak<br />
vannak, ahonnan kellõ <strong>sz</strong>ámban rend<strong>sz</strong>eresen odajár(hat)nak ebédelni az alkalmazottak. Vagyis, ha<br />
megvan a törzsgárda, akkor már könnyebben lehet vállalni az esti látogatottság kockázatát. Utóbbival<br />
<strong>sz</strong>emben táma<strong>sz</strong>tanak bizonyos követelményeket az o<strong>sz</strong>trákok, mert õk ugyan <strong>sz</strong>eretik a hasukat, de<br />
azért ügyelnek rá, milyen ki<strong>sz</strong>olgálásban van ré<strong>sz</strong>ük és mit kapnak a pénzükért.<br />
Cigánnyal vagy cigány nélkül a kimondottan magyar vendéglõk eleve magyar vendégekre pályáznak.<br />
Ezzel – úgy vélem - nagyon érzékeny, sebezhetõ pontot érintek. A fentebbi csendélettel kapcsolatosan<br />
meg kell jegyezni, hogy a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején kezdtek eltûnni az a<strong>sz</strong>talokról a<br />
paprikatartók; manapság a kiváncsiskodónak aligha akad meg rajtuk a <strong>sz</strong>eme. Ennek az „igazi“ magyar<br />
fû<strong>sz</strong>ernek a ki<strong>sz</strong>orulása egyben azt is jelzi, hogy 1956-ot követõen a magyarokkal <strong>sz</strong>emben fellángoló<br />
rokon<strong>sz</strong>env nyilvánítás elapadása után lényegében nem volt az o<strong>sz</strong>trákok inyére, mint ahogyan – eltekintve<br />
az itteni magyar, netán balkáni, török vásárlóktól – a zöld- vagy sárgapaprika sem nagyon kel el<br />
a Naschmarkton.<br />
A paprikával <strong>sz</strong>embeni ódzkodásról arra is lehet következtetni, hogy a magyar(os) ízek az o<strong>sz</strong>trák<br />
ízlésnek mindennapi <strong>sz</strong>inten nem okvetlen ellenállhatatlanul csábítóak. Ha csak nem akklimatizálja a<br />
vendéglõs ételeit, a rá<strong>sz</strong>oktatás helyett bizony õ húzza a rövidebbet, mert sem a túlságosan csipõs, sem<br />
pedig a zsíros ételek nem válnak az o<strong>sz</strong>trák gyomor örömére.<br />
Maradnának tehát mint „alapanyag“ a magyar vendégek, akik közül csak nagyon kevés válik törzs-<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
51
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
taggá. Az erõs fû<strong>sz</strong>erezés ellenére is így van ez, tudvalevõleg sohasem volt divatban a rend<strong>sz</strong>eres kocsmázás.<br />
Inkább ünnepinek <strong>sz</strong>ámító alkalmakkor verõdik ös<strong>sz</strong>e egy-egy baráti társaság, hogy magyar<br />
módra kimulassa magát. Mellesleg vasfüggöny, sõt, határok nélkül ennek manapság már nincs különösebb<br />
vonzata. A múltba, félmúltba vis<strong>sz</strong>atekintve ha a magyar – esetleg o<strong>sz</strong>trák sógorait is magával<br />
ragadva – ki akar rúgni a hámból, akkor ott más emberfia nem éppen érzi beavatottnak magát, hi<strong>sz</strong>en<br />
magyarul mulatni igazán csak a magyarok tudnak, még Bécsben is.<br />
Papphoz hasonlóan Fejes is arra a következtetésre jutott rövid féléves bécsi megtapa<strong>sz</strong>talással, hogy<br />
csakis a magyar vendégek meg<strong>sz</strong>ervezésén múlik a vásár, mivel az o<strong>sz</strong>trákok nem válnak törzsvendégekké,<br />
ezek nélkül pedig – mint már utaltam rá – bizony nem megy az üzlet.<br />
Jeles o<strong>sz</strong>trák történé<strong>sz</strong> évtizedekkel ezelõtt tanulságos ös<strong>sz</strong>ehasonlítást tett a (bevándorló) bécsi<br />
csehek és magyarok között. A cseh kisiparosok, <strong>sz</strong>abók, cipé<strong>sz</strong>ek eleve o<strong>sz</strong>trák vásárlókra építettek, míg<br />
a magyarok magyar ügyfelekkel <strong>sz</strong>ámoltak. Míg a csehek – ha nem is lettek dúsgazdagok – fellelték<br />
magukat a csá<strong>sz</strong>árvárosban, a magyarok valahogy sohasem melegedtek fel, vagy ha igen, akkor a magyar<br />
kolóniából kiváltan as<strong>sz</strong>imilálódtak. Azok pedig, akik nem tudtak vagy nem is akartak beépülni az<br />
o<strong>sz</strong>trák társadalomba, el<strong>sz</strong>igetelõdtek, aztán igyekeztek ismét hazafelé.<br />
Mindettõl eltekintve a mindennapi élet <strong>sz</strong>intjén aligha lehet <strong>sz</strong>ámolni annyi magyar vendéggel, akik<br />
törzsvendégekként biztosítanák bármely étterem folyamatos üzemeltetését. Ezen a téren különösképpen<br />
fontos tehát a magyar konyha említett honosítása, azaz o<strong>sz</strong>trákosítása, másré<strong>sz</strong>t mintegy vegyes<br />
vállalkozásként nem elégséges a magyar vendégek után áhítozni, hanem mindenekelõtt az o<strong>sz</strong>trákok<br />
érdeklõdését kell kellõképpen felkelteni. A magyaroknak – mint már utaltam rá – nem erõs oldala a<br />
kitartó, <strong>sz</strong>ívós vállalkozás, hozzá megfelelõ terepfelmérés és <strong>sz</strong>erénység. Az említett kifogások okainak<br />
meg<strong>sz</strong>üntetésével a <strong>sz</strong>olíd kisvendéglõ lehet az a keret, amin belül hos<strong>sz</strong>abb távon is lehet boldogulni.<br />
Mindamellett marad a tanulság: magyarokból végül is nem lehet megélni Bécsben.<br />
Kissé módosítja a felvázolt képet a Piroschka das ungarische Restaurant Bécs 22. kerületében,<br />
<strong>sz</strong>ó<strong>sz</strong>oros értelemben a város peremén, az é<strong>sz</strong>akkeleti oldalon ugyanis az utolsó házban található „a<br />
magyar étterem“, németesre változtatott nevével. Magyaror<strong>sz</strong>ág EU-tagságától függetlenül nyílt meg<br />
2005-ben, nyáron 100, télen 60 vendégre rendezkedett be; kimondottan magyar konyhája van, hozzá<br />
magyar italokkal. A vendégek 2/3 ré<strong>sz</strong>e o<strong>sz</strong>trák, 1/3-a magyar. A tulajdonos elégedett. Úgy lát<strong>sz</strong>ik, neki<br />
sikerült akklimatizálnia vállalkozását.<br />
A cukrá<strong>sz</strong>dára térve még az is megkérdezhetõ, vajon akartak-e magyarok cukrá<strong>sz</strong>dát nyitni Bécsben<br />
2004 után Tudom, képletesen kell érteni ezt a megfogalmazást, de lényegében még így sem árt tudni,<br />
mit jelent kilépni a <strong>sz</strong>ûkebb nemzeti keretekbõl, s valahol a nagyvilágban, igaz, adott esetben nem is<br />
annyira távol, <strong>sz</strong>erencsét próbálni, olymódon, hogy megvethessük lábunkat. Ehhez kapcsolódóan közbeiktatom,<br />
hogy – feltehetõen Molnár Ferencnek kö<strong>sz</strong>önhetõen – az egyik 2. kerületi kávéháznak Liliom<br />
a neve. Szep Robertnek [sic] és Papp Jánosnak vi<strong>sz</strong>ont van cukrá<strong>sz</strong>dája. Utóbbi bácskai magyar,<br />
foglalkozása cukrá<strong>sz</strong> és kiváló süteményei mellett nála utcai vásárlásra is lehet kapni <strong>sz</strong>intén bizalmas<br />
ötletként ajánlható tepertõs pogácsát.<br />
Ös<strong>sz</strong>egezve megállapítható, hogy a csikós – gulyás – paprikás romantika ma már – különösen Bécsben<br />
– nem vonz. Ezek különben is sajátságos magyar provincializmust jelentettek, amiknek csak helyben,<br />
az eredeti hely<strong>sz</strong>ínen van különleges vonzása. A kérdés csupán az, hogyan lehetünk határtalanul –<br />
azaz a nyelvterületen kívül is – olyanok, mint például a palacsinta, ami minden étteremben megrendelhetõ,<br />
igaz, csak a bennfentesek tudhatják, hogy eredetileg magyar „találmány“. Végezetül ne feledkezzünk<br />
el a Somlai galuskáról, ami S(ch)omlauer Nockerl néven kedvenc des<strong>sz</strong>ertnek <strong>sz</strong>ámít, s ha nem is<br />
versenyez a palacsintával, azért ismert és aránylag sokan meg is rendelik.<br />
52<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Farkas István piarista<br />
„Isten nem képes <strong>sz</strong>envedni, de képes együtt<strong>sz</strong>envedni.”<br />
(A kere<strong>sz</strong>tút teológiája)<br />
„Ha Isten emberhez való lehajlása nem érne le a halál mélységéig,<br />
akkor ez csak az ember kigúnyolása lenne.” (Jean Corbont)<br />
A kere<strong>sz</strong>t botránya<br />
Az Európát meghatározó három nagy <strong>sz</strong>ellemi irányzat közül kettõ elutasítja<br />
a kere<strong>sz</strong>tet. Szent Pál írja, „a megfe<strong>sz</strong>ített Kri<strong>sz</strong>tus a zsidóknak botrány, a<br />
pogányoknak meg oktalanság, de a meghívottaknak Isten ereje és<br />
bölcsessége” (vö. 1. Kor 1,22-24). A zsidóság keményen síkra <strong>sz</strong>állt Isten<br />
tran<strong>sz</strong>cendenciájáért, és ez elsõ (téves) közelítésben minden emberit, így a<br />
<strong>sz</strong>envedést is kizárja Isten életébõl. A hellén kultúra „Mozdítatlan<br />
Mozgatója” olyan statikus, hogy ez a <strong>sz</strong>emlélet az Ab<strong>sz</strong>olútumnál minden<br />
változást, így a <strong>sz</strong>envedést is tagadja. (Ezt az idõtlenséget megcsodálhatjuk a görög <strong>sz</strong>obrokban is.)<br />
Pál apostol igehirdetésére a zsidók közül azok találnak el a kere<strong>sz</strong>tény hithez, akik elfogadják a<br />
megtestesülést, vagyis azt, hogy Kri<strong>sz</strong>tusban Isten vállalta a velünk való együtt<strong>sz</strong>envedést. (A címben<br />
Szent Bernáttól idéztem.) A görögök közül pedig azok le<strong>sz</strong>nek kere<strong>sz</strong>tények, akik belátják, hogy Isten<br />
több mint egy logikai konstrukció, vagyis elfogadják, az élõ Istent, azt, aki <strong>sz</strong>ól hozzánk, aki ré<strong>sz</strong>ese akar<br />
lenni életünknek.<br />
Kere<strong>sz</strong>ténység és mohamedanizmus<br />
A kere<strong>sz</strong>tet nemcsak a zsidók és a hellének utasították el, hanem hat<strong>sz</strong>áz évvel késõbb Mohamed is.<br />
Az új vallás alapítója sok értékes elemet átvett az arab néphitbõl, a zsidóságtól. A kere<strong>sz</strong>tény tanításból<br />
úgy válogatott, hogy ki<strong>sz</strong>ûrte a Szenvedõ Megváltót. – Milyen vallás <strong>sz</strong>ületett így A megváltás tagadásával<br />
a mohamedánokra ránehezedik a kérlelhetetlen determinizm us, a törvényteljesítés kény<strong>sz</strong>ere; a<br />
kere<strong>sz</strong>tény ré<strong>sz</strong>vét és együtt<strong>sz</strong>envedés helyébe pedig a <strong>sz</strong>ent háború e<strong>sz</strong>méje kerül.<br />
Vallom, hogy Isten nyomában nekem is kötelességem mi nden ember lelk ii smereti- és<br />
vallás<strong>sz</strong>abadságát ti<strong>sz</strong>telnem. Nem vé<strong>sz</strong>harangot kongatok, de a mohamedanizmus térhódításával<br />
<strong>sz</strong>ükség<strong>sz</strong>erûen együtt jár az európai kultúra hanyatlása, esetleg halála is. Ezért olyan fontos a <strong>sz</strong>envedés<br />
értékét elénk állító, a <strong>sz</strong>envedéshez erõt adó kere<strong>sz</strong>tutak, kálváriák megismerése, megbecsülése. Az<br />
említett folyamattal ve<strong>sz</strong>élybe kerül a „humánum” is. Valaki ezt úgy fogalmazta meg: „A <strong>sz</strong>eretetbõl vedd<br />
el a <strong>sz</strong>envedést, az áldozatot, és azután jól nézd meg, mi maradt vis<strong>sz</strong>a!”<br />
A <strong>sz</strong>envedés és az „übermensch” e<strong>sz</strong>ménye<br />
A <strong>sz</strong>envedés legradikálisabb elutasításával Nietzsche (+1900) filozófiájában találkozunk. Ebben<br />
addig ment, hogy a kere<strong>sz</strong>ténység pu<strong>sz</strong>tulásától várta az ember felmaga<strong>sz</strong>talását. Az élet értelmezésénél<br />
megállt a naturalista <strong>sz</strong>inten, és kimondta a kegyetlen definíciót: „Az élet a hatalom akarása. A gyöngék<br />
és ros<strong>sz</strong>ul sikerültek pu<strong>sz</strong>tuljanak el: ez ember<strong>sz</strong>eretetünk elsõ tétele. Meghalt minden isten: íme azt akarjuk,<br />
hogy az emberfölötti ember éljen.” – És a következõ <strong>sz</strong>ázadban két világégés <strong>sz</strong>akadt az emberiségre. El<br />
kell gondolkodnunk azon, hogy egyáltalán lehetséges-e ateista humanizmusról be<strong>sz</strong>élni!<br />
Farkas István: A kere<strong>sz</strong>tút teológiája<br />
53
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
A kere<strong>sz</strong>ténység mindig is hû le<strong>sz</strong> Szenvedõ Megváltójához. Õrizni fogja azt a tanítást, hogy a bûnben<br />
sérült világban kizárólag az együtt<strong>sz</strong>envedés vállalásával lehet <strong>sz</strong>eretni. Az üldözöttekben, a<br />
kita<strong>sz</strong>ítottakban mindig rá fog ismerni arra a Jézusra, aki bennük <strong>sz</strong>enved: „Célunk a kere<strong>sz</strong>tre fe<strong>sz</strong>ített<br />
Kri<strong>sz</strong>tus <strong>sz</strong>omját oltani a lelkek <strong>sz</strong>eretete által. Jézust <strong>sz</strong>olgáljuk a <strong>sz</strong>egényekben, Õt ápoljuk, etetjük, ruházzuk,<br />
és gondoskodunk Róla” – olvassuk a Kalkuttai Teréz anya <strong>sz</strong>erzetesi regulájában. – A vértanúk a<br />
legnagyobb ajándékot, életüket adták oda másokért, a <strong>sz</strong>erzetesek pedig Szent Ágostontól kezdve Boldog<br />
Teréz anyáig tudatosan vállalnak és élnek meg egy lassú vértanúságot.<br />
Az üdvösségre egyetlen út vezet: Jézus kere<strong>sz</strong>tútja<br />
„Hidd el, ha az üdvösségnek lenne biztosabb, jobb útja, mint a kere<strong>sz</strong>tút, Jézus azon vezetne téged.”<br />
– írja Kempis Tamás. A kere<strong>sz</strong>tény ember minden pénteken megemlékezik Jézus kere<strong>sz</strong>táldozatáról, és<br />
ennek <strong>sz</strong>ép módja, hogy végigelmélkedi a kere<strong>sz</strong>tutat. Ez az imádság Jézus <strong>sz</strong>envedésének 14 eseményét<br />
idézi föl. Jézus nemcsak példát mutat, hanem erõt is ad az áldozatos, hiteles <strong>sz</strong>eretethez, tehát az üdvösség<br />
útján vezeti lépteinket:<br />
1. állomás: Jézust Pilátus halálra ítéli. – Te méltósággal hallgat<strong>sz</strong>, segíts, hogy így fogadjam a vádakat, a<br />
rágalmakat! 2. állomás: Jézus vállára ve<strong>sz</strong>i a kere<strong>sz</strong>tet. – Adj erõt, hogy ne másokra rakjak terhet, inkább<br />
átvegyem azt tõlük! 3. állomás: Jézus elesik a kere<strong>sz</strong>t súlya alatt.<br />
– Te azonnal felálltál, <strong>sz</strong>eretném követni példádat. Jaj, ha nem<br />
állok fel! 4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik. – Az<br />
együtt<strong>sz</strong>envedés próbája a <strong>sz</strong>eretetnek, tökéletessé érleli azt.<br />
5. állomás: Jézusnak Cirenei Simon segít a kere<strong>sz</strong>thordozásban.<br />
– Alázattal, hálával fogadod a segítséget, és én 6. állomás:<br />
Jézus Veronika kendõjével megtörli arcát. – A törékeny as<strong>sz</strong>ony<br />
erõsebb, mint a kivégzõ legionáriusok. 7. állomás: Jézus<br />
másod<strong>sz</strong>or esik el a kere<strong>sz</strong>ttel. – Erõd fogy, de a maradékát<br />
ös<strong>sz</strong>e<strong>sz</strong>eded, és indul<strong>sz</strong> tovább. 8. állomás: Jézust as<strong>sz</strong>onyok<br />
siratják. – Te most is értük aggód<strong>sz</strong>, <strong>sz</strong>eretettel inted õket;<br />
<strong>sz</strong>envedésed nem zárt börtönbe. 9. állomás: Jézus harmad<strong>sz</strong>or<br />
esik el a kere<strong>sz</strong>ttel. – Amikor minden remény <strong>sz</strong>ertefo<strong>sz</strong>lik,<br />
akkor is állj mellettem! 10. állomás: Jézusról le<strong>sz</strong>aggatják<br />
ruháit. – A külsõ megaláztatás, meg<strong>sz</strong>égyenítés nem érinti a<br />
bensõ értéket, <strong>sz</strong>entséget. 11 . állomás: Jézust kere<strong>sz</strong>t re<br />
<strong>sz</strong>ögezik. – Tudjam vállalni, felajánlani <strong>sz</strong>abadságom,<br />
lehetõségeim korlátjait, be<strong>sz</strong>ûkülését! 12. állomás: Jézus<br />
meghal a kere<strong>sz</strong>ten. – Te mondtad: „az elhaló búza<strong>sz</strong>em<br />
<strong>sz</strong>áz<strong>sz</strong>oros termést hoz”, ebbõl élek én. 13. állomás: Jézus<br />
holttestét Mária ölébe helyezik. – A halál semmit nem csorbít<br />
a <strong>sz</strong>ereteten, egyedül ez örök. 14. állomás: Jézust eltemetik. – Hány<strong>sz</strong>or kísérleteztek már ezzel De Te<br />
feltámad<strong>sz</strong>, mert örökkön élõ vagy.<br />
Meggyõzõdésem, hogy a legtöbb ember, aki ateistának vallja magát, üdvözül, mert nem az élõ,<br />
örökkévaló Istent utasítja el, hanem annak eltorzított alakját, sok<strong>sz</strong>or karikatúráját. A kere<strong>sz</strong>túton<br />
megismerjük azt a hiteles, torzí tásmentes Istent, aki nem nektárt <strong>sz</strong>ürcsöl ve tekint az emberi<br />
nyomorúságra, hanem lehajolt a halál mélységéig, meghalt értünk, és példát mutat, erõt ad kere<strong>sz</strong>tünk<br />
vállalására. Arra is buzdít, hogy segítsük testvéreinket kere<strong>sz</strong>thordozásukban.<br />
54<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
A <strong>sz</strong>enci kálvária<br />
Polák Margit<br />
Szenc termé<strong>sz</strong>etadta legmagasabb pontján, a Miklós-dombon épült fel a<br />
mezõváros temploma, melyet a kálváriai kere<strong>sz</strong>tút stációi fognak közre. A<br />
Szent Miklós templomot 1561-ben említik elõ<strong>sz</strong>ör a krónikák. Elõtte kápolna<br />
állt ezen a helyen, körülötte pedig temetõ. Az év<strong>sz</strong>ázadok folyamán<br />
sok átalakuláson ment kere<strong>sz</strong>tül az eredetileg gótikus stílusú, egyhajós, sok<strong>sz</strong>ögû<br />
<strong>sz</strong>entély. A fõhajót a 17. <strong>sz</strong>ázadban rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong>, majd 1740-ben barokk<br />
stílusban átépítették. Elõtte a nyugati oldalon áll az önálló torony,<br />
mely már mes<strong>sz</strong>irõl kö<strong>sz</strong>önti a városba érkezõt. A templomdomb körül<br />
mesterségesen kialakított erõdítmény<strong>sz</strong>erû kõfal idézi azt az eredeti õsi<br />
felfogást, mely <strong>sz</strong>erint a templom a település védõbástyája is egyben.<br />
A <strong>sz</strong>enci templom köré a múlt <strong>sz</strong>ázad harmincas éveiben kezdték építeni<br />
a Kálváriát. Elõ<strong>sz</strong>õr a kõkerítés épült fel. Ahogy a <strong>sz</strong>enci templom hûséges<br />
sekrestyése emlék<strong>sz</strong>ik, gyerekként akkor láttak elõ<strong>sz</strong>ör koponyát, amikor<br />
a kõfal és egyben a Kálvária alapjait ásták a Miklós-dombon. A régi<br />
<strong>sz</strong>enciek csontjait közös sírban helyezték el a temetõ sírkertjében, a<br />
„möggyes högyön“ - ahogy még ma is az idõsebbek hívják, mely határolja a templomdombot.<br />
A Kere<strong>sz</strong>t alapítványt özv. Csizmazia Lipótné 1915-ben, a Kálvária alapítványt 1927-ben özv. Bohony<br />
Jánosné hozta létre. Az egyes<br />
stációkat mûkõbõl öntött,<br />
o<strong>sz</strong>lop<strong>sz</strong>erû <strong>sz</strong>oborfülkékben<br />
elhelyezett mé<strong>sz</strong>kõ dombormûvek<br />
ábrázolják, alkotójuk<br />
Rigele Alajos, egyik legjellegzetesebb<br />
<strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong>egyénisége<br />
a <strong>sz</strong>ázadelõ hazai képzõmûvé<strong>sz</strong>etének.<br />
Az 1937-ben befejezett<br />
Kálváriát az egyes<br />
stációkon feltüntetett adományozók<br />
pénzébõl fejezték be<br />
1937-ben, ahogy a tizennegyedik<br />
stáció kövén a felirat<br />
is tanúsítja - Hálából Petrovics<br />
Sándor és Bordács Rozália<br />
50 éves házasok 1937 február<br />
1. Az elhunyt hozzátartozói<br />
lelki üdvéért állíttatta L. J. és családja, a gyógyulásért hálából Lassú Sándor és neje, anyai nagy<strong>sz</strong>ülei<br />
emlékére Koday Gyula <strong>sz</strong>. <strong>sz</strong>éki tan. és nõvére Vilma, valamint a <strong>sz</strong>lovák Andrej és Maria Kompan<br />
gyermekeikkel és olvashatjuk még a stációkon a <strong>sz</strong>enci neveket, Halács Mihály, Koffler Gyula, Jankó<br />
István, Horváth Erzsébet, Nagy Lá<strong>sz</strong>lóné, valamint özv. Roller Józsefné.<br />
A kere<strong>sz</strong>tút központi kõkere<strong>sz</strong>tje alatt három önálló <strong>sz</strong>obor egé<strong>sz</strong>íti ki a kompozíciót.A homokkõbõl<br />
Polák Margit: A <strong>sz</strong>enci kálvária<br />
55
honismeret<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
faragott, jó minõségû <strong>sz</strong>obrok M. Harašta nagy<strong>sz</strong>ombati <strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong>mûvé<strong>sz</strong> alkotásai 1934-bõl.<br />
A <strong>sz</strong>enci Kálváriát megalkotó Rigele Alajos pozsonyi <strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong> mûvé<strong>sz</strong> munkásságát Lehel Zsolt<br />
tárta fel 1977-ben kiadott monográfiájában. A Mûemlékvédõk Or<strong>sz</strong>ágos Szövetsége 2006-ban a pozsonyi<br />
várban rendezett kiállításán a <strong>sz</strong>enci kálváriát a legeredetibb alkotásként méltatta.<br />
56<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
honismeret<br />
Az ásványrárói kálvária<br />
Ásványráró nevét sokan az 1954-es nagy árvíz kapcsán jegyezték meg, s a település hos<strong>sz</strong>sú év<strong>sz</strong>ázadokig a <strong>sz</strong>e<strong>sz</strong>élyes<br />
folyótól függött. A falu a Szigetköz <strong>sz</strong>ívében található, Gyõrtõl mért távolsága 20 km, Mosonmagyaróvártól<br />
22 kilométerre fek<strong>sz</strong>ik. 1936-ban egyesítették Rárót és Ásványt, azóta Ásványráró a falu neve. A nyelvé<strong>sz</strong>ek <strong>sz</strong>erint az<br />
Ásvány helynév mesterséges árok, ásott tó, kút jelentésû; a Ráró sólyomféle ragadozó madár, kerecsen jelentésû és<br />
való<strong>sz</strong>ínûleg <strong>sz</strong>emélynévbõl vagy erdõnévbõl átvéve változott helynévvé.Ásvány és Ráró mindig Gyõr vármegyéhez<br />
tartozott, s jelenleg is a Gyõr <strong>sz</strong>ékhelyû Gyõr-Moson-Sopron megye ré<strong>sz</strong>e.<br />
A kálváriát 1738-ban emeltette Apponyi Zoltán, az akkor még önálló Ráró birtokosa. A mûvé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>ek <strong>sz</strong>erint<br />
való<strong>sz</strong>ínûleg az akkor a gyõri Kármelita templomot építõ Wittwer Márton alkotása. Erre utal a centrális elrendezés<br />
és az o<strong>sz</strong>lopfõk megformálása. További érdekesség, hogy a kálvária egy fekete nyár tövében áll. A fekete nyár<br />
a térség jellegzetes õshonos faja volt, mára alig maradt néhány. A <strong>sz</strong>áz évesre becsült fa törzsének kerülete 520 cm.<br />
A kutatók az építmény centrális <strong>sz</strong>erkezete és az o<strong>sz</strong>lopfõk megformálása alapján az akkoriban a gyõri karmeliták<br />
templomát építõ Wittwer Márton munkájának vélik. Minden „meghárom<strong>sz</strong>orozódik” a kálvárián: az ovális mellvéden<br />
három karcsú, kockafejezetû o<strong>sz</strong>lop áll. Ezek tartják a háromoldalú boltozatot: alatta három kere<strong>sz</strong>t látható,<br />
melyek közül a két <strong>sz</strong>élsõ a középsõ felé fordul. A mûemlék a Szentháromság gondolatát hordozza. Az o<strong>sz</strong>lopfõk<br />
felett <strong>sz</strong>árnyakkal övezett angyalfejek dí<strong>sz</strong>ítik a homlokzatot. A tetõ csúcsán kovácsoltvas kere<strong>sz</strong>t dí<strong>sz</strong>eleg, a tetõzet<br />
vörös zsindely.<br />
A kálváriát 2006-ban újították fel.<br />
Az ásványrárói kálvária<br />
57
arangoló<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
1848-AS EMLÉKHELYEK A HATÁR KÉT OLDALÁN<br />
Görföl Jenõ<br />
Emlékezõ barangolás Pereden és Zsigárdon<br />
„Illõ lenne, ha az 1849 dik évi Junius hó 16. 20 és 21-én Pered Községben és<br />
környékén vívott ütközetekben vitézül elesett honvéd bajtársainknak megdicsõülésére<br />
méltó emlék emeltessék… Úgy hi<strong>sz</strong>em csak <strong>sz</strong>ent kötelességet teljesítend,<br />
ha a hõs halállal a <strong>sz</strong>abadságért elvérzett 2500 bajtársunkat /ha nem több/ méltónak<br />
tartandja a nemes gyûlés arra, hogy emlékük a csata <strong>sz</strong>ínhelyén megörökítessék.”<br />
A fenti ré<strong>sz</strong>let Ürge Alajos peredi jegyzõ, a csaták idején zsigárdi honvéd<br />
levelébõl való, melyet Beck Antalhoz, a Pozsony Megyei Honvédegylet alelnökéhez<br />
intézett. Az eredmény nem maradt el. A honvédegylet gyûjtést<br />
indított. Felhívásában egyebek<br />
mellett ezt írja: „…ha meggondoljuk, hogy honvédcsaspataink<br />
legfellebb 17 ezerbõl állottak, s tekintjük a Szeredtõl, Pereden,<br />
Zsigárdon, Királyréven, Farkasd, Negyed s Nyárasdon kere<strong>sz</strong>tül<br />
egé<strong>sz</strong> A<strong>sz</strong>ódig nyúló lánczvonalat, melyen vitéz seregünknek<br />
30 ezernyi o<strong>sz</strong>trák s oro<strong>sz</strong> haderõ ellen küzdenie kellett, ha figyelembe<br />
ves<strong>sz</strong>ük azon lelkesültséget, önfeláldozást, s azon hõsies<br />
kitartást mellyel ifjú honvédeink e három nehéz napon által<br />
harcoltak, s megemlékezünk arról, hogy e csatákban 3000<br />
honvéd találá kora sírját … ezennel felkérünk minden hazafit s<br />
minden honleányt, hogy e nemes vállalat kivitelében az egyletet<br />
a mennyire lehet támogatni <strong>sz</strong>íveskedjék.”<br />
Az emléko<strong>sz</strong>lopot két évvel a gyûjtés kezdete után, 1869-<br />
ben avatták fel. Március 15-én azóta itt ti<strong>sz</strong>telegnek a környék<br />
lakosai is a negyvennyolcas hõsök emléke elõtt. A hõsök<br />
emlékmûve elõtt, melyet a Peredre Deáki felõl érkezõ a<br />
falu elején jobbra, a temetõvel <strong>sz</strong>emben talál. Magas obeli<strong>sz</strong>k<br />
még magasabb fák tövében. Rajta a felirat: 1849. Jún.<br />
20-21. Magyaror<strong>sz</strong>ág <strong>sz</strong>abadságáért vívott csata emlékére.<br />
Pered, ‘48-as emlékmû<br />
Emelte a Pozsony-mnegyei Honvédegylet 1869.<br />
Szemben, mit írtam már, a temetõ. Ahol a korabeli leírások<br />
<strong>sz</strong>erint rengeteg halott katona lett eltemetve. Sekély gödröt<br />
ástak, abba temették, a járvány ellen pedig més<strong>sz</strong>el öntötték le a testeket. Egyes források <strong>sz</strong>erint<br />
még napokkal késõbb is mozgott a föld a tetemek felett. Kezemben Bukov<strong>sz</strong>ky Lá<strong>sz</strong>ló tanulmányával,<br />
amelyben a környékbeli, így a besorozott peredi honvédek nevét is közli, a vakvéletlenben bízva<br />
egykori honvédek sírját keressük a temetõben. Leginkább az hihetetlen <strong>sz</strong>ámomra, hogy a megjelent<br />
publikációk nem említik Ürge Alajos sírját. Amelyet, ha itt van eltemetve, biztosan gondoznak a<br />
perediek, hi<strong>sz</strong>en a negyvennyolcas honvéd késõbb Pered község jegyzõje lett, s mint ilyen, kezdemé-<br />
58<br />
Görföl Jenõ: Emlékezõ kalandozás Pereden és Zsigárdon
<strong>sz</strong>él-járás<br />
barangoló<br />
Ürge Alajos sírja<br />
nyezõje és mozgatója volt az emlékmû-állításnak. Az esõs, sárdaga<strong>sz</strong>tós<br />
temetõjárásnak végül meglett a jutalma: Z. pu<strong>sz</strong>ta kézzel<br />
töröl át egy mohos-nyálkás kõlapot, melyen így olvashatóvá válik<br />
a név: Ürge Alajos. Alacsony, obeli<strong>sz</strong>k<strong>sz</strong>erû kõ, tetején vaskere<strong>sz</strong>ttel.<br />
Gondozottnak, de elhanyagoltanak sem mondható a hant. Minden<strong>sz</strong>entekre<br />
még krizaténumot is ültetett rá valaki. A lassan olvashatóvá<br />
váló feliratból nem derül az ott nyugvónak sem honvéd,<br />
sem honvédegyleti múltja. Családi sírbolt / Ürge Alajos /<strong>sz</strong>ül.<br />
1826. Nov. 21. /+ 1882. Oct5. 5. / Ürge Lá<strong>sz</strong>ló /Szül. 1885. <strong>sz</strong>ept 12.<br />
/ + 1879. Szept. 127. /Ürge Amália/Szül. 1859. Dec, 26./+ 1879.<br />
Aug. 18/ Ö. V. F. N. / Még néhány, a <strong>sz</strong>ületési adatai alapján a<br />
<strong>sz</strong>abadságharccal ös<strong>sz</strong>efüggésbe hozható nevet, illetve sírt lefotózunk,<br />
azután irány polgármesteri hivatal, ahol Borsányi Gyula vár<br />
bennünket.<br />
•<br />
Pereden termé<strong>sz</strong>etesen él a csata emléke. Az iskolások rend<strong>sz</strong>eresen<br />
megemlékeznek róla, március tizenötödikén pedig<br />
minden évben méltó ünnepség van az emlékmûnél, ahol nem csak<br />
a helyiek, de a környékbeliek is leróják kegyeletüket. A templom<br />
Zsigárd, ‘48-as emlékmû<br />
falába bepítettek egy negyvennyolcas ágyúgolyót, a régi plebánia épületében is volt, de azt már<br />
átépítették, most nem tudni hol lehet. A csatát többek között Novák Veronika is ismerteti a község<br />
történetérõl kiadott füzetkében, de a Pered környéki<br />
csatákkal behatóan foglalkozik Lelovics Tihamér könyve is.<br />
Termé<strong>sz</strong>etesen a falu felújítja Ürge Alajos sírját, táblát is<br />
helyeznek el rajta, amely az egyk ori jegyz õnek a honvédemlék<br />
felállítása körül vállalt áldozatos tevékenységére<br />
utal majd, mondja a polgármester. Csak küldjük a rövid<br />
<strong>sz</strong>öveget. Megígértük, hogy küldjük. Valami ily esmi re<br />
gondolunk: Ürge Alajos, egykori negyvennyolcas honvéd,<br />
falunk jegyzõje, a peredi csata eml ékmûvének kezdeményezõje.<br />
•<br />
Az emlékmû Zsigárdon is <strong>sz</strong>óba kerül. - Annak is itt kellett<br />
volna felépülnie, hi<strong>sz</strong>en az Ürge is zsigárdi volt, csak<br />
Pereden lett jegyzõ. De hát a mi zsigárdi öregjeink… Baranyai<br />
Alajos, a jelenlegi zsigárdi bíró, akarom mondani polgármester,<br />
valami fémbõl ké<strong>sz</strong>ült fejfedõt emleget jellemzésükre.<br />
Azután elmosolyodik. Hagyjuk, mondja. Vele mosolyognak<br />
a községháza irodájában az a<strong>sz</strong>tal körül ülõ, kiteregetett<br />
kata<strong>sz</strong>teri térképek fölé görnyedõ társaság további<br />
tagjai is. Negyvennyolc emléke itt nagyon eleven. Táplálják<br />
is az emlékezetet a zsigárdiak. Minden évben emlékeznek:<br />
március 15-én a katolikus, október 6-án a református templomban.<br />
Emlékezik a falu, az iskola, a <strong>sz</strong>ervezetek. Amíg kõbõl ké<strong>sz</strong>ült emlékmûve nem volt a falunak,<br />
addig a helybéli fafaragó, Katona Lá<strong>sz</strong>ló által ké<strong>sz</strong>ített kopjafánál rótták le a kegyeletüket. A<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
59
arangoló<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
kopjafa még megvan, eredeti helyérõl - egy parkból- áthelyezték, a községháza elõtt áll.<br />
(A temetõt járva sajnos egy másik kopjafánál is fejet kellett hajtanunk. A tragikus hirtelenséggel<br />
fiatalon elhunyt fafaragójénál.) A másik, a kõbõl faragott emlékmûvön a jelen, a sas legyõzi a múltat<br />
– a sárkányt. Alkotója a cseh <strong>sz</strong>ármazású Cenek Ziacek.<br />
A már említett társaság tagjai tudnak valami oro<strong>sz</strong> ti<strong>sz</strong>trõl, akit egy magyar hu<strong>sz</strong>ár vágott le. A<br />
mu<strong>sz</strong>ka feje lehullott a testérõl. Miközben a hu<strong>sz</strong>ár tovavágtatott a lovával, odakiáltott társainak:<br />
Ezt nézzétek át , biztosan sok pénz van nála. Egy másik változat <strong>sz</strong>erint a ti<strong>sz</strong>t az egyik töltésen<br />
feküdt, és tényleg sok pénzt találtak nála. Tudni vélik azt is, hogy melyik ház épült belõle késõbb.<br />
Névhez kötni per<strong>sz</strong>e nem lehet… Tudnak egy füzet létezésérõl is, amelyben a csata történéseit is<br />
leírták. Azt meg mindenki tudja Zsigárdon ma is, hogy a katolikus templom környéke – ott ni, mutatják,<br />
az iroda ablakából éppen oda látunk - tele volt halottakkal. Az is tény, hogy harminckilencben,<br />
amikor a református templom kertjében a hõsi emékmûvet állították, a már emlegetett oro<strong>sz</strong> ti<strong>sz</strong>tnek<br />
addig a templomkertben nyugalomra helyezett fejét és egy másik mu<strong>sz</strong>ka katona még meglévõ<br />
csontjait az emlékmû talapzatában helyezték el. Még él aki a ládába helyezett csontokat az emlékmû<br />
alá rakta. Két telefon, és megyünk is a falu végére, Ambrúzs, <strong>sz</strong>ületett Szuh Ilona nénihez.<br />
Elõtte azonban megállunk Mé<strong>sz</strong>árosné Pék Ilonánál,<br />
A zsigárdi hõsi emlékmû<br />
aki a Csemadokból régi ismerõsünk. A falu krónikása, a<br />
népi hagyományok kutatója, kulturális csoportok vezetõje,<br />
a régi <strong>sz</strong>okások <strong>sz</strong>ínpadra állítója. Kávéval s vagy<br />
három kötetre való kézirattal vár. Köztük van a nevezetes<br />
napló egy oldalának fénymásolata és kézzel lejegyzett<br />
további lapok. Nagy<strong>sz</strong>üleitõl hallotta, hogy a csaták<br />
rengeteg halottját helyben és Komáromban temették el.<br />
Helyben, ahol a református temetõ végében most nyárfák<br />
nõnek – és ahová sajnos jelenleg a <strong>sz</strong>emetet rakják a<br />
temetõlátogatók - a közlegényeket hantolták el. A ti<strong>sz</strong>teket<br />
pedig <strong>sz</strong>ekéren Komáromba <strong>sz</strong>állították.<br />
Beleolvasunk a naplóba is (hogy hitelesebb legyen,<br />
nem is javítunk az eredeti íráson semmit):<br />
„Vót Zsigárd az elsõ ütközet június 16-án. A második<br />
20-án és 21-én a harmadik olyan volt amilyen mióta a<br />
helységtûl mind elmentek a lakosok Sókra és Szelõcére. 49-<br />
en megmaradtak emitt-amott. Én is idehaza maradtam, de<br />
vétettem két borjút vittem át a zsigárdi erdõig, mikor vis<strong>sz</strong>a<br />
jöttem a házunkhoz nem jöhettem. Az <strong>sz</strong>örnyû volt. A sok<br />
katonaság miatt Katona Ferenc bátyám uram házánál voltunk.<br />
Itt azután gyüttek még többen. A mi utcánkban egy ember se maradt. Ekkor halt meg édesatyánk,<br />
Sók helységben június 28-én, mert ezeknek is el kölött menni.<br />
Igen nagy <strong>sz</strong>ükséget kellett <strong>sz</strong>envednünk, mert mindentül megfo<strong>sz</strong>tattunk a csa tában harcoló<br />
katonaságtúl, csak a ruha maradt rajtunk mellyet fölvettünk, meg egy vén ló is megmaradt, az nem kellett<br />
senkinek, mert már 30 éves volt, de a többit mind elvitték… Ketten dolgoztunk idehaza, Ambrúzs öcsém,<br />
meg én. Termés bõven volt, de kevés maradt fennálló, mert agyon gyúrta mind az ármádia és mindenféle<br />
<strong>sz</strong>ekerek kere<strong>sz</strong>tül–kúcsú mentek minden felé. A búza és mezõ úgy le volt gyúrva, hogy alig tudtuk leka<strong>sz</strong>álni,<br />
mert háromféle ármádia ment kere<strong>sz</strong>tül rajta. Elõ<strong>sz</strong>ör itt volt a német ármádia a Fösõ gyepön,<br />
aztán gyütt a magyar tábor aztán meg a mu<strong>sz</strong>ka. Ezek mind itt ütköztek meg rémí<strong>sz</strong>tõ vót hát itt lenni.<br />
60<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
barangoló<br />
Ezután élemünk semmi sem volt éhséget kellett <strong>sz</strong>envedni. Az Isten megsegített, hogy dolgaink által, hogy<br />
<strong>sz</strong>énát, hordtunk Pozsonyba mink is. Ami volt mind elárultuk és a pénzen vettünk Farkasdon az Ürge<br />
Tamástól újra. Ezeken kenyér és nyereség volt. Így vettünk<br />
egy lovat és egy <strong>sz</strong>étlõtt kocsit hagytak itt a katonák azt újítottuk<br />
fel. ”<br />
•<br />
Még egy népmesébe is bele<strong>sz</strong>õtték a negyvennyolcas<br />
eseményeket. Elmondani nem akarom, csak röviden idézem<br />
fel, Ilona néni elmondása alapán. Egy fiatal magyar<br />
hu<strong>sz</strong>ár a csatában megsebesült és lováról leesve menekült,<br />
majd e<strong>sz</strong>méletét ve<strong>sz</strong>tette. Amikor magához tért bódító rózsaillatot<br />
érzett /vagy attól tért magához/. É<strong>sz</strong>revette, hogy a<br />
temetõben van, s az illat az egyik sírhalmon növõ rózsabokortól<br />
<strong>sz</strong>ármazik. Le<strong>sz</strong>akított egy rózsát s magával vitte. Menekült.<br />
Meghalt öregapja halá<strong>sz</strong>kunyhójában húzta meg<br />
magát. A rózsát vízbe tette. Halá<strong>sz</strong>ott, a kifogott hallal élt.<br />
Egy<strong>sz</strong>er, amikor hazajött a halá<strong>sz</strong>atból, é<strong>sz</strong>revette, hogy valaki<br />
rendet rakott a kunyhójában. Nem tudta mire vélni a<br />
dolgot, mert nem talált és nem látott ott senkit. Legközelebb<br />
ugyanígy történt. Ekkor elhatározta, hogy kilesi a titokzatos<br />
látogatót. Kiment a házból, de az ablakban lesben állt. Látja<br />
egy<strong>sz</strong>er, hogy a rózsa kiugrik a vízbõl, bukfencet vet s egy gyönyörû<br />
<strong>sz</strong>ép leánnyá változik. Belép, s kérdi mit keres ott, kicsoda<br />
õ tulajdonképpen. A lány pedig azt vála<strong>sz</strong>olja: ha akarom<br />
rózsa vagyok, ha akarom <strong>sz</strong>ép lány vagyok. A végén,<br />
ahogy <strong>sz</strong>okás, és illik, egymáséi le<strong>sz</strong>nek. Ennyi a mese. Amelynek végeztével indulunk is arra a portára,<br />
ahol az oro<strong>sz</strong> katonák csontjait az emlékmû talapzatába elhelyezõ egykori lány, ma Ambrúzsné Szuh<br />
Ilonka néni lakik. Szerencsénk van, kint be<strong>sz</strong>élgetnek éppen. Kérdésünkre, hogyan emlék<strong>sz</strong>ik az esetre,<br />
az eddig hallottakon túl már nem sok újat tud mondani. Édesapja egyházfi volt a teplomban, tehát ott<br />
dolgozott akkor is, amikor az emlékmûvet építették. A zsigárdiak elhatározták, hogy az emlékmû<br />
alatt helyezik el a kiásott csontokat, csakhogy megfeledkeztek róluk. Már a nehéz fedõlapot, az emlékmû<br />
talapzatát is a helyére tették, amikor é<strong>sz</strong>be kaptak, hogy a láda kintmaradt. Hogyan tegyék<br />
oda Gerendákkal megemelték a fedõlapot, s mivel õ volt a legkisebb és befért a nyíláson, õt küldték<br />
le. Félt, azt sem tudja, hogyan ment le, nemhogy miként került fel. De a láda a csontokkal a helyére<br />
került s ott van ma is. Ja, s hogy az Istenért le ne fényképezzük. Megigértük , de nem teljesítjük.<br />
•<br />
Ambrúzsné Szuh Ilona<br />
Jó sorsom, meg a csornai polgármesteri hivatal kedves hölgyei egy napfényes februári napon a<br />
csornai könyvtárba vezéreltek, ahol megismerkedtem a könyvtár munkatársával, Kovács Tamással. Õ<br />
egyben a Kmety György Társaság vezetõje, a csornai csata, meg a negyvennyolcas csornai történések<br />
igazi ismerõje. Lustaságom /mondjuk inkább, hogy az illem/ úgy kívánta, hogy a cikk Csornára vonatkozó<br />
ré<strong>sz</strong>ét már ne én írjam, hi<strong>sz</strong>en sokkal <strong>sz</strong>akavatottabb emberre akadtam. Amit <strong>sz</strong>ívesen vállalt is,<br />
nekem tehát csak a fotókat kellett elké<strong>sz</strong>ítenem útbaigazítása nyomán. Abban azonban megegyeztünk,<br />
hogy az egyik – más vidéken eltemetett -csornai hõs sírjának gondozására még vis<strong>sz</strong>atérünk.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
61
arangoló<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Aki nem más, mint Mikovényi Károly, akinek lábát lõtték<br />
el a csornai ütközetben, úgy hogy amputálni kellett.<br />
Sírjára az egyi k temetõjárás alkalmából leltem rá<br />
Trencsénben. Hõsiességére vers is emlékeztet: Szerette<br />
hazáját <strong>sz</strong>ívvel, <strong>sz</strong>óval, tettel, /Védte <strong>sz</strong>abadságát híven<br />
becsülettel./ Áldozott, <strong>sz</strong>envedett, jutalmát nem kérte/ S<br />
nem küzdhetve többé, mankóval beérte.<br />
Én pedig abban reménykedem, hogy Mednyán<strong>sz</strong>ky<br />
Lá<strong>sz</strong>ló beckói sírjához hasonlóan, amelyrõl ha csak teheti<br />
k a <strong>sz</strong>ombathely i boly aisok gondoskodnak,<br />
Mikovényinek is akad rövidesen pátrónusa Magyaror<strong>sz</strong>ágról.<br />
Kovács Tamás<br />
A csornai csata krónikája<br />
Az 1848-49-es <strong>sz</strong>abadságharc sok emlékezetes, hadtörténeti <strong>sz</strong>empontból<br />
is kiemelkedõ ütközete mellett néhány sorban az 1849. június 13-án lezajlott<br />
csornai csata történetét elevenítjük fel.<br />
A Rábaköz <strong>sz</strong>íveként emlegetett, alig több mint tízezres lakosú dunántúli<br />
kisváros a Hanság déli peremén fek<strong>sz</strong>ik. Kiemelkedõ történelmi jelentõséggel<br />
soha nem bírt a település, ám az 1848-49-es <strong>sz</strong>abadságharc során itt vívták<br />
az utolsó gyõzedelmes csaták egyikét. Az 1849. június 13-án lezajlott csornai<br />
ütközet – jól tudjuk – nem hasonlítható a tava<strong>sz</strong>i hadjárat nagy gyõzelmeihez,<br />
de az itt élõ emberek <strong>sz</strong>ámára nem csupán hadtörténeti eseményt jelentett,<br />
hanem a <strong>sz</strong>ülõföld üzenetét, a haza<strong>sz</strong>eretet lelkesítõ példáját is. Ezért<br />
õrizte Csorna lakossága ennek a napnak az emlékét, emelt emlékmûvet már<br />
1861-ben, az elnyomás éveiben, s ünnepli a mai napig évrõl évre hõs fiainak gyõzelmét.<br />
De nézzük, mi is történt valójában 1849 nyarán<br />
160 évvel ezelõtti, forró nyári tájat képzeljen maga elé, kedves olvasó. Nyári hajnal volt, az alacsony<br />
<strong>sz</strong>almatetõs házak lakói még javában aludtak. Álmuk nem lehetett gondtalan, hi<strong>sz</strong> a férfiak<br />
java távol élt otthonától, családjától, valahol a Dunántúlon katonáskodott Kossuth zá<strong>sz</strong>laja alatt. Az<br />
idehaza maradottak közül sokan betegeskedtek, kolera tizedelte az öregeket és gyermekeket. Ráadásul<br />
nem is oly rég idegen katonaság <strong>sz</strong>állásolta be magát, Wyss o<strong>sz</strong>trák generális lovasai vágtáztak<br />
62<br />
Kovács Tamás: A csornai csata krónikája
<strong>sz</strong>él-járás<br />
barangoló<br />
naphos<strong>sz</strong>at Csorna fõutcáján. Gõgösek és bizalmatlanok voltak az itt lakókkal <strong>sz</strong>emben. Csorna népe<br />
félve meré<strong>sz</strong>kedett ki az utcára, pedig a nyári munka dandárja még várt rá. A derékig érõ, sárguló<br />
búza ka<strong>sz</strong>ára érett, aratásra fordult az idõ.<br />
Ezen a gyönyörû nyári hajnalon a napfény<br />
elsõ sugarai magyar honvédek fegyverén csillant<br />
meg. Gyors, határozott léptû katonák suhantak<br />
elõre a csornai határ búzatábláiban,<br />
majd a <strong>sz</strong>ûk mellékutcákon át nyomultak be a<br />
településre. Nem lát<strong>sz</strong>ott rajtuk a hos<strong>sz</strong>ú menetelés<br />
fáradalma, minden ideg<strong>sz</strong>álukkal a karnyújtásnyira<br />
lévõ ellenséget figyelték. Szívükben<br />
megérlelõdött az el<strong>sz</strong>ántság, iz maikban<br />
mozdulataikban ott fe<strong>sz</strong>ült a közeli élet-halál<br />
viadal bizonyossága, a gyõzelem reménye. Az<br />
egé<strong>sz</strong> éjjel tartó menetelés sem o<strong>sz</strong>latta éberségüket,<br />
a legapróbb ré<strong>sz</strong>letekig végiggondolták<br />
a közelgõ csata várható lefolyását. Tudták, hogy<br />
<strong>sz</strong>ámíthatnak egymásra, sõt csak egymásra <strong>sz</strong>ámíthatnak.<br />
Nagy próbákon, férfias viadalokon<br />
edzõttek bajtársakká: Isa<strong>sz</strong>egen, Budán, s néhányan<br />
még az o<strong>sz</strong>trák hadseregben. De mire<br />
gondolhatott Kmety, a daliás katona; Parndorf,<br />
A csornai csatában (1849. június 13.)<br />
elesett névtelen hősök emlékműve<br />
hősök emlékköve<br />
Isa<strong>sz</strong>eg és Buda kitüntetett hõse, a maroknyi<br />
magyar csapat vezére. Talán arra gondolt, hogy<br />
még nincs ve<strong>sz</strong>ve minden, várható gyõzelmével<br />
még példát mutathat a csüggedõknek. Gondos<br />
és pontos hadi tervezésének alapja a gyors és<br />
meglepetés<strong>sz</strong>erû támadás, amellyel meglepheti<br />
ellenfelét. Katonái is tudták ezt, mikor ne<strong>sz</strong>telenül suhantak végig a rábaközi település utcáin;<br />
tudták, hogy a reggeli homályba burkolózó kis para<strong>sz</strong>tházakban öregek, gyenge as<strong>sz</strong>onyok és kisgyermekek<br />
al<strong>sz</strong>anak. Értük kell gyorsan és okosan cselekedni. Kmety és katonái voltak hát e hajnal érkezõi.<br />
Gyorsan és váratlanul csaptak le elbizakodott ellenfeleikre, a meglepetés erejével kény<strong>sz</strong>erítették<br />
rájuk harci akaratukat.<br />
Az 1849 nyári hadjárat története nem bõvelkedik magyar sikerekben. A több mint két<strong>sz</strong>eres túlerõben<br />
lévõ o<strong>sz</strong>ták és oro<strong>sz</strong> csapatokkal <strong>sz</strong>emben a magyar hadseregnek ritkán volt esélye a sikerre.<br />
Pedig ez a hadsereg erre az idõ<strong>sz</strong>akra vált igazán komoly fegyveres erõvé. Míg a téli hadjárat során<br />
gyakorta elõfordult, hogy a csá<strong>sz</strong>ári csapatok náhány óra leforgása alatt kergettek <strong>sz</strong>ét többezres<br />
magyar seregeket, addig a tava<strong>sz</strong>i és nyári hadjárat során már bebizonyosodott a magyar honvédség<br />
egyenrangú ellenfele a harcedzett o<strong>sz</strong>trák ármádiának. Ennek egyik leg<strong>sz</strong>ebb példája volt az 1849.<br />
június 13-án lezajlott csornai ütközet.<br />
A <strong>sz</strong>abadságharc lefolyását elemzõ hadtörténeti munkák megállapítják, hogy a magyar hadvezetés<br />
hibát követett el, amikor a sikeres tava<strong>sz</strong>i hadjárat gyõztes csatái után nem vette üldözõbe a katonai<br />
és erkölcsi <strong>sz</strong>empontból egyaránt megroppant o<strong>sz</strong>trák haderõt, s támadó hadmûvelet helyett Buda<br />
ostromába fogott. Ez idõt adott a bécsi udvar <strong>sz</strong>ámára, hogy <strong>sz</strong>övetségest keressen és találjon I. Miklós<br />
oro<strong>sz</strong> cár <strong>sz</strong>emélyében. 1849 nyarára világossá vált, hogy a magyar <strong>sz</strong>abadságharc politikailag és<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
63
arangoló<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
64<br />
katonailag kedvezõtlenebb helyzetbe került: Kossuth 173 ezer katonájával 370 ezer fõnyi, kétoldalról<br />
támadó ellenség állt <strong>sz</strong>emben. Görgey Artúr fõparancsnok haditerve alapján a magyar haderõ június<br />
elsõ felében a Vág és Rába vonalát foglalta el, hogy erejét egyesítve döntõ csapást mérjen az o<strong>sz</strong>trák<br />
fõerõre, mielõtt még az oro<strong>sz</strong> segítség megérkezik.<br />
Az o<strong>sz</strong>trák csapatokkal <strong>sz</strong>emben a magyar sereg bal<strong>sz</strong>árnyán Kmety György önálló (15.) hado<strong>sz</strong>tálya<br />
(5700 ember, 17 ágyú) állott. Kmety taktikai megbízatása <strong>sz</strong>erint <strong>sz</strong>ínlelt, portyázó támadásokkal<br />
terelte el a figyelmet a Duna bal partján<br />
ké<strong>sz</strong>ülõ támadásról. Közvetlen feladata<br />
volt az új haderõ bal<strong>sz</strong>árnyaként a Rába<br />
folyó minden átkelõ pontját ellenõrzés<br />
alatt tartani, a marcaltõi hidat kivéve valamennyi<br />
hidat lerombolni, s minden átkelési<br />
kísérletet megakadályozni, ezáltal a<br />
a Sárvár-Ve<strong>sz</strong>prém-Székesfehérvárra vezetõ<br />
utat védelmezni. Haynau, az o<strong>sz</strong>trák<br />
fõparancsnok, csapatait a Duna jobb partjára<br />
ös<strong>sz</strong>pontosította, amelynek keretében<br />
Wyss tábornok dandára a Kapuvár-Sopron<br />
útvonal biztosítását látta el. A Wyss<br />
dandár június 8-án <strong>sz</strong>állta meg Csornát,<br />
hogy a Rába menti magyar hadmozdulatokat<br />
figyelemmel kövesse. Az o<strong>sz</strong>trák<br />
katonák Egyeden át egé<strong>sz</strong>en Marcaltõig<br />
portyáztak. A Kmety hado<strong>sz</strong>tály, miután<br />
harcokban megfogyatkozott lét<strong>sz</strong>ámát feltöltötték,<br />
184 9. június 11 -én érkezett<br />
Ve<strong>sz</strong>prémbe. Klapka György tábornok június<br />
12-én értesült Wyss mozgolódásáról,<br />
s nyomban értesítette Kmetyt, azzal a megjegyzéssel,<br />
hogy az idõpont alkalmas lenne<br />
Wyss megtámadására. Mikor Km ety<br />
megkapta a levelet, már elhatározta magát<br />
a támadásra, hi<strong>sz</strong> portyázó honvédjei<br />
<strong>sz</strong>erencsés véletlen folytán Kóny térségében<br />
elfogták báró Zesner ezredest, akinél<br />
megtalálták a Wyss dandár mozgását jelzõ<br />
térképet. Kmety azonnal cselekedett,<br />
június 12-én Pápára menetelt, majd gyors<br />
menetben Csorna fele vette az irányt.<br />
Marcaltõn, báró Üzhtritz ezredes birtokán kis pihenõ és élelem vétel után Malomsoknál átkeltek a<br />
Rábán, s éjfélre már Szilsárkányba ért a csapat. Itt Kmety a hado<strong>sz</strong>tályt kétfelé o<strong>sz</strong>totta: Üzhtritz<br />
ezredest a mozgékonyabb dandárral elõre küldte, hogy tegyenek kerülõt Farád felé, s nyugati oldalról<br />
közelítsék Csornát, elvágva ezzel az utat Kapuvár irányába, míg a nehezebben mozgó dandár<br />
Kmetyvel az élen délkelet felõl közelítette Csornát.<br />
A támadásra Kmety jelentése alapján reggel öt órakor került sor, amely nem érte teljesen váratla<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
barangoló<br />
nul a csá<strong>sz</strong>áriakat, de a hevessége és gyorsasága mégis meglepõen hatott. Korabeli vis<strong>sz</strong>aemlékezések<br />
<strong>sz</strong>erint egyórai heves harc után a három oldalról támadó magyar csapatok a piactéren találkoztak<br />
ös<strong>sz</strong>e, s az ellenséget legyõzve a menekülõket a Hanság irányába üldözték. A heves küzdelem mindkét<br />
fél ré<strong>sz</strong>érõl nagy <strong>sz</strong>ámú sebesültet és elesettet követelt. Az ütközetben elesett az o<strong>sz</strong>trák csapatok<br />
vezére Wyss generális, akinek sírja ma is a csornai temetõben található. Az ütközetben a magyar<br />
csapatok komoly teljesítményt nyújtottak. A többórás gyalogmenet után a nyílt terepen rohamozó<br />
honvédek gyakorlatilag három óra lefogrása alatt birtokba vették a községet. Mindez bizonyítja, hogy<br />
a magyar hadvezetés katonailag hibátlanul ké<strong>sz</strong>ítette elõ a támadást. Kmety György pontosan és<br />
gyorsan cselekedett. Az ütközet sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy a Kónyba és Enesére elõretolt<br />
o<strong>sz</strong>trák egységeken hasonló gyorsasággal ütött rajta Zambelly ezredes mozgó különítménye.<br />
De nem elhanyagolható a lakosság aktív közremûködése sem, amelynek bos<strong>sz</strong>újaként a magyar csapatok<br />
Csornáról történõ kivonulását követõen a csá<strong>sz</strong>áriak felgyújtották Bõsárkányt és Csornát.<br />
A csornai csata története máig <strong>sz</strong>ép példája a hazáért és <strong>sz</strong>abadságért vívott harcnak, a csüggedést<br />
nem ismerõ, vakmerõ katonai tettnek, bátorságnak. A csornaiak máig õrzik a csata emlékét. A rend<strong>sz</strong>erváltást<br />
megelõzõen a mai Széchenyi István Általános Iskola úttörõ csapata vette fel a gyõztes<br />
hadvezér, Kmety György nevét. A tábornokról utcát neveztek el, s ugyanebben az utcában emléktáblát<br />
is avattak ti<strong>sz</strong>teletére. A kilencvenes évek közepén felvetõdött az igény egy, a csornai csata, a 48-<br />
as hagyományok emlékét felidézõ és megõrzõ társaság létrehozására. A Kmety György Társaság<br />
1997-ben alakult meg Kálmán Gyula történelem tanár vezetésével. A társaság létrehozásának célja a<br />
névadó parancsnok emlékének megóvása, valamint egy köztéri <strong>sz</strong>obor felállítása volt. Az egyesületi<br />
alap<strong>sz</strong>abályban célként megjelölték a csornai és rábaközi 1848-1849-es emlékhelyek megismertetését,<br />
állaguk megóvását, figyelemmel kísérését, “a helyi és környékbeli ’48-as hagyományok még föllelhetõ<br />
értékeinek” felkutatását, valamint az aktív együttmûködés kiépítését intézményekkel és társadalmi<br />
<strong>sz</strong>ervezetekkel. Termé<strong>sz</strong>etesen, amint az az egyesület jellegébõl is adódik, általánosan elérendõ<br />
céljuknak tekintik a bekapcsolódást a csornai <strong>sz</strong>ellemi - társadalmi életbe, valamint a nemzeti<br />
azonosságtudat erõsítését. Mindezeket emlékülések, elõadások, kiállítások <strong>sz</strong>ervezése révén kívánják<br />
elérni.<br />
A <strong>sz</strong>oborállítás nagy kihívásnak bizonyult, amelynek sikerült megfelelni. Az avatóünnepséget 1999.<br />
június 13-án, a csornai csata 150. évfordulóján tartották meg. A <strong>sz</strong>obrot, mely a világ elsõ köztéri<br />
Kmety György <strong>sz</strong>obra, egé<strong>sz</strong> napos ünnepség keretében adták át, melyen megjelent Ender Arat,<br />
Törökor<strong>sz</strong>ág budapesti nagykövete is.<br />
A június 13-i megemlékezések immár hagyománnyá váltak a városban. Csorna város hivatalos<br />
napjává, ünnepévé emelték a csata emlékét. Az ünnepségek során a város hivatalos <strong>sz</strong>ervei, az ifjúságot<br />
nevelõ-oktató intézmények a tanulókkal együtt emlékeznek meg 1849. június 13-áról.<br />
Kö<strong>sz</strong>önettel tartozunk mindazoknak, akik segítik a helyi hagyományõrzés munkáját, mert his<strong>sz</strong>ük<br />
és valljuk, hogy a történelmünk megismerése, hagyományaink megõrzése és továbbadása, az elõdeink<br />
ti<strong>sz</strong>telete, a hõsök megbecsülése az ami nemzetünket egyben tartja, a felnövekvõ ifjúságot a valós<br />
és emberi értékek oldalára állítja, s Magyaror<strong>sz</strong>ág jövõjét biztosítja.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
65
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Böröndi Lajos<br />
Amíg meg nem álda<strong>sz</strong>, nem engedlek el<br />
(Pálfy Margit harminc éve a pályán)<br />
Margitkának hívom. Néha “finom” célzást te<strong>sz</strong>ek korára, amitõl mindig dühös<br />
le<strong>sz</strong>. Jó vele a télrõl be<strong>sz</strong>élni: gyûlöli a hideget, leg<strong>sz</strong>ívesebben ötven fokra<br />
tekerné a termo<strong>sz</strong>tátot, ha nálunk al<strong>sz</strong>ik. Olyankor még ráadás verseket is mond<br />
az általam kreált vacsora mellé. Szereti a fõztömet, ezzel könnyen le tud kenyerezni.<br />
Az evéssel.<br />
Kompenzálunk. Én nem tudok el<strong>sz</strong>akadni a bûvülettõl, attól, hogy kiáll egy<br />
törékeny nõ a <strong>sz</strong>ínpadra, és Nagy Lá<strong>sz</strong>ló mer lenni, és Márai mer lenni, és<br />
Szécsi Margit mer lenni. Mer Latinovits lenni, és én mer lenni. Szécsi nélkül<br />
nem mondana verset. (- Írd bele a cikkbe! - követeli a telefonban. Szécsi a<br />
legnagyobbak közül való!)<br />
Nézem a fotót, Nagy Lá<strong>sz</strong>ló mellett Elíz, aki per<strong>sz</strong>e Margit, mert nem <strong>sz</strong>erette<br />
Elízt, s <strong>sz</strong>erelmünk Nagy Lá<strong>sz</strong>ló okos homloka fénylik felém is, és mint amikor kinyitnak egy ajtót,<br />
s hallom is már a verseket. Elõ<strong>sz</strong>ör Nagy Lá<strong>sz</strong>ló hangján, aztán Margitka hangján.<br />
Néha modorosnak gondoltam, pedig csak õ volt, merte mondani amit nem lehetett elhallgatni. Vagy<br />
a vers mondta õt Tulajdonképpen mellékes. Mint<br />
ahogyan az is, hogy lassan vele hal ki egy mûfaj, a<br />
ti<strong>sz</strong>tességes versmondás, a pódiummûvé<strong>sz</strong>et. Hi<strong>sz</strong><br />
elhullott (elcsámpázott) az a kor is, amikor azt<br />
hittük, hogy van értelme a versmondásnak. Amikor<br />
még volt remény emberi életre. Amikor a vers<br />
az élettel is tudott azonos lenni.<br />
Versmondói ars poeticáját leginkább Bartók<br />
Béla mondatai fejezik ki: “Meg kell rázni, bele kell<br />
a mûalkotással nyúlni az agyba, az idegekbe, és így<br />
élményt kelteni; mely a múló lírizmusnál, futó kellemességnél<br />
maradandóbb hatású, s így lelket jobban<br />
formáló.” Akkor és ott a pódiumon sûrûn<br />
megnyilvánulni, az est hangulatába bevonva a<br />
közönséget. Valaki a Kondor-pódiumjáték után<br />
megjegyezte: “Korbácsot éreztem a hátamon, úgy<br />
mondta Kondort.”<br />
Így mondja: “A versmondásban vezetõm Szécsi<br />
Margit volt. A legfõbb ve rsmondói példaké p:<br />
Latinovits Zoltán. Lemezeit hallgatva, írásait olvasva a versmondásról – ö<strong>sz</strong>tönzõim, tanítóim. Olyan örökség,<br />
amit – érzem, tudom! – követnem kell. Hivatásomban a latinovitsi példa: a megközelíthetetlen, a lehetetlen,<br />
de mégis: mu<strong>sz</strong>áj. Mert, Nagy Lá<strong>sz</strong>lóval <strong>sz</strong>ólva: ‘Mu<strong>sz</strong>áj dicsõnek lenni, nincs kegyelem.’ A mércét a<br />
legmagasabbra kell helyezni, másképpen nem érdemes ezt a hivatást folytatni.”<br />
Pálfy nem követi a tömegízlést. “Van mûvé<strong>sz</strong>, aki a tömegeknek alkot, és van, aki Istennek. Ez utóbbit<br />
66<br />
Böröndi Lajos: Pálfy Margit 30 éve a pályán
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
mindenki oly mértékben érti meg, amennyire lelkében felébredt Isten. A fény minden <strong>sz</strong>emnek világít, csakhogy<br />
nem minden <strong>sz</strong>em tûri a fényt.” (Feuchtersleben)<br />
Aztán tovább “Én egyedül járom ezt a nagyon göröngyös utat. A körön kívül állok. Az van meg, aminek<br />
utánajárok, amiért megküzdök. Igyek<strong>sz</strong>em úgy <strong>sz</strong>ervezni-admini<strong>sz</strong>trálni magam, hogy az ne menjen a pódiummunkám<br />
minõségének rovására.<br />
Minden es temmel úgy kell <strong>sz</strong>ólnom,<br />
mintha elõ<strong>sz</strong>ör állnék közönség elõtt.<br />
Nagy bennem a félelem, a felelõsségtudat.<br />
Rettegek egy-egy fellépés elõtt, sikerül-e<br />
a röpülés”<br />
Margitka <strong>sz</strong>ereti közönségét. Szereti<br />
Foglyul ejti, rabságba veti, térdre<br />
kény<strong>sz</strong>eríti. Õ ugyanis gyõzni akar,<br />
S vele a vers ül diadalt. “Aki eljön verset<br />
hallgatni, azt az embert én nagyon<br />
becsülöm és a tehetségem legjavával<br />
akarom <strong>sz</strong>olgálni. Szeretném, ha estjeim<br />
ünnepet jelentenének az emberek<br />
<strong>sz</strong>ámára, mert <strong>sz</strong>eretném õket kiemelni<br />
a hétköznapok kenyérharcaiból és a politika<br />
ridegségébõl. Adni lelki táplálékot,<br />
hogy másnap jobb közérzettel ébredjenek<br />
és kedvvel, lelkierõvel tegyék dolgaikat,<br />
hogy elfeledkezhessünk arról, hogy<br />
mindnyájan a megsemmisülés felé haladunk.<br />
Szeretnék jelet hagyni. Naplóimat<br />
is ezért írom – (immár a hetvenhatodikat),<br />
dokumentálom fellépéseimet:<br />
meghívókat, plakátokat õrzök, leírom,<br />
hogy egy-egy estre hogyan ké<strong>sz</strong>ülök fel,<br />
mi történt a hely<strong>sz</strong>ínen, de példaképeimrõl<br />
(Latinovits, Szécsi Margit, Hu<strong>sz</strong>árik<br />
Zoltán, Kondor, Greta Garbo,<br />
Jancsó Adrienne) és vívódásaimról,<br />
küzdelmeimrõl, egy XX. <strong>sz</strong>ázadi mûvé<strong>sz</strong>nõ<br />
kálváriájáról is vallok.<br />
Nagyon nehéz ‘verssé válni’. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Ilyenkor Lili Palmer <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>nõ mondatai<br />
segítenek: ‘Egy a fontos, az, hogy mennyire kitartó. Felrémlik elõttem a bibliai Jákob képe. Egy <strong>sz</strong>ép napon<br />
megjelenik neki az angyal, majd ott akarta hagyni. Jákob azonban nem engedte, belekapa<strong>sz</strong>kodott az angyalruha<br />
mennyei redõibe, és így kiáltott: – Amíg meg nem álda<strong>sz</strong>, nem engedlek el.’<br />
Nem könnyû Margitkával lenni, de nélküle meg nem igazán lehet. Az a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong> õ, aki belehal az<br />
elõadásba. Az igazi <strong>sz</strong>ó nem is ez: beledöglik. Aki érti a magyar nyelvet, az tudja a különbséget is.<br />
Szeretem Pálfy Margitot, amikor verset mond. A bennem lévõ igazi embert mondja olyankor. Pucérra<br />
- csontra - vetkõztetve. Ezért is olyan nehéz vele.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
67
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Ne<strong>sz</strong>méri Sándor<br />
Kettõs évforduló a Kassai Thália Színházban<br />
“Hogy milyen hatalmas kulturtényezõ és emellett legnemesebben <strong>sz</strong>órakoztató<br />
intézmény a <strong>sz</strong>ínház, azt nem kell bizonyítani. A <strong>sz</strong>ínmûvé<strong>sz</strong>et ott ver gyökeret, ott<br />
fejlõdik és virágzik, ahol megtalálja a maga talaját. Õs Kassa városa ilyen talaj<br />
volt és mint egy or<strong>sz</strong>ágré<strong>sz</strong> kulturcentruma, a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>etet ápolni és pártfogolni<br />
Abauj-vármegyével karöltve mindenkor kötelességének ismerte.” Benczúr Vilmos<br />
ír így Kassai Játék<strong>sz</strong>ín címû könyvének elõ<strong>sz</strong>avában 1924-ben. A könyv a<br />
kassai magyar <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás elsõ <strong>sz</strong>áz évének történelmét tekinti át a teljesség<br />
igénye nélkül, mégis megtudható belõle, hogy “õs Kassa” városában az elsõ<br />
kõ<strong>sz</strong>ínház “már 1789. év novemberében minden különösebb ünnepség nélkül<br />
megnyilott”, az elsõ magyar nyelvû elõadás pedig 1816-ban volt, a Pestrõl 1815-<br />
ben Miskolcra költözött társulat mutatkozott be a városba, amely aztán át is<br />
költözött Kassára, és “1818. november 3-án kezdetét vette a magyar <strong>sz</strong>ini évad, amely 1819. márczius végéig<br />
tartott”.<br />
A mai kassai magyar <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás kettõs jubileumhoz érkezett az idén, de egyik sem kötõdik a Benczúr<br />
Vilmos által felsorolt fontos mérföldkövekhez. A Kelet-<strong>sz</strong>lovákiai város magyarjai a Kassai Thália Színház<br />
megalakulásának 40. évfordulójára emlékeznek, s ebbõl következõen a negyvenedik <strong>sz</strong>ínházi évadot<br />
ünneplik. Ebbõl az alkalomból be<strong>sz</strong>élgettünk a <strong>sz</strong>ínház múltjáról és jelenérõl — a teljesség igénye<br />
nélkül — a társulat igazgatójával, Kolár Péterrel.<br />
- Milyen megfontolások vezérelték a <strong>sz</strong>ínház vezetõit a jubileumi évad dramaturgiai tervének ös<strong>sz</strong>eállításakor,<br />
s milyen meglepetés vár a Thália Színház alkalmazottaira, nézõire, a <strong>sz</strong>lovákiai magyar <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás<br />
<strong>sz</strong>erelmeseire a megalakulás évfordulója alkalmából<br />
- A két <strong>sz</strong>lovákiai magyar társulat, a komáromi Jókai és a Kassai<br />
Thália Színház nincs olyan helyzetben, hogy mûfajok <strong>sz</strong>erint tudná<br />
alakítani arculatát, nekünk mindent ját<strong>sz</strong>anunk kell, ami iránt igény<br />
mutatkozik a nézõk ré<strong>sz</strong>érõl. Ez a <strong>sz</strong>empont meghatározó volt az<br />
idei dramaturgiai tervünk ös<strong>sz</strong>eállításakor is, ugyanakkor igyekeztünk<br />
olyan alkotásokat keresni, amelyeket <strong>sz</strong>ámon tart a világ és a<br />
magyar drámairodalom, s amelyek minden társulat <strong>sz</strong>ámára kihívást<br />
jelentenek. Sok vívódás, konzultáció és társulati megbe<strong>sz</strong>élés<br />
után végül úgy döntöttünk, hogy az évad elsõ bemutatója a Cyrano<br />
de Bergerac le<strong>sz</strong>, Edmond Rostand talán legismertebb darabja, majd<br />
pedig Peter Shaffer egyik legnehezebb, a p<strong>sz</strong>ichodráma kategóriába<br />
tartozó Equus címû mûvét adjuk elõ, az amerikai drámairodalmat<br />
pedig Murray Schisgal Szerelem,Ó! címû darabja képviseli. Minthogy<br />
mindhárom darab bemutatója mögöttünk van, sõt, vidéken is<br />
több<strong>sz</strong>ör bemutattuk — hi<strong>sz</strong>en alapjában véve tájoló <strong>sz</strong>ínház vagyunk<br />
—, immár könnyû <strong>sz</strong>ívvel vallhatom be, döntésünket követõen volt<br />
néhány álmatlan éj<strong>sz</strong>akám. A <strong>sz</strong>okásosnál is jobban izgatott a kérdés, miként birkóznak meg a feladatokkal<br />
fiatal <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eink, s miként reagál majd közönségünk, amelynek kegyeiért a <strong>sz</strong>ó leg<strong>sz</strong>orosabb<br />
értelmében minden elõadásunkkal meg kell küzdenünk. Kiderült ugyanis, hogy alaptalanul kételked-<br />
68<br />
Ne<strong>sz</strong>méri Sándor: Kettõs évforduló a Kassai Thália Színházban
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
tem önmagunkban, nézõinkben, és örömmel mondhatom, hogy mindhárom darab sikeres, igen jó a<br />
<strong>sz</strong>akmai vis<strong>sz</strong>hang, s közönségünk is lelkesen értékelte az elõadásokat. Talán ezért várom <strong>sz</strong>inte örömmel<br />
az évad további két bemutatóját, hi<strong>sz</strong>en a Presser-Horváth-Stevanovits <strong>sz</strong>erzõi hármas Padlás címû<br />
alkotása <strong>sz</strong>erintem akár kas<strong>sz</strong>asiker is lehet, s biztos vagyok abban, hogy a magyar klas<strong>sz</strong>ikusok közül<br />
kivála<strong>sz</strong>tott Molnár Ferenc Az ördög címû darabja is elnyeri a nézõk tet<strong>sz</strong>ését, s ha így le<strong>sz</strong>, az évad<br />
végén megnyugvással állapíthatjuk majd meg, hogy a jubileumi, negyvenedik évadunk mind <strong>sz</strong>akmaimûvé<strong>sz</strong>i<br />
<strong>sz</strong>empontból, mind a nevelés-<strong>sz</strong>órakoztatás <strong>sz</strong>em<strong>sz</strong>ögébõl ítélve eleget te<strong>sz</strong> az “itt és most”<br />
mûvé<strong>sz</strong>etével <strong>sz</strong>emben megfogalmazott minden igénynek.<br />
Imádok férjhez menni (Tóbi<strong>sz</strong> Titu<strong>sz</strong>, Dudás Péter, Rák Viktória)<br />
A megalakulás kerek évfordulójának a megemlékezéseire a koraõ<strong>sz</strong>i hónapokban kerül majd sor,<br />
ré<strong>sz</strong>letekbe nem mennék, mert akkor nem lenne meglepetés sem a társulat <strong>sz</strong>ámára, sem a közönségnek.<br />
Azt vi<strong>sz</strong>ont elmondom, hogy egy tartalmas, igen gazdag publikációt ké<strong>sz</strong>ítünk elõ, amelyben elõ<strong>sz</strong>ör<br />
tes<strong>sz</strong>ük közzé a Thália megalakulásának idõközben elõkerült dokumentumait, ami azért is fontos,<br />
mert a mai napig meglehetõsen sok és egymásnak ellentmondó nézetek is élnek társulatunk létrejöttének<br />
hátterérõl. Tartalmazni fogja azonban az új <strong>sz</strong>ínház alapítóinak <strong>sz</strong>ámító Beke Sándor rendezõ és<br />
Gál Sándor író, költõ vis<strong>sz</strong>emlékezéseit, illetve Dráfi Mátyás Já<strong>sz</strong>ai-díjas <strong>sz</strong>ínmûvé<strong>sz</strong>ét is, aki akkoriban<br />
a komáromi Magyar Területi Színház, tehát a Jókai Színház jogelõdjének az igazgatója volt, hi<strong>sz</strong>en a<br />
Thália a MATESZ “<strong>sz</strong>ínpadaként” alakult meg, érdekes lehet az utókornak is, miként élnek bennük<br />
ennyi év után a <strong>sz</strong>lovákiai magyar kultúra fejlõdése <strong>sz</strong>empontjából igen fontos esemény körülményei. A<br />
kiadványban áttekintést nyújtunk a negyven évad minden bemutatójáról, <strong>sz</strong>erepo<strong>sz</strong>tással, képes illu<strong>sz</strong>trációkkal,<br />
de le<strong>sz</strong> benne tanulmány a kassai <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás történelmérõl is, amely igen gazdag. Remélem<br />
sikerül olyan könyvet, albumot kiadnunk, amely egy<strong>sz</strong>erre le<strong>sz</strong> kiváló olvasmány és nélkülözhetetlen<br />
lexikona is <strong>sz</strong>ínházunknak.<br />
- Én azonban úgy emlék<strong>sz</strong>em - s gondolom nem vagyok egyedül ezzel az emlékemmel -, hogy a Thália<br />
megalakulásának kezdeményezõi között Ön is ott volt. Kassa valóban nagy <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ott az egyetemes<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
69
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
A revizor (Nagy Kornélia, Bocsár<strong>sz</strong>ky Attila, Kövesdi Szabó Mária)<br />
magyar <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás fejlõdésében, de konkrétan a Prágai Tava<strong>sz</strong> idején, az 1960-as évek végén mi indokolta<br />
<strong>sz</strong>ínházalapítási <strong>sz</strong>ándékaikat, céljaikat<br />
- A <strong>sz</strong>ínháznak rendkívüli <strong>sz</strong>erepe, helyzete van egy nemzet kultúrájában, s nemcsak mûvé<strong>sz</strong>eti <strong>sz</strong>empontból,<br />
komoly hatása van a közgondolkodásra, a társadalmi értékrend alakítására is, a kisebbségi<br />
sorsban élõk <strong>sz</strong>ámára ezen túl még az anyanyelv ápolásának és az azonosságtudat megõrzésének is<br />
nélkülözhetetlen intézménye. Óriási volt hát az emberek közt az igény, s ez nemcsak a kassaiakra igaz,<br />
hanem az egé<strong>sz</strong> régióra, tehát Szepsi környékére ugyanúgy, mint a bodrogközi, az Ung-vidéki és a<br />
gömöri magyarokra. A komáromi <strong>sz</strong>ékhelyû Magyar Területi Színház ugyan tájolt a mi vidékünkön is,<br />
de jó, ha évente harminc-negyven elõadást tudtak biztosítani ennek a régiónak, ami hihetetlenül kevés<br />
volt. Ezen a helyzeten segített volna — késõbb bebizonyosodott, hogy segített is — egy olyan profi<br />
társulat, amelynek a <strong>sz</strong>ékhelye itt, Kelet-Szlovákiában van. Ez olyannyira igaz, hogy még az állami<br />
<strong>sz</strong>ervek is foglalkoztak a kérdéssel, már 1959-ben döntés <strong>sz</strong>ületett megyei <strong>sz</strong>inten egy magyar hivatásos<br />
<strong>sz</strong>ínház megalakulásáról rozsnyói <strong>sz</strong>ékhellyel, amibõl azért nem lett akkoriban semmi, mert 1961-ben<br />
új államigazgatási elrendezésre került sor Cseh<strong>sz</strong>lovákiában, járásokat, kerületeket vontak ös<strong>sz</strong>e, így a<br />
döntés feledésbe merült. Ugyanakkor Kassán már az ötvenes években is létezett egy amatõr <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ó<br />
együttes és e<strong>sz</strong>trádcsoport, amely profi <strong>sz</strong>intû elõadásokat tartott, hi<strong>sz</strong>en alapvetõen azok ját<strong>sz</strong>ottak,<br />
akik az 1945 elõtt a profi magyar kassai <strong>sz</strong>ínház mûvé<strong>sz</strong>ei voltak, illetve az általuk kinevelt fiatalok.<br />
Talán ezek voltak a leginkább meghatározó indokok, célok és feltételek ahhoz, hogy nagy vehemenciával<br />
dolgozzunk a <strong>sz</strong>ínház megalakulásáért, ami végül úgy sikerült, ahogy már <strong>sz</strong>ó volt róla, azaz 1969<br />
nyarán megalakulhatott a komáromi Magyar Területi Színház kassai Thália Színpada. Per<strong>sz</strong>e, rengeteg<br />
teendõ volt még ezt követõen, mert igaz, hogy Beke Sándor Komáromból Kassára jött, s ezzel olyan<br />
70<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>akembere lett a társulatnak, aki valóban mindent tudott a <strong>sz</strong>ínházról — s bizonyos értelemben mindenese<br />
is lett egy idõre —, de épületünk sem volt, a <strong>sz</strong>akembereknek <strong>sz</strong>állás kellett, s hadd ne soroljam.<br />
Azt azért elmondom, hogy a <strong>sz</strong>ínházalapításnál nagy segítségünkre voltak a helyi és kerületi állami<br />
<strong>sz</strong>ervek — és <strong>sz</strong>lovákok is, nemcsak magyarok —, soron kívül utaltak ki <strong>sz</strong>olgálati lakásokat például, és<br />
leginkább Schutz György mérnök, a kassai magyar ipari <strong>sz</strong>akközépiskola akkori igazgatója, aki nagyvonalúan<br />
felajánlotta az iskola torna- és kultúrtermét arra, hogy az legyen a <strong>sz</strong>ínház átmeneti otthona.<br />
Schutz György nevét azért is érdemes megjegyezni, mert a Thália Színház azóta is abban az épületben,<br />
abban a teremben ját<strong>sz</strong>ik, igazából tehát a <strong>sz</strong>ínházteremtõk közé tartozik õ is.<br />
- Negyven év hos<strong>sz</strong>ú idõ egy intézmény életében, mégha <strong>sz</strong>ínházról van is <strong>sz</strong>ó, amelynek gyakorlatilag<br />
minden elõadásával újra kell <strong>sz</strong>ületnie, meg kell újulnia. Különösen a mi tájainkon, hi<strong>sz</strong>en ebbe a negyven<br />
évbe belefért például egy rend<strong>sz</strong>erváltás is, amely alapvetõ változást hozott az or<strong>sz</strong>ág gazdasági, <strong>sz</strong>ociális és<br />
társadalmi életében, na meg az emberekében is. A <strong>sz</strong>ínház életében milyen jelentõsebb változásokat hozott ez<br />
az - legyünk optimisták - elsõ negyven év<br />
— Bármilyen furcsán hangzik is, a Tháliát mind a mai napig legfeljebb kamara<strong>sz</strong>ínházként foghatjuk<br />
fel és értekelhetjük. Mint mondtam, gyakorlatilag a mai napig az ipari <strong>sz</strong>akközépiskola ad teret a munkánknak,<br />
ahol rendkívül kicsi <strong>sz</strong>ínpad áll a rendelkezésünkre, amelynek például nincs zsinórpadlása, s<br />
ahol a kialakított öltözõk a ha<strong>sz</strong>nálhatóság határán mozognak. Igaz, hogy úgy öt-tízévenként sikerül<br />
némelyest javítani munkánk feltételein, de ezek inkább csak “tyúklépések”, semmint mérföldkövek.<br />
Egy igazán komoly és fontos változás történt életünkben, az pedig az 1989-es bársonyos forradalommal<br />
függ ös<strong>sz</strong>e, annak eredményeként vált 1990. július elsejével önállóvá a társulat, váltunk le a komáromi<br />
MATESZ-ról, azóta vagyunk a Kassai Thália Színház. Termé<strong>sz</strong>etesen, ehhez az idõ<strong>sz</strong>akhoz tartozik a<br />
teljes alkotói <strong>sz</strong>abadság elnyerése, de az nem csak ránk vonatkozott, az or<strong>sz</strong>ágosan érvényes volt a<br />
politikai-társadalmi rend megváltozásának eredményeként.<br />
Egyébként 1989-ig igazából nem volt még ti<strong>sz</strong>tességes irodája sem a <strong>sz</strong>ínháznak. Jellemzõ, hogy a<br />
rend<strong>sz</strong>erváltás évében életve<strong>sz</strong>élyessé nyilvánították és lebontásra ítélték azt az épületet, amelyben irodákat<br />
béreltünk, talán ez is igazolja, hogy méltatlan <strong>sz</strong>ékhelye volt egy kulturális intézménynek. 1992-ig<br />
mégis ott maradtunk, akkor sikerült kibérelnünk egy korábban agitációs központként mûködõ épületet,<br />
de csak azért, mert az is ha<strong>sz</strong>nálhatatlanná vált. Egyébként az 1920-as években egy XV. <strong>sz</strong>ázadi<br />
alapokra épült építmény volt, amely a két háború között tánciskolaként mûködött. Arra gondoltunk,<br />
hogy ha mar “birtokon belül” le<strong>sz</strong>ünk, csak kitaláljuk, mi legyen az épülettel. Kitaláltuk. 1994-ben kormányválság<br />
volt Szlovákiában, azt ha<strong>sz</strong>náltuk ki arra, hogy fillérekért megvegyük, megalakítottuk a<br />
Márai Stúdió Színpadot, hogy tulajdonosként és nem állami jogi <strong>sz</strong>emélyként pályázhassunk, építhessük<br />
az épületet, ami fõként a magyar kormányok és az Illyés Alapítvány támogatásának kö<strong>sz</strong>önhetõen<br />
sikerült is. 2001. októberében már egy 90 fõs <strong>sz</strong>ínházi terme is volt. Igaz, maga a Márai Stúdió évek óta<br />
nem tart elõadásokat, a mai napig nem sikerült mûködésére pénzforrást biztosítani, de az épület azóta<br />
a kassai magyar élet központja lett. A ipariskolai <strong>sz</strong>ínháztermünket aztán 2004-2005-ben sikerült felújítanunk,<br />
kicseréltük a nézõtéren a <strong>sz</strong>ékeket, átépítettük az elõcsarnokot, ruhatárakat alakítottunk ki,<br />
kifestettük az egé<strong>sz</strong> épületet. Nem hi<strong>sz</strong>em, hogy ezek mérföldköveknek <strong>sz</strong>ámító változások lennének,<br />
tény azonban, javultak általuk mûködési feltételeink.<br />
- Tény azonban az is, hogy a Thália alapvetõen tájoló <strong>sz</strong>ínházként jött létre, sõt, a kezdeti idõ<strong>sz</strong>akban<br />
mûvé<strong>sz</strong>ei igen jelentõs segítséget nyújtottak a régióban mûködõ amatõr együtteseknek. Rendezõi, dramaturgiai<br />
munkát végeztek, ami különösen a gyermek- és diák<strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás terén hozott kiváló eredményeket. A<br />
társadalmi változások, illetve a <strong>sz</strong>ínház mûködési feltételeinek javulása miként módosította ezeket a célokat,<br />
munkaformákat<br />
- Mindkét <strong>sz</strong>empontból jelentõs változás állt be az elmúlt években a társulat életében. Õ<strong>sz</strong>intén saj<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás 2008/1<br />
71
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
nálom, hogy lassan, de biztosan leépül az amatõr együtteseknek nyújtott segítségünk. Ugyan <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eink<br />
továbbra is ott vannak egy-egy verseny zsürijében, ahol nyilván tudnak még segíteni, de sajnos a<br />
bársonyos forradalom hozta gazdasági <strong>sz</strong>ociális változások miatt jelentõsen gyengült a mozgalom, anyagiak<br />
híján sok együttes befejezte munkáját. Ugyanakkor a mi <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eink is pénzbõl élnek, tehát amennyiben<br />
lazább munkarendjük van a <strong>sz</strong>ínházban, elsõsorban olyan munkát vállalnak, amivel kereshetnek.<br />
Equus ( Madará<strong>sz</strong> Máté, Rák Viktória)<br />
Mindkét folyamat érthetõ, bármennyire fájdalmas is. A tájolás terén is nagy változás állt be, de ezt én<br />
pozitívumként élem meg. Amíg 1999-ben egy-egy bemutatót Kassán ös<strong>sz</strong>esen két<strong>sz</strong>er, legfeljebb három<strong>sz</strong>or<br />
ját<strong>sz</strong>ottuk el, a többi mintegy 150 elõadásunkat döntõen vidéken, illetve a külföldi vendég<strong>sz</strong>ereplések<br />
során adtuk elõ, mára ös<strong>sz</strong>esen 17 bérletes elõadásunk van Kassán, ebbõl kettõt a diákoknak<br />
<strong>sz</strong>ervezünk. Évadonként öt bemutató mellett tehát immár 75-80 alkalommal lépünk fel Kassán és mintegy<br />
90-100 elõadás marad vidékre és külföldre. Arra jöttünk ugyanis rá, hogy nagyon sok kassai és<br />
környékbeli magyar marad távol a <strong>sz</strong>ínháztól, mert mondjuk vegyesházasságban él, s ha élettársa nem<br />
tud magyarul, inkább õ sem jön el egy-egy darabra. Ezért kitaláltuk, hogy úgymond <strong>sz</strong>inkronizálni fogjuk<br />
néhány darabunkat, azaz vetítõn <strong>sz</strong>lovák nyelven is megjelenítjük a <strong>sz</strong>öveget, s ez óriási változást<br />
eredményezett. Meg<strong>sz</strong>erették a <strong>sz</strong>ínházunkat olyanok is, akik nem tudnak magyarul. Most már akkor is<br />
eljönnek, ha nem “<strong>sz</strong>inkronizálunk” egy-egy darabot, csak éppen ismert mûrõl van <strong>sz</strong>ó, tehát gyakorlatilag<br />
a történéseket ismerik, a látvány miatt pedig elkísérik magyar élettársukat. Az idén a Padlást akarjuk<br />
így bemutatni, már csak azért is, mert meghívást kaptunk a túróc<strong>sz</strong>entmártoni Érintések nevû <strong>sz</strong>ínházi<br />
fe<strong>sz</strong>tiválra, s <strong>sz</strong>eretnénk, ha a darabot meg<strong>sz</strong>eretné a <strong>sz</strong>lovák közönség és a <strong>sz</strong>akma is.<br />
72<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
- Említette a külföldi fellépéseket, azt azonban nem, hogy ezeken is nagy sikereket ért el a Thália, a kisvárdai<br />
határon túli magyar <strong>sz</strong>ínházak fe<strong>sz</strong>tiválján <strong>sz</strong>inte rend<strong>sz</strong>eresen <strong>sz</strong>erepelnek, általában igen jó <strong>sz</strong>akmai vis<strong>sz</strong>hanggal.<br />
Ezeknek a <strong>sz</strong>erepléseknek a tükrében kérném arra, hogy próbálja meg elhelyezni a Kassai Thália<br />
Színházat a mai egyetemes magyar <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás <strong>sz</strong>imbolikus térképén.<br />
- Nyilván örömmel tölt el, hogy valóban nagyon jó véleménnyel van a <strong>sz</strong>akma fiatal együttesünkrõl,<br />
talán ezért is mondhatom el <strong>sz</strong>omorú <strong>sz</strong>ívvel, hogy remek, talán kiemelkedõ <strong>sz</strong>ínház lehetnénk, ha a sok<br />
sikeres és tehetséges <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>, akiket felneveltünk, eljuttattunk a fõiskolákra, egyetemekre, vis<strong>sz</strong>a is tértek<br />
volna hozzánk, s innét mennének vendégeskedni máshová, ha éppen nálunk feleslegesek lennének.<br />
Tényleg csak néhány név: Nemcsak Pozsonyt, Prágát is meghódította Kassai Csongor, s nemcsak a<br />
<strong>sz</strong>ínházakban meghatározó egyéniség, a filmek állandó <strong>sz</strong>ereplõje is, hasonlókat mondhatok Tóbiás<br />
Szidóniáról is, akit Sidi Tobiasként ismer és ünnepel a cseh és a <strong>sz</strong>lovák mûvé<strong>sz</strong>et<strong>sz</strong>ertõ közönség. Varga<br />
Anikó a budapesti Bárka Színház kiemelkedõ tagja, Lucskay Robi pedig Londonban ját<strong>sz</strong>ik évek óta.<br />
Nem sorolom, pedig tehetném, inkább azt mondanám el, hogy egyetlen ellenpélda van, Rák Viki, aki a<br />
<strong>sz</strong>lovák kereskedelmi televíziók egyik legnagyobb <strong>sz</strong>tárjaként is nálunk maradt, velünk ját<strong>sz</strong>ik, sok <strong>sz</strong>lovák<br />
nézõ csak azért jön el elõadásainkra, hogy õt láthassa. Ilyen példák kellenének!<br />
Nemrég jegyzeteket ké<strong>sz</strong>ítgettem a <strong>sz</strong>ínházzal kapcsolatban, s többek között egy olyan mondatot is<br />
kénytelen voltam leírni, hogy ott sem tartunk, ahol 175 évvel ezelõtt. 1830-ban ugyanis Kassán, báró<br />
Berzeviczy Vincze jóvoltából már mûködött a Színé<strong>sz</strong>i Plánta, azaz a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>képzés, ami manapság<br />
Szlovákiában nem létezik, illetve a tehetséges magyar fiatalok vagy <strong>sz</strong>lovákul képzik magukat Pozsonyban,<br />
avagy Magyaror<strong>sz</strong>ágon, az imént már említettem az ezzel járó következményeket. És csak úgy<br />
ös<strong>sz</strong>ehasonlításként, ha már Kisvárda kapcsán a többi határon túli magyar <strong>sz</strong>ínházhoz kell vi<strong>sz</strong>onyítani<br />
helyzetünket: Erdélyben Marosvásárhelyen van egy <strong>sz</strong>ínmûvé<strong>sz</strong>eti egyetem, de Kolozsvárott a Babes-<br />
Bólyai Egyetemen is zajlik <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>képzés. Talán ezért lehetséges, hogy míg a rend<strong>sz</strong>erváltás idején Erdélyben<br />
hat hivatásos <strong>sz</strong>ínház mûködött, ma 17 van. De Vajdaságot is említhetném, ahol a rend<strong>sz</strong>erváltás<br />
idõ<strong>sz</strong>akában egy mûködõ újvidéki <strong>sz</strong>ínház és egy alig mûködõ <strong>sz</strong>abadkai létezett. A háborúk, a<br />
hatalmas gazdasági válság ellenére ma öt magyar <strong>sz</strong>ínházuk van a vajdaságiaknak. Mindez arra is lehetõséget<br />
ad <strong>sz</strong>ámukra, hogy <strong>sz</strong>akosodjanak egy-egy mûfajra, sajátos arculatot alakítsanak ki, akár alternatív<br />
<strong>sz</strong>ínházként vagy éppen zenésként fejle<strong>sz</strong>thessék magukat, netán gyermekdarabokra koncentráljanak,<br />
báb<strong>sz</strong>ínházként mûködjenek. Ehhez válogathatják a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eiket is. Nekünk ilyen lehetõségünk<br />
nincs, s ez nemcsak a Tháliára vonatkozik, a komáromi Jókai Színháznak is mindent ját<strong>sz</strong>ani kell, minden<br />
mûfajt fel kell vállalniuk, a mi <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>einknek mindent kell tudniuk, énekelni, táncolni, verset mondani,<br />
ját<strong>sz</strong>ani. Ez nem pana<strong>sz</strong>, ez tényállás, amit — még egy<strong>sz</strong>er <strong>sz</strong>eretném hangsúlyozni - alapvetõen<br />
azért mondtam el, mert a <strong>sz</strong>akma — a magyar, de a <strong>sz</strong>lovák is — igen nagyra értékeli munkánkat,<br />
miközben a közönségünk is hûséges hozzánk.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
73
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Vitéz Vilmos<br />
Isten pénzén vett siker<br />
Mosonmagyaróvár amatõr mûvé<strong>sz</strong>eti élete sok évtizedes múltra tekint vis<strong>sz</strong>a. A különféle mûvé<strong>sz</strong>eti<br />
ágakban tevékenykedõ közösségek már az elmúlt <strong>sz</strong>ázad hatvanas éveiben nagy mûgonddal és értõ<br />
irányítással ké<strong>sz</strong>tették értékvála<strong>sz</strong>tásra a város mûvé<strong>sz</strong>etkedvelõ közönségének népes táborát. A helybeli<br />
agrár- felsõoktatási intézményében kiváló <strong>sz</strong>akemberek irányításával bontakozott ki a néptánc<br />
mozgalom és a <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ás. Ebben a kulturális közegben ismert <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ó együttesek, zenekarok, énekkarok<br />
és tánccsoportok dolgoztak. A nagy elõdök - Pardavi Tiborné, Bánlaky Pál, Halmos Lá<strong>sz</strong>ló, Szigeti<br />
Gábor, Litresits Mátyás – nyomdokain haladva virágzó kulturális életet él a város mûkedvelõ mozgalmának<br />
<strong>sz</strong>inte valamennyi ága. Színját<strong>sz</strong>ó együttesek, ének- és kamarakórusok, néptánc együttesek<br />
vi<strong>sz</strong>ik tovább a <strong>sz</strong>ellemi örökséget, ápolják a helyi hagyományt.<br />
Ennek a gazdag és sok<strong>sz</strong>ínû értékteremtõ munkának továbbfejle<strong>sz</strong>tését vállalta magára a kilencvenes<br />
évek végén egy mûvé<strong>sz</strong>etekre fogékony, fiatalokból álló csapat. Úgy döntöttek, hogy életre hívnak<br />
egy baráti közösséget, mely a versmondók, <strong>sz</strong>ínját<strong>sz</strong>ók, énekesek, zené<strong>sz</strong>ek, táncosok és a vizuális<br />
mûvé<strong>sz</strong>eti ágakban alkotó fiatalok <strong>sz</strong>ámára teremt fórumot. A város nemzeti és társadalmi ünnepein,<br />
kulturális rendezvényein köz<strong>sz</strong>ereplést vállalt csapat Amatõr Mûvé<strong>sz</strong>ek Baráti Köreként vált néhány<br />
éven belül ismert és nép<strong>sz</strong>erû közösséggé. Azután 2005-ben létrehozták a Baráti Kör a Mûvé<strong>sz</strong>etért<br />
Alapítványt, amely azóta is eredményesen fogja ös<strong>sz</strong>e a különbözõ mûvé<strong>sz</strong>eti ágakban tevékenykedõket,<br />
segíti bemutatkozásaikat.<br />
Az alapítvány által irányított mûvé<strong>sz</strong>eti közösségek közül legutóbb a Teatrum ad Flexum Színház<br />
által <strong>sz</strong>ínre vitt Isten pénze címû musical vívta ki a város és vonzáskörzete közönségének o<strong>sz</strong>tatlan<br />
elismerését.<br />
74<br />
Vitéz Vilmos: Isten pénzén vett siker
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
Charles Dickens: Karácsonyi ének c. kisregényének <strong>sz</strong>ínpadi adaptációja komoly megmérettetést<br />
jelentett a közösség <strong>sz</strong>ámára. A lelkes csapat egy tehetséges, rendezõi ambícióval is megáldott tagjának<br />
irányításával vállalta a közel három órás produkció látványtechnikai és zenei igényességébõl adódó<br />
kihívást. A több hónapos munkának végül is az lett ez eredménye, hogy a három elõadásra tervezett<br />
darab állandó telt ház elõtt <strong>sz</strong>árnyaló sikerrel futja újabb köreit.<br />
Az elõadást életre hívó fiatalok <strong>sz</strong>eme elõtt az a cél lebegett, hogy a mûvé<strong>sz</strong>etpártoló civil <strong>sz</strong>ervezet<br />
öt éves fennállása során bemutatott <strong>sz</strong>ínpadi mûvek sora egy újabb, lélekemelõ, látványos, <strong>sz</strong>órakoztató,<br />
ám igényes <strong>sz</strong>ínházi bemutatóval gyarapodjon.<br />
Az Isten pénze címû musical egy lelkes kollektíva következetes, értékteremtõ munkájának újabb<br />
sikeres állomása. A karácsonyi hangulathoz kapcsolódó darab lelket megérintõ üzenete hónapokkal a<br />
<strong>sz</strong>ép ünnepek után is elvarázsolja a gondokkal terhes hétköznapok miatt nyugalomra, kikapcsolódásra<br />
vágyó közönséget. A közösség teljesítményét dicséri az is, hogy a komoly anyagi költségek terheit felvállaló<br />
küldetésében, három generációt kitevõ, közel 70 <strong>sz</strong>ereplõ mozgatásával minden alkalommal sikeresen<br />
te<strong>sz</strong>ik próbára tehetségüket. Ezzel is bizonyítva a kultúra értékeivel <strong>sz</strong>embeni alázatukat a közel<br />
3000 <strong>sz</strong>ínházi nézõ kíváncsi tekintetének kitéve. Nem véletlen, hogy or<strong>sz</strong>ágos vis<strong>sz</strong>hangot váltott ki a<br />
produkció sikere. Mindenesetre a <strong>sz</strong>erzõk <strong>sz</strong>emélyes ré<strong>sz</strong>vétele, a gyõri Nemzeti Színház mûvé<strong>sz</strong>einek<br />
és a <strong>sz</strong>ombathelyi társulat rendezõjének érdeklõdõ figyelme ezt lát<strong>sz</strong>ik igazolni. Az eddigi munka sikere<br />
azt mutatja, hogy jó úton halad a Lajta-parti <strong>sz</strong>ínházi társulatot igazgató alapítvány. A sikeres folytatás<br />
per<strong>sz</strong>e azon is múlik, hogy a pályázatokon elnyert pénzek, a kitartó lelkesedés, valamint az értékmegtartó<br />
<strong>sz</strong>ándék mellett fel tudja-e sorakoztatni azt a támogatói közeget, amely nélkül az alapítványi<br />
célkitûzések és a hos<strong>sz</strong>abb távra tervezett mûvé<strong>sz</strong>eti munka nehezen valósítható meg.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
75
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Bárány János<br />
Kávéház ég és föld között<br />
Ös<strong>sz</strong>e<strong>sz</strong>okott alkotói kettõs Lévay Adina és Varga Emese. A Komáromi<br />
Jókai Színház mûvé<strong>sz</strong>eti vezetõje és dramaturgja az Anyám azt mondta, hogy<br />
ne! címû Charlotte Keatley-darab komáromi õsbemutatójakor dolgozott<br />
együtt elõ<strong>sz</strong>ör, az elõadást nyolc nõ és két férfi hozta létre. A Szomorú vasárnapot<br />
Komáromban heten játs<strong>sz</strong>ák. Másképp, mint eddig bárhol. A produkció<br />
<strong>sz</strong>ületésébe, mûködésébe és fogadtatásába avatjuk be most a kedves olvasót.<br />
- Mikor került közel Müller Péter kamaramusicaljéhez<br />
L.A.: - A <strong>sz</strong>ínház mûvé<strong>sz</strong>eti vezetése próbál a társulatban gondolkodni,<br />
megpróbáljuk <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>eink <strong>sz</strong>akmai fejlõdését egy-egy <strong>sz</strong>ereppel megsegíteni.<br />
Úgy éreztük, Fabó Tibor <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>i pályájának fontos állomása lehet, ha eljáts<strong>sz</strong>a<br />
Seress Rezsõ <strong>sz</strong>erepét a Szomorú vasárnapban.<br />
- Miért Ennyire <strong>sz</strong>ereti Fabó Tibor játékát A darab témája érintette meg<br />
L. A.: - Elsõsorban Seress sorsa érdekelt. Az, hogy egy magyar zsidóembernek élete hogyan fonódik<br />
ös<strong>sz</strong>e az or<strong>sz</strong>ág sorsával. Ott, ahol a történelem belép az ember privát történelmébe, elsiklik egy emberi<br />
sors.<br />
76<br />
Bárány János: Kávéház ég és föld között
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>ínház<br />
- A dramaturg mennyi idõt tölt a darabbal, mielõtt<br />
dolgozni kezd a rendezõvel<br />
V. E: - Általában annyit, mint a rendezõ, de ezt<br />
darabja, rendezõje és dramaturgja válogatja. Régóta<br />
ismertem a Szomorú vasárnapot. Láttam a<br />
kassai és a <strong>sz</strong>abadkai elõadásokat. Idõrõl-idõre<br />
felbukkant ez a cím, hi<strong>sz</strong>en kevés <strong>sz</strong>ereplõs kamaramusical,<br />
ahogy a mûfaji megjelölést írta a<br />
<strong>sz</strong>erzõ. Nem véletlenül nyúlnak hozzá határon túli<br />
magyar <strong>sz</strong>ínházak.<br />
- Miben állt a rendezõ és a dramaturg közös munkája<br />
L. A.: Minden rendezõ másképp dolgozik a dramaturgjával.<br />
Emesével leülünk egy a<strong>sz</strong>talhoz teával<br />
vagy kávéval, és elkezdünk be<strong>sz</strong>élgetni a darabról,<br />
elemezni és alakítani a <strong>sz</strong>öveget a <strong>sz</strong>ületendõ<br />
elõadásunk igényei <strong>sz</strong>erint. A Szomorú vasárnap<br />
esetében nagyobb arányban változtattuk<br />
meg a <strong>sz</strong>öveg <strong>sz</strong>erkezetét, dramaturgiáját. Müller<br />
Péter jóváhagyásával ezt a három<strong>sz</strong>ereplõs darabot,<br />
hét <strong>sz</strong>ereplõs elõadásra írtuk át.<br />
- Müller Péter rábólintott vagy meg kellett gyõzni<br />
L. A. : - Egy jó hangulatú be<strong>sz</strong>élgetés végén<br />
Fabó Tibor Já<strong>sz</strong>ai-díjas<br />
azt mondta: „- Per<strong>sz</strong>e, rendben, csináljátok”. Igazi<br />
<strong>sz</strong>ínházi ember, tudja hogy fontos, hogy a rendezõnek<br />
saját víziója legyen egy elõadásról.<br />
- A be<strong>sz</strong>élgetéseiken a dramaturg ugyanolyan súllyal <strong>sz</strong>ólhat hozzá a darabhoz, mint a rendezõ Nem a<br />
rendezõ határozott elképzeléseit kell erõsítenie, az akaratát teljesíteni<br />
V. E.: - Amikor Adinával dolgozunk, nincs az a fajta dominancia-harc, hogy ki a rendezõ, ki a dramaturg.<br />
Ülünk, nézzük a <strong>sz</strong>öveget, be<strong>sz</strong>élgetünk. Amíg érvelni tudok, hogy ez miért nem jó, az pedig miért<br />
nem, addig a téma nem zárul le. A be<strong>sz</strong>élgetésben azután eljön az a pont, amikor elfogynak az érvek,<br />
<strong>sz</strong>ületik egy végeredmény, egyikünk meggyõzi a másikat. Ez teljesen normálisan, mindenféle hierarchiát<br />
mellõzve történik. Amikor azután a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>ek elkezdenek dolgozni a <strong>sz</strong>öveggel, tovább módosul. Ott<br />
még lehet javaslatom, bár a dramaturg már egy lépéssel hátrébb kerül.<br />
- Miképp sikerült megteremteni azt a különleges hangulatot, melyet a Szomorú vasárnap komáromi elõadása<br />
az elsõ pillanattól kezdve ára<strong>sz</strong>t<br />
L. A.: - Nem törekedtünk a különlegességre. Követtük a víziónkat a darabbal kapcsolatosan… Amikor<br />
mi a térrõl döntöttünk, egy nem földi, nem égi, hanem egy köztes teret próbáltunk létrehozni,<br />
melyben Seress Rezsõ újraját<strong>sz</strong>hatja az életét. Hogy ez miképp hat a nézõkre, már <strong>sz</strong>ubjektív dolog. Egy<br />
író ír egy darabot, azt a rendezõ megbe<strong>sz</strong>éli a dramaturgjával meg a dí<strong>sz</strong>let- és jelmeztervezõjével, majd<br />
a próbaterembe mennek, ahol a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>ek is hozzáte<strong>sz</strong>ik a magukét, végül a nézõkben teljesedik ki a<br />
<strong>sz</strong>ínházi elõadás.<br />
- Gadus Erika fekete dí<strong>sz</strong>letet tervezett a Szomorú vasárnaphoz. A jelmezeinek az alap<strong>sz</strong>íne is fekete,<br />
késõbb kerül rájuk néhány <strong>sz</strong>ínes kiegé<strong>sz</strong>ítõ. Nem lett komor ez az elõadás egy kicsit ott is, ahol vidám ré<strong>sz</strong>ek<br />
vannak<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
77
<strong>sz</strong>ínház<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
L. A.: - A fekete-fehér <strong>sz</strong>ínekkel az égi kávéház miliõjét próbáltuk létrehozni. Amikor felelevenednek<br />
Seress életének epizódjai, azok már „<strong>sz</strong>ínesek.<br />
- Azt nyilatkozta a próbák idején, hogy nem volt benne biztos, miképp fogja tudni mego<strong>sz</strong>tani az idejét<br />
egy koreográfussal meg egy zenés<strong>sz</strong>el, egy korrepetítorral.<br />
L. A.: - A végén azután nagyon jól alakult a próbafolyamat. Remekül sikerült idõzíteni a próbákat.<br />
Elõre dolgoztam, majd Krámer György koreográfus tovább finomította az egyes jelenetek mozgását,<br />
a dalok koreográfiáit. Szilassy Nellyvel párhuzamosan dolgoztunk. Õ tanította a dalokat, mindig<br />
megbe<strong>sz</strong>éltük a zenei ré<strong>sz</strong>eket. Lépésrõl-lépésre alakult az elõadás.<br />
- A Szomorú vasárnappal párhuzamosan az Antigoné dramaturgja is volt Czajlik József rendezõnél.<br />
Nem lett elege a drámákból<br />
- Mûfajilag, hangulatilag, <strong>sz</strong>ínházi nyelvét illetõen teljesen más volt a két munka. Idõnként nehezen<br />
ment a váltás, de meg<strong>sz</strong>oktam. Kijöttem a <strong>sz</strong>ínházterembõl, lementem a Vasmacska Stúdió<strong>sz</strong>ínpadra,<br />
ahol egy teljesen más elõadás várt. A dramaturg mindig külsõ <strong>sz</strong>emlélõje a próbafolyamatnak,<br />
így egy<strong>sz</strong>erûbb az átlépés párhuzamos munka esetében. És nem, nem lett elegem a drámákból.<br />
- A Szomorú vasárnap fogadtatása az elképzelései <strong>sz</strong>erint alakult<br />
L. A.: Hat elõadás volt a bemutató óta, egy kicsit nehezen indultunk, hi<strong>sz</strong>en Fabó Tibor hang<strong>sz</strong>álgyulladással<br />
<strong>sz</strong>envedett. A premiert betegen ját<strong>sz</strong>otta végig, azután egy nagy kihagyással kezdtük újra<br />
ját<strong>sz</strong>ani az elõadást. Láttam a bemutató utáni elsõ reprízt. Érezhetõ volt, hogy valami elve<strong>sz</strong>ett abból,<br />
ami megvolt, de a közönség így is reagált. Hûvösebb elõadás volt. Másik alkalommal erõteljes, pontos,<br />
koncentrált produkciót láttam, és a közönség véleménye egyezett az enyémmel. Figyelem a <strong>sz</strong>ínház<br />
honlapjának üzenõfalát az interneten. Azok, akik beírtak, <strong>sz</strong>erették az elõadást. Egy valaki írta,<br />
hogy neki nem tet<strong>sz</strong>ett; igaz, nem indokolta, miért. Általánosan jók, pozitívak a reakciók.<br />
- Mikor engedi ki a kezébõl az elõadást<br />
L. A.: - Mondhatnám, hogy soha, mint, ahogy azt is, hogy a bemutató napján. Akkortól kezdve a<br />
<strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>ek vi<strong>sz</strong>ik és fejle<strong>sz</strong>tik tovább. Az elõadás egyre nõ. Pontosabb, olajozottabb le<strong>sz</strong>. Nem tudom<br />
megállni, hogy ne nézzem meg, és ne be<strong>sz</strong>éljem meg a látottakat a <strong>sz</strong>íné<strong>sz</strong>ekkel. Mert lehet, hogy az<br />
embernek a tizedik elõadást nézve jut e<strong>sz</strong>ébe egy árnyalat.<br />
- Március végén egy <strong>sz</strong>ínházi fe<strong>sz</strong>tiválra ké<strong>sz</strong>ül a Szomorú vasárnap Egerbe. Megy a dramaturg is<br />
Varga Emese: - A Színházi Világnapon, március hu<strong>sz</strong>onhetedikén este le<strong>sz</strong> az elõadás a XX. Stúdió<strong>sz</strong>ínházi<br />
Fe<strong>sz</strong>tiválon. Ké<strong>sz</strong>ülök Egerbe, azután praktikus dolgokon múlik majd, hogy eljutok-e.<br />
Fontos látni, hogy egy más közegben, más térben, más érzékenységgel bíró közönség elõtt, hogyan<br />
mûködik az elõadás. És fontos az is, hogy az ember vis<strong>sz</strong>ajelzést kapjon a munkájáról. Olvasható-e,<br />
ti<strong>sz</strong>ta-e, amit csináltunk. Ez mindenképpen építõ…<br />
- Mi le<strong>sz</strong> a következõ közös munkájuk<br />
L. A.: Niccollo Machiavelli Mandragóra címû darabja. Májusban le<strong>sz</strong> a premierje a Komáromi<br />
Jókai Színházban<br />
78<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
Szobájában év<strong>sz</strong>ázadok karneválja landol<br />
Köztes idõben (Bemutatjuk Kopócs Tibor képzõmûvé<strong>sz</strong>t)<br />
Németh Gyula<br />
Higgye el kedves olvasó, hogy nem a most már jó negyed<strong>sz</strong>ázados ismeretségünk<br />
(s talán már mondhatom azt is, hogy barátságunk) mondatja<br />
velem, hogy <strong>sz</strong>ámomra Kopócs Tibor a hazai (elõbb a cseh<strong>sz</strong>lováliai,<br />
majd a <strong>sz</strong>lovákiai) magyar képzõmûvé<strong>sz</strong>eti élet legjellegzete-sebb alakja.<br />
Nem azért. Hanem azért, mert <strong>sz</strong>ámomra már akkor õ testesítette<br />
meg a cseh<strong>sz</strong>lovákiai magyar képzõmûvé<strong>sz</strong>t, amikor magát a cseh<strong>sz</strong>lovákiai<br />
magyar képzõmûvé<strong>sz</strong>et kifejezést, fogalmat sem ha<strong>sz</strong>nálta még senki<br />
ezeken a tájakon, amikor jómagam is még fényévnyi távolságra voltam<br />
a képzõmûvé<strong>sz</strong>eti publici<strong>sz</strong>tikától, s amikor még a nevén kívül nem sok<br />
mindent tudtam róla. De a nevét, azt igen! Mert az hos<strong>sz</strong>ú idõn át ott<br />
<strong>sz</strong>erepelt, mint grafikai <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõé elõbb az Új Ifjúság hetilap, majd a Madách<br />
könyvkiadó könyveinek impres<strong>sz</strong>u-maiban. Majd a Magyar területi<br />
Színháznak lett a dí<strong>sz</strong>lettervezõje, s valahol erre, a <strong>sz</strong>ínházbe-li komáromi<br />
idõ<strong>sz</strong>akára datálható a mi ismeretségünk kezdete is. Számomra tehát, jelképesen per<strong>sz</strong>e, õ<br />
volt, s mind a mai napig õ is maradt a hazai magyar képzõmûvé<strong>sz</strong>. A késõbbiekben <strong>sz</strong>erencsém volt<br />
néhány kiállítását rendezni, egynéhány publici<strong>sz</strong>tikám is megjelent <strong>sz</strong>emé-lyét, mukásságát illetõen a hazai<br />
magyar sajtóban, s az általa alapított Ateliér címû képzõmû-vé<strong>sz</strong>eti folyóirat indulásánál is ott bábáskodhattam<br />
én is jó tíz e<strong>sz</strong>tendõnek ennekelõtte. Hos<strong>sz</strong>ú ismeretségünk, barátságunk alatt azonban<br />
soha nem be<strong>sz</strong>éltem neki errõl, egé<strong>sz</strong>en az elmúlt év nyaráig, amikoris kocsijában kettesben utaztunk<br />
Kecskemétre, a Zománcmûvé<strong>sz</strong>eti Alkotótáborba. Útközben<br />
be<strong>sz</strong>éltem neki errõl elõ<strong>sz</strong>ör, s azt hi<strong>sz</strong>em kicsit<br />
bü<strong>sz</strong>ke volt arra, amit hallott. Tegyem mindjárt<br />
hozzá, mes<strong>sz</strong>e nem jogtalanul!<br />
Az utóbbi években is aránylag gyakorta megfordulok<br />
komáromi mûtermében, mostanában leginkább<br />
éppen az Ateliér folyóirat kapcsán. Per<strong>sz</strong>e, ilyenkor<br />
azért, fõleg ha kicsit több idõ is van rá, sok minden<br />
elõkerül, múltból, jelenbõl, meg termé<strong>sz</strong>etesen a jövõt<br />
illetõen is.<br />
Két jelentõs, nagy kiállítása volt az utóbbi idõben,<br />
úgymond ös<strong>sz</strong>egzõ kiállításokként is felfoghatjuk õket,<br />
hi<strong>sz</strong> lényegében mindkettõ a 2007 októberében betöltött<br />
hetvenedik <strong>sz</strong>üle-tésnapjához, életjubileumához<br />
köthetõ még. Az egyik Komáromban, a másik Tatabányán<br />
volt.<br />
Legutóbb már e két kiállítás után volt alkalmunk<br />
be<strong>sz</strong>élgetni, s talán épp a két kiállítás sikere miatt volt<br />
kicsit meglepõ, vagy ha nem is meglepõ, csak éppen<br />
Németh Gyula: Köztes idõben (Bemutatjuk Kopócs Tibor képzõmûvé<strong>sz</strong>t)<br />
79
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
80<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
adott idõben váratlan, a Tibor által levont konzekvencia, kinyilvánított megállapítás és elhatározás. Azt<br />
mondta akkor, bizonyos átmeneti, magának megfogalmazva, meditációs idõ<strong>sz</strong>akot él át éppen. Hogy ez<br />
utóbbi komáromi és tatabányai kiállításaival saját magában lezárt egy kor<strong>sz</strong>akot, egy alkotói perió-dust.<br />
Azt mondja, önmagában jutott el oda, hogy ha, akár festé<strong>sz</strong>etében, akár a grafikában csak azt folytatná<br />
tovább amit eddig csinált, úgy érzi, egy helyben topogna. Ami már megy, azon túl kell lépni! Hogy most ért<br />
alkotói munkásságának abba a fázisába, amikor úgy érzi, tovább kell lépnie, olyan valamit kell csinálnia,<br />
amit mindezidáig nem csinált még. S hogy mit is tulajdonképpen Sejtései vannak csupán, mondja,<br />
hogy mit is kéne csinálnia. Többfajta festé<strong>sz</strong>eti problémán töpreng, meditál ebben az úgymond átmeneti<br />
idõ<strong>sz</strong>akban. Azt mondja, az eddiginél is jobban foglalkoztatja õt a régiek mind mélyebb megismerése,<br />
a festé<strong>sz</strong>etük lényege, annak technikai, <strong>sz</strong>ellemi ös<strong>sz</strong>etevõi, ahogy mondja, mindez a magam lelkén<br />
kere<strong>sz</strong>tül át<strong>sz</strong>ûrve. Egy próbálkozásokkal teli, napról napra módosuló alkotói periódus meg- és át-élése.<br />
S hogy mi le<strong>sz</strong> mindebbõl – te<strong>sz</strong>i fel önmagának is a kérdést. Isten kezében vagyunk, idézi az ismert<br />
mondást, s én úgy érzem, ez árul el legtöbbet errõl a köztes alkotói idõ<strong>sz</strong>akról.<br />
Per<strong>sz</strong>e, mindezen túl sem unatkozik azért, hi<strong>sz</strong> a már említett Ateliér folyóirat <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõi teendõi<br />
idejének jórõ<strong>sz</strong>ét lekötik. Aki <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett már lapot, könyvet, vagy bármi egyebet, haj<strong>sz</strong>olt már témát,<br />
kéziratot, tördelõt, nyomdát, kézbesítõt, az tudja, egyáltalán nem formális ez az elõzõ megállapítás. Az<br />
Ateliér pedig már több mint egy évtizede mindig megjelenik ne-gyedévente, idõre, eljut az olvasóhoz,<br />
s egy nem lebecsülendõ helyet is kivívott magának sajtótermékeink palettáján. S azt hi<strong>sz</strong>em, ez a tény<br />
is sokat elárulhat. Akár e köztes idõ<strong>sz</strong>ak Kopócs Tiborjáról is.<br />
•<br />
A közelmúltban négy <strong>sz</strong>lovákiai magyar mûvé<strong>sz</strong> mutatkozott be a tatabányai Kortárs Galériában,<br />
egyikük Kopócs Tibor volt. Az alábbi ré<strong>sz</strong>let Szakolcz ay Lajos ebbõl az alkalomból <strong>sz</strong>ületett<br />
tanulmányából való. A neves és ismert <strong>sz</strong>erzõ két Kopócs alkotás kapcsán írja: Az olaj és akrilkép<br />
valaminõ mélyrõl sugárzó humanitás <strong>sz</strong>ó<strong>sz</strong>ólója lett. Kopócs festõecsetje ettõl izgalmas – <strong>sz</strong>obájában év<strong>sz</strong>ázadok<br />
karneválja landol.<br />
„A tárlat nóvumát Kopócs Tibor adta. Ez<br />
a sûrített ös<strong>sz</strong>efoglaló, a képi gondolkodás<br />
minden <strong>sz</strong>egmentjét fölmutató mustra kiváltképp<br />
példáz za egy, a hagyomány os festé<strong>sz</strong>ethez<br />
raga<strong>sz</strong>kodó, így a figuralitásra is<br />
esküdõ, ám grote<strong>sz</strong>k világlátásával és tér<strong>sz</strong>eml<br />
életével a legmodernebb tájak felé<br />
<strong>sz</strong>intén elkalandozó mûvé<strong>sz</strong> sokoldalúságát.<br />
Kopócs <strong>sz</strong>épsége<strong>sz</strong>ménye – mindenik mûvének<br />
a kivételes rajztudás az alapja – valahol a<br />
rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong>ban gyökeredzik.<br />
Az emberi testet /ábrázol ásainak fóku<strong>sz</strong>ában<br />
legtöbb<strong>sz</strong>ör a nõ áll/ oly módon<br />
csodálja, hogy nincs az az életes torzítás - a Mûteremben vérbõ modelljét, ruhával eltakaratlan „aktját”<br />
a mesteren kívül a valóságos vagy képzelet-paraván angyalai <strong>sz</strong>emlélik -,amely ne mutatná teljében a<br />
férfibolondító idomokat.<br />
Ég és föld ös<strong>sz</strong>etartozását, igaz profán módon, a 2005-ös olaj önarckép oly módon sugallja, hogy a<br />
natúrát, a test /az arc!/ valóságát <strong>sz</strong>embeállítja azokkal a <strong>sz</strong>ellemi javakkal, amelyet egy felõl a míto<strong>sz</strong><br />
/életfa, gyökér/, másfelõl az elvontságában is megfogható technikai civilizáció s evvel együtt a<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
81
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
rácshálózatán átütõ organikus motívumhad tart egyben.<br />
…A negyven év elõtti alapozást – ekkor alakultak ki a Kopócs Tibor-i grafika törvényei - hú<strong>sz</strong> évre<br />
rá (legalábbis itt a tárlaton) egy hatásos <strong>sz</strong>ínes cinkkarc-sorozat, majd újabb másfél évtized elteltével<br />
ké<strong>sz</strong>ült pár mûvé<strong>sz</strong>ies, <strong>sz</strong>intén <strong>sz</strong>ínes linomet<strong>sz</strong>et követi. Mindkét kollekción fölfedezhetõ, noha a<br />
fanyarul grote<strong>sz</strong>k hang is sajátjuk, a mûveltség- és kultúrtörténeti élmény.<br />
Ha Kopócs némely grafikáján valamennyire é<strong>sz</strong>revehetõ is volt a nonfiguratív hajlam, festé<strong>sz</strong>etén<br />
még csak ré<strong>sz</strong>leges nyoma sincs az ember- állat-alak vagy bábu elilllanásának. Épp ellenkezõleg:<br />
<strong>sz</strong>ínekben tobzódó, vérbõ alakrajz, valamint termé<strong>sz</strong>etbe oltott ember<strong>sz</strong>eretet jellemzi hõseit.<br />
82<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
Böröndi Lajos<br />
Ahogyan fölkel a Nap (Karczagi Endre munkássága)<br />
Úgy fest Bandi. A festményeit nézgetõ úgy véli. Nem tudja per<strong>sz</strong>e, hogy mekkora erõfe<strong>sz</strong>ítés rejlik az<br />
egé<strong>sz</strong> mögött, de Karczagi Endre képes elhitetni,<br />
hogy nem sok. Ennek ellenére per<strong>sz</strong>e lehet, hogy<br />
nagyon sok. Barátja lévén, elnézve új tárlatát a magyaróvári<br />
könyvtárban úgy gondolom, a világ <strong>sz</strong>erencsésebb<br />
helyén többre vihette volna. Lehetett<br />
volna dédelgetett mûvé<strong>sz</strong>. Fogadott városában<br />
“csak” bohém, nyugdíjas rajztanár. Per<strong>sz</strong>e fogadott<br />
városa nem az értékre fogékony városka, ez õt egy<br />
percig sem bántja. Az sem, hogy tárlatnyitóira több<br />
tucatnyian kíváncsiak. Mégis ritkán állít ki. Fölöslegesnek<br />
véli a vásári alkalmakat. S a hóku<strong>sz</strong>póku<strong>sz</strong>t,<br />
a felhajtást.<br />
Karczagi Endre vidám ember, néha indulatosnak<br />
is véljük, de dolgait <strong>sz</strong>emlélve tárul fel igazi énje, a<br />
csöppet sem semleges magatartás. S a történelem<br />
iránti érdeklõdés.<br />
A <strong>sz</strong>lovákiai Atelierben nemrégiben rövid bemutatkozásra<br />
nyílt leghetõsége. Engem kért meg egy<br />
flekknyi írás elkövetésére. Zavarba jöttem. Mint<br />
mondhatnék azon kívül róla, hogy <strong>sz</strong>eretem azt, amit<br />
csinál. Hogy <strong>sz</strong>eretem a keret ös<strong>sz</strong>efogta dolgait.<br />
Grafikáit, olajképeit, s újabban akvarelljeit.<br />
E bemutatásban hadd idézzek végül az említett<br />
cikkbõl, így kö<strong>sz</strong>öntve Mosonmagyaróvár nyugalmazott<br />
rajztanárját, a kiváló képzõmûvé<strong>sz</strong>t!<br />
“Számára a festé<strong>sz</strong>et a létezés egyik formája. Csak az egyiké, hogy rontsunk kissé ezen a magasba<br />
vivõ gondolaton. Nem izgatja folyton a feladat, valójában egy képet fest, de ehhez sok festéket le kell<br />
kaparni a vá<strong>sz</strong>onról. Karczagi Endrét könnyen el lehet téríteni a festéstõl, a kép megvárja, az valójában<br />
ké<strong>sz</strong>en van valahol, csak még a megfestése van hátra. A világ formáinak nézése például, vagy a lovak<br />
járása sokkal fontosabb <strong>sz</strong>ámára az ecsetek válogatásánál. Igaz, e nézelõdés közben is ké<strong>sz</strong>ülõdik.<br />
A kevés, de súlyos, ütõs gondolatok képi megjelenítõje õ, aki Budapesten <strong>sz</strong>ületett a háború elõtt, s<br />
kitanulta a rajzolást Egerben, hogy hos<strong>sz</strong>ú évtizedeken át látni tanítson általános iskolás tanulókat<br />
Mosonmagyaróváron.<br />
Amúgy pironkodik, ha festõmûvé<strong>sz</strong>nek nevezik, a tanárság is megte<strong>sz</strong>i – mondogatja. Nem gondolta,<br />
hogy nyugdíjasként majd megfest mindent, aminek képbe álmodásától ez a tehetséget koptató pálya<br />
el<strong>sz</strong>ívta az erõt. Ugyanolyan keveset fest, mint korábban.<br />
Képei lát<strong>sz</strong>ólag ellentmondanak termé<strong>sz</strong>etének, dinamikusak, robbanékonyak. Állásfoglalásra kény-<br />
Böröndi Lajos: Ahogyan fölkel a Nap<br />
83
képzõmûvé<strong>sz</strong>et<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>erítenek, <strong>sz</strong>emtelenül erotikusak, vastag combok, mohó, <strong>sz</strong>élesre húzott <strong>sz</strong>ájak dominálnak. Ragadozó<br />
nõk néznek le ránk a vá<strong>sz</strong>nakról, a vesénkbe látnak, tudják, hogy minden gondolatunk róluk <strong>sz</strong>ól.<br />
Grote<strong>sz</strong>k figurák mutatnak fityi<strong>sz</strong>t nekünk, mutatvány az egé<strong>sz</strong> élet, mondják alakjai, ismerünk, <strong>sz</strong>ólnak<br />
le ránk, uralkodunk rajtad, vágják a <strong>sz</strong>emünkbe.<br />
Karcagi Endre úgy fest, mint ahogyan felkel a Nap. Termé<strong>sz</strong>etesen, egy<strong>sz</strong>erûen. Dolgai megállnak<br />
önmagukban egé<strong>sz</strong>nek, értéknek, nem kell konstrukciókat kitalálnunk látásukra, nem kell bonyolult<br />
körmondatokra ragadtatnunk magunkat, hogy megpróbáljuk értelmezni õket.<br />
Igaz, ezt sokan manapság gyengeségnek, esendõségnek tartják. Mi úgy véljük, ez is lehet termé<strong>sz</strong>etes.<br />
A festõ fest. Amikor úri kedve úgy tartja. Karczagi Endrének néha úgy tartja úri kedve.”<br />
• Festõ, grafikus, (Budapest, 1939. november 4.) 1958-61: Az Egri Pedagógiai Fõiskola, földrajz-rajz <strong>sz</strong>akos tanári<br />
diploma, mestere: Jakuba János. 1982: Szocialista Kultúráért; 1996: 1956-os képzõmûvé<strong>sz</strong>eti pályázat különdíja.<br />
Tanulmányai végeztével általános iskolai tanárként Mosonmagyaróváron helyezkedett el. 1967-tõl kiállító mûvé<strong>sz</strong>,<br />
egyéni tárlatain sok esetben feleségével, Lá<strong>sz</strong>ló Enikõvel együtt <strong>sz</strong>erepelt. Nyaranta pedagógus mûvé<strong>sz</strong>telepeken<br />
(Ke<strong>sz</strong>thely, Gyula, Vác, Kõ<strong>sz</strong>eg stb.) fejle<strong>sz</strong>tette mûvé<strong>sz</strong>i képességeit. Kísérletezõ kedvû alkotó, a festé<strong>sz</strong>et és a grafika<br />
területén azonos teljesítményre képes.<br />
84<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
Kistérségi mûvé<strong>sz</strong>eti iskolák találkozója<br />
A Kodály Zoltán Nemzetközi Hegedûversenyt 2000 óta rendezi meg Galánta. A verseny a határ közelében élõ tehetséges<br />
magyar és <strong>sz</strong>lovák gyerekeknek nyújt lehetõséget megmérettetni magukat kívülálló zsûri elõtt.<br />
Az eddig megrendezett versenyeken ös<strong>sz</strong>esen 88 gyerek <strong>sz</strong>erepelt több kategóriában a<strong>sz</strong>erint, hogy mióta tanul<br />
hegedût. A legtöbb gyerek, <strong>sz</strong>ám <strong>sz</strong>erint 20 fõ Kecskemétrõl érkezett<br />
és nyert, de <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámmal vettek ré<strong>sz</strong>t Duna<strong>sz</strong>erdahelyrõl<br />
(5 fõ), Komáromból (3 fõ) és Ve<strong>sz</strong>prémbõl (3 fõ) is. Galánta, Szered,<br />
Alistál, Oro<strong>sz</strong>lány, valamint Sepsi<strong>sz</strong>entgyörgy 2-2 versenyzõt<br />
hozott. Az itt felsorolt településeken kívül még Bakó<strong>sz</strong>ög,<br />
Kaposvár, Pécs, Nagyharsány, Párkány, Budapest, Székesfehérvár,<br />
Nagymegyer, Mohács, Kiskõrös, Kolon tanulói vettek ré<strong>sz</strong>t a<br />
versenyeken.<br />
Kiemelkedõen <strong>sz</strong>erepelt Bertók Tibor, aki 2001-ben, 2003-<br />
ban, 2005-ben, illetve 2007-ben is kiemelt aranyérmet és a zsûri<br />
dicséretét nyerte. Várkonyi Viktória 2002-ben és 2003-ban kapott<br />
kiemelt aranyérmet, valamint dicséretet a zsûritõl, Korb<br />
Vanessa 2005-ben, 2007-ben és 2008-ban nyert aranyérmet és kapott dicséretet a zsûritõl, Kökény E<strong>sz</strong>ter pedig ugyanezekben<br />
az években lett kiemelt aranyérmes. Hasala Emil és Danis Karol 2002-ben és az azt követõ évben nyerte el az<br />
aranyérmet és a zsûri dicséretét. A versenyek három napot vettek<br />
igénybe, mialatt a gyerekek tanáraikkal és zongorakísérõikkel<br />
együtt megismerkedhettek Galántával és környékével.<br />
Nemcsak Galánta ad helyet zenei versenyeknek, hanem Mosonmagyaróvár<br />
is. Még az 1980-as években indult a verseny<br />
Csorna, Kapuvár és Mosonmagyaróvár között, mely az 1990-es<br />
években <strong>sz</strong>ervezõdött újjá. 1992-ben a zongora <strong>sz</strong>ak mellett indult<br />
hegedû és fuvola verseny is. A kétévente megrendezett versenyek<br />
hely<strong>sz</strong>ínei változtak, hol Csorna, hol pedig Mosonmagyaróvár<br />
adott otthont a rendezvénynek. Mostanra a testvérvárosokkal<br />
kiegé<strong>sz</strong>ülve mondhatjuk, hogy nemzetközivé nõtte<br />
ki magát ez az esemény, mivel jönnek versenyzõk a <strong>sz</strong>lovákiai<br />
Somorjáról, az o<strong>sz</strong>trák Stockerauból, magyar ré<strong>sz</strong>rõl pedig<br />
Darnózseli és Jánossomorja képviselteti magát. A zsûri ti<strong>sz</strong>tét a gyõri zeneiskola tanárai látják el.<br />
Ezek a versenyek alapfokon zajlanak, de Mosonmagyaróvár helyt ad a tehetséges, Akadémiát végzett fiataloknak is,<br />
a Flesch Károly hegedûverseny keretén belül. Flesch Károly (1873-1944) a város <strong>sz</strong>ülötte, híres hegedûmûvé<strong>sz</strong>. Ez a<br />
rendezvény <strong>sz</strong>intén nemzetközi, legutóbb 2008 júniusában zajlott.<br />
A térségben Gyõr a legnagyobb város, az itt mûködõ Li<strong>sz</strong>t Ferenc Zeneiskolának 1000 tanulója van. Az intézmény<br />
évente rendezi az Ifjú Muzsikusok Fe<strong>sz</strong>tiválját. 1968-tól az esemény hivatalos neve az Ifjú Muzsikusok Fe<strong>sz</strong>tiválja. A<br />
verseny kétfordulós, az elsõben a helyi gyerekek mérik ös<strong>sz</strong>e tudásukat, majd o<strong>sz</strong>tályonként a legjobbak versenyezhetnek<br />
a 28 városból érkezõ tehetséges gyerekekkel. Több megyébõl ve<strong>sz</strong>nek ré<strong>sz</strong>t versenyzõk, lét<strong>sz</strong>ámuk csak hegedû<br />
<strong>sz</strong>akon 50 fõ, de emellett indul zongora, gordonka, fuvola, valamint klarinét <strong>sz</strong>akokon is verseny. Az elmúlt évben így<br />
az ös<strong>sz</strong>lét<strong>sz</strong>ám 238 fõ volt. A versenyek segítik a tehetséges tanulókat abban, hogy még elmélyültebben gyakoroljanak,<br />
bekerüljenek a Zenemûvé<strong>sz</strong>eti Szakközépiskolába, onnan pedig a Tanárképzõbe, vagy az Akadémiára.<br />
Fertõ<strong>sz</strong>egi Ernõné<br />
Kistérségi mûvé<strong>sz</strong>eti iskolák találkozója<br />
85
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Hatvan éves a Csemadok<br />
Ötven éve vagyok tagja a Csemadok Pozsonypüspöki Alap<strong>sz</strong>ervezetének, s ebbõl negyven évig<br />
tagja a vezetõségnek.<br />
A Pozsonyi Képzõmûvé<strong>sz</strong>eti Fõiskola elvégzése után családommal<br />
hazajöttünk Püspökire a <strong>sz</strong>üleimhez és azóta is itt<br />
lakunk. Ez történt 1959-ben, és még ebben az évben Wurster<br />
Ilona, aki akkor a helyi <strong>sz</strong>ervezet elnöke volt, rögtön be<strong>sz</strong>ervezett<br />
a Csemadokba, melynek tagja vagyok azóta is, és <strong>sz</strong>ívesen<br />
dolgozok a közös ügyért.<br />
A Csemadok munkásságát már elõbb is ismertem, mert<br />
még fõiskolás koromban ké<strong>sz</strong>ítettem illu<strong>sz</strong>trációkat a HÉT,<br />
a Csemadok hetilapja <strong>sz</strong>ámára. Ekkor megismerkedtem a<br />
<strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõkkel, írókkal, költõkkel, újságírókkal. Ilyenformán<br />
már kialakult egy kép bennem a Csemadok munkájáról is.<br />
De még nem ismertem gondjait, bajait, mert nem volt lehetõségem<br />
belülrõl megismerni a <strong>sz</strong>ervezetet. Hi<strong>sz</strong> tanulmányaim<br />
lefoglalták minden idõmet. Püspökin a helyzet más<br />
volt, már több <strong>sz</strong>abadidõm volt és hamarosan a vezetõség<br />
Nagy József<br />
tagja lettem és megismerhettem minden baját, nehézségeit, segíthettem a <strong>sz</strong>ervezetnek az eredményes<br />
munkájában. Eljártunk a Pozsonyi Városi Szervezet gyûléseire és egyre jobban megértettem a<br />
<strong>sz</strong>ervezet létfontosságát. A püspöki <strong>sz</strong>ervezetben átvettem a krónika írását, meghívókat ké<strong>sz</strong>ítettem<br />
és így kicsit a képzõmûvé<strong>sz</strong>et is jelen lett a <strong>sz</strong>ervezet munkájában. Majd késõbb or<strong>sz</strong>ágosan is, mert<br />
plakátokat és dí<strong>sz</strong>okleveleket ké<strong>sz</strong>ítettem a Csemadok <strong>sz</strong>ámára. Örömmel mondhatom, munkáimat<br />
megbecsülték és a másik oldalon <strong>sz</strong>élesebb, mondhatnám or<strong>sz</strong>ágosan is megismert az itteni magyarság.<br />
Per<strong>sz</strong>e ebben még <strong>sz</strong>erepe volt az akkori magyar sajtónak is.<br />
Egyik kollégám egy<strong>sz</strong>er azt vetette a <strong>sz</strong>ememre, hogy mint Csemadok—tagnak <strong>sz</strong>óvá tehetném a<br />
járási vála<strong>sz</strong>tmányi vezetõknek, hogy a Csemadok <strong>sz</strong>ervezete miért nem ve<strong>sz</strong>i kézbe a <strong>sz</strong>lovákiai magyar<br />
képzõmûvé<strong>sz</strong>et sorsát, nyithatnának galériát, ahol kiállításokat lehetne tartani és árusítani stb.<br />
Az ötlet nem ros<strong>sz</strong>, de hogy miért nem lehet, azt most itt nem ré<strong>sz</strong>letezem. Ám megkérdeztem tõle,<br />
hogy tagja-e a Csemadoknak Azt felelte: „Nekem arra nincs idõm!” Megdöbbentett. Hát sok idõm<br />
nekem sincs, és nem tudom hány magyar képzõmûvé<strong>sz</strong> dolgozik a Csemadokban, vagy egyáltalában<br />
tagja-e. De a képzõmûvé<strong>sz</strong>et legalább olyan különálló tevékenység, mint az íróké. És annak ellenére,<br />
hogy sok író tevékenykedik a Csemadokban a gondjaikat az Író<strong>sz</strong>övetség keretein belül intézik és<br />
nem a Csemadokban. Fõként ha tudjuk, hogy a képzõmûvé<strong>sz</strong>etrõl való gondoskodás nagyobb gazdasági<br />
és <strong>sz</strong>ervezési problémával járna, mint a Csemadok által fölvállalt többi tevékenységi terület egybevéve.<br />
Megjegyzem: helyi Csemadok <strong>sz</strong>ervezetek így is nagyon sokat tettek és te<strong>sz</strong>nek a képzõmûvé<strong>sz</strong>eti<br />
kiállítások megrendezése terén.<br />
Az ötvenes—hatvanas években vagy még inkább a hetvenes éveket <strong>sz</strong>ámítva egy generáció nõtt fel<br />
a Csemadokban, melyek közül sokan megismerve a <strong>sz</strong>ervezeti munkát, ma további értékes munkát<br />
tudnak végezni a társadalom politikai és gazdasági életében. Ugyanis <strong>sz</strong>ervezni is meg kell tanulni.<br />
Soha nem éreztem, hogy a <strong>sz</strong>ervezeti munka a terhemre lett volna, ám nem vagyok vezetõ típusú<br />
86<br />
Hatvan éves a Csemadok
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
ember. Nem tudok sem kérni, sem parancsolni. Pedig egy jó vezetõnek tudnia kell, Inkább voltam a<br />
<strong>sz</strong>ervezet „<strong>sz</strong>ürke katonája”, aki <strong>sz</strong>ívesen ve<strong>sz</strong> ré<strong>sz</strong>t a közös munkában.<br />
Csemadok-beli munkám megerõsítette bennem azt a tudatot, hogy a mûvé<strong>sz</strong>etet, kultúrát terje<strong>sz</strong>teni<br />
kell, hogy mindenhova eljusson, hogy kultúránk, mûvé<strong>sz</strong>etünk a maga sajátos e<strong>sz</strong>közeivel, ö<strong>sz</strong>tönzõ<br />
világával kihat az érzékekre és az értelemre egyaránt, ha benne él az ember, s igyekezni kell,<br />
hogy minél többen ismerjék meg ezt a csodálatos világot, hogy általa föltudjanak emelkedni. Gazdag,<br />
aki terje<strong>sz</strong>ti, de gazdagodik az is, aki csak átve<strong>sz</strong>i, és ha valaki csak hallgatója egy jó elõadásnak, csak<br />
nézõje egy jó <strong>sz</strong>índarabnak, népi táncnak, kiállításnak, — már több mint az-az ember, aki csak magának<br />
él, csak a saját ügyei érdeklik. Milyen ember az, akit még a saját népcsoportja, annak gondjai,<br />
örömei nem jutnak el hozzá<br />
Az embert a saját léte és mivolta arra kötelezi, hogy <strong>sz</strong>épet és jót tegyen, vagy legalább ha<strong>sz</strong>nosat.<br />
Örültem, hogy a Csemadok bátorította a fiatalokat, és önképzõkörökben segítette munkálkodásunkat,<br />
hogy kibontakozhassanak a bennük rejlõ adottságok, tehetségek.<br />
Egyre jobban meggyõzõdtem arról, hogy a Csemadok létrejöttével egy olyan <strong>sz</strong>ervezetté vált, melynek<br />
erõs háttere minõségi változást hozhat. Hogy a pu<strong>sz</strong>ta nemzetiségi létünk ne legyen csupán melldöngetés,<br />
hanem érték, tagjai gazdagsága folytán tanít, utat mutat, tanúságot és erõt adhat.<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
87
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Mindezt ös<strong>sz</strong>egezve a Csemadok <strong>sz</strong>ervezetében<br />
való munkám vis<strong>sz</strong>ahatott az egyéniségemre,<br />
megerõsítette hovatartozásomat és egyben<br />
fölhívta a figyelmemet a körülöttem történõ eseményekre,<br />
é<strong>sz</strong>revétette velem az elve<strong>sz</strong>õben lévõ<br />
népi kultúrát, a magyar történelem gazdagságát,<br />
valamint honfitársaim mi nden bajait, búját.<br />
Mindez megjelenik ma munkáimon, és vis<strong>sz</strong>a<br />
akarom közölni a látottakat, tanultakat, — Ezer<br />
év Európában; Elve<strong>sz</strong>ett kultúra; Emberi <strong>sz</strong>ínjáték<br />
és más sorozatokban. Értéket alkotni mindig<br />
célirányúnak kell lennie, <strong>sz</strong>erintem — népemet<br />
akarom több önbizalommal, hittel ellátni.<br />
Ké<strong>sz</strong>ítettem egy elõadássorozatot is a képzõmûvé<strong>sz</strong>etrõl,<br />
a stílusok alakulásáról, a modern<br />
mûvé<strong>sz</strong>etrõl, a helyi <strong>sz</strong>ervezet ifjúsági klubjának<br />
<strong>sz</strong>ántam a rövid elõadásokat. Nem valósulhatott<br />
meg kívülálló okok miatt — három<strong>sz</strong>or <strong>sz</strong>ûnt<br />
meg csoportunk, pedig egy idõben 50 tagja is<br />
olt a klubnak. Így értékesebb tevékenységem<br />
talán csak a kisebb—nagyobb kiállításokban<br />
mutatkozott meg. Ez ros<strong>sz</strong>ul esett.<br />
De úgy gondolom, hogy a Csemadok majdnem<br />
ugyanazt a munkát végzi, és végezte, amit<br />
a megalakulása után — <strong>sz</strong>i<strong>sz</strong>ifu<strong>sz</strong>i munkát, mert<br />
mindig kedvezõtlen politikai helyzetben dolgozott,<br />
és a politikai jóakarat <strong>sz</strong>erintem még ma is<br />
hiányzik a kedvezõ állami támogatás és a jóakarat<br />
a magyar adófizetõk <strong>sz</strong>ámára. Csemadok csak nem önmagára <strong>sz</strong>orítkozik — ha le<strong>sz</strong>nek áldozatké<strong>sz</strong>,<br />
önfeláldozó, a magyarságért valamit tenni akaró <strong>sz</strong>akavatott tagjai, ha sikerül a fiatalságot is<br />
megnyernie, hacsak tagságnak is, akkor még megmentheti népünket az elsorvadástól, az as<strong>sz</strong>imilálódástól.<br />
A globalizáció nem tréfál, nem törõdik az egyén és az egyes kistérségek<br />
helyi vagy regionális közösségek érdekeivel, hanem mindenen átgázol.<br />
És fõleg most, mert a pénz irányít mindent.<br />
Ha van <strong>sz</strong>ervezet, amely a társadalom <strong>sz</strong>ámára ha<strong>sz</strong>nos munkát végez,<br />
együtt tud mûködni a társadalom minden rétegével és mûködése célirányú:<br />
a hagyományok és a kultúra terje<strong>sz</strong>tése, akkor ez a Csemadok!.<br />
A gondok, pana<strong>sz</strong>ok ugyanazok mint hú<strong>sz</strong>—harminc évvel ezelõtt. S e<br />
mellett nem mindig ismerjük jogainkat. A többségi nemzetnek kellene<br />
hangsúlyoznia a jogainkat, de már a hazánk megyei felo<strong>sz</strong>tása is ellent<br />
mond a jognak, s talán jobb volna a kultúr—autonómia.<br />
A másság történelmi valóság és ezek a nemzeti, nemzetiségi sajátosságok.<br />
A termé<strong>sz</strong>etes emberi jogok tárgykörébe tartoznak. Ezen nem<br />
<strong>sz</strong>abadna vitatkozni.<br />
88<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
A hontalanságunk következményeként mutatkozik most azzal, hogy egyre kevesebb a gyermek a<br />
magyar iskolában.<br />
Több, azelõtt többségben magyar lakta faluban, városokban már nincs magyar, de még kettõs nyelvû<br />
felirat sem.<br />
Po<strong>sz</strong>onypüspökin ez már <strong>sz</strong>intén megtörtént.<br />
Az állam csak akkor biztosíthatja a kettõs egyenjogúságot, ha megadja <strong>sz</strong>ámunkra a minden állampolgárt<br />
megilletõ státu<strong>sz</strong>t, valamint a kisebbségi sajátosságok megõrzését, <strong>sz</strong>avatoló, dokumentatív,<br />
azon különleges megkülönböztetõ jogokat, melyhez a kétnyelvûség gyakorlati megvalósítása csak<br />
egy a sok fontos közül.<br />
A népek jól megférnek egymás mellett, barátságban. Legyen bármilyen a nyelve vagy a bõr <strong>sz</strong>íne,<br />
de mindig vannak olyanok, akik valamilyen célból a gyûlölet tablettáit <strong>sz</strong>órják a nép köz-. Apám arra<br />
tanított, hogy a másét el ne vedd, a magadét ne hagyd!<br />
S elmondhatom, hogy a Csemadok sohasem valakik ellen, hanem mindig valakikért dolgozott és<br />
dolgozik ma is! Sokat kö<strong>sz</strong>önhetek a Csemadok egé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>ervezetének kezdetektõl a mai napig.<br />
Hálás kö<strong>sz</strong>önet!<br />
Nagy József festõmûvé<strong>sz</strong><br />
A felvételek a Csemadok or<strong>sz</strong>ágos és helyi rendezvényein ké<strong>sz</strong>ültek.<br />
Új hagyomány a régiek elismerésére<br />
A Csemadok Or<strong>sz</strong>ágos Tanácsa még tavaly döntött arról, hogy évente megünnepli a Magyar Kultúra<br />
napját, s azon Életmû Díjjal jutalmazza azokat, akik az eltelt hatvan e<strong>sz</strong>tendõben sokat tettek a Csemadokért,<br />
s a <strong>sz</strong>lovákiai magyar közmûvelõdésért. Elsõ alkalommal a hatvanéves évforduló jegyében került<br />
sor a meghitt, igen hangulatos ünnepségre a galántai Városi Mûvelõdési Központban.<br />
Az öt díjazott: Ág Tibor népzenekutató, Újváry Lá<strong>sz</strong>ló tanár, Õ<strong>sz</strong>i Irma népmûvelõ, Gál Sándor<br />
író és Takács András néptánckutató, akik a méltatás után a Csutak Adrienn által ké<strong>sz</strong>ített emlékplakettet<br />
vehették át.<br />
Az egyetlen gömöri díjazott, Takács András, a felvidéki néptáncosok Bandi bácsija a Csoltó melletti<br />
Sajótibán <strong>sz</strong>ületett, pályáját pedagógusként kezdte, majd profi táncosként folytatta. Az ötvenes<br />
évek elején a Magyar Népmûvé<strong>sz</strong>eti Együttes, a Népes mûvé<strong>sz</strong>eti vezetõje és koreográfusa volt, annak<br />
meg<strong>sz</strong>ûnése után évtizedekig a Csemadok néptáncmûvé<strong>sz</strong>eti <strong>sz</strong>akelõadójaként dolgozott, s az<br />
Ifjú Szivek igazgatójaként vonult nyugdíjba. Az élete sok más pályatársáéhoz hasonlóan igen kalandos<br />
volt, 1969-ben a Csemadok Központi Bizottsága or<strong>sz</strong>ágos titkárává nevezték ki, de a Prágai Tava<strong>sz</strong><br />
elfojtása után kizárták a pártból, s õt is csak 1989-ben rehabilitálták.<br />
Újváry Lá<strong>sz</strong>ló lévai tanár <strong>sz</strong>intén megjárta a poklot 1969 után, ugyanis a megígért komáromi <strong>sz</strong>ínházigazgatói<br />
állás helyett még azért is harcot kellett vívnia, hogy benzinkutasnak felvegyék. De mivel<br />
akkoriban <strong>sz</strong>ent volt a munkához való jog, el sem engedték 16 évig, az ún. rend<strong>sz</strong>erváltásig. De egy<br />
idõ után a rend<strong>sz</strong>er megengedte a <strong>sz</strong>ámára, hogy legalább amatõr <strong>sz</strong>ínkörben rendezhessen. 1989<br />
után ismét vis<strong>sz</strong>atért nem csak az iskolába, hanem a vers- és prózamondók táborába is, és <strong>sz</strong>ámtalan<br />
diákot ké<strong>sz</strong>ített fel, sõt maga is <strong>sz</strong>ervezett-<strong>sz</strong>ervez <strong>sz</strong>avalóversenyeket.<br />
Ág Tibor ugyanazt a <strong>sz</strong>erepet vállalta a népzene felgyûjtésében, mint Takács András a néptánc<br />
területén. 1953-ban még egyetemi tanári állását is otthagyta, hogy idejét teljes egé<strong>sz</strong>ében a <strong>sz</strong>lovákiai<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
89
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
magyar közösségnek <strong>sz</strong>entelhesse. Elõbb a Népes mûvé<strong>sz</strong>eti vezetõje lett, késõbb Galántán a Kodály<br />
Zoltán Daloskör elsõ vezetõje. Takács Andrással együtt néptánc- és népdalgyûjtõ körutakra jártak, s<br />
mindketten közkinccsé tették, amit Csallóköztõl a Bodrogközig felgyûjtöttek.<br />
Gál Sándort elsõsorban íróként jegyzik az egyetemes magyarság lexikonában, de nem csak az íróa<strong>sz</strong>tal<br />
mögött végzett jelentõs munkát, hanem különbözõ társadalmi <strong>sz</strong>ervezetekben, így a Csemadokban<br />
is évtizedekig tevékenykedett. A Csemadok Kassa-környéke Területi Vála<strong>sz</strong>tmányának több<br />
évtizedig volt az elnöke, egyik alapítója a kassai Thália Színháznak, de jelentõs <strong>sz</strong>erepet vállalt az<br />
Anyanyelvi Konferencia munkájából is. S õ volt az, aki akkori küzdelmeinket, mindennapjainkat<br />
tollával meg is örökítette. Megjelent írásai, kötetei a bizonyítékai az elmúlt évtizedek harcainak,<br />
sikereinek.<br />
S ötödikként, de nem utolsósorban egy ízig-vérig Csemadok-munkás: Õ<strong>sz</strong>iné Györös Irma, aki a<br />
semmibõl <strong>sz</strong>ervezett kulturális életet az érsekújvári járásban. Ha kellett, sárban, hóban, tikka<strong>sz</strong>tó<br />
hõségben járta a magyarlakta falvakat, és tartotta az emberekben a magyarságtudatot.<br />
Az ünnepségen többek között fellépett a galántai Kodály Zoltán Daloskör, a nemeskosúti Berkenye<br />
Néptáncegyüttes, Jakubecz Lá<strong>sz</strong>ló és Zsapka Attila. Sajnálatos vi<strong>sz</strong>ont, hogy a rendezvényt bár<br />
or<strong>sz</strong>ágos ünnepnek hirdették, de a közép- és kelet-<strong>sz</strong>lovákiai régiót senki sem képviselte Galántán.<br />
Juhá<strong>sz</strong> Dósa János<br />
Hárman a kitüntetettek közül: Takács András, Gál Sándor, Újváry Lá<strong>sz</strong>ló<br />
90<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
Egy ember élete utólag nem mondható el<br />
A 85 éves Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõ kö<strong>sz</strong>öntése<br />
2008 decemberében töltötte be Mon<strong>sz</strong>lóy Dezsõ 85. életévét. December 19-én karácsonyi vacsora keretében kö<strong>sz</strong>öntötték<br />
barátai a Bécsi Magyar Otthonban (Wien, Schwedenplatz) az idõs költõt, írót, “világvándort”. Laudációt Böröndi<br />
Lajos költõ mondott. A Bécsi Napló decemberi <strong>sz</strong>ámában ugyancsak õ írt <strong>sz</strong>ületésnapi méltatót. Az alábbiakban ezzel<br />
kö<strong>sz</strong>öntjük Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõt.<br />
„Ünneplünk egy kiváló írót, aki a megélt valóságot képes<br />
több<strong>sz</strong>örös metaforákba rejteni. Akinek idõtechnikája múltat,<br />
jelent és jövõt gyakran egy<strong>sz</strong>erre léptet <strong>sz</strong>ínre.” – így kö<strong>sz</strong>önti<br />
az idén nyáron Vajda Barna irodalomtörténé<strong>sz</strong> a 85. e<strong>sz</strong>tendejét<br />
decemberben betöltõ Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõt a Szlovákiai<br />
Magyar Írók Társaságában.<br />
Az immár közel négy évtizede Bécsben élõ alkotó<br />
hatalmas életmûvének megismertetése <strong>sz</strong>étfe<strong>sz</strong>íti egy<br />
kö<strong>sz</strong>öntõ keretét, de éppen Vajda idén megjelent<br />
Mono<strong>sz</strong>lóy monográfiája az a <strong>sz</strong>akmai iránytû, amely<br />
megpróbál kalauzolni bennünket ebben a kiterjedt és sokrétû<br />
életmûben.<br />
Titokzatos író Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõ, alakját mindig<br />
különbözõ legendák övezték, s maga sem igyekezett vála<strong>sz</strong>olni<br />
a feltett kérdésekre. Miért is tette volna, hi<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>erinte<br />
„egy ember élete utólag nem mondható el”.<br />
Mono<strong>sz</strong>lóy a budapesti jogi egyetemen <strong>sz</strong>erzett diplomát,<br />
majd 1946-ban Pozsonyba települt át. Volt kiadóvezetõ,<br />
az Irodalmi Szemle belsõ munkatársa, a cseh<strong>sz</strong>lovák<br />
író<strong>sz</strong>övetség magyar titkára is. De egyet kell értenünk<br />
Lacza Tihamér (latiméria) megjegyzésével, aki a <strong>sz</strong>lovákiai<br />
Szabad Újságban az idén nyáron így ír róla: „Az 1989-es<br />
rend<strong>sz</strong>erváltás után, fõleg az 1990-es években Mono<strong>sz</strong>lóy<br />
gyakran felbukkan Pozsonyban és más felvidéki városokban,<br />
több régi és új könyvét felvidéki magyar kiadók adták ki, de<br />
igazából nem lehet kijelenteni róla, hogy õ elsõsorban ennek a régiónak az írója. Mono<strong>sz</strong>lóy tipikus világvándor …”<br />
Az utóbbi megjegyzés per<strong>sz</strong>e arról tanúskodik, hogy Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõ nehezen skatulyázható be alkotóként,<br />
emberként egyaránt, neki a zavarba ejtõ sok<strong>sz</strong>ínûség, a <strong>sz</strong>intetizáló <strong>sz</strong>ellem sajátja.<br />
Hogyan is lehetne fölcímkézett fiókba gyömö<strong>sz</strong>ölni azt, aki mindig odébbáll, ha éppen úgy hozza a sors Aki<br />
mindig utálta a címkéket, a megbélyegzéseket, a kategóriákat. Polihi<strong>sz</strong>tor õ és valóban világvándor. 1968-ban<br />
Cseh<strong>sz</strong>lovákiából Jugo<strong>sz</strong>láviába emigrált, majd egy év után Bécsben telepedett le. Itt került kapcsolatba a Bécsi<br />
Naplóval és annak <strong>sz</strong>erzõivel, ahol elismerés ve<strong>sz</strong>i körül. Különösen felesége, Kati halála óta még családtagnak is<br />
tekintik.<br />
Költõként indult 18 évesen Budapesten, valójában belül mintha ez lenne az igazi hivatása. Per<strong>sz</strong>e ez nem jelenti<br />
azt, hogy regényei, novellái ne a magyar irodalom élvonalában lennének, hogy mûfordításai ne lennének egyenértékûek<br />
verseivel. Hogy német nyelvû hangjátékai forgácsok volnának csupán. Stílusa egyéni, irónikus, grote<strong>sz</strong>k,<br />
sajátos ízekkel ajándékozza meg a magyar irodalmat.<br />
85 év semmi idõ, csak annyi, ameddig lehunyja az ember a <strong>sz</strong>emét. Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõ alakja hozzátartozik<br />
Bécshez ugyanúgy, mint Pozsonyhoz. A nyolc és fél évtized per<strong>sz</strong>e alkalom arra, hogy megálljunk és örüljünk neki.<br />
Vajda Barna <strong>sz</strong>avait kölcsönvéve s kicsit átalakítva kívánjuk: sokáig fogja még <strong>sz</strong>elíden kezét a kényes ihlet.”<br />
Mono<strong>sz</strong>lóy Dezsõ 85 éves<br />
91
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Kri<strong>sz</strong>tuskere<strong>sz</strong>tek az út <strong>sz</strong>élén<br />
GÖRFÖL JENÕ neve Mosonmagyaróváron ugyanúgy ismert, mint Lendván, Erdélyben, Délvidéken. A<br />
felvidéki magyarság történelmi emlékeit fotózza immár három évtizede. A Csemadok munkatársaként<br />
amúgy is a vidéket járta, el-elkattintotta hát fotómasináját, lefényképezett egy-egy várat, árpád-kori templomot,<br />
egy <strong>sz</strong>ép völgyet, egy út<strong>sz</strong>éli pléhkri<strong>sz</strong>tust.<br />
Ha már bele<strong>sz</strong>erelmesedett a tájba, a falvakba,<br />
a <strong>sz</strong>épséges várakba, bekukkantott a települések<br />
temetõibe, lefotózta a ’48-as sírokat is.<br />
Elutazott magyaróvári barátaival Kolozsvárra,<br />
a Házsongárdi temetõrõl is hozott egy tucatnyi<br />
fotót, s verses-képes katalógusban örökítette<br />
meg a nemzet emlékezetét feketeerdei barátjával.<br />
Könyveket fényképezett tele, a Felvidék <strong>sz</strong>áz<br />
csodáját, a <strong>sz</strong>lovákiai íróportrékat megörökítõt,<br />
a nyelvhatáron túli honvédsírokat fölgyûjtõt,<br />
amelyet ideát adtak ki, hogy aztán odaát mind<br />
egy <strong>sz</strong>álig elkeljen.<br />
Hogy mit <strong>sz</strong>erethet a fotókon Talán a lecsöppenõ<br />
harmatot a Kri<strong>sz</strong>tuskere<strong>sz</strong>trõl. Talán a<br />
templomfalak fehérségét. Talán a pillanat megismételhetetlenségét.<br />
Lehet, hogy <strong>sz</strong>eret é<strong>sz</strong>revenni<br />
egy-egy ki<strong>sz</strong>ögellést, egy párkányt, egy <strong>sz</strong>apora<br />
lélegzetvételre serkentõ felfelé vezetõ utcát.<br />
Biztosan <strong>sz</strong>ereti Körm öcbányát, Árvát,<br />
Vöröskõ várát és még <strong>sz</strong>ámtalan építményt, romot,<br />
kövön kõt, hogy a valahai A Hét riportereként<br />
föllet sorozatcímét elorozzuk, kifordítsuk<br />
(Kõ kövön).<br />
Görföl Jenõ polgári foglalkozását tekintve<br />
Csemadok alkalmazott. Most. Azelõtt a Szlovák<br />
Rádió Magyar Szerke<strong>sz</strong>tõségének is volt<br />
munkatársa. Jobb idõben több tábor létrehozója: anyanyelvi tábor, olvasótábor, közmûvelõdési tábor. A<br />
<strong>sz</strong>lovák Tévétanás tagja.<br />
Amúgy ha kellett mosonmagyaróvári diákoknak mesélt Pozsony nevezetességeirõl. Meg soproniaknak.<br />
Tárlatainak <strong>sz</strong>áma nem tudható, de tudunk Árpád kori templomokat felmutatókról, s Pléhkri<strong>sz</strong>tusokat<br />
elénk táróról. Képei <strong>sz</strong>inte állandóan úton vannak, hogy meséljenek történelmi emlékeinkrõl, s mindarról<br />
az értékrõl, ami építményekben, kövekben házakban, virágokban, völgyekben, hegyekben található.<br />
(Görföl Jenõ “Felvidéki Kri<strong>sz</strong>tusfejek” címû tárlatá t a magyar kultúra nap ján nyitották meg<br />
Sziget<strong>sz</strong>entmiklóson, ahol Hrubik Béla, a Csemadok Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetség<br />
elnöke mondott ünnepi be<strong>sz</strong>édet, s Szarka Gyula (Ghymes) és zenekara megzenésített verseket adott<br />
elõ.)<br />
92<br />
Felvidéki Kri<strong>sz</strong>tusfejek - Görföl Jenõ fotográfiái
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
93
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Harminc éves gyerekek<br />
2008 decemberében ünnepelte a somorjai Csali Gyermek Néptáncegyüttes 30. <strong>sz</strong>ületésnapját<br />
Csemadok Somorjai Alap<strong>sz</strong>ervezete a Csalló Népmûvé<strong>sz</strong>eti Együttes megalakulását követõ évben,<br />
1978 <strong>sz</strong>eptemberében hozta létre a Csali Gyermektánccsoportot, melynek elsõ vezetõje Bors Éva lett.<br />
A csoport megalakulását megelõzõ elsõ megbe<strong>sz</strong>élésre, majd az azt követõ próbákra 50-60 gyermek<br />
jött el. Ennyi táncossal egyetlen mûvé<strong>sz</strong>eti vezetõ nem végezhetett volna rend<strong>sz</strong>eres és eredményes<br />
munkát. A táncosokat két koro<strong>sz</strong>tályba o<strong>sz</strong>tva alakult meg a Csali I. és a Csali II.<br />
1979. május 18-án, a helyi mozi zsúfolásig megtelt nézõtere elõtt lépett elõ<strong>sz</strong>ör <strong>sz</strong>ínpadra a Csalló,<br />
valamint “kistestvére”, a Csali Gyermektánccsoport. S ezt a bemutatkozó elõadást a mai napig <strong>sz</strong>ámtalan<br />
sikeres elõadás követte.<br />
1981 <strong>sz</strong>eptemberében a Nagy Csaliból kinõtt gyermekek a felnõtt csoportba mentek át. A Kis Csaliból<br />
Nagy Csali lett s új Kis Csali alakult. Ettõl az évtõl már Valacsay Franciska és Valacsay István vezették<br />
az együttest.<br />
A Csali megalakulása óta ré<strong>sz</strong>tvevõje a legkülönfélébb versenyeknek, fe<strong>sz</strong>tiváloknak, ahonnan mindig<br />
komoly elismerést jelentõ díjakkal tér haza. Mint az együtteseink életében általános, a Csali esetében<br />
is voltak sikeresebb és kevésbé sikeres idõ<strong>sz</strong>akok. Mindezek ellenére nem <strong>sz</strong>ámít <strong>sz</strong>erénytelenségnek<br />
azt mondani, hogy az együttes a hazai gyermek néptáncmozgalom jeles képviselõje. Jelentõsége<br />
nem csupán a hagyományok megõrzésében, a gyerekek és fiatalok értékítéletének fejle<strong>sz</strong>tésében és a<br />
<strong>sz</strong>lovákiai magyarok kultúrájának ápolásában merül ki. Nagyon fontos <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ik a helyi magyar<br />
közösség fejle<strong>sz</strong>tésében és ös<strong>sz</strong>etartó erejének növelésében is. Talán nincs Somorján olyan család, mely<br />
valamilyen módon ne kapcsolódna a Csalihoz, tehát az együttes és a somorjai magyarság <strong>sz</strong>orosan<br />
ös<strong>sz</strong>efonódott, ös<strong>sz</strong>ekapcsolódott a harminc év során.<br />
Az együttes jelenleg két generációs. Az óvodások és az alsó tagozatos iskolások a Csali Gyermek<br />
Néptáncegyüttest látogatják, melyet 1981 óta kitartó energiával vezet Valacsay Franciska óvónõ. A nagyobbak<br />
a Csali Ifjúsági Együttes munkájában ve<strong>sz</strong>nek ré<strong>sz</strong>t, vezetõjük Nagy Myrtil. Hos<strong>sz</strong>ú idõ után<br />
alakult újjá a Csali Gyermekzenekara is, melyet Lévai Jenõ vezet.<br />
94<br />
Harminc éves gyerekek
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
Az együttes a 30. jubileumát, 2008. december 7-én egy gálamûsorral ünnepelte. A mûsorban nem<br />
csupán a jelenlegi tagok, de volt táncosok is közremûködtek. Sõt, az óvodások révén a jövõbeli táncosok<br />
is teret kaptak. Én valamivel több, mint egy éve vállaltam el a Csali Ifjúsági Együttes (valaha Nagy<br />
Csali) vezetését és fejet hajtok a somorjaiak elõtt, akik az együttes minden megmozdulását figyelemmel<br />
kísérik, minden lehetõ alkalommal megtöltik a nézõteret és <strong>sz</strong>eretettel, csodálattal figyelik az együttes<br />
munkáját. A pedagógusnak külön öröm, ha látja, hogy a <strong>sz</strong>ülõk mélyen megbecsülik a gyermek fejlõdésébe<br />
vetett idõt és energiát, s valljuk meg, manapság ez már nagyon ritka. Úgy gondolom, nemcsak a<br />
kiváló pedagógusoknak és támogató intézményeknek kö<strong>sz</strong>önhetõ, hogy az együttes megélhette harmincadik<br />
<strong>sz</strong>ületésnapját, hanem a <strong>sz</strong>ülõknek és a somorjai közönségnek is, akik igényt tartanak a munkájára<br />
és <strong>sz</strong>eretetükkel kö<strong>sz</strong>önik meg azt.<br />
Végül pár mondat a Csali ünnepi kiadványából, mely a gyerekek <strong>sz</strong>ájával mondja el, miért is jó ez a<br />
csapat: Miért <strong>sz</strong>eretek a Csaliba járni<br />
• Szeretek táncolni és a Csaliban nagyon sokat táncolunk. • A Csaliban nagyon jó, estig lehet táncolni<br />
és próba után késõbb fekhetek le. • Nagyon <strong>sz</strong>eretek énekelni, táncolni és Franciska nénit is <strong>sz</strong>eretem.<br />
• Sok barátom van itt. • Nagy<strong>sz</strong>erû dolog táncolni, Franciska néni pedig nagyon jól tanít minket.<br />
•A Csaliban sok új táncot tanulunk és a régieket is ismételjük. • A Csaliban azért is jó, mert felléphetünk.<br />
• Nagyon <strong>sz</strong>ép táncokat tanulunk itt, nekem meg nagyon <strong>sz</strong>ép hangom van, amit <strong>sz</strong>eretek kiadni.<br />
• Mindig tanulunk valami új dalt. • Ha nem járnék a Csaliba, akkor péntek este unatkoznék. • Nagyon<br />
<strong>sz</strong>eretek fellépni, de azért mindig izgulok, hogy megfognak-e tapsolni. • Azért járok a Csaliba, mert<br />
anyu rábe<strong>sz</strong>élt. • Amit itt tanulunk meg tudom mutatni a többieknek az iskolában. • Olyan <strong>sz</strong>ép ruhákat<br />
ve<strong>sz</strong>ünk fel a fellépésre, még alsó<strong>sz</strong>oknyánk is van, és masli a hajunkban. • Néha kicsit unom a<br />
gyakorlást, de azért nagyon jó a többiekkel táncolni. • A fellépésre mindig eljön a mamám és a papám,<br />
és mindig kapok tõlük ajándékot.<br />
Nagy Myrtil<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1<br />
95
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Petõfi emlékét õrzik Sásonyban<br />
A hajdan Moson vármegyéhez tartozó Sásonyban<br />
(ma Winden am See Burgenlandban) Petõfi<br />
emléktáblát avattak január utolsó napján, így<br />
emlékezve arra a tényre, hogy 18 40-ben a híres<br />
költõ átgyalogolt a településen.<br />
A ma 1300 fõs falucska <strong>sz</strong>õl õterme<strong>sz</strong>tésérõl<br />
ismert, lakóit elsõ ízben a tatárjáráskor irtották ki,<br />
késõbb 1683-ban a török. Az õslakosok helyére<br />
németajkú telepeseket hoztak.<br />
1920-ban az 1091 lakosból 43 vallotta magát<br />
magyarnak, 1015 volt a német. 1921 óta tartozik<br />
Burgenlandhoz.<br />
Tarjányi Józsefnek, a burgenlandi magyarság<br />
egyi k jeles alakjának , aki nem mellesleg a<br />
településen él, régi álma valósult meg a táblaavatással. Erre az alkalomra meghívta Kiskunfélegyháza<br />
elöljáróit, de itt volt Gyõr és Mosonmagyaróvár alpolgármestere, s kulturális küldöttséggel Soproné.<br />
Winden am See polgármestere kö<strong>sz</strong>öntötte az<br />
avatót megelõzõ ünnepségen a ré<strong>sz</strong>tvevõket, s<br />
elmondta, ritkán hangzik el errefelé, hogy ez a<br />
település valaha Nyugat-Magyaror<strong>sz</strong>ág ré<strong>sz</strong>e volt.<br />
S bü<strong>sz</strong>kén mondta, hogy az iskolában magyar<br />
nyelvoktatás is folyik.<br />
Az o<strong>sz</strong>trák PEN-CLUB elnöke, Helmut Stefan<br />
Mil leti ch tartott ünnepi be<strong>sz</strong>édet, s ebben<br />
elmondta, hogy õ maga is fordított németre Petõfi<br />
verset, s ismeri a mûvekbõl áradó magyar lélek<br />
termé<strong>sz</strong>etét.<br />
A Petõfi dombormû Hunyadi Lá<strong>sz</strong>ló marosvásárhelyi<br />
<strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong>mûvé<strong>sz</strong> munkája. Eredetileg<br />
három példány ké<strong>sz</strong>ült belõle, ezekbõl egy a segesvári líceum falára került, egy pedig a fejéregyházi<br />
Magyar Házéra. A harmadik Sásonyé.<br />
Azt, hogy Petõfi valóban járt a településen Hermann Róbert hadtörténé<strong>sz</strong> igazolta vis<strong>sz</strong>a, aki<br />
kutatásokat folytatott a bécsi háborús levéltárban is.<br />
(A kéretlen tudosító megjegyzi: az egyesületek otthonának és a tûzoltó<strong>sz</strong>ertár épületének udvarában, egy<br />
eldugott “tûzfalon “ található a tábla. A Sásonyon átutazó nem találja meg, eligazító jel ugyanis az út<br />
<strong>sz</strong>élén nem található. Így kissé keserû <strong>sz</strong>ájízzel búcsúzik az amúgy <strong>sz</strong>ép ünnepség hely<strong>sz</strong>ínétõl. A hajdan<br />
volt Moson vármegye csöppnyi falucskájától.)<br />
96<br />
Petõfi emlékét õrzik Sásonyban
<strong>sz</strong>él-járás<br />
<strong>sz</strong>élfúvás<br />
Szél-járás bemutató Mosonmagyaróváron<br />
Sokan voltak kíváncsiak a régió vadontaúj folyóiratára, a Szél-járásra Mosonmagyaróváron a Hu<strong>sz</strong>ár<br />
Gál Városi Könyvtárban december közepén, ahol <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõi a lap elsõ <strong>sz</strong>ámát mutatták be, s<br />
be<strong>sz</strong>éltek terveikrõl, elképzelésükrõl. A folyóiratbemutatón magyaróvári <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõin kívül ott volt<br />
Dr. Deák Ernõ történé<strong>sz</strong> Bécsbõl, s Görföl<br />
Jenõ fõ<strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tõ Pozsonyból, s jöttek<br />
Szencrõl, Somorjáról azok, akik a lap <strong>sz</strong>ületése<br />
körül bábáskodtak: Bárdos Gábor<br />
alpolgármester, Nagy József önkormányzati<br />
képviselõ.<br />
Bárdos Ágnes elõadómûvé<strong>sz</strong> a <strong>sz</strong>ám verseibõl<br />
adott elõ. Dr. Nagy István, Mosonmagyaróvár<br />
alpolgármestere arról be<strong>sz</strong>élt,<br />
hogy a lap egy olyan <strong>sz</strong>ellemi ös<strong>sz</strong>efogás<br />
eredménye és remélhetõleg gerje<strong>sz</strong>tõje is,<br />
amire már régóta <strong>sz</strong>ükség van a régióban.<br />
Magyaróvár Moson vármegye <strong>sz</strong>ékhelyeként<br />
nem csak kereskedelmi, de kulturális<br />
központ is volt, s két nagyváros, a németmagyar<br />
ajkú Pozsony és az o<strong>sz</strong>trák Bécs vonzásában élt. A lucsonyi torma (ma Mosonmagyaróvár<br />
ré<strong>sz</strong>e ez a valahai kis település) megjárta Bécs és Pozsony piacait is.<br />
Szerinte a kezdeményezés alkalmas arra is, hogy e háromajkú régióban példát mutasson a múlt<br />
értékeinek fölkarolásában, s hogy az elkülönültség és el<strong>sz</strong>akítottság évtizedei után az együttmûködés<br />
évei jöjjenek el.<br />
<strong>sz</strong>él-járás bemutató Mosonmagyaróváron<br />
97
<strong>sz</strong>él-járás<br />
Szerzõink<br />
Bárány János újságíró (Komárom/Komárno), Bárdos Kinga költõ (Szenc/Senec), Böröndi Lajos költõ<br />
(Feketeerdõ), Burda Zsuzsa költõ-festõmûvé<strong>sz</strong> (Jánossomorja), Czirok Ferenc festõmûvé<strong>sz</strong>, grafikus<br />
(Zell am See), Cs. Szabó Annamária (1940-2007) gimnáziumi tanár (Mosonmagyaróvár-Békéscsaba),<br />
Deák Ernõ történé<strong>sz</strong> (Bécs/Wien), Erdei-Szabó István költõ (Bucsa), Farkas István piarista atya,<br />
iskolaigazgató (Mosonmagyaróvár), Fertõ<strong>sz</strong>egi Ernõné ny. zenetanár (Gyõr), Gágyor Péter író-rendezõ<br />
(Komárom/Komarno), Gerhard Baumgartner-Pulay Gyula költõ, újságíró (Bécs/Wien), Görföl Jenõ<br />
helytörténé<strong>sz</strong>, fotográfus (Jóka/Jelka), Juhá<strong>sz</strong> Dósa János újságíró (Rima<strong>sz</strong>ombat/ Rimavská Sobota),<br />
Kollár Péter <strong>sz</strong>ínházigazgató (Kassa/Kosice), Kovács Lá<strong>sz</strong>ló tanár-helytörténé<strong>sz</strong> (Egyházgelle/Holice),<br />
Kovács Tamás könyvtáros-helytörténé<strong>sz</strong> (Csorna), Nagy József festõmûvé<strong>sz</strong> (Pozsonypüspöki/<br />
Podunajské Biskupice), Nagy Mirtyl koreográfus (Pozsony/Bratislava), Németh Gyula<br />
mûvelõdés<strong>sz</strong>ervezõ (Na<strong>sz</strong>vad/Nesvady), Ne<strong>sz</strong>méri Sándor újságíró (Pozsony/Bratislava), P. Vásárhelyi<br />
Judit irodalomtörténé<strong>sz</strong>, bibliográfus (Budapest), Polák Margit könyvtáros, helytörténé<strong>sz</strong> (Szenc/<br />
Senec), Sárándi József költõ (Leányvár), Smuk András történé<strong>sz</strong> (Bécs/Wien), Szõke József íróújságíró<br />
(Vajka/Vojka), Tuba Lá<strong>sz</strong>ló helytörténé<strong>sz</strong>, ny. könyvtárigazgató (Mosonmagyaróvár), Vida<br />
István újságíró,történé<strong>sz</strong> (Mosonmagyaróvár), Vitéz Vilmos mûvelõdés<strong>sz</strong>ervezõ (Mosonmagyaróvár).<br />
98<br />
<strong>sz</strong>él-járás <strong>2009</strong>/1
<strong>sz</strong>él-járás<br />
99
100<br />
<strong>sz</strong>él-járás
Change language