komarom es kornyeke 2012 8.indd - Regionálna rozvojová agentúra ...

komarom es kornyeke 2012 8.indd - Regionálna rozvojová agentúra ... komarom es kornyeke 2012 8.indd - Regionálna rozvojová agentúra ...

05.02.2015 Views

Building partnership www.husk-cbc.eu/ Nagykeszi A terület gazdag régészeti leletekben: neolit kori települést és a honfoglalás idejéből származó magyar temetkezési helyet is tártak már fel itt. A község neve a hét magyar törzs – melyek közül az egyik Keszi volt – bejövetelére, szálláshelyére utal. Eredetileg Szolgagyőr és Bana vár tulajdonában állt. Első írásos említése 1247-ből való, amikor még Kesceu néven volt ismert és már Komárom várához tartozott. A későbbiek folyamán számos földesúrnak volt itt birtoka. Lakóinak megélhetését ekkoriban a mezőgazdaság és a halászat biztosította. A község határán helyezkedett el Érseklél, amelyet 1075-ben említettek először írásos formában az esztergomi érsekség birtokaként. 1360-tól ez lett az érseki egyházkerület egyik székhelye. A török hódítás idején mindkét Keszi (Kis-és Nagykeszi is) elpusztult. A községet a XVII. században Rába Pál (Rába Balázs) virágoztatta fel. Fényes Elek így vélekedik a területről: „Határa 3190 holdra terjed, mellynek 1/3-da szántóföld, 2/3-da legelõ, kaszáló, nádas és mocsáros helyek. Az egész határból 1680 h. urbéri; a többi curialis és allodialis birtok. Földe igen jó, kivévén a mocsáros laposokat.“ A község életében igencsak mozgalmasnak számított a XIX. század: 1886-ban kolera és árvíz, 1888-ban pedig tűzvész pusztított. Eközben (1897-ben) Kiskeszit is hozzákapcsolták. 1912-ben a helyi lakosok 87 hold legelőt vásároltak halászati joggal a pannonhalmi főapáttól. Megkezdődött az iparosság és a kereskedelem fejlődése. A következő mérföldkövet az első világháború jelentette, mely során 35 községi lakos veszítette életét. Nagykeszi ezután az I. Csehszlovák Köztársaság része lett, ám a lakosok életében ez nem okozott nagy változást: továbbra is mezőgazdasággal és halászattal, a téli időszakban pedig kosárfonással foglalkoztak. 1926-ban Keszi, Nemesócsa és Ekel egy részéből új községet alakítottak ki, melyet négy évvel később már Okánikovo néven említettek (nevét a korabeli szlovák politikusról kapta). 90

1925-ben és 1935-ben jeges ár, 1926-ban és 1928-ban árvíz, 1935 és 1937 között pedig évente tűzvész pusztított a községben. Ennek ellenére a település a fejlődés útjára lépett: megjelentek a könyvtárak és elterjedtek a kulturális szervezetek is. 1938 és 1945 között a területet visszacsatolták Magyarországhoz, 1945-ben pedig Csehszlovákiához került. A II. világháborúban 47 helyi lakos esett el. A magyar nemzetiségű lakókat megfosztották jogaiktól, magyar iskoláikat bezárták. Sokukat Csehországba vitték kényszermunkára, másokat Magyarországra telepítettek át. 1948 után rendeződött a helyzet: a magyar lakosok visszakapták jogaikat. A következő pofont a természet adta: 1952-ben a dunai árvíz hatalmas károkat okozott a községnek, ám korántsem akkorát, mint az 1965-ös, amikor is csaknem teljesen megsemmisült. Helyreállításában Csehország is sokat segített. Ma a község nevéhez kavicstermelés, szarvasmarha-tenyésztés, hulladéklerakó és rézdrótok gyártása köthető. A falu legrégebbi emléke volt az egykori Érseklélen álló, Nepomuki Szent Jánosnak ajánlott római katolikus templom, melynek eredeti épülete Szent István király korabeli – ám ez a török háborúk során megsemmisült. A XVIII. század elején magánkápolnaként építtették újjá, majd a század végén az egyház sekrestyét építtetett hozzá, ill. kibővíttette a szentélyt és felújíttatta a többi részt is. 1864-ben az épület tornyot kapott. Utoljára 1950-ben renoválták, ám 1982-ben a vandálok feldúlták, 1993-ban pedig a műemlékvédők és az egyház beleegyezésével lerombolták. A katolikus templom építőanyagából új templomot építettek a temető mellett, melyet 2007- ben szenteltek fel. A község kétszintes klasszicista református templomát még a XVIII. században Hungary-Slovakia Cross-border Co-operation Programme 2007-2013 91

Building partnership<br />

www.husk-cbc.eu/<br />

Nagyk<strong>es</strong>zi<br />

A terület gazdag régészeti leletekben:<br />

neolit kori települést<br />

és a honfoglalás idejéből származó<br />

magyar temetkezési<br />

helyet is tártak már fel itt. A község<br />

neve a hét magyar<br />

törzs – melyek közül az egyik K<strong>es</strong>zi<br />

volt – bejövetelére,<br />

szálláshelyére utal. Eredetileg Szolgagyőr<br />

és Bana vár tulajdonában<br />

állt. Első írásos említése 1247-ből való, amikor még K<strong>es</strong>ceu néven<br />

volt ismert és már Komárom várához tartozott. A későbbiek folyamán számos<br />

föld<strong>es</strong>úrnak volt itt birtoka. Lakóinak megélhetését ekkoriban a mezőgazdaság<br />

és a halászat biztosította.<br />

A község határán helyezkedett el Érseklél, amelyet 1075-ben említettek először<br />

írásos formában az <strong>es</strong>ztergomi érsekség birtokaként. 1360-tól ez lett az érseki<br />

egyházkerület egyik székhelye.<br />

A török hódítás idején mindkét K<strong>es</strong>zi (Kis-és Nagyk<strong>es</strong>zi is) elpusztult. A községet<br />

a XVII. században Rába Pál (Rába Balázs) virágoztatta fel.<br />

Fény<strong>es</strong> Elek így vélekedik a területről: „Határa 3190 holdra terjed, mellynek<br />

1/3-da szántóföld, 2/3-da legelõ, kaszáló, nádas és mocsáros helyek. Az egész<br />

határból 1680 h. urbéri; a többi curialis és allodialis birtok. Földe igen jó, kivévén<br />

a mocsáros laposokat.“<br />

A község életében igencsak mozgalmasnak számított a XIX. század: 1886-ban<br />

kolera és árvíz, 1888-ban pedig tűzvész pusztított. Eközben (1897-ben) Kisk<strong>es</strong>zit<br />

is hozzákapcsolták.<br />

1912-ben a helyi lakosok 87 hold legelőt vásároltak halászati<br />

joggal a pannonhalmi főapáttól. Megkezdődött az iparosság<br />

és a ker<strong>es</strong>kedelem fejlődése.<br />

A következő mérföldkövet az első világháború jelentette, mely<br />

során 35 községi lakos v<strong>es</strong>zítette életét. Nagyk<strong>es</strong>zi ezután az I.<br />

Csehszlovák Köztársaság része lett, ám a lakosok életében ez<br />

nem okozott nagy változást: továbbra is mezőgazdasággal és<br />

halászattal, a téli időszakban pedig kosárfonással foglalkoztak.<br />

1926-ban K<strong>es</strong>zi, Nem<strong>es</strong>ócsa és Ekel egy részéből új községet<br />

alakítottak ki, melyet négy évvel később már Okánikovo néven<br />

említettek (nevét a korabeli szlovák politikusról kapta).<br />

90

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!