komarom es kornyeke 2012 8.indd - Regionálna rozvojová agentúra ...

Dunamocs
A község területe régóta lakott. Találtak már itt neolitkori,
bronzkori, a római-barbár és a szláv időkből származó leleteket
is.
Első írásos említése 1208-ban történt villa Moch néven, amikor
is János esztergomi érsek a káptalannak adományozta itteni kápolnáját. A
XVI. század közepétől az esztergomi érsekségnek, majd a Báthoryaknak volt itt
birtoka. A török hódítások idején a falu elpusztult, ám a XVIII. században újra
benépesítették. Ekkorra már 9 vízimalma volt. Lakossága főként földműveléssel,
szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozott.
A következő megpróbáltatást a falu életében a Rákóczi-szabadságharc jelentette.
Mivel a mocsi jobbágyok, révészek és molnárok a kurucok oldalára álltak és segítettek
a karvai sáncok megépítésében, a labancok megtorlásként felgyújtották a
mocsi vízimalmokat. A lakosokat 1709-ben elűzték, s csak három évvel később
térhettek vissza otthonukba.
Bél Mátyás, történelem-és földrajztudós így írt a községről: „MOCS-nak, mely
szinte a mocsár szót rejti, talán a szlávok adták a nevét, nem is alaptalanul, mivel
hozzá tartozik a Duna partja; ugyanezen
parton Madar irányában Komárom megyei
falvakig nyúlik ki határa, ahol is a vármegye
végződik; saját kis tartományában határos
vele Bátorkeszi, Bucs és Karva, ezen utóbbi
a Dunának ugyanazon partján, és ezen folyóban
más-fél sziget is még Mocshoz tartozik,
mégpedig azok, amelyek vele szemben vannak,
és néhány gyümölcsös van rajtuk. A szárazföld
többi része nyitott és egészen sík, és
még csak bozótot sem találni rajta. Különben
a talaja mindenütt porhanyós, helyenként
az agyagtól fehér, vetés előtt trágyázni kell
a búzának alkalmatlan földet. […] Itt van
azonban az a falu is, amely mellett az elmúlt
évben a hajótörést szenvedett nyomorult
embereket kimentették […] A hajó ugyanis,
miután a kormánya felmondta a szolgálatot,
Hungary-Slovakia
Cross-border Co-operation
Programme 2007-2013
77