komarom es kornyeke 2012 8.indd - RegionÃ¡lna rozvojovÃ¡ agentÃºra ...

Podunajsko 

Hungary-Slovakia 

Cross-border Co-operation 

Programme 2007-2013 

Building partnership 




1





www.husk-cbc.eu/ 


2

Podunajsko 




3


Ez a kiadvány a „Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési 

Program 2007-2013” keretén belül az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzügyi 

támogatásával jött létre. Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az 

Európai Unió hivatalos álláspontját. 

Projekt címe: „Pre čistejšie Podunajsko, Európu – Tisztább Dunamentéért, Európáért“, 

projekt kódja HUSK/0901/2.2.1/0071. 

www.facebook.com/pre.cistejsie.podunajsko 

Szöveg: 

PhDr. Eva Dénesová; doc. PhDr. Klára Kuzmová CSc.; PhDr. Ján Rajtár CSc.; 

PhDr. Priska Ratimorská; Ing. arch. Jana Minaroviech – Ratimorská PhD.; RNDr. 

Alžbeta Szabóová; Dr. Emese Számadó; Mgr. Gábor Lelkes, PhD.; Klára Vargová, 

Bc. Anita Litomericzky 

Fotók: 

Ödön Lelkes; Mónika Kocsis; Hajnalka Heiser; Péter Henko; László Musicz; 

GALÉRIA DÉNES Komárno – archív; Terézia Szabó; Alžbeta Szabóová; József 

Stefankovics; Róbert Varga; archív Štátnej ochrany prírody – SCHKO Dunajské 

Luhy; Ema Vasiová; Regionálna rozvojová agentúra Komárno – archív; Gábor 

Lelkes; Podunajské centrum celoživotného vzdelávania – Life Long Learning 

Center Danube n.o. - archív, Radics Gábor. 


Térképrészletek: Ing. Attila Czíria, Trigons spol. s r.o., Komárno 

Térképek külalakja: Ing. József Stefankovics – Jakó, Komárno 

Felhasznált irodalom és források: 

Szerk. koll.: Brigetio – Kelemantia. Po stopách Rimanov na Dunaji – sprievodca. 

Trnava 2003 

Szerk. koll.: Komárno a okolie, Komárno 2005 

Szerk. koll.: Pobyt na vidieku – Podunajsko, Komárno 2010 

Szerk. koll .: Slovensko – rakúsko – maďarské Podunajsko. Bratislava 2000 

4

Régiófejlesztési Ügynökség, Komárno – archív és adatbázis 

Dunai kerékpárút 

Gabler Dénes: Római castellum Ács-Vaspusztán. Das römische Castellum von 

Ács-Vaspuszta. In: Bíró Szilvia – Molnár Attila (szerk.): Fogadó a határon. Római 

kori útállomás Gönyűn 

Bíró Szilvia – Molnár Attila (szerk.): Fogadó a határon. Római kori útállomás 

Gönyűn – Raststation an der Grenze. Römerzeitliche Straßenstation in Gönyű. 

Győr 2009 

www.sutto.hu 

www.klizskanema.sk 

www.acs-varos.hu 

www.komarno.sk 

www.gonyu.hu 

www.iza.sk 

www.labatlan.hu 

www.obecpatince.sk 

www.dunaalmas.hu 

www.obecmoca.sk 

www.almasfuzito.hu 

www.kravany.com 

www.komarom.hu 

www.dinpi.hu 

www.neszmely.hu 

www.eurovelo6.org 

www.obectravnik.sk 

www.dunaalmasilovarda.eu 

www.velkekosihy.sk 

http://mek.oszk.hu 

www.cicov.sk 

http://wiki.utikonyvem.hu/hu/ 

index.phptitle=Dunaalm%C3%A1si-k%C5%91fejt%C5%91k_%28Dunaalm%C 

3%A1s%29 

http://tourinform.hu/nemzeti-parkok/okoturisztikai-etikai 

http://hu.wikipedia.org 

http://www.peca.hu/recept/egytaletel/gonyui_ecetes_hal/ 

http://bevaltreceptek.freeblog.hu/ 

http://mesterszakacs.eu/receptek/jokai_bableves_revkomaromi_modra.pdf 

www.wikipedia.com 




5



Design és tipográfia: DA-TA Trade s.r.o., Komárno 

Nyomda: NEC ARTE spol. s r.o., Komárno 

Kiadó: Zduženie obcí Most priateľstva – Hídverő Társulás, Pat 

Felelős kiadó: JUDr. Olga Szabó, társulás elnöke 

Pat, 2011 

Első kiadás 

6

TARTALOM: 

1. Bevezető/köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 

2. A Duna jobb oldala: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 

Ács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 

Almásfüzitő 

Dunaalmás 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 

Gönyű . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 

Komárom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 

Lábatlan 

Neszmély 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 

Süttő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 

3. A Duna bal oldala: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 

Číčov - Csicsó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 

Iža - Izsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 

Kližská Nemá - Kolozsnéma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 

Komárno – Komárom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 

Kravany nad Dunajom - Karva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 

Moča - Dunamocs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 

Patince - Pat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 

Radvaň nad Dunajom - Dunaradvány. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 

Trávnik – Komáromfüss . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 

Veľké Kosihy - Nagykeszi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 

Zlatná na Ostrove - Aranyos. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 

4. Danubiana Régió – a minőség jele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 

5. A Natura 2000 hálózat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 

6. Tippek kirándulásokra: Dunai hétvége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 

7. Nec arte, nec marte“, „Aqua viva – Élő víz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 

8. A régió gasztronómiai jellegzetességei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .105 

9. Borászat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 

10. Szent Orbán borút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 

11. Nemzetközi dunai kerékpárút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 

12. Ökoturisztikai etikai kódex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 

13. Útikalauz - Római kori emlékek és nevezetességek . . . . . . . . . . . . 140 




7



8

Kedves Olvasó! 

A „TISZTÁBB DUNA MENTÉÉRT, EURÓPÁÉRT“ elnevezésű pályázat melléktermékét 

tartja kezében, melyet a HUSK Határon Átnyúló Együttműködési Program 

2007-13 támogat annak érdekében, hogy a határmenti terület (dunamenti vidék: 

Csicsó, SK – Gönyü, HU; Karva, SK – Lábatlan, HU) environmentális, szociális 

és gazdasági integrációját fellendítse. 

Munkánk sikerességét mutatja, hogy együttesen, önkéntesek segítségével Szlovákiában 

és Magyarországon a Duna mentén, mintegy 50 km hosszúságú szakaszon 

több mint 1366 tonna hulladékot gyűjtöttünk össze. Célunk az volt, hogy a határ 

mindkét oldalán felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy igenis szükség van a 

rend és a tisztaság fenntartására, hiszen így nemcsak mi magunk, hanem a turisták 

is jól érezhetik magukat. 

Ezen kiadványunk bemutatja a dunamenti települések történelmét és jelenét, a 

kulturális-történelmi emlékeket és műemlékeket, a jelentősebb épületeket (római 

területek, erőd, kastélyok, kúriák, templomok), a természeti szépségeket (védett 

természetvédelmi területek, természeti képződmények) és nem utolsósorban a 

népi hagyományokat (beleértve a viseleteket és a szokásokat is). 

Ezen felül információt nyújtunk a turistaútvonalakról (beleértve a térképeket), 

valamint kirándulási tippekkel szolgálunk környékünkön, a „Danubiana régióban“. 

A vidék térképe tartalmazza az ajánlott megismerési útvonalakat, illetve ikonokkal 

jelölve valamennyi lényeges adatot: kerékpárutakat (beleértve a nemzetközi 

dunai kerékpárutat), nemzetközi turistaútvonalat (Rómaiak nyomában a Duna 

mentén), tanösvényeket (csicsói holtág), városnézéseket és egyéb látnivalókat, 

valamint programokat a Duna mindkét partján. 

Bízunk benne, hogy ez az „idegenvezető“ hasznos eszköz lesz, mely eredményes 

információkkal szolgál Önnek és Ismerőseinek régiónkról, s felkelti érdeklődését 

e Dunamenti vidék bebarangolására. 

Kellemes, hosszú pihenést kívánunk! A viszont látásra! 

JUDr. Olga Szabó 

Združenie obcí Most priateľstva – Hídverő Társulás 




9



10

A Duna jobb partja 

A Duna jobb partján található 8 község természeti, történelmi és kulturális értékekben 

és látnivalókban bővelkedik, amely forrásokra épül az egyre erősödő 

kulturális-, falusi-, bor- és gasztronómiai-, horgász- és vadászturizmus, valamint 

az idegenforgalom aktív pihenési formái (természetjárás, kerékpározás, vízi 

túrázás stb.). A régióban számos páratlan szépségű helyen nyerhetjük vissza 

elveszettnek vélt energiánkat. A természeti szépségek, a kulturális értékek, a 

finom ízek és illatok garantálják a régióban 

való feltöltődést. A települések a magyar államiság 

bölcsőjének részét alkotják, s éppen 

ezért a közeli városokban (pl. Esztergom, Tata, 

Komárom) lépten-nyomon találkozhatunk a 

magyar történelem gazdag örökségével. 

A térség turisztikai 

kínálata egyedülálló: 

természeti kincsei, kirándulóhelyei, 

történelmi 

látványosságai 

és kulturális rendezvényei egész évben várják a turistákat. 

A községek tágabb környezetének turisztikai vonzerejét 

figyelembe véve a régió turisztikai potenciálja még nagyobb, 

ugyanis a szomszédos falvakban jelen van a fejlett termálturizmus 

(Komárom), a lovasturizmus (Bábolna), valamint itt 

található meg a világörökségbe felvételre javasolt komáromi 

vár és erődrendszer is. A meghitt hangulatú településeken különböző kultúrák 

egymásra épülése figyelhető meg: a magyar 

és a szlovák egységeken kívül német és olasz 

elemek is fellelhetők itt. 

A Duna jobb partjának természeti képében 

központi helyen említendő a Gerecse, mely 

bányáiról és barlangjairól ismert dachsteini 

mészkőhegység, s melynek a 400-600 m 

magas rögjei a triász és a jura időszakban 

keletkeztek mintegy 200-150 millió évvel ezelőtt. 

A hatalmas erdőkkel, szőlőhegyekkel, a 




11



völgyekben meghúzódó apró falvakkal felfedezésre 

váró varázslatos vidék. 

A Gerecse hegység három részre osztható: a Nyugati-, 

a Központi- és a Keleti-Gerecsére. A kövekben 

őstengeri óriás egysejtűek, megaloduszok, a jura 

időszaki vörös mészkőben lábasfejű ammoniták 

mészhéjai láthatók. A Gerecse mészkőhegység 

bányái közül a nagy-pisznicei a legnevezetesebb, 

ahonnan már a rómaiak is fejtették a vörös mészkövet, 

amelyet – piszkei és tardosi “vörös márványként” 

– évszázadok óta több nevezetes épület építésénél 

is felhasználtak (pl. a Visegrádi palotánál). 

A hegység legértékesebb részét – mely a Duna-Ipoly 

Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik – tájvédelmi 

körzetté minősítették - a Gerecsei Tájvédelmi 

Körzet 8739 hektárnyi összerületéből 1365 hektár 

fokozottan védett. Természetes határai északon 

a Duna, nyugaton a dunaalmási-tatai törésvonal és az Által-ér völgye, délen a 

Tata-bicskei törésvonal. Keleti határvonala nem különül el élesen. Az 1977-ben 

létrehozott Gerecsei Tájvédelmi Körzet legnagyobb része a Központi-Gerecsében 

helyezkedik el. 

A változatos arcú 

Gerecse kiterjedt 

erdőségeivel emelkedik 

ki a hegységet 

körülvevő ipari- és 

bányavidékből. A 

triász és jura időszaki 

mészrögökben több 

mint 300 barlang 

található, közülük 

9 fokozottan védett 

(pl. Szelim-lyuk, 

Pisznicei-barlang, 

Jankovich-barlang). A Tájvédelmi Körzet legjelentősebb természeti értékeinek 

fokozott védelme érdekében szigorúan védett a Nagy-Pisznice, az Asszony-hegy, 

a Nagy-Somlyó, a Száz-völgy, az Agostyáni arborétum és a Baji Lábas-hegy. 

12

A hegység legjellemzőbb fás társulásai a cseres és a mészkedvelő molyhos tölgyesek; 

a hűvösebb területeken, a völgyek árnyékos oldalain gyertyános tölgyesek, 

míg a legmagasabb részeken, 

illetve az északi oldalon bükkösök 

találhatók. A Gerecse 

növényvilágára jellemzőek a 

nyílt- és zárt sziklagyepek, 

sziklafüves lejtőgyepek, 

pusztafüves lejtők. Lágyszárú 

flórája ritka és fokozottan 

védett fajokat rejt. A hegységben 

több helyen is nyílik 

árvalányhaj, leánykökörcsin, 

apró nőszirom, de a Gerecse 

kimagaslóan legértékesebb 

növénye a Nagy-Pisznicén élő, jégkori reliktum magyarföldi husáng, amely az 

országban mindössze néhány helyen található. A tájvédelmi körzet gazdag madárfajokban 

is, a költő madárfajok száma meghaladja 90-et. A fokozottan védett 

fajok közül rendszeresen költ itt a kerecsensólyom, a parlagi sas, a kígyászölyv, a 

fehérhátú fakopáncs, a kövi rigó, a gyöngybagoly, a fekete harkály, a fekete gólya 

és a barna kánya. A nagy-pisznicei barlang kedvező életfeltételt biztosít az itt élő 

6 denevérfaj számára. A denevérek mellett az emlősök közül még megemlíthető 

a vadmacska, a nagy- és mogyorós pele, a vidra és a borz. A kétéltűek és hüllők 

közül a zöld levelibéka, a barna varangy, az erdei béka, a vöröshasú unka, valamint 

az erdei- és rézsikló, a zöld és a lábatlan gyík fordulnak elő e területen. 

A Gerecse a bakancsos turisták számára számtalan csodálatos túraútvonalat kínál, 

ám domborzati sajátosságainak köszönhetően 

a kevésbé edzettek számára 

is könnyen bejárható hegység. 

Túraútvonalainak köszönhetően a 

tájvédelmi egység nyújtotta egyedülálló 

állat- és növényvilág mellett 

a környék települései és nevezetességei 

is könnyen elérhetőek. 

A régió nyugati felének arculata 

jelentősen eltér az előbbiekben 




13


leírtaktól, azt a Kisalföld tölti ki, mely 

döntő mértékben termékeny termőföld 

alkotta síkvidék. A Kisalföld területén 

gazdagon terem a búza, az árpa, a kukorica, 

a repce és a napraforgó. Mivel ez 

a Kárpát-medence egyik legnyugatibb 

tája, jelentős az Atlanti-óceán hatása: 

kisebb a hőingadozás és egyenletesebb 

a csapadék eloszlása. 


Ács 

Ács a Duna menti térség egyik legfiatalabb városa (a nagyközséget 

2007. július 1-jei hatállyal nyilvánították várossá), azonban a 

település történelme egészen a római korig nyúlik vissza, területe 

már akkor lakott volt – közelében két római katonai tábor állt: 

Ad Mures és Ad Statuas. 

Ad Statuas tábor röviden 

Ad Statuas táborát is – mint az összes többi katonai létesítményt – először fából 

építették a Kr. u. I. század legvégén, a 97. évi germán 

háborúkat követően. Ekkor egy 500 fős gyalogos 

alakulat került ide, majd a későbbi csapatáthelyezések 

során is gyalogos segédcsapatok állomásoztak 

itt. Ezután 118-119-ben újra kellett építeni a 

tábort, mivel a Duna valószínűleg 

alámosta annak északi részét, s így 

az egész tábort 35 méterrel hátrébb 

tolták. Kr. u. 170-178 között a tábort 

a markomann-szarmata háborúban 

az ellenség felgyújtotta, hasonlóan 

megannyi más pannoniai erődítéshez. 

Ezt követően viszont már 

kőből építették újjá, először csak 

a védműveket, majd a táborbelsőt 

is. A négyszögletes sarok- és kapu- 

14

tornyok szintén az egész 

Római Birodalomban ismert 

rendszert mutatják, 

Britanniától Észak-Afrikáig 

ugyanolyan tornyokat 

találunk. Bizonyára ezt a 

tábort láthatta Kr. u. 202- 

ben Septimius Severus 

császár is, akinek látogatására 

ma a tatai Kuny 

Domonkos Múzeumban 

őrzött oltárkő állít emléket. Végül a IV. században újabb átalakításon esett át a 

tábor: a saroktornyokat legyező alakúra építették át. 

Forrás: Gabler Dénes: Római castellum Ács-Vaspusztán. Das 

römische Castellum von Ács-Vaspuszta. In: Bíró Szilvia – Molnár 

Attila (szerk.): Fogadó a határon. Római kori útállomás 

Gönyűn 

Az Árpád-korban királyi szolgálatban álló 

ácsok telepedtek le itt, a község róluk kapta 

nevét. Első írásos említése 1138-ból való, “Olt”, 

majd 1297-ből “Villa Alch”formában írtak róla. 

1540-ben a falut a törökök teljesen elpusztították; 

az élet több mint 100 évre megszakadt 

a településen, újranépesedése 1643 után indult 

meg. A XVII. század második felétől a 

pannonhalmi apátság, később gróf Eszterházy Károly szerzett itt nagybirtokot. 

1697-ben az Eszterházyak egy 

nagy kastély építésébe kezdtek, 

amelyet később a Zichy-család 

vásárolt meg, s ezen kastély a 

mai napig a település egyik legszebb 

középülete (napjainkban a 

Bartók Béla Művelődési Ház és 

Könyvtár székhelye). A kúria két 

fontos történelmi eseménynek 

is helyet biztosított: a napóleoni 

háborúban a győri csata francia 




15



székhelye volt, valamint 1849 

szeptemberében Haynau a 

kastély falai között írta alá 

az aradi vértanúk halálos 

ítéletét. 

A napóleoni háborúk idején 

a Batthyány Fülöp vezette 

Vas megyei lovasezred Ácsnál 

ütközött a franciákkal. A 

szabadságharc során, a komáromi 

vár közelsége miatt 

számos csata színhelye volt a város és környéke. A hősi halált halt honvédek 

emlékére 1870-ben obeliszket emeltek az ácsi erdőben. 

A XIX. század utolsó harmadában a Budapest - Bécs vasútvonal kiépítése nagy 

lendületet hozott a falu fejlődésében. A kiváló közlekedési fekvésnek köszönhetően 

alakult vállalkozások közt kiemelkedik az 1871-ben létrejött Ácsi Cukorgyár 

(alapítója Patzenhofer Konrád volt), mely közel 130 év működés után 2000-ben 

zárta be kapuit. A XX. század világháborúi sok áldozatot követeltek – az I. világháborúban 

elesett ácsiak emlékére szobrot is emeltek (Hősök szobra). 

Az építészeti örökségben az említett Zichy kastély mellett 

kiemelkedik még a város két temploma. A város református 

templomát a református gyülekezet emeltette XIII. 

századi római katolikus templom alapjaira 1640-1644- 

ben, s műemlékileg védett épület. A mostani katolikus 

templom a XVIII. században épült gróf Zichy Ferenc 

engedélye alapján. A templomban védett egyházi műkincs 

is található, mégpedig a hátsó, jobboldali mellékoltár 

1751-ben készült olajfestmény képe, mely Nepomuki 

Szent Jánost ábrázolja. 

A város kitűnő lehetőséget kínál a természetben való 

pihenésre, feltöltődésre. A Duna mellett jelentős felszíni 

vizei még a Malom-tó, a Székes- és a Concó-patak. A 

horgászturizmus kedvelői számára kiváló lehetőséget 

nyújt a Duna, valamint a város szélén lévő Malom-tó. A 

község erdeiben fellelhető a téltemető (Eranthis hyemalis 

L.) mely a hóvirággal együtt február végén nyíló védett 

16

geofiton növény. 

Emlékművekben is gazdag a település, hiszen az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc 

emlékei mellett megtalálható Széri-Varga Géza által megálmodott 

Szent István szobor a Zichy parkban; az Emlékparkban I. és II. világháborús 

szobrok; a Kossuth téren a 

Móri Nagy Benedek által készített 

Kossuth Lajos szobor, 

melyet 2009. március 15-én 

avattak fel. A város további 

idegenforgalmi látványossága 

a millennium tiszteletére 

kiültetett Hét vezér facsoport. 

A város nevét évszázadok óta 

öregbítik az itteni cigány muzsikusok 

- a népzenekutatók 

Ácsot a cigányzene egyik 

meghatározó régi fészkeként emlegetik. 

A város nagyon jól megközelíthető, a település közigazgatási területén fut az M1 

autópálya, mely Nyugat-Európa és a Balkán között a legfontosabb tradicionális 

közlekedési folyosó, valamint a települést 

átszeli a Budapest - Bécs villamosított vasút 

fővonal is. Az ide látogatók számára vonzó 

szálláslehetőséget kínál két kemping is a 

Duna partján. A település jelentős természeti 

értéke a csillapusztai, több mint 70 ºC 

hőmérsékletű termálvizet kibocsátó kút, 

mely értékének megfelelő hasznosítása még 

várat magára. Az itteni fövenyes Duna-szakasz 

régóta, s az utóbbi években különösen 

az aranymosók kedvelt helye: a folyó által 

görgetett, s itt lerakott homokszemcsék közé 

keveredő apró aranyrögöket nyaranta aranyászok 

próbálják “kitermelni” hagyományos 

eszközeikkel. 




17



Almásfüzitő 

Almásfüzitő a Duna mente egyik legkisebb kiterjedésű települése, 

területe mindössze 8,19 km². 1958-ig közigazgatás tekintetében 

Szőnyhöz tartozott, önálló községgé 1958. december 1-jén vált. A falu nevének 

legelső említésére az 1001-ben kiadott pannonhalmi apátság alapítólevelében 

találni utalást: Szent István a monostornak adományozta Fizeg halászfalut és 

népét (mely halászfalu a mai községtől nyugatabbra helyezkedett el). A falu később 

1110-ben Fizic, 1175-ben Fizio, 1187-ben Fyzig, 1216-ban Fizigteu, 1276-78 

között pedig Fuzegthu alakban fordul elő az oklevelekben. Maga a Füzitő összetett 

szó: előtagja „Füzi” a fűzfa nevének származéka, utótagja „tő” pedig egy patak 

torkolatára utal. 

A település mai neve 1895 óta ismert, ami 

a vasúthálózat bővítésének köszönhető. 

Almásfüzitőként az 1895-ös helységnévtárban 

szerepel először, miután a MÁV 

közös vasúti megállót létesített Almás 

(Dunaalmás) és Füzitő pusztának. A közös 

vasúti megálló lett tulajdonképpen a település 

névadója, melynek megépítéséhez a 

dunaalmásiak anyagilag is hozzájárultak, 

mivel a vasúti megálló neve ezáltal utalt a 

településükre, segítve az oda utazó fürdő 

vendégek tájékozódását – a vasúton érkező 

vendégek nagy hányadának a célállomása a mintegy négy kilométerre fekvő 

Almás (Dunaalmás) volt neves gyógyfürdője miatt. 

Almásfüzitő lakott terület volt már a késői neolitikumban. A rómaiak az I. évszázadban 

előbb őrtornyot emeltek, majd az Azaum nevű auxilaris tábort és canabaet 

építették fel. A korai palánktábort egy 203x166 m nagyságú kőtábor váltotta fel 

Marcus Aurelius császár idején. Az erőd északnyugati sarkába Valantinianus alatt 

egy 32x32 m-nyi kiserődöt építettek, melyet az V. sz. elejéig használtak. A római 

kori Azaum ásatásai Kiskolóniában zajlanak, s az ásatás során előkerült tárgyak 

a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a tatai Kuny Domokos 

Múzeum gyűjteményében vannak, csak kevés maradt helyben (a római korból 

származó síremlékek egy része a főtéren látható). 

Az Árpád-korban a bencés rend birtoka volt. Szűz Mária templomáról már 

18

1102-ből van adatunk. A falu a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla, aki az 1260-as 

években több oklevelét is itt keltezte, jórészt németekkel telepítette újra. Számukra 

1263-ban a budai polgárok jogát adományozta. Ekkor már révátkelő- és vámhely 

volt, fejlődő kereskedelemmel és sok halásszal (akik szállásai 300-400 m távolságra 

voltak egymástól, mely nagy halbőségről tanúskodik). 

A település életében fontos szerepet töltöttek be a gabonaőrlő vízimalmok, amit 

alátámaszt, hogy már 1237-ben írásban rendezték négy füzitői malom tulajdonviszonyát. 

A tényleges újkori ipari fejlődés 1845-ben indult meg egy cukorgyár 

alapításával, amit 1884-ben keményítőgyár, 1886-ban gőzmalom, valamint a 

mai olajipar alapjait lerakó Vacum Olajfinamító követett. A településen 1941- 

ben a Dunavölgyi Timföldipari Rt. – német tőkerészesedéssel – 60.000 tonna 

kapacitású timföldgyár megépítését kezdte meg, azonban a második világháború 

miatt a termelés csak 1950-ben indult meg. Két évtizeddel később már az ország 

timföldtermelésének közel 40 százalékát ez állította elő, mígnem 1997-ben 

megszűnt, s területét jelentős mértékű Európai Uniós forrásból megvalósuló 

beruházásból rehabilitálták. Az egykori „Vacuum”-ból mára csak az ipari műemlékként 

számontartott szegecselt tartályok maradtak meg, azonban Almásfüzitő 

továbbra is meghatározó jelentőséggel bír az olajiparban. 

A községet felkeresők számára számos lehetőség nyílik az aktív és a passzív pihenésre 

egyaránt. A Duna-parton csónak- és pihenőház, a 10 hektár vízfelületű 

horgásztó mellett jól felszerelt szálláshellyel rendelkező horgásztanya, sportház, 

foci- és kosárlabdapályák, valamint nemzetközi hírű Petanque pálya adta lehetőségek 

közül válogathatnak az ide látogatók. A településen két nagy múltra visszatekintő 

nagyszabású fesztivált rendeznek (Füzitői Napok, Nemzetközi Borverseny), 

melyek vonzereje messze túlmutat a régión. Ezen két rendezvény mellé 2005-ben 

csatlakozott a Fűzitői Vigasságok fesztivál, amelyet azóta minden év júliusában 

megtartanak a római kori emlékekre támaszkodva – korhű jelmezes felvonulás, 

történelmi játszóházi foglalkozások, a 

Legio Brigetio római tábor bemutatkozása, 

ételbemutatók és kézműves foglalkozások 

kíséretében. 

A közeljövőben a község egy újabb turisztikai 

vonzerővel bővül: egy római kori kalandpark 

létesítését tervezik a szőnyi és az 

izsai ásatásokkal közösen. 

. 




19


Almásfüzitő római 

kori történelmének 

élményével ajándékozzák 

meg a 

szervezők a Füzitői 

Vigasságok – Ludi 

Odiavensis fesztiválra 

ellátogatókat 


Dunaalmás 

Az erdők és festői dombok tövében meghúzódó község a Kisalföldi 

síkság, a Gerecse hegység nyugati nyúlványai és – ahogyan 

neve utal rá – a Duna folyó találkozásánál terül el. A település 

csodaszép természeti környezetének vonzerejét tovább növeli 

az itt feltörő és gyógyító hatású kénes forrásvíz, valamint a tatai 

Öreg-tóból eredő Által-ér. 

A község 1977 és 1991 közt Neszméllyel egyesítve 

alkotta „Almásneszmélyt”, majd azt követően ismét 

önálló faluként törekedett üdülési arculatát erősíteni. 

Területén már a rómaiak is megtelepedtek, akik felfedezték 

az itt feltörő termálvíz, kéntartalmú források 

egészséget erősítő hatását, ezért medencét és fürdőházat 

építettek (tehát a gyógyturizmus közel 2000 évre 

nyúlik vissza). A honfoglaló magyaroknak egy igen 

érdekes temetőjét találták meg Dunaalmáson: ezen 

sírkert eddig az egyetlen olyan magyarországi temető, 

ahol központi tűzhely köré hantolták el a halottakat. 

A település első írásos említése Almás néven 1093- 

ban történt Szent László király által íródott levélben. 

A tatárjárás alatt a falu elnéptelenedett, a település 

20

újraéledése IV. Béla királyhoz fűződik. Mátyás király többször járt Almáson. A 

török uralom idején a település a tatárdúláshoz hasonlóan sokat szenvedett, azonban 

ez idő alatt a zsámbéki pasa engedelmével egy nagy malom épült meg, mely 

jelentős gazdasági szereppel bírt az elkövetkező évszázadokban. A magyar-török 

határ Almás és Füzitő között kb. félúton húzódott. A “békés időkben” a törökök 

kedvezményeket adtak a falu népének. 

A török fennhatóság megszűnését követően a falu református és katolikus hívői 

templomokat emeltek, amelyek a mai napig fontos építészeti elemek. Gyógyforrását 

az 1751-es dunaalmási látogatása alkalmából Mária Terézia királynő 

is megtekintette. Ő bízta meg Torkos Justus Jánost a gyógyvíz elemzésével, aki 

megállapította, hogy a víz alkalmas ízületi-, nőgyógyászati-, bőrbetegségek, idegi 

eredetű és a gyomor betegségeinek gyógyítására. A 

XIX. században itt élt Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály Lillaként versbe írt 

szerelme. A költő múzsája itt is nyugszik, sírja az irodalomkedvelők látogatott zarándokhelye, 

s egykori háza helyén emlékszoba is található. Kérésére vele temették 

Csokonai búcsúlevelét és a Lilla dalok c. verses kötetet, amely a költő halála után 

jelent meg nyomtatásban és amely a magyar irodalom első szerelmesvers-ciklusa. 

A XIX. század vége felé Weininger Mátyás, a klostenenburgi kanonokrend 

(Dunaalmás akkori földbirtokosának) gazdatisztje fürdőházat építetett, mely 

fürdőház részvénytársasági keretben, 1887-ben meg is kezdte működését, de 

sajnos áldozatul esett az 1891-ben épített vasútvonalnak. 




21



A község azonban nemcsak fürdőjéről ismert. A déli részén található Gerecse 

hegységet túlnyomórészt dachsteini mészkő, kisebb részben felső triász dolomit 

alkotja. Az almási mészkőfejtést még a rómaiak kezdték el. “A Világhódító 

Római Birodalom kőhordó útja. Ezen szállították a követ a hatalmas határvár és 

város, Brigetio építéséhez i.u. I-IV. századja.” – hirdeti az emlékoszlop a kőbánya 

területén a régészet szempontjából felbecsülhetetlen 

értékű emléket, ugyanis egyedül itt maradt meg a 

rómaiak idejéből a rabszolgák által épített kőhordó út 

egy darabja. Az itt bányászott édesvízi tömörkemény 

mészkő kőfaragásra igen alkalmas, az innen származó 

mészkövet nemcsak a régióban felhasználták fel, hanem 

Bécs, Budapest és Pozsony több palotájának és 

emlékművének építésénél is (pl. Országház, Gellért 

fürdő, a Millenniumi emlékmű). A kőbányászat a községben 

az 1960-as években szűnt meg. 2000-ben átfogó 

rekultivációra került sor. Jelenleg természetvédelmi 

terület, ahol nemcsak az édesvízi mészkőrétegsor 

tanulmányozható itt őslénytani leletekkel együtt, hanem 

különleges növényvilága is. 

Dunaalmásnak jelentős egyháztörténeti múltja van, 

amit a község két legjelentősebb szakrális műemléke 

is alátámaszt. Már 1213-ban (amikor a pannonhalmi 

apátság birtoka volt) bencés templom és kolostor 

épült itt Szent László tiszteletére, átmeneti csúcsíves 

stílusban. Ezt és a falut 1529-ben a törökök elpusztították, 

a lakosság és a szerzetesek elmenekültek. A faluba 30 év múlva református 

családok települtek, akik a romos templomot kijavították és birtokba vették. A mai 

református templom – a régi helyén – 1894-ben épült eklektikus stílusban. Barokk 

kupolája a II.világháború idején elpusztult, a község 1988-ban állíttatta helyre 

közmunkával és adakozásból. A templom a község ékessége, szépen gondozott 

kertjében található a zsitvatoroki béke és a II.világháború áldozatainak emlékköve. 

A katolikus templom 1754-57 közt épült az állami vallásalapból, ugyanis az 1700- 

as évek elejétől egyre több katolikus család telepedett le a községben, akik közt 

sok volt a német, az olasz és francia ajkú. A templom védőszentje Nepomuki 

Szent János. 

Dunaalmás újkori turisztikai vonzerejében fontos szereplőként jelent meg az 

elmúlt évtizedben a Dunaalmási Lovarda, melyet helyi vállalkozók álmodtak 

22

és valósítottak meg, s mely intézmény aktívan bekapcsolódik a helyi kulturális 

életbe. A tiszta levegőjű, szép környezetben kedves vendéglátás, gyönyörű lovak 

fogadják itt a lovaglás szerelmeseit. Nyáron lovastáborokat szerveznek gyermekek 

számára, valamint gyógyító szándékkal évről évre megrendezik a gyógylovaglás 

táborát. További lovas attrakció, hogy a lovarda rendezésében december 26-án a 

középkori szokásokat felidézve ünnepi szertartás keretében megáldják a lovasokat 

és lovakat a templomdombon, valamint élő betlehemet állítanak fel. 

A csodálatos természeti környezet, a kénes gyógyvíz és a már említett Lillának 

nyughelye és emlékszobája mellett a látnivalók közt kiemelendő még Csokonai 

Vitéz Mihály szobra (mely a róla elnevezett parkban található), valamint 

a zsitvatoroki béke emlékköve. Több forrás állítja, hogy itt írták alá 1606. november 

11-én Bocskai közvetítésével Rudolf 

német-római császár, magyar király és a törökök 

közötti békekötést, mely 15 évig tartó 

háborúnak vetett véget. Fontos megemlíteni 

azonban, hogy Dunaalmás történelmének 

összes többi eseményéről sem vitatkoztak 

annyit a helytörténettel foglalkozók, mint 

a zsitvatoroki békekötés helyszínéről. Több 

történész ugyanis azt állítja, hogy a békekötés 

a szemközti Zsitvatorokon történt, ahová a 

tárgyaló felek (naponta!) kis sajkákon érkeztek 

- a törökök az almási kolostor romjai között 

felállított sátortáborukból, a király követei 

Komáromból, Bocskaiék a Zsitván túlról. A 

békekötést – mint Istvánffy Miklós, a királyi 

tárgyaló küldöttség tagja emlékiratában leírja 

– a török táborban (tehát Almáson) fényes vendégség zárta le. 

A község vonzerejében továbbá meghatározó még, hogy itt található az ország 

leghosszabb épségben megmaradt római kori kőhordó útja. A turisták számára 

további vonzerőt jelent a honfoglalási emlékmű a volt homokbányában, ahol 

jelentős honfoglaláskori kincsekre bukkantak (“Szent ez a hely ahol most állsz: 

Honfoglaló őseink temetője ez” feliratú emléktáblával), a két középkori malom, II. 

világháború áldozatainak emlékköve, valamint kopjafa az 1956-os forradalom és 

szabadságharc mártírjainak emlékére. A falu egyik jelentős történelmi eseményét 

idézi fel az almási csata emlékműve, mely részhadművelete volt a szabadságharc 

utolsó győztes csatájának 10 nappal a világosi fegyverletétel előtt, amikor is az 




23


osztrákok által körülzárt komáromi vár honvédei kitörtek a várból Győr elfoglalása 

végett, s az almási hadművelet feladata az volt, hogy megakadályozza az 

ellenséget a honvédsereg hátbatámadásában. 

A községbe látogatókat mindezek mellett évente közel száz kulturális program 

várja, melyek a helyi civil szervezetek és az önkormányzat szoros összefogásával 

jönnek létre – legtöbbször a Csokonai Művelődési Házban. A legjelentősebb 

rendezvények a Farsang, a Költészet Napja, a Locsoló Bál, a Május 1-i Falumajális, 

a Pünkösdi Vigasságok, az Arató Bál, a Szüreti Felvonulás és Bál, a Lovasáldás, 

valamint természetesen a nemzeti ünnepek. 

Dunaalmás indította el 1999-ben az Almások Almása elnevezésű országos fesztivált, 

amelynek keretében minden évben, más-más helyszínen almás elő- vagy 

utótagú települések összemérik szellemi és ügyességi kvalitásaikat, s az első díj 

egy kőalma, melyet dunaalmási mészkőből készítenek. 

Mindezek mellett nem elhanyagolhatóak a Gerecse hegység Dunára néző lejtői, 

melyeket szőlő és gyümölcsösök borítanak. A vidék borászatáról messze földön 

híres, az Ászár-Neszmélyi borvidék része. A kiváló borokkal büszke gazdáik 

környékbeli és nemzetközi borversenyekről rendszeresen díjakat hoznak el. E 

mellett a helyi gyümölcstermesztés is fejlett, mely ágazatnak köszönhetően a 

pálinka jellegzetes terméknek tekinthető. A turizmusfejlesztés szempontjából 

nagyon kedvező továbbá az, hogy 2003. május 1-én újból megnyílt a személyhajó 

kikötő, hiszen kitűnő szabadidős programként kínálkozik a dunai sétahajókázás. 


Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület 

A 233,78 hektár kiterjedésű, 1977-től védelem alatt álló terület Dunaalmás és 

Szomód között található. 

Leírás 

A védetté nyilvánított terület a Gerecse hegység É–ÉNy-i peremvidékén Dunaalmás 

és Szomód között fekszik. Védelmét földtani felépítése, földfelszíni formái, ritka 

páfrányfajok előfordulása, római kori útja, valamint a tudományos kutatásban 

és az oktatásban betöltött szerepe indokolja. 

24

1. A Gerecse hegység 

peremterületeit eocén 

és oligocén homokkő 

és kevés slir, pannóniai 

üledékek, valamint 

a pleisztocénből származó 

édesvízi mészkő, 

teraszkavics, homok és 

lösz építik fel. A peremvidékek 

közé tartozik 

az egyre alacsonyodó 

dunai teraszvidék. Közép-Európában a folyóvölgyeket kísérő teraszok kevés 

helyen tanulmányozhatók olyan teljességgel, mint Dunaalmás–Kőpite között. A 

felhagyott édesvízi mészkőbányák sora igen jelentős földtani szelvény, valóságos 

tanúfal, amely rétegtani és az őslénytani vizsgálatok szerint mintegy kétmillió 

éves felszínfejlődésről tanúskodik. Ez a terület a geológiai és geomorfológiai 

kutatásnak típusterülete és az oktatásnak fontos bemutató helye. 

2. A Dunaalmástól délre elterülő, tájképileg is vonzó Les-hegy területén több 

elapadt karsztforrás törmelékkúpja található. A felsőpannon beltengerének kavicsanyaga 

és az erre települő, már szárazulatot jelző alsó-pleisztocén üledékek is 

jól tanulmányozhatók. Az alsó pleisztocén édesvízi mészkő-összleletekből ritka 

őslénytani lelet került elő: az Elephas meridionalis Nesti ősi alakjának az Elephas 

planifrons-nak a fogaira bukkantak. 

3. Szomód község határában a homokpusztai gyep helyére telepített erdei fenyves 

olyan páfrányfajok élettere, amelyek együttesen csak nagyon ritkán fordulnak elő. 

Nem egy közülük a magas hegységekből lehúzódott, Magyarországon nagyon 

ritka faj. Az itt élő legfontosabb páfrányfajok: Dryopteris borreri, Dryopteris 

assimilis, Phyllitis scolopendrium, Asplenium adiantum-nigrum, Polystichum 

setiferum, Polystichum lonchitis. Említést érdemelnek az itt kialakult hibridek 

is. A páfrányokkal foglalkozó kutatások bebizonyították, hogy a páfrányok evolúciójában 

a hibridogén fajkeletkezésnek rendkívül nagy jelentősége van. Az 

Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani és Ökológiai Tanszéke 

folyamatos kutatásokat végez a szomódi páfrányos erdőben. 

4. A Dunaalmás és Szomód között van Magyarország leghosszabb, ma is használt, 

közel kétezer éves római kori útja. Ezen szállították a rómaiak a dunaalmási 

kőbányákból a követ Brigetio (a mai Szőny) felépítéséhez. 




25



Dunaalmás látképe 

Az évente megrendezésre kerülő Lovasáldás rendezvény egy pillanata 

A régió lovasturisztikai paradicsom – a Dunaalmási Lovarda útvonalkínálata 

1. Neszmély 

Útvonal: Duna-parti fűzfák alatt homokos, kavicsos úton, helyenként vízbe gázolva. 

Látnivalók: Régi vízimalmok, az Által-ér torkolat romantikus tája, évszázados 

mocsári-fűzek, a neszmélyi szigetek, Duna holtág. 

Időtartam: 1 óra 

2. Naszály 

Útvonal: Jó minőségű egyenes földúton, rétek, kaszálók és halastavak mentén. 

Látnivalók: A Ferenc-majori halastavak egyedülálló madárvilága, célállomáson 

vadász-kutya kiképző telep (kérésre rendelhető bemutató). 


3. Almásfüzítő 

Útvonal: Végig a Duna-parton egyenesen, jó minőségű földúton. 

Látnivalók: A vízpart változatos és gazdag madárvilága, a tocsogók színes flórája. 

Célállomás a Nagy Lovas udvar, ahol lehetőség van az istálló és a csincsillafarm 

megtekintésére. 


4. Szomódi szőlőhegy 

Útvonal: Jó minőségű erdei út, fenyveseken, tölgyeseken és az Által-ér gázlóján 

keresztül. 

Látnivalók: A terület rendkívül gazdag vadban, a szarvasok és őzek látványa 

egyedülálló lovas élményt jelent. A célállomás történelmi boros pince, ahol piknik 

vagy borkóstolás is megrendelhető. 


5. Római út 

Útvonal: Erdei földút, köves út. 

Látnivalók: A 2000 éves római kori úton való lovaglás szinte időutazás a múltba. 

26

A csodálatosan megépített út ma is lenyűgöző alkotás. Az út alatt átvezető kőből 

készült vízáteresztők minősége semmit sem romlott az eltelt évezredek során. 


6. Kőfejtő 

Útvonal: Jó minőségű erdei út. 

Látnivalók: A római kori kőfejtő csodálatos katlanjában Magyarország páfrány-féleségeinek 

több mint fele (18 faj) megtalálható. A vastag mészkőtakaró megőrizte az 

idejáró állatok maradványait is (kihalt elefánt, teknős, táskarák stb.) A bányaudvar 

falai nemcsak remek geológiai tankönyvek, hanem a köztük kialakult sajátságos 

mikroklimatikus viszonyok ritka növénytársulások kifejlődését is lehetővé tették. 





27



Gönyű 

Gönyű Győrtől 18 km-re keletre közvetlenül a Duna partján, 

a Mosoni-Duna torkolatától a Bakonyérig terül el. 

A falut délről 3200 hektáros erdő öleli, mely a Pannonhalmi 

Tájvédelmi Körzet része. 

A község nevének eredetét homály fedi. A legrégibb időben Gununak, majd 

Geununak nevezték, s csak a huszadik században alakult ki a Gönyű elnevezés. 

A település régóta lakott vidék, hiszen számos 

régészeti emlék került napvilágra itt. 

A legkorábbi emlékek a neolitikum korából 

valók (kővéső, kőbuzogány), melyeket 

az 1880-as években találtak meg. A római 

uralom idejéből olyan bizonyíték maradt 

ránk, amely állandó település létére utal 

(ez egy feliratos római határkő, melyre 

1860 körül bukkantak rá). Már ebben az 

időben fontos, kőtörmelékekkel burkolt 

út vezetett át a településen, mely Győrt, 

az akkori Arrabonát Brigétiummal (Ószőnnyel) kötötte össze. Ezen pihenő- és 

lóváltó állomások is voltak szabályos távolságokban kiépítve, ezek egyike volt Ad 

Status, amelynek helyét Gönyű környékén kell keresnünk. 

A római katonák nemcsak az ellenséges betörésektől védték a Római Birodalmat, 

hanem felügyelték a kereskedelmet, vigyázták az utazók és a futárok biztonságát is. 

Bizonyos távolságokban, ahol a lakott települések vagy táborok nagyobb távolságra 

helyezkedtek el, útállomások is létesültek. 

Hasonló lehetett a Gönyűtől nyugatra, a 

mai Erőmű szomszédságában 2007-ben 

feltárt útállomás is, amelynek feltárását a 

győri Xántus János Múzeum munkatársai 

végezték. A 17 x 21 méteres épület bejáratát 

a limesútról lekanyarodva lehetett elérni. 

Az épület belsejét egy nagyobb udvar alkotta, 

amelyet kisebb-nagyobb helyiségek 

vettek körbe. Ezek közül egyet biztosan 

sikerült azonosítani, mégpedig a konyhát, 

28

amely sarkában eredeti helyén megtaláltuk a főzésre szolgáló kemencét. A többi 

helyiség esetében csak feltételezhetjük, hogy az egyik az étkező, a másik a tulajdonos 

lakószobája, illetve vendégszobák lehettek. Az épület falai kőalapozásra 

vályogtéglákból álltak, a tetőfedést pedig cserepekkel (tegulák és imbrexek rendszere) 

oldották meg. Utóbbiak közül többön bélyeget is találtak, amelyek tanúsága 

szerint az épület felépítésénél a Brigetioban (ma Komárom-Szőny) állomásozó 

legionáriusok is segédkeztek. Az épületet egy hatalmas árok vette körbe, amelynek 

feladata a vízelvezetés volt. 

Mivel a Duna akkor is pár száz 

méterre folyhatott az épülettől, 

ezért feltételezhető, hogy 

többször meggyűlt a bajuk a 

vízzel. Az árok feltárása során 

rengeteg kerámiát, állatcsontot 

és téglatöredéket találtak. 

Az árok mellett egy eltemetett 

kutya is előkerült, aki valószínűleg 

házi kedvenc lehetett a 

fogadóban. Az előkerült érmek, ruhakapcsolótűk (fibulák) és kerámiatöredékek 

alapján az útállomás fénykorát Marcus Aurelius uralkodása alatt (Kr. u. 168-180) 

élhette, majd 230-as években örökre elhagyták az épületet. Az útállomáson 

elsősorban lovakat lehetett váltani, de bizonyára volt lehetőség lepihenésre is. 

Valószínűleg az állami futárok mellett a limesúton közlekedők is igénybe vehették 

(Forrás: Bíró Szilvia – Molnár Attila (szerk.): Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyűn – Raststation 

an der Grenze. Römerzeitliche Straßenstation in Gönyű. Győr 2009). 

A községet 1443-ban a mezővárosok között említették, ami várat, kastélyt és nádori 

ítélőszéket jelentett az itt élőknek. Gönyű virágzását azonban a XVI. század 

eseményei tönkretették: előbb a német, majd 

a török hadak dúlták fel. Győr ostrománál 

teljesen elpusztult. 1621-ig lakatlan volt, ekkor 

gróf Eszterházy nádor birtokába került, 

aki jobbágyokat telepített erre a területre. Az 

1780-as években a falu ismét fellendülőben 

volt, köszönhette földrajzi adottságainak és 

ezek szerencsés kihasználásának. A Duna, 

mint átkelési lehetőség és vízi út is jelentős 

szerepet játszott ebben, hiszen ekkor már 

hajóvontató állomás működött itt és a vízi- 




29



molnárságot is sokan űzték. A XIX. század 

első éveiben I. Ferencz császár a községben 

ma is megtalálható Postakocsi fogadóban 

töltött egy éjszakát, utána megszemlélte a 

Dunán itt található egyik legforgalmasabb 

és legnagyobb folyami kikötőt (a fogadót a 

korabeli feljegyzések alapján Fellner Jakab, 

Esterházy Károly püspök építésze építette 

1759 és 1769 között). A kismegyeri csata 

után e fogadónál táboroztak Napóleon 

katonái, míg a tisztek a fogadótól nyugatra 

levő Esterházy-kastélyban szálltak meg. 

Az 1848/49-es szabadságharc alatt súlyos tragédia érte 

a települést: 1849. április 23-án egy 600 mázsa lőporral 

teli osztrák hajó robbant fel a kikötőben, elpusztítva a 

település házainak többségét. 

Az 1850-es években a falu ismét fejlődésnek indult, mivel 

a Dunán megjelentek a gőzhajók és egy új foglalkozásra 

nyílt lehetőség: a hajózásra. Gönyű ennek következtében 

gőzhajó-kikötővé és Győr előkikötőjévé vált. A vízi és a 

szárazföldi közlekedés összekapcsolódásával Gönyű a 

Bécs-Pest közötti útvonal egyik legnagyobb állomása 

volt. A Dunán rengeteg vízimalom állt, a falutól keletre komp vitte át az utasokat 

a túlpartra. A Postakocsi fogadó mellett hadihajó-kikötő állt. A XIX. század 

végére már rendszeres gőzhajózás folyt a Dunán, ekkor a vendégfogadó egyben 

gőzhajóállomásként is működött. 

Gönyű, a „hajósfalu” legnagyobb 

fejlődését az 1920-as 

években érte el, amikor lakosainak 

több mint fele hajós volt, 

s naponta több mint 12 hajó és 

30 uszály fordult meg a kikötőben. 

Itt történt a vámvizsgálat 

és itt szálltak be a hajókra a 

kalauzok, akik Bécsig vagy tovább 

vezették a hajókat. A II. 

világháború után Komárom 

30

kikötőjét fejlesztették, ezért a település jelentősége csökkent, amit csak fokozott, 

hogy az autópálya is elkerülte. Napjainkban azonban a község határában épülő 

és bővülő nemzetközi kikötő új lendületet adhat ismét a község vízi életének. 

A Duna és az ártéri erdők kínálta turisztikai vonzerőnek köszönhetően Gönyü 

látogatottsága jelentős, távoli vidékekről 

is sokan érkeznek felfedezni ártéri 

erdeit és a védett hódok, illetve a fokozottan 

védett vidrák élőhelyét, az 

Erebe-szigeteket. Rajtuk kívül számos 

felbecsülhetetlen értékű faj talál itt 

menedéket. A 64 hektáros vízzel határolt 

területen 

talált otthonra a 

védett partifecske, 

a gyurgyalag, 

a barna kánya és 

a jégmadár is. A vadrécék különböző fajainak nagyobb számú 

csapataival elsősorban a vonulási időszakokban találkozhatunk. 

Leggyakoribb a tőkésréce, ritkább a nyílfarkú és a 

kendermagos réce. Az északi fajok közül a kerce- és a kontyos 

réce télen, míg a hegyi- és a jegesréce csak alkalomszerűen 

fordul elő. Ugyan nem itt fészkel, de ide jár táplálékért a 

rétisas és a feketególya is. 

Gönyü vonzerejében továbbá jelentős még a Hajós múzeum, a katolikus és a 

református templomok, valamint a 

2008-ban emelt hajósárboc a Duna 

partján, amely messziről köszönt és 

a hagyományra emlékeztet (a 12 

méter magas oszlop egy vitorlás 

hajó árbocát, a rajta lobogó sokféle 

zászló az összetartozás érzését, a 

hajósok emlékének tiszteletét szimbolizálja). 

Középtávon várhatóan a 

dunai vízisport-élet fellegvára lesz 

a hangulatos dunaparti település. 




31



Komárom 

Komárom mintegy 20 ezer lakosú kulturális, idegenforgalmi, 

gazdasági és kereskedelmi központ a Kisalföld keleti szélén, 

a Duna jobb partján (az 1768. folyamkilométernél). A várost 

közúti és vasúti híd köt össze a folyó bal partján fekvő szlovákiai 

testvérvárosával Észak-Komárommal, s amellyel való szoros 

kapcsolata miatt a település történelmi fejlődése egyedülállónak mondható 

Közép-Európában. 

A mai magyarországi Komárom város neve eredetileg Újszőny volt, amelyet 

1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal Komárom név 

alatt. A város 1977-ben egyesült Szőnnyel (amelynek területén feküdt a római 

korban Brigetio városa). 

A város területén már i.e. 300 körül megtelepedtek a kelták, amit bizonyítanak 

a szőnyi városrészben talált régészeti leletek. Az 1. században a római birodalom 

a Dunáig terjesztette ki határát, ekkor épült meg a mai szőnyi városrész 

területén elhelyezkedő egykori Brigetio, mely a római dunai hajóhad egyik 

fontos kikötője volt a 2. század elejétől a római uralom végéig, itt állomásozott a 

négy pannoniai légi egyike, a Legio I Adiutrix. A katonaság vonzásaként iparosok, 

kereskedők telepedtek le a környéken, 

aminek következtében kialakult egy katonavárosból 

és polgárvárosból álló településkomplexum. 

Brigetiobol irányította 

légióit Marcus Aurelius, innen indított 

győzelmes hadjáratot Kr. u. 358-ban II. 

Constantinus, s itt hunyt el a legyőzött 

kvádokkal folytatott tárgyalás közben Kr. u. 

375-ban I. Valentinianus császár. A római 

korból számos építészeti és művészeti alkotás 

maradt fenn, melyek többsége a helyi 

Klapka György Múzeumban, illetve Tatán 

a Kuny Domokos Múzeumban látható. 

A honfoglalást követően a város területe, 

valamint a Duna jobb és bal partján fekvő 

régiója Ketel vezér birtokába került. Az első 

erődítményt Ketel vezér fia, Alaptolma 

32

emelte a Vág-Duna találkozásánál, s Komáromnak nevezte azt. A jobb parton, 

az Öregvárral szemben, elsőként a Szent Péter-palánk épült meg 1586 nyarán. 

Ennek kőből emelt utódja Csillagerőd néven vált ismertté (s mely erőd Napóleon 

1809. évi betörésének idején fontos szereppel bírt). 

A középkori városnak forgalmas piaca, réve és kikötője volt, több királynak kedvelt 

pihenőhelyül szolgált. A török időkben Komárom a Magyar Királyság végvára 

volt. Mária Terézia 1745. március 16-án Komáromnak szabad királyi városi rangot 

adományozott. 1809. július 27-én I. Ferenc Habsburg uralkodó megtekintette az 

erődrendszert, s ekkor adta ki a parancsot, mely szerint itt kell kiépíteni a birodalom 

legnagyobb katonai erődrendszerét, mely szükség esetén 200 ezer fős hadsereg 

befogadására is képes legyen. Ennek megépült részeit 1848. szeptember 29-én 

– a pákozdi győzelem napján – foglalták el a magyar szabadságharcosok Klapka 

György vezetésével. Az osztrák csapatok a várat és az erődrendszert megpróbálták 

visszafoglalni 1849 tavaszán, 1849. március 30-án megtámadták az erődrendszert, 

azonban a támadást magyar honvédek április 26-án sikerrel visszaverték, az ostromgyűrűt 

is szétzúzták. E jeles győzelemre utal az 1992. április 26. óta megtartott 

Komárom város napja, melyhez kapcsolódóan kerülnek megrendezésre április 

és május fordulóján a “Komáromi Napok” gazdag kulturális és sportprogramok 

kíséretében. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően, a szabadságharc 

utolsó bástyájaként a komáromi erődrendszer továbbra is a szabadságharcosoké 

maradt, azonban a szemben álló felek a további vérontások elkerülése 

érdekében 1849. szeptember 27-én Herkálypusztán aláírták a vár átadásának 

feltételeit rögzítő okmányt. A szabadságharc komáromi hőseinek emlékét 1983. 

március 15-től kopjafás emlékpark idézi az Igmándi erőd ellenlejtőjén. A 11 kopjafa 

közül a legnagyobb, 

az 

összes neves 

és névtelen 

honvédnek 

állít emléket, a 

többiek pedig 

Török Ignác, 

Lenkey János, 

Guyon Richárd, 

Klapka 

György várparancsnokok, 

Görgey Ar- 




33



túr fővezér, Damjanich János tábornok, 

Mack József, May János, Prágay János 

alezredesek és Újházy László kormánybiztos 

előtt tisztelegnek.. 

A szabadságharc leverését követően csak 

1850-1877 között valósult meg I. Ferenc 

1809-ben született nagyszabású elképzelése: 

1850 és 1870 között újjáépítették a 

Csillagerődöt, 1850 és 1871 között felépítették 

a Homokhegyen a hatalmas 

Monostori erődöt, végül 1871 és 1877 

közt az Igmándi erőd készült el. 

A 19. század második felében megfogalmazódott 

a Duna két partján elterülő, egy 

egységes város gondolata – a jobb parton 

fekvő Újszőny és bal parton elterülő 

Komárom összeolvasztása egy városban, 

aminek érdekében 1892-ben elkészült a 

két partot összekötő Erzsébet-híd, majd 

4 évvel később megtörtént Újszőny és Komárom egyesülése. 

Az I. világháború hatalmas változásokat hozott a város életében: a háborút lezáró 

trianoni szerződés a Duna bal partján fekvő városrészt Csehszlovákiának ítélte, 

a déli városrész pedig Magyarországhoz került. 

A múlt század 20-as éveiben a település dinamikus fejlődésnek indult: iskolák, 

hivatali épületek, kulturális intézmények és lakóházak épültek, a korábban 

mindössze pár utcás település komoly kisvárossá nőtte ki magát. 1938 őszén az 

első bécsi döntés értelmében Szlovákia túlnyomórészt magyar lakta területeit 

visszacsatolták az anyaországhoz, ezzel Komárom újra egy város lett, azonban a 

második világháború után ismét kettéválasztották az egy várost: az északi városrész 

újra Csehszlovákiához, míg a déli ismét Magyarországhoz került. 

Az elmúlt fél évszázad alatt Komárom, mint határváros a nemzetközi áru- és 

személyforgalom egyik központjává vált Magyarországon, amihez társult a fürdőturisztikai 

jelleg is, ugyanis 1965-ben 1263 m mélységben 58 °C-os gyógyvizet 

találtak, amely vízkincsre megépült fürdő a gyógyulni vágyók százezreit vonzza 

ide évente. A várost sok köztéri műalkotás díszíti, megtalálható itt többek között 

Jókai Mór mellszobra, Pándi Kiss János Kendőt lengető lány szobra, Vilt Tibor 

34

Tanuló fiú és leány szobra, Labocz Ferenc Zsezsemadár szobra, Csúcs Ferenc Fáy 

András szobra. A város vonzerejében meghatározóak még továbbá: Zsákodi Csiszér 

János első világháborús emlékműve, Szentgyörgyi István Radeczky-huszárok, 

valamint Csúcs Ferenc Tengerész-emlékművei, ahogy a város főterén és utcáin 

elhelyezett római szarkofágok is. 

Komárom (nem számítva a szlovákiai oldalon elterülő testvérvárost) leghíresebb 

szülöttei Theodor Korner (1873-1957), aki 1945-1951 közt Bécs polgármestere, 

majd 1951-től 1957-ig az Osztrák Köztársaság elnöke volt, valamint Szekér Joákim 

Alajos (1752-1810), aki az első magyar hadtudományi író volt, akinek nevét és 

műveit külföldön is elismerték (pl. a párizsi katonai akadémián több mint száz 

éven át idéztek műveiből). 

A város életében fontos szerepet játszó híres személyiségek közt kiemelendő 

Czibor Zoltán (1929-1997), a magyar labdarúgás egyik legnevesebb egyénisége, 

a legendás Aranycsapat tagja, aki Komáromban kezdte pályafutását (ennek emlékére 

1999-ben a Városi Sporttelepet róla nevezték el, valamint egy emlékszoba 

is őrzi a sportoló nagyságát). 

A város templomokban gazdag, az egyházi műemlékek közt kiemelendő a főtéren 

(Jókai tér) található református templom, melyet 1747-ben építettek, majd 

1927-ben átalakították neoromán stílusban. 

Komárom további templomai 

a Jézus szíve római katolikus templom 

(a modern egyházművészet jelentős 

alkotása 1937-ben készült, szószékének 

kerámiaképei Kovács Margit 

alkotásai), a Szent Teréz kápolna, a 

Szent István római katolikus templom 

(a tatai Szabó József építő mester tervezte 

és építette 1891-ben a főposta 

melletti Szent István térre), a szőnyi 

római katolikus templom (1774 és 

1778 közt épült későbarokk stílusban, 

s különlegessége, hogy a templom 

külső falába az 1848-1849-es ágyúzásokkor 

becsapódott ágyúgolyókat 

a felújítás során visszarakták). 




35


A városba látogatók ezrei keresik 

fel a Magyar Tengerészet-történeti 

Gyűjteményt (mely az ország egyetlen 

összefüggő, a magyar kereskedelmi 

és haditengerészetével foglalkozó 

gyűjteménye), valamint az Igmándi 

erődben található római kőtárt, mely 

állandó kiállítás Brigetio területéről 

előkerült sírköveket, szarkofágokat, 

oltárköveket, mérföldköveket és különböző 

építési elemeket mutat be, 

s általuk megismerhetó az egykor 

virágzó Brigetio város élete. 

Komárom turisztikai vonzerejében 

számottevő meg az első Magyar 

Lovas Színház, mely Európában 

egyedülálló, s mely 2006-ban alakult 

meg a történelmi múltú komáromi 


36

lovardában. A társulat első premierje 

2006 nyarán Petőfi Sándor János vitéz 

című zenés játéka volt. Az előadások 

különlegessége a lóháton előadott 

színészi játék mellett a fény és hanghatásokkal, 

különleges látványelemekkel 

gazdagított lovasbemutató. 

“Az erődök városa” 




37



Lábatlan 

A városi rangot 2004-ben elnyert település a Dunáig húzódó 

Gerecse lábainál nyugszik. Északi része lösz és márga 

dombvidék, melyen szántóföldek, szőlők találhatók. A város 

határában lakozik a Gerecse egyik legféltettebb, fokozottan 

védett területe, az 544 méter magas (a hegység harmadik 

legmagasabb pontjának számító) Nagy-Pisznice, amelynek 

oldalában a hegység leghosszabb – mintegy 500 méter járathosszúságú 

– barlangrendszere nyílik. Évezredes múltú 

kőbányájának endemikus és rendkívül 

ritka növény- és állatfajai 

azt jelzi, hogy ez a Gerecse legzavartalanabb 

vidéke. Déli határában 

a Magas-Gerecse erdő 

borította mészkőhegyei közt kiemelendő 

még a Szágodó (343 

m), a Berzsek-hegy (397 m) és a 

Nagy-Emenékes (526 m). 

Lábatlan és a vele 1950-ben 

egyesített Piszke területe az 

újkőkortól lakott hely. A régészeti 

feltárások során római villák nyomait találták. Lábatlant oklevélben először 

1267-ben említették. Nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani: 

megnevezése a hagyomány szerint egy Lábatlan György nevű vitéztől származik, 

aki háborúban elvesztette végtagját, s ő lehetett itt az első birtokos. Van azonban 

olyan változat is, mely szerint itt egy lábatlan remete élt. Amit a község múltjáról 

bizonyosan tudunk, hogy Zovard nemzetség ősi birtoka volt, s az ország legrégebbi 

települései közé tartozik. 

Piszke falu a Duna kanyarulatában épült, a település neve valószínűleg szláv eredetű, 

a szláv pesek (durvaszemű homok, vagy murva) szóból származik, amely 

a nyelvészek szerint a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. 

Első okleveles említése 1300-ban Pyzke néven történt. 

A települések a XIV. század elejétől fejlődésnek indultak, lakosságuk növekedett. 

A kereskedelmi útvonalak közelségének köszönhetően lakosaik bekapcsolódhattak 

a piaci árutermelésbe. Lábatlan és Piszke a történelem során többször cserélt 

38

gazdát. A község nagy emberei, tulajdonosai között meg kell említeni a Lábatlani, 

a Nagybaráti Huszár, a Nedeczky, a Reviczky, a Gerenday családot, valamint 

Ratkovics Pál és Miskolczi József nevét is. 

Lábatlan legértékesebb építészeti műemléke 

a református templom a XV. századból, 

mely a község déli felében emelkedő 

dombtetőn áll. A református hívők által 

használt műemlék templomot 1400-ban 

említi először oklevél. A középkori Lábatlan 

e templom körül helyezkedett el. Jelenlegi 

alaprajza: nyolcszög három oldalával záruló, 

támpilléres szentélyhez téglalap alakú hajó, 

melyhez a homlokzat közepén álló rézsútos 

támpillérekkel támasztott torony csatlakozik. 

A török hódoltság idején elnéptelenedett Piszkére 1732-ben Elzászból, majd 

1750-ben Bajorországból érkeztek telepesek. 

A XVIII. század második felében virágzó szőlőkultúra alakult ki mindkét településen, 

melyek híresek voltak fehérboraikról, azonban a filoxéria a XIX. században 

hatalmas pusztítást okozott az itteni szőlőkben. Az elmúlt 20 évben aazonban a 

bortermelés újjáéledt ezen a történelmi borvidéken, s a borászok összefogásával 

megalakult a Gerecseháti Hegyközség. 

Lábatlan és Piszke lakossága a XVIII. században szőlőműveléssel, fuvarozással, 

márványfejtéssel foglalkozott. A községnek a XIX. században ismert volt 3 kőszénfeltárása, 

de egy sem fejlődött bányává; mészkő- (szürke márvány) és márgalelőhelyei 

viszont igen. Ezen utóbbi ásványkincsekre a XIX. és XX. században országos 

jelentőségű építőanyag-ipar települt. Lábatlan és környéke, a Pisznicei-hegység 

nagyon gazdag vörös márványban. A szőlőkultúrájáról ismert településen 

a XIX. században a pisznicei vörös márványra, a süttői vörös 

és fehér mészkőbányákra épülve felvirágzott a kőfaragó mesterség. A 

község első gyáralapítása a Gerenday család nevéhez fűződik, amely 

família piszkei márványt termelt ki, amit részben helyben, részben 

pedig Budapesten dolgoztak fel. Később Gerenday Antal hajóállomást 

is szerzett Piszkének, ahol a bécsi hajó is kikötött. Innen szállították 

a Parlamenthez, a Halászbástyához, a Hilton Szállóhoz, a Duna 

Szállóhoz, az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájához, valamint a 

bécsi Belvedere Palotához is a szebbnél szebb márványokat. 1868-ban 




39



alapított cementgyárban, a Berzsek-hegyi márgabánya ásványi kincsére alapozva 

kezdődött el a magyarországi portlandcement-gyártás. Ehhez a máig fennmaradt 

kultúrához kötődve fejlődött ki az építőanyag- és cementgyártás, amely a települést 

a XX. században az iparág egyik magyarországi fellegvárává tette. 

Piszkén szőlőművelés, „márványkő törése”, mészégetés és mészkőkereskedés 

nyújtott biztos anyagi alapot 

a lakosságnak. A községnek a 

századfordulón virágzó ipara 

volt. E korszakban a 300-400 

m hosszú pisznicei bánya adta 

– számos más mellett, pl. Ördöggát 

– a hazai legjobb márványanyagot, 

a vörösmárványt. 

1905-ben modern felszerelésű 

kőfaragó üzemet létesített itt 

Fellegi Antal. A „vörös márvány” 

azonos volt Piszke nevével. 

Hajóállomásáról Németország, Svájc és Dánia felé is indultak szállítmányok. 

A hetvenes években létesített papírgyár az egészségügyipapír-gyártás és 

-feldolgozás terén napjainkban is őrzi szerepét. A XX. század végén több jelentős 

feldolgozóiparral foglalkozó cég is alakult a településen. 

A katolikus templom a XX. század elején épült Piszkén, ahol további nagy ért 

é k e t 

képvisel a kőfaragó 

üzemet alapító 

Gerenday csal 

á d által a XIX. 

század 

végén létrehoz 

o t t 

arborétum 

(1890- ben létesítették 

a fa- iskolát és az 

örök- 

zöldekből álló 

dend- 

rológiai gyűjteményt) 

és kúria. A falu 

központjában található Gerenday ház és Gerenday-arborétum (mely közel 2 ha 

területű) kulturális központtá vált 2003-tól, számos rendezvénynek ad otthont, 

így többek között a nyári blues fesztiválnak, koncerteknek, de bemutatkozási 

lehetőséget nyújt civil egyesületeknek is. A város további nevezetességei a külön- 

40

leges dendrológiai értéket lépviselő Sziklay kert és az Erzsébet királyné halálának 

emléket állító 1899-ben ültetett két hársfa. 

A kikapcsolódásra, sétára csalogató Duna-part többek között horgászversenyek, 

tavasztól őszig pedig íjászversenyek helyszíne. A várost délről koszorúzó Gerecse 

hegység kitűnő lehetőséget kínál a vadászok, a turisták és a természetbarátok 

számára. A piszkei vasúti megállótól induló és az Országos Kék Túra útvonalhoz 

csatlakozó piros turistajelzés mentén eljuthatunk a Magas-Gerecse egyik 

legimpozánsabb mészkőrögéhez, a védett Nagy-Pisznicéhez (544 m). Ennek 

délnyugati oldalán, az évszázadok óta művelt (jura) mészkőbánya mellett nyílik 

a Denevér-barlang, mely egyike a legnagyobbaknak a Gerecsében. 

A legjelentősebb természeti értékek a Búzás-hegy környékén lelhetők fel, mely 

terület értékét a hegységperemi szituáció, a hegyvidék és a Duna völgyének találkozása 

adja, mely kiemelkedő biodiverzitást eredményez itt. Tiszta időben a 

Búzás-hegy és az Öreg- 

hegy csúcsáról szép 

panoráma nyílik a Duna 

bal partjára egészen a 

Kárpátok vonulatáig. 

gesen száraz sztyeprét- 

ritka üröm-szádor a 

Poc-kő és a Borovics- 

Magyarország egyik 

töves sallangvirág-állo- 

egyedül itt, a Lábatlani- 

elő a lecsüngő sás. A 

Gerecsében szintén 

ligeterdő szegélyezi, de 

hegy tövében elterülő 

Bersek-hegy és az Öreg- 

a művelés megszűnt. 

eredeti vegetáció ritka, 

hódították, így többek 

állományának egyes 

helyén találhatók. 

A Búzás-hegy szélsőséjein 

az országosan igen 

kiemelkedő ritkaság. A 

kás közötti területen él 

legnagyobb, több száz 

mánya. A Gerecsében 

patak völgyében fordul 

patak alsó szakaszát a 

kuriózumként puhafás 

megemlítendők a Peceknedves 

rétek is. A Kishegy 

egykori szőlőiben 

Ezeket a helyeket az 

ma védett fajai visszaközött 

a sallangvirág 

részei is egykori szőlők 

Lábatlan határában számos fokozottan védett madárfaj fészkel (vándorsólyom, 

darázsölyv, barna kánya, gyurgyalag, kövirigó, fehérhátú fakopáncs, kis légykapó). 

A Nagy-Pisznice barlangjaiban, üregeiben számos denevérfaj legnagyobb gerecsei 

állományai telelnek rendszeresen. 




41


Lábatlan népművészetében központi helyet foglal el a Szántó István nevéhez 

fűződő húsvéti tojás gyűjtemény. A város testvértelepülése a szlovákiai Karva 

és az ausztriai Rechnitz. 

Az ipari termékek szinte mindenhová elviszik a város hírnevét. Ma a Lábatlan 

név hallatán Magyarországon mindenhol a cement-, mész-, és betongyártás jut az 

emberek eszébe, Piszke neve pedig a reklámokból jól ismert papíripari termékek 

származásának helyét jelöli. 

A település meleg, kiegyenlített mikroklímájú domboldalain, főként a kertek 

területén hagyományos tájhasználat a szőlőművelés. A szőlő feldolgozásához, 

bor készítéséhez szép pincesorok alakultak ki a belterület közelében. A szőlőtermesztés 

hagyományainak megőrzésében vállal szerepet a 2001-ben alakult a 

Gerecseháti Hegyközség, mely jelenleg 128 regisztrált taggal rendelkezik Lábatlan, 

Nyeregesújfalu és Bajót szőlősgazdáinak köréből. A várost délről koszorúzó 

Gerecse hegység kitűnő lehetőséget kínál a vadászoknak is. 


42

Neszmély 

Neszmély község mintegy 1500 lakosával a Gerecse északi, 

Dunára néző nyúlványai alatt fekszik folyó partján, ahol a 

sportolni és kirándulni vágyók úgy, mint a pihenés célzattal 

érkezők is megtalálják a csodálatos feltételeket. 

A község területe már az újkőkorban lakott volt (amiről tanúskodnak az itt talált 

csiszolt kőszerszámok), mely benépesedési jelleg fennmaradt a későbbi évezredekben 

is (a a bronzkorból sírok maradtak fenn, míg a kései vaskorszak emlékei 

közt vaseszközök, a fazekaskorongok említhetők). A római hódítás idején a kelta 

kultúrát átvevő illír származású azalus törzs székhelye a mai Dunaalmás-Neszmély 

környékén lehetett. A római limes katonai őrtornyainak egyike a községhez közeli 

Kalin-hegyen állt. A honfoglalást követően a település első okleveles említése 

1237-40-ből származik Nezmel alakban, majd 1341-ből Neezmel alakban maradt 

fenn. 1439 októberében a törökök elleni délvidéki hadjáratból Habsburg Albert 

király betegen Bécs felé utazva itt halt meg (a szőlőhegyen található, emlékét 

őrző Király kútnál érte a halál). 

A törökök ezt a települést sem kímélték, 1552-ben már az elpusztult települések 

között szerepelt, azonban később újratelepült, 1749-ben már 18 nemes udvartelkes 

birtoka volt nyilvántartva a községben. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 

során egy jelentősebb csata színtere volt a község határa. 1977-ben 

egyesítették a szomszédos Dunaalmással Almásneszmély néven, a két település 

azonban a kommunista diktatúra megszűnte után szétvált. A 19. században a 

filoxéra-vész a község híres szőlőtermelését hosszú időre visszavetette, azonban 

az elmúlt 2 évtized alatt Neszmélyen és a régióban a szőlő- és bortermelés új 

lendületet vett, s mára már sikerült visszanyernie régi hírét. Napjainkban a község 

a világhírű Ászár-Neszmélyi Borvidék központja. 

Neszmély turisztikai vonzerejében meghatározó a borászat mellett a Duna-parti 

hajómúzeum az Ilona öbölben, mely a Neszmélyi Hajóskanzen nevet viseli. A 

skanzen hivatalos megnyitására 2005 tavaszán került sor, első tagja az 1869-ben 

épült “Zoltán” lapátkerekes vontató gőzhajó volt, s múzeum azóta további négy 

hajóval bővült: Neszmély, Petőfi, Vöcsök, Lajta (a LAJTA monitor jelenleg a 

legrégebbi úszóképes hadihajó az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből). A hajók 

folyamatosan megtekinthetők, belülről is, sőt az 1957-ben épült Neszmély 

lapátkerekes gőzhajóban kényelmes szállás is biztosított a Skanzenben több napot 

eltölteni kívánó turisták számára (12 db 4 ágyas matrózkabinban). 




43


A turizmus szempontjából jelentős még a 15. századból származó református 

temploma (gótikus stílusú egy hajós épület, feltűnően zömök, lőréses, egyetlen 

homlokzati toronnyal), a Millecentenáriumi park kemencesorral, színpaddal, fedett 

helységgel sütögetésre (itt kerül megrendezésre számos helyi fesztivál, többek közt 

az évente megrendezésre kerülő híres Dzsesszmély Nemzetközi Jazznapok is). A 

falutól délre a Várhegyen középkori eredetű, négyszögletes torony maradványa 

található, keletkezésének és pusztulásának körülményeit nem ismerjük, talán 

Zsigmond király korából maradt fenn. Neszmély híres még finom réteséről is, 

amit a helybéli asszonyok sütnek, rendezvényeken a Millecentenáriumi park 

kemencéiben. A hajóskanzen területén yacht, motorcsónak, kishajó kikötőhely 

is bérelhető. 

Süttő 


A község és környéke az emberi 

történelem kezdeti szakaszától, 

a réz- és a bronzkortól kezd- 

ve lakott volt. A római korból 

fennmaradt mérföldkövek ta- 

núsága szerint, Lepavista (Süttő) 

XV. mille passus (mérföld) tá- 

volságra állt Brigetiótól. Az első 

írásos emlék 1295-ből maradt fenn, nevét ekkor Sedtheu 

(Sédtő) alakban írták. A falu megnevezését a rajta átfolyó, 

s itt a Dunába ömlő patakról kapta, amely napjainkban 

a Bikoli nevet viseli (a sedtheu szó értelmezése: a régi 

magyar nyelvben a kisebb vízfolyásokat, patakokat és 

ereket nevezték sédnek (séd = patak, ér, vízfolyás), míg 

a theu szó jelentése – tő, torkolat). 

A falut először a Szák- majd a Csák nemzetségbeliek 

birtokolták. Zsigmond király 1388-ban Süttőt koronázási 

ajándékként az esztergomi érseknek ajándékozta, s 

az érsekség tulajdona maradt egészen 1945-ig. 1487-től 

hallhatunk először a süttői márványbányákról, ahol kitermelés 

és feldolgozás is folyt a törökök megjelenésig, amely 

uralom alatt több mint 100 évre lényegesen csökkent a 

falu népessége, ám mindvégig lakott hely maradt. A török 

fennhatóság megszűnése után 1696-ban megkezdődött 

a német és szlovák katolikusok betelepítése Esztergom 

vármegye falvaiba, így Süttőre is. Az első betelepítések 

44

azonban megszakadtak a Rákóczi-szabadságharc alatt, amikor a falu elpusztulta. 

A benépesítés 1712-ben vette kezdetét. 

1716-ban megalapították az önálló süttői plébániát, amelynek korabeli anyakönyvéből 

kiderül, hogy jelentős számú német telepes került ekkor ide. Az 1750-es évektől 

kezdődően újraindult az értékes kő kibányászása és feldolgozása. A zömében német 

ajkú lakosság ekkor még ehhez nem értett, így szükség volt újabb betelepítésekre, 

elsősorban itáliai területekről. Az olaszok többsége először az 1770-es években 

jelent meg a faluban. Ekkor jöttek az Adami, az Aprili, az Emma és a Travioli 

nevű, majd később 

a Baracca, 

a Screlli, a Solari 

és az Utto 

nevű kőfaragó mes- 

terek, majd 

a második hullám- ban, 1850- 

es években érkeztek 

a Giacinto, 

a Michelutti, a 

Todero és 

a Palluselli nevű- 

ek, akik 

Süttőn véglegesen m e g tel e - 

pedtek. A harmadik 

hullám a 

millenniumi évek- 

ben érkezett 

Magyarország- 

ra, közülük 

103 egyedülálló és családos 

kőfaragó és kőfejtő neve ismeretes. A Gerecsében természeti kincsként előforduló 

mészkő bányászata és megmunkálása tehát évszázadok óta meghatározó a falu 

történetében. Az országot járva több helyen találkozhatunk olyan műemlékkel 

(Parlament, Halászbástya, Millenniumi emlékmű, Esztergomi bazilika, Szegedi 

dóm, Mátyás templom, Visegrádi palota stb.), melynek díszítő elemei mind-mind 

a süttői kőfaragók keze nyomát dicsérik. 

A Süttőn élő német származásúak közül az 1860-as és az 1870-es években még 

nagyon ke- vesen 

foglalkoztak a kő 

fejtésével és 

faragásával. 

Azonban a kő 

szállításában 

már a 

bányák 1730- 

as újra 

megnyitásától 

kezdve 

részt vettek. A 

kőszállítás, 

valamint a kő 

m e g mu n k á - 

lása az 




45


1880-as évekre igen jövedelmező foglalkozássá vált. A kő közelsége rávezette a 

német származású süttőieket is, hogy elsajátítsák a kőfaragás tudományát az olasz 

mesterektől. Az 1880-as években már a süttőiek szinte kizárólag csak a kőfaragást 

végezték, míg a kőfejtés Tardos község szlovák származású férfilakosságát érintette. 

1872-ben törvényileg kimondták az idejétmúlt céhrendszer megszüntetését 

és elrendelték a helyébe lépő, korszerűbb szervezeti szabályzattal rendelkező 

ipartársulatok létrehozását. A világot járó süttői kőfaragók nyugati példára 1884. 

január 1-vel megalakítják érdekvédelmi szervezetüket, „A süttői kőfaragósegédek 

betegsegélyező egylet”-ét. Ezzel messze megelőzték az állami, vagy más formájú 


társadalmi biztosítást, ami egyedülálló volt akkor Magyarországon. 

Az 1896-os millenniumi időkben a kőfaragó-kőfejtő ipar fénykorát élte. Süttőn 

több száz segéd dolgozott, több bánya adta a nyerskövet, több száz napszámos 

kapott állandó foglalkozást. A millenniumi idők utáni építkezés üteme lelassult, 

bekövetkezett a gazdasági válság időszaka, amely Süttőn is éreztette hatását: a 

munkaalkalom csökkenésével egy időben nagyon sokan váltak munkanélkülivé, 

az 1870-es években betelepült olasz családok nagy része visszaköltözött hazájába, 

mások pedig Amerikába vándoroltak ki. 

Ezek után 1908-tól Magyarországon gazdasági fellendülés kezdődött: újraindultak 

az építkezések és ismét szükség volt a süttői kőre. Valamennyi kőféleség közül a 

46

legkeresettebb építőanyag, de mint belső díszítőanyag is kelendő volt. A vörös követ 

már külföldre is szállították, elsősorban Németországba, de eljutott Oroszországba 

is. Az évi átlagos kőkitermelés 102 ezer köbmétert tett ki. Ebben az időben működő 

bányák voltak: a Diósvölgyi-, a Haraszti-, a Nyúlkerti-, a Kessel-, a Dörfl dűlői-, 

Steinplatten dűlői-, valamint az Alsó- és Felsőbánya. Az 1910-es népszámlálási adatok 

szerint 

Süttőnek 

ekkor 2231 

fő lakosa 

volt, akik 

közül 1600 

német, 597 

magyar 

anyanyelvű 

volt. Az 

első és a 

második 

világháború 

a kőfaragóipart 

teljesen megbénította, majd pedig az egész ágazat állami tulajdonba került. 

Az elmúlt évszázadok során a lakosságnak a kőfejtésen, kőfaragáson kívül további 

munkát adott még a Nagy-Gerecséig lenyúló határ hatalmas erdőinek művelése 

is, valamint a szőlőtermesztés. A szőlőkben még helyenként láthatók az úgynevezett 

bálványprések, melyek közül némelyik a XVIII. századból származik, s a 

régi szőlőművelő kultúra emlékei. 

A településen csak római katolikus egyházközség van, mely 1716-ban alakult, 

első plébánosa Wilhelmo Welche. A község legjelentősebb egyházi műemléke 

az 1778-ban emelt római katolikus templom (Batthyány József hercegprímás 

építette). A település vonzerejében fontos elem még az itt található, több mint 

négyszáz esztendős, közel 8 méter törzskerületű kislevelű hárs, melyet Rákóczihársnak 

neveznek. A turistáknak emlékezetes élményt nyújt az első és a második 

világháborús emlékműveknek helyet adó park is. Süttő további kirándulóhelyei 

közt kiemelendők az érdekes látványt nyújtó „márványbányák”, a kézi kőfejtők, a 

kis-gerecsei, valamint a vöröshidi rekultivált kőfejtő, amely ma geológiai tanbánya. 

Gerecse vadregényes tája, a Duna festői látványa, a régió madárvilága, vizeinek 

halfajai, illetve a vadban gazdag gerecsei erdő egész évben vonzerőt jelent. A község 

határában elterülő, közel 9500 ha területű erdészet a vadászok körében igencsak 




47


kedvelt, ugyanis gímszarvasban, muflonban, őzben és vaddisznóban dúskál.. 

Süttői ízek – két recept a Duna-part és Gerecse találkozási pontjáról 

Knédl: 

A főtt burgonyát krumplinyomóval öszszetörjük, 

majd sóval, liszttel (amennyit 

felvesz) összegyúrjuk. Gombócokat formálunk 

belőle, majd kifőzzük (addig, amíg a 

gombócok fel nem jönnek a víz felszínére). 

Az így kapott knédl gombóc további felhasználása 

változatos: 

• Vékonyra szeletelve bablevesbe 

• A szeleteket zsíron, olajon resztelve 

szószos húsok (vadas), káposzta mellé 

köretként 

• Zsíron pirítva tojással 


Flekedl: 

A főtt burgonyát krumplinyomóval összetörjük, 

majd sóval, liszttel (amennyit felvesz) 

összegyúrjuk. 

Kb. 6-8 mm-es lappá sodorjuk, majd fánk 

vagy pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. Az így kapott „pogácsákat” forró zsírban 

kisütjük, porcukorral, lekvárral fogyasztjuk. 

Az egyik legjelentősebb természeti érték Süttőn a 

Haraszt-hegy 

A Haraszt-hegy és környéke elsősorban kőbányászatáról ismert, az egykori és 

jelenlegi bányák környéke pedig gazdag és sajátos fajösszetételű gyepeknek ad 

otthont. A Duna fölé emelkedő hegyen több, alföldeinken jellemző növényfaj is 

48

megtalálható - ilyen pl. a változó gurgolya, melynek a Haraszt-hegyen szigetszerű, 

de erős populációja él. 

A terület jól mutatja a keleti, pusztai elemekben gazdag hegységperem és a középeurópai 

fajokban gazdag erdős gerecsei táj hirtelen átmenetét: míg a Haraszthegyen 

a száraz gyepek jellemzőek, néhány kilométerre innen, a Büdös-patak 

völgyében gyertyános-tölgyesek, a Kis-Gerecsén pedig sziklaerdők és bükkösök 

dominálnak. 

Védett és/vagy ritkább növényfajok: 

Aconitum vulparia (Farkasölő sisakvirág), Adonis vernalis (Tavaszi hérics), 

Agrostemma githago (Konkoly), Cephalanthera damasonium (Fehér madársisak), 

Cephalanthera rubra (Piros madársisak), Corydalis intermedia (Bókoló keltike), 

Dictamnus albus (Nagyezerjófű), Doronicum hungaricum (Magyar zergevirág), 

Dryopteris dilatata (Széles pajzsika), Epipactis microphylla (Kislevelű nőszőfű), 

Epipactis purpurata (Ibolyás nőszőfű), Iris variegata (Tarka nőszirom), Lilium 

martagon (Turbánliliom), Limodorum abortivum (Gérbics), Neottia nidus-avis 

(Madárfészek), Platanthera bifolia (Kétlevelű sarkvirág), Scrophularia vernalis 

(Tavaszi görvélyfű), Scutellaria columnae (Bozontos csukóka), Sorbus domestica 

(Kerti berkenye), Vicia sparsiflora (Pilisi bükköny), Ranunculus illyricus (Selymes 

boglárka). 




49



50

Települések a Duna bal partján 

Csicsó 

A község már időszámításunk előtt lakott terület volt: 

ezt bizonyítja a La Téne kori régészeti leletek sokasága, a 

római szarkofág és egy római-barbár település nyomai. Az 

első írásbeli feljegyzés 1172-ig nyúlik vissza: akkori nevén 

Chicout a pannonhalmi bencés kolostornak adományozták. 1268-ban a komáromi 

vár része lett, majd a gróf Csesznekyek, Pálffyak és Kálnokyak uralták. A község 

életében a következő mérföldkövet 1657 hozta, amikor is a Zichyek kezére került. 

Fényes Elek, a statisztikai és honismereti írás úttörője 1848-ban így írt a község 

gazdaságáról: „A föld minősége elsőosztálybeli, terem híres sikeres búzát, továbbá 

árpát, tengerit, burgonyát, hanem a rozs és zab nem díszlik. A marhatenyésztés 

a sok lapályos, vizenyős térség miatt, középszerű karban. [...]A halászat, melly a 

Dunán és tavakon a birtokos gróf és curiálisták magán tulajdonuk, szép haszonnal 

űzetik.“ 

A természet azonban nem mindig volt kegyes a településsel: 1861-ben és 1863-ban 

tűzvész, 1899-ben, majd 1965-ben pedig árvíz pusztította el a község házainak 

nagy részét. 

Idegenforgalmi jelentősége 

egyre növekszik: 

leginkább a Duna 

menti érintetlen erdők, 

a nemzetközi 

kerékpárút, valamint 

a hagyományőrző 

rendezvények (mint a 

régi mesterségek vagy 

az aratási munka bemutatása) 

vonzzák a 

legtöbb turistát. 

Aki ide ellátogat, nem 

hagyja ki a klasszicista, 




51



majd barokk stílusúra átépített római katolikus és az 

ugyancsak klasszicista stílusú református templom, 

az 1889-ből származó egykori apácakolostor, valamint 

Attila hun uralkodó és Árpád vezér fából faragott szobrának 

megtekintését. 

Figyelemreméltó műemléknek számít még a Zichy 

István által, 1657-ben reneszánsz stílusban építtetett 

kétszintű kastély, amelyet 

először négybástyás 

erődítménynek 

alakítottak át, majd 

1766-ban lebontották 

és barokk-klasszicista 

formát kölcsönöztek 

neki. A XIX. században díszes angolparkot alakítottak 

ki körülötte, amely értékes lomb-és tűlevelű 

fái miatt védett területté vált. A kastély 1945 után 

iskolaként működött, majd 1992-ben visszaadták 

a Kálnoky családnak. 

Gyönyörű látványt és gazdag lelki feltöltődést nyújt 

a Csallóköz leginkább eredeti állapotában meglévő 

és legértékesebb része, a 6 km-es hosszúságú, 12 

megállóval rendelkező Csicsói holtág túraútvonal, 

amelyet 1989-ben 

létesítettek. Maga a Csicsói Holtág Nemzeti Természetvédelmi 

Terület Csicsó és Kulcsod területén 

helyezkedik el; a csaknem 80 hektárnyi területből 

52,28 hektár található e községben – s csak ezt a részt 

nyilvánították 1964-ben védett övezetté. Ebben az 

állami természetvédelmi rezervátumban számos 

olyan állat-és növényfaj fordul elő, melyek csakis a 

dunai holtágakra és az ártéri erdőkre jellemzőek – 

így tehát szükséges megvédeni a biológiai és tájjellegi 

sajátosságai miatt jelentős körzetet. 

A keleti partvonal határa meredek, míg a nyugati 

part enyhébb lejtésű és sűrű nádasba megy át. Jelenleg 

a fokozatos eliszaposodás és növényzettel való 

52

enövés stádiumában áll. 

A legszárazabb és legmelegebb vidékek közé tartozik. 

A tündér-és sárga tavirózsával borított, 76 hektárnyi területet elfoglaló, 3-7 méter 

mélységű Lion tavi rendszere 1899-ben, az árvíz idején keletkezett a keleti részen, 

amikor a Duna áttörte a töltést. Ez a rendszertelen alakú tó képezi a rezervátum 

központját, melybe a Csiliz-csatorna torkollik. 

Természetvédelmi területté nyilvánításának éve 1964; területe 79,87 ha, amelyhez 

55,25 ha védett sáv is tartozik Csicsó és Kulcsod községek körzetében. A dunai 

ártér természetvédelmi területének része. 

A CORINE Biotopes projekt keretében Európa legjelentősebb vidékei között 

tartják számon. A csicsói ártér régiót meghaladó biocentrumának magvát alkotja, 

kapcsolódva a Duna folyó régión túli biokorridorhoz. Nemzetközi jelentőségű 

láp, amelyet 1990–ben a ramsar–i lokalitásokhoz soroltak. 

A terület biológiai, esztétikai és a táj jellegét tekintve igen jelentős, mindenek 

előtt, mint a dunai holtág természetes ökoszisztémájának példája. A védett öve- 




53


zetet a Duna bal partján fekvő holtág képezi, amely a jelenlegi áradási területen 

kívül esik. A holtág szabálytalan alakú, a part alig tagolt, a folyómeder sértetlen. 

A terület jellegzetes példája az állandó édesvízi tó természetes fajtájának, amely 

jellemzője a pannon biogeografikus térségnek. 

“Csicsó holtág“ - tanösvény 


Csicsói holtág – nemzeti természetvédelmi terület 

Keletkezése: természeti, részben mesterségesen kialakított 

Földtani jelleg: 

az alapréteget 

neogén agyag alkotja- 

a rárakódott 

rétegeket, pedig a 

Pannon tenger 

üledékes rétege, 

kvartér kavics és 

homok üledék és 

árvízi iszap. 

Víztani jelleg: A 

területet a Duna 

áramlása befolyásolja, 

amely a holtággal 

felszín alatt 

összeköttetésben van. A nyár közepétől a talajvíz szintje csökken, a párolgás 

ugyanis meghatározóbb a lehulló csapadék mennyiségénél. A holtágban mérhető 

átlagos vízszint kb. 3 m, a legmélyebb hely 7,5 m. A csallóközi oldalról az ágba 

torkollik a Füzes- Medve összekötő kanális és a Csilizpatak. 

Környezeti jelleg: A természetvédelmi terület központi része az édesvízi tó és a 

Duna holtága. Az egész holtág a folyamatos benövés és kiszáradás állapotában 

van. A vízminőséget a nyári hónapokban befolyásolja a sekély víz felmelegedése, 

és a növények túlburjánzása, amely hatással van a víz oxigén ellátásra is, a felhalmozódott 

növényfeleslegek rothadása következtében. A tanösvényt 1989–ben 

nyitották meg. Tematikailag a dunai ártéri erdők vízi és mocsári élővilágának, 

növényzetének és állattársulásainak megismerését hivatott szolgálni. 

54

A tanösvény a régi, több mint 100 éve nem működő, dunai gáton vezet. A madarak 

költési időszakában (március 1. és július 15. között) a tanösvény nem látogatható. 

A természetvédelmi terület déli határánál (a Duna főtöltésén) kerékpárútvonal 

is vezet a Duna mentén. 

A Csicsói holtág természetvédelmi területe a Csallóköz legszebb és legértékesebb 

területei közé tartozik. A termézsetvédelem célja a gazdag vízi, mocsári állat- és 

növénytársulások megőrzése. Az holtág jelenlegi vízfelületét keresztül szeli a 

Duna gátja. A keleti öböl, amit Lionnak neveznek, az 1899-es gátszakadás helyén 

keletkezett. A terület határán túl a vízparti növényzetet ártéri erdő és bokros 

terület széles sávja alkotja, 

amelyet néhány helyen vízkedvelő 

növények, nádasok 

és fűzesek váltanak fel. 

A terület természetes növénytakaróját 

a Salicioalbae 

típusú ártéri erdők 

alkották. A jelenlegi ártéri 

erdő Salici-Populatum, 

Fraxini- Populatum és a 

Fraxino- Ulmetum összetételű. 

A vízfelületet a mélységétől 

függően a következő 

növényközösségek népesítik 

be: Nymphaetum albo – lutae, Trapetum natantis, Nymphoidetum peltatae, 

Ranunculetum circinati, Vyriophyllo – Potamogetonetum, Najaderom marinae, 

Hydrocharidetum morsus – ranae, Ceratophylletum demersi. 

Az értékes és veszélyeztetett növényfajok közé Szlovákiában például a Centaurium 

littorale, Hippuris vulgaris, Nymphoides peltata, Batrachium aquatile, Senecio 

paludosus, Clematis integrifolla, Leucojum aestivum, Najas minor, Nuphar lutea, 

Nymphaea alba, Tetragonolobus maritimus, Thalictrum flavum, Trapa natans, 

Utricularia vulgaris, Viola elatior, Salvinia natans, Sagittaria sagittifolia tartozik. 




55


Természeti szépségek és érdekességek 

Az eddigi állattani kutatásokkal a Csicsói holtág természetvédelmi területén 244 faj 


fellelhetőségét jegyezték fel. A gerinctelenek (Lumbricidae) 8 fajtája található itt. 

A nagyon ritka Eiseniella tetreedra intermedia földigiliszta is előfordul itt, Szlovákiában 

mindez-idáig csak egy helyen találkoztak vele. A puhatestűek itt fellelhető 

36 fajtája közül jelentős a Gyraulus riparius jelenléte, amit szintén csak az ország 

néhány területén figyeltek meg. 

A terület a halvilág szempontjából is nagy jelentőséggel bír. Az utolsó kutatások 

18 őshonos halfajta és 4 honosított halfajta jelenlétét bizonyították. Külön jelentősége 

van a veszélyeztetett dunai ponty (Cyaprinus caprio), és a ragadozó halak 

ívó helyeként. A madárvilágot 107 fajta, különböző ökológiai csoport képviseli. Az 

összeurópai jelentőségűek közé tartozik a Botaurus stellaris, Ixobrychus minutus, 

Circus aeruginosus), amelyek itt rendszeresen fészkelnek. 

Az öreg gát a vízparti növényzettel a természetvédelmi terület határát képezi. 

Délnyugati részében sztyeppes terület található bokrokkal, ami megfelelő lehetőséget 

nyújt arra, hogy a madarak élelemhez jussanak, rejtőzködhessenek, 

fészkelhessenek. 

56

A fafélék életközösségében él például a Remiz pendulinus. A 34 fajta emlős közül 

a legjelentősebb a folyami vidra (Lutra lutra) valamint a Microtus oeconomus 

előfordulása. 

Az erdei életközösségek, a holtág vízfelülete és vízi növényzete, valamint az öreg 

gát sok élőlény számára megfelelő életfeltételeket nyújt. 

Az eddigi állattani kutatások bizonyították a természetvédelmi terület jelentőségét 

és értékét. A természetvédelmi terület nagyon jelentős fészkelő hely, a vándormadarak 

megálló helye, a vízimadarak telelő helye, a halak, kétéltűek, emlősök, 

rovarok, valamint más élőlények szaporodási helye. 

A nyugati rész csaknem egésze a széljárásnak köszönhetően vízi növényzettel 

borított. A rezerváció külső határát a 100 évesnél is idősebb ártéri erdő és bozót 

alkotja. A töltés átmenet a szomszédos mezők és a tavak között. 

A védett zónában helyezkedik el a Hami nádas is, a dunai eliszaposodás következménye, 

amely a legrégibb mocsári növényi biotóp a csicsói területen. Itt a nád 

és a sás, a fűz-és a nyárfa, illetve a békaliliom, a fehér tündérrózsa, a vízitök és a 

virágkáka dominál. Emellett megtalálható még a fehér akác, a kőris és a szilfa, 

illetve a bokrok közül a fekete bodza, a galagonya, a som, a fagyal, a kányabangita 




57


és a szeder is. A kúszónövények dzsungelszerű hangulatot kölcsönöznek a területnek. 

Élővilága szintén jellegzetes: védett halak (pl. lápi póc) és madarak (az itt 

élő 107 fajból 51 ritka és veszélyeztetett, mint pl. nádiposzáta, sármány, fülemüle) 

élnek itt, ill. csak e területen honos a patkányfejű pocok. A kétéltűek és hüllők 

közül az ásóbéka és az erdei sikló tűnik ki. 

A számtalan kis 

öböllel és félszigettel 

tagolt part teljes 

része 5 óra alatt 

bebarangolható. 

Megközelíteni 

csak gyalogosan, 

az erdei utakon 

és a tanösvényen 

át lehetséges. 


58

Izsa 

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a község már az őskorban lakott 

volt. Első írásos említése 1268-ból való, amikor is a pannonhalmi 

Benedek-rendi apátság birtoka Komáromé lett. 

Ismertté az I. században épített, Szlovákia területén az egyetlen római katonai 

tábor, Leányvár (Ptolemaiosz elnevezése szerint „Celemantia”) tette, mely a Limes 

Romanus nevű gigantikus védelmi rendszer része. Az erődrendszer egykor a 

birodalom északi határát védte – főként a germán törzsek ismételt támadásaitól. 

A falut a 16. században a törökök leigázták, később azonban sikerült újratelepíteni. 

A következő években 

a csapásokat a természet rótta 

Izsára: 1763-ban, 1773-ban és 

1822-ben földrengés rázta meg 

a községet, 1965-ben pedig súlyos 

árvíz pusztított. Az újraépítésben 

csehországi járások is segítettek. 

1899-ben újabb csapás zúdult 

a falura tűz formájában, mely 

során Izsa csaknem fele megsemmisült. 

Mindezek ellenére a 

község fejlődött, a lakosság száma 

emelkedett. A helybéliek főként 

mezőgazdaságból, halászatból, 

szövésből és hímzésből éltek. 

A 20. század magával hozta a 

modernizációt: a dunai védőgát 

megépítése után (amikor már biztonságosak 

voltak az alacsonyabban 

fekvő területek is) új utcákat 

alakítottak ki, agyag-és vályogházakat 

építettek az egykori nádtetők 

helyett cserép-, pala- vagy 

zsindelytetővel, ill. elterjedtek 

az olyan gazdasági épületek is, 

mint a kamra, az ól, a csűr vagy 




59



az istálló. 

A község történelmében 

a következő mérföldkövet, 

az újabb 

csapásokat a két világháború 

okozta, 

mely során nemcsak 

számos épület, hanem 

több személy is 

áldozatul esett. A túlélők 

közül sok szegény 

családot deportáltak 

és megfosztottak állampolgárságuktól, 

a 

tehetősebb lakosokat 

pedig Magyarországra 

telepítették át. 

Ma a legtöbb lakos 

mezőgazdaságból él. 

A község területének 

nagy része szántóterület. 

Kisebb területen 

szőlőművelés és egyéb 

gyümölcstermesztés 

folyik. Az erdő fáit főként 

tüzelésre és kosárfonásra 

hasznosítják. 

Jellegzetes továbbá egyedülálló népviseletük: nőknél bő ing, 6-7 alsószoknya, 

aranycsipkével és ezüstgombbal díszített felsőszoknya, „kontykendő”; férfiaknál 

pedig bőszárú vászon- vagy zsinóros posztónadrág, pruszlik, kabát, gyolcsing, 

fekete posztókalap és keményszárú csizma. 

A község számos látnivalóval csalogatja a turistákat. 

Katolikus temploma, mely Szent Mihály arkangyal nevét viseli, valószínűleg a 

16. században épült. 1599-ben a későbbi erdélyi fejedelem, Bocskai István hajdúi 

Izsán áthaladva csaknem teljesen lerombolták, ám 1774-ben sikerült teljesen 

helyreállítani. Mivel eredeti, boltíves mennyezetét simával cserélték fel, így ma a 

60

katolikus templomnak nincs sajátos építészeti stílusa. 

A református templom 1871-ben, késő klasszicista stílusban épült. Ebben foglal 

helyet az I. világháború áldozatainak emléktáblája az alábbi felirattal: ”Drága szent 

halottak messze idegenben, egy egész nemzet küld értetek imát, hogy a túlvilági 

fényes seregekben hős fejetek nyerjen méltó koronát”. Ezen kívül a II. világháború 

áldozatainak és a Szentháromságnak is állítottak itt táblát. 

A község további nevezetessége a Török híd, mely a török időkből való, s ma is 

kitűnő állapotban áll a Duna partján. 

Nepomuki Szent 

János homokkő 

szobra a katolikus 

templom mellett; 

az 1939-ből származó, 

ma raktárként 

üzemelő Perseihengermalom 

pedig 

a falu végén tekinthető 

meg. 

A temetőben a Géza-kápolna 

és a két 

főkereszt, valamint 




61



a fehérre festett fakeresztek különlegesek. Ilyen 

háromszögletű tetővel fedett, egyforma síremléket 

valószínűleg máshol nem találunk. A 

református részben található továbbá a mintegy 

200 bagolynak menedéket nyújtó, országosan 

védett Baglyos rezervátum is. 

A község jellegzetessége még a főút melletti 

ásványvíz-forrás, amely 220 m mélyről tör fel. 

62

Kolozsnéma 

A községet először 1226-ban említik mint „praedium Nema”, 

majd 1268-ban „villa Nema” elnevezéssel a komáromi vár birtoktokaként. 

1375-ben a Kolos család kapja királyi adományként, 

amely a XVI. század feléig birtokolta. A falu később a Vas, Désy 

és Lossonczy földesúri család tulajdonában volt. A község egy 

részét a középkortól a pannonhalmi főapátság birtokolta. A XVI. 

századi törökdúlás alatt a falu elpusztult, később újra benépesítették. 

A falu területileg aprócska, kataszteréhez mindössze 1100 hektár tartozik. Ennek 

az az oka, hogy a Duna parti község lakói soha nem a földművelésből éltek. A 

Duna, a holtágak és a mocsarak által körülvett területen az emberek megélhetését 

a víz biztosította. A legtöbb család halászattal, kosárfonással foglalkozott, 

híresek voltak a helyi molnárok 

is. Két vízimalom is állt a 

parton, nem beszélve arról, 

hogy messze földön híres 

kikötője is volt a Dunán. A 

20. század elején hitelszövetkezet 

alakult, és szállítás 

indult a Dunán. Kolozsnéma 

a túlparti Gönyüvel a második 

világháború végéig közös 

kikötőhelyet képezett. Rengeteg 

hajós megfordult itt, a 

német, a horvát, a magyar és 

a szlovák hajózási társaság is 

külön képviselettel rendelkezett, 

nemzetközi rangot 

adva a falu kikötőjének. A 

háborút követő változások, 

mint sok más kisközség életét, 

Kolozsnéma fejlődését is 

kedvezőtlenül befolyásolták. 

Az 1965-ös árvíz katasztrofális 

károkat okozott a falunak. 

A település legjelentősebb 




63


műemléke az árpádkori templom. A templom jelenlegi formáját az eredeti XII. 

századi románkori körtemplomhoz való 1793-ban épült hajó hozzáépítésével, 

1794-ben emelt toronnyal, ill. 1801-ben a hajó tetőszerkezete megemelésével 

nyerte el. A maga nemében a régió legjelentősebb műemléke. A szószék, valamint 

a tardosi vörös mészkőből készült Úrasztala a XIX. századból származnak. Utolsó 

felújítására 2002 és 2004 között került sor, amikor a románkori körtemplomnak 

külön figyelmet szenteltek. Helyreállították az eredeti befalazott ablak- és ajtónyílást, 

a külső vakolat a korabeli középkori ill. barokk vakolatot idézi. 

A késő barokk Zámory kúria a 18. század második felében épült. A 19. században, 

klasszicista stílusban átépítették. Ma ez a kultúrház. 

A község körül értékes természetvédelmi terület van. Sportolásra kerékpárút áll 

rendelkezésre – Pozsony – Komárom között, a Duna töltésen. 

Kolozsnéma az összes idelátogatót 

kellemesen meglepi, 

akik eljönnek a Csallóközi 

folklórünnepségekre, hiszen 

jellegzetes légköre minden 

évben hozzátartozik a júliusi 

nyári napokhoz. 


64

Komárom 

Komárom fejlődését a régmúltban a város szerencsés földrajzi 

fekvése, illetve az őrvár (melynek helyén később az Öregvár 

épült) stratégiai feladata határozta meg. A vár mellett, a Duna 

és a Vág által körülzárt területen, kereskedő települések jöttek 

létre - Villa Camarum (Komárom falva), Villa Kezu (Keszi falva) 

és Villa Andrae (Szent András Falva), amelyek a leendő város 

előhírnökei lettek. A város alapítólevele IV. Béla királytól való, aki 1265–ben hivatalosan 

is városi rangra emelte a települést. A városi jogokat Anjou Károly Róbert 

király 1331–ben megerősítette, s ezzel kivonta azt a főispán hatásköréből. Ez a 

kiváltság és azon további lehetőségek, amelyek megerősítették, illetve szélesítették 

a város jogkörét, 

állandó 

feszültségforrássá 

váltak a 

város és a vár 

között; annak 

urai ugyanis 

földesúri kiváltságokat 

szerettek volna 

érvényesíteni 

a várossal 

szemben. Ez 

volt az egyik 

oka, hogy a 

város mielőbb 

a szabad királyi városok sorába akart kerülni, s ezzel meg kívánt szabadulni a vár, 

katonai hatalma alól. A szabad királyi város privilégiumot azonban csak Mária 

Terézia császárnőtől nyerte el 1745–ben. Ebben az időben a város a történelmi 

Magyarország ötödik legnagyobb városa volt (Brassó, Kolozsvár, Buda és Nagyszeben 

mellett), megközelítőleg tízezer lakossal. Jól fejlett kereskedelem (főleg 

gabona– és fakereskedés), valamint ipar jellemezte. Komárom fejlődésében az 

1763–as év, törést jelentett, ekkor ugyanis óriási földrengés rázta meg a várost. 

279 ház megsemmisült, 780, pedig jelentősen megrongálódott. A földrengéseken 

kívül gyakran pusztító tűzvész és árvíz is végigsöpört itt. 




65


Sajátos jelentőséggel bír a város történetében az 1848–1849–es időszak, elválaszthatatlanul 

összekapcsolódva Klapka György tábornok nevével, aki 1849. május 

28-án, a komáromi erőd főparancsnoka lett. A világosi ütközetben elszenvedett 

magyar vereség (1849. augusztus 13.) a magyar forradalom és szabadságharc 

végét jelentette, Klapka azonban az erődöt, csak október 4-én adta át a reakciós 

erőknek, olyan feltételeket követelve (pl. a várvédők szabad távozása), amelyhez 

foghatót a hadtörténetben nem igen találunk. Klapka György így a történelem 

páratlan személyiségévé vált - mint olyan tábornok, aki a vesztes csatából győztesként 

távozott. 

A XIX. század folyamán a város fokozatosan elvesztette pozícióját. Újabb felemelkedése 

csak a XX. században következett be, amikor Szlovákia déli részének 

központjaként társadalmi és gazdasági jelentősége ismét nőni kezdett. 

Komárom 

Látnivalók pontokban: 

1A. Öregvár: 1546 és 1557, majd 1572 és 1592 között épült, mint olasz stílusú 

bástyaerődítmény, amely a maga idejében Európa legmodernebb erődítménye 

volt. Létrehozásában olasz katonai építészek is közreműködtek, Pietro Ferrabosco 

tervei alapján. 


66

1B. Újvár: 1663–tól 1673–ig épült. Az Öregvárral egy széles vizesárok fölötti híd 

kötötte össze. 

2. Nádorvonal erődrendszer: öt bástya alkotja; az 

I–től (amelyből csupán a felújított Pozsonyi kapu 

maradt meg) az V bástyáig. 1839 és 1847 között 

épült új porosz típusú védővonal. 

3. Vág- vonal: az erődrendszernek a VI–tól a XI–ig 

terjedő fortifikációs építményei alkotják. A 19. század 

hetvenes éveiben épültek a Vág folyó mentén, 

egészen a Duna és a Vág összefolyásáig. 

4. Városháza: neoreneszánsz épület, amely 

Gerstenberger A. és Arvé K. A., építészek tervei alapján készült 1875–ben, 

azon a helyen, ahol az előző, az 1725–ből való városháza állt. Az épület előtti tér 

meghatározó eleme Klapka György tábornok szobra – a budapesti Róna György 

szobrászművész 1896–os alkotása. 

5. A volt Zichy-palota: eredetileg a Zichy család kúriája (XII. század), amelyet a 

XVIII. században felújítottak, majd egy évszázaddal később jelentős mértékben 

átépítettek. 




67


6. Szentháromság oszlop: a kuruc harcok (1703) és a pestisjárvány (1709–1711) 

emlékét őrző, 1715–ből való barokk szoborcsoport. Az oszlop gazdagon tagolt 

alsó részén Szent Sebestyén, páduai Szent Antal, palermói Szent Rozália és Szent 

Ferenc szobra látható. A talapzat elülső részén borromei Szent Károlyt ábrázoló 

dombormű látható. Az oszlop felső részén a Szentháromság szoborcsoportja Szűz 

Máriával. Az oszlopot versbe szedett felirat - kronosztikon díszíti. 

7. A volt Tiszti pavilon: neogótikus épület, amely 1885 – 1863 között készült a 

kor romantikus szellemében, az angol gótika által inspirálva. 

8. Európa-udvar: 45 házból álló épületegyüttes, amelynek minden eleme egy–egy 

európai országot vagy területet képvisel, utalva azok kultúrájának közös európai 

gyökereire. 1999 és 2000 között épült Litomericzky Nándor és Varga Péter épí- 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

68

tészek tervei alapján. 

9. V. László mellszobra: V. avagy Utószülött László emlékműve, aki Komáromban 

született 1440. február 22–én. Gáspár Péter szobrászművész alkotása. 

10. Szent Anna kápolna és volt kórház: barokk épület a XVIII. század második 

feléből, amelyet a XVIII. század végén, majd később is többször átépítettek. A 

főoltár gazdag fafaragás díszítésű, Szent Anna és Szűz Mária rokokó szobraival a 

XVIII. század hetvenes éveiből. A kápolna belső terének déli részén S. Feichtinger 

1879–ből származó falfestménye látható. 

11. Az evangélikus egyházközség épületegyüttese: a XVIII. század végén épült egy 

korábbi építmény helyére. A szomszédos templommal és az evangélikus iskola 

egykori épületével (13) jelentős építészettörténeti értéket képvisel. 

12. Az evangélikus templom: 1795 és 1797 között épült klasszicizáló barokk 

stílusban. A hozzá tartozó torony az 1899–es évből való. 

14. A régi ferences (vagy katona–) templom: az eredeti ferences rendi templom 

egy régebbi, kálvinista templom átépítéséből alakult ki a XVII. század kilencvenes 

éveiben. 1763 után felújították késői barokk stílusában, jellegzetes klasszicizáló 

elemekkel. A belső térben részben fennmaradtak az oltárokat és a szenteket ábrázoló 

falfestmények. A templom mellett eredetileg a ferencesek kolostora állt, 

amelyet a mai lakóépületek építésekor számoltak fel. Az eddigi kutatások bizonyítják, 

hogy az eredeti ferences rendi templom és a kolostor a XVIII. században 

Komároma építészetének legjelentősebb épületegyüttese volt. 

15. Református templom: Szlovákia egyik legjelentősebb református temploma, 

amelyet 1784 és 1788 között építettek, majd 1832–ben toronnyal egészítettek ki. 




69



16. Sírkövek (1735–től a XIX. század feléig): a 

református templom udvarán. 

17. Református kollégium épülete: 1796–ban épült 

kétszintes, klasszicista épület. 

18. Igazságügyi palota: 1895 és 1896 között Kiss 

István tervei alapján neoreneszánsz stílusban épült 

palota (emléktábla az épület előcsarnokában). 

19. Megyeháza: eredetileg későbarokk épület, 

amely a XVIII. század első felében épült, majd 

1798–ban az udvari építészkancellária tervei alapján 

átépítették, 1813-ban klasszicista stílusban 

átalakították (az átépítés ideje az épület homlokzatán 

olvasható). A XIX. század végén átépítették 

és homlokzatát is átalakították. 

20. Felszabadítás emlékműve: 1965. március 30-án, 

a város felszabadulásának 20. évfordulóján leplezték le. Cvengrošová Ľudmila 

szobrász alkotása. 

21. A volt Szent József ispotály kápolna: a belső terének építészeti–képzőművészeti 

koncepciójával együtt figyelemre méltó 

késő barokk épület; alapjait gróf Zichy A. tette 

le 1741–ben. 

22. A volt Kultúrpalota: 1913–ban épült a 

romantikus stílusban. Hütl Dezső alkotása. 

23. Jókai Mór szobra: az emlékművet 1936– 

ban készítette Berecz Gyula komáromi szobrászművész. 

A nagy magyar regényírónak, 

Komárom szülöttjének állít emléket. 

24. Polgári ház (Nádor u. 2.): klasszicista lakóépület 

a XIX. század második harmadából. 

25. A volt Adóhivatal (Nádor u. 8): a XIX. 

század utolsó harmadában, a kor romantikus 

stílusában épült ház. Homlokzatán Ghyczy 

Kálmán emléktáblájával. 

26. Szent András római-katolikus templom: 

70

eredetileg barokk templom az 1723–1738–as évekből, amelyet radikálisan átépítettek 

1748 és 1756 között. A földrengés után (1768 és 1771 között) felújították, 

az 1850–es tűzvészt követően helyreállították (1850–186). A torony mai formája 

az 1896–os évből való. 

27. A volt bencés kollégium (eredetileg jezsuita kolostor): régebbi alapokra épített, 

XVIII. század feléből való barokk épület. 

28. Pravoszláv szerb egyház templom: későbarokk épület a XVIII. század 2. feléből, 

amelyet a tűzvész után 1849 és 1851 között felújítottak. Belterében rendkívül 

értékes barokk stallumok láthatók Szent Romuald életét bemutató domborművekkel 

(minden bizonnyal a híres Franz Xaver Seegen szobrászművész alkotásai). 

29. Pavol Dadovič síremléke: a komáromi erőd főparancsnokának (1809–1814) 

empír stílusú síremléke, Vavrinec Dunajský 1814-es alkotása. 

30. Milan Rastislav Štefánik emlékműve: Španiel Otakar neves szobrászművész 

1936- ban készült alkotása. 

31. Szent Rozália római-katolikus templom: 1839–1843–ban készült klasszicista 

épület. 

32. Ľudovít Jaroslav Šulek 

síremléke (az evangélikus 

temetőben): a nemzetébresztő 

síremléke 1972–ből, 

Tóth József alkotása. 

33. Fasizmus áldozatainak 

emlékműve (római-katolikus 

temető): leleplezve 

1955–ben. 

34. Központi temetői kereszt: 

későbarokk stílusú, 

1785–ből. 

35. Platánfa sor: az Erzsébet 

szigeten keresztül vezető, 

lenyűgöző fasort 67darab 

kétszáz éves platánfa 

(Platanus hispanica) alkotja. 

A platánnak rendkívüli 




71


ökológiai, esztétikai és mikroklimatikus értéke 

van. 

36. Apáli természetvédelmi terület: a várostól 

északra, a Vág- Duna és a Nyitra innundációs 

térségében, nem messze a Lándor 

nevű településtől található. A területen érintetlen 

ártéri erdők találhatók vízi madarak 

fészkelési helyeivel. Az erdőség növényzetére 

a szilfa, a kőrisfa és a nyárfa jellemző. 

A természetvédelmi területen több védett 

növény, közülük pl. a nyári tőzike (Lencojum 

aestivum) is található. A sziget madártani 

szempontból is nagyon jelentős, mivel területén 

ritka vízimadárfajok fészkelnek. 


72

Karva 

A települést már az őskorban lakták; a feltárások során 

találtak itt neolit és római kori emlékeket is. Első írásos 

feljegyzése 1245-ben történt, amikor Köbölkúti Péter 

eladta birtokát Miklós mesternek, a király küldöncének. 

Karvát a történelem során mindig is több földesúr uralta, 

mivel az itteni dunai átkelőhely volt a legjobb a Komárom 

- Párkány szakaszon. 

A községet sokszor megpróbálták már elfoglalni vagy 

eltüntetni a föld felszínéről: 1300-ban Csák Máté hívei 

fosztogattak, a XVI. században a törökök rombolták 

le, 1707-ben pedig a császári csapatok gyújtották fel. 

1711-ben pestisjárvány pusztított, ill. a században 

többször is volt kisebb földrengés a területen. 

Ezek után azonban megindult a népességnövekedés. 

A legtöbb lakosnak a malom, a mezőgazdaság és a 

halászat biztosította a mindennapi betevőt. A XIX. 

században megjelent a településen egy kis cukorgyár 

is, ami további munkalehetőséget biztosított. 

Fényes Elek 1851-ben így írt Karváról: „Díszesítik a 

földes uraságok szép lakházai, gyönyörű gyümölcsös 

kertjei. Homokos földje van, juhtenyésztésre kedvező. 

Bora és malmai vannak.” Ezen kívül szőlő-, dohány-és 

dinnyetermesztésről volt ismert. 

1876-ban, amikor árvíz sújtotta a területet, árvízmentesítő 

társaságot alapítottak. Határában több major is 

létrejött – a Láng-, a Mária és a Szarvassy-major. 

A következő fontos időpont az I. világháború, mely 

során 38 községi lakos veszítette életét. 1918 után 

Karvát az I. Csehszlovák Köztársasághoz csatolták, 

majd harminc évvel később Magyarország része lett 

(egészen 1945 májusáig). Ekkor szűntek meg a hagyományos 

hajómalmok. A 23 lakos halálát okozó 

II. világháború idején innen bombázták Budapestet, 

súlyos károkat okozva a községben. 1954-ben és 1965- 




73


ben árvíz sújtott, majd később megerősítették az utakat, járdát építettek, ill. sok 

új családi ház épült ekkor. 

Karva ma leginkább gyümölcstermesztéséből él. Ezen kívül nagy jelentőséggel 

bír idegenforgalma, ami a dunai fürdőzésnek, a horgászatnak és a csónakázásnak 

köszönhető. A rendezvények közül a hídverő napok, a búcsú és a 2007 óta megrendezésre 

kerülő falusi olimpia emelkedik ki. Emellett a Korava Társulás nyári 

képzőművészeti táborokat, a Vitis Borászati Társulás pedig borversenyeket szervez. 

Karva a kastélyok faluja. S hogy miért Mindig is több földesúrnak volt itt kúriája. 

A község legmagasabb pontjára építtette 1695-ben Nedeczky Sándor kastélyát, 

melyben egy ideig II. Rákóczi Ferenc és (Vak) Bottyán János tábornok is lakott. 

A valószínűleg földszintes épületekből álló kúriát 1707-ben a császár csapatai 

lerombolták. 

A XVIII. század közepén épült a ma Szarvassy-kúriaként ismert kastély, amelyet 

1894-ben Szarvassy Sándor alakíttatott át romantikus stílusban. A kezdetben L 

alakú, földszintes épület az emeletráépítés után teljesen elvesztette egykori alakját. 

Az eredeti park megmaradt részében azonban ma is ott áll a parasztasszony 


74

szobor, a szökőkút négy évszakot ábrázoló domborművel ellátott kőszegélye és az 

egykori pergola szerkezetének egy része. A kovácsoltvas kerítés szintén korabeli. 

A dunai töltés mellett található egy szintén említésre méltó épület: a Nedeczkykastély 

lerombolása után Gyulay Ferenc gróf emeletes barokk kúriát építtetett 

itt. A XVIII. század végén lebontott épület területén Kondé Benedek József 

földszintes klasszicista kúriát emeltetett. A mellette levő parkot egzotikus növényekkel 

gazdagította. A kastély jelenlegi tulajdonosa a Hrosso család, aki 1935-ben 

vásárolta meg, 1949-ben elkobozták tőlük, majd 1990-ben kárpótlás keretében 

visszakapták azt. Azóta üresen áll. 

Az egykori Szarvassy-parkban 1908-ban Szarvassy sógora, dr. Kuzmik Pál a 

szecesszió jegyeire építette a ma Kuzmik-kastélyként ismert épületet, mely nyári 

lakként funkcionált. 1935-ben modernizálták, eredeti berendezését azonban 

néhol meghagyták. 

A XIX. század második feléből való az értékes park ölelésében a község legkiterjedtebb 

kastélya, melyet Braun Sándor és felesége, Hazai Józsa építtetett. A kúria 

két L alakú, földszintes épületből állt, melyeket fapilléres folyosó kötött össze. 

1917-ben Láng Gusztáv budapesti 

gyáros egységesíttette és átalakíttatta 

a kastélyt, szecessziós jegyeket kölcsönözve 

annak. Az 1950-es években 

emeletet építettek rá. 

A ma Bottka-kúriaént emlegetett, 

földszintes kastély ugyancsak a XIX. 

századból származik. E családon kívül 

a történelem során a táj szépségének 

köszönhetően számos jeles személyiségnek 

volt itt nyári rezidenciája. 

Mai, végleges formáját 1929-ben, 

a teraszok hozzáépítésével kapta. 

A kastélyt 1952-ben elkobozták a 

Bottka családtól, 1990-ben azonban 

visszakapták azt. Az elhanyagolt épületet 

romantikus stílusban szeretnék 

felújítani. 

A kastélyokon kívül azonban a község 

római katolikus templommal is büsz- 




75



kélkedik, amelyet 1232 táján építettek Szent Lőrinc tiszteletére. A későromán 

kori épület a török háborúk és a rendi felkelések idején lepusztult, de 1712-ben 

Gyulay Ferenc gróf újraépíttette és tornyát is eltávolíttatta. Az épületet 1936- 

ben barokk jegyekkel tűzdelve felújították és Szűz Máriának ajánlották. A II. 

világháború során ismét megrongálódott, s csak az 1970-es években renoválták. 

A templom jellegzetes elemei közé tartozik a fa főoltár csigadíszes alépítménye, 

amely a XVIII. század elejéről származik. Oltárát 1700 után kapta ajándékba 

az esztergomi szerzetesektől; míg a Szent István mellékoltár a XIX. századból 

származik, a Jézus legszentebb mellékoltárt pedig a XX. században állították fel. 

A templomban tekinthető meg Kondé József Benedek író és mecénás 1831-ben, 

rózsaszín márványból emelt síremléke is, mely eredetileg az öreg temetőben állt. 

Ezen kívül két, vörösmárvány sírtábla található itt. Az egyiken latin szöveg áll, mely 

magyar fordításban így hangzik: „Itt van a nemes Lábatlan család nyughelye az 

Úr 1400. esztendejében.” A másik felirat 

befejezetlen maradt. Mindkét tábla eredetileg 

a templom padlózatában kapott 

helyet, ám a XVIII. században a földrengés 

megrongálta azokat, s a helyreállítási 

munkálatokkor a templom 

falába építették őket. A templomhoz 

1926-ban új haranglábat is állítottak, 

mivel a régit az I. világháború idején 

ágyúöntés céljából elkobozták. Az új 

haranglábban két bronzharang függ. 

További látnivaló a községben még 

Nepomunik Szent Jánost ábrázoló kőszobra, 

mely 1843-ból származik; az 

1920-as években emelt Láng-kápolna; 

az 1992-ben felállított, a második világháború 

áldozatainak fekete márvány 

emlékműve; az 1930-as évekből eredő 

Mária-házikó; valamint a 2008-ban 

felavatott Rákóczi-felkelés emlékműve. 

76

Dunamocs 

A község területe régóta lakott. Találtak már itt neolitkori, 

bronzkori, a római-barbár és a szláv időkből származó leleteket 

is. 

Első írásos említése 1208-ban történt villa Moch néven, amikor 

is János esztergomi érsek a káptalannak adományozta itteni kápolnáját. A 

XVI. század közepétől az esztergomi érsekségnek, majd a Báthoryaknak volt itt 

birtoka. A török hódítások idején a falu elpusztult, ám a XVIII. században újra 

benépesítették. Ekkorra már 9 vízimalma volt. Lakossága főként földműveléssel, 

szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozott. 

A következő megpróbáltatást a falu életében a Rákóczi-szabadságharc jelentette. 

Mivel a mocsi jobbágyok, révészek és molnárok a kurucok oldalára álltak és segítettek 

a karvai sáncok megépítésében, a labancok megtorlásként felgyújtották a 

mocsi vízimalmokat. A lakosokat 1709-ben elűzték, s csak három évvel később 

térhettek vissza otthonukba. 

Bél Mátyás, történelem-és földrajztudós így írt a községről: „MOCS-nak, mely 

szinte a mocsár szót rejti, talán a szlávok adták a nevét, nem is alaptalanul, mivel 

hozzá tartozik a Duna partja; ugyanezen 

parton Madar irányában Komárom megyei 

falvakig nyúlik ki határa, ahol is a vármegye 

végződik; saját kis tartományában határos 

vele Bátorkeszi, Bucs és Karva, ezen utóbbi 

a Dunának ugyanazon partján, és ezen folyóban 

más-fél sziget is még Mocshoz tartozik, 

mégpedig azok, amelyek vele szemben vannak, 

és néhány gyümölcsös van rajtuk. A szárazföld 

többi része nyitott és egészen sík, és 

még csak bozótot sem találni rajta. Különben 

a talaja mindenütt porhanyós, helyenként 

az agyagtól fehér, vetés előtt trágyázni kell 

a búzának alkalmatlan földet. […] Itt van 

azonban az a falu is, amely mellett az elmúlt 

évben a hajótörést szenvedett nyomorult 

embereket kimentették […] A hajó ugyanis, 

miután a kormánya felmondta a szolgálatot, 




77


a mocsai hajómalmokra sodródott, és úgy nekiütközött a malomkerekeknek és a 

hajó-malomnak, hogy azt is csaknem összetörte, maga pedig darabokra hullott. 


Közben sokan, akik a hajó fedélzetén tartózkodtak, a folyóba hullottak, közülük 

többen, akik el tudták érni a hajómalmot, ebből az életveszedelemből kimenekültek: 

a többi hajótöröttet pedig, akik maradtak, a mocsaiak, kik hajóikkal segítségükre 

siettek, csoportokban fogták ki és mentették csónakjaikba. Az összetört hajó 

hátsó felét a falu alatt húzták partra, és több mint húsz vízbefúltat hantoltak el 

külön-külön gödrökbe.” 

A község ismert volt ez időben molnárcéhéről. A 13 mocsi malmot 51 tulajdonos 

tartotta kézben. A malomrév Mocs és Dunaradvány határában állt. 

Az első világháború során 54 lakos veszítette életét. Miután a községet Csehszlovákiához 

csatolták, gazdasági helyzete hanyatlásnak indult. Mivel a dunai 

átkelőhelyet megszűntették, a lakosok nagy része munka nélkül maradt – sokan 

dolgoztak ugyanis a folyó jobb partjának ipartelepein. 

1938-ban Dunamocs Magyarországhoz került. A második világháborúban 45 

besorozott katona halt meg, 38-an koncentrációs táborban veszítették életüket, 

a faluban lezajlott harcokban 19-en estek el, az elhurcolt leventék közül pedig 

ketten nem tértek haza. 1945-ben, amikor a front áthaladt a községen, óriási 

78

károkat okozott: a legnagyobb harcok a református temetőnél zajlottak, ám az 

érseki kúria, Nepomuki Szent János szobra és a református templom tornya is 

elpusztult. Ugyanebben az évben szüntették meg a magyar iskolát, majd kezdetét 

vette a deportálás: 1947-ben 69 személy került Csehországba kényszermunkára, 

1948-ban pedig 9 családot Magyarországra telepítettek át. 

A magyar nyelvű iskola 1950-ben kezdte meg újra működését, a vízimalmok 

azonban eltűntek. 1960-ban, amikor a Párkányi járás megszűnt, a község a Komáromi 

járás része lett. A község történelmében az utolsó nagy csapást a természet 

rótta: 1965. június 14-én a Duna áttörte a gátat, a legmagasabb vízállást azonban 

három nappal később érte el – 801 cm-t. Összesen 105 lakóház veszett oda, 107 

pedig megsérült. Az árvíz után megkezdődött a helyreállítás. A község nyugati 

részén üdülőtelepet alakítottak ki. 

Manapság a látogatókat számos nevezetesség várja. Két temploma is van: az 

1764-ben, barokk stílusban épült római katolikus Szentháromság-templom és 

az 1856-1860 között, klasszicista stílusban emelt református, mely Szlovákia 

egyik legnagyobbja. 

A falumúzeumot 2003-ban avatták fel. Itt tekinthetőek meg a néprajzi és viseleti 

emlékek, az iskolamúzeum, valamint egy régi tűzoltókocsi is. 

Az egykori érseki kúriának csupán néhány méternyi falszakasza maradt fenn – ez 

a Duna partján tekinthető meg. 

Király József püspök mellszobrát 2006-ban; Nehéz Ferenc, dunamocsi születésű 

író és újságíró mellszobrát pedig 2008-ban avatták fel. 

A világháború emlékműve 

a református 

templomban tekinthető 

meg. 

Ezen kívül a vízi 

sportok szerelmesei 

sem fognak csalódni 

Dunamocsban. Vannak 

továbbá kisebb 

strandok és egy halászcsárda 

is. 




79



Pat 

Bél Mátyás történet-és földrajztudós mintegy kétszáz 

éves írásaiból kiderül, hogy Pat német település, ismertté 

egy gyógyító vizű patak forrása teszi, mely több érből 

bugyogva egy tóban gyűlik össze. Gyulay Ferenc gróf 

fürdőt építtetett itt, s mivel a fürdő neve németül Bad, 

ezt a megnevezést magyarosítva átvették e községnek. 

A legrégebbi itteni település nyomai a kőkorszakig nyúlnak vissza: a csiszoltkőkorszakból 

való kőgyaluk bizonyítják, hogy az ősember ezekkel szigonyait formálta, 

tehát a térségben akkoriban halásztelep működött. Ezen kívül bronzkori 

hamvasztásos urnasírokat tártak itt fel. A vaskorban szkíták, kelták és illírek 

lakták, majd megfordultak itt a hunok, a gepidák, az avarok, s végül a szlávok. A 

magyarok 896 és 900 között foglalták el Patot és környékét. 

A község első írásos említése 1268-ból való: akkoriban a komáromi várjobbágy 

birtoka volt, majd a későbbiek során 

számos földesúr uralta. 

A falu a török háborúk idején elpusztult, 

majd újra benépesítették. 

A lakosság főként dohánytermesztésből, 

halászatból és hímzésből élt. 

Fényes Elek 1848-ban így ír a 

faluról:,,Path puszta, Izsához ½ órányira 

a Duna mellett, 237 katolikus 

lakossal, akik többnyire haszonbérlők, 

s igen erős dohányt termesztenek. 

Van itt 38 ház, s mindegyikhez 

1 ½ mérő belső telek adott, kültelkük 

nincs. Egy háztól ideiglenes 

szerződés mellett 5 pengő forintot 

fizetnek és 12 napot szolgálnak. Az 

urasági szántóföld 309 ½ hold, a 

2000 holdnyi vizenyős, s nem minden 

évben kaszálható, azonban középszámítással 

5000 mázsa szénát 

80

megterem. Van itt egy 300 holdnyi fácános is”. 

1876-ban árvíz sújtotta a falut. Ekkor építették meg a határ körüli védőgátat, az ún. 

öreg töltést. Árvíz volt még 1888-ban is. Nehéz időszak volt ez a lakosok számára: 

hiába volt már ekkorra templomuk és iskolájuk; a nélkülözés és munkanélküliség 

növekedett. A négy-nyolcgyermekes családokat – melyek ez időben jellemzőek 

voltak – a község támogatta ruha-és ételadományokkal. 

Az első világháború során 56 lakos lépett szolgálatba – közülük 17-en veszítették 

életüket. 

1926-ban újabb árvíz sújtotta a falut, majd a második világháború okozott veszteséget 

a községnek: ekkor 14 lakos halt meg harcban és fogságban. 

1945 után a magyar nemzetiségű lakosokat megfosztották jogaiktól. Bezárták 

az iskolát és betiltották a magyar nyelvű oktatást. 1946-ban újra megnyílt az 

iskola, ám csak szlovák nyelven tanítottak. 40 családot telepítettek Csehországba 

mezőgazdasági munkára, akik csak 1948-ban térhettek vissza. 1950-ben megkezdődött 

a magyar nyelvű oktatás, s az iskola egészen 1977-ig üzemelt – amikor is 

a körzetesítés miatt bezárták. Mindeközben 1956-ban a Marcelházához tartozó 

Pat önálló községgé vált. 

1956-ban a természet újabb próbatétel 

elé állította a községet: Pat 

életében a legnagyobb árvíz során 

a lakosokat a hadsereg segítségével 

menekítették ki. A Duna ekkor egy 

ember életét követelte és 99 lakóházat 

döntött össze. Csaknem másfél 

hónapig az egész község, s vele együtt 

a fürdő is víz alá került. Az újraépítésben 

Csehország is szerepet vállalt. 

Mára a falu újra csalogatja a turistákat. 

A legtöbb idelátogató a termálvizet 

célozza meg, melyet már 

az I. században a római katonák is 

ismertek és használtak. A község határában 

található kénes forrásokat 

mintegy ötven évvel ezelőtt tárták fel. 




81



A Hévíz nevű forrás 27 °C-os és 200 m mélységből tör elő. Mintegy 650 m2-nyi 

területen alakítottak ki tavat. 1953-ban a területet geológiai rezervátummá nyilvánították. 

Több bővizű forrás 

is található itt, melyek körül 

a falutól 2 km-re wellnesst, 

termálvizes üdülőközpontot 

és kempinget építettek ki. A 

tavacskák fürdésre és csónakázásra 

is alkalmasak. A pati 

fürdő összesen mintegy 30 

hektárnyi területen fekszik, 

a főszezon pedig minden évben 

május 5-től szeptember 

9-ig tart. 

Ezen kívül a falu műemlékekkel 

is büszkélkedik. A 

község legmagasabb pontjára 

építették még a XIII. 

században a Szent Vendel 

nevét viselő római katolikus 

templomot. A román 

stílusú épületet 1776-ban 

barokk stílusban felújították. 

Ma egyszerű, építészeti 

részletek nélküli épület, ám 

a vakolat alatt még látható 

az eredeti kőfal. A karzat és 

a márvány szenteltvíztartó 

a XIX. századból való. A 

templomhajó két keleti sarkában kis lourdes-i barlangok találhatóak: az egyikben 

a Lourdes-i Szűz Mária szobra, míg a másikban a Pietá plasztikája áll. 

Az iskola parkjában tekinthető meg a két világháború áldozatainak, valamint az 

1965-ös árvíznek az emlékműve. 

Az új temető központi keresztjét 1983-ban emelték műkőből, öntöttvas korpusszal. 

82




83


Dunaradvány 

A település már a kőkortól lakott. Számos kultúra nyomait 

találták meg itt az ásatások során: bronzkori sírokat, 

hallstatti és La Téne kori leleteket, a legjelentősebb azonban 

a VIII. századi avar-szláv temető. A 49 feltárt sírból 

lovasok fegyverei és viseletei, illetve különböző használati 

tárgyak kerültek elő. 

A község első írásos említése 1260-ból származik: az akkori Rodoan-t, a királyi 

lovászok és kádárok faluját IV. Béla király a szigettel és a halászati joggal együtt 

Sixtus esztergomi kanonoknak ajándékozta diplomáciai szolgálataiért. Ezek után 

Komáromhoz, majd több földesúrhoz is tartozott. 

A következő mérföldkő a falu életében 1303, amikor is Csák Máté elfoglalta és 

felégette azt. A XVI. és a XVII. században a török háborúk színhelyeként ismét 

megpróbáltatások érték a községet és annak környékét. Csaknem teljesen megsemmisült, 

ám sikerült újra benépesíteni. 1606-ban itt kötötték meg a tizenöt 

éves háborút lezáró zsitvatoroki békét. 

Vályi András geográfus 1796-ban így írt a községről: „Magyar falu Komárom 


84

Vármegyében, földes Urai Nedeczky, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és 

reformátusok, fekszik Mocsnak szomszédságában, mellynek filiája, határjában 

legelője saját marháinak van, réttye elég, de a’ forrás vizek néha károsíttyák, 

második osztálybéli.” 

A XIX. században a faluban gyors fejlődés 

indult meg: 1945-ig több vízimalom 

is működött Dunaradványon, 1874-ig 

pedig saját céhhel is rendelkezett. Lakosainak 

a mezőgazdaság, a halászat és 

a szőlőtermelés jelentette a megélhetést. 

Manapság a turistákat különböző emlékművek 

és nevezetességek vonzzák 

ide. Fennmaradt néhány, a XIX. századból 

való nádfedeles vályog-és présház, 

melynek jellegzetessége az ún. hajlokok 

forma. 

A régészeti feltárások közül a VII. századi 

sírkerten kívül a legnagyobb jelentőséggel a zsitvatői temető és a radványi malomkikötő 

közti térségben található XV. századi gótikus templom maradványai 

és egy római katonai tábor nyomai bírnak. 

A faluban két templom is található. A reformátust a XVII. században a gótikus 

templom helyére állíttatta Erzsébet királynő, ugyanis itt született fia, a későbbi 

V. László király. Az épületet 1790-ben és 1925-ben építtették át. A temetőben 

álló római katolikus Szűz Mária-templom 1833-ban épült klasszicista stílusban, 

majd a XX. században alakították át. 

A zsitvatői gőzmeghajtású szivattyúállomás 1897-ből való, s a dunai gátnál 

tekinthető meg. Egyedi műszaki műemlékről van szó, eredeti fennmaradt gépi 

berendezéssel, melyet a budapesti Nicholson-gépgyár gyártott. Három részből 

áll: magas kéményű kazánházból, gépházból és gyűjtőmedencéből. Az állomás 

a jövőben múzeumi célokat fog szolgálni. 

A két világháború áldozatainak emlékét őrző kopjafát és az azt körülvevő márványlapokat 

1994-ben avatták fel a református templom mellett. 

Baróti Szabó Dávid költő és nyelvújító, világi pap és tanár - aki élete két utolsó 

évtizedét az egykor Dunaradványhoz tartozó Virten töltötte - emlékkopjafája 




85


1999-ből való. 

2006-ban avatták fel a zsitvatoroki béke emlékművét a békekötés helyén. 

Ezen emlékműveken túl a turistákat főként a táj szépsége és nyugalma vonzza. Itt 

található a Masan nevű, sztyeppes védett terület, mely a homokos talajt kedvelő növény- 

és melegkedvelő rovarvilágáról ismert. A sportot kedvelő turistákat a Dunaés 

a Zsitva-ágak 

hívogatják, 

melyek kitűnő 

lehetőséget 

nyújtanak vízi 

turizmusra. 


86

Komáromfüss 

A község első írásos említése 1216-ból való: III. Ince pápa összeírása 

szerint az akkori Fys a pannonhalmi bencés apátság birtoka volt, 

az Árpád-házi királyoktól kapta ajándékba. Létezett azonban egy 

másik Füss is, amelyet 1268-ban említettek először Fyus néven a 

komáromi vár birtokaként. A két községet „Kis” és „Nagy” jelzőkkel különböztették 

meg egymástól. 

1383-ban a lakosságot hűséges szolgálatáért István apát az egyházi nemesség 

sorába emelte. Kötelezettségük volt azonban, hogy táborozás alkalmával részt 

vegyenek a pannonhalmi főapát bandériumában. A falu önálló nemesi székhellyé 

vált. A nemesek jogait 1550-ben I. Ferdinánd, majd 1697-ben III. Károly király 

is megerősítette. 

A törökök portyázása során mindkét település megsemmisült. Csak Nagyfüsst 

(Nagfys-t) építették újjá. 

1848-ban a nemesség kivált az apátság fennhatósága alól. A főapátok visszavették 

az odaadományozott kúriákat az elszegényedett nemesektől. 1851-től a község 

már nem az apátság, hanem a Nemesócsai, majd a Komáromi járás része lett. 

Ez időben a község házai nagyrészt téglalap alakúak, kisebb részben pedig keresztházak 

voltak. A legelterjedtebb a vályogház volt; csak az iskola, a templom, 

a plébánia és még pár lakás épült téglából. A tetőfedő anyag nád és cserép volt. 

A gazdagabb családok háza kétszobás volt, konyha, kamra és istálló is tartozott 

hozzá; míg a szegények otthona csak egy szobából és egy konyhából állt. Egy 

épület volt csak emeletes: a plébánia. 

Mivel a község földje termékeny volt, 

a lakosság leginkább a mezőgazdasági 

termelésből élt. Ezen kívül lovat és 

szarvasmarhát tenyésztettek, kosárfonással 

és aranymosással foglalkoztak. 

A közeli Duna és a tavak kedveztek a 

halászatnak is. 

A falu azonban 1867-ben tűzvészben 

megsemmisült. Ezek után a következő 

csapást a két világháború jelen- 




87



tette: sok lakos veszítette életét az orosz fronton, hadifogságban és a sebesülést 

követő betegségekben. Amíg a férfik évekig voltak katonák, addig a mezőgazdasági 

munka az öregekre, a nőkre és a gyerekekre maradt. S bár a falut 1945. március 

30-án felszabadították, a megpróbáltatások nem értek véget: 1946-ban a szegény 

családok egy részét Csehországba deportálták, míg a gazdagabb parasztokat 

Magyarországra telepítették át. A magyar nyelvű oktatást beszűntették. 

1949-ben véget értek a nehézségek: a kisebbséget visszakapták jogaikat és állampolgárságukat, 

a deportáltak visszatérhettek. Újra megkezdődött a magyar 

nyelvű oktatás. Mire a lakosság feleszmélt, következett a természet újabb csapása: 

1965. április 20-án kiöntött a Duna. A lakosságot ki kellett telepíteni, az árvíz 

felbecsülhetetlen károkat okozott a faluban. Az újraépítésben Ostrava és Karviná 

csehországi városok is segítettek. 

A községben ma több műemlék is található. Temploma a XIII-XIV. század környékén 

épült. A török hódítások idején, 1665-ben megrongálódott, felújítását 

1762-ben fejezték be. Az egykori Szent Vendel-római katolikus templomot 

Szent Benedeknek ajánlották. A XIX. század első felében, majd az 1965-ös árvíz 

után klasszicista stílusban átépítették. 

Az épület egyhajós, előugró toronnyal. Az 

északi oldalán található egykori sekrestye 

ma már Szűz Mária-kápolnaként ismert. A 

Szent Benedeket és Szűz Máriát ábrázoló 

olajfestmény a XIX., az oltár pedig a XX. 

századból származik. A klasszicista stílusú 

keresztelőkút a XIX. század első feléből való. 

A helyi nemesi családok fényűző életéről 

tanúskodnak a fennmaradt úri lakok, a kúria 

és XVIII. században, klasszicista stílusban 

épített kastély - a templom melletti emeletes 

épület, amelyet kolostorként is emlegetnek. 

Az épületben a pannonhalmi főapátság hivatala 

és plébánia is volt. A kastély sima 

homlokzatait csak öv- és koronázópárkány, 

illetve hosszúkás ablakok tagolják. Termei 

egyenes mennyezetűek. Alagsorában hatalmas, 

boltíves pince található. A homlokzaton 

áll Szeder Fábián bencés író, néprajzkutató 

és nyelvtudós emléktáblája, aki 

88

e községben hunyt el 1859-ben. Tiszteletére emlékszobát is alakítottak ki. Az 

épület napjainkban a lelkészi hivatalnak és a községi könyvtárnak biztosít helyet. 

A községben két további kúria is található. A főút mentén XIX. században épült 

Balogh-kúria áll, amely kéttengelyes főhomlokzatú, keskeny, hosszú ház. Hriastély 

Károly kastélya az Almás majorban tekinthető meg. Az egyszerű, hosszúkás, 

földszintes, manzárdtetős épület a XX. század elejéről való. Jellegzetessége a 

koronázópárkányban rejlik. 

A községben megtalálható még a Pozsgai család úri laka is. Az L alakú, földszintes 

ház a XIX. század második felében épült. Udvarán nyitott folyosó van, főhomlokzata 

egyszerű, ablakai hosszúkásak. Ma vendéglő működik benne. 

A faluban lévő tanítói lakások épületét még a XVIII. században emelték. A ház L 

alakú, földszintes épület, melyek kéttengelyes főhomlokzatát falsávkeretek díszítik. 

Ezen kívül néhány régi lakóház is megmaradt, ill. több gémeskút található itt. 

A látnivalók közül kitűnik még a falu Tany felőli végén, az út mentén álló szoborfülkés 

képoszlop, mely 1939-ből való, kis szakrális építmény Pieta domborművel, 

s rajta felirattal: „Irgalmak anyja légy oltalmunk”. 

A temetőben szürke márványból, 1886-ban készült központi kereszt látható 

öntöttvas Krisztus korpusszal. 

A templom melletti parkban a Golgota három keresztje áll a XX. század eleje óta. 

A községháza melletti parkban Mag Gyula 1992-es alkotása, az I. és a II. világháború 

áldozatainak emlékműve látható. 

A történelmi emlékműveken 

kívül a turistákat a gyönyörű 

természet is hívogatja. A 

Duna menti síkságon elhelyezkedő 

község északi részén 

tőzegtelepek, míg délen erdők 

találhatók. Ezt a területet magas 

sás és tőzeges talaj uralja. 

A falu végén halastó áll. Kitűnő 

feltöltődést jelent az itteni 

túrázási, halászati, valamint 

vadászati lehetőség. 




89



Nagykeszi 

A terület gazdag régészeti leletekben: 

neolit kori települést 

és a honfoglalás idejéből származó 

magyar temetkezési 

helyet is tártak már fel itt. A község 

neve a hét magyar 

törzs – melyek közül az egyik Keszi 

volt – bejövetelére, 

szálláshelyére utal. Eredetileg Szolgagyőr 

és Bana vár tulajdonában 

állt. Első írásos említése 1247-ből való, amikor még Kesceu néven 

volt ismert és már Komárom várához tartozott. A későbbiek folyamán számos 

földesúrnak volt itt birtoka. Lakóinak megélhetését ekkoriban a mezőgazdaság 

és a halászat biztosította. 

A község határán helyezkedett el Érseklél, amelyet 1075-ben említettek először 

írásos formában az esztergomi érsekség birtokaként. 1360-tól ez lett az érseki 

egyházkerület egyik székhelye. 

A török hódítás idején mindkét Keszi (Kis-és Nagykeszi is) elpusztult. A községet 

a XVII. században Rába Pál (Rába Balázs) virágoztatta fel. 

Fényes Elek így vélekedik a területről: „Határa 3190 holdra terjed, mellynek 

1/3-da szántóföld, 2/3-da legelõ, kaszáló, nádas és mocsáros helyek. Az egész 

határból 1680 h. urbéri; a többi curialis és allodialis birtok. Földe igen jó, kivévén 

a mocsáros laposokat.“ 

A község életében igencsak mozgalmasnak számított a XIX. század: 1886-ban 

kolera és árvíz, 1888-ban pedig tűzvész pusztított. Eközben (1897-ben) Kiskeszit 

is hozzákapcsolták. 

1912-ben a helyi lakosok 87 hold legelőt vásároltak halászati 

joggal a pannonhalmi főapáttól. Megkezdődött az iparosság 

és a kereskedelem fejlődése. 

A következő mérföldkövet az első világháború jelentette, mely 

során 35 községi lakos veszítette életét. Nagykeszi ezután az I. 

Csehszlovák Köztársaság része lett, ám a lakosok életében ez 

nem okozott nagy változást: továbbra is mezőgazdasággal és 

halászattal, a téli időszakban pedig kosárfonással foglalkoztak. 

1926-ban Keszi, Nemesócsa és Ekel egy részéből új községet 

alakítottak ki, melyet négy évvel később már Okánikovo néven 

említettek (nevét a korabeli szlovák politikusról kapta). 

90

1925-ben és 1935-ben jeges ár, 1926-ban és 1928-ban árvíz, 1935 és 1937 között 

pedig évente tűzvész pusztított a községben. Ennek ellenére a település a fejlődés 

útjára lépett: megjelentek a könyvtárak és elterjedtek a kulturális szervezetek is. 

1938 és 1945 között a területet visszacsatolták Magyarországhoz, 1945-ben pedig 

Csehszlovákiához került. A II. világháborúban 47 helyi lakos esett el. A magyar 

nemzetiségű lakókat megfosztották jogaiktól, magyar iskoláikat bezárták. Sokukat 

Csehországba vitték kényszermunkára, másokat Magyarországra telepítettek 

át. 1948 után rendeződött a helyzet: 

a magyar lakosok visszakapták 

jogaikat. 

A következő pofont a természet 

adta: 1952-ben a dunai árvíz hatalmas 

károkat okozott a községnek, 

ám korántsem akkorát, mint az 

1965-ös, amikor is csaknem teljesen 

megsemmisült. Helyreállításában 

Csehország is sokat segített. 

Ma a község nevéhez kavicstermelés, 

szarvasmarha-tenyésztés, 

hulladéklerakó és rézdrótok gyártása 

köthető. 

A falu legrégebbi emléke volt az 

egykori Érseklélen álló, Nepomuki 

Szent Jánosnak ajánlott római katolikus 

templom, melynek eredeti 

épülete Szent István király korabeli 

– ám ez a török háborúk során 

megsemmisült. A XVIII. század 

elején magánkápolnaként építtették 

újjá, majd a század végén az egyház sekrestyét építtetett hozzá, ill. kibővíttette 

a szentélyt és felújíttatta a többi részt is. 1864-ben az épület tornyot kapott. 

Utoljára 1950-ben renoválták, ám 1982-ben a vandálok feldúlták, 1993-ban 

pedig a műemlékvédők és az egyház beleegyezésével lerombolták. A katolikus 

templom építőanyagából új templomot építettek a temető mellett, melyet 2007- 

ben szenteltek fel. 

A község kétszintes klasszicista református templomát még a XVIII. században 




91


állították fel, ám sokszor kellett azt felújítani. 1763-ban a földrengés elpusztította, 

így 1764-ben újat kellett építeni. Mivel ez is hamar megrongálódott, 1819-ben 

felépült a harmadik református templom is. Az 1840-es tűzvész után ismét fel 

kellett újítani. Utoljára 2008-ban renoválták. A templom értékes keresztelőkészlete 

eredeti: még 1755-ben készült. Berendezéséhez tartoznak a barokk ezüstkelyhek, 

az ónkancsók és a klasszicista tányérok. 

További látnivaló a falu klasszicista kastélya, amely az 1830-as években épült. 1945 

után lakásokat létesítettek benne, később pedig irodaépületként szolgált. 1980- 

ban felújították, eltüntették a régi építészeti részleteket róla, majd megüresedett. 

2002-ben ismét modernizálták, benne bérlakásokat létesítettek. 

Ezen kívül az ide látogató turisták megtekinthetnek néhány, a 19. század végén 

épült nádfedeles, nyeregtetős házat is. 

Remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt továbbá a falu határában, 105 hektáros 

területen fekvő Nádas természetvédelmi terület. 

Emellett több emlékmű is található Nagykeszin: a honfoglalási emlékmű a községháza 

melletti parkban; az első világháború áldozatainak emlékére emelt 

obeliszkos emlékmű (turulmadárral a tetején, 1929-ből) a régi temetőben; a 

második világháború emlékműve az új temetőben (1995-ből); az 1948-as kommunista 

hatalomátvétel emlékműve pedig a kultúrház előtt található. 


92

Csallóközaranyos 

Régészeti leletek bizonyítják, hogy Csallóközaranyos területe 

már a kőkorszakban lakott volt, de találtak még római 

kori és szláv-avar temetőket is itt. 

Elsős írásos említése 1094-ben történt, amikor Dávid herceg 

az akkori nevén Locus Aureus-t a tihanyi apátságnak 

ajándékozta. 1268-ban egy királyi oklevél Villa Oronos 

néven említi a községet. A XIII. századtól Szolgagyőr és Komárom várához 

tartozott. Olyan neves királyok fordultak itt meg főként vadászat céljából, mint 

1267-ben IV. Béla, 1277-ben IV. László, 1327-ben pedig Károly Róbert. A XV. 

századtól több nemesi család is uralta. A lakosok megélhetését a molnárkodás és 

az aranymosás biztosította. A határban számos gyümölcsös állt, a Dunán pedig 

vízimalmok működtek. 

Csallóközaranyost számos csapás érte: árvizek és tűzvészek, tatárok, majd a törökök, 

akik 1676-ben felgyújtották a falut, ami ezután hosszú ideig lakatlan volt. 

1847-ben az Erdélyből jövő sáskajárás pusztította a nádfedelű házakat. 

Fényes Elek így ír Csallóközaranyosról: „ A helység több, pusztákból egyesült, 

u. m. Aranyos, felső és alsó Örkény, alsó és felső Bök, Újtelek, Vidaháza és 

Aranyostelekből; és hajdan ott volt, hol most a Duna közepe van; de mivel a Duna 

nagyon szaggatta, lakosai jelen helyökre költöztek. Aranyos nevét hihetőleg onnan 

vette, hogy valamint hajdan, úgy most is sok aranyat rak-le az iszap a Duna zátonyain, 

mit az aranyászok kimosván, Győrbe szoktak beváltás végett elvinni. Határa 

egészen róna, s a fennelőszámlált pusztákkal együtt 5365 hold, mellynek fele szántóföld, 

fele pedig rét 

és Jegelő. Földe kevés 

székes területet 

kivéve, termékeny 

fekete agyag, melly 

búzát, rozsot, tengerit, 

árpát, zabot, 

kendert, repczét, 

burgonyát terem. 

A szarvasmarhaés 

lótenyésztés, valamint 

áltáljában a 

gazdaság jól űzetik. 




93


A Dunán kívül vannak több apró tavai, mellyek Poson megyei vizekkel telnek-el, 

s míg ki nem eresztethetnek, a legelőt és rétet pusztítják. A lakosok száma 1222 

[...] Az elöszámlált lakosok nagy-részt nemesek, mert összesen 181 nemescsalád 

lakik itt; a honnan úrbéri telkek sincsenek, hanem az egész határ allodialis nemesi 

birtok. Egyébiránt van 39 zsellér, 4 szabó, 3 kovács, 3 csizmadia, 1 asztalos, 1 pintér, 

1 czipész, 6 molnár, kik a révkomáromi czéhhez tartoznak, 5 takácsmester, és 2 

kontár takács, 1 kontár czipész. A lakosok főfoglalatossága földmívelés lévén, az 

elősorolt kézmívesek is részben ezt űzik.” 

1849-ben a császári hadak gyülekeztek a község mellett. 1908-tól viseli a 

Csallóközaranyos nevet. A két világháború számos áldozatot követelt. 

Ma Csallóközaranyoshoz két sziget is tartozik: a Nagyléli-és az Aranyosi-sziget. 

A község településrészei közé tartozik Felaranyos, melyet írásban 1268-ban említettek 

először, s a komáromi várhoz tartozott. A Zichy család 1800-ban egy kis 

kúriát építtetett itt, mely körül szép park maradt fenn. Fényes Elek így írt gazdaságáról: 

„Fekete agyagfölde középszerű termékeny, búzát, rozsot, árpát, zabot és 

repczét terem, legelője, ha az árvizek által el nem boríttatik, szarvas marha- és 

birkatenyésztésre igen alkalmas.” 

Ontopa pusztát 1449-ben, mint nemesi falut említették először írásban. A terület 

szántóföld volt. A XIX. század elején Ghyczy Mátyás földszintes klasszicista 


94

kúriát építtetett ide. 

Nagylél nevű községrész ismert régészeti lelőhely. Feltehetően már a római korban 

állt itt őrtorony. A legenda szerint itt táborozott Lehel vezér, miután győzelmet 

aratott a csehek felett. Első írásos említése 1245-1255 közötti években történt, 

amikor is a fraknói grófok uralták. Ezek után Komárom várának erődítménye lett. 

Fényes Elek így ír róla: „[…] hasznos szénatermő, vagy erdős és vesszős területekből 

áll. A 957 holdból mintegy 800 h. szántóföld, a többi legelő; van 5 holdnyi 

szőlője is homokos kerti földében és gyümölcse. Földe jól terem mindennemű 

gabonát; állattenyésztés, mint tagosított birtokban csak istállórul történhetik, 

azonban juhok is tartatnak.” Kastélya 1935-ben épült. A sziget keleti felének 

déli peremén ártéri növénytársulású védett természetvédelmi terület – Nagylél 

természetvédelmi terület – húzódik, melyet a Duna folyása és holtága alakított 

ki, s ahol szürkegém és egyéb vízi madarak élnek. A községtől északra található a 

Túzokos védett élőhely, ahol Európa legnagyobb madara, a Csallóköz jelképe él. 

A falu hajdani „aranyos” múltjából már csak a neve és kúriái maradtak fenn. A 

legértékesebb ezek közül a Kossa- 

Magyary kúria, melyet 1769-ben 

építettek egy régebbi barokk kastély 

helyére. A földszintes épület 

ma már orvosi rendelőként funkcionál. 

A faluban két templom is van: a 

klasszicista református templom 

1794-ből való, jellegzetes úrasztala 

1714-ből; míg a római katolikus 

templomot 1935-ben építették. 

A temetőben a világháborúk emlékműve 

áll. 

Csallóközaranyos híres szülötte 

Kóczán Mór református lelkész, 

aki 1912-ben Stockholmban az 

olimpián bronzérmet szerzett 

gerelyhajításban. Róla nevezték 

el az itteni magyar nyelvű általános 

iskolát és a sportcsarnokot is. 




95



96




97



98

REGIO DANUBIANA (minőségjel) 

Az idegenforgalom és a turizmus fejlődésének 

érdekében régiónkban megalakult a REGIO 

DANUBIANA elnevezésű minőségjel, melynek 

szimbóluma vidékünk jellegzetes élőlénye – a szitakötő. 

Ezen minőségjellel azok a termékek, alkotások 

és szolgáltatások vannak ellátva, melyek eredetére, 

színvonalára és minőségére garanciát vállalunk. 

Ezen túl a régió jellegzetességeihez való kötődést is jelentik. 

A minőségjel megítélésének és használatának célja az, hogy régiónk az ország 

határain belül és kívül is köztudatba kerüljön, valamint támogassa azon termelőket 

és szolgáltatókat, akik a helyi sajátosságok megőrzésével magas színvonalon 

tevékenykednek. Olyan vendéglátóipari és turisztikai egységeknek, mezőgazdasági 

termékeknek, alkotásoknak és hagyományos népi kézműveseknek ítélhető oda, 

akik és amelyek megfelelnek a kritériumoknak és az elveknek. 

A REGIO DANUBIANA minőségjelet dunamenti székhelyű utazási 

irodák, turisztikai információs központok, önkormányzatok, civil szervezetek, 

regionális médiák, internetes tájékoztató csatornák, múzeumok, 

galériák és egyéb intézmények is használhatják, amennyiben hozzájárulnak 

ezen minőségjel, s ezáltal a régió bemutatásához és népszerűsítéséhez. 

Az lenne az ideális, ha a jövőben a Duna mindkét oldalán használnánk 

– a természetes és a politikai határokon át. 

Bővebb információt a www.rekreaciadunaj.sk weboldalon talál. 




99


A Natura 2000 hálózat 

Az Európai Uniós természetvédelem legfontosabb 

eszközei a madárvédelmi (79/409/ 

EEC) és az élőhelyvédelmi (92/43/EEC) 

irányelvek. A két jogszabály rendelkezései 

szerint kijelölt természetvédelmi területek 

közös európai rendszere a Natura 2000 

hálózat. Ennek célja a közösségi szinten 

jelentős, veszélyeztetett növény- és állatfajok 

és élőhelytípusok védelme, ezen keresztül a 

biológiai sokféleség megőrzése, valamint hosszútávú fennmaradásának biztosítása. 

A Natura 2000 hálózat kialakítása az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik 

feltétele volt. A kijelölés részben a már meglévő természetvédelmi hálózatra 

épül - a korábban védett területek több mint 90%-a bekerült a hálózatba, melyek 

együttesen a Natura 2000-es területek 39%-át teszik ki. 


Mivel a kijelölés két irányelv alapján történik, ezért a kiosztott területeteket is 

két csoportra lehet osztani: Különleges Madárvédelmi Területekre és Különleges 

Természetmegőrzési Területekre. 

A 6 Duna menti község régiójában egy Különleges Madárvédelmi Terület található, 

mégpedig a Gerecse, azonban a szomszédos falvakban egy továbbit is 

kihirdettek: a Tatai Öreg-tó Különleges Madárvédelmi Területet. 

A régióban Kiemelt jelentőségű Különleges Természetmegőrzési Területnek 

jelölt térségek is vannak: Gerecse (összkiterjedése: 1413 ha, Süttő), Duna és ártere 

(összkiterjedése 18140 ha, s 

a 6 településből érintett Ács, 

Almásfüzitő, Dunaalmás, 

Lábatlan és Süttő), Központi-Gerecse 

(összkiterjedése 

4800ha, érintett Lábatlan 

és Süttő). 

100

Római kori játékok 

Az ókori római birodalom katonái számos játékot is magukkal hoztak a Duna 

vidékére, amelyek közül kiemelhető: 

• a ludere par impar: a páros-páratlan játék, mely abból áll, hogy ki kell 

találni, hogy vajon a játszótárs páros vagy páratlan számú kavicsot, diót tart a 

kezében, 

• a capita aut navia: a játék napjainkban a fej vagy írás néven ismert, amelyet 

az ókorban is úgy játszottak, hogy a pénzérmét kellett feldobni a levegőbe, s az 

nyert, aki eltalálta, hogy melyik felével esik lefelé a pénzérme, 

• a ludus latrunculorum (centuriák csatája): 2 személy játszhatja egy négyzetrácsos 

táblán (8 sor, 7 oszlop), a játékhoz 16-16 figurára van szükség, amely figurák 

16-16 katonát ábrázolnak (1-1 centuriónak felel meg). Alapállás a két alapsorba 

16 katona felállítása, a cél pedig az ellenfél bábuinak kiütése vagy bekerítése. A 

katonák előre vagy oldalirányban 

egy-egy mezőt léphetnek. Kiütni 

úgy lehet az ellenséget, hogy két 

katonával közrefogjuk. Két katonát 

is le lehet ütni egyszerre, egyenesen 

vagy L alakban. Ha ütni tudtunk, 

ezért jutalomlépés jár; ha ekkor is 

ütni tudunk, tovább járnak a jutalomlépések 

mindaddig, amíg ütni 

tudunk. A katonáink közé belépő 

ellenséges katonát azonban nem 

lehet leütni, az ütés csak a saját lépésünk 

következménye lehet. Akinek 

minden katonáját kiütötték vagy 

bekerítették, veszített. Ha mindkét 

játékos összes meglevő katonája 

mozgásképtelen, az nyer, akinek 

több katonája van . 




101


DUNAI HÉTVÉGE 

TIPPEK KIRÁNDULÁSHOZ 

Jöjjön és ismerje meg a Duna menti tájat, amelyet oly sok kultúra öröksége formált; 

egy változatos tájat, amely nyugalmat és harmóniát sugall. A síkság a Dunánál 

lehetőséget nyújt követni a rómaiak nyomait, megismerni a természeti látványosságokat, 

a hagyományokat vagy a helyi konyha remekeit és kiváló borait.... 

Hol: Komárom (erődítményrendszer, Európa udvar, történelmi belváros, Római 

kőtár), Izsa (római erőd), Pat (fürdő, wellness), Búcs (Felvidéki Népviseletes Babák 

Háza, borospincék) 

Mikor: május 1. - szeptember 30. 


„NEC ARTE, NEC MARTE“ 

(„Sem csellel, sem erővel“- felirat a Kőszűz talapzatán a komáromi erődben) 

A komáromi Öregvár és Újvár rövidebb szakaszának megtekintésére kényelmes 

cipőt és legalább 1,5 órát biztosítson magának; a felejthetetlen élményért 

mi kezeskedünk! Már csak azért is érdemes megtekinteni ezt a nevezetességet, 

mivel ez Közép-Európa legnagyobb bástyaerődítménye. Az Öregvárat a XVI. században, 

a török elleni háborúk 

idejében építették 

ki a középkori vár átépítésével, 

majd a XVII. 

század második felében 

kibővítették az Újvárral. 

A XIX. században az 

Osztrák-Magyar Monarchia 

egyik legnagyobb 

erődítményrendszerévé 

alakították át, amely képes 

befogadni akár 200 

000 fős hadsereget is. 

Az erődítményrend- 

102

szerben tett túra 

után, pihenésképp 

mindenképp javasoljuk 

a sétahajózást 

a Vág-Duna 

és a Duna összefolyásánál. 

A part 

menti éttermek 

egyikében vagy 

egy csárdában laktató 

ínyencfogások 

várnak Önre (személyes 

ajánlatunk 

a Jókai bableves). 

S hogy a program színességét tovább fokozzuk, Komáromban – V. László király, 

Jókai Mór író és Lehár Ferenc zeneszerző szülővárosában - meghívjuk Önt egy 

csésze kávéra a történelmi belváros vagy az Európa udvar kávéházainak egyikébe. 

S hogy miért pont ide A város szívét kedves utcácskák és monumentális szakrális 

épületek teszik jellegzetessé, az Európa udvar egyes épületei pedig Európa 

országai és régiói közös gyökereit kívánják szimbolizálni – ezt pedig Önnek 

mindenképp látnia kell! 

Végezetül, hogy a lüktető nap fáradalmait kipihenje, lehetőség adódik a helyi 

termálfürdő meglátogatására is, amelynek két forrásból származó, 37°C-os termálvize 

gyógyhatással van az ízületi, a reumatikus, valamint a női betegségekre is. 

RÓMAI NAP 

A Vág-Duna és a Duna összefolyása a történelemben mindig is fontos stratégiai 

pont volt. A II. században a rómaiak a Duna mentén erődrendszert – a Limes 

Romanust – építettek ki, amely a Római Birodalom északi határvidékét védte. 

Javasoljuk, hogy a régmúltban tett kirándulást a Római Kőtárban, illetve a Duna 

Menti Múzeumban kezdjék, s ezután tekintsék meg az Izsa község mellet fekvő 

Kelemantia nevű római katonai erődöt. Itt, közvetlenül a Duna partján, a gyönyörű 

természet ölén egész napos pihenés vár Önre - lovaglással, piknikezéssel, 

labdajátékokkal, horgászattal vagy napozással egybekötve (a parton szociális 

helyiségek, valamint kerékpár javítók állnak rendelkezésre). A gyerekeknek mesélünk 

a rómaiakról, kipróbálhatják a népi iparművészeti eljárásokat; az itteni 




103


asszonyok segítségével megsüthetjük a hagyományos izsai túrós rétest, vagy csak 

közösen elüldögélhetünk, társasjátékokat játszhatunk, megkóstolhatjuk a lángost, 

a halászlét. Egy kis szerencsével talán eltévedt római katonával is találkozhatunk... 

AQUA VIVA - ÉLŐ VÍZ 

Messze távolban nem láthatnak annyi vizet, mint amennyi Komárom környékén 

található. A legenda szerint Paton már a római katonák is fürdőztek. A termálfürdő 

üdülőközpontjában, a majdnem 30 hektárnyi területen hét úszómedence (24 

°C - 34 °C -os termálvízzel), a horgászatra alkalmas mesterséges tó, sportpályák, 

szabadtéri színpad, éttermek, valamint kitűnő szálláslehetőségek (a hétvégi 

házaktól, panzióktól egészen a Wellness Hotel Patince**** szállodáig) várják 

Önöket. A termálfürdőtől kb. 2 kilométernyire, a dunai kikötőben lehetőség van 

sátorozásra és kempingezésre is. 


Jelentősebb rendezvények: 

• Komáromi Napok (Komárom, 2011. április 26. - május 2.) 

• Lovas napok (Izsa, május 1.) 

• Pünkösdi ünnepség (Martos, május) 

• Jókai Napok - amatőr színjátszó csoportok országos szemléje (Komárom, június) 

• Kürti Pincefesztivál (Kürt, július) 

• Borkorzó (Komárom, szeptember) 

• Búcsi Szüreti Ünnepség (Búcs, szeptember) 

Bővebb tájékoztatás: 

Régiófejlesztési Ügynökség, Komárom 

(Regionálna rozvojová agentúra, 

Komárno) 

www.rrakn.sk 

Tel.: 00421 35 7733105, 0905335074 

104

Gasztronómia 

A régió gasztronómiai jellegzetességei 

A helyi ételkülönlegességek megismerése sok mindent elárul a régióról, annak 

kultúrájáról, így már hosszú idők óta kapcsolódik szorosan a turizmushoz. A 

gasztroturizmus tehát egy dinamikusan fejlődő ágazat, mely segíti a turistákat 

a hagyományok és a vidéki élet megismerésében, a régiót pedig a haladásban. S 

bár ma Magyarországot és Szlovákiát elsődlegesen nem gasztronómiája miatt 

keresik fel, az itteni ételkülönlegességek és a helyi kiváló minőségű borok nem 

okoznak csalódást az ide látogató turisták számára. 

Magyar specialitások 

A magyar gasztronómia egyedi és karakteres ízvilágával a magyar kultúra egy 

fontos eleme. Az ezeréves fejlődés során olyan kultúrák hatottak rá, mint az ősi 

ázsiai nomád, a német, az olasz, a szláv, a török, az osztrák vagy a francia. Az 

állattartáson, a növénytermesztésen, valamint a kiváló természeti adottságokon 

alapszik. S bár a hagyományos magyar fogások az egész ország területén ismertek 

és közkedveltek, valamennyi vidék sajátos módon készíti el azokat, s hozzájuk 

bort vagy éppen sört, pálinkát kínál. 

„Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka Végy egy konyhát, amelynek ükapja 

kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia. 

Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve 

van a főzéshez.” /Gundel Károly/ 

„Le a tenger fenekére 

Merül a halász, 

Lent a tenger fenekében 

Gyöngyöket halász. 

Nékem a boros pohárnak 

Öble tengerem, 

S gyöngy ha van tán dalaimban, 

Az csak ott terem.“ 

/Petőfi Sándor: Víz és bor/ 




105



Lajos bácsi dunai halászléreceptje 

1 kg ponty, 15 dkg hagyma, 5 dkg őrölt paprika, 2 kiskanál só, 2-3 darab cseresznyepaprika, 

4 adag gyufatészta. 

A pontyot pikkelyétől megtisztítjuk, fejét, farkát levágjuk, törzsét felszeleteljük. 

A hagymát apróra vágjuk, 3 liter vízbe feltesszük főni a hallal együtt. Mikor forr, 

beletesszük a sót és az őrölt paprika felét, valamint a cseresznyepaprikát. Mintegy 

félórányi forrást követően beletesszük a paprika másik felét és még öt percig 

forraljuk. Előre megfőzött gyufatésztával tálaljuk. 

A halászlé mellé egyes vidékeken kifőtt 

tésztát, ún. gyufatésztát adnak. A fáma 

szerint a tésztás halászlevet a vízimolnárok 

ötlötték ki, akik a malmokban 

dolgozó molnárlegényeknek kötelesek 

voltak naponta egy tál meleg ételt adni. 

A legolcsóbb megoldásnak a halászlé bizonyult 

és hogy kiadósabb legyen az étel, 

tésztát adtak mellé, hiszen lisztjük volt 

elég. A tészta és halászlé kombinációja 

végül hagyománnyá nőtte ki magát és 

bizonyos területeken szinte elképzelhetetlen a jó halászlé tészta nélkül. 

Gyufatészta 

A gyufatészta az elnevezését arról kapta, 

hogy ezt a tésztafajtát gyufaszál vastagságúra 

kell nyújtani és vágni. 

Hozzávalók: 

30 dkg liszt, 3tojás, 1 csipetnyi só 

A lisztből a 3 tojással és a sóval rugalmas 

tésztát gyúrunk, majd 15 percig letakarva 

pihentetjük. Ezután a tésztát lisztes 

deszkán gyufaszál vastagságúra (2-3 mm) nyújtjuk. A kinyújtott tésztát 6-7 cm 

vastagságú lapokra vágjuk. A tésztalapokat jól meglisztezzük és egymásra helyezzük, 

majd éles késsel 2-3 mm-es csíkokra metéljük fel. 

A tésztacsíkokat enyhén sós vízben kifőzzük. A kifőzés után nem olajozzuk vagy 

zsírozzuk, hanem szárazon tesszük az asztalra a halászlé mellé. Jó étvágyat! 

106

Halászlé 

A magyar nemzeti ételek közül talán a legismertebb a halászlé, melynek lényegét 

3 pontban lehet összefoglalni: 

a hal – a halászlevet csak pontyból ajánlott készíteni, a többi hal csak 

kiegészítője lehet, a meghatározó jelleget a pontynak kell megadnia, 

a hagyma – a halászléhez csak az ún. „öreg” hagyma való, a zöldhagyma, 

illetve a különböző hagymakrémek nem erre valók, 

a paprika – a halászlének a minőségi paprika a legfontosabb alkotórésze. 

Ha a magyaros halászleveket csoportosítani akarjuk, akkor a fő csoportok a következők 

lennének: dunai halászlé, tiszai halászlé és balatoni halászlé (ez persze 

nem azt jelenti, hogy csak három fajta halászlé van, mert például a Duna mentén 

régiónként is van eltérés: kicsit másképpen készítik a halászlevet Dunaalmáson, 

mint Pakson). 

Harcsa dunai módra 

Hozzávalók: 

4 nagyobb burgonya 

3 szelet harcsa 

kevés szalonna 

4 db paradicsom 

2 db paprika 

2 db hagyma 

só 

fekete bors 

petrezselyemzöld 

olaj a sütéshez 

Elkészítés: 

A krumplit megtisztítjuk, megfőzzük, felkarikázzuk és kiolajozott tepsibe helyezzük. 

Megszórjuk petrezselyemzölddel. Erre kerülnek rá a kicsontozott, sóval és 

borssal ízesített, szalonnával megtűzdelt harcsaszeletek. Hozzáadjuk a karikákra 

vágott hagymát, a felszeletelt paprikát és paradicsomot, majd ismét megfűsze- 




107



rezzük. Letakarjuk alufóliával, majd addig pároljuk, mígnem puha lesz. Az utolsó 

néhány percre már alufólia nélkül sütjük, hogy szép színe legyen. 

Sült halacskák 

Hozzávalók: 

kis halak bármilyen mennyiségben 

liszt 

só 

édes őrölt paprika 

olaj a sütéshez 


A halakat megtisztítjuk, kibelezzük és besózzuk. Bőrüket mindkét oldalról rácsszerűen 

bevágjuk. A lisztet és az őrölt paprikát összekeverjük, majd ebbe forgatjuk 

be a halakat. Forró olajban ropogósra sütjük és már tálalhatjuk is. 

Gönyűi ecetes hal 

Hozzávalók: 

Ponty, kárász vagy bármilyen nagyon szálkás 

hal 

3 db nagyobb hagyma, só 

egész bors 

babérlevél 

panír és olaj 


A halat a tisztítás után patkó alakú, kb. 1,5 cm-es szeletekre vágjuk, majd a szokásos 

módon kirántjuk. A hagymát felkarikázzuk, egy nagyobb tál aljára helyezzük, 

majd rárakunk egy sor rántott halat, pár szem borsot, babérlevelet, majd addig 

rétegezzük így, amíg a hal el nem fogy. A tetejére hagyma kerül. Végül ecetes 

salátalevet forralunk és leöntjük, hogy ellepje. Mikor kihűlt, két napra hűtőbe 

tesszük, hogy a szálkák megpuhuljanak. Ezután tálalhatjuk. 

108

Almásfüzitői répatorta 

Hozzávalók: 

30 dkg sárgarépa 

10 dkg dió 

8 dkg étcsokoládé 

8 dkg finomliszt 

8 dkg zsemlemorzsa 

12,5 dkg margarin 

12,5 dkg barnacukor 

1 evőkanál vaníliás cukor 

csipet só 

1 narancs vagy citrom reszelt héja 

3 tojás 

1/2 csomag sütőpor 

A mázhoz: 

1-2 evőkanál víz 

12,5 dkg cukor 

kevés citromlé 


A sárgarépát apróra reszeljük, a csokoládét és a diót pedig durvára vágjuk. A 

margarint a barna-és a vaníliás cukorral, ill. a csipetnyi sóval habosra keverjük, 

majd hozzáadjuk a citrom vagy a narancs héját! Beledolgozzuk a tojásokat, majd 

hozzákeverjük a zsemlemorzsával és a sütőporral vegyített lisztet. Kivajazott, 

zsemlemorzsával meghintett tepsiben 180 fokon kb. 40 percen át sütjük, majd 

kihűtjük. Közben elkészítjük a cukormázat: vízben feloldjuk a cukrot és hozzáadjuk 

a citromlét. Rákenjük a tésztára, majd hagyjuk megdermedni. Ezután már 

tálalhatjuk is. 




109



Pompadour-alma 

Hozzávalók: 

személyenként 1 db nagyobb, savanykás alma, 

10-12 dkg cukor, 

fél liter fehérbor, 

1 citrom héja és leve, 

szegfűszeg, 

fahéj 

A töltelékhez: 

baracklekvár, 

rum, 

mazsola 

Az öntethez: 

1,5 dl tej, 

3 tojás sárgája, 

8 dkg porcukor, 

1 csomag vaníliás cukor, 

2,5 dl tejszín, 

mandulaforgács, 

eperszörp, vagy eperlé 


Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk. A bor, víz, cukor, fahéj és szegfűszeg 

keverékéből álló elegyben megpároljuk majd a magház helyét megtöltjük 

baracklekvár, mazsola és rum keverékéből álló töltelékkel. 

Amíg az almák kihűlnek, elkészítjük a krémet. A tejet, a tojássárgáját, a porcukrot 

és a vaníliás cukrot simára keverjük. Forró vízfürdő felett krém besűrűsödéséig 

keverjük, majd a habtejszínt óvatosan beleforgatjuk a kissé kihűtött tojáskrémbe. 

Az almát belehempergetjük a mandulaforgácsba, majd meglocsoljuk a teljeszínes, 

110

vaníliás krémmel. Eperszörppel díszítjük. 

Mézes diós sült alma 

Hozzávalók: 

személyenként 1-2 db nagyobb savanykás 

alma, 

30-35 dkg dkg darált dió, 

10 dkg-nyi darabos dió, 

8 dkg kristálycukor, 

5-6 kanál méz, 

őrölt fahéj, 

szegfűszeg, 

csillagánizs, 

citromhéj 


Az almák tetejét levágjuk, magházukat eltávolítjuk. Mély tepsibe helyezzük őket, 

1/3-ig megtöltve vízzel. A vízbe fahéjat, citromhéjat, csillagánizst, szegfűszeget 

teszünk. Az almák közepét megtöltjük cukorral, majd a tetejükkel együtt közepes 

lángon kb. 10-15 percig pároljuk, a kalapokat pedig kb. 5-10 percen át, nehogy 

szétfőjenek. 

Közben a darált diót megpirítjuk, rácsepegtetjük a mézet és további egy-két percen 

át melegítjük. Mikor az almák megpuhultak, folyatunk a belsejükbe a mézes-diós 

szirupból, majd a kalapjukat visszahelyezve a tetejüket is meglocsoljuk és megszórjuk 

a durvára vágott dióbéllel. Gyümölcsfagylalttal vagy önmagában tálaljuk. 

Szlovákiai specialitások 

Szlovákia gasztronómiájára valamennyi környező ország – leginkább Magyarország 

és Csehország – hatást gyakorolt. Legtöbbünknek e vidék ízvilága kapcsán 

a hegyekben legelő birkák jutnak eszünkbe, illetve az őket őrző pásztorok, akik 

olyan alapanyagokkal vészelték át a hegyi életet, melyek ott helyben termettek. 




111



Így aztán sajtokra, az egyszerűbb „parasztételekre” asszociálunk Szlovákia gasztronómiája 

kapcsán. 

Ebből a hegyi életmódból adódik a két legjellemzőbb szlovák specialitás: a juhtúrós 

galuska és a sztrapacska is, melyeket az ide látogató turisták szívesen fogyasztanak, 

ám gyakran összetévesztenek. Ezeken kívül a határmenti régió természetesen sok 

más ínyenc falatot tartogat. Íme a leggyakoribb fogások: 

Jókai bableves Révkomáromból 

A révkomáromi születésű író kedvenc étele volt „a füstölt malacköröm babba 

főzve”, mely akkoriban még egyszerű, sűrű bablevesként került Jókaiék asztalára, 

s nem tartalmazott zöldséget, kolbászt, csülköt és csipetkét sem. Ma már számos 

variációja ismert annak az ételnek, melyhez a nagy mesemondó szerint olyan 

nagy szemű bab kell, mint a görög szerzetesek rózsafüzérje és olyan omlós füstölt 

malacköröm, melynek színe arany, formája pedig mint az angyalok lábbelije. 

Hozzávalók: 

30 dkg szárazbab 

50-70 dkg füstölt csülök 

30 dkg kolbász (füstölt is lehet) 

2-3 db sárgarépa 

1-2 db petrezselyemgyökér 

1 db kisebb zeller 

1-2 ág zellerzöld 

1 db nagyobb vöröshagyma 

2 gerezd fokhagyma 

1/2 kiskanál Erős Pista 

1/2 evőkanál pirospaprika 

1 púpozott evőkanál finomliszt 

tejföl a tálaláshoz 

A csipetkéhez: 

112

10-12 dkg finomliszt 

1 db tojás 

csipetnyi só 


A babot és a csülköt is egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap mindkettőt 

leszűrjük és leöblítjük. A csülköt szűk szájú fazékba tesszük (hogy ne legyen rajta 

feleslegesen sok víz) és felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Lefödve, 

mérsékelt tűzön kb.1,5 óra alatt félpuhára főzzük. Ekkor adjuk hozzá a hasábokra 

vagy karikákra vágott zöldséget és a felaprított vagy félbevágott hagymát (ha 

félbevágva kerül bele, a végén kivesszük a hagymát). Csípős paprikakrémmel és 

zellerzölddel ízesítjük, majd lefedve tovább főzzük. 

Eközben a kolbászt felkarikázzuk és serpenyőben megpirítjuk. Szűrőlapáttal 

kiemeljük, majd a megmaradt zsírban (kb. 3-4 evőkanálnyi, ha nincs ennyi, 

olajjal pótoljuk) rántást készítünk: azaz hozzáadjuk a lisztet és egy-két perc alatt 

világosbarnára pirítjuk, ezután levesszük a tűzről és hozzáadjuk a pirospaprikát 

és a zúzott fokhagymát. 

Elkészítjük a csipetkét is: a lisztet tojással és sóval kemény tésztává gyúrjuk, majd 

borsónyi darabokra csipkedjük. 

Amikor a bab és a csülök megpuhult, a csülköt kivesszük és a leveshez adjuk a 

vízzel felöntött rántást, valamint a csipetkét is belefőzzük. 

Tálaláskor a csülköt kicsontozzuk, kockákra vágjuk, hozzáadjuk a sült kolbászdarabkákat 

és rámerjük a forró levest. Tejföllel díszíthetjük. 

Izsai túrós rétes 

Hozzávalók: 

0,35 dkg rétesliszt 

1 tojás 

diónyi zsír 

2 dl langyos, sós, ecetes 

víz (1 kiskanál ecet) 

tejföl vagy olaj a rétes 




113



megkenésére 

kevés porcukor 

Töltelékhez: 

1,5 csomag túró, 3 tojás 

20 dkg kristálycukor 

3 csomag vaníliás cukor 

mazsola ízlés szerint 


A lisztet, a tojást, a zsírt és a vizet addig dolgozzuk – ne legyen se túl kemény, 

se túl lágy – amíg a tészta el nem válik a kezünktől és a táltól. A cipót lisztes tányéron 

kb. negyed órán át pihentetjük, miután megkentük olajjal. Amíg pihen, 

az asztalt leterítjük terítővel és megszórjuk liszttel. A tésztát az asztal közepére 

helyezzük és vékonyra nyújtjuk. A lelógó részeket levágjuk. Meghintjük olajjal 

és rászórjuk a tölteléket. 

A töltelékhez összekeverjük a túrót a tojássárgájával és a cukorral, majd hozzákeverjük 

a habbá vert fehérjét és a mazsolát. Ha túl nedves, egy kis kanál búzadarát 

is adunk hozzá. 

Ezzel szórjuk meg a tésztát, majd a terítő segítségével feltekerjük, tetejét olajjal 

vagy tejföllel kenjük meg. Forró sütőben kb. 40-45 percig sütjük. Porcukorral 

meghintve tálaljuk. 

Lángos 

A halászlé mellett a magyar konyha talán második legismertebb hagyományos 

étele a lágy kelt tésztából sült lepény, a lángos. Egyes feltételezések szerint a lángos 

a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római 

az eredete. Elkészítése egyszerű, többféle ízesítéssel kínálják, legjellemzőbb a 

fokhagymás, a sajtos és a tejfölös. A régióban több helyen bukkanhatunk kimondottan 

lángosok árusítására szakosodott kisboltra. 

A kenyérsütés évszázados hagyományokra tekint vissza. A lángost (más nevén: 

langalló, langali, bodag, pompos, bukti, vakarék), a kenyérsütésből megmaradt 

tésztából készítették. Laposra nyújtották, megsütötték és zsírral, tejföllel vagy 

lekvárral megkenve tálalták. A kemencében sült ételek ízének emlékét mindenki 

a lelkében hordozza. 

114

Medvehagymás kemencés lángos 

Hozzávalók 4 személyre: 

A tésztához: 40 dkg liszt, ˝ ek. só, 2,5 

dkg élesztő, 1,5 dl tej, 1 tk. cukor, langyos 

víz amennyit a liszt felvesz (kb. 

2 dl). Feltét: Fél pohár tejföl (nagy), 1 

közepes fej hagyma, 10 dkg bacon vagy 

bármilyen húsos szalonna, 1 csokor 

medvehagyma, 15 dkg sajt. 


A tésztához a tejet langyosra melegítjük, 

beleszórjuk a cukrot, majd az élesztőt beledaraboljuk, felfuttatjuk. Egy tálba 

kimérjük a lisztet, sót, majd hozzáadjuk az élesztős tejet. Összedolgozzuk, annyi 

langyos vizet adunk hozzá, míg könnyen dagasztható tésztát kapunk. Meleg 

helyen másfél szeresére kelesztjük. Amíg kel a tésztánk, a hagymát, szalonnát, 

medvehagymát felkockázzuk, felszeleteljük, a sajtot lereszeljük. Miután a tészta 

megkelt, lisztezett gyúródeszkára öntjük és 1 cm vastagra nyújtjuk. Olajozott 

tepsibe tesszük, majd előmelegített sütőben kb. 200 fokon 5 percig elősütjük. 

Ezután a sütőből kivéve megkenjük a tejföllel, rászórjuk a szalonnát, hagymát, 

medvehagymát és legvégül a sajtot. A sütőbe visszatéve további 15 perc alatt 

készre sütjük. Tipp: Nagyon sokan szeretik fokhagymásan ezt az ételt. Ehhez kb. 

8-10 gerezd fokhagymát fokhagymanyomón átpréselünk egy kis tálba, megsózzuk, 

majd 1 ek. vizet adunk hozzá. Ezzel meglocsolva kapja meg igazi ízét a kemencés 

lángosunk. Elkészítési idő: 90 perc 

Egyszerű lángos 

Hozzávalók: 

• 40 dkg finomliszt, 

• 1 tojássárgája, 

• 2 közepes nagyságú 

főtt burgonya, 

• 1-1,5 dl tej, 




115



• 3 dkg élesztő, 

• 1 teáskanál só, 

• 1 mokkáskanál cukor, a tetejére 

• fokhagyma, 

• reszelt sajt és tejföl. 

Elkészítése: Fél dl langyos tejben szétmorzsoljuk az élesztőt és belekeverjük a 

cukrot. Beleöntjük egy nagy bögrébe. Langyos helyen addig kelesztjük, amíg az 

élesztő „felfut” a bögre tetejére. Az áttört, főtt, még langyos burgonyát összedolgozzuk 

a liszttel, a tojássárgájával, az élesztővel, és annyi meglangyosított tejet 

adunk még hozzá, hogy közepesen kemény tésztát kapjunk. Jól kidolgozzuk és 

egy cipót formálva belőle, tetejét liszttel meghintjük. Nagy tálba rakjuk és tiszta 

konyharuhával letakarjuk. Langyos helyen (de nem a meleg tűzhely szélén) duplájára 

kelesztjük, majd lisztezett deszkán ujjnyi vastagra kinyújtjuk. Tenyérnyi 

darabokat szakítva ki belőle, kissé kihúzogatjuk, majd 180 fokra forrósított olajban 

2-3 perc alatt szép barnáspirosra sütjük. A lángosokat tálcára állítjuk, hogy 

a felesleges olaj lecsuroghasson róluk. Zúzott fokhagymával, tejföllel bekenve, 

reszelt sajttal meghintve fogyasztható. 

Bodzavirág bundában (május - június) 

Hozzávalók: Bodzavirág, tojás, tej, liszt, cukor, olaj 

Elkészítés: A frissen szedett bodzavirágot óvatosan megmossuk, 

lecsepegtetjuk. Tojásból, lisztbol, pici cukorból, 

tejbol suru palacsintatésztát készítunk. A virágokat eloszor 

lisztben, majd palacsintatészában megmártjuk, és forró, 

bo olajban aranysárgára sutjuk. 

Spárga 

A spárga finom ízét a rómaiak szerettették meg a civilizált világgal. 

Spárgakrémleves 

A spárga egyik tipikus felhasználási módja, ha krémlevest készítünk belőle. A 

spárgakrémleves friss spárgából elkészítve egy igazi ínyencség, amelyet ráadásul 

még gazdagíthatunk is, és így már dupla az élvezet! Akár ünnepi előétel is lehet.. 

Hozzávalók: 

• 60 dkg fehér spárga 

116

• 8 dl (instant) húsleves 

• 20 dkg habtejszín 

• 4 ek fehérbor 

• 10 dkg tejföl 

• só, bors, 1/2 citrom 


1. A spárgát megpucoljuk, fás végét 

levágjuk. A levágott végekkel együtt a forró 

húslevesben 15 percig főzzük. A spárgát kivesszük, a végeket kidobjuk, a levest 

finom szűrőn átszűrjük, és addig forraljuk, amíg mennyisége kb. 2/3-ra csökken. 

2. A megfőtt spárgát darabokra vágjuk (a fejeket tegyük félre dekorációnak), 

a tejszínnel, borral és tejföllel együtt a leveshez adjuk. Felfőzzük, majd a tűzről 

levéve pürésítjük. Sóval, borssal, cukorral és citromlével ízesítjük. 

Alma főzelék 

• 2 dl tej 

• 3 evőkanál liszt 

• 3 db szegfűszeg 

• 1 kg alma 

• cukor 

• citromlé 

• fahéj 

Az almákat megpucoljuk és kockára vágjuk. Majd cukros, 

citromleves, szegfűszeges vízben megfőzzük! Ízlés 

szerint ízesítjük ki hogy szereti édesen kevésbé édesen, attól is függ, hogy az alma 

mennyire édes, vagy savanykás! 

Majd ha megfőtt az alma behabarjuk! 

Lisztből, tejből habarást készítünk, majd beleöntjük az elkészült alma lére és ekkor 

még egy kis fahéjjal ízesítjük! 




117


Borászat 

Magyarország tradicionális bortermelő ország, egy-egy beszélgetés mellé 22 

borvidék hatalmas kínálatából választhatunk – a lehetőségek száma végtelen. A 

régió bortermelése nagy hagyományokkal rendelkezik, a szőlő- és bortermelés 

gyökerei egészen a római korig nyúlnak vissza, amikor Marcus Aurelius császár a 

Duna menti dombokon szőlőültetvényeket telepítetett. Az ültetvények kiterjedése 

azóta gyakran változott, hol háborúk, hol betegségek (pl. filoxéra a 19. században) 

tizedelték meg a szőlőültetvényeket, azonban a nemes nedű kultúrája közel kétezer 

éve megvan a régióban. Napjainkban a magyarországi borvidékek rendszerében a 

terület az Ászár–Neszmélyi borvidék 

része, mely a Dunántúl északi 

részén, a Dunától délre található 

dombvidékeken terül el, s mely 

terület a borvidék címet 1977-ben 

kapta meg (területe napjainkban 

1400 hektár). 

Számos borospince díszítőelemekkel 

hirdeti a régió borkultúráját 


A régió talaja főként löszön kialakult barna erdőtalaj, de mészkövön, dolomiton 

kialakult rendzina és homokkövön, márgán képződött barna erdőtalaj is előfordul. 

A napsütéses órák száma magas (2500 óra körül). Legjobb termő területei 150-300 

méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse 

hegység napsütötte lejtőin. A borvidékhez a következő települések tartoznak 

• Ászári körzet: Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, 

Nagyigmánd, Vérteskethely, 

• Neszmélyi körzet: Baj, Bajót, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, 

Kesztölc, Kocs, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, 

Szomód, Tata, Tát, Vértesszőlős. 

Ma a fehér szőlők közül jellemzően a Chardonnay, Olaszrizling, Müller-Thurgau, 

Zöld veltelini, Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Tramini és Ottonel muskotály terem, 

de kezd terjedni a Sauvignon Blanc, a Rajnai rizling és a Leányka. Még mindig 

megtalálható a korábban nagy területeken termesztett Ezerjó is. Hagyományosan 

nagy területen termesztették itt a Budai fehér, Sárfehér, Zöldszilváni és Juhfark 

fajtákat (és a Kék kadarkát) is, de mára csak nyomaik maradtak. A kék szőlők közül 

118

a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir és a Merlot fordulnak elő, bár 

inkább rozék alapanyagaként, mivel a vörösborok nem jellemzőek a vidékre. A 

borvidék borai általában reduktív karakterűek, szárazak, élénk savtartalmúak. A 

Dunára néző szőlőhegyeken termő borokat számtalan politikus, művész illette 

dicsérő szavakkal múltban és napjainkban is, az itteni borok friss, üde gyümölcsíze 

végett a borkedvelők tízezrei keresik fel évente az itteni borospincéket. 

A régióban számos pincészet állít elő nemzetközi piacokon is sikeres borokat. 

Ezen neszmélyi borgazdaságokban a vezető fajták a Chardonnay, Sauvignon Blanc, 

Szürkebarát és Tramini, 

azonban az elmúlt 

években növekedett a 

magyarországi fajták 

részaránya, így a Királyleányka, 

a Cserszegi 

Fűszeres, az Irsai Olivér, 

a Nektár és természetesen 

az Olaszrizling 

ültetvények területe is 

számottevő. 

Gondolatok a szőlőről és a borról 

A bortermő szőlő (Vitis vinifera) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának legnevezetesebb, 

gazdaságilag legjelentősebb faja— mint neve is mutatja, a legfontosabb 

bortermő szőlő. 

A szőlőtermesztés őshazája a Kaukázuson túli területeken keresendő, ahol már 

i.e. 5000 körül ismerték és termelték az apró szemű ligeti szőlőt, amelyből kinemesítették 

a bortermő szőlőt. Már az ókorban fejlett borkereskedelem alakult 

ki, mintegy 4000 évvel ezelőtt Mezopotámiában Hammurápi már törvénnyel 

büntette a borhamisítókat. A borkészítés technikáját az egyiptomiak fejlesztették 

tovább. A szőlőt i. e. 600 körül a föníciaiak és karthágóiak hozták át Európába. 

Útjaikon már külön üvegedényeket rendszeresítettek a borok szállítására, ivóedényeket 

annak fogyasztásához. A bor a görögöknél fontos kulturális szerepet 

töltött be: a szőlő- és bortermelés fejlődését Dionüszosz kultusza segítette elő, 

aki a mitológiában a szőlő, a bor és a mámor megtestesítője, istene volt (Zeusz és 

halandó szerelme, a Hold istennőjének Szemelének gyermeke), s egyben értett a 

mezőgazdasághoz is. Ő volt az, aki megfigyelte, hogy az emberi élet legnagyobb 




119


problémája, amely rettegéssel tölti el az emberi lelket, a haláltól való félelem, azért 

Dionüszosz elhatározza, hogy megnyugtatja az embereket, hogy nincs okuk a 

félelemre, mert a halál után az ember újjászületik és magasabb lelki szinten él 

tovább. Az emberek reményt adó lelki megnyugtatására találja fel és teremti meg 

Dionüszosz a szőlőművelést és a bort. A szőlőkultúra a római birodalomban látványosan 

továbbfejlődött, a hatalmas területeket meghódító római katonák sokfelé 

elterjesztették a szőlőt. A kereszténység elterjedése is fontos szerepet játszott a 

borkultúra fejlődésében, hiszen a szertartások elmaradhatatlan kelléke a misebor. 

A szőlőt általában 9-21 °C évi középhőmérséklettel jellemezhető területeken 

termesztik, így a Duna mente lényegében a szőlőtermesztés északi határára 

tehető. A szőlő növekedéséhez min. 450-500 mm éves csapadék és 1200 órányi 

napsütés szükséges. A régió éghajlata elsősorban a fehérbort adó szőlőfajták 

termesztésének kedvez. 

Hangulatos kocsmákban, borozókban, pincékben az év minden napján kós- 


120

tolhatóak a helyi borok (de a távolabbi borvidékek kínálata is megtalalható), 

rendszeresek a fesztiválok, borkóstolók a falvakban és városokban. A borivás 

kultúrája olyan méreteket öltött, hogy egy kis “parancs”gyűjtemény is létrejött 

az elmúlt évszázadok során, amely a borfogyasztás alapszabályait fogalja össze, 

s melyet a borászok viccesen a borivók 10 parancsolatának neveztek el (persze, 

ahogy ez lenni szokott, nem csak egy verziója van a 10 parancsolatnak, több 10 

parancsolat is kialakult, amelyek egymással párhuzamosan élnek, sok pincében, 

borozóban a falrafüggesztve hirdetik az ősi tudást). 

A borivók 10 parancsolata 

1. Bort sohase igyál éhgyomorra! 

2. Ivás előtt ne egyél édes ételeket! 

3. Ügyelj a borfajták hőmérsékletére! 

4. Bort mindig megfontoltan, lassan igyál! 

5. Apró kortyokban élvezd a bor zamatát! 

6. A nemes borokat csak tisztán igyad! 

7. Tarts mértéket a borivásban! 

8. Jobban ízlik a bor, ha közben eszel is! 

9. Szeresd, de légy erősebb a bornál! 

10. Gondolj arra, mennyi verejtékes, nehéz munka van egy pohárnyi borban! 

A bor évszázados pincékben érlelődik – Bormúzeum a Dunaalmással szomszédos, 

világhírű borászattal 

rendelkező Neszmélyen 

Az év magyarországi 

pincészete elismerést 

ezen régió könyvelhette 

el már sok alkalommal – 

legutóbb 2009-ben 




121



Szent Orbán borút 

A borkészítés valamint a borfogyasztás hagyománya több generáción keresztül, 

apáról fiúra szállt és hozzátartozott Szlovákia déli területeinek mindennapjaihoz. 

A dél- szlovákiai szőlőtermelő vidék kultúrája és hagyományai is ezen alapultak. 

Az esztendőt a szőlőben elvégzendő munkák szerint osztották fel. A szőlősgazdák 

társadalmi jelentősége, nemcsak a vagyonuk nagyságától függött, hanem a borospincék, 

a borok hírnevétől és borfogyasztás jótékony hatásainak legendáitól is. 

Nemhiába, mind a mai napig a Komáromtól északkeletre fekvő területet, amelyet 

ógyallai borvidéknek is neveznek, az országon belül a legjobbak közé sorolják. 

A borospincék nagy többsége a B1 nemzetközi besorolásba tartozik, ami a legmagasabb 

minőséget jelenti. Ideálisak a természeti adottságok: az enyhén lankás 

dombvidék, a laza homokos 

talaj, a forró nyári és őszi hónapok, 

valamint az enyhe tél. 

Az itt lakók fokozatosan rájöttek 

arra, mely fajták érzik 

a legjobban magukat ezen a 

környéken, majd ezeket továbbnemesítették. 

Utunkat a környék 

egyik községében, Virten 

kezdjük, ahol a Szent Orbán 

borlovagrend székel. Tagjai az 

ógyallai borvidék 17 községében 

(Bajcs, Ógyalla, Hetény, 

Marcelháza, Dunaradvány, 

Dunamocs, Karva, Búcs, 

Bátorkeszi, Madar, Újpuszta, 

Újgyalla, Perbete, Szentpéter, 

Ímely, Naszvad, Virt) 1500 

hektár szőlőt művelnek. Igyekeznek 

megőrizni az itteni 

borok jó minőségét és viszszahódítani 

a régi, több mint 

300 éves hírnevét. 

122

Pat község fürdőjéről híres, de nem árt, ha a termálvizet egy pillanatra felcseréljük 

egy pohár itt termelt üdítő olaszrizlingre, amelynek gyümölcsös illata a hársvirágra 

emlékeztet bennünket. Mivel sok kóstolni való vár még ránk, annak ellenére, 

hogy a szőlősgazdák többsége többfajta bort is termel, az egyes megállóknál csak 

egy fajtát ízleljünk meg. Egyes borok egyfajta szőlőből készülnek, míg másokat 

házasítanak titkos receptek szerint, amit tulajdonosaik féltve őriznek. 

Néhány kilométerrel tovább megállunk Dunaradványon. Az itteni borok minősége 

is hozzájárult ahhoz, hogy a község a komáromiak kedvelt kiránduló helyévé vált. 

A zöldessárga színű, mandula bukéval rendelkező Müller Thurgau-val, valamint 

a nevében kicsit félrevezető, aranysárga színű, erős illatú Vörös Traminnal vált 

ismertté. Ez az utóbbi évek egyik legnépszerűbb borává lépett elő. 

Búcs községet, ha megtehetjük szeptemberben látogassuk meg. Ekkor rendezik 

meg ugyanis a népszerű szüreti ünnepséget is, ami a környék legjelentősebb 

rendezvényévé nőtte ki magát. Az ünnepség a helyi népművészeti hagyományok 

bemutatásával és jókedvvel társul. Ha megkínálják Rulandi fehérrel, ne utasítsa 




123


vissza. Ennél az aranyszínű nedűnél szó szerint érvényes: minél öregebb, annál 

szebb. És ha már egyszer szüreti ünnepségen vagyunk, kóstoljuk meg valamelyik 

vörösbort is. Mondjuk a nem túl sűrű Alibernetet, ami a nálunk termelt borok 

közül az egyik legsötétebb. 

Bátorkeszi a borászat következő központja, a jó bor és a helyi pincékben tárolt 


kitűnő Kékfrankos jellemzi. Vörös, pontosabban rubinvörös színű, fahéj és tölgyfa 

illatú… azt tartják róla, hogy olyan, mint az érett nő vére: amikor azt gondolnánk, 

hogy alszik, valójában forr… Bizonyára említésre méltó, hogy az itteni borok a 

legjobb helyezéseket érték el a hazai és a nemzetközi borversenyeken is. 

Ha Chardonnay-re vágyunk utunk Madarra vigyen. Aki az erős gyümölcsös illatú 

borokat szereti, az itt megtalálja a magáét. A szorgos szőlősgazdákra, valamint a 

szőlőlugasok végeláthatatlan soraira vetett pillantásunk sejteti: ahhoz hogy borozgathassunk 

és élvezhessük a jó bort, rengeteget kell dolgozni. De ami a munkát 

illeti az itteni szőlősgazdáknak sohasem kellett szégyenkezniük. 

Ebben a régióban, ha valamelyik községről azt lehet állítani, hogy minden lakója 

ért a borhoz, akkor ez mindenképpen Szentpéter. Abban az időben, amikor 

124

szlovák lakója volt a prágai várnak, mint köztársasági elnök innen hozatta a fehér 

borokat. Ha a politikához is úgy értett volna, mint a borokhoz, talán nem kellett 

volna olyan rosszul végeznie… 

Szinte mindenfajta minőségi fehér és vörös bort, amelyeket már említettünk, 

termelnek itt, de jól érzik itt magukat az új, kevésbé ismert fajták is. Például a 

Devín, a fiatal szlovák borfajta, amelyet 1997-ben jegyeztek be, már hírnevet is 

szerzett magának. 

Szentpéter, Virt, Hetény és Marcelháza környékén még egy említésre méltó 

hagyomány él. Ezek az úgynevezett hajlokok (hajlék, házikó, kis épület) - olyan 

borospincék ezek, amelyeket a szőlőben építettek fel. Kívülről úgy néznek ki, 

mint egy szűk emeletes házikó. Az alsó hátsó pince részét belévágták a dombba. 

Így érik el azt az állandó hőmérsékletet, ami a borkészítéshez szükséges. Ez egy 

több nemzedéken át kipróbált és bevált módszer. Egy ilyen házikó tulajdonosa 

megtiszteltetésnek veszi, ha meglátogatják még ismeretlenül is, és megkóstolják 

a borait. Általában a híres töpörtyűs pogácsa sem hiányozhat az asztalról. Ezt a 

változatot főleg akkor értékeli az ember, ha a kelleténél egy kicsit többet ivott… 

és ha szerencséje van a házigazda zenészeket is hív, és átélhet egy igazi kisalföldi 

mulatozást... 




125



Dunai kerékpárút 

Medvéről Komáromba 

Az útvonal hossza: 48, 5 km 

Szintkülönbség: 12/16 m 

A Dunai kerékpárút zöld színnel 

jelölt fő útvonala Medvénél kezdődik. Az 

aszfaltozott töltésen indulunk, és elhaladunk 

először a kulcsodi, majd a csicsói Dunaág 

mellett. Csicsó előtt leereszkedünk a 

gátról, és az aszfalt úton megérkezünk a 

községbe. Utunkat az országúton folytatjuk 

Komáromfüss felé, majd a község elején 

Kolozsnémának vesszük az irányt, hogy 

egészen Kiskesziig jussunk. Itt jobbra kanyarodunk, 

és visszatérünk a Duna töltésére, 

amely Komáromig kavicsfelületű, így leginkább a hegyi kerékpárral rendelkezők 

számára alkalmas. A töltésen haladva elhagyjuk Csallóközaranyost és Őrsújfalut. 

Komáromban a vasúti híd után átmegyünk az Erzsébet-szigetre, és a Platánfasoron 

keresztül megérkezünk a Magyar Köztársaságba vezető határátkelőhelyhez. 

Jelenleg itt ér véget a Dunai kerékpárút jelölése. 

Medvéről Komáromba a töltés mentén 

Az útvonal hossza: 12 km 


A kék színnel jelölt útvonal összekötő kapocsként szolgál a zöld színű fő útvonalon 

Csicsó és Kiskeszi községek között. Teljes hosszában a megerősített dunai töltésen 

vezet, amelyen két kavicsos sáv van kitaposva. Közlekedni hegyi kerékpárral ajánlatos. 

A kerékpárút a zöld színű fő útvonal elágazásánál kezdődik Csicsó község 

kataszterében, a Remészi erdészház mögött, ahol a töltésen haladunk tovább kelet 

felé. Balról rövidesen elérjük az országutat, és megérkezünk Kolozsnémára. Itt egy 

500 m hosszú, sárga jelzésű kerékpárút található, amely összeköti a kék utat a zöld 

jelzésű fő útvonallal. A mi utunk azonban tovább folytatódik a töltésen kelet felé, 

126

és csak Kiskeszi térségében ér véget, ahol csatlakozunk a zöld színű fő útvonalra. 

Komáromból 

Párkányba 

Az útvonal hossza: 50 km 


Az útvonal Komáromban kezdődik, ahol megtekinthetjük a jelentős műemlékekkel 

büszkélkedő történelmi belvárost. Utunkat folytatva keleti irányban 

áthaladunk a Vág-hídon, majd jobbra kanyarodva rátérünk a töltésre. 6 km-t 

megtéve érjük el Izsa községet, ahol megtekinthetjük az I.-IV. századból származó 

Kelemantia római erődítményt, régészeti lelőhelyet. Haladunk tovább a 

töltésen. Pat községhez érve lekanyarodhatunk a termálfürdő területére, a kénes 

forrásokhoz. A töltés Dunaradványban, annak Zsitvatő település részén ér véget. 

Mocs községben jobbra kanyarodunk, és a templommal szemben az aszfaltúton 

jutunk a Dunához. Tovább kerekezve megérkezünk Karvára, majd innen az út 

egyenesen Párkányba vezet. 

A Duna menti kerékpárút a régióban 




127



Kerékpározás, szabadság, egészség és vidámság. Ezek a fogalmak összefüggnek és 

elválaszthatatlanok a régiótól, ahol a turizmus egyik leggyorsabban fejlődő ága a 

kerékpáros turizmus. A régióban kiváló adottságok vannak a kerékpárturizmusra, 

a táj változatos természeti szépsége különösen jó lehetőséget kínál a kerékpár 

szerelmeseinek. A dunai ártéri erdők, a csodaszép, erdős-hegyes vidék, a festői 

falvakat összekötő kisforgalmú utak kiváló feltételeket teremtenek a pihenésre, feltöltődésre. 

A történelmi emlékhelyek és kastélyok sem hagynak senkit sem hidegen, 

akár a boros pincék, amelyek a napközben kerékpáron megfáradt turista számára 

élményszámba mennek. 

A régió igazi kerékpáros 

barát jelzővel illethető. Áthalad 

rajta a EuroVelo 6. kerékpárút, 

mely az European 

Cyclists Federation (ECF) 

által meghatározott kerékpár 

turisztikai folyosó, mely 

kettészeli Európát összekötve 

az Atlanti-óceánt a 

Fekete-tengerrel. Ennek az útvonalnak a része a Duna menti kerékpárút a Duna 

mellett, mely hét országot érint, Donaueschingen városában a Fekete-erdőben 

kezdődik és Bécsen, Pozsonyon, Budapesten keresztül egészen a Konstancáig tart. 

Az Euro Velo 6. nemzetközi kerékpárút nyomvonala 

A kerékpáros turizmushoz elengedhetetlen szolgáltatás a kombinált szállítási 

lehetőségek biztosítása, amelyre ezen régióban elsősorban a vasúti szállítás kínál 

nagyszerű lehetőségeket. S a 

kerékpározás rajongói örömére 

a régió ilyen jellegű megközelíthetősége 

is nagyon jó. 

A Duna menti kerékpárút egy 

jelzőtáblája a régióban 

128

Lovaglás 

A ló küllemében van valami, ami jó az ember belsőjének. (Sir Winston 

Churchill) 

Ahogyan Ausztria a síelés fellegvára Európában, úgy Magyarország a 

lovaglás birodalma. A lovaglás terén a magyar nemzet nagy hagyományokkal rendelkezik, 

a magyar lovas nép – tartja a mondás. A ló a magyar kultúra és szellemiség 

szerves tagjává vált az elmúlt évezredek során. A lovak szeretete és a lovaglás napjainkban 

is jelen van a magyarság mindennapjaiban, az ország valamennyi régiója 

kínál számtalan lehetőséget, s ez alól a tárgyalt Duna menti térség sem kivétel. 

Az ide látogató turisták a 

vidéket lóháton is bejárhatják, 

ugyanis a lovas túrák 

feltételei nagyon kedvezőek, 

csaknem valamennyi 

településen vannak lovas 

útvonalak, lehetőség van 

ezen rendkívül élménydús 

sport űzésére, amely a test 

összes izmát megmozgatja, 

a lovas lelkére is hat és 

folyamatos koncentrációt 

igényel. 

A tágabb régió az elmúlt három évszázadban előkelő helyet foglalt el a lótenyésztés 

területén, különösen Kisbér és Bábolna vált világhírűvé. A magyar királyi 

lovarda 1858-ban épült fel Kisbéren és máig Közép-Európa legnagyobb fedett 

lovardájának számít. A kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában 

eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, 

szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. 

A kancák marmagassága bottal 163-168 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, 

de előfordul szürkében és feketében is. 

A lovakkal rokonállattal, a szamárral is találkozni több helyen a régióban, mely intelligens 

állat, jól idomítható, emellett igénytelen, szívós, hosszú élettartamú és békés 

természetű. A régióban való megjelenésük a rómaiaknak köszönhető: az időszámítás 

utáni első századokban, elsősorban a római birodalom terjeszkedésével jutott el 

ide, s a mai szamaraink feltételezhetően ennek az állománynak kései leszármazottai, 




129



hiszen azóta csak kevés egyed került be Közép-Európa területére. A szamártartás 

a múltban többnyire szorosan kapcsolódott az intenzív kert- és gyümölcskultúrákhoz, 

a szőlőműveléshez. 

A főleg kis parcellákon 

működő kertészet és 

szőlészet nem igényelte 

a sokkal igényesebb 

és lényegesen drágább 

ló tartását, alkalmi 

szállításokra megfelelt 

az igénytelen és olcsó 

szamár is. 

Horgászparadicsom 

A horgászat egy ősi formája a táplálékszerzésnek, mely (horgász-)bot, zsinór és 

horog segítségével történik, és célja egy hal 

kifogása, zsákmányolása egy adott vízterületből. 

Napjainkban a horgászat célja már nem 

főleg a táplálékszerzés, hanem sokkal inkább 

a kikapcsolódás, a pihenés a természetben. A 

horgászat továbbá egyre népszerűbb sportág 

is egyben, a horgászok számos országos és 

nemzetközi bajnokság keretében mérettetik 

meg magukat. A régióban a horgászok fő zsákmánya 

a ponty és a keszeg, melyek húsa kitűnő, 

sok magyar halételnek szolgálnak alapanyagul. 

Zöldség, 

gyümölcs 

A régió zöldség és gyümölcstermesztéséről 

híres, ugyanis kedvező 

földrajzi környezettel – 

talaj- és éghajlati adott- 

130

ságokkal rendelkezik. A termesztett 

főbb zöldségfélék a burgonya, a spárga, 

a hagyma (a magyar hagyma kitűnik 

magas vitamin- és illóolaj tartalmával, 

rostjainak szilárdságával), a paradicsom, 

a fűszerpaprika, a zöldpaprika, 

a káposzta, az uborka, a saláta, a tök, a 

zöldborsó és a gyümölcsként fogyasztott 

dinnye. A gyümölcsök közt az 

alma, a sárgabarack, az őszibarack, a 

szőlő és a meggy a legelterjedtebbek 

(az alma név két település nevében is ott található: Almásfüzitő, Dunaalmás). A 

régióban számtalan helyen találni árusokat 

friss zöldségtől és gyümölcstől 

roskadozó asztalokkal, gyakran befőttek 

is színesítik a kínálatot. 

Gyógynövények 

A Duna menti régió a gyógynövények 

gyűjtésére sok lehetőséget kínál kint 

a szabad természetben, mely túrák 

bármely korosztálynak számtalan 

élményteli pillanatot kínálnak. A legjobb 

gyógyhatást a frissen szedett gyógynövényekkel érhetjük el, de ügyelni kell 

arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, helyen és módon gyűjtsük és szárítsuk: 

• gyökereket kora tavasszal vagy ősszel, 

• leveleket virágzás előtt és alatt, 

• termést a teljes érés idején, 

• virágokat a virágzás kezdetekor gyűjtsük. 

A régió csipkebogyóban gazdag (a vadrózsa - Rosa canina - bokrairól gyűjthető), 

melynek számos népies neve ismert: csipke, csitkenye, hecsedli, hecse(m) 

pecs. A csipkebogyó több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom, ezért az észak 

citromjának is nevezik, valamint tartalmaz még B1 -, B -2, K - és P – vitaminokat 

(a magjában E - vitamin is van). A csipkebogyó fontos vitaminpótló, enyhe 

gyulladáscsökkentő, vesekőoldó, a csipkebogyó napi fogyasztásával a szervezet 




131


ellenállóképessége jelentősen növelhető. A csipkebogyó gyógytea, gyümölcsbor, 

szörp és lekvár készítésére is használható. A tea akkor a leghatékonyabb, vagyis a 

hatóanyagok akkor oldódnak ki a legjobban, ha a leforrázott csipkebogyófőzetet 

egy éjszakán át ázni hagyjuk, s a leszűrt teát másnap fogyasztjuk. Kevésbé ismert, 

hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló 

sebek, fertőzések kezelésére. 

Csipkebogyólekvár 

A megmosott csipkebogyót 15 percig hideg vízben áztatjuk. A bogyókat késsel 

kettévágjuk és a magvakat kiszedjük, majd ezután hideg vízzel újra átmossuk és 

kevés vízben puhára főzzük, majd átpaszírozzuk. 1 kg átpaszírozott csipkebogyóhoz 

0,5 kg cukrot adunk és addig főzzük, míg a kivett minta kocsonyás állagú 

nem lesz. Forrón üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk, majd száraz gőzben 

hagyjuk kihűlni. 


A régió másik elterjedt gyógynövénye a bodza 

(Sambucus), melynek a virágjából főzött tea 

elterjedt népi gyógyszer: nátha és meghűléses 

betegségek esetében javallott, mivel erősíti az 

immunrendszert és izzaszt is. A bogyók lekvár 

formájában tisztítják a vért és csillapítják a 

köhögést, erős has és vizelethajtó. A bodza 

azonban nemcsak gyógynövény, táplálék formájában 

is használatos. A bodzából készült italok nemcsak egészségesek, de 

nagyon frissítőek is. Továbbá sokak kedvenc csemegéje a rántott bodzavirág, 

amelyet sörös palacsintatésztába forgatnak meg, majd hirtelen, forró olajban 

kisütnek, fahéjas porcukorral, lekvárral tálalják. 

Bodzalekvár 

Hozzávalók: érett fekete bodza, cukor, víz 

Elkészítés: Az érett, fekete bodzát vízzel alaposan leöblítjük és leszemezzük. 1 

kg gyümölcshöz 70 dkg cukorból 2 dl vízzel sűrű szirupot főzünk, belekeverjük 

a gyümölcsöt, erős tűzön addig főzzük, amíg kissé sűrűsödni nem kezd. 

Forrón üvegekbe töltjük, lekötözzük és száraz gőzbe rakjuk. 

132

Méhészet 

A méhészet ősi foglalkozás, 

már az ősember 

is “ méhészkedett”: sok 

ezer éves sziklarajzok is 

ábrázolnak lépes mézet 

gyűjtögető embert. A 

régióban a méhészet 

nagy hagyományokkal 

rendelkezik, főként mézet, 

de ezen kívül még 

számottevő a propolisz, a virágpor és a méhpempőt előállítása is. 

A méz a régióban számos felhasználási területet mondhat a magáénak, használják 

édesítőszernek, vajas kenyérre kenik, süteménybe teszik, mézeskalács és 

mézbor készítésénél használják fel. Az egészséges táplálkozás térhódításával a 

népszerűsége napról napra növekszik, az orvosok immunerősítőként ajánlják. Mai 

ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz 

kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, 

s szerves savakat, illóolajokat 

és fontos enzimeket. 

Találhatók még 

benne aminosavak, fehérjék 

és egyéb bioaktív 

anyagok. 81%-ban főleg 

monoszacharid cukrot 

tartalmaz. 22 féle makro-, 

és mikroelem található 

benne. Elsősorban 

C-és B-vitamin, folsav 

és nikotinsav a leglényegesebb 

vitamintartalma. Magas az enzimtartalma is, és ez okozza a jelentős 

antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát 

nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb 

felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, 

endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek kezelése. 




133



Méhpempő 

A méhpempő színe fehér, sűrített tejre emlékeztető állagú anyag, gyöngyházfényű. 

A méhpempő a dolgozó méhek hormonváladéka, mely fehérjekoncentrátummal 

táplálják a méhkaptár összes lakóját életük első három 

napjában, de a méhkirálynő egész életében ezt fogyasztja. A méhpempőnek 

köszönhetően lesz a méhkirálynő sokszorosan nagyobb 

a dolgozó méheknél, tud óriási reprodukciós feladatot 

végrehajtani és a méhpempő hatására él sokszorosan 

hosszabb ideig (3–5 év), mint a dolgozó méhek. Az emberek 

már ősidők óta csodaszerként fogyasztják, jótékony 

hatását az orvostudomány is igazolta: 

• normalizálja a vérben lévő zsírsavakat, így segítve 

elő a kardiovuszkuláris rendszer egészségét, 

• segít a számos betegség elleni küzdelemben (pl. 

csontritkulás, bőrbetegségek, Alzheimer-kór, daganatos 

megbetegedések, cukorbetegség), 

• jó hatással van az agy működésére, 

• elősegíti a hosszú életet, egészséget és az állóképességet. 

Gyógyvíz, termálvíz 

A régióban a fürdőkultúra közel 2000 éves múltra tekint vissza, már a rómaiak 

is felfedezték, használták az itt található gyógyforrásokat, mely vizek fizikai 

tulajdonságai és kémiai összetétele 

nagyon jótékonyan hat az 

egészségre, segít számos betegség 

gyógyításában. Napjainkban 

a Duna ezen szakaszának talán 

egyik legismertebb gyógyfürdője 

a Komáromi Gyógyfürdő, mely 

egyidejűleg kínál kulturált fürdőzési, 

szabadidő eltöltési, egészség 

megőrzési és gyógyulási lehetőséget 

nyugdíjasoknak, középkorúak- 

134

nak, fiataloknak és gyermekeknek egyaránt. A gyógyvíz, melynek hőmérséklete 

közel 60 ºC, s amely kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, kloridos és 

szulfátos, az alábbi betegségek kezelésére alkalmazható hatásosan: 

degeneratív gerinc és ízületi betegségek (meszesedés, kopásos ízületi 

betegségek, köszvény, ínhüvelygyulladás, idült izomfájdalom, teniszkönyök), 

baleseti ortopédiai, idegsebészeti műtétek rehabilitációja (porckorongsérv 

műtét utáni állapot, balesetek után kialakult mozgásszervi elváltozások, 

érszűkület), 

idült gyulladásos nőgyógyászati kórképek (meddőség egyes formái, 

klimax). 

A téli régió 

Szánkózás, lovaglás, korcsolyázás, wellness, pincelátogatás, termálfürdőzés, 

gasztroturizmus – csak néhány a számtalan kikapcsolódási lehetőség közül, 

amely télen is testi-lelki feltöltődést nyújt az idelátogató megfáradt turistának. 

Szinte nehéz eldönteni, mi való előrébb a listán. A termálvíz, a borospincék, a 

gyönyörűséges természet – a régióban az a varázslatos, hogy minden évszak 

nyújt valami csodálatosat. Különleges atmoszférája van e vidéknek akkor is, 

amikor a természet téli álmát alussza: lehet sétálni a macskaköves utcákon, 

ácsorogni a Duna partján, megmártózni a termálvizekben, forralt bort szürcsölgetni 

egy borozóban, 

hóesésben 

kirándulni a Gerecse 

hegység zegzugos 

útjain vagy épp 

a távoli templomtornyok 

harangzúgásában 

elmerülni. 




135



136

Ökoturisztikai etikai kódex 

Felelősségteljes turistaként a természetben mindig betartom ezeket a szabályokat, 

a magam és a természet érdekében is! 

• A természetjárásra készülve előnyben részesítem a vonatot, kerékpárt. Megfontolom, 

hogy ha autóval utazom, barátaimmal közösen használom a gépkocsit. 

A természeti területet gyalog járom be, vagy csak az engedélyezett közlekedési 

eszközt veszem igénybe. 

• Amikor barangolásra készülök, jól megválogatom az öltözetemet és a szükséges 

eszközöket. Alkalmazkodom a természethez, hogy minél többet megismerhessek 

belőle. 

• Figyelem a természet hangjait, szükségtelenül nem keltek zajt, mert ezzel az 

állatokat és turistatársaimat megzavarom. Én is örülök, ha ők sem zavarnak engem. 

• Az állatok megszokták, hogy az emberek az utakon mozognak. Ha elhagyom az 

utat, az állatok elmenekülnek, így nem tudom őket megfigyelni. A kijelölt útról 

azért sem térek le, mert így letaposhatok értékes és szép növényeket. 

• A természetjárás során keletkező szemetet nem dobom el, hanem visszateszem 

a hátizsákomba. Fontosnak tartom, hogy nem hagyok nyomokat, nem szakítok 

le növényeket, nem viszek haza állatokat és csak a kijelölt helyen gyújtok tüzet. 

• A látogatásra kijelölt természeti területeken kilátókat, padokat, tűzrakóhelyeket 

találok a tartózkodásom kényelme érdekében. 

Ezeket ott alakították ki, ahol a lehető legkevésbé zavarom a környezetet – itt 

nyugodtan és eredményesen figyelhetem meg a természetet. 

• A védett természeti területeken a szabadban történő sátorozás általában nem 

engedélyezett, ezért a környéken keresek szállást. Ha olyan szálláshelyet, vendéglőt 

találok, amit a helyiek működtetnek, támogatom a helyi gazdaságot is. Gyakran 

megkóstolom a helyi alapanyagokból készült ételeket. 

• A kutyámat – saját érdekében is – pórázon tartom. 

A fenti szabályokat mindig észben tartom, mert ha a természet jól érzi magát, én 

is jól érzem magam benne, és mások gyönyörűségére is szolgálhat 

Forrás: http://tourinform.hu/nemzeti-parkok/okoturisztikai-etikai 




137

Általános információk Magyarországról, Szlovákiáról és a régióról 


Magyarországról 

és a régióról 

Szlovákiáról 

és a régióról 

Területe: 93030 km² 49035 km² 

Lakosság száma 10,1 millió fő 5,4 millió fő 

Fővárosa: 

Budapest, 

lakossága: 1,8 millió fő 

Pozsony, 

lakossága 0,5 millió fő 

Hivatalos nyelv: Magyar Szlovák 

Idő zóna: CET (UTC+1) CET (UTC+1) 

Idő zóna nyáron: CEST (UTC+2) CEST (UTC+2) 

Ország előhívószám: +36 +421 

Elektromos hálózat: 230 Volt/50Hz 230 Volt/50Hz 

Pénznem: Forint (HUF) Euró (EUR) 

Érmék: 5, 10, 20, 50, 100, 200 HUF 1c, 2c, 5c, 10c, 20c, 50c, 

€1, €2 

Bankjegyek: 500, 1.000, 2.000, 5.000, 

10.000, 20.000 HUF 

€5, €10, €20, €50, €100, 

€200, €500 

Berendezések a látogatók fogadására 


A „Tisztább Duna mentéért, Európáért!“ 

elnevezésű pályázat keretén 

belül fejlődtek a gyalogos- és a 

keréskárturizmus, valamint a természet 

megismerésének feltételei 

az alábbiak kiépítésével: 

A. padok, szemetesek, fedett pa- 

138

dok és információs táblák; Szlovákiában 

Csicsó, Kolozsnéma, 

Nagykeszi, Komáromfüss, Izsa, Pat, 

Dunaradvány, Dunamocs és Karva 

községekben; míg Magyarországon 

Gönyű, Almásfüzitő, Ács, Süttő és 

Lábatlan településeken. 

Az információs táblák adatokkal 

szolgálnak a térségről, a konkrét 

településről, valamint a turisztikai 

útvonalakról. 

B. a látogatók számára (különös 

tekintettel a kerékpározókra) 4 db 

fakonténer Izsán és Nagykeszin 

a Duna mentén, ahol turisztikaiinformációs 

(propagációs anyagok 

a régióról) és szociális (toalett, 

zuhanyzó) berendezések lesznek 

elérhetőek. 




139



Útikalauz 

Római kori emlékek és nevezetességek 

1. A római kori Brigetio helyrajza 

Klapka György Múzeum, (Dél–)Komárom 

Római Kőtár az Igmándi erődben 

Magyarországi körzet 

Útvonal: Almásfüzitő – Komárom-Szőny 

(Megj..: Az útvonal egyes szakaszai tetszőleges sorrendben is megtehetők; a 

térképes jelölést lásd a borító belső oldalán!) 

A Budapesttől Győr felé vezető 1. sz. főút Almásfüzitő és Komárom területén a 

római kori limesút nyomvonalán halad. Almásfüzitőtől keletre, a Duna partján 

állt egykoron a római kori Azaum erőd, míg a Komárom – Szőny városrész alatt 

terült el Brigetio katona- és polgárváros. 

Almásfüzitő nyugati szélén, a benzinkúttal szemben (1.) már Brigetiónak a 

Kr.u. 2–3. században működő, ún. Gerhát és Kurucdombi fazekastelepei és 

Gerhát temetője helyezkedett el. A fazekasok a helyi eladásra, valamint bel- és 

külkereskedelmi forgalomra gyártották az edénykészleteket, valamint a különböző 

használati tárgyakat. A 

már felhagyott Duna-parti 

fazekaskemencék marad- 

ványaira a 4. században 

egy 10x10 m-es alapterü- 

letű őrtornyot építettek, 

a Valentinianus-kori késő 

római erődítési munkák 

részeként. 

A vasúti kereszteződésben 

áthaladva Komárom szőnyi 

városrészének keleti felébe, 

az ún. MOLAJ-ba érünk, 

amely az 1940-es években 

épített olajgyárról kapta a 

nevét. Ha a buszmegálló után 

átmegyünk a vasúton és 

elindulunk a Duna felé veze- 

tő úton, akkor tulajdonképpen 

a brigetiói légióstábor 

keleti falán haladunk (2.). A 

limesút a castrumon vezetett 

keresztül, melynek északi 

felének nyugati és északi ha- 

tárait ma erdősávok jelzik. 

A Duna-parton egy kis fantáziával a szemünk elé tárul a tábor előtti kikötőben 

horgonyzó római flotta és a túlsó parton felépített ellenerőd, Celemantia (ma: 

Izsa – Leányvár) tábora. A töltésen (3.) kelet felé mintegy 50 m-t sétálva Brigetio 

140

első táborának, az auxiliáris palánktábornak a területére jutunk, mely kb. az 1. 

sz. közepétől a 2. sz. elejéig, az állandó légiós kőtábor felépüléséig adott otthont 

az itteni limes-szakaszt védő katonaságnak. 

A főút másik oldalán, a MOL parkolójában egy szarkofág és a parkoló melletti 

ligetben kialakított medence közepén, kőtalapzaton álló oszloptöredék idézi a 

régmúlt időket 

A liget mögött elhaladva beérünk a MOL-lakótelep délkeleti sarkában kialakított, 

szépen rendezett parkba, ahol egy újabb szarkofág figyelmeztet minket arra, hogy 

érdemes itt megpihenni (4.). A lakótelep teljes terjedelmében az úttal kettévágott 

légióstábor déli felére épült. 

A lakóteleptől délre található a MOL Rt. szőnyi gyártelepe és tartályparkja. Ennek 

keleti része a római kori katonai temetőkre, nyugati fele pedig a katonaváros egy 

részére, többek között a szentélynegyedre épült. Itt haladt továbbá a Brigetióból 

Tatán át Sopianaeba (Pécs) vezető út, melynek mentén kőcsatornák vezették 

a tatai források vizét a táborba és a városokba. A gyártelep építése során több 

temetőrészlet került feltárásra. A legújabb sírok és leleteik, az 1998-ban feltárt, 

arany ékszereket is tartalmazó szarkofágok és az 1999-ben előkerült kő- és 

téglasírok a komáromi Klapka György Múzeum Kelemen László utcai állandó 

kiállításán láthatók. 

A lakótelepen érdemes egy kicsit barangolni, hiszen némely házra és kertre ma 

is ráillenek Rómer 

Flóris 1860-as 

években, Szőnnyel 

kapcsolatban tett 

megfigyelései: „A 

lakók házaiban 

minden emlékeztet 

a nagy népre. 

Itt oszlopfőn, vagy 

kőoltáron, vagy 

pilléren nyugszik 

a szépen faragott 

kőlap, és asztalúl 

szolgál a konyha 

előtt; ott a ház 




141



tornáczában fekszik egy 

oldalától megfosztott 

sarcophag, és a gazda 

kőpamlagúl használja; 

itt az ereszek alatt római 

téglákból készült a járda, 

míg ott az oszlopderekak, 

vagy nagy lapok sarkköveknek 

állíttatnak.” 

A lakótelep – és egyben 

a római tábor – nyugati 

szélét egy garázssor határolja 

(5.). Itt kezdődött 

Brigetio katonavárosa – 

canabae legionis. Az úttól északra, a Duna közelsége miatt egy sorban, délre pedig 

több sorban helyezkedtek el a lakóházak. A városnak a Brigetiótól délre fekvő, 

mintegy 300 m széles vizenyős-mocsaras terület szabott határt. A mocsarakat 

csak az 1740-es évek második felében csapolták le, Mikoviny Sámuel császári és 

királyi mérnök irányítása alatt. 

A házak némelyikét falfestmények díszítették, mint azt a lakóházat, melynek 

mitológiai jelenetes falfestményei, a töredékeken tett építészeti megfigyelések 

alapján rekonstruált szoba falán, a tatai vár állandó kiállításán láthatók. 

A katonaváros területén, a tábor közelében, az út déli oldalán építették fel az 

amphiteatrumot. 

A város nyugati határa a mai magtárnál volt (6.). A magtár és a mögötte lévő 

lakóházak építésekor már sírok kerültek elő. 

A canabaetól kb. 1 római mérföld távolságra helyezkedett el a brigetiói polgárváros, 

mely kiterjedését tekintve negyedakkora volt. A municipiumban az úttól északra 

egy sorban álltak a házak, mivel az épületek végében húzódott városfal mögött 

közvetlenül a Duna – azóta már feltöltődött – ága szigetet alakított ki. A város déli 

felében szintén több sorban álltak a házak, melyek között a közlekedést észak-déli 

irányú kövezett utak biztosították. A településrészt délről szintén a mocsarak határolták. 

Ennek a városnak a középpontjában, a szőnyi Vásártéren (7.) 1992 óta folynak 

az ásatások, melyek azonban csak a nyári feltárások ideje alatt, általában július 

folyamán láthatók. A feltárások eredményei, az immár Európa-hírű falfestmények 

és tárgyi leletek szintén a Klapka György Múzeum állandó kiállításán tekinthetők 

142

meg. 

A polgárvárostól 

nyugatra 

lévő területek 

római kori 

beépítéséről 

sajnos kevés 

információnk 

van. Beszámolók 

alapján 

feltételezzük, 

hogy 

fazekastelepek 

épültek ide. 

A vasúti kereszteződés – mely egyben a szőnyi városrész és Brigetio végét is 

jelzi – után, a benzinkútnál kétfelé ágazik az út. Ha jobbra fordulunk, a télennyáron 

üzemelő gyógyfürdőhöz (8.) jutunk, melynek 58 ° C-os termálvize izületi 

bántalmak, gyulladásos jellegű nőgyógyászati betegségek kezelésére alkalmas. A 

fürdő környéke gyógyászati blokk, kempingek, szállodák, éttermek települtek. A 

télen-nyáron üzemelő termálmedence mellett strand is található. 

A fürdőtől az Erdélyi utcába kanyarodva, a lámpás kereszteződésnél érjük el újra 

a főutat. A kereszteződésen haladjunk át egyenesen! 

Aki nem kanyarodott el a gyógyfürdő felé, az a kereszteződésnél forduljon balra 

a Szamos utcába! 

Tegyünk egy kis kitérőt, és nézzük meg 

a jobb kéz felől emelkedő neobarokk 

városháza előtti teret (9.), melyet római 

kori szarkofágok díszítenek! A városházán 

kapott helyet Magyarország egyetlen 

tengerésztörténeti kiállítása is. 

A Szamos utca egyenesen nekivezet az 

Igmándi erődnek (10.), mely a Duna két 

partján a 19. században kiépült, a két Komáromot 

átfogó erődrendszer legdélibb 




143



tagja. A legyező alakú erőd 

belső helyiségeiben található 

a Klapka György Múzeum római 

kőtára, ahol a Brigetióban 

előkerült kőfaragványok: sírkövek, 

szarkofágok, oltárkövek és 

építészeti tagozatok láthatók. 

A kőtár és az erőd megtekintése 

után a főútra visszatérve, 

vagy az Igmándi úton észak felé 

haladva érjük el a következő 

lámpás kereszteződést (11.), 

melynek délkeleti sarkában egy 

4. századi mérföldkő, a templom 

előtti téren pedig egy szarkofág került elhelyezésre a városkép szépítése 

érdekében. 

Utolsó komáromi állomásunk a már említett Klapka György Múzeum római 

kiállítása a Kelemen László u. 22. szám alatt (12.), ahova az Igmándi útról az első 

balra eső utca vezet. 

Az Igmándi útra visszatérve számos pénzváltó hely emlékeztet minket arra, hogy 

ez az út vezet fel a dunai átkelést biztosító Erzsébet hídra. Nyugodtan élvezhetjük 

a folyó és a történelmi Komárom nyújtotta látványt a hídról, a vámkezelés ugyanis 

csak a szlovákiai parton veszi kezdetét. 

2. Római ellenerőd – „Kelemantia“ – Izsa 

Duna Menti Múzeum és Kőtár – Révkomárom 

Szlovákiai körzet 

Útvonal: 

Révkomárom – Izsa 

(Megj..: Az útvonal egyes szakaszai 

tetszőleges sorrendben 

is megtehetők; a térképes jelölést 

lásd a borító belső oldalán!) 

144

Az államhatárt jelentő Duna-hídon áthaladva, az útlevél- és vámvizsgálatot követően 

Révkomáromba 

érkezünk. A híd végénél, 

a bal oldalon 

egy 18. századból 

való, barokk stílusban 

épült pravoszláv 

templomot találunk. 

A útkereszteződésben 

jobbra fordulva 

a Nádor utcán 

át jutunk el a Duna 

Menti Múzeum épületéhez 

(13.), melynek 

állandó tárlata a 

„Révkomárom története 

az őskortól a 19. századig“ címet viseli. Ennek része a római kor emlékeit 

bemutató kiállítás. 

A múzeumlátogatás után sétára hívjuk Önöket a történelmi városközpontba, 

melyet 19. századi profán, illetve 18. századi szakrális épületek jellemeznek (a 

korábbi építészeti alkotások az 1763-as földrengésben elpusztultak). A főtéren 

találjuk az 1715-ben elkészült Szentháromság-szobrot. A tér meghatározó pontja 

az eredetileg barokk stílusú, majd az 1875-ben felújított Városháza épülete, 

előterében Klapka György tábornok szobrával. Tőle nyugatra a Zichy-palota 

helyezkedik el, melynek parkosított udvaráról az Európa-udvar újonnan elkészült 

társadalmi, bevásárló- és lakónegyedébe jutunk, ahol stilizált formában Európa 

egyes országainak és régióinak építészeti sajátosságaival szembesülünk. A Szent 

László-kapu alatt áthaladva a Ferencesek utcájára, illetve a Jókai 

utcára érkezünk, amely a Kossuth térbe torkollik. 

A Kossuth térről a Komensky utcán át (inf. tábla) a Római 

Kőtárhoz (14.) vezet az utunk, mely a város erődrendszerének 

VI. bástyájában található. Itt az 1-4. századi Pannóniából 

ránk maradt kőszobrászati emlékeket csodálhatjuk meg. Ez 

a kiállítás – melynek célja Európa kulturális és társadalmi 

értékeinek bemutatása, illetve a kulturális örökség megfelelő 

kihasználása – elnyerte az Europa nostra díjat. A múzeumból a 

Körúton át nyugat felé haladva a bástyarendszer V. bástyájában 




145



kialakított T-Galéria – Nemzetek Galériája és annak csodálatos szoborparkja vár 

bennünket. Utunkat az erődrendszer földsáncai mentén folytatjuk, így haladva 

el az egyes bástyák (IV–II.) mellett, mígnem a Pozsonyi kapuhoz, a valamikori 

I. bástyához jutunk. Erről a helyről a Duna rakparton és a Villanytelepi úton át 

a Duna és a Vág összefolyásánál elterülő Új és Régi erődhöz érkezünk. A Vág 

mentén, majd a folyón átívelő hídon keresztül haladva folytatjuk utunkat a római 

emlékek nyomában. 

A „Kelemantia“ elnevezésű római ellenerődhöz a Révkomáromból Érsekújvár 

felé tartó 64. főút, majd erről jobbra kanyarodva, az Izsát érintő 63. közút vezet. 

A község közepén úticélunk elérésében már segítségünkre lesznek a tájékozódási 

táblák, melyeknek megfelelően panel úton, a Duna folyásával ellentétes irányban 

(kb. 1,5 km) nyugat felé vesszük az irányt. A másik útvonal Révkomáromból a helyi 

forgalmi utat érinti. A Vág-híd után jobbra kanyarodva a Révkomárom melletti 

Nagyharcsáson (kb. 3 km), majd egy rövid szakaszon (800 m) mezei úton megyünk. 

Révkomáromból és Izsáról kerékpárral, esetleg gyalogosan is megtehető ez 

a távolság a Vág és a Duna folyók mentén húzódó árvízvédelmi gáton (kb. 4 km), 

melynek felszínét kaviccsal szórták be. Révkomárom felől közvetlenül a Vág-híd 

után felmehetünk a Vág töltésére, melyen a Duna és a Vág összefolyásáig, majd 

onnan a Duna töltésén egészen a római kori emlékeket jelző információs tábláig 

haladunk. A töltésen, ill. a Révkomáromhoz tartozó Nagyharcsáson keresztül 

egyaránt 3,5 km-t megtéve jutunk a tájékoztató táblákig, melyek a markomann 

háborúk idejéből való ideiglenes római táborok fekvésével ismertetik meg az érdeklődőket. 

Innen már csak 500 m, és megérkezünk úticélunkhoz, a Kelemantia 

elnevezésű római ellenerőd romjaihoz, 

melynek több mint 3 ha-os területe az 

1957-es évtől műemlékvédelmi terület, 

és amelyet 1990-ben a Szlovák Köztársaság 

Kormánya nemzeti kulturális 

örökségnek nyilvánított. 

Napjainkban – hála az Izsai Községi 

Hivatal fáradozásának, valamint 

az állami szervek és más támogatók 

anyagi segítségének – ezt a területet 

szabadtéri múzeummá alakították, 

mely egész évben térítésmentesen fogadja 

a látogatókat. 

Az ellenerőd a Brigetio légiótábor 

146

előretolt hídfője és az ún. limes 

romanus erődítményrendszer 

része volt a Pannónia-provincia 

északi határa mentén. Az első erődítmény 

– a palánktábor – ezen a 

helyen a 2. század 70-es éveiből, 

a markomann háborúk korából 

való. Belső területén a vályogtégla 

épületeket kapukkal és tornyokkal 

ellátott földsáncok és kettős 

árokrendszer védte. A tábor rövid 

időn belül germán támadásoknak 

esett áldozatul. A 2. század 

végén a rómaiak ezen a helyen 

egy kőtábort építettek az állandó helyőrség számára. Alaprajzát egy lekerekített 

sarkú négyzet (172x172) képezte. A bástyaoromzatban végződő táborfal elérte 

a 2 m szélességet és a 4–5 m magasságot. A táborfal 4 kapuját, oldalait, sarkait, a 

sarkok és a kapuk közötti területet összesen 20 torony erősítette. A táborfalhoz 

belülről földsánc támaszkodott; kívülről két, majd öt árokkal kerítették. A tábor 




147



belsejében utcarendben sorakoztak a létesítmények: 

parancsnoki épületek, kaszárnyák, raktárak, istállók, 

műhelyek, a fürdő, víztartályok, kutak és kenyérsütő 

kemencék. Az ellenerőd a 3. század közepén jelentősen 

megrongálódott, majd újjáépült, s a 4. század végéig 

látta el szerepét. 

Az ismertetett alapvető információk évente május 

1-jétől október 31-ig olvashatók az információs rendszeren. 

A Duna árvízvédelmi gátjáról jól látható a tábor 

egész területe és annak környéke, illetve a folyó szemközti 

partja, melyen egykor Brigetio légióstábor állt. 

Itt helyezték el a római határok észak-pannon részét 

bemutató térképet, valamint az ellenerőd 2. századi 

beépítésének alaprajzát. 

A műemlék területén megtekinthetők a létesítmény 

eredeti és rekonstruált maradványai: az erőd nyugati 

részét sejtető teljes rekonstrukció, a táborfal a nyugati 

kapu sziluettjével (porta decumana), a sarkokon és a sarkok között elhelyezkedő 

tornyokkal, az északi kapu (porta praetoria), az északkeleti és északnyugati torony 

alaprajza a 4. századi hozzáépítéssel, a 3. században készült kaszárnyák, a kút és 

a víztartály. A létesítmény közepén, valamint a műemlékrészletek közelében 

kerültek elhelyezésre azok a tálák, amelyeken grafikai rekonstrukciók és négy 

nyelvű (szlovák, magyar, német, angol) ismertető szövegek olvashatók. 

Az izsai római táborban feltárt leletek a révkomáromi Duna Menti Múzeum 

állandó kiállításán, a 

Római Kőtárban 

(VI. bástya), a 

Szlovák Nemzeti 

Múzeum ékszergyűjteményében 

(a 

pozsonyi Várban), 

valamint a nyitrai 

Szlovák Mezőgazdasági 

Múzeumban 

(az Agrokomplex területén) 

tekinthetők 

148

meg. 

A római táborban tett séta után a töltés 

vonalát követve, vagy a betonúton Izsa 

községbe jutunk, ahol pl. a Fehér lóhoz 

címzett vendéglőben felfrissíthetjük 

magunkat. Kis pihenő után megtekinthetjük 

a római katolikus Szent Mihály 

arkangyal templomot, esetleg a neogótikus 

stílusú kálvinista templomot, 

melynek külön érdekessége a fából készült 

szószék. Már készül az a múzeum 

is, amely majd az ellenerődben feltárt 

római kori emlékeket mutatja be. Ha 

kedvünk tartja, ellátogathatunk a termálfürdőjéről 

nevezetes Pathfürdőbe, 

vagy folytathatjuk utunkat a kerékpárosok 

jól bevált útvonalán Párkányba. 




149


A HULLADÉK A SZEMETESKOSÁRBA VALÓ, 

NEM PEDIG A FÖLDRE! 

... tisztább Duna mentéért, Európáért! 


150




151



Podunajsko 

152

komarom es kornyeke 2012 8.indd - RegionÃ¡lna rozvojovÃ¡ agentÃºra ...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?