PanIV 19 0924.pdf

29
a
Szobor sors
ugusztus közepén, egy szombat
délután figyeltem fel néhány külföldi
turistára a ceglédi Kossuth téren.
Fotózgatták nevetgélve az emlékmű
fején éktelenkedő gumiabroncsot.
Körbejárták, találgatták: Großbauer
Felirat nem hirdeti, hogy milyen emlékmű és
ki az alkotója. Vegyes érzelmek kavarogtak
bennem a szobor megalázása miatt. Gondoltam,
felelőtlen fiatal(ok) unaloműzése van a
háttérben. Valamit tenni kellene. Kit hívjak, ki
az illetékes szombat délután Hogy ne legyen
nagy ügy belőle, tolólétrával és egy hosszú
bot segítségével felszerelkezve megszabadítottam
a székely vitézt a kerékpár-gumiabroncs
koronától. Előtte én is lefotóztam a
„glóriát”. Néhány nap múlva, augusztus 20-a
délelőttjén egy újabb merényletet fedeztem
fel a szobor ellen. Egy 3-4 cm vastagságú, fűrésszel
darabolt gallyat dugott valaki a szoboralakok
lába közé – gondolom, most már
tudatosan – szimbolikus máglyaként.
Fényképezés, majd az ágat magamhoz vettem,
és a következő héten a városvédők irodájában
leadtam a tárgyi bizonyítékokat és a kinyomtatott
fotókat. A városvédő tagtársakat
is felháborították ezek az események. Példaként
szóba került Bedei csata, az EU csatlakozás,
a Kossuth-erkély emlékmű rongálása,
a Kölcsei tér elvadult állapota.
A szomorú sorozatnak sajnos nincs vége.
Szeptember 11-én Dózsa lábához üres sörös
dobozt helyezett el valaki – fáradtságot nem
kímélve – gondosan a keskeny párkányra.
Ezt is megörökítettem, majd a sörös doboz
fotóval együtt a városvédők irodájában
leadtam.
Néhány év múlva ötszáz éves évfordulója
lesz a magyar történelem egyik tragikus
eseményeinek, aminek Cegléd is helyszíne
volt. Cegléd emlékművet állíttatott a
sanyargatott népnek és hős vezéreinek. A
szobor üzenete ma is aktuális. Sajnos, a kiszolgáltatottság
bizonyos társadalmi rétegeknél
most is létezik – XXI. századi formában.
(Úgy, mint munkaszerződés hiánya,
vagy semmibe vétele.)
Aggódom, vajon helyén marad-e a Dózsa emlékmű
a centenáriumra Alkotója Somogyi
József (1916-1993) szobrászművész védekezni
már nem tud. Munkásságát a rendszerváltoztatás
előtt és után is díjazták, a magyar és
egyetemes művészvilágban elismert volt. Készített
világi és szakrális műveket egyaránt.
Igaz, újszerűen – expresszíven – alkotott. Talán
ezért idegenkednek egyesek ettől a ceglédi
szobrától, modern szobrot értelmezni – „olvasni”
– nem könnyű. Sajnos ez oktatási
rendszerünk egyik hiányossága is.
Városunk nem csak turisztikai célpont,
hanem a kistérség kulturális
központja is. Közömbösek
nem lehetünk az elcsúfított
műtárgyak sorsát illetően.
Érzékenyebb szemet, erélyesebb
fellépést várunk a hatóság részéről
a rongálókkal szemben. Óvjuk
mindannyian a városunk ékszereit,
a köztéri szobrokat.
IMI (Gerje Alkotókör)