TartalomjegyzÃ©k - Kormanyhivatal.hu

Tartalomjegyzék 

BEVEZETŐ ................................................................................................................................................... 2 

KOORDINÁCIÓS ÉS SZERVEZÉSI FŐOSZTÁLY.................................................................................. 4 

1. A Kormányhivatal szervezetének felépítése ..................................................................................................... 4 

TÖRVÉNYESSÉGI ELLENŐRZÉSI ÉS FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY ................................................ 7 

1. A polgármesteri tisztség és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlensége ....................................... 7 

2. A költségvetés előkészítésével összefüggő rendeletalkotás ............................................................................. 8 

3. A költségvetési rendeletalkotás aktuális kérdései .......................................................................................... 11 

4. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység (piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet érintő 

változás) ........................................................................................................................................................ 13 

HATÓSÁGI FŐOSZTÁLY ......................................................................................................................... 15 

1. Önkormányzati rendeletalkotás anyakönyvi díjakról ..................................................................................... 15 

SZOCIÁLIS ÉS GYÁMHIVATAL ............................................................................................................. 18 

1. Tájékoztató a gyermekjóléti és gyermekvédelmi jogszabályok főbb változásairól ......................................... 18 

2. Az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével kapcsolatos jogalkalmazási problémákról ........ 22 

3. Jegyzői hatáskörbe tartozó szociális ellátásokkal kapcsolatos jogszabályváltozások ...................................... 23 

4. A szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésében és ellenőrzésében 

bekövetkező hatáskörváltozásról ................................................................................................................... 25 

M E L L É K L E T E K ............................................................................................................................... 26 

I. Jegyzői változások ....................................................................................................................................... 27 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya által készített segédletek és 

tájékoztatók: 

II. Segédletek a 2011. január 1. napjától hatályos, vagy ezen időpontot követően hatályba lépő szociális 

jogszabályváltozások értelmezéséhez ......................................................................................................... 28 

III. TÁJÉKOZTATÓ a foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat lebonyolításáról ................. 61 

IV. TÁJÉKOZTATÓ a foglalkoztatási és szociális tárgyú törvények 2011. január 1-től tervezett módosításairól, 

valamint a közfoglalkoztatás rendszerének átalakításáról ........................................................................... 62 

V. TÁJÉKOZTATÓ a Szociális törvény 2011. január 1-től életbe lépő módosításairól és a közfoglalkoztatás 

rendszerének változásáról ........................................................................................................................... 70 

VI. TÁJÉKOZTATÓ a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatás támogatásával kapcsolatos eljárásról ........... 72 

A Belügyminisztérium módszertani ajánlása: 

VII. MÓDSZERTANI AJÁNLÁS a helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, 

módosításához ............................................................................................................................................ 73 

2011. év 

I. évf. 

1. szám

Bevezető 

Tisztelt Bács-Kiskun Megyei Jegyzői Kar! 

Historia est magistra vitae- mondá egy latin regula és újfent bebizonyosodott a 

történelem a legnagyobb tanítómester! Nem új a nap alatt az ezer éves megyerendszer és 

erre alapított állami közigazgatás. A kormányhivatalok létrehívásával nem történt 

egyéb, mint e tényt figyelembe véve a valós igényekhez és elvárásokhoz igazodott az 

állami köz-igazgatás. 

A Kormány 2010. szeptember 14-i döntése értelmében a területi államigazgatás soha 

nem látott mértékű átalakulása kezdődött meg Magyarországon. Ennek eredményeként 

2011. január 1-től létrejöttek a fővárosi és megyei kormányhivatalok a fővárosi, megyei 

közigazgatási hivatalok bázisán. A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokba integrálódott 

14 területi államigazgatási szerv. Az integráció hatásaként közép- és hosszútávon a területi 

államigazgatás egységesebb működését, a párhuzamosságok felszámolását és ezáltal a 

költségek csökkenését, valamint a szervek közötti jobb együttműködést reméli a Kormány. 

Az integráció következtében számos hatósági eljárás – különösen a nemzetgazdasági 

szempontból kiemelt beruházások -, szakhatósági eljárás gördülékenyebben intézhető, mivel 

az egyes szervek együttműködése szorosabb lesz kormányhivatalon belül. Az integráció 

következményeként a jelenlegi átláthatatlan rendszernél világosabb struktúrában, és az 

állampolgárokhoz közelebb kerül az ügyek intézése. 

A kormánymegbízott a kormányhivatalt, míg a főigazgató a hivatal szervezetét vezeti. 

Ez a kettős vezetés nem egyedülálló az államigazgatásban: hasonló a miniszter, mint politikai 

vezető, illetve a közigazgatási államtitkár, mint a miniszteri szervezet vezetőjének viszonya. 

A törvény alapján a főigazgató a hivatali szervezet vezetője és így működése alapvetően a 

hivatali szervezet működéséhez kötött, addig a kormánymegbízott a területi államigazgatást 

irányító, koordináló, valóban a Kormány döntéseinek területi végrehajtását elősegítő 

személy. A Kormány célkitűzése a területi államigazgatás egységes, összehangolt 

működésének kialakítása. Ennek végrehajtói a kormányhivatalok a legerősebb területi 

államigazgatási szervek lesznek. Ehhez pedig a területi államigazgatási szervek 

tevékenységének koordinációját ellátó, a Kormány döntéseit képviselni és azok végrehajtását 

Hivatali Tájékoztató - 2 - 2011. év I. évf./1. szám

elősegíteni képes erős vezetőre van szükség. Fontos hangsúlyozni, hogy a hivatal szervezetét 

vezető főigazgató munkáját általános helyettes, igazgató segíti. Ez a vezetési struktúra 

biztosítja a kormányhivatal magas szintű, szakmai munkavégzését. 

A szakigazgatási szerv vezetője ugyancsak önálló vezetői szintet jelent, hiszen esetében 

a kormánymegbízott gyakorolja a munkáltatói jogokat azzal, hogy a kinevezéséhez és 

felmentéséhez a szakmai irányító (pl. miniszter) egyetértése is szükséges. 

A szakigazgatási szervek szakmai tevékenységüket az ágazati minisztériumok szakmai 

felügyelete, irányítása mellett végzik a Kormányhivatal egységeként. 

E szakmai anyagban korábbi években megszokott tartalmas és aktuális írásokat, 

tájékoztatókat, iránymutatásokat olvashat. Tájékoztatjuk a 2011. január 1. napjától hatályos, 

vagy ezen időpontot követően hatályba lépő szociális jogszabályváltozásokról és 

értelmezésükhöz nyújtunk segítséget. Hasznos információkkal gazdagodhat a foglalkozásegészségügyi 

(munkaköri) alkalmassági vizsgálat lebonyolításával kapcsolatban. 

Önkormányzati költségvetést, képviselő-testületi hatáskört érintő kérdésekben tájékozódhat. 

Végezetül figyelmükbe ajánlom a Belügyminisztérium módszertani ajánlását a helyi 

önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához. 

Bízom abban, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének eredményes kialakításához 

és fokozatos erősítéséhez az államigazgatásban dolgozók minden területen magas fokú 

szakmai színvonalon, lojálisan, az ügyfelek és tágabb értelemben Nemzetünk érdekében 

tevékenykednek. Közös céljainkhoz e szakmai anyag is hozzájárulhat! 

Dr. Kerényi János 

kormánymegbízott 


Koordinációs és Szervezési Főosztály 

1. A Kormányhivatal szervezetének felépítése 

A fővárosi és megyei kormányhivatal a Kormány általános hatáskörű területi 

államigazgatási szerve. Alapvető feladatait, struktúráját a 2010. évi CXXVI törvény és a 

288/2010. (XII. 21.) Kormányrendelet határozza meg. 

A kormányhivatal élén kormánymegbízott áll, akit a közigazgatás-szervezésért felelős 

miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel. A kormánymegbízott gyakorolja a 

munkáltatói jogokat a szakigazgatási szervek vezetője, a törzshivatal kormánytisztviselői, 

valamint munkavállalói felett. 

A kormányhivatal hivatali szervezetét a főigazgató mint szakmai vezető vezeti, aki a 

kormánymegbízottat távolléte vagy akadályoztatása esetén helyettesíti. A főigazgatót a 

kormánymegbízott javaslatára a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter nevezi ki és menti 

fel. 

A főigazgató munkáját általános helyettesként igazgató segíti. A szakigazgatási szervek 

élén szakigazgatási szerv vezetője áll. 

A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal kormánymegbízotti posztját Dr. Kerényi 

János tölti be, a Kormányhivatal főigazgatója Dr. Kovács Miklósné dr. Molnár Ilona, 

igazgatója Dr. Tombácz Ferenc. 

A Törzshivatal vezetőinek elérése a központi e-mail címen: titkarsag@bkmkh.hu / 

kormanyhivatal@bkmkh.hu , illetve a 76/513-713-as telefonszámon keresztül lehetséges. 

A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal (továbbiakban: BKMKH) szervezeti egységei a 

törzshivatal főosztályai és a szakigazgatási szervek. 

A Törzshivatal főosztályai: 

- BKMKH Hatósági Főosztály, 

vezetője: Dr. Dombi Edit, 

- BKMKH Koordinációs és Szervezési Főosztály, 

vezetője: Dr. Szűcs Dominika, 

- BKMKH Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály, 

vezetője: Dr. Penczné dr. Zoltán Zsuzsanna. 

A szakigazgatási szervek kormánytisztviselői, valamint munkavállalói felett a 

munkáltatói jogokat a szakigazgatási szerv vezetője gyakorolja. 


A Törzshivatal szakigazgatási szerveinek elnevezése: 

1. BKMKH Szociális és Gyámhivatal 

2. BKMKH Építésügyi Hivatal Építésfelügyelete 

3. BKMKH Igazságügyi Szolgálat 

4. BKMKH Növény és Talajvédelmi Igazgatóság 

5. BKMKH Erdészeti Igazgatóság 

6. BKMKH Földművelésügyi Igazgatóság 

7. BKMKH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság 

8. BKMKH Földhivatal 

9. BKMKH Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerv 

11. BKMKH Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 

11. BKMKH Munkaügyi Központ 

12. BKMKH Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv 

13. BKMKH Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 

14. BKMKH Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv 

15. BKMKH Közlekedési Felügyelőség 

Az Oktatási Hivatal az érettségik lebonyolítását követően fog osztályszinten integrálódni 

a Törzshivatalba. 

A Törzshivatal Hatósági Főosztályának keretein belül 2011. január 3-án megkezdte 

működését az Integrált Ügyfélszolgálati Iroda. 

Az integrált ügyfélszolgálat céljai - többek között - az államigazgatási hatósági ügyek 

személyes, elektronikus vagy ügysegéd bevonásával megvalósuló ügyintézési 

mechanizmusok integrált továbbfejlesztése, az általános államigazgatási tájékozódás 

lehetőségének bővítése, az államigazgatási hatósági ügyek státuszáról történő személyes, 

elektronikus vagy telefonos információszerzés lehetőségének teljes körű biztosítása, az 

ügyfél-kiszolgálás szintjének továbbfejlesztése. A kormányzati elképzelés szerint az 

„egyablakos” ügyintézés egyrészt az ügyfélközpontú-, másrészt a hatékonyabb, kevesebb 

bürokratikus tényezőt tartalmazó ügyintézési modell elterjedését szolgálja. 

Az Integrált Ügyfélszolgálati Iroda helyileg Kecskeméten, Izsáki út 8. sz. alatt 

található, a MEP Székház épületében, ahol reggel 8:00 órától 20.00 óráig várják szakképzett 

ügyintézőink az érdeklődő ügyfeleket. 

A kormányhivatal törzshivatalának elérhetősége: 

Levélcím: 6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 3. 

E-mail: titkarsag@bkmkh.hu / kormanyhivatal@bkmkh.hu 

Honlap: www.bkmkh.hu (jelenleg fejlesztés alatt) 


A szakigazgatási szervek elérhetőségét az alábbi táblázat tartalmazza: 

SZOCIÁLIS ÉS GYÁMHIVATAL 

ÉPÍTÉSÜGYI HIVATAL 

ÉPÍTÉSFELÜGYELETE 

VEZETŐ TEL. CÍM 

Dr. Gömöriné dr. Iványi 

Margit 

76/513-742 

Nagy Sándor 76/513-736 

IGAZSÁGÜGYI SZOLGÁLAT Dr. Gergely Sándor 76/501-740 

6000 Kecskemét, 

Deák F. tér 3. 




Irinyi u. 17. 

NÖVÉNY- ÉS TALAJVÉDELMI 

IGAZGATÓSÁG 

Bűdi János 

76/502-450, 

76/502-452 


Halasi út 36. 

ERDÉSZETI IGAZGATÓSÁG Spiegl János 76/501-700 

FÖLDMŰVELÉSÜGYI 

IGAZGATÓSÁG 

Farkas Zoltán 76/502-400 


József A. u. 2. 


Bajcsy-Zs. Krt. 2. 

ÉLELMISZERLÁNC- 

BIZTONSÁGI ÉS 

ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI 

IGAZGATÓSÁG 

Dr. Drozdik Ferenc 76/503-370 


Halasi út 34. 

FÖLDHIVATAL Dr. Kristóf István 76/502-831 

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI 

PÉNZTÁR SZAKIGAZGATÁSI 

SZERV 

NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI 

IGAZGATÓSÁG 

Szalontai Lászlóné 76/513-060 

Lengyelné dr. Szél Mária 76/519-204 

MUNKAÜGYI KÖZPONT Bálint István 76/505-337 

MUNKAVÉDELMI ÉS 

MUNKAÜGYI 

SZAKIGAZGATÁSI SZERV 

Bodor István 76/500-790 


Nagykőrösi u. 32. 


Izsáki út 8. 




Klapka u. 34. 


Klapka u. 34. 

FOGYASZTÓVÉDELMI 

FELÜGYELŐSÉG 

NÉPEGÉSZSÉGÜGYI 

SZAKIGAZGATÁSI SZERV 

KÖZLEKEDÉSI 

FELÜGYELŐSÉG 

OKTATÁSI HIVATAL 

Dr. Horváth Zsuzsanna 76/481-405 

Dr. Balogh Melinda 76/516-281 

Karsai Attila 

76/512-401, 

76/512-410 




Széchenyi krt. 12. 


Szent István krt. 

19/a. 

Dr. Szabó Andrea 

Koordinációs és Szervezési Főosztály 


Törvényességi Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztály 

1. A polgármesteri tisztség és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlensége 

2010. a választások éve volt, így érthető módon - az újonnan megválasztott polgármesterek 

összeférhetetlenségét vizsgálva - több településen is felmerült a kérdés, hogy az egyéni 

vállalkozói tevékenység a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a 

továbbiakban: Ötv.) 33/A.§-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyéb munkavégzésre 

irányuló jogviszonynak tekinthető-e. 

A korábbi években az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: 

régi Evtv.) 10.§-a (1) bekezdése alapján biztos álláspont volt, hogy a főállású polgármester 

nem lehet egyéni vállalkozó. A régi Evtv. azonban 2010. január 02. napján hatályát vesztette 

és az újonnan életbe lépő az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. 

törvény (a továbbiakban: új Evtv.) rendelkezései alapján a kérdés, hogy a polgármesteri 

tisztség összeférhető-e az egyéni vállalkozói tevékenységgel, nem volt egyértelműen 

megválaszolható, ezért kértük a Minisztérium szakmai tájékoztatását. 

Válaszában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium leírja, hogy a probléma csak a 

főállású polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi esetekkel függ össze, mivel a főállású 

polgármester e tisztségével összefüggésben foglalkoztatási jogviszonyban áll. Erre tekintettel 

mondja ki az Ötv. 33/A.§ (2) bekezdése, hogy más munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem 

létesíthet, a törvény által említett - tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti és jogi 

oltalom alá eső szellemi tevékenység - kivételektől eltekintve. Az új Evtv. már nem 

tartalmazza az egyéni vállalkozó személyes közreműködését előíró kifejezett rendelkezést, 

mely rendelkezésre a hivatal mindeddig az álláspontját alapozta ehhez hasonló esetekben. A 

Minisztérium tájékoztatója alapján az eset összes körülményét vizsgálva dönthető csak el, 

hogy a vállalkozói tevékenység keletkeztet-e az Ötv. 33/A.§-a (2) bekezdésének a) pontja 

szerinti összeférhetetlenségi okot. 

1. Az egyéni vállalkozó rendszeres személyes közreműködése az új Evtv. alapján nem 

kötelezettség, ugyanakkor úgy fogalmaz a törvény, hogy természetes személy egyéni 

vállalkozóként gazdasági tevékenységet folytat (új Evtv. 2.§ (2) bek.) és emellett bizonyosan 

érdekelt a vállalkozási tevékenység személyes ellátásában vagy legalábbis valamilyen szintű 

aktív részvételben, mivel a tevékenységből eredő kötelezettségeiért közvetlenül és korlátlanul, 

teljes vagyonával felel (új Evtv. 15.§ (1) bek.). 

Az új Evtv. 5.§ (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozói tevékenység 

megkezdésének feltétele, hogy az erre irányuló szándékát a természetes személy az egyéni 

vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz bejelentse. E rendelkezés 

alapján, ha az egyéni vállalkozó bejelenti vállalkozási tevékenységének megkezdését, abban 

az esetben egyéni vállalkozói tevékenységet folytat, így vele szemben az összeférhetetlenségi 

ok megállapításra kerül. 

Az új Evtv. 16.§ (2) bekezdése alapján képesítéshez kötött tevékenységet egyéni 

vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési 

követelményeknek megfelel, vagy maga annak nem felel meg, de az adott tevékenység 

folytatásában személyesen részt vevő személyek közt van olyan, aki az előírt képesítéssel 

rendelkezik. E rendelkezés alapján szintén az egyéni vállalkozó az, aki folytatja a 

tevékenységet, még abban az esetben is, ha a képesítéssel nem ő, hanem alkalmazottja 

rendelkezik. 


Az egyéni vállalkozói tevékenység tehát természetéből fakadóan személyes 

közreműködést kíván és feltételez, akkor is, ha ezt a rendelkezést az új Evtv. már nem 

tartalmazza szó szerint. 

2. Az összeférhetetlenség akkor is fennáll, ha a főállású polgármester nem egyéni 

vállalkozást, hanem egyéni céget működtet és annak tevékenységében részt vesz. Az új Evtv. 

20.§ (1) bekezdése szerint az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő 

természetes személy által alapított jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, mely a 

cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése szerint az 

egyéni cégnek – az Evtv.-ben meghatározottak kivételével – kizárólag egy tagja (alapítója) 

lehet. A 22.§ (1) bekezdésének c) pontja szerint, pedig az egyéni cég alapító okiratában meg 

kell határozni azt a tevékenységet, amelyet az alapító a cégjegyzékben szerepeltetni kíván. E 

rendelkezések szintén azt jelentik – az összeférhetetlenség szempontjából – hogy az egyéni 

cég alapításával a cégtulajdonos gazdasági tevékenységet lát el. 

3. Egyéni vállalkozóként az összeférhetetlenség megszüntetésére vállalkozói 

tevékenységének szüneteltetésével van lehetősége, mely szünetelés időtartama az új Evtv. 

20.§-nak (1) bekezdése értelmében 1 hónaptól 5 évig terjedő időszakra lehetséges. Abban az 

esetben, ha a főállású polgármester egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik és 

tevékenységének szünetelését megbízásának időtartamára a hatósághoz bejelenti, úgy vele 

szemben összeférhetetlenségi ok nem áll fenn. 

Egyéni cég esetében az új Evtv. 30.§-nak (2) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a 

cégtulajdonos kinevezzen egy vezető tisztségviselőt, aki rajta kívül álló személy vagy 

foglalkoztathat alkalmazottat. Ebben az esetben a cégtulajdonos tudja bizonyítani, hogy az 

egyéni cég vezetésében, tevékenységében, működtetésében nem vesz részt, így vagy nem is 

merül fel összeférhetetlenség, illetve a fennálló összeférhetetlenség megszüntethető. 

Mindezek alapján felhívom a figyelmet, hogy konkrét összeférhetetlenségi kérdésben 

kizárólag a jogszabályok értelmezésével nem hozható döntés az összeférhetetlenség 

fennállásáról, a konkrét ügyben mindenkor szükséges megvizsgálni az ügynek fenti 

jogszabályhelyekkel összefüggésben keletkezett dokumentumait. 

Dr. Csertő Gyula 


2. A költségvetés előkészítésével összefüggő rendeletalkotás 

A Hivatali Tájékoztató legutóbbi számában a költségvetés előkészítése körében a 

kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó új jogszabályi előírásra –költségvetési koncepció 

készítésére hívtuk fel a figyelmet. A költségvetési koncepció csupán egyike a költségvetést 

előkészítő feladatoknak. E feladatok jelentős része – belső ellenőrzési terv jóváhagyása, a 

költségvetés egyes bevételeit megalapozó helyi rendeletek előkészítése/megalkotása, átmeneti 

gazdálkodásról szóló rendeletalkotás, kisebbségi önkormányzattal való együttműködési 

megállapodás, a tárgyévi költségvetés tervezetével összefüggő egyeztetési, véleményeztetési 

eljárás, stb.- valószínűsíthetően már megvalósult. Jelen tájékoztatóban több önkormányzatnál 

tapasztalt hiányosság megszüntetésére, jó példa követésére kívánom felhívni a figyelmet. 

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 118.§ - a következőket 

mondja ki: 


(1) A helyi önkormányzatok költségvetésének előterjesztésekor a képviselő-testület részére 

tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell - szöveges indokolással együtt - 

bemutatni: 

1. az adott helyi önkormányzat összes bevételét, kiadását, előirányzat felhasználási tervét, 

2. a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal: 

a) az adott helyi önkormányzat összevont költségvetési mérlegét, elkülönítetten a helyi 

kisebbségi önkormányzat mérlegét, 

b) a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve, 

c) a közvetett támogatásokat (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó 

kimutatást. 

(2) A helyi önkormányzatok zárszámadásának előterjesztésekor a képviselő-testület részére 

tájékoztatásul a következő mérlegeket és kimutatásokat kell - szöveges indokolással együtt - 

bemutatni: 

1. az adott helyi önkormányzat összes bevételét, kiadását, pénzeszközének változását, 

2. a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal: 

a) az adott helyi önkormányzat összevont költségvetési mérlegét, elkülönítetten a helyi 

kisebbségi önkormányzat mérlegét, 

b) az adósság állományát lejárat, eszközök, bel- és külföldi hitelezők szerinti bontásban, 

c) a vagyonkimutatást, 

d) a többéves kihatással járó döntések számszerűsítését évenkénti bontásban és összesítve, 

e) a közvetett támogatásokat (pl. adóelengedéseket, adókedvezményeket) tartalmazó 

kimutatást. 

A törvényalkotó ezzel a jogszabályi rendelkezéssel biztosítja, hogy a döntéshozók 

megfelelő mennyiségű és minőségű információkkal rendelkezzenek a döntéshozatalhoz és 

egyúttal az információs rendszer, az ellenőrzés követelményeinek is megfeleljen az 

előterjesztés. A jogszabályhely meghatározza azon kereteket, amelynek meg kell felelnie a 

mérlegrendszernek, biztosítva egy egységes és következetes információs rendszer kialakítását. 

A mérlegek és kimutatások bemutatását a képviselő-testület tájékoztatása céljából kell 

tartalmaznia az előterjesztésnek és az egységes és következetes, tehát a felsorolásban előírt 

mérlegek és kimutatások bemutatásának módját a törvényi keretek között a képviselőtestület 

a helyi rendeletében szabályozza a fenti rendeletalkotási felhatalmazás alapján. A 

rendeletalkotási felhatalmazás rendeletalkotási, szabályozási kötelezettséget jelent. 

Tapasztalataink szerint több önkormányzat esetében nem került sor a bemutatandó mérlegek 

és kimutatások képviselő-testület általi, rendeleti formában történő szabályozására. A 

hiányosság, a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetésének ésszerű határideje 

a 2011. évi költségvetés-tervezet benyújtását megelőző időszak, de legkésőbb a tervezet 

benyújtásának időpontja. 

Követendő példa, ha a képviselő-testület e kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy 

a költségvetés és a zárszámadás megalapozottságának megítélésére vonatkozó igényeit 

hosszabb időszakra is előre gondolva külön rendeletet alkot, külön rendeletben határozza meg 

az előterjesztéssel szemben támasztott követelményeket. A jogalkotásról és 

jogszabályszerkesztésről szóló előírásokra is figyelemmel e rendeletben a képviselő-testület 

az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 118.§ (1) bekezdés 2. pontjában és (2) 

bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján (ez a jogalkotói hatáskör megjelölése), a 

helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 91.§ (1) bekezdésében és az 

Alkotmány 44/A.§ (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatkörében (ez a feladatkör 

megjelölése) eljárva rendeli el a következőket: 


- a rendelet hatálya az önkormányzatra és költségvetési szerveire terjed ki 

- az önkormányzat költségvetésének és zárszámadásának előterjesztésekor a képviselőtestület 

részére tájékoztatásul az államháztartásról szóló törvényben (rugalmas hivatkozás) 

előírt mérlegeket és kimutatásokat e rendelet mellékletében meghatározott tartalommal 

kell bemutatni: az összevont költségvetési mérleget az 1. számú melléklet szerint, a 

kisebbségi önkormányzat mérlegét a 2. számú melléklet szerint, a több éves kihatással 

járó döntéseket a 3. számú melléklet szerint és így tovább. 

A rendelet mellékletei mind a forma, mind a tagolás/részletezés, a megjelölések, 

kifejezések tekintetében pontos mintát adnak (normatartalom) a költségvetési és zárszámadási 

rendelet-tervezet benyújtásakor alkalmazandó mérlegekre, kimutatásokra, az előterjesztés 

részeire. 

Mint ahogyan azt a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet 

negyedik részében kifejtettek is rögzítik a melléklet a rendelet része, csak 

rendeletmódosítással módosítható. E rendeletet –rövidségére tekintettel- csak szakaszokra és 

azon belül bekezdésekre célszerű tagolni, egyéb szerkezeti egységek (rész, fejezet, cím, 

alcím) alkalmazása nem indokolt. A szakasz legfeljebb hat bekezdést tartalmazhat. Felhívom 

a figyelmet a rendelet hatálybalépését szabályozó rendelkezésre. A felterjesztett 

jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy még nagyon sok jegyző a korábban berögződött 

gyakorlatot követve ma már általánosan nem, csak kivételesen alkalmazható alábbi 

fordulatot alkalmazza a rendelet hatálybaléptetésére: „A rendelet a kihirdetése napján lép 

hatályba.” Helyes rendelkezés szerint a rendelet a kihirdetését követő valamely napon léphet 

hatályba. Az általános szabálytól eltérni csak a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 

7.§-ban meghatározott esetben és módon lehet. 

A költségvetés és zárszámadás előterjesztésekor nem elegendő a mérlegek és kimutatások 

bemutatása a képviselő-testület részére, az Áht. ezen felül szöveges indoklással történő 

tájékoztatást is előírja. A szöveges indokolások tekintetében is ajánlható jó példa. A szöveges 

indokolás tartalmazza a közvetett támogatások esetében a támogatásokat megalapozó 

jogszabályi felhatalmazást, a támogatás indokait; a több éves kihatással járó döntések 

esetében a megvalósulás tervezett és tényleges alakulását, a befejezési határidőre vagy 

lejáratra vonatkozó lényeges információkat, a tervtől való esetleges eltérés okait; a mérlegek 

és kimutatások többségéhez kapcsolható olyan szöveges tájékoztatás, amely az adatok 

gyorsabb áttekintését, értelmezését, az előzmények és várható következmények megismerését 

segíthetik. 

A költségvetés és zárszámadás előterjesztésével összefüggő kötelezettségeket, 

ismereteket az Áht.-n kívül az Ámr. is tartalmaz. Ezeket az ismereteket a következő cikk 

részletezi. 

dr. Penczné dr. Zoltán Zsuzsanna 



3. A költségvetési rendeletalkotás aktuális kérdései 

A tájékoztató célja, hogy felhívja a jegyzők figyelmét a költségvetési rendeletek 

megalkotását és az azt megelőző előkészítő eljárás lefolytatását szabályozó jogszabályi 

környezetben bekövetkezett változásokra. 

1. A helyi önkormányzatok költségvetési rendeletét az államháztartás működési rendjéről 

szóló 292/2009. (XII.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban új Ámr.) 36.§ (1) bekezdésében 

meghatározott tartalommal és szerkezetben kell elkészíteni. Változás a 2010. január 1-ig 

hatályos 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelethez (a továbbiakban: régi Ámr.) képest, hogy a 

települési önkormányzatok költségvetési rendelet-tervezetének többletelemként 

tartalmaznia kell: 

- a bevételek és kiadások különbözeteként a hiány és a többlet összegét; 

- a hiány finanszírozásának forrását külső – belső, működési – felhalmozási cél szerinti 

bontásban, 

- a többlet felhasználásának módját működési – felhalmozási cél szerinti bontásban, és 

- a közfoglalkoztatottak éves létszámkeretét is. [új Ámr. 36.§ (1) bek. ec) – ee) pont] 

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogalkalmazás egységesítése érdekében a 

szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben sor került a 

közfoglalkoztatás fogalmának meghatározására. A módosítás egyértelművé tette, hogy a 

közfoglalkoztatás fogalmába valamennyi önkormányzati feladatkört érintő illetve állami 

feladat ellátására szervezett közfoglalkoztatási forma (közmunka, közhasznú munka, közcélú 

munka) beletartozik. [Szoctv. 10.§ (4) bek., 36.§ (2) bek.] 

A rendelet-tervezetnek természetesen továbbra is tartalmaznia kell: 

- az önkormányzat és a költségvetési szervek bevételeit forrásonként a minisztérium 

tájékoztatójában rögzített jogcím-csoportonkénti részletezettségben, 

- az önkormányzat és a költségvetési szervek működési, fenntartási kiadásit, 

- a felújítási előirányzatokat célonként, a felhalmozási kiadásokat feladatonként, 

- az önkormányzati hivatal költségvetését feladatonként, valamint külön tételben 

feltüntetve az általános és a céltartalék összegét; 

- az éves létszám-előirányzatot költségvetési szervenként, 

- a többéves kihatással járó feladatok előirányzatait éves bontásban, 

- a működési és a felhalmozási célú bevételi és kiadási előirányzatokat tájékoztató 

jelleggel mérlegszerűen, 

- elkülönítetten és a helyi önkormányzat költségvetésével együtt is a helyi kisebbségi 

önkormányzat(ok) költségvetését, 

- az előirányzat-felhasználási ütemtervet és, 

- az európai uniós forrásból finanszírozott támogatással megvalósuló programok, 

projektek bevételeit, kiadásait. 

2. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 65.§ (3) 

bekezdése szerint: 

„(3) A helyi önkormányzat költségvetési rendeletébe a helyi kisebbségi önkormányzat 

költségvetése …… elkülönítetten épül be.” 

A helyi önkormányzat nyilvánvalóan eddig is csak akkor tudta a rendelet-tervezetében 

elkülönítetten szerepeltetni a kisebbségi önkormányzat tárgyévi költségvetését, ha a 

kisebbségi önkormányzat elnöke kellő időben rendelkezésre bocsátotta a kisebbségi 


önkormányzat testületének költségvetési határozatát. Az egyes önkormányzatokat terhelő 

eljárási (tájékoztatási, rendelkezésre bocsátási) határidőket - a régi Áht. 29.§ (10) bekezdése 

alapján – a települési és a kisebbségi önkormányzatoknak együttműködési megállapodásban 

kellett rendezniük oly módon, hogy „a helyi önkormányzat számára a jogszabályokban előírt 

kötelezettségek határidőben teljesíthetők legyenek”. 

A törvényességi ellenőrzés tapasztalatai szerint a régi Áht. fent említett szabálya nem 

nyújtott kellő garanciát, ami azt eredményezte, hogy esetenként önkormányzat költségvetési 

rendelet-tervezetéből kimaradt a kisebbségi önkormányzat költségvetése, azon egyszerű okból 

kifolyólag, mert a kisebbségi önkormányzat nem kellő időben hozta meg a határozatát. Ezen a 

helyzeten akart segíteni a jogalkotó, amikor az új Ámr. 37.§ (4) bekezdésében pontosan 

meghatározta azokat kötelező tartalmi elemeket és eljárási határidőket, amelyekről a helyi és a 

kisebbségi önkormányzat együttműködési megállapodásának mindenképpen tartalmaznia kell. 

Eszerint a megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy: 

a) a jegyző a helyi önkormányzat költségvetési koncepció tervezetének a helyi kisebbségi 

önkormányzatot érintő adatairól, keretszámairól - a tervezet elkészültét követő 3 napon 

belül írásban - tájékoztatja a helyi kisebbségi önkormányzat elnökét; 

b) a jegyző a helyi önkormányzat koncepcióját - annak elfogadását követő 1 munkanapon 

belül - a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke rendelkezésére bocsátja; 

c) a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának előkészítése során a jegyző 

a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatának előkészítéséhez szükséges 

adatokat - a költségvetési törvényből adódó részletes információk rendelkezésre állást 

követően - közli a helyi kisebbségi önkormányzat elnökével; 

d) a helyi kisebbségi önkormányzat költségvetési határozatát az elnök - annak elfogadását 

követő 1 munkanapon belül - megküldi a helyi önkormányzat jegyzőjének annak 

érdekében, hogy a határozat - változatlan formában - a helyi önkormányzat költségvetési 

rendeletébe beépítésre kerüljön; 

e) a jegyző a helyi önkormányzat költségvetési rendeletét - annak határidőben történő 

elfogadását követő 1 munkanapon belül - a helyi kisebbségi önkormányzat elnöke 

rendelkezésére bocsátja; 

f) a helyi kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzat költségvetési koncepciójának 

tervezetét és költségvetési rendeletének tervezetét - a helyi kisebbségi közügyeket érintő 

ügyekben - véleményezi, az erről szóló határozatát a helyi kisebbségi önkormányzat 

költségvetési koncepciójával és költségvetési határozatával egyidejűleg küldi meg a 

jegyzőnek. 

További garanciát jelent az új Ámr. 37.§ (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a 

kisebbségi önkormányzatoknak minden év február 10. napjáig kell elfogadniuk a 

költségvetési határozatukat. 

Mindezt azért fontos megemlíteni, mert az eljárási hibákból eredő jogsértések jellemzően 

utólag nem orvosolhatók, ezért a költségvetési döntést megelőző folyamatokat, a jogszabályi 

előírások betartásának ellenőrzése végett, a testületi jegyzőkönyvekben megfelelően 

dokumentálni kell. 

3. Végezetül szeretnék megemlíteni néhány olyan jogszabályváltozást, amely szintén érinti az 

önkormányzatok költségvetési rendeletalkotását. 

Ad1. A Magyar Országgyűlés a 2010. évi XC. törvény elfogadásával átfogó revízió alá vette 

az Áht-t. A módosítás célja az Áht és más jogszabályok pl. a társulási törvény és az új Ámr. 


összhangjának megteremtése, valamint a túlszabályozottság csökkentése érdekében a 

felesleges, érdemi tartalommal nem rendelkező szövegek elhagyása, deregulálása volt. 

Ennek eredményeképpen a törvény 49.§ (2) bekezdése a társulási törvényre való pontos 

hivatkozás beemelésével módosította az Áht. 69.§ (4) bekezdését annak érdekében, hogy 

nemcsak az intézményfenntartó, hanem a fejlesztési céllal létrehozott társulásokra is 

vonatkozzon az a szabály, mely szerint a társulás költségvetésének a feladatellátást 

végző költségvetési szerv székhelye szerinti, jogi személyiségű társulás esetén a társulás 

székhelye szerinti önkormányzat költségvetésében kell szerepelnie. 

Ad2. Változás a korábbi évekhez képest, hogy a módosítás 2010. augusztus 15-ei hatállyal 

hatályon kívül helyezte az Áht. 71.§ (3) bekezdését. Ennek értelmében a 2011. évi 

költségvetési rendelet-tervezetekben már nem kell bemutatni a költségvetési évet követő 

két év várható előirányzatait. 

Ad3. Az előirányzatok sajátos - rendeleti szabályozást igénylő - területe a jutalmazási 

előirányzatok tervezése és felhasználása. Az Áht. újonnan beiktatott 100/E.§-a és az új Ámr. 

90.§ (5) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy jutalmazásra, az eredeti rendszeres személyi 

juttatások előirányzatának csak és kizárólag önkormányzati rendeletben meghatározott 

hányada használható fel, melynek fedezete immáron valamennyi költségvetési szerv esetén 

szigorúan behatárolt. Ide kapcsolódik még az Áht. 100/B. § (2) bekezdése a forrás 

tekintetében. 

Ad4. Új rendelkezés az Ámr 59/A§, amelynek (6) bekezdésére azért hívjuk fel a figyelmet, 

mert nem adható a helyi rendeletben a költségvetési szervnek általános jog az 

előirányzatainak módosítására. A korlátok tekintetében figyelembe kell venni az Áht. 100/B, 

valamint az új Ámr. 3/A., 68.§-át. 

Dr. Veres Antal 


4. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység (piaci és vásározó kiskereskedelmi 

tevékenységet érintő változás) 

Új adómérték megállapítása okán a helyi iparűzési adóval kapcsolatos rendeleteiket az 

önkormányzatok rendszerint év vége közeledtével módosították. 

Előfordulhat, hogy 2010. év decemberében az ideiglenes iparűzési tevékenységhez 

kötődően a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység adó mértékének megállapítására is 

sor került. Ilyen esetben szükség van az önkormányzati rendelet évközi módosítására mivel, 

az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységek köre megváltozott. 2011. január 1-jétől az adóés 

járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az 

európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú 

törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény (MK. 2010. évi 177. szám) 120. §-a 

módosította a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 37. § (2) 

bekezdését, a korábbi három ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységi kategóriát kettőre 

csökkentette. Ezzel megszüntette a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységnek az 

ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység formáját. Majd ehhez igazodva a Magyar 

Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. 


évi CLIII. törvény (MK. 2010. évi 192. szám) 6. § (3) bekezdése az ideiglenes iparűzési 

tevékenység adó mértékének megállapításában is változást hozott. 

A jogalkotó szándéka a fenti törvénymódosítással az adózói és az adóhatósági költségek 

mérséklése volt, mivel a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet folytatók ideiglenes 

iparűzési adókötelezettségének teljesítése (bejelentkezés, bevallás-benyújtás, adófizetés) és 

annak feldolgozása sokszor a bevételhez képest aránytalanul magas költséget jelentett mind az 

adózók, mind az adóhatóságok számára. 

2011. január 1-jétől tehát nem minősül ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységnek, ha az 

önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező 

vállalkozó piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat, így természetesen adókötelezettség sem 

terheli e tevékenysége tekintetében. 

Azzal összefüggésben, hogy e tevékenység utáni ideiglenes iparűzési adókötelezettség 

megszűnt, a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység fogalom meghatározása is 

hatályon kívül helyezésre került a Htv-ből. 

A helyi iparűzési adóról szóló önkormányzati rendelet módosítása az Alkotmány 44/A. § 

(2) bekezdésében foglaltakra tekintettel indokolt, mivel a helyi képviselő-testület 

feladatkörében alkotott rendelet nem lehet ellentétes más jogszabállyal. 

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. §-ában foglaltakra tekintettel is 

érdemes áttekinteni a helyi iparűzési adóról szóló önkormányzati rendeletet. E rendelkezés 

alapján az önkormányzati rendeletben nem ismételhetők meg a Htv. rendelkezései. 

Humné Csaplár Anikó 



Hatósági Főosztály 

1. Önkormányzati rendeletalkotás anyakönyvi díjakról 

A 2010. évi CXLVIII. tv. 27. §-a 2011. január 1-jei hatállyal módosította az 

anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. (At.) 

rendelkezéseit, amelyek alapján egyes házasságkötésekkel és bejegyzett élettársi 

kapcsolatok (a továbbiakban: bét.) létesítésével összefüggő díjazás körében 

önkormányzati rendeletalkotás szükséges, mivel az At. 15/A. § (6)-(7) bekezdései a 

következőket írják elő: 

„(6) A házasság, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli 

megkötése, létesítése, továbbá a munkaidőn kívül történő házasságkötés és bejegyzett 

élettársi kapcsolat létesítése esetén a többletszolgáltatás ellentételezéseként a települési 

önkormányzat rendeletében meghatározott mértékű díjat kell fizetni. 

(7) A hivatali munkaidőn kívül történő házasságkötésben, bejegyzett élettársi kapcsolat 

létesítésében közreműködő anyakönyvvezetőt választása szerint a köztisztviselők jogállásáról 

szóló törvényben meghatározott szabadidő egésze vagy egy része helyett az önkormányzati 

rendeletben meghatározott mértékű díjazás illeti meg.” 

A közelmúltban ezzel kapcsolatban számos kérdés érkezett hivatalunkhoz, ezért az 

alábbiakban közreadjuk az ügyben kialakított szakmai álláspontunkat. 

I. 

Az önkormányzat rendeletének megalkotására az At. 42/A. § (4) bekezdése ad 

felhatalmazást, amely az At. 15/A. § (6) bekezdése és a 2010. évi CXXX. tv. (Jat.) 5. § (4) 

bekezdése értelmében egyúttal kötelezést is jelent, miután az ott felsorolt szolgáltatásokért 

díjat kell fizetni és a (7) bekezdés értelmében az anyakönyvvezető munkaidőn kívüli 

közreműködéséért járó díjazást is meg kell határozni. 

Erre tekintettel tehát minden önkormányzatnak rendelkeznie kell a díjazásról. 

A jogszabály 2011. január 1-jei hatálybalépésére és a testületi működésre tekintettel 

törekedni kell a rendelet helyi körülményeket figyelembevevő, ésszerű időtartamon belüli 

megalkotására. 

A szabályozás lehetőleg önálló rendeletben történjen, de nem kizárt az sem, hogy a 

költségvetést megalapozó rendeletként más, a díjakat megállapító szabályokkal egy 

rendeletbe kerüljön. 

Nem célszerű azonban, hogy a testület az egy évre szóló költségvetési rendeletben állapítsa 

meg ezeket a szabályokat. 

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy fizetési kötelezettséget visszamenőlegesen nem 

lehet megállapítani, tehát a rendeletben foglaltak kizárólag annak hatálybalépésétől 

alkalmazhatók. 


Fontos jogalkalmazási kérdés továbbá, hogy az At. 15/A. § (7) bekezdése alapján az 

anyakönyvvezető a hivatali munkaidőn kívül történő közreműködés díjazása kérdésében 

utólag, a hatályos rendelet ismeretében választhat a díj vagy a szabadidő között és erről akár 

esetenként eltérően nyilatkozhat, vagy ugyan így eltérhet az igény, ha a hivatalban több 

anyakönyvvezető is működik. Ezek tehát eseti döntések és mindez nem tárgya a 

rendeletalkotásnak. 

A bét. létesítése természetesen csak a körzetközponti településeknél, saját illetékességi 

területük vonatkozásában jelentkezik, ezért erről a többi önkormányzatnak nem kell 

rendelkeznie. 

A készülő rendeletben a többletszolgáltatás ellentételezéseként meg kell határozni: 

II. 

a.) a munkaidőn kívül megkötött házasságért és bét.-ért az önkormányzatnak járó díjat, 

b.) a hivatali helyiségen kívül megkötött házasságért és bét.-ért az önkormányzatnak járó 

díjat, 

c.) a munkaidőn és a hivatali helyiségen kívül megkötött házasságért és bét.-ért az 

önkormányzatnak járó díjat, 

d.) az a.) és c.) pontokban meghatározott díjakból az anyakönyvvezetőnek választása 

szerint maximálisan járó díjat, 

e.) a munkaidőn kívüli, illetve a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés és bét. 

engedélyezésének szabályait. 

III. 

Az egyes díjak megállapítása nyilvánvalóan nem irányulhat haszonszerzésre, azok 

kalkulációja során csak a ténylegesen felmerülő költségeket lehet felszámolni. 

1.) A hivatali időn túli házasságkötés és bét. létesítésénél ilyenek pl. a különféle 

rezsiköltségek, mint a fűtés, takarítás, világítás, őrzés, illetőleg az anyakönyvvezető részére 

fizetendő díj összege. 

Erre tekintettel a felek által összesen fizetendő díj mértéke nem azonos az 

anyakönyvvezetőnek járó díj összegével, hanem annál értelemszerűen nagyobb. 

2.) A hivatali helyiségen kívüli házasságkötésnél és bét. létesítésnél az ezzel kapcsolatos 

költségeket az At. 15/A. § (4) bekezdése alapján részben eddig is a felek viselték, miután az a 

következőképpen rendelkezik: 

„(4) A (3) bekezdésben foglalt engedély esetén az anyakönyvvezető kizárólag akkor 

működik közre a házasságkötésnek vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének hivatali 

helyiségen kívüli lebonyolításánál, ha a felek 

a) a tanúk, - és ha szükséges - a tolmács vagy a jelbeszédben jártas személy jelenlétét 

biztosítják, 

b) gondoskodnak a házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének 

méltó keretéről, 

c) gondoskodnak az anyakönyvvezető helyszínre és a hivatali helyiségbe való utazásáról, 

és 


d) egyidejűleg gondoskodnak az anyakönyvvezető őrizetében lévő anyakönyvnek a 

házasságkötés vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésének helyszínére való 

szállításáról és a hivatali helyiségbe való biztonságos visszaszállításáról, valamint az 

anyakönyv helyszínen való biztonságos kezelésének feltételeiről.” 

Ekként a díj összege alapvetően megegyezhet az anyakönyvvezető részére 

megállapítandó díj összegével, azonban térítendő költségként itt sem csak a kieső szabadidő 

jelentkezik, hanem további olyan kiadások is felmerülnek, mint a ruházkodás, fodrász stb. 

3.) A munkaidőn kívüli, illetve a hivatali helyiségen kívüli házasságkötés és bét. 

engedélyezésének szabályai körében lehet rendelkezni pl. a kérelem formanyomtatványon 

való benyújtásáról, a feleknek az At. 15/A. § (4) bekezdésében foglalt előírások teljesítésére 

vonatkozó nyilatkoztatásáról, az elbírálás menetéről, szempontjairól stb. 

Korábbi hasonló tartalmú felvetések nyomán a mindezekkel összefüggő 

jogalkalmazáshoz érdemes továbbá megjegyezni, hogy az At. 15/A. §-ának rendelkezéseit 

tekintve a házasságkötés és bét. létesítése elsősorban a hivatali helyiségben történik. 

Az (1)-(4) bekezdések értelmében tehát a felek kérelme és a jogszabályi feltételek 

teljesítésére vonatkozó pozitív tartalmú nyilatkozatuk esetén sem alanyi jogú a hivatali 

helyiségen kívüli házasságkötés és bét. létesítés, miután azt a jegyző engedélyezi, vagyis a 

körülmények mérlegelése alapján meghozott eseti döntésről van szó. 

A mérlegelés tárgyát elsősorban az anyakönyv biztonsága és az eseményhez méltó 

helyszín képezhetik, de egyéb szempontok is előtérbe kerülhetnek (pl. egy 60 fős hivatali 

helyiség esetén nem indokolt helyszűkére hivatkozni, ha 40-50 főnyi vendéget várnak). 

A Csjt. 3. § (3) bekezdése szerint közeli halállal fenyegető állapot esetén nem kell 

engedély a hivatali helyiségen kívüli házasságkötéshez (ahogyan ilyenkor a 30 napos 

várakozási idő alóli felmentés sem szükséges). 

Fekete Julianna 

Hatósági Főosztály 

anyakönyvi szakreferens 


Szociális és Gyámhivatal 

1. Tájékoztató a gyermekjóléti és gyermekvédelmi jogszabályok főbb változásairól 

A gyermekjóléti és gyermekvédelmi területet érintő, 2011. január 1-jétől hatályos 

jogszabályokban bekövetkezett lényegi változásokat az alábbiak szerint foglaljuk össze. 

I. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a 

továbbiakban: Gyvt.) 

A gyermek és hozzátartozója közti kapcsolattartás szabályozása - a bentlakásos 

gyermekintézményben, a helyettes szülőnél és a nevelőszülőnél biztosított személyes 

gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás során - a 

Gyvt. 34.§-a alapján a következők szerint módosul. 

A folyamatos és időszakos kapcsolattartás formája kiegészül a felügyelt kapcsolattartás 

módjával, valamint az elektronikus levelezés formájában történő kapcsolattartás módjával. 

Fellépnek bizonyos korlátozások, miszerint a kapcsolattartásra jogosult és a gyermek 

kapcsolatának fenntartását abban az esetben kell elősegíteni, ha a szülő nem áll a gyermek 

vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes megelőző 

távoltartás, megelőző távoltartás, vagy büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás 

kényszerintézkedés hatálya alatt, illetőleg súlyos bántalmazás miatt nem szüneteltették a szülő 

kapcsolattartási jogának gyakorlását. 

A fentiek alapján a gyámhivatal a kapcsolattartás formájának és gyakoriságának 

elbírálása során mérlegeli a gyermekjóléti alapellátás vagy a gyermekvédelmi szakellátás 

igénybevételének okát, valamint a kapcsolattartásra jogosult magatartását és körülményeit. A 

gyámhivatal által elrendelt felügyelt kapcsolattartás esetén a kapcsolattartást szabályozó 

jogszabályokban meghatározottak szerint, a gyámhivatal határozatában meghatározott 

helyszínen kerül sor a kapcsolattartásra. 

Rendelkezik továbbá a jogszabály arról, hogy a kapcsolattartással összefüggő, teljes körű 

ellátás által nem fedezett költségeket a kapcsolattartásra jogosult viseli. Ezen költségek 

viseléséhez a települési önkormányzat rendkívüli gyermekvédelmi támogatás formájában 

nyújthat segítséget. 

A Gyvt. 54.§-a által a gyermekvédelmi szakellátásban a nevelőszülőnél történő 

szolgáltatásnyújtás kibővül a különleges hivatásos nevelőszülő által nyújtható ellátással. 

Különleges hivatásos nevelőszülő az a legalább három gyermeket ellátó hivatásos 

nevelőszülő, aki a képesítési előírásoknak megfelel, és alkalmas a nála elhelyezett tartósan 

beteg, fogyatékos, illetve három év alatti különleges ellátást igénylő gyermekek 

kiegyensúlyozott nevelésének biztosítására és a családjába történő visszakerülésének 

elősegítésére. A különleges hivatásos nevelőszülő – saját gyermekeit is beszámítva – legalább 

három, legfeljebb öt gyermek és fiatal felnőtt együttes ellátását biztosítja. 

A nevelési díj összegének meghatározása során bekerült a jogszabályba azon rendelkezés, 

miszerint a nevelőszülőt három éven aluli gyermek esetében is az öregségi nyugdíj legkisebb 

összegének száznegyven százaléka illeti meg. (Gyvt. 56.§) 


II. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint 

személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM 

rendelet (a továbbiakban: NMr.) 

Az NMr 3. § (4) bekezdésében pontosításra került, hogy az egyetemi végzettséget igazoló 

doktori cím nem mentesít a szakvizsga letételének kötelezettsége alól. 

A gyermekjóléti szolgálat esetében egy konkrét feladattal egészült ki a jogszabályi 

felsorolás a felügyelt kapcsolattartással összefüggésben. Ennek értelmében a szolgálat 

biztosítja a felügyelt kapcsolattartáshoz szükséges semleges helyszínt, a felügyeletet ellátó 

szakembert, illetve lehetővé teszi más felügyeletet ellátó személy jelenlétét, miután mindezek 

tekintetében egyeztetett a felügyelt kapcsolattartást elrendelő szervvel. A felügyelt 

kapcsolattartás megvalósulását követően öt napon belül tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a 

gyámhivatal felé a kapcsolattartáson történtekről és a szülő-gyermek kapcsolat alakulásáról. 

(NMr. 6. § (7) bek.) 

Ugyanezzel egészült ki a gyermekjóléti központ esetében meghatározott kapcsolattartási 

ügyelet célját meghatározó 7/B. § (1) bekezdés is. (NMr. 7. § (1) bek. d) pont) 

Kiterjeszti a jogszabály a gyermekjóléti szolgálat a születendő gyermeke felnevelését 

nem vállaló várandós anya felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét a nyílt és titkos 

örökbefogadás lehetőségére, joghatásaira, valamint az ezzel foglalkozó szervezetre. (NMr. 11. 

§ (2) bek. a) és b) pont) 

Lényeges változás figyelhető meg az NMr. 40.§ (5)-(7) bekezdésében, amely a bölcsődék 

szakmai munkájára vonatkozik. A bölcsődei nevelés-gondozás szakmai szabályai a 

Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet jogutódja, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 

által kidolgozott Bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja és a Bölcsődei nevelésgondozás 

szakmai szabályai alapján folyik, amely dokumentumok alapján a bölcsőde helyi 

szakmai programot készít. Ahol sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése-gondozása is 

zajlik, a helyi szakmai programot ezen gyermekek nevelésére, gondozására és fejlesztésére 

vonatkozó szakmai szabályok figyelembe vételével kell elkészíteni. 

Az NMr. 1. számú melléklete a bölcsődei ellátás esetén a gondozó/szakgondozó 

munkakör helyébe a kisgyermeknevelő munkakört léptette. Erre tekintettel kell lenni a 

munkajogi dokumentumok 2011. 01. 01. napját követő módosításánál. 

A bölcsőde nyári nyitvatartási rendjének meghatározásához a jogszabály módosítást 

követően a fenntartó általi jóváhagyás szükséges. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy 

a bölcsődei szünet idejére a fenntartó a szülő kérésére gondoskodhat a gyermek intézményi 

gondozásának megszervezéséről. 

A Gyvt. 94. §-a kiegészült egy bekezdéssel, miszerint a települési önkormányzat a 

bölcsődés korú gyermekek napközbeni ellátásának biztosítására irányuló kötelezettségének a 

bölcsőde működtetése mellett családi napközi formájában is eleget tehet. (Gyvt. 94.§ (8) bek.) 

A bölcsődei intézményi térítési díj vonatkozásában a Gyvt. 148.§ (3) bekezdése kiegészült 

azzal, hogy annak alapja az élelmezés nyersanyagköltsége és a nyersanyagköltség legfeljebb 

50 %-át kitevő rezsiköltség egy ellátottra jutó napi összege. 


A házi gyermekfelügyelet esetén a jogszabály kiegészítette a szolgáltatás biztosítását 

indokoló körülményeket további két esettel: az egyik szülő betegsége esetére, ha a betegsége 

akadályozza a gyermek gondozásában, nevelésében, illetve az egyik szülő halála esetére. 

Ezekben az esetekben, valamint többes ikrek születésekor már a gyermek születésétől kezdve 

nyújtható a házi gyermekfelügyelet. (NMr. 51.§ (2) bek.) 

A családok átmeneti otthonában nyújtott szükség szerinti ellátást kiterjeszti a jogszabály a 

gyermek mellett a válsághelyzetben lévő várandós anya férje, élettársa számára is, 

amennyiben őket is befogadja az intézmény, miután azt a Gyvt. 51. § (3) bek. d) pontja a 

várandós anya kérelmére lehetővé teszi. 

A jogszabály az átmeneti gondozás tekintetében a gyermekek kapcsolattartására 

vonatkozóan vezetett be többletszabályozást, illetve a felügyelt kapcsolattartás esetére terjed 

ki. (NMr. 56.§ (2a) pont) 

A szakellátást biztosító gyermekvédelmi gondoskodás során bevezetésre került, hogy a 

kapcsolattartás megvalósulásáról a nevelőszülőnek és a gyermekotthonnak – gondozási 

helyszínen történő látogatás esetén - a 8. számú melléklet szerinti kapcsolattartási naplót kell 

vezetnie. (NM rendelet 87.§) 

A területi gyermekvédelmi szakszolgálatnak felügyelt kapcsolattartás esetén 

gondoskodnia kell továbbá helyszín és felügyeletet ellátó szakember biztosításáról, valamint 

vezetnie kell a 8. számú melléklet szerinti kapcsolattartási naplót. (NM rendelet 153.§) 

Az otthont nyújtó ellátás keretében, a teljes körű ellátás során az NM rendelet 76.§-a a 

továbbiakban meghatározza, hogy a napi ötszöri étkezésre fordított költség összege naponta 

nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2,4%-ánál. 

Az NM rendelet 77. §-a pedig meghatározza, hogy a ruházattal kapcsolatos költségek éves 

összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250%- 

ánál. 

Gyermekotthoni ellátás esetén a családi pótlék felhasználása vonatkozásában 

részletezésre kerül annak szabályozása, hogy miként szükséges eljárni a letéti számlán 

összegyűlt családi pótlék kifizetéséről. A gyermek gondozási helyének megváltozása esetén 

gondoskodni kell az új gondozási helyként kijelölt gyermekotthon, illetve bentlakásos 

szociális intézmény családi pótlék letéti számlájára utalásáról, vagy a nevelőszülőnek történő 

kifizetéséről. A gyermek nevelésbe vételének megszűnésekor gondoskodni kell továbbá, 

örökbefogadás esetén az örökbefogadó szülőnek, nagykorúvá válás estén a fiatal felnőttnek, a 

bíróság gyermekelhelyezésre vonatkozó döntése szerint a külön élő másik szülőnek vagy 

harmadik személynek, illetve a gyámhivatal családba fogadáshoz történő hozzájárulásáról 

szóló döntése szerint a családba fogadó személynek történő kifizetéséről. (NM rendelet 

125/B.§) 

Egyebekben, a három éven aluliakat ellátó különleges gyermekotthonban a gondozó, 

szakgondozó munkakör kisgyermeknevelő munkakörre módosult. 

Egyes munkakörökhöz rendelt ellátotti létszám nevelőszülői hálózatban a következők szerint 

módosult. Egy fő nevelőszülői tanácsadó 48 gyermeket láthat el, legfeljebb 30 

nevelőcsaládban. Egy fő családgondozó 48 gyermeket láthat el, legfeljebb 30 vér szerinti 

családban. 


Területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál foglalkoztatott, egy fő családgondozó 48 

gyermeket láthat el, legfeljebb 30 vér szerinti családban, valamint egy fő utógondozó 48 fiatal 

felnőttet gondozhat. Egy fő hivatásos gyám pedig 48 gyermeket láthat el. 

III. A gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a 

gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) 

Kormányrendelet (a továbbiakban: Gymr.) 

A leglényegesebb és a jegyzői működési engedélyezést leggyakrabban érintő változása a 

családi napközik területén keletkezett. A 2011. január 1-jét követően kiadott működési 

engedélynek a szolgáltatást nyújtó személy nevét nem kell tartalmaznia. Ugyanez a helyzet a 

házi gyermekfelügyelet esetén a gondozó, önálló gyermekjóléti szolgáltató esetén a 

családgondozó, a családi gyermekfelügyelet esetén pedig a szolgáltatást nyújtó személy 

nevének feltüntetése tekintetében. 

A fent említett szakdolgozók nevének törlése iránt a határozatot hivatalból nem kell 

módosítani, a soron következő módosítás alkalmával viszont a működési engedély hatályos 

adatai között az ő nevüket nem kell feltüntetni (Gymr. 19/A. §). 

Változás továbbá, hogy a családi napközik, valamint az alternatív napközbeni ellátások 

engedélyezése során a megkeresendő szakhatóságok köréből törölték a szolgáltató, székhelye, 

telephelye szerint illetékes építésügyi hatóságot (Gymr. 16. § (2)). Az említett hatóság 

megkeresése intézményi formában végzett szolgáltatótevékenység esetén kötelező (Gymr. 4. 

§ (7) bekezdés e) pontja). 

A szakhatóságok megkeresése során figyelemmel kell lenni arra, hogy az Állami 

Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) helyett, a megyei kormányhivatal 

kistérségi népegészségügyi intézetét kell kijelölni. 

Változások következtek be a határidők számításában is. A munkanapban számított 

határidő napban (naptári napban) számított határidőre változott. Ezek közül a legfontosabbak, 

hogy a működési engedély kiadása, módosítása, visszavonása kapcsán a meghatározott 

szervek irányában történő értesítési kötelezettségnek 5 munkanap helyett 8 napon belül kell 

eleget tenni az engedélyező hatóságnak, a szakhatóságok ügyintézési határideje 22 

munkanapról 30 napra változott, tanúsítvány kiállítására pedig a határozat jogerőre 

emelkedésétől számított 10 munkanap helyett 15 nap áll rendelkezésre. 

Károl Anett 


gyermekvédelmi szakreferens 

Terjékiné dr. Kiss Anett 


gyermekjóléti szakreferens 

dr. Torma-Lovász Anna 


gyermekjóléti szakreferens 


2. Az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével kapcsolatos 

jogalkalmazási problémákról 

Az egyes gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 237/2010. (IX. 

13.) 2010. szeptember 16. napján hatályba lépett Korm. rendelet rendelkezéseinek 

megfelelően a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) az iskoláztatási támogatás 

folyósításának felfüggesztésére vonatkozó új szabályokat tartalmazó 91/F.-91/R. §-okkal 

egészült ki. 

Ezen paragrafusok bevezetésével a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 

szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: Gyvt.) 68./A. § (1) bekezdés értelmében a 

gyermek után járó iskoláztatási támogatás teljes összege folyósításának a családok 

támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Cst.) 15. § b) pontjában 

foglaltak szerinti felfüggesztésével egyidejűleg a települési önkormányzat jegyzője - 

védelembe nem vett gyermek esetén - elrendeli a gyermek védelembe vételét. 

A Cst. 15. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy ha a tizennyolcadik életévét be nem 

töltött tanköteles gyermek a közoktatási intézmény kőtelező tanórai foglalkozásai tekintetében 

igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján a települési 

önkormányzat jegyzője gyámhatóságként eljárva, hogy az adott tanévben igazolatlanul 

mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkoztatás után - amennyiben a védelembe vétel 

még nem áll fenn - elrendeli a gyermek védelembe vételét, továbbá az iskoláztatási támogatás 

folyósításának felfüggesztését. 

A fenti jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően lefolytatott II. fokú eljárások 

során észleltük, hogy a közoktatási intézmény olyan esetben is jelzéssel élt az ötven órát 

meghaladó tanórai hiányzásra tekintettel a jegyző felé, amikor a tanuló a tizennyolcadik 

életévét már betöltötte, de még tanköteles volt, valamint a nagykorú és nem is tanköteles diák 

hiányzása esetén is. 

A Gyvt. fent idézett 68/A. § értelmében az iskoláztatási támogatás folyósításának 

felfüggesztésével egyidejűleg a jegyzőnek hivatalból kell elrendelni a tanuló védelembe 

vételét. A Gyvt. és a Gyer. védelembe vétel elrendelésére és fenntartására irányuló 

rendelkezései egyértelműen kiskorú, vagyis tizennyolcadik életévét be nem töltött személy 

esetében alkalmazhatóak. 

Ugyanakkor a tankötelezettség fennállása és a nagykorúság elérése nem minden esetben 

esik egybe, mivel a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (3) bekezdése alapján 

a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét 

betölti. 

Hivatalunk álláspontja szerint a fentiek egybevetéséből megállapítható, hogy a jelenleg 

hatályos szabályok nem teszik lehetővé a védelembe vétel elrendelését – ezzel egyidejűleg az 

iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztését – azokban az ügyekben, amikor a 

nagykorú, de még tanköteles, illetve nagykorú és már nem tanköteles, de a közoktatási 

intézményben tanulmányokat folytató diák igazolatlan hiányzásai érik el az ötven óraszámot. 

Ugyanakkor a Gyvt. 69. § (4) bekezdés 2011. január 1. napjától hatályba lépett 

módosítása szerint, ha a gyermek nagykorúvá válásakor a rá tekintettel folyósított 

iskoláztatási támogatás fel van függesztve, a - gyermek kiskorúsága idején elrendelt - 

védelembe vétel az iskoláztatási támogatás folyósítása felfüggesztésének megszüntetéséig 

meghosszabbodik. 


Abban az esetben viszont, amikor a diák tankötelezettsége már nem áll fenn, törvényes 

képviselője az iskoláztatási támogatásra továbbra is jogosult marad a Cst. 8. § (1) bekezdés 

ab) pontjára tekintettel. Ezen rendelkezés kimondja, hogy a szülő iskoláztatási támogatásra 

jogosult a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat 

folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a 

gyermek (személy) a huszadik - a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük 

biztosításáról szóló törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos 

nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik - életévét betölti. 

Mindezek alapján álláspontunk szerint, amikor nagykorú, de még tanköteles, vagy már 

nem tanköteles, de iskolába beiratkozott tanuló ügyében érkezik ötven órás jelzés az iskolától, 

az eljárás vagy meg sem indul, vagy az esetleg hivatalból megindult eljárását a jegyző a Gyvt. 

68/A. § (1) bekezdésre és a Gyer. 91/G. § (1) bekezdésre tekintettel, a Ket. 31. § (1) bekezdés 

e) pontja alapján végzéssel megszünteti. 

A Gyer. 84. § (1) bekezdés szerint a jegyző a Gyvt. 17. §-ának (1)-(2) bekezdésében 

foglalt szervek, személyek jelzése, kezdeményezése, javaslata alapján köteles a védelembe 

vétel iránti eljárást hivatalból lefolytatni. 

Az általunk vizsgált két ügyben az elsőfokú gyámhatóság - téves jogértelmezéssel - 

minden esetben ügyfélnek tekintette a közoktatási intézmény igazgatóját, illetve annak 

megbízásából eljáró ifjúságvédelmi felelősét. 

A fent idézett jogszabályi rendelkezések alapján a védelembe vételi eljárás hivatalból 

indult eljárásnak tekintendő, mivel az iskola jelzése, kezdeményezése és javaslata nem 

minősül kérelemnek. Ebből következően a közoktatási intézmény az iskoláztatási támogatás 

folyósításának felfüggesztésével egyidejűleg történő védelembe vételi eljárásokban nem 

rendelkezik a Ket. 15. § (1) bekezdésében meghatározott ügyféli minőséggel, így az eljárás 

során hozott érdemi határozatot, vagy az eljárást megszüntető végzést az iskolával csak annak 

jogerőre emelkedését követően kell közölni. 

dr. Nyilas Cecília 


gyámügyi ügyintéző 

3. Jegyzői hatáskörbe tartozó szociális ellátásokkal kapcsolatos jogszabályváltozások 

A közfoglalkoztatás eddigi rendszerét 2011. évtől kezdődően a Nemzeti 

Közfoglalkoztatás Programja váltja fel, amelynek legfőbb célja, hogy minél több munkára 

képes és kész aktív korú szociálisan rászoruló ember számára biztosítson munkalehetőséget. 

Mindez a foglalkoztatási és szociális tárgyú jogszabályok módosítása mellett az eddig 

többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulásával is együtt járt. Az új 

programban a munkaképes emberek esetében a rendelkezésre állási támogatást (RÁT) új 

elnevezéssel a bérpótló juttatás (BPJ) váltotta fel, a felajánlott munkát a végzettségtől 

függetlenül el kell vállalni. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program új eleme, hogy aki 2011- 

ben nem tud 30 napos munkaviszonyt igazolni, az a következő évben semmilyen támogatásra 

nem lesz jogosult. A közfoglalkoztatási rendszerbe amennyire csak lehet, igyekeznek bevonni 

a hazai kis- és közepes vállalkozásokat is. 


Felettes hatóságaink több tájékoztatót is kiadtak már a Szociális törvény, valamint a 

végrehajtására kiadott kormányrendeletekkel kapcsolatos jogszabályi változásokról, melyek 

jelen tájékoztató mellékletében is megtalálhatók. 

A tájékoztatókban nem szereplő következő változásokra szeretnénk felhívni a figyelmet: 

- A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatról szóló 315/2010. (XII. 27.) Kormányrendelet 1. § 

(4) bekezdése alapján - kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában - az állami 

foglalkoztatási szerv hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyekben első fokon a 

kiemelt hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi központ kirendeltségei 

járnak el. Megyénk vonatkozásában kiemelt hatáskörrel rendelkező munkaügyi központ a 

Békés Megyei Munkaügyi Központ, így a döntésekben az állami foglalkoztatási szervvel 

való együttműködés érdekében a Békés Megyei Munkaügyi Központ illetékes 

Kirendeltségének feltüntetése szükséges. 

- Az év elején bekövetkezett szervezeti változások miatt szinte valamennyi hatóság 

elnevezése módosult. A Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár elnevezése 

Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási 

Szervre, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet elnevezése Nemzeti 

Rehabilitációs és Szociális Hivatalra, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal elnevezése 

Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatra változott. 

- Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség 

egyesítésével 2011. január 1-jétől létrejött a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV), így a 

pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, 

valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 

5. §-a alapján történő forgalmi érték meghatározása sem az APEH, hanem a NAV 

hatáskörébe tartozik. A 2010. évi CXII. törvény alapján a gépjármű forgalmi értékének 

meghatározása céljából – a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri 

Igazgatóságának (1135 Budapest, Frangepán u. 87.), mint eljáró szakhatóságnak a 

megkeresése szükséges. 

2011. évben sem változott az öregségi nyugdíjminimum, így a szociális ellátások 

túlnyomó többségének összege sem. Változás mindössze az ápolási díj vonatkozásában történt, 

ahol most annak összege már nem az öregségi nyugdíjminimum 100, 130 vagy 80 %-ában, 

hanem az éves központi költségvetési törvényben meghatározott alapösszeg 100, 130 vagy 80 

%-ában került meghatározásra. A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. 

évi CLXIX. törvény 62. § (8) bekezdése alapján így az ápolási díj havi alapösszege 2011. 

évben 29.500,- Ft. 

A költségvetési törvény 65. § (1)-(2) bekezdése szerint továbbra is változatlanul 12.000,- 

Ft a közgyógyellátás egyéni gyógyszerkeretének maximális egy havi összege, illetve 6.000,- Ft 

az eseti keret éves összege. 

Prikkelné Fekete Erika 


szociális ügyintéző 


4. A szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésében és 

ellenőrzésében bekövetkező hatáskörváltozásról 

A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények 

módosításáról szóló 2010. évi CLIII. törvény 

- 14. §-a módosította az 1993. évi III. tv. 92/K § (2) bekezdését, 

- 29. §-a pedig az 1997. évi XXXI. tv. 100. § (2) bekezdését, 

mindkét esetben 2011. július 1-i hatállyal. 

A fenti jogszabály-módosítások értelmében 2011. július 1. napjától kezdődően 

valamennyi szociális és gyermekjóléti szolgáltató és intézmény működésének engedélyezése 

és ellenőrzése a Kormányhivatal szakigazgatási szerveként működő Szociális és Gyámhivatal 

hatáskörébe kerül. 

Időközben ismertté vált a 357/2010.(XII.30.) Kormány rendelet 36. §-a, valamint a 

360/2010.(XII.30.)Kormány rendelet 41. §-a, mely rendelkezések értelmében a jegyzőnek a 

2011. június 30-án hatáskörébe és illetékességébe tartozó szolgáltatók, intézmények működési 

engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-ig kell 

megküldeni a 2011. július 1. napjával hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Bács-Kiskun 

Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalához. 

2011. június 30. napjáig a kijelölt városi jegyzők gyakorolják a jogszabályok szerint 

meghatározott szociális és gyermekjóléti szolgáltatók, intézmények működési 

engedélyezésének és ellenőrzésének hatáskörét, melyből következően el kell készítenie a 

321/2009.(XII.29.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Szmr.) 11. § (2) bekezdése, valamint a 

259/2002.(XII.18.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Gymr.) 14. § (2) bekezdése szerinti 

határidőig az ellenőrzési tervet. Ezen ellenőrzési tervben 2011. június 30. napjával bezárólag 

kell ütemezni, majd az ütemezésnek megfelelően a hatósági ellenőrzést elvégezni mindazon 

szolgáltatók, intézmények vonatkozásában, akiknél a vizsgálat lefolytatása az idén esedékes, 

vagy a 2010. évi hatósági ellenőrzés bármilyen oknál fogva elmaradt. Az iratok 

hatáskörváltozás okán történő felterjesztését követően ugyanis hivatalunk elsősorban ezen 

hatósági ellenőrzések megállapításaiból szeretne képet kapni az adott szolgáltatóra, 

intézményre, az általa nyújtott szolgáltatások színvonalára, a felmerülő és rendezendő 

problémákra vonatkozóan. 

Azok a jegyzők, akik már ütemezték az ez évi hatósági ellenőrzéseket, azonban az 

ütemezés nem felel meg a fenti jogszabályi változásoknak, úgy el kell végezni az ellenőrzési 

terv korrekcióját. 

A fentiek szerint összeállított ellenőrzési tervről az Szmr. és a Gymr. már hivatkozott 

rendelkezései szerint a Szociális és Gyámhivatalt tájékoztatni szükséges. 

Fentieken túlmenően tájékoztatjuk az érintett kiemelt városi jegyzőket, hogy az iratok 

felterjesztését – az esedékességet megelőzően – írásos tájékoztató kiadásával kívánjuk 

segíteni. 

Czudarhelyi Mária 


szociális szakreferens, szakmai főtanácsadó 


M e l l é k l e t e k 


I. számú melléklet 

Jegyzői változások 

2011 január 

Bács-Kiskun megye 

Település 

Fülöpszállás 

Ladánybene 

Távozó/távol lévő jegyző 

neve 

Simon László 

aljegyző 

Kutasiné Nagy 

Katalin mb. 

Változás oka Új jegyző neve Jogviszony alapja 

Kinevezett 

jegyző 

visszajött 

Kinevezett 

jegyző 

visszajött 

Szabóné dr. Somogyi 

Szilvia 

Változás 

időpontja 

Kinevezett jegyző 2011.01.01. 

Szádvári Erika Kinevezett jegyző 2011.01.01. 

Harkakötöny Oltyánné Kozla Erika helyettesítés 2011.01.01. 

Tiszaug Dr. Lipka Klaudia helyettesítés 2011.01.01. 

Megjegyzés 

Kinevezett jegyző szülési 

szabadságon volt 

Kinevezett jegyző szülési 

szabadságon volt 

Kinevezett jegyző 

hiányában látja el a jegyzői 

feladatokat. 


II. számú melléklet 

Segédletek a 2011. január 1. napjától hatályos, vagy ezen időpontot követően hatályba lépő 

szociális jogszabályváltozások értelmezéséhez 

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya a 

szociális tárgyú jogszabályok módosításainak értelmezéséhez segédleteket készített, melyet 

változtatás nélkül az alábbiak szerint adunk közre: 

Véleményünk szerint azonban a segédletekben foglaltak ellenére is maradtak nyitott kérdések, 

melyek magyarázatát – a szükséges egyeztetéseket követően – folyamatosan közzé tesszük a 

jegyzői tájékoztatók útján. 

Segédlet a gyermekjóléti alapellátásra vonatkozó jogszabályok 2011. január 1-jétől hatályos 

módosításainak alkalmazásához. 

2011. január 1-jével módosultak a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. 

évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.); a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, 

gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük 

feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: NMr.); a gyermekjóléti és 

gyermekvédelmi szolgáltatótevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és 

gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet (a 

továbbiakban: Gymr.); a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról 

szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.); valamint a közalkalmazottak 

jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és 

gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 

gyermekjóléti alapellátásra irányadó rendelkezései. Az alábbi segédlettel segítséget kívánunk 

nyújtani a jogszabályi változások helyes értelmezéséhez és alkalmazásához. 

A gyermekvédelmi jelzőrendszerre vonatkozó szabályozás módosítása [Gyvt. 17. §] 

A gyermekvédelmi törvény a gyermekek veszélyeztetettségének felismerése, megelőzése, 

kezelése és megszűntetése érdekében a gyermekjóléti szolgálatok számára előírja az úgynevezett 

észlelő- és jelzőrendszer működtetését. A jelzőrendszer tagjai a gyermekkel és családjával 

kapcsolatban álló szervezetek, szakemberek, így a bölcsőde, oktatási intézmények (óvoda, 

általános- és középiskola), a házi gyermekorvos, háziorvos, védőnő, a rendőrség. A jelzőrendszer 

tagjainak feladata a gyermekeket érintő veszélyeztető tényezők jelzése és összehangolt lépések 

megtétele a veszélyeztető tényezők megszűntetése érdekében. 

A munkaügyi visszaélésekben érintett gyermekekről a jelzőrendszer eddig nem szerzett tudomást, 

mivel a munkaügyi hatóság nem tartozott a jelzőrendszeri tagok közé. A törvénymódosítás célja 

annak megkönnyítése, hogy a gyermekmunka kitudódjon és a gyermekvédelmi rendszer a 

megfelelő intézkedéseket meg tudja tenni. A közelmúlt gyakorlati tapasztalatai (pl.: 

gyermekmunka az autópálya építéseknél) és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 

jelzése ugyanis azt mutatták, hogy a munkaügyi hatóság, a munkaügyi ellenőrzéskor a 

gyermekmunka észlelése esetén nem keresi meg a gyermekvédelmi rendszert. Ebből adódóan 

mindenképpen indokolt a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok között a munkaügyi hatóság 

feltüntetése is. 

A módosítás nyomán a munkaügyi hatóság köteles jelezni, ha olyan visszaélésről szerez tudomást, 

amely gyermekeket érint, annak érdekében, hogy a szakemberek hatékonyan védhessék a 


gyermekek alkotmányos jogait, segítsenek felszámolni azokat a szociális tényezőket, melyek a 

gyermekek munkavégzéséhez vezettek. 

A gyermekvédelmi törvény szankcionálja a jelzés elmulasztását, így a jövőben a szociális és 

gyámhivatal (mely a jelzés elmulasztását vizsgálhatja és büntetést szabhat ki) felléphet a 

munkaügyi hatósággal szemben is, és igazgatási bírságot szabhat ki rá, ha nem tett eleget jelzési 

kötelezettségének. 

Felügyelt kapcsolattartás és a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések pontosítása [Gyvt. 

33–34. §] 

A gyermeki és szülői jogokkal, kötelességekkel összhangban szükségessé vált a korábban nem 

megfelelően szabályozott kapcsolattartás vonatkozó rendelkezéseinek pontosítása. A 

gyermekvédelmi törvény az átmeneti gondozás keretében három ellátási típust különböztet meg, 

ezek a gyermekek átmeneti otthona, a családok átmeneti otthona, illetve a helyettes szülői ellátás 

(önálló helyettes szülői, illetve helyettes szülői hálózat formájában). A gyermek átmeneti 

gondozása esetén valamely, a gyermekvédelmi törvényben szabályozott személyes gondoskodást 

nyújtó alapellátást vesz igénybe, vagyis gondozásának felelőssége részben, vagy teljes egészében 

az ellátó intézményre/gondozóra hárul, ezért szükség van a családban élő gyermek 

kapcsolattartásának szabályaitól eltérő rendelkezések megalkotására. A gyermekek átmeneti 

gondozása esetén is szükséges a külön élő családtag számára kapcsolattartási lehetőséget 

biztosítani, a gyermek alkotmányos jogainak érvényesítése érdekében. A kapcsolattartás formái a 

szülő és gyermek közötti viszony jellegétől, a feltárt problémáktól függően különbözőek lehetnek. 

Alapesetben a gyermek szabadon (az intézmény, vagy szolgáltató házirendjének megfelelően) 

tarthat kapcsolatot külön élő szülőjével, hozzátartozóival, rokonaival. Az esetek egy részében 

viszont a gyermek intézményi elhelyezése a család veszélyeztető magatartása, bántalmazás, vagy 

elhanyagolás következtében válik szükségessé, melyet a család egy tagja, vagy valamely harmadik 

személy valósít meg. Emiatt úgynevezett felügyelt kapcsolattartás biztosítása szükséges, mely 

során felkészült szakember közreműködésével nyílik lehetőség a gyermek és hozzátartozója 

személyes kapcsolatfelvételére. Ennek célja a gyermek bántalmazásának megakadályozása, illetve 

a további bántalmazás megelőzése. A gyermek családi kapcsolatainak fenntartását, ápolását segíti 

elő a szülőn kívül más hozzátartozókkal – elsősorban testvérrel, nagyszülővel – való 

kapcsolattartás szabályozása is. A gyermekvédelmi törvény korábban nem szabályozta a felügyelt 

kapcsolattartás formáját és eszközeit, így ennek megfogalmazása szükségessé vált. A 

törvénymódosítás tartalmazza a kapcsolattartás korábbi szabályainak pontosítását, a felügyelt 

kapcsolattartás alapvető szabályait, illetve a kapcsolattartási jog szüneteltetésének speciális eseteit 

is. Az ellátás megkezdésekor a gyermeket, illetve a szülőt/törvényes képviselőt tájékoztatni kell 

lehetőségeiről és jogairól, a kapcsolattartás igénybe vehető formáiról. A kapcsolattartás formái 

lehetnek a folyamatos és időszakos kapcsolattartás, mely jelentheti a gyermek tartózkodási helyén 

történő meglátogatását, ezzel egy időben az intézményből/helyettes szülőtől való elvitelét és 

meghatározott időben történő vissza hozatalát, valamint a fentebb említett új rendelkezésként a 

felügyelt kapcsolattartás biztosításának lehetőségét is. Természetesen a kapcsolattartás a fentieken 

túl történhet levelezés, elektronikus levelezés, telefonkapcsolat, ajándékozás, csomagküldés 

formájában is. Az ellátó intézménynek, szolgáltatónak feladata elősegíteni a gyermek 

kapcsolattartását, feltéve, hogy a szülő nem áll a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy 

sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes megelőző távoltartás vagy megelőző távoltartás, 

továbbá a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt, vagy a 

gyermek súlyos bántalmazása miatt nem szüneteltették a szülő kapcsolattartási jogának 

gyakorlását. 


A gyermek kapcsolattartását a gyámhivatal kérelemre szabályozza, abban az esetben, ha a 

gyermekek átmeneti otthonában, helyettes szülőnél, vagy helyettes szülői hálózatban ellátott 

gyermek szülei (más kapcsolattartásra jogosult hozzátartozói) külön élnek, és a különélésükből 

fakadóan ki kell alakítani az ellátott gyermekkel való kapcsolattartás rendjét, illetve, ha a családok 

átmeneti otthonában az egyik szülőjével együtt ellátásban részesülő gyermeknek van különélő, 

kapcsolattartásra jogosult hozzátartozója. A gyámhivatal feladata a kapcsolattartásról úgy dönteni, 

hogy az a gyermek vér szerinti családjával, testvéreivel való kapcsolat fenntartását, a gyermek vér 

szerinti családjába való visszakerülését szolgálja. A kapcsolattartás formájának és gyakoriságának 

elbírálása során a gyámhivatal mérlegeli a gyermekjóléti alapellátás igénybevételének okát, 

valamint azt, hogy kapcsolattartásra jogosult a gyermekkel milyen fokú és mélységű kapcsolatot 

ápol, megfelelőek-e életkörülményei. A kapcsolattartás keretében kulturált és zavartalan 

körülményeket kell biztosítani a szülő és gyermeke számára. A kapcsolattartás keretében 

felmerülő, a gyermek ellátásárára fordított összegen felül jelentkező plusz költségek (pl. utazás 

költsége, egyéb felmerülő költségek) a kapcsolattartásra jogosult felet terhelik. A kapcsolattartásra 

jogosult számára, a kapcsolattartással összefüggő költségek viseléséhez - különösen az utazási 

költségekhez - a települési önkormányzat rendkívüli gyermekvédelmi támogatás formájában 

nyújthat segítséget. A gyámhivatal által elrendelt felügyelt kapcsolattartás esetén követendő 

eljárást Gyer. 30/E. § - 30 F. §-a rendezi. A szabályozás értelében a gyámhivatal vagy a bíróság 

felügyelt kapcsolattartást rendel el, ha az átmeneti gondozásban lévő gyermek számára ez látszik 

biztonságosnak, mert a kapcsolattartásra jogosult személy a gyermeket bántalmazta vagy 

elhanyagolta. A gyámhivatali vagy bírósági határozat megnevezi azon szakembereket, akik a 

felügyelt kapcsolattartás lebonyolítására az ellátó intézmény, vagy hálózat részéről kijelölésre 

kerülnek, valamint rendelkezik annak formájáról is. A jogszabály példálózó felsorolást, valamint 

ajánlást tartalmaz a felügyelt kapcsolattartás lebonyolításába bevonható személyek köréről, így 

elsősorban gondozó intézmény családgondozóját, vagy az átmeneti gondozást ellátó intézménnyel, 

helyettes szülői hálózattal kapcsolatban álló gyermekjóléti szolgálat családgondozóját nevezi meg. 

Természetesen a gyámhivatal előzetes konzultációt végez az érintett intézményekkel, melynek 

keretében vizsgálja, hogy az intézmény/hálózat képes-e a kapcsolattartás lebonyolítására. A 

határozat rendelkezést tartalmaz arról is, hogy az előre látható okok miatt elmaradó 

kapcsolattartási időpontról az érintett felek, milyen igazolható formában tájékoztatják egymást, 

valamint rendelkezik az elmaradt időpontok pótlásának rendjéről is. A gyámhivatal vagy a bíróság 

meghatározza a kapcsolattartás egyéb formáinak lehetőségét is, tehát kitér a levelezés, 

ajándékozás, csomagküldés, valamint a telefonos kapcsolat lehetőségeire is. 

A gyermekjóléti szolgálat feladatainak pontosítása [Gyvt. 39. § (4). a) és c)] 

A módosítás a gyermekjóléti szolgáltatás feladatainak pontosítására irányul. Ennek keretében 

egyrészt egyértelművé válik, hogy a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevételével önmagában nem 

minden esetben rendeződnek a gyermek problémái, a családban jelentkező működési zavarok. A 

gyermekjóléti szolgáltatás „csupán” elősegítheti a problémák rendeződését. Másrészt pontosabban 

felsorolásra kerülnek azok az ellátások, szolgáltatások és hatósági intézkedések, amelyeket a 

gyermek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében a gyermekjóléti szolgálat 

kezdeményezhet. A bölcsőde nyári nyitvatartási rendjének szabályozása [Gyvt. 42. § (5) bek.] 

A tapasztalatok alapján a bölcsődéket fenntartó önkormányzatok eltérő gyakorlatot követtek a 

bölcsőde nyári zárva tartásának elrendelése tekintetében. Gyakran előfordult az az eset, hogy az 

intézmény nemcsak a nyári iskolai szünet idején tartott zárva, de év közben is több alkalommal 

szünetelt a gondozás részlegesen, vagy teljesen, elsősorban az épületek karbantartásával 

összefüggő munkálatok idejére. Problémát jelentett az is, hogy gyakran csak részleges bezárás 

történt, mely alatt több csoportban is folyamatos volt az ellátás, ezzel a szolgáltatás minősége 

szenvedett csorbát, hiszen a gyermekek nyugodt napirendje nem minden esetben volt biztosítható. 


A módosítás értelmében, a bölcsődékben a nyári nyitva tartás rendjét deklaráltan a fenntartó 

hagyja jóvá. Ennek keretében határozza meg azt az időtartamot is, amikor nyáron a bölcsőde 

bezár. Csak akkor lehet éves karbantartásokat, felújításokat végezni, amikor a bölcsődében nem 

gondoznak gyermekeket, ezzel elkerülve a fent említett problémákat. A nyári időszakban a 

fenntartó dönthet – szülői igény esetén – a bölcsődés gyermekek intézményi gondozásának 

megszervezéséről is. Ez különösen azon fenntartó esetében lehet releváns, ahol az önkormányzat 

egyesített bölcsőde keretben több intézményt is fenntart, így mód van más intézményt 

ügyeletesként kijelölni a bezárás időtartamára. A fenntartó döntése alapján az is megvalósítható, 

hogy kisgyermekek napközbeni ellátását nyújtó, de nem az adott fenntartó által működetett 

intézmény keretében kerüljön biztosításra a gyermekek nyári zárás alatt történő ellátása. 

A gyermekétkeztetés térítési díjának emelése a bölcsődékben [Gyvt. 148. § (3) bek.] 

A gyermekvédelmi törvény előírásai alapján bölcsődében kizárólag az étkezésért kérhető térítési 

díj a szülőktől. Az eddigi jogszabályi előírások alapján az étkezési térítési díj összegét az 

intézmény úgy állapította meg, hogy az élelmezés nyersanyagköltségének általános forgalmi 

adóval megnövelt részét hárította a szülőre/gondviselőre. A bölcsődék működtetése azonban a 

normatív állami hozzájárulás mellett is komoly anyagi ráfordítást követel a fenntartóktól. A 

módosítás értelmében a gyermekétkeztetés térítési díjának megállapításánál az intézményi térítési 

díj alapja az élelmezés nyersanyagköltsége mellett a nyersanyagköltség legfeljebb 50%-át kitevő 

rezsiköltség egy ellátottra jutó napi összege. Tehát az intézmény a befizetendő étkezési térítési díj 

összegét az étel előállítására fordított költség 50 %-ának egy gyermekre jutó részével 

megnövelheti. A gyermekétkeztetés biztosítása során természetesen továbbra is vizsgálni 

szükséges a család jövedelmi viszonyait. A legrászorulóbb családok – azaz a rendszeres 

gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermeket, gyermekeket nevelő családok – számára 

változatlanul ingyenes a bölcsődében biztosított étkeztetés. Emellett a három vagy több 

gyermeket, illetve a tartósan beteg vagy fogyatékos - és rendszeres gyermekvédelmi 

kedvezményre nem jogosult - gyermeket nevelő családoknak 50%-os térítési díjkedvezmény jár a 

gyermekek után. 

A családi napközi létesítésének ösztönzése a települési önkormányzatok körében [Gyvt. 94. § 

(8)] 

A gyermekvédelmi törvény az önkormányzatok kötelezettségévé teszi – a törvényben 

meghatározottak szerint – a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítását. Ennek értelmében a 

tízezer fős lakónépességet meghaladó települések önkormányzatai kötelesek bölcsődét 

működtetni. Az elmúlt években megnövekedett a bölcsődei gondozást igénylők száma, mellyel az 

ellátórendszer sok esetben nem tudott lépést tartani, férőhely hiány alakult ki. A bölcsődei ellátás 

biztosításának költségei igen magasak, az önkormányzatok sok estben nem képesek kigazdálkodni 

további bölcsődei csoportok működtetésének költségeit, a meglévő intézmény nem képes több 

gyermeket - a szigorú szabályok betartása mellett - befogadni. A családi napközi szolgáltatás 

megszervezésének és fenntartásának költségei lényegesen alacsonyabbak a bölcsőde létesítésének 

és üzemeltetésének költségeinél, így a fenntartók számára alternatívát jelenthetnek a férőhelyhiány 

mérséklésére. A módosítás értelmében a települési önkormányzatok, amennyiben meglévő 

bölcsődéik kapacitása alulmúlja a jelentkező igényeket, a bölcsőde továbbműködtetése mellett, 

családi napközik létesítésével, vagy egyházi, illetve civil fenntartókkal családi napközik 

működtetésére vonatkozóan kötött feladat ellátási szerződés keretében elégíthetik ki a fennmaradó 

igényeket. A módosítás egyrészről hangsúlyossá kívánja tenni a tízezer fős lakónépesség feletti 

települési önkormányzatok számára, hogy a bölcsőde kötelező fenntartása mellett, más 

napközbeni ellátási formával, tehát családi napközi biztosításával is megoldhatják a 3 év alatti 


gyermekek ellátását. Másrészről ösztönözni kívánja új családi napközik beindítását, ezzel új 

férőhelyek létesítését és új munkahelyek teremtését. 

A várandós anya szociális válsághelyzetét definiáló rendelkezés pontosítása. [Gyvt. 5. § o)] 

A pontosítás tisztázza a korábban nem egyértelmű elnevezést. A korábbi jogszabályhely a 

várandós anya szociális válsághelyzetéről beszélt, ugyanakkor sok esetben alapvetően nem 

szociális válsághelyzetet volt kénytelen elszenvedni a várandós anya, hiszen problémái nem csak, 

vagy egyáltalán nem szociális okokra voltak visszavezethetőek. Ezért szakmai egyeztetést 

követően a definíció pontosításra került, így ezentúl a várandós anya válsághelyzete kifejezés 

kerül használatra. A problémacsoport elnevezésén túl, annak fogalmi definíciója nem változott. A 

jogszabályba a következő módon került be a pontosítás: „o) várandós anya válsághelyzete: olyan 

családi, környezeti, szociális, társadalmi helyzet vagy ezek következtében kialakult állapot, amely 

a várandós anya testi vagy lelki megrendülését, társadalmi ellehetetlenülését okozza, és ezáltal 

veszélyezteti a gyermek egészséges megszületését,…” 

A várandós anya férjének vagy élettársának a befogadása a családok átmeneti otthonába 

[Gyvt. 51. § (3) bek. b) pont] 

Gyakorlati tapasztalatok szerint a válsághelyzetbe került várandós anyák sok esetben igénylik 

élettársuk, férjük állandó jelenlétét a családok átmeneti otthonában történő tartózkodás idején is. 

Természetesen a látogatás eddig is engedélyezett volt, azonban a jogszabály korábban nem tette 

lehetővé azt, hogy a hozzátartozót az otthon befogadja, ha a férj, élettárs elhelyezését a várandós 

anyához hasonló körülmény nem indokolta. 

Sok esetben a gyermeket váró anya helyzete megkívánja, hogy a számára ebben az időszakban 

támaszt, segítséget jelentő személy mellette legyen. Az együttes elhelyezés további indoka, hogy 

ebben az esetben az apa nem idegenedik el gyermeke anyjától, illetve a közös lakhatási 

megoldások keresésére is nagyobb esély van. Szakmailag mindenképpen indokolt a gyermeket 

váró pár együttes elhelyezése, így a módosítás értelmében már lehetőség van a közeli hozzátartozó 

befogadására. A kérdéskörben két további módosítás történt, a személyes gondoskodást nyújtó 

gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és 

működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben. Egyrészt a fent kifejtett, a 

gyermekvédelmi törvényben eszközölt változtatást követte a miniszteri rendelet, amikor 

pontosította a családok átmeneti otthonába költöző várandós anyák elhelyezésének feltételeiről 

szóló rendelkezést, az alábbiak szerint: „A válsághelyzetben lévő várandós anyák gyermekük 

születéséig közös lakószobában is elhelyezhetők, ha nem kerül sor férjükkel, élettársukkal 

együttes elhelyezésükre.” (70. § (3) bek.) A Rendelet 71. § (1) bekezdése szintén a 

gyermekvédelmi törvénnyel összhangban egészült ki az alábbiak szerint: „A családok átmeneti 

otthona a gyermek és a válsághelyzetben lévő várandós anya férje, élettársa számára szükség 

szerinti ellátást nyújt.” 

A házi gyermekfelügyeletről szóló rendelkezések kiegészítése [NMr. 51. § (2), (2a)] 

A gyakorlati tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy a házi gyermekfelügyelet szabályozásának 

azon része, mely rendezi, milyen esetekben különösen indokolt az ellátás biztosítása, nem tér ki 

minden olyan jelentős élethelyzetre, melyben a szolgáltatás biztosításra nagy szükség lehet. Az 

egyik korábban nem nevesített esetkör a családban többes iker születése. Gyakran az egyedül álló 

anya, vagy a házastársak, élettársak nehezen tudják megoldani a gyermekek folyamatos ellátását 

és felügyeletét, különösen a gyermekek újszülött korában, amikor még az egyes gondozási 

készségeket és képességeket a szülők maguk is tanulják. A házi gyermekfelügyelet ilyenkor képes 


segítséget nyújtani, tehermentesíteni a szülőt, valamint a védőnői szolgálattal karöltve képes 

átadni azokat a praktikus ismereteket, melyek megkönnyítik a gyermekek szakszerű ellátását. A 

módosítással beemelt másik elem az az élethelyzet, mikor a gyermek egyik szülőjének, 

gondviselőjének halála miatt válik szükségessé az ellátás biztosítása. Az eddigi szabályozás nem 

tér ki ezekre az esetekre, holott a megözvegyült szülő, élettárs sok esetben segítségre szorul a 

gyermek ellátásában, mely segítséget családjától nem minden esetben kaphatja meg. További 

könnyítést jelent hogy ezentúl többes iker születésekor, valamint ha az egyik szülő betegsége, 

vagy halála egybeesik a gyermek születésével, a házi gyermekfelügyelet már a 

gyermek/gyermekek születésétől kezdve nyújtható. 

A szakvizsga alóli mentesülés szabályinak pontosítása [NMr. 3. § (4)] 

A rendelet korábban hatályos rendelkezése értelmében többek között az mentesül a szociális 

szakvizsga letételének kötelezettsége alól, aki doktori cselekmény alapján doktori címet szerzett. 

A jogalkalmazás során e rendelkezést többféleképpen értelmezik, ezért szükségessé vált a 

pontosítása. A jogalkotói szándék az egyetemi végzettséget igazoló doktori címet nem kívánta 

mentességként elismerni, ezért kimondásra kerül, hogy e cím nem mentesít a szakvizsga 

letételének kötelezettsége alól. 

A bölcsődében, családi napköziben létesíthető munkakörök pontosítása [NMr. 1. és 2. számú 

melléklet] 

A rendelet létszám- és képesítési előírásai között a bölcsőde és a családi napközi vonatkozásában a 

szakgondozó és a gondozó munkakör összevonásra került, tekintettel arra, hogy az ellátandó 

feladatok jellege nem indokolja a munkakörök közötti különbségtételt. 

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a 

gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 

26.) Korm. rendelet módosítása 

A rendelet mellékletében átvezetésre került bölcsőde és családi napközi esetén a szakgondozói és 

gondozói munkakör összevonásával bevezetett kisgyermeknevelő munkakör. Pontosításra került 

továbbá a bölcsődében foglalkoztatott élelmezésvezetők fizetési osztályba való besorolása. 

A működési engedélyezéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok változása [Gymr. 3. § és 

19/A. §] 

2011. július 1-jétől a megyei, fővárosi kormányhivatalok szociális és gyámhivatalainak hatásköre 

bővülni fog: valamennyi gyermekjóléti alapellátást nyújtó szolgáltató és intézmény működési 

engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a szociális és gyámhivatalok 

fognak eljárni. A szociális és gyámhivatalok keretében biztosított lesz ezen feladatok magas 

színvonalon, kellő szakértelemmel, megfelelő gyakorlati ismeretekkel és egységes szakmai elvek 

mentén történő ellátása. A hatáskörváltozással összefüggésben a jegyzőnek a 2011. június 30-án a 

hatáskörébe és illetékességébe tartozó gyermekjóléti alapellátást nyújtó szolgáltatók, intézmények 

működési engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-éig kell 

megküldenie az illetékes szociális és gyámhivatalnak. A szociális és gyámhivatal – a jegyzői 

ellenőrzés időpontjától függetlenül – a működési engedély módosítására irányuló soron következő 

eljárással egyidejűleg, de legkésőbb 2012. december 31-éig az iratok alapján és a helyszínen 


ellenőrzi azokat a szolgáltatókat, intézményeket, amelyek 2011. július 1-jén kerültek a 

hatáskörébe és illetékességébe. Ezen eljárása során szükség esetén alkalmazza az Gymr-ben 

foglalt jogkövetkezményeket, továbbá ha a jegyző által kiadott működési engedély nem felel meg 

a hatályos jogszabályoknak, a hatályos jogszabályoknak megfelelő működési engedélyt ad ki, és a 

jegyző által korábban kiadott működési engedélyt visszavonja. 2011. július 1-jétől változnak a 

működés ellenőrzésére vonatkozó előírások is. Az eddigi, éves ellenőrzés helyett a gyermekjóléti 

alapellátások esetében, azaz gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekek napközbeni ellátása és 

gyermekek átmeneti gondozása esetén, legalább kétévente kell lefolytatnia az ellenőrzést a 

működést engedélyező szervnek. Változatlanul legalább négyévente, a szolgáltatók, intézmények 

szakmai munkájának ellenőrzésére is sor kerül a Gymr. 14. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzés 

keretében. 

Működési engedélyezés egyszerűsítése [Gymr. 4. § (9) bc) és 6. § (4) b)] 

Az engedélyezési eljárás lefolytatásának egyszerűsítését szolgálja kifejezetten a családi napközik 

működési engedélyezése kapcsán életbe lépő két változás. Eddig szabályozás az alábbiakat 

tartalmazta: családi napközi (a Gymr. 4. § (9) bekezdés a) pontja szerinti eset: egy lakásban egy 

családi napközi kerül kialakításra és a gondozott gyermekek száma nem haladja meg a hét főt 

kivételével), valamint a Gyvt. 41. §-ának (4) bekezdése szerinti ellátások működési engedélyének 

kiadására irányuló eljárásban az eljáró hatóságnak be kellett szereznie az illetékes építéshatóság 

előzetes szakhatósági hozzájárulását arról, hogy a szolgáltatásnak otthont adó épület megfelel az 

építéshatósági követelményeknek. A lépés gyakorlatban azt jelentette, hogy az építéshatóság 

szakhatósági előzetes hozzájárulásában igazolta, hogy az ingatlan megfelel az adott településen 

érvényben lévő övezeti besorolásnak. Tekintettel arra, hogy a családi napközi szolgáltatás akár az 

ellátást nyújtó otthonában is működtethető, az eljárás ezen eleme fölösleges többletadminisztrációt 

jelentett az eljáró engedélyező hatóság, az építéshatóság, továbbá az ügyfél számára is, ezért a 

jogalkotó a rendelkezést hatályon kívül helyezte. A másik módosítás értelmében ezentúl a 

gondozó, családgondozó, illetve családi napközi és családi gyermekfelügyelet esetén a 

szolgáltatást nyújtó személy nevét, a működési engedélyében nem kell feltűntetni. A névnek a 

működési engedélyből történő törléséről nem kell határozatban intézkedni, illetve a működési 

engedély módosítása során nem kell a hatályos adatok között feltüntetni. A gyakorlatban fenti 

módosítás azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtójának személyében változás 

történik, kizárólag a személy megváltozása miatt nem kell működési engedély módosítására 

irányuló eljárást kezdeményezni. Ezáltal csökkennek az adminisztrációs terhek. 

Az egyházi fenntartó fogalmának szűkítése [Gyvt. 5. § sb)] 

A módosítás értelmében 2011. július 1-jétől. kizárólag a Kormánnyal gyermekjóléti, 

gyermekvédelmi, vagy szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött egyházak 

(ideértve a Magyar Katolikus Egyházat) tartoznak az egyházi fenntartó fogalmának körébe 

Segédlet a 2011. január 1-jétől hatályos, a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 

szakmai feladatait és működési feltételeit érintő jogszabályi változások alkalmazásához 

A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében segédletünk összefoglaló tájékoztatást kíván nyújtani a 

2011. január 1-jével hatályba lépett azon fontosabb jogszabályi változásokról, melyek az 

igénybevételi eljárás, a térítési díjszabályozás, illetve a képesítési feltételeken kívül esnek. 

(Ezekről a honlapunkon szintén elérhető tematikus segédletek készültek.) Tartalma az alábbi 

jogszabályokra terjed ki: 


- a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.), 

- a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és 

működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet (R.), 

- a szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről 

szóló 321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet (Szmr.), 

- a fogyatékos személyek alapvizsgálatáról, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatról, 

továbbá a szociális intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatáról szóló 

92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet (Fvr.), 

- a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozásának rendjéről szóló 

191/2008. (VII. 30.) Korm. rendelet (Tkr.), 

- az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 174/2009. (VIII. 29.) 

Korm. rendelet, 

- az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi 

szolgáltatók normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet. 

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt.) változásai 

‣ Szűkül az egyházi fenntartó fogalma: kizárólag a Kormánnyal a szociális feladatok ellátására 

is kiterjedő megállapodást kötött egyházak (ideértve a Magyar Katolikus Egyházat) tartoznak e 

körbe 2011. július 1-jétől. (Szt. 4.§ (1) bek. mb) pont). 

‣ Újból felállításra kerül továbbá az Egyházi Fenntartók Tanácsa, amely a szociál- és 

nyugdíjpolitikáért felelős miniszter véleményező, javaslattevő, tanácsadó szerveként fog 

működni. 

‣ A falugondnoki szolgáltatás mellett tanyagondnoki szolgáltatás esetén is lehetővé válik, hogy 

a szolgáltatás tovább működhessen abban az esetben is, ha a működés során a település 

lakosságszáma 10%-ot meg nem haladó mértékben meghaladja a 400 fős határt. Tehát ha a 400 

fős település lakosságszáma működő szolgáltatás esetén megnő, 440 fős lélekszámig tovább 

működtethető a szolgáltatás. (Szt. 60.§ (3) bek.) 

‣ Megszűnik a bázis-szállás szolgáltatás. Tekintettel arra, hogy a hajléktalan-ellátó 

intézményeknek a téli ellátás megszervezése érdekében lehetőségük van intézményi férőhelyeik 

számának ideiglenes megnövelésére időszakos férőhelyek létesítésével, a bázis-szállás fenntartása 

szakmailag nem indokolt. A bázis-szállás szükségtelenségét jelzi az a tény is, hogy bevezetése óta 

sehol nem hoztak létre ilyen szolgáltatást, melyet – a szociális szolgáltatások legfontosabb adatait 

nyilvántartó – szociális regiszter adatai is megerősítenek. 

‣ Rendeződött az önkormányzati társulások rendeletalkotásának problémája a személyes 

gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról. Az 

új rendelkezés szerint amennyiben a fenntartó önkormányzati társulás vagy többcélú kistérségi 

társulás, a társulási megállapodásban erre kijelölt települési önkormányzat alkot rendeletet az 

érintett tárgykörökben. A társulásban részt vevő települési önkormányzatoknak 2011. április 1-jéig 

kell felülvizsgálniuk a tárgykörben az új szabály hatálybalépését megelőzően alkotott 

rendeleteiket. (92.§ (1) bek., 140/C.§) 

‣ A szociális igazgatási bírság eddig kormányrendeletben szabályozott előírásai törvényi szintre 

kerülnek, és differenciálódik a kiszabható bírság összege. Működési engedély nélkül nyújtott 

tevékenység esetén emelkedik a kiszabható bírság legmagasabb összege 200 ezer Ft-ról 500 ezer 

Ft-ra, a Regiszterbe történő jelentési kötelezettség elmulasztásáért kiszabható bírság összege 50 


ezer Ft-ra csökken. Mivel az önköltségszámításra irányadó szabályok hatályon kívül helyezésre 

kerültek, ezentúl az intézményi térítési díj megállapításának elmulasztása lesz bírságolható állami 

és nem állami fenntartói körben egyaránt. (Szt. 92/L.§, 92/M.§) 

‣ A közfeladatot ellátó személyek köre kibővült az intézményi ellátás keretében foglalkoztatott 

ápoló, intézményvezető ápoló, gondozó és szociális, mentálhigiénés munkatárs, továbbá a falu- és 

tanyagondnok személyével. Az ilyen, fokozottabb veszéllyel járó munkakörökben foglalkoztatott 

személyeket szükséges magasabb szintű védelemben részesíteni az ellenük irányuló erőszakos 

cselekményekkel szemben. (Szt. 94/L.§ (2) bek. f) és g) pont) 

‣ 2011. január 1-jétől érdekvédelmi fórumot csak a tartós bentlakásos intézményekben kötelező 

működtetni. Az ellátotti érdekeket védeni hivatott szerv működtetése ugyanis nehezen valósítható 

meg az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben, ahol a jogviszony viszonylag rövid időn 

keresztül áll fenn, a lakók folyamatosan változnak, így nem tudnak hosszabb távon 

érdekképviseleti funkciót ellátni. (Szt. 99.§ (1), (2) bek.) 

‣ Lehetővé vált, hogy a 16. életévüket betöltött kiskorú személyek önállóan, a szülő bevonása 

nélkül is megállapodást köthessenek a közösségi alapellátás és a szenvedélybetegek nappali 

intézményi ellátása igénybevételére. Eddig a szenvedélybetegséggel küzdő kiskorú igénylő csak a 

szülő vagy törvényes képviselője tudtával részesülhetett ellátásban, mivel a megállapodást egyedül 

nem köthette meg, ami sok segítségre szoruló fiatalt visszatartott az ellátás igénybevételétől. A 

közösségi alapellátás és a nappali ellátás szakmai alapja a családdal való szociális munka. 

Végrehajtási rendeleti szinten előírásra került, hogy ilyen esetben a szenvedélybetegek közösségi 

alapellátását és nappali ellátását nyújtó szolgáltató a családdal való kapcsolatfelvétel 

eredménytelensége esetén felveszi a kapcsolatot az illetékes gyermekjóléti szolgálattal, így sor 

kerül a szülő szolgáltatásba való bevonására is. (Szt. 93.§ (4) bek., R. 8/B.§) 

‣ Feloldásra került a szociális szakvizsga törvényi és rendeleti szabályai közötti ellentmondás 

azzal, hogy az Szt. csak a részletszabályokat tartalmazó miniszteri rendeletekre vonatkozó 

általános hivatkozást rögzíti. A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a 

szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SZCSM rendelet határozza meg, hogy ki tehet 

szakvizsgát, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és 

működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet pedig tartalmazza a szakvizsgára 

kötelezettek körét. (Szt. 92/I.§) 

‣ A korlátozó intézkedésre vonatkozó szabályok módosítása egyértelműbb jogalkalmazást tesz 

lehetővé. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzése szerint nem volt egyértelmű a 

korlátozó intézkedésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazása, illetve az Szt. és az 

egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény viszonya. Ennek feloldása érdekében a 

jogbizonytalanságot okozó rendelkezések pontosításra kerültek, nem érintve a korlátozó 

intézkedés eddigi szakmai szabályrendszerét. A módosítással kikerültek a törvényi szabályokból 

az egészségügyről szóló törvényben is szabályozott kérdéskörök. (Szt. 94/G. §) 

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük 

feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet (R.) változásai 

‣ A szakmai program kötelező tartalmi elemeinek csökkentése és racionalizálása: 

Az R. 5/A. § (1) bekezdése határozza meg, hogy a szakmai programnak melyek a kötelező 

tartalmi elemei. 


A szakmai program kötelező elemei közül több törlésre került, mert a programnak a szolgáltatás 

megvalósításáról kell szólnia, a szolgáltatás megtervezésével, előkészítésével kapcsolatos 

intézkedések a szakmai program tartalmában nem értelmezhetőek, irrelevánsak. A hatályon kívül 

helyezett tartalmi elemek egy része az SzMSz-nek is része, így azok megismétlése szükségtelen. 

Módosultak a szakmai program következő elemei: 

· Az ellátottak köre, demográfiai mutatói, szociális jellemzői, ellátási szükségletei (5/A. § 

(1) bek. b) pont). - E pont helyett az ellátandó célcsoport jellemzőit szükséges a jövőben 

bemutatni a szakmai programban. Tehát csak az adott szolgáltatástípus által ellátott 

személyek jellemzőit (pl. a célcsoport korösszetétele, egészségi állapota, jövedelmi 

viszonyai, gondozási szükségletei) kell bemutatni, általános leírásokra nincs szükség. 

· Az 5/A. § (1) bekezdés korábbi c) pontja (a feladatellátás szakmai tartalma, módja, a 

biztosított szolgáltatások formái, köre, rendszeressége) és f) pontja (bentlakásos intézmény 

esetén az ápolási, gondozási, rehabilitációs és fejlesztési feladatok jellege, tartalma) 

összeolvadt az új c) pont alatt a következőképpen: a feladatellátás szakmai tartalma, 

módja, a biztosított szolgáltatások formái, köre, rendszeressége, bentlakásos intézmény 

esetén a gondozási, rehabilitációs és fejlesztési feladatok jellege, tartalma. 

Fentiek mellett a szakmai program kiegészült egy új tartalmai elemmel, a szolgáltatásról szóló 

tájékoztatás helyi módjával (5/A. § (1) bek. e) pont), pl. helyi újság, szórólap, internet, stb. 

A szakmai programhoz a jövőben mellékletként nem kell csatolni a szolgáltatás bevételeinek, 

kiadásainak tervezett alakulását, mivel a gazdálkodásáról külön dokumentációt vezet az 

intézmény. 

Tekintettel arra, hogy a szakmai program tartalmi elemeit az 5/A.§ általánosan, valamennyi 

szolgáltatásra irányadóan meghatározza, a falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, valamint támogató 

szolgáltatás esetében a szakmai program elemeit ismételten felsoroló korábbi rendelkezések (39.§ 

(5)-(7) bek. és 39/B.§ (1)-(3) bek.) hatályon kívül helyezésre kerültek. 

‣ A gyógyszer-, és gyógyászati segédeszköz ellátással kapcsolatos módosítások: 

Az R. korábbi 52/A.§-a az intézményvezetőt arra kötelezte, hogy a személyi térítési díj 

megállapításával egyidejűleg értesítse az ellátást igénybe vevőt az intézmény által viselt, illetve 

átvállalt gyógyszerköltség, illetve gyógyászati segédeszközköltség mértékéről. E szakasz hatályon 

kívül helyezésre került, mivel a tájékoztatás az árak változása miatt kivitelezhetetlen volt, illetve 

adattartalma az állandó változás miatt értelmét vesztette. A tájékoztatás nem tudott a gyógyszerek 

tételes árairól szólni, csak arról, hogy mely gyógyszerek tartoznak a térítési díjból fizetendő, s 

melyek az egyén által fizetendők csoportjába. A gyógyszerek dózisa, kiszerelése, fajtája 

rendszeresen változik, akár havonta. Így a térítési díj megállapításakor közölt gyógyszerek díjai 

már akár 1-2 hónap után módosulhatnak. Ennél fogva sokkal fontosabb az alapgyógyszerlistáról, s 

azon túli gyógyszerek tartalmáról tájékoztatást adni, mintsem magáról a konkrét összegről, melyet 

az R. 52. § (4) bekezdése szerint tesz meg az intézményvezető. Így az intézmény által viselt 

gyógyszerek költségéről való tájékoztatási kötelezettség megszüntetésre került. 

‣ A támogató szolgálat gépkocsijára vonatkozó feltételek enyhítése: 

Az R. korábbi szabályai arról rendelkeztek, hogy a támogató szolgálat gépjárművének 

alkalmasnak kell lennie elektromos kerekes székes személy szállítására, valamint rendelkeznie 

kell mobil rámpával vagy emelőszerkezettel, továbbá 4+3 pontos biztonsági rögzítéssel. A 

racionalitást szem előtt tartva kimondásra került, hogy a szolgálat legalább egy gépjárművének 


kell megfelelnie (R. 39/C.§ (2) bek.) e kritériumoknak (tehát több gépjármű esetén a szolgálat 

működéséhez elegendő, ha egy gépkocsi teljesen akadálymentes). 

‣ A betegségtípusonkénti gondozási egységbe szervezés hatályon kívül helyezése: 

A szenvedélybetegek otthona vonatkozásában az R. korábbi 67.§ (2) bekezdése előírta, hogy ha 

egy intézmény keretében több betegségtípusban szenvedő személyt látnak el, betegségtípusonként 

külön gondozási egységet kell szervezni. A szabály indokolatlan terhet jelentett az intézmények 

számára, ezért hatályon kívül helyezésre került. 

‣ Hozzátartozó értesítése elhalálozás esetén: 

Az R. korábbi szabályai szerint az intézményvezetőnek gondoskodnia kellett elhalálozás esetén az 

elhunyt törvényes képviselőjének, valamint közeli hozzátartozóinak értesítéséről. 

E rendelkezés pontosításra került annak érdekében, hogy ne valamennyi közeli hozzátartozót, 

hanem csak az ellátott által megnevezett hozzátartozót kelljen értesítenie az intézménynek. Tehát 

nincs szükség az elhunyt valamennyi hozzátartozójának felkutatására, az elhalálozásról a 

törvényes képviselő mellett az ellátott által az Szt. 20. § szerinti nyilvántartás felvételekor 

megnevezett, és a nyilvántartásban (Szt. 20. § (2) bek. e) pont) rögzített hozzátartozót kell 

értesíteni (R. 62.§ (1) bek. c) pont). A megnevezett és a nyilvántartásban rögzített személy 

kizárólag hozzátartozó lehet, tehát ismerősök a nyilvántartás e részébe nem rögzíthetők. Annak 

természetesen nincs akadálya, hogy az ellátott írásban külön nyilatkozzon arról, kik értesítését 

kívánja az intézménytől e személyeken kívül. 

‣ Tárgyi feltételek enyhítése: 

Az R. eddig arról rendelkezett, hogy négynél több személy csak kivételesen indokolt esetben 

helyezhető el egy lakószobában, azonban ilyen esetben is biztosítani kell az egy ellátottra jutó hat 

négyzetméternyi lakóterületet. 

Kivételesen indokolt helyzetben, illetve soron kívüli elhelyezés esetében szükségessé vált, hogy a 

rendelet mentesítést adjon a szigorú tárgyi feltétel biztosítás alól. Ennek megfelelően módosult az 

R. 42.§ (1) bekezdése. 

Továbbra is fennmaradnak az Szt. 92/K. § (5) bekezdésének szabályai, melyek kimondják: 

„92/K. § (5) Az intézményben ellátottak száma egyetlen napon sem haladhatja meg 

b) bentlakásos intézmény esetén a működési engedélyben meghatározott férőhelyszám százöt 

százalékát, 

éves átlagban pedig a férőhelyszám száz százalékát. Ha az intézményben egymást követő hatvan 

napot meghaladóan a működési engedélyben meghatározott férőhelyszámnál több személyt látnak 

el, a fenntartó köteles kérelmezni a működési engedély módosítását.” 

E szabályok megakadályozzák, hogy a fenti enyhítés következtében zsúfolttá váljanak az 

intézmények. 

‣ Fogyatékosok nappali intézményében ellátható személyek körének pontosítása: 

Az R. 81. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint fogyatékos személyek nappali intézményében 

nem gondozható az a gyermek, aki gyógypedagógiai nevelésre, oktatásra alkalmas és felvétele, 

elhelyezése a korának, állapotának megfelelő nevelési, oktatási intézményben biztosítható. Az R. 

nem rendelkezett ugyanakkor a tanköteles és a tanítási év időtartama alatt nevelési oktatási 

intézményben tanuló gyermek ellátásáról a tanítási szünet ideje alatt. 

Annak érdekében, hogy ezen időszakban ne maradjanak ellátás és felügyelet nélkül a fogyatékos 

gyermekek, egy kivétel került beépítése a R. 81. § (3) bekezdésébe, melynek értelmében a 

tanköteles és nevelési, oktatási intézményben ellátásban részesülő fogyatékos gyermek csak arra 

az időtartamra kerül kizárásra a fogyatékos személyek nappali intézményében nyújtott ellátásból, 

mely időszakban a nevelési, oktatási intézményben ténylegesen ellátásban részesülhet, tehát az 


iskolai tanítási év idejére, és nem vonatkozik e tilalom a tanítási szünet idejére. Természetesen a 

tanítási szünet idejére is csak abban az esetben vehető fel a gyermek, ha az intézmény rendelkezik 

szabad férőhellyel. 

A szociális szolgáltatók és intézmények működésének engedélyezéséről és ellenőrzéséről szóló 

321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet (Szmr.) változásai 

‣ 2011. július 1-jétől a megyei, fővárosi kormányhivatalok szociális és gyámhivatalainak 

hatásköre bővülni fog: valamennyi szociális szolgáltatás működési engedélyezésével és 

ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben első fokon a szociális és gyámhivatalok fognak eljárni. A 

szociális és gyámhivatalok keretében biztosított lesz ezen feladatok magas színvonalon, kellő 

szakértelemmel, megfelelő gyakorlati ismeretekkel és egységes szakmai elvek mentén történő 

ellátása. (Szmr. 3.§ (2) bek.) 

A hatáskörváltozással összefüggésben a jegyzőnek a 2011. június 30-án a hatáskörébe és 

illetékességébe tartozó szociális szolgáltatók, intézmények működési engedélyezésével és 

ellenőrzésével kapcsolatos iratokat 2011. augusztus 31-éig kell megküldenie az illetékes szociális 

és gyámhivatalnak. 

A szociális és gyámhivatal – a jegyzői ellenőrzés időpontjától függetlenül – a működési engedély 

módosítására irányuló soron következő eljárással egyidejűleg, de legkésőbb 2012. december 31- 

éig az iratok alapján és a helyszínen ellenőrzi azokat a szociális szolgáltatókat, intézményeket, 

amelyek 2011. július 1-jén kerültek a hatáskörébe és illetékességébe. Ezen eljárása során szükség 

esetén alkalmazza az Szmr.-ben foglalt jogkövetkezményeket, továbbá ha a jegyző által kiadott 

működési engedély nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, a hatályos jogszabályoknak 

megfelelő működési engedélyt ad ki, és a jegyző által korábban kiadott működési engedélyt 

visszavonja. (Szmr. 22/A.§) 

A támogató szolgáltatás és a közösségi ellátások finanszírozásának rendjéről szóló 191/2008. (VII. 

30.) Korm. rendelet (Tkr.) változásai 

‣ Módosult a pszichiátriai betegek számára nyújtott közösségi alapellátás célcsoportja. A 

finanszírozott célcsoportba elsődlegesen a krónikus, súlyos pszichiátriai kórképekben szenvedők 

tartoznak, mivel a betegség során ott sérül a legtöbb szociális kompetencia. A finanszírozási 

célcsoportba eddig nem tartozó, visszatérő depresszióban szenvedő, ugyanakkor magas szociális 

kompetenciavesztéssel bíró klienseket a szolgáltatók eddig is elláthatták, de utánuk finanszírozást 

nem kaphattak, így végül nehezen vagy egyáltalán nem tudták őket felvenni. Erre tekintettel vált 

szükségessé az ellátotti célcsoport módosítása, és a finanszírozott csoportba legfeljebb 10%-ban az 

egyéb pszichiátriai diagnózisú ellátottak beengedése. (Tkr. 1.§ (2) c) pont cb) alpontja, 2.§ (7) bek. 

a) pont) 

‣ A finanszírozási szerződések bizonyos esetben eddig is tartalmaztak olyan pontosan 

meghatározott összegeket, amelyet a szolgáltató fenntartásához szükséges felhalmozási kiadásokra 

lehetett fordítani (pl. hogy az elromlott számítógép helyére újat tudjanak venni). A jogszabály 

most már egyértelművé teszi, hogy ezek a szerződésben meghatározott célok is a fenntartási 

kiadások körébe tartoznak. (Tkr. 1.§ (2) bek. h) pont) 


A fogyatékos személyek alapvizsgálatáról, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálatról, továbbá a 

szociális intézményekben ellátott személyek állapotának felülvizsgálatáról szóló 92/2008. (IV. 

23.) Korm. rendelet (Fvr.) változásai 

‣ A változás szerint a továbbiakban nem lesz kötelező rendszeres időközönként elvégezni az 

ápolást, gondozást nyújtó intézményben vagy ápoló–gondozó célú lakóotthonban élők gondozási 

felülvizsgálatát, a felülvizsgálatot csak a szolgáltatást igénybe vevő, törvényes képviselője, 

hozzátartozója vagy az intézményvezető kérésére kell lefolytatni. (Fvr. 5.§ (3) bek.) 

A 2011. január 1-je előtt kiadott szakvéleményekben vagy a jogszabállyal elrendelt gondozási 

felülvizsgálatokat nem kell lefolytatni. Erre tekintettel – a rehabilitációs célú lakóotthonban 

határozatlan időre elhelyezett ellátottak esetében végzett átfogó rehabilitációs felülvizsgálatok 

kivételével – nem maradt hatályban az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról 

szóló 174/2009. (VIII. 29.) Korm. rendeletnek az az átmeneti előírása, amely szerint a 

jogszabállyal elrendelt gondozási felülvizsgálatok legkorábban a 2012. évben folytathatók le. A 

rehabilitációs célú lakóotthonban határozatlan időre elhelyezett ellátottakra vonatkozó rendelkezés 

az Fvr.-be épült be. A szociális intézményi foglalkoztatást 2006. óta szabályozza az Szt., a 

tízévente esedékes felülvizsgálatra eleve csak 2012. után kerülhet sor, így az ezzel kapcsolatos 

szabály is elhagyható. (Fvr. 15.§) 

‣ A tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő ellátás érdekében az ellátottak akkor sem mindig 

tudják, merik megtenni a megfelelő lépéseket, ha nincsenek gondnokság alá helyezve. Ezért 

lehetővé vált, hogy a Ptk. szerinti közeli hozzátartozók is kezdeményezhessék a felülvizsgálatokat. 

A személyes vizsgálatra az ellátott nem kötelezhető, így személyiségi jogai nem sérülhetnek, a 

jogvédelem viszont erősödik a hozzátartozó fellépési lehetőségével. 

Az egyházi és nem állami fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók 

normatív állami támogatásáról szóló 213/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet módosítása 

‣ A normatívára pótigényt vagy lemondást eddig naptári negyedévenként egyszer lehetett 

benyújtani. 2011. január 1-jétől lehetővé válik, hogy a működési engedélynek a jogcímeket, vagy 

az igényelhető feladatmutatókat érintő változása esetén akkor is lehessen pótigényt vagy 

lemondást benyújtani, ha arra egyébként abban a negyedévben már sor került. 

‣ A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvény szerint megszűnik a nagy 

egyházi és nem állami fenntartók beszámolóinak könyvvizsgálási kötelezettsége, valamint a 

köztartozás részletekben történő visszatartása, ezért az ezzel összefüggő kormányrendeleti 

szabályok hatályon kívül helyezésre kerültek. 

Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1-jétől hatályos 

képesítési feltételeinek alkalmazásához 

2011. január 1-jével módosult a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai 

feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SZCSM rendelet (a továbbiakban: 

Rendelet) képesítési előírásait tartalmazó 3. számú melléklete. Segédletünk a képesítési 

követelményekben bekövetkező változásokról kíván rövid tájékoztatást nyújtani a jogalkalmazás 

megkönnyítése érdekében. 


A szociális szolgáltatások képesítési feltételeit megállapító 3. számú melléklet jelentős mértékben 

módosult tartalmilag és formailag egyaránt. A módosítást elsődlegesen az Országos Képzési 

Jegyzék (OKJ) és a felsőoktatási rendszer változásaihoz való igazodás szükségessége indokolta. 

Az új melléklet a képesítési minimum követelményeket célcsoport-specifikusan, ezen belül 

ellátási formák szerint, munkakörönként határozza meg. 

Megjelölésre kerül a hatályos OKJ-s és felsőoktatási képesítésekhez igazodóan a felsőfokú, illetve 

középfokú képesítési minimum igény, emellett az egyéb speciális ismeretekre vonatkozó igény is. 

A táblázat további tartalmi eleme annak megjelölése, hogy a munkatársak hány százaléka legyen 

felsőfokú, illetve középfokú végzettségű. 

A Rendelet 6.§ (5) bekezdésében egyértelműen meghatározásra kerül, hogy a melléklet szerinti 

képesítési előírások minimum feltételek, vagyis az abban foglaltaktól eltérni csak felfelé lehet: az 

egyes munkakörökre előírt képesítéseknél magasabb képesítéssel rendelkező személy 

alkalmazható, illetve a megjelölt százalékos aránynál több felsőfokú képesítésű személy 

foglalkoztatható. 

Az új rendszer nagyfokú döntési lehetőséget ad a fenntartó és az intézményvezető kezébe. Az 

egyes képesítési minimum feltételek esetében százalékos arányok jelzik, hogy az adott 

munkakörben hány százalékban szükséges a felsorolt képesítéssel rendelkező szakembereket 

alkalmazni. Ugyanakkor azon munkaköröknél, ahol ez az arány nem éri el a száz százalékot, az 

intézményvezető döntésére bízott, hogy a fennmaradó százalékos arányban az adott munkakörben 

a feladatellátás és kompetencia igénye szerint milyen képesítéssel rendelkező szakembert 

alkalmaz. Ezek a szakemberek egyébként a Rendelet 6.§ (1) bekezdésében meghatározott 

szakképzettségi arány vonatkozásában szakképzettnek tekintendők. 

Az új képesítési előírások hatálybelépésével egyidejűleg rendezésre került a korábbi jogszabályok 

szerinti képesítésekkel rendelkezők helyzete is az alábbiak szerint. 

113. § (1) Szakképzettnek kell tekinteni azon személyt – függetlenül attól, hogy 2010. 

december 31-én szociális intézménynél, szolgáltatónál van-e foglalkoztatva –, aki 

a) a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet szerint felsőfokú végzettséggel 

rendelkezik, vagy 

b) a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet szerinti és az Országos Képzési 

Jegyzékről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendeletben, az Országos Képzési Jegyzékről szóló 

37/2003. (XII. 27.) OM rendeletben vagy az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési 

Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről szóló 1/2006. (II. 17.) OM 

rendeletbenmeghatározott képesítéssel rendelkezik. 

2) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek kivételével a 2010. december 31-én szociális 

intézménynél, szolgáltatónál a 2010. december 31-én hatályos 2. számú melléklet szerinti szakmai 

létszámnormák keretében foglalkoztatott személyt a jogviszonya fennállásáig szakképzettnek kell 

tekinteni, ha a 2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklet alapján szakképzettnek minősül. 

(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti személy 2010. december 31-ét követően szociális 

intézménynél, szolgáltatónál szakmai létszámnormába tartozó új jogviszonyt létesít, az új 

jogviszonya tekintetében is szakképzettnek kell tekinteni azzal, hogy az új jogviszony létrejöttétől 

számított 10 éven belül köteles a 3. számú mellékletnek a tanulmányok megkezdésekor hatályos 


előírásai szerinti képesítést megszerezni. E kötelezettség alól mentesül az a személy, akinek az új 

jogviszony létrejöttekor legfeljebb tíz év van hátra a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 

betöltéséig. 

A fentiek alapján tehát 

→ teljes mentesítésben részesülnek az új képesítési feltételek teljesítése alól azok, akik a Rendelet 

2010. december 31-én hatályos 3. számú melléklete szerinti egyetemi, főiskolai végzettséggel, 

illetve OKJ-s képesítéssel rendelkeznek. Ők a továbbiakban is szakképzettnek minősülnek 

függetlenül attól, hogy 2010. december 31-én foglalkoztatási jogviszonnyal rendelkeztek-e a 

szociális ágazatban. 

Pl.: a szociális szervező végzettség már nem szerepel a hatályos 3. sz. mellékletben, de a 2010. 

december 31-én hatályos szabályok szerint felsőfokú szociális alapvégzettségnek minősült, így az 

ezzel rendelkező személy mentesül az új képesítési előírások alól és foglalkoztatható az adott 

munkakörben akkor is, ha régóta a szociális szférában dolgozik, és munkahelyet vált, illetve akkor 

is, ha 2010. december 31-ét követően kíván szociális intézménynél vagy szolgáltatónál 

elhelyezkedni. 

→ szintén mentesítésben részesülnek azok az előző személyi körön kívül eső személyek, akik 

2010. december 31-én szociális intézménynél, szolgáltatónál foglalkoztatásban álltak, és a 2010. 

december 31-én hatályos 3. számú melléklet alapján szakképzettnek minősültek, de ők csak addig, 

amíg nem váltanak munkahelyet. Szakmailag indokolt ugyanis, hogy egy hosszabb felkészülési 

idő biztosítása után a jelenleg a szociális ágazatban dolgozó, szakképzettnek minősülő, de nem 

felsőfokú és nem is OKJ-s végzettséggel rendelkező személyek eleget tegyenek az új képesítési 

elvárásoknak, amennyiben új jogviszonyt létesítenek. Amennyiben ez a személyi kör a szociális 

szolgáltatások területén új jogviszonyt létesít, akkor őket szakképzettnek kell tekinteni, de azzal, 

hogy 10 éven belül kötelesek a tanulmányok megkezdésekor elfogadott képesítést megszerezni. 

Felmentést e követelmény alól csak az öregségi nyugdíj előtt legfeljebb 10 évvel állók kapnak. 

Pl.: akinek házi szociális gondozói, szociális otthon gondozói vagy általános betegápoló 

végzettsége van, és 2010. december 31-e után vált munkahelyet, az új munkahelyén is 

szakképzettnek fog minősülni, de 10 éven belül meg kell szereznie a tanulmányainak 

megkezdésekor hatályos előírások szerint a betöltött munkakör ellátásához szükséges képesítést. 

A melléklet Kiegészítő szabályai tartalmazzák a táblázatban szereplő képesítéseknek az Országos 

Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 

133/2010. (IV. 22.) Korm. rendeletben meghatározott azonosító számát, egyértelműsítve, hogy a 

mellékletben szereplő szakképesítések alatt a megjelölt azonosító számú szakképesítések 

értendők. 

A Kiegészítő szabályok kibővültek továbbá azzal a megengedő rendelkezéssel, hogy a diakónus, 

az okleveles teológus, továbbá az okleveles pasztorális tanácsadó szakképzettségek elfogadhatók 

intézményvezetői, illetve mentálhigiénés munkakörökben. 


Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1-jétől hatályos 

térítési díj szabályainak alkalmazásához 

2011. január 1-jével módosult a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. 

törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások 

térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) térítési díjakra 

irányadó rendelkezései. Segédletünk a lényegesebb változásokról kíván rövid tájékoztatást 

nyújtani a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében. 

Intézményi térítési díjra vonatkozó szabályozás 

‣ Az Szt. 2010. december 31-éig hatályos szabályai meghatározták, hogy az intézményi térítési 

díj a szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás különbözete. A törvény rögzítette 

továbbá a szolgáltatási önköltség megállapításának módját is. E számítási módszer indokolatlanul 

leszűkítette a ráfordítások körét és korlátozta a fenntartók mozgásterét, ezért az önköltség 

kiszámítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésre került. Az intézményi térítési díj 

tartalmi összetevői tehát megmaradnak, de az önköltség elemeit a továbbiakban a ráfordítások 

teljes körét figyelembe véve határozhatja meg a fenntartó. Eddig ugyanis az önköltség elemei 

között csak a személyi, dologi kiadások kerülhettek beszámításra, ezentúl pl. az intézmény 

felújítására, beruházásokra fordított költségek is kalkulálhatók lesznek az önköltségbe. /Szt. 115.§ 

(2) bek., (9) bek./ 

‣ Az Szt. meghatározza a térítésmentesen biztosított szolgáltatások körét. Ezen szolgáltatások 

esetében a továbbiakban intézményi térítési díjat nem kell megállapítani. Ezzel összefüggésben 

ezeknél a szolgáltatásoknál az intézményi térítési díj összegére vonatkozó tájékoztatási 

kötelezettség is megszűnik. /Szt. 115/A.§ (2) bek./ 

‣ A 2010. december 31-éig hatályos szabályozás szerint, ha az intézményi térítési díj számítása 

nem eredményez pozitív számot, akkor meghatározott összegű személyi térítési díjat kellett 

fizetni. Ezt a minimális személyi térítési díjat a Rendelet étkeztetés esetében 50 Ft/napban, nappali 

ellátás esetében étkezéssel együtt 70 Ft/napban, étkezés nélkül 20 Ft/napban határozta meg. 

A módosítás értelmében, ha az intézményi térítési díj számítása nem eredményez pozitív számot, a 

térítési díj összege nulla. /Szt. 115.§ (2) bek./ Ezzel összefüggésben a Rendeletből is kikerül a 

minimális személyi térítési díjakat előíró rendelkezés. 

Jövedelemszámítás 

‣ 2011. január 1-jével étkeztetés és házi segítségnyújtás esetében megszűnt a családi 

jövedelemszámítás, így a differenciált jövedelemszámítást valamennyi szolgáltatásnál egységes – 

egyéni – jövedelemszámítási mód váltja fel. 

‣ Egyetlen esetben marad fenn a családi jövedelemszámítás: kiskorú igénybe vevőnél, ahol a 

továbbiakban nem a szülők egy főre jutó jövedelmét, hanem a családban egy főre jutó jövedelmet 

kell figyelembe venni, így a családok igazságosabb terhelése valósulhat meg. /Szt. 116.§ (1) bek. 

c) pont/ 


Jövedelemvizsgálat 

‣ A szolgáltatás igénybevételét megelőzően végzett jegyzői jövedelemvizsgálat idősotthoni 

ellátás esetében is megszűnt. A jövedelemvizsgálatot – alap- és szakosított ellátások esetében 

egyaránt – az intézményvezető végzi el és állapítja meg a személyi térítési díjat az alábbiak 

szerint. /Szt. 119/C.§/ 

Az intézmény (szolgáltató) vezetője az intézményi ellátás (szolgáltatás) nyújtásának megkezdését 

megelőzően megvizsgálja az ellátást igénylő 

- havi jövedelmét szociális alapszolgáltatás és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény esetén, 

- havi jövedelmét és jelentős pénzvagyonát rehabilitációs intézmény és rehabilitációs célú 

lakóotthon esetén, 

- havi jövedelmét, jelentős pénzvagyonát és jelentős ingatlanvagyonát ápolást, gondozást 

nyújtó intézmény és ápoló-gondozó célú lakóotthon esetén. 

Az intézmény (szolgáltató) vezetője a térítési díj felülvizsgálatakor megvizsgálja az ellátott 

- havi jövedelmét szociális alapszolgáltatás és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény esetén, 

- havi jövedelmét és pénzvagyonát tartós bentlakásos intézmény esetén, 

- havi jövedelmét és ingatlanvagyonát, amennyiben pénzvagyonnal nem rendelkezik. 

‣ A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) 

SZCSM rendelet (a továbbiakban: Ir.) 1. számú mellékletében meghatározott 

jövedelemnyilatkozat és vagyonnyilatkozat formanyomtatványa is módosult a fentiekkel 

összefüggésben. 

Az Szt. 115/A.§-a vagy a fenntartó döntése alapján térítésmentesen biztosítandó ellátások 

kivételével valamennyi személyes gondoskodási forma esetén a szolgáltatás iránti kérelem 

előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet II. része szerinti jövedelemnyilatkozatot. 

/Ir. 3.§ (3) bek./ 

Tartós bentlakásos ellátás esetén – az intézményi térítési díj megfizetésének 117/B.§ szerinti 

önkéntes vállalása kivételével – a kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet 

III. része szerinti vagyonnyilatkozatot, melyen az eddigiektől eltérően a pénzvagyonra vonatkozó 

részt is ki kell tölteni. A vagyonnyilatkozat „3. Ingatlanvagyon” pontját rehabilitációs intézmény 

és rehabilitációs célú lakóotthon esetén nem kell kitölteni. /Ir. 3.§ (4) bek./ 

Az igénylő felel a jövedelem- és vagyonnyilatkozatokban szereplő adatok valóságtartalmáért, 

azonban kétség esetén az intézményvezetőknek módjuk van arra, hogy a földhivatalnál 

betekinthessenek az érintett ingatlan tulajdoni lapjába, így a nyilatkozatok valóságtartalma 

szükség esetén továbbra is ellenőrizhető marad. 

A jövedelemvizsgálathoz mellékelni kell a fentiek szerinti jövedelemnyilatkozatot és 

vagyonnyilatkozatot. /Ir. 22/A.§ (1) bek./ 

Garanciális előírás, hogy 

- a jövedelem- és vagyonvizsgálat eredményeként megállapított jövedelemről, 

- a jövedelemhányadról, illetve 

- a személyi térítési díjnak azon részösszegéről, amely a jelentős pénzvagyonból vagy a jelentős 

ingatlanvagyonból lesz fedezve, 

a személyi térítési díjról szóló értesítésben tájékoztatni kell az ellátottat. 


Az ellátott ugyanilyen módon kap tájékoztatást a személyi térítési díj felülvizsgálata esetén is. /Ir. 

22/A.§ (2) bek./ 

Személyi térítési díjra vonatkozó szabályozás 

‣ Mind az alap, mind a szakosított ellátások igénylésekor első lépésben a 

szolgálat/intézményvezető tájékoztatja az igénylőt, illetve a hozzátartozót, hogy az Szt. 117/B.§-a 

alapján vállalhatják az intézményivel azonos összegű személyi térítési díj megfizetését. Ilyen 

vállalás esetén a jövedelem-, illetve vagyonvizsgálatot nem kell elvégezni. Ha nem történik ilyen 

vállalás, akkor az intézményvezető elvégzi a jövedelemvizsgálatot, tartós bentlakásos ellátás 

esetében a jövedelem- és vagyonvizsgálatot. 

Tartós bentlakásos ellátás esetében a 2010. december 31-éig hatályos szabályozás nem tette 

lehetővé az intézményi térítési díj és a személyi térítési díj közötti különbözet megfizettetését, a 

személyi térítési díj nem haladhatta meg az ellátott jövedelmének meghatározott százalékát. 

2011. január 1-jétől viszont tartós bentlakásos ellátásban az az alapelv, hogy akinek erre 

lehetősége van, fizesse meg az intézményi térítési díjat. Vagyis amennyiben az ellátott jelentős 

pénzvagyonnal, illetve jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik, az az Szt.-ben meghatározottak 

szerint figyelembe vehető a személyi térítési díj megállapításakor. Az új rendelkezéseket 

alkalmazni kell a tartós bentlakásos ellátás valamennyi formájára és célcsoportjára, kivéve a 

rehabilitációs intézmények és a rehabilitációs célú lakóotthonok annyiban, hogy az ott lakók 

esetében ingatlanvagyon nem kerül figyelembe vételre, mivel az ellátottak intézményi elhelyezése 

várhatóan nem végleges. 

A személyi térítési díj megállapítása az új rendelkezések alapján a következőképpen történik tartós 

bentlakásos ellátás esetében. /Szt. 117.§/ 

Az intézményi ellátásért fizetendő személyi térítési díj meghatározása során meg kell állapítani az 

ellátást igénylőre vonatkozó jövedelemhányadot. A jövedelemhányad nem haladhatja meg az 

ellátott havi jövedelmének 

a) 50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezést, 

b) 80%-át az a) pont alá nem tartozó egyéb tartós elhelyezést 

nyújtó intézmények esetén. 

· Ha a jövedelemhányad eléri vagy meghaladja az intézményi térítési díj összegét 

→ a személyi térítési díj az intézményi térítési díjjal megegyező összeg. 

· Ha a jövedelemhányad nem éri el az intézményi térítési díj összegét, 

- és az ellátott jelentős pénzvagyonnal rendelkezik → a személyi térítési díj az 

intézményi térítési díjjal megegyező összeg azzal, hogy a jövedelemhányad és az 

intézményi térítési díj közötti különbözetet a jelentős pénzvagyonból kell 

fedezni; 

- és az ellátott nem rendelkezik jelentős pénzvagyonnal → a személyi térítési díj 

a jelentős ingatlanvagyon kilencvenhatod részének és a jövedelemhányadnak az 

összege, de legfeljebb az intézményi térítési díjjal megegyező összeg. 

Jelentős pénzvagyonnak az ellátott rendelkezésére álló fizetési számla pozitív egyenlege, 

betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló követelése és készpénze összegének 


azon részét kell tekinteni, amely az intézményi térítési díj egy évi összegét a jogosult 

elhelyezésekor vagy a térítési díj felülvizsgálatakor meghaladja. 

Jelentős ingatlanvagyonnak az ingatlanvagyon együttes értékének az öregségi nyugdíj mindenkori 

legkisebb összegének a negyvenszeresét meghaladó részét kell tekinteni. Ingatlanvagyonként kell 

figyelembe venni az ellátás igénylésének vagy a felülvizsgálat időpontjában az ellátást igénylő, 

ellátott tulajdonában álló ingatlant, valamint az őt illető hasznosítható, ingatlanon fennálló vagyoni 

értékű jogot, illetve az ellátás igénylését vagy a felülvizsgálatot megelőző 18 hónapban 

ingyenesen átruházott ingatlant, ha azok együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori 

legkisebb összegének a negyvenszeresét meghaladja. Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdoni 

hányadot kell figyelembe venni. 

Fentiek alapján például: 

az intézményi térítési díj = 100.000 Ft 

az igénybevevő havi jövedelme = 80.000 Ft 

a jövedelemhányad a havi jövedelem 80%-a = 64.000 Ft 

· amennyiben nincs egyéb figyelembe vehető pénz- vagy ingatlanvagyon → a fizetendő 

személyi térítési díj a 80.000 Ft 80%-a = 64.000 Ft; 

· amennyiben az igénybevevő a havi jövedelmén felül 100.000 Ft x 12 hó = 1.200.000 Ft-ot 

meghaladó összegű jelentős pénzvagyonnal is rendelkezik → az intézményi térítési díj és a 

jövedelemhányad közötti 36.000 Ft-os különbözet kipótolható az 1.200.000 Ft feletti összeg 

terhére, így ellátása teljes 100.000 Ft-os költségét maga viseli; 

· amennyiben az igénybevevő pénzvagyonnal nem rendelkezik, vagy az már elfogyott, viszont 

van ingatlanvagyona, ennek a 28.500 Ft öregségi nyugdíjminimum x 40 = 1.140.000 Ft-ot 

meghaladó része terhelhető. 

Ez egy 6 millió Ft-ot érő ingatlan esetében azt jelenti, hogy a jelentős ingatlanvagyon 6 m – 

1.140.000 = 4.860.000 Ft. 

Ennek az összegnek számítjuk a 96-od részét = 50.625 Ft. 

Ez az összeg adódik hozzá a jövedelemhányadhoz: 50.625 + 64.000 = 114.625 Ft. 

Mivel a személyi térítési díj legfeljebb az intézményi térítési díjjal megegyező összeg → a 

személyi térítési díj = 100.000 Ft lesz, vagyis ebben az esetben a 36.000 Ft különbözet terhére 

jegyeztethető be jelzálog. 

Ha az igénybevevő ingatlanvagyona csak 3 millió Ft-ot ér, akkor a jelentős ingatlanvagyon 3 m – 

1.140.000 = 1.860.000 Ft. 

Ennek az összegnek számítjuk a 96-od részét = 19.375 Ft. 

Ez az összeg adódik hozzá a jövedelemhányadhoz: 19.375 + 64.000 = 83.375 Ft. 


→ A személyi térítési díj a jelentős ingatlanvagyon kilencvenhatod részének és a 

jövedelemhányadnak az összege = 83.375 Ft, vagyis ebben az esetben a 19.375 Ft terhére 

jegyeztethető be jelzálog. 

‣ A térítési díj új szabályaihoz igazodva változott a Rendelet 3. számú melléklete szerinti 

térítési díj nyilvántartási törzslapja is: a fizetendő személyi térítési díj összege, a fizetési 

kötelezettség teljesítése, a folyó évi hátralék, és az ingatlant terhelő jelzálog összege mellett 

nyilván kell tartani a pénzvagyont terhelő összeget is. Nem kell vezetni a törzslapot az Szt. 

117/B.§-a szerinti önkéntes vállalás esetén. /Rendelet 19.§/ 

‣ Az Szt. személyi térítési díjra és a jövedelemvizsgálatra irányadó új rendelkezéseit 

- azokra kell alkalmazni, akik 2011. január 1-jét követően kötnek megállapodást, 

- azok esetében, akik 2010. december 31-én alapszolgáltatásban vagy átmeneti elhelyezést 

nyújtó intézményi ellátásban részesülnek, a személyi térítési díj soron következő 

felülvizsgálatakor kell alkalmazni, 

- azokra kell alkalmazni, akik 2010. december 31-én tartós bentlakásos intézményi ellátásban 

részesülnek, és a fennálló megállapodásukat 2011. január 1-jét követően az új szabályok 

alkalmazására vonatkozóan közös megegyezéssel módosítják. /Szt. 140/B.§/ 

Egyebek: 

‣ A tartós bentlakásos szociális intézmények azon ellátottjai részéről, akik intézményből való 

kikerülése már kevéssé valószínű, így az intézményt szinte saját otthonuknak érzik, a jogalkotó 

által méltányolható igénynek tekinthető, hogy saját lakókörnyezetük állapotára befolyással 

lehessenek, mindennapi életük színterét maguk alakíthassák. A szociális intézmények ugyanakkor 

nem képesek biztosítani, hogy a jogszabály által előírt feltételeket meghaladó, az ellátottak által 

kívánt átalakításokat saját forrásaikból végezzék el. Erre tekintettel teremtette meg a jogalkotó 

annak jogszabályi lehetőségét, hogy a jogszabályban előírt feltételeket meghaladó ellátotti igények 

megvalósításra kerülhessenek, amennyiben ennek költségeit az ellátottak önként vállalják. Az Szt. 

119/A.§-a ugyanakkor tiltja, hogy a szociális intézmény a térítési díjon és az egyszeri 

hozzájáruláson kívül más jogcímen pénzbefizetést fogadjon el az ellátottól, ezért e szabály alóli 

kivételként került beépítésre a törvénybe az alábbi rendelkezés. 

119/A.§ (2) A tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesülő személy írásbeli 

kezdeményezésére az ellátott, illetve az (1) bekezdésben megjelölt személy az intézménnyel e célból 

kötött szerződésben vállalhatja, hogy a jogszabályban előírt feltételeket meghaladó ellátotti igény 

kielégítésének költségeit viseli. A költségek megtérítésének teljes összege kizárólag a szerződésben 

meghatározott célokra fordítható. Ha az intézményi jogviszony a szerződés megkötésétől számított 

öt éven belül – haláleset kivételével – megszűnik, a költségeknek a fennmaradó időre jutó arányos 

részét az intézmény köteles visszafizetni. 

Természetesen e lehetőség nem terjed ki azon átalakításokra, melyekre az intézmény jogszabály 

vagy hatósági rendelkezés alapján köteles, ezen munkálatok költségei változatlanul az 

intézményeket terhelik. Olyan esetek jöhetnek szóba, amikor az ellátott pl. külön fürdőszobát 

szeretne kialakítani saját lakrészében, vagy igénye szerint át kívánja alakítani szobáját. 

Az ellátottak védelmét szolgáló garanciák is beépítésre kerültek: az ellátott írásban kezdeményezi 

a megállapodás megkötését, illetve az általa rendelkezésre bocsátott összeg kizárólag a 


szerződésben foglaltak szerint használható fel. Szintén garanciális szabály, hogy azon ellátott 

részére, aki a fenti célból saját anyagi eszközt bocsátott az intézmény rendelkezésére, ettől 

számított öt évig a jogviszony megszűnése esetén (a haláleset kivételével) a befizetett összeg 

időarányos részét vissza kell fizetni. További garanciák az ellátottal kötött külön megállapodásban 

kerülhetnek rögzítésre. 

‣ 2011. január 1-jével változott az előtakarékossági rendszerre irányadó szabályozás: a kötelező 

előtakarékosság megszűnt, de az előtakarékosság lehetősége a továbbiakban is megmarad. /Szt. 

112.§ (5) bek./ Az Szt. és a Rendelet előtakarékosságra vonatkozó rendelkezéseinek összhangba 

hozása érdekében módosult a Rendelet megerősítvén, hogy rehabilitációs intézményben 

elhelyezett ellátott és rehabilitációs célú lakóotthonban határozott időre elhelyezett ellátott 

esetében lehet az előtakarékosság eszközével élni. /Rendelet 24.§/ 

‣ A Rendelet változásai elsődlegesen a térítési díjak részletszabályainak jobb áttekinthetőségét, 

egyértelműbbé tételét szolgálják, elősegítve a térítési díjak megállapításának mindennapos 

gyakorlatát. Az eddiginél egységesebb és átláthatóbb módon kerül meghatározásra az intézményi 

és a személyi térítési díj számítási módja, melynek alapján az intézményi térítési díjat és a 

személyi térítési díjat 

- étkeztetés esetén ellátási napra, 

- házi segítségnyújtás esetén gondozási órára, 

- jelzőrendszeres házi segítségnyújtás esetén ellátási napra, 

- támogató szolgáltatás esetén szolgálati órára és szállítási kilométerre, 

- nappali ellátás esetén ellátási napra, 

- bentlakásos intézményi ellátás esetén ellátási napra és hónapra 

vetítve kell meghatározni. /Rendelet 3.§/ 

‣ A gyakorlati alkalmazást nehezítette, ezért megszüntetésre került a térítési díjak 

megállapításánál a tíz forintra való kerekítés kötelezettsége, helyette az 1 és 2 forintos címletű 

érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló 2008. évi III. törvény 2.§- 

ának megfelelő módon, a készpénzfizetéskor alkalmazott kerekítést kell alkalmazni, amely az 

alábbi: 

- 0,01 forinttól 2,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 0; 

- a 2,50 forinttól 4,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 5; 

- az 5,01 forinttól 7,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 5; 

- a 7,50 forinttól 9,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 0 

forintra végződő összegre kell kerekíteni. /Rendelet 3.§/ 

‣ Pontosításra került az a rendelkezés, amely meghatározza egyes alapszolgáltatásoknál a napi 

személyi térítési díj mértékét abban az esetben, ha az ellátott a szolgáltatást a hónap nem 

mindegyik napján veszi igénybe. Ennek alapján, ha az ellátott az étkeztetést, a jelzőrendszeres 

házi segítségnyújtást, a nappali ellátást a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, a napi 

személyi térítési díj – az Szt. 116. § (2) bekezdésében és az Szt. 117/B. §-ban foglaltak kivételével 

– nem haladhatja meg az Szt. 116. § (3) bekezdése, illetve 117. § (1) bekezdése szerinti 

jövedelemhatár harmincad részét. 

‣ Könnyebbé válik a hónap egy részében az intézménytől távol lévő ellátott fizetendő havi 

térítési díjának megállapítása is, mert a távollétre irányadó szabályok szintén pontosításra kerültek. 


Eszerint ha az ellátott a bentlakásos intézményi ellátást a hónap nem mindegyik napján veszi 

igénybe, a távolléti napok számát meg kell szorozni a 28. §-ban foglaltak szerint számított 

csökkentett összegű napi személyi térítési díjjal, a jelenléti napok számát pedig meg kell szorozni 

a teljes összegű napi személyi térítési díjjal. A két szorzat összege az adott hónapra fizetendő 

térítési díj. A jelenléti napok számát – az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül – úgy 

kell meghatározni, hogy 30 napból le kell vonni a távolléti napok számát, valamint azoknak a 

napoknak a számát, amelyeken az intézményi jogviszony nem állt fenn. /Rendelet 16.§, 28.§ (1)- 

(2) bek./ 

Például: 

Az ellátott személyi térítési díja = 64.000 Ft/hó. 

Ennek alapján a napi személyi térítési díj ennek harmincad része = 2135 Ft. 

Amennyiben minden hétvégén otthon tartózkodik, akkor a távolléti napjainak száma 8, a jelenléti 

napjainak száma pedig 22. 

A jelenléti napok száma és a teljes összegű napi személyi térítési díj szorzata: 22 nap x 2135 Ft = 

46.970 Ft, 

A távolléti napok száma és a napi személyi térítési díj 20%-ának szorzata: 8 nap x 427 = 3416 Ft. 

A két szorzat összege: 46.970 Ft + 3416 Ft = 50.386 Ft. Ez az összeg a fizetendő havi személyi 

térítési díj. 

2011. január 1-jétől a rendszeres hétvégi távollétre is a távollét általános szabályait kell 

alkalmazni, így a 2010. december 31-e előtti helyzethez képest kedvezőbbé válnak a fizetési 

feltételek azon családok számára, akik intézményben élő hozzátartozóikat rendszeresen 

hazaviszik. 

‣ Egyszerűsödött a házi segítségnyújtás esetében vezetendő gondozási napló, megszűnt a napi 

szintű ellátás mellett a havi szintű összesítési kötelezettség. 

‣ Az új szabályokat az alábbiak szerint kell alkalmazni: 

- a Rendelet 3.§-ában meghatározott új szabályokat a térítési díj 2010. december 31-ét 

követő megállapítása és felülvizsgálata során kell alkalmazni, 

- a 16.§ és 28.§ (1)–(3) bekezdésében foglaltakat pedig a 2010. december 31-ét követő 

időszakra fizetendő térítési díjakra kell alkalmazni. 

A 2010. december 31-éig kiadott jegyzői jövedelemigazolások alapján megállapított személyi 

térítési díj a személyi térítési díj soron következő felülvizsgálatáig alkalmazható. /Rendelet 33.§/ 

Segédlet a személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások 2011. január 1. napjától 

hatályos, adminisztrációval kapcsolatos szabályainak alkalmazásához 

2011. január 1-jével módosultak a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi 

III. törvény (a továbbiakban: Szt.), valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások 

igénybevételéről szóló 9/1999. (XI. 24.) SZCsM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 

adminisztrációs kötelezettségekre irányadó rendelkezései. Segédletünk a lényegesebb 

változásokról kíván rövid tájékoztatást nyújtani a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében. 


Nyilvántartás vezetése 

2010. december 31-ig az Szt., továbbá a Rendelet 5. számú melléklete is előírt nyilvántartási 

kötelezettséget az ellátást igénylők, illetve ellátásban részesülők adataira vonatkozóan. A 

szabályozási rendszer duplikációkat tartalmazott, indokolatlanul tett különbséget az állami és a 

nem állami fenntartók között, és nem különült el az ellátást igénylőkre és az ellátottakra 

nyilvántartott adattartalom a cél szempontjából. A módosítás célja a szabályozás egyértelműsítése, 

a párhuzamosságok megszüntetése, a szektorsemlegesség biztosítása, összességében a 

nyilvántartási rendszer fennálló anomáliáinak felszámolása. 

Meghatározásra került, hogy mely adatokat kell vezetni az ellátást igénylőről és melyeket az 

igénybevevőről. Az új nyilvántartási rendszerben az ellátást igénylőkről szűkített adattartalmú 

nyilvántartást kell vezetni, amely nyilvántartásra épül rá a már ellátásban részesülők nyilvántartása 

kibővített adattartalommal. Így nem kell párhuzamosan több nyilvántartást vezetni. Törvényi 

szinten került szabályozásra a Rendelet 5. számú mellékletének a bentlakásos ellátásban szükséges 

adattartalma, így a Rendelet e melléklete hatályon kívül helyezésre került. 

Meghatározásra kerültek továbbá azok a szolgáltatások, melyek szakmai okból a nyilvántartási 

kötelezettség alól részben vagy egészben kivételt képeznek. 

Az új, Szt. 20. § -a szerinti nyilvántartás tehát két részből áll. 

Az 1. rész adattartalma: 

„20. § (2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza: 

a) a kérelmező természetes személyazonosító adatai, 

b) a kérelmező telefonszáma, lakó- és tartózkodási helye, értesítési címe, 

c) a kérelmező állampolgársága, bevándorolt, letelepedett vagy menekült, hontalan 

jogállása, a szabad mozgás és tartózkodás jogára vonatkozó adat, 

d) a kérelmező cselekvőképességére vonatkozó adat, 

e) a kérelmező törvényes képviselője, továbbá a kérelmező megnevezett hozzátartozója 

természetes személyazonosító adatai, telefonszáma, lakó- és tartózkodási helye vagy 

értesítési címe, 

f) a kérelem előterjesztésének vagy a beutaló határozat megküldésének időpontja, 

g) soron kívüli ellátásra vonatkozó igény és 

h) az egyszerűsített előgondozás vagy az előgondozás szakaszai lefolytatásának időpontja.” 

A kérelmező fenti adatait a kérelem szóbeli vagy írásbeli előterjesztésekor szükséges felvenni, a 

nyilvántartás e része tehát a korábbi várólista funkcióját is betölti. 

Az 2. rész adattartalma: 

„20. § (4) A szolgáltató, intézmény vezetője a szolgáltatás megkezdésekor a (2) bekezdés 

szerinti nyilvántartásban rögzített adatokat kiegészíti az alábbi adatokkal: 

a) az ellátásban részesülő személy Társadalombiztosítási Azonosító Jele, 

b) az ellátás megkezdésének és megszüntetésének dátuma, az ellátás megszüntetésének 

módja, oka, 

c) a jogosultsági feltételekre és az azokban bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok, 

különösen a szociális rászorultság fennállása, a rászorultságot megalapozó körülményekre 

vonatkozó adatok, 

d) bentlakásos ellátás esetén a soron kívüli elhelyezésre vonatkozó döntés, a férőhely 

elfoglalásának időpontja, közgyógyellátásban részesül-e.” 


Az ellátás biztosításakor tehát nem szükséges az igénybevevőről újabb nyilvántartást felvenni, 

hanem a már felvett adatokat tartalmazó nyilvántartást kell kiegészíteni a felsorolt adatokkal, e 

rész tehát a korábbi, ellátást igénybevevőkről vezetett nyilvántartás funkcióját tölti be. 

‣ Újdonsága a szabályozásnak, hogy a nyilvántartás már nem kizárólag papíralapon vehető fel, 

elektronikus úton való vezetése is törvényileg elfogadott. 

„20. § (8) A (2) és (4) bekezdés szerinti adattartalmú nyilvántartás a változások nyomon 

követhetőségét biztosító elektronikus úton is vezethető.” 

Elektronikus nyilvántartás esetén tehát gondoskodni szükséges arról, hogy az adatok tárolása és a 

módosítások visszakereshetősége biztosítható legyen. Megfelelő tehát a nyilvántartás 

számítógépes program segítségével történő vezetése. Az adatok tárolása és a módosítások 

visszakereshetősége biztosítható pl. oly módon, hogy a nyilvántartás adatait a szolgáltató, 

intézmény rendszeres időközönként nem újraírható CD-re kiírja, vagy pdf formátumba átalakítva 

tárolja el. Természetesen továbbra is vezethető papíralapon a nyilvántartás. A korábbiakban elvárt 

sorszámozás, hitelesítés és szalagozott összefűzés a jövőben értelemszerűen nem követelmény. 

‣ Az új nyilvántartási rendszer kiváltja a Rendelet 5. számú melléklete szerinti nyilvántartást, 

tehát annak vezetésére a jövőben nincs szükség, így hatályon kívül helyezésre került. 

‣ A nyilvántartási rendszer további újdonsága, hogy beépítésre kerültek adatai közé olyan 

adatok is, melyek dokumentálására korábban külön nyomtatványokat kellett kiállítani. Így például 

a szociális rászorultság fennállását vagy annak hiányát ezentúl elegendő a nyilvántartásban 

rögzíteni (Szt. 20. § (4) bek. c) pont), nem szükséges arról kiállítani a Rendelet egykori 8. számú 

melléklete szerinti igazolást, mely 2011. január 1-jétől emiatt megszűnt. 

Szintén a nyilvántartásban kell rögzíteni a soron kívüli ellátási igényt és az arról való döntést (Szt. 

20. § (2) bek. g) pont és (4) bek. d) pont). 

A nyilvántartás adatai között kell felvenni azon hozzátartozó adatait is, akit az igénybevevő 

kívánsága alapján értesíteni szükséges az ellátott esetleges elhalálozása esetén (Szt. 20. § (2) bek. 

e) pont. 

A fentiekből látható, hogy az új nyilvántartási rendszer számos korábbi, külön adminisztrálandó 

információt integrál magában, ezért pontos és teljes körű vezetésére kiemelt figyelmet kell 

fordítani. 

‣ Meghatározásra kerültek az Szt-ben azok a szolgáltatások, melyek esetében szakmai okból a 

nyilvántartást nem kell vezetni, vagy csökkentett adattartalommal kell vezetni (Szt. 20. § (5)-(7) 

bek.) 

Egyáltalán nem kell vezetni az Szt. 20. § szerinti nyilvántartást a következő szolgáltatásoknál: 

· családsegítés - amennyiben a szakmai tevékenység az első interjú kapcsán tett 

intézkedéssel lezárható, 

· falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, 

· népkonyha, 

· szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátása, 

· utcai szociális munka esetén. 

Csökkentett adattartalommal kell vezetni az Szt. 20. § szerinti nyilvántartást a következő 

szolgáltatásoknál: 

· Az előbbi körbe nem tartozó családsegítés esetén sem kell kitölteni a nyilvántartás 

soron kívüli ellátásra vonatkozó részét. 


· Étkeztetés, családsegítés, idősek nappali ellátása, szenvedélybetegek nappali ellátása, 

pszichiátriai betegek nappali ellátása esetén nem kell kitölteni a nyilvántartás 

előgondozásra vonatkozó részét. 

· Nappali melegedő, éjjeli menedékhely esetén kizárólag a kérelmező természetes 

személyazonosító adatait és TAJ számát szükséges felvenni. 

· Nappali melegedő, éjjeli menedékhely és családsegítés esetén, amennyiben az 

ellátásban részesülő személy TAJ számmal nem rendelkezik, e tényt kell rögzíteni a 

nyilvántartásban. 

Az ellátás igénylése 

‣ Kérelem: 2011. január 1-jével megszűnt a kérelem írásbeliséghez való kötöttsége, az ellátás 

mind szóban, mind formai kötöttségek nélküli írásbeli alakban kérelmezhető. Erre tekintettel 

megszűnt a Rendelet 1. számú mellékletének korábbi „A” része, amennyiben az ellátást igénylő 

írásban kívánja előterjeszteni kérelmét, bármilyen forma megfelelő, amelyből megállapíthatóak az 

ellátás szempontjából releváns adatok (Szt. 93. § (1) bek., Rendelet 3. § (1) bek.). 

Természetesen a kötelező formanyomtatvány megszüntetése ellenére lehetősége van a 

szolgáltatónak, intézménynek arra, saját használatra összeállítson olyan nyomtatványt, melyet 

írásbeli kérelem esetén az igénylőnek kitöltésre javasol. 

‣ Orvosi igazolás: az ellátás iránti kérelem akár szóbeli, akár írásbeli formában való 

előterjesztése esetén házi segítségnyújtás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, támogató 

szolgáltatás, idősek, fogyatékosok és demens személyek nappali ellátása, továbbá bentlakásos 

intézményi ellátás (az éjjeli menedékhely kivételével) igénylésekor be kell nyújtani a Rendelet 1. 

számú mellékletének I. része szerinti orvosi igazolást (Rendelet 3. § (2) bek.). 

Az igazolás nyomtatvány (a korábbi „B” lap) módosításra került. Beépült az orvosi igazolás 2. 

pontjába a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele esetén az igénylő egészségi 

állapotára vonatkozó igazolás is, mely eddig a 36/2007. (XII.22.) SzMM rendelet 1. számú 

mellékletét képezte. Az igazolások összevonásával a jövőben szükségtelen jelzőrendszeres házi 

segítségnyújtás esetén két külön nyomtatványt kitöltenie a háziorvosnak, kezelőorvosnak. 

Idősotthoni ellátás esetén beépítésre került az orvosi igazolásba az igénylő demens állapotára való 

utalás is. 

‣ Jövedelemnyilatkozat: az ellátás iránti kérelem előterjesztésekor – a jogszabályi előírás vagy a 

fenntartó döntése alapján térítésmentesen nyújtott ellátások kivételével - valamennyi személyes 

gondoskodási forma esetén be kell nyújtani a Rendelet 1. számú mellékletének II. része szerinti 

jövedelemnyilatkozatot (Rendelet 3. § (3) bek.). 

A nyomtatvány a korábbi C/I. és C/II. lapokat ötvözi egybe, az egységesített egyéni 

jövedelemszámításra tekintettel. A nyomtatványon van lehetősége az ellátottnak vagy a térítési 

díjat megfizető más személynek arra, hogy jelezze: önként vállalja az intézményi térítési díjjal 

azonos személyi térítési díj megfizetését. Ilyen esetben a személyes adatokon, az önkéntes vállalás 

tényén és az aláíráson kívül a nyomtatvány további részeinek (és a vagyonnyilatkozatnak) a 

kitöltése, illetve igazolások benyújtása a jövedelemről szükségtelen, ugyanis a jövedelem 

vizsgálatára nem kerül sor. 

Önkéntes vállalás hiányában e vállalás elutasításának tényét kell jelölni a 

jövedelemnyilatkozatban, és ki kell tölteni – kizárólag az ellátott jövedelmére vonatkozóan - a 

nyomtatvány első, jövedelemtípusokra és azok nettó összegére vonatkozó táblázatát, mely 

jövedelmeket igazolni is kell. A második táblázat kitöltése szükségtelen. 


A jövedelemnyilatkozat második táblázatát kizárólag kiskorú igénylő esetén szükséges kitölteni. 

Ilyen esetben a személyazonosító adatokat a kiskorúra vonatkozóan kell felvenni, az önkéntes 

vállalás vonatkozásában a már leírtak szerint kell eljárni. Önkéntes vállalás hiányában szükséges a 

jövedelemtípusokra és azok összegére vonatkozó második táblázatot kitölteni, nemcsak a kiskorú 

és a szülők, hanem valamennyi, a családban élő közeli hozzátartozó (tehát az egy lakásban lakó, 

ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező közeli hozzátartozók – ld. Rendelet 

1. sz. melléklet - Tájékoztató a jövedelem- és a vagyonnyilatkozat kitöltéséhez) jövedelmére 

vonatkozóan, és ez alapján nem a szülők, hanem a család egy főre jutó jövedelmét kell figyelembe 

venni. Kiskorú igénylő esetén az első jövedelmi táblázat kitöltése szükségtelen. 

A rendelet 1. számú mellékletének II. része szerinti két táblázat közül tehát kiskorú igénylő esetén 

kizárólag a második táblázatot, egyéb esetben kizárólag az első táblázatot szükséges kitölteni. 

Ugyanakkor mindkét táblázat a formanyomtatvány részét képezi, azok egymástól nem 

választhatók szét. 

A nyilatkozat aláírásakor továbbra is különös figyelmet kell fordítani az aláírásra való jogosultság 

vizsgálatára, tehát arra, hogy kiskorú esetén a szülő vagy törvényes képviselő, nagykorú, de 

korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetén a gondnok (illetve az ellátott 

és a gondnok együttes) aláírása szerepeljen a nyomtatványon. Gondnokság alá helyezésnél 

különösen fontos az ennek tényéről szóló dokumentum beszerzése az aláírásra való jogosultság 

vizsgálatához. 

‣ Vagyonnyilatkozat: tartós bentlakásos intézményi ellátás esetén – az Szt. 117/B. § szerinti 

vállalás kivételével – a kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani az 1. számú melléklet III. része 

szerinti vagyonnyilatkozatot (kivéve, ha az ellátott, vagy a térítési díjat megfizető más személy 

önként vállalja az intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj megfizetését). A 

vagyonnyilatkozatnak mind a pénzvagyonra mind az ingatlanvagyonra vonatkozó részét 

értelemszerűen ki kell tölteni (a nem létező vagyonelemek áthúzásával), kivéve a rehabilitációs 

intézményt és rehabilitációs célú lakóotthont, ahol csak a pénzvagyonról kell nyilatkozni, 

ingatlanvagyonról nem. A készpénzvagyon 2. és 3. pontja szerinti vagyonelemek vonatkozásában 

igazolni is kell a rendelkezésre álló összeget, ingatlanvagyon esetén azonban szükségtelen a 

tulajdoni lap másolatának benyújtása. Kétség esetén az intézményvezető feladata az 

ingatlanvagyonra vonatkozó nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrzése az ingatlan-nyilvántartás 

adataiba való személyes betekintés útján. 

Értesítés 

‣ Az igénybevételi eljárásnak a módosítás előtt részét képezte, hogy az állami fenntartású 

intézmény vezetője a beérkezett kérelemmel kapcsolatos döntéséről írásban értesítette az ellátást 

igénylőt, illetve törvényes képviselőjét. A módosítással megszűnt az írásbeli értesítési 

kötelezettség abban az esetben, ha a döntés pozitív, ilyen esetben elegendő az ellátott 

nyilvántartásba vétele. Elutasítás esetén viszont továbbra is szükséges az írásbeli értesítés, mivel 

csak így biztosítható a döntés elleni jogorvoslat. Ez utóbbi kötelezettség kiterjesztésre kerül az 

ellátási szerződéssel feladatot ellátó nem állami, egyházi fenntartókra is (Szt. 94/A. § (2) bek.). 

Szociális rászorultság vizsgálata 

‣ A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás és a támogató szolgáltatás esetében vizsgálandó 

szociális rászorultsággal kapcsolatosan eltörlésre kerül az Szt. eddigi szabálya, mely szerint az 


intézményvezetőnek a szociális rászorultság fennállását az igénybevétel során legalább kétévente 

meg kellett vizsgálnia. A szociális rászorultságot igazoló szakvélemény, szakorvosi, háziorvosi 

igazolás, illetve az ellátás megállapítását igazoló határozat ugyanis nem minden esetben ír elő 

felülvizsgálatot, hiszen bizonyos állapotok véglegesek. A jövőben csak abban az esetben 

szükséges az intézményvezetőnek elvégeznie a szociális rászorultság felülvizsgálatát, amikor a 

szociális rászorultság alapjául szolgáló körülmény határozott ideig áll fenn, vagyis nem végleges. 

Ilyen esetben sem kétévente, hanem az igazolásban foglalt határozott idő leteltét követően 

szükséges elvégezni a felülvizsgálatot (Szt. 59/A.§ (3) bek.). 

‣ A szociális rászorultság fennállását nem kell felülvizsgálni jelzőrendszeres házi 

segítségnyújtásnál az egyedül élő, 65 év feletti személy esetén. 

‣ A szociális rászorultság fennállásáról a továbbiakban nem szükséges a Rendelet egykori 6. 

számú melléklete szerinti igazolást kiállítani, a szociális rászorultság fennállását vagy annak 

hiányát a jövőben ugyanis a nyilvántartásban kell rögzíteni az az Szt. 20. § (4) bekezdés c) pontja 

szerint (Rendelet 22. § (4) bek.). Ha például a támogató szolgáltatást igénylő személy 

fogyatékossági támogatásban részesül, a szociális rászorultság fennállását és az annak alapjául 

szolgáló fogyatékossági támogatásban való részesülés tényét a szolgálatvezető rögzíti a 

nyilvántartásban, a fogyatékossági támogatást megállapító határozat másolati példányát pedig 

elhelyezi az igénylő személyi anyagában. Amennyiben a fot-ot megállapító határozat alapján a 

jogosultság határozott ideig áll fenn, a határidő lejártát követően a szolgálatvezető felülvizsgálja a 

szociális rászorultságot, és ennek eredményét ismét rögzíti a nyilvántartásban. Ha a fot határozat 

nem tartalmazza a felülvizsgálat időpontját, mivel az állapot végleges, a szociális rászorultság 

megállapítását és nyilvántartásba vételét követően a rászorultság felülvizsgálatára a jövőben nincs 

szükség. 

Ha az ellátás igénylése során az kerül megállapításra, hogy az igénylő szociálisan nem rászorult, a 

szolgálatvezető ennek tényét rögzíti a nyilvántartásba, és tájékoztatja az igénylőt a szociális 

rászorultság hiányáról, továbbá arról, hogy az ellátás t a szolgálat biztosítja-e számára. 

‣ A szociális rászorultság felülvizsgálata esetén szükséges az ellátott számára megfelelő időt 

biztosítani az új igazolások beszerzésére. A módosítás ezen időtartamot 60 napban állapítja meg, 

mely időtartamban a felülvizsgálat alatt álló személy is szociálisan rászorultnak minősül (Rendelet 

22. § (7) bek.). 

Előgondozási eljárás 

‣ A Rendeletben a könnyebb áttekinthetőség érdekében külön paragrafusban kerültek 

elhelyezésre az előgondozás I. és II. szakaszára vonatkozó szabályok. (Rendelet 6-6/A. §) 

‣ Az előgondozás lefolytatásával kapcsolatos változások a Rendelet szerint: 

„6. § (3) Az intézményvezető szóban vagy írásban tájékoztatja az ellátást igénylőt vagy 

törvényes képviselőjét az igény nyilvántartásba vételéről, valamint az előgondozás I. szakasza 

elvégzésének időpontjáról. Az előgondozás I. szakasza során az intézményvezető átadja a 

megállapodás tervezetét és tájékoztatást nyújt a házirend tartalmáról.” 

„6/A. § (1) Az előgondozás II. szakaszának feladatait az előgondozást végző személy az 

intézményi elhelyezés igénybevételét megelőzően végzi el, egyben kitölti a 3. számú melléklet 

szerinti adatlapot. 

(2) Az intézményvezető vagy a megállapodás megkötésére feljogosított személy az intézményi 

elhelyezés igénybevételének lehetőségéről szóban vagy írásban tájékoztatja az ellátást igénybe 

vevőt vagy törvényes képviselőjét. A tájékoztatás tartalma: 


a) az előgondozás II. szakaszának időpontja, 

b) a férőhely elfoglalásának kezdő időpontja, 

c) az intézményi elhelyezéssel kapcsolatos egyéb teendők. 

(3) Intézményi férőhely-üresedés esetén az intézményvezető haladéktalanul intézkedik a (2) 

bekezdésben foglaltak szerint. 

(4) Ha az átmeneti intézményben a férőhelyet azonnal elfoglalhatja az igénybe vevő, az 

előgondozás I. és II. szakaszának feladatai egyazon alkalommal is teljesíthetőek. 

(5) Szociális intézményi áthelyezés, valamint egészségügyi, gyermekvédelmi és más egyéb 

intézményből történő átkerülés esetén 

a) az előgondozást végző személynek csak az előgondozás II. szakaszában meghatározott 

feladatokat kell ellátnia, 

b) az intézményvezető átadja a megállapodás tervezetét és tájékoztatást nyújt a házirend 

tartalmáról.” 

Tehát előgondozás esetén is eltörlésre került a kötelező írásbeli értesítés. 

Az Szt. korábbi szabályai határidőket írtak elő az intézmények számára az előgondozási szakaszok 

lefolytatására. E határidők eltörlésre kerültek, az intézmények szakmai szempontok figyelembe 

vételével, az igénylő állapota alapján kell megszervezzék az előgondozási folyamatokat. 

Az üres férőhelyek zökkenőmentesebb betöltésének elősegítése érdekében lehetővé vált, hogy a 

beköltöző ellátott előgondozásának két szakaszát egyszerre végezze el az intézmény abban az 

esetben, ha átmeneti intézményben a férőhelyet azonnal elfoglalhatja az igénylő, továbbá soron 

kívüli elhelyezés esetén. 

A hivatkozott rendelkezések természetesen nem jelentik azt, hogy az intézményvezető maga kell 

elvégezze az előgondozást. Az intézményvezető az előgondozás elvégzésére írásban más személyt 

hatalmazhat fel. Ilyen esetben a kérelem előterjesztése és nyilvántartásba vétele után, a szakmai 

szempontok figyelembe vételével meghatározott időpontban e kijelölt személy folytatja le az 

előgondozás 1. szakaszát. Az előgondozás 1. szakaszának időpontjáról az intézményvezető szóban 

vagy írásban értesíti az igénylőt. Az előgondozást végző személy a helyszínen felveszi az 

előgondozás 1. szakaszának adatlapját, továbbá átadja a házirend és a megállapodás tervezetét. A 

férőhely elfoglalása előtt a beköltözés időpontjáról és az előgondozás 2. szakaszának 

lefolytatásáról az intézményvezető szintén szóban vagy írásban értesíti az igénylőt. Az 

előgondozás 2. szakaszát sem szükséges az intézményvezetőnek személyesen lefolytatnia, azt 

szintén elvégezheti az intézményvezető által írásban meghatalmazott személy. 

‣ Egyszerűsítésre került a Rendelet előgondozás dokumentálására szolgáló 2. és 3. számú 

melléklete. 

Soron kívüli elhelyezés 

‣ Egyszerűsödtek a soron kívüli elhelyezés szabályai, a soron kívüli igényről a továbbiakban az 

intézményvezető hoz döntést, megszűnik az orvos, illetve a fenntartó képviselőjének bevonásával 

történő döntéshozatal (Szt. 94/B. §). 

A gyakorlatban ugyanis gondot okozott a többszemélyes döntéshozatal, mert a bevonandó 

személyek sokszor nem voltak helyben elérhetőek, így lassult az eljárás, és általában csak formális 

döntés született. Emellett nem is mindig a jogszabályban meghatározott személyek bevonása 

indokolt, hanem más, az intézményben dolgozó szakember is megalapozottan részt vehet a döntés 

meghozatalában az intézményvezető kérésére. A több személy által való döntéshozatal tehát eddig 

sem működött érdemben, indokolatlan volt a formális fenntartása. 


‣ A módosítás alapján az igénylő a szolgáltatás kérelmezésekor jelzi a soron kívüli elhelyezésre 

vonatkozó igényét (Szt. 20. § (2) bek g) pont), amelyről, vizsgálata után az intézményvezető dönt, 

és döntését rögzíti az Szt. 20. §-a szerinti nyilvántartásban (20. § (4) bek. d) pont). 

‣ A Rendelet értelmében soron kívüli elhelyezést csak az üres férőhelyeken lehetett biztosítani. 

A soron kívüliség céljának, az ellátás azonnali biztosításának figyelembe vételével a jövőben 

soron kívüli elhelyezést az intézményben rendelkezésre álló, működési engedélyben szereplő 

férőhelyeken felül is lehet biztosítani. 

‣ Természetesen fennmarad azon korlát, mely szerint nem teljesíthető soron kívüli igény azon 

igénybevevő férőhelyére, aki a férőhely elfoglalásának időpontjáról már értesítést kapott. Az 

értesítés alatt a jövőben az írásbeli értesítés mellett a szóbeli értesítést is érteni kell (Rendelet 16. § 

(4) bek.). 

Megállapodás 

‣ Az Szt. a 94.§ (1) bekezdése sorolja fel azokat az aktusokat, amelyek megalapozzák az 

intézményi jogviszony keletkezését. Eddig ezen aktusok között szerepelt a megállapodás is, amely 

viszont konkrétan létrehozza az intézményi jogviszonyt, ezért valamennyi esetben, tehát beutaló 

határozat vagy intézményvezetői döntés esetében is szükséges - garanciális okokból, az ellátott 

érdekében - a megállapodás megkötése. Emiatt az Szt. 94.§ (1) bekezdése a következőképp 

módosult: 

„94. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményi jogviszony keletkezését 

a) a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat képviselő-testületének határozata, 

b) a bíróság ideiglenes intézkedést tartalmazó végzése, 

c) a bírói ítélet, 

d) az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek esetében a gyámhivatal határozata (a 

továbbiakban a)–d) pont alattiak együtt: beutaló határozat), 

e) a személyes gondoskodás iránti kérelemről dönteni jogosult személy intézkedése 

alapozza meg.” 

Így egyértelműen kiderül a jogszabályból, hogy a megállapodást minden esetben, tehát az a)-e) 

pontok mindegyike esetén meg kell kötni. 

‣ Eddig az Szt. 94/B.§ és 94/D.§-a szabályozta a megállapodásra, annak megkötésére, 

tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A szabályozás duplikációkat tartalmazott, továbbá eltérően 

szabályozta a megállapodás elemeit a fenntartó típusától függően. Ezért szükség volt a 

megállapodásra vonatkozó szabályok egyszerűsítésére, továbbá a szektorok közötti különbségtétel 

sem indokolt, mivel az ellátott és a személyes gondoskodást nyújtó intézmény közötti 

viszonyrendszert, az alapvető jogosultságokat és kötelezettségeket rögzíti a megállapodás, amely 

főszabályaiban nem különbözhet attól, hogy állami, vagy nem állami fenntartótól részesül az 

ellátott ellátásban. 

Emiatt a megállapodásra vonatkozó korábbi 94/B.§ (1)-(2) bekezdései és a 94/D.§ szabályai 

egységesítésre kerültek, így megszűnt a szektorok közötti indokolatlan különbségtétel, és a 

megállapodások tartalma egységessé vált. Jelenleg az Szt. 94/C. §-a tartalmazza a megállapodás 

megkötésének kötelezettségét és a megállapodás kötelező tartalmi elemeit, valamennyi fenntartó 

és szolgáltatás esetén (a 94/C.§ (2) bekezdésében foglalt kivételekkel). 


A megállapodás kötelező tartalmi elemei: 

· az ellátás kezdetének időpontja, 

· az intézményi ellátás időtartama (a határozott vagy határozatlan időtartam megjelölését), 

· az igénybevevő számára nyújtott szolgáltatások tartalma, 

· a személyi térítési díj megállapítására, fizetésére vonatkozó szabályok, amennyiben az 

ellátás térítési díj fizetési kötelezettséggel jár, 

· egyszeri hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége esetén a hozzájárulás összege, 

továbbá az annak beszámítására, teljes vagy részleges visszafizetésére vonatkozó 

szabályok, 

· az ellátás megszüntetésének módjai. 

A megállapodás megkötésekor továbbra is különös figyelmet kell fordítani az aláírásra való 

jogosultság vizsgálatára, tehát arra, hogy kiskorú esetén a szülő vagy törvényes képviselő, 

nagykorú, de korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetén a gondnok 

(illetve az ellátott és a gondnok együttes) aláírása szerepeljen a megállapodáson. 

‣ A módosítással rögzítésre került, melyek azok a szolgáltatások, melyek igénybevétele esetén 

nem szükséges megállapodást kötni (Szt. 94/C. § (2) bek.). Ezen szolgáltatások a következők: 

· népkonyhán történő étkeztetés, 

· családsegítés, 

· falu- és tanyagondnoki szolgáltatás, 

· szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű ellátás, 

· utcai szociális munka, 

· hajléktalanok nappali melegedője, 

· hajléktalanok éjjeli menedékhelye, 

· ha az ellátás időtartama a 30 napot nem haladja meg, hajléktalanok átmeneti szállása. 

‣ Mivel nincs gyakorlati jelentősége annak a korábbi előírásnak, amely az intézményvezető 

köteles a megkötött megállapodást a fenntartó részére megküldeni, e kötelezettség törlésre került 

az Szt-ből. Amennyiben ellenőrzés vagy egyéb ok szükségessé teszi, a fenntartó természetesen 

bekérheti a megállapodásokat. 

A dokumentációt érintő változások 

‣ 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet: 

· 1. sz. melléklet módosítása: 

a korábbi A, B és C lap helyét az orvosi igazolás, a jövedelemnyilatkozat, és a 

vagyonnyilatkozat nyomtatvány vette át. 

· 2. sz. és 3. sz. melléklet módosítása: 

Az előgondozás I. és II. szakaszának egyszerűbb dokumentálása válik lehetővé. 

· 5. sz. melléklet hatályon kívül helyezése: 

Az ellátást igénylők és az ellátottak Szt. 20. § szerinti új nyilvántartása kiváltja e melléklet 

adattartalmát. 


A szociális rászorultság fennállásának az Szt. 20. § szerinti új nyilvántartásban való 

rögzítése kiváltja az e melléklet szerinti, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra és a 

támogató szolgáltatásra vonatkozó írásos igazolást. 



A tartós bentlakásos intézményi ellátás igénybevételét megelőzően végzett jegyzői 

jövedelemvizsgálat megszűnik, ezért az erről kiadott igazolás formanyomtatványa 

megszűnik. A jövedelem- és vagyonvizsgálatot a jövőben az intézményvezető végzi, 

melynek eredményét a személyi térítési díjról szóló értesítésben rögzíti. (Szt. 22/A.§ (2) 

bek.). 

‣ 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet rendelet: 


2010. évben az idősek alapszolgáltatásainak finanszírozása összevonásra került 

otthonközeli ellátás cím alatt. 2011-től visszaállításra került a korábbi finanszírozási 

rendszer, így a melléklet okafogyottá vált. Helyére a korábbi, étkeztetésre vonatkozó 

igénybevételi napló kerül ismét bevezetésre. 


A Forgalmi napló fejléce alatti táblázatban az „Elsődleges (hozott) probléma típusa” 

oszlop megnevezése módosul „Hozott probléma típusa” megnevezésre, illetve az oszlop 

három további oszlopra kerül felosztásra „elsődleges hozott probléma”, „több hozott 

probléma”, illetve „krízishelyzet áll fenn” tartalmakkal nevesítve. A módosítást az OSAP 

1696 adatkérés segítése indokolja. 


A korábbi melléklet funkcióját betölti a gondozási szükséglet vizsgálat idősek otthonaiban, 

míg egyéb intézmények esetében a gondozási tervet megelőző állapotfelmérés. A 

bentlakásos ellátás esetén mindenütt vannak bemeneti szűrők, ezért az önellátási 

képességet az intézményben újra mérni felesleges. 

A bemeneti szűrők a következők: 

1.) Ápolást-gondozást nyújtó intézmények bemeneti szűrője: 

- gondozási szükséglet vizsgálat {Szt. 63.§; 36/2007. (XII. 22.) SZMM rendelet} 

idősek otthona esetén; 

- alapvizsgálat {Szt. 70.§ (5) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet} 

fogyatékos személyek otthona esetén; 

- szakorvosi szakvélemény {Szt. 71.§ (3) és 71/A.§ (2)} pszichiátriai és 

szenvedélybetegek otthona esetén; 

- előgondozás {9/1999. (XI.24.) SzCsM rendelet 2-3. sz. melléklet}. 

2.) Rehabilitációs intézmények bemeneti szűrője: 

- rehabilitációs alkalmassági vizsgálat {Szt. 113.§ (1) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) 

Korm. rendelet}; 


3.) Ápoló-gondozó célú lakóotthon bemeneti szűrője: 

- alapvizsgálat {Szt. 85/A.§ (5) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) Korm. rendelet}; 


4.) Rehabilitációs célú lakóotthon bemeneti szűrője: 

- rehabilitációs alkalmassági vizsgálat {Szt. 113.§ (1) bekezdés; 92/2008. (IV. 23.) 

Korm. rendelet}; 


5.) Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények bemeneti szűrője: 



Fentiek miatt a korábbi nyomtatvány helyét a falu-és tanyagondnoki szolgáltatás 

tevékenységnaplója váltja fel. A falu- és tanyagondnoki szolgáltatás esetén ugyanis rögzítésre 

került az Szt-ben, hogy ezen ellátások igénybevétele esetén nem kell megállapodást kötni. Annak 

érdekében, hogy a falu-és tanyagondnoki tevékenység dokumentálása biztosított legyen, egy új 

tevékenységnapló formanyomtatvány került bevezetésre, melynek alkalmazása kötelező a falu-és 

tanyagondnoki szolgáltatás esetén. A tevékenységnapló ellátott általi aláírása a fenntartó döntése 

alapján mellőzhető, ezért a melléklet alkalmazásának megkezdésekor a fenntartónak írásban 

rendelkeznie kell arról, elvárja-e az alkalmazott falu-, illetve tanyagondnoktól, hogy az aláírás 

oszlopot is kitöltesse az ellátottakkal, vagy sem. 


Az Szt. módosításával megszüntetésre került a bázis-szállás, ezért az ahhoz kapcsolódó 

melléklet okafogyottá vált. 

‣ 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet: 


A rendelet 1. sz. melléklete tartalmazta az igazolást a jelzőrendszeres házi 

segítségnyújtást igénybe vevő egészségi állapotáról. Mivel ennek tartalma beolvasztásra 

került az 9/1999. (XI. 24.) SzCsM rendelet 1. sz. mellékletének orvosi igazolás részébe, e 

melléklet okafogyottá vált. 

· 4. sz. melléklet szerint kiadott igazolás felhasználási ideje: 

A gondozási szükséglet vizsgálat intézményvezetőhöz való telepítésével 2010. augusztus 

17-ei hatállyal megszűnt a szakértői bizottságok által a gondozási szükségletről kiadott 

szakvélemény, helyét az intézményvezető által kiállított igazolás vette át. A 

jogalkalmazás segítése érdekében rögzítésére került, hogy a gondozási szükséglet 

vizsgálatról kiállított igazolás határozatlan ideig érvényes. 

Egyebek: 

‣ A demens személyek ellátása esetén elfogadható szakvélemények körének szélesítése: 

Demens személyek ellátása esetén a továbbiakban az orvosszakértői szerv, vagy a 

Pszichiátriai/Neurológhiai Szakkollégium által befogadott demencia centrum, vagy 

pszichiáter/neurológus/geriáter szakorvos által kiállított szakvélemény egyaránt elfogadható az 

állapot igazolására (Rendelet 21. § (5) bek.). 

‣ A rehabilitációs intézménybe való bekerülés könnyítése: 

Az Szt. 113.§ (1) bekezdése értelmében a rehabilitációs intézménybe, rehabilitációs célú 

lakóotthonba történő bekerülés feltétele a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzése. A 

módosítással a szenvedélybeteg, valamint a hajléktalan személyek esetében eltörlésre került a 

rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzésének kötelezettsége. A vonatkozó jogszabályok 

ugyanis megfelelően meghatározzák azokat a feltételeket, melyeknek a rehabilitációs intézménybe 

kerülő személyeknek meg kell felelniük. A drogrehabilitációs intézmények mindegyike krónikus 

rehabilitációs egészségügyi intézmény is egyben, így ezen intézményi kör az egészségügyi 

ellátások minimumfeltételei (magasabb orvosi és szakápolói létszám) és protokolljai szerint is 

végzi tevékenységét. A hajléktalan személyek rehabilitációs intézményeibe olyan személyek 

érkeznek – főleg más hajléktalan-ellátó intézményekből –, akik a rehabilitációs programban való 

részvételre alkalmasak és képesek. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálat a gyakorlat szerint ezen 

ellátotti célcsoportok esetében nem eredményez új információkat, így az formális jellegűvé vált, 

ezért megszüntetésre került. 


‣ A gondozási szükségletet megalapozó egyéb körülmények módosítása: 

A 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet 4. § (1) bek. b) pont ba) alpontja szerint eddig a gondozási 

szükségletet megalapozó egyéb körülménynek az egyedül élés és a 80. év betöltése csak abban az 

esetben minősült, ha az érintett személynek a települési önkormányzat szükséglete ellenére nem 

biztosított házi segítségnyújtást (melyet a települési önkormányzatnak külön igazolnia kellett). E 

többlet feltétel megszüntetésre került, így amennyiben az ellátást igénylő egyedül él, a 80. életév 

betöltése önmagában megalapozza a gondozási szükségletét. 

Az életkort a 36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján a személyazonosításra 

alkalmas igazolvány másolatával kell igazolni. 

‣ A térítési díj szabályok módosulásával összefüggő adminisztrációs változások: 

A térítési díjakra vonatkozó szabályozás változásait és az ezekhez kapcsolódó adminisztrációs 

feladatokat külön tájékoztató tartalmazza. 

A miniszteri rendeletek módosítása 2011. január 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a 2011. 

január 1-jét követően benyújtott kérelmek esetén kell alkalmazni, a folyamatban lévő kérelmekre 

tehát a 2010. december 31-én hatályos szabályok irányadók. 

Nemzeti Erőforrás Minisztérium 

Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya 

által készített segédlet 


III. számú melléklet 

TÁJÉKOZTATÓ a foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat 

lebonyolításáról 

Az 1991. évi IV. törvény (Flt.) 48. §-a alapján az önkormányzat, egyház, civil szervezet által 

szervezett rövid időtartamú és hosszabb idő tartamú közfoglalkoztatás esetén az ÁFSZ téríti meg a 

foglalkozás-egészségügyi (munkaköri) alkalmassági vizsgálat díját a vizsgálatot végző szerv 

részére. 

A vizsgálatra történő utalás és a vizsgálat díjának kiegyenlítése csak abban az esetben hajtható 

végre hatékonyan és jogszerűen, ha a vizsgálatra utalást továbbra is az önkormányzat végzi, mint a 

korábbi években a közcélú foglalkoztatás esetén. Az ÁFSZ egy három oldalú (önkormányzat - 

egészségügyi szolgáltató - munkaügyi kirendeltség) megállapodás alapján az egészségügyi 

szolgáltatónak egyenlíti ki a számlát, amelyet a szolgáltató a munkaügyi központ nevére állít ki, 

úgy mint ezt a közcélú foglalkoztatás esetén is tette. Az ÁFSZ szervezeti átalakítása miatt a 

háromoldalú megállapodásokat felül kell vizsgálni és újra kell kötni. 

Minden foglalkoztató, azok is, amelyek a kisebbségi önkormányzat, az egyház, illetve civil 

szervezet által benyújtott pályázat alapján kaptak támogatást közfoglalkoztatáshoz, csak az 

önkormányzaton keresztül bonyolíthatják le a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot, abban az 

esetben, ha az ÁFSZ-től kívánják a vizsgálat térítési díjának finanszírozását. 

A rövid időtartamú közfoglalkoztatás esetén csak bérpótló juttatásra (BPJ) jogosult ügyfél 

foglalkoztatható közfoglalkozási támogatással, így ebben az esetben a közvetítés alkalmával a 

kirendeltség által készített közvetítő listát / közvetítő lapokat az önkormányzat kapja meg a 

kirendeltségtől és az önkormányzat értesíti a BPJ-s ügyfelet a foglalkozás-egészségügyi 

vizsgálaton történő részvételről. Az önkormányzat a foglalkoztatóval történő egyeztetés után a 

közvetítés eredményéről a közvetítési lista / közvetítő lapok kirendeltségre történő 

visszajuttatásával értesíti a kirendeltséget. 

A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás esetén bármely álláskereső foglalkoztatható. Ebben az 

esetben a kirendeltség értesíti az álláskeresőt a közvetítésről és irányítja a foglalkoztatóhoz. A 

foglalkoztatónak kell felvennie a kapcsolatot az önkormányzattal a foglalkozás-egészségügyi 

vizsgálatra utalás céljából. A foglalkoztatónak vagy az álláskeresőnek kell a közvetítő lapokat 

visszajuttatni a kirendeltségre, annak érdekében, hogy a kirendeltség értesüljön a közvetítés 

eredményéről. Abban az esetben, ha egészségügyi alkalmatlanság miatt nem került felvételre az 

álláskereső, akkor a közvetítő lap mellé mellékelni kell az alkalmatlanságot megállapító orvosi 

igazolást. 

Az egészségügyi szolgáltató a munkaügyi központ nevére kiállított számla ellenében kapja meg a 

vizsgálatok térítési díját. A közvetítő lista / lapok alapján lehetőség nyílik a számlák ellenőrzésére. 

A megkötött megállapodások a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat térítési díjának megtérítésére 

vonatkozóan 2011. január 1-ét követően is érvényesek, de a szervezeti átalakulás miatt azokat 

felül kell vizsgálni és újra kell kötni. 



által készített tájékoztató 


IV. számú melléklet 

TÁJÉKOZTATÓ a foglalkoztatási és szociális tárgyú törvények 2011. január 1-től tervezett 

módosításairól, valamint a közfoglalkoztatás rendszerének átalakításáról 

2011. évtől kezdődően megújul a közfoglalkoztatás eddigi rendszere. Mindez a foglalkoztatás 

elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) valamint a 

szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.) módosítása 

mellett, az eddig többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulásával is 

együtt jár. Legfőbb cél, hogy az ország bármely pontján minél több munkára képes és kész aktív 

korú szociálisan rászoruló ember számára legyen biztosított a munkalehetőség. A 

közfoglalkoztatás szabályozása kormányrendeletben történik 

Bérpótló juttatás a rendelkezésre állási támogatás helyett 

Az Sztv. módosításával az aktív korú nem foglalkoztatott személyek részére megállapított 

rendelkezésre állási támogatást a bérpótló juttatás (BPJ) váltja fel. A bérpótló juttatás havi összege 

az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege. Az önkormányzatok önrésze a bérpótló juttatás 

összegének 20%-a. 

Az ellátásra való jogosultságot a települési önkormányzat továbbra is szociális rászorultság 

alapján állapítja meg, de az érintetteknek az eddiginél aktívabban kell közreműködniük a 

munkakeresésben. A bérpótló juttatásban részesülő személy elhelyezkedése érdekében továbbra is 

köteles álláskeresőként együttműködni a lakóhelye szerint illetékes munkaügyi központ 

kirendeltségével, az iskolai végzettségétől és szakképzettségétől függetlenül a kirendeltség által 

felajánlott munkát – beleértve a közfoglalkoztatást is – elvállalni. Köteles továbbá a munkaügyi 

központ kirendeltsége által felajánlott, az elhelyezkedését elősegítő képzési lehetőséget, vagy 

munkaerő-piaci programban való részvételt elfogadni. A jogosultsági feltételek új eleme a saját 

lakókörnyezet rendben tartása, amely önkormányzati rendeletben kerülhet szabályozásra. 

A bérpótló juttatásra való jogosultságot évente felül kell vizsgálni. A továbbfolyósítás feltétele, 

hogy a felülvizsgálatot megelőző egy éven belül a juttatásra jogosult személynek legalább 30 

munkanap munkavégzést – beleértve az egyszerűsített foglalkoztatást, közfoglalkoztatást, 

közérdekű önkéntes munka-tevékenységet – kell igazolni. Ez a jogosultsági feltétel teljesül abban 

az esetben is, ha az érintett 6 hónap időtartamot meghaladó munkaerő-piaci képzésben, vagy 

munkaerő-piaci programban vesz részt. 

Áttérés az új közfoglalkoztatási támogatások pályázati rendszerére 

2011. január 1-jét követően megszűnik az önkormányzatok által szervezett közcélú munka, a 

közhasznú munkavégzés támogatása, és megváltozik az országos közmunka programok eddigi 

rendszere is. Az újonnan bevezetett támogatások forrása a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási 

támogatások előirányzata. 2011. évben a közfoglalkoztatás támogatására fordítható keret várható 

összege 64 Milliárd Ft. 

2011. január 1-től kezdődően a közfoglalkoztatás megvalósítására négy különböző típusú 

támogatási forma kerül bevezetésre. A közfoglalkoztatás támogatása pályázati eljárás keretében 

igényelhető. A pályázattal összefüggő tennivalók és eljárások tekintetében a közigazgatási 

hatósági eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvény szabályai szerint kell eljárni. 


A Kormány közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló …../2010. (…) Korm. rendelete 

alapján közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést 2011. január 1-jét követően kötni és 

meghosszabbítani nem lehet. 

A hivatkozott rendelet 9. §-a szerint amennyiben a közcélú foglalkoztatás keretében a 2010. 

október 31-ig megkötött, illetve meghosszabbított határozott idejű munkaszerződés 2010. 

december 31-ét követően szűnik meg, a közcélú munkában részt vevők foglalkoztatásához 

támogatás a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási támogatások 2011 évi előirányzata terhére a 

2011. január 1-től 2011. február 28-ig terjedő időszakra igényelhető. Ezen időpontot követően 

ugyanezen személyek közfoglalkoztatásának támogatására a megváltozott feltételekkel lesz 

lehetőség a pályázati rendszerben. 

A támogatás igénylésére külön pályázati felhívás nem kerül meghirdetésre, az átmeneti támogatást 

a közfoglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi központ kirendeltségéhez benyújtott 

kérelemben igényelheti. Az átmeneti támogatás iránti kérelemhez csatolni kell a közcélú 

foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéseket és a 2010. november, december hónap 

bérkifizetését igazoló bérjegyzéket. 

Támogatás a fenti rendelet értelmében a foglalkoztatásból eredő munkabérhez és a 

járulékkedvezmény igénybevételével csökkentett, ténylegesen megfizetett járulékaihoz nyújtható 

95%-os mértékig. Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségekhez legfeljebb 

munkavállalónként havonta a munkabérhez és járulékaihoz nyújtott támogatási összeg 5%-ának 

megfelelő támogatás állapítható meg. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, 

illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. 

Az átmeneti támogatás iránti kérelmet a közfoglalkoztatási támogatások pályázati felhívásának 

megjelenését követően, legkésőbb 2011. január 15-ig lehet a kirendeltséghez benyújtani. A 

kirendeltség a kérelmet a beérkezését követő 8 munkanapon belül köteles elbírálni. A fenti 

határidőt követően a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatáshoz támogatás nem igényelhető. 

A kirendeltség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. 

évi CXL. törvény alapján mérlegelési jogkörben dönt a támogatás odaítélésről. Amennyiben a 

kérelem megfelel a fent hivatkozott Kormányrendelet előírásainak, a kirendeltség hatósági 

szerződést köt a kérelmezővel. 

A megítélt átmeneti támogatást a már hivatkozott Kormányrendelet szerinti támogatásokkal 

kapcsolatos eljárás szerint lehet felhasználni. A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással 

történik. A támogatás folyósítására csak a megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az 

abban meghatározott ütemezés szerint kerül sor. 

Javasoljuk az átmeneti időszakban, illetve rendkívüli időjárás, vagy esemény miatt keletkező 

feladatok ellátásához az egyszerűsített foglalkoztatás keretében az alkalmi munkavégzési 

lehetőség igénybevételét is, melynek közteher fizetési kötelezettsége kedvezőbb, mint normál 

munkaviszony esetén. 

Az új közfoglalkoztatási rendszerben az eddigiektől eltérően nem egy felülről nyitott 

előirányzatból történik a támogatás finanszírozása. Ez biztosítja, hogy a program működésére 

rendelkezésre bocsátott források területi eloszlása ne térjen el az eredetileg meghatározott 

arányoktól. Kiemelt cél, hogy azokban a földrajzi térségekben, ahol magas a regisztrált 


álláskeresők létszáma és kevés a munkalehetőség, több forrás jusson a közfoglalkoztatás keretében 

biztosítható munkavégzési lehetőségekre. 

A közfoglalkoztatási támogatásokra fordítható éves keret felosztása a munkaügyi központok 

részére decentralizáltan történik, amely keret településekre lebontva további felosztásra kerül a 

munkaügyi kirendeltségek között. Az Flt. alapján tárgyéven túli fizetési kötelezettség a miniszter 

által meghatározott mértékben, legfeljebb a tárgyévi költségvetési támogatás összegének 40%-os 

mértékéig vállalható. Az országos közfoglalkoztatási programokra 20 Milliárd Ft kerül 

felhasználásra. 

A települési önkormányzatok és a munkaügyi kirendeltségek közötti együttműködés 

A közfoglalkoztatás új rendszerében megszűnik a helyi önkormányzatok „közfoglalkoztatási terv” 

készítésének kötelezettsége. Annak érdekében azonban, hogy a pályázatokon az önkormányzatok 

minél eredményesebben vegyenek részt, azaz a bérpótló juttatásra jogosultak minél nagyobb 

létszámban kerüljenek közfoglalkoztatásba, célszerű már az év elején az ellátandó közfeladatok 

azon körének meghatározása és azok ütemezése a teljes évre vonatkozóan, amelyekre az új 

pályázati rendszerben támogatást kívánnak igénybe venni. 

A korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve megtervezhető az ütemezett feladatok elvégzéséhez 

szükséges foglalkoztatotti létszám végzettség illetve szakképzettség szerinti összetétele, valamint 

az egyes munkakörökhöz kapcsolódó közvetlen költségek összege a közfoglalkoztatási tervek 

mintájára. 

A közfoglalkoztatási terv elkészítéséhez a kirendeltségek az elmúlt években összefoglaló adatokat, 

információkat szolgáltattak, előrejelzéseket készítettek az álláskeresési ellátást kimerítő, vagy a 

már tartósan álláskeresők és várhatóan aktív korúak ellátására jogosult személyek létszámáról és 

iskolai végzettség, szakképzettség szerinti várható összetételéről. A korábbi évek gyakorlatához 

hasonlóan a kirendeltségek az önkormányzatok pályázati eljárásra való felkészüléséhez továbbra 

is biztosítani tudják ezeket az adatokat. 

A közfoglalkoztatás támogatásának típusai 

Helyi és kisebbségi önkormányzat, egyház, a nemzeti civil alapprogramról szóló törvényben 

meghatározott civil szervezet által szervezett rövid időtartamú közfoglalkoztatás támogatása 

Ezen közfoglalkoztatás a közcélú foglalkoztatást váltó forma, amelynek keretében kizárólag a 

bérpótló juttatásra jogosultak foglalkoztathatók. A támogatás pályázati eljárásban, egyszerűsített 

pályázati adatlapon igényelhető a munkaügyi központ kirendeltségénél. 

A helyi és a kisebbségi önkormányzatok, valamint azok jogi személyiséggel rendelkező társulásai 

a lakosságot (kisebbségi közösséget) érintő közfeladat vagy a helyi, illetve kisebbségi 

önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot (kisebbségi közösséget) vagy települést érintő 

feladat ellátására vagy közhasznú tevékenység folytatására vehetik igénybe ezt a támogatást. 

Támogatás nyújtható a jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy a helyi 

önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyházi jogi személy, valamint 

civil szervezet részére is. A foglalkoztatás történhet az önkormányzat által fenntartott 

intézménnyel, önkormányzati részesedéssel működő nonprofit gazdasági társasággal, vagy egyház 

illetve civil szervezet által fenntartott intézménnyel létesített munkaviszony alapján is. 


A rövid időtartamú közfoglalkoztatás támogatására a pályázatot a helyi önkormányzat, illetve 

annak jogi személyiséggel rendelkező társulásai nyújthatják be a tényleges foglalkoztató(k) 

nevében az egyszerűsített pályázati adatlapon. 

Az aktív korú, nem foglalkoztatott, bérpótló juttatásra jogosultak napi 4 órás munkaidőben, 

legalább 2 hónap, legfeljebb 4 hónap időtartamig foglalkoztathatóak ebben a közfoglalkoztatási 

formában, amelyért a minimálbér, illetve a garantált bérminimum felének megfelelő összegű 

munkabérben részesülhetnek. Támogatásként a közfoglalkoztatottak munkabére és a – 

járulékkedvezmény igénybevételét követően fennmaradó – ténylegesen megfizetett járulékainak 

95%-a igényelhető. A pályázónak 5%-os önrészt kell biztosítania. 

Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek (munkaruha, egyéni védőeszköz, a 

munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló jogszabály szerint a munkaadót 

terhelő utazási költségek, a munkásszállítás költségei és a kirendeltséggel előzetes egyeztetés 

szerint a munkavégzéshez nélkülözhetetlen munkaeszközök költsége) is megtéríthetők. A 

közvetlen költségek munkavállalónként havonta a munkabérhez és a járulékaihoz nyújtott 

támogatási összeg 5%-áig támogathatók. Több munkavállaló foglalkoztatása után megállapított 

közvetlen költségek összevontan is felhasználhatók. Az önkormányzatok nehéz anyagi helyzetére 

tekintettel támogatási előleg kifizetése is lehetséges, amelynek összege a bérköltség tekintetében 

legfeljebb a megítélt támogatás egy hónapra vetített összege lehet. 

A pályázati adatlapon foglalkoztatónként kell megjelölni az ellátandó feladatot, az ahhoz 

kapcsolódó munkaköröket, a munkakörönkénti létszámot, a hozzá kapcsolódó közvetlen költségek 

összegét, a foglalkoztatás tervezett időtartamát, kezdetét. 

A támogatásról a kirendeltség mérlegelési jogkörben dönt a pályázat beérkezését követő 8 

munkanapon belül. A mérlegelési szempontok a pályázati kiírásban és az eljárásrendben 

megtalálhatóak. Abban az esetben, ha a kirendeltség döntése szerint nem biztosítja a teljes igényelt 

támogatást, minimum egy esetben egyeztetnie kell a döntést megelőzően. A döntésről a 

kirendeltség írásban értesíti a pályázót. 

A pozitív elbírálást követően a közfoglalkoztatást megvalósító foglalkoztatókkal hatósági 

szerződést kell kötni. A foglalkoztatást csak a hatósági szerződés megkötését követően lehet 

megkezdeni. A foglalkoztatóknak a munkaerőigényt a pályázatban megjelölt ütemezés szerint kell 

bejelenteni, de legkésőbb 15 nappal a tervezett foglalkoztatást megelőzően, vagy ha az első 

foglalkoztatás megkezdésének tervezett időpontja megköveteli, akkor a döntést követő 3 

munkanapon belül. A kirendeltségnek haladéktalanul meg kell kezdeni a közvetítést. A 

foglalkoztatónak a munkaerőigényben meg kell adnia az aktuális hatósági szerződés számát, 

valamint a közfoglalkoztatás típusát. 

A foglalkoztató a kirendeltség által közvetített bérpótló juttatásra jogosult álláskeresőt köteles 

foglalkoztatni, amennyiben a munka elvégzésére a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat szerint 

alkalmas. A közvetített álláskeresők foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra történő beutalását az 

önkormányzat végzi. A vizsgálat költségét a munkaügyi központ finanszírozza (3 oldalú 

megállapodás alapján, a közcélú foglalkoztatásnál működtetett módon). 

A pályázati felhívás évente egy alkalommal kerül meghirdetésre, a támogatási keret elosztását 

követően országosan egységes tartalommal. Egy pályázó egy naptári évben legfeljebb három 

alkalommal nyújthat be pályázatot. Az utolsó pályázat beérkezésének határideje 2011. szeptember 

30. 


Helyi és kisebbségi önkormányzat, egyház, civil szervezet által szervezett hosszabb 

időtartamú közfoglalkoztatás támogatása 

A helyi és a kisebbségi önkormányzatok, valamint azok jogi személyiséggel rendelkező társulásai 

pályázati eljárás keretében támogatást vehetnek igénybe, ha a lakosságot (kisebbségi közösséget) 

vagy a települést érintő közfeladat vagy az önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot 

(kisebbségi közösséget) vagy települést érintő feladatot látnak el vagy közhasznú tevékenységet 

folytatnak. Támogathatók a jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy a helyi 

önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyházak, civil szervezetek is. A 

foglalkoztatás történhet az önkormányzat által fenntartott intézménnyel, önkormányzati 

részesedéssel működő nonprofit gazdasági társasággal, vagy egyház, illetve civil szervezet által 

fenntartott intézménnyel létesített munkaviszony alapján is. 

A pályázatot a foglalkoztató nyújthatja be. A pályázatnak részletes leírást kell tartalmaznia arról, 

hogy a pályázó milyen szakképzettségű álláskeresőkkel, milyen költségekkel, milyen feladatot 

kíván megvalósítani. A pályázóknak munkatervet és ezt megalapozó költségvetést kell 

kidolgozniuk. A közfoglalkoztatási támogatás igénybe vételének tervezésekor a szaktudást, vagy 

szakmai gyakorlatot igénylő munkafeladatok ellátására javasolt e típusú támogatási lehetőség. 

A pályázati felhívás évente két alkalommal kerül meghirdetésre, országosan kialakított elvek 

alapján, de a munkaerő-piaci helyzetnek, és a helyi adottságoknak megfelelően eltérő 

prioritásokkal. Egy pályázó egy pályázati kiírásra egy pályázatot nyújthat be. Abban az esetben, 

ha árvíz, vagy más természeti csapás indokolja, rendkívüli pályázat is meghirdethető a keret 

terhére. 

A pályázat támogatásáról a kirendeltség mérlegelési jogkörben dönt a pályázat beérkezését követő 

30 napon belül. A mérlegelési szempontok a pályázati kiírásban és az eljárásrendben 

megtalálhatóak. Abban az esetben, ha a kirendeltség nem tudja biztosítani a pályázat teljes 

támogatását, minimum egy esetben egyeztetnie kell a pályázóval a döntést megelőzően. 

A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatásba elsősorban a bérpótló juttatásra jogosultak vonhatók 

be. A foglalkoztatás csak a hatósági szerződés megkötését követően, a kirendeltség 

munkaközvetítésével jöhet létre. Abban az esetben, ha a benyújtott pályázatban megjelölt 

munkakörre a kirendeltség nem tud olyan megfelelő munkaerőt biztosítani, aki jogosult a bérpótló 

juttatásra, akkor más álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatása is támogatható. A 

közvetített álláskeresők foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra történő beutalását az önkormányzat 

végzi. A vizsgálat költségét a munkaügyi központ finanszírozza (3 oldalú megállapodás alapján, a 

közcélú foglalkoztatásnál működtetett módon). 

A foglalkoztatás 2 - 12 hónap időtartamú lehet, és napi 6 - 8 órás munkaidőben történhet. A 

települések hátrányos helyzetével, gazdasági erejével összhangban a támogatás intenzitása 70- 

100% mértékű lehet. A munkabérek és a – járulékkedvezmény igénybevételét követően 

fennmaradó – ténylegesen megfizetett járulékai mellett a foglalkoztatással összefüggő közvetlen 

költségek is támogathatók a munkabérhez és az ahhoz kapcsolódó járulékokhoz nyújtott támogatás 

legfeljebb 20%-ának mértékéig. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve 

garantált bérminimum vehető figyelembe 


Vállalkozás részére bérpótló juttatásban részesülő személy foglalkoztatásához nyújtható 

támogatás 

A gazdasági társaságokról szóló törvény, valamint az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégekről 

szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozások a számukra kiírt pályázati felhívásra a munkaügyi 

központ kirendeltségéhez benyújtott pályázat alapján kaphatnak támogatást, ha bérpótló juttatásra 

jogosult álláskeresőt foglalkoztatnak. 

A támogatás további feltétele, hogy a munkaadó a pályázat benyújtását megelőző tizenkét 

hónapban meglévő munkavállalója munkaviszonyát a működési körében felmerülő okból rendes 

felmondással nem szüntette meg, és kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszony 

megszüntetésére a támogatás folyósítása és a továbbfoglalkoztatás ideje alatt sem kerül sor. 

A támogatás legfeljebb 8 hónapra nyújtható, amelynek mértéke a munkabér és az ahhoz 

kapcsolódó járulékok 50-70%-a lehet. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, 

illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. A támogatott foglalkoztatási időtartam 50%- 

ának megfelelő időtartamban továbbfoglalkoztatási kötelezettséget kell vállalni a 

foglalkoztatónak. 

A pályázati felhívás évente egy alkalommal kerül meghirdetésre, egy pályázó többször is 

pályázhat. A pályázatokat a munkaügyi központ kirendeltségére kell benyújtani és a kirendeltség 

mérlegelési jogkörében dönt a pályázatok elfogadásáról. A foglalkoztatás csak a hatósági 

szerződés megkötése után és a kirendeltség munkaközvetítésével jöhet létre. 

Országos közfoglalkoztatási programok támogatása 

Országos közfoglalkoztatási programot a nemzetgazdasági miniszter ír ki. Pályázók lehetnek a 

költségvetési szervek, a helyi és kisebbségi önkormányzatok és azok jogi személyiséggel 

rendelkező tárulásai, az állami, önkormányzati tulajdon kezelésére, fenntartására, állam és/vagy 

önkormányzat által létrehozott, vagy ezzel megbízott gazdálkodó szervezetek, nonprofit gazdasági 

társaságok, vízi társulatok, erdőgazdálkodók, jogszabályban előírt közfeladat ellátása esetén vagy 

a helyi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján az egyház, valamint a civil 

szervezet. 

A támogatás kizárólag pályázat útján nyerhető el. A program keretében a következő költségek 

támogathatók: munkabér és a munkabért terhelő ténylegesen megfizetett járulékok 100%-os 

mértékig, a pályázati kiírásban meghatározott összeghatárig, a foglalkoztatásból eredő közvetlen 

költségek az előbbi támogatás 20%-áig, 100 fő, vagy a fölötti foglalkoztatás esetén szervezési 

költségek a támogatás 3%-áig. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, illetve 

garantált bérminimum vehető figyelembe. 

A program keretében foglalkoztatást elősegítő képzést kell megvalósítani (a pályázati felhívásban 

meghatározott létszámban), amelynek költségeit a munkaügyi központok az erre elkülönített EU-s 

forrásból biztosítják. A képzés kizárólag akkreditált intézetben valósítható meg. Támogatás abban 

az esetben nyújtható, ha a pályázó a foglalkoztatottainak számát a foglalkoztatás megkezdését 

megelőző havi átlagos statisztikai állományi létszámhoz képest bővíti, és a közfoglalkoztatási 

program megvalósításához más központi költségvetési előirányzatból támogatásban nem részesül. 

A program megvalósulásának helye szerinti kirendeltség igazolja, hogy a program által létrehozott 

munkahelyekre és az ott folyó munkákra van-e kiközvetíthető megfelelő munkaerő a 

nyilvántartásában. 


A programok futamideje legfeljebb 12 hónap lehet. 

Az országos közfoglalkoztatási programok pályázati felhívását a Nemzetgazdasági Minisztérium 

hirdeti meg és teszi közzé az internetes honlapján. A program indításáról a minisztérium országos 

terjesztésű napilapban közleményt jelentet meg 

A munkaügyi központ főigazgatója gondoskodik arról, hogy a pályázati dokumentáció (pályázati 

felhívás, útmutató, mellékletek, adatlapok, nyilatkozatok) a munkaügyi központban és a 

kirendeltségeken nyomtatott formában a pályázat lezárásáig a pályázók részére folyamatosan 

rendelkezésre álljanak. A pályázattal, illetve az adatlapok kitöltésével kapcsolatosan a munkaügyi 

központ központi szervezeti egysége és kirendeltségei tájékoztatják a pályázókat. 

A pályázati eljárás lefolytatása: 

A tervezett foglalkoztatás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) kormányhivatal munkaügyi 

szakigazgatási szervénél történik a pályázatok befogadása, az esetleges hiánypótlás elvégzése, a 

pályázatok értékelése, a szakmai bírálat összeállítása, a pályázatok támogatási vagy elutasítási 

javaslatának elkészítése, minőségi rangsorba állítása, megküldése a minisztérium szakmai 

főosztályának. A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter a munkaügyi központok javaslatát 

figyelembe véve dönt a támogatás odaítéléséről. A döntésnek megfelelően a munkaügyi központ 

értesíti a pályázókat, a támogatottak esetében a hatósági szerződést előkészíti és megköti. 

A munkaügyi központ további feladatai: 

- a támogatás folyósítása, a pályázatok ellenőrzése és nyomon követése, 

- a kifizetett támogatás esetleges visszakövetelése, 

- a szerződés módosítása, 

- a támogatottal való kapcsolattartás, valamint a minisztérium információkérésének 

megfelelően tájékoztatás nyújtása. 

A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékkedvezmények 

Az önkormányzati közfoglalkoztatás, valamint az országos közfoglalkoztatási program keretében 

költségvetési szerv által történő foglalkoztatás esetén a munkaadó a 2004. évi CXXIII. tv. 8/A. § 

(1) bekezdése alapján mentesül a munkabért terhelő járulék 50%-ának megfizetése alól, amely 

kedvezmény nem vonható össze a Start-kártyákhoz kapcsolódó kedvezménnyel. 

A vállalkozás részére bérpótló juttatásban részesülő személy foglalkoztatásához nyújtható 

támogatás esetén a Start-kártyákhoz kapcsolódó kedvezmények a támogatással együtt igénybe 

vehetők. 

A munkaközvetítés folyamatának módosítása 

A rövid időtartamú közfoglalkoztatásra benyújtott munkaerőigény alapján, a párosításhoz 

beállított szempontok szerint leválogatott BPJ-re (2011. április 30-ig RÁT-ra) jogosult 

álláskeresők közül a közvetítő ügyintéző választja ki azokat a munkavállalókat, akiket közvetíteni 

kíván, és a közvetítő lapokat vagy a közvetítési adatokat egy „közvetítési listán” továbbítja az 

illetékes önkormányzathoz. A közvetített létszám 10%-kal (minimum 1 fővel) lehet nagyobb, mint 

a foglalkoztatni kívánt. Az önkormányzat a közvetítő lap/közvetítési lista leigazolásával 

tájékoztatja a kirendeltséget a foglalkoztatás sikeres megkezdéséről, illetve annak 

meghiúsulásáról. 


A kirendeltség a hosszabb időtartamű közfoglalkoztatás, valamint a vállalkozások támogatása 

esetén a foglalkoztató által benyújtott munkaerőigényre az általános eljárás szerint végzi a 

párosítást és a BPJ-re jogosultak/álláskeresők kiközvetítését. 

A közvetítés során a BPJ-re jogosult álláskeresők közül azoknak a munkába helyezését kell 

elősegíteni, akik még nem vettek részt közfoglalkoztatásban, vagy az utolsó közfoglalkoztatásban 

való részvétel óta a leghosszabb idő telt el. Ezt a kiválasztási lehetőséget a párosító program 

támogatni fogja. 

A közfoglalkoztatási támogatások pénzügyi folyamata 

A közfoglalkoztatási támogatások működtetését szabályozó szakmai eljárásrendekben részletesen 

bemutatásra kerül a pénzügyi folyamat is. 

A decentralizált támogatási keretek összegéről szóló miniszteri döntést követően a pályázati 

rendszerben a munkaügyi központok kirendeltségei kötik meg a hatósági szerződéseket a 

támogatott foglalkoztatóval. A mindkét fél által aláírt hatósági szerződés kötelezettségvállalásnak 

minősül, ami a pénzügyi kötelezettségvállalás alapbizonylata, dokumentuma. 

A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással történik. A támogatás folyósítására csak a 

megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az abban meghatározott ütemezés szerint 

kerülhet sor. A támogatás folyósításának tényleges kezdete mindig a hatósági szerződésben 

meghatározott időpont. A támogatott foglalkoztató a támogatást a kirendeltséghez benyújtott 

elszámoló lapon – ami a hatósági szerződés mellékletét képezi – igényelheti, amelyhez csatolnia 

kell a munkavállaló által aláírt bérlistát, valamint a kifizetést igazoló bizonylat munkaadó által 

hitelesített másolatát. 

A munkaügyi központok kirendeltségeinek szakmai munkáját segítő eljárásrendek, 

útmutatók és egyéb tájékoztatók 

A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatások működtetését a támogatás típusainak megfelelő 

önálló eljárásrendek szabályozzák. Az eljárásrendek mellékletei lesznek például az általános 

tájékoztatók, a hatósági szerződések, az elszámoló lapok, stb. A pályázati eljárásban való részvétel 

részletes feltételeit a pályázati felhívások tartalmazzák. Ezek mellékleteit képezik a pályázati 

adatlapok, a szerződés általános feltételeiről készített tájékoztatók, stb. 

Valamennyi dokumentum felkerül majd az ÁFSZ honlapjára és a kirendeltségekhez is eljuttatjuk 

azokat elektronikus formában. Az ÁFSZ honlapján a gyakran előforduló kérdések és a válaszok 

bármely érdeklődő számára elérhetővé válnak. A közfoglalkoztatás támogatásának működtetését 

informatikai rendszer támogatja majd, amely jelenleg kidolgozás alatt áll. 





V. számú melléklet 

TÁJÉKOZTATÓ a Szociális törvény 2011. január 1-től életbe lépő módosításairól és a 

közfoglalkoztatás rendszerének változásáról 

A rendelkezésre állási támogatást január 1-től az ún. bérpótló juttatás (BPJ) váltja fel. A 

bérpótló juttatás szabályainak többsége megegyezik a rendelkezésre állási támogatás szabályaival. 

A jövőben a települési önkormányzat rendeletben előírhatja jogosultsági feltételként, hogy a 

juttatásban részesülő a lakókörnyezetét tartsa rendben. A jogosultsági feltételként előírt 12 hónap 

előzetes együttműködésbe a keresőtevékenység is beszámít. 

A bérpótló juttatás folyósítása szünetel, ha az ellátásra jogosult rövid idejű, legfeljebb 90 napig 

tartó keresőtevékenységet folytat, ha – időtartamától függetlenül – közfoglalkoztatásban vesz 

részt, továbbá a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt. 

A 2010. december 31-én rendelkezésre állási támogatásra jogosult személyek 2011. január 1-től 

bérpótló juttatásra lesznek jogosultak, így az ellátás folyósítása folyamatos lesz. Az 

önkormányzatoknak felülvizsgálat keretében április 30-ig kell az átminősítéseket elvégezni. 

A bérpótló juttatásra való jogosultságot évente felül kell vizsgálni. 2011. december 31-e után csak 

annak a személynek lesz folyósítható az ellátás, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző egy 

évben legalább 30 nap munkavégzést tud igazolni. A 30 napba be kell számítani az egyszerűsített 

foglalkoztatást és a háztartási munkát, valamint a munkaerő-piaci programban, vagy 6 hónapot 

meghaladó időtartamú képzésben történő részvétel vizsgált időszakra eső időtartamát is. 

Amennyiben a jogosult ennek a feltételnek nem tud eleget tenni, akkor a 30 nap számításánál az 

általa teljesített és igazolt közérdekű önkéntes tevékenység időtartamát is figyelembe kell venni. 

A bérpótló juttatásban részesülő köteles a munkaügyi szervezettel nyilvántartott álláskeresőként 

együttműködni. 2011. január 1-től közfoglalkoztatás keretében csak a kirendeltség által közvetített 

álláskeresők, elsősorban bérpótló juttatásra jogosult személyek foglalkoztathatóak. Az ügyfél a 

felajánlott munkalehetőséget az iskolai végzettség és szakképzettség figyelembevétele nélkül 

köteles elfogadni. A 35 év alatti általános iskolai végzettséggel nem rendelkező álláskeresőknek 

nem a képzésben való részvétel lesz az elsődleges együttműködési kötelezettség. 

A rendszeres szociális segély (RSZS) megállapításának, folyósításának, megszüntetésének és 

felülvizsgálatának feltételei nem változtak. A keresőtevékenység, valamint a keresetpótló 

juttatással járó képzés időtartama alatt a rendszeres szociális segély folyósítása is szünetel. 

Megszűnik az a lehetőség, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosult személy a bérpótló 

juttatásra való jogosultságot, és ezzel együtt a közfoglalkoztatásban való részvételt válassza.. A 

2011. január 1. előtt megkötött ilyen tartalmú hatósági szerződések megszűnnek, az érintett 

személyekre a továbbiakban ismét a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályokat kell 

alkalmazni. A rendszeres szociális segélyre jogosult személy álláskeresőként továbbra is 

nyilvántartásba vetetheti magát (ez nem feltétele a segély folyósításának) és álláskeresőként részt 

vehet a hosszabb idejű közfoglalkoztatásban, illetve az országos közfoglalkoztatási programban 

abban az esetben, ha a kirendeltség, mint álláskeresőt kiközvetíti. 

A tartós munkanélküliek hatékonyabb foglalkoztatása érdekében 2011. január 1-től átalakul a 

közfoglalkoztatás rendszere. Három új közfoglalkoztatási forma kerül bevezetésre, amelyhez a 


munkáltatók támogatást vehetnek igénybe. Ezt a támogatást az önkormányzat számára kötelező és 

önként vállalt, rendeletbe foglalt közfeladat ellátására, valamint megállapodásban meghatározott 

más, közösséget szolgáló, illetve szociális feladat ellátására lehet igénybe venni. 

Közfoglalkoztatási formák 2011. január 1-től: 

- Önkormányzat által szervezett rövid időtartamú közfoglalkoztatás 

Napi 4 órás foglalkoztatás, 2-4 hónapos időtartamban, a munkabér a minimálbér, illetve a 

garantált bérminimum (szakmunka esetén) fele és csak bérpótló juttatásban részesülőket 

lehet foglalkoztatni ebben a közfoglalkoztatási formában. 

- Önkormányzat által szervezett hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás 

Napi 6-8 órás foglalkoztatás, 2-12 hónapos időtartamban, a munkabér a minimálbér, 

illetve a garantált bérminimum (szakmunka esetén) időarányos része, és minden 

álláskeresőként nyilvántartott személy foglalkoztatható ebben a közfoglalkoztatási 

formában. 

- Országos közfoglalkoztatási programok 

A foglalkoztatás legfeljebb 12 hónap időtartamban és teljes munkaidőben történhet, a 

munkabér minden egyes programban külön kerül meghatározásra. Ebben a 

közfoglalkoztatásban minden nyilvántartott álláskereső foglalkoztatható. 

Támogatást kaphatnak azok a vállalkozások, akik többek között bővítik a foglalkoztatottak 

létszámát és bérpótló juttatásra jogosult személyeket kívánnak foglalkoztatni. 





VI. számú melléklet 

TÁJÉKOZTATÓ a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatás támogatásával kapcsolatos 

eljárásról 

A Kormány közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról szóló …../2010. (…) Korm. rendelete 

alapján közcélú foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést 2011. január 1-jét követően kötni és 

meghosszabbítani nem lehet. 

A hivatkozott rendelet 9. §-a szerint amennyiben a közcélú foglalkoztatás keretében a 2010. 

október 31-ig megkötött, illetve meghosszabbított határozott idejű munkaszerződés 2010. 

december 31-ét követően szűnik meg, a közcélú munkában részt vevők foglalkoztatásához 

támogatás a Munkaerőpiaci Alap közfoglalkoztatási támogatások 2011 évi előirányzata terhére a 

2011. január 1-től 2011. február 28-ig terjedő időszakra igényelhető. Ezen időpontot követően 

ugyanezen személyek közfoglalkoztatásának támogatására a megváltozott feltételekkel lesz 

lehetőség a pályázati rendszerben. 

A támogatás igénylésére külön pályázati felhívás nem kerül meghirdetésre, az átmeneti támogatást 

a közfoglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi központ kirendeltségéhez benyújtott 

kérelemmel lehet igényelni. Az átmeneti támogatás iránti kérelemhez csatolni kell a közcélú 

foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéseket és a 2010. november, december hónap 

bérkifizetését igazoló bérjegyzéket. 

Támogatás a fenti rendelet értelmében a foglalkoztatásból eredő munkabérhez és a 

járulékkedvezmény igénybevételével csökkentett, ténylegesen megfizetett járulékaihoz nyújtható 

95%-os mértékig. Ezen túlmenően a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségekhez legfeljebb 

munkavállalónként havonta a munkabérhez és járulékaihoz nyújtott támogatási összeg 5%-ának 

megfelelő támogatás állapítható meg. Munkabérként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér, 

illetve garantált bérminimum vehető figyelembe. 

Az átmeneti támogatás iránti kérelmet a közfoglalkoztatási támogatások pályázati felhívásának 

megjelenését követően, legkésőbb 2011. január 15-ig lehet a kirendeltséghez benyújtani. A 

kirendeltség a kérelmet a beérkezését követő 8 munkanapon belül köteles elbírálni. A fenti 

határidőt követően a 2011. évre áthúzódó közcélú foglalkoztatáshoz támogatás nem igényelhető. 

A kirendeltség a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. 

évi CXL. törvény alapján mérlegelési jogkörben dönt a támogatás odaítélésről. Amennyiben a 

kérelem megfelel a fent hivatkozott Kormányrendelet előírásainak, a kirendeltség hatósági 

szerződést köt a kérelmezővel. 

A megítélt átmeneti támogatást a már hivatkozott Kormányrendelet szerinti támogatásokkal 

kapcsolatos eljárás szerint lehet felhasználni. A támogatás folyósítása utólagos finanszírozással 

történik. A támogatás folyósítására csak a megkötött és a hatályos hatósági szerződés alapján, az 

abban meghatározott ütemezés szerint kerül sor. 





VII. számú melléklet 

MÓDSZERTANI AJÁNLÁS a helyi önkormányzatok szervezeti és működési 

szabályzatainak elkészítéséhez, módosításához 

Összeállításunkkal elsősorban a jogszabály előkészítéssel foglalkozó önkormányzati szakemberek 

munkáját kívánjuk segíteni. 

Figyelembe vettük a közelmúltban bekövetkezett jogszabályváltozásokat és támaszkodtunk a 

törvényességi ellenőrzés tapasztalataira. 

Ajánlást tettünk a szervezeti és működési szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) szerkezeti 

felépítésére és főbb tartalmi elemeire. 

Eltérő betűtípussal jeleztük a jogszabályok által kötelezően előírt tartalmi elemeket, illetőleg a 

korábbi tapasztalatok alapján hasznosnak, célszerűnek tartott szabályokat. 

Javasoljuk, hogy a jogszabály-előkészítő szakemberek különös figyelemben részesítsék a helyi 

önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.), a jogalkotásról szóló 

2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) és a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 

14.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rend.) szabályait. 

Fontos kiemelni, hogy az önkormányzati rendeletek (így az SZMSZ) vonatkozásában is be kell 

tartani – a Jat. rendelkezéseinek megfelelően – a jogszabályok előkészítésére, az előzetes 

hatásvizsgálatra, az indokolási kötelezettségre, illetve a már megalkotott jogszabályok esetében az 

utólagos hatásvizsgálatra, valamint a jogszabályok tartalmi felülvizsgálatára vonatkozó 

szabályokat. 

I. BEVEZETŐ RÉSZ 

A rendelet tervezete bevezető részt tartalmaz. A bevezető rész a jogszabály megalkotásához 

szükséges - az ebben az alcímben meghatározott - érvényességi kellékek felsorolását és a 

jogalkotás aktusára utaló kifejezést foglalja magában. A bevezető részben meg kell jelölni, ha a 

rendeletet más, jogszabályban kifejezetten, az adott rendelet megalkotása vonatkozásában 

véleményezési hatáskörrel felruházott szervvel vagy személlyel egyetértésben, valamint ha más 

szerv vagy személy véleményének kikérésével alkotják meg. 

Eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotni tervezett helyi önkormányzati rendelet esetében az 

önkormányzat eredeti jogalkotói hatáskörét megállapító rendelkezésként az Alkotmány 44/A. § (2) 

bekezdését kell megjelölni. A bevezető részben a rendeletalkotásra felhatalmazást adó rendelkezés 

vagy az eredeti jogalkotói hatáskört megállapító rendelkezés után meg kell jelölni azt a feladatkört 

megállapító jogszabályi rendelkezést, amely alapján a jogszabályt kiadják. 

Önkormányzati rendelet bevezető részének a megszövegezésekor az önkormányzat 

feladatköreként az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés megfelelő pontját, a helyi önkormányzatokról 

szóló törvénynek a feladatkört megállapító rendelkezését vagy más törvénynek a feladatkört 

megállapító rendelkezését kell feltüntetni. 


Felhívjuk a figyelmet, hogy jelenleg önkormányzati rendeletben már nem alkalmazható a 

preambulum, tekintettel az IRM rend. 51. §-ában foglaltakra. 

A bevezető részben lehet meghatározni az önkormányzat jelképeit. A címert alakjának, színeinek, 

nagyságának leírásával – utalva mindezek jelentéstartalmára, illetve a történelmi hagyományokra 

– lehet bemutatni. Hasonló módon írható le az önkormányzat zászlaja, pecsétje. A részletes 

szabályokat, a jelképek használatának rendjét azonban – terjedelmi okok miatt – indokolt külön 

rendeletben meghatározni. 

Lehetőség van helyi ünnepnapok meghatározására is. A bevezető részben lehet rendelkezni az 

önkormányzat által alapított kitüntetésekről, elismerő címekről. Itt helyezhető el – amennyiben az 

önkormányzat rendelkezik vele – a hivatalos lap megnevezése is. Történhet utalás arra, hogy a lap 

a képviselő-testület döntéseit tartalmazza, illetve meghatározható a megjelenés gyakorisága. 

Hibás azonban azon rendelkezés, hogy az önkormányzati lap felelős kiadója a polgármester, ez az 

Ötv. 33/A. § (1) bekezdés s) pontjában foglaltak alapján összeférhetetlen helyzetet keletkeztet. 

II. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 

Az általános rendelkezések között kell meghatározni az önkormányzat hivatalos megnevezését és 

székhelyét (pontos címmel), az önkormányzat működési területének megnevezését. Amennyiben 

körjegyzőség működik, annak megnevezése szükséges (Ötv. 39. § (1) bekezdése alapján). Az 

önkormányzathoz tartozó közigazgatási terület leírását, a képviselők, bizottsági tagok névsorát, az 

önkormányzati intézmények felsorolását az SZMSZ függeléke tartalmazhatja. 

Itt kap helyet az önkormányzat szerveinek megnevezése is. Jelen körben felhatalmazó szabályként 

az Ötv. 9. § (2) bekezdését jelölhetjük meg, hiszen az az önkormányzat szerveinek megnevezését 

tartalmazza: „Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a 

képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.” 

A szabály keretjellegű, hiszen ha pl. nem hoz létre bizottságot a testület, avagy nincs 

részönkormányzata, akkor a szerveinek körét tartalmazó felsorolás sem rendelkezhet róla, vagyis a 

testületnek a saját rendszeréhez kell igazítania a felsorolást. Megjegyzendő, hogy hibás azon 

rendelkezés, amely szerint az alpolgármester, a jegyző is az önkormányzat szerveként kerül 

feltüntetésre, valamint, ha az alelnökök és a tanácsnokok is a szervezet részeként kerülnek 

megjelölésre. 

III. FELADATOK ÉS HATÁSKÖRÖK 

Az Ötv. 9. §-ának (1) bekezdése alapján az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselőtestületet 

illetik meg. Az Ötv. 2. § (2) bekezdése szerint önkormányzati döntést a helyi 

önkormányzat képviselő-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat 

testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetőleg a helyi 

népszavazás hozhat. Kiemelendő, hogy önkormányzati hatósági ügyet a helyi kisebbségi 

önkormányzat testületére nem lehet átruházni. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, 

megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg. Itt 

szükséges szerepeltetni a képviselő-testület egyes hatásköreinek átruházására vonatkozó 

szabályokat. Az Ötv. 9.§ (3) bekezdése szerint a képviselő-testület egyes hatásköreit a 

polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat 

testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához 

utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható. 


Kiemelendő, hogy amennyiben a hatáskör átruházás állampolgárok jogaival, kötelezettségeivel 

kapcsolatos, rendeleti formában kell a hatáskört átruházni. (Az állampolgárok jogait, 

kötelezettségeit csak jogszabályban lehet rendezni.) Külön szükséges megemlíteni az 

önkormányzati hatósági hatáskör átruházását, mert e körben a közigazgatási hatósági eljárás és 

szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait 

kell alkalmazni. 

Az Ötv. 10. § (1) bekezdése rendelkezik az át nem ruházható hatáskörökről, ezeken kívül minden 

feladat- és hatáskör átruházható. Az át nem ruházható hatásköröket helyesen hivatkozás 

alkalmazásával lehet megjeleníteni az SZMSZ-ben. Célszerűtlen és egyben felesleges is az át nem 

ruházható hatáskörök további bővítésének megjelentetése az SZMSZ-ben, mivel ekkor a 

képviselő-testületnek nem kell döntést hoznia, hiszen eleve a képviselő-testület gyakorolja a 

hatáskört. Az Ötv. 10. § (2) bekezdése értelmében a képviselő-testület a társulás tekintetében a 

kinevezést, megbízást és az intézmény alapítását rendeletben ruházhatja át, illetve szintén rendeleti 

formát kíván meg az Ötv. 23. § (2) bekezdése a bizottság részére történő hatósági hatáskör 

megállapítása tekintetében. 

Célszerű ugyanakkor azon feladat- és hatáskörök megjelölése, amelyek ellátásáról fakultatív 

módon gondoskodik a testület. A kötelező és önként vállalt feladatok esetében a helyi 

sajátosságokat úgy lehet megjeleníteni, ha sematikus felsorolás helyett a kötelezően ellátandó 

feladat esetén a konkrét feladat ellátásának módját, önként vállalt feladatoknál pedig a 

feladatellátás terjedelmének pontos meghatározását is tartalmazza az SZMSZ. 

Nagy számú átruházás esetén célszerű külön mellékletben rögzíteni, hogy mely hatáskört kire 

ruház át a képviselő-testület, így elkerülhető az SZMSZ terjedelmének növekedése. 

Indokolt az SZMSZ-ben meghatározni az átruházás elveit (pl. kollektív döntést igénylő ügyekben a 

bizottság dönthet, operatív kérdésekben pedig a polgármester), rendjét, eljárási kérdéseit, a 

visszavonásra vonatkozó szabályokat, a hatáskör gyakorlásának ellenőrzését, a hatáskör 

gyakorlásához adható utasítások kiadásának rendjét (ez utóbbinál az adott hatáskörhöz 

kapcsolható általános követelményeket lehet meghatározni, nem pedig a közvetlen beavatkozást 

egy konkrét ügybe). A polgármester, a bizottság törvényben megállapított hatáskörét a képviselőtestület 

nem vonhatja el, nem korlátozhatja. 

IV. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET MŰKÖDÉSE 

Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni a képviselő-testület létszámát (a név szerinti felsorolást 

tartalmazhatja a függelék, de nem a melléklet). Hangsúlyozandó, hogy az Ötv. 32. §-a alapján a 

polgármester is tagja a képviselő-testületnek a nem a képviselő-testület tagjai közül választott 

alpolgármester viszont az Ötv. 34. §-a alapján nem tagja a képviselő-testületnek. 

Megfontolandó, hogy a határozathozatalhoz szükséges létszámot (az egyszerű és a minősített 

többségez szükséges létszámot) is határozza meg az SZMSZ (természetesen a polgármestert is 

beleszámítva). Jelentőségére tekintettel külön érdemes rendelkezni a képviselő-testület alakuló 

üléséről. 


A képviselő jogállása, kérdezési jog és interpelláció 

A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választók érdekeit. 

Részt vehet a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és 

ellenőrzésében. A települési képviselők jogai és kötelességei azonosak (Ötv. 19. § (1) bek.). 

A települési képviselő: 

- a képviselő-testület ülésén a polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság 

elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy 

legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni (Ötv. 19. § (2) bek. a) 

pont); 

- kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz kell mellékelni; illetőleg 

kérésére a véleményét rögzíteni kell a jegyzőkönyvben (Ötv. 19. § (2) bek. b) pont); 

- tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén. Javasolhatja a bizottság 

elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bizottság 

legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a települési képviselőt meg kell hívni. 

Kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának, a 

polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a helyi kisebbségi önkormányzat 

testületének - a képviselő-testület által átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését 

(Ötv. 19. § (2) bek. c) pont); 

- megbízás alapján képviselheti a képviselő-testületet (Ötv. 19. § (2) bek. d) pont); 

- a képviselő-testület hivatalától igényelheti a képviselői munkájához szükséges 

tájékoztatást, ügyviteli közreműködést. Közérdekű ügyben kezdeményezheti a képviselőtestület 

hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ 

köteles adni (Ötv. 19. § (2) bek. e) pont); 

- köteles részt venni a képviselő-testület munkájában (Ötv. 19. § (2) bek. f) pont). 

- A települési képviselőt a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a 

munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. Az emiatt kiesett jövedelmét a 

képviselő-testület téríti meg, melynek alapján a települési képviselő társadalombiztosítási 

ellátásra is jogosult. A képviselő-testület átalányt is megállapíthat (Ötv. 20. § (1) bek.). 

A hivatal nevében az érdemi válasz előkészítésével a jegyző bízható meg. 

A képviselőt megillető tiszteletdíj és egyéb juttatások rendjéről külön önkormányzati rendeletben 

adható szabályozás (a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati 

képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Pttv.) 15., 16., 17.§). 

A gyakorlatban több településen bevált – a képviselő jogai közé sorolható – a kérdezési 

interpellációs jog, ezért ajánlott az SZMSZ-ben az ezzel kapcsolatos részletes rendelkezések 

kidolgozása, különösen a nagyobb lélekszámú településeken. 

A képviselői jogosítványok között lehet nevesíteni a kérdezés és interpelláció jogát. Az 

interpelláció olyan felszólalás, melynek tárgya szoros kapcsolatban kell, hogy álljon az 

önkormányzat hatáskörének ellátásával, illetőleg annak valamely – az önkormányzat irányítása 

alá tartozó – szervezet hatáskörébe kell tartoznia. Az interpellációra adott válasz elfogadásáról az 

interpelláló nyilatkozik, és külön dönt erről a testület is. A kérdés: az önkormányzati hatáskörbe 

tartozó szervezeti, működési, döntési, előkészítési jellegű felvetés vagy tudakozódás. A kérdésre 

adott válasz elfogadásáról nem dönt a testület. 


A kérdéssel és interpellációval kapcsolatos részletes szabályokat javasolt rögzíteni az SZMSZben: 

- a képviselők kérdéseiket, interpellációikat szóban vagy írásban a napirendek 

megtárgyalását követően tehetik meg. (Nem tekinthető interpellációnak a korábban már 

megválaszolt és a testület által elfogadott interpelláció, amennyiben újabb körülmény nem 

merült fel.) 

- az interpelláció és a kérdés csak testületi ülésen ismertethető. Az ülés kezdetekor ad 

tájékoztatást a polgármester a képviselők által már benyújtott kérdésekről. A képviselők az 

interpellációkat a napirendek megtárgyalását követően mondják el, 

- ha az interpelláció, kérdés benyújtására a képviselő-testület ülését megelőzően az SZMSZben 

meghatározott időpontban (napon) sor kerül, úgy arra az ülésen érdemben válaszolni 

kell, 

- az interpelláció, kérdés tárgyának kivizsgálásába be lehet vonni az interpelláló (kérdést 

feltevő) képviselőt is. A képviselő-testület az interpelláció, kérdés alapján részletesebb 

vizsgálatot is elrendelhet. Ezzel megbízhatja a polgármestert, valamely bizottságot, 

illetőleg a tanácsnoko(ka)t is. 

A képviselő-testület hozzájárulhat ahhoz, hogy az interpellációra 15 napon belül írásban adjanak 

választ; e válasz másolatát egyidejűleg minden képviselőnek célszerű megküldeni. Elfogadásáról a 

következő ülésen kell dönteni. 

Ajánlatos az SZMSZ-ben kitérni arra, hogy milyen módon lehet benyújtani, illetve tárgyalni a 

képviselő azon kezdeményezését, amelyben azt kéri a képviselő-testülettől, hogy vizsgálja felül az 

önkormányzati ügyben – átruházott hatáskörben – hozott polgármesteri, bizottsági 

(részönkormányzati) döntést. 

A képviselő, a bizottság nem képviselő tagja a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően 

köteles megtartani a tudomására jutott állami és szolgálati titkot, valamint köteles figyelembe 

venni az Alkotmánynak, a Polgári Törvénykönyvnek és a személyes adatok védelméről és a 

közérdekű adatok nyilvántartásáról szóló, az 1993. évi LXIII. törvénynek a magántitok és a 

személyi adatok védelmére vonatkozó szabályait. Titoktartási kötelezettsége megbízatásának 

lejárta után is fennáll. 

A titokvédelem biztosítása a képviselő-testület ülését vezető polgármesterre, alpolgármester(ek)re 

vagy más képviselőre, a bizottsági ülések során a bizottság elnökére hárul. 

Az SZMSZ rögzítheti a települési képviselő kötelezettségeit is. Pl. a képviselő köteles tevékenyen 

részt venni a képviselő-testület munkájában; köteles olyan magatartást tanúsítani, amely méltóvá 

teszi a közéleti tevékenységre, a választók bizalmára; köteles felkérés alapján részt venni a 

testületi ülések előkészítésében, valamint a különböző vizsgálatokban; köteles írásban vagy szóban 

bejelenteni, ha a képviselő-testület vagy a bizottságának ülésén vagy egyéb megbízatásának 

teljesítésében akadályoztatva van; köteles bejelenteni személyes érintettségét a döntéshozatalnál. 

(Ajánlható, hogy a képviselő-testület döntsön abban a kérdésben, mely esetben tekinti 

igazolatlannak a távollétet a bejelentés ellenére.) 

A képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy 

személyesen érinti. A települési képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A 

kizárásról az érintett települési képviselő kezdeményezésére vagy bármely települési képviselő 

javaslatára a képviselő-testület dönt. A kizárt települési képviselőt a határozatképesség 

szempontjából jelenlevőnek kell tekinteni (Ötv. 14. § (2) bekezdés). 


A képviselő jogállását (feladatellátását) érintően figyelembe ajánljuk a következő szabályozási 

elemeket is: 

- ajánlatos a polgármesteri hivatal épületében képviselői irodát kialakítani a képviselők 

munkájának megkönnyítése és hatékonyabbá tétele érdekében. Az iroda működésének 

személyi és tárgyi feltételeiről a jegyző gondoskodik, 

- a polgármester egyes települési képviselőket – szakmai ismereteik, felkészültségük szerint – 

bevonhat a döntések előkészítésébe, a különböző szervekkel történő tárgyalásokba. A 

képviselő-testületnek javaslatot tehet egyes ügyekben arra, hogy a képviselettel a testület 

valamely képviselőt bízzon meg. 

Az SZMSZ meghatározhatja a pártok, a frakcióalakítás feltételeit (pl. az alakításhoz szükséges 

tagok számát). A független képviselők is frakcióba tömörülhetnek. A frakcióalakítás lehetősége 

megjelenik az Alkotmánybíróság több határozatában is. A 844/B/2002. AB határozat alapján az 

Alkotmány, az Ötv. és más törvény sem rendelkezik az önkormányzati képviselőcsoportokról, 

erről tehát a szervezetalakítás jogával élve szabadon dönthet a közgyűlés, megtartva a törvényi 

előírást, hogy önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. A 

1285/H/1993. AB határozat rámutatott arra, hogy az önkormányzati testület szervezetalakítási 

autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy az SZMSZ-ben megállapított szervezeti szabályok 

nem lehetnek ellentétesek a törvény rendelkezéseivel. A 39/2001. (X. 19.) AB határozat kimondta, 

hogy nem ellentétes a törvénnyel, ha a képviselő-testületben frakció működik. Ugyanakkor – 

ahogy azt a 39/2001. (X. 19.) AB határozat is leszögezi – az Ötv. nem rendelkezik a frakcióról, a 

frakció – ahol létrehozzák – nem szerve a képviselő-testületnek, nem lát el önkormányzati 

feladatot, hatáskör sem ruházható át a frakcióra. 

Az Ötv. 21. §-a alapján a képviselő-testület a polgármesternek, bármely települési képviselőnek a 

javaslatára a települési képviselők közül tanácsnokokat választhat. Az SZMSZ-ben tanácsnok 

választása esetén rendelkezni indokolt arról, hogy mely önkormányzati feladatkörök (pl. 

közművelődés, műemlékvédelem stb.) koordinációjával, szervezésével bízza meg a képviselőtestület 

a tanácsnokot. 

A képviselő-testület üléseinek száma, nyilvános és zárt ülések köre 

Az Ötv. 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és 

működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Szükséges 

meghatározni az ülések gyakoriságát, illetve, amennyiben lehetséges, időpontját, helyét. Indokolt 

szabályozni, hogy az általános rendtől eltérően milyen esetekben tartható rendkívüli ülés, 

rögzíteni lehet annak eljárási rendjét. Természetesen nem kizárt, hogy a képviselő-testület 

esetenként kihelyezett ülést tartson, illetve a közmeghallgatást más helyen rendezze. 

Az Ötv. 13. §-a alapján a képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett 

időpontban közmeghallgatást tart. Az SZMSZ-ben kell meghatározni a közmeghallgatás 

előkészítésére, lebonyolítására vonatkozó szabályokat, továbbá hogy mely témákban köteles a 

képviselő-testület közmeghallgatást tartani. Nagyobb településeken a képviselő-testület döntése 

alapján ülésszak is tartható. 

Az Ötv. 12. § (3) bekezdése szerint a képviselő-testület ülése nyilvános, indokolt rögzíteni azt is, 

hogy ez hogyan biztosítható. A zárt ülésre vonatkozó szabályokra figyelemmel célszerű 

rendelkezni arról, hogy milyen módon kér nyilatkozatot a képviselő-testület az érintettől az Ötv. 

12. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben (ha az érintett beleegyezésétől függ a zárt 


ülés tartása). Indokolt kitérni arra is, hogy az Ötv. 12. § (4) bekezdés b) pontjának megítélésénél 

mi tekinthető olyan üzleti érdeknek, amely esetén zárt ülést rendelhet el a testület a vagyonával 

való rendelkezés, vagy az által kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a nyílt tárgyalás üzleti érdeket 

sértene. Az Ötv. 12. § (5) bekezdése módosult, ezáltal a zárt ülésen a képviselő-testület tagjai, a 

nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester, a kisebbségi szószóló és a jegyző, 

továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértő vesz részt. Törvény előírhatja, mely esetben 

kötelező az érintett meghívása. 

Az Ötv. 17. § (3) bekezdése szerint a külön törvény szerinti közérdekű adat és közérdekből 

nyilvános adat megismerésének lehetőségét zárt ülés tartása esetén is biztosítani kell, ezért fontos 

arról rendelkezni, hogy a fenti törvényi előírásnak miként tesz eleget a képviselő-testület. 

Az ülések tervezése, előkészítése 

Az átgondolt működés érdekében célszerű megtervezni a testületi üléseket. A testület határozati 

formában elfogadott munkaterve az SZMSZ függelékét képezheti (pl.: féléves/éves munkaterv, 

amelyben szerepelnek a várható önkormányzati feladatok, döntések, előterjesztések, az 

előterjesztők, az előkészítés felelősei az időpont feltüntetése mellett, valamint az, hogy az egyes 

előterjesztéseket mely bizottságnak kell előzetesen megtárgyalnia, az ülések időpontja, helye, a 

tervezett napirendi pontok). Az ülések előkészítésével összefüggésben kell meghatározni a 

testületi ülésre meghívandók körét. Külön indokolt feltüntetni azon személyeket, akiket minden 

testületi ülésre kötelező meghívni valamely jogszabályhely alapján (pl. az Ötv. alapján a 

kisebbségi szószóló), illetve a testület döntése szerint. 

Célszerű azok körét is meghatározni, akik csak egy-egy napirendhez kapnak meghívót. Ebben a 

részben kell meghatározni azon önszerveződő közösségeket, civil szervezeteket, amelyek 

képviselőit – az Ötv. 8. § (5) bekezdés második mondata alapján – feladatköréhez kapcsolódóan 

tanácskozási jog illeti meg a képviselő-testület és bizottságai ülésein. Hasonló módon a képviselőtestület 

bizottságai nem képviselő tagjainak, illetőleg a külön meghatározott érdekegyeztető 

tanács, munkaadói és munkavállalói érdekközösség képviselőnek szintén, tevékenységi körükben 

biztosítható tanácskozási jog. Egyes esetekben (pl. törvényességi észrevétel ismertetése, 

alkotmánybírósági kezdeményezés) fontos lehet, hogy a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője 

is tanácskozási joggal részt vehessen a képviselő-testület ülésén, más esetekben elegendő a 

fővárosi, megyei kormányhivatal képviseletét biztosítani. A fentieken túl tanácskozási joggal lehet 

még meghívni a képviselő-testület ülésére az egyházak képviselőit, a választókerület országgyűlési 

képviselőjét, a díszpolgárokat. Indokolt rögzíteni az ülések előkészítésének legfontosabb technikai, 

szervezési és egyéb feladatait is (pl. a tanácskozási feltételek biztosítása, az ülésekre szóló 

meghívók alaki, tartalmi kellékei, határideje, azok elmulasztásának szankcionálása). 

Az előterjesztések 

Az SZMSZ-ben indokolt meghatározni az előterjesztések tartalmi és formai követelményeit. Az 

„előterjesztés” fogalmat akkor célszerű használni, ha az adott kérdésben a képviselő-testület 

döntése szükséges. Amennyiben erre nincs szükség, lehet tájékoztató, amely valamely kérdésről, 

területről ad tájékoztatást a képviselő-testület számára. Fontos rendelkezni arról, hogy ki nyújthat 

be előterjesztést a képviselő-testülethez (a települési képviselő, a polgármester, a képviselőtestület 

bizottsága vagy a képviselő-testület más szervei: pl. részönkormányzat, társulás). Külön 


kell meghatározni azokat az ügyeket, amelyekben csak valamely bizottság készíthet előterjesztést, 

illetve az előterjesztés meghatározott bizottság véleményével, vagy egyetértésével nyújtható be. 

Az előterjesztés készülhet írásban és lehet szóbeli is. Indokolt egyértelműen rögzíteni azokat az 

ügyeket, amelyekben kizárólag írásban nyújtható be előterjesztés (pl. önkormányzati 

rendeletalkotás, intézmény alapítása, átszervezése, megszüntetése, helyi népszavazás kiírása stb.). 

Az SZMSZ meghatározhatja az előterjesztésekkel szemben támasztott alapvető követelményeket 

(pl. az előterjesztésnek alkalmasnak kell lennie a tárgykör valósághű bemutatására, megfelelő 

következtetések levonására és a legcélszerűbb döntések meghozatalára, tömör, az érdekeltek 

számára világos megfogalmazására). 

Célszerű lehet az előterjesztés tagolása (bevezető, helyzetfeltáró, értékelő rész, határozati rész), 

valamint előzetes egyeztetés, kellő idő biztosítása a véleményezésre, a jegyző általi törvényességi 

felülvizsgálatra. 

A képviselő-testület ülésének összehívása, vezetése 

Az Ötv. 12. § (2) bekezdése értelmében a képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja 

és vezeti a képviselő-testület ülését. A polgármestert akadályoztatása, távolléte esetén az 

alpolgármester helyettesíti (több alpolgármester esetén a polgármester által megjelölt sorrendben), 

aki jogosult a testületi ülés összehívására és vezetésére. Itt szükséges kiemelni, hogy a nem a 

képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester nem tagja a képviselő-testületnek, a 

polgármestert a képviselő-testület elnökeként nem helyettesítheti ezért őt az ülés összehívásának-, 

illetve vezetésének jogosultsága nem illeti meg (Ötv. 34. § (2) bekezdés első mondata). A 

polgármesteri és alpolgármesteri tisztség egyidejű betöltetlensége, illetve tartós akadályoztatásuk 

esetén – az Ötv. 31. §-ának megfelelően – az SZMSZ-ben kell rendelkezni a képviselő-testületi 

ülés összehívásáról, vezetésének módjáról. Meg kell jelölni, hogy mely személy (pl. a korelnök 

vagy valamely bizottság elnöke) hívhatja össze és vezetheti a képviselő-testület ülését. 

Mindenképpen azt kell szem előtt tartani, hogy a képviselő-testület folyamatos működése 

biztosítva legyen. Előállhat ugyanis olyan helyzet, hogy amennyiben az alakuló ülésen nem tudják 

megválasztani a testület bizottságait, akkor a következő ülést a bizottság elnöke nem tudja 

összehívni. Ajánlható megoldás ezért, hogy főszabályként a korelnök hívja össze a testületi ülést 

vagy pedig mindaddig a korelnök hívja össze a testületi ülést, amíg nem választanak bizottsági 

elnököt. (Indokolt az SZMSZ-ben szabályozni, hogy a határozatképtelenség miatt elmaradt 

képviselő-testületi ülés pótlásáról milyen határidőn belül kell gondoskodni, illetve, hogy az 

előzetesen kitűzött napirend megváltoztatható-e.) 

Az Ötv. 12. § (1) bekezdése alapján kötelező az ülést összehívni a települési képviselők 

egynegyedének vagy a képviselő-testület bizottságának indítványára (rendkívüli ülés). Az Ötv. 98. 

§ (2) bekezdés f) pontja úgy rendelkezik, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal összehívja a 

képviselő-testület ülését, ha a 12. § (1) bekezdése szerint tett indítványnak a polgármester tizenöt 

napon belül nem tesz eleget. E rendelkezésekből fakadóan tehát a polgármesternek az Ötv. 12. § 

(1) bekezdése szerint az ülést – legkésőbb – a kezdeményezéstől számított tizenöt napon belül 

össze kell hívnia. Az Ötv. 35. § (3) bekezdése szerint a polgármester, ha a képviselő-testület 

döntését az önkormányzat érdekeit sértőnek tartja, ugyanazon ügyben egy alkalommal 

kezdeményezheti a döntés megtárgyalását. A kezdeményezést az ülést követő három napon belül 

nyújthatja be és a képviselő-testület a benyújtás napjától számított tizenöt napon belül dönt. Az 

SZMSZ-ben célszerű az ülés megtartásának szabályairól rendelkezni, figyelembe véve a fenti 

törvényi szabályozást. 


Az SZMSZ-ben további kötelező összehívási eseteket is meg lehet határozni (pl. kisebbségi 

önkormányzat kezdeményezése), és fontos a kezdeményezés formai (nem kizárólagos eset az 

írásbeli összehívás), tartalmi kellékeit is rögzíteni (pl. az időpontot, a napirendet, a csatoldandó 

anyagokat, a rendkívüli ülés összehívását megalapozó körülményeket). A kötelező összehívás 

eseteinek meghatározását fontos hangsúlyozni, hiszen alapvető fontosságú lehet a képviselőtestület 

működése szempontjából. A törvényben meghatározott kötelező összehívás „szűkítése” 

azonban nem megengedett. 

Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni, hogy az ülés összehívására írásbeli meghívót küld a 

polgármester (ennek legfontosabb szabályait célszerű meghatározni: pl. hány nappal korábban 

kell kiküldeni a meghívót, mi annak tartalma, az ülés helye, ideje, a javasolt napirendek, az 

előterjesztő neve). A meghívóhoz célszerű mellékelni az előterjesztéseket, a határozattervezeteket. 

A szóbeli meghívás (távbeszélőn) kivételes, ennek feltételeit (sürgősség indoklása, formai 

szabályok stb.) szintén rögzíteni kell. A képviselő-testület ülésének helyéről, időpontjáról és 

napirendjéről a lakosságot a jegyző a sajtó útján, valamint a meghívónak a polgármesteri hivatal 

hirdetőtábláján, illetve más helyen történő kifüggesztésével tájékoztatja. Az SZMSZ-ben meg lehet 

határozni egyéb tájékoztatási módokat is (pl. kábeltévé, helyi rádió stb.). A képviselő-testület 

ülésén megjelent hallgatóságra vonatkozóan fontos szabályozni, hogy ha a megjelentek hozzá 

kívánnak szólni az üléshez, azt milyen formában, illetőleg milyen időtartamban tehetik meg. A 

hozzászólás jogának megadását célszerű a polgármesterre ruházni. 

A 961/B/1993. AB határozat egyértelművé tette, hogy a polgármester az önkormányzati feladatok 

ellátása és hatáskörök gyakorlása során a képviselőktől eltérő, más és több jogot biztosító 

helyzetben van. Az egyes előterjesztések, kérdések, hozzászólások megítélése és önkormányzati 

feladatokkal való összefüggése szempontjából többletinformációkkal rendelkezhet. E helyzet 

elismerésén nyugszik az olyan működési szabályozás, mely megengedi, hogy a polgármester 

(vagy az őt a feladatellátásban segítő alpolgármesterek) a vita során többször szólhassanak hozzá. 

Az ülésvezetésre vonatkozó szabályokat célszerű csoportosítani. Az Ötv. 14. § (1) bekezdése 

határozza meg a határozatképesség feltételeit, a határozatképességet valamennyi döntés előtt 

vizsgálni kell, ennek módjáról rendelkezhet az SZMSZ. 

A polgármester (távollétében az alpolgármester – kivéve a nem a képviselő-testület tagjai közül 

választott alpolgármestert –, illetve az SZMSZ-ben meghatározott személy) ülésvezetésre 

vonatkozó jogosítványairól, valamint a tanácskozás rendjéről szintén fontos rendelkeznie az 

SZMSZ-nek. Ennél a résznél azt kell meghatározni, hogy milyen sorrendben kell szót adni, milyen 

időtartamúak lehetnek a hozzászólások, milyen esetekben nyílik lehetőség viszontreagálásra, mely 

esetekben van lehetőség a szó megvonására, a tanácskozási joggal résztvevők mikor fejthetik ki 

véleményüket, mikor és hogyan lehet lezárni a vitát. 

A 308/B/2000. AB határozat alapján az önkormányzati szabályozás, az SZMSZ rendezési körébe 

tartozik az ülés menetének, a tanácskozás rendjének, a kérdések, hozzászólások, a vita lezárása 

stb. részletes szabályainak meghatározása. 

A képviselő-testület tanácskozási rendjére vonatkozó szabályozásnál rendelkezni kell arról, hogy a 

napirendi tervezetet a polgármester terjeszti elő, ugyanakkor az önkormányzati bizottságok, a 

helyi kisebbségi önkormányzatok, a részönkormányzatok, a polgármester, valamint a képviselők 

indítványozhatják valamely kérdés napirendre tűzését. Az SZMSZ-ben lehet meghatározni, hogy 

ezeket milyen formában (írásban, szóban), illetve milyen időpontig tehetik meg a polgármesternél, 

továbbá fontos szabályozni ezek napirendre tűzésének rendjét. A szabályozás része lehet egyes 


indítványok sürgősségi tárgyalásának meghatározása is (milyen esetekben lehet ilyen indítványt 

benyújtani, milyen formában kell előterjeszteni, meg kell jelölni a sürgősség tényét alátámasztó 

körülményeket). Az ülés rendjére vonatkozóan szabályozni lehet, hogy milyen sorrendben követik 

egymást a napirendek. 

A vitával kapcsolatban indokolt lehet meghatározni annak menetét: pl. az előterjesztő tehet-e 

szóbeli kiegészítést; a tanácskozási joggal részt vevők mikor, hány percig szólhatnak hozzá a 

vitához; a képviselők hozzászólásának van-e időkorlátja; hány alkalommal szólhat a napirendhez 

egy képviselő; a módosító javaslatokat meddig lehet benyújtani; a kérdések, vélemények, módosító 

javaslatok elhangzásának van-e sorrendje; a napirend végén az előterjesztő válaszolhat-e a 

felmerült kérdésekre; szót kell adni a jegyzőnek, amennyiben a törvényességgel kapcsolatban 

észrevétele van; a szavazás lezárását követően van-e, ha igen milyen eljárási rendben helye újabb 

hozzászólásnak. A képviselő-testület ülésén a képviselői hozzászólásokra nézve kialakított 

önkorlátozó szabályokról a 33/1998. (VI. 25.) AB határozat megállapította, hogy ezek a helyi 

szabályok gyakorlatilag olyan tűrési határt jelentenek, amelyen belül maradva még biztosítható az 

érdemi testületi működés. A tanácskozás kereteinek SZMSZ-ben történő megvonása elsősorban a 

tanácskozás elhúzódásának a megakadályozását szolgálja. 

A tanácskozás rendjének fenntartása 

Az SZMSZ-ben ajánlott meghatározni a tanácskozás rendjének biztosításával kapcsolatos 

rendelkezéseket. Tekintettel arra, hogy a polgármester vezeti a képviselő-testület ülését, a 

tanácskozás rendjének a fenntartása is az ő feladata. Teendői – így számára a SZMSZ-ben 

biztosított jogosítványok is – kétirányúak lehetnek. Egyrészt a testületi ülésen meghívóval 

résztvevők (képviselők, tanácskozási joggal résztvevők, más meghívottak), másrészt az ülésen 

megjelent választópolgárok (hallgatóság) – az ülés rendjét zavaró – magatartásához 

kapcsolódhatnak. A polgármester az alábbi jogosítványokkal rendelkezhet: 

- figyelmeztetheti azt a hozzászólót, akinek a tanácskozáshoz nem illő, másokat sértő a 

megfogalmazása; 

- rendreutasíthatja azt, aki a képviselő-testülethez méltatlan magatartást tanúsít; 

- a széksértés megállapítását kezdeményezheti (ez a jog megilleti a képviselőket is), melynek 

szabályait az alábbiakban lehet megállapítani: az a képviselő-testületi tag, aki a 

tanácskozás méltóságát magatartásával sérti, a képviselő-testület tagjait sértő 

kifejezésekkel illeti – ha bántó kijelentéseit rögtön vissza nem vonja, továbbá a sértettet, 

illetőleg a testületet meg nem követi – széksértést követ el; a széksértés tényét a képviselőtestület 

vita nélkül, egyszerű szótöbbséggel állapítja meg; szankcionálása rendbírsággal 

történhet [33/1998.(VI.25.) AB. határozat 43/1992. (VII. 16.) AB határozat, 49/1992. (IX. 

26.) AB határozat]). 

- célszerű, ha a választójoggal nem rendelkező 18 éven aluli személyek a képviselő-testületi 

ülésen csak a polgármester egyedi engedélye alapján vehetnek részt. 

Megjegyzendő, hogy a képviselővel szemben nem alkalmazhatók olyan szankciók, melyek 

megakadályoznák vagy megtiltanák a testület munkájában való részvételét (különösen a 

döntéshozatalban való közreműködést). A Pttv. 17. § (2) bekezdése alapján a képviselő-testület a 

kötelezettségeit megszegő képviselő megállapított tiszteletdíját legfeljebb 25%-kal, maximum 12 

havi időtartamra csökkentheti, illetőleg természetbeni juttatását ugyanilyen időtartamra 

megvonhatja. Ismételt kötelezettségszegés esetén a csökkentés, illetve a megvonás újra 

megállapítható; 


Utalni kell arra, hogy a képviselővel szemben nem alkalmazhatók olyan szankciók, melyek 

megakadályoznák vagy megtiltanák a testület munkájában való részvételét (különösen a 

döntéshozatalban való közreműködést). 

Szankció lehet továbbá a rendbírság kilátásba helyezése, illetve alkalmazása (43/1992. (VII. 16.) 

AB határozat, 49/1992. (IX. 26.) AB határozat). 

Az ülést határozott időre félbeszakíthatja a képviselő-testület a polgármester javaslatára, ha a 

testületi ülésen olyan rendzavarás történik, amely a tanácskozás folytatását lehetetlenné teszi; ha 

az ülés félbeszakad, csak újabb polgármesteri összehívásra folytatódhat. 

A döntéshozatali eljárás 

Az Ötv. 14. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület akkor határozatképes, ha az ülésen a 

képviselőknek több mint a fele jelen van. Az ülés megkezdése előtt az ülés vezetőjének meg kell 

állapítania a határozatképességet, s annak fennállását folyamatosan figyelnie kell, 

határozatképtelenné vált ülés esetén meg kell kísérelni a határozatképesség helyreállítását. 

(Határozatképesség hiánya esetén megoldás lehet az ülés felfüggesztése vagy újabb ülés 

összehívása - 8 napon belül - vagy a soron következő ülésen történő tárgyalás.) 

Az Ötv. döntéshozatalra vonatkozó szabályai (14-15. §) kógens rendelkezések, ettől eltérő 

szabályokat megállapítani nem lehet. Rögzíteni lehet ugyanakkor az SZMSZ-ben a 

döntéshozatalra vonatkozó részletes, kiegészítő szabályokat (pl. az egyes szavazási formákra 

milyen eljárási rendelkezések vonatkoznak, hogyan kell megállapítani a szavazás eredményét, 

szólni kell az ismételt szavazás eseteiről, az újratárgyalásról). 

Az SZMSZ-ben, vagy mellékletben meg lehet határozni azokat az ügyköröket (az Ötv. 15. § (1) 

bekezdésében felsoroltakon felül), amelyek elfogadásához minősített többség szükséges. 

Rendelkezni kell a döntéshozatali eljárásból való kizárásról is (bejelentési kötelezettség, szavazás 

rendje). 

Noha az Ötv. erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, az SZMSZ-ben szabályozni lehet a 

tartózkodás kérdését is. Az Alkotmánybíróság a 1625/B/1991. AB határozatában kimondta, hogy 

egyaránt törvényes megoldásnak tekinthető, ha a képviselő-testület a szervezeti és működési 

szabályzatában szabályozza a tartózkodás lehetőségét, és az is, ha nem. Fontos megjegyezni, hogy 

az Ötv. 14. §-a „igen” szavazatot ír elő a javaslat elfogadásához, ebből következik, hogy a 

tartózkodás tulajdonképpen „nem” szavazatot jelent. 

Itt szükséges kiemelni, hogy hibás a szavazategyenlőségről rendelkezni az SZMSZ-ben, mivel az 

Ötv. nem ismeri a szavazategyenlőség intézményét, ekkor ténylegesen elutasító döntés születik. 

Az Ötv. 12. § (6) bekezdése szerint a képviselő-testület a döntéseit (határozat, rendelet) nyílt 

szavazással hozza. Titkos szavazást tarthat a 12. § (4) bekezdésben foglalt ügyekben (zárt ülés 

esetén). 

Célszerűségi indokok alapján a SZMSZ-ben meg lehet határozni a szavazás módjára vonatkozó 

rendelkezéseket. Ilyen pl.: név szerinti szavazás (ABC sorrendben) - egyszerű szótöbbséggel 

történő – elrendelése, lebonyolítása, vagy a szavazás módjának meghatározása: gépi illetve kézi 

szavazás. Fontos megjegyezni, hogy gépi szavazás esetén is figyelemmel kell lenni az adatvédelmi 

szabályok betartására. 


Szintén célszerű, ha az SZMSZ rendelkezik a titkos szavazás lebonyolításának rendjéről. (pl.: 

kezdeményezés, borítékba helyezett szavazólappal, külön helyiségben, szavazófülke magányában). 

A kizárás szabályozásánál fontos, hogy a hozzátartozó fogalma az Ötv. 110. § (1) bekezdése és ne 

más jogszabály (pl.: Ptk.) alapján kerüljön meghatározásra. „E törvény (Ötv.) 14. § (2) 

bekezdésének és 26. § alkalmazásában hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és ennek házastársa, 

a testvér, a házastárs, az élettárs.” 

Jelen kérdéskör felmerülhet az önkormányzati hatósági ügyek vonatkozásában is. Ekkor a Ket. 

43.§ (8) bekezdése az irányadó, amely külön törvényre utal vissza: „Önkormányzati hatósági 

ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a külön törvényben meghatározott, személyes 

érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.” Ez valójában az Ötv. 14.§ (2) bekezdését jelenti. 

A határozathozatal formájától függetlenül a szavazás eredményét ülésvezetési jogosítványai 

keretében a polgármester állapítja meg és ismerteti a döntést. 

Az önkormányzati rendeletalkotás 

A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, 

továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. 

(Ötv. 16. § (1) bek.) 

Korábban nem volt akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabálynak a 

saját rendeletébe illeszkedő előírásait – szó szerint – átvegye. 

Más jogszabályra vagy jogszabályi rendelkezésre hivatkozás esetén mindig vizsgálandó már 

magának a hivatkozás alkalmazásának a szükségessége is. Hivatkozás esetén ugyanis, legyen szó 

a hivatkozás bármely formájának alkalmazásáról, hosszú távon mindig fennáll annak a veszélye, 

hogy a hivatkozás maga kiüresedik, vagy módosítás folytán eltérő értelmet nyer. Más jogszabályra 

vagy jogszabályi rendelkezésre hivatkozás önmagában nem jelent alkotmányellenességet, azonban 

a normavilágosság követelményébe ütközik. 

Ezeknek az alkotmányossági és gyakorlati problémáknak a kezelése érdekében az IRM rendelet a 

hivatkozások alkalmazását azokra az esetekre szűkíti, amikor az megfelelő fogalomhasználattal 

nem küszöbölhető ki, azaz megkerülhetetlen, vagy a hivatkozások nélküli normaszöveg nehezen 

értelmezhető lenne, azaz amikor a hivatkozásoknak a jogértelmezést segítő szerepe van. 

A jogalkalmazók és a jogszabály más címzettjei tájékoztatására azonban számos lehetőség áll 

rendelkezésre. Helyes megoldás, ha a magasabb szintű jogszabályok jogszabálybeli ismétlésének 

elhagyása mellett olyan - kötelező erővel természetesen nem rendelkező - tájékoztató készül, 

amely egységes szerkezetben tartalmazza a magasabb szintű és az alacsonyabb szintű 

jogszabályok rendelkezéseit. 

Célszerű tehát SZMSZ-ben rögzíteni a rendeletalkotás kezdeményezésére jogosultak körét, a 

rendelet-tervezet előkészítőjét, a bizottsági véleményezés szabályait, valamint a véleményeztetésbe 

bevonandó szervek, szervezetek körét. Vannak olyan önkormányzati rendeletek, amelyek esetében 

az ágazati jogszabályok határozzák meg az egyeztetésbe kötelezően bevonandó szervek, 

szervezetek körét. 


Az önkormányzati rendelet alkotását kezdeményezheti: 

- a polgármester, 

- a képviselő, 

- a képviselő-testület bizottsága, 

- a jegyző, 

- a települési kisebbségi önkormányzat elnöke, 

- a civil szervezet képviselője. 

A kezdeményezést a polgármesternél célszerű benyújtani, aki a rendelet tárgya szerint illetékes 

képviselő-testületi bizottságok és a hivatal bevonásával a kezdeményezést, majd a tervezetet a 

képviselő-testület elé terjeszti. 

Az Ötv. 16. § (2) bekezdése előírja a rendeletek kihirdetésének SZMSZ-ben történő 

szabályozásának kötelezettségét. Ennek keretében konkrétan meg kell határozni a helyi rendelet 

kihirdetésének módját (pl: szórólap, hangosbeszélő, helyi rádió, kábeltelevízió, a polgármesteri 

hivatal folyosója, könyvtára, hírlapolvasója, közintézmények jól látható helyei, helyi lap, külön 

kiadvány, illetve gyűjteményes forma), de nem elég megismételni csupán azt, hogy „helyben 

szokásos módon”. Fontos kiemelni, hogy kihirdetési formaként csak egy mód határozható meg, 

mégpedig az, amelyikhez a joghatás fűződik. Ez persze nem akadálya a fenti egyéb nyilvánosságra 

hozatali módoknak. 

Az önkormányzati rendelet előkészítőjének feladata a jogszabály szakmai tartalmának kialakítása. 

Ennek során biztosítani kell, hogy a rendelet megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és 

formai követelményeknek, illeszkedjen a jogrendszer egységébe, megfeleljen a nemzetközi jogból 

és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és megfeleljen a jogalkotás szakmai 

követelményeinek. 

A Jat. 17. § (1) bekezdése szerint a jogszabály előkészítője - a jogszabály feltételezett hatásaihoz 

igazodó részletességű - előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a szabályozás várható 

következményeit. Az előzetes hatásvizsgálat eredményéről önkormányzati rendelet esetén a helyi 

önkormányzat képviselő-testületét tájékoztatni kell. A rendelet előkészítője - a jogszabály 

feltételezett hatásaihoz igazodó részletességű - előzetes hatásvizsgálat elvégzésével felméri a 

szabályozás várható következményeit. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett rendelet 

valamennyi jelentősnek ítélt hatását (különösen társadalmi, gazdasági, költségvetési és 

adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, környezeti és egészségi következményeit). A 

hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a rendelet megalkotásának szükségességét, a jogalkotás 

elmaradásának várható következményeire, és az alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, 

tárgyi és pénzügyi feltételekre is. 

A tervezetéhez az előkészítőnek indokolást kell csatolnia, amelyben bemutatja azokat a 

társadalmi, gazdasági, szakmai okokat és célokat, amelyek a javasolt szabályozást szükségessé 

teszik, továbbá ismerteti a jogi szabályozás várható hatásait. A jogszabály tervezetének 

indokolásában tájékoztatást kell adni a javasolt szabályozás és az európai uniós jogból eredő 

kötelezettségek összhangjáról. 

Célszerű a rendelet szakmai előkészítésének feladataival a jegyzőt megbízni, akinek ezzel 

összefüggő teendői az alábbiakban foglalhatók össze: 

- a közreműködők között a munka elosztása; 

- a tervezetek bizottsági véleményeztetéséről és az észrevételek feldolgozásáról való 

gondoskodás; 


- az elvi célkitűzések érvényesítésének, a vitás kérdések megfelelő szintű eldöntésének 

biztosítása; 

- az érintett társszervekkel való koordináció; 

- az adminisztrációs munka megszervezése; 

- a tervezet testület előtti megvitatásában való részvétel. 

A tervezet előkészítéséhez a képviselő-testület – szükség esetén – más szakértőket is felkérhet, 

illetőleg előkészítő csoportot hozhat létre. 

Az állampolgárok szélesebb körét érintő rendeletek tervezetét legalább 30 napra célszerű 

közszemlére tenni, erre a lakosság figyelmét a helyben szokásos módon fel kell hívni. A 

közszemlére tett rendelet-tervezettel kapcsolatban az érdekeltek írásban kifogást emelhetnek, 

javaslatot, észrevételt tehetnek; ezek tárgyában a képviselő-testület dönt. 

2011. július 1-jei hatállyal az Ötv. a 103/B. §-sal egészül ki, mely felhatalmazást ad a helyi 

önkormányzat képviselő-testületének, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően az általa 

megalkotott rendeletek előkészítésében való társadalmi részvétel szabályait rendeletben állapítsa 

meg. 

A polgármester, illetőleg a jegyző tájékoztatja a testületet az előkészítés során felvetett, de a 

tervezetben nem szereplő javaslatokról is. Célszerű, ha a szavazás előtt a tervezet 

törvényességéről a jegyző nyilatkozik. 

Az Ötv. 16. § (3) bekezdése szerint az önkormányzati rendeletet a polgármester és a jegyző írja 

alá. Kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. 

A Jat. 21. § (2) bekezdése szerint az utólagos hatásvizsgálat lefolytatásáról önkormányzati 

rendelet esetén a jegyző gondoskodik. 

Célszerű SZMSZ-ben rögzíteni az előzetes és utólagos hatásvizsgálat szabályait, valamint a 

hatályosulás felülvizsgálatának gyakoriságát. 

Szükséges, hogy az SZMSZ szabályozza az önkormányzat döntéseivel kapcsolatos alábbi 

teendőket: 

A rendeleteket külön-külön, naptári év elejétől kezdődően, folyamatos sorszámmal kell ellátni. 

Az önkormányzat rendeletének megjelölése az IRM rend. 9. § (4) bekezdésében meghatározott 

elemeket - a jogszabály sorszáma és a kihirdetés ideje kivételével az alábbi sorrendben - 

tartalmazza. Így: 

- a rendelet megalkotójának teljes megjelölését, 

- a rendelet sorszámát, 

- a rendelet kihirdetésének idejét, 

- az önkormányzati kifejezést, 

- a rendelete kifejezést és 

- a rendelet címét. 

A rendeletekről nyilvántartást kell vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik. 


Önkormányzati határozatok 

Az önkormányzati döntéseknek két nagy kategóriáját különböztethetjük meg: rendelet és határozat 

(lásd: fent, Ötv. 12. § (6) bek.) Kiemelendő, hogy a határozatoknak azonban több alfaja van. 

Megkülönböztethető az ún. normatív határozat, erre a Jat. VI. Fejezetében található szabályok 

(Közjogi szervezetszabályozó eszközök) vonatkoznak. 

Külön alfajt képezhet továbbá az önkormányzati hatósági határozat. E körben különös figyelmet 

kell fordítani a Ket. vonatkozó rendelkezéseire, azaz az ott meghatározott formai és tartalmi 

követelményekre. 

Az első kettő alfaj egyikébe sem tartozó határozatokat nevezhetjük „egyéb” határozatoknak (sem 

közjogi szervezetszabályozó eszköz, sem hatósági határozat). 

Az Ötv. 16. § (5) bekezdése, amely 2011. január 1-jétől alkalmazandó (új) szabály kimondja, hogy 

a képviselő-testület normatív határozatát a rendeletek kihirdetésére vonatkozó szabályok 

megfelelő alkalmazásával kell közzétenni. 

A határozatokra vonatkozóan indokolt rendelkezni arról, hogy mely kérdésekről dönt a testület 

számozott határozat nélkül, de jegyzőkönyvi rögzítéssel (napirend elfogadása, ügyrendi kérdések, 

képviselői kérdésekre, interpellációkra adott válaszok, név szerinti szavazás elrendelése stb). 

Fontos megjelölni a számozott határozatok formai és tartalmi kritériumait (felelős, határidő 

megjelölése), amennyiben vannak lejárt határidejű határozatokról szóló jelentések, úgy ezeknek a 

tartalmi követelményeit is rögzíteni kell. 

A határozatok külön-külön, naptári év elejétől kezdődően, folyamatos sorszámmal látandók el. A 

határozat megjelölése tartalmazza a sorszámot, elfogadásának évét, hónapját és napját. A 

határozatokról nyilvántartást kell vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik. Ez vonatkozik az 

átruházott hatáskörben hozott határozatokra is, melyeket külön kell jelölni és nyilvántartani. 

A képviselő-testület jegyzőkönyve 

A képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselők és 

meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű 

eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza (Ötv. 17. § (1) bek.). 

A jegyzőkönyv a képviselő-testület üléséről készített olyan alapdokumentum, amely lényeges, 

pótolhatatlan információkat tartalmaz, sok esetben olyan bizonyító erővel bír, amellyel a 

közokiratok rendelkeznek. Erre tekintettel az SZMSZ-ben ajánlott a jegyzőkönyvre vonatkozó 

előírásokat tovább részletezni. 

A jegyzőkönyv a fentieken túl tartalmazza: 

- az ülés helyét és időpontját; 

- a távol maradt képviselők nevét, a távollét okát (illetve, hogy azt nem jelezte); 

- napirendi pontonként az előadók nevét, szóbeli előterjesztés esetén annak rövid tartalmát, 

a felszólalók nevét és mondanivalójuk lényegét; 


- az elhangzott bejelentéseket, interpellációkat és kérdéseket, valamint az azokkal 

kapcsolatos válaszokat, illetve határozatokat; 

- a képviselő kérésére véleményének rögzítését, 

- aláírásokat, dátumot, pecsétet. 

Az SZMSZ előírhatja, hogy a polgármester vagy a képviselők meghatározott hányadának 

indítványára a testületi ülés egészéről vagy egy-egy napirendjének a tárgyalásáról szó szerinti 

jegyzőkönyvet kell készíteni. 

A jegyzőkönyv mellékletei lehetnek: 

- a meghívó, 

- az előterjesztések és 

- a rendelet, valamint a határozattervezetek egy-egy példánya, 

- a jelenléti ív, 

- az írásban benyújtott hozzászólás (a képviselő kérésére). 

A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik. A képviselő-testület ülésének a 

jegyzőkönyvét a polgármester és a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet az ülést követő tizenöt napon 

belül a jegyző köteles megküldeni a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetőjének. 

Fontos, hogy a választók ismerjék az önkormányzat tevékenységét, a képviselő-testület döntéseit. 

E körben – az Ötv. 17. § (3) bekezdése alapján – betekinthetnek a képviselő-testület 

előterjesztésébe és az ülések jegyzőkönyvébe. Hasonló szellemben rendelkezik a személyes 

adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a 

továbbiakban: Avtv.) 19. §-a is. Utóbbi külön nevesíti, hogy az önkormányzat feladatkörébe (ide 

értve a gazdálkodásával kapcsolatos feladatköröket is) tartozó ügyekben köteles elősegíteni és 

biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. 

A fentiek biztosítása érdekében célszerű az SZMSZ-ben ezekről a kérdésekről külön rendelkezni. 

Előírni, hogy a választópolgárok a könyvtárban vagy más nyilvános helyen megtekinthetik a 

képviselő-testület előterjesztéseit, jegyzőkönyveit, döntéseit. Erről szükséges a lakosságot külön is 

tájékoztatni. Célszerű az SZMSZ-ben arra is kitérni, hogy a közérdekű adat megismerésére 

irányuló kérelmet – melyet a törvény alapján legrövidebb idő alatt, legfeljebb 15 napon belül kell 

teljesíteni – milyen módon és ki teljesíti. Az önkormányzati ügyekben ezzel a polgármester, 

államigazgatási ügyekben a jegyző bízható meg. 

Meghatározhatók az alábbi szabályozási elemek is: 

- a jegyzőkönyvekbe való betekintés konkrét lehetőségei, módja; 

- ha a tanácskozásról hangfelvétel is készül, a 29/2009. (X.30.) ÖM rend. alapján az nem 

selejtezhető; 

- a hangszalagról nem készíthető másolat, de a képviselő kérheti hozzászólásának szó 

szerinti leírását; 

- a jegyzőkönyvről, illetőleg annak részeiről, valamint más önkormányzati dokumentumokról 

az állampolgárok – térítési díj ellenében – másolatot kérhetnek. 

Ezeknek a szabályoknak összhangban kell állniuk az Avtv. 20. § (8) bekezdése szerint 

megalkotandó, a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő 

szabályzattal. 


A helyi népszavazás, népi kezdeményezés 

A képviselő-testület a helyi népszavazás és népi kezdeményezés eljárását, egyes feltételeit a 

nagyobb önkormányzatoknál külön önkormányzati rendeletben szabályozhatja. Kisebb 

önkormányzatok a szükséges szabályozást beépíthetik az SZMSZ-be. 

Rendelkezni kell arról, hogy hány választópolgár aláírása esetén köteles a képviselő-testület kiírni 

a helyi népszavazást. Az Ötv. 47. § (1) és (2) bekezdése szerint ez az előírt mérték nem lehet 

kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt 

százalékánál. 

Hasonlóképpen rendelkezni kell arról, hogy hány választópolgár aláírása esetén köteles a 

képviselő-testület napirendre tűzni a népi kezdeményezést. Az Ötv. 49. § (2) bekezdése szerint ez 

az előírt mérték nem lehet kevesebb a választópolgárok öt százalékánál, és nem lehet több a 

választópolgárok tíz százalékánál. 

A rendeletben célszerű előírni, hogy a helyi népszavazás kiírását tárgyaló képviselő-testületi 

ülésre a polgármester hívja meg tanácskozási joggal az aláírást gyűjtők képviselőjét (képviselőit). 

A helyi népszavazás kiírásakor a képviselő-testület dönt arról is, hogy a népszavazásra feltett 

kérdésben a döntésnél figyelembe veendő tényekről, körülményekről, a döntés eredményének 

várható hatásairól, mellette és ellene szóló érvekről hogyan, milyen formában, milyen fórumokon 

történik a választópolgárok tájékoztatása. 

Indokolt rendelkezni arról, hogy a népi kezdeményezés tárgyalására meg kell hívni a 

kezdeményezők képviselőit, részükre tanácskozási jogot ad a képviselő-testület. A népi 

kezdeményezésről való döntés után határoz a képviselő-testület a lakosság tájékoztatásáról. 

Lakossági fórumok 

A képviselő-testület meghatározza azoknak a fórumoknak a rendjét (község-, várospolitikai 

fórum, városrész tanácskozás, falugyűlés stb.), amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek 

közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek 

állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a képviselőtestületet. 

( Ötv. 18. § (2) bek.) 

A törvényi rendelkezésnek megfelelően szükséges az SZMSZ-ben külön rendelkezni, hogy mely 

formában, milyen fórumokon keresztül valósulhat meg az önkormányzat és a lakosság közvetlen 

kapcsolattartása. 

A következő megoldások javasolhatók: 

- községben általános és követendő gyakorlat az esetenkénti falugyűlés. Ennek előkészítését, 

a lakosság tájékoztatását stb. rendezze a szabályzat, 

- a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatása, a fontosabb döntések 

előkészítése céljából a polgármester, az alpolgármester évente a településrészeken 

településpolitikai fórumot tart. Ezen kívül tarthatók még – a település adottságainak 

függvényében – rétegtanácskozások, üdülőtulajdonosok fóruma stb., 

- a polgármester évente egyszer települési szintű fórum kertében ad tájékoztatást a lakosság 

részére a legfontosabb helyi közigazgatás politikai kérdésekről. 


Részletesebben is szólni lehet e fórumokról. Pl. az állampolgárok indítványozhatják valamely 

tárgykör napirendre tűzését. Ugyanilyen jog illetheti meg a települési képviselőket is. Ezekben az 

esetekben előírható, hogy az adott témában fórumot kell tartani. 

A közmeghallgatás 

A képviselő-testület évente legalább egyszer, előre meghirdetett közmeghallgatást tart. ( Ötv. 13. 

§) 

A közmeghallgatás olyan nyilvános testületi ülésnek minősül, ahol nem a klasszikus ülésvezetési 

szabályok érvényesülnek: az állampolgárok nemcsak passzív résztvevők, hanem szabadon 

felszólalhatnak. 

A gyakorlati tapasztalatok alapján javasolható, hogy a közmeghallgatás kapcsolódjon olyan 

témához, amely a lakosság jelentős részét érinti, érdekli. Az SZMSZ-ben rögzíteni lehet azt is, mely 

önkormányzati döntések előtt kell közmeghallgatást tartani. Ilyenek lehetnek például: 

- helyi adók bevezetése, a költségvetés megállapításáról szóló rendeletek megalkotása; 

- nagyobb arányú területrendezéssel kapcsolatos döntés; 

- jelentősebb fejlesztéshez kapcsolódó döntés. 

A közmeghallgatás helyéről, idejéről a lakosságot a testületi ülésekhez hasonló módon, olyan 

időben szükséges értesíteni, hogy lehetőség nyíljon kérdéseinek megfogalmazására, a 

felkészülésre. 

A település lakossága számára lehetővé indokolt tenni, hogy kérdéseit, javaslatait a 

közmeghallgatás előtt és alatt írásban és telefonon, valamint az ülésen szóban is feltehesse. 

(Felmerülhet, hogy közterületen gyűjtőládákat helyeznek el, hogy a választópolgárok kérdéseiket 

minél könnyebben leadhassák.) 

A kisközségekben a közmeghallgatás a falugyűlés keretében is meghirdethető. 

Szabályozási elemként felmerülhet, hogy a képviselő-testület – a polgármester előterjesztésére – a 

közmeghallgatáson elhangzott hozzászólásokat értékeli és kijelöli azt a személyt, (szervezetet), aki 

(amely) a közmeghallgatás során elhangzott hozzászólások tartalmát megvizsgálja, s a szükséges 

intézkedéseket kezdeményezheti, előkészítheti. 

V. A POLGÁRMESTER, AZ ALPOLGÁRMESTER, A JEGYZŐ ÉS AZ ALJEGYZŐ 

A polgármester 

A polgármester tagja a képviselő-testületnek, a képviselő-testület határozatképessége, 

döntéshozatala, működése szempontjából települési képviselőnek tekintendő. A polgármester a 

megválasztását követően esküt tesz a képviselő-testület előtt (Ötv. 32. §). 

Társadalmi megbízatású polgármester esetén meg kell határozni a polgármester hivatali 

munkarendjét (pl. hetente hány napot, órát tartózkodik a képviselő-testület hivatalában és mikor), 

tekintettel a főfoglalkozásával járó időbeosztására. (Pttv. 9. §) 


Szükséges az SZMSZ-ben meghatározni, hogy a polgármester (főállású és társadalmi 

megbízatású) mikor tart fogadónapot, amelyen az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak hozzá 

kérdéseikkel. 

A polgármester: 

- a képviselő-testület döntései szerint és saját önkormányzati jogkörében irányítja a 

képviselő-testület hivatalát; 

- a jegyző javaslatainak figyelembevételével meghatározza a hivatal feladatait az 

önkormányzat munkájának a szervezésében, a döntések előkészítésében és 

végrehajtásában; 

- dönt a jogszabály által hatáskörébe utalt államigazgatási ügyekben, hatósági jogkörökben, 

egyes hatásköreinek a gyakorlását átruházhatja; 

- a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső szervezeti 

tagozódására, a hivatal munkarendjére, az ügyfélfogadás rendjére; 

- a hatáskörébe tartozó ügyekben szabályozza a hivatalban a kiadmányozás rendjét; 

- gyakorolja az egyéb munkáltatói jogokat az alpolgármester, a jegyző és az önkormányzati 

intézményvezetők tekintetében; 

- az általa meghatározott körben egyetértési jogot gyakorol a jegyző hatáskörébe tartozó 

(Ötv. 36. § (2) b) pont) kinevezés, vezetői megbízás stb. esetén; 

- biztosítja az önkormányzat demokratikus működését, széles körű nyilvánosságát; 

- segíti a települési képviselők, bizottságok munkáját; 

- együttműködik a társadalmi szervezetekkel, különösen a lakosság önszerveződő 

közösségeivel; 

- az önkormányzati költségvetési szerv gazdasági vezetőjét kinevezi vagy megbízza, 

felmenti vagy megbízását visszavonja, díjazását megállapítja (1992. évi XXXVIII. törvény 

93. § (6) bek.). 

Az SZMSZ-ben rendelkezni lehet a polgármester képviselő-testület működésével összefüggő 

feladatairól, a bizottságok működésével kapcsolatos feladatairól, a polgármesteri hivatalt érintő 

feladatairól. 

Ajánlott, hogy a képviselő-testület által a polgármesterre ruházott önkormányzati hatásköröket az 

SZMSZ melléklete tartalmazza. 

Célszerű, ha a polgármester az egyetértési joghoz kötött munkaköröket csak az indokolt mértékben 

tartja fenn magának, pl. személyéhez kötött köztisztviselői, ill. egyes belső szervezeti egység 

vezetői esetében. A polgármester egyetértési jogának eseteit nem az SZMSZ-ben kell szabályozni, 

mert az egyetértési jog terjedelme így a képviselőtestület döntésén alapulna, holott ezt a jogot az 

Ötv. 36. § (2) b) pontja alapján a polgármester gyakorolhatja. Ajánlott a polgármester által 

meghatározott körben fenntartott egyetértési jogra vonatkozó polgármesteri nyilatkozatot az 

SZMSZ függelékében elhelyezni. 

Az SZMSZ-ben célszerű meghatározni az összeférhetetlenségi eljárás részleteit, valamint a 

lemondásra vonatkozó rendelkezéseket. Szerepeltetni lehet a polgármester díjazására 

(illetményére, tiszteletdíjára), jutalmának megállapítására, költségtérítésére, fegyelmi és 

kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokat. Indokolt megállapítani a szabadság kiadásával 

kapcsolatos konkrét eljárási szabályokat (bejelentési kötelezettség, szabadság kiadása 

határozattal, stb.). 


Célszerű rögzíteni, mi tekinthető tartós távollétnek/indoknak, amikor már a polgármester 

megbízása nélkül is jogosult az alpolgármester eljárni. 

A megyei közgyűlés elnökét a megyei közgyűlés - saját tagjai sorából - titkos szavazással 

választja a megbízatásának időtartamára. (Ötv. 73. §) 

A megyei közgyűlés elnökének megválasztásához kapcsolódóan az SZMSZ-ben célszerű rögzíteni a 

titkos szavazás szabályait, lebonyolításának rendjét. 

Az alpolgármester 

A képviselő-testület a polgármester javaslatára, titkos szavazással, minősített többséggel a 

polgármester helyettesítésére, munkájának segítésére egy vagy több alpolgármestert választhat. A 

képviselő-testület legalább egy alpolgármestert saját tagjai közül választ meg. (Ötv. 34. § (1) bek.) 

Azon alpolgármester, akit nem a képviselő-testület tagjai közül választottak, nem tagja a 

képviselő-testületnek, a polgármestert a képviselő-testület elnökeként nem helyettesítheti (nem 

hívhatja össze és nem vezetheti a testületi üléseket), de a képviselő-testület ülésein tanácskozási 

joggal részt vesz. A nem a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármester jogállására 

egyebekben a képviselő-testület tagjai közül választott alpolgármesterre vonatkozó szabályokat 

kell alkalmazni. (Ötv. 34. § (2) bek.) 

A képviselő-testület működőképességének megőrzése érdekében egy alpolgármestert kötelezően, 

a testület tagjai közül meg kell választani. A választható alpolgármesterek számát, mint alapvető 

szervezeti kérdést az SZMSZ-ben kell szabályoznia a képviselő-testületnek. 

Az SZMSZ-ben meg kell határozni, hogy az alpolgármester főállásban vagy társadalmi 

megbízatásban tölti be tisztségét. 

Társadalmi megbízatású alpolgármester esetén meg kell határozni a polgármester hivatali 

munkarendjét, tekintettel a főfoglalkozásával járó időbeosztására. (Pttv. 9. §, 10. §) 

Szükséges az SZMSZ-ben meghatározni, hogy az alpolgármester (főállású és társadalmi 

megbízatású) mikor tart fogadónapot, amelyen az állampolgárok közvetlenül fordulhatnak hozzá 

kérdéseikkel. 

A polgármestert közvetlenül megillető jogosítványokat, pl. bizottsági döntés felfüggesztése, 

testületi ülés összehívása stb., az alpolgármester csak a polgármester tartós akadályoztatása esetén, 

helyettesítési jogkörében gyakorolhatja. Az alpolgármester nem lehet önkormányzati hatáskörök 

címzettje, ilyet sem a képviselő-testület, sem a polgármester nem ruházhat rá. 

Az alpolgármester(ek) feladatának meghatározása és az általános helyettesítésre jogosult 

alpolgármester nevesítése a polgármester hatásköre. Az alpolgármester tevékenységét a 

polgármester irányításával végzi, ezért a képviselő-testületnek nincs törvényi felhatalmazása arra, 

hogy az alpolgármester számára feladatokat állapítson meg. 

Az alpolgármester megválasztása és megbízásának visszavonása tekintetében az SZMSZ-ben 

célszerű rögzíteni a titkos szavazás szabályait, lebonyolításának rendjét. 


A jegyző 

A képviselő-testület – pályázat alapján – a jogszabályban megállapított képesítési 

követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. (Ötv. 36. § (1) bek.) 

A jegyző: 

- gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásról; 

- vezeti a polgármesteri hivatalt, megszervezi annak munkáját; 

- döntésre előkészíti a polgármester hatáskörébe tartozó államigazgatási ügyeket; 

- dönt azokban a hatósági ügyekben, amelyeket a polgármester részére ad át; 

- tanácskozási joggal részt vesz a képviselő-testület és a képviselő-testület bizottságainak 

ülésén; 

- dönt a hatáskörébe utalt ügyekben, illetőleg szabályozza a kiadmányozás rendjét; 

- gyakorolja a munkáltatói jogokat a képviselő-testület hivatalának köztisztviselői 

tekintetében. A kinevezéshez, vezetői megbízáshoz, felmentéshez, a vezetői megbízás 

visszavonásához, jutalmazáshoz - a polgármester által meghatározott körben - a 

polgármester egyetértése szükséges; 

- köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha 

döntésüknél jogszabálysértést észlel; 

- rendszeresen tájékoztatást ad a képviselő-testületnek, bizottságoknak, a polgármestereknek 

az önkormányzat munkáját érintő jogszabályokról; 

- a polgármester irányításával előkészíti a képviselő-testület, a bizottságok elé kerülő 

előterjesztéseket; 

- tájékoztatja a képviselő-testületet a hivatal munkájáról és az ügyintézésről; 

- szervezi a jogi felvilágosító munkát; 

- gondoskodik a hivatali dolgozók rendszeres továbbképzéséről. 

Az SZMSZ-nek elsősorban a hivatalvezetéssel kapcsolatos jegyzői teendőket, a munkáltatói jogok 

gyakorlásának rendjét, az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatokat, a fogadónap 

megjelölését, a helyettesítésre vonatkozó rendelkezést célszerű rögzítenie. 

Az SZMSZ-ben ajánlott rögzíteni a jegyző fő funkcióit, feladatait, ugyanakkor az államigazgatási 

feladat- és hatásköröket nem kell felsorolni. 

Megfontolandó azoknak a kötelezettségeknek a felsorolása, amelyet a jegyző a fővárosi, megyei 

kormányhivatal vezetője felé köteles megtenni a törvényességi ellenőrzés biztosításához, pl. 

átruházott hatáskörben hozott döntések megküldése. 

A jegyző gondoskodhat a különböző települési önszerveződő közösségek, érdekképviseleti szervek 

megfelelő tájékoztatásáról (információs anyagok, tájékoztató prospektusok, szaklapok 

hozzáférhetővé tételéről). 

Az SZMSZ kitérhet a jegyző kinevezése kapcsán a pályázat elbírálásnak rendjére. A hatáskörébe 

tartozó ügyekben a kiadmányozás rendjét a jegyző maga határozza meg külön szabályzatban. 

Az aljegyző 

A képviselő-testület a jegyző, a főjegyző javaslatára – a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint – 

községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző 

által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan időre szól (Ötv. 36. § (1) bek.). 


A képviselő-testület csak a jegyző által javasolt személyek közül nevezheti ki az aljegyzőt, olyat 

tehát nem, akit a jegyző nem javasolt. Természetesen az jogában áll a képviselő-testületnek, hogy 

nem nevezi ki a javasolt személyt, akkor ismételt előkészítés, esetleg új pályázat kiírása is 

szükséges lehet. 

Aljegyző kinevezése esetén - községben kinevezhető, városban, fővárosban, fővárosi 

kerületekben, valamint megyei önkormányzatnál ki kell nevezni - ennek SZMSZ-ben történő 

rögzítése szükséges. 

Az aljegyzői feladatok ellátásával kapcsolatban az Ötv. korábbi szabályozása – a fővárosi 

önkormányzat kivételével – nem adott lehetőséget több aljegyző kinevezésére. A törvény 

módosítását követően lehetőség nyílt a megyék, a megyei jogú városok és a fővárosi kerületek 

önkormányzatai számára, hogy erre irányuló döntés esetén több aljegyzőt is kinevezzenek. 

A megyékben, a megyei jogú városokban, a fővárosban és a fővárosi kerületekben a választható 

aljegyzők számát SZMSZ-ben kell szabályoznia a közgyűlésnek/képviselő-testületnek. 

Az aljegyző a jegyzőt helyettesíti, a jegyző által meghatározott feladatokat látja el. Az aljegyző 

feladatait az SZMSZ nem szabályozhatja, mert ezzel a képviselő-testület elvonná a jegyző 

hatáskörét. 

VI. A POLGÁRMESTERI HIVATAL 

A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre – polgármesteri hivatal elnevezéssel – az 

önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és 

végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátásra. A polgármesteri hivatal ellátja a nemzeti és etnikai 

kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatározott feladatokat (Ötv. 38. § (1) bekezdés). 

Az SZMSZ-ben szükséges rögzíteni, hogy a képviselő-testület önálló hivatalt kíván fenntartani 

vagy körjegyzőséghez csatlakozik. 

Az Ötv. alapján a hivatal egységes, ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkamegosztás 

érdekében szervezetileg nem tagolható. Az Ötv. 35. § (2) bekezdés c) pontja szerint a 

polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselő-testületnek a hivatal belső 

szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási rendjének meghatározására. 

A polgármesteri hivatal belső szervezeti felépítését, munkarendjét, ügyfélfogadási rendjét az 

SZMSZ melléklete tartalmazza. 

A nagyobb településeken a lakosság ügyének közvetlen intézésére ügyfélszolgálati irodát célszerű 

kialakítani. Erre vonatkozóan az SZMSZ külön rendelkezhet, amelyben meghatározza az 

ügyfélszolgálati irodában ellátandó önkormányzati és államigazgatási feladatokat, az iroda 

működési rendjét. 

VII. A KÖRJEGYZŐSÉG 

A körjegyzőséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatai körét a körjegyzőség 

látja el. Ha a körjegyzőség székhelye nagyközség vagy város, a körjegyzői feladatokat a 

nagyközségi, városi jegyző a polgármesteri hivatal bevonásával látja el (Ötv. 38. § (2)-(3) bek.). 


A körjegyző vagy megbízottja a képviselő-testületek - egyeztetett - szervezeti és működési 

szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon köteles minden 

községben ügyfélfogadást tartani. (Ötv. 40. § (5) bek.) SZMSZ-ben kell tehát rögzíteni, hogy a 

körjegyző vagy megbízottja milyen gyakorisággal (hetente legalább egy napon) tart a 

körjegyzőséghez tartozó községekben ügyfélfogadást. 

SZMSZ-ben ajánlott rendelkezni a körjegyzőséghez tartozó települések együttes ülése 

összehívásának szabályozásáról, az együttes képviselő-testületi ülések működésének rendjéről, a 

körjegyző vagy megbízottja tájékoztatási kötelezettségének teljesítéséről. 

A körjegyzőség létszámát, belső szervezeti felépítését, működésének részletes szabályait, valamint 

a részletes feladat- és hatásköreit a körjegyzőségi megállapodásban kell meghatározni, mely az 

SZMSZ függelékében megjeleníthető. 

VIII. BIZOTTSÁGOK, RÉSZÖNKORMÁNYZATOK 

A képviselő-testület bizottságai 

A képviselő-testület előkészítő, véleményező, összehangoló, szervező és ellenőrző, továbbá döntési 

hatáskörökkel bizottságokat hozhat létre működésének megkönnyítése érdekében, ezért célszerű az 

SZMSZ-ben a bizottságokra vonatkozó szabályokat megjeleníteni. 

Általában a képviselő-testület maga határozza meg bizottságait, azonban az Ötv. és más törvények 

is előírhatják bizottság kötelező alakítását: 

- pénzügyi bizottság, amelyet a kétezernél több lakosú településen meg kell alakítani (Ötv. 

22. § (1) bek.); 

- a kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottság, a képviselő-testület kisebbségi jelöltként 

mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére (Ötv. 22. § (2) bek.); 

- háromtagú vizsgáló bizottságot kell megbízni a polgármester ellen indított fegyelmi eljárás 

során (a száznál kevesebb lakosú községekben a fegyelmi vizsgálatot a képviselő-testület 

folytatja le.) (Pttv. 7. § (2) bek.); 

- közoktatási ügyekkel foglalkozó bizottságot köteles létesíteni és működtetni, ha az 

önkormányzat három vagy annál több nevelési-oktatási intézményt tart fenn (1993. évi 

LXXIX. tv. 102. (1) bek.); 

- adósságrendezési bizottság alakul az adósságrendezés megindításának időpontját követő 8 

napon belül (1996. évi XXV. tv. 16. § (1) bek.). 

Ki kell jelölni az SZMSZ-ben azt a bizottságot, amely 

- a vagyonnyilatkozatok vizsgálatát végzi; 

- jogosult az önkormányzati képviselő összeférhetetlenségének megállapítására irányuló 

kezdeményezés kivizsgálása (2000. évi XCVI. tv. 9. § (2) bekezdés); 

- javaslatot tehet a polgármester illetményének emelésére; a száznál kevesebb lakosú 

községben ez nem kötelező (Pttv. 3. § (4) bek.); 

- jogosult a lobbista meghallgatására, ha a lobbista kezdeményezte a meghallgatást (2006. 

évi XLIX. tv. 25-26. §). 

Az Ötv. új szabálya, hogy a képviselő-testület a száz, vagy a száznál kevesebb lakosú településen 

bizottságot nem választ, a bizottság feladatait a képviselő-testület látja el. 


A fentiek alapján a képviselő-testületnek először arról kell döntenie, hogy terheli-e bizottság 

létrehozásának kötelezettsége, ezt követően dönthet arról, hogy mely bizottságot milyen 

létszámmal és mely feladatok ellátására hoz létre. 

A bizottság személyi összetételét a képviselő-testület bármikor megváltoztathatja saját 

elhatározásából is, nemcsak lemondások kapcsán. Egy képviselő több bizottság tagjának is 

megválasztható, de célszerű, ha elnöki tisztséget csak egy bizottságban tölt be. A bizottság a 

feladatkörében ellenőrzi a képviselő-testület hivatalának a képviselő-testület döntéseinek az 

előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal 

tevékenységében a képviselő-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek 

sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését 

kezdeményezheti (Ötv. 27. §). 

A bizottság - a feladatkörében - előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a 

döntések végrehajtását. A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket, amelyeket 

bizottság nyújt be, továbbá amely előterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a 

képviselő-testületnek (Ötv. 23. § (1) bek.). 

Utóbbiak lehetnek pl.: 

- helyi közszolgáltatások fejlesztésével foglalkozó elképzelések; 

- meghatározott tárgyú önkormányzati rendeletek tervezetei; 

- településfejlesztési koncepciók, programok, általános rendezési tervek, középtávú és távlati 

fejlesztési tervek; költségvetés, zárszámadás; 

- képviselői interpellációk megválaszolása. 

Az Ötv. 23. § (1) bekezdésével kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy a bizottságok nem 

irányíthatják közvetlenül a polgármesteri hivatalt, csak a polgármesteren, illetve a jegyzőn 

keresztül. A képviselő-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését 

felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának (Ötv. 

23. § (2) bek.). A képviselő-testület felhatalmazhatja a bizottságokat, hogy egyes kiemelten fontos 

feladataik eredményes ellátása érdekében a bizottság tagjai közül albizottságokat hozzon létre. Ez 

esetben az albizottságok vezetőit és tagjait az illetékes bizottság választhatja meg. Célszerű, ha az 

albizottság vezetője a képviselő-testület tagja. Egyes nem állandó feladatok ellátására a képviselőtestület 

ideiglenes bizottságokat is létrehozhat. 

Így például: 

- egyes önkormányzati rendeletek előkészítésére, illetőleg felülvizsgálatára; 

- munkatervben meghatározott valamely napirend előkészítésére; 

- egyes megállapodások előkészítésre; 

- valamely ügy kivizsgálására; 

- speciális ellenőrzési feladatok elvégzésére, vizsgálatok lefolytatására. 

Az ideiglenes bizottság nem képviselő tagjaivá olyan személyeket javasolt megválasztani, akik a 

bizottsági feladatok végrehajtásában kellő jártassággal és szakismerettel rendelkeznek. 

Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy a képviselő-testület, amikor a 

bizottságok szervezetéről, feladatköréről, személyi összetételéről dönt, arról is határoz, hogy az 

egyes bizottságokban mely szervezeteknek legyen képviselete. Az Ötv. azonban egyetlen 

szervezet vagy párt kötelező bizottsági részvételére nem tartalmaz előírást (577/E/1999. AB 

határozat, 101/B/2001. AB határozat). A bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat az 

SZMSZ-ben lehet rendezni. A 126/E/2001. AB határozat alapján nem ütközik a képviselők 

egyenlőségének elvébe az, ha az adott önkormányzat SZMSZ-e az állandó bizottságokra 


vonatkozó rendelkezései között nem határozza meg az összes képviselőre kiterjedő bizottsági 

részvétel jogát és a bizottsági helyek arányos elosztásának módját. 

Az SZMSZ tartalmazza a bizottságok felsorolását, tagjainak számát (képviselő és nem képviselő 

tagok száma), a névsort a függelékben lehet rögzíteni. Szükséges a bizottságok feladatkörének 

meghatározása, a képviselő-testület által a bizottságokra átruházott hatáskörök jegyzékét 

mellékletben lehet meghatározni. 

Meghatározható, hogy a bizottságok a képviselő-testülethez hasonlóan éves, féléves munkaterv 

alapján működjenek, melyet a képviselő-testület munkatervének megállapítását követően kell – az 

SZMSZ-ben meghatározott időn belül – elkészíteni. 

A bizottság ülésének összehívásáról a bizottság elnöke gondoskodik. A bizottságot össze kell hívni 

a polgármester indítványára (Ötv. 25. § (1) bek.). Az ülések összehívását a bizottság tagjai is 

kezdeményezhetik. 

Célszerű a bizottságok működésével kapcsolatos ügyviteli teendők meghatározása is. 

Indokolt rögzíteni a bizottságok működésének szabályait (azzal, hogy az Ötv. 23. § (3) bekezdése 

kimondja, hogy a bizottság határozatképességére és határozathozatalára a képviselő-testületre 

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni), az ülésről készített jegyzőkönyv, illetve emlékeztető 

tartalmi, formai kritériumait, a bizottsági tagok döntéshozatalból való kizárására vonatkozó 

rendelkezéseket. 

A bizottság ülését a bizottság elnöke, akadályoztatása esetén a bizottság megbízott tagja vezeti. A 

bizottság ülésén tanácskozási joggal vesz részt a jegyző. (Távollétében az aljegyző vagy az 

SZMSZ-ben meghatározott személy.) A bizottság üléséről jegyzőkönyv készítése elsősorban akkor 

kívánatos, ha a bizottság átruházott hatáskörben önkormányzati döntést hoz. Egyebekben 

elegendő lehet emlékeztető készítése is. A jegyzőkönyvet a bizottság elnöke (akadályoztatása 

esetén megbízott tagja) és a jegyző írja alá. 

A bizottság által – átruházott hatáskörben – hozott önkormányzati döntésekről nyilvántartást kell 

vezetni, amelyről a jegyző gondoskodik. Ez a törvényességi ellenőrzés szempontjából különösen 

fontos, mert az átruházott hatáskörben hozott önkormányzati döntésekre is kiterjed a törvényességi 

ellenőrzést végző szerv ellenőrzési jogköre. 

A polgármester felfüggesztheti a bizottság döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a 

képviselő-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a 

képviselő-testület a következő ülésén határoz (Ötv. 25. § (2) bek.). 

Célszerű, ha az SZMSZ tartalmazza a bizottsági döntéshozatalból való kizárásra vonatkozó 

rendelkezéseket. A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját 

személyesen érinti az ügy. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról 

az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt (Ötv. 26. §). A bizottság 

elnöke, tagja adott ügyben elfogultságát is bejelentheti, ez esetben a vitában, a döntéshozatalban 

nem vehet részt. 

Amennyiben a bizottság által tárgyalt ügy más bizottság feladatkörét is érinti, úgy a bizottság 

elnöke összevont tárgyalást kezdeményezhet. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy az érintett 


izottságok meghatározott számú tagot választanak és az elnökkel kiegészülve tárgyalják meg a 

közös ügyeket. 

A bizottság ülése nyilvános. A zárt ülésre a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell 

alkalmazni (Ötv. 12. § (6) bek.). 

Célszerű, ha a bizottságok tevékenységükről választási ciklusonként legalább egy alkalommal 

beszámolnak a képviselő-testületnek. A beszámolási kötelezettség időpontját a képviselő-testület 

éves munkatervében határozhatja meg. A bizottság működésének további részletes szabályait 

maga határozza meg. 

Településrészi önkormányzat 

A településrészi önkormányzatra vonatkozó szabályokat – azokon a településeken, ahol ilyenek 

működnek – célszerű az SZMSZ-ben rögzíteni. 

A képviselő-testület a szervezeti és működési szabályzatában településrészi önkormányzatot 

hozhat létre települési képviselőkből, más választópolgárokból. A településrészi önkormányzati 

testület vezetője települési képviselő (Ötv. 28. § (1) bek.). Nem szükséges azonban, hogy a testület 

vezetője az adott településrészen lakjon. 

A képviselő-testület a településrészt érintő ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a 

településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára (Ötv. 28. § (2) bek.). 

A képviselő-testület a településrész lakóhelyi közösségének – kezdeményezésére – kizárólag a 

településrészt érintő ügyekben önkormányzati jogokat adhat. A képviselő-testület nem tagadhatja 

meg a településrészt érintő hatáskör átruházását az egyesítéssel létrejött településrésztől, a 

külterületi lakott helytől és az olyan üdülőterülettől, amelynek népessége eléri a település állandó 

lakosságának egynegyedét (Ötv. 55. §). Ez utóbbi három esetben a képviselő-testületnek nem 

diszkrecionális joga, hanem kötelessége a hatáskör átruházása. 

Az SZMSZ-ben indokolt rögzíteni a településrészi önkormányzat területhatárait, a testület 

létszámát, a tagok választásának rendjét, a részönkormányzat által ellátott feladat- és 

hatásköröket (külön nevesítve a döntési jogosítványokat és azokat a kérdéseket, amelyekben az 

előterjesztést a részönkormányzat nyújthatja be a képviselő-testületnek, illetve amelyekhez a 

véleményét ki kell kérni). 

Rendelkezni lehet a településrészi önkormányzat működéséről, kapcsolatrendszeréről, a részére 

átadott pénzeszközökről, a településrészi önkormányzat megszűnésének eseteiről és az 

alkalmazandó eljárásról. 

IX. AZ ÖNKORMÁNYZATOK TÁRSULÁSAI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSE 

Az önkormányzatok – feladatainak hatékonyabb, célszerűbb, gazdaságosabb és ésszerűbb 

megoldása érdekében – együttműködhetnek egymással, valamint más gazdasági és szolgáltató 

szervezettekkel, illetve társulásokat hozhatnak létre. Az Ötv. a feladatok jellege felől 

meghatározott társulási formákat (hatósági igazgatási társulás, intézményi társulás, társult 

képviselő-testület) megjelöl, de lehetővé teszi, hogy a képviselő-testületek ezeken kívül más 

társulásokat is alakíthassanak. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 

1997. évi CXXXV. törvény az együttműködés tartalmának megfelelően határozza meg az 


önkormányzati társulások egyes típusait, emellett a települési önkormányzatok többcélú kistérségi 

társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény a többcélú kistérségi társulásra vonatkozó szabályozást 

tartalmazza. 

A helyi önkormányzatok képviselő-testületei, illetőleg annak szervei a gyakorlatban a 

legváltozatosabb formában működnek együtt egymással, illetve más szervekkel. Tanácskozásokat 

tartanak, közösen szerveznek rendezvényeket, kicserélik szakmai tapasztalataikat, illetőleg egyéb 

fórumokat tartanak. E kezdeményezések nincsenek formához kötve, lehetnek esetiek és tartós 

jellegűek. Ennek megfelelően a törvény sem ír elő semmilyen formakényszert az ilyen típusú 

együttműködéshez. 

Az SZMSZ meghatározhatja, hogy a képviselő-testület mely feladatok ellátására, milyen formában 

társul, illetve, hogy hogyan biztosítja a társulás tevékenységének figyelemmel kísérését. A 

társulásra átruházott hatáskörök felsorolását az SZMSZ melléklete tartalmazhatja. Az 

együttműködés tartalmát, kereteit célszerű megállapodásban rögzíteni. 

Javasolt a társulási megállapodást az SZMSZ függelékei között elhelyezni. 

Mindenképpen indokolt, hogy ahol a jogszabály erejénél fogva vagy a társulási kapcsolatok miatt 

együttes ülést kell tartani, az érintett önkormányzatok egyeztessenek az eljárási szabályok 

megalkotása előtt, és azokat mindannyian azonos tartalommal építsék be a saját SZMSZ-ükbe. 

A regionális és helyi hatóságok határmenti, transznacionális és interregionális együttműködése 

sajátos formája az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC), amelynek tagjai a helyi 

önkormányzatok is lehetnek. Az EGTC létrehozásának és működésének szabályait az 2007. évi 

XCIX. törvény és az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1082/2006/EK rendelete 

szabályozza. 

X. AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖLTSÉGVETÉSE, VAGYONA 

A gazdasági program 

A gazdasági program a képviselő-testület megbízatásának időtartamára, vagy az azt meghaladó 

időszakra szól. A gazdasági program az önkormányzat(ok) részére helyi szinten meghatározza 

mindazon célkitűzéseket, feladatokat, amelyek a költségvetési lehetőségekkel összhangban, a 

helyi társadalmi, környezeti, gazdasági adottságok átfogó figyelembevételével - a kistérségi 

területfejlesztési koncepcióhoz illeszkedve - az önkormányzat(ok) által nyújtandó kötelező és 

önként vállalt feladatok biztosítását, fejlesztését szolgálják. A gazdasági program tartalmazza 

különösen: a fejlesztési elképzeléseket, a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítését, a 

településfejlesztési politika, az adópolitika célkitűzéseit, az egyes közszolgáltatások biztosítására, 

színvonalának javítására vonatkozó megoldásokat, továbbá városok esetében a befektetéstámogatási 

politika, városüzemeltetési politika célkitűzéseit. 

Az Állami Számvevőszék több esetben vizsgálta a gazdasági program tartami elemeit. Kiemelte 

annak meghatározó szerepét az önkormányzat gazdálkodásában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy 

az adópolitikai célkitűzések és a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítéséhez kapcsolódó 

feladatok meghatározására különös figyelmet kell fordítani. 

A gazdasági programot a képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon belül fogadja el, 

ha az egy választási ciklus idejére szól. Ha a meglévő gazdasági program az előző ciklusidőn 


túlnyúló, úgy azt az újonnan megválasztott képviselő-testület az alakuló ülését követő hat hónapon 

belül köteles felülvizsgálni, és legalább a ciklusidő végéig kiegészíteni vagy módosítani. 

A költségvetés 

Az önkormányzat évente meghatározza a gazdásági programját és költségvetését (Ötv. 91. § (1) 

bek.). 

A költségvetés összeállításának részletes szabályait az államháztartásról szóló törvény, a 

finanszírozás rendjét és az állami hozzájárulás mértékét az állami költségvetési törvény határozza 

meg (Ötv. 91. § (2) bek.). 

A képviselő-testület a költségvetését önállóan rendeletben állapítja meg (Áht. 65. § (1) bek.). 

A helyi önkormányzat a költségvetését a költségvetési törvény elfogadását követően, annak 

előírásai, követelményei, a központi hozzájárulásoknak, támogatásoknak az önkormányzatot 

megillető normatívái, valamint a központosított előirányzatok tervezett igénybevétele alapján 

állapítja meg (Áht. 68. § (2) bek.). 

Az SZMSZ-ben a képviselő-testület – figyelemmel az Ötv. és az Áht. szabályaira – 

meghatározhatja a költségvetés (és a zárszámadás) készítésének, tartalmának és tárgyalásának 

részletes szabályait. Célszerű, ha előírja az SZMSZ azt, hogy a költségvetést tárgyaló képviselőtestületi 

ülésen más napirend – kivéve a sürgősségi ügyeket – nem tárgyalható. 

A jegyző által elkészített, a következő évre vonatkozó költségvetési koncepciót a polgármester 

november 30-ig - a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjai általános választásának évében 

legkésőbb december 15-ig - benyújtja a képviselő-testületnek (Áht. 70. §). 

A polgármester a költségvetési koncepció tervezetéről a helyi önkormányzatnál működő 

bizottságok véleményét a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint kikéri, és azt a 

helyi kisebbségi önkormányzat véleményével együtt a költségvetési koncepció tervezetéhez 

csatolja. Ahol pénzügyi bizottság működik, annak a költségvetési koncepció tervezetének 

egészéről kell véleményt alkotnia (Ámr. 35. § (3) bek.). 

A polgármester a helyi önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szeptember 15-ig, 

míg háromnegyed éves helyzetéről a költségvetési koncepciójához kapcsolódóan tájékoztatja a 

képviselő-testületet. A tájékoztató tartalmazza a helyi önkormányzat - beleértve a helyi kisebbségi 

önkormányzatok - költségvetési előirányzatainak időarányos alakulását, a tartalék felhasználását, a 

hiány (többlet) összegének alakulását, valamint a helyi önkormányzat költségvetése teljesülésének 

alakulását (Áht. 79. § (1) bek.). 

A költségvetés tárgyalása két fordulóban történik. 

Az első fordulóban a tárgyaláshoz a kormány által rendelkezésre bocsátott költségvetési 

irányelvek, az önkormányzat kötelezően előírt és szabadon vállalt feladatainak alapos elemzése, 

helyzetfelismerése alapján gazdasági koncepciót kell összeállítani, amelynek keretében: 

- számításba kell venni a bevételi forrásokat, a források bővítésének lehetőségeit; 

- meg kell határozni a kiadási szükségleteket, azok gazdaságos, célszerű megoldásait, a 

kielégítések alternatíváit; 


- egyeztetni szükséges az igényeket, a célkitűzéseket a lehetőségekkel, megfogalmazható a 

szükségletek sorrendje. 

A második fordulóban – általában közmeghallgatás után – a költségvetési törvényben előírt 

részletezésben – az államháztartásról szóló törvény rendelkezéseit betartva – az önkormányzat 

költségvetési rendelettervezetét tárgyalja a testület. 

A jegyző a költségvetési rendelettervezetet a költségvetési szervek vezetőivel egyezteti, annak 

eredményét írásban rögzíti, majd a rendelettervezetet és az egyeztetés írásban rögzített eredményét 

tartalmazó dokumentumokat a szervezeti és működési szabályzatban foglaltak szerint a 

polgármester a képviselő-testület bizottságai elé terjeszti (Ámr. 36. § (3) bek.). 

A jegyző által elkészített költségvetési rendelettervezetet a polgármester február 15-ig nyújtja be a 

képviselő-testületnek. Ha a költségvetési törvény kihirdetésére a költségvetési évben kerül sor a 

benyújtási határidő a költségvetési törvény kihirdetését követő 45. nap (Áht. 71. § (1) bek.). 

A költségvetési rendelet határozza meg a hitelműveletekkel kapcsolatos hatásköröket (Áht. 75. §). 

A polgármester pótköltségvetési rendelettervezetet terjeszt a képviselő-testület elé, ha év közben a 

körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a helyi önkormányzat költségvetésének 

teljesítését jelentősen veszélyeztetik (Áht. 81. §). 

A jegyző által elkészített zárszámadási rendelettervezetet, valamint a külön törvény szerinti 

könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszerűsített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei 

adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, 

pénzmaradvány-kimutatást, és eredménykimutatást a polgármester a költségvetési évet követően 4 

hónapon belül terjeszti a képviselő-testület elé. A képviselő-testület a zárszámadásról rendeletet 

alkot. A könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok polgármesterei a könyvvizsgálatról 

készített jelentést minden év június 30-áig megküldik az Állami Számvevőszéknek (Áht. 82. §). 

A képviselő-testület által jóváhagyott kiadási, bevételi és létszám-előirányzatok között 

átcsoportosítást a képviselő-testület engedélyezhet. A helyi önkormányzat képviselő-testülete az 

átcsoportosítás jogát az általa meghatározott keretek között, a bizottságaira és a polgármesterre 

átruházhatja (Áht. 74. § (1)-(2) bek.). 

Az SZMSZ-ben a gazdálkodás célszerűségének biztosítása érdekében rögzíteni lehet a bizottság és 

a polgármester részére meghatározott átcsoportosítási, továbbá céltartalékot érintő általános 

jogokat, melynek alapján az éves költségvetési rendelet a konkrét hatáskör átruházást biztosítja. 

Az általános tartalék feletti rendelkezési jognál értékhatárokat célszerű megállapítani a 

beszámoltatási kötelezettség mellett. A költségvetési előirányzatok felhasználása érdekében 

kötelezettségvállalási jog illeti meg a polgármestert, és e körben célszerű a leglényegesebb jogok 

kereteit az SZMSZ-ben is meghatározni. 

Az önkormányzat vagyona 

Az önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű 

jogokból áll (Ötv. 78. §. (1) bek.). 


A képviselő-testület – a jogszabályi rendelkezéseken túlmenően – saját rendeletben állapítja meg a 

törzsvagyon: 

- forgalomképtelen vagyontárgyait, 

- korlátozottan forgalomképes tárgyait, s azokat a feltételeket, amelyek szerint e 

vagyontárgyakról rendelkezni lehet. 

A helyi önkormányzat meghatározott vagyontárgy vagy vagyonrész elidegenítését, megterhelését, 

vállalkozásba való bevitelét, illetőleg más célú hasznosítását önkormányzati rendeletben helyi 

népszavazáshoz kötheti (Ötv. 80. § (2) bek.). 

Az SZMSZ rendelkezhet, hogy ebben a helyi rendeletben kell rögzíteni az önkormányzat 

vállalkozásaival kapcsolatos előírásokat is. 

A szabályozás keretjelleggel rögzítheti, hogy a képviselő-testület milyen önkormányzati 

eszközökkel, módszerekkel és konkrét formákkal (pl. helyi adópolitikával, telek- és 

ingatlanértékesítéssel) teremt vállalkozásélénkítő környezetet. Előírhatja, hogy amennyiben a 

települési önkormányzat a működési területén lévő vállalkozásban kíván részt venni, ezt 

megelőzően szakértői véleményt kell beszerezni, illetőleg közgazdasági elemzést kell végezni. 

A helyi önkormányzati ügyek eredményesebb megvalósítása érdekében alapítványokat hozhat 

létre, és közérdekű kötelezettségvállalásokat tehet. A szabályozás az előkészítés legfontosabb 

fázisait írhatja elő. 

A gazdálkodás ellenőrzése 

A helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi (Ötv. 92. § (1) bek.). 

A saját intézmények pénzügyi ellenőrzését a helyi önkormányzat látja el. A helyi önkormányzat 

belső pénzügyi ellenőrzését a külön jogszabályok szerinti folyamatba épített, előzetes és utólagos 

vezetői ellenőrzés (pénzügyi irányítás és ellenőrzés) és belső ellenőrzés útján biztosítja (Ötv. 92. § 

(3) bek.). 

A fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatnál, a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú 

városi önkormányzatnál kötelező belső ellenőrzési egység létrehozása, kivéve, ha társulás 

keretében látja el a belső ellenőrzést. Más típusú helyi önkormányzatnál a képviselő-testület 

döntése alapján a belső ellenőrzést elláthatja a képviselő-testület hivatala, az önkormányzattal 

szerződéses jogviszonyban álló személy vagy szervezet, valamint a helyi önkormányzatok 

társulása (Ötv. 92. § (7)-(8) bek.). 

A képviselő-testület a kétezernél több lakosú településeken pénzügyi bizottságot választ (Ötv. 22. 

§ (1) bek.). 

A pénzügyi bizottság tevékenysége kiterjed az önkormányzat teljes gazdálkodási területére: 

- a bizottság véleményezi az éves költségvétési javaslatot és a végrehajtásáról szóló féléves, 

éves beszámoló tervezeteit; 

- figyelemmel kíséri a költségvetési bevételek alakulását, különös tekintettel a saját 

bevételekre, a vagyonváltozás (vagyonnövekedés-csökkenés) alakulását, értékeli az azt 

előidéző okokat; 


- vizsgálja a hitelfelvétel indokait és gazdasági megalapozottságát, ellenőrizheti a 

pénzkezelési szabályzat megtartását, a bizonylati rend és bizonylati fegyelem 

érvényesítését; 

- részt vesz a képviselő-testület pályázatainak előkészítésében; 

- véleményezi a vállalkozásokban való önkormányzati részvételt célzó testületi 

előterjesztéseket. 

A pénzügyi bizottság vizsgálati megállapításait a képviselő-testülettel haladéktalanul közli. Ha a 

képviselő-testület a vizsgálati megállapításokkal nem ért egyet, a vizsgálati jegyzőkönyvet 

észrevételeivel együtt megküldi az Állami Számvevőszéknek. 

Az SZMSZ-ben a fenti feladatok és hatáskörök legalapvetőbb részletezését célszerű 

megfogalmazni, beleértve a képviselő-testület intézkedéseinek, reagálásának módozatait is. 

XI. VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 

A vegyes és záró rendelkezések között kell rendelkezni az SZMSZ kihirdetéséről, a 

hatálybalépésről, a hatályban lévő korábbi önkormányzati rendelet hatályáról. 

Ezen rendelkezések között lehet szerepeltetni a fogalom-meghatározásokat, az értelmező 

rendelkezéseket és egyéb, a rendelethez fűződő átmeneti szabályokat. 

A záró rendelkezésekben lehet felsorolást adni a mellékletekről, függelékekről. 

Mellékletben szabályozható (a melléklet része a rendeletnek, a rendelettel egyidejűleg kell 

elfogadni, kihirdetni és csatolni a rendelethez): 

- önkormányzat szervezeti felépítésének ábrája; 

- képviselő-testület által a bizottságokra átruházott hatáskörök jegyzéke, a bizottságok egyéb 

feladatainak jegyzéke; 

- a képviselő-testület által polgármesterre átruházott hatáskörök jegyzéke; 

- a képviselő-testület által a társulásra átruházott hatáskörök jegyzéke. 

Függelék lehet (függelékként csatolhatók a testület döntési körén kívül eső, de a működés 

szempontjából fontos anyagok, a függelék nem része a rendeletnek): 

- az önkormányzat közigazgatási területének leírása; 

- képviselők név szerinti felsorolása; 

- bizottsági tagok névsora; 

- önként vállalt feladatok felsorolása, amennyiben külön képviselő-testületi határozatban 

fogadták el; 

- önkormányzat gazdasági programja, amelyet határozattal fogad el; 

- bizottságok által elfogadott bizottsági működési szabályzatok; 

- polgármesteri hivatal szervezeti és működési szabályzata, amelyet a képviselő-testület 

határozatban fogad el; 

- többcélú kistérségi társulási megállapodás; 

- társulási megállapodás; 

- önkormányzat által alapított költségvetési szervek felsorolása; 

- díszpolgárok névsora; 

- képviselő-testület munkaterve; 

- polgármester hatáskörébe tartozó ügyek szóló kiadmányozási szabályzata; 


- szabályzat az önkormányzati képviselő és a vele közös háztartásban élő házas- vagy 

élettársa, valamint gyermeke vagyonnyilatkozatának nyilvántartásáról; 

- hatályos rendeletek jegyzéke; 

- határozatok nyilvántartása; 

- képviselő-csoport vezetőinek feladatai; 

- kimutatás az önkormányzat nemzetközi kapcsolatairól; 

- média tájékoztatásának rendje. 

Az SZMSZ-t a polgármester és a jegyző írja alá, és fel kell tüntetni a kihirdetési záradékot. 

Az ajánlás lezárásának időpontja: 2010. december 15. 

Összeállította: BM Önkormányzati Feladatok Főosztálya 


1. melléklet 

Jogszabályjegyzék 

- a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény; 

- a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény; 

- a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi 

LXIII. törvény; 

- a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény; 

- az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény; 

- a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi 

LXIII. törvény; 

- a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény; 

- a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény; 

- a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők 

tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény; 

- a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény; 

- a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. 

törvény; 

- a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. 

törvény; 

- a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. 

törvény; 

- a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvény; 

- az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló2007. évi XCIX. törvény; 

- a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény; 

- az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet; 

- a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet. 


2. melléklet 

A helyi önkormányzatok szervezeti és működési szabályzatainak elkészítéséhez, 

módosításához figyelembe veendő alkotmánybírósági határozatok 

120/2008. sz. AB határozat 

I. A bevezető rész 

Az Alkotmánybíróság egy fővárosi kerületi önkormányzat képviselő-testületének Szervezeti és 

Működési Szabályzatáról szóló rendeletét vizsgálta abban a kérdésben, hogy az önkormányzat 

elnevezése megfelel-e a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 

1994. évi XLIII. törvény rendelkezéseinek. 

A kifogásolt helyi szabályozás szerint az önkormányzat elnevezését az Alkotmánybíróság 

alkotmánysértőnek találta, mivel a helyi rendelet megalkotása során a kerületi önkormányzat nem 

a Kerületi törvényben kapott felhatalmazásnak megfelelően állapította meg az önkormányzat, a 

képviselő-testület és a polgármesteri hivatal nevét, illetve elnevezését, mert abban nem 

szerepeltette a Kerületi törvénnyel megállapított „Budapest főváros … kerület” közigazgatási 

helynevet. 

611/B/2003. sz. AB határozat 

Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros egy másik kerületi Önkormányzata Képviselőtestületének 

Szervezeti és Működési szabályzatáról szóló rendeletének az önkormányzat 

elnevezését érintő részét vizsgálva megállapította, hogy a hivatalos közigazgatási helynév mellett 

a képviselő-testület megnevezheti a kerületet, amely elnevezések vagy lefedik a kerület teljes 

területét, esetenként névösszetételben, vagy jellemzőek az adott kerületre. 

681/B/2007. sz. AB határozat 

Az indítványozó álláspontja szerint a helyi címer és zászló, valamint a településnév használatának 

rendjéről szóló rendelet azon rendelkezése, mely megköveteli a név használati jogosultság 

igazolását, ellentétes a sajtóról szóló 1986. évi II. törvénnyel. 

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította az alábbi indokok miatt. 

Az érintett település nevének használata, annak engedélyezése olyan helyi társadalmi viszony, 

amelynek a szabályozására az önkormányzat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése és az Ötv. 16. 

§-a alapján önkormányzati rendeletet alkothat. 

A támadott rendelkezés azokat a szempontokat, követelményeket határozza meg, amelyeket a 

polgármesternek mérlegelnie kell a kérelem elbírálásakor, nevezetesen a sajtótermék alkalmas-e a 

közfigyelem felkeltésére, a város iránti megbecsülés fokozására. Az indítvány állításával 

ellentétben ezek a követelmények nincsenek összefüggésben az időszaki lapnyilvántartásba 

vételével, amit az önkormányzat nem szabályoz, nem is szabályozhat, mert arról a Sajtó törvény 

rendelkezik a 12. §-ában. Mindebből következően nincs összefüggés a támadott rendelkezés és az 

időszaki lapnyilvántartásba vétele között, a kifogásolt rendelkezés nem ellentétes a Sajtó 

törvénnyel. 

38/2005. (X.18.) AB határozat 

Budapest Főváros egyik kerület Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról 

szóló rendelete meghatározta a kerület közigazgatási helynevét. 

Az Alkotmánybíróság kifejtette: Az önkormányzattal bíró közigazgatási területi egységekről az 

állam közhatalmi szervei alkotmányos jogkörükben döntenek. Az Országgyűlés hatáskörébe 


tartozik a megyékről, a megyék területéről, elnevezéséről, székhelyéről, továbbá a fővárosi 

kerületi tagozódásról való döntés. A köztársasági elnök dönt községgé nyilvánításról, városi cím 

adományozásáról, a város, a község elnevezéséről. E szabályozásból egyértelműen megállapítható, 

hogy a helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási területi egységek elnevezéséről, 

közigazgatási helynevéről az az állami szerv dönt, amely azt a területi egységet létrehozhatja, 

megszüntetheti, átszervezheti. 

Minden helyi önkormányzattal bíró településnek, közigazgatási területi egységnek rendelkeznie 

kell közigazgatási helynévvel. Ugyanakkor minden önkormányzati közigazgatási területi 

egységnek egy hivatalos közigazgatási helyneve lehet, egy helynév egy közigazgatási egységet 

jelölhet, amely egyértelműen alkalmas annak azonosítására. A hivatalos közigazgatási helynév 

nem lehet hasonló, összetéveszthető más közigazgatási területi egység helynevével. Éppen ezért 

érvényesül az az elv, hogy a közigazgatási területi egységet létrehozó állami szerv dönt a 

közigazgatási területi egység hivatalos helynevéről. A földrajzi nevekkel való összetéveszthetőség 

elkerülése érdekében a magyarországi hivatalos földrajzi nevekről szóló 71/1989. (VII. 4.) MT 

rendelet alapján a Földrajzinév-bizottság a község- és városneveket érintő döntés előtt az Ötv. 58. 

§-a alapján szakmai véleményt ad. 

A fővárosi kerületekről az Országgyűlés dönt, ezzel a döntéssel az Országgyűlés megállapítja a 

fővárosi kerületek hivatalos közigazgatási helynevét. Budapest főváros közigazgatási területéről és 

kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény (Kerületi tv.) szerint a fővárosi kerületek 

hivatalos közigazgatási helyneve az, amit a Kerületi tv. állapít meg római számmal és a határvonal 

pontos megállapításával. A hivatalos közigazgatási helynév mellett nevezheti el a képviselőtestület 

a kerületet. 

A vizsgált rendelkezés alkotmányellenes, mivel a Kerületi tv. alapján a képviselő-testület a kerület 

elnevezését határozhatja meg és nem annak közigazgatási nevét. 

551/B/2004. AB határozat 

II. A feladatok és hatáskörök, a hatáskör átruházása 

Az Alkotmánybíróság egy Szervezeti és Működési Szabályzat mellékletében foglalt szabályozást 

vizsgálta. A helyi norma azt az alkotmányossági problémát vetette fel, hogy a Közgyűlés a 

feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátása céljából létrehozott intézményének magasabb 

vezető beosztású közalkalmazotti jogállásban lévő vezetőjére vonatkozó fegyelmi jogkört 

(nevezetesen a fegyelmi eljárás megindításának és a fegyelmi büntetés kiszabásának jogát) 

átruházhatja vagy nem. 

A fenti kérdés megválaszolásához a következő alkérdéseket tanulmányozta az Alkotmánybíróság: 

· A fegyelmi jogkört alkotó egyes munkáltatói jogkörök az önkormányzat közgyűlésének 

vagy a főpolgármesterének hatáskörében vannak-e 

· Amennyiben a közgyűlést illetik e hatáskörök, tiltja-e törvény a hatáskör átruházását 

Az Ötv. egyes jogszabályhelyeinek egybevetésével – 2.§ (2) bekezdés, 35.§ (2) bekezdés e) pont, 

103.§ (1) bekezdés a)-b) pontok – megállapította az Alkotmánybíróság, hogy a polgármestert (és a 

fővárosi önkormányzat esetén a főpolgármestert) az Ötv. alapján megillető egyéb munkáltatói 

jogkörökbe a fegyelmi eljárás megindításának joga és a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem 

tartozik bele, ezek az Ötv. szerint a képviselő-testületet (közgyűlést) megillető jogkörök. 

A közalkalmazotti jogviszonyban lévő intézményvezetők tekintetében az Ötv. mellett a Kjt. 

előírásait is figyelembe kell venni, mely szerint intézményvezető fegyelmi ügyében a fegyelmi 

eljárás megindításának elrendelése, a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi 

büntetések kiszabása nem tartozik a (fő)polgármester törvényben meghatározott önálló 

hatáskörébe. 

Mindez azt is jelenti, hogy a közgyűlésnek az ilyen hatáskörök gyakorlásáról való rendelkezése 

nem alkotmányellenes. 


A hatáskör-gyakorlás egyik központi kérdése a hatáskör-átruházás, mellyel kapcsolatban az 

Alkotmánybíróság utalt korábbi döntésére: „a magyar önkormányzati rendszer egyik alapvető 

sajátossága, hogy a képviselő-testületet széles körű önállóság illeti meg a tekintetben, hogy milyen 

munkamegosztást alakít ki saját maga és szervei között.(…) A képviselő-testület belátásán – 

hatáskör-átruházási gyakorlatán – múlik az is, erősíti vagy gyengíti-e a polgármester helyi 

önkormányzásban betöltött szerepét. A helyi képviselő-testület saját feladat-és hatásköréből (az át 

nem ruházhatók kivételével) bármelyiket átruházhatja a polgármesterre.” 

Az át nem ruházható hatásköröket szabályozó 10.§ (1) bekezdésével kapcsolatban az 

Alkotmánybíróság egyértelműen megállapította, hogy ez a felsorolás nem zárt végű, taxatív 

felsorolás, hanem ezt a kört a törvény tovább bővítheti. Erre utal e rendelkezés n) pontja is, mely 

szerint az át nem ruházható hatáskörök közé tartoznak azok is, melyeket a törvény a képviselőtestület 

át nem ruházható hatáskörébe utal. Nem elegendő tehát, hogy más törvény az adott döntés 

meghozatalát a képviselő-testület hatáskörébe utalja, hanem az is kell, hogy a törvény az átruházás 

tilalmát külön is kimondja. 

A konkrét ügy kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kjt. nem tartalmaz olyan 

rendelkezést, mely szerint a fegyelmi eljárás megindításának jogköre és a fegyelmi büntetés 

kiszabása a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörét képezné. 

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az SZMSZ vizsgált rendelkezése 

átruházható közgyűlési hatásköröket ruház át a közgyűlés bizottságára, ezért nem találta azt sem 

törvénysértőnek, sem alkotmányellenesnek. 

1025/H/1994. AB határozat 

Az Ötv. által a képviselő-testület számára önkormányzati ügyekben a hatáskör átruházására 

biztosított jog magában foglalja azt a jogot is, hogy a képviselő-testület, mint a hatáskör címzettje, 

meghatározza a hatáskör gyakorlásának feltételeit és módját. Ezt normatív módon, önkormányzati 

rendeltbe foglaltan is megteheti. A képviselő-testület szabályozási jogkörének terjedelmét 

természetesen a képviselő-testületet hatáskörrel felruházó törvényi rendelkezés határozza meg,, az 

e körben alkotott önkormányzati rendelet szabályai nem lehetnek ellentétesek, illetve nem 

haladhatják meg annak kereteit. 

10/1995. (II. 22.) AB határozat 

A képviselő-testület hatásköreit az Ötv. 9. § (3) bekezdésében foglaltak szerint ruházhatja át. 

Másnak, így a polgármesteri hivatal valamely ügyosztályának vagy bármely más elnevezésű 

szervezeti egységének viszont nem jogosult átadni a hatáskörét. 

A képviseleti jogot illetően pedig az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Ötv. 9.§ (1) 

bekezdése értelmében a képviselő-testületet a polgármester képviseli, ez a személyes képviseleti 

jog természetesen átruházható. Viszont szervezeti egység a képviselő-testület képviselőjeként nem 

járhat el. Így törvénysértő az a rendelkezés, mely a polgármesteri hivatal szervezeti egységét 

hatalmazza fel a képviselő-testület nevében történő szerződéskötésre. 

35/1993. (V.28.) AB határozat 

A képviselő-testület az SZMSZ-ében a polgármesteri hivatal szervezeti egységére úgy ruházott át 

a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális 

alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. tv. (továbbiakban: Hatásköri 

tv.) 135. §-ából adódó feladatokat, hogy az önkormányzat működésével, valamint az 

államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos, a 

polgármesteri hivatal által ellátható feladatoktól nem különítette el a Hatásköri tv. 135. §-ában 

hatáskört is megállapító rendelkezéseket. Az Ötv. alapján azonban önkormányzati hatáskörök a 

polgármesteri hivatalra nem ruházhatók át, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette az 


SZMSZ erre vonatkozó előírását. (A Hatásköri tv. 135. §-a rendelkezéseinek túlnyomó része azóta 

hatálytalanná vált.) 

Az SZMSZ egy másik rendelkezése szerint a polgármesteri hivatalra átruházott feladatkörök 

ellátása során a másodfokú ügyintézést a képviselő-testület tárgykör szerint illetékes bizottságai 

végzik. Sem az Ötv., sem a Hatásköri tv. alapján nincs államigazgatási ügyben hatásköre a 

bizottságoknak, ezért az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést is megsemmisítette. 

68/2009. (VI. 24.) AB határozat 

III. A képviselő-testület működése 

Egy SZMSZ-beli szabályozás szerint ha az interpelláló képviselő az ülésen nincs jelen, az 

interpellációt visszavontnak, illetve az írásban kiosztott választ elfogadottnak kell tekinteni. 

A rendelkezés az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes. A rendelet egy fikciót 

tartalmaz, mert egyrészt a képviselők távollétét azonosítja a felvilágosítás kérésről való 

lemondással, másrészt a választ annak ellenére a képviselő által elfogadottnak tekinti, hogy erről a 

képviselő nyilatkozhatott volna 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelet vizsgálat alá vont része ellentétes az Ötv. 

19.§ (2) bekezdés a) pontjába foglaltakkal (a települési képviselő a képviselő-testület ülésén a 

polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben 

felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi 

választ kell adni), ezért azt, mint magasabb szintű jogszabállyal ellentétes önkormányzati rendeleti 

szabályt, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel, megsemmisítette. 

Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a rendeletnek a képviselő-testületi ülés vezetésére, az ülésen 

való hozzászólásokra vonatkozó szabályait vizsgálta. Az SZMSZ alapján ha a napirendhez több 

felszólaló nincs, az elnök a vitát lezárja. „A vita lezárását napirendi pontonként és 

képviselőcsoportonként a frakcióvezető vagy az általa megbízott személy, illetve a független 

képviselő, legfeljebb egy-egy alkalommal javasolhatja, e kérdésben a Közgyűlés vita és felszólalás 

nélkül határoz. A javaslat megszavazása esetén a hozzászólásra jelentkezett képviselők 

hozzászólási jogukat elveszítik.” 

Az Alkotmánybíróság kifejti, hogy a hozzászóláshoz való jog nem abszolút jog. Azonban a vita 

olyan lezárásával, amely a már hozzászólásra jelentkezett képviselőket megfosztja a hozzászólási 

lehetőségtől, alapvetően és lényegesen korlátozza azt az alapvető képviselői jogot, mely a 

képviselőtestület döntéseinek előkészítésében való részvételre, illetve a helyi közügyek 

megvitatására vonatkozik. A vita lezárása után ugyanis szavazás következik, a képviselő annak 

ellenére nem mondhatja el a véleményét, hogy azt korábban jelezte az ülést vezető elnöknél. Ez a 

fajta vitalezárási szabály megfosztja a képviselőt attól is, hogy az adott napirendi pont tárgyához 

módosító indítványt fűzzön. 


A tárgyi ügyben a helyi rendelet külön lehetőséget biztosít a képviselőcsoportok vezetőinek, hogy 

véleményüket kifejthessék, ráadásul tágabb időkeretet biztosít számukra, mint a települési 

képviselők hozzászólására megállapított időkeret Az indítványozó szerint ez a rendelkezés sérti a 

képviselői egyenlőség törvényi szabályozását és indokolatlan különbséget tesz a képviselők között 

a frakcióvezetők javára. 

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a képviselőcsoportokat munkájuk segítése, képviselői 

tevékenységük összehangolása érdekében hozzák létre a képviselők. A frakcióvezető pedig egy 

olyan képviselő, akit más képviselők a képviselői tevékenységük összehangolása, segítése céljából 

bíznak meg e feladattal és aki őket képviseli a vita során. A képviselőcsoport és vezetőjének léte 

természetesen nem vonja el a képviselők jogát véleményük önálló megjelenítésére. A 


frakcióvezető azonban szükségképpen több képviselőt képvisel, így a számára biztosított tágabb 

időkeret annak elismerésén nyugszik, hogy a képviselőcsoporton belül a képviselők egymás között 

megvitatják a testületi előterjesztéseket. A fentiek alapján, mivel a frakcióvezető egyben több 

képviselő véleményét is megjelenítheti, nem kell szükségszerűen egyenlőségjelet tenni a 

frakcióvezetők és a képviselők hozzászólási lehetősége között, hiszen nem teljesen azonos 

jogállású személyekről van szó. 

Az indítványozó a tárgyi helyi rendelet azon szabályát is sérelmesnek találta, melynek értelmében 

a polgármester és az alpolgármester(ek) a vita bármely részében kifejthetik véleményüket. 

Véleménye szerint ezzel a nevezettek olyan többletjogokat kaptak, mely sérti a képviselői jogok és 

kötelezettségek egyenlőségét, hiszen e hozzászólási jog nem az ülés levezetésével összefüggő 

hatásköreikhez kapcsolódik. 

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban az Ötv. 32. §-át nem lehet mechanikusan 

értelmezni, vagyis e jogszabályhelyből nem vonható le az a következtetés, hogy a 

polgármesternek kizárólag annyi joga lehet egy képviselő-testületi ülés során, mint egy 

képviselőnek. 


Az indítványozó által kifogásolt SZMSZ-beli rendelkezés szerint a napirendi pontok tárgyalása 

előtt a képviselőcsoport nevében három percben van felszólalási lehetőség, a közgyűlés bármely 

tagja a napirendi pontok tárgyalása után szólalhat fel három percben. Az indítvány szerint ez a 

szabályozás sérti az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésében deklarált véleménynyilvánítás 

szabadságát, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, amely szerint a helyi képviselő-testület a 

feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal, 

valamint az Ötv. 19. § (1) bekezdésében megfogalmazott képviselői egyenjogúság elvét. 

Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. szabályozása értelmében a képviselői 

véleménynyilvánítási jog korlátozott a képviselőcsoporthoz nem tartozó képviselők esetében, 

illetve a hozzászólásra vonatkozó többlet jogosítvány csak a képviselőcsoporthoz való 

csatlakozással szerezhető meg. Márpedig a szabad mandátum elve alapján nem kötelezhető az 

egyéni képviselő arra, hogy csatlakozzon valamely képviselőcsoporthoz. 

Az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. 

Az Alkotmánybíróság már a 308/B/2000. AB határozatában rámutatott arra, hogy a képviselőtestület 

minősített többséggel a saját működése körében önkorlátozó szabályokat hozhat, valamint 

arra, hogy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogából nem következik az, hogy a 

képviselő-testület ülésén a testület tagjai korlátlan számban és időtartamban szólhatnak hozzá. 

Az önkormányzati képviselőnek az önkormányzat működési körében több lehetősége van a 

véleménye szabad kinyilvánítására, ezeknek csak egyike a képviselő-testület ülésén való 

hozzászólás (ilyenek pl. a helyi nyilvános fórum, bármely bizottsági ülésen való részvétel, ahol 

nem korlátozott a hozzászólás ideje, döntések előkészítésében való részvétel lehetősége, írásban 

benyújtott hozzászólás, amelyet a kérésére a jegyzőkönyvhöz kell csatolni). 

A napirend előtti felszólalás jogával kapcsolatban az Alkotmánybíróság véleménye szerint itt nem 

egyéni képviselői jogokról van szó, hanem a testületet, nevezetesen a képviselőcsoportot megillető 

jogokról, amelyek nem állíthatók szembe a képviselők egyéni jogaival. 


Egy városi önkormányzat SZMSZ-ének azon rendelkezését kifogásolták, amelyek a közgyűlési 

előterjesztésre jogosultak körét, másrészt a közgyűlési felszólalás rendjét tartalmazzák. Az 

indítványozó szerint ezen szabályok a frakcióhoz nem tartozó települési képviselőket az említett 

jogok gyakorlásából kizárják, illetve a napirend előtti felszólalásokkal összefüggésben a kifogásolt 

jogszabályhely nem biztosította a frakcióhoz nem tartozó képviselők felszólalását. 


Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy nem csupán a kifogásolt SZMSZ 31.§ (1) bekezdése, 

hanem a 32.§-a is lehetővé teszi, hogy előterjesztést nyújtsanak be a közgyűléshez. Ez utóbbi 

szakasz kifejezetten a képviselői önálló indítványok előterjesztéséről rendelkezik, amelyet 

valamennyi települési képviselő tehet. A vizsgált 32.§ (5) bekezdés szerint pedig a képviselői 

indítvánnyal kapcsolatban az előterjesztésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Mindezek 

alapján nem állapítható meg, hogy különbséget tettek volna az önkormányzati képviselők között 

az előterjesztések benyújtására való jogosultság szempontjából, s egyes önkormányzati 

képviselőket kizártak volna a közgyűlés munkájából. 

Az Alkotmánybíróság az önkormányzati képviselők közötti, előterjesztés benyújtására vonatkozó 

különbségtételére vonatkozó, indítványt elutasította, míg a felszólalási joggal kapcsolatos 

indítvány tekintetében – a vizsgált rendelkezés időközbeni hatályon kívül helyezése miatt – az 

eljárást megszüntette. 


Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testületnek, mint autonóm közösségnek a 

véleménynyilvánítás megjelenítésének külső formájával, módjával kapcsolatban jogában áll olyan 

(ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálhatják a testület zavartalan működését. 

Jogsértő azonban az olyan rendeleti szabályozás, mely olyan kifejezést tartalmaz, ami tág határok 

közötti viszonyítási alapot jelenthet, és ezáltal parttalan, keretek közé nem szorítható 

korlátozáshoz vezetne. A konkrét ügyben az indítványozók sérelmesnek vélték azt a rendelkezést, 

mely rendbírságot helyezett kilátásba a közgyűlés azon tagjával szemben, aki a közgyűlési ülésen 

alaptalan, másokat sértő, illetve a testülethez méltatlan, nem illő kifejezést használ. Az 

Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az „alaptalan” kifejezés a fenti gondolatmenet alapján valóban 

alkalmazható, hiszen e kifejezés tartalma kezelhetetlen és értelmezhetetlen. Azonban a többi 

kifejezéssel kapcsolatban akként foglalt állást, hogy azoknak az SZMSZ-be való felvétele a helyi 

jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. 

28/1996. (VII. 3.) AB határozat 

A támadott önkormányzati rendelet az alábbi rendelkezéseket tartalmazta: 

„A napirendi pont tárgyalása során bármely képviselő egy alkalommal tárgyalási szünet 

elrendelését kérheti, melyhez a jelenlévő képviselők ¼-ének igen szavazata szükséges.” 

„A képviselő-testület bármely képviselő indítványára – vita nélkül a jelenlévő képviselők 

egynegyedének igen szavazata alapján – név szerinti szavazást rendel el.” 

Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Ötv. 14. § (1) bekezdése nem tesz különbséget a 

képviselő-testület elé terjesztett javaslatok között abból a szempontból, hogy azok érdemi vagy 

ügyrendi kérdések eldöntésére irányulnak. Bármely – minősített többséghez nem kötött – javaslat 

határozattá emeléséhez – ha az ülés egyébként határozatképes – a jelenlévő települési képviselők 

több mint felének igen szavazata szükséges. 

Az Ötv. vagy más magasabb szintű jogszabály nem írja elő, hogy a képviselő-testület 

működésével – az ülés levezetésével, rendjének fenntartásával kapcsolatos eseti eljárási döntéseket 

feltétlenül az Ötv. szerinti testületi szavazással kell meghozni. Más megoldási módozatokat is 

lehet az SZMSZ-be iktatni, köztük olyanokat, melyekben a kisebbségi vélemények érvényesülését 

a testület nem akadályozhatja meg. 


Egy SZMSZ vizsgálata során az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a rendelkezést, amelyben 

az alakuló ülésen képviselői mandátum vizsgálatot és annak testület általi hitelesítését írták elő. 

Az ilyen testületi döntés elvonja a választási szervek hatáskörét, ellentétes az 1997. évi C. tv. 33. § 

(2) bek. f) pontjával. 


IV. A képviselők kérdezési, hozzászólási joga és a képviselő-csoport 


Az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendelet 55/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének 

megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 

Az indítvánnyal támadott rendelkezés a települési képviselők tevékenységének elősegítése 

érdekében a frakciók részére az önkormányzat illetékességi területén helyiséghasználatot biztosít. 

Az indítványozó álláspontja szerint az a tény, hogy a helyiséghasználatra csak azon pártok és 

szervezetek frakciói jogosultak, amelyek a helyi önkormányzati képviselők választásán jelölő 

szervezetként indultak és a választások eredményeként képviselethez is jutottak, alkotmányellenes. 

Úgy véli, hogy a rendelkezés sérti az Ötv. 19. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmány 44/A. § (2) 

bekezdésébe ütközik. 

Az Ötv. 19.§ (1) bekezdés alapján a települési képviselők jogai és kötelezettségei azonosak. Nincs 

törvényi előírás a képviselőcsoportok alakítására, így a képviselő-testület szabadon dönthet e 

kérdésben. Döntésében azonban biztosítania kell a képviselők számára az azonos jogok, 

kötelezettségek gyakorlását. 

A képviselő-testület tagjai, a helyi képviselők az adott önkormányzat szervezeti és működési 

szabályzatában meghatározott módon alakíthatnak frakciókat. Az önkormányzati rendelet 

támadott rendelkezésében a települési képviselők tevékenységének elősegítése érdekében, az 

önkormányzat illetékességi területén, a képviselethez jutott szervezetek és pártok frakciónak 

biztosított helyiséghasználatáról szóló rendelkezés nem ellentétes a települési képviselők 

jogállását szabályozó Ötv. 19. § (1) bekezdésével, így nem ütközik az Alkotmány 44/A. § (2) 

bekezdésébe. 


Az egyik megyei önkormányzat alapokmányáról szóló rendelet (SZMSZ) az indítványozó szerint 

három szempontból alkotmányellenes: 

· Az önkormányzat szerveinek a megalakításánál nem biztosítja a Közgyűlés létszámában 

megjelenített választási eredmények és szabad képviselői mandátum érvényesülésének a 

garanciáit. 

· Az Alkotmánnyal ellentétes az SZMSZ azon szabályozása, amely a képviselőcsoportok 

alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. 

· A helyi rendelet nem biztosítja a választási eredményt tükröző, a Közgyűlés létszámában 

megjelenített arányok érvényesülésének garanciáit. 

Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a megyei közgyűlés – mint helyi önkormányzat - széles 

autonómiával rendelkezik szervezeti, működési rendjének meghatározása során. Szervezetalakítási 

autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy a szervezeti és működési szabályzatban megállapított 

szervezeti szabályok törvényi rendelkezéssel nem lehetnek ellentétesek. Az Alkotmánybíróság ezt 

elvi jelleggel mondta ki az 1285/H/1993. számú határozatában. Sem az Alkotmány, sem az Ötv. 

vagy más törvény nem tartalmaz rendelkezést a tekintetben, hogy a bizottságok összetételének 

valamely szempontból tükröznie kellene a képviselő-testület, a közgyűlés összetételét. 

Továbbá megállapította, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kötelezné a közgyűlést 

arra, hogy az összetételében megállapítható választási eredmény érvényesülésének a garanciáit 

teremtse meg a bizottságok összetételénél is. 

A szabad mandátum elve azt jelenti, hogy a képviselő nincs kötve választói megbízásához, 

tevékenysége során a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választói érdekeit. 

Következésképpen nincs alkotmányos összefüggés és így alkotmányellenesség sem abban, hogy 

az SZMSZ a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. Az 




előírást, hogy az önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. 

Az Alkotmánybíróság az SZMSZ valamennyi indítványt elutasította. 

43/1992. (VII. 16.) AB határozat, 49/1992. (IX. 26.) AB határozat 

Törvénysértő az a rendeleti szabályozás, mely a települési képviselőt – a széksértés miatt kiszabott 

bírság befizetéséig – kizárja a képviselő-testület munkájából. 

308/B/2000 AB határozat 

A sérelmesnek vélt rendeleti szabályozás korlátozza a képviselői hozzászólás számát és 

időtartamát, mely az indítványozó szerint az önkormányzati képviselő szabad 

véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogát csorbítja. 

Az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása 

azonban korlátozható – természetesen a korlátozó tartalmú normáknak meg kell felelniük a 

szükségesség és arányosság követelményének. 

Az Alkotmánybíróság egyfelől kinyilvánította, hogy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos 

alapjogából nem következik, hogy bármely testület ülésén a testület tagjai korlátlan számban és 

időtartamban szólhatnak hozzá. 

Másfelől leszögezte, hogy a helyi önkormányzatok működésének szervezeti kereteit és rendjét az 

Ötv. keretjelleggel szabályozza, azaz csak az alapvető, garanciális szabályokat – mint a 

határozatképesség, döntéshozatal, képviselő-testület aktusai, jegyzőkönyv hitelessége, rendeletek 

kihirdetése témakörök – rögzíti. Az önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakítja ki 

szervezetét és működési rendjét, melynek alapján az önkormányzati szabályozás körébe tartozik 

az ülés menetére, a tanácskozás rendjére, a kérdésekre, hozzászólásokra, a vita lezárására, stb. 

vonatkozó részletes szabályok meghatározása. 

Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az önkormányzati képviselőnek az önkormányzati 

működés körében több lehetősége van véleménye szabad kinyilvánítására, ezeknek csak egyike a 

képviselő-testület ülésén való hozzászólás. Véleménynyilvánításra alkalmas lehetőségek: 

- a képviselőnek rendelkezésére áll minden helyi nyilvános fórum 

- a képviselő részt vehet bármely bizottság ülésén 

- a képviselő részt vehet a döntések előkészítésében 

- a képviselő írásban is benyújthatja hozzászólását. 


Egy SZMSZ-beli szabályozás szerint ha az interpelláló képviselő az ülésen nincs jelen, az 

interpellációt visszavontnak, illetve az írásban kiosztott választ elfogadottnak kell tekinteni. 

A rendelkezés az Alkotmánybíróság álláspontja szerint alkotmányellenes. A rendelet egy fikciót 

tartalmaz, mert egyrészt a képviselők távollétét azonosítja a felvilágosítás kérésről való 

lemondással, másrészt a választ annak ellenére a képviselő által elfogadottnak tekinti, hogy erről a 

képviselő nyilatkozhatott volna 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelet vizsgálat alá vont része ellentétes az Ötv. 

19.§ (2) bekezdés a) pontjába foglaltakkal (a települési képviselő a képviselő-testület ülésén a 

polgármestertől (alpolgármestertől), a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben 

felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi 

választ kell adni), ezért azt, mint magasabb szintű jogszabállyal ellentétes önkormányzati rendeleti 

szabályt, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére tekintettel, megsemmisítette. 

Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a rendeletnek a képviselő-testületi ülés vezetésére, az ülésen 

való hozzászólásokra vonatkozó szabályait vizsgálta. Az SZMSZ alapján ha a napirendhez több 


felszólaló nincs, az elnök a vitát lezárja. „A vita lezárását napirendi pontonként és 

képviselőcsoportonként a frakcióvezető vagy az általa megbízott személy, illetve a független 

képviselő, legfeljebb egy-egy alkalommal javasolhatja, e kérdésben a Közgyűlés vita és felszólalás 

nélkül határoz. A javaslat megszavazása esetén a hozzászólásra jelentkezett képviselők 

hozzászólási jogukat elveszítik.” 

Az Alkotmánybíróság kifejti, hogy a hozzászóláshoz való jog nem abszolút jog. Azonban a vita 

olyan lezárásával, amely a már hozzászólásra jelentkezett képviselőket megfosztja a hozzászólási 

lehetőségtől, alapvetően és lényegesen korlátozza azt az alapvető képviselői jogot, mely a 

képviselőtestület döntéseinek előkészítésében való részvételre, illetve a helyi közügyek 

megvitatására vonatkozik. A vita lezárása után ugyanis szavazás következik, a képviselő annak 

ellenére nem mondhatja el a véleményét, hogy azt korábban jelezte az ülést vezető elnöknél. Ez a 

fajta vitalezárási szabály megfosztja a képviselőt attól is, hogy az adott napirendi pont tárgyához 

módosító indítványt fűzzön. 


Sem az Alkotmány, sem az Ötv. nem rendelkezik az önkormányzati képviselő-testület 

képviselőcsoportjairól, és nincs olyan előírás sem, mely szerint a képviselő-testületnek erről a 

kérdéskörről rendelkeznie kellene. Következésképpen a képviselő-testületet szervezeti és 

működési rend kialakítása tekintetében megillető szabadság magában foglalja azt is, hogy a 

képviselő-testület nagy önállóságot élvez a képviselőcsoportok megalakításában, illetve az egyes 

bizottságokban való képviseletük szabályozásában. 

71/2006. (XII. 15.) AB határozat 

Az Alkotmánybíróság a tárgyi ügyben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az önkormányzat 

költségvetésében szereplő képviselői alap feletti rendelkezés joga – az alap célját, felhasználási 

területeit figyelembe véve – a települési képviselő képviseleti feladatának ellátásához szükséges 

jog. Ennek következtében a települési képviselők között – megválasztásuk módjára tekintettel – 

nem tehető olyan különbség, hogy az egyéni választókerületben megválasztott képviselőket 

megilleti e jog, míg a listán megválasztott képviselőket nem. Ez a különbségtétel ellentétes mind a 

hátrányos megkülönböztetés tilalmával, mind az Ötv. 19. § (1) bekezdésével. 



V. A döntéshozatali eljárás 

Az Ötv. 15. § (2) bekezdése a minősített többséget kötelező erővel állapítja meg, ezért attól eltérő 

szavazati arányt az SZMSZ nem állapíthat meg. 

69/1992. (XII.21.) AB határozat 

Az SZMSZ támadott rendelkezése szerint a jelenlévő képviselők 2/3-ának egyetértő szavazata 

szükséges az általános rendezési terv elfogadásához, továbbá azokban az esetekben, amennyiben a 

részletes rendezési terv módosításáról a Közgyűlés dönt, valamint közgyűlési hatáskör bizottságok 

részére történő átruházásához. 

Az általános rendezési terv és a részletes rendezési terv rendeleti formát igényel, amelyhez 

minősített többség szükséges, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette az ezekre vonatkozó 

rendelkezést. A hatáskörök bizottságra való átruházása esetében az Ötv. 23. § (2) bekezdése 

megszorító feltételt tesz, ugyanis hatósági hatáskör e rendelkezés értelmében csak önkormányzati 

rendelettel állapítható meg a bizottságoknak, amely ugyancsak minősített szavazati többséget 

igényel. Az ennek megfelelő differenciálás elmaradása miatt ez az SZMSZ szabály is 

megsemmisítésre került. 

70/1992. (XII. 21.)AB határozat 

Az Alkotmánybíróság megállapította: „Amennyiben a képviselők több, mint felének az 

egybehangzó szavazata a tartózkodók száma miatt a határozatképesség alá csökken, érvényes 

határozat nem születhet.” Ezt a törvényes követelményt nem sérti az az SZMSZ-beli rendelkezés, 

mely a szavazástól való tartózkodást egybeszámolja a „nem” szavazatokkal. 


Az Ötv. 16. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az 

önkormányzati rendelet akkor tekinthető kihirdetettnek, ha kihirdetésére valamennyi, az SZMSZben 

meghatározott módon sor került. 


Szintén az Ötv. 16. § (2) bekezdése kapcsán deklarálta az Alkotmánybíróság, hogy valamennyi 

jogszabálynak, így az önkormányzati rendeletnek is mellőzhetetlen érvényességi kelléke az, hogy 

előre meghatározott és megismerhető rendelkezések szerint kerüljön kihirdetésre. E 

követelményből az következik, hogy minden képviselő-testületnek az SZMSZ-ben meg kell 

határoznia az általa alkotott önkormányzati rendeletek helyben szokásos kihirdetési rendjét és 

ezeket az előírásokat maradéktalanul követnie kell. 

32/1993. (V. 26.) AB határozat 

Ezen határozatában az Alkotmánybíróság újfent a rendeletek kihirdetésével, hatályosulásával 

foglalkozott: „Ameddig … egy elfogadott normát nem hirdetnek ki, az nem is minősül 

jogszabálynak… A kihirdetés elmaradása kétségtelenül jogsértést valósít meg, amely azonban a 

kihirdetésre kötelezett tisztségviselők felelősségét alapozza meg, de nem teszi az elfogadott 

jogszabályt valódi normává.” 

Másrészt az Alkotmánybíróság véleményes szerint téves az az okfejtés, mely szerint ha egy 

képviselő egy indítvánnyal kapcsolatban nem akar vagy nem tud szavazni, akkor őt úgy kell 

tekinteni, mintha az ülésen jelen sem lenne. „A képviselői jelenlét ugyanis csak a testület 


határozatképességét, nem pedig a határozathozatal megengedett szabályozási módját 

befolyásolja.” 


Az önkormányzati rendeletek tekintetében garanciális jelentősége van annak, hogy a rendelet 

megjelölése a rendelet tárgyán és számán kívül tartalmazza a jogalkotó megnevezését valamint a 

kihirdetés dátumát. 


Az Ötv. 16. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendeletet a polgármester és 

a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a 

polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy a képviselő-testület által alkotott rendeletet 

felülbírálja. Az Ötv. 10. §-a alapján a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólag, át nem 

ruházható jogköre. Ennek következtében a képviselő-testület által elfogadott rendeletet – 

jogszabálysértés esetén is – csak a képviselő-testület maga helyezhető hatályon kívül. A jegyző az 

elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti ki. 

505/D/2009. AB határozat 

Az indítványozó az SZMSZ 92. § (1) bekezdése, illetve egésze alkotmányellenességének a 

megállapítását és megsemmisítését a következő indokkal kérte: „A Kgy.r. ugyanis, hallgatásával 

egészében - vélelmezem - alkotmányellenes módon nyújt lehetőséget ügyemben a jogorvoslati 

eljárás megvonására, ezzel megsértve az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésben foglaltakat.” 

Az indítványozó ügyének azt tekinti, hogy a Városrendezési, Tulajdonosi és Lakásügyi Bizottság 

(VTLB) határozata a pályázatot elfogadva a lakásfenntartó szövetkezetnek adott támogatást a 

lakóház energiatakarékos felújítására, és e határozat tekintetében gondolja az indítványozó, hogy 

az SZMSZ elvonta jogorvoslati jogát. Az indítványozó ezen vélelme azonban nyilvánvalóan 

megalapozatlan, mert a VTLB határozat a lakásfenntartó szövetkezet pályázatát fogadta el és 

nyújtott támogatást a lakásfenntartó szövetkezetnek az épület felújításához. Ez a határozat nem 

közigazgatási ügyben, nem is önkormányzati hatósági ügyben született, nem tartalmaz döntést az 

indítványozó egyedi ügyében. Az indítványozónak e határozat tekintetében nincs jogorvoslati 

joga, amit így az SZMSZ - főképpen hallgatással - nem is vonhatott el. Az SZMSZ támadott 92. § 

(1) bekezdése a polgármesternek a közgyűléssel kapcsolatos feladatait részletezi, amelyek 

nincsenek összefüggésben a VTLB határozatával. Az indítványozó sérelmezett fizetési 

kötelezettsége sem a VTLB határozatán, hanem a lakásszövetkezet közgyűlésének határozatán 

alapul. Az Alkotmánybíróság felhívja az indítványozó figyelmét: a közigazgatási hivatal 

részletesen tájékoztatta arról, hogy volt jogorvoslati joga, ugyanis a lakásszövetkezeti közgyűlés 

sérelmezett határozata ellen a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 9. §-a alapján 

kérhette a bíróságtól az olyan határozat felülvizsgálatát, amely e törvény rendelkezéseibe, más 

jogszabályba vagy a lakásszövetkezet alapszabályába ütközik. 


VI. A nyilvánosság 

Megsemmisítette az Alkotmánybíróság azt az SZMSZ rendelkezést, amely a zárt ülésen a 

polgármesteri hivatal osztályvezetőit szakértői minőségben rendeli meghívni. 

Az Ötv. 12. § (5) bek. pontosan meghatározza a zárt ülés résztvevőinek körét. Az Ötv. 12. § (2) 

bek. értelmében a testület ülését a polgármester hívja össze. A zárt ülésre tehát a szakértőket a 

polgármester hívja meg, vagyis ő jogosult eldönteni, hogy az adott esetben ki minősül 

szakértőnek. Az SZMSZ szabályozása nem térhet el az Ötv. 12. § (5) bek. taxatív felsorolásától. 



Törvénysértő az a szabályozás, mely korlátozza vagy kizárja a nem önkormányzati képviselőknek 

a képviselő-testületi ülésen készült hangfelvételhez, illetve szavazógéppel való szavazás esetén a 

szavazásról készült számítógépes listához való hozzáférését. E jogellenes korlátozás történhet oly 

módon is, hogy a szabályzat csak képviselők számára, illetve meghatározott körben teszi lehetővé 

a hozzáférést. 

19/1995. (III. 28.) AB határozat 

Törvénysértő az olyan szabályozás, mely 

- kizárólag helyi választópolgárok számára teszi lehetővé a képviselő-testületi 

dokumentumokba való betekintést, 

- a testületi ülés dokumentumainak tanulmányozását csak az ülést követő meghatározott 

ideig (a tárgyi ügyben 60 napig) teszi lehetővé, 

- a közérdekű adatok megismerését célhoz köti (az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 

kérelmező nemcsak közérdekből, hanem jogos érdekei, vagy csoportérdek érvényesítése 

céljából is kezdeményezheti a közérdekű adat megismerését. A közérdekű adatot kezelő 

szerv nem jogosult az adatkérés okának vizsgálatára), 

- a nyilvános képviselő-testületi ülésen elhangzott nyilatkozatok publikálásához az érintett 

személy hozzájárulását írja elő (a nyilvános képviselő-testületi ülésen – mint nyilvános 

közszereplés során – az elhangzott nyilatkozatok és személyes megnyilvánulások 

közérdekű adatokká váltak), 

- a nyilvános képviselő-testületi ülésről készült hangfelvétel átmásolását nem teszi lehetővé 

(a közérdekű adatot tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről a kérelmező 

annak tárolási módjától függetlenül kérhet másolatot). 


Zárt ülést csak az Ötv. 12. § (4) bekezdésében meghatározott esetekben lehet tartani. A zárt 

tárgyalások során általában egyedi határozatok meghozatalára kerül sor. A normatív tartalmú 

döntéstervezetek megvitatását azonban, melynek eredményeként a testület rendeletet fogad el, 

ugyanúgy szabálysértő zárt ülésen megejteni, mint ahogy a rendeletet sem lehet titkosítani, vagy 

csak szűk körben ismertté tenni. 

32/1992. (V. 29.) AB határozat 

Az a szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a zárt ülés előterjesztései és jegyzőkönyve 

tartalmuktól függetlenül legyenek hozzáférhetetlenek a polgárok számára, korlátozza a közérdekű 

adatok megismerésére vonatkozó alapvető jogot. Az információk visszatartása, nyilvánosságuk 

korlátozása nem vonatkozhat általában dokumentumokra, mivel a nyilvánosság körének 

meghatározásánál a dokumentumok tartalmából kell kiindulni. 


76/2007.(X.19.) AB határozat 

VII. A helyi népszavazás és népi kezdeményezés 

Az Alkotmánybíróság az önkormányzat helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 

helyi rendeletét vizsgálta, annak is azon rendelkezését, mely a népszavazás eredményességét 

határozta meg. A kifogásolt rendelkezés értelmében „a népszavazás akkor eredményes, ha a 

választópolgárok több mint a fele érvényesen szavazott és az érvényesen szavazóknak több mint a 

fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott”. 

Az Alkotmánybíróság a fenti helyi szabályozást alkotmánysértőnek találta. A helyi népszavazás 

vonatkozásában az Ötv. 45.§-a az irányadó, melynek (2) bekezdése szerint a helyi népszavazás 

érvényes, ha a választópolgárok több mint fele szavazott és eredményes, ha a szavazók több mint 

fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A kifogásolt helyi rendelkezés szerint a helyi 

népszavazás eredményességének egyik feltétele az, hogy a választópolgároknak több mint a fele 

érvényesen szavazzon. Abban az esetben, ha minden szavazat érvényes, akkor az Ötv. 45.§ (2) 

bekezdése és a helyi szabályozás azonos feltételt jelent. Ha azonban érvénytelen szavazat is van, 

akkor meghatározott esetekben a helyi rendelkezés szigorúbb feltételt jelent az Ötv.-nél. 

Mindezek alapján megállapítható, hogy a közgyűlés érvénytelen szavazatok esetén, meghatározott 

feltételek bekövetkezésékor szigorúbb feltételek meghatározásával, az Ötv. 45.§ (2) bekezdés a) 

pontjával ellentétes szabályozást alkotott, mely alkotmánysértő. 

107/2007.(XII.22.) AB határozat 

Az Alkotmánybíróság a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendelet azon 

szabályát vizsgálta, mely a következő tilalmat tartalmazta: „nem lehet kitűzni helyi népszavazást 

az országgyűlési képviselők, illetőleg a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek 

választásának időpontját megelőző és azt követő 60 napon belüli időpontra”. 

A fenti szabályozás az alábbiak miatt alkotmánysértő. 

Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott a helyi népszavazás intézményével és 

többek között megállapította, hogy a helyi népszavazás a választópolgároknak olyan joga, amelyet 

az Alkotmány 8.§ (2) bekezdése alapján csak törvény korlátozhat, de annak lényeges tartalma nem 

korlátozható. (34/1993.(V.28.) és 15/1996.(V.3.) számú AB határozatok) 

A helyi népszavazás törvényi szabályozását egy részről az Ötv. IV. fejezete, az eljárási kérdéseket 

a Ve. XV. fejezete tartalmazza. A hivatkozott jogszabályok egyike sem tartalmaz a helyi 

népszavazás kitűzésének korlátozására vonatkozó rendelkezést. 

Az Ötv. 50.§ (2) bekezdése azonban felhatalmazza a képviselő-testületet, hogy rendeletben 

szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét. A 

Ve. 124.§ (4) bekezdése rögzíti, hogy mely esetekben nem lehet országos népi szavazást tartani. A 

Ve. 132.§-a azonban megjelöli azokat, az országos népszavazásra vonatkozó szabályokat, 

amelyeket a helyi népszavazáson a XV. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezek 

között a Ve. 124.§ (4) bekezdése nem szerepel. 

A helyi rendeleti szabályozás meghatározott időpontban és időtartamban kizárja a helyi 

népszavazás lehetőségét, mely az Alkotmányban rögzített népszavazáshoz való jog korlátozását 

jelenti. Továbbá a helyi szabályozás az Ötv. 50.§ (2) bekezdésében biztosított rendeletalkotási 

felhatalmazás körét is átlépte, ugyanis a rendeletalkotási joga nem terjed ki arra, hogy az 

önkormányzat rendeletében a népszavazáshoz való jogot korlátozza. Ilyen korlátozást csak 

törvény tartalmazhat. 



A tárgyi ügyben a képviselő-testület normatív módon megfogalmazta azt, hogy településrészt 

érintő népszavazás kezdeményezése esetén a népszavazás a település mely földrajzi területére 

rendelhető el. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a településrész területének ilyen, a népszavazásra 

bocsátott kérdéstől és a választópolgárok népszavazási kezdeményezésétől független, normatív 

meghatározása ellentétes az Ötv-nek a helyi népszavazásra vonatkozó szabályaival. 

15/1996. (V. 3.) AB határozat 

Az Ötv. felhatalmazása alapján az önkormányzatok rendeletben a helyi népszavazás 

gyakorlásának a törvényben meghatározott feltételein túl további feltételeket szabhatnak, de az 

Ötv. nem ad felhatalmazást arra, hogy az Ötv. 46. § (4) bekezdésében felsorolt tiltott tárgyköröket 

az önkormányzat kiegészítse, mivel ez a helyi népszavazásban megnyilvánuló alapjog 

kiüresedéséhez vezetne. 

34/1993.(V.28.) AB határozat 

Az érintett önkormányzati rendelet 4.§ (4) bekezdése bővítette azon ügyek körét, amikor nem 

rendelhető el népszavazás, ezért az Alkotmánybíróság ellentétesnek találta az Ötv. 46.§ (4) 

bekezdésével. 

8/1994. (II.23) AB határozat 

Egy helyi rendelet 1.§ (2) bekezdése községegyesítés megszüntetésének kezdeményezésére 

irányuló helyi népszavazáson az üdülőtulajdonosoknak is biztosította a részvétel lehetőségét. Az 

Alkotmánybíróság megállapítása szerint e szabályozás ellentétes az Ötv. 2. és 5.§-ával. 

60/1996. (XII.22) AB határozat 

A helyi szabályozás szerint a népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a 

polgármestert. A rendelkezés ellentétes az Ötv. 50.§ (1) bekezdésével, mely szerint a helyi 

népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a képviselő-testületet. 

14/1999. (VI.3.) AB határozat 

A támadott önkormányzati rendelet 9.§ (5) bekezdése tiltotta a település területét érintő 

népszavazás elrendelését a képviselő-testület megbízatásának lejárta előtt 12 hónapon belül, amely 

ellentétes a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény 22.§ (2) bekezdés a) 

pontjával. 

Ugyanezen rendelet 18.§ (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a népszavazással érintett 

terület nem lakott területrészre is vonatkozik, akkor az Ötv. 46.§ (2) bekezdésében szabályozott 

érintett településrész választópolgárai alatt x kerület valamennyi választópolgárát érteni kell. Az 

Alkotmánybíróság álláspontja szerint e szabály ellentétben áll az Ötv. 66-66/C.§-aival, de sérti az 

Ötv. 46.§ (2) bekezdését is. 

59/2002. (XI.28.) AB határozat 

Egy helyi szabályozás a népszavazásra felteendő kérdés megfogalmazásába a képviselő-testület 

tagjain kívül a helyi választási bizottság, a kezdeményezők által választott bizottság tagjainak a 

bevonását is kötelezővé teszi, amely a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 133. § (2) 

bekezdésével ellentétesnek bizonyult. 


61/1991.(XI.19.)AB, 1/1992.(I.16.)AB, 23/1992.(IV.21.)AB, 40/1992.(VII.16.) AB, 

41/1992.(VII.16.)AB és 56/1992.(XI.4.)AB határozat 

Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban megsemmisítette az érintett önkormányzati rendeletek 

azon rendelkezéseit, amelyek az Ötv. 45.§ (2) bekezdésétől („eredményes, ha a szavazóknak több 

mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott”) eltérően állapították meg a helyi 

népszavazás érvényességi és eredményességi feltételeit. 

54/1991.(XI.8.)AB, 71/1992.(XII.21.)AB, 39/1993.(VI.25.)AB, 44/1993. (VII.2.)AB és 

60/1996.(XII.22.) határozat 

Az Ötv. 47. § (1) bekezdése rögzíti a a helyi népszavazás polgármesternél történő 

kezdeményezésére jogosult személyeket, szerveket. E körben az önkormányzatoknak – önálló 

helyi jogalkotásként - a választópolgárok számának törvényi keretek közötti meghatározására van 

módja. Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban megsemmisítette az érintett önkormányzati 

rendeletek azon rendelkezéseit, amelyek az Ötv. 47.§ (1) bekezdésétől eltérően állapították meg 

kezdeményezésének feltételeit. 


VIII. A polgármester, az alpolgármester és a jegyző 

Az indítvány szerint alkotmányellenes az az SZMSZ-beli szabályozás, mely szerint „az ülés 

elnökének munkáját az ülés vezetésében az alpolgármester, közigazgatás szakmai tekintetben a 

jegyző segíti”. 

Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: 

Ötv.) idevonatkozó jogszabályhelyei alapján megállapította, hogy azok felhatalmazzák a 

képviselő-testületet arra, hogy az ülésvezetési helyettesítési rendet meghatározzák, de e 

felhatalmazó rendelkezésnek nem adható olyan értelmezés mely szerint közvetlenül a helyi 

önkormányzati választásokon választójogosult polgárok által meg nem választott (nem 

közvetlenül a választópolgárok által legitimált) személyek részt vehessenek az ülésvezetés körébe 

tartozó és az együtt járó közhatalmi döntések meghozatalában. 

A támadott szövegrész nyelvtani olvasata alapján nem helytálló az alábbi értelmezés: a jegyző 

ülést megelőző adminisztrációs és az ülésen történő közigazgatás szakmai, vagyis az 

ülésevezetéshez kapcsolódó törvényességi, továbbá a képviselő-testületi üléseken meghozandó 

döntések alkotmányossági és törvényességi szempontú előzetes észrevételezési (tanácsadó) 

tevékenysége meghaladja az Ötv. szerint őt egyébként megillető hatásköröket, és a polgármester 

mellett, vagy annak akadályoztatása esetén ahelyett az ülésvezetésre vonatkozó érdemi feladatok 

ellátását is magában foglalja. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezést nem 

minősítette alkotmányellenesnek. 

Ugyanezen ügyben vizsgálta az Alkotmánybíróság azt is, hogy egyes jegyzői munkáltatói jogok 

gyakorlásának önkormányzati rendeletben történő polgármesteri egyetértéshez kötése ellentétes-e 

az Ötv. indítványozó által hivatkozott rendelkezéseivel, és ezáltal az Alkotmány 44/A. § (2) 

bekezdésével. 

Az Ötv. 36. § (2) bekezdésének b) pontja kógens módon szabályozza azokat az eseteket, amikor a 

polgármester saját, nem pedig a képviselő-testület döntése alapján gyakorolhatja egyetértési jogát. 

Bár a polgármesteri hivatalban foglalkoztatottakra vonatkozó általános törvény, a Ktv. számos 

esetben felhatalmazást ad a helyi önkormányzatok képviselő-testületének a köztisztviselői 

jogviszonyra vonatkozó egyes kérdések rendelettel való szabályozására [Ktv. 10. § (18) bekezdés; 

11/A. § (3) bekezdés; 34. § (3) bekezdés; 44/A. § (1) bekezdés; 103. § (1) bekezdés], de az Ör. 

által szabályozott munkáltatói jogok polgármester és jegyző általi együttes gyakorlása nem 


tartozik ebbe a körbe. A kifogásolt helyi rendelkezések a fentiek alapján alkotmánysértők, mivel 

rendeleti úton elvonták a jegyző (és saját döntése szerint a polgármester) önálló, illetőleg együttes 

munkáltatói jogait. 

Továbbá alkotmánysértőnek ítélte azt a szabályozást is az Alkotmánybíróság, mely a jegyző 

polgármesternek történő tájékoztatási kötelezettségét írja elő egyes munkáltatói jog gyakorlásával 

összefüggő intézkedésekről. Ennek indoka kettős: egyrészt az egyedi munkáltatói döntésekkel 

kapcsolatos munkáltatói (jegyzői) tájékoztatási kötelezettség nem minősül olyan helyi közügynek, 

amelynek szabályozására az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a Képviselő-testületnek 

közvetlenül az Alkotmányon alapuló hatásköre lenne, másrészt a Ktv. sem biztosít olyan 

jogalkotói felhatalmazást, ami alapján a Képviselő-testületnek hatásköre lenne e tárgyban 

rendeletet alkotni. 


A polgármester hatáskörével kapcsolatban: a képviselő-testület – törvényben foglalt kivételekkel – 

törvény felhatalmazása alapján egyes hatásköreit a polgármesterre ruházhatja, arra azonban nincs 

felhatalmazása, hogy a polgármester törvényben megállapított saját hatáskörét elvonja, vagy 

korlátozza, mivel azt a polgármester önállóan gyakorolja. 

Az Ötv. 35. § (2) bekezdésének e.) pontja értelmében az alpolgármester, a jegyző és az 

önkormányzati intézményvezető tekintetében a polgármester gyakorolja az egyéb munkáltatói 

jogokat. Tekintettel arra, hogy az alapvető munkáltatói jogokat taxatíve megjelölő, Ötv. 103. § (1) 

bekezdés b.) pontjában nem szerepelnek, így a munkabérrel, jutalmazással kapcsolatos 

munkáltatói jog egyéb munkáltatói jog körébe esik, mely a fent említett személyek 

vonatkozásában a polgármester hatásköre. 


Az Alkotmánybíróság a polgármester képviseleti jogát vizsgálva a következőket állapította meg: 

„A polgármester jogállását az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdése alapozza meg, amikor 

kinyilvánítja, hogy „a helyi képviselő-testület elnöke a polgármester”… Az Ötv. 9. § (1) 

bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a „képviselő-testületet a polgármester képviseli”, a 

polgármestert egyaránt felruházza az önkormányzat polgári jogi és közjogi képviseletének jogával. 

… Mindkét képviselet lényeges közös vonása ered az Ötv. 9. § (2) bekezdésének abból a 

megállapításából, amelyből kitűnik, hogy a polgármester a képviselő-testület egyik szerve. A 

polgármester tehát mint egyszemélyes önkormányzati szerv törvényi előírás alapján jogosult 

képviselni a … képviselő-testületet.” 


A Magyar Köztársaság Miniszterelnöke felkérte az Alkotmánybíróságot, hogy nyilvánítson 

véleményt abban a kérdésben, hogy alkotmányellenesen működik-e a közgyűlés, ha munkáltatói 

jogaival visszaélve a polgármestert tartósan, lényegében határozatlan időre felfüggeszti 

közszolgálati jogviszonyából, ezzel megakadályozva, hogy a választópolgárok által közvetlenül 

megválasztott polgármester mind a választott tisztségéből, mind a közszolgálati jogviszonyából 

eredő feladatait ellássa, jogszabályban megállapított hatásköreit gyakorolja. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány mind a helyi képviselő-testületet, mind 

a polgármestert alkotmányos intézményként szabályozza és védi (Alkotmány 44.§(1)-(3) 

bekezdései 44/B.§(1)-(2) bekezdései). Erre tekintettel kiemelkedő alkotmányos érdek fűződik a 

közöttük lévő közjogi jogviszony zavartalanságához, amiből következik, hogy az Alkotmány 

71.§(1) bekezdése alapján a választópolgárok által közvetlenül megválasztott polgármestert a helyi 

képviselő-testület önkényesen nem korlátozhatja feladatai ellátásában. A helyi önkormányzás 

zavartalanságának fenntartása, feltételeinek biztosítása a helyi képviselő-testületnek és a 


polgármesternek egyaránt alkotmányos kötelessége. Nem tesz eleget alkotmányos 

kötelezettségének az a helyi képviselő-testület, amely önkényesen akadályozza a polgármesteri 

megbízatás teljesítését. Önkényes akadályozásnak minősül az is, ha a helyi képviselő-testület nem 

indítja meg (és ésszerű határidőn belül le is kell zárnia) azokat az eljárásokat, amelyeket törvény a 

helyi képviselő-testület és a polgármester közötti konfliktusok megoldására rendel. Nem 

tekinthető önkényesnek – ennek következtében alkotmányellenesnek – a helyi képviselő-testület 

működése akkor, ha a helyi önkormányzás zavartalanságának biztosítása érdekében a testület 

igénybe veszi a konfliktus feloldására rendelt törvényi eszközöket. 

49/1994.(X. 26.) AB határozat 

Az egyik település szervezeti és működési szabályzata úgy rendelkezett, hogy a polgármester 

gyakorolja az egészségügyi dolgozók tekintetében a munkáltatói jogokat. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelkezés az alábbiak miatt jogszabálysértő: 

Az Ötv. 8.§ (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások 

körében az egészségügyi és a szociális ellátásról való gondoskodás, e § (4) bekezdése pedig a 

települési önkormányzat kötelező feladataként jelöli meg az egészségügyi és szociális ellátás 

biztosítását. Az Ötv. 9.§ (4) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó 

közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet … alapíthat, 

kinevezi a vezetőket. Az Ötv. 10.§-ának b) pontja azonban a képviselő-testület kizárólagos 

hatásköreként említi a törvény által hatáskörébe utalt választást, kinevezést, megbízást. Az 

Alkotmánybíróság megállapította, hogy a képviselő-testület kizárólag az Ötv. 10.§ b) pontjában 

nem jelzett munkáltatói jogokat ruházhatja át a polgármesterre illetve felhívta a figyelmet arra, 

hogy a polgármester gyakorolja a nem kizárólagosan képviselő-testületi hatáskörbe tartozó 

munkáltatói jogokat az önkormányzati intézményvezetők tekintetében. 


Az Ötv. 16. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önkormányzati rendeletet a polgármester és 

a jegyző írja alá, kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Ez a rendelkezés nem ad jogot sem a 

polgármesternek, sem a jegyzőnek arra, hogy a képviselő-testület által alkotott rendeletet 

felülbírálja. Az Ötv. 10. §-a alapján a rendeletalkotás a képviselő-testület kizárólag, át nem 

ruházható jogköre. Ennek következtében a képviselő-testület által elfogadott rendeletet – 

jogszabálysértés esetén is – csak a képviselő-testület maga helyezhető hatályon kívül. A jegyző az 

elfogadott rendeletet nem bírálhatja felül azzal, hogy nem hirdeti ki. 


E határozatában az Alkotmánybíróság az alpolgármester jogállásával kapcsolatban az alábbiakat 

deklarálta: 

„Az Ötv. 9. § (2) bekezdése alapján az alpolgármester a képviselő-testületnek nem szerve, ezért a 

képviselő-testület hatáskört az alpolgármesterre nem is ruházhat át. Az alpolgármester az Ötv. 34. 

§ (2) bekezdése alapján teljes egészében a polgármester irányításával látja el feladatát. A 

polgármester irányítási jogkörébe beletartozik a megfelelő munkamegosztás, az alpolgármester 

feladatának meghatározása is, illetőleg több alpolgármester esetén az őt helyettesítő 

alpolgármester személyének kijelölése.” A fentiek alapján a tárgyi ügyben alkotmánysértőnek 

bizonyult az a rendeleti szabályozás, mely a közművelődési, vállalkozásfejlesztési, helyi 

sajtóirányítási feladatok ellátásával „bízta meg” az alpolgármestert, valamint az a rendeleti kitétel 

is, mely a polgármester hatáskörét elvonva előírta, hogy az üléstervet a polgármester az 

alpolgármester közreműködésével készíti elő. 


43/2000. (XI. 24.) AB határozat 

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint törvénysértő az a rendeleti szabályozás, mely a jegyző 

államigazgatási hatósági hatáskörének gyakorlását korlátozza az előzetes bizottsági meghallgatás 

és vélemény kikötésével. 


Törvénysértő az a hatásköri korlátozás, amikor az önkormányzati rendelet a jegyző hatáskörébe 

tartozó államigazgatási hatósági ügyekben a jegyző egyes döntéseihez a képviselő-testület 

jóváhagyását, más döntéseinél a polgármester előzetes egyetértését írja elő. 

3/2005. (II.25.) AB határozat 

Az Alkotmánybíróság egy települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzata 

mellékleteként közzétett Polgármesteri Hivatal ügyrendje egyik rendelkezését vizsgálta, mely 

képzettségi pótlékot állapított meg a jegyzőnek igazgatásszervezői képesítés, és állam- és 

jogtudományi doktori képesítés megszerzése esetén. 

Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az Ötv. és a Ktv. rendelkezéseinek 

egybevetéséből egyértelműen következik, hogy a képviselő-testület hivatala esetén a hivatali 

szervezet vezetője a jegyző, a hivatal köztisztviselői részére a hivatal vezetőjeként a jegyző 

állapíthat meg képzettségi pótlékot. A képzettségi pótlék megállapítása nem tartozik a képviselőtestület 


Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek, alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az 

Ügyrend ezen rendelkezését, amely a képzettségi pótlékról rendelkezett. 

Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a képviselő-testület elvonta a 

jegyző hatáskörét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ktv. 48/A. § (3) bekezdésében 

szereplő szervezeti és működési szabályzat a Ktv. szabályozási tárgyköréből következően a hivatal 

– jelen esetben a polgármesteri hivatal - szervezeti és működési szabályzata (ügyrendje), ami nem 

azonos az önkormányzat képviselő-testülete által az Ötv. 18. § (1) bekezdése alapján megalkotott 

szervezeti és működési szabályzattal. 

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a képviselő-testület hivatalának, a polgármesteri 

hivatalnak is van szervezeti és működési szabályzata vagy ügyrendje, mivel az Ötv. 35. § (2) 

bekezdés c) pontja alapján a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselőtestületnek 

a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási 

rendjének meghatározására. A hivatalnak ez a szervezeti és működési szabályzata, vagy 

ügyrendje. Ezt is a képviselő-testület állapítja meg, de ennek nem része a képzettségi pótlékra 

jogosító munkakörök és képzettségek megállapítása, a képviselő-testületnek ugyanis nincs 

hatásköre ennek megállapítására. 


IX.A polgármesteri hivatal 

Az Alkotmánybíróság egy települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzata 

mellékleteként közzétett Polgármesteri Hivatal ügyrendje egyik rendelkezését vizsgálta, mely 

képzettségi pótlékot állapított meg a jegyzőnek igazgatásszervezői képesítés, és állam- és 

jogtudományi doktori képesítés megszerzése esetén. 

Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította, hogy az Ötv. és a Ktv. rendelkezéseinek 

egybevetéséből egyértelműen következik, hogy a képviselő-testület hivatala esetén a hivatali 

szervezet vezetője a jegyző, a hivatal köztisztviselői részére a hivatal vezetőjeként a jegyző 

állapíthat meg képzettségi pótlékot. A képzettségi pótlék megállapítása nem tartozik a képviselőtestület 



Az Alkotmánybíróság törvénysértőnek, alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette az 

Ügyrend ezen rendelkezését, amely a képzettségi pótlékról rendelkezett. 

Az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában kifejtette, hogy a képviselő-testület elvonta a 

jegyző hatáskörét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ktv. 48/A. § (3) bekezdésében 

szereplő szervezeti és működési szabályzat a Ktv. szabályozási tárgyköréből következően a hivatal 

– jelen esetben a polgármesteri hivatal - szervezeti és működési szabályzata (ügyrendje), ami nem 

azonos az önkormányzat képviselő-testülete által az Ötv. 18. § (1) bekezdése alapján megalkotott 

szervezeti és működési szabályzattal. 

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a képviselő-testület hivatalának, a polgármesteri 

hivatalnak is van szervezeti és működési szabályzata vagy ügyrendje, mivel az Ötv. 35. § (2) 

bekezdés c) pontja alapján a polgármester a jegyző javaslatára előterjesztést nyújt be a képviselőtestületnek 

a hivatal belső szervezeti tagozódásának, munkarendjének, valamint ügyfélfogadási 

rendjének meghatározására. A hivatalnak ez a szervezeti és működési szabályzata, vagy 

ügyrendje. Ezt is a képviselő-testület állapítja meg, de ennek nem része a képzettségi pótlékra 

jogosító munkakörök és képzettségek megállapítása, a képviselő-testületnek ugyanis nincs 

hatásköre ennek megállapítására. 


A helyi képviselő-testület magasabb szintű jogszabályi kötöttség nélkül határozhatja meg a 

polgármesteri hivatal közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott alkalmazottainak számát. Jogi 

szempontból szabadon bővítheti vagy csökkentheti a polgármesteri hivatal létszámát. Döntése 

ezért törvényességi indokkal nem vizsgálható felül. 


Egy önkormányzati SZMSZ sérelmezett rendelkezése az alapilletményhez kapcsolódó külön 

juttatást állapított meg a Polgármesteri Hivatal a rendeletben megjelölt belső szervezeti 

egységének vezetői megbízással rendelkező köztisztviselői részére. Ez a külön juttatásnak 

nevezett illetmény azonban tartalma szerint a Ktv. 46. §-ában foglalt vezetői illetménypótléknak 

felel meg. A Ktv. viszont nem ad felhatalmazást arra, hogy a képviselő-testület rendeletben a 

törvényben megállapított vezetői kört bővítse és részükre vezetői pótlékot állapítson meg. 

43/2009. (IV. 3.) AB határozat 

X. A képviselő-testület bizottságai 

Egy helyi önkormányzat képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzata akként 

rendelkezik, hogy bizottsági tag a bizottság ülésein személyesen vagy helyettes útján vesz részt. A 

bizottsági tag távolléte esetére csak ugyanazon bizottság tagjának adhat eseti képviseleti 

megbízást. 

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő–testület törvény 

keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét. 

Az Ötv. több rendelkezése kifejezett szabályozást tartalmaz egyes helyi önkormányzati szervek 

helyettesítéséről, mint például a polgármester esetében az alpolgármester, a jegyző esetében az 

aljegyző. Az Ötv. a bizottság tagjainak helyettesítéséről nem rendelkezik. Az Ötv. 22.-29. § 

rendelkezései határozzák meg a helyi képviselő-testület bizottságai működését, tagjainak 

megválasztását. Mivel a helyi képviselő-testület bizottságai törvényi szabályozás alatt állnak, a 

testület rendeletalkotási szabadsága ebben a tárgykörben korlátozott: törvényi keretek között 

szabályozhat rendeletében. 

Az SZMSZ vizsgált rendelkezésének a „vagy helyettes útján szövegrész és a bizottsági ülésre szóló 

eseti képviseleti meghatalmazás ellentétes az Ötv. 16. § (1) bekezdésével („a képviselő-testület a 


törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény 

felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot”), illetve az 

Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. 


Az egyik megyei önkormányzat alapokmányáról szóló rendelet (SZMSZ) az indítványozó szerint 

három szempontból alkotmányellenes: 

· Az önkormányzat szerveinek a megalakításánál nem biztosítja a Közgyűlés létszámában 

megjelenített választási eredmények és szabad képviselői mandátum érvényesülésének a 

garanciáit. 

· Az Alkotmánnyal ellentétes az SZMSZ azon szabályozása, amely a képviselőcsoportok 

alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. 

· A helyi rendelet nem biztosítja a választási eredményt tükröző, a Közgyűlés létszámában 

megjelenített arányok érvényesülésének garanciáit. 

Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a megyei közgyűlés – mint helyi önkormányzat - széles 

autonómiával rendelkezik szervezeti, működési rendjének meghatározása során. Szervezetalakítási 

autonómiájának egyetlen korlátja van, hogy a szervezeti és működési szabályzatban megállapított 

szervezeti szabályok törvényi rendelkezéssel nem lehetnek ellentétesek. Az Alkotmánybíróság ezt 

elvi jelleggel mondta ki az 1285/H/1993. számú határozatában. Sem az Alkotmány, sem az Ötv. 

vagy más törvény nem tartalmaz rendelkezést a tekintetben, hogy a bizottságok összetételének 

valamely szempontból tükröznie kellene a képviselő-testület, a közgyűlés összetételét. 

Továbbá megállapította, hogy nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kötelezné a közgyűlést 

arra, hogy az összetételében megállapítható választási eredmény érvényesülésének a garanciáit 

teremtse meg a bizottságok összetételénél is. 

A szabad mandátum elve azt jelenti, hogy a képviselő nincs kötve választói megbízásához, 

tevékenysége során a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli választói érdekeit. 

Következésképpen nincs alkotmányos összefüggés és így alkotmányellenesség sem abban, hogy 

az SZMSZ a képviselőcsoportok alakítását a párt és társadalmi szervezetekre bízza. Az 



előírást, hogy az önkormányzati rendeletben, az SZMSZ-ben hozza meg ezt a döntést. 

Az Alkotmánybíróság az SZMSZ valamennyi indítványt elutasította. 


A tárgyi esetben a támadott rendeleti rendelkezés az esetenként jelentkező feladatokra ideiglenes 

bizottság létrehozásáról szól, melynél egyfelől különbséget tesz aszerint, hogy az adott bizottság 

döntési jogkörrel rendelkezik-e, mivel ellenkező esetben a bizottság elnöki székét csak települési 

képviselő töltheti be. Másfelől akként rendelkezik, hogy a tagok többségének nem kell települési 

képviselőnek lennie. 

Az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet arra, hogy sem az Ötv. 24. § (1) bekezdése, sem más 

rendelkezése nem alkalmaz megkülönböztetést a bizottságok állandó vagy ideiglenes volta 

tekintetében, következésképpen mind az állandó, mind az ideiglenes bizottságokra azonos 

rendelkezések vonatkoznak. 


Az Alkotmány 44/A.§ (1) bekezdés e.) pontjára, illetve az Ötv. 18. § (1) bekezdésére, 22. §(1) 

bekezdésére, valamint 24. §-ára figyelemmel a képviselő-testület szervezeti és működési rendjét a 

törvény keretei között szabadon alakíthatja ki, a képviselő-testület választja meg bizottságait és e 

jogköre keretében dönt a képviselők bizottsági tagságáról. Így nem törvénysértő az a rendelkezés, 


mely rögzíti, hogy egy képviselő egyidejűleg hány állandó bizottságnak lehet tagja. Fontos 

követelmény azonban, hogy a szabályozás során a bizottsági tagság tekintetében valamennyi 

képviselő vonatkozásában egyforma szabály kerüljön megállapításra. 


A nem képviselő bizottsági tagot illetően az Alkotmánybíróság egyfelől azt vizsgálta, hogy külső 

választójoggal nem rendelkező állampolgár, másfelől pedig, hogy nem magyar állampolgár lehet-e 

bizottsági tag 

Az Alkotmánybíróság álláspontját az Ötv. 5. §-ára alapította, mely szerint „A helyi önkormányzati 

jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok (továbbiakban: választópolgárok) 

közösségét illetik meg.” E rendelkezésből – figyelemmel arra, hogy a képviselő-testület döntése 

alapján a bizottság is gyakorolhat önkormányzati jogokat – az következik, hogy a képviselőtestület 

bizottságának tagjává csak választójoggal rendelkező lakos választható. 

A kérdés második felét illetően az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Ötv. 

3.§-a kizárólag a képviselő és a polgármester esetében követeli meg a magyar állampolgárságot, 

így nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a képviselő-testület bizottságának nem képviselő 

tagjává – az Alkotmány 70. § (2) bekezdésére figyelemmel választójoggal rendelkező – nem 

magyar állampolgárt válasszanak meg. 


Az indítványozó alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérte, mivel az érintett önkormányzat 

SzMSz-éről szóló rendeletében nem biztosított minden képviselőcsoportnak legalább egy-egy 

helyet valamennyi bizottságban. 

Az indítványozó álláspontja szerint a választói akarat csak úgy tud érvényesülni a közgyűlés 

mellett a bizottsági munkában is, ha a helyi szabályozás garantálja, hogy „a képviselőcsoportok 

legalább egy-egy taggal minden bizottságban képviseltessék magukat.” E garancia hiánya - az 

indítványozó szerint –alkotmányellenes mulasztást eredményez, figyelemmel az Alkotmány 3.§ 

(2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint „a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában 

és kinyilvánításában”: Az indítványozó hivatkozik az Országgyűlés házszabályára, amely „úgy 

rendelkezik, hogy az állandó bizottság munkájában bizottsági tagként minden képviselőcsoportból 

annyi képviselő vehet részt, amennyi a képviselőcsoportok közötti létszámaránynak megfelel. A 

képviselőcsoportok vezetői ettől eltérően is megállapodhatnak, de az állandó bizottságokban 

bizottságonként a képviselőcsoportok legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia.” 

Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Indokolásában kifejtette azt, hogy az 

indítványozó – tévesen – azonosnak tekinti az Országgyűlés és a helyi önkormányzatok 

hatalomgyakorlását. 

A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés, amely 

gyakorolja a népszuverenitásból eredő jogait. A népakarat a népszuverenitáshoz kötődik, amelyet 

az Országgyűlés gyakorol. Az Alkotmánybíróság korábban a 27/1998. (VI.16.) AB. határozatában 

(ABH.1998. 201.) kifejtette: „A pártoknak nem csupán általában van közvetítő szerepe az állam és 

a társadalom között, hanem az Alkotmány kifejezetten olyan „többpártrendszert” és „parlamenti 

demokráciát” valósít meg, amelyben a pártoknak kifejezetten jelen kell lenniük, mert az 

Alkotmány a demokratikus intézményrendszer működéséhez nélkülözhetetlen feladatokat ír elő a 

pártok parlamenti csoportjai illetve vezetőik számára. A pártok országgyűlési szerepe az 

Alkotmányból következik; ez az egyetlen olyan fogalmi ismérv, amely a „pártot” más társadalmi 

szervezettől megkülönbözteti”. Ebből egyenesen következnek az Országgyűlés Házszabályának a 

parlamenti pártok képviselőcsoportjáról szóló rendelkezései, a képviselőcsoportok képviselete az 

Országgyűlés bizottságaiban. Ettől eltérően nincs ilyen alkotmányos összefüggés a pártok és a 

helyi önkormányzatok képviselő-testületei kapcsolatában. A helyi önkormányzás joga a község, a 


város a főváros és a kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét illeti meg. A 

választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján illetőleg 

népszavazással gyakorolják. Sem az alkotmány, sem, az Ötv. nem rendelkezik az önkormányzati 

képviselő-testület képviselőcsoportjairól. Törvényi szabályozás hiányában a képviselőtestület a 

szervezetalakítás szabadsága alapján nagy önállóságot élvez a képviselőcsoportok 

megalakításában, az egyes bizottságokban való képviseletük szabályozásában. Nincs olyan 

szabályozási hiányosság sem, amely alkotmányellenes helyzetet idézne elő. Az Ötv. fontos 

jogosítványokat biztosít minden önkormányzati képviselőnek a képviseleti munka ellátásához. (pl. 

a képviselő tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, javasolhatja a bizottság 

elnökének a bizottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását stb.) 

Mindezekből következően a közgyűlés nem követett el alkotmányellenes mulasztást azzal, hogy 

nem biztosított minden képviselőcsoportnak részvételt valamennyi bizottságban. 


Az előbbi esethez hasonlóan az indítványozó szerint alkotmánysértő helyzetet idézett elő egy 

önkormányzat azáltal, hogy elmulasztotta szabályozni a képviselőcsoportoknak a közgyűlési 

bizottságokban való részvétele, valamint a közgyűlési bizottsági helyek képviselőcsoportok 

közötti elosztása rendjét. Az indítványozó szerint a Fővárosi Közgyűlésbe bejutott minden pártnak 

alanyi joga van arra, hogy legalább egy taggal valamennyi közgyűlési bizottságban képviseltesse 

magát, mert csak így tudják érvényesíteni a választók akaratát. Alkotmányellenesnek tartja a 

bizottsági helyek arányos elosztási módját szabályozó előírások hiányát is. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzati képviselőcsoport létrehozására, 

működésére vonatkozó kötelező rendeleti szabályok megalkotására a közgyűlés törvényi 

felhatalmazást nem kapott, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség - e rendeleti 

előírások hiánya miatt - nem állhat fenn. Ugyancsak megállapította, hogy a népszuverenitás és az 

önkormányzáshoz való jog érvényesüléséhez szükséges garanciák sem hiányoznak abból eredően, 

hogy az SzMSz. nem tartalmazza a közgyűlési bizottsági helyek képviselőcsoportok közötti 

eloszlásának részletesen kimunkált rendjét. 

54/1997. (X. 31.) AB határozat 

XI. A településrészi önkormányzat 

A határozatban szereplő kistelepülés községegyesítés révén a szomszédos, de több kilométeres 

távolságra lévő község közigazgatási területének részévé - külterületi lakott helyévé - vált. A két 

település a távolság miatt határait megtartotta, egybeépülésükre belátható időn belül nincs 

lehetőség. Az egyesítéssel létrejött településrészen részönkormányzat működött, de ezt a 

képviselőtestület megszüntette, majd az ott élő 17 ingatlantulajdonos, településrészi önkormányzat 

létrehozását kérte. A testület a kérelmet elutasította azzal az indoklással, hogy a részönkormányzat 

megalakítása csak lehetőségként jelenik meg az Ötv.-ben, de a vonatkozó jogszabályhely nem 

kötelezi a képviselő-testületet. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy az Ötv. 55. § - 

ának a) és b) pontjaiban foglalt előírást kötelező jelleggel érvényesíteni kell, a részönkormányzatot 

létre kell hozni. Döntésében a testület az Ötv. 55. §-a alapján csak azt mérlegelheti, hogy melyek 

azok az önkormányzati jogok és eszközök, amelyek a „kizárólag a településrészt érintő 

ügyekben” megadhatók. 



XII. Az önkormányzat gazdálkodása 

Az önkormányzati tulajdon célhoz kötött tulajdon abban az értelemben, hogy az önkormányzati 

célok, a helyi közfeladatok ellátását szolgálja. Helyi népszavazás sem kötelezheti a képviselőtestületet 

arra, hogy az önkormányzati tulajdonban álló vagyont – a közfeladatok ellátása 

szempontjából hátrányos feltételek mellett – olyan egyéni igények kielégítése érdekében 

értékesítse, amelyek kielégítése törvény alapján az állami szervek feladatkörébe tartozik. 


XIII. A képviselők tiszteletdíja 

A vizsgált SZMSZ a képviselő-testület bizottságainak képviselő tagjai, illetőleg nem képviselő 

tagjai tiszteletdíjának mértékét eltérően határozta meg. 

Az önkormányzati rendelet alapján a bizottság képviselő tagjának tiszteletdíja havonta 2.010 Ft, 

ezzel szemben a bizottság nem képviselő tagjának tiszteletdíja havonta 8.375 Ft. Az 

Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen mértékű megkülönböztetés alkotmányellenes, 

ugyanis nem érvényesül a jogegyenlőség alkotmányos követelménye. 

A bizottság munkájában, működésében a tagok jogai, feladatai és kötelezettségei azonosak. 

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből folyó alkotmányos követelmény (hátrányos 

megkülönböztetés tilalma), hogy a Pttv. 15. § (1)-(3) bekezdés keretei között a bizottsági 

munkájukért azonos tiszteletdíjban részesüljenek. 

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az önkormányzati rendelet sérti az Alkotmány 44/A. § 

(2) bekezdését (a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet 

ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal), és a 70/A. § (1) bekezdését (a Magyar Köztársaság 

biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári 

jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más 

vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti 

különbségtétel nélkül.) 

Az indítvány arra is hivatkozik, hogy a támadott szabályozás az okból is törvénysértő, mivel a 

tiszteletdíj mértékét a törvényi felső határt, azaz az alapdíj 45%-át meghaladó összegben állapítja 

meg 

Az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is megalapozottnak találta. 

Az önkormányzati rendeletben az alpolgármester tiszteletdíjának meghatározására nem került sor, 

holott a Pttv. 4. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kettőezer, illetve annál több lakosú településen a 

képviselő-testület az alpolgármesternek tiszteletdíjat állapít meg, azaz kötelező tiszteletdíjat 

megállapítani. Jelen esetben több mint háromezer lakosú településről van szó. 

Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy az önkormányzati rendelet a Pttv. 4. § (2) 

bekezdés b) pontjával ellentétes, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközés miatt 

alkotmányellenes. 

31/1992.(V.29.) AB határozat 

Egy önkormányzat képviselő-testülete SZMSZ-ben úgy rendelkezett, hogy a képviselők 

költségtérítésének és juttatásának mértékéről a képviselő-testület esetenként határozattal dönt. 

Az Alkotmánybíróság viszont kinyilvánította, hogy az Ötv. 20.§ (2) bekezdésében biztosított 

hatáskör gyakorlásának feltétele az, hogy a képviselő-testület rendeletében szabályozza a 

járandóságok megállapításának szabályait. 

A vizsgált helyi szabályozás azonban nem tartalmazza a járandóságok juttatásainak normatív 

feltételeit. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „a települési képviselők 


járandóságának önkormányzati rendeletben történő szabályozása garanciális jelleggel bír. Az 

általános érvényű, rendeleti szabályozás jogbiztonságot teremt az egyes képviselők számára, 

kiszámíthatóvá, ellenőrizhetővé teszi a képviselő-testületnek a költségtérítések és a juttatások 

tárgyában hozott egyedi döntéseit.” A rendeleti szintű szabályozás előírása egyike a képviselő, a 

képviselő-testület tevékenységének nyilvánosságát, ellenőrizhetőségét biztosító törvényi 

garanciáknak. Következésképpen a kifogásolt helyi rendelkezés éppen azt az Ötv. által biztosítani 

kívánt garanciális szerepet nem tölti be akkor, amikor a képviselők, bizottsági elnökök 

költségtérítésével, juttatásával kapcsolatosan teljes diszkrecionális jogkört biztosít a 

képviselőtestület számára. 

34/2002.(VII.11.) AB határozat 

Az indítvány szerint jogszabálysértő az egyik települési önkormányzat szervezeti és működési 

szabályzatának az a rendelkezése, amely szerint az önkormányzati képviselők tiszteletdíja 

korlátozott vagy határozatlan időre megvonható attól a képviselőtől, aki tevékenységével jelentős 

vagy ismétlődő érdeksérelmet okoz az önkormányzatnak és a sérelem beálltát a képviselő-testület 

megállapította. 

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az önkormányzati képviselőknek megállapítható tiszteletdíj 

a társadalmi megbízatás és felelősség elismerését juttatja kifejezésre. A tiszteletdíj csökkentése 

vagy megvonása általában a képviselő kötelezettségeinek elmulasztásához kapcsolódik (nem vesz 

részt az ülésen, nem teljesíti azt a feladatot, amivel a képviselő-testület megbízta). A Pttv. 17.§ (2) 

bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a tiszteletdíjat és a természetbeni juttatást a 

rendeletében meghatározott esetekben mérsékelheti vagy vonhatja meg. 

Az Alkotmánybíróság 41/1996.(X.4.) sz. határozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az 

önkormányzati rendeleti szabályozás megállapíthat olyan körülményeket, amelyek 

figyelembevételével mérlegelhető az egyedi döntés. Az önkormányzatnak azonban – ha lehetővé 

teszi az egyedi döntések megalkotását, a mérlegelés alkalmazását - a törvényi keretek között kell 

meghatároznia annak feltételeit, körülményeit. 

Az önkormányzati rendelet támadott rendelkezése viszont csak elvont, általános jelleggel utal a 

képviselő magatartására, ténykedésére, ami jelentős vagy ismétlődő érdeksérelmet okoz az 

önkormányzatnak, az egyedi döntéshez nem állapít meg normatív feltételeket, így a képviselőtestület 

szabad mérlegelési jogkört állapított meg saját magának oly módon, hogy akár 

határozatlan időre is megvonhatja a tiszteletdíjat a képviselőtől. Az Alkotmánybíróság álláspontja 

szerint a képviselői magatartás, ténykedés az önkormányzat érdeksérelme ilyen általános 

megfogalmazásban megfoghatatlan, bizonytalan tartalmú, korlátlan mérlegelést tesz lehetővé, 

ezért nem felel meg a jogbiztonság követelményének. 

A jogbiztonság követelményeként a 9/1992.(I 30.) AB határozat a következőket fogalmazta meg: 

„ A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy 

a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, 

működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. ” 

A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – 

megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető 

normatartalmat hordozzon. Ezeknek az alkotmányos követelményeknek a rendelet támadott 

bekezdése nem felelt meg, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. 


A kifogásolt helyi rendelet összeghatárhoz köti a képviselőnél felmerült, a képviselői 

tevékenységével összefüggő, általa előlegezett, számlával igazolt, szükséges költségek 

megtérítését. Ez a szabályozás ellentétes a Pttv. 18. §-ával, amely összeghatárra tekintet nélkül, 

kötelezően előírja az ilyen költségek megtérítését. A Pttv. nem ad felhatalmazást arra, hogy a 


képviselő-testület a képviselőnek ezt az igényét korlátozza, így az érintett képviselő-testület 

túllépte a rendeletalkotási hatáskörét. (Utóbb a Pttv. 18. §-át 2003. évi XLV. törvény 38. § (9) 

bekezdése módosította, de a módosítás nem érinti a támadott rendelkezést). 


XIV. A képviselők vagyonnyilatkozata 

Az indítvánnyal támadott rendelkezések a helyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatába 

való betekintés szabályaira vonatkoztak, melyek öt pontban összegezhetők. 

I. Az elsőként kifogásolt szabályozás kizárólag a választásra jogosult magyar állampolgárok 

számára teszi lehetővé a képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintést. Az Alkotmánybíróság 

utalt egyrészt korábbi, 30/1997. (IV. 29.) számú határozatára, továbbá az Alkotmány 61. § (1) 

bekezdésére, valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 

szóló 1992. LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 20. § (1) bekezdésére. Ezek egybevetéséből 

megállapítható, hogy „a helyi önkormányzati képviselők vagyonnyilatkozatának nyilvános 

tartalmát a közérdekű adatokéhoz hasonló elbírálásban kell részesíteni, a vagyonnyilatkozatban 

foglalt nyilvános adatokkal kapcsolatban a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó 

szabályokat kell alkalmazni. Így azt is, hogy a közérdekű adatokat bárki megismerheti, a 

közérdekű adatokhoz bárki alanyi jogon hozzáférhet.” Ennek következtében a hozzáférésnek nem 

lehet feltétele a magyar állampolgárság, illetve a választójog. Tekintettel arra, hogy a vizsgált 

helyi szabályozás a betekintés jogát a választásra jogosult magyar állampolgár számára 

biztosította, így az alkotmányellenes. 

II. A vizsgált szabályozás értemében a helyi önkormányzati képviselői vagyonnyilatkozatba való 

betekintés csak indokolással ellátott kérelem esetén lehetséges. 

Ez a helyi szabályozás a közérdekű adatokhoz hasonló elbírálásban részesülő közérdekből 

nyilvános adatok megismerését korlátozottan, indokolástól függően teszi lehetővé. Ennek 

következtében a közérdekű adatok megismeréséhez való jog csak korlátozottan érvényesülhet. 

Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint „az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó 

szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” 

Jelen esetben a helyi rendelet, vagyis törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály a közérdekű 

adatok megismeréséhez való jogot korlátozottan biztosította, mely ellentétes az Alkotmány 8. § 

(2) és 61. § (1) bekezdéseivel. 

III. A kifogásolt helyi rendelkezések szerint 

1.) a nyilvános képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintésre csak az adatigénylő személy 

igazolványának felmutatása alapján van lehetőség; 

2.) az igénylő a nyilvános vagyonnyilatkozatról semmilyen felvételt vagy feljegyzést nem készíthet, 

illetve még kezébe sem veheti a vagyonnyilatkozatot; 

3.) az Ör. a nyilvános képviselői vagyonnyilatkozatba való betekintés igazolására kötelezi az 

adatigénylő személyt azzal, hogy aláírásával igazolnia kell a „betekintés tényét a »Betekintési 

nyilvántartás«-ban”. 

A vizsgált szabályozás, mint a közérdekű adatok megismeréséhez való jognak megfelelő 

adatigénylés, feltétele egy másik alapjog, az Alkotmányban biztosított személyes adatok 

védelméhez való jog korlátozása. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált helyi 

szabályozás a személyes adatok védelméhez való jog indokolatlan és szükségtelen korlátozása 

mellett teszi lehetővé a közérdekből nyilvános adatok megismerését. 

Az Ör. az Avtv.-nek a közérdekű adatok megismerését biztosító rendelkezéseitől eltérően arról 

rendelkezett, hogy az adatigénylő a nyilvános vagyonnyilatkozatról semmilyen felvételt, vagy 

feljegyzést nem készíthet, illetve a nyilatkozat biztonsága érdekében azt kezébe sem veheti. 

Ezáltal az Ör. a közérdekű adatokhoz hasonló kezelendő közérdekből nyilvános adatok 


megismerését korlátozott módon tette lehetővé, mely ellentétes az Alkotmány 8. § (2) és 61. § (1) 

bekezdéseivel. 

Az Ör. a közérdekű adatok megismerését olyan módon tette lehetővé, hogy az Avtv.-hez képest új 

kötelezettséget terhelt az adatigénylőre. A betekintés tényének aláírással történő igazolása 

személyes adat (név) átadására kötelezi az igénylőt, s az aláírásoknak a „Betekintési 

nyilvántartás”-ban való gyűjtésével az Ör. személyes adatok tárolását rendeli el. 

A vizsgált esetben a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot az Ör. a törvényi szabályokhoz 

képest eltérően, újabb kötelezettség megállapításával tette lehetővé. Ez ellentétes az Alkotmány 8. 

§ (2) bekezdésével és 61. § (1) bekezdésével. 

IV. A helyi szabályozás szerint a nyilvános vagyonnyilatkozatban foglaltak megismerése céljából 

olyan kérelmet kell előterjeszteni, mely tartalmazza az adatigénylő nevét és értesítési címét. 

Az Alkotmánybíróság nem találta alkotmánysértőnek a szabályzást, mely csak az írásbeli 

adatigénylés teljesítéséhez szükséges mértékben kívánta meg a kérelmező nevének és értesítési 

címének megjelölését. 

V. A helyi rendelkezés értelmében az adatigénylésre vonatkozó kérelemre a Bizottság elnöke 

írásban válaszol, kijelölve a betekintés helyét és időpontját. 

Az Alkotmánybíróság szerint nem alkotmánysértő a rendeleti szabályozás, bár az valóban nem 

határozza meg pontosan a közérdekű adatok megismerésének módját, de ez az Avtv. hivatkozott 

rendelkezései alapján egyértelműen megállapítható. 

1039/B/2005 sz. AB határozat 

XV. Egyéb döntések 

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak 

nincs hatásköre a városi önkormányzat egészének alkotmányossági vizsgálatára. 

1277/H/2007 sz. AB határozat 

Az indítvány szerint a 2006-ban megválasztott új képviselő-testület nem vizsgálta felül a szervezeti 

és működési szabályzatot. Ez ellentétes a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 

módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény (Ötvm.) 62. § (5) bekezdésével, melynek értelmében a 

képviselő-testületek az alakuló ülésüket követő fél éven belül felülvizsgálják, megalkotják a 

szervezeti és működési szabályzatukat. 

Az Ötvm. 62. §-a, mely a hatályba léptető és a hatályon kívül helyező rendelkezéséken túlmenően 

néhány egyéb, főként átmeneti – köztük az (5) bekezdésben foglalt – szabályozást tartalmazott, 

nem épült be a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénybe (a továbbiakban: Ötv.). 

Ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy a szervezeti és működési szabályzatok rendszeres 

(minden választási ciklus kezdeti szakaszára kiterjedő) felülvizsgálatát írja elő, akkor ezt 

valamelyik, az Ötv-be beépülő rendelkezésbe foglalta volna bele. Az Ötvm. 62. § (5) bekezdése 

ezzel szemben egyszeri, vagyis az 1994-ben megválasztott képviselő-testületekre vonatkozó 

törvényi kötelezettséget állapított meg. 


A képviselő-testület Alkotmánnyal ellentétes működésének egyik megnyilvánulása az, ha a 

képviselő-testület tartósan nem működik és működőképességének helyreállítása, illetve 

működésének folytatása nem várható. Ez ugyanis sérti ugyanis a választópolgároknak a helyi 

önkormányzáshoz való jogát. 



A tárgyi ügyben az érintett önkormányzat nem alkotta meg szervezeti és működési rendjét 

szabályozó, valamint a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló rendeletet, azaz nem 

élt az alkotmányi és törvényi felhatalmazáson alapuló jogalkotói hatáskörével. Ugyan e 

felhatalmazás önmagában nem keletkeztet szabályozási kötelezettséget, azonban a jogalkotói 

hatáskör gyakorlására adott jogszabályi felhatalmazás határidő tűzése nélkül is jogalkotási 

kötelezettséggé válik akkor, ha a hatáskör gyakorlásának hiánya miatt alkotmányellenes helyzet 

keletkezik. Így az Alkotmánybíróság amellett foglalt állást, hogy a szervezeti és működési rend, 

valamint a helyi népszavazás, népi kezdeményezés szabályozásának hiánya alkotmányellenes 

helyzetet teremt, mivel ennek következtében a választópolgárok nem tudják gyakorolni az 

Alkotmány 42. §-ában foglalt jogaikat. 

A Belügyminisztérium által készített 

módszertani ajánlás 


Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal szakmai tájékoztatója 

Elérhetőségek: 

Hivatal tel.: 06/76/513-713, Fax: 06/76/513-703, 

Észrevételeiket jelezhetik: kormanyhivatal@bkmkh.hu e-mail címen

TartalomjegyzÃ©k - Kormanyhivatal.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?