3. szám - Debreceni Egyetem OEC - Egészségügyi Kar

MAGYAR GERONTOLÓGIA
1. évfolyam 3. szám
2009. Szeptember

Szerkesztıbizottság:
MAGYAR GERONTOLÓGIA
Fıszerkesztı:
Dr. Semsei Imre, MTA doktor
Rovatvezetık:
Szociális gerontológia:
Kísérletes gerontológia:
Geriátria:
Oktatás:
Gerontopszichológia:
Életmód:
Társadalomgerontológia:
Prevenció:
Prof. Iván László
Prof. Székely Miklós
Prof. Székács Béla
Prof. Bakó Gyula
Prof. Molnár Péter
Prof. Figler Mária
Dr. Fábián Gergely
Dr. Tóth István
Szerkesztıbizottság tagjai:
Dr. Boga Bálint, Budapest, a szerkesztıbizottság elnöke
Csernáthné Kárándi Erzsébet, Hajdúböszörmény
Dr. Halmos Béla, Eger
Dr. Hazafi Klára, Pécs
Dr. Németh Károly, Verıce
Dr. Pék Gyızı, Debrecen
Dr. Patyán László, Nyíregyháza
Regius Ottó. Budapest
Dr. Ruszwurm Andrea, Nagykanizsa
Dr. Szilagyi, S. Jean, Nyíregyháza
Dr. Telkes Zoltán, Visegrád
Dr. Vértes László, Budapest
Dr. Zöllei Magdolna, Szeged
ii

MAGYAR GERONTOLÓGIA
TARTALOMJEGYZÉK 1. évfolyam 3. szám (2009)
oldal
Szerkesztıi levél (Dr. Semsei Imre) 1
ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK
A tartós bentlakásos intézményekben élı idıskorúak tápláltsági állapota és
táplálkozási rehabilitációja
Dr. Lelovics Zsuzsanna 4
EREDETI KÖZLEMÉNYEK
Az özvegység hatása a nıiség megélésére és a szubjektív jóllétre középkorú és idıs
asszonyok csoportjaiban
Cserepes Réka Eszter, Dr. Pék Gyızı 24
Az életminıség és a szakápolás összefüggései
Sasváriné Bojtor Anna 35
A mozgásterápia jelentısége a geriátriában
Kaulicsné Varga Magdolna 44
BEMUTATKOZIK
Megöregedni nem mővészet – elviselni azt, már igen 53
Dr. Jiří Schincke
A TÁRDISZCIPLÍNÁK EREDMÉNYEIBİL
Az idıskorúak táplálkozási szokásai hazánkban
Dr. Figler Mária, Cseh Judit, Dr. Lelovics Zsuzsanna 61
KÖZÉRDEKŐ KÖZLEMÉNYEK
Az Idısügyi Tanács ülése 76
(Szociális és Családügyi Minisztérium)
TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTİ
Arcképcsarnok
iii

Verzár Frigyes 80
Dr. Vértes László
OLVASÓNAPLÓ
Öszülı Társadalmak (Szerk.: Dr. Imre Sándor, Dr. Fábián Gergely) Egészségügyi
Szociális Munka Könyvtára (IMIPrint, Nyíregyháza)
Dr. Semsei Imre 87
KÜLFÖLDI KITEKINTÉS
Konferencia:
A közeljövı és a közelmúlt konferenciái 90
Cikk:
Az élet késıi szakaszában rapamycinnel kezelt genetikailag heterogén
egerek élettartama megnövekedett 91
HIREK
A Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VII. kongresszusa 95
A Magyar Mővészetterápiás Társaság megalakulása 96
XX. Gerontológiai Világkongresszus (IAGG) 98
Gerontológia a médiában 100
Magyar nyelvő gerontológiai publikációk 101
Jelentkezési lap (Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság) 103
Megrendelés 106
Útmutató a szerzıknek 107
Angol tartalomjegyzék 111
iv

SZERKESZTİI LEVÉL
Tisztelt Olvasóink!
Az elsı évfolyam 3. számában visszatérünk a szokásos közlési módokhoz, ahol az
összefoglaló típusú közlemény vezeti a sort, melyet a tudományos közlemények követnek.
Az Összefoglaló közleményekben egy frissen megszületett PhD munkát mutatunk be
Lelovics Zsuzsától, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar,
Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék munkatársától. Szeretnénk a továbbiakban is
ismertetni a hazai, gerontológiai témában született munkákat, PhD-ket, diploma- és
szakdolgozatokat, hogy a hazai gerontológiai közösség megismerhesse ezeket a munkákat.
Ebben az esetben például egy mérföldkırıl van szó, hiszen a Tanszék elsı PhD munkája
került befejezésre az Egészségtudományi Karon. A munka további fontosságát is jelzi, hogy a
PhD eredményeit Lelovics dr.-nı a Magyar Szociálpolitikai Társaság konferenciáján is
ismerteti. Remélhetıleg az elkövetkezı években egyre több gerontológiai témájú munka
születik majd, ahogyan például a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán is a jövı évben 12
gerontológiai témájú diploma- és szakdolgozat kerül benyújtásra. Ez a szám folyamatosan
emelkedik majd, ahogyan más egyetemekrıl is kapunk jelzéseket.
Az Eredeti közleményeket egy pszichológiai tanulmány vezeti be, melyet a
Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Gerontopszichológiai Tudományos
Koordinációs Egység két tagjának Cserepes Réka Eszternek és dr. Pék Gyızınek a neve
fémjelez. Cikkük az özvegység hatását vizsgálja a nıiség megélésére és a szubjektív jóllétre.
Ezt követi két gyakorlatias gerontológiai megközelítés, a szakápolás összefüggéseirıl
(Sasváriné Bojtor Anna) illetve a mozgásterápia jelentıségérıl (Kaulicsné Varga Magdolna).
A Bemutatkozik rovatban ezúttal egy kicsit elszakadunk hazánktól, hiszen a csehországi
Zlinben mőködı Zvezda Csoport idısellátással foglalkozó közleményét olvashatjuk. Dr.
Schincke tollából betekintést nyerhetünk tevékenységükbe, melyet legutóbb Patyán László és
Dr. Semsei Imre (a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ tagjai) személyesen is
1

megtekinthettek. Érdemes távolabbra is tekinteni, hiszen sokat tanulhatunk más országok
hasonló intézményeinek eredményeibıl, gondjaiból is. Fontos ez azért is, mert ez a csoport
már félig magánforrásokból tartja fenn magát, mely modellül szolgálhat hazai intézmények
mőködéséhez is. A késıbbiekben a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kara szorosabb
együttmőködést alakít ki ezzel az intézménnyel, hiszen tanulóik is haszonnal ismerkedhetnek
más intézmények mőködésével ezen kereteken belül. Sok hasznos kezdeményezésnek
lehetnek tanúi, mint például egy Közép-Európai Gerontológiai Oktatási Központ
kialakításának, melyben több ország (mint pl. Ausztria, Szlovénia, Szlovákia, Csehország és
Magyarország) gerontológiával foglalkozó szakemberei is részt vehetnek.
A Társdiszciplínák eredményei rovatban ezúttal a Pécsi Tudományegyetem
Egészségtudományi Karának egyik mőhelyébıl származó írást olvashatunk dr. Lelovics
Zsuzsanna és Prof. Figler Mária tolmácsolásában. Az öregedés és a táplálkozásunk
témakörében született írásból hasznos ismereteket szerezhetünk ebben a témakörben. A
geroalimentológia elsı hazai PhD-se és témavezetıje olyan hazai eredményeket ismertet,
melynek nagy jelentısége van az idısek táplálkozásában. Fontos, hogy ilyen hazai mőhelyek
alakuljanak és funkcionáljanak, hiszen az ı munkájuk nagymértékben elısegíti a hazai
gyakorlat jobbítását is. Hiszen minden elméleti tudásunk annyit ér, amennyi abból a
gyakorlatban hasznosulni képes…
Közérdekő közlemények soraiban ezúttal tudósítást olvashatunk az Idısügyi Tanács
legutóbbi ülésérıl. Az 1996-ban alakított szervezet a Magyar Kormány idıspolitikájának
kialakításához nyújt segítséget. Elnöke a mindenkori miniszterelnök, titkára pedig a Szociális
és Családügyi Minisztérium államtitkára (jelenleg Korózs Lajos). Jelen ülésen részt vett az
Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára Arató Gergely is, jelezvén az együttmőködés
fontosságát a két tárca között a társadalom öregedési problémáinak területén. A tanács ülésén
elıadást tartott Dr. Semsei Imre is, aki ismertette a Gerontológiai Tudományos Koordinációs
Központ tevékenységét és a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának a gerontológia
oktatásában élért eredményeit. Az elıadás utáni javaslataiban szerepelt többek között egy
Gerontológiai Szakmai Kollégium felállítása, mely jelentıs tudományos hátteret biztosíthatna
az idısügyi döntések meghozatalához.
Történelmi visszatekintınkben ezúttal Verzár Frigyesrıl olvashatunk néhány sort,
halálának 30. évfordulója apropóján dr. Vértes László szakavatott tolmácsolásában. İ volt az
az anyai ágon magyar származású tudós, aki magyarországi tevékenysége után Svájcban ért el
jelentıs eredményeket a biogerontológiai kísérletes kutatások területén. Nevéhez főzıdik az
öregedés Kollagén Elmélete, mely szerint a sejten kívüli állomány keresztkötıdése utáni
2

vízvesztés és kondenzálódás lehet az öregedés oka és vezethet azokhoz a folyamatokhoz,
melyet mi biológiai öregedésként érzékelünk. Tanítványa, Prof. Zs.-Nagy Imre – aki Verzár
laboratóriumában is dolgozott – fejlesztette tovább ezt az elméletet az Öregedés
Membránhipotézise néven. İ a keresztkötések okozóját a sejt természetes folyamatai során
keletkezı szabadgyökökben vélte felfedezni, s az elsıdleges oknak a sejtmembrán anyagainak
keresztkötıdését nevezte meg, mint az öregedés okát. Mind Verzár, mind pedig Zs.-Nagy
professzor tollából több mint száz publikáció született, öregbítve ezzel a magyar tudomány
hírnevét a gerontológia vonatkozásában is. 1978-ban a Debreceni Orvostudományi
Egyetemen belül egy kísérletes gerontológiával foglalkozó munkacsoport Zs.-Nagy
professzor vezetésével kialakította a Vezrár Frigyes Nemzetközi Kísérletes Gerontológiai
Kutató Laboratórium Magyar Szekcióját is, az olasz szekcióval párhuzamosan. Egészen 2005-
ös megszőnéséig ez a laboratórium volt a hazai kísérletes gerontológia fellegvára, melyet az
egész világon ismertek és respektálták eredményeit. Sajnos ez a laboratórium is feloszlott, a
Semmelweis Egyetem Gerontológiai Központjához hasonlóan, mely szintén elévülhetetlen
érdemeket szerzett a hazai gerontológiában Prof. Beregi Edit vezényletével.
A továbbiakban a szokásos rovatok között a Hírekben olvashatunk a XX. Nemzetközi
(IAGG) Gerontológiai Világkongresszus következı helyszínérıl, illetve a 2. Nyíregyházi
Gerontológiai Napok rendezvényének felhívásáról, mely konferenciát novemberben tartja a
Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ és a Preventív Gerontológiai és Geriátriai
Társaság.
2009. szeptember
Dr. Semsei Imre
3

A TARTÓS BENTLAKÁSOS INTÉZMÉNYEKBEN ÉLİ IDİSKORÚAK
TÁPLÁLTSÁGI ÁLLAPOTA ÉS TÁPLÁLKOZÁSI REHABILITÁCIÓJA
Lelovics Zsuzsanna
Összefoglalás
Az idıskorúak az össznépesség egyetlen olyan szegmensét alkotják, ahol nagyarányú
növekedésre lehet számítani az elkövetkezı évtizedekben. Hazánkban több mint kétmillió
hatvan éves vagy ennél idısebb ember él, ık teszik ki hazánk lakosságának több mint
egyötödét, közülük a közel ezerötszáz tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben
84 ezren élnek.
Célul tőztük ki a tartós bentlakásos intézményekben élık táplálásához és
táplálkozásához kapcsolódó legfontosabb tényezık feltérképezését annak érdekében, hogy az
összegyőjtött információk segítségével a tartós bentlakásos intézményekben lakók
táplálásának javításához útmutatást adjunk, az idısek otthonaiban a táplálásterápia szerepét
tudatosítsuk az ápoló- és gondozószemélyzet körében, valamint – nem utolsó sorban – a
táplálkozási rehabilitáció lehetıségeit feltérképezzük.
Nutritional status and nutritional rehabilitation of elderly living in long-term care
Summary
Elderly people are the only segment of the population that is expected to grow in the
forthcoming decades. More than 2 million Hungarians are older than 60 years. They constitute
more than one-fifth of the Hungarian population. Of them eighty-four-thousand live in the
1500 long-term and temporary care institutions.
Our aim was to discover the most important factors related to the feeding and nutrition
of those living in long-term care institutions in order to provide guidance in helping
improvements in nutrition and feeding of residents, to make aware care providers about the
importance of nutritional therapy, and to map the possibilities of nutritional rehabilitation.
Keywords: elderly, long-term care, nutritional status, nutritional rehabilitation, Hungary
4

Bevezetés és irodalmi áttekintés
Hazánkban több mint nyolcvanezer személy részesül tartós vagy átmeneti bentlakásos
intézményi ellátásban, megközelítıleg nyolcvan százalékuk hatvan éves vagy annál idısebb.
A tartós bentlakásos intézményekben (idısotthonokban, vagy ahogy csak az emberek
általában nevezik, szociális otthonokban) a lakók létbiztonságot, teljes ellátást és nyugalmat
találnak. A szociális intézményben élı személyek számára – akik egészségi állapotuk alapján
rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényelnek, s önmagukról nem képesek gondoskodni –
az intézmény vállalja – többek között – a napi legalább háromszori, fıétkezésként legalább
naponta egyszeri meleg étkeztetést. A bentlakásos intézmény az étkezést az ellátottak életkori
sajátosságainak, valamint az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelıen nyújtja, a
szociális étkeztetésre vonatkozó szabályok figyelembevételével. Ha az étkezésben részesülı
személy egészségi állapota indokolja, a (házi)orvos javaslatára és az ellátást igénybe vevı
részére az orvos elıírásainak megfelelı étkezési lehetıséget (pl. pépes, diéta, gyakoribb
étkezés) kell megoldani.
A táplálkozásnak minden életkorban kulcsszerepe van, nemcsak azért, mert
életfontosságú, hanem mert preventív és terápiás szerepe mellett az idıskorúaknál a
rehabilitációban is döntı fontosságú. A táplálkozás, mint intervenció az idısödés
befolyásolásában, mindig specifikus módszer – az egészséges, az elesett és a beteg idıseknél
egyaránt.
A tápláltsági állapot ismerete informatív és irányadó a személyes gondoskodás
tervezéséhez, a táplálkozás optimalizálásához, így a személyre szabott rehabilitáció
megvalósulásához. Az idısödéskutatások eredményeként napjainkra prioritást nyert a
preventív gerontológia, amelynek fontos része az ún. geroalimentológia, azaz az idısödés
táplálkozástudománya.
A táplálkozás minısége és a tápláltsági állapot alapvetıen befolyásolja a betegségek
megjelenését, illetve az alultápláltság szervi betegség következménye is lehet, ezzel további
betegségek, és szövıdmények okozója is egyben. A hibás gyakorlat (pl. szőrés hiánya, a
kezelıszemélyzet táplálással kapcsolatos hiányos ismerete, nem megfelelı szemlélete) miatt
kialakult alultápláltság és étkezési zavarok a szociális otthonokban átfogó cselekvési tervet és
szemléletváltást igényelnek, mely a szociális rehabilitáció területét érintve így
interdiszciplinárissá válik.
Mindeddig esetleges volt a hazai tartós bentlakásos intézményekben a tápláltsági
állapot szőrése, csak akkor alkalmazták, ha az otthon vezetıje ezt fontosnak tartotta, és be
5

tudta építeni az étkezés költségeibe. A magyarországi szociális otthonokban élık körében
2004. évnél korábban nem készült nagyszámú, hivatkozható táplálkozási állapotfelmérés sem.
Célom, hogy ne szakszerően (szakszerőbben) leírva éhezzenek a szociális otthonban élı
idıskorúak hazánkban és a hozzánk hasonló közép-európai országokban, hanem a gyakorlati
munkában jól hasznosítható tudományos jelentıségő megfigyelésekkel szolgálni a prevenciót
(tápláltságiállapot-szőrés) és táplálási rehabilitációt. Az elmúlt öt év eredményeit immár
lehetıség van átültetni mindennapok gyakorlatába és alkalmazni azt: útmutatást tudunk adni
idısotthonokban élık tápláltsági állapotának optimalizálásához.
Az idıskorúak tartós bentlakásos intézményi ellátása
Általános probléma, hogy nem tudunk mit kezdeni idıs embertársainkkal.
Tapasztalható korunkban az a magatartás, ami az idıseket igyekszik félretolni, mivel tehernek
– nem termelı rétegnek – tekinti ıket a társadalom. Az idıseknél a testi hanyatlás gyakran
súlyos lelki válsággal jár együtt: feleslegesnek érzik magukat. Emiatt nemcsak az egyedül élı
idısek szorulnak fokozott közösségi gondoskodásra, hanem minden olyan korban
elırehaladott személy, akinek a szó klasszikus értelmében a család (családi környezet) nem
adatott meg. Vannak helyzetek és körülmények, amelyek maguk késztetik, vagy éppen
elkerülhetetlenné teszik, hogy az idıskorú idısek otthonába kerüljön, ezáltal más emberek
társasága vegye körül, és szakszerő ápolásban részesüljön (Horváth Varga, 2008). A
tapasztalat azt mutatja, hogy a szociális ellátórendszer értékes szolgálatot tehet, ha nemcsak a
szervezési hatékonyság, hanem a szeretetteljes gondoskodás szempontjai is érvényesülnek az
idısek ellátásában.
Az idıskorúak életkörülményeivel és fizikai aktivitásukkal foglalkozó vizsgálatok
(Lakatos, 2000) azt jelzik, hogy ebben a korban nagy számban igényelnek egészségügyi és
szociális gondokoskodást, melyet alátámasztanak a munkánk során is érzékelhetı növekvı
igények a szociális ellátások iránt. Az állandó orvosi felügyeletre nem szoruló idısek számára
alternatíva lehet – az egyre nagyobb szerepet kapó otthonápolás mellett – az idısotthon,
azonban a kapacitáshiány miatt indokolatlanul hosszú idıt töltenek kórházban az idıskorúak,
fıként a magukról gondoskodni nem tudók. Az egészségügy látja el ıket életük végén, mert
nincs, aki az otthonukban törıdne velük, sıt, idısek otthonában sincs elegendı férıhely
(ÁSZ, 2003). Ugyanakkor a szakemberek elıtt is ismert, hogy „minél idısebb a beteg, annál
inkább veszélyes környezet számára a kórház” (Síró, 1999).
6

A szociális gondoskodás keretében nyújtott ún. alap- és szakosított szolgáltatásokat
különböztetünk meg. Az elıbbihez tartozik – többek között – az étkeztetés, a házi
segítségnyújtás, a családsegítés, míg az utóbbihoz a nappali intézmények (idısek klubja), az
átmeneti és tartós elhelyezést nyújtó bentlakásos szolgáltatások. Amennyiben az idıskorú
egészségi állapotában, életkörülményeiben, szociális helyzetében olyan mértékő romlás
következik be, hogy állandó felügyeletre és rendszeres gondozásra szorul, megvan a
lehetısége, hogy ápolást–gondozást nyújtó intézménybe (idısotthonba) kerüljön. Több
vizsgálat (ÁSZ, 1998; ÁSZ, 2003) és a tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a hatályos ún.
szociális törvényben (1993. évi III. törvény) elıírt személyes gondoskodás egyes elemei (alap
– nappali – átmeneti – tartós intézményi ellátás) a gyakorlatban – a jogalkotó szándéka
ellenére – alig épülnek egymásra (ÁSZ, 2008). Erre utal az a tény is, miszerint alacsonynak
találták azok arányát, akik bentlakásos intézetbe kerülésük elıtt a személyes gondoskodás
más formáiban részesültek. Idıközben (2008. január 1-jétıl) az idısek bentlakásos otthonának
igénybevétele megváltozott (36/2007. SzMM rendelet), ez nem teszi lehetıvé az adatok
összehasonlítását. Feltételezhetı, hogy olyan gondozásra szorulók is bekerültek a tartós
ápolást nyújtó intézményekbe, akiknek ellátása otthoni, családi környezetben – kisebb
fajlagos költségek mellett – is megoldható lenne (Bácskay, 2004). A jelentıs módosítás:
2008-ban a házi segítségnyújtás és az idısotthoni ellátáshoz való hozzáférés változott,
mindkettı csak meghatározott gondozási szükséglet fennállása esetén nyújtható az igénylı
számára. A gondozási szükségletet az önellátási képesség hiánya alapozza meg, ami az
egészségi állapottól, az ápolásra való rászorulás és az önkiszolgálási képesség mértékétıl
függ. (Ezzel párhuzamosan a humán erıforrásra vonatkozó rendelkezések nem változtak.)
Egyesült államokbeli adatok szerint a nık több mint fele, és a férfiak egyharmada várhatóan
idısek otthonába kerül majd valamikor azok közül, akik 1990-ben ünnepelték 60.
születésnapjukat (Spar és mtsa, 2002). Hazánkra hasonló prognózist – egyelıre – nem tudunk
adni.
A felmérésünk megkezdésekor, 2004-ben, hazánkban az 1310 tartós és átmeneti
elhelyezést nyújtó szociális intézményben 78 462 fı (96,7 százalékos kihasználtság), a
legfrissebb adatok szerint pedig az 1410 ugyanilyen profilú intézményi telephelyen 84 133 fı
élt 96,2 százalékos kihasználtság mellett (Féli, 2005; Bódiné Vajda, 2007). Mindeközben
becslések szerint emellett csaknem tizenötezer fı várólistákon várja elhelyezését (Otthon
Centrum, 2009; ÁSZ; ÁSZ, 2008), nem ritka az egy éven túli várakozás sem (ÁSZ, 2003), a
legfrissebb adatok szerint az elhelyezettek 4,7 százaléka öt évnél régebb óta várakozott (ÁSZ,
2008).
7

Az országban a legtöbb intézmény (916 telephely, az összes intézmény 65,0
százaléka) idıskorúak otthona és gondozóháza, 2006-ban az összes tartós bentlakásos
elhelyezést nyújtó intézményben élık 59,5 százaléka (50 037 fı) élt itt. Ugyanekkor további
16 267 fı fogyatékosok otthonában, valamint 2118 fı szenvedélybetegek otthonában és 8132
fı pszichiátriai betegek otthonában élt. E négy intézettípusban élık alkották az összes tartós
és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben élık 91,0 százalékát (Bódiné Vajda, 2007).
A tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményekben a lakók létbiztonságot, teljes ellátást
és nyugalmat találnak, valamint napi rendszeres és egész napos (napi legalább háromszori)
étkezésben részesülnek. Ezt a már említett 1993. évi III., ún. szociális törvény, valamint a
személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatait és mőködésük
feltételeit meghatározó 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 20–24. és 45. paragrafusa szabályozza.
Csak a napi négy órát meghaladó gondozási szükségletet igénylı idıskorú jogosult
bentlakásos intézményi ellátásra, a négy órát meg nem haladó gondozási szükséglet esetén
házi segítségnyújtásra jogosult. A bentlakásos intézményi elhelyezést kérelmezık vizsgálatát
az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértıi Intézet (ORSZI) Regionális Igazgatósága
Területi Kirendeltségének bizottságai végzik el a vizsgálatra irányuló kérelem alapján, a
jogosultságról szakvéleményben döntenek (340/2007. Kormányrendelet). 2008. január 1. és
2009. január 16. között országosan 23 510 kérelem érkezett be a bizottságokhoz, 20 781
szakvéleményt adtak ki, ez az összes feldolgozott kérelem 92,1 százaléka (ORSZI, 2009). A
bentlakásos intézmény sürgıs esetben sem vehet fel ellátottat gondozási szükséglet vizsgálata
nélkül, még oly módon sem, hogy állami normatívát nem vesz igénybe az adott személy
ellátására.
A tartós bentlakást nyújtó otthonokban élı idıskorúak étkeztetése
A bentlakásos intézmény az étkezést a bentlakók életkori sajátosságainak, valamint az
egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelıen nyújtja, a szociális étkeztetésre
vonatkozó szabályok figyelembevételével. Fıétkezésként legalább naponta egyszer meleg
ételt kell adni az ellátottaknak. Az egész napos étkeztetés során adandó energia- és
tápanyagtartalmak alsó értékeit, valamint az élelmiszercsoportok szerinti élelmiszerfelhasználást
szintén rendelet írja elı (67/2007. GKM–EüM–FVM–SzMM együttes rendelet).
Ha az étkezésben részesülı személy egészségi állapota indokolja, a (házi)orvos javaslatára, az
ellátást igénybe vevı részére az orvos elıírásainak megfelelı étkezési lehetıséget (pl. pépes
8

vagy más diéta, gyakoribb étkezés) kell megoldani. Az otthonokban a fekvı betegek ellátása
során a rendszeres folyadékfelvételrıl is gondoskodni szükséges (1/2000. SzCsM rendelet).
A táplálkozásnak minden életkorban kulcsszerepe van, nemcsak azért, mert életfontosságú
(táplálék és energia nélkül nincs élet), hanem mert preventív és terápiás szerepe mellett az
idıskorúaknál a rehabilitációban is döntı fontosságú. Az egészséges táplálkozás jelentısége
idısebb korban talán még nagyobb, mint fiatalabb korban (Kósa és mtsai, 2006).
Az egészséget befolyásoló egyik legfontosabb tényezı a táplálkozás. A tény vitathatatlan,
hogy a táplálkozás az egyén által egyik legkönnyebben befolyásolható életmódtényezı az
elsıdleges megelızés (primer prevenció) szempontjából (Figler és mtsa, 2008; Lelovics,
2009). A tartós bentlakásos intézményekben azonban a lakók lehetısége – mind a táplálkozás
mennyiségi, mind minıségi viszonyait illetıen, és nem ritkán még idıintervallumban is –
korlátozott.
Az együttmőködés az idısekkel nem egyszerő. A szociális intézményekben a
közétkeztetéssel foglalkozók és a (szak)személyzet feladata, hogy a lehetıségekhez mérten
próbálják – az elıírások és az elvárások szerint – „megreformálni” a rájuk bízott személyek
ellátását úgy, hogy azzal az ellátottak is elégedettek legyenek. Az ápoló- és gondozó
személyzetnek tisztában kell lennie azzal, hogy a tartós bentlakásos intézményekben élıknek
az étkezés az életük – talán – legfontosabb része: nem ritkán vélt vagy valós egyetlen
örömforrása.
A szociális ellátásban kiemelt szerepet kap az élelmezés-étkeztetés, sıt, túlzás nélkül
állítható, hogy az ellátás egyik legfontosabb eleme. Az idıseknél az evés központi kérdés
(Crogan és mtsai, 2004; Crogan és mtsa, 2006; Engelheart és mtsai, 2006; Evans és mtsai,
2005; Nijs és mtsai, 2006). Ha finom ételeket fogyaszthatnak jóízően és elegendı
mennyiségben, akkor elégedettek. Nem megfelelı ellátásnál azonban elégedetlenek, a
hangulatuk rossz, és ez az érzelmi állapot az egészségi állapotukra is nagymértékben kihat
(Kopp és mtsa, 1995). Mindegyik szociális ellátási típusban gyakori téma az evés, az ételek,
azok minısége és mennyisége.
A tápláltsági állapot
A tápláltsági állapot közvetlenül befolyásolja az életminıséget, valamint – többek között – a
betegek gyógyulását, a szövıdmények kialakulásának esélyeit, a lakók kedélyállapotát, de az
sem elhanyagolható szempont, hogy a gondozás (ellátás) és rehabilitáció költségeit is, végsı
soron pedig a mortalitást.
9

A szociális otthonokban élıknek egyéni gondozási tervük, egyéni rehabilitációs
programjuk, illetve egyéni fejlesztési tervük van (1/2000. SzCsM rendelet). Az egyéni
gondozási terv tartalmazza az ellátott személy fizikai és mentális állapotát, amelynek része a
gondozottak tápláltsági állapotának meghatározása is. Ez nyomon követi az állapotjavulást,
illetve a megelızés érdekében szükséges teendıket (pl. fogászati ellátás), a javasolt
feladatokat, azok idıbeli ütemezését, valamint az ellátott részére történı segítségnyújtás
egyéb elemeit (a táplálkozás segítése stb.). Fontos, hogy a szakszemélyzet a szociális otthonba
költözéskor a tápláltsági állapotot meghatározza, az ott élés során azt rendszeresen nyomon
kövesse. A táplálásterápiával kapcsolatosan gyakran nehéz megszemélyesíteni a felelısséget,
ezért fontos tisztázni a kompetenciaköröket és feladatokat, valamint a táplálkozási–táplálási
folyamat ellenırzésének, a tápláltsági állapot nyomon követésének személyét (személyeit) is.
A tápláltsági állapot a dietetikus munkájának egyik indikációja, beavatkozása
eredményének pedig mérhetı paramétere. Az egyénre szabott táplálási–táplálkozási
rehabilitáció, valamint a cselekvés irányvonalai csak egzakt, mért eredmények alapján
határozhatók meg, megfelelı táplálási–táplálkozási tanácsadás és intervenció csak a mért
eredmények, valamint megfogalmazott célok alapján adhatók. A dietetikus és az orvos a
lakók táplálásterápiáját individuálisan tervezi meg, melynek részletes dokumentálása
elengedhetetlen (Bozóné Kegyes és mtsai, 2008; de Looy és mtsai, 2008; Lelovics és mtsai,
2006).
Az összesen több mint ötezer szociális otthonban élı idıskorú személy
tápláltságiállapot-szőrésén alapuló eredményeink minden eddiginél meggyızıbb, átfogó
adatokat adnak, melyek döntı fontosságúak lehetnek a szociális otthonokban az idıskori
táplálkozáspolitika hosszú távú meghatározásában, alapját képezhetik egy új, korszerő és
gazdaságos szemlélető táplálkozást optimalizáló programnak, valamint táplálkozási
rehabilitációnak.
Vizsgálataink
A vizsgálatok célkitőzései
A tartós bentlakásos intézményekben élı idıskorúak egészségi állapotának javításához és a
táplálásuk-táplálkozásuk optimalizálásához a következı kérdések megválaszolását tőztük ki
célul:
Milyen a tartós bentlakásos intézményekben élı hatvan évesek és idısebbek (idıskorúak)
tápláltsági állapota
Miként változik a tartós bentlakásos intézményekben élı idıskorúak testtömegindexe
10

Miként változott az elmúlt fél évtized során a tartós bentlakásos intézményekben élı
idıskorúak tápláltsági állapota
Melyik akut és krónikus betegségek lehetnek összefüggésben a tápláltsági állapottal
Milyen a tartós bentlakásos intézményekben élı idıskorúak étvágya, és mennyit fogyasztanak
– szubjektív értékelésük alapján – a nekik kínált élelmiszerekbıl (A 2008-as eredmények
alapján.)
Milyen a tartós bentlakásos intézményekben élı idıskorúak klinikai tápszerrel való
ellátottsága
Változott-e a tápszeradás gyakorlata az elmúlt öt év folyamán
Milyen a feltárt vélelmezett befolyásoló tényezık és a MUST szerinti tápláltsági állapot
közötti összefüggés
Milyen lehetıségeket rejt a tartós bentlakásos intézményekben élı hatvan évesek és idısebbek
táplálkozási rehabilitációja
A vizsgálatok ideje, helye és alanyai
Az elsı felméréssorozat 2004 júliusától 2004 novemberéig, a második felmérési
periódus két évvel késıbb, 2006 szeptemberétıl 2006 novemberéig tartott (Lelovics és mtsai,
2008; Lelovics és mtsai, 2009). A harmadik felmérés 2008. január 31-én zajlott a
nutritionDay 2008 (nDay2008) keretében.
Elsı felmérésünk során 27 önként jelentkezı, magyarországi tartós bentlakásos intézmény
vállalta közremőködését a felmérésünkben, így tizenhárom megyét, valamint a fıvárost
érintette felmérésünk. Második felmérésünket – a korábbi felmérésben részt vevı
intézmények közül szintén az önként vállaló – húsz idısek otthonában végeztük el. A
harmadik felmérésünkben 57 – szintén önként jelentkezı – tartós bentlakásos intézmény vett
részt, a korábbi intézmények és a 2008-ban felmérésünkben részt vevı intézmények között az
átfedés 25 százalékos volt.
Elsı felmérésünk során 1601 hatvan éves vagy annál idısebb személyt (30,1 % férfi és
69,9 % nı, átlagos életkor 73,5 ± 8,9 év) mértünk fel. A 2. felmérési periódusban 1381 hatvan
éves és idısebb tartós bentlakást nyújtó szociális otthonlakót (28,9 % férfi és 71,1 % nı,
átlagos életkor 78,0 ± 8,8 év) szőrtünk tápláltsági állapota szempontjából. A harmadik
felmérésünkben 1792 hatvan éves és hatvan év feletti személy (30,9 % férfi és 69,1 % nı,
átlagos életkor 78,1 ± 8,9 év szerepelt paramétereivel elemzésünkben.
A vizsgálatok módszerei
11

2004-ben és 2006-ban a MUST kérdıívet és – szakirodalmi eredményeken alapuló –
általunk összeállított, ápoló- és/vagy gondozószemélyzet által kitöltıs kérdıívet, 2008-ban a
nutritionDay 2008 nyomtatványait használtuk, melyet kibıvítettünk a felmérést megelızı 3–6
hónap testtömeg-változására vonatkozó kérdéssel. A MUST-ot az értékelési protokoll szerint
értékeltük.
Az elsı és a második felmérésben kapott adatok összehasonlíthatók, mivel ugyanazzal
az eszközzel (MUST), ugyanazok a személyek végezték a tápláltsági állapot szőrését, azonos
intézményi körben. A harmadik felmérésben kapott eredmények összehasonlítása a
korábbiakkal csak részben lehetséges, tekintettel arra, hogy voltak azonos, hasonló, és teljesen
más kérdések is, mint amilyenek a MUST-tal bıvített elsı két felmérésben szerepeltek.
Az adatok elemzéséhez meghatároztuk az egyes csoportok átlagait, szórásait, minimum- és
maximumértékeit valamint az utóbbiak alapján variációterjedelmüket. Az adatelemzést a 95
százalékos konfidencia-intervallumok összehasonlításával, kétmintás t-próbával, egy- és
többváltozós lineáris regressziós analízissel végeztük. Az összefüggések vizsgálata során
regressziós egyenest illesztettünk a ponthalmazokra, amelynek segítségével a változás irányát
és az összefüggés szorosságát elemeztük.
A paramétereket nemcsak a teljes populációra, hanem korcsoportonkénti almintákban
is vizsgáltuk.
Eredmények
A testtömegindex
A 2004-ben felmért idıskorúak átlagos BMI-je 24,6 ± 5,3 [kg/m 2 ], a 2006-ban
vizsgáltak átlagos BMI-je 24,8 ± 5,33 volt. A nutritionDay2008 napján a lakók
testtömegindexének átlaga 25,5 ± 5,4 [kg/m 2 ] volt.
A testtömegindex változásának összehasonlítása a 3 felmérés alapján: az alultápláltak
aránya a három évben rendre 7,3 százalék, 6,3 százalék és 9,7 százalék. A 3. felmérés
eredménye szerint közel másfélszeresére nıtt az alultápláltak hányada, ami mellett nem
mehetünk el szó nélkül (p

a fogytak. A harmadik felmérést megelızı öt évben az akaratlan testtömegcsökkenés mértéke
öt–tíz százalék közé esett a férfiak 9,0 százalékánál és a nık 7,5 százalékánál.
A nem kívánt testtömegcsökkenés mindhárom kategóriában nagy eltérést mutat 2008-
ban: Az 5 százalékos vagy annál kisebb változás a lakók szignifikánsan (p

A harmadik felmérésben MUST kritériumait figyelembe véve az ápoltak 19,1
százalékánál kis, 3,9 százalékánál közepes, 77,0 százalékánál nagy rizikó volt megállapítható.
A 2008-as vizsgálatban az étel el nem fogyasztásának okára is rákérdeztünk. A lakók 12,3
százaléka ítélte megfelelınek az ételt, ugyanilyen arányban minıségi kifogást is emeltek,
valamint ugyanilyen arányban bizonyult nem megfelelınek az étkezés idıpontja. Mennyiségi
problémát a lakók egynegyede említ. A felmértek 14,8 százaléka segítségre szorult az
étkezésnél, túlnyomó többségük ezt meg is kapta.
A 2008-as adatok mind a 2004-es, mind pedig 2006-os adatokhoz képest
szignifikánsan (p

Következtetések és megbeszélés
Elsı szembetőnı eredményünk, hogy a tartós bentlakásos intézményekben élık
nemenkénti aránya nem tükrözi a társadalom hasonló korú nemi összetételét, azonban ennek
részletes elemzése nem volt tárgya jelen kutatásunknak.
A testösszetétel egzakt jellemzése a gyógyászat és a rehabilitáció (ergonómia) viszonylag
korán megfogalmazott igénye (Ng és mtsai, 1995), ennek ellenére, meglepı módon a szociális
otthonban és általában a fekvıbeteg-ellátásban nem terjedtek el rutinszerően a
végtaghiányosok testmagasság- és -tömegmérését kiváltó lehetıségek (becslések).
Felméréseink során ezek használatával még véletlenszerően sem találkoztunk.
A malnutríció prevalenciája a vizsgált paraméterektıl és azok számától függ. A kapott
eredmények összecsengenek a nemzetközi adatokkal. A 2008-as eredmények eltérı voltát a
lakóknál fennálló állapotokban történt változás és a 2004 és 2006-os évvel nem teljesen
egyezı vizsgálati protokoll okozhatja, valamint az, hogy a 3. vizsgálat nem ugyanazokban az
intézményekben készült, mint az elsı kettı. A 3. vizsgálat (nutritionDay2008) célja nem a
MUST szerinti tápláltsági rizikó meghatározása volt, de az egységes európai protokoll szerinti
adatgyőjtésbıl a MUST-hoz szükséges paramétereket is tudtuk nézni. Mindhárom esetben az
adatgyőjtés randomizált volt, így nem volt befolyásunk a nemek közötti arányra.
A betegségeknél sokkal erısebb összefüggés van az állapotok és MUST szerinti végpontszám
között. Mind a három vizsgálatban szignifikáns összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal a
nyelési nehezítettség, a rágási problémák, a demencia és az étvágytalanság. A 2008-as
vizsgálatban nem volt lehetıség a lázra adatot győjteni, mivel 2004-ben és 2006-ban ez is
szignifikáns összefüggést mutatott a tápláltsági állapottal, ezért a fent felsorolt négy állapot
ellett a láz – mint állapot – nyomon követése is rendszeres idıközökként javasolt. Az
étvágytalan lakók száma szignifikáns emelkedést mutatott.
Két év alatt szignifikáns változás nem történt az alultápláltság rizikójában sem a BMI,
sem a fogyás alapján, sem pedig összességében. Ezzel szemben 2008-ban gyökeresen más
képet mutatnak az eredmények. Ennek okai: a lakók többet fogytak, átlagosan nagyobb
pontszámot kaptak a fogyásra, valamint több, a táplálkozást potenciálisan befolyásoló
betegségük is volt. Mivel azon állapotok gyakorisága nıtt szignifikánsan az elmúlt öt évben,
amelyek nagymértékben (2004-ben 53%, 2008-ban 15%) magyarázzák a MUST
összpontszámot, ezért valószínő, hogy leginkább ez állhat a nagy rizikó prevalencianövekedés
hátterében.
15

A kilencven évnél idısebb korosztály fokozottabb odafigyelést igényel, ezért eltérı,
nagyobb lenne a humánerıforrás, illetve közvetlen anyagi ráfordítás szükséglete.
A fennálló betegségek számában szignifikáns (p

súlyos fokú funkcióromlás. A kognitív funkció romlásával kapcsolatba hozható anorexia
negatív hatással van az életminıségre (Domini és mtsai, 2008), ugyanakkor az alultápláltság
tovább súlyosbítja a kognitív funkció hanyatlását. A rehabilitációs kapacitás megırzésének
érdekében a táplálásterápia fontos része a kognitív funkcióromlás kezelésének. A kognitív
funkció romlása statisztikailag is meghatározza az alultápláltság rizikóját, ezt mind a
nemzetközi irodalom (Feldblum és mtsai, 2007), mind pedig saját felméréseink is igazolták. A
mozgáskorlátozottság is egyike azon állapotoknak, amelyek az alultápláltság rizikójával
összefüggésben vannak, és a lakók számottevı részét érintik. Az egyre súlyosabb fokú
mozgáskorlátozottság az alultápláltság nagyobb rizikójával jár együtt. A kisfokban
mozgáskorlátozott lakók többsége is a nagy rizikójú csoportba tartozik, tehát az összes
mozgáskorlátozott lakó nagy odafigyelést igényel annak érdekében, hogy a rehabilitáció
sikeres legyen. A nyelési nehezítettség a lakók 5–10 százalékát érinti, de az érintett lakók
aránya majdnem kétszeresére nıtt fél évtized alatt. A diszfágia egyik fontos oka az
alultápláltságnak, így a táplálási rehabilitáció során figyelemmel szükséges követni ezt az
állapotot is. A táplálási rehabilitáció során igen nagy hangsúlyt kell fektetni az étkezés
mennyiségének, idıpontjának egyénre szabására, valamint az étel minıségének javítására,
mert csak ettıl várható, hogy a lakó a neki szükséges tápanyagokat magához veszi. A tápszer
adását pedig szükséges elkezdeni, ha minden erıfeszítés ellenére a lakó tápláltsági állapota
hagyományos étkezéssel nem javítható.
A folyékony-pépes étrendre szoruló lakókra feltétlenül fokozottan szükséges figyelni,
mert többségük tápláltsági állapota rossz.
A szociális szférában dolgozók egyik fontos feladata az élethosszig tartó, fenntartható
egészség és a lehetı legjobb életminıség megteremtése, amelynek megvalósításához a
táplálkozástudomány (dietetika) is hozzájárul. A tápláltsági állapot ismerete informatív és
irányadó a személyes gondoskodás tervezéséhez, a táplálkozás optimalizálásához, így a
személyre szabott rehabilitáció megvalósulásához (Lelovics és mtsa, 2008; Lelovics, 2008),
melynek kötelezı eleme kell, hogy legyen a tápláltsági állapot dokumentálása is (Stechmiller,
2003).
A tápláltsági állapot dokumentálása és nyomon követése során a testtömeg és
testmagasság mérésén, BMI-számoláson túl, a nem szándékos fogyás, valamint a feltárt
befolyásoló állapotok legalább negyedévente, optimálisan havonta történı rögzítése és
elemzése is szükséges.
Az idıskorúak az össznépesség egyetlen olyan szegmensét alkotják, ahol nagyarányú
növekedésre lehet számítani az elkövetkezı évtizedekben. Hazánkban több mint kétmillió
17

hatvan éves vagy ennél idısebb ember él, ık teszik ki hazánk lakosságának több mint
egyötödét, közülük a közel ezerötszáz tartós és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben
84 ezren élnek.
Célul tőztük ki a tartós bentlakásos intézményekben élık táplálásához és
táplálkozásához kapcsolódó legfontosabb tényezık feltérképezését annak érdekében, hogy az
összegyőjtött információk segítségével a tartós bentlakásos intézményekben lakók
táplálásának javításához útmutatást adjunk, az idısek otthonaiban a táplálásterápia szerepét
tudatosítsuk az ápoló- és gondozószemélyzet körében, valamint – nem utolsó sorban – a
táplálkozási rehabilitáció lehetıségeit feltérképezzük.
Céljainkhoz elsı lépésben – korábbi, nagyszámú mért eredmény hiányában – a
szociális intézményekben élık tápláltsági állapotának szőrése és meghatározása volt a
feladatunk, a folyamatos nyomon követést 2004-óta kétévente végeztük. A dolgozat e három
felmérés (2004-ben, 2006-ban és 2008-ban végzett) eredményeit foglalja össze, melynek
során összesen 4774 hatvan éves és idısebb tartós bentlakásos intézményben élı gondozott
tápláltsági állapotát szőrtük. A felmérések 28,9–30,9 százalékát férfiak és 69,1–71,2
százalékát nık adták, átlagos életkoruk 77,8±8,9 év volt. Az elsı két felmérést általunk
kibıvített – a Malnutrition Universal Screening Tool-ra (MUST) épülı – kérdıívvel, a
harmadik felmérést pedig a nutritionDay nyomtatványaival az európai 2008-as Táplálási
Napon végeztük. Hazánkban és Közép-Kelet-Európában ezt megelızıen hasonló felmérés
vagy vizsgálat a szociális otthonokban élık körében nem történt.
Megállapítottuk, hogy az alultápláltságra veszélyeztetett idıs személyek aránya a
tartós bentlakásos intézményekben nagy: a választott szempontoktól és módszertıl függıen
26,0 és 77,0 százalék között változik. Eredményeink azt mutatják, hogy a tápláltsági állapot
felméréséhez nem elegendı egy szempont vizsgálata: több forrásból kell a teljes és reális
helyzetet megállapítani.
Mindeddig váratott magára annak vizsgálata, hogy az akut és krónikus betegségek közül
melyik milyen mértékben játszik szerepet a tápláltsági állapotban, miként jelentenek ezek
egy-egy szempontot annak érdekében, hogy a táplálásterápia hatékony legyen.
A malnutríció minden esetben a betegek és ellátottak állapotát súlyosbító (komorbid) tényezı.
A tápláltsági állapot – többek között – befolyásolja az infekcióveszélyt, a dekubituszhajlamot,
a gyógyszerhasznosulást és a morbiditást is. Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy az
alultápláltság következményei az ápolási-gondozási kiadásokat nagymértékben növelik. A
szőrés (mint a prevenció része) és táplálkozási szakember alkalmazása az intézmény
költséghatékonyságához is hozzájárul (pl. csökkenthetı járulékos ápolási költségek,
18

gyógyszerköltségek), ezért a tartós bentlakásos intézményekben élık tápláltsági állapotának
felmérése nemcsak elemi gazdasági érdek, de a „nem csak etetni, hanem táplálni” gondolat
szellemében alapvetı erkölcsi kötelesség is. A táplálás-táplálkozás az intézményben élık
életminıségét, kedélyállapotát és – nem utolsó sorban – közérzetét is meghatározza, ezért
nagy a szerepe a táplálkozásért felelıs szakszemélyzet munkájának. Eredményeink szerint, az
irodalmi adatokkal egybehangzóan a rendelet betartása, a speciális táplálkozási igény
kielégítése érdekében alkalmazott kompetens táplálkozási szakember (dietetikus) javítja az
ellátás minıségét. A – táplálás terén is – jól definiált feladatok és feladatkörök hozzájárulnak
az ellátás színvonalának emeléséhez, amely a gondozottak egészségi állapotát és
életminıségét szolgálja.
A szociális szférában dolgozók egyik fontos feladata az élethosszig tartó, fenntartható
egészség és a lehetı legjobb életminıség megteremtése, amelynek megvalósításához a
táplálkozástudomány (dietetika) is hozzájárul. A tápláltsági állapot ismerete informatív és
irányadó a személyes gondoskodás tervezéséhez, a táplálkozás optimalizálásához, így a
személyre szabott rehabilitáció megvalósulásához.
Új tudományos eredmények
Felméréseink eredményei szerint az alultápláltságra veszélyeztetett idıs személyek
aránya a szociális otthonokban igen nagy (26,8–77,0%).
A tápláltsági állapot felméréséhez nem elegendı egy szempont vizsgálata vagy mindössze
egy-két kérdés megválaszolásával eldönteni: több forrásból kell a teljes és reális helyzetet
megállapítani, mivel a tápláltsági állapot összetett, annak számos paramétere van, ezért több
módszer együttes alkalmazása szükséges és indokolt.
Az ellátottak közel harmadánál (29,5%) tápláltsági állapot-felmérés negyedévente vagy annál
ritkábban történik.
Egy egzakt módszerben helyet kell kapnia az akut és krónikus betegségeknek, ezek
stabilitásának (dinamikus változók) és a lehetséges állapotrosszabbodásnak is. A személyre
szabott, optimalizált tápláláshoz elengedhetetlen a tartós bentlakásos intézményekben élık
tápláltsági állapotának szőrése, meghatározása, dokumentálása és folyamatos, rendszeres
nyomon követése és javítása is.
Az adataink azt mutatják, hogy a tápláltsági állapot multifaktoriális. Sok tényezı –
olyanok is, amelyekrıl esetleg nem is feltételezzük – határozza meg a tápláltsági állapotot (pl.
mozgáskorlátozottság, láz). Az étvágytalanság és a nyelési nehezítettség 2,5-szer gyakoribb, a
19

mozgáskorlátozottság, a demencia, valamint a hiányos fogazat a nagy rizikójú idısek
csoportjában közel kétszer (1,6–1,7-szer) gyakoribb, mint az idıs szociális otthonban élık
körében.
Az állapotok (krónikus betegségek) az akut betegségeknél sokkal erısebb
összefüggést mutatnak a MUST szerinti végpontszámmal. A tápláltsági állapot felmérését ki
kell terjeszteni a rágási problémákról (fogazat), a nyelési nehezítettségrıl, a demenciáról és az
étvágytalanságról szerzett információkkal.
Az idegrendszeri kórképek szignifikánsan függnek össze a tápláltsági állapottal. Az
idegrendszeri betegségek elıfordulási gyakorisága az elmúlt években szignifikánsan nıtt.
A rizikótényezıket külön-külön is nagy figyelemmel kell kísérni minden otthonlakó esetén,
azoknál pedig, akiknél halmozottan fordulnak elı a rizikótényezık, erre az ápolási team
minden tagjának (orvos, ápolószemélyzet, dietetikus, gyógytornász, ergoterapeuta, szociális
munkás stb.) oda kell figyelnie.
A kilencven évnél idısebbek fokozottabb odafigyelést igényelnek, ezért nagyobb a
humánerıforrás-, illetve közvetlen anyagi ráfordítás szükségletük.
A folyékony-pépes étrendre szoruló lakókra feltétlenül fokozottan szükséges figyelni, mert
többségük tápláltsági állapota rossz.
IRODALOM
1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról. Kihirdetve: 1993.
január 27.
1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények
szakmai feladatairól és mőködésük feltételeirıl.
36/2007. (XII. 22.) SzMM rendelet a gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton
alapuló szociális rászorultság vizsgálatának és igazolásának részletes szabályairól.
67/2007. (VII. 10.) GKM–EüM–FVM–SzMM együttes rendelet a vendéglátó termékek
elıállításának feltételeirıl.
340/2007. (XII. 15.) Kormányrendelet a személyes gondoskodás igénybevételével kapcsolatos
eljárásokban közremőködı szakértıkre, szakértıi szervekre vonatkozó részletes
szabályokról.
ÁSZ: Jelentés a helyi önkormányzatok tartós szociális ellátási feladatainak ellenırzésérıl az
idısek otthonainál. Állami Számvevıszék, 2003. június.
20

ÁSZ: Jelentés a tartós szociális ellátást nyújtó intézmények helyzetének és finanszírozásának
vizsgálati tapasztalatairól. Állami Számvevıszék.
ÁSZ: Jelentés a települési önkormányzatok szociális és gyermekjóléti szolgáltatásai
helyzetérıl. Állami Számvevıszék, 1998.
ÁSZ: Jelentés az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra,
gondozásra fordított pénzeszközei felhasználásának ellenırzésérıl. Állami
Számvevıszék, 2008. július.
Bácskay A. (2004): Gondozási formák az idısellátásban – a szociális alapellátás. 185–196. In:
Idıskorúak Magyarországon. Szerk.: Giczi J, Sághi G. Központi Statisztikai Hivatal,
Budapest.
Bódiné Vajda Gy. (2007) (szerk.): Magyar statisztikai évkönyv, 2006. Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest.
Bozóné Kegyes R, Fekete K, Lelovics Zs, Nagy Gy, Tátrai L. (2008): A dokumentációs
rendszer a dietetikus munkájában. 18. In: Magyar Táplálkozástudományi Társaság 33.
Vándorgyőlése program és elıadás összefoglalók (Pécs, 2008. október 2–4.). Szerk.:
Zajkás G, Gilingerné Pankotai M, Gelencsér É, Lugasi A. Magyar
Táplálkozástudományi Társaság, Budapest.
Crogan NL, Evans BC, Severtsen B, Shultz JA. (2004): Improving nursing home food
service: uncovering the meaning of food through residents’ stories. J Gerontol Nurs 30:
29–36.
Crogan NL, Evans BC. (2006): The shortened food expectations – Long-term care
questionnaire: Assessing nursing home residents’ satisfaction with food and food
service. J Gerontol Nurs 32: 50–59.
de Looy A, Liddell J, Bozóné Kegyes R, Favreau AM, Marquez I, Naumann E, Lelovics Zs,
van Ael K. (2008): Dietetikusi kompetenciák Európában. Új Diéta 2: 24–25.
Donini LM, Savina C, Piredda M, Cucinotta D, Fiorito A, Inelmen EM, Sergi G, Domiguez
LJ, Barbagallo M, Cannella C. (2008): Senile anorexia in acute-ward and rehabilitations
settings. J Nutr Health Aging 12: 511–517.
Eiben OG, Farkas M, Körmendy I, Pahsy A, Vargáné Teghze-Gerber Zs, Vargha P. (1992): A
budapesti longitudinális növekedésvizsgálat, 1970–1988. Humanbiologia
Budapestinensis, 23.
Engelheart S, Lammes E, Akner G. (2006): Elderly peoples’ meals. A comparative study
between elderly living in a nursing home and frail, self-managing elderly. J Nutr Health
Aging 10: 96–102.
21

Evans BC, Crogan NL, Shultz JA. (2005): The meaning of mealtimes: connection to the
social world of the nursing home. J Gerontol Nurs 31: 11–17.
Feldblum I, German L, Castel H, Harman-Boehm I, Bilenko N, Eisinger M, Fraser D, Shahar
DR. (2007): Characteristics of undernourished older medical patients and the
identification of predictors for undernutrition status. Nutr J 6: 37.
Féli J. (2005) (szerk.): Magyar statisztikai évkönyv, 2004. Budapest: Központi Statisztikai
Hivatal, 2005
Figler M, Lelovics Zs. (2008): A háziorvos és a dietetikus együttmőködési lehetıségei a
praxisban. Magyar Családorvosok Lapja 1: 31–34.
Harsányi L, Varga P, Bodoky Gy. (1999): State of artificial nutrition in Hungary: Standpoint
and methodologic recommendations. Nutrition 15: 40–43.
Horváth Varga Zs. (2008): Fejlıdés vagy hanyatlás. 413–421. In: Gerontológia. Szerk.:
Semsei I. DE EK, Sprint Kiadó, Nyíregyháza.
Kopp M, Skrabski Á. (1995): Magyar lelkiállapot. Végeken Kiadó, Budapest.
Kósa K, V. Hajdú P, Ádány R. (2006): Az öregedı társadalmak speciális népegészségügyi
problémái. 500–512. In: Megelızı orvostan és népegészségtan. Szerk.: Ádány R.
Medicina Kiadó, Budapest.
Lakatos M. (2000): A családi kapcsolatok és a fizikai aktivitás szerepe az idıskorúak
életében. In: A korfa tetején. Az idısek helyzete Magyarországon. Szerk.: Daróczi E,
Spéder Zs. Központi Statisztikai Hivatal – NKI, Budapest.
Lelovics Zs, Henter I, Kubányi J. (2006): Szociális otthonban élı szépkorúak tápláltsági
állapota. Rehabilitáció 16: 28.
Lelovics Zs. (2008): A szociális otthonokban élık tápláltsági állapota és életminısége. 34. In:
6. Grastyán Országos Interdiszciplináris Konferencia, 2008. Szerk.: Rab V, Sarlós I,
Dávid F, Bolla K. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.
Lelovics Zs, Figler M. (2008): Étkezés és étvágy – Adatok a szociális otthonokban élık
táplálkozásáról nemzetközi adatok ismeretében. Rehabilitáció 18: 103.
Lelovics Zs, Bozóné Kegyes R, Bonyárné Müller K, Figler M. (2008): Results of nutritional
risk screening of patients admitted to hospital. Acta Physiol Hung 95: 107–118.
Lelovics Zs. (2009): Az egészség nem játék. Élelmezés 1–2: 36–37.
Lelovics Zs, Bozó Kegyes R, Lampek K, Figler M. (2009): Results of nutritional screening in
institutionalized elderly in Hungary. Arch Gerontol Geriatr 49: 190–196.
Ng N, Farkas A, Mészáros J, Mohácsi J. (1995): A testtömegindex (BMI) mint egyszerő
testösszetétel-jellemzı(). Kalokagathia 1: 30–39.
22

Nijs KA, de Graaf C, Kok FJ, van Staveren WA. (2006): Effect of family style mealtimes on
quality of life, physical performance, and body weight of nursing home residents:
cluster randomized controlled trial. Brit Med J 332: 1180–1184.
Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértıi Intézet (ORSZI): Gondozási szükséglet
vizsgálatok. URL: http://www.orszi.hu/html/gondozasiszukseglet20090116.htm (2009.
január 23.)
Otthon Centrum (OC): Luxusotthon idıseknek – jó üzlet. URL:
http://www.oc.hu/ingatlanpiac/72 (2009. január 5.)
Síró B. (1999): Az idıs beteg a kórházban. 66–67. In: Gyakorlati geriátria. Szerk.: Síró B,
Bódor Cs. Springer Kiadó, Budapest.
Spar JE, La Rue A. (2002): Geriátriai pszichiátria. Lélekben Otthon, Budapest.
Stechmiller JK. (2003): Early nutritional screening of older adults: review of nutritional
support. J Infus Nurs 26: 170–177.
Szollár L. (1986): Az elhízás kórélettana. Medicina Kiadó, Budapest.
Lelovics Zsuzsanna PhD
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék
7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4.
Telefon: (30) 2882889
E-mail: lelovics@yahoo.com
23

AZ ÖZVEGYSÉG HATÁSA A NİISÉG MEGÉLÉSÉRE ÉS A
SZUBJEKTÍV JÓLLÉTRE KÖZÉPKORÚ ÉS IDİS ASSZONYOK
CSOPORTJAIBAN
Cserepes Réka Eszter, Pék Gyızı
Összefoglalás
Kutatásunk során azt tekintettük át, hogy az özvegyasszonyok, férjük halálát követıen
milyen lelki állapotban érzik magukat, és hogyan alakul saját nıiségük megélése. A
vizsgálatban középkorú és idıs, özvegy és házas asszonyok vettek részt. Az eredmények
értelmében a középkorú özvegyasszonyok önértékelése, az élet értelmébe vetett hite, és
(visszatekintve) a házassággal való elégedettsége alacsonyabb házas kortársaikénál, az
életükkel pedig az idıs özvegyeknél is kevésbé elégedettek. Az özvegyek nıiséghez való
viszonya változást mutat: míg maga a nıiség megítélése pozitívabb, a nıi szerepek és a
nıiesség fontossága elhalványult számukra, az özvegyszerep válik hangsúlyossá. Már számos
magyar tanulmány látott napvilágot az özvegyek szubjektív jóllétével kapcsolatban, melyek
eredményeihez vizsgálatunk tapasztalatai is jól illeszkednek.
Kulcsszavak: középkorú özvegyasszonyok, idıs özvegyasszonyok, változások, nıiség,
szubjektív jóllét
The influence of the widow status on the experience of being woman and the subjective
well-being in groups of middle-aged and old women
Summary
In our research we studied what kinds of changes appear in the life of widows after
losing their husbands: how they feel themselves psychically and how they feel themselves as
a woman. In the study middle-aged and old widows and wives took part. Our results show
that the self-esteem, the belief in “meaning in life” and the satisfaction with the marriage of
middle-aged widows are significantly lower than these ones of middle-aged wives and
middle-aged widows are more unsatisfied with their life than old widows. The relation of
widows to their femininity is also changed: they valued femininity more positive than married
women but the importance of feminine roles and femininity is lower for the widows. With the
lack of husband appears the so-called „widow role”. Many Hungarian studies have been made
about the well-being of widows, our empirical data suit to these results well.
24

Bevezetés
Modern világunkban, ahol a fiatalság, az attraktivitás és a teljesítmény képviselik a
központi értékeket (Hézser, 1995), még mindig viszonylag kevés figyelem jut az idısödı
rétegeknek, nem csak az idıs korosztályra, hanem a középkorúakra is.
Magyarországon a 40 év fölötti nık rétege egyre szélesebb a társadalomban, idıskorban
pedig már kifejezetten több a nı, mint a férfi és e folyamatról a WHO is már, mint „az
idısödés elnıiesedésérıl” ír (Kovács és mtsai, 2001). A férfiak várható élettartama a
Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2007-ban 69,19 év, míg a nıké 77,34 év. Európa
keleti felében, így hazánkban is magas a középkorú férfiak mortalitási aránya. A Központi
Statisztikai Hivatal 2008. január 1-i adatai alapján, a családi állapot tekintetében, a 15 év
feletti lakosság körében a nıi populáció 18,1%-a özvegy, míg a férfi populáció 3,7%-a. Az
egészségi állapotban 40 éves kortól kifejezett romlás figyelhetı meg: csökken a
munkaképesség, gyakorivá válik a fájdalom és a depressziós tünetek. (Kovács, Jeszenszky,
2006). A középkorú nık a klimaktérium idıszakába érnek, mely biológiai változásokból
indul, és a nık életének minden területére kihat. A hormonális változás mellett, módosul az
anya és a nıi szerep (Kovács és mtsai, 2001). Komoly félelmet jelent a termékenység
elvesztése nyomán fellépı, a nıi szerep elvesztésétıl való félelem (Lux, 1982).
Az idısek egészségügyi, s mindenekelıtt jólléti helyzetét illetıen elmondható, hogy a
WHO adatai, és magyar kutatások szerint is, a nıi nem és a szegény társadalmi réteghez való
tartozás mellett az idıs kor az, ami rizikófaktornak számít a mentális betegségek
kialakulásában: 60 év felett a nık nagy része a Beck-pontszámok alapján a depressziós
kategóriába tartozik (Csoboth, 2006; Kovács, Jeszenszky, 2006).
Az özveggyé válás során egy asszony kedvezıtlenebb anyagi, társadalmi és szociális
helyzetbe kerül, romlik a pszichikus jólléte, vagyis a társas támogatás csökkenését és az
érzelmi biztonságot nyújtó házastárs hiányát fogja legbiztosabban érzékelni, ami oksági
meghatározója lehet annak, hogy az özvegyek mortalitási és morbiditási mutatói (depressziós,
„neurotikus” tünetek) jóval magasabbak a velük egykorú házasokénál (Kovács, 2006). Az
özvegység megélését természetesen meghatározzák a személyes prediszpozíciók is, és olyan
faktorok, mint a házasfelek életkora, az együtt töltött idı hossza, a kapcsolat milyensége,
elızetes életesemények, betegségek, az élet-halálhoz való viszonyuk, a kulturális
környezetük, a vallásosság, szociális kapcsolati rendszerük és az özvegy aktuális pszichikus
állapota (Parkes, id. Pilling, 2001).
25

A vizsgálat során arra kerestük a választ, hogy a nıiséghez főzıdı viszony hogyan
változik az megözvegyüléssel, illetve, hogy a szubjektív jóllét hogyan tér el az özvegy és a
házas populációkban, középkorban és idıs korban.
Célkitőzés
Azt, hogy özvegyasszonyok hogyan érzik magukat a világban, és hogy hogyan
viszonyulnak saját nıiségükhöz, a 40 év feletti házas asszonyokéval hasonlítottuk össze, így
vizsgálva, hogy milyen eltéréseket eredményez az özvegy státusz.
A koherencia, az elégedettség különbözı dimenziói mentén próbáljuk megközelíteni az
asszonyoknak saját magukhoz, az élethez, a volt párkapcsolathoz való viszonyát oly módon,
hogy vizsgáljuk, milyen eltérések adódhatnak az özvegyek és házasok között az önértékelés,
az élettel való elégedettség, az élet értelmébe vetett hit és a házasság megítélése mentén.
Továbbá kíváncsivá tett bennünket, hogy a vizsgált asszonyok csoportjaiban hogyan jelenik
meg a nıiség, mi alapján határozzák meg az özvegy és házas asszonyok a nıiségüket;
indukál-e az eltérı családi állapot különbségeket a nıi szerepek fontosságában, a tipikus nıi
külsı-belsı tulajdonságok fontosságában, a nıiség pozitív vagy negatív megítélésében.
Mindemellett felvetül annak a kérdése is, hogy az özvegyek körében kialakul-e az
özvegyszerep, illetve e szerep milyen hangsúlyt nyer az asszonyok nıiséggel kapcsolatos
önjellemzésében.
Vizsgálati személyek
A vizsgálatban 120 középkorú és idıs nı vett részt, családi állapotukat tekintve 65
özvegy és 55 házas. A mintába való bekerülés feltétele volt, hogy életkort tekintve legalább
40 éves legyen a személy; családi állapot tekintetében pedig, ha a „házas” kategóriába
tartozik, akkor házas legyen, és ne élettársi kapcsolatban éljen, illetve lakjon egy háztartásban
a férjével, ha az „özvegy” kategóriába tartozik, akkor egyedülálló legyen, vagyis jelenleg ne
éljen partnerkapcsolatban.
Életkor tekintetében a K-központú klaszteranalízis módszerével (SPSS 13.0
programcsomag segítségével) osztottuk két csoportra a vizsgálati személyeket, így 68
középkorú és 52 idıs asszony alkotja a mintát. A középkorúak átlagéletkora 53,19, az idıseké
71,04 év. Mintában résztvevı személyek közül a legfiatalabb 40, a legidısebb 95 éves. A
vizsgálatban így 31 középkorú özvegy, 34 idıs özvegy, 37 középkorú házas és 18 idıs házas
nı vett részt.
26

Vizsgálati eszközök
Rosenberg-féle Önértékelési Skála (Rosenberg Self-Esteem Scale, RSES, 1965)
A Morris Rosenberg által kidolgozott, 10 tételes, önértékelést vizsgáló skála gyakorta
alkalmazott módszer a társadalomtudományok területén. A skála a szelfkoncepció, az
önmagunkról való gondolkodás egyik dimenzióját, az önértékelést méri, annak is az általános
formáját, önelfogadásra és önmagunk értékességére vonatkozó állításokkal.
Diener-féle Élettel Való Elégedettség Skála (Satisfaction With Life Scale, SWLS, 1985)
Ed Diener skálája az elégedettség élményét oly módon méri, hogy hangsúlyt tesz a társas
kapcsolatok meglétére vagy hiányára, a munka vagy valamilyen önértékelés szempontjából
fontos szerep meglétére vagy hiányára, illetve a személyes elégedettségre, mint önmagával, a
spirituális élettel, a személyes fejlıdéssel és a kikapcsolódással való elégedettség meglétére
vagy hiányára.
Koherencia-érzés (Élet értelme) Skála a Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés
Kérdıívbıl (Rahe, Tolles, 2002; Rózsa és mtsai, 2003)
A koherencia a személynek a saját magával és a világgal szembeni beállítódását mutatja,
mennyire értékeli a személy biztonságos és befolyásolhatónak az ıt körül vevı világot. A
nagyfokú koherencia-érzés hozzájárul, hogy a megküzdésben, krízisek esetén a
személyiségfejlıdés magasabb szintjére jussunk, azáltal, hogy mobilizáljuk saját
erıforrásainkat, valamint hiszünk benne, hogy külsı segítségben is részesülhetünk (társas
támasz, transzcendencia).
Rövidített Házastársi Stressz Skála (Balog és mtsai, 2006)
Az eredeti Házastársi Stressz Skála 17 állítást tartalmaz, a magyar adaptáció Balog és
munkatársai nevéhez főzıdik, akik vizsgálataik során alkották meg a magyar skála rövidített
változatát. A Rövidített Házastársi Stressz Skála az eredeti változatbók 5 tételt tartalmaz,
dimenziók szerinti megoszlásban: 3 válasz a szeretet-bizalom, 1 a problémák, 1 pedig a
személyes identitás faktorába illeszkedik. A rövidített változat is alkalmasnak bizonyult a
házastársi kapcsolatban fellépı stressz, illetve a házassággal való elégedettség mérésére.
Nıiséghez való viszony
27

A vizsgálati személyek nıiséghez való viszonyát személyes megfogalmazásaik alapján
mértem. Arra kértem ıket, hogy válaszoljanak 5-10 mondatban, a következı kérdésre: „mit
jelent Önnek nınek, asszonynak lenni”. Kiegészítı kérdésként, ám a kérdıívlapon korábban
szereplı kérés volt, hogy foglalják össze 5-10 mondatban, mi jellemzi jelenlegi
élethelyzetüket.
Eredmények
A kérdıívek eredményeinek vizsgálatánál több szempontú varianciaanalízist
alkalmaztunk. Vizsgáltuk, hogy a középkorúság és az özvegység együttesen befolyásolja-e az
eredmények alakulását. Kapott eredményeinket T-próbákkal is alátámasztottuk.
Az élettel való elégedettség dimenziójában a várakozásoknak megfelelı eredmény
mutatkozott (1. Táblázat).
SWLS
N Átlag Szórás
Középkorú
özvegyek 31 18,52 7,11
Középkorú
házasok 37 25,00 5,19
Idıs
özvegyek 34 21,79 7,58
Idıs
házasok 18 22,00 6,1
1. Táblázat: Az Élettel való Elégedettség Skálán (SWLS) elért pontszámok statisztikai mutatói
A legalacsonyabb pontszámot a középkorú özvegyek érték el, ez jelentıs szignifikáns
eltérést jelent a középkorú házasok pontszámától (t=-4,34; p

(t=2,79; p

megjelenésével, a gondoskodás, összetartás, megértés, aggódás, felelısségvállalás, irányítás,
teherbírás attitődjével kapcsolatosak.
ÉÉK
N Átlag Szórás
Középkorú
özvegyek 31 11,84 3,06
Középkorú
házasok 37 13,27 2,35
Idıs
özvegyek 34 11,82 2,43
Idıs
házasok 18 12,11 3,16
3. Táblázat: Az Élet Értelme Kérdıívben (ÉÉK) elért pontszámok statisztikai mutatói
RHSS
N Átlag Szórás
Középkorú
özvegyek 31 3,65 1,68
Középkorú
házasok 37 4,43 1,17
Idıs
özvegyek 34 4,18 1,17
Idıs
házasok 18 4,22 1,35
4. Táblázat: A Rövidített Házastársi Stressz Skálán (RHSS) elért pontszámok statisztikai mutatói
30

A külsı és belsı tulajdonságok említésénél szignifikáns eltérés tapasztalható a házasok
irányába (χ2 = 12,656, p

találkoztunk annak megfogalmazásával, hogy a férfimunka is rájuk hárul, a férjük nélkül
egyedül érzik magukat, és a társ hiányának következtében nem érzik magukat nınek. Mivel a
házasok az említett kategóriákba illeszkedı kifejezéseket nem használtak a válaszaikban,
statisztikai eljárás nélkül is megállapítható és evidensnek tekinthetı, hogy az özvegyszerep az
özvegy nık között alakul ki, az ı sajátjuk. A középkorú és az idıs özvegyasszonyok között
nem mutatkozott lényegi eltérés az özvegyszereppel kapcsolatos kifejezések említésénél.
A nıiség pozitív értékelése kategória általánosságban arra vonatkozó kifejezéseket
foglal magába, hogy nınek, asszonynak lenni jó, „nagyszerő”, „megtisztelı”, „a legszebb”
stb. dolog, illetve a férfiakkal összehasonlítva jobb nınek lenni.
Meglepıen, az özvegyek értékelték szignifikánsan pozitívabbnak a nıiséget a
házasokkal szemben (χ2 = 9,620, p

hogy a középkorú özvegyek még nem olyan régen veszítették el a férjüket, és még nem volt
elegendı idejük a gyászmunka befejezésére, és még nem tudtak a férj halálával az életükben
bekövetkezett nagymérvő változásokhoz alkalmazkodni (Tatelbaum, 1998; Pilling, 2001;
Kast, 1982).
A nıiséghez való viszonyban szintén érdekes különbségek mutatkoztak az özvegyek és
a házasok között. Az eredmények alapján igazolódott a feltevés, hogy az özvegyasszonyok a
nıiségüket másképp élik meg, illetve távolabbinak érzik a társ hiánya miatt, mint a
házasságban élı asszonyok (Lux, 1982; Bolen, 2008).
A nıiséggel kapcsolatban megállapítható, hogy az özvegyek másképp viszonyulnak a
nıi léthez, mint a házasok. A tipikus nıi tulajdonságok és nıi nemi szerepek nem olyan
hangsúlyosak az özvegyek életében, mint a házasokéban. Ugyanakkor a nıiségnek egy fajta
felértékelıdése is megfigyelhetı az özvegyek részérıl. Számukra módosulnak a nıi szerepek,
sıt esetükben megjelenik az ún. özvegyszerep, mely a nemi szerep egy sajátos formája olyan
tekintetben, hogy hiányzik a férfi, aki mellett a nı nıi oldala érvényesül (Lux, 1982), és az
özvegyszerep egy nıi szerepeiben sérült és férfi teendıket is ellátni kényszerülı, a férfit
helyettesíteni próbáló személy új szerepkörét jelölheti (Schlegel-Holzmann, 1995).
IRODALOM
Balog P, Székely A, Szabó G, Kopp M. (2006): A Rövidített Házastársi Stressz Skála
pszichometriai jellemzıi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7: 193-202.
Bolen JS. (2008): Bennünk élı istennık. Studium Effektive Kiadó, Nyíregyháza.
Csoboth Cs. (2006): A magyar nık életminısége. In: Kopp M, Kovács M. (szerk.): A magyar
népesség életminısége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 106-115.
Diener E. (2006): Understanding Scores on the Satisfaction with Life Scale
http://www.psych.uiuc.edu/~ediener/SWLS.htm Letöltve: 2008. 10. 31.
Hézser G. (1995): A pásztori pszichológia gyakorlati kézikönyve. Kálvin János Kiadó,
Budapest-
Kast, V. (1982): Trauern: Phasen und Chacen des psychischen Prozesses. Kreuz-Verlag,
Stuttgart.
Kovács M, Jakab E, Kopp M. (2001): Középkorú és idıs nık lelki egészsége. In: Nagy I,
Pongrácz T, Tóth IGy. (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nık és férfiak helyzetérıl
2001. TÁRKI – Szociális és Családügyi Minisztérium.
33

Kovács K. (2006): Az özvegyek, az elváltak és az egyedülállók egészségi állapota. Arányos
vagy koncentrálódó terhek Demográfia 49: 7-45.
Kovács M, Jeszenszky Z. (2006): Idıskor és életminıség. In: Kopp M, Kovács M. (szerk.): A
magyar népesség életminısége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 134-
143.
Lindemann, E. (1944): Symptomatology and management of acute grief. American Journal of
Psychiatry, 101, 141-148.
Lux E. (1982): Nıi szerepek. A szexuálpszichológus szemével. Minerva Kiadó, Budapest.
Pilling J. (2001): A gyász lélektana. In: Szádóczky E, Rihmer Z. (szerk.): Hangulatzavarok.
Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 112-149.
Rosenberg, M. (1965): Society and the Adolescent Self-Image. Princeton, New Jersey:
Princeton University Press.
Skrabski Á, Kopp M, Rózsa R, Réthelyi J, Rahe, RH. (2005): Life Meaning: An Important
Correlate of Health in the Hungarian Population. International Journal of Behavioral
Medicine, 12, 2, 78-85.
Tatelbaum J. (1998): Bátorság a gyászhoz. Pont Kiadó, Budapest.
Cserepes Réka Eszter * , Pék Gyızı
Debreceni Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, Személyiség és Klinikai Pszichológiai
Tanszék, Debrecen
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ,
Gerontopszichológiai Koordinációs Egység, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.
Levelezı: Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet, 4010 Debrecen, Komlóssy u, 45-47. E-
mail: cserepes.reka@gmail.com
34

AZ ÉLETMINİSÉG ÉS A SZAKÁPOLÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI
Sasváriné Bojtor Anna
Összefoglalás
A vizsgálat célja kettıs: egyrészt az idıs betegek önellátási képességének mérése,
másrészt az otthoni szakápolás eredményeinek a bemutatása. Vizsgálati módszerként az
ápolási dokumentáció - elemzést és az önellátási deficit score szerinti változásait mértük. A
kapott adatok egyértelmően igazolták, hogy az otthoni körülmények között ápolt idıs betegek
életminısége jelentısen javult az ápolási vizitek számának emelkedésével.
Kulcsszavak: életminıség, az ápolás funkciói, önellátási deficit
Relationships of quality of life and special care
Summary
The aim of this investigation is twofold: on one hand to assess self - sufficiency skills
of elderly patients and on the other hand to demonstrate the results of home nursing care. As
an investigational method nursing documentation analysis and the changes of self -
sufficiency deficit were measured according to score. The received data have explicitly
proved that the life-standard of the elderly patients getting home care has significantly
improved due to the increasing number of nursing visits.
Keywords: life standard, functions of nursing, deficit of self - sufficiency
35

Bevezetés
Az otthoni szakápolás a holisztikus szemléleten alapuló betegellátási forma, melynek
középpontjában az önellátási probléma megszüntetése, illetve egy optimális állapot elérése
áll. Leegyszerősítve, ez azt jelenti, hogy ahogy csökken az önellátási deficit, úgy javul a beteg
életminısége. A kettı egymással szervesen összefügg.
Az életminıség meghatározására számos próbálkozás történt. Az angol irodalom
szerint: az élet élvezete (enjoy of life), csak egy a sok közül. Mi az, ami valójában fontos a
betegnek Az, hogy növekedjen a fizikai teljesítménye, csökkenjen a betegség terhe, vagy
javuljon az önellátási képessége
Az ellátást nyújtó szakemberek nap, mint nap szembesülnek ezekkel a kérdésekkel.
Munkájukat, tevékenységüket ennek szellemében végzik, mindent elkövetve annak
érdekében, hogy a beteg mielıbb teljes életet élhessen.
Az idıskor
Az idıskor könnyen felismerhetı jellegzetes testi változásaival, lassan telepedik rá
életünkre. A változások épp úgy hatással vannak az énkép alakulására, mint a világban való
tájékozódásra. Az idısek szociális, egészségi, érzelmi, illetve értelmi fejlıdése bonyolult
jelenség. Nagyszámú testi és mentális folyamat áll kölcsönhatásban egymással. Ezek alapján
fordulhat elı, hogy a testi, vagy mentális gyengülés egymástól függetlenül ugyanúgy
elıfordulhat, mint egymást erısítve. (Iván, 2001)
Napjainkban az idıskor minıségi újraértékelése folyik. Vegyük sorra azokat a fıbb
pontokat, amelyek az újraértékelést segítik.
Elıször is új szemléletmód vált szükségessé az idıskorúak számának gyors emelkedése miatt.
Növekszik a várható élettartam (KSH, 2003).
Másodszor az idısebb populáció minıségi változáson megy keresztül. E mögött többnyire az
anyagi forrás húzódik meg. Vannak olyan csoportok, akik a létminimum alatt élnek és vannak
olyan csoportok az „új” öregek csoportja, akik egy jobb szociális ellátást és emberhez méltó
nyugdíjat élveznek. (Lévai, 1999)
Harmadszor a növekvı életkor megváltoztatja az idısekrıl alkotott képet. Nevezetesen egyik
oldalon egyre több a nagy vitalitású egészséges, független idıs ember. A másik oldalon pedig
egyre növekszik a segítségre szorulók tábora, ami az egészségügyi rendszer átalakulását teszi
szükségessé. Ezt az átalakulási, átrendezıdési folyamatot éljük most. (Keighley, 2004)
36

Ápolás és gondozás
A téma alapgondolatát, nevezetesen a házi ápolás és az életminıség kapcsolatát az
1996-tól bevezetésre kerülı szakellátási forma felerısítette, az ápoláskutatás egyik fı
területévé tette. Az ápolás és gondozás lényegét legjobban egy Robert Louis Stevenson-tól
vett idézet fémjelzi, amely így szól:
„Ki látta a szelet
Sem Te, sem én.
De ha a fák lehajtják fejüket,
Arra halad a szél”
Az ápolás - gondozás, hasonlóan a szélhez, szinte láthatatlan. Ami ebbıl látható az
ember számára az nem más, mint az ápolási tevékenység maga, s amit a beteg vagy idıs érez,
az annak a hatása.
Az ápolás, gondozás természetébıl adódóan egyrészt egyedülálló jelenlétet jelent a
világban, másrészt az emberi kapcsolatok sajátos formáját hordozza magában. A másik ember
segítése a mindennapi élettevékenységek kialakításában, a nehéz helyzetek elviselésében, a
másik emberrel való kapcsolat vállalásában mind fontos összetevıi az ápolás egyediségének
(Oliver és mtsai, 1994).
Van- e különbség a fiatal és idıs ember ápolása között - tehetjük fel a kérdést. Igen, van.
Vegyük sorra azokat a különbségek, amelyek meghatározzák, és specifikussá teszik az idısek
ápolását:
1.) Nem homogének. Ez a réteg már a naptári életkor szerint sem homogén. Erre utal az
Egészségügyi Világszervezet által kiadott életkori besorolás is. A 80 év feletti életkort
tekintik olyan határnak, amelyen túl az idıskorúak nagy része az életviteléhez valamilyen
segítségre szorul (Wells, 1980).
2.) Különbségek vannak az idısek aktivitásai között, amelyek az életkor elırehaladásával is
nagy eltérést mutatnak. Pl. rugalmasság, aktivitás, szellemi frissesség, hobby, stb.
Mindezek az egyéni eltérések magukban hordozzák a változtatások lehetıségét is, azaz az
életminıség alakulását.
3.) Egészségi állapot: jellemzı a multimorbiditási profil (több, gyakran azonos súlyosságú
betegségek együttes jelenléte).
37

4.) Az idısek számára veszélyt jelentenek a családi kapcsolatokból és az elmagányosodásból
eredı helyzetek.
5.) Jövedelmi, anyagi helyzetekbıl eredı megosztottság, amelyre a bevezetıben már utalás
történt.
Az öt pontban foglalt tényezık alapvetıen meghatározzák az idıs ember életminıségét, az
ápolás sajátosságait. Az idısekre vonatkozóan az ápolás egyes szakterületeinek a határai
kevésbé élesek.
A beteg ápolási kategóriába való besorolhatósága sokkal nehezebb, mint fiatal korban.
Nagyon kevés azon idıs betegek száma, akikre ne lenne jellemzı a multimorbiditás. (e-cím
1). Gyakran a szomatikus betegségek az átlagosnál jóval több esetben okoznak agyi
eredetőnek tőnı, pszichés tüneteket. Ez utóbbi jelentısen behatárolja az ápolásban való
együttmőködést, illetve a rehabilitációt.
Az idısek otthoni ápolása - gondozása egy igen sajátos szakmai felkészültséget,
empátiát követel meg az ápolótól. Az ápolás eredményessége és annak mérhetısége nem kis
feladat elé állít bennünket. Ma, amikor a minıségi mutatók alapján történik a betegellátás
finanszírozása, akkor valamilyen módon mérhetıvé, követhetıvé kell tenni az ápolás
eredményességét és hatékonyságát (Bojtor, 2003). Ennek mérésére tettünk kísérletet a pécsi
Nıvérszolgálat - Házi Betegápolói Szolgálat keretein belül.
Módszer és minta
Az életminıség mérése lehet formális és nem formális. Mi a formális változatot
próbáltuk meg alkalmazni, amely az un. score, vagy pontozásos módszeren alapszik.
Vizsgálati módszerként a dokumentumelemzést, és az önellátási képesség szintjét vizsgáltuk a
2001 és 2003 között ellátott, 65 év feletti házi szakápolásban részesült betegek körében. A
dokumentumelemzés 718 fıre terjedt ki. Esetünkben, a 65 év felettieket emeltük ki, akiknek
az aránya a teljes beteglétszám vonatkozásában szinte minden évben közel azonos
nagyságrendet mutat, azaz a teljes a beteglétszám ≈ 30 %. Az I. Táblázat mutatja az ellátott
betegek éves megoszlását. Körükbıl random módon választottunk ki 100 ápolt beteget (II.
Táblázat). A táblázatban az életkori és a nemek szerinti megoszlást, valamint a teljesített
vizitek számát összegeztük.
38

Ellátott betegek megoszlása
(2001 - 2003)
Év Teljes létszám 65 év felettiek száma
2001 663 166
2002 816 231
2003 926 321
Összesen: 2405 718
I. Táblázat. Ellátott betegek éves megoszlása
A követéses vizsgálat elméleti alapját a 20/1996. (VII. 26.) Népjóléti Miniszteri és a
43/1999. (III. 3.) kormányrendeletben foglalt ápolási kategória képezi. Ezek alapján a
szakápolási fokozatok a következık:
1.) Teljes ápolásra szorulónak kell tekinteni azt a beteget, aki a mindennapi életvitel
alaptevékenységeibıl* hármat, vagy annál többet más személy igénybevétele nélkül nem
képes elvégezni és szakápolásra szorul.
2.) Részleges ápolásra szorul az a beteg, aki a mindennapi életvitel alaptevékenységei
(*Alapellátási tevékenységek: táplálkozás, tisztálkodás, öltözködés, széklet és vizelet
kontinencia, önálló helyzetváltoztatás (felkelés, lefekvés) közül legalább két tevékenységet
más személy igénybevétele nélkül nem képes elvégezni, és betegsége miatt szakápolásra
szorul.
3.) Önellátó az a beteg, aki a mindennapi életvitel alaptevékenységeit* más személy
igénybevétele nélkül képes elvégezni, de betegsége miatt szakápolási feladatok elvégzésére
van szüksége.
Az önellátási képességek és azok alakulását score - módszer szerint végeztük el. E - szisztéma
alapján 2 pontot jelent a mindennapi életviteli alaptevékenység, és 1 pontot jelent minden
egyes szakápolási feladat teljesítése.
39

Neme Nı Férfi Összesen
Száma 67 33 100
Életkori átlag 69,5 64,5 --
Vizitek száma/fı 16 (3-28) 17 (3-28) --
Összes vizitszám 1072 561 1633
II. Táblázat. 100 ápolt neme, életkori megoszlása, vizitek száma
Ápolási kategóriákra kivetítve:
1. Teljes ápolásra szoruló beteg: > 7 pont
2. Részlegesen önellátó beteg: > 5 pont
3. Önellátó beteg: < 3 pont
Vizsgálatunkban az ápolási kategóriák megoszlását a III. Táblázatban összegeztük,
amely az ápolási anamnézis felvételekor jelzett állapotot tükrözi. A kapott adatokból kitőnik,
hogy a vizsgálatban szereplık 75 %-a teljes ápolásra szorul. A továbbiakban ez a csoport,
mint 100 % került elemzés alá. Alapvetıen ez határozza meg az ápoló munkáját, nevezetesen
azt, hogy hogyan válik a teljes ápolásra szoruló beteg részlegesen, vagy teljesen önellátóvá az
ápolási vizitek végére. A követéses vizsgálatban a teljes ápolásra szoruló betegek önellátási
képességeit és annak változásait elemeztük, ami szervesen összefügg az életminıséggel.
Fı
Score
Teljes ápolásra szorul 75 12 + 4
Részlegesen önellátó 15 5 + 2
Önellátó 10 2 + 1
Összesen 100 --
III. Táblázat. Ápolási kategória szerinti megoszlás
40

A betegség jellege, súlyossága alapvetıen behatárolja az ápolás eredményességét. A
100 vizsgált személy fıbb betegségeit mutatja a IV. Táblázat, amely a betegségek egyfajta
rangsorát jelzi. A besorolás megegyezik a statisztikából is jól ismert betegségcsoportok
rangsorával. Többségben a kardiovaszkuláris és a cerebrovaszkuláris betegségben szenvedık
részesülnek otthoni szakápolásban. A besorolást elsıdlegesen az otthoni szakápolást indokoló
fı diagnózis határozta meg (Eü. M, 1999).
Betegségcsoport
Nemek
nı - férfi
Összesen
Kardiovaszkuláris 21 11 32
Cerebrovaszkuláris 15 8 23
Mozgásszervi 16 5 21
Anyagcsere 10 4 14
Rosszindulatú daganat 5 5 10
Összesen 67 33 100
IV. Táblázat. Betegségcsoport szerinti megoszlás
Eredmények
A mintában szereplık összesen 1633 ápolási vizitben részesültek.
Átlagosan számítva az 1 fıre jutó vizitek száma: nıknél 16, férfiaknál 17.
A legkevesebb vizitszám 1 fıre kivetítve 3, a legtöbb 28 volt.
Az ápolási vizitek teljesítése után az ápolási kategóriák az alábbiak szerint alakultak
(V. Táblázat).
A teljes ápolásra szorultak (75 fı) közül 13 fı maradt ebben a kategóriában, 10 fı
részlegesen önellátó, és 41 fı önellátó lett. Összesen: 64 fı, szemben a 75 fıvel. A
különbözet abból adódik, hogy 9 fı kórházba került és 2 fıt elveszítettünk.
Az ápolási dokumentációt elemezve és a betegek tényleges állapotát felmérve,
egyértelmően megállapítható, hogy az otthoni szakápolásban nyújtott ellátási forma nagyban
hozzájárult az életminıség javulásához, azaz az önellátási deficit csökkentéséhez, vagy éppen
a megszüntetéséhez. Az ápolás eredményességét igazolja a vizsgálatban alkalmazott score -
szisztéma változása. Nevezetesen, az ápolás megkezdésekor a teljes ápolásra szoruló betegek
41

esetében a score - szám átlagosan 12+4 ezzel szemben az ápolási vizitek befejezésekor a score
- szám 9+2-re változott.
Ápolási kategória Betegek száma Score- szisztéma
Teljes ápolásra szorul 13 9 + 2
Részlegesen önellátó 10 5 + 1
Önellátó 41 1 + 1
Összesen 64 --
9 fı kórházba került, 2 fı meghalt
V. Táblázat. Befejezett vizitek utáni változás (kiemelten a teljes ápolásra szorulók 75
fı).
A részlegesen önellátó beteg esetében az ápolás megkezdésekor a score - szám 5+2, az ápolás
végére 5+1-re változott. E - kategóriába tartozó betegek alapvetı szükségletük kielégítésében
továbbra is segítségre szorulnak.
Az önellátó betegeknél az önellátási képességek vonatkozásában nem történt lényeges
változás, a szakápolási tevékenységet, pl.: sztóma kezelés - a beteg megtanulta, így az
életminısége is javult.
Megbeszélés
A vizsgálatban résztvevık 65 év feletti és teljes ápolásra szoruló betegek voltak. A
vizsgálat lényege abban áll, hogy kísérletet tettük az ápolás eredményességének a mérésére,
amely az önellátási deficit változásain alapszik.
Összegezve az eredményeket úgy gondoljuk, hogy e vizsgálati módszer alkalmas az
ápolás - gondozás nyomon követésére, mérésére, s ajánljuk mások számára is. Az idısek
ápolása magába rejti a megküzdı képességek egész láncolatát. Effektívnek nevezhetı
képesség ez, akkor, ha csökkenti a kellemetlen érzést, ha növeli az önbecsülést, ha segíti a
másokkal való kapcsolat kialakítását és fenntartását, valamint javítja a beteg állapotát.
Egyszóval javítja az élet minıségét. Úgy gondoljuk, hogy az elért eredmények mindenképpen
figyelemre méltóak.
42

IRODALOM
Ápolási dokumentáció (2001 - 2003): Nıvérszolgálat Házi Betegápolói Szolgálat, Pécs.
Bojtor A. (2003): The importance of social and cultural factors to nursing status. Int J Nursing
Practice 9: 328 - 335.
Groenman NH, Slevin A. (1996): Szociológia, szociálpszichológia és magatartástudomány
ápolóknak. Semmelweis Kiadó, Budapest. (ISBN 963 8154 61 6)
Iván L. (2001): A geriátria helyzete Magyarországon. Mozgásterápia X: 6 - 11.
Keighley T. (2004): Political leadership in Europe - an assessment of the impact of the 2004
EU Accession round on nursing in Europe. J Nursing Management 12: 279-285.
KSH (2003): Magyar Statisztikai Évkönyv
Lévai K. (1999): Idısellátás Magyarországon. Szociális Innováció Alapítvány, Budapest.
Magyar Közlöny (1996): 64. sz. Népjóléti Minisztérium 20/1996. (VII. 26.)
Slevin O, Buckenham M. (Szerk.) (1994): Ápolóképzés a jövınek. Semmelweis Kiadó,
Budapest. (ISBN 963 8154 44 6)
Smith S. (1992): Communications in Nursing. Year Book. Mosby, St. Louis. (ISBN 0 8016
6357 1)
Wells T. (1980) Problems in Geriatric in Nursing Care. In: Home Care Nursing Services
Ed.: D. Modly, R. Zanotti, New York. (ISBN 0 8261 9600 4)
E-cím
1: http://www.ameganet.hu/0204copd.gcw
Sasváriné Bojtor Anna
Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Fıiskolai Kar
Klinikai és Ápolástudományi Intézet
PTE, EFK , Pécs, Vörösmarty u. 4.
noverszolgalat@dravanet.hu
43

A MOZGÁSTERÁPIA JELENTİSÉGE A GERIÁTRIÁBAN
Kaulicsné Varga Magdolna
Összefoglalás
A mozgásterápia elengedhetetlen része az idıskorúak ellátásának. Egyaránt fontos
szerepe van mind az élettani folyamatok negatív hatásainak csökkentésében, mind az
inaktivitás megelızésében, figyelembe véve az idıs szervezet terhelhetıségét. Rendszeres
testgyakorlással nagymértékben csökkenthetjük számos betegség kockázatát, hozzásegítve
ezzel az egyént az egészséges öregkor megéléséhez. A gyógytornász feladata, a gyakorlatok
tanításán túl, az életminıség javítását célzó felvilágosítás és tájékoztatás.
Importance of physicotherapy in the geriatrics
Summary
The physiotherapy is an inevitable part of the care of elderly. It plays an important role
both in the decrease of the negative effects of physiological processes and in retain of physical
activity taking into consideration the load-ability of the old body. Risks of numerous diseases
can be substantially decreased by regular physical training this way helping the person to
reach a healthy aging process. The task of a physiotherapist is to provide information in order
to improve the quality of life, besides conducting the trainings.
Bevezetés
A geriátria az idıskorúak egészségi állapotával, betegségeik megelızésével,
klinikumával, gyógykezelésével és rehabilitációjukkal foglalkozó tudományág (Szabó, 1996).
Ez a terület azonban nemcsak az orvosok számára jelentıs, hanem szinte már minden
egészségügyi és szociális területen dolgozó szakember munkájának része. Így tehát a
gyógytornászok (mint mozgásterapeuták) munkájának is szerves részét képezi, legyen szó
akár megelızésrıl, akár gyógyításról vagy rehabilitációról. Nyilvánvalóan a gyógytorna (is) a
megelızést helyezi elıtérbe az ellátás folyamán, ha erre van lehetıségünk, igyekszünk még az
idıskor kezdete elıtt átadni olyan információkat, amelyek az életminıség javítását szolgálják.
Mindamellett nem tekinthetünk el az idıskor szervi változásaitól, amelyek egyes esetekben
44

komoly problémát okozhatnak az idıs embereknek, s nem feledkezhetünk meg egy már
inaktív idıs személy esetében a tartós fekvés káros hatásainak megelızésérıl sem.
A gyógytornász nemcsak a mozgásszervrendszert érintı problémákkal foglalkozik,
hanem a tornán keresztül más szervrendszerek mőködését is kedvezıen befolyásolhatja (pl.:
szív- és érrendszer, idegrendszer stb.). Így a szervezet egészére próbálunk hatni, a testi
kondíció javítása érdekében.
Élettani változások – a gyógytornász szemével
A fizikai teljesítmény fiatal felnıtt korban éri el a csúcsot és azután folyamatosan
csökken, amelynek mértéke egyénre jellemzı. A csökkenés az öregedés részjelensége. Az
egészséges öregek izomtömege s vele együtt az izomerı is csökken. A csökkenés mértékét -
amely visszafordítható - befolyásolja a fizikai aktivitás hiánya (McMurdo és mtsai, 2000).
Az idıs kor általános jellemzıje az izomerı fokozatos csökkenése, amivel összefügg az
állóképesség és a reakcióidı növekedése. Szerkezetileg az izomerı csökkenése összefüggést
mutat a harántcsíkolt izomsejtek számának csökkenésével és azzal, hogy az izomsejtek nem
regenerálódnak és helyüket kötıszöveti rostok foglalják el. Ennek megfelelıen a kéz
vékonyabb lesz, a lábizomzat ugyancsak csökken, és petyhüdtté válik. Aniansson és mtsai
szerint a hetvenes évektıl kezdve a II. típusú (fehér) izomrostok aktivitása gyorsabban
csökken, mint az I. típusú (vörös) izomrostoké. A II. típusú rostok hajlamosak a gyengülésre
és a megnyúlásra, az I. típusúak a megrövidülésre. Ennek eredménye az izomegyensúly
megbomlása és a helytelen tartás kialakulása (Mészáros, 2001). A helytelen tartás pedig
további problémákat vet fel. A görnyedt, háthoz „csatlakozik” a széles alapú, csoszogó járás,
hisz az egyensúlyt meg kell tartani. Ám az egyensúly megtartása nem kis feladat, különösen,
ha már nem csak statikai, de kifejezetten egyensúlyérzékelési zavarokkal küzd az egyén.
A koordinációs képesség is csökken az életkorral, kissé nagyobb mértékben, mint az
izomerı. A kiváltó ok lehet a propriocepció, az izomfunkció és az ízületi mozgások csökkenı
45

kontrollja. Az idısek koordinációs képességét befolyásolhatják még neurógiai tényezık is.
(e-cím 2) Az idegrendszer sejtjei nem osztódnak, éppen ezért az idegsejtek élettartama az
egyén élettartamával azonos. A kor elırehaladtával az idegsejtek kiesése figyelhetı meg,
kóros körülmények között jelentısen nagyobb számban esnek ki, mint öregkorban.
Hasonlóképpen idegsejtek kiesése figyelhetı meg a gerincvelı állományában és kimutatható a
kisagy Purkinje-sejtjeinek sorvadása is (Beregi, 1981). Nagy valószínőséggel a fenti
változások együttesen magyarázhatják az izomtónus és a koordinációs képesség változásait
idıs korban.
A fent említett járás- és egyensúlyzavar az esetek nagy százalékában eleséshez vezet.
Az elesés önmagában nem olyan veszélyes, ha azt egy egészséges, fiatal szervezet szenvedi
el. Azonban idıskorban számolnunk kell az esés egyik legfontosabb szövıdményével, a
csonttöréssel. Az öregedés folyamán csökken a csontszövet térfogatra számított tömege, a
megmaradó csont ásványi/szerves anyag arányának változatlansága mellett (oszteoporózis). A
csontritkulás külsı testi jegyei mellett az idısek csontjai könnyebben törnek (Síró és mtsa,
1999).
Az idısek egyensúlyozó képessége és az elesések közötti kapcsolattal, illetve az
elesések megelızési lehetıségeinek keresésével McMurdo és mtsai is foglalkoztak. A
testmozgás hatását vizsgálták a 60 év feletti nık csontsőrőségére és az elesések számára.
Megfigyeléseik szerint a kalcium + torna csoportban kevesebb elesés fordult elı, mint a csak
kalciumot szedıknél. Ez a megfigyelés alátámasztja, hogy az egyensúlyérzék, erınlét és
rugalmasság tornával elérhetı javulása az esés valószínőségét csökkenti. Vizsgálatuk arra
hívja fel a figyelmet, hogy a törések számának csökkentésében a csontsőrőség javítása csupán
az egyik oldal, az esések számának csökkentése szintén jelentıs tényezı (e-cím 2).
46

Fontos feladatunk, hogy az elesést megelızzük: speciális gyakorlatok segítségével javítsuk a
megbomlott egyensúlyt, illetve korrigáljuk a tartási rendellenességeket (egyebek mellett a
megnyúlt rostok erısítésével, és a megrövidültek nyújtásával).
A mozgás természetes velejárója, hogy intenzitástól függıen ugyan, de munkára
készteti szív- és érrendszerünket. Az idıskorúak keringése és légzése már nem minden esetben
képes alkalmazkodni a fizikai terheléshez, így egy-egy gyakorlatsor összeállításánál erre
feltétlenül oda kell figyelnünk. A szív pumpaként való mőködése jelentısen csökken idıs
korban annak ellenére, hogy az izomrostok mennyisége viszonylag kismértékben csökken
(Beregi, 1981). A tüdı és a mellkasfal egyaránt merevebbé válnak, emiatt a rekeszizom
fokozott használata és a mellkasfali légzıizmok csökkenı használata jellemzi légzésüket.
Ugyanakkor nem határolhatjuk el egymástól a keringési- és a légzırendszert. A fizikai
megterhelés során támasztott megnövekedett igényekre az idıs szív nem olyan pulzusszámnövekedéssel
reagál, mint a fiatal. Csökken a maximális oxigénfogyasztás, 30 éves kortól évi
mintegy 1%-kal. Ám az is igaz, hogy egy egészséges 75 éves asszony akkor használja ki
legjobban oxigénfogyasztási kapacitását, ha vízszintes talajon 5 km/h sebességgel gyalogol,
de egy edzésben lévı 70 éves személy ugyanakkora oxigénfelvevı kapacitással rendelkezik,
mint egy rendszeres testmozgást nem végzı 30 éves fiatal (Coni és mtsai, 1994). Ismert, hogy
a rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a szív koszorúerének betegségét és még számos
betegség rizikóját. A probléma ott van, hogy az általános tévhit szerint csak az állandó,
erıteljes fizikai aktivitás jár ezzel az elınnyel. Ezek a feltételek természetesen idısek számára
nem ajánlhatók. Az újabb vizsgálatok azonban azt bizonyították, hogy a fizikai aktivitás
elınyeit a rendszeres, mérsékelt intenzitású mozgás is képes nyújtani. Ezek az eredmények
bátoríthatják azokat az idıseket, akik a rendszeres, intenzív fizikai aktivitásra nem alkalmasak
(McMurdo, 2000). Annál inkább ajánlható például a séta. A séta számos jótékony hatására
pedig érdemes lenne felhívni (nem csak) az idısek figyelmét, ám számukra valóban kitőnı
47

testgyakorlás. Hasonló eredményre jutottak a Harvard Medical School kutatói is, akik a
sétának a szívbetegségek kockázatra gyakorolt hatását vizsgálták. Megállapították, hogy a
gyors séta és a heti legalább 2,5 óra élénk testedzés egyenlı mértékben véd a szívbetegségek
ellen. Mindkettı mintegy 30 százalékkal csökkenti a kockázatot. (A kutatók azt is
tapasztalták, hogy szív- és érrendszeri megbetegedés kockázata jelentısen nıtt az ülve és
fekve töltött idı hosszával (Manson és mtsai, 2002)).
Vannak a gyógytornának olyan területei is, melyek talán kevésbé ismertek, ám
egyáltalán nem kevésbé fontosak. Ilyen például gátizmok tornája, amelyet optimális esetben
már fiatalkorban el kellene sajátítani, hiszen az izomgyengeség és -sorvadás nemcsak
mozgásban számottevı, hanem a vizelet- és széklettartásban résztvevı záróizmokat is érinti.
Sok idıs küzd az inkontinenciával, ám csak kevesen tudják, hogy a megfelelı
mozgásterápiával ezen is lehet segíteni. Az úgynevezett intimtorna a fent említetteken kívül
hathatós segítség lehet az aranyeres- és hüvelyproblémák megoldásában is.
Immobilizáció
Az idısek ellátásában nagy súlyt kell fektetnünk az immobilizáció következményeire.
Az általános gyengeség magában rejti azt a tényt, hogy az évek múltával, az aggkor
közeledtével egyre több idıt töltenek fekve, még ha relatíve egészségesek is. Ha pedig
valamilyen betegség miatt (talán hosszabb idıre is) ágyba kényszerülnek, különösen fontos,
hogy a fekvés káros hatásait igyekezzünk kivédeni. Az immobilizáció egy ördögi kört indíthat
el. A mozgásrendszerben az izmok sorvadásával, zsugorodásával/megnyúlásával,
gyengülésével, oszteoporózis korai fellépésével kell számolni. Érintett a szív- és érrendszer,
valamint a légzırendszer is. A keringı vérmennyiség, a plazmavolumen és a perctérfogat
csökken. A keringés lelassul, melynek következtében tromboembóliás szövıdmények
léphetnek fel. A légzırendszer zavarát a nyugalmi légzés, a percventilláció és a vitálkapacitás
48

csökkenése jelzi. A légzési munka megnı és a légzıizmok ereje is csökken. A tartós
immobilis állapotban megnı a hiposztatikus pneumónia és a pulmonális embolizáció
veszélye. Az inaktivitás következtében az idegrendszerben is változások történnek. Meg kell
említeni az egyensúlyozás és a koordináció romlását, valamint a gyakran elıforduló
szorongást és depressziót. A kondicionális állapotot tovább ronthatja esetenként az elhízás,
vagy éppen a fellépı étvágytalanság hatására bekövetkezı súlyvesztés (Gerencsér, 2000). Az
erıcsökkenés mértéke a fekvés következtében egy hét alatt elérheti az 5-20%-ot is, különösen
az antigravitációs izmokban lehet ez jelentıs. Fontos a fekvı rendszeres tornáztatása -
légzıtorna, értorna, az ízületek aktív és passzív átmozgatása naponta többször. Törekedni kell
a korai, ám fokozatos mobilizációra, hiszen a fokozatosan növekvı aktivitás és a test
fokozatos függıleges helyzetbe hozása elengedhetetlen a szív- és érrendszer épségének
megırzése érdekében (e-mail 2).
Életminıség és mozgás
Mint már láthattuk, a rendszeres testgyakorlás számos, az idıskorral együtt járó
negatív változásra van jó hatással. S ahogy próbáljuk „lassítani” az öregedési folyamatokat,
úgy teszünk lépéseket afelé, hogy az idıs társadalom életminısége is javulásnak induljon.
Az életminıség, az egészség és a rendszeres testedzés elválaszthatatlanok. Mindegyik
függvénye a másik kettınek, amit elméletben sokan tudnak, de a gyakorlatban kevesen
alkalmazzák (Monspart, 2001). A tény, hogy életünk folyamán, a gépesítés egyre erıteljesebb
térhódításának és rohanó életmódunknak köszönhetıen nem mozgunk eleget, már közismert.
Mint ahogyan nincs ez másként az idıs korosztály esetében is. İk, mint ahogyan a legtöbbjük
mondja, mozogtak, dolgoztak már eleget az életben, most inkább pihennének, vagyis sokan
mereven elzárkóznak a torna minden formájától. Egy, a SOTE Gerontológiai Központjában
végzett tanulmány szerint, amelyben 90 fı (55-85 évesek) mozgásszokásait vizsgálták, a
49

következı eredmény született: 43,5%-uk vallotta magát sportolónak (vagyis jelenleg is
rendszeres testgyakorlást végez, vagy sportol), 23,4%-uk dolgozó (miszerint mozgással járó
hobbyja van, pl. kerti munka, de nem sportol, míg számottevı, 33,1%-uk vallotta, hogy nem
sportoló (nincs hobbyja vagy üléssel járó hobbyja van és nem sportol).
A megfelelı mozgást meg kell tanulni. A felnıttek tanításánál figyelembe kell
vennünk azt, hogy a felnıtt csak azt tudja megtanulni, amit megértett. Egy új, vagy másfajta
mozgásformát csak akkor fog elsajátítani és gyakorolni, ha annak elınyérıl meg van
gyızıdve. A helyes mozgás megtanulását hátráltatja a sok éven át megszokott és beidegzıdött
mozdulatsor. Törekedjünk csoportos foglalkozások szervezésére, ahol a tényleges
mozgásterápián túl, idıt kell szentelnünk a felvilágosításra is. Olyan ismereteket kell nyújtani,
melyek segítenek megérteni szervezetük idısödéssel járó változásait. A változások
ismeretében könnyebben fognak tudni azokhoz alkalmazkodni. Könnyebben tudják majd
elfogadni, hogy a fiatalabb korban megszokott tornamozdulatokat miért ajánlatos módosítva
végezni (Mészáros, 2001).
A tájékoztatást sokszor nemcsak az érintettekre, hanem a családtagjaikra is ki kell
terjeszteni. Gyakori probléma, hogy a hozzátartozók (ápolók, gondozók) túlságosan is
kiszolgálják az öreget, szinte beszőkítve a mozgásterét. Ha mindent elvégzünk helyettük, még
ha azt szeretetbıl tesszük is, az idıs ember bezárkózik, haszontalannak érzi magát, és halad az
inaktivitás, a hanyatlás és a függıség felé. Fontos, hogy a meglévı aktív mozgásokat ne
építsük le, és csak akkor avatkozzunk be, ha valamire nem képes. A napi életvitel során is
mindent el kell követni, hogy a mozgások megmaradjanak, és ne legyenek akadályozottak.
Fontos az aktivitást elısegíteni minden esetben, a toalett, étkezés, öltözködés és különösen a
helyzetváltoztatás esetén, ezekhez meg kell tanítani az eszközök helyes használatát (Marco,
2001).
50

Óriási tehát a tájékoztatás jelentısége, vagyis, hogy igyekezzünk elmagyarázni és
meggyızni ezt a korosztályt (is) arról a tényrıl, hogy a rendszeres testedzés elengedhetetlen az
egészséghez és ezen keresztül az életminıség javításához. Az egészséges életmód
megismertetéséhez, terjesztéséhez, elfogadtatásához, választhatósági lehetıségeihez
társadalmi, pszichológiai, pedagógiai, szociológiai ismeretek és módszerek szükségesek. De
nem felejthetı a családi közösség szerepe sem az életmód kialakításában. Ám természetesen a
végsı döntés az egyéné.
IRODALOM
1. Beregi E. (1981): Az öregedés orvosi problémái. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
2. Coni N, Davison W, Webster S. (1994): Öregedés. PETIT Kiadó.
3. E-cím: 1: http://www.informed.hu
2: http://www.medlist.com
4. Gerencsér Zs. (2000): Az edzés és a fizikai terhelés a mindennapi tevékenységünkben.
Mozgásterápia IX/3: 3.
5. Marco L, Hahné Balogh E, Szépné Pruzsinszki E, Szutor E. (2001): Idısek Mobilizálása
Módszerének általános ismertetése. Mozgásterápia X/2: 16-18.
6. Mészáros L. (2001): Van-e hatása a tartásjavító tornának és egészségnevelésnek idısebb
korban Mozgásterápia X/2: 12-15.
7. McMurdo, MET. (2000): Egészséges öregkor: reális, vagy óhajtott célkitőzés Brit Med J
321: 1149-1151.
8. Manson JAE és mtsai (2002): A séta hatása az egészségre. IHN magyar kiadás 11(10)
International Health News.
9. Monspart S. (2001): A testedzés szerepe az életminıség javításában. Egészségnevelés 42:
156-158.
51

10. Síró B, Bódor Cs.(1999): Gyakorlati Geriátria. Springer Orvosi Kiadó Kft.
11. Szabó D. (1996): Geriátria. Posonyi Ignác Egészségfejlesztı és Kulturális Alapítvány,
Szeged.
Kaulicsné Varga Magdolna
Fazekas Gábor Idısek Otthona
Levelezési cím: 4220 Hajdúböszörmény, Dorogi út 91.
Tel: 52/561-228 Fax: 52/561-227 Mobil: 06-30/531-9960
E-mail: kvmagdolna@freemail.hu
52

“TO GROW OLD IS NOT AN ART – AN ART IS TO BEAR IT“
(Goethe)
Jiří Schincke
Quality of life is a very subjective thing. How should we explain it It represents
different values for different people in different age. The pace of ageing is individual. A
person gets old quickly; another one gets old more slowly which results in differentiation of
quality of life. What are the signs of ageing Age, state of health, physical and mental
performance, family background, living standards, education and also gender. Is today´s
worldwide society ready for ageing of the population
According to the demographic development, humankind is ageing inexorably in the
whole world. We must not only talk about this problem, it is necessary to act as soon as
possible. If we take into consideration that ageing of population is a consequence of a
demographic revolution, this process is important only in advanced countries of the world for
now. The percentage of population above 65 years is about 13 % (about 5 % in less advanced
countries).
Situation in the Czech Republic
What is the situation like in the Czech Republic According to forecasts, there will be
a considerable fall in the percentage of children in the structure of population. This will result
in the fact that percentage of people at the age of 60 or more will represent more than a double
in comparison to percentage of children at the age of 14 and less (2.4 – 2,2) in the middle of
the 21 st century. This would have far-reaching economic consequences. The strongest groups
are people born in around 1950 and 1975 (boom) which means that the economy will “get
old” in the middle of the 21 st century. It also means that the strong age-groups from the 50s
are going to reach their retirement age. I would like to demonstrate it on an example – now
the percentage of population in the senior age (above 65 years) is approximately 14 %; in
2030 it is going to be already about 22,8 % and in 2065 32 % (approximately 3,41 million)
according to the statistical office. The present life expectancy of men is 74, 2 years and 80, 3
years of women. Until 2065 the average age of men is going to increase to 86, 5 years and 91
years in the case of women (Czech Statistical Office). The percentage of pensioners increased
in 9 % during the last ten years. The ageing of population causes increase in demands on
guaranteed old-age pensions and on social and health security. In addition to this, percentage
of one-person households is also increasing, which makes demands on available housing.
53

There is a National Program of Preparation for Ageing of Population in the Czech
Republic. It was passed already in 2001, but it remained only a statement because not much
has been happening. The program should try to solve, among other things, also the question of
support of geriatrics. Nevertheless, according to our needs, the network of geriatric
institutions is not sufficient and the quality of skilled staff (geriatricians) is not at the best
level either. It is exactly the opposite. According to the available information I have, the only
exception is the Gerontological and Metabolic Clinic in Hradec Kralove, which offers modern
geriatric care, but unfortunately this is not enough.
As I have already stated above, the humankind is ageing. Thus we could assume
logically that geriatrics will soon be in great demand as a branch of study and science. But
this is not true. What are the reasons for this fact In my opinion, the branch is not very
attractive and another problem is that the employees in this field are in danger of syndrome of
burning out. The curriculum concentrates mainly on the professional and theoretical part but
many graduates are not familiar with possibilities of follow-up care (they do not often know
that there is for example a terrain service which is further divided into so-called relief service
and community care service etc.)
A time bomb is thus ticking in the Czech Republic, the bomb being a metaphor for
care about seniors with everything that is connected to it – from lack of finances and
organizations, through increase of diseases to conception which the politicians are not able to
agree on, although all political parties had the question of guaranteed worthy old age and
everything connected to it as one of the precedences in their pre-election campaign. There is
neither pension nor health reform which is the Alpha and Omega of solving this problem.
Lack of institutions and division of activities in particular organizations dealing with
follow-up care about seniors is a present problem in the Czech Republic. It results in frequent
moving from one sanatorium into another or from one institution into another, which does not
have any good effect on seniors who have to use these institution because they are, for
example, not self-sufficient enough.
I am sure that complexity of services has to become the trend of the 21 st century. The
services have to start with care in home environment (natural non-stressful environment for a
client) and end with bed facilities including hospice. Emergency intervention, educational
services and last but not least also human resources development are also part of the
complexity. There is an equation:
professionally skilled staff = professionally provided services
satisfied staff = satisfied client/patient
54

The residential institution has to guarantee worthy life of seniors and gravely disabled
fellow citizens who are not self-sufficient. It has to provide the clients with individualized
scale of required help which would lead to their satisfaction. The institutions should
compensate the clients for their previous home and it should create a suitable environment
and optimal conditions for them to be able to handle with the difficult situation and to be able
to accept the change smoothly. Their state of health and social handicap requires this change
and the institution should be able to offer them a permanent individualized complex care in
the quality and scale they need.
The Civic Association Hvězda
1. Accommodation services
The complexity of services in the civic association Hvězda (seat in Zlin, branch in
Prague) is based on accommodation services. Rooms have one, two, three or more beds; each
has its own sanitary facility. The rooms are spacious, comfortable and well-equipped in a very
functional way.
The residence improves mental health since the client does not live in fear which he
can have when being alone at home (there is no fear of falling, there is an availability of
immediate help etc.). Nevertheless, the residence can have the opposite effect as well (stress
that everything is getting more expensive, that he/she will not have money for the residence).
Solidarity of clients´ children is very important and it is one of the things we do not omit in
our organization either.
2. Catering services
The aim of catering services is to offer high-quality food. The diet is suitable for
clients´ age and health handicap. A diet nurse and a doctor take care of the quality and amount
of food needed. The charge nurse is responsible for control of food which our clients get 5
times a day according to their needs. The food is served in the form and preparation required.
We respect habits and demands of our clients/patients. In case of need, nutritive supplements
and nutritive drinks are served.
55

Photo 1. Photo of the room in House of Services for Seniors.
The served food can work also as a prevention of falls since clients get calcium and
vitamin D3. The diet is not monotonous, there are regular supplies of vegetable (although
many clients do not like it), but it reduces risk of civilizational diseases, for example cancer.
Social services include social counseling, nursing care, rehabilitation nursing, specialized
therapies, spiritual care and educational services.
3. Nursing care
Nursing care definitely represents the main part in our care of clients. Owing to
structure of the clients, it focuses on care of their basic biological needs. Nursing staff
monitors and evaluates their state of health and their psychological state constantly. There are
several precautionary measures to minimize possible clients´ health or other problems. Each
client gets a nursing plan every month. There are all changes in complex nursing care or
doctors´ surgeries written in the plan. The provided care includes activities connected with
clients´ physical activities, body care (hygienic care and care connected with evacuation),
eating, sleeping, relaxing and creating an optimal environment for the clients.
4. Health care
Health care is provided 24 hours a day, 7 days a week and 365 days a year in our
organization by qualified health staff – by general registered nurses. A nurse carries out all
health and nursing tasks in a very rigorous way and according to doctor´s instructions. The
nurses are responsible for the tasks and it is a matter of course that they observe all given
valid legal norms, inner regulations and nursing standards.
Demands on the staff are constantly increasing. One of the most frequent problems is,
for example, the disorientation of our clients which can be caused either by the new
56

environment or by insufficient brain supply with blood or dehydration. The staff has to
provide the clients with all hygienic and nutritive comfort for these reasons. The staff has to
think of the social context as well. Furthermore, the staff is in daily contact not only with
clients/patients but also with their family relatives, their attitudes and opinions and that is why
they are in danger of syndrome of burning out. That is why there is a psychiatrist in our
organization who is ready to help the employees and we try to avoid this danger also by a socalled
“circle system” (every three months the employees change their place of work in our
organization).
5. Rehabilitation nursing
Rehabilitation nursing focuses on support of clients´ self-sufficiency. It tries to
support their functional skills and to minimize development of losing their independency. It
also focuses on prevention of immobilization syndrome. We try to make the clients be as selfsufficient
as possible which helps them to feel more worthy and satisfied.
Our employees have to bear in mind that a bed can be for our client as dangerous as an
adrenalin sport for a young person. If the senior does not have enough movement and physical
activity, the performance of muscles decreases and the client is not self-sufficient anymore, he
becomes an immobile person.
There is an equation: higher age = less movement.
Structure and scale of activities of the rehabilitation nursing corresponds to the target
group and its state of health as well as its restrictions. Each client and his / her family relatives
are informed about meanings, functions, effects and needs of the rehabilitation. They are
familiar with the fact that doing exercise helps to strengthen muscles and thus reduces falls
and contributes to better balance. Clients get their rehabilitation treatment during the day in an
active or passive form, in a group or individually, including massages. Clients have various
rehabilitation compensatory prosthetic and convertible aids and required equipment in their
disposal.
Among specialized therapies, which we use in our organization, belong:
• Ergo therapy focuses on maintenance and support of clients´ creativity and skills,
mainly in the field of motor activity. We also use principles of rest activities,
relaxation, movement activities, reminiscence therapy and social activities.
• Music therapy is one of the most favourite therapies. The client can attend it
individually or in a group. Clients´ relatives can take part in the therapy too. We
consider mainly the relaxation effect to be very beneficial.
57

• Aromatherapy is used mainly in the cases when we want the clients to have pleasant
experiences and feelings. This method uses pleasant and therapeutic effects of
essential oils during inhalation. The possibilities during application are not restricted
which is a big advantage of this therapy. The therapy can be done anywhere, for
example in the room, in the social room, in the corridor etc.
• Social therapy is used to develop or to maintain personal and social abilities and skills
which support clients´ socialization. It focuses more on solving problems than
examining their causes. This often represents the basic condition for establishing a
good cooperation with the client and for gaining client´s interest in his / her difficult
situation. A welfare officer is in charge of social therapy in our organization.
• Spiritual care shows that we also respect some higher human needs which definitely
include spirituality as well. Many clients, who used to be very rational, start to take
stock of their life and re-evaluate this field in the autumn of their life. To be able to
offer this care, we need to know the client´s spiritual orientation, his spiritual needs
and the scale and frequency of the spiritual care the particular client needs.
• Other services include free time activities, lending things to the clients in the
organization (cameras, CD players,…), lending rehabilitation and other aids outside
our organization (our organization owns these aids) and road transport. Free time
activities include various cultural events (theatre, cinema, choral performances, etc.),
lectures, trips, parlour games, lending books, cassettes and CDs, etc. Other very
favourite activities are for example tea parties and barbeque.
• Educational services represent a very important part of care and social services offered
not only to the clients but also to their relatives. It focuses on awareness of the client
in the given environment, on their individual problems and on the basic areas of
provided care. We have made an educational system for particular groups of people in
particular situations – for clients and their relatives before their admission to the
organization, during their stay there and also after their discharge from the
organization or after termination of services.
• Social services have an irreplaceable importance in our organization. A welfare officer
is in charge of these services. She plays an important role from the moment of the first
contact with a person interested in our services until social consulting to the relatives
58

after a client´s death. She in fact represents an essential connection between our
organization and the outside environment.
• Road transport is used for a group or individually (for example trips, visits to the
theatre). Someone from the staff accompanies the client during the transport.
• Supplementary services are the last type of services I would like to mention. These are
for example pedicure, manicure, hairdresser´s and internet café. The internet café can
be used by our clients but also by other people who would like to learn to use the
computer technology which enables them to connect with the world and their relatives
who often live in faraway countries. This prevents isolation of seniors which is very
significant for their life.
We are aware of the fact that present lifelong education does not react sufficiently on
required knowledge and skills of staff in the area of social services and health care and that is
why we have created the educational project with our foreign partners from Austria, Italy and
Slovakia (University of Konstantin the philosopher, Nitra). There is a big emphasis on
practice in this project. Bank Institute College in Prague and Tomas Bata University in Zlin
also cooperated in the project.
Photo 2. A trip to the Zlin Zoological Garden
I would like to finish my article with a credo our employees follow in care of our
seniors/patients. It consists of Five Values:
• Quality of services = quality of care
59

• Treat your client/patient the way you would like to be treated if you were him/her
• Smiles and nice words are free of charge
• Leave your personal troubles outside of the client´s door
• Caress is sometimes better than the most expensive medicine.
PaedDr. Jiří Schincke
Chairman of Hvězda, Civic Association Council
Zlin, the Czech Republic
Email: schincke@post.cz
60

AZ IDİSKORÚAK TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI HAZÁNKBAN
Dr. Figler Mária, Cseh Judit, Dr. Lelovics Zsuzsanna
Összefoglalás
Az idısödés-kutatások eredményei alapján napjainkra prioritást nyert a preventív
gerontológia, amelynek fontos része a geroalimentológia. A kutatások igazolják, hogy az
öregkor számos betegsége összefügg a nem megfelelı táplálkozással, így a „sikeres öregedés”
egyik lehetısége a táplálkozás-modulációban rejlik. Az idısek táplálkozása során számos
nehézség léphet fel: körükben az éhségérzet, és egyes esetekben ezzel együtt az étvágy is
gyakran csökken hormonális vagy neurológiai változások, illetve bizonyos gyógyszerek
szedésének következményeként, a csökkent étvágy nehezíti a megfelelı energia- és
tápanyagbevitelt. Szerzık a hazai idıskorúak táplálkozási szokásokat tekintik át.
Eating habits of the elderly in Hungary
Summary
Research results on aging indicate that preventive gerontology is a priority, geroalimentology
being an important focus of it. Many diseases affecting the elderly is related to nutrition, thus
„successful aging” is partially dependent on the modulation of nutrition. Problems in the
nutrition of the elderly include a remarkable decrease in the sense of hunger. In some cases
the appetite decreases due to hormonal or neurological changes or as a consequence of taking
certain drugs. The decreased appetite makes suitable energy and nutrient intake complicated.
The authors overview the dietary habits of the Hungarian elderly.
Bevezetés
Mind több tudományos közlemény számol be a táplálkozás és az idısödés
kapcsolatáról (Dwyer, 2006; Strube, 2006): megállapítva, hogy igen fontos tényezı olyan – a
kor elırehaladtával – gyakoribb betegségek kialakulásában mint a daganatos betegségek,
malignitás folyamatok, szív-ér rendszeri károsodások (Wallstrom és mtsai, 2005),
csontritkulás (McKevith, 2005), katarakta (Bartlett és mtsa, 2004), makuladegeneráció
(Brown és mtsai, 1998; Stahl , 2005).
61

A testtömeg 50 és 65 év között általában változatlan marad, majd a késıbbiekben
csökken. A zsírszövet aránya nı, miközben az izomszövet és a csontszövet mennyisége
csökken.
A kor elırehaladtával a szervezet anyagcseréje lassul, csökken az alapanyagcsere (a
szervezet mőködéséhez szükséges minimális energiamennyiség), ezáltal a szervezet kevesebb
táplálékot, illetve ebbıl nyert energiát igényel a mindennapi életfunkciók fenntartásához. Az
energiaszükséglet csökkenésében az alacsonyabb alapanyagcserén kívül a fizikai aktivitás
csökkenése is közrejátszik. Ebben a korban egyre kevésbé jellemzı a mindennapi
munkavégzés, és a szabadidıs fizikai tevékenységek, sportolás mennyisége és intenzitása is
sok esetben mérséklıdik (Dickhuth, 2000). Ha mindezek ellenére a napi táplálék mennyisége
nem csökken, a kisebb energiafelhasználás miatt testtömeg-gyarapodás léphet fel. A túlsúly,
majd elhízás a már fennálló betegségeket tovább súlyosbítja.
Ha ez még olyan betegségekkel is társul, amelyek a mozgásban akadályozzák az
egyént, és ezzel párhuzamosan a felvett táplálékmennyiség nem csökken, akkor nagy a
valószínősége, hogy eleinte súlygyarapodás következik be. Ez a testtömeg-növekedés
azonban késıbb megállhat, sıt, fogyás is bekövetkezhet.
Ennek több oka is lehet, a legjellemzıbbek:
• idıskorban a szervezet energiaigénye csökken a dolgozó, aktív életet élı felnıttek
energiaszükségletéhez képest, amit a szervezet érzékel, és kevesebb táplálékkal is beéri
(Szamosi, 1998);
• az idıs emberek egy részének a csökkent ízlelés és szaglás miatt csökken az étvágya;
• ha magányosak, nincs kedvük enni – ellenben fıleg az egyedül élı öregek körében gyakori
az alkoholizmus (Biró, 1996);
• a közösségben élı idısek legalább nyolc százalékának súlyos depressziós tünetei vannak
(Spar és mtsa, 2002), depresszióban a betegek étvágytalanok, testtömegük csökken
(Bodrogi, 1996);
• idıskorra megváltozik az ajkak helyzete, sorvadnak a rágóizmok, és a nyelés is nehezebbé
válik;
• a hiányos fogazat és a rágóizmok gyengülése miatt a nehezebben rágható ételeket egyáltalán
nem is fogyasztják: kevesebb húst, gyümölcsöt, zöldséget választanak (Biró, 1996);
• az életkor elırehaladtával romlik a tápanyagok hasznosulása (emésztınedvek-, gyomorsavelválasztás
csökken stb.), rosszabb lesz az emésztés (pl. májenzimek mőködése lassul) és a
felszívódás hatásfoka (Biró, 1996);
62

• a rágást szintén nehezítheti a szükségesnél kevesebb folyadékfogyasztás (Beregi, 1999)
miatt kialakuló szájszárazság.
Az elhízás és a soványság egyaránt csökkenti az élettartamot (Biró, 1996), tehát a megfelelı
testtömeg elérése, illetve fenntartása növeli a várható élettartamot, illetve az erre a korra
jellemzı betegségek (szív-ér rendszeri, ízületi betegségek, 2-es típusú cukorbetegség) tüneteit
csökkenti, illetve az állapotot javítja. Célszerő már fiatal felnıttkorban, illetve a
középkorúaknak is arra törekedni, hogy idıskorra ne legyenek se elhízottak, se alultápláltak
(Cooper, 1990).
Az idıs emberek egy részénél – fıként az egyedül élıknél – gyakorta elıfordul hiányos
tápanyagbevitel és ezzel együtt hiányos energia-felvétel. Ennek oka, hogy fıként az egyedül
élık kevesebbet esznek, ezáltal kevesebb olyan táplálék jut a szervezetükbe, amelyek értékes
fehérjét, szénhidrátokat, zsírokat, életfontosságú vitaminokat és ásványi anyagokat
tartalmaznak. Ez azért jelent nagy gondot, mert szervezetük gyengébb, és fogékonyabb a
betegségek kialakulására, mint a fiatalabbak szervezete. A tápanyaghiány nemcsak az
elégtelen táplálékbevitelbıl, hanem az egyoldalú táplálkozásból is adódhat. Az egyoldalú
táplálkozás esetükben azt jelenti, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál, és az ételek
elkészítésénél nem fordítanak kellı figyelmet a változatosságra, hajlamosak kizárólag a
kedvenc ételeiket elkészíteni és fogyasztani (Simon és mtsa, 2005).
Az idısek táplálkozására legalább ugyanakkora figyelmet kell fordítani, mint a
gyermekekére vagy a felnıttekére. Ha az idıs emberek étrendjét helyesen akarjuk
összeállítani, akkor az életkori sajátosságokból adódóan számos jellegzetességet kell
figyelembe vennünk, és tekintettel kell lennünk egészségi állapotukra is (pl. halmozódó
betegségek).
A napi energiamennyiségen belül az egyes tápanyagok megoszlása kissé változik, ugyanis
az idısek fehérjeszükséglete emelkedik, aminek részben a rosszabb fehérjehasznosítás, a nem
tökéletes sajátfehérje-felépítés, részben egyes gyulladásos emésztıszervi betegségek lehetnek
az okai. A fehérjéken belül elsısorban a metionin- és a lizinszükséglet nı meg, amelyeket
leginkább a halak, húsok és sajtok tartalmaznak. A korosztályra jellemzı gyakori szív-ér
rendszeri elváltozások, illetve magas koleszterinszint miatt a zsírok arányát az összenergián
belül érdemes 30 energia%-ban maximalizálni. Optimális esetben a táplálék legnagyobb
részét a szénhidrátok, azon belül is elsısorban az összetett szénhidrátok teszik ki. A
hozzáadott cukortartalom az étrend összenergiájában ne haladja meg a tíz energiaszázalékot.
63

Felszívódási zavarok, illetve az életkori sajátosságokból és egészségi állapotból adódó
megnövekedett szükséglet egyes vitaminok, és ásványi anyagok nagyobb bevitelét teszi
szükségessé.
A megfelelı mennyiségő folyadékfogyasztásnak ebben az életkorban különösen nagy a
jelentısége, ugyanis az idısek szervezete sokkal érzékenyebb a kiszáradásra, mint a
fiatalabbaké. A kiszáradás veszélyét az is növeli, hogy az idıs emberek szomjúságérzete
csökken, emiatt kevesebb folyadékot fogyasztanak napközben, mint amennyi szükséges
lenne. A napi két liter folyadékigény nyári melegben, lázzal, hányással, hasmenéssel járó
állapotokban növekszik. Az elégtelen folyadékbevitel következtében kiszáradás, a
folyadékháztartás felborulása és keringési problémák léphetnek fel. A homeosztázis
helyreállítása lassabb és bizonytalanabb eredményő, mint fiataloknál vagy egészséges
felnıttek esetén.
A napi többszöri folyadékfogyasztás mellett érdemes elınyben részesíteni a nagy
víztartalmú élelmiszereket (pl. gyümölcsök, tej és savanyított tejtermékek) és ételeket (pl.
levesek, fızelékek, mártások).
A memória mőködéséhez egyes mikrotápanyagok bevitele nélkülözhetetlen. A kognitív
funkciók, a gondolkodás és a memória romlásának megakadályozása érdekében mindenképp
ajánlott a niacin-, folsav-, C-, B 1 -, B 2 -, B 6 -, B 12 -vitamin-tartalmú, antioxidánsokban és
flavonoidokban gazdag élelmiszerek, ételek rendszeres fogyasztása (Lelovics, 2004; Lelovics,
2005).
Az idısek táplálkozásának lehetséges problémái
Az idısek táplálkozása során számos nehézség léphet fel. Az idıs emberek körében az
éhségérzet, és egyes esetekben ezzel együtt az étvágy is gyakran csökken hormonális vagy
neurológiai változások, illetve egyes gyógyszerek szedésének következményeként. A
csökkent étvágy nehezíti a megfelelı mennyiségő energia-, valamint tápanyagbevitelt. Az
alultápláltság, és a hiánybetegségek kialakulásának megakadályozása érdekében ajánlott a
napi többszöri, és egyszerre csak kis adagok tálalása, valamint célszerő elınyben részesíteni
azokat az élelmiszereket, amelyek az ízlésüknek megfelelıek, de a szükséges tápanyagokat is
fedezi.
A csökkent étvágy mellett a hiányos fogazat és a rágóizmok sorvadása is nehezítheti a
megfelelı mennyiségő és összetételő tápanyagfelvételt. Lehetıség szerint a fogazatot rendbe
kell tenni, a hiányzó fogakat pedig pótolni, hogy a darabos ételek fogyasztása is
64

zökkenımentes legyen. Ha nincs lehetıség fogpótlásra, akkor a szükséges tápanyagokat
puhább, pépes, illetve folyékony élelmiszerekkel, ételekkel kell fedezni. Ebben az esetben az
étrend alapját a tejtermékek, gyümölcsök, kompótok, turmixok, párolt zöldségek, fızelékek,
pürék, levesek, mártások, sodók, rakott, darált ételek alkotják.
A csökkent fizikai aktivitás, az anyagcsere lassulása, és a fennálló betegségek
következtében gyakran alakul ki székrekedés (Szabó és mtsa, 2001). Ennek megakadályozása,
illetve csökkentése érdekében ajánlott a bıséges folyadék-, és a nagy élelmirost-fogyasztás.
Ez utóbbit teljes ırléső gabonatermékekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel érhetjük el. A
zöldségek és gyümölcsök nagy része antioxidáns hatású polifenolokat is tartalmaz,
amelyeknek fontos szerepük van az öregedési folyamatok lassításában (Lugasi és mtsa, 2004).
Az ízérzékelés a kor elırehaladtával egyre csökken. A sós és az édes íz érzékelése például 60
év felett általában jelentısen romlik, a csökkent ízérzet miatt gyakran jobban sózzák, valamint
cukrozzák ételeiket (Szabó és mtsa, 2001). A nagy konyhasó- és cukorfogyasztás azonban
számos betegség rizikótényezıje, emiatt célszerő a számukra sótlan ízt inkább zöld- és
szárított főszerek bıségesebb és változatos használatával elfedni, míg az édes íz eléréséhez a
cukor mellett használhatunk mézet, illetve a gyümölcsök természetes édes íze is megfelelı
lehet, például süteményekben, desszertekben.
Az említett problémákat a fennálló betegségek (például cukorbetegség, szív-keringési,
mozgásszervi, emésztıszervi betegségek, Parkinson-kór, Alzheimer-kór stb.) tovább
nehezíthetik, súlyosbíthatják (Biró, 1996; Lelovics, 2005). Szem elıtt kell tartani azt a tényt
is, hogy a demens páciens étvágya gyakran romlik, fogyni kezd, ami további folyamatokat
katalizál.
Az idıskorúak táplálkozásának vizsgálati eredményei
Magyarországon az elmúlt két évtizedben két alkalommal került sor táplálkozási
vizsgálatra: az elsı magyarországi reprezentatív táplálkozási vizsgálat 1985–1988 között
zajlott le (Biró, 1992, 1993), a második, nem reprezentatív vizsgálatot, pedig 1992–1994
között végezte Biró György, Antal Magda és Zajkás Gábor (Biró és mtsai, 1996). A legújabb
vizsgálatra 2003 november–decemberében, az Országos Lakossági Egészségfelmérés
(OLEF2003) keretében került sor. Az adatfelvétel a felnıtt lakosság (19 éves életkortól) nem,
életkor, lakóhely szerint reprezentatív mintában zajlott. Rodler Imre és az Országos
Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet munkatársai (Rodler és mtsai, 2005) a
65

validálás után 1179 értékelhetı kérdıívvel dolgoztak, akik között 373 fı (138 férfi és 235 nı)
volt hatvan éves, illetve annál idısebb.
Az energia- és táp-anyagbeviteli adatok bemutatása elıtt érdemes megjegyezni, hogy a
beviteli adatok nem jelentenek egyet az ellátottsággal, csak utalnak rá. Vagyis bıséges átlagos
bevitel esetén is lehetnek a csoportban elégtelenül táplálkozó kisebb-nagyobb alcsoportok,
illetve elıfordulhat az emberek egy részében a felszívódás, hasznosulás zavara miatti
tápanyagdeficit, ha viszont már az átlagos bevitel is elégtelen, akkor nagy a valószínősége,
hogy a csoport túlnyomó részében jelen van a tápanyaghiány-állapot veszélye.
Energia- és makrótápanyag-bevitel
Az átlagos energia-bevitel (1. táblázat) elégséges vagy elégtelen voltát a rendelkezésre
álló átlagos adatokból nem lehet pontosan megítélni, mert ahhoz a nem, az életkor, a
testtömeg, a fizikai aktivitás, azaz a napi energiaszükséglet ismeretére lenne szükség.
Mindössze annyi állapítható meg, hogy a vizsgálatban résztvevı hatvan évnél idısebb férfiak
átlagos energia-bevitele meghaladja a könnyő-ülımunkát végzık számára ajánlott energiabevitelt,
de a középnehéz munkát végzı számára javasolt értéket nem éri el (Rodler és mtsai,
2005). A nık átlagos energia-bevitele szintén nagyobb a könnyő és ülımunkát végzık
számára ajánlott értéknél. A korábbi két vizsgálatban (Biró, 1992, 1993; Biró, 1996) az
átlagos energia-bevitel nagyobb volt, mint a jelenlegiben. A 14 európai ország 2004-es adatai
(Elmadfa és mtsa, 2005) szerint az egyes országok különbözı férfi, illetve nı
korcsoportjaiban az átlagos energia-bevitel 9,4–12,4 MJ, illetve 6,7–9,2 MJ volt, a jelenlegi
vizsgálatban mért hazai értékek ebben a tartományban vannak: férfiak esetében 10,53 (2518
kcal/fı/nap), nık esetében 8,8 MJ (2110 kcal/fı/nap).
1. táblázat. Az OLEF 2003 alapján az átlagos energia- és makrótápanyag-bevitel a
hatvan év feletti korosztályban (Rodler és mtsai, 2005)
Átlagos bevitel
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
átlag SD átlag SD átlag SD
Energia [kJ] 10528,7 ± 5,18 8818 ± 8,03 9450,9 ± 7,21
Energia [kcal] 2518,8 ± 8,54 2109,6 ± 7,14 2261 ± 4,50
Fehérje [g] 91,9 ± 7,12 76,0 ± 5,81 81,9 ± 1,12
66

Átlagos bevitel
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
átlag SD átlag SD átlag SD
Állati fehérje [g] 53,4 ± 9,71 42,8 ± 1,51 46,8 ± 0,71
Növényi fehérje [g] 38,4 ± 5,90 33,2 ± 6,70 35,1 ± 7,80
Összes zsiradék [g] 105,5 ± 6,23 85,0 ± 0,32 92,6 ± 6,82
Állati zsír [g] 66,7 ± 3,03 48,5 ± 2,81 55,2 ± 9,42
Növényi olaj [g] 38,8 ± 6,51 36,5 ± 7,21 37,4 ± 9,31
SFA [g] 32,2 ± 7,11 25,6 ± 9,70 28 ± 0,01
MUFA [g] 34,1 ± 4,31 26,4 ± 6,80 29,3 ± 2,11
PUFA [g] 24,2 ± 7,70 21,2 ± 6,60 22,3 ± 2,70
UFA [g] 58,3 ± 1,81 47,6 ± 4,31 51,6 ± 2,61
n-3 [g] 1,0 ± 8,00 0,9 ± 6,00 0,9 ± 7,00
n-6 [g] 23,4 ± 5,70 20,5 ± 4,60 21,6 ± 0,70
n-6/n-3 29,1 ± 4,21 27,8 ± 0,11 28,3 ± 5,11
P/S 0,8 ± 3,00 0,9 ± 3,00 0,8 ± 3,00
Koleszterin [mg] 418,1 ± 2,28 297 ± 5,21 341,8 ± 7,351
Összes szénhidrát
[g]
Hozzáadott cukor
[g]
283,7 ± 7,46 254,2 ± 6,45 265,1 ± 2,06
40,7 ± 7,62 42,4 ± 5,23 41,8 ± 5,03
Alkohol [g] 13,6 ± 2,01 6,2 ± 0,50 11,1 ± 5,90
Élelmi rost [g] 24,2 ± 5,60 21,7 ± 4,50 22,6 ± 0,60
Koffein [mg] 110,9 ± 5,09 190,6 ± 6,058 162 ± 5,39
67

Fehérjefogyasztás
Az 1985-ben megjelent FAO/WHO/UNU állásfoglalásban (WHO, 1985) az
egészséges felnıttek fehérjeszükségletét 0,75 g/ttkg/nap értékben adták meg. Az OLEF2003
vizsgálatban (Rodler és mtsai, 2005) kapott értékeket a 0,8 g/ttkg/nap hazai ajánláshoz
viszonyítva kitőnik, hogy az átlagos összes fehérjebevitel ezt meghaladó volt mindkét nemnél.
A hatvan évnél idısebb férfiak napi fehérjefogyasztása 91,9 g/fı, a nık naponta 76,0 g
fehérjét fogyasztanak (1–2. táblázat). A legidısebbek férfiak 29,0, illetve nık átlagos
fehérjebevitele 27,1 %-kal volt nagyobb az ajánlásnál (2. táblázat). A fehérjebevitel 53,4 %-a,
illetve 42,8 %-a állati eredető volt a férfiak, illetve nık esetében, ami feleslegesen nagy, de
összehasonlítva Francia- és Németország 2004-ben publikált adataival kiderül, hogy például a
francia férfiak esetében ez az arány 73% (Bongard és mtsai, 2004), német férfiak esetén 64%
(Mensink és mtsa, 2004). A jelenlegi fehérjeenergia arány kisebb volt, mint az elsı
vizsgálatban és azonos a második vizsgálat adataival (Biró, 1992, 1993; Biró, 1996).
A fehérjebevitelre vonatkozó – fehérjeenergia-arányban megadott – legújabb
nemzetközi ajánlás 10–15% (WHO, 2003), ennek felsı határához közelít az OLEF 2003
vizsgálat eredménye – férfiak 14,7 %-kal, a nık 14,5 %-kal (3. táblázat). A 14 európai ország
táplálkozásáról szóló 2004-es kiadványban a férfiak által étrendjében a fehérje energiaaránya
13–18%, a nıkében 14–18% volt, az idézett vizsgálat adatai ebben a tartományban vannak
(Elmadfa és mtsa, 2005).
2. táblázat. Az OLEF 2003 alapján az átlagos fehérjefogyasztás a hatvan év feletti
korosztályban (Rodler és mtsai, 2005)
Átlagos bevitel
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
átlag SD átlag SD átlag SD
Fehérje [g] 91,9 ± 7,12 76,0 ± 5,81 81,9 ± 1,12
Állati fehérje [g] 53,4 ± 9,71 42,8 ± 1,51 46,8 ± 0,71
Növényi fehérje [g] 38,4 ± 5,90 33,2 ± 6,70 35,1 ± 7,80
Fehérje [en%] 14,7 ± 1,20 14,5 ± 8,10 14,6 ± 9,10
68

Zsiradékfogyasztás
Az összes zsiradékbevitel igen nagy g/fı/nap értékben is és zsír energiaarányban is (1.,
3. táblázat). A férfiak és nık 60 év feletti korcsoportjában 105,5 g/fı/nap, illetve 85,0
g/fı/nap, ami megfelel 37,5, ill. 36,3 energiaszázaléknak (1., 3. táblázat).
Az idıs férfiak és nık táplálkozásában az összes zsiradék átlagos energiaaránya 37,5,
illetve 36,3 % (3. táblázat), a nemzetközi ajánlással (15–30 energia%) összevetve kitőnik,
hogy a jelenlegi vizsgálatban mennyire nagy volt a zsír energiaaránya (WHO, 2003). A 14
európai ország 2004-es tanulmányában a férfiak és nık egyes korcsoportjaiban a zsír
energiaarány 28–46%, illetve 31–48%. A jelenlegi vizsgálatban talált zsír energiaszázalék
értékek ezeknek a tartományoknak középtáján vannak (Elmadfa és mtsa, 2005). Az OLEF
2003 vizsgálatban a zsír energiaarány mindkét nemben kisebb volt, mint az elsı vizsgálatban,
a férfiak esetében gyakorlatilag megegyezett a második vizsgálat eredményével, a nık
csoportjában kisebb volt a második vizsgálatban mért energiaszázaléknál.
Az összes zsiradékon belül igen nagy volt az állati eredető zsírok aránya, az idıs
férfiak és nık korcsoportjaiban az összes zsiradékbevitel 63 a, illetve 57 %-a állati eredető
forrásokból származott (1. táblázat).
A jelenlegi vizsgálatban a telített zsírsavak alig nagyobb mennyiségben voltak jelen a
táplálkozásban, mint a telítetlen zsírsavak fele (55% körül), emellett feltőnı, hogy az egyszer
telítetlen zsírsavak átlagos bevitele mindkét nemnél nagyobb volt a telített zsírsavakénál (3.
táblázat). A telített zsírsavak bevitele ebben a vizsgálatban kisebb volt, mint a korábbi – már
többször – említett kettıben (Biró, 1992, 1993; Biró, 1996). A telített zsírsavak energiaaránya
kis mértékben, de meghaladta a nemzetközi ajánlást (

3. táblázat. Az OLEF 2003 alapján az átlagos energia- és makrótápanyag-bevitel aránya
a hatvan év feletti korosztályban (Rodler és mtsai, 2005)
Átlagos bevitel
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
átlag SD átlag SD átlag SD
Fehérje [en%] 14,7 ± 1,20 14,5 ± 8,10 14,6 ± 9,10
Összes zsír [en%] 37,5 ± 9,5 36,3 ± 5,5 36,7 ± 6,5
SFA [en%] 11,4 ± 5,2 10,9 ± 2,2 11,1 ± 3,2
MUFA [en%] 12,0 ± 9,2 11,3 ± 5,2 11,5 ± 7,2
PUFA [en%] 8,7 ± 3,2 9,1 ± 2,2 8,9 ± 2,2
UFA [en%] 20,7 ± 7,3 20,3 ± 5,3 20,5 ± 6,3
Összes szénhidrát [en%] 45,6 ± 4,6 48,6 ± 9,5 47,5 ± 2,6
Hozzáadott cukor [en%] 6,5 ± 0,4 8,0 ± 0,5 7,4 ± 7,4
Alkohol [en%] 3,7 ± 8,2 1,9 ± 5,1 3,1 ± 6,2
A többszörösen telítetlen és telített zsírsavak aránya (polyunsaturated/saturated fatty acids,
P/S) jó (1. táblázat), ebben nyilvánvalóan jelentıs szerepe van az utóbbi évtizedben
jelentısen megnövekedett növényiolaj-vásárlásnak (KSH, 2004). A korábbi táplálkozási
vizsgálatokban lényegesen kisebb volt a többszörösen telítetlen zsírsav-bevitel, mint a
jelenlegiben.
Koleszterinbevitel
A 60 év feletti férfiak átlagos koleszterinbevitele 418 mg/nap volt, ami 39%-kal
nagyobb az ajánlásnál, a nıké 297 mg/nap, azaz megegyezik a nemzetközi (WHO, 2003) és
hazai ajánlásokkal (Biró, 1992, 1993), a 300 mg/nap mennyiséggel (1. táblázat). A tendencia
kedvezınek mondható, hiszen a legutóbbi felmérés adatai (OLEF 2003) szerint a bevitel a
korábbi két táplálkozási vizsgálatban mért beviteli értékeknél mindkét nemben kisebb volt.
Szénhidrátfogyasztás
70

A szénhidrátok energiaaránya az elızı két vizsgálatban mindkét nemben kisebb volt,
mint a jelenlegiben. A nemzetközi ajánlás 55–75 energia% (WHO, 2003), tehát az OLEF
2003 felmérés során eredmények nem érik el a javasolt beviteli tartomány alsó határát. A 14
európai ország adatait összesítı 2004-es tanulmányban az egyes országok és korcsoportok
szénhidrát energiaaránya mindkét nemben 38–51% volt (Elmadfa és mtsa, 2005), tehát az
elégtelen szénhidrátbevitel Európában általános jelenség.
4. táblázat- Az OLEF 2003 alapján az átlagos hozzáadott cukorfogyasztás a hatvan év
feletti korosztályban (Rodler és mtsai, 2005)
Átlagos hozzáadott
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
cukor bevitel átlag SD átlag SD átlag SD
Mennyisége [g] 40,7 ± 7,62 42,4 ± 5,23 41,8 ± 5,03
Aránya [en%] 6,5 ± 0,4 8,0 ± 0,5 7,4 ± 7,4
A hozzáadott cukor átlagos mennyisége férfiak csoportjában 40,7 g/nap, a nıkében
42,4 g/nap volt (4. táblázat), lényegesen kevesebb, mint az 1. (Biró, 1992, 1993) és fıként a
2. vizsgálatban (Biró, 1996). A cukorból származó energiaarány az idıs férfiak
táplálkozásában átlagosan 6,5%, az idıs nıkében 8,0% volt, megfelelt a nemzetközi
ajánlásoknak, ami 10 energia%-ban maximálja (WHO, 1985). A cukor energia% a három
hazai vizsgálat közül a jelenlegiben volt a legkisebb, és a második vizsgálatban volt a
legnagyobb: 13,8, illetve 16,7%. A 14 európai ország táplálkozási adatainak elemzésében a
férfiak csoportjában 6–17%, a nıkében 7–15% volt a hozzáadott cukor energiaaránya
(Elmadfa és mtsa, 2005).
Az eddigieket áttekintve megállapítható, hogy a jelenlegi vizsgálatban a makrotápanyagok
energia-összetételét jellemzi a zsírok túlzott, a szénhidrátok elégtelen aránya,
továbbá a nemzetközi és hazai javaslatoknak megfelelı fehérje energiaszázalék.
Alkoholfogyasztás
A férfiak átlagos alkoholbevitele 13,6, a nıké 6,2 g/nap volt, amelynek energiaértéke
átlagosan 3,7 %, illetve 1,9 %-át tette ki a napi bevitelnek (5. táblázat). Ez az etanolmennyiség
nem haladja meg a nemzetközi ajánlásokat: nık számára legfeljebb 10 g/nap,
71

férfiak számára ennek kétszerese a mérsékelt alkoholfogyasztás felsı határa (Kalant és mtsai,
1999), a mérsékelt alkoholfogyasztásnak pedig bizonyított kockázatcsökkentı hatása van a
koszorúér betegségeket tekintve (WHO, 2003).
A táplálkozási adatfelvételek megbízhatóságának kétségtelenül a leggyengébb pontja
az alkoholfogyasztás. Összevetve a fenti adatokat a 2002. évi makrostatisztika vásárlási
adataival (KSH, 2004) kiderül, hogy az egy fıre jutó évi összes alkoholmennyiség etanolban
kifejezve 11,2 liter, ami átlagosan 30 g/fı/nap mennyiséget jelent, ez kétszer több mint az
említett vizsgálatban a férfiak átlagos alkoholbevitele!
5. táblázat. Az OLEF 2003 alapján az átlagos alkoholfogyasztás a hatvan év feletti
korosztályban (Rodler és mtsai, 2005)
Átlagos
Férfiak (n=138) Nık (n=235) Összes (n=373)
alkoholbevitel átlag SD átlag SD átlag SD
Mennyisége [g] 13,6 ± 2,01 6,2 ± 0,5 11,1 ± 5,9
Aránya [en%] 3,7 ± 8,2 1,9 ± 5,1 3,1 ± 6,2
Rostbevitel
Az idıs férfiak átlagos élelmirost-bevitele 24,2, a nıké 21,7 g/nap volt, valamivel
kevesebb, mint az elsı táplálkozási vizsgálatban: 27,0, illetve 24,7 g/nap (Biró, 1992, 1993).
A különféle ajánlások 25–35 g/nap bevitelt javasolnak, a már többször hivatkozott
WHO/FAO kiadvány nem számszerő mennyiségi ajánlást tesz, hanem bıséges zöldség–
gyümölcs-, valamint teljes értékő gabonafogyasztást szorgalmaz, ennek eredményeként napi
20 g-nál több nem keményítı poliszacharid (NSP), illetve napi 25 g-nál több összes
élelmirost-bevitel érhetı el (Lelovics, 2006). A megfelelı NSP-bevitel elhízás kockázatát
csökkentı szerepe bizonyítékokkal alátámasztott, továbbá valószínőleg csökkenti a 2. típusú
cukorbetegség és a szív-ér rendszeri betegségek kockázatát, illetve a megfelelı élelmirostbevitel
feltehetıen csökkenti a daganatos betegségek rizikóját (Lelovics és mtsa, 2006).
Koffeinfogyasztás
A 60 éves, illetve annál idısebb férfiak átlagos koffeinbevitele kb. 110,9 mg, a nıké
190,6 mg/nap volt, a nık feltehetıen több teát fogyasztottak. A férfiak és nık által fogyasztott
koffeinmennyiség egy-két adag kávé, illetve négy csésze tea koffeintartalmával egyenlı.
72

Megbeszélés
A megfelelı táplálkozás érdekében a fennálló betegségek, állapotok kezelése
mindenképp szükséges, és az idıs emberek étrendjének kialakításához nélkülözhetetlen az
egészségi állapotuk figyelembe vétele.
Az idısödés-kutatások olyan eredményeket hoztak, hogy napjainkra prioritást nyert a
preventív gerontológia, amelynek fontos része az ún. geroalimentológia, azaz az idısödés
táplálkozástudománya (Iván, 1997). Ennek az igénye, de szükségessége is mindinkább
fokozódik a lakosság és a szakma (orvosok, dietetikusok, élelmiszeripar, -kereskedelem)
oldaláról egyaránt. A kutatások azt is igazolják, hogy az öregkor számos betegsége összefügg
a nem megfelelı táplálkozással, így a „sikeres öregedés” egyik lehetısége a táplálkozásmodulációban
rejlik. A táplálkozási szokások és a kutatási eredmények alapján olyan
táplálkozási ajánlásokat fogalmazhatunk meg az idıskori lakosság számára, melyek
figyelembe veszik az életkorukat és egészségi állapotunkat egyaránt.
IRODALOM
Bartlett H, Eperjesi F. (2004): An ideal ocular nutritional supplement Ophthalmic Physiol
Opt 24: 339–349.
Beregi E. (1999): Egészségben megöregedni. Medicina Kiadó, Budapest.
Biró Gy, Antal M, Zajkás G. (1996): A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási
vizsgálata 1992–1994 között. Népegészségügy 77: 3–13.
Biró Gy. (szerk.) (1992, 1993): Az elsı magyarországi reprezentatív táplálkozási vizsgálat
1985–1988 eredményei, 1. és 2. kötet. [Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi
Intézet], Budapest.
Biró Gy. (1996): Az idıskorúak táplálkozása. 126–128. In: Táplálkozás – diéta. Szerk.: Barna
M. Medicina Kiadó, Budapest.
Bodrogi A. (1996): Az idegrendszeri betegségek diétája. 329–336. In: Táplálkozás – diéta.
Szerk.: Barna M. Medicina Kiadó, Budapest.
Bongard V, Ruidavets JB, Dallongeville J, Simon C, Amouyel P, Arveiler D, Ducimetière P,
Ferrières J. (2004): Nutritional intakes of 1072 French free-living men with and without
diagnosed cardiovascular risk factors. Eur J Clin Nutr 58: 787–795.
Brown NA, Bron AJ, Harding JJ, Dewar HM. (1998): Nutrition supplements and the eye. Eye
12: 127–133.
73

Cooper KH. (1990): A tökéletes közérzet programja. Sport Kiadó, Budapest.
Dickhuth H-H. (2000): Sportélettan, sportorvostan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs.
Dwyer J. (2006): Starting down the right path: nutrition connections with chronic diseases of
later life. Am J Clin Nutr 83: 415S–420S.
Elmadfa I, Weichselbaum E. (Eds.) (2005): European Nutrition & Health Report. Karger
Verlag, Vienna.
Iván L. (1997): Ne féljünk az öregedéstıl! SubRosa Kiadó, Budapest.
WHO (1985): Joint FAO/WHO/UNU Expert Consultation: Energy and Protein Requirements.
Technical Report Series 724. WHO, Geneva.
WHO (2003): Joint WHO/FAO Expert Consultation: Diet Nutrition and the Prevention of
Chronic Diseases. WHO, Geneva.
Kalant H, Poikolainen K. (1999): Moderate drinking: Concepts, definitions and public health
significance. In: Health issues related to alcohol consumption. Ed.: Macdonald I. ILSI
Europe.
KSH (2004): Élelmiszermérlegek és tápanyagfogyasztás, 1970–2002. Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest.
Lelovics Zs, Miháldy K. (2006): Az élelmi rostok szerepe a táplálkozásban, illetve a
betegségek megelızésében. Családorvosi Fórum 9: 54–58.
Lelovics Zs. (2006): Élelmi rostok az egészségünkért. Szívbarát Híradó 14: 2–4.
Lelovics Zs. (2004): Brain-specific Nutrition. Can Memory be Saved Clin Neurosci 57: 333.
Lelovics Zs. (2005): Nourishment and Nutrition in Cognitive Declining State. Clin Neurosci
58: 349–350.
Lugasi A, Blázovics A. (2004): Az egészséges táplálkozás tudományos alapjai. FJOKK –
OÉTI, Budapest.
McKevith B. (2005): Diet and healthy ageing. J Br Menopause Soc 11: 121–125.
Mensink GBM, Beitz R. (2004): Food and nutrient intake in East and West Germany, 8 years
after the reunification – The German Nutrition Survey 1998. Eur J Clin Nutr 58: 1000–
1010.
Rodler I, Biró L, Greiner E, Zajkás G, Szórád I, Varga A, Domonkos A, Ágoston H, Balázs
A, Mozsáry E, Vitrai J, Hermann D, Boros J, Németh R, Kéki Zs. (2005): Táplálkozási
vizsgálat Magyarországon, 2003–2004. Orv Hetil 146: 1781–1789.
Schaefer EJ (2002): Lipoproteins, nutrition, and heart disease. Am J Clin Nutr 75: 191–212.
74

Simon A, Szabó SA. (2005): Életvitel, táplálkozás, versenykészség szenior korú sortolóknál.
149–150. In: IV. Országos Sporttudományi Kongresszus. 2. kötet. Szerk.: Mónus A.
Magyar Sporttudományi Társaság, Budapest.
Spar JE, La Rue A. (2002): Geriátriai pszichiátria. Lélekben Otthon Kiadó, Budapest.
Stahl W. (2005): Macular carotenoids: lutein and zeaxanthin. Dev Ophthalmol 38: 70–88.
Strube H. (2006): Es ist nie zu spät. Ernährung im Alter. Bundesgesundheitsblatt
Gesundheitsforschung Gesundheitsschutz, Apr. 28.
Szabó SA, Tolnay P. (2001): Bevezetés a korszerő sporttáplálkozásba. Fair Play Sport Kiadó,
Budapest.
Szamosi K. (1998): Idıskorúak sportja. 373–383. In: A sportorvoslás alapjai. Szerk.: Jákó P,
Martos É, Pucsok J. Print City Kiadó, Sárbogárd.
Wallstrom P, Mattisson I, Tyden P, Berglund G, Janzon L. (2005): Dietary habits after
myocardial infarction – results from a cross-sectional study. J Intern Med 257: 329–337.
Prof. dr. Figler Mária
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszék, Pécs és Pécsi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai
Centrum, Pécs
Dr. Cseh Judit
Pécsi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum, Pécs
Dr. Lelovics Zsuzsanna
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszék, Pécs
Levelezı szerzı: Lelovics Zsuzsanna
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszék
7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4.
Telefon: (72) 513670 és (30) 2882889
E-mail: lelovics@yahoo.com
75

KÖZÉRDEKŐ KÖZLEMÉNYEK
Idısügyi Tanács (IT)
Ez alkalommal a Szociális és Családügyi Minisztériumon (SzCsM) belül mőködı
Idısügyi Tanácsot szeretnénk ismertetni. Néhány meghatározással kezdjük:
Mőködése:
A Tanács a Kormány mellett mőködı konzultatív, véleményezı, javaslattevı, a feladatok
meghatározott körében koordináló testület.
A Tanács feladatai:
a) az idısek életkörülményeit közvetlenül érintı jogszabályok, illetve más kormányzati
döntések elıkészítésének szakaszában állásfoglalás kialakítása, javaslattétel a tervezett
intézkedéssel kapcsolatban, konzultáció kezdeményezése a végrehajtás tapasztalatairól;
b) az idıskorúak érdekeinek védelme, az e korosztályra jellemzı szükségletek kielégítését
végzı nem kormányzati szervek javaslatainak, véleményének közvetítése a Kormány
felé;
c) közremőködés az Idısek Világnapjával összefüggı kormányzati felkészülésben, illetve
programokban;
d) az Idısügyi Tanács munkájáról szóló éves jelentés összeállítása.
A Tanács ügyrendje alapján évente legalább négyszer ülésezik.
A Tanács tagjai:
Az Idısügyi Tanács elnöke a mindenkori miniszterelnök, alelnöke a SzCsM
minisztere, titkára pedig az SzCsM államtitkára. Tagjai nyugdíjas szervezetek képviselıi, és
különbözı területek szakértıi.
Kapcsolat:
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Idısügyi Titkárság
1054 Budapest, Alkotmány u. 3.
Tel: (1) 472 8627
Fax: (1) 473 8185
E-mail: idosugy@szmm.gov.hu
76

Elérés: http://www.szmm.gov.hu/main.phpfolderID=1401
Az IT ez évi üléseinek elsı féléves programját mutatja az 1. ábra.
1. ábra. Az IT ülései, Január-május idıszakban.
77

A júniusi ülésen részt vett Dr. Semsei Imre, a Gerontológiai Tudományos Koordinációs
Központ és az Egészségügyi Kar képviseletében. Az alábbi program szerint zajlott ez az ülés:
1. Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának idısügyi kutatásainak és oktatásának
bemutatása
Elıadó: Dr. Semsei Imre tudományos fıtanácsadó
Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar
2. Az oktatás és kultúra lehetıségei az idısek részére
Elıadó: Arató Gergely államtitkár
Oktatási és Kulturális Minisztérium
3. A nyugdíjas érdekvédelem intézményes lehetıségei és feladatai a kortársak
tudatos fogyasztóvá nevelésében, valamint a károsult idısek panaszainak
kezelésében
Elıadó: Jankovits György elnök
Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége
4. 2010: Szegénység elleni Európai Év
Elıadó: Oross Jolán fıosztályvezetı-helyettes
Társadalmi Befogadás Iroda, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
5. Egyebek
Idısügyi Nemzeti Stratégia két munkacsoportja által készített tanulmányok ismertetése
Elıadó: Dr. Hegyesiné Orsós Éva elnök
Nyugdíjas Klubok és Idısek „ÉLETET AZ ÉVEKNEK” Országos Szövetsége
Csegény Péter szakértı, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Az IT második félévi programját láthatjuk a következı ábrán:
78

2. ábra. Az IT2009 második félévi üléseinek tervezete.
79

TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTİ
Arcképcsarnok
Verzár Frigyes a kísérleti gerontológiai tudósa
Halála 30. évfordulójára
„A vérbeli kutató: a kutatásnak él! A kutatás
eredménye életének öröme, a sikertelenség a
bánata, de ez utóbbi csak pillanatokra. Mert nem
nyugodhat, míg nem találja a probléma nyitját. S
mikor megtalálj a helyes utat, ez mindenért
kárpótol, ehhez fogható más forrásból fakadt
boldogság nincs!”
Issekutz Béla
Harminc év, 30 esztendı. Immár ennyi ideje, hogy a kísérletes gerontológia eddigi
históriájának legjelesebb alkotója, Dr. Verzár Frigyes egyetemi tanár távozott körünkbıl.
Debrecen, Tihany, Basel vallhatja magáénak. Sietve tesszük hozzá: elsısorban. Mert a tudós
mindenkié, földrajzi határok nélkül. Dr. Verzár Frigyes professzor életpályája
mindannyiunké. Úgy vélem, nekünk, akik kortársai és - hadd legyek büszke: - honfitársai
lehettünk, a magyar tudomány hagyomány és haladás útját követve kedves kötelmünk
emlékállítás.
Dr. Verzár Frigyes professzorral személyesen soha nem találkoztam. Munkatársaival,
tisztelıivel sokszor. Mindig feltőnt: valami különös szeretettel, megbecsüléssel, óriás elıtt
fıhajtó tisztelgéssel szólnak. Megismertem a már távozottat, sok-sok írását (nemcsak a
tudományost, csillogó fénnyel, logikával, tudással, tapasztalattal írottat - a személyest is, az
emlékezıt, az emberség szemérmes hitébe burkolózót) és rájöttem: József Attilát idézve, a
valódit és az igazat is mondták!
Dr. Semsei Imre elnök, igazgató, fıszerkesztı úrnak köszönöm, hogy történelmi
tanulmányt formálhatok Verzár Frigyes életmővének ırzéséhez. Nem kell búcsúznom az
emlékezés fonalától. 'Törıdünk a történelmi idıkben távolodókkal, akiknek kreativitása
példát ad, körünkben maradhatnak tehát. Segítenek új küzdelmekben, remény fénycsóváit
küldve, messziségbıl. Ezt köszöni Dr. Verzár Frigyes professzornak, a bevezetı szavak
alapján: tanítványként, e sorok írója.
80

1. Életrajzi adatok
A rendkívül széleskörő irodalomból ezúton – az évfordulós emlékezésre tekintettel – csak
néhányat emelünk ki. Természetesen a kísérletes gerontológiai kreativitást értékeljük.
Budapest, 1886. szeptember 18, Arlesheim (Svájc), 1979. március 12: orvos, fiziológus.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagja (tiszteletbeli tag 1973). A Magyar Élettani Társaság
alapító tagja (1931), a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Társasága II. osztályának
titkára, az Országos Ösztöndíjtanács fıtitkára. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság rendes
tagja. A Debreceni Zenekedvelık Körének alelnöke, a Debreceni Egyetem Atlétikai Club
tiszteletbeli elnöke. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Mezıgazdasági és Élelmezésügyi
Szervezete (FAO) táplálkozási programot kidolgozó bizottságának elnöke (1945-tıl). A
Nemzetközi Gerontológiai Társaság biológiai szekciójának elnöke (1957-tıl). A svájci
orvostudományi akadémia tiszteletbeli tagja. A Debreceni Orvostudományi Egyetem (1967),
a freiburgi egyetem tiszteletbeli doktora. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Pro
Universitate emlékérme (1976).
"Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1909-ben szerzett orvosi diplomát.
Lenhossék, majd Mansfeld és Tangl professzorok intézetében töltötte asszisztensi éveit. 1923-
ban Budapesten habilitálták egyetemi magántanárrá 27 éves korában. Az I. világháborúban
szerzett sérülésével a Debreceni Hadikórházba került, ahonnan felgyógyulása után a
bakteriológiai laboratórium élére osztották be. A kolera és a kiütéses tífuszjárvány idején
epidemiológus fınökké nevezték ki. Az I. világháború végén Debrecenben volt. 1918 nyarán
Verzár Frigyest az Általános Kórtani Tanszékre nevezték ki egyetemi tanárrá. A Vészi Gyula
váratlan elhalálozásával üresen maradt Élettani Tanszék vezetıi teendıivel is Verzár Frigyest
bízták meg 1918 ıszén. Így lett az akkor 32 éves egyetemi magántanár a Debreceni
Tudományegyetem Orvosi Karában az elsı négy professzor egyike. Ettıl kezdve - egészen
1930-ban Bázelbe való távozásáig - kimagasló tagja volt az Orvosi Fakultásnak. Verzár
professzor a Debreceni Tudományegyetem megalakulás (1912) után elıször a Református
Hittudományi Karon adott elı egészségtant és patológiát heti 2-2 órában. Az 1919/20-as
tanévben pedig közegészségtant. Az 1921/22-as tanévben — az Orvosi Karon az oktató
megindulásakor - Verzár Frigyes professzor lett a kar elsı választott dékánja.” … „Kenézy
professzor mellett Verzárra is hárult az új Orvosi Kar sok-sok terhe: a klinikatelep
megszervezése, az építkezések biztosítása, a kinevezendı professzorok személyére vonatkozó
javaslatok tétele. Verzár professzor nemsokára megbízást kapott a Magyar Tudományos
Akadémia Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének megtervezésére és az építkezés irányítására.
Az intézet elkészülte után - 1926 ıszén - a Tihanyi Intézet vezetésére is felkérték, amelynek
ettıl kezdve 1938-ig igazgatója volt. 1927/28-as tanévben Verzár Frigyes professzor a
Debreceni Tudományegyetem rektora volt. Ezekben az években az Országos Ösztöndíj
Tanács fıtitkári feladatait is ellátta, kimagasló szerepet töltve be a magyar tudományos élet
szervezésében. 1930-ban - 11 évi, nemzetközi tekintélyt szerzı magyarországi mőködése után
- meghívást kapott Svájcba, a Bázeli Egyetem Élettani Intézetébe, ahol sokkal kedvezıbb
körülmények között folytathatta kísérletes kutatómunkáját."
81

2. A kísérleti gerontológiai aktivitásról
1. ábra. A Kísérletes Gerontológiai Kutató Intézet Baselben.
„Verzár Frigyes professzor 70 esztendıs korában kezdte meg a bázeli Kísérletes
Gerontológiai Kutató Intézet (1. ábra) szervezését, munkájának megindítását, ami több
gyógyszergyár adományából jött létre. Az intézet számos európai kutató részére nyújtott
lehetıséget az öregedés molekuláris alapjának tanulmányozására. A nonnenwegi
gerontológiai kutatóintézetben a magyar kutatókat mindig szívesen látták. A bázeli intézetet
20 esztendeig irányította. A magyar tudományos élet részérıl számos elismerést kapott, így a
Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja lett, a Magyar Gerontológiai Társaság és a
Magyar Élettani Társaság tiszteletbeli tagja, végül a Debreceni Orvostudományi Egyetemen
Verzár Frigyes professzor 90. születésnapján az egyetem díszdoktora lett és átvette a Pro
Universitate emlékérmet. Verzár Frigyes professzor neve a Nemzetközi Gerontológiai
Társaság vezetıi között 1957-ben jelenik meg elıször, a IV. Nemzetközi Gerontológiai
Kongresszuson, Meranóban. A létrehozott speciális bizottság tagjaként szerepel, amely az
Excerpta Medica részére absztraktokat készített a gerontológiai munkákról. 1957-ben
Verzár Frigyes megindítja a „Gerontologie" címő folyóiratot a kísérleti gerontológiai
eredmények publikálására. 1963-ban Verzár Frigyes javasolta elsıként az öregedés
molekuláris elméletét, amelynek alapját modellként a kollagénben létrejövı korral járó
elváltozás adta. Felvetette, hogy az öregedés a makromolekulákban és azok között létrejövı
keresztkötés következménye, ami a funkciók károsodásához és végül a sejtek halálához vezet.
Ennek az elméletnek a népszerősége rohamosan nıtt és számos molekulában tanulmányozták
a keresztkötések létrejöttét, a kollagén mellett pl. a DNS-ben is. A VI. Nemzetközi
Gerontológiai Kongresszuson Koppenhágában, 1963-ban Verzár Frigyest megválasztották
a Biológiai Kutatási Bizottság elnökének. 1965. május 24-én alakult meg az Európai Biológiai
Tudományos Szekció, amelynek ugyancsak Verzár Frigyes az elnöke. 1966-ban a Bécsi
Kongresszus tiszteletbeli elnöke. Akkor ünnepelték 80. születésnapját. A kísérleti
gerontológiai kutatók munkájából készített „Festschrift"-et megkapta. A bázeli egyetemen
Verzár Frigyes és felesége kitenyésztett 20-24 hónapos öreg patkányokból álló kolóniát, ami
abban az idıben, Európában az egyetlen volt, és amely lehetıvé lette az öregedés
szisztematikus kutatását. Az alapkutatások mellett a bázeli intézetben munkatársaival
82

longitudinális vizsgálatokat is végeztek. Az intézet a kísérleti gerontológia centruma lett.
Verzár Frigyes eredményei alapján a Bécsi Kongresszus tudományos programjában a korral
járó különbségek leírása helyett a sejtekben lejátszódó folyamatok élettani különbségeinek
tanulmányozása került a középpontba. Foglalkozott a kongresszus Verzár Frigyes
kezdeményezése alapján az öregedés longitudinális tanulmányozásával kerekasztal keretében.
1976-ban Budapesten a Magyar Gerontológiai Társaság nemzetközi jellegő kongresszusán
köszöntötte Verzár Frigyes professzort 90. születésnapján, amikor a „Társaság tiszteletbeli
tagsága" mellett a magyar gerontológusok összegyőjtött munkáit is átnyújtottuk.
1976-ban Verzár Frigyes professzor kezdeményezésére megindult a kétévenként
megrendezendı Kísérleti Gerontológiai Szimpózium Bécsben. 1977-ben, Bécsben
megalapították a Fritz Verzár Medaillet, amelyet kísérleti gerontológia terén elért magas
szintő munkásságért ítélnek oda kétévente kutatóknak. Az elsı Verzár-díjat 1978-ban a Basel
melletti Arlesheimben, otthonában nyújtották át a névadónak. Verzár Frigyes 1979. március
13-án halt meg. A kísérleti gerontológia úttörıje volt, munkájával elfogadtatta a gerontológiai
kutatások szükségességét és fontosságát. Lelkesedése a kutatások iránt számos fiatal kutatót
vonzott a gerontológia területére.”
3. Honoris causa doktor
1945 után egyetemünk történetében elsı ízben került sor díszdoktoravatásra. Az
Egyetemi Tanács avatta honoris causa doktorrá az Élettani és Általános Kórtani Intézet elsı
professzorát, a Debreceni Tudományegyetem 1921. évi dékánját, az Orvostudományi Kar
1927/1928. évi Rector Magnificusát, Dr. Verzár Frigyes professzort, a bázeli Experimentális
Gerontológiai Intézet igazgatóját, egyetemünk érdekében kifejtett tevékenysége, valamint
kiváló tudományos munkája elismeréseként, mellyel egyetemünknek és a tudománynak
világszerte megbecsülést szerzett. A március 4-én tartott ünnepély a tudományos élet országos
eseményévé lett. Részt vett az ünnepségen Svájc magyarországi nagykövete. Dr. Verzár
Frigyes tudományos pályáját a rektorhelyettes ismertette, majd a díszdoktori diplomát a rektor
adta át az ünnepeltnek, aki meghatottan mondott köszönetet és megtartotta díszdoktori
értekezését „Az élettani kutatás az elmúlt 60 év alatt" címmel. A tanácsülést, a Debreceni
Orvostudományi Egyetem elsı díszdoktorát számos magyar és külföldi tudós üdvözölte
táviratban és levélben. Verzár professzor március 6-án „A kísérleti gerontológia, mint az
élettan egyik ága" címmel tartott nagy érdeklıdéssel kíséri elıadást az Északkelet-
Magyarországi Orvosok és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Tudományos Társasága
felkérése alapján.”
Werner Ries professzor, a lipcsei egyetem belgyógyászati klinikájának gerontológus
tanára könyvet írt a szakterület egyik legnagyobb egyéniségérıl, Max Bürger professzorról a
kötet utolsó fejezetében 1-1 nagy szaktekintély életrajzát vázolta. Elismeréssel méltatta
Verzár Frigyes alkotó pályáját, majd általa és róla írtak adatait sorolja.
Verzár Frigyes részben említet – több munkájának címoldalát bemutatjuk (3. ábra).
Hadd emeljük ki korai hazai kötetét, amelyrıl írtuk:
83

„Verzár professzort nem szükséges bemutatni azoknak, akik az idıs nemzedékkel
foglalkoznak. Az egyetemes orvostudomány és ezen belül a gerontológia egyik legjelesebb
egyénisége. Az idısek egészségnevelését szolgáló könyvét akkor írta, amikor még a debreceni
Tudományegyetemen az élettan nyilvános, rendes tanára volt; mővét az Élet és Tudomány
sorozat jelentette meg Budapesten.
A könyv 10 fejezetbıl áll, az elsı kilenc az élettanról, táplálkozásról, a vitaminokról, az
energiatermelésrıl, az izommunkáról, az idegingerületrıl, a belsı elválasztásról, a szellemilelki
mőködésekrıl és öröklıdésrıl szól. A 10. fejezet címe: Öregedés és halál. A szerzı mai
szemmel nézve is korszerő irodalmi áttekintést ad és gazdag tapasztalatait összegezi. Felhívja
a figyelmet arra, hogy bár valóban akadnak 100 évesek és annál idısebbek, mégis legyünk
óvatosak a hírek értékelésében. Összehasonlítja a különbözı élılények várható átlagos
élettartamát és aláhúzza a környezeti tényezık jelentıségéi. Kitér néhány konkrét kérdésre,
p1. az idıskori csontelváltozásokat kísérı törésekre, a légzıszervek és az emésztıszenek
korral járó csökkent mőködésére, a fertızésekkel szembeni nagyobb érzékenységre.
Megemlíti az egyedi különbségeket, mindenkinek más az alkalmazkodó képessége. A kötet
tanulmányozása ma is nagy élményt jelent. A szerzı világos stílusa, óriási tudása, mindenre
kiterjedı figyelme valóban lenyőgözı. A legsúlyosabb szakkérdéseket is közérthetıen,
mindenki számára világosan fogalmazta meg. Ahogy mondani szokták, ez a korai munka is
sejteti, sıt bizonyítja a világhírővé váló tudós képességét.”
4. Mővészeti emlékállítások
A Debreceni Orvostudományi Egyetem tanácstermének falán álló téglalap alakú,
39x51 cm mérető, fémbıl készült dombormővet helyeztek el. Dr. Verzár Frigyes jobbra
nézı portréja. Az alkotás készítıje Prim Zoltán.
Kedves meghívást kaptunk. A Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni
Egyetemi Szövetség tagja Jubileumi Hetet rendezett: „80 éves az orvosképzés
Debrecenben (1918-1998)". Az invitáló füzet számos programot hirdetett. Különösen az
84

egyik ragadta meg figyelmünket:
1998. október 20, kedd, 14:30-15:30
Megemlékezés Dr. Verzár Frigyes professzorról
helyszín: Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Debreceni Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézet tanterem
Verzár Frigyes Emléktábla avatás
Helyszín: Debrecen, Nagyerdei körút 98.
Debreceni Orvostudományi Egyetem Élettani Intézet I. em.
A dombormővet készítette: Prim Zoltán ötvösmővész.
A mőalkotás leírása: álló téglalap alakú, a tudós jobbra nézı portréja, alatta vízszintes
téglalap alakú táblán szöveg - VERZÁR FRIGYES / 1886-1979
A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézetében,
Tihanyban szép emléktáblát találunk. 1987. szeptemberében az intézmény 60. születésnapja
alkalmából helyezték el. Álló téglalap alakú, vörös márvány, a felsı félben bronz dombormő.
A bronz: kissé jobbra nézı portré. Alatta a márványban szöveg:
VERZÁR FRIGYES
FIZIOLÓGUS
1886-1979
A MAGYAR BIOLÓGIAI
KUTATÓINTÉZET
ELSİ IGAZGATÓJA
Verzár Frigyes Arlesheimben lakott, ott halt meg, ott temették el. Síremlékét az alábbi
ábrán láthatjuk.
85

IRODALOM
Beregi E. (1999): Verzár Frigyes, a kísérleti gerontológia megalapítója. In Vértes László: Dr.
Verzár Frigyes. Kiadó: Magyar Gerontológiai Társaság, Budapest.
Debreceni Orvostudományi Egyetem Évkönyve (1967): 1966-1967. pp. 8. Debrecen.
Kapusz N, Petrovics A, Vásárhelyi F. (2008): Kilencvenéves a debreceni orvosképzés. pp.
735. Kiadó: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen.
Ries W. (1985): Max Bürger. pp. 155. Johann Ambrosius Barth Kiadó, Lipcse.
Új magyar életrajzi lexikon, VI. (2007): pp. 1215. Helikon Kiadó, Budapest.
Vértes L. (1993): Az idısek egészségnevelése a világháború közötti könyvekben.
Egészségnevelés, 34: 263-267.
Vértes L. (1999): Dr. Verzár Frigyes. Kiadó: Magyar Gerontológiai Társaság, Budapest.
Vértes L. (2001): Recordatio – ars – gerontologia hungarica. pp. 20. Szerzıi kiadás, Budapest.
Dr. Vértes László
Fıorvos
Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke
1044 Budapest, Szondi u. 47.
86

OLVASÓNAPLÓ
Dr. Imre Sándor - Dr. Fábián Gergely (Szerk.): İszülı társadalmak. Egészségügyi Szociális
Munka Könyvtára I. (Debreceni Egyetem, Egészségügyi Fıiskolai Kar, ISBN
963 473 003 5) IMIPrint, Nyíregyháza, 2006.
A bevezetı után Iván László professzor úr a „Sikeres öregedés rendszerszemlélete”
címmel, holisztikus szemléletmóddal összefoglalja az öregedés egyes meghatározó tényezıit.
Egyre fokozottabban szükségünk van az ilyen jellegő megközelítésekre, hiszen az öregedés
problémáját nem kezelhetjük diszciplínákként, hanem csak annak teljes egészében. Jó lenne,
ha ez a szemléletmód teret nyerhetne, s a gyakorlatban is megvalósulhatna, elsı lépésként
például az idıs emberek egészségügyi és szociális problémáinak együttes kezelésében…
Az elsı nagy fejezet következı alfejezete Dr. Boga Bálint írása „Krízishelyzetek
idıskorban” címmel. A rendkívül sok aspektusra kiterjedı írás szintén szintézisben
gondolkodik, a „testi-lelki-szociális” zavarok együttesében. A szociálpszichológiai
szindrómák között a:
87

A. a világ, mint egész
B. a család
C. a munkavégzés
D. a lakhely
krízishelyzeteit elemzi. A témakörökben említett sok-sok szindróma megismerése nem csak a
szakemberek számára, de az idıs emberek számára is igen hasznos lehet.
Ezután három fejezet következik Dr. Imre Sándor és munkatársainak tollából. A nem
túl szerencsésen megfogalmazott „Laboratóriumi változások az emberi öregedés során” és a
„90 évesnél idısebb debreceni lakosok laboratóriumi vizsgálatának eredményei” fejezetek a
korral bekövetkezı egyes biológiai eltérésekrıl adnak tájékoztatást. Az idıs emberek vérének
egyes összetevıit vizsgálván felfednek számos életkorral történı változást (legtöbbször
csökkenést, illetve a káros hatások emelkedését), s diszkuttálják ezek jelentıségét az
öregedésben. Imre doktor munkacsoportjának 3. közleménye szociológiai felmérés, a 90
évesnél idısebb debreceni lakosok kognitív státuszáról és egészségügyi állapotáról. Az igen
sok szempontra kiterjedı felmérés pozitív kicsengéső, és felhívja figyelmünket arra, hogy
igen sokat lehet tanulni ezektıl az idıs emberektıl.
A második rész társadalomgerontológiai kérdéseket tárgyal. Fábián dr. „Az idısödés
társadalompolitikai kihívásai” fejezetben a társadalom és idıs tagjainak kapcsolatában, az
utóbbi idıkben bekövetkezett változásokat mutatja be, s hogy ez milyen problémákat vethet
fel a társadalom életében. Ezekbıl a statisztikai adatokból is nyilvánvalóvá válik az a
felismerés, hogy ezeket a problémákat mielıbb orvosolni kell, esetlegesen radikális
változtatások árán is.
Dr. Talyigás Katalin szélesebb összefüggéseket feszeget az „Idısügy Európában”
címő fejezetében. Felhívja figyelmünket, hogy ezeket a kérdéseket csak az emberi méltóság
garantálása mellett, az esélyegyenlıséget szem elıtt tartva lehet és kell megoldani.
Patyán László fejezetének címe: „Idıskorúk szociális problémái és a hazai jóléti
ellátások rendszere”. Megismerkedhetünk benne a személyes szociális szolgáltatásokkal, a
szociális kihívásokkal, ezek jellemzıivel, illetve idıskorúak ellátásának alapszolgáltatásaival.
Emellett kitér még a finanszírozási kérdésekre, s az ellátás jogi problémáira is.
A könyv harmadik részében az idısgondozás néhány kérdését ismerhetjük meg.
Csernáthné Kárándi Erzsébet a demens idıskorúak gondozásának néhány aspektusát villantja
fel elıttünk. A demencia egyre jelentısebb szereppel bír az idıs emberek életében, hiszen
88

egyre többen élnek addig a korig, mikor már ezek a problémák is fellépnek. Nemcsak a
betegnek, de a családjának, s az egész társadalomnak is jelentıs problémát okoz ez a
betegség. A fejezet sok ápolási problémára kitér, mely a betegségbıl fakadóan eltérı az
egészséges idıs ember ápolási teendıitıl.
Horváth Varga Zsuzsanna kreatív tevékenységek szerepét hangsúlyozza „Fejlıdés
vagy hanyatlás” címő fejezetében. Fontos tudatosítani, hogy az idıs ember életében nemcsak
hanyatlás jelentkezik, de az élet szerves részeként további fejlıdést is jelent, amit ı maga,
családja, s az egész társadalom is kihasználhatna. Sok-sok egyszerő példával is szolgál az idıs
emberek életében a kreativitás bevezetéséhez. Ehhez a fejezethez kapcsolódik a folyóirat
mostani számának egy híre is, a Magyar Mővészetterápiás Társaság megalakulásáról. Nagy
örömmel vehetjük az ilyen kezdeményezéseket, hiszen ezek hozhatnak színt, kreativitást és
fejlıdést is az idısek életében.
Mindent összefoglalva üdvözölhetjük az ilyen kezdeményezéseket is, mint ennek a
könyvsorozatnak az útjára indítása. Már türelmetlenül várom, hogy a legfrissebb eredmények
is bemutatásra kerüljenek a sorozat következı kötetében.
Dr. Semsei Imre
89

KÜLFÖLDI KITEKINTÉS
KONFERENCIA
Az alábbi konferenciák lesznek rövidesen, illetve voltak a közelmúltban:
5-8 March 2009
AMDA Annual Symposium
Charlotte, NC, USA
www.amdasymposium.com/splash.html
11-15 March 2009
9 th International Congress on Alzheimers and Parkinsons Disease
Prague, Czech Republic
www2.kenes.com/adpd/Pages/Home.aspx
61st Annual Meeting of the Gerontological Society of America
21-25 November 2008, National Harbor, MD, USA
Stand number: 412
http://www.agingconference.com/pre-conference_workshops.cfm
Annual Meeting of the Italian Society of Gerontology and Geriatrics
26 29 November 2008, Florence, Italy
90

Stand number: 8
http://www.sigg.it/congresso.asp
Annual Meeting of the German and Austrian Societies of Gerontology and Geriatrics
3-6 December 2008, Potsdam, Germany
Stand number: German Society for Gerontology and Geriatrics (DGGG) stand
Other Upcoming Events
30 November-3 December 2008
6 th European Congress of Biogerontology
Noordwijkerhout, The Netherlands
http://biogerontology.lifespannetwork.nl/
CIKK
Az alábbiakban ismertetünk egy cikket, mely igen nagy vihart kavart az utóbbi
idıkben. Több kutatócsoport együttes munkáját közölték a Nature folyóiratban, mely egy
antibiotikum (a rapamycin) élettartam meghosszabbító hatását ismerteti.
Nature 460, 392-395 (16 July 2009)
Rapamycin fed late in life extends lifespan in genetically heterogeneous mice
David E. Harrison 1,11 , Randy Strong 2,11 , Zelton Dave Sharp 3 , James F. Nelson 4 , Clinton M. Astle 1 ,
Kevin Flurkey 1 , Nancy L. Nadon 5 , J. Erby Wilkinson 6 , Krystyna Frenkel 7 , Christy S. Carter 8,12 , Marco
Pahor 8,12 , Martin A. Javors 9 , Elizabeth Fernandez 2 & Richard A. Miller 10,11
Abstract
Inhibition of the TOR signalling pathway by genetic or pharmacological intervention extends
lifespan in invertebrates, including yeast, nematodes and fruitflies 1, 2, 3, 4, 5 ; however, whether
inhibition of mTOR signalling can extend lifespan in a mammalian species was unknown.
Here we report that rapamycin, an inhibitor of the mTOR pathway, extends median and
maximal lifespan of both male and female mice when fed beginning at 600 days of age. On
the basis of age at 90% mortality, rapamycin led to an increase of 14% for females and 9% for
males. The effect was seen at three independent test sites in genetically heterogeneous mice,
chosen to avoid genotype-specific effects on disease susceptibility. Disease patterns of
rapamycin-treated mice did not differ from those of control mice. In a separate study,
rapamycin fed to mice beginning at 270 days of age also increased survival in both males and
91

females, based on an interim analysis conducted near the median survival point. Rapamycin
may extend lifespan by postponing death from cancer, by retarding mechanisms of ageing, or
both. To our knowledge, these are the first results to demonstrate a role for mTOR signalling
in the regulation of mammalian lifespan, as well as pharmacological extension of lifespan in
both genders. These findings have implications for further development of interventions
targeting mTOR for the treatment and prevention of age-related diseases.
1. The Jackson Laboratory, Bar Harbor, Maine 04609, USA
2. Geriatric Research, Education and Clinical Center and Research Service, South Texas
Veterans Health Care System, Department of Pharmacology, and Barshop Institute for
Longevity and Aging Studies, The University of Texas Health Science Center at San
Antonio, Texas 78229, USA
3. Institute of Biotechnology/Department of Molecular Medicine, and Barshop Institute
for Longevity and Aging Studies, The University of Texas Health Science Center at
San Antonio, Texas 78245, USA
4. Department of Physiology and Barshop Institute for Longevity and Aging Studies at
The University of Texas Health Science Center at San Antonio, Texas 78229, USA
5. Division of Aging Biology, National Institute on Aging, Bethesda, Maryland 20892,
USA
6. Unit for Laboratory Animal Medicine, University of Michigan School of Medicine,
Ann Arbor, Michigan 48109-2200, USA
7. Environmental Medicine, NY University School of Medicine, New York 10016, USA
8. Wake Forest University School of Medicine, Department of Internal Medicine:
Section on Gerontology and Geriatrics Winston-Salem, North Carolina 27157, USA
9. Department of Psychiatry, The University of Texas Health Science Center at San
Antonio, Texas 78229, USA
10. Department of Pathology and Geriatrics Center, University of Michigan, and Ann
Arbor VA Medical Center, Ann Arbor, Michigan 48109-2200, USA
11. These authors contributed equally to this work.
12. Present address: Department of Aging and Geriatric Research, College of Medicine,
Institute on Aging, University of Florida, Gainesville, Florida 32611, USA.
92

Ez egy igen érdekes közlemény, mely azt írja, hogy kísérletileg rapamycinnel kezelt
patkányok élettartama szingnifikáns (nemtıl függıen 9-14%-os) növekedést eredményezett.
Ez a közlemény a médiában hatalmas vihart kavart, s újra fellángoltak az alkimista
találgatások, hogy megtalálták az életelixírt…
Néhány reakciót ismertetnek az alábbi címsorok:
Nature
Headline: A pill for longer life
First mention of ‘mice’: First sentence.
Claims for human health: “The big question, of course, is whether this drug could extend human life.”
New York Times
Headline: Antibiotic Delayed
Aging in Experiments With
Mice
First mention of ‘mice’:
Headline.
Claims for human health: “No
one knows yet if rapamycin
slows aging in people or at
what dose it might be
effective.”
Independent
Headline: Secret to a longer life lies on Easter Island
First mention of ‘mice’: Second paragraph.
Claims for human health: Findings are “raising the possibility that it may delay ageing in people”.
Agence France-Presse
Headline: Easter Island drug 'boosts lifespan'
First mention of ‘mice’: First sentence.
Claims for human health: “may one day massively boost human life expectancy”.
Scotsman
Headline: Has Holy Grail of longer life been found
First mention of ‘mice’: Second paragraph.
Claims for human health: “If the results were able to be replicated in humans, it could mean an extra
six years of life for men and nine for women, raising the prospect of a biochemical ‘elixir of life’.”
93

Daily Mail
Headline: Scientists discover
Easter Island 'fountain of
youth' drug that can extend life
by ten years
First mention of ‘mice’:
Twentieth paragraph (although
“animals” mentioned higher
up).
Claims for human health: “A
miraculous ‘elixir of youth’
which could extend the human life span by more than a decade is being developed by scientists.”
Daily Express
Headline: New pill can add 20 years to life
First mention of ‘mice’: Fourth paragraph.
Claims for human health: ‘wonder pill could extend the lifespan of people by up to 23 years’.
94

HÍREK
A Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VII. kongresszusa
95

A MAGYAR MŐVÉSZETTERÁPIÁS TÁRSASÁG MEGALAKULÁSA
Nagy örömmel értesültünk az alábbi hírrıl:
Megalakult a Magyar Mővészetterápiás Társaság, amelynek elnöke Dr. Vértes László
geriáter-fıorvos, lapunkban szerkesztıbizottsági tagja lett. Vértes dr. a Preventív
Gerontológiai és Geriátriai Társaság tagja, lapunkba cikkeket ír, országos rendezvényeinken
nagy sikerrel tart elıadásokat.
A Magyar Mővészetterápiás Társaság célja: a mővészetterápia terület és tudományág
szélesebb körő elismertetése, színvonalának emelése, valamint a Társaság tagjai szakmai,
tudományos ismereteinek bıvítése, érdekeinek képviselete, védelme. A magyar
mővészetterápia eredményeinek a nemzetközi szakmai közvéleménnyel való megismertetése.
A Társaságnak 5 tagozata van: zeneterápia - líra,
biblioterápia - nyitott könyv,
képzımővészet terápia - paletta,
96

táncterápia - balerina,
drámaterápia - színpadkép.
A Társaság szeretné az idısekkel foglalkozók szíves csatlakozását, melyre ezúton is
kérjük olvasóinkat.
Érdeklıdési cím: 7627 Pécs, Pósa Lajos utca 45.
97

XX. GERONTOLÓGIAI VILÁGKONGRESSZUS (IAGG)
A most Párizsban lezajlott XIX. Konferenciát a koreai Szöulban megrendezésre kerülı követi.
98

GERONTOLÓGIA A MÉDIÁBAN
A Heti Világgazdaság (HVG) munkatársa, Lindner András megkereste Dr. Semsei
Imrét (DE, EK, GTKK), hogy konzultáljon vele a biogerontológia aktuális kérdéseirıl. Az
ezzel kapcsolatos cikk a HVG 32. számában a 60-61. oldalon jelent meg, „Régi-új utak az
öregedéskutatásban: Meddig húzzák” címmel.
100

MAGYAR NYELVŐ GERONTOLÓGIAI PUBLIKÁCIÓK
EZ ALKALOMMAL PROF. BAKÓ GYULA GERONTOLÓGIAI TÉMÁJÚ CIKKEIT
ISMERTETJÜK:
Bakó Gy. (1997): A gyógyszeres kezelés szempontjai idıs korban. Fejezetek a geriátriából
egyetemi jegyzet (Szerk. Bodolay E.) pp. 27-60.
Semsei I, Zeher M, Bakó Gy. (2002): Az öregedés szerepe az autoimmunitás etiológiájában.
Magy. Immuno.l 1: 15-20.
Barta Zs, Mekkel G, Bakó Gy. (2003): Tápláltsági állapot felmérése idıs betegekben
tápláltsági állapotot értékelı őrlap (MNA®) segítségével. Magy. Belorv. Arch. 456:
152-156.
Mekkel G, Barta Zs, Bakó Gy. (2004): Immunológiai változások idıskorban. Magy.
Immunol. 3: 21-28.
Bakó Gy, Tamás, F. (2004): A gyógyszeres kezelés szempontjai idıskorban.. (Szerk. Császár
Albert) Kiadja: Synergo Kft.
Bakó Gy. (2005): A geriátriai szakképzés helyzete és modelljei Európában és
Magyarországon. Orv. Hetil. 15: 707-710.
Szekanecz Z, Szucs G, Szanto S, Bakó Gy. (2006): A mozgásszervi kórképek idıskori
vonatkozásai. Magy. Belorv. Arch. 61: 257-259.
Szomják E, Dér H, Veres K, Kerekes Gy, Tóth J, Péter M, Bakó Gy, Soltész P. (2006):
Perifériás érbetegeink klinikai adatainak elemzése, különös tekintettel a kor- és nembeli
sajátosságokra, valamint az intervenciós radiológiai beavatkozások késıi eredményeire.
Magy. Belorv. Arch. 61: 260-266.
Biró E, Tizedes F, Bakó Gy. (2006): Metabolikus szindróma elıfordulása gerátriai
betegekben. Magy. Belorv. Arch. 62: 53-56.
Bakó Gy. (2006): Az immunrendszer idıskorban. Klinikai immunológia. (Szerk.: Czirják
László) Medicina Kiadó.
Bakó Gy. (2007): A gyógyszeres kezelés szempontjából fontos patofizikai változások
idıskorban. A klinikai gerontológia alapjai. (Szerk. Imre Sándor) pp. 105-113. Medicina
Kiadó.
101

Szemán A, Hegyi P, Bakó Gy, Molnár P. (2007): Az élet értelmességének szubjektív megélése
idıskorban. Mentálhigiéné és Psychoszomatika 4: 309-327.
Tizedes F. Bíró E, Bakó Gy. (2007): Idısek standard állapotfelmérésének eredményei a
DEOEc Geriátriai tanszékén. Magy. Belorv. Arch. 62: 57-60.
Bakó Gy. (2008): Az Immunrendszer öregedése. (Szerk: Dr. Semsei Imre) Debreceni
Egyetem, Egészségügyi Kari Jegyzetek Vol.15, pp. 164-173.
Bakó Gy, Szabó A, Tárkányi I. (2009): Családorvosoknak az idıskor endokrinológiájáról.
Magy. Családorv. Lapja 2: 2-5.
102

JELENTKEZÉSI LAP
A PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁGBA
Miért csatlakozzon
Az 2001-ben alapított Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság a magyar
gerontológia és geriátria szakmai és társadalmi szervezete, mely a következı céllal jött létre
(részlet az egyesület alapszabályából):
I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Az egyesület neve: Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság
Rövidítése: PGGT
Alapításának éve: 2001
Székhelye: 4004 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22
Tel/Fax: (52) 414-969
Email: semsei@oregedes.hu
2. Az egyesület célja:
Az egyesület tagjai a szervezet keretében olyan közhasznú tevékenységet folytatnak, mely
arra irányul, hogy az emberi öregedést meggátoljuk, azt lelassítsuk, illetve arra törekedjünk,
hogy az öregedés folyamata mentes legyen az azt általában kísérı káros hatásoktól (betegség,
leépülés, munkakiesés, stb.).
3. Az egyesület tevékenysége:
- A társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú
tevékenységet folytat.
- A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában
meghatározott alábbi tevékenységet folytatja:
1. egészségmegırzés, betegségmegelızés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs
tevékenység;
2. szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása;
3. tudományos tevékenység, kutatás;
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés;
- Az egyesület tevékenysége során összegyőjti a gerontológiai kutatások eredményeit,
ösztönzi ezeket a kutatásokat, és az eredményeket preventív jelleggel kívánja
hasznosítani.
103

- Többszintő ismeretterjesztést folytat, mellyel - az egyén és a társadalom szintjén –
elısegítheti az öregedéskutatás eredményeinek preventív jellegő felhasználását.
- Tanácsadói tevékenységet folytat szakterületén azoknak a szerveknek,
szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik különbözı aspektusokban (oktatás,
életvezetés, stb.) azt igénylik.
- Az egyesület vállalkozási tevékenységet nem folytat, a PGGT nem nyereségorientált
szervezet.
Milyen elınyökkel jár a csatlakozás
1. A PGGT tagjai negyedévenkénti rendszerességgel megkapják a Magyar
Gerontológiai és Geriátria (MGG) folyóiratot, mely a hazai gerontológiai és
geriátria szakmai és közélet fóruma.
2. Elektronikus levélben értesülhetnek a legfrissebb hírekrıl, eseményekrıl
(ehhez természetesen rendelkeznie kell email-címmel)
3. PGGT honlap: az öregedéssel kapcsolatos információk tárházát találhatja meg
ezen az oldalon, ahol a késıbbiekben a MGG elektronikus változata is
megtalálható lesz. Interaktív kapcsolattal választ kaphat az öregedéssel
kapcsolatos esetleges kérdéseire is.
4. Kongresszus: Az évi rendszerességgel megtartott összejövetelünkön a hazai
(és külföldi) gerontológiai és geriátriai szakemberektıl értesülhet a szakma
jelenlegi állásáról, legfrissebb eredményeirıl, a gerontológiai élet különbözı
kérdéseirıl. Megismerkedhet ezen prominens emberekkel, lehetısége lesz
kérdéseinek személyes konzultációjára.
Mi a teendı a csatlakozáshoz
Az alábbi őrlapok kitöltése után kérjük, küldje vissza azokat az alábbi címre:
Dr. Semsei Imre
Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság
DEOEC, III. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. 22
ahonnan - a PGGT vezetıségének döntése után - megkapja a csekket az 1 000 Ft-os évi tagdíj
befizetéséhez. Ezt követıen már tagja szervezetünknek
104

BELÉPÉSI NYILATKOZAT
Alulírott (Szül: , 19 év hó
nap)
alatti lakos kérem
felvételemet a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaságba.
Kijelentem, hogy magyar állampolgár vagyok, elfogadom a Preventív
Gerontológiai és Geriátriai Társaság alapszabályát és vállalom az 1 000 Ft
éves tagdíj fizetését.
Dátum:
--------------------------------------
aláírás
PGGT TAGNYILVÁNTARTÓ LAP
Név:
Születési hely, dátum:
Munkahely:
címe:
Beosztás:
Levelezési cím:
Telefonszámok:
munkahely:
otthon:
mobil:
Email:
Tagság kezdete:
105

MEGRENDELÉS
A Magyar Gerontológia folyóirat megrendelhetı az alábbi címen:
Dr. Semsei Imre
Fıszerkesztı
Magyar Gerontológia
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.
semsei@de-efk.hu
ORDERING INFORMATION
The journal Hungarian Gerontology can be ordered at the address below:
Imre Semsei PhD
Editor-in-Chief
Hungarian Gerontology
Faculty of Health
University Debrecen
22 Sostoi Str.
H-4400 Nyiregyhaza, Hungary
106

ÚTMUTATÓ A KÖZLÉSHEZ
A Magyar Gerontológia negyedévenként megjelenı folyóirat, a hazai biogerontológia,
geriátria és szociális gerontológia tudományos- és közélet elsı írásos fóruma; a Gerontológiai
Tudományos Koordinációs Központ, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság,
valamint, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság közös kiadványa. A folyóirat a
elektronikus formában is elérhetı a http://gtkk-de-efk.hu weboldalról.
Céljaink:
- hazai gerontológiai fórumot nyújtani, és integrálni a hazai szociális, orvosi és
kísérletes gerontológia képviselıit
- különös hangsúlyt kívánunk helyezni a gerontológiai prevencióra
- a mind módszertanában, mind pedig eszköztárában inter- és multidiszciplináris
gerontológia kapcsolódó szakterületei eredményeinek ismertetése
- szakmai forrása kívánunk lenni a gerontológia graduális és posztgraduális
képzésének
- kitekintési lehetıséget nyújtunk a nemzetközi gerontológiai eseményekre és
eredményekre
- fórumot kínálunk minden gerontológiával kapcsolatos hazai törekvésnek, legyen
az hivatalos (pl. szakmai kollégiumi, minisztériumi), vállalati vagy
magánkezdeményezés
Általános tudnivalók:
A Magyar Gerontológia lektorált folyóirat, melyben az alábbi típusú írásokat
közöljük:
1. Eredeti közlemény, a gerontológia minden területérıl az alapkutatástól a
mindennapok gyakorlatáig
2. Összefoglaló tanulmány (elsısorban felkérésre vagy elızetes
egyeztetéssel)
3. Közérdekő közlemények (hirdetmények, ismertetık, stb.)
4. Bemutatkozás (egyes intézmények megismertetése)
5. Külföldi folyóiratok, konferenciák közleményeinek ismertetése
6. Levelek a Szerkesztıségnek (észrevételek, problémák, megjegyzések)
7. Termékismertetés (elsısorban felkérésre vagy elızetes egyeztetéssel)
8. Társdiszciplínák eredményeibıl
9. Olvasónapló
107

10. Történelmi visszatekintés (arcképcsarnok, tudománytörténet, stb.)
A lektorálás nyílt rendszerő, azaz a szerzı(k)nek joga van ismerni a lektor(ok) személyét.
Formátum
A kéziratot A/4-es mérető fehér lapon, lehetıleg MS Word formátumban, 2-es
sorközzel, Times New Roman 12 betőtípussal és körben 2,5 cm-es margóval kérjük írni. A
tagolása (eredeti közlemények esetén):
Címoldal:
- a munka rövid, de minden lényegi elemet tartalmazó címe
- a szerzık teljes neve
- a szerzık munkahelyének megnevezése
- a levelezı szerzı teljes levelezési címe, telefon és faxszáma, e-mail címe
- rövid futócím (max. 40 leütés)
- kulcsszavak (max. 5)
Összefoglalás: maximum 100 szó, magyar és angol nyelven (angol címmel is)
Bevezetés: a közlendı téma rövid ismertetése, különös tekintettel a sokirányú
érdeklıdéső olvasótáborra. Nem elég tehát a közlendıket szők szakmai
környezetben elhelyezni, általános ki- és betekintést kell adnia. Nagy
hangsúlyt helyezzenek a társterületekkel való kapcsolatokra,
átfedésekre.
Módszerek: a használt módszerek, eszközök leírása, betegcsoportok és egészséges
csoportok, kísérleti minták (állat, sejttenyészet) ismertetése röviden, de
szakszerően. Ha a törvény megköveteli, az etikai bizottság
hozzájárulását is kérjük jelezni.
Eredmények: a megfigyelések, kísérletek eredményeit áttekinthetı formában,
amennyiben csak lehet, ábrával, táblázattal és képekkel illusztrálva, a
fı eredményekre koncentrálva kérjük leírni. A fejezet végén pontokba
sorolva adják meg a végkövetkeztetéseket.
Megbeszélés: Az eredmények értékelését kérjük összekötni a hasonló témában
eddig ismertekkel is. A szők tudományterület mellett, lehetıleg más
területekkel való kapcsolódását is tárgyalják meg. Jelezzék a lehetséges
további irányokat és lépéseket is, ugyanakkor kerüljék az alap nélküli
spekulációkat.
108

Ábrajegyzék: A számozott ábrák és táblázatok (1. ábra…, I. Táblázat…)
értelmezését kérjük leírni (cím, leírás, jelmagyarázat) úgy, hogy a
szöveges résszel egységet képezzen, a kettı egymást ne ismételje.
Illusztrációk: Az ábrákat, képeket kérjük digitális formátumban megadni (a lehetı
legkisebb memóriaterjedelemben, még a kép élvezhetıségének
csorbulása nélkül: pl. jpeg formátum), a táblázatokat MS Word, vagy
MS Excel formátumban. Egy ábra (táblázat) - egy lapon legyen.
Irodalom: a szövegben a szerzıt (szerzıket: XY és mtsai) és a közlés évszámát
zárójelben kérjük feltüntetni. Az irodalomjegyzéket alfabetikus
sorrendben kérjük, a következı formátumokat használván:
Tröster H, Metzger T, Semsei I, Schwemmle M, Bachmann MP. (1994): One gene, two
transcripts: Isolation of an alternative transcript encoding for the autoantigen La/SS-B
from a library of a patient with primary Sjögren’s syndrome. J Exp Med 180: 2059-
2067.
Semsei I. (2003): A hosszú élet génje. InterPress Magazin, június: 16-19.
Frolkisz VV. (1980): Az öregedés és az életkor. Gondolat Kiadó, Budapest (ISBN
963 280 903 3).
Kovács M. (Szerk.) (2003): Az idıskori depresszió és szorongás. Springer Tudományos
Kiadó, Budapest (ISBN 963 547 837 2).
Richardson A, Semsei I. (1987): Effect of ageing on translation and transcription. In:
Review of Biological Research in Aging Vol. 3, pp. 467-483. Ed.: M. Rothstein. Alan
R. Liss Inc., New York (ISBN 0-444-82824-9).
Semsei I. (2003): A génexpresszió vizsgálata az öregedés során és egyes autoimmun
szindrómákban. MTA doktora értekezés, Budapest.
Magyar Közlöny (1996): 64. sz. (VII. 26.) Népjóléti Minisztérium 20/1996.
Csak már elfogadott, vagy kiadott közleményeket idézzenek, s melyeket a szövegben is
említenek. Személyes közléseket a szövegben kérjük jelezni.
Elektronikus címek: a szövegben, zárójelben számozva (e-cím 1) idézzék, a pontos feltalálási
helyet pedig az Irodalomjegyzékben a cikkeket követıen sorolják fel, pl.:
1. http://www.oregedes.hu
A többi közleménytípusnál a módszerek rész kivételével minden részt hasonlóan kérünk
kialakítani, esetenként az eredmények és megbeszélés részt össze lehet vonni. Mindemellett
kérjük, törekedjenek a tömör, tagolt, lényegre törı, pontos, logikus és áttekinthetı közlésre.
Terjedelem:
Alapvetıen nem szabunk terjedelem korlátokat, de kérjük a tömör, lényegre törı
közlést (kb. mintegy 10 gépelt oldal [összefoglalóknál 20] plusz ábrák, táblázatok, irodalom).
109

A terjengısséget és a felesleges ismétléseket (szöveg és ábra) kérjük kerülni. Az irodalmi
hivatkozások száma ne haladja meg eredeti közleményeknél a 25-öt, összefoglalóknál az 50-
et.
Helyesírás:
A lehetı legnagyobb mértékben törekedjenek a magyar írásmód alkalmazására. Az
angol és latin szavak csak elkerülhetetlen mértékben legyenek jelen, azok magyar
megfelelıjét alkalmazzák. Az egységesség fenntartása érdekében fenntartjuk a jogot, hogy (a
szerzıvel konzultálva) a megkívánttól eltérı írásmódot javítsa. Az elkerülhetetlen
rövidítéseket az elsı megjelenés helyén a rövidítendı szöveg után zárójelben kérjük megadni.
Kérjük, tartsák szem elıtt, hogy - noha a szakterület ismerıje számára egyértelmő és
kényelmes a sok rövidítés használata, másoknak ez korántsem az, sıt igen zavaró lehet.
Kéziratok beküldése:
A kéziratokat
2 példányban, kísérılevéllel a fıszerkesztı postacímére kérjük:
Dr. Semsei Imre
Debreceni Egyetem, OEC, Egészségügyi Kar
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4,
vagy elektronikus formában a: semsei@de-efk.hu email címre.
A kézirat elfogadása után elektronikus adathordozón (floppy, CD), vagy a fenti e-mail
címek valamelyikére is kérjük a teljes anyagot (szöveg, ábrák, táblázatok, képek, stb.).
110

HUNGARIAN GERONTOLOGY
CONTENTS Vol. 1. Nr. 3. (2009)
Pages
Editorial (Imre Semsei PhD) 1
REVIEWS
Nutritional status and nutritional rehabilitation of elderly living in long-term care
Zsuzsa Lelovics PhD 4
REGULAR PAPERS
The influence of the widow status on the experience of being woman and the
subjective well-being in groups of middle-aged and old women
Réka Eszter Cserepes, Gyızı Pék PhD 24
Relationships of quality of life and special care
Anna Sasváriné Bojtor 35
Importance of physicotherapy in the geriatrics
Magdolna Kaulicsné Varga 44
INTRODUCTION
To grow old is not an art – an art is to bear it
Jiří Schincke MD 53
RESULTS OF RELATED DISCIPLINES
Eating habits of the elderly in Hungary
Prof. Mária Fiegler 61
PUBLIC ANNOUNCEMENTS
Meetings of the Council for Elderly Affaires
(Ministry for Social and Family Affaires) 76
111

HISTORICAL VIEW
Portraits
Fritz Verzár
Laszlo Vertes, MD 80
BOOK REVIEW
Greying Societies (Ed.: S. Imre and G. Fábián) Library of Health Social Work I.
(IMI Printing, Nyiregyhaza)
Imre Semsei PhD 87
FROM THE WORLD
Conference:
Congresses from the near past and future 90
Article:
Rapamycin fed late in life extends lifespan in genetically heterogeneous mice 91
NEWS
7 th Congress of the Society for Preventive Gerontology and Geriatrics 95
Establishment of the Hungarian Art-Therapy Society 96
XX. International Congress of Gerontology 98
Gerontology in the Media 100
Gerontological Publications in Hungarian 101
Membership form (Society for Preventive Gerontology and Geriatrics) 103
Subscription 106
Instruction for Authors 107
112