Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ... Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

23.01.2015 Views

98 Be.) vonatkozó rendelkezései 322 szerint nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van. Amennyiben a forrás jogellenessége bizonyítást nem igénylően nyilvánvaló, az ilyen forrásból letöltők cselekménye szükségképpen és minden esetben kívül esik a szabad felhasználás esetkörén. Ennek elfogadásával arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy az SzJSzT teljesen feleslegesen alkotta meg a 17/2006. számú szakvéleményét, hiszen a forrás jogellenességének ismerete – szükségképpen minden esetben megállapítható. Az elhatárolási pontként értékelendő jó vagy rosszhiszeműség vizsgálatának a nyilvánvalóságra hivatkozással történő kizárása véleményem szerint kevéssé fogadható el. A letöltést végző személy tudattartalmát kizárólag az eset összes körülményeinek ismeretében ítélheti meg a jogalkalmazó, már ha a büntetőeljárásban irányadó garanciális alapelvek sérelmét nem kívánja kockáztatni. Kollektív tudat létének általános feltételezése – legalábbis büntetőjogi szempontból – abban az esetben sem tűnik célravezetőnek, ha a fájlcserélő rendszerek működése azt valószínűsíti. A forrás jogellenessége tekintetében esetlegesen fennálló tévedés vizsgálatát az SzJSzT szerzői jogi szempontból szükségtelennek minősíti. „Nyilván nem kerülhet sor sem polgári, sem esetleg a büntetőjogi következmények alkalmazására olyankor, amikor jóhiszemű eljárásról van szó, és az érintett jogágak szankciórendszerében figyelembe veendő tudattartalmak és egyéb feltételek (mint a szándékosság, gondatlanság vagy az adott helyzetben való elvárhatóság) nem állapíthatók meg.” 323 Véleményem szerint, ha – kevéssé elfogadható módon – mindenfajta bizonyítás nélkül, megdönthetetlen vélelemként állítjuk is a forrás jogellenességének ismeretét – a jogellenes forrásból történő többszörözés vonatkozásában PC-inek háttértárán található mappák közvetlen kapcsolatán és adatcseréjén alapuló peer-to-peer technika alkalmazása.” URL: http://index.hu/tech/jog/diablo5483/ 322 Be. 75. § (3) 323 SZJSZT 17/2006. számú szakvélemény, p. 15.

99 megjelenő, határozott jogirodalmi álláspontokra figyelemmel –, a jogellenes forrásból történő letöltés jogellenességének, illetve társadalomra veszélyességének kérdésében fennálló tévedés lehetősége nem zárható ki, sőt okkal valószínűsíthető. Az ilyen tévedést viszont a hatályos törvény büntethetőséget kizáró okként határozza meg. 324 8.2. A hozzáférhetővé tétel büntetőjogi megítélése Továbbra is szem előtt tartva azt a tényt, hogy a fájlcsere folyamatában a többszörözés és az egyedi lehívásra történő hozzáférhetővé tétel 325 rendszerint egyidejűleg megvalósul, indokolt figyelmet fordítani a pusztán hozzáférhetővé tételben megnyilvánuló magatartások jogi megítélésére. A fájlcserélő rendszerben történő hozzáférhetővé tétel 326 az Szjt. fogalomrendszerében egyedi lehívásra történő hozzáférhetővé tételként 327 értelmezhető. 328 A hozzáférhetővé tétel vagy a feltöltés kifejezések – a fájlcseréhez hasonlóan – nem juttatják kifejezésre a tevékenység valódi mibenlétét, hiszen nem arról van szó, hogy a fájlcserélő rendszerek tagjai központi szerverre töltik fel a megosztani kívánt adatokat. 329 A „feltöltő” csupán lehetővé teszi, hogy a személyi számítógépén digitalizált formában tárolt adatokról a rendszer más 324 Btk. 26. § (2) Lásd részletesen a Társadalomra veszélyesség című résznél 325 A nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt az Infosec-irányelv 3. cikkének (2) bekezdése vezette be európai uniós szinten. MEZEI 2009a p. 52. 326 A hazai jogirodalomban eltérő álláspontok alakultak ki abban a tekintetben, hogy az egyedi lehívásra történő hozzáférhetővé tételben megnyilvánuló magatartás illethető-e a feltöltés megnevezéssel. Az SzJSzT rendszeresen alkalmazza szakvéleményeiben a feltöltés kifejezést, amitől több szerző szintén nem zárkózik el. Lásd: NAGY ZOLTÁN ANDRÁS 2009 p. 239.; IBOLYA-torrentrazziák; FODOR 2009 p. 84. Más szerzők viszont – köztük Mezei Péter – kategorikusan kizárják a feltöltés kifejezés alkalmazhatóságának lehetőségét. Lásd: MEZEI PÉTER: Szerzői jog a XXI. században – A torrentezés büntetőjogi vonatkozásairól. URL: http://copyrightinthexxicentury.blogspot.hu/2010/09/torrentezes-buntetojogivonatkozasairol.html. A dolgozat a közérthetőség kedvéért esetenként az egyedi lehívásra történő hozzáférhető tétel szinonimájaként használja a feltöltés kifejezést, teljes mértékben osztva ugyanakkor a Mezei Péter által kifejtetteket. 327 A nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. 328 Szjt. 26. § (8) 329 Vö.: 155. számú lábjegyzet

98<br />

Be.) vonatkozó rendelkezései 322 szerint nem kell bizonyítani azokat a tényeket,<br />

amelyek köztudomásúak, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek,<br />

illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van. Amennyiben a forrás<br />

jogellenessége bizonyítást nem igénylően nyilvánvaló, az ilyen forrásból<br />

letöltők cselekménye szükségképpen és minden esetben kívül esik a szabad<br />

felhasználás esetkörén. Ennek elfogadásával arra a következtetésre kellene<br />

jutnunk, hogy az SzJSzT teljesen feleslegesen alkotta meg a 17/2006. számú<br />

szakvéleményét, hiszen a forrás jogellenességének ismerete – szükségképpen<br />

minden esetben megállapítható. Az elhatárolási pontként értékelendő jó vagy<br />

rosszhiszeműség vizsgálatának a nyilvánvalóságra hivatkozással történő<br />

kizárása véleményem szerint kevéssé fogadható el. A letöltést végző személy<br />

tudattartalmát kizárólag az eset összes körülményeinek ismeretében ítélheti<br />

meg a jogalkalmazó, már ha a büntetőeljárásban irányadó garanciális alapelvek<br />

sérelmét nem kívánja kockáztatni. Kollektív tudat létének általános feltételezése<br />

– legalábbis büntetőjogi szempontból – abban az esetben sem tűnik<br />

célravezetőnek, ha a fájlcserélő rendszerek működése azt valószínűsíti.<br />

A forrás jogellenessége tekintetében esetlegesen fennálló tévedés vizsgálatát<br />

az SzJSzT szerzői jogi szempontból szükségtelennek minősíti. „Nyilván nem<br />

kerülhet sor sem polgári, sem esetleg a büntetőjogi következmények<br />

alkalmazására olyankor, amikor jóhiszemű eljárásról van szó, és az érintett<br />

jogágak szankciórendszerében figyelembe veendő tudattartalmak és egyéb<br />

feltételek (mint a szándékosság, gondatlanság vagy az adott helyzetben való<br />

elvárhatóság) nem állapíthatók meg.” 323<br />

Véleményem szerint, ha – kevéssé elfogadható módon – mindenfajta bizonyítás<br />

nélkül, megdönthetetlen vélelemként állítjuk is a forrás jogellenességének<br />

ismeretét – a jogellenes forrásból történő többszörözés vonatkozásában<br />

PC-inek háttértárán található mappák közvetlen kapcsolatán és adatcseréjén alapuló<br />

peer-to-peer technika alkalmazása.” URL: http://index.hu/tech/jog/diablo5483/<br />

322 Be. 75. § (3)<br />

323 SZJSZT 17/2006. számú szakvélemény, p. 15.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!