Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ... Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

23.01.2015 Views

96 akár a terjesztés jogának sérelmével megvalósult bűncselekményt vesszük alapul. Az a körülmény, hogy mindezek ellenére a lefoglalt adathordozók kiadására került sor, arra enged következtetni, hogy a terhelt a tőle lefoglalt másolatok tulajdonjogát jogszerűen megszerezte, ezért azokat – az eljárás vonatkozásában, bűncselekmény hiányában történő megszüntetésére figyelemmel – részére kellett kiadni. Ha a jogellenes másolatok birtoklása nem sért szerzői jogot, akkor a jogszerűen birtokolt példányok utóbbi szabad felhasználása sem zárható ki jogszerűen. Ennek körében a jogszerű birtokos a műről engedély és díjmenetesen másolatot készíthet 314 , a szabad felhasználás általános szabályai 315 szerint. Az ilyen magáncélú másolatok ugyanakkor – a Legfelsőbb Bíróság által megállapítottan – jogellenesen létrejött másolatokról készülnek, tehát nyilvánvalóan jogellenes forrásból származnak. E gondolatmenet a nemo plus iuris elv maradéktalan alkalmazhatóságával összefüggésben – megítélésem szerint – ésszerű aggályokat vet fel. Mindezek alapján – különös tekintettel a Legfelsőbb Bíróság döntéséből levonható következtetésekre – az a ténymegállapítás tűnik helytállónak, hogy a jogellenes forrásból történő másolás nem általánosságban és nem feltétlenül esik kívül a szabad felhasználás körén, tehát nem szükségképpen jogellenes. Mivel a jogellenes forrásból történő másolatkészítés nem minősülhet szabad felhasználásként, amennyiben a másolást végző tudja, vagy az adott helyzetben elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a másolás illegális forrásból történik 316 , a büntetőjog-alkalmazó nem elégedhet meg pusztán annak megállapításával, hogy a forrás maga jogellenes-e vagy sem. Elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a másolatot készítő tudomással bírt-e 317 – vagy adott esetben tudomással kellett-e bírnia – a másolás forrásának jogellenes mivoltáról. Ezzel összefüggésben – a Mezei Péter által e vonatkozásban 314 Szjt. 25. § (1) 315 Szjt. 33. § (2) 316 SZJSZT 07/08/1. számú szakvélemény, p. 7. 317 Büntetőjogi szempontból helyesebb, illetve célszerűbb úgy megfogalmazni a kérdést, hogy az ismeret hiánya bizonyítható-e vagy sem.

97 kifejtettekre 318 figyelemmel pusztán elvi síkon – felmerülő érdekes kérdés, hogy a büntethetőséget az említett esetkörben a büntetőjogi értelemben vett tévedés 319 , vagy a bűncselekmény hiánya zárja ki. Kézenfekvő válasznak tűnik, hogy a tévedés, hiszen az elkövetéskor – tehát a többszörözés végzésekor – a letöltést végző nem tud arról, hogy a forrás jogellenes. A tévedés mint büntethetőséget kizáró ok lehetősége csak akkor merül fel, amennyiben a cselekmény bűncselekmény. Ha viszont a jóhiszemű letöltő cselekménye nem esik kívül az engedély- és díjmentes szabad felhasználás esetkörén 320 , akkor a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhet, hiszen a többszörözés nem sért szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogot, tehát nem bűncselekmény. Ebben a körben tehát a forrás jogellenességét illetően fennálló tévedés nem büntethetőséget kizáró okként jelenik meg, hanem önmagában a jogellenes forrásból történő többszörözést emeli ki a büntetendő cselekmények köréből. A ProArt Szövetségnek a tévedés lehetősége vonatkozásában kifejtett álláspontja szerint az a tény, hogy a fájlcserélő rendszerekben letölthető alkotások hozzáférhetővé tételére jogellenesen kerül sor, nyilvánvaló, illetve köztudomású. 321 Márpedig a büntetőeljárásról szóló törvény (továbbiakban: 318 Mezei Péter szerint az eredeti release ismeretében kizárható a forrás jogszerűsége tekintetében a tévedés lehetősége. Lásd: MEZEI-észrevételek p. 8. A büntetőjogi felelősség kérdésében azonban elsőrangú kérdés, hogy a tévedés lehetősége kétségtelenül, illetve bizonyítható módon kizárható-e. Véleményem szerint nem. A tévedés lehetősége minden esetben egyedileg vizsgálandó és nem zárható ki azon az alapon, hogy a fájlcserélők – illetve az eredeti megosztók – köztudomásúlag, szinte kivétel nélkül jogellenesen végzik az egyedi lehívásra történő hozzáférhetővé tételt. Az ténylegesen valószerűtlen, hogy a szerző vagy a szomszédos jogi jogosult hozzájárulna a mű fájlcserélő rendszerben történő hozzáférhetővé tételéhez, azonban a letöltését végző vonatkozásában a forrás jogellenességének ismerete bizonyítást igényel. 319 Btk. 27. § (2) 320 A szabad felhasználás feltételrendszerének egyébként megfelelő többszörözést a forrás jogellenességének ismerete zárja ki a szabad felhasználás köréből. Vö.: SZJSZT 17/2006. számú szakvélemény 321 „A cserebere csak úgy tud megvalósulni, hogy a fájlcserélő programok használói jogszerűtlenül teszik a birtokukban lévő hangfelvételeket az Interneten nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé.” URL: http://www.proart.hu/menu=gyik. Továbbá „köztudomású az is, hogy a chateléshez egyáltalán nem szükséges a csevegők

97<br />

kifejtettekre 318 figyelemmel pusztán elvi síkon – felmerülő érdekes kérdés,<br />

hogy a büntethetőséget az említett esetkörben a büntetőjogi értelemben vett<br />

tévedés 319 , vagy a bűncselekmény hiánya zárja ki. Kézenfekvő válasznak<br />

tűnik, hogy a tévedés, hiszen az elkövetéskor – tehát a többszörözés<br />

végzésekor – a letöltést végző nem tud arról, hogy a forrás jogellenes. A<br />

tévedés mint büntethetőséget kizáró ok lehetősége csak akkor merül fel,<br />

amennyiben a cselekmény bűncselekmény. Ha viszont a jóhiszemű letöltő<br />

cselekménye nem esik kívül az engedély- és díjmentes szabad felhasználás<br />

esetkörén 320 , akkor a tévedés mint büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhet,<br />

hiszen a többszörözés nem sért szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogot, tehát<br />

nem bűncselekmény. Ebben a körben tehát a forrás jogellenességét illetően<br />

fennálló tévedés nem büntethetőséget kizáró okként jelenik meg, hanem<br />

önmagában a jogellenes forrásból történő többszörözést emeli ki a büntetendő<br />

cselekmények köréből.<br />

A ProArt Szövetségnek a tévedés lehetősége vonatkozásában kifejtett<br />

álláspontja szerint az a tény, hogy a fájlcserélő rendszerekben letölthető<br />

alkotások hozzáférhetővé tételére jogellenesen kerül sor, nyilvánvaló, illetve<br />

köztudomású. 321 Márpedig a büntetőeljárásról szóló törvény (továbbiakban:<br />

318 Mezei Péter szerint az eredeti release ismeretében kizárható a forrás jogszerűsége<br />

tekintetében a tévedés lehetősége. Lásd: MEZEI-észrevételek p. 8. A büntetőjogi<br />

felelősség kérdésében azonban elsőrangú kérdés, hogy a tévedés lehetősége<br />

kétségtelenül, illetve bizonyítható módon kizárható-e. Véleményem szerint nem. A<br />

tévedés lehetősége minden esetben egyedileg vizsgálandó és nem zárható ki azon az<br />

alapon, hogy a fájlcserélők – illetve az eredeti megosztók – köztudomásúlag, szinte<br />

kivétel nélkül jogellenesen végzik az egyedi lehívásra történő hozzáférhetővé tételt.<br />

Az ténylegesen valószerűtlen, hogy a szerző vagy a szomszédos jogi jogosult<br />

hozzájárulna a mű fájlcserélő rendszerben történő hozzáférhetővé tételéhez, azonban a<br />

letöltését végző vonatkozásában a forrás jogellenességének ismerete bizonyítást<br />

igényel.<br />

319 Btk. 27. § (2)<br />

320 A szabad felhasználás feltételrendszerének egyébként megfelelő többszörözést a forrás<br />

jogellenességének ismerete zárja ki a szabad felhasználás köréből. Vö.: SZJSZT<br />

17/2006. számú szakvélemény<br />

321 „A cserebere csak úgy tud megvalósulni, hogy a fájlcserélő programok használói<br />

jogszerűtlenül teszik a birtokukban lévő hangfelvételeket az Interneten nagy<br />

nyilvánosság számára hozzáférhetővé.” URL: http://www.proart.hu/menu=gyik.<br />

Továbbá „köztudomású az is, hogy a chateléshez egyáltalán nem szükséges a csevegők

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!