Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

73
Az Szjt. vonatkozó szabályai 253 szerint a szoftverről kizárólag biztonsági
másolat készíthető. Ennek fényében a számítógépi programalkotás másolása
csak akkor jogszerű, ha a másolást végző másolat alapját képező példány
vonatkozásában jogszerű felhasználónak minősül. Önmagában az a körülmény,
hogy a törvény expressis verbis nem zárja ki a másolatkészítés jogszerűségét a
forrás jogellenességére figyelemmel – mint ahogy megteszi ezt a szoftver
esetében – kétségessé teszi, hogy valamennyi jogellenes forrásból történő
másolatkészítés szükségképpen jogellenes lenne. A forrás jogellenességének
ténye ugyanakkor önmagában olyan körülmény, amely iránymutatást nyújt a
jogszerűség kérdésében, még ha a háromlépcsős teszt egyetlen lépcsőjének
sérelme sem állapítható meg. Ez a sajátosság azon a megfontoláson alapul,
hogy jogszerű magatartás alapja nem lehet jogellenes állapot. Ha a magáncélú
másolat készítőjének cselekménye egyébként meg is felelne a háromlépcsős
teszt kívánalmainak, a joggyakorlás objektíve jogellenes alapon áll, így nem is
tekinthető jogszerűnek.
Ennek az okfejtésnek a helytállósága levezethető – egyebek mellett – a
Legfelsőbb Bíróságnak a számítógépi programok szabad felhasználásának
kérdéskörét taglaló határozatából is. Eszerint: „azokban az esetekben, amikor
valaki a számítógépi program lemezét vagy más hordozót másolás céljára
mástól ellenszolgáltatás nélkül megszerzi, a megszerzés jogi formája a
haszonkölcsön. A haszonkölcsönbe adás és a haszonkölcsönbe vétel pedig
ugyanannak a dolognak a két oldala, ha az egyik tiltott, a másik is
szükségszerűen az.” 254
A vélemények között mutatkozó antagonisztikus ellentét súlyát különösen az a
körülmény adja meg, hogy a jogértelmezés végeredményének tétje nem
kisebb, mint a többszörözést végző büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága.
253 Szjt. 58. § (2)
254 EBH2002. 606.