Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

64
Érdemes eljátszani a gondolattal, miként ítélendő meg a másolatkészítés, ha
arra olyan adathordozó felhasználásával kerül sor, amely után az Szjt. 20. §-
ában meghatározott jogdíjat megfizették. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy a
szerző jogos érdekeit indokolatlanul károsító magáncélú másolatkészítéssel
okozott vagyoni hátrányok ellenételezésére megfelelő eszköz az üreshordozódíj,
akkor az alkalmasnak látszik a szabad felhasználás feltételrendszerének
egyébként megfelelő, ámde jogellenes forrásból történő másolatkészítéssel
okozott hátrányok kompenzálására is. 222 A vagyoni hátrány bekövetkezése vagy
be nem következése szempontjából közömbösnek tetszik az a tény, hogy az
üreshordozó-jogdíj megfizetésére olyan másolatkészítés kapcsán kerül sor,
amelyhez üreshordozó-díjfizetési kötelezettség – kizárólag a forrás jogellenessége
miatt – nem párosul. Ez a gondolatmenet viszonylag könnyen és
okkal támadható azon az alapon, hogy a jogalkotó szándéka a jogszerű
felhasználások kapcsán keletkező vagyoni hátrány kompenzálásához elegendő
mértékű üreshordozó-jogdíjat határozott meg 223 , így az a jogellenes
többszörözéssel okozott vagyoni hátrányok kompenzálására nem lehet alkalmas.
A szakértői vélemény kitér a jogellenes forrásból történő másolatkészítés és a
díjigény összefüggésében felmerülő azon kérdésre, hogy a szerzői jogi
jogosultak igényt tarthatnak-e jogdíjra abban az esetben, ha a másolatkészítés
jogellenes forrásból történik, s így nem tekinthető a szabad felhasználás körébe
tartozó magáncélú másolásnak. 224 Az e vonatkozásban kifejtett határozott
álláspont szerint a nemzetközi szabályokkal összhangban nincs alapja a
díjigény csökkentésének vagy kizárásának. Az adathordozók árába beépített
üreshordozó-jogdíj kizárólag a jogszerű forrásból történő másolásra jogosítja
222 Ha pedig a Btk. 329/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a bűncselekmény
megvalósulásához szükséges vagyoni hátrány bekövetkezése – a megfizetett
üreshordozó-jogdíjra figyelemmel – nem állapítható meg, haszonszerzési célzat
hiányában büntetőjogi felelősség megállapítására sem kerülhet sor.
223 Mindez feltételezi, hogy a jogalkotó a jogdíj összegének megállapításához szükséges
mértékben tisztában van (volt) a jogszerű és a jogellenes többszörözések arányával,
azonban ennek lehetőségét még az SzJSzT is kizárja véleményében.
224 SZJSZT 17/2006. számú szakvélemény, p. 15–18.