Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

60
Következésképpen – az SzJSzT által egyértelműen vitatott és cáfolt
jogértelmezés szerint – a magáncélú másolatkészítésnek nem is kell
megfelelnie a háromlépcsős tesztnek.
Az SzJSzT e vonatkozásban kialakított, határozott álláspontja vitathatatlan. A
fentebb vázolt látszólagos ellentmondás már jogdogmatikai alapon is
nyilvánvalóan feloldható, hiszen a törvény a szabad felhasználás esetkörei
között szabályozza a magáncélú másolatkészítést, következésképpen ez
utóbbinak meg kell felelnie a háromlépcsős teszt követelményrendszerének.
Fontos megjegyezni ennek kapcsán, hogy a törvény az üreshordozó-jogdíj
megfizetését nem a szabad felhasználás feltételéül, hanem annak mintegy
jogkövetkezményeként határozza meg. Az üreshordozó-jogdíj megfizetése
tehát nem teszi jogszerűvé a jogellenes magáncélú másolatkészítést. Ez a
jogdíj a három-lépcsős tesztnek egyébként megfelelő felhasználási forma által
generált jogszerű vagyoni hátrány kompenzálását célozza. Megjegyzendő,
hogy Gyenge Anikó és Mezei Péter álláspontja szerint a magáncélú
többszörözés az üreshordozó-jogdíj megfizetésének kötelezettsége okán nem
szabad felhasználásként, hanem más korlátként, törvényi engedélyként
értékelhető. Ennek fényében viszont védhető az az álláspont, hogy a
magáncélú többszörözésnek nem kell megfelelnie a háromlépcsős tesztnek,
hiszen ez utóbbi a szabad felhasználásokra vonatkozik, a magáncélú
többszörözés pedig nem szabad felhasználás, hanem a szerzői jog más korlátja,
törvényi engedély. 213 Az Szjt. 33. § (2) bekezdésében megfogalmazott
feltételek expressis verbis a szabad felhasználásokra vonatkoznak, ezért
kérdéses, hogy azok egyéb törvényi engedély esetében is irányadónak
tekinthetők-e.
Magáncélú másolatkészítésre üreshordozó-jogdíjjal nem terhelt adathordozó
felhasználásával is sor kerülhet, amely tény ugyancsak azt támasztja alá, hogy
az Szjt. 20. §-ában meghatározott díj nem szükségképpeni előfeltétele, hanem
213 GYENGE 2010a p. 192.; MEZEI-Észrevételek p. 2.