Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ... Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

23.01.2015 Views

58 szerint lényegesen kisebb sérelem következne be a művek rendes felhasználása körében, mint a jelenlegi rendszer fenntartásával. A harmadik lépcső kapcsán fejti ki az SzJSzT azon álláspontját, miszerint nincs olyan jogos érdek sem a társadalom részéről, amely a kivételek és (szerzői jogot érintő) korlátozások bevezetését indokolttá tenné. „Tarthatatlan lenne azt állítani, hogy a jogszerű forrásokból való magáncélú másolás mellett a jogellenes forrásokból való ilyen másolás megengedése is kellő indokoltságú, és hogy az ezáltal okozott sérelem a jogtulajdonosok jogos érdekeivel összevetve sem lenne indokolatlan.” 211 Véleményem szerint ugyanakkor – még ha a szabad felhasználást a szerzői jog korlátjaként és nem a felhasználókat megillető külön jogként vesszük is számba – a szabad felhasználás a felhasználó számára biztosított lehetőség a mű engedély nélküli és ingyenes felhasználására. Ha pedig a törvény nem tiltja kifejezetten a jogellenes forrásból történő másolatkészítést – a mindent szabad, ami nem tilos elv alapján –, a másolatkészítés lehetőségére vonatkozó társadalomi igény nem hagyható figyelmen kívül. Annyi minden bizonnyal elmondható, hogy a társadalmi igény önmagában a másolatkészítés lehetőségére vonatkozik, függetlenül attól, hogy a forrás jogszerű vagy jogellenes. Önmagában a fájlcsere ténye és a jogellenes forrásból való többszörözés tömeges jellege is azt mutatatja, hogy a jogellenes forrásból való másolásra való igény igenis létező entitás. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez az igény jogosnak tekinthető-e jogellenes forrás esetén vagy sem. Általánosságban megállapítható, hogy a testület olyan tényezők és körülmények általánosításával, illetve prognosztizálásával jut a jogellenes forrásból történő másolatkészítés megengedhetetlenségére vonatkozó végkövetkeztetéséig, amelyek nehezen általánosíthatóak, illetve vetíthetőek előre. Véleményem szerint nem határozható meg maradéktalanul általános jelleggel, hogy mely magatartás sérti indokolatlanul a szerző jogos érdekeit, 211 SZJSZT 17/2006. számú szakvélemény, p. 14.

59 vagy tisztességtelen a jogellenesség határát átlépően. Ezek a ténymegállapítások szükségképpen az eset összes körülményeire figyelemmel tehetőek meg. A tiltás fenntartását igazoló okok leginkább olyan hipotetikus következményekre vonatkozó feltételezések, amelyeket csak a tiltás feloldását követően kialakuló gyakorlat támaszthatna alá. A jogellenes forrásból történő másolatkészítés megengedhetőségének hiányával összefüggésben határozottan cáfolja az SzJSzT egy olyan jogértelmezés helytállóságát, amely szerint az üreshordozó-jogdíjra 212 figyelemmel – amely műveik magáncélú másolására tekintettel illeti meg a jogosultakat – a magáncélú másolásnak ne kellene megfelelnie az Sztj. 33. § (2) bekezdésében rögzített háromlépcsős tesztnek. Ezen vitatott jogértelmezési verzió alapját az az elgondolás képezi, hogy a szabad felhasználás díjtalan, viszont a magáncélú másolatkészítés nem, így ez utóbbi akkor is jogszerű lehet, ha sérelmes a mű rendes felhasználására, károsítja a szerző jogos érdekeit, nem felel meg a tisztesség követelményeinek és egyébként a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem egyeztethető célra irányul. Fordított logikával élve a magáncélú másolás nem minősülhet szabad felhasználásnak, hiszen ez utóbbi az Szjt. 33. § (1) és (2) bekezdése alapján díjtalan, míg a magáncélú másolásra tekintettel a jogosultakat megfelelő díjazás illeti meg. 212 Szjt. 20. §. A hatályos büntető törvénykönyv 2009. január 12. napjával kezdődő hatállyal büntetni rendeli a magáncélú másolásra tekintettel a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó-díj, illetve reprográfiai díj megfizetésének elmulasztását. Ezen szakasz beillesztése számos, korábban megoldhatatlannak látszó jogalkalmazási dilemma kielégítőnek látszó megoldását eredményezte. Nem volt egységes a gyakorlat annak megítélésében, hogy olyan üres lemezek forgalomba hozatala, amelyek után a szerzői jogdíjat nem fizették meg, megvalósítja-e a Btk. 329/A. § (1) bekezdésében foglalt bűncselekményt. A Fővárosi Főügyészség e kérdésben 2005-ben úgy foglalt állást, hogy az üres CD és DVD lemezek matrica megvásárlása nélkül történő forgalomba hozatala esetén hiányzik az elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás, amelynek az az indoka, hogy a kazetta üres. Jogdíj esetében a törvényalkotó azt a vélelmet vezette be a szabályozásba, hogy a jogdíjköteles felhasználás mindenképpen az üreshordozókon történik. Büntetőjogi felelősséget pedig még törvényes vélelemre sem lehet alapítani. Lásd: KÜFO.21355/2004/2-I. számú állásfoglalás.

59<br />

vagy tisztességtelen a jogellenesség határát átlépően. Ezek a<br />

ténymegállapítások szükségképpen az eset összes körülményeire figyelemmel<br />

tehetőek meg. A tiltás fenntartását igazoló okok leginkább olyan hipotetikus<br />

következményekre vonatkozó feltételezések, amelyeket csak a tiltás feloldását<br />

követően kialakuló gyakorlat támaszthatna alá.<br />

A jogellenes forrásból történő másolatkészítés megengedhetőségének<br />

hiányával összefüggésben határozottan cáfolja az SzJSzT egy olyan<br />

jogértelmezés helytállóságát, amely szerint az üreshordozó-jogdíjra 212<br />

figyelemmel – amely műveik magáncélú másolására tekintettel illeti meg a<br />

jogosultakat – a magáncélú másolásnak ne kellene megfelelnie az Sztj. 33. §<br />

(2) bekezdésében rögzített háromlépcsős tesztnek. Ezen vitatott jogértelmezési<br />

verzió alapját az az elgondolás képezi, hogy a szabad felhasználás díjtalan,<br />

viszont a magáncélú másolatkészítés nem, így ez utóbbi akkor is jogszerű<br />

lehet, ha sérelmes a mű rendes felhasználására, károsítja a szerző jogos<br />

érdekeit, nem felel meg a tisztesség követelményeinek és egyébként a szabad<br />

felhasználás rendeltetésével össze nem egyeztethető célra irányul. Fordított<br />

logikával élve a magáncélú másolás nem minősülhet szabad felhasználásnak,<br />

hiszen ez utóbbi az Szjt. 33. § (1) és (2) bekezdése alapján díjtalan, míg a<br />

magáncélú másolásra tekintettel a jogosultakat megfelelő díjazás illeti meg.<br />

212 Szjt. 20. §. A hatályos büntető törvénykönyv 2009. január 12. napjával kezdődő<br />

hatállyal büntetni rendeli a magáncélú másolásra tekintettel a szerzőt, illetve a<br />

kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó-díj, illetve reprográfiai díj<br />

megfizetésének elmulasztását. Ezen szakasz beillesztése számos, korábban<br />

megoldhatatlannak látszó jogalkalmazási dilemma kielégítőnek látszó megoldását<br />

eredményezte. Nem volt egységes a gyakorlat annak megítélésében, hogy olyan üres<br />

lemezek forgalomba hozatala, amelyek után a szerzői jogdíjat nem fizették meg,<br />

megvalósítja-e a Btk. 329/A. § (1) bekezdésében foglalt bűncselekményt. A Fővárosi<br />

Főügyészség e kérdésben 2005-ben úgy foglalt állást, hogy az üres CD és DVD<br />

lemezek matrica megvásárlása nélkül történő forgalomba hozatala esetén hiányzik az<br />

elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás, amelynek az az indoka, hogy a kazetta<br />

üres. <strong>Jog</strong>díj esetében a törvényalkotó azt a vélelmet vezette be a szabályozásba, hogy a<br />

jogdíjköteles felhasználás mindenképpen az üreshordozókon történik. Büntetőjogi<br />

felelősséget pedig még törvényes vélelemre sem lehet alapítani. Lásd:<br />

KÜFO.21355/2004/2-I. számú állásfoglalás.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!