Dr. Ott István - Jog- és Államtudományi Kar - Pázmány Péter ...

40
Az elsőgenerációs fájlcserélő rendszerek esetében – mint például a Napster –
egy központi szerver végezte a „forgalomirányító” munkát. Az egyes
felhasználók a megosztani szánt adatokat számítógépük merevlemezének
külön erre a célra kijelölt könyvtárába mentették. A megosztott könyvtár
tartalmáról egy központi szerver tárolt információkat, és más felhasználó által
eszközölt, releváns keresés esetén megküldte a megfelelő elérési útvonalat 154 ,
azonban a konkrét szerzői műveket nem tartalmazta. 155
Bár a letöltés már a szervertől függetlenül történt az egyes felhasználók
között 156 , a rendszer centralizált volt, központi szerver irányította az
adatforgalmat. E szerver nyilvánvalóan elsődleges szerepet töltött be, illetve a
fájlcsere lebonyolításához elengedhetetlen volt, hiszen ez küldte meg az egyes
felhasználóknak az általuk keresett fájl elérési útvonalát.
E rendszernek tagadhatatlan előnye volt, hogy a központi szerver egységesen
tartalmazta a részt vevők által hozzáférhetővé tett alkotásokra vonatkozó
valamennyi információt. Hátránya ugyanakkor szintén ezen sajátosságnak volt
betudható, hiszen amennyiben az utolsó frissítést követően változás állott be a
metaadatokban, vagy a hozzáférhetővé tétel a mű más általi letöltése közben
megszűnt, az addig letöltött adatok veszendőbe mentek. 157
154 A keresett fájl forrásának metaadatai.
155 MEZEI PÉTER – NÉMETH LÁSZLÓ: Mozgásban a fájlmegosztók – Negyedik Generációs
fájlcserélés a láthatáron Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2010/2. szám
(továbbiakban: MEZEI–NÉMETH 2010) p. 2.
156 Fodor Klaudia Franciska a Napstert tipikusan olyan rendszerként azonosítja,
amelynek esetében „a program a fájlokat központi szerverfarmra küldi, és azok onnan
hívhatók le.” Lásd: FODOR 2009 p. 84. E megállapítással szemben a Napster – és
általában az elsőgenerációs fájlcserélők – esetében a központi szerver nem tartalmazta
a konkrét szerzői művet. Lásd: MEZEI–NÉMETH 2010 p. 2.
157 MEZEI 2012a p. 67.