pdf, 636.9k - Adatbank

hatalommal, a címzett identitása is homályossá válik. Valószínûleg
ezzel magyarázható az, hogy bizonyos esetekben a levélíró kéri a
„megyei szervek”, vagy „Kovászna megye jogtanácsosának” segítségét.
Az intézmények és a lakosság világa közti szakadékot
mutatja az is, hogy számos levelet a napilapnak küldenek ugyan,
de a tulajdonképpeni címzett egy teljesen más intézmény (a
nyugdíjosztály, a prefektus, stb.).
Mint késõbb részletesebben kifejtjük, az embereknek komoly
problémákat okoz az új intézményi, adminisztrációs rendszerben,
az 1989 utáni értékek, fogalmak, jelszavak világában való eligazodás.
Nagyon gyakran 1989 elõtti kliséket alkalmaznak új helyzetekre.
Megtörténik, hogy a szerkesztõt a lehetõ legudvariasabban
„elvtárs”-nak szólítják, pedig ezt „normálisan” az „informáltabb”
emberek nagyon barátságtalannak tartották. Vagy az sem ritka,
hogy a levél a rendszer egyértelmû dicséretével kezdõdik, de az
1950-es évek stílusában:
Határtalan örömmel fogadtuk a Nemzeti Megmentés Bizottságának
emberséges határozatait, mert demokratikus gondolkodásuk
vitathatatlan. 7
A levél és szerzõje közti viszonyt szintén nagyon jól ábrázolják
azok a kezdõformulák, amelyek a levél célját mutatják be. Elõször
is a szándék az lehet, hogy a szerkesztõkkel, a közvéleménnyel
megosszák híreiket, véleményüket, ítéleteiket. Kijelentik, hogy az
elhatározásban, hogy megírják a levelet, a témaválasztásban
döntõen befolyásolták õket azok a szövegek, amelyeket ebben, vagy
más lapokban olvastak:
Olvasom a „Brassói lapot” „Evenimentul zilei” a „Háromszéket”
melyekbe megjelennek a napi események, ezért gondolom
hogy én is leírok két esetet [...]
Az elhatározást gyakran alapos mérlegelés elõzi meg:
Az utobbi idõbe töbszõr neki ültem, hogy véleményemet
közöljem Önökkel. Mikor nagyjából mán le irtam amit szerettem
volna, arra a meggyõzõdésre juttam, hogy lehet ez nem is érdekli
önöket és esetleg a közvéleményt.
99